Szinapszis 2017. december by Szinapszis Online

XIV. évfolyam // 4. szám ROVATCÍM 2017. december-január

ÖTLET1 | ÖTLET2

SZINAPSZIS A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja

ÁLDO T T, BÉKÉ S

É S B O L D O G Ú J É V E T K Í VÁ N U NK! Semmelwei s Kiadó

2017. december 6-22. internetes vásárlás esetén minden könyvünkre a már meglévő kedvezményeken felül (Legendus ár, akciós ár) további 10%-os kedvezménnyel ajándékozzuk meg olvasóinkat. A kuponkód érvényes e-könyvek vásárlására is!

Kuponkódja: Z85Xeh23dL

Vigye haza könyveit apropó! Semmelweis egyedi táskában, amelyhez a vásár ideje alatt 40%-os kedvezménnyel juthat.

w w w.sem melweisk iado.hu

TARTALOM

HÖK HÍREK | HÖK TÜKÖR: [04] BOE HÍREK | HALLGATÓKÉNT AZ EGÉSZSÉGNEVELÉS NEM LEHETŐSÉG... MŰHELY | FEJLESZTÉSEKRE FOLYAMATOSAN SZÜKSÉG VAN - INTERJÚ

[06] [08]

KORTÁRSASÁG | “ASSZONY VERVE JÓ” [11] SZUBJEKTÍV | MIÉRT FELEJTJÜK EL?

[16]

KULTÚRA | 1 KÖNVY 1 FILM: FÖLD/ANYÁK

[18]

INTERJÚ | SZÍNHÁZ: KIMONDVA-KIMONDATLANUL

[21]

SZUBJEKTÍV | KISKARÁCSONY: HOL AZ ARANY NYAKLÁNCOM?

[22]

VILÁGJÁRÓ | ÓDA A MILÁNÓI DÓMHOZ

[24]

AJÁNLÓ | ANIMÁCIÓ: MI A NEVED?

SKICC | MINDEN PERC SZÁMÍT, KONCENTRÁCIÓ, ÚJRATERVEZÉS KORTÁRSASÁG | MINDENNAPI SZEMETÜNK

Csatlakozz a

[26] [30]

[31]

SZINAPSZIS oldalához a Facebookon is!

FŐSZERKESZTŐ FELELŐS KIADÓ

FEKETE AIMIE BUDAI MARCELL, az SE HÖK elnöke

KÉPSZERKESZTŐK OLVASÓSZERKESZTŐ MARKETING FELELŐS

BÁNYAI BÁLINT, RESZKETŐ RÓBERT CSURGÓ PETRA, DRIENYOVSZKI TAMÁS FARKAS ZSUZSÁNNA, GERGICS ENIKŐ CSŐRE JUDIT

BORÍTÓKÉP: BÁNYAI BÁLINT CSATLAKOZZ A SZINAPSZISHOZ A FACEBOOKON IS ÉS ÉRTESÜLJ ELSŐ KÉZBŐL A LEGFRISSEBB TARTALMAKRŐL ÉS PROGRAMOKRÓL!

SZERKESZTŐK

09 BÁRÁNDI DÓRA BOROS ANNAMÁRIA FARKAS ZSUUSÁNNA FÖLDI LAURA GERGICS ENIKŐ KRAUSZ MÁTÉ LAKOSA ALINA LÉVAI ESZTER LŐRINCZ GERGELY MAÁR MELINDA SIPOS BOLDIZSÁR SZABÓ DIÁNA LILI VÁSÁRHELYI-NAGY FLÓRA ZAJKÁS PETRA

É A SZINAPSZIS SZERKESZTOSÉGE SZINAPSZIS: A SEMMELWEIS EGYETEM HALLGATÓINAK LAPJA ALAPÍTVA 2005-BEN | KIADJA A SE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT TÖRDELŐSZERKESZTŐ: FEKETE AIMIE, RESZKETŐ RÓBERT NYOMDAI KIVITEL: PAUKER HOLDING KFT. STOCK FOTÓK: FLICKR, FREEPIK A MEGJELENŐ CIKKEK NEM MINDEN ESETBEN TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÉS A FELELŐS KIADÓ VÉLEMÉNYÉT. MEGJELENIK HAVONTA 2500 PÉLDÁNYBAN XIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

HÖK tükör tavaszi tisztújítás A legutolsó Alapszabály-módosítás során - a korábbi évek gyakorlatával szemben - a tavaszi szemeszterre helyeztük át a tisztújítást. Abban bízunk, ha tavasszal történik a Hallgatói Önkormányzat tagjainak megválasztása, akkor a belőlük alakuló Bizottságoknak elegendő idő áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy az őszi szemeszter kezdetére kész csapatokká váljanak, és a tanévkezdéstől teljes figyelmüket, minden erőforrásukkat az őket felkereső hallgatókra és a felmerülő feladatokra koncentrálhassák. De akkor miért ment ki a napokban Neptun üzenet az őszi tisztújításról? Bár saját magunknak kényelmesebb lett volna a tavaly megszerzett egy éves mandátumokat önkezűleg meghosszabbítani másfél évesre, ezt nem éreztük tisztességesnek vagy igazságosnak. Ezért erre az “átmeneti időszakra” is kiírtunk egy választást, mely során a megszerzett mandátumok csak a jövő év tavaszáig érvényesek. Onnantól kezdve pedig már az új rend szerint fog történni a Hallgatói Önkormányzat tagjainak megválasztása. Másfél évvel az ÁOK-n és az ETK-n történt bevezetés után az Egyetem minden karára kiterjesztjük a Single Transferable Vote, ún. egyszeri átruházható szavazási rendszert. A világ több országában is működő szisztéma hivatott biztosítani, hogy ne legyenek elvesztegetett voksok és valamennyi leadott szavazatnak ugyanakkora hatása legyen a végeredményre.

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

kollégiumi albizottságok A hatályos törvények értelmében érdekképviseleti feladatot kizárólag a Hallgatói Önkormányzat láthat el, ezért az Egyetem két éve megszüntette a nem a HÖK-höz tartozó Kollégiumi Diákbizottságokat. A hallgatói képviselet visszaállításához a legutolsó Alapszabály-módosítás során leírásra került a Kollégiumi Bizottságok jogalapja, azok pontos feladata és hatásköre. Változás továbbá, hogy ezévtől - a HÖK egy kijelölt testülete helyett - az adott kollégium lakói választják meg a bizottsági tagokat.

kárpátaljai szurés íí Sikeresen zárult az immáron negyedik alkalommal megszervezett kárpátaljai egészségügyi szűrés. A HÖOK Külhoni Program keretén belül Egyetemünkről több mint 60 magyar és külföldi hallgató csatlakozott a kezdeményezéshez. Ezen alkalom különlegessége abban rejlett, hogy a Semmelweis Egyetem csapatához a szegedi és debreceni egyetemekről is egy 4-4 főből álló delegáció társult. Terveink szerint Kárpátalja egészségügyi szűrését a későbbiekben a Debreceni Egyetem venné át, míg mi magunk a Vajdaság, illetve Kelet-Magyarország felé vennénk az irányt.

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

Orvostanhallgatóként az egészségnevelés

nem lehetőség, hanem kötelesség Hajnes József, a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének leköszönő elnöke az elmúlt két évben nagyon sok energiát fektetett egy olyan önkéntes szervezet víziójába, mely Magyarországon szinte egyedülállóként aktívan felelősséget vállal a középiskolások egészségnevelésében. Egyesületi munkája során sok tapasztalatot szerzett a fiatalok prevenciós képzésében, és megszilárdította a BOE és a Semmelweis Egyetem kapcsolatát. Hogyan látod a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének (BOE) múltját és jelenét? Mint minden, így a BOE is változik. Ez a változás folyamatos, jelenleg is tapasztalható, az elmúlt két év kifejezetten aktív és eredményes volt az egyesület életében. Mikor 2015 szeptemberében az egyesület vezetőségébe csöppentem titkárként, gondolni se mertem, hogy szeretett szervezetem ilyen sokra viszi, bár sejteni lehetett, hogy sokkal több potenciál és erőforrás van benne, mint amit addig hasznosított. „Legyünk minél többen!” – mantráztam magamban, mikor beléptettem százasával az embereket még titkárként… Aztán valami megváltozott bennem, elkezdtem másképp látni ezt a kérdést. Inkább legyünk kevesebben, de jobbak, hatékonyabbak és minőségibb tartalommal és programokkal szolgáljuk a hallgatókat, valamint közvetve a középiskolásokat, tágabb értelemben a magyar lakosságot. Szépen kialakult, hogy miként képzelem az egyesület jövőjét, lassan megjelent a kétfókuszú BOE víziója előttem. Egyik fókuszban az orvostanhallgatók, akiknek minél több impulzust adunk, próbálunk rámutatni arra, hogy mi van az egyetemen túl, próbálunk minél szélesebb spektrumú látásmódot nyújtani, és a szociális érzékenyítés is fontos célunk, szeretnénk átadni egy olyan látásmódot, melyben a hallgatók a környezetükre lehetőségként tekintenek és nem akadályként. A másik fókuszban pedig minden olyan középiskolás diák, akiket meg tudunk szólítani egészségnevelő tevékenységünkkel. Összességében azt gondolom, hogy a BOE az előzőekben nemcsak az egészségfejlesztés terén tudott kiemelkedőt alkotni, hanem nemzetközi színtéren is növelte a szervezet és az egyetem láthatóságát. Gondoljunk csak a V4 konferenciára, amit ugyan a Magyar Orvostanhallgatók Szövetsége színeiben szerveztünk, de száz százalékban BOE-sok által és az egyetem támogatásával valósulhatott meg. Ezt követte a szeptemberi EMSA konferencia, melyre 220 európai orvostanhallgató érkezett húsz országból, és ez volt a Semmelweis Egyetemen az eddigi legnagyobb nemzetközi orvostanhallgató rendezvény. Mit jelent számotokra az egészségnevelés? Milyen perspektívát láttok benne? Az egészségnevelés nem könnyű, főleg azért, mert számos ponton sérülhet és gyengülhet a folyamat. Például az oktatáskor sérülhet az információ átadás, vagy lehet, hogy nem jut el úgy a középiskolás diákhoz az ismeret, mint ahogyan mi szerettünk volna átadni. Azok a témák, amiről oktatunk, és amelyről érdemes prevenciós képzést tartani, sokszor távol állnak a diákok jelenétől. Például a kardiovaszkuláris vagy a dohányzásprevenció területén

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

nagyon nehéz átadni úgy az információt, hogy az ő életükben nincsen aktualitása az egészségügyi kockázatnak. Ezzel szemben vannak olyan területek, mint a szexuális prevenció, ahol nagyon fontos szerepünk van, és hiteles információforrás lehetünk a diákok számára, hiszen korosztályban sokkal közelebb álló orvostanhallgatóktól kaphatnak választ legfontosabb kérdéseikre, melyeket sokszor még a szüleiknek sem mernek feltenni. A BOE egészségfejlesztő aktivitását lehet kritizálni, ahogy tettem én is jó néhányszor, viszont a jelenlegi egészségpolitikai környezet nem támogatja az egészségfejlesztést. Számítottunk az egészségtan bevezetésére a közoktatásban, azonban ezek csak tervek maradtak. Az egyesület készen áll arra, hogy egy szervezett országos egészségügyi programban részt vegyen, ha lesz ilyen. Ameddig nincs konkrét politikai akarat és szándék, maradnak a védőnők, iskolaorvosok és az önkéntes szervezetek. Egy tanóra, ami 45 perc, nagyon kevés idő, viszont ha a sok 45 percet összeadjuk, akkor már 770 óráról beszélhetünk a 2016/2017-es tanévben, ami közel 25 ezer orvostanhallgató- és középiskolásdiák-találkozót jelent. Ez óriási szám, sajnos nincs még egy olyan megszervezett prevenciós program az országban, ami ezt a számot meghaladná. Tehát maradnak az orvostanhallgatók, akik, remélem, egyre nagyobb elhivatottsággal vesznek részt a BOE programjában. Mindig fontosnak tartom elmondani, hogy jövendőbeli egészségügyi szakemberként nekünk nem csak lehetőség az egészségnevelés, hanem kötelességünk is! Nagy szükség volna egy jól szervezett népegészségügyi programra Magyarországon, viszont amíg négy éves ciklusokban tudunk csak gondolkozni, addig ez senkinek sem érdeke, hiszen itt legalább húsz években lenne értelme gondolkozni. A globális egészségüggyel foglalkozó nemzetközi konferenciákon már előtérbe került egy újfajta megközelítés, miszerint a politika számára négy éves etapokban érdemes prezentálni az egészségmegőrzéssel kapcsolatos terveket. Bízom benne, hogy a mi generációnk képes lesz az egészségügy számára megfelelő érdekképviseletet biztosítani, ami viszont kívánatos volna, hogy a szakpolitika tisztes távolságban és függetlenül tudjon működni a „nagy politikától”. Jelenleg az tapasztalható, hogy az egészségmegőrzéssel foglalkozók palettája töredezett, és sokszor olyan is előfordul, hogy evidenciák nélkül, hozzá nem értők jelentkeznek az iskolákban és ajánlják fel segítségüket akár a mentálhigiénés témában vagy az alkoholprevencióban. Jelenleg nincs olyan ellenőrző szerv, aki felülvizsgálja az ilyen aktivitású szervezetek működését és szakmaiságát. Míg létezett a NEFI (Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet), addig volt lehetőség arra, hogy az ilyen prevenciós tevékenységek ellenőrizve és hitelesítve legyenek. Szerettem volna a BOE

ÖTLET1 | ÖTLET2

ROVATCÍM

„Nem fogjuk megúszni, hogy foglalkozzunk az egészségneveléssel, a kérdés csak az, hogy mikor kezdjük el. Vajon hány generációnak kell még felnőnie alapvető egészségügyi ismeretek és egészségtudatos szemlélet nélkül?” számára is megszerezni a hitelesítést, azonban a NEFI nem tudta értelmezni egyesületünk tevékenységét, hiszen csak konkrét drogprevenciós programmal lehetett náluk jelentkezni. Ez is bizonyítja, hogy egyedülálló a BOE munkája, hiszen átfogó és folyamatos. Egyébként nincs már NEFI, mert integrálódott az EMMI-be (Emberi Erőforrások Minisztériuma), várjuk figyelemmel a fejleményeket. Az elmúlt években azért történtek előrelépések a népegészségügy területén, gondoljuk csak a rendszeres testnevelés órák bevezetésére, a közétkeztetés átalakítására, vagy az egészségfejlesztési irodai hálózat létrehozására. Mi volt a legnagyobb siker, amit elértetek a BOE csapatával? Ezen sokat gondolkoztam, mikor fejben búcsúztam az elnöki poszttól. És ha igazán őszinte vagyok, akkor minden kézzel fogható eredmény fontos számomra, de amire igazán büszke vagyok és jó érzéssel tölt el, hogy megváltozott az egyesületről való általános gondolkozás és vélekedés. Látható és tapasztalható, hogy a hallgatóság és az egyetemi vezetők részéről is van egy megelégedés és hála az egyesület tevékenysége iránt. Nekem ez a legfontosabb! Fontos siker még, hogy megváltozott a vezetőségen belüli atmoszféra, a vezetőink szeretnek együtt dolgozni, és talán több időt töltenek egymással, mint családjukkal. Sokat lendített az egyesületen, amikor Hunyady László dékán úr támogatta a kapcsolatfelvételt az ÁOK gazdasági vezetőjével, Hegedűs Judit igazgató asszonnyal. Kettejük támogatása azóta is töretlen, és ezúton is köszönettel tartozom nekik. Egyik legjobb döntésünk volt, hogy életre hívtuk a Semmelweis Egészségversenyt, mely egy nagyon jó vezetői megérzésnek köszönhető. Előző elnökünk, Kókai Judit nagyszerű ötletének hála, létrejött a verseny, és azóta is töretlenül népszerű a középiskolás diákság körében. Idén már a harmadik versenyt rendezzük, az elsőre 600, míg a másodikra 1400 középiskolás jelentkezett az ország minden pontjáról. Az egyesület vezetése mellett mindkét versenynek a főszervezője voltam, ami hatalmas kihívás, ugyanak-

kor öröm volt látni a diákok aktivitását és lelkesedését, és mindezt megkoronázta a döntők hangulata. A harmadik versenyre közel 1800 diák jelentkezett, ami pontosan a háromszor annyi, mint az első versenyre jelentkezők száma. Azt gondolom, az egészségverseny jelenleg a BOE egyik legkiemelkedőbb tevékenysége! Hogy látod a BOE jövőjét? A következő években egészen más kihívásokkal kell megküzdenie a BOE-nak, mint amivel nekünk kellett. A mi feladatunk volt, hogy stabilizáljuk a szervezet működését, célom volt, hogy minél közelebb hozzam a szervezetet az egyetemhez, ezen belül az ÁOK-hoz, ami sikerült. Ennek írásbeli nyomatéka is lesz remélhetően, hiszen a december 12-i Kari Tanács tárgyalja az ÁOK és BOE közötti együttműködési megállapodást. Hamarosan véget ér a Ferenc Téri Tömb pinceszintjének felújítása, ahol egyesületünk közösségi tere kerül kialakításra. A munkálatok hónapok óta tartanak és a közösségi tér december 20-án kerül átadásra, közel 120 négyzetmétert vehet birtokba a BOE. A kar mellett kiváló kapcsolatunk van a Hallgatói Önkormányzattal, akikkel nagyon jól tudtunk együttműködni az elmúlt években. Az egyesület új elnöke, Kerkovits Nóra pályázatában kiemelt hangsúlyt fektet a szervezetfejlesztésre, a közösségépítésre és az egyesület szakmaiságának növelésére, ami jó irány. Szerintem a BOE előtt szép jövő áll, melyhez érdemes lesz csatlakozni. Mik a terveid, szeretnél egészségneveléssel foglalkozni a jövőben is? Abszolút, az egyik célom, hogy vigyem az egészségnevelés ügyét. Örömmel venném, ha a Semmelweis Egyetem az oktatás, a kutatás és a gyógyítás hármasa mellé felvenné a prevenciót mint negyedik tevékenységi kört. Ezen terület megfelelhetne az egyetem társadalmi felelősségvállalásának, ahol akár vezető szereplő is lehetne. Szívesen részt vennék ebben, és egy ilyen terv néhány részlete már körvonalazódni látszik.

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

FEJLESZTÉSEKRE FOLYAMATOSAN SZÜKSÉG VAN BESZÉLGETÉS DR. GERBER GÁBOR FOK DÉKÁNNAL KÉSZÍTETTE: KOVÁCS MÁRTON FOTÓ: BÁNYAI BÁLINT

Dékán úr milyen tervekkel, elképzelésekkel vette át a kar vezetését? Abban a szerencsés helyzetben vettem át a kar vezetését, hogy az elődeim egy nagyon stabil és jól működő kart építettek föl, és ezt a munkát szerettem volna magam is folytatni: a magyar fogorvosképzésben élen járó kart fönntartani, nemzetközi szinten a továbbhaladását elősegíteni és amennyire csak lehet, az oktatógárdánkat is megerősíteni. Ez azt jelenti, hogy számukra olyan lehetőségeket kell biztosítani, ami a kutatásban, a tudományos életben való előmenetelt is segíti, és amit egy magánpraxisban nehezebb elérni ilyen szinten. A hallgatóknak is minél inkább meg kell adni azt a felkészítést, ami a végzésük után a gyakorlati munkában segítheti őket. Manapság óriási előnye a karnak, hogy olyan betegpopulációval rendelkezik, amelynek révén a hallgatók meg tudják nézni, be tudják gyakorolni a különböző feladatok ellátásához szükséges sokféle eljárást. Természetesen elsődlegesen az a célunk, hogy a betegellátásban a hallgatók már olyan magas szinten legyenek, hogy a megfelelő oktatói felügyelettel tökéletes ellátást nyújtsanak a betegnek. Ezért a preklinikai skillek – ahogy az Általános Orvostudományi Karnál ez jobban ismert – fejlesztése a továbbiakban is indokolt. Jelenleg ez a kar szűkös keresztmetszete.

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

Tehát a célom az, hogy egyrészt az oktatóinknak olyan helyet biztosítsunk, amely a tudományos érdeklődésüket segíti, támogatja; másrészt a hallgatóknak olyan gyakorlati felkészültségük legyen, ami a legújabb technikák ismeretét is magában foglalja. Természetesen mindenkinek különböző idejű gyakorlásra van szüksége a hallgatók közül is, ezért nem elhanyagolható például az, hogy a posztgraduális képzés nagyon fontos része a fogorvosképzésnek is. A karnál arra is fokozott hangsúlyt fektetünk, hogy a szakorvosképzést is megfelelő szinten tudjuk ellátni és ebből oktatói utánpótlást is nyerjünk. A szimulációs központon, skill lehetőségeken túl milyen fejlesztések vannak folyamatban? Az elmúlt időszak újításainak egyik fontos részét teszi ki az orthodontiai, fogszabályozási részleg fejlesztése olyan modern eszközökkel, amelyek például előrelépést jelenthetnek a dysgnathiák kezelésében. Ez a fogászati szakirodalomban azt jelenti, hogy az állkapocs és a fogak találkozása nem megfelelő, és az ebből kifolyólag létrejövő állcsonti eltérések rendbetételéhez sokszor műtét szükséges. A Fogászati és Fogszabályozási Klinikának ezt a részlegét igyekszünk jelentős mértékben fejleszteni, ugyanakkor a klinikai ellátásban nélkülözhetetlen és nagy anyagi forrást igénylő feladat a kezelőegységek

OKTATÁS | KÖZIGAZGATÁS

bővítése, illetve azoknak a kezelőegységeknek a cseréje, amelyek az elmúlt tíz évben, nos, kiszolgáltak. Lényeges, hogy a Fogszabályozási Klinikán is bevezetésre kerültek 3D-s nyomtatók, illetve az ehhez szükséges szoftveres modellezési rendszerek. Jelenleg egyik nagy fejlesztési projektünk az, hogy a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet, amely 2013-ban került a karhoz, jelentős rekonstrukcióra szorul; most elsősorban az ambulancia rendbetétele van folyamatban. Az Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika felújítása, ill. rekonstrukciója folyamatban van? A klinika felújításra kerül, ott is további fejlesztések vannak soron. A jelentős infrastrukturális felújítás a a Szentkirályi u. 40. szám alatti Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetet érinti, elsősorban erre van most keretünk és lehetőségünk, és már elkészültek a tervek is annak az ambulanciának a felújítására. Itt heti hét napon, napi 24 órában történik a sürgősségi fogászati ellátás. Ez gyakorlatilag az egyetlen hely Magyarországon, amely éjjel-nappali állami fogászati ellátást nyújt óriási beteglétszámmal. Ennek megfelelően a kar nyitott részén, ahol rengeteg beteg megfordul, akár ezres nagyságrendben, megfelelő körülményeket kell teremtenünk ahhoz, hogy a modern rendelőktől elvárható állapotok fogadják az ide jövő pácienseket.

elkötelezettek. Ebből kifolyólag a képzés fókuszáltabb, és bár megkapják az alap orvosi ismeretekhez szükséges tudást – ugye az első két év nagy mértékben tartalmaz általános orvosi ismereteket is –, de természetesen ők már fókuszáltan kapják azt az ismeretet, ami a későbbi klinikai munkájukban szükséges, és már az első évben megjelennek fogorvosi tárgyak. Így nagyobb gyakorlati időt tudunk biztosítani számukra, arra, hogy a konkrétan a szájüregi orvosi és fogászati ismereteket el tudják sajátítani, illetve be is tudják gyakorolni. A karnak mindig nagy elismertséggel rendelkező oktatói voltak, akik nemzetközi szinten is széles kapcsolatrendszert tartottak fenn. Ennek megfelelően, valóban, az elismertség is széleskörű. Talán a legkiemelkedőbb Bánóczy Jolán professzorasszony szerepe volt, aki jelentős nemzetközi kapcsolatrendszerével sok utódjának egyengette az útját azzal, hogy a későbbi kari vezetők és professzorok előtt szélesre tárta a nemzetközi lehetőségeket. Ezt a kapcsolatrendszert aztán sokak tovább erősítették és fejlesztik jelenleg is, úgy az adott szakmai ismeretek, mind a szakmapolitikai kapcsolatok terén. Nyilván itt a különböző klinikák professzorait lehetne megemlíteni és felsorolni, de tulajdonképpen minden klinikának a vezetői, oktatói végeznek egyrészt nemzetközi kutatásokat, másrészt tartanak külföldi képzéseket, és részben a konferenciákon, részben más egyetemeken vendégoktatóként is szerepelnek. Az elmúlt 10 év távlatából hogy látja, a FOCI mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket, van-e igény vagy terv a további fejlesztésre?

A Fogorvostudományi Kar világszerte elismert gyakorlati képzéssel rendelkezik. Ez minek köszönhető?

Óriási lépés volt, amikor 2007-ben megnyílt az Oktatási Centrum, mert előtte a Mikszáth téren egy ház lakásaiból kialakított rendelőkben, kezelőtermekben folyt az oktatás, ami hát, lássuk be, méltatlan ahhoz a szinthez, amelyet a kar elismertsége megkövetelt, és messze volt attól is, ami a 20. században a klinikai oktatás infrastruktúrájától elvárható. Így aztán ez valóban nagy büszkesége a karnak, és itt középeurópai szinten kiemelkedő, de azt gondolom, hogy európai szinten is bőven megállja a helyét azoknak a kezelőhelyiségeknek az infrastruktúrája és megjelenése, amelyekben a hallgatók gyakorolnak. Ráadásul amennyire a privátszférát egy ilyen egyetemi, klinikai oktatás során biztosítani lehet – ugye kis boxokban helyezkednek el ezek a kezelőegységek –, ezt meg tudjuk tenni, tehát a betegek számára is jóval kellemesebb ellátást tudunk biztosítani. A megfelelő orvos-beteg bizalmi kapcsolat kiépítésére jobb lehetőség van, mint a korábbi helyen, ahol gyakorlatilag majdnemhogy egymás ölében ültek a betegek, olyan közel voltak egymáshoz a székek. Emellett tulajdonképpen jóval nagyobb alapterületen nyílt lehetőség a klinikai ellátásra, klinikai oktatásra.

A kar előnye, hogy ide már úgy jönnek a hallgatók, hogy egy orvosi szakma iránt

Ahogy említettem, a legszűkebb terület most a propedeutika, ami szintén az Oktatási Centrumban

Ugyanakkor ez az intézmény jelentős segítség a gyakorlati képzésben is, mivel itt éjjel-nappali ellátás folyik, ebből következőleg az ügyeleti ellátásban gyakorlatot szerezhetnek a hallgatók és természetesen a rezidenseink is. Most úgy néz ki, hogy a Semmelweis 21 program keretében megnyílik a lehetőség arra, hogy bővíteni tudjuk ezt is. Itt vannak azok a fantomfejek, amelyeken a hallgatók gyakorolnak, és megfelelő kézügyességre, technikai ismeretekre tehetnek szert, mielőtt biztonsággal a betegek szájába nyúlnának. Így már a betegellátás kezdetén is biztosítható az, hogy az orvosi nil nocere elvét betartsák.

EGYETEM

van. Ez a helyiség, ezek a munkahelyek nem elegendőek ahhoz, hogy a kar közel 900 hallgatójának gyakorlati lehetőséget biztosítsanak. Fejlesztésre sajnos folyamatosan szükség van – vagy nem sajnos, ez a normális menete mindennek, így az egyetemi életnek is. Ahogy említettem korábban, hogy azok a 10 évvel ezelőtt telepítésre került berendezések folyamatos cseréjét szem előtt kell tartanunk, és ezekhez a megfelelő forrást biztosítanunk kell részben saját, részben pályázati lehetőségekből. A digitális fogászat megint csak a 21. századnak a követelménye, igénye, tehát ilyen berendezéseknek a beszerzésésre is szükség van, és több klinikán már vannak ilyen eszközök. Különböző orális scannerek, CAD-CAM rendszerek: ezekkel a fogorvosi szék mellett olyan technikai munkák végezhetők el, mint például az inlay, vagyis porcelánbetét készítése, ami eddig csak a laboratóriumban volt kivitelezhető, de a megfelelő CAD-CAM rendszerrel beszkennelve a páciens fogát, most már a fogorvosi rendelőben is rögtön legyártható. Ezeknek a technológiáknak a rohamos fejlődése igényli, hogy a kar is próbálja meg követni ezeket. Ezek nem kis beruházások, de muszáj megtalálni az anyagi forrásokat, hogy a hallgatók mindig a legmagasabb szintű tudást kapják, legalább olyan szinten, hogy ha a gyakorlatban nem is sajátíthatják el, de legalább ismerjék ezeket, amikor végeznek. Milyennek látja az oktatói utánpótlást, érződik hogy egyre nehezebb fogorvosokat, szakorvosokat találni? Ez így van, és talán még fokozottabb a Fogorvostudományi Karon, mint más karokon, hiszen közismert tény, hogy a fogászati ellátás nagyrészt magánorvosi ellátáson keresztül valósul meg, így a kollégák az egyetemen kívüli magánellátásban is érdekeltek. Nehéz a magánellátásban elérhető fizetésekkel versenyre kelni. Számunkra ugyancsak nagyon kritikus az a bizonyos életpályamodell, amelyet részben az Általános Orvostudományi Kar kezdeményezésére az egyetem el is indított, és úgy tűnik, hogy ez egy nagyon is előremutató lehetőség.

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

EGYETEM KÖZIGAZGATÁS | OKTATÁS

A Fogorvostudományi Kar szempontjából azt is fontosnak tartom, hogy azoknak a kollégáknak, akik rendelkeznek tudományos érdeklődéssel, lehetőséget biztosítsunk, és ezáltal is vonzóvá tegyük az egyetemi oktatói életpályát. Elindítottuk a karon is a kutatói Merit-díj pályázatot, illetve most már több évtizede évente meghirdetjük a frissen végzett rezidenseknek, PhD hallgatóknak kiírt kutatói pályázatot. Nem egy nagy pályázatnak megfelelő összeg, de annyit mindenesetre biztosít a kar, hogy a fiatal kollégák haladhassanak a tudományos munkájukkal, és olyan pályázatokat tudjanak előkészíteni, amelyek aztán sikeresek lehetnek OTKA-ban vagy egyéb kollaborációs pályázatokban. Erre van is példa. Igyekszünk elősegíteni kari támogatásokkal a publikációkat, és az olyan eszközök beszerzését, amelyek széleskörűen kihasználhatóak több klinika körében is, így a források fókuszálásával nagy beruházási igényű eszközök is beszerezhetők. Nyilván egyrészt a kompetitív fizetés megközelítése a célunk, másrészt pedig olyan lehetőségek biztosítása, mint az a kutatói és tudományos háló, amelybe az egyetem révén bekerülhetnek. Nem elhanyagolható, sőt nagyon fontos, hogy azok, akik hozzánk oktatói utánpótlásként kerülnek, rendelkezzenek belső motiváltsággal, akarják a tudásukat átadni, és ehhez legyen meg az adottságuk és az elszántságuk. Emellett szükséges az egyetemi oktatáshoz való elkötelezett hozzállás, mert lássuk be, itt vannak jelentős kihívá-

sok időben és energiában mindenki számára. Mik a tervei az jövőre nézve? A legnagyobb infrastrukturális cél a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet teljes megújítása, emellett szeretném támogatni azokat a nemzetközi kapcsolatainkat, ami alapján a kar elismertsége növekedhet. Különben számos megkeresés érkezik a Fogorvostudományi Karra, idén először indult egy olyan program, amellyel egy külföldi egyetemről érkezett négy fiatal fogorvos kolléga nálunk kezdte meg a PhD tanulmányait. Ez újabb lehetőség arra, hogy a kar elismertségét növeljük, hiszen ők azért jöttek ide, mert a Fogorvostudományi Kar magas szintű tudományos munkássága vonzotta ide őket. Több oroszországi egyetemmel is kapcsolatban vagyunk, januárban pedig egy kínai egyetemre megyünk ki szintén egy ilyen együttműködési megállapodás létrehozására. Ők is érdeklődnek az iránt, hogy közös kutatási programokat hozunk létre, illetve hogy megosszuk azokat az oktatási tapasztalatainkat, amiket ők nagyra értékelnek. Ezeket a kapcsolatokat kell a kölcsönös haszon értelmében fejlesztenünk, és fontosnak tartom, hogy ezen dolgozzunk a kollégáimmal. Milyen a kapcsolata a hallgatókkal? Azt gondolom, hogy fontos hangsúlyozni: a kar vezetésének a Hallgatói Önkormányzattal való együttműködése hagyományosan jónak mondható. Nagyon sok közös projekt volt, amit a hallgatók kezdeményeztek, mint a Kari Napok, hallgatói konferencia, Egészséges Száj programok, amely

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

megint csak nemzetközi sikertörténetnek mondható. Azt gondolom, hogy a problémamegoldásban mindig sikerült konszenzuson alapuló megoldást elérni az elmúlt tíz évben, amennyit én átlátok (de úgy tudom, a korábbi időszakban is). Szeretném ezt a kapcsolatot megtartani, bízom benne, hogy ez továbbra is így marad, számunkra az a fontos, hogy a Fogorvostudományi Kar Hallgatói Önkormányzata valóban azt az érdeket képvisel-je, hogy a hallgatók minél jobb oktatásban részesülhessenek, és minél jobb felkészültséggel fejezhessék be az egyetemet. Ez pedig igényli azt, hogy a hallgatók és az oktatók között egyfajta harmónia legyen, hiszen mindenkinek elemi érdeke az, hogy a legjobb legyen az oktatás. Bízom benne, hogy tudunk így tovább együttműködni. Hogy látja a fogorvoslás szerepét a hazánkban lévő, hazánkba irányuló egészségügyi turizmusban? Az egészségturizmus kétségtelenül egy nagyon fontos gazdasági területe az országnak, és valójában a fogorvosi turizmussal indult a rendszerváltás pillanatában, és ma is az egyik húzóágazat. A fogorvosi karnak a kapacitása elég limitált, de természetesen ez egy olyan terület, ahol kell és lehet is előrelépéseket tenni. Meglehetősen összetett jogilag is és orvosi szempontból is a fogorvosi turizmus helyzete a karon belül, de a fizetős, magán betegellátás egy olyan feladat, amit jelenleg is végzünk itt a Semmelweis Kft.-n keresztül, és további bevételt hoz.

ÖTLET1 | ÖTLET2

ROVATCÍM

y n o z s s “A ” ó j e v r ve Meg tudnád fogalmazni, hogy mi az erőszak? Én sem, ezért a nálam okosabbat kérdeztem, az internetet:

Kényszert alkalmazó erőkifejtés egy személy akaratával ellentétes célok elérésére, az érintett személy ellenállásának megtörésére. A fenti mondásról nem hittem el, hogy tényleg létezik. A sztori része, hogy akkoriban költöztünk haza Franciaországból, és tizenévesként gyakorlatilag nem ismertem a legtöbb magyar szólásmondást. Hitetlenkedve kérdeztem anyukámat, hogy az még oké, hogy a“pénz számolva jó” de mégis ki a lf*sz veri az asszonyt? (ezt a szót is akkor tanultam meg) Szeretném leszögezni, hogy a cikkem célja nem a férfiak vagy nők általánosítása, valamint tisztában vagyok vele, hogy a férfiak ellen is követnek el erőszakot, de ez így is nehezen emészthető lesz. November 17-én volt egy ingyenes önvédelmi oktatás, melyet a Corvinus Egyetem MSc-s közvetítésével Kovács Ildikó önvédelmi instruktor tartott a BOE Emberi jogi szekciójának vendégeként, 25-én pedig a ‘A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja’ volt. Előbbi lejjebb, utóbbiról máskor.

SZÖVEG: ZAJKÁS PETRA

Irányában lehet önsértő, interperszonális vagy kollektív, lásd háborúk. Tartalmilag lehet verbális, fizikai, lelki, szexuális vagy akár gazdasági. Feltételezem, hogy legtöbbünknek az interperszonális fizikai vagy szexuális erőszak jut eszébe, ha a címet olvassa, és bár sokan átéltünk már verbális erőszakot, az ember feltételezi, hogy az nem is erőszak, csak “csínytevés”. Az interperszonális erőszakhoz sorolhatunk mindent, amit nem akarunk meglátni: gyermekkel, fiatalkorúval, időssel szemben elkövetett erőszak vagy elhanyagolás. Tartok tőle, hogy legalább az egyikkel már találkoztatok. Családon belüli erőszak – talán a legelterjedtebb, hiszen békeidőben is ott van. Jelenleg Magyarországon minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Világviszonylatban is rosszul állunk, és mint minden bűncselekmény, valószínűleg ez is a jéghegy csúcsa. Ha belegondolsz, akkor van valaki az ismerőseid között, akit bántalmaznak. Lehet, hogy ezután a cikk után mindenkire ferde szemmel nézel majd, és sajnos jól teszed. Ez nem a szegényebb réteg sajátja, ugyanúgy kényszeríthet valakit a férje egy plasztikai műtétre, azzal fenyegetőzve, hogy elhagyja, ha nem fekszik kés alá. Az esetek nagy részében „rendes” emberként van elkönyvelve az erőszaktevő, és azonnal a szenvedő alanyt kezdik hibáztatni. Nagyon félelmetes, és mi is könnyen belefuthatunk a „victim-blaming” szituációkba. Magyarország a viszonylag biztonságos országok közé tartozik gyilkosságügyileg, ezért itt beszámolnék egy francia kutatásról: a legtöbb gyilkosság otthon, élettárs által, mások által békésnek tartott kapcsolatban történik. A gyerekmolesztálásokról is tudni, hogy az elkövetők közeli ismerősök, családtagok (és férfiak, női elkövetőről szinte nem is hallani). Ebből levonható a következtetés, miszerint a legbiztonságosabbnak tartott hely, az otthon sok ember számára maga a pokol. Az erőszak eredete a mai napig kérdéses, az már kizárt, hogy nemre/korra/rasszra/vallásra specifikus lenne. Még azt se mondhatjuk, hogy bizonyos helyzetek „hozzák elő az állatot”, hiszen ugyanazt

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

a helyzetet öt ember ötféleképpen oldja meg. Ebből az egyik erőszakot fog alkalmazni… Ez az illető jó eséllyel maga is bántalmazott volt vagy látta, ahogy az apja veri az anyját, ami valamilyen pszichiátriai betegséghez vezetett (pl: borderline), alacsony az önbecsülése, amit az dühkitöréseivel és mások hibáztatásával kompenzál. Gyakran az alkoholhoz vagy drogokhoz nyúl, „stresszlevezetésként”. Nem értékeli negatívan viselkedését, nem vállal felelősséget és nem érzékeli, hogy „hol a hiba”, amikor a felesége (és a gyerekei) kórházba kerülnek miatta. Stresszre haraggal reagál és a szexben is agresszív. Viszont ez csak az egyik arca, a bántalmazott nőknél a kapcsolat általában nagyon romantikusan kezdődik, és gyorsan halad a végkifejlet felé. A kapcsolatot dominálva a férfi felveti az összeköltözés/családalapítás ötletét, ami – bár a nő korainak érezheti – megtörténik előbb-utóbb. Esetleg még édes is, hogy mennyire féltékeny és csak magának akar. Majd elkezded észrevenni az apró jeleket, például nem enged el otthonról a barátaiddal találkozni. Óránként be kell jelentkezned nála. Ez a szociális izoláció időszaka – ha nincs senkid, nincs kitől segítséget kérj. És akkor jön a paranoia; feltételezi, hogy a háta mögött van valakid. Ezért ha nem hívod vissza azonnal, a legrosszabbat feltételezi majd rólad (és nem azt, hogy bajban vagy – már rég abban vagy). Ez az ellenőrzési kényszer egy álcázott erőfitogtatás, célja valójában a kontroll megtartása távolról is. Nézegeti a böngészési előzményeidet, elkéri a jelszavaidat, s ha nem adod meg, akkor veszekedni fogtok vagy rosszabb. Kritizálni kezd. A ruhád, a hajad, a tested – mindened undorító és az a blúz is túl kivágott. A csizmád egy szajháé. Mégis mennyit költöttél erre? És íme, a pénzügyeidet mostantól jobb, ha rám bízod. Szerintem amúgy is jobb, ha a családdal vagy, szóval nyugodtan hagyd ott a munkádat, majd én eltartalak. Az állandó kritizálás szépen lassan leépíti az egészséges önérzetedet. Te leszel a kisebb, a csendesebb, mert unod már, hogy bármit mondasz, abból veszekedés

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

lesz. Folyamatosan lelkiismeret-furdalásod van. Hiányzik a romantikus énem, néha előjön, főként mások előtt, de már alig emlékeztetlek rá. És amint eltűnnek a többiek, rajtad vezetem le a frusztrációmat. Hányingerkeltő a konyha, biztos kibeszélnek engem miattad. A te hibád, hogy ilyen mocsok van! „Csak azért teszem, mert szeretlek” – mondom, miközben fojtogatlak… Most lépjünk egyet hátra a helyzetből, vizsgáljuk meg kívülről, hogy ezután mi történhet. Lenore E. Walker kutatása szerint a családon belüli erőszak ciklicitást mutat: először is a stressz felgyülemlik. Eközben a bántalmazó mindenben hibát talál, az áldozat pedig megpróbálja minden igényét kielégíteni. Olyan, mintha tojáshéjakon járkálnál – ez csak időhúzás, úgyis eljön az a pont, amitől félsz: akut erőszak. Ekkor tettlegességig fajul a feszültség (verbális vagy fizikai erőszak). Itt tényleg bármi megtörténhet, tányérdobálástól a gyerekek előtt megerőszakolt nőig. És most jön az áldozat ellenállásának megtörése, a mézeshetek/békülés időszaka. Amikor a bántalmazó mélységesen megbánja tettét, ha eddig ivott, hirtelen abbahagyja, fogadkozik, hogy soha többé nem üt meg, elhiteti, hogy minden rendben lesz. Ha ez nem az első ilyen eset, már csak egyszerűen úgy tesz, mintha „mi sem történt volna”. Tudom, hogy kívülről könnyen rákenhetjük az áldozatra, hogy „akaratgyenge” – igen, mert az. Hiszen valaki éjjel-nappal azon volt, hogy elhitesse vele: te egy senki vagy. Sose találsz mást, aki szeretne. Nincs semmi, amire büszke lehetnél. Valószínűleg megpróbál kisétálni a kapcsolatból (ha volt jó kapcsolata, van összehasonlítási alapja, ha nem, akkor bizony neki ez a „normális”), de ekkor öngyilkossággal, a gyerekek elkobzásával fenyegetőzik vagy egyszerűen anyagilag meg van kötve a keze.

FOTÓ: UN WOMEN, MEMAC OGILVY & MATHER DUBAI

Most csend van. A bántalmazó elérte a célját: a kapcsolat megmaradt, tette meg lett bocsátva. Mostantól újra gyűlni kezd a feszültség és az erőszak ciklusa kezdődik elölről.

védelmedbe veszed, hisz a barátod. És most, hogy szóvá tetted, lehet, többé nem is találkozol majd velük. Amúgy is kellemetlen volt hallgatni, ahogy 300 forinton megy a veszekedés.

Természetesen más elméletek is vannak, minden (abuzív) kapcsolat más és más, nem az a célunk, hogy tanulmányozzuk – hanem hogy megállítsuk. Persze még jobb, ha senkivel se történik meg.

Most jut eszedbe, hogy nem volt csajos estétek, amióta megvan a pasi. Persze biztos elfoglalt… új kapcsolat meg minden. De a testbeszéde is más lett. Kisebb lett? Mintha görnyedtebb lenne. A párkapcsolatáról nagyon felületesen beszél, pedig mostanra mindent szoktál tudni az aktuális pasiról. Mintha nem is lett volna élete a fickó előtt. Hova lett a röplabdacsapatból? Egyáltalán van még hobbija? Már nem posztolgat, nem válaszol messengeren, nem hív vissza. De jaj, ha a pasit ignorálja. Ha nélküle jött, a telefonon lóg és korán elmegy. Mindig siet. Olyan vörös és pufi a szeme, mintha sírt volna. Rákérdezek, tagad. Másban is hazudik – nem jött be dolgozni, mert náthás (Egy traumatizált orrnak elég egy nap, hogy ne legyen feltűnő, és persze valakinek el kell takarítania a törött tányérokat is.) – nem jött el a születésnapomra, merthogy „le kellett engednie a hűtőt”. A legnagyobb hazugsága az, hogy boldog.

Úgyhogy most figyelj ide: egészségügyi dolgozóként, tanárként, barátként, szomszédként, járókelőként, testvérként, szülőként, csapattársként te leszel az, aki felismerheti a jeleket: Természetesen ott vannak a külsérelmi nyomok, a monokli, több oldalon zúzódás és „leestem a lépcsőről” sztorik, vagy egyéb misztikus magyarázatok. Gyakori hiányzás (iskola, munkahely, baráti találkozók). Ha már ismerősöd, változásokat tapasztalsz a szépészeti rutinjában – nem sminkel, pedig régen imádott. Nem feltétlenül lesz elhanyagoltabb, a lényeg itt a változás a kapcsolat előtti énjéhez képest. Például ha havi szinten járt fodrászhoz, most pedig lenőtt a haja, és van egy furcsa érzésed. Mintha már nem önmaga lenne, hiszen eddig a társaság lelke volt. Minden mondata után a párjára pillant. Mintha megerősítést várna vagy félne. A párja pedig olyan dolgokat mond vagy tesz, amitől mindenki kínosan feszeng, nem tudják mire vélni, ahogy meglegyinti, gúnyt űz belőle vagy nevekkel illeti. Hiszen ez a lány imádta a spagetti-toppokat és a szoknyákat! Most meg mintha nem is a saját mérete lenne, de főként nem a stílusa. S bár nem sminkel ki, mintha alapozót feltett volna. Nem csak az arcára-nyakára, bár ott is vastagon van. A kézfejére… Csak ennyi látszik ki a hosszú ruha ujja alól. Persze ott van az ellentéte is, a plasztikai sebész páciense – ez nem az ő melle, nem az ő szája, mindene kényszeresen tökéletes. Vannak ilyenek. Mégis, a pasija folyamatosan szekálja mindenért. Te pedig

Tudom, hogy mindezekből az jöhet le, az erőszakot csak heteroszexuális kapcsolatban követik el, és minden férfi egyforma. Nos nem. Jobb sejteni valamit és ne legyen igazunk, semmint hagyni az áldozatot egy ilyen kapcsolatban. A számok azt mutatják, hogy 30-35 ilyen ciklus történik, mire a nőt megölik, (vagy a gyereket) vagy olyan súlyos sérülést szenved el, hogy kórházba kerül és segítséget kap – vagy nem. Segítséget rengeteg szervezet tud nyújtani, ha úgy sejted, valakit bántalmaznak a környezetedben (a fenti jelzők pontosan ugyanolyan „piros zászlók”, mint a sürgősségi betegeknél – egy elég, hogy gyanút fogj!), jelentsd a hatóságoknál, segítő szervezeteknél (pl. nane.hu)! Minél tovább marad valaki egy ilyen kapcsolat-

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

KORTÁRSASÁG ERŐSZAK | ÖNVÉDELEM

Több év kung-fu, krav-maga és egyéb harcművészeti edzéssel a hátam mögött a következőket tudom ajánlani:

1. 2.

A legjobb védekezés, ha ott se vagy – lásd, ne menj kivilágítatlan utcán, gyanús emberek közé, ha nem muszáj. Inkább fuss, mint üss. Az anyagiak pótolhatóak. Amíg „csak” a tárcádat/táskádat/telefonodat követelik, adjad. Persze itt is van millió fajta rablási módszer, többnyire késsel vagy más fegyverrel fenyegetnek. Bár a krav-maga megtaníthat a fegyveres ember leszerelésére, ehhez tapasztalat kell, hiszen nem mindegy, hogy utána ki fog kórházba kerülni. Természetesen érdemes megtanulni, hiszen a nemi erőszakot elkövetők 87%-a fegyvert hord magánál, vagy bántalmazással, esetleg gyilkossággal fenyegeti áldozatát. Az alap fogási technikák korán megtanulhatók, ha nem is az első órán. Erősen ajánlom, hogy legalább egyszer az életedben járj önvédelemre. A harcművészet nekem azt jelenti, hogy egy régi, hatékony módszer, de évek kellenek az elsajátításához, és megvannak a saját szabályai. Az önvédelemben nincs szabály (csak edzésen), gyorsan tanulható. Ha nem akarsz „gyúrni”, erősíteni, rendben, mert a sima edzéstől is lesz izomlázad.

Logikátlan sérülések Vagy csak a párja beszél, vagy folyamatosan csörög a bántalmazott telefonja Túlzott érdeklődés az orvosi vizsgálat eredménye iránt a bántalmazó részéről Fogyás/hízás

www.domesticabuse.stanford.edu/screening/how.html

Amit egészségügyisként láthatsz és tehetsz pluszban:

„A nemi erőszak nemcsak az egyes megerőszakolt nők személyiségi jogait sérti, hanem

minden nő biztonságérzetét.” - nane -

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

ban, annál nehezebb lesz helyrehozni az okozott kárt! Egy bántalmazott kapcsolatból szabadult nő nagy eséllyel a következő kapcsolatában is áldozat lesz, ha nem kap segítséget. Tehát ne nyugodj bele abba, hogy a pasi elhagyta. A legveszélyesebb fordulat a válás/ szakítás! Az áldozat nem fog magától segítséget kérni, hiszen félelemben él. Hiába kérdezel rá direkt, kitérhet a válasz alól, tagadhat, legjobb esetben elsírja magát (eddig bírta álcázni). Mielőtt áttérek az önvédelemre, néhány információ a (női) nemi erőszakról Magyarországon: • Naponta követnek el szexuális erőszakot kiskorú ellen, egy nő pedig hetente meghal családon belüli erőszak következtében. • A nők közel fele tapasztalt már erőszakos szexuális közeledést. • Nagyon ritkán jutnak el az áldozatok a feljelentésig, és tanúk híján nagyon nehéz a nyomozás. Néhány évvel ezelőtt, amikor az egyetemet kezdtem, letaglózott a hír, hogy egy indiai korunkbeli lányt megerőszakoltak és brutális, kegyetlen módon megöltek. Már majdnem orvossá avatták. Csak moziba ment. A külföldi hírekkel ellentétben viszont a nemi erőszak többnyire nem az utcán, hanem az áldozat/elkövető lakó- vagy munkahelyén, privát jellegű területen történik, többnyire olyasvalaki követi el, akit az áldozat ismer (80%-ban előre megtervezett), illetve megbízik benne (pl. partner, tanár, családtag, barát, munkatárs). A nők a támadáskor sokszor egyszerűen lefagynak, ám ez nem jelenti azt, hogy nem akartak védekezni, vagy beleegyeztek volna a közösülésbe. A legtöbb nő nem tanul önvédelmet, hiszen mi lennénk a „gyengébbik nem”. Pedig olyan önbizalmat ad, ami kritikus lehet egy erőszakkísérlet során. A nemi erőszak nem szex, hanem erőszak, ahol a szexuális aktus csak az erőszak eszköze. A támadó olyan nőt fog kiszemelni, aki gyengének tűnik (nem kell, hogy egyedül legyen – sajnos túl sokszor bebizonyosodott, hogy egy férfi kísérő nem akadály). Az önbizalom fontos, hiszen a testbeszédeden is látszik, hogy körülbelül mire lehet számítani tőled. Egy határozott üvöltés (nem sikítás) már meglepheti a támadót.

A nők elleni erőszak az ENSZ szerint: “A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, […] a házasságon belüli nemi erőszakot […]” (Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)

ÖNVÉDELEM | ERŐSZAK

KORTÁRSASÁG

Az erőszak árnyalatai (szóbeli)

verbális erőszak

Lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés, bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés.

(pszichológiai) Lelki erőszak

(fizikai)

Testi erőszak

Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása.

Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, önbizalom módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, állandó hibáztatás, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/ csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, zsebek/táska átkutatása.

(§#$ł%)

Szexuális erőszak

Nem kívánt szexuális tevékenységre való

kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés.

(anyagi)

Gazdasági erőszak

FORRÁS: NANE.HU

Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, fizetés elsajátítása, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven működő céggel (Bt., Kft.) való sakkban tartás/zsarolás.

Hogyan válassz edzésformát? Nem kell rögtön döntened, de egy próbaedzés néha elég ahhoz, hogy megtudd, mi nem tetszik. Nekem spec a Wing-tsun (egy kung-fu ágazat, amit állítólag egy nő fejlesztett ki, nőknek) alapállása teljesen elvette a kedvemet a további tanulástól. Biztos annak is megvannak az előnyei, ha úgy nézel ki, mint aki mindjárt összepisili magát – a középvonalra támadás viszont nagyon jó módszer... Szerintem mindenütt vannak óra eleji kis szertartások. Bevallom, én a képeknek való hajolgatást rettenetesen utálom. És a sarkamon ülni se szeretek. Bye-bye karate. Rajtad múlik, hogy mennyire van ingered ezekhez, én az edző jelenlétét tartom fontosnak. Hogy néz ki a tanár? És a régebbi diákok? Minden sportnál érdemes felmérni, hiszen hosszabb távon neked is hasonló alkatod lesz. Inkább a gyors, hatékony technikák tanulása érdekel vagy Jet Lee-re akarsz hasonlítani, és buddhista fejeddel kettétörni valamit? Most komolyan, én az utóbbit imádom, de szerintem most se tudnék fojtásból szabadulni, ha nem próbálom ki a krav-magát/önvédelmi edzést.

Koedukált vagy csak-csajok? Előbbi előnyei, hogy biztosan erőfölénnyel kerülsz szembe. Fojtott már addig csapattárs, hogy nem láttam és soha nem voltam még ilyen hálás – megtudtam, hogy reagálok. Hátránya, hogy másnap magyarázhatod a foltokat. A csak-csajok edzés jó buli és nagyon specifikus, de tapasztalataim szerint fegyelmezetlenebb - most ne sértődjetek meg, veletek vagyok, csak belém ivódott: duma esetén nálunk plusz kör volt. Gyerekekkel (vegyes korú csoportoknál) ugyanez lehet zavaró tényező. Persze rajtad múlik, mit választasz. Állíts egy célt: Levizsgáznál? Oktató lennél? Vagy egyszerűen szeretnéd megtanulni, hogyan kell ütni? A lényeg, hogy jól érezd magad. Erre a Kovács Ildikó által tartott önvédelmi óránkon meg is volt a lehetőség. Legyen egy biztonságos hely, ahol megtanulhatod a technikákat, legyőzheted a félelmedet, és így bátrabban nekivághatsz a nagyvilágnak. Ahogy kedvenc bajszos férfim, Mr. Poirot mondja (aki ugye valójában nő – Agatha Christie): „férfiak és a nők másképp viselkednek ugyanazokban a helyzetekben. (...) Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez. A nők kemények.”

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

TRÉIM MIÉRT

SZÖVEG: SZABÓ DIÁNA LILI

FELE JTJÜK EL? Friss orvostanhallgatóként sokat hallunk orvosi kommunikációról, szociológiáról, bioetikáról. Az első években ezekhez a tárgyakhoz gyakran annyira beszűkül a hozzáállásunk, hogy csak egy plusz teherként, egy újabb kötelességként tekintünk rájuk az amúgy is küzdelmes tárgyak palettáján. Azonban, ahogy közelebb kerülünk az egyetem végéhez és a betegekhez, úgy gondolom, egyre inkább felértékelődik ezen tárgyak hasznossága és jelentősége. Nagyon nagy szerepe van, nem csupán a bemagolt élettan-bikém-anat és társainak, hanem a magatartástudományoknak is abban, hogy milyen gyógyítók leszünk. Sok hallgatótársamtól, barátomtól hallottam, hogy azért választotta az orvosit, mert „segíteni szeretne az embereknek” vagy a „gyógyítás érdekli”. Na, jó, de hogyan? Annyira nagy dilemma az, hogy jól megtanuljuk az anatot, élettant, bikémet, farmakot és a többit (elnézést azoktól, akiket kihagytam), hogy közben nem igazán jut idő másra. Például arra, hogy azzal foglalkozzunk, hogyan szeretnénk gyógyítani. Milyen szemléletben, hogyan nyúlunk ahhoz a tudáshoz, amit az egyetemtől kapunk? Hogyan adjuk át ezt a tudást azoknak, akik nem tanultak hat évet az orvosin? Hogyan értsék meg azok az emberek is, hogy mi a lényege a betegségüknek, miért fontos a terápia, akik hiányos biológiai és orvosi ismeretekkel rendelkeznek? A tájékoztatás elmaradt… Nemrég műtötték az egyik családtagomat, daganatot találtak a vastagbelében. Hemicolectomia történt. Közben számos orvosnál megfordult vidéken és Pesten egyaránt. Szerencsére sikerült ismerős orvoshoz mennie, mert enélkül sajnos, hónapokat, vagy akár még több időt kellett volna várni a képalkotó vizsgálatokra, hogy kiderüljön, mi okozza nála a vérszegénységet. A műtét sikerült, a sebész csodálatosan eltávolította a vastagbél egy részét, nem volt semmi komplikáció. Maximum annyi, hogy fogyott tíz kilót a műtét után. Nyilván ez nem csak a beavatkozás, hanem a senyvesztő betegség következménye is. A családtagom a műtét után semmilyen tájékoztatást nem kapott arra vonatkozóan, hogy pontosan hogyan történt a műtét, mit távolítottak el belőle, mi következik ezután, mit ehet, mit ihat, hogyan kell változtatnia az életmódján. Kell-e változtatnia az életmódján? Ez egy példa, de sajnos számtalan ilyen példa jut eszembe más ismerősöktől, a klinikai gyakorlatokról,

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

ahol saját magam tapasztaltam a betegek kikérdezésénél, hogy sokszor fogalmuk sem volt arról, hogy milyen műtétjük lesz, miért műtik meg őket, milyen egészségügyi problémájuk van és mennyire súlyos az? A kommunikációban mindkét fél érintett az orvos és a beteg egyaránt. Fontos, hogy akit tájékoztatunk, képes legyen befogadni és megérteni az átadott információt. De hogyan várhatjuk el valakitől, hogy megbízzon bennünk és kövesse a tanácsainkat, beszedje a gyógyszereket, hogyha nem mondjuk el neki miért? Ha azt sem tudja, mi a baja? Ha fogalma sincs arról, hogy mennyire súlyos az egészségügyi problémája? Ha nincs tisztában azzal, hogy miért, mire és meddig kell szednie a felírt gyógyszereket? Sajnos hiába tanuljuk meg tökéletesen a jelátviteli útvonalakat meg a farmakokinetikát, ha nem tudjuk átadni a legfontosabb információkat a beteg nyelvén. Akkor az egész nem ér semmit, olyan, mintha kidobnánk a tudásunkat a szemétbe, és ahelyett, hogy másoknak segítenénk, csak a falnak magyarázunk. Elhangzik az első években az orvosi kommunikáció keretében, hogy hogyan is kellene a beteggel beszélnünk. A legtöbb tapasztalatot mégis a klinikai gyakorlatok alatt szerezzük. A klinikai gyakorlatok alatt kevés példát láttam arra, hogy hogyan lehetne jól csinálni. Pedig nagyon fontos lenne. Legalább annyira fontos, mint a dr az orvos neve előtt. Nélkülözhetetlen. Az OECD 2015-ös mérése szerint a magyar diákok 27,5 százaléka funkcionális analfabéta. Egy funkcionális analfabéta el tudja olvasni a betűket és a szavakat, de nem érti, mit jelentenek, vagyis nem rendelkezik a minimális szövegértési készségekkel. A PISA-teszteket 15 évesek töltik ki, így akik ennyi idős korukban még azok, valószínű, hogy funkcionális analfabéták maradnak egész életükre. Ez azt jelenti, hogy ezekhez az emberekhez az egészségükkel kapcsolatos információ is nehezített úton jut el. Egy 2015-ben, reprezentatív mintán végzett, európai szintű egészségműveltség kutatás szerint, Magyarországon minden második embernek problémás az egészségértése. Mit jelent, ha valakinek problémás az egészségműveltsége? Ez összefüggésbe hozható a rosszabb egészségi állapottal, alacsonyabb betegegyüttműködéssel és a gyakoribb hospitalizációval is. A problémás egészségértés nem csak a beteg egyéni problémája, hanem az ellátórendszeré, illetve az egészségügyi dolgozóké is. Az elégtelen vagy problémás egészségműveltség miatt ugyanis fölösleges orvos-beteg találkozások történhetnek, szükséges orvos-beteg találkozások elmaradhatnak, ami növeli a rendszer leterheltségét, és plusz kiadásokhoz vezet. A huszonegyedik századi orvos-beteg kapcsolat egyik alapvető eleme az egészségértés. Az orvosok feladata, hogy felismerjék, hogy az egyes betegek milyen szintű és mennyiségű információt képesek befogadni és önmagukra vonatkoztatni a hatékonyabb terápiás együttműködés érdekében. A betegek számára pedig fontos lenne, hogy a kezelésükkel kapcsolatos döntések részesévé váljanak, és aktívan felelősséget vállaljanak saját egészségük és gyógyulásuk alakulásában. Utópisztikusan hangzik, de az orvosok aktív támogatásával és a megfelelő betegtájékoztatással kialakulhatna egy olyan betegtársadalom, amely felelősséget vállal az egészségéért, értéknek tekinti azt, és tudatosan cselekszik annak megőrzése érdekében.

EGÉSZSÉGÜGY | FELELŐSSÉG

SZUBJEKTÍV

*Egészségértés=Egészségműveltség=Health Literacy „Az egyén azon képességének mértékét jelenti, amely kiterjed az alapvető egészséggel és egészségügyi ellátással kapcsolatos információk megszerzésére, megértésére és feldolgozására, amelyek befolyásolják az egészségügyi állapotát érintő megfelelő döntések meghozatalában.” (Berkman, ND, Davis, TC., & McCormack, L. (2010): Health Literacy: What is it? Journal of Health Communication, 15(S2): 9-19.)

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

1 könyv 1 film: föld/anyák Fogy a magyar – nem csoda, hogy az anyaság azon témakörök egyike, amihez gyakorlatilag mindenki professzionális mértékben ért, és egyre-másra azon kaphatjuk embertársainkat, hogy mások méhében turkálnak. Lehet ez például egy ártalmatlannak induló beszélgetés a társasház liftjében, ami egy jószomszédi „hogy van, Katika?” kérdéstől egy perc alatt eljut odáig, hogy „hát akkor minek kellett az a gyerek magának?” (illető gyerek még hasban), vagy akár megemlíthetjük azt is, hogy egyetemünkön a nőgyógyászat oktatást rendszerint a hallgatólányok felvilágosításával indítják: kinek, mikor, miért és milyen körülmények között kellene vagy nem kellene szülnie.

A bolygó a túlnépesedéssel küzd, az elöregedő nyugati társadalmak pedig a szapora harmadik világbeliek bevándorlásának és többségbe kerülésének rémképeivel, itt mintha lenne némi érdekellentét, szóval gyakorlatilag nincs is szükség termékenység-anyaság-Földanya-toposzokra ahhoz, hogy iderángassuk a környezetvédelmet. Ahelyett, hogy simán csak jó filmeket és könyveket ajánlanánk a vizsgaidőszakra és/vagy az ünnepekre, ehhez a másfél témához kínálunk vegyes élménnyel kecsegtető gondolatébresztőket. SPOILERVESZÉLY!

Könyv: Ahol te is terhes noíí akarnál lenni Moskát Anita: Horgonyhely (GABO kiadó, 2015) Moskát Anita különleges low fantasy világában az emberek szó szerint röghöz vannak kötve: minden újszülött születési helye egyúttal a horgonyhelye is lesz, vagyis az a pont, amelytől egész élete során nem távolodhat el egy meghatározott mértéknél messzebb. Ha mégis megteszi, rosszul lesz, majd a rosszullét a növekvő távolsággal erősödik, és végül, ha nem fordul vissza, belehal. Ez a korlátozottság a nagyjából középkori fejlettségű világban nem elhanyagolható, hiszen az emberek még a falujuknak is csak egy részét járhatják be szabadon, és nem képesek elmenni például az erdőig vagy a falu másik felén lévő földekig. Ez alól pedig csupán egy kivétel létezik, méghozzá a terhes nők. Amikor egy nő teherbe esik, elveszíti a korábbi horgonyhelyét, és képes lesz a vándorlásra egészen addig, amíg a magzat világra nem jön, akkor ugyanis a szülés helyén lesz az új horgonyhelye, ahogyan az újszülöttnek is. Ennek a kiváltságnak a következménye egyértelmű: a közösség számára önmagában is értékes állapot a terhesség, tehát nőnek és pláne terhes nőnek lenni hatalom. Mivel a férfiak csupán a ház körüli munkákat képesek elvégezni, ameddig a horgonyhelyük engedi őket, a mindenkori terhes nők lesznek a favágók, gombászok, halászok, kereskedők – és annyiszor esnek teherbe, ahányszor csak lehetséges. Munkájuk elengedhetetlen a közösség jóllakatásához, így ők gyakorolják a hatalmat a falvak első asszonyaiként és a falvakat irányító anyaházakban dolgozó vizsgálónőkként, akik az adót szedik be és a közös terményt osztják szét (az „anyaház” kifejezés megtévesztő: a vizsgálónők folyton teherbe esnek, hogy utazhassanak és végezhessék a dolgukat, de a csecsemőiket egyből le is adják az árvaotthonnak). A nők jogosultak egyút-

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

tal a földevésre is, arra a mágiaformára, amely mesésen termékennyé teszi a megművelt földet, és elejét veheti az éhezésnek. A főszereplők közül kettő apja és lánya, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy kereskedőhajón születtek, így föld helyett a hajóhoz vannak kötve, és bejárhatják az ismert világot, noha a kikötőknél nem mehetnek sokkal beljebb. Vazil, az apa megveti a terhességüket eszközként használó nőket, és hevesen kutatja annak az okát, hogy miért csak a várandósok képesek a vándorlásra, illetve ahol jár, próbál lázadást szítani a férfiak között. Lánya, Helga tulajdonképpen a kutatásának nem kívánt mellékterméke, Vazil ugyanis több terhes nővel is szerződést kötött, hogy kutatásokat végezhet rajtuk a terhességük során, ha cserébe feleségeiként a hajón maradhatnak, de mielőtt megszülhettek és következményképpen a hajón ragadtak volna, megszegte az egyezséget, és mindegyiküket kidobta. Helga anyja azonban idő előtt szült a hajón, és bele is halt a szülésbe, így maradt a kislány a férfira. Helga persze megundorodik az apjától, mikor erről tudomást szerez, és gyorsan meg is oldja, hogy ő is teherbe essen és megléphessen a hajóról. Odveig kegyvesztett vizsgálónő az egyik csatornavárosból, és ő az oka annak, hogy Vazil ilyen megszállottan

ÖTLET1 | ÖTLET2

próbálja megfejteni a vándorlás titkát; ketten titokban egy pár voltak valamikor, de amikor a többi vizsgálónő tudomást szerzett arról, hogy Odveig meg akar szökni a könyvkereskedővel, büntetésből sterilizáló műtétet hajtottak végre rajta, így már soha nem képes elhagyni az anyaházat, hogy a férfival élhessen. Lars egy kis faluban él, titokban a férfiak számára tiltott földevéssel foglalkozik, jóval idősebb felesége pedig a falu első asszonya, aki basáskodásával alaposan megkeseríti az életét – de Lars hamarosan megtalálja a módját, hogy olyasmit tegyen, amit férfi még nem tett. Bár a történet sem rossz, magának a világnak a koncepciója egyértelműen sokkal érdekesebb, mint az, hogy hogyan formálódik a szereplők életútja. Mert hogyan alakul a család, a társadalom, a munka, az öregek sorsa vagy akár a prostitúció egy olyan világban, ahol a nők uralkodnak a férfiakon? Meddig terjed a fizikai erőfölény hatalma és milyen mértékben képes ezt felülírni a társadalmi berendezkedés? Mennyiben van lehetőség őszinte kapcsolatokra, ha az egyik fél elnyomására a társadalom ad eszközöket a kezünkbe? Szükségszerű-e a bosszú, ha egyszer a véletlen folytán mégis fordul a kocka? Ebben a történetben a természet, illetve a föld kerül a kizsákmányoló szerepébe, és nem az ember a rajta élősködő parazita. A föld ugyanis külön entitásként jelenik meg, akinek saját akarata és tudata van, sőt eleve azért adta a vándorlás szabadságát a nőknek, hogy a kiváltságuk révén többet és többet szüljenek, mert ez állt érdekében. Moskát Anita földentitása

ROVATCÍM

mindenesetre jóval bölcsebb, mint a valóság törvényhozói, és pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy sok gyerek szülessen. A Horgonyhely világa viszont van annyira árnyalt, hogy ezzel együtt minden települése tele is van árvaházakkal, sokadik családjukat elhagyó nőkkel, olyan férfiakkal, akik épp ezért bezárják a feleségüket a várandósság idejére, és olyan nyomorúságos helyekkel, ahol gyakorlatilag nem is élnek már asszonyok, mert amint teherbe esnek és képesek elmenni, odébb is állnak gyorsan, hogy valami kellemesebb horgonyhelyet találjanak. A gyerekvállalás mint fogalom jóformán nem létezik, a gyerekek csupán a terhesség és a vándorlás melléktermékei – bár az utcák, falvak, hajók tele vannak terhes lányokkal és asszonyokkal, anyai érzés fel se merül, kivételt legfeljebb a meddő Odveig jelenthet, aki keservesen vágyik gyermekre, és a vizsgálónőnek kiválasztott lányokat is szinte sajátjaiként neveli. A tanulság nyilvánvaló: arra ugyan rá lehet venni valakit, hogy terhes legyen, de arra, hogy anyává is váljon, hát arra soha.

Film: Ahol oda se akarsz nézni, komolyan mother! (Darren Aronofsky, 2017) A költő (a Férfi) és fiatal felesége (az anya) kettesben élnek a férfi korábban leégett házában, amelyet a nő aprólékos munkával újít fel, hogy eközben a férfi zavartalanul dolgozhasson a készülő művén. És ugyan ki ne lenne boldog, ha Jennifer Lawrence ilyen szerelmes bálványimádattal venné körül, és mindent megtenne, hogy támogassa a munkájában és átsegítse az írói válságán? Hát, a Javier Bardem által megformált költő például nem az, őt egyedül az alkotás érdekli, a gyönyörű, ártatlan, önfeláldozó felesége ritkán üti meg az ingerküszöbét. A nő diszkomfortjával nem törődve folyamatosan idegeneket enged be a házba, akik abszolút semmibe veszik őt, lerombolják a házon végzett munkáját és elveszik tőle a férje figyelmét. Minden vágya, hogy gyereket szülhessen a férfinak, de a terhessége alatt a férfi megalkotja A Költeményt, és körülötte egyfajta kultusz alakul ki, míg a nő egyre többet és többet próbál adni a férfinak, akinek semmi sem elég, majd végül felőrlődik ebben a küzdelemben. Nagyjából ezzel lehetne lelőni majdnem minden poént Darren Aronofsky legújabb filmjéből.

A kritikusok felhördüléseinek ellenére az, aki a rendező eddigi munkáit ismeri, nem nagyon vett zsákbamacskát ezzel a mozival, de azért az is túlzó állítás lenne, hogy fel lehetett rá készülni, mit fogunk látni. Az anyám! nem közönségfilm, mint a Fekete hattyú (többé-kevésbé) volt, nem kultuszfilm gyanús, mint a briliáns Rekviem egy álomért, és noha a migrénes rohamok helyenként a Pi idegtépő atmoszféráját juttatják eszünkbe, illetve a Noé után nem kerültünk nagyon messze a biblikus témáktól sem, összességében azért mégis talán A forrás megfejthetetlen, szimbolikus képi világához áll a legközelebb. Leszámítva persze, hogy A forrás végig következetesen, homogén módon volt elvont és boncolgatnivaló, az anyám! meg úgy próbál minden létezőt magába sűríteni, hogy időnként otrombán kikiabálnak

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

KULTÚRA ANYASÁG | FANTASY a rendezői széljegyzetek: ezt észrevetted? ezt így értelmezd! Merthogy a hivatalos megoldókulcs a filmhez az, hogy Jennifer Lawrence valamiképpen a kizsákmányolt és meggyötört Földanya megtestesítője, míg Javier Bardem a Teremtő egy nagyon ellenszenves arcát jeleníti meg, sőt folytatni is lehet a sort Évával, Káinnal és Ábellel stb. És már itt felmerül a bosszantó kérdés: mégis miért van hivatalos megoldókulcs, vagy akkor már minek a feladvány? És ha már van hivatalos megoldókulcs, akkor miért tűnik úgy, mintha ez lenne az egyetlen téma, amit sehogy se (vagy csak erőltetve) lehet belelátni a filmbe? Mert ha a Földanyaszűrőn keresztül nézzük, akkor nagyon sok részlet nem stimmel: miért Isten az, aki ilyen pofátlanul kihasználja a Földanyát? Miért az a film végkicsengése, hogy Jennifer Lawrence karaktere, aka Földanya lecserélhető? Miért van a Teremtő egyszülött fia és az anya között egy nagyon egyértelmű, bibliai Jézus–Mária analógia? Hogy jön ide a ház és a vér és a kályha? Miért van egy szív a vécében? Más értelmezési síkon ezeknek meg lehet találni a helyét, tulajdonképpen minden kis bizarr részlet értelmezhető valamilyen dimenzióban, épp csak ezek a dimenziók nem válnak kompatibilissé egymással, nem lesz egy egységes egész. Szóval összességében Aronofsky sokat markol, és már eleve sincs szándékában, hogy bármit is fogjon, sőt olyannyira az Asia Center reklámplakátjainak elvét vallja (vö. ha olcsóbban adnánk, neked kéne összerakni), hogy az végképp nem egyeztethető össze azzal, hogy helyenként mennyire túlegyszerűsített és bárdolatlan a szimbolika – a bibliai utalások szinte mindegyike túl sok és túl direkt, még külön magyarázat nélkül is az lenne. Ha az ember simán nagyon ki szeretne tolni az OCD-gyanús barátaival, ez a film tökéletes választás. Önmagában is iszonyatos a látvány, hogy még két embert is ritkán lehet együtt egyszerre a vásznon látni, de Jennifer Lawrencenek is többnyire csak a profilja fér rá, és ezáltal a film roppantul fullasztó és klausztrofób élmény, de végignézni, ahogy az alkalmatlankodó idegenek, majd később a költő rajongói belakják és leamortizálják a házat – a költő beleegyezévésel és áldásával! –, az felér egy fizikai rosszulléttel, ha az ember kicsit is vonzódik a rendezett terekhez. Ugyanígy lehetetlen nem kiborulni

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

azon, mennyire semmibe veszik a betolakodók a nő jelenlétét, a személyes térre való igényét, a házhoz való tulajdonjogát. Innen már alig fokozható a hatás azzal, ahogy terhesen próbál áttörni a tömegen, azok meg jóformán eltapossák. Sem az anya karaktere, sem a terhessége vagy maga a gyerek nem jelent semmi értéket, ebben a filmben minden csupán a költőhöz, a Férfihoz való relációjában értelmezhető és értékelhető. Noha végig az anya karakterén keresztül nézzük az eseményeket elviselhetetlenül közelről, folyamatosan egyre világosabbá válik, hogy ő pusztán mellékszereplő a saját életében, itt minden a Férfi körül forog. A film elején még elnézhető behódolás észrevétlenül elérte az önfeladásnak azt a mértékét, amely már semmilyen emberi lény számára nem kellene elfogadható legyen – az anya viszont a végsőkig csak ad és ad. Mert végül is kultúrkörünk ezt várja el az anyáktól. Egy rémálom ez a film, na, de nem elsősorban a grafikusan ábrázolt testi-lelki erőszak miatt, hanem a koncepció szétesése, a túl sok aspektus, a túl sok hiányos, foszlányos réteg voltán. A cselekmény ugyan valamilyen tisztán szerkezeti értelemben kereknek tűnik azzal, hogy a film hátborzongató keretet kap, de a történet maga egyáltalán nem tűnik egésznek, ahhoz viszont túl konkrét és túl direkt, hogy békésen lehessen rágódni rajta. Arra mindenesetre nagyon alkalmas a film, hogy utána szenvedélyes vitákba bocsátkozhassunk a párkapcsolatokról, a szuverenitásról, előjogokról, nemi szerepekről, az anyasággal járó kiszolgáltatottságról és elvárásokról, vallásról és szektákról, alkotásról és teremtésről, arról, hogy akkor ez itt most bibliai utalás vagy inkább Kékszakáll-parafrázis, meg hogy mégis hogy jön ide a természet.

KIMONDVA-KIMONDATLANUL SZÖVEG: LŐRINCZ GERGELY | FOTÓ: ILLÉS CSABA

íí - résztvevoíí színházi eloadás a munkahelyi szexizmusról A KB35 Inárcs társulat Kimondva – kimondatlanul című produkciója a MU Színházban elsőként a novemberben megrendezett OPEN Fesztiválon került színpadra, legközelebb pedig ugyanitt december 17-én lesz látható. A társulat egyik fontos célja a színházi nevelés. Kezdetben diákszínjátszóként működtek, később néhányan továbbra is együtt maradtak, és egy amatőr felnőtt színjátszócsoportot alakítottak. Ez a kialakult közösség azóta a felnőtt színházi fesztiválokon is szép eredményeket ért el, 2014-ben a Színjátékos Szövetség arany minősítését is megkapta. A Kimondva – kimondatlanul című előadásukban résztvevő színházi formában foglalkoznak a szexizmus hétköznapi élethelyzetekben érvényesülő jelenségeivel. A darabról a rendezőt, Szivák-Tóth Viktort kérdeztük. A darabotok most talán fontosabb, mint valaha. A nemrég nyilvánosság elé kerülő zaklatási ügyek kapcsán miért és kiknek ajánlanátok különösen ezt az előadást? Illetve ha igen, mennyiben aktualizáltatok? Az előadást az események aktualizálták, innen is jött az ötlet, hogy készítsünk belőle felnőtt résztvevőknek szóló változatot, amelyben már nem a közösségi zaklatás, hanem kifejezetten a szexuális abúzus kerül a fókuszba. Elsősorban a tanúk szerepével foglalkozunk: az elsődleges, valamint a közösségi norma megalkotásában nem kevésbé fontos másodlagos tanúkéval. A botrány kapcsán úgy is fogalmazható mindez, hogy azoknak a cselekvési lehetőségeit keressük, akik tudtak/tudnak ezekről az esetekről, és azokét is, akik esetleg csak a virtuális térben helyeznek el markáns, vagy épp bizonytalankodó véleményeket az esetek kapcsán.

Fontos célotok a (színházi) nevelés; a Kimondva – kimondatlanul hogyan teszi ezt? Miben rejlik a gondolatébresztő, motiváló ereje? A színházi nevelési, vagy résztvevő színházi forma alkalmas arra, hogy a témát kellő provokatív erővel vesse fel, érzelmi és értelmi síkon egyaránt mozgósítva a résztvevőket, ugyanakkor elég nyitott is ahhoz, hogy ne egy előzetes rendezői koncepció – egyben akár ítélkező vélemény – érvényesüljön, hanem az adott résztvevők közös alkotásaként szülessen meg az aznapi előadás. Több lényegi ponton biztosítunk lehetőséget arra, hogy meghatározhassák a történetet, a szereplők viszonyát, cselekedeteit, szavait. Lehetőséget adunk a passzív megfigyelésre – hagyományos nézői szerepkörre –, az aktivizálódó résztvevők számára pedig több formát is felkínálunk, hogy mindenki megtalálhassa a neki leginkább tetszőt. Az alkotó folyamat során ti mit tanultatok a világról, magatokról? Mi sem gondolkodunk, érzünk teljesen ugyanúgy, így az egyik fontos tanulság az volt, hogy el kell fogadnunk, hogy személyenként változik, kinél hol a határ, ráadásul ez helyzetről helyzetre akár változhat is. Ennek ellenére mégis meg kell találnunk azokat a közösen vállalt kereteket, amelyek között mindenki biztonságban érzi magát. Megerősödött bennünk a saját felelősségünk tudata is: az, hogy igenis van cselekvési lehetőségünk, és csak rajtunk múlik, hogy adott esetben hogyan mérlegelünk: akár teszünk valamit, akár elmulasztjuk ezt, az a saját döntésünk, még akkor is, ha épp nem tudatosítjuk. Ebben a tudatosításban segített sokat a próbafolyamat, és ezt a tapasztalatot szeretnénk nyújtani a résztvevők számára is. KÖVETKEZŐ ELŐADÁS: IDŐTARTAM: DIÁKJEGY:

2017. dec. 17. 20:00 100-120 perc 1500 Ft

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

Kiskarácsony

hol az arany nyakláncom ?! SZÖVEG: MAÁR MELINDA

Az ünnepek közeledtével kiki a maga tempójában, de elkezdi keresni szeretteinek a tökéletes ajándékokat. Ez több kérdést is felvet bennünk... Vajon tényleg erre vágyik a megajándékozott? Mi lesz, ha túl olcsó, túl drága, túl „ilyen” vagy „olyan” az ajándékunk? Lehet-e egyáltalán olyan ajándékot találni, ami kifejezi a kapcsolat minőségét, szorosságát, a két ember közötti kapcsolódást?

A boltok karácsonyi kirakata több fronton támadja az emberek pénztárcáját. Ahelyett, hogy könnyebbé tennék a választást, csak még jobban elbizonytalanítják a kedves vásárlót, aki ilyenkor hajlamossá válik teljesen kimeríteni az anyagi forrásait, mínuszba rakni a hitelkártyáját. A klasszikus karácsonyi zenék ismerősségükkel felelevenítik az álmodozó gyermeki „én”-t, s ezek a nosztalgikus érzések pozitív gondolatokat gerjesztenek, amitől magabiztosabbak leszünk. Emiatt magabiztosabbak leszünk a vásárlás terén is, kevésbé gondoljuk át, mit helyezünk a kosárba. A vörös, arany, meg úgy általában a csillogó, villódzó fények stimuláló hatásúak, ösztönösebben fogunk döntést hozni. Egy kutatás szerint a piros háttér elé kerülő termékfotók több és magasabb licitet kapnak, mint a kék háttérrel fotózottak, legalábbis az eBay esetében. Orrunk az egyik legfőbb érzelemközvetítő szerv: nincs olyan illat, ami semlegesen érintene bennünket, minden illathoz pozitív vagy negatív érzéseket, benyomást társítunk. Egy bevásárlóközpontban jól elhelyezett, termetes fenyőfa ugyanúgy nosztalgikus hangulatba hoz, mint a már említett karácsonyi dallamok. Emiatt több időt töltünk a pláza bevásárlóterében korzózva, s így nagyobb valószínűséggel vásárlunk a kelleténél többet. Vajon az ajándékozás terén is érvényes az a közhely, miszerint a kevesebb több? A Journal of Consumer Research folyóiratában megjelent tanulmány szerint átütőbb sikere van egy nagyobb, jól eltalált ajándéknak,

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

FOTÓ: SILVIA SALA, FLICKR

FOTÓ: KEVIN DOOLEY, FLICKR

mintsem több kisebbnek. Érdekes módon ugyanis ahelyett, hogy az ajándékok értékét összeadnánk, agyunk átlagot von a sok kis ajándékból. Valami hasonló játszódik le akkor is, ha egy vita során a bázist jelentő érvünk mellett kevésbé meggyőző erejű érveket is felsorakoztatunk. Az igazán erős érvünk máris nem tűnik túl meggyőzőnek, így tulajdonképpen a saját esélyeinket rontjuk, holott épp az ellenkezőjét szerettük volna elérni.

tengerparti nyaralás - formálják a személyiséget, erősítik kapcsolatunkat azzal, akivel átéljük az élményt. Egy olyan lehetőséggel ajándékozzuk meg az illetőt, hogy plusz időt töltsön magával, szeretteivel. Talán ez lenne a karácsony igazi lényege, a közösen eltöltött idő, amiből olyan kevés jut nekünk, orvostanhallgatóknak. Pedig mi sem lennénk itt, ha a szüleink és tanáraink nem fordítanának ránk az értékes idejükből.

Helyes-e, ha magától a megajándékozni kívánttól kérdezzük meg, mire vágyik? Noha kicsit illúzióromboló, és ezzel elvész a találgatás öröme, a megajándékozott biztosan örülni fog annak, amit kap. Nem feltétlenül jelent ugyanis örömet az, ha biztosra menve háztartási fogyóeszközöket ajándékozunk. A zokni, pizsama, nyakkendő kombináció ugyan kielégíti mindennapos igényeinket, de nem is adnak nagyobb örömet az „aha, legalább erre nem kell már költenem” érzeténél. Amerikában nemcsak karácsonykor, hanem esküvők, „baby shower” bulik kapcsán is akadnak olyan bevásárlóközpontok, ahol az információs pultnál az ünnepelt hozzátartozók leadhatnak egy listát főbb kívánságaikkal, és az oda betérő ismerősök, barátok e szerint a lista szerint választhatnak megvásárolandó ajándékot. Hatékony, praktikus, biztos nem lesz kettő ugyanabból az ajándékból, csak épp kissé kiábrándító…

A fejlett civilizáció alapja a kommunikáció, az „egymással kapcsolatban levés”, mely manapság sokféle csatornán valósulhat meg: interneten, telefonon, de kapcsolatnak tekinthető az is, ha egy költő ír egy verseskötetet és az eljut az olvasókhoz. Noha nem közvetlenül, de létrejön a kapcsolat. Mennyivel érdekesebb, izgalmasabb egy másik ember személyiségét megismerni, még ha az nem is mindig okoz örömet. A tárgyakhoz hozzászokunk, a berendezés részévé válnak, porosodnak, elromlanak, majd kidobjuk őket. Lehetnek hasonló fennakadások emberi kapcsolatainkban is, mindenesetre törekedni kell azok megtartására, amíg több örömet okoznak, mint fájdalmat. Sajnos sosem tudhatjuk, hogy kapcsolatainkban a meghozott döntések jók vagy rosszak. Míg életpályánkon csak magunkat kell kiismernünk és meghoznunk a legjobb döntést, addig egy kapcsolatban a másik ember szándékait is helyesen kell értékelnünk, különben téves következtetésekhez juthatunk. Ehhez pedig idő kell, s valamennyi jóindulat, bizalom. Remélhetőleg ebből a háromból minél többünknek jut elegendő idén karácsonykor…

Talán a legokosabb az, ha nem is tárgyi ajándékban gondolkozunk, hanem élményt adunk a szerettünknek. Az élmények – mint például egy színházi előadás, egy

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

VILÁGJÁRÓ ÉLMÉNY | KULTÚRA

Óda a milánói dómhoz Szeretnél a vizsgaidőszak előtt még egy kicsit kiruccanni, elmenekülni a hajtás elől? Nincs sok időd, de vágysz a szépségre meg egy kis olaszos életérzésre? Milánó, hála a pénztárcabarát repjegyeknek, közelebb van, mint gondolnánk, akár egy nap alatt megnézhetők a fontosabb látnivalók. Ez persze nem azt jelenti, hogy a divat fővárosa ne tartogatna sokkal, de sokkal több ínyencséget (kulináris és kulturális értelemben is). Ebben szeretnék nektek segíteni, megmutatni, milyen tökéletes desztináció is Milánó, és hogy nem kell sok pénz az utazáshoz, csak a Wizz Air és Ryanair oldalak gyakori böngészése, egy retúrjegyet akár 8000 forintért is bezsebelhetünk. Ha a költségcsökkentés a cél, vagy szeretnénk kicsit lemozogni a mennyeinél is finomabb olasz fagyikból összejött kalóriákat, sétáljunk mindenhova. Nagy távok nincsenek, az utcák ellenben mintha kifutók volnának, egymást érik a szebbnél szebb, tökéletesen karbantartott bérpaloták, ha építésznek tanulnék, ez lenne a Mekkám, zarándokhelyem. A Piazza Mercanti a régi Milánó központi tere volt fejedelmek városi palotáival és a közkúttal, most egy apró kis utcán tudjuk megközelíteni, itt mintha megállt volna az idő, üljünk le a kút tövébe és csak szívjuk magunkba a hangulatot. Milánó Lomardia fővárosa, Róma után a legnépesebb olasz város, már a reneszánsz idején gazdag kereskedelmi központtá nőtte ki magát, az EU-ban GDP vonatkozásában a harmadik leggazdagabb város, a dél-olasz elmaradottsággal tökéletes a kontraszt. A történelem vihara őt sem kímélte, miután megszűnt önálló hercegség lenni, hol a spanyolok, hol a franciák kaparintották meg, majd beolvadt az Osztrák-Magyar Monarchiába, függetlenségi mozgalmak színtere volt, innen indult Róma fele Mussolini a feketeingeseivel, majd itt lógott kötélen a társaival. Itt aztán hatványozottan igaz a mondás, ha a falak beszélni tudnának... A reneszánsz emberek életigenlése, művészetpártolása rányomta bélyegét a városképre: a Sforzák kastélya a város közepén terül el, ami egyszerre masszív, bevehetetlen erőd és kifinomult lakókörnyezet, benne tematikus múzeumok, és itt pihen Michelangelo utolsó, befejezetlen Piétája is. Nagy, kellemes park veszi körül, tavakkal, diadalívvel, tökéletes hely egy piknikre, reggeli kocogásra. Kukkantsunk be az Ambrosiana palotába, ami egyike a világ első nyilvános könyvtárainak, hatalmas kollekciót őriznek itt reneszánsz klasszikusokból, Raffaello, Tiziano és Leonardo munkáiban gyönyörködhetünk. Ha már a polihisztor Da Vinci szóba került! Amit semmiképp sem szabad kihagyni, az a mester Utolsó vacsora című freskója, a bájos kis Santa Maria della Grazie templom melletti refektóriumában található mesterműre körülbelül 2 hónappal előre kell időpontot foglalni (érdemes tehát jó korán elkezdeni tervezgetni), és 15 perc engedélyezett benn, hogy átadjuk magunkat az alkotásnak. Ajánlom mindenkinek, hogy olvasson utána művészeti könyvekben a szimbolikának, mit gondolnak az okosak, hogyan is kell értelmezni a képet. Egy művészeti kort ugorva vissza az időben, csodáljuk meg Milánó legemblematikusabb alkotását, a világ legnagyobb gótikus katedrálisát, a dómot, amely vakító fehérségével és hatalmas méretével uralja a Dóm

teret, ahol, érzékenyebbek készüljenek fel, mindent ellepnek a galambok. A milánói kirándulásom nem csak szó szerinti tetőpontja volt, amikor a dóm tetején sétálgattunk, a középső és a legfelső szint látogatható. Most kicsit bajban vagyok, nem szeretnék ömlengősen írni a megkapó-letaglózó szépségéről, de a végeláthatatlan indamintás árkádok, kikukkantók, tornyocskák, csavart cukorsüvegre emlékeztető kupolácskák mesébe illőek. A dóm építése több, mint 500 évig tartott, bár a részletgazdagságát figyelembe véve még ez is kevésnek tűnik. Talán legideálisabb naplemente előtt megmászni a 150-nél is több lépcsőfokot, majd nézni, hogy vált fehérből narancssárgára a márvány a lenyugvó nap sugaraiban. A Duomo után térjünk be Európa legelegánsabb passzázsába, a Galleria Vittorio Emanule II-be, hogy leessen az állunk. A kor divatos megoldása volt az ívelt vas tartószerkezet üvegtetővel fedve, az így kialakított üzletsorok egy oktogonban futnak össze, minden csupa arany, mozaik (keressük meg a kupola alatti területen a bikát ábrázoló mozaikot, és lépjünk rá a heréjére, állítólag szerencsét hoz) dizájner üzlet, étterem és fagyizó. Ha a Dóm térről indulunk, áthaladunk a passzázson, a Scalához érünk, ami a világ legmagasabban jegyzett operaháza – ezért is lepődhetünk meg pöttöm méretén. Vannak előadások, amikre már 5 euróért tudunk jegyet váltani a kakasülőre, így akinek ilyen irányú vágyai vannak, készüljön fel a jegypénztár előtt hatalmas tumultusra és olaszosan kiabáló, hadakozó helyiekre. Miután telítődtünk az ember alkotta szépséggel, vegyük észak fele az irányt. Mindössze egy óra vonattal Como kisvárosa, ami a comói tó kapuja, megfelelő kiindulás a környék felfedezésére. A Lago di Como egy a sok Alpok lábánál található gleccsertó közül; hosszúkás, keskeny tavak hatalmas hegyek ölelésében. Ha szorít az idő és egy napunk van, egy hop-on hop-off hajóra üljünk fel (Comóban a 4-es peronról indul), és élvezzük a ringatózást, a friss levegőt, mindenekelőtt pedig a látványt – nem véletlen, hogy George Clooneynak is van egy villája a tó partján. A hop-on hop-off hajójeggyel kiszállhatunk akármelyik kisvárosban, sétálgathatunk, majd egy következő hajóra visszaszállunk. Ahol mindenképp érdemes megszakítani a túrát, az Torno, álmos, pöttöm falu színes házakkal, romantikus, zegzugos utcácskákkal. Ha hosszabb időre megyünk, érdemes biciklit bérelni, és túrákat tervezni a hegyekbe, pazar a kilátás az ormokról, de kevésbé sportosabbak mehetnek busszal is. Bár Milánó itthon nem örvend akkora hírnévnek, mint Velence, Róma vagy Firenze, világhírű látnivalókból nincs hiány, a klasszikus európai városokat preferáló turistáknak kívánni sem lehetne tökéletesebb desztinációt.

SZÖVEG: ALINA LAKOSA FOTÓ: HILLEL FRIED

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

AJÁNLÓ MOZI | ANIMÁCIÓ

Miután a kézzel rajzolt animációk műfajának egyik legismertebb képviselője, a Disney 2004ben hivatalosan is föloszlatta 2D-s részlegeit, és (1-2 kivételtől eltekintve) végleg letett az ilyen típusú rajzfilmek készítéséről, a hangsúly az e téren szintén nagy történelemmel rendelkező japán régióra helyeződött át, amely mindmáig a hagyományos animációk egyik utolsó nagy védőbástyája. Azonban a japán animációk (avagy más néven: animék) a kisebb szubkultúrális körökön túl a szélesebb nyugati közönségeket csak ritkán érik el. Jó példa erre, hogy az elmúlt évtizedekben a nagy filmek területén talán csak Miyazaki Hayao és az ő lenyűgöző meséi tudtak úgy igazán beférkőzni a globális köztudatba. Miyazaki sorozatos nyugdíjba vonulásai és visszatérései között (most épp megint visszatérni készül amúgy) sokszor föl is merül a kérdés: ki lehet a következő alkotó, aki képes áttörni azt a bizonyos gátat a világ filmvásznai felé vezető úton? 2016-ban úgy tűnik a kérdés végre válaszra talált. Shinkai Makoto filmje, a ‘Mi a neved?’ (your name., 君の名は。) ugyanis tavaly nyáron indult el világhódító útjára. A film népszerűségét jól érzékelteti, hogy bevételeit tekintve hamar minden idők legsikeresebb japán mozija lett, a tradicionális animációk örök rangsorában pedig a hetedik helyet sikerült elcsípnie. (Az eredményeket némiképp árnyalja az adatok inflációs korrekciójának hiánya, de… na…) Mindezek ellenére a hazai mozikat sajnos még így is nagy ívben elkerülte, ami persze részben érthető is, hisz’ szép szavak és nagy sikerek ide

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

AJÁNLÓ

SZÖVEG: RESZKETŐ RÓBERT

ANIMÁCIÓ | MOZI

vagy oda, a film itthon valószínűleg csak egy kisebb közönséget lett volna képes megmozgatni. Ezért is különösen nagy áldás az animációs filmek rajongói számára az Anilogue rendezvénysorozat, melynek keretein belül a közelmúltban lehetőségünk nyílt a film szélesvásznon való megtekintésére. A film két tinédzser különös körülmények között történő megismerkedését meséli el. Mitsuha egy vidéki lány, ki minduntalan a gondtalan, s pörgős nagyvárosi létről ábrándozik. Ez aztán egyszer meg is adatik neki álmában, mikor is egy napig egy Tokióban élő fiú, Taki életét élheti. Az álom viszont bizarr mód rendkívül realisztikus, és csak nem akar egyhamar elmúlni. Miután végül mégis fölébred, környezete furcsa megjegyzéseket tesz róla, pontosabban a megelőző napon tanúsított szokatlan viselkedéséről, melyekre Mitsuha valamiért egyáltalán nem emlékszik. Helyette kriptikus üzenetek tarkítják füzetét, melyeket elsőre szintén nem tud hova tenni. Az ismétlődő álomvilág, a róla szóló, szűnni nem akaró különös elbeszélések és a dialógussá fajuló rejtélyes üzenetek hamar egyértelműsítik: Mitsuha és Taki álmukban időről-időre testet cserélnek. Ez az alapfelállás értelemszerűen számos humoros gegnek ad helyet, miként a főszereplők a testcserék során az ellenkező nem képviselőjeként próbálnak meg helytállni a hétköznapi szituációkban, több kevesebb sikerrel. Érdekes húzás a készítők részéről, hogy Mitsuha és Taki a kölcsönös bonyodalmakon túl pozitív

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

MOZI ÖTLET1 | ANIMÁCIÓ | ÖTLET2 ROVATCÍM AJÁNLÓ

változásokat is képesek eszközölni egymás életében, mikor természetükből adódóan egyenesen szembemennek a társadalmi nemek konvencióival. Innen már csak egy logikai ugrás, egy esetleges finoman rejtett állásfoglalás, hogy különböző test és identitás békésen meg tud férni egymással, ha a külső nyomásoktól mentesülnek. De elkalandoztam, hisz’ bár érdekes lenne, de a film sajnos az identitás és fizikum kérdéskörét nem vizsgálja, vagy legalábbis csak roppant érintőlegesen. Az első fél óra színtiszta komédiáját a “második felvonásban” egy csendesebb és nyugodtabb rész követi, amely e természetfölötti rejtély fokozatos fölgöngyölítésével vezeti el a nézőt a történet drámai csavarjához, hogy aztán helyet adjon egy izgalmas és akciódús végjátéknak. A látványvilág tekintetében egy rossz szavunk sem lehet. A rendező műveire

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

oly’ jellemző, hiperrealisztikus és hihetetlenül részletes hátterek ezúton is visszaköszönnek, és mi tagadás, igen nehéz betelni velük. Mindehhez szerencsére ezúttal roppant figyelmes és gondos animáció is társult. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a legtöbb esetben mindenféle szöveges segítség nélkül, csupán a karakterek testbeszédéből bármikor meg lehet állapítani, hogy épp mely szereplő mely testet birtokolja. Elég csak két snittet összehasonlítani, például amelyben Taki fut. A szereplők expresszivitása pedig egész egyszerűen remekül működik mind a komikus, s mind a drámai jelenetek esetén. Mindezek összhangja a speciális effektusokkal pedig szinte hibátlan, és az így kialakult összkép mindenképp nagyképernyős megtekintésért kiált. Persze akadhatnak furcsaságok is az egyszeri, gyanútlan néző számára. Mint például, hogy a film egy rövid, ám Shinkai Makotora abszolút jellemző

drámai, párhuzamos monologizálás után rögvest egy inkább az anime sorozatok esetén megszokott főcímmel nyit, J-pop számmal, pörgős vágásokkal, meg minden. A filmben ezt még más zenei montázs is követi, de az igazat megvallva ezekre nem igazán lehet haragudni, hisz a Radwimps dallamai veszélyesen fülbemászóak… Hasonlóképp a nyugati közönség számára valószínűleg nem mond különösebben sokat a távol-keleti kultúrákban széleskörűen elterjedt „Sors vörös fonalának” motívuma sem, ami az alkotásban meglehetősen központi elemet tölt be. Nagyon röviden: a mítosz szerint az istenek egy láthatatlan vörös fonállal kötik össze az igaz szerelmeseket, kiket a sors egymásnak szánt. Az összeköttetésen nem foghat ki se idő, se távolság, a fonál megnyúlhat, összetekeredhet, de el soha nem szakadhat. E szentimentális predesztinációs magyarázattal és a történet szupernaturális elemei-

ÖTLET1 | ÖTLET2

ROVATCÍM

A ‘Mi a neved?’ vetítésére a fesztivál díjátadójával együtt került sor, így alkalmunk nyílt a rendezvényso rozat egy újabb oldalának megtapa sztalására is, amit leginkább bájosan aranyosnak nevezhetnénk . A prog ram során törekedtek arra, hogy mind a hazai, mind a külföldi nézőközönség is követni tudja az eseményeket, de egy vélhetően kötöttebb forgatókönyv híján a konferansziének egye dül kellett helytállnia, mind a fölve zető szövegek és mind azok fordítása inak terén, ami enyhe szétszórtságot eredményezett, de becsületé re váljon, a feladatot korrekt módon sikerült abszolválnia. Aztán maga a díjak átadása is érdekes ceremón ia volt, ugyanis konkrét átadásra egy esetben sem került sor a díjazotta k távolléte miatt. Valahol szomorú mód érthető ez, hisz a sokéves múlt és nagy értékű díjazások ellenére az Anilogue még így is egy relatíve kiseb b fesztivál a nemzetközi porondon. Amiért igazán kár, de számunkra még így is minden évben ünnep marad.

nek figyelembevételével a romantikus szál a kevés elejtett utalással együtt is működik, nélküle viszont nem áll össze egy egésszé. Pláne azok után, hogy a főszereplők nem egy félreérthető megjegyzést tesznek más személyek irányába. (Vagyis egészen pontosan egy személy irányába.) Szóval még mielőtt elszaladna velünk a ló, szögezzük is le gyorsan; a film közel sem hibátlan. A csavar egynéhány aspektusának esetében bizony eléggé kilóg a lóláb, így az saját keretein belül bármennyire is komplexen fölépített, bármily ötletes is, a kelleténél jobban nem szabad elgondolkodni rajta, hisz a szerepe mindössze annyi, hogy egy érdekesebb cselekmény hajtómotorjaként funkcionáljon. Továbbá az utolsó felvonás halmozódó konfliktusai egy picit túlnyújtottnak érződnek, és a helyzeten sajnos az sem segít, hogy a film egyik kulcsmotívumát

adó kérdés egyre frekventáltabb ismételgetése a végéhez közeledve inkább frusztrálónak hat, mintsem drámainak. (Bár, ha eme érzésnek a közvetítése volt az eredeti cél, akkor kudos!) Összességében azért mindezek mellett is elmondható, hogy a ‘Mi a neved?’ egy igazán remek film, ráadásul mint animációs teljesítmény határozottan kimagasló, amit a műfajkedvelőknek mindenképp érdemes megtekinteniük. A művet övező őrült fölhajtás és áhítat lehet, hogy egy pöppet tán túlzás, de kétségkívül látható, mi is az alapja, és ha kordában tudjuk tartani az elvárásainkat, egészen biztos nem fogunk csalódni.

módján. Ha viszont a kérdést úgy értelmezzük, hogy lehet-e Shinkai a japán animációnak a globális köztudatba is beférkőző új arca... akkor abban már lehet valami. A lenyűgöző látványvilágot sehol sem vetik meg, az általa jegyzett modern, romantikus történetek pedig jellemzően univerzális érzelmekre hatnak, így talán az esetlegesen fönnálló kulturális szakadékok sem jelenthetnek akkora hátrányt a műveinek befogadásához. Szóval igen, lehetséges. A műfaj egyre szélesebb körű elfogadottságának hála azonban remélhetőleg a közeljövőben már nem az lesz a kérdés, hogy ki lesz a japán animáció új arca, hanem az, hogy kik.

Tehát meglenne az “új Miyazaki”? Kérdésre kérdéssel felelnék: milyen értelemben? Stílusuk ugyanis olyan�nyira eltérő, hogy ezzel kapcsolatosan nincs is sok értelme egymáshoz mérni őket, hisz mindkettőjük zseniális a maga

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

skicc

KÉSZÍTETTE: RESZKETŐ RÓBERT

Minden perc számít...

Koncentráció...

Újratervezés...

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

- GONDOLATOK A PAZARLÁSRÓL

SZÖVEG ÉS ILLUSZTRÁCIÓ: BOROS ANNAMÁRIA

Egy gyermekpszichiátriai osztályról van a következő eset: autista kisgyerekek étkezési idejét rendszerre nevelésük célzatával másodpercre pontosan megszabják a csoportvezetők. Amikor a visszaszámlálós óra a tizenöt perc végéhez érve megcsörren, az ételt mindenki leteszi (a csoportvezető elgondolása szerint, a pacientúra jellegéből adódóan nem mindig megvalósulva), és indul a következő program. Mi legyen az asztalon maradt, félbevágott kiflikkel, megmargarinozott zsemlékkel, még félig teli tejesbögrékkel? Ez mégis egy kórház, itt fegyelem és főleg higiéné van – a kommunális kukában és a lefolyóban a helyük, hisz ezek már nem steril élelmiszerek (steril élelmiszer?). A higiénia pedig mindenek felett áll, ezért is kell minden egyes pékterméket külön beműanyagzacskózni, a tejet 175 milliliterenként külön műanyagdobozba önteni, majd lehetőleg elegáns módon egyszer használatos szívószállal elfogyasztani. A fent leírt rendszerre jellemző erőforráshasznosítási hatásfok számtalan olyan intézmény sajátja, melyben gyermek- vagy felnőttétkeztetés folyik. Kövessük most végig egy – a teljes élelmiszerspektrumból kiragadott – példán, az „iskolatej” jellegű dobozolt innivalón keresztül az ezen rendszereken átmenő termékek teljes útját, kitérve a környezetetikai aspektusokra is. Egy jobb esetben magyarországi, de Budapesttől valószínűleg igencsak távoli üzemben teheneket tartunk emlőmirigy-váladékuknak lecsapolási céljával, élőlényhez aligha méltó körülmények között. Érdemes látni a tényeket – ezeket az állatokat a természetesnél sokkal korábban termékenyítik meg, borjaikat gyorsan szeparálják tőlük (és gyakran rögtön lemészárolják), majd hormonális úton elérik, hogy a normálisnál szintén sokkal tovább és többet tejeljenek. A teheneket kimerülésükig gyakorlatilag folyamatos vemhességjellegű állapotban tartják, hisz a tehén alapállapotban nem tejtermelő, az elválasztáshoz erős hormonális hatásokra van szükség. Az állati takarmány előállítása terület-, vegyszer-, idő- és munkaigényes, sokkal több erőforrást jelent haszonállatok táplálására fordítani, mintha egyenesen emberi fogyasztásra menne. Az állatot tehát nagy környezeti teher által felneveljük és életben tartjuk, hogy emlőváladékát lecsapolhassuk. Ezt a váladékot tovább kezeljük, majd soha le nem bomló, csak kb. 500 év alatt

mikroműanyaggá degradálódó, a vizekbe és táplálékláncba bekerülve végül a mi szervezetünkben kikötő műanyagdobozba csomagoljuk 1,75-2 dl-enként külön-külön. Majd lehetőleg külön műanyagba csomagolt műanyag szívószálat is mellékelünk hozzá, melyeknek „lebomlása” szintén hasonló folyamat. A váladékot ízesíthetjük az esetek 72%-ában Afrikából, a fennmaradó részben Amerikából, Óceániából és Ázsiából ideszállított kakaóval (mert a holland kakaópor biztosan nem Hollandiában terem, és még a Szerencsi sem a Zempléni-hegység lábánál elhelyezkedő kisvárosban őshonos kakaófa terménye), a megfelelő addiktív hatás érdekében pedig cukorral bolondítjuk meg (agyunk). Az így nyert, mesterségesen kezelt és higiénikusan beműanyagozott váladékot autóba tesszük, majd tetemes benzinfogyasztás árán (melyet szintén ki kellett nyerni, ideszállítani, elégetése pedig a levegőt aktívan szennyezi az autó egész útja során, megkárosítva ezzel minden élőlényt, mely mellett elhalad Budapest felé) elszállítjuk a fővárosi klinikára. A fenti osztályt véve alapul, ha épp ovis hét van, a váladékot ha kell, ha nem, kiöntjük az autista gyermeknek, aki jobb esetben az adag felét meg is issza. Az amúgy újrahasznosítással kisebb környezeti teherrel visszaforgatható (nem felejthetjük el, ez is egy szállítás, munka- és energiaigényes folyamat) műanyag-csomagolás (étkezésenként minimum 10 darab/nap/osztály)

hazai recycle-kultúra híján megy egyenesen a kommunális kukába, tehát sorsa az elégetés. A Budapesten keletkező szemét 60%-át Rákospalotán, tehát egy pesti kerületben égetik el, a többi szemétlerakóba megy. Tehát a fővárosban télen amúgy is rossz minőségű – hála az illegális otthoni szemétégetésnek, nem megfelelő fűtéstechnikáknak, kiterjedt magánautózásnak – levegőt terheli tovább. Eddig mondhatnánk, hogy igen, a modern élet ára az hogy (ki)használjuk a természeti erőforrásokat saját megélhetésünk fenntartásához, az Ember jóléte és kényelme mindenek felett. Persze például a szálló por és egyéb légszennyezőktől mentes levegő, a mikroműanyag nélküli tiszta víz is szükséges a minőségi élethez, de tekintsünk most ettől is el, és nézzünk szembe a fent vázolt folyamat legkínosabb pontjával, a csúcson való elvérzéssel – az emlőváladék nem a kisgyermek táplálására megy, ugyanis az nem itta meg a kérdés nélkül elé tett adagot. A higiénia az higiénia, kórházban vagyunk, a maradék már nem gusztusos, és veszélyes is, mi történik tehát így az abuzált tehénből nyert, nem kevés környezeti kár árán a gyermekhez szállított emulzió tetemes részével? Megy a lefolyóba, szennyvíz lesz belőle! Ennek megtisztítása pedig újabb nem elhanyagolható energiabefektetést igényel, mely energiát – mivel hazánk a megújuló forrásokat nem preferálja – dominánsan fosszilis tüzelőanyagok elégetésével nyerjük, természetesen további jelentős környezetkárosítás árán.

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

KORTÁRSASÁG HULLADÉK | TUDATOSSÁG

Hulladékpolitika itthon Az EU-s irányelvek alapján a hulladékgazdálkodásban a prioritási sorrend a következő: megelőzés, újrahasználat, újrahasznosítás, hulladékégetés energianyeréssel, lerakás. A prevencióra ösztönzőleg hathat például a nejlonzacskók betiltása vagy erős adóztatása, termékdíjak kivetése. Előbbit sikeresen valósította meg sok afrikai (pl. Kenya, Etiópia, Uganda), ázsiai (India, Hong Kong, Indonézia stb.) terület, valamint Anglia, Olaszország, Skócia, Németország, Dánia stb. Hazánkban is volt tervben betiltó törvény hozása, sajnos ez egyelőre nem valósult meg, így napi 1 millió műanyagzacskó továbbra is elfogy hazánkban. Ösztönző lehet még a szelektíven gyűjtött szemét ingyenes, míg a kommunális szemét drága elszállítása, továbbá a szeméttermelés csökkentésének fontos és költséghatékony módja, az edukáció – igazán ezekben sem állunk jól. Egy külföldi példa: Németországban (valószínűleg a korábbi extrém környezetszen�nyező ipari tevékenység után maradt bűntudat nyomán) mára nagyon odafigyelnek a megfelelő hulladékkezelésre. Ötféle szelektív kukájuk van, külön központilag gyűjtik a szerves anyagokat (zöldség, gyümölcs, egyéb növényi maradványok) értékes szerves anyag voltuk miatt. Az edukációs kampányok nyomán a köztudat mezejébe beépült sok megerősítés után a tény, „ciki” és irracionális magatartás válogatás nélkül kommunális szemetet termelni. Mintha hazánkban a prioritási lista elején lévő irányelvek kevésbé érvényesülnének a gyakorlatban. 2015-ben a keletkezett hulladék csak 10%-át gyűjtöttük szelektíven. Ennek egyik magyarázatát abban kereshetjük, hogy míg az újrahasznosítás pusztán az azonnali gazdasági mutatókat nézve (és nem törődve például a hosszabb távú légúti károsodások ellátási költségével, melyekhez a szemétégetésből felszabaduló légszennyező anyagok nagyban hozzájárulnak) az alacsonyabb előállítási árak miatt nem éri meg, ha mégis megtörténik, általában messze, legtöbbször Kínába kell elszállítani az anyagot, melynek szintén nagy erőforrásigénye van. Központi támogatottság és edukáció, szemléletformálás híján így a szelektív hulladékgyűjtés kultúrája nem épült be a hazai köztudatba.

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

Itthon a fenti lista vége felé lévő megoldásokat preferáljuk, főként a hulladékégetést energianyeréssel és a lerakást. Egyéni „megoldásként” nem ritka a puszta eltüntetési vagy fűtési céllal való otthoni háztartási hulladék, PET-palack, vagy akár festett ajtó és ablakkeret, régi bútor illegális elégetése, mely szűrőberendezések híján extrém mértékben ön és közveszélyes, sajnos nagymértékben elterjedt gyakorlat. Gyakori – főleg télen –, hogy a szálló por mennyiségének háromnegyedéért a rossz minőségű szilárd tüzelő elégetése a felelős. A törvények szerint, ha ilyet látunk, az bejelentendő és százezres nagyságrendig büntetendő, kérdés, mennyiben aktív a helyi hatóság, hisz sok kisebb településen bevett gyakorlat a szemétégetés, mely felett kegyesen szemet hunynak, és az eset bebizonyíthatósága sem megoldott itthon. Ha Budapest hulladékgazdálkodását vizsgáljuk, az látható, hogy az északi kerületekben gyűjtött hulladék főként Rákospalotán kerül elégetésre, a főváros déli részének szemetét általában egyből Pusztazámori szeméttelepre viszik. Rákospalotán 350-400 ezer tonna szemetet égetnek el évente, naponta 260-300 kukásautó jár ide, melyek 1000-1500 tonna hulladékot szállítanak. A szemét összegyűjtése, szállítása, majd a visszamaradó anyagok elszállítása üzemanyag-, emberi munkaerő-, időigényes, zaj- és porterheléssel jár. Előbbi egyértelműen terhel minden lakost, gondoljunk csak a hajnali hangos kukásautó kellemetlen ébresztőélményére. A pesti szemétégetőben energiát állítanak elő a hulladék égetésével, mely valóban fosszilis energiahordozót spórol, de átlagosan 28-szor több mérgező, rákkeltő dioxint és kb. háromszor több szén-dioxidot és nitrogén-oxidot bocsát ki, mint egy ugyanannyi energiát előállító széntüzelésű erőmű, hiába a szűrőberendezések. A hulladékégető művekből távozó fő légszennyezők a következőek: kén-dioxid és kén-trioxid, szén-dioxid és szén-monoxid, nitrogén-oxidok, szilárd anyag (pl. korom), kloridok, fluoridok, nehézfémek, arzén, műanyagokból származó dioxin és furán, ezeknek természetesen mind megvan a határértéke, melyet ma már a legtöbb esetben be is tartanak, de több év egészségügyi képzéssel a hátunk mögött nem hihetjük el azt az állítást, hogy például a belélegzett nehézfémeknek van olyan

koncentrációja, ami még egészségesnek vagy akár csak veszélytelennek nevezhető. Az eredeti hulladék egynegyede salakként ránk marad, melynek veszélyességéről eltérnek a források, 1,5%-nyi veszélyes hulladék, valamint a keletkező üvegházhatású légszennyezők és egyéb egészségre káros gázok, pernye, füst – mely részecskéi a talajba, növényekre, vizekbe kerülve szennyeznek – viszont egyértelműen termelődnek, az újrahasznosítható nyersanyag pedig elvész. Egy ilyen égető folyamatosan etetendő, építtetésének gazdasági megtérülése hosszú éveket vesz igénybe. Talán ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy hazánkban nem érdek a kevésbé káros, a prioritási lista elején – és nem a végén – lévő hulladékkezelési módokra való átállás, és ezen szemlélet elterjesztése a korlátlan szemetelés megtűrése helyett. A hazánkban preferált másik hulladékkezelési mód a szemétlerakók üzemeltetése, melyek sok környékbeli lakos életét keserítik meg a belőlük gyakorta áradó bűzzel, a kukásautók és hulladéktömörítő gépek állandó zajongásával, a telepen tárolt szemétből veszélyes anyagok szivároghatnak a talajba, onnan pedig a vizekbe, így az emberi szervezetig is eljuthatnak. A budapesti hulladékkezelő szervezet által megadott szemétszállítási díj 787 forint/110 liter/ürítés, ez heti egy alkalommal számolva 40 000 Ft feletti összeg évente, mely a jelenlegi rezidensi fizetés alapján kalkulálva 7 munkanap bére. Talán ez a „kényelemért” nem tűnik nagy összegnek, viszont sajnos messze nem tükrözi a szemetelés valódi árát.

A „szemét” mentalitás Egy kevésbé jól szervezett hatodéves gyakorlatom élménye az alábbiakban összefoglalható kis incidens: osztályos helyhiány miatt ötöd-, hatodévesek és külföldi hallgatók által közösen használt öltözőszekrények igénybevételére kényszerültünk, mely esetben a nagy hallgatói létszám miatt egyértelmű, nincs magánszekrény, a szabályok értelmében a felvett szekrénykulcs a portán leadandó, gyakorlatra nem vihető magunkkal. A szabályokat betartva a reggel bepakolás után leadott kulcsot délben keresve azzal szembesültem, 9 körül elvitték ötödéves hallgatók, visszahozni viszont elfelejtették. Hosszas keresés után sikerült megtalálni a

TUDATOSSÁG | HULLADÉK

felvételi papírt szignózó medikát, aki azzal hárította kulcskérésem, hogy láthatom, nála már fizikailag nincs a keresett tárgy, így már semmi köze annak hollétéhez. Na, valahogy így vagyunk a saját szemetünkkel is. Legyártatjuk az anyagot, el/megvesszük, kicsit megcsócsáljuk majd hajítjuk is el. Hiába adtuk hozzá a pénzünk, vagy fenti esetben a nevünk, aláírásunk – ezzel elvileg vállalva érte a felelősséget – amint kikerül fizikai kezeink közül, mintha már meg is szűnne a relációnk vele. A kuka egy mágikus varázshely: bármit beledobunk, az nyomtalanul eltűnik! Ha néha bele is gondolunk, legtöbben arra jutnak, a „szemeteseknek” ez a munkája, a modern világban természetes, hogy valaki eltakarít utánunk, hisz pénzen minden megvehető, őt pedig ezért fizetik. Azért élünk a felvilágosult nyugati világban, mert végre leigáztuk a természetet, így elfoglalva az Embernek a teremtésben kijelölt trónust, jogosan vehetünk ki a természetből mindent, ami nekünk kell (és azt is ami nem), majd okádhatunk vissza le nem bomló szeméthegyeket. Fizikailag úgy tűnik, ez megtehető (bár csak igen erős csőlátó szemüveget alkalmazva, ugyanis az az életmód, amit a nyugati ember tömegesen megenged magának, sokáig már nem lesz folytatható), de tekintsünk rá a kérdésre egy tágabb, az egyedi ember fizikai létén túlmutató nézőpontból.

Az ember-környezet modelljei A Biblia szerint az ember Isten képére teremtetett, Isten földi helytartója, aki e teret nem a természet leigázására, kizsákmányolására kapta, hanem feladata az azzal való harmonikus bánásmód: Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Ter 2,15 A természetes környezet tehát Isten adománya, melyet az emberre bízott. Ezzel szemben a mai nyugati mentalitást nagyban uraló emberközpontú, antropocentrikus elméletek szerint a környezetnek nincs önértéke, csak mint az ember számára hasznos tényező vehető

számításba. Ennek a szemléletnek egy erősebb verziója csak eszközt lát a természetben, tagadja az ember erkölcsi felelősségét környezete tönkretételében. Az embert különálló létezőként szemléli. A fentihez hasonló elméletek öngól jellege régóta látszik, hisz alig van már az erőszakos „meghódítás” nyomán a Földön olyan terület, melyen ne lenne az ott élő ember állandó zajnak, szennyezett levegőnek, víznek, talajnak, a természetes szinteket a tíz sokadik hatványán meghaladó elektromágnesességnek kitéve, egészséges, kemikáliamentes élelmiszerhez hozzájutni csak egy kiváltságos réteg lehetősége stb. Ha úgy is érezzük, korlátlanul elvehetünk környezeti erőforrásokat a Teremtés koronája mivoltunk révén, ezt csinálni akkor is sokkal intelligensebben lenne érdemes, mivel a jelenlegi működésmódokkal rendszeresen a saját farkunkba harapunk. Az ökocentrikus elméletek ezzel szemben már nem arrogáns módon az embert helyezik a Föld középpontjába, az emberi érdektől függetlenül is alapvetőnek tartják a környezet védelmét. A természetnek önértéket tulajdonító elméletek az embert nem egy kiemelt uralkodószerepben, hanem a természet részeként szemlélik. A transzperszonális ökológia például a természeti környezet tényezőit az ember saját részének fogja fel. A pszicho-kozmológiai jellegű megközelítések holisztikus, panteisztikus szemléletükkel radikális ellentétei tehát az antropocentrizmusnak. A romokban lévő környezet is jelentős oka lehet annak, hogy a mai „modern”, nyugati ember az Egységélményt például sokkal nehezebben éli át, hisz ki akar egy olyan tájjal eggyé válni, mely felett épp három repülő húz el, hatalmas vasmonstrumok verik szét kegyetlen zajjal a régi épületeket, illegálisan műanyaggal fűtő és magánautózó emberek tömkelege rontja meg a levegőt? A védikus írások szerinti a Kali-jugában élő emberiség erős tükre a jelenlegi szemétpestis, mely sajnos nem csak a fizikai külvilágban nyilvánul meg (még az űrt is fertőzzük, jelenleg ötszázezer darab űrhulladék kering a Föld körül – műholdak, levált festékrétegek, csavarok, tömbökbe fagyott vizelet – évente 8 millió tonna plasztik kerül a tengerekbe, és ennek mennyisége folyamatosan nő, a tengeri madarak szinte teljes populációjának műanyag van a szervezetében, a Himaláját még 5-6 ezer méter magasságban is képesek vagyunk teleszemetelni), hanem sajnos gyakran az embereken belül is.

KORTÁRSASÁG

Mi is az a szemét? Ami valakinek kukába hajítandó haszontalan, kellemetlen, eltüntetendő dolog, másnak lehet akár életmentő ételmaradék vagy fagy elleni védelmi eszköz, de kreatív művészi projektek (trash-art műfaja) vagy akár egy jó üzlet alapanyaga is (ilyen például a magyar alapítású TerraCycle cég, mely táskát, esernyőt stb. gyárt használt csomagolóanyagokból, vagy a secondhand boltok). Esztétikai utcakép-megrontó, erdők és a még természetesnek megmaradt terek elcsúfítója (lásd délutáni séta a Gellérthegyen), bűzforrás, bűnjel (használt óvszer, de kidobott magzat, csecsemő sem ritka jelenség), veszélyes fertőzőforrás, káosz és piszkosságszimbólum, megélhetési forrás (lomtalanítások tisztogató tömege vagy a fémeladás jelensége), energiaforrás, nyersanyag, munkaeszköz (közterület-fenntartók világa). Szemetet nem csak fizikailag megfogható, hanem online formában is generálunk – az internetes levelek háromnegyede spam, aminek létrehozására és tisztogatására sok idő és energia kerül befektetésre. Az interneten továbbá már az ember is lehet spam, egy kéretlen, tiltandó, kellemetlen valami, amit/akit egy kattintással ki lehet hajítani saját (virtuális) terünkből. Az ember szemétté válása azonban nem csak itt érhető tetten és nem is új jelenség – hisz az abortált embriók az anyai ölből való asszisztált kivákuumozás után szintén a szemét sorsára jutnak. Nem felejtkezhetünk el a digitális felhőrendszerek fizikai megnyilvánulásáról, a rengeteg szerverről, amiken a sokszor értéktelen hobbitartalmakat (lásd pl. igénytelen YouTube-videók tömkelege) tárolják. Egyedül az IT-hoz köthető szolgáltatások a világ karbonkibocsájtásának 2%-áért felelősek. A bulimia purgáló formájában az étel válik eltávolítandó szemétté. Az élelmiszerpazarlás ilyen patológiás formákon túl is általános jelenség nyugaton – hazánkban 1,8 millió tonna élelmiszer kerül a szemétbe évente, ennek jelentős része lakossági gondatlanság okán. Személyenként éven-

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS

KORTÁRSASÁG HULLADÉK | TUDATOSSÁG

te 68 kiló étel megy a kukába, aminek előállítása, szállítása, majd ezután az elégetése hatalmas idő-, pénz-, munka-, energiaigényű és környezeti terhű, pedig 400-450 ezer rászoruló étkeztetésére lenne elegendő. Globális szinten az előállított élelmiszerek majdnem egyharmada, mintegy 1,3 milliárd tonna veszendőbe megy, mely a mezőgazdaságban felhasznált ös�szes víz egynegyed részét felemészti, és az üvegházhatású gázok 8 százalékának kibocsátásáért felelős. A szemétté válás folyamatát látjuk az emberi testproduktumok esetében is. Az olyan, emberből természetes folyamatok nyomán eltávozó produktumok, mint az orrváladék, menstruációs vér, sperma, vizelet, széklet a nyugati kultúrkörben tabusítva vannak, ennek nyomán minél előbbi a lefolyóba vagy a szemeteskuka mélyére való eltüntetésük kívánatos. Ezzel szemben sok kultúrában például az ejakulátumot energiahordozó, életerőt sugárzó váladéknak tekintik, az Etoro és Szambia törzs fiatal fiúi például 7 és 17 éves koruk között rendszeresen fogyasztják az idősebb tagokét férfivá érési folyamatuk részeként. Sok földműves tapasztalat szerint az emberi vizelet és széklet kiválóan alkalmas a növények ásványianyag-szükségleteinek fedezésére, ennek ellenére a nyugati kultúrkörben belénk nevelt elidegenedés nyomán ezen értékes anyagokat a jelentősen környezetszennyező vízöblítéses toalett használatával tüntetjük el. Ez egyetlen öblítéssel 10-15 liter ivóvizet használ el, a csatornahálózat kiépítése, karbantartása, javítása (útfeltúrások!) nagyon munkaigényesek, maga a tisztítás is rengeteg energiát igényel, és természetesen nem tűnik el a kiszűrt anyag, gondoljunk csak a médiában is megjelent kanálisszörnyek képeire. Az értékes biotrágyából tehát szemét lett, pótolhatjuk műtrágyával, melynek szintén hatalmas környezeti teher az előállítása, és tízezreket mérgező üzemekre van szükség hozzá (lásd a novemberi cikkünket a romániai Azomuresről). Az, hogy hogyan jutottunk el egy természetes trágyától az őrült tabusításon át a 2 Girls 1 Cup fétisfilmekig vagy a Salò, avagy Szodoma 120 napja híres-hírhedt jelenetéig, külön tanulmányt kívánna. A vizelet bőrre gyakorolt előnyös hatásait több természetgyógyász hangsúlyozza – drága krémek hatóanyaga a mindannyiunk által kivizelt urea. A menstruációs vért ma-

SZINAPSZIS // 2017. DECEMBER-JANUÁR

gas őssejt-tartalma nyomán több kultúrában a halhatatlanság italaként tisztelték és fogyasztották, ezzel szemben ma a tampon és betétkultusz, és az ezeket reklámozó bugyuta tabusító hirdetések nyomán ott tartunk, a nők nem is találkoznak direkt formában saját méhük havonta távozó tartalmával. Ezen vonatkozásban és környezetvédelmi szempontokból is üdvözlendő a menstruációs kelyhek (menstrual cup) elterjedése.

mán gyökeresedett meg az elmékben –, mára pedig sok hatalmi érdekkel szöges ellentétben áll az emberek gondolkodásra és személyes felelősségvállalásra ösztönzése. Ugyanakkor egyre több ember tudata éledezik és egyre több mozgalom indul a pazarlás ellen (ld. Slow és Zero Waste mozgalmak), összességében viszont egyértelmű utóbbi dominanciája.

Kérdések a pazarlásról?

A pazarló, „szemét” mentalitás kihat az ember egész életére, azt sugallja, nem kell vigyázni környezetünkre, nem kell vállalni tetteink (és vásárlásaink) következményét, úgyis eltakarítanak utánunk mások. Minden és mindenki lecserélhető és le is cserélendő, amint találunk egy jobb, újabb modellt, a régi pedig mehet a kukába. Tényleg érdemes ilyen lelkülettel létezni?

A természetben a rendszerek úgy alakulnak ki és úgy szabályozódnak, hogy bennük az egyik faj által termelt felesleges anyag a másik számára hasznosítható. Egyelőre műanyagon élő baktérium nincs – bár aktívan kísérleteznek az Emberiség Új Megmentőjével, a Műanyagevő Lisztbogárral, egyéb gomba és baktériumfajokkal –, így az ember, a Teremtés koronája az egyetlen olyan faj, amely képes hatalmas mennyiségben olyan anyagot generálni, mely sok száz év alatt sem bomlik el, ami pedig mégis lebomló szerves anyag lenne, azt a folyamat megkezdődése előtt már elégeti. Ugyan szemét régebben is volt, de csak az ipari forradalom óta tudunk olyan anyagokat előállítani, melyek nem bomlanak le és súlyosan egészségkárosító hatásokkal rendelkeznek. Egyáltalán nem természetes az, hogy az ember szemetet hagy maga után, se igénytelenül az utcán vagy a természetben eldobálva, se – bár társadalmilag támogatott módon, de etikailag mégis nehezen felvállalhatóan – a kukába dobva elégetésre elszállítatva (mely módszerre mint láttuk, egyáltalán nem igaz, hogy nyomtalanul eltüntetné azt). Régen természetes volt, hogy vigyázunk használati tárgyainkra, nem volt pazarlás, egyszerhasználás, mivel nem volt mit – nagyanyáink még megstoppolták a felszaladt harisnyát, megjavíttatták cipőiket és elromlott elektronikai eszközeiket. Az ipari technikai fejlődés nyomán túl könnyű és túl olcsó lett a tárgyelőállítás, kifejlődött a reklámipar teljes nyugati társadalmat átfertőző hazug gépezete – az a mára tömegek agyát kimosó gondolatvírus, mely szerint a hús egészséges és alapvető mindennapos fogyasztása, például a világháború után túlzott számban megmaradt húsüzemek propagandája nyo-

Ferenc pápa mondta: A „kiselejtezés kultúrájában” élünk, ahol nem csak a tárgyakat, az embereket is könnyen kiselejtezik.

Tényleg szükség van... ... minden egyes egyetemi jegyzetet és egyéb papírt kinyomtatni, egyoldalasan, fehér papírra? ... Magyarországon télen más kontinensről jövő banán, avokádó, narancs, mandarin, kakaó és kávé rendszeres fogyasztására az „ünnepiség” jegyében? ... minden egyes nap újabb és újabb, 500 év alatt se lebomló, csak mikroműanyaggá degradálódó PET-palack megvásárlásával az óceánok és közös vízkészletünk teleműanyagozását támogatni, mikor nem lényegesen jobb minőségű az így sokszo-

TUDATOSSÁG | HULLADÉK

ros áron megvásárolt víz a csapvíznél? ... egyszer használatos, rosszabb esetben műanyagból készült pohárból kávét inni, majd kommunális kukába hajítani a szokás 10 perc alatt feleslegessé vált műanyagmaradványait? ... az emberi faj felsőbbrendűségébe vetett (tév)hit és félrevezető, érdekvezérelt reklámok nyomán állatokat nyomorúságos életre ítélni, legyilkoltatni és napi szinten fogyasztani, mikor pl. 1 kg sertéshús előállításához 6000 liter ivóvíz szükséges, és 50 km autózásnyi széndioxid kibocsátásával jár? ... a fast-fashion tucatmárkák újabb és újabb kollekcióinak rendszeres felvásárlá-

sára ahhoz, hogy egyedi és szerethető legyél, ez a rossz hangulat kezelésének adekvát módja? A divatipar az olajkinyerés után a második legszennyezőbb iparág a Földön, hisz extrém vízigényes alapanyagokkal dolgozik – a gyapottermesztés a világ összes évi vízfelhasználásának 2,6 százalékát veszi igénybe, kb. 1 kg tömegű farmernadrág teljes elkészítése (a gyapottermesztéstől a kész termékig) 10 850 liter vizet igényel, nem is beszélve a permetezőszer és műtrágyaigényről, mely szennyezők a ruhákról az emberi szervezetbe kerülhetnek. ... magánautózásra egy olyan, viszonylag jól működő, bár valóban nem csillogó luxuskivitelű tömegközlekedési hálózat mellett, amilyen Budapesten kiépítésre került?

KORTÁRSASÁG

... oda nem figyelésből standby üzemmódban hagyni, fogyasztani minden, sokszor felesleges elektronikai eszközt, a villanyt égve hagyni használaton kívüli szobákban? ... maximumon működtetni a fűtőtestet, még ha nem is tartózkodik senki a helyiségben? ... az ÉnTelefon és egyéb gyártók legújabb elektronikus modelljeit mindig megvenni? ... a multik által a háztartásokra erőltetni kívánt reklámújság-áradat elviselésére, mely évente átlagosan 90 kg/fő (!) olyan fa teljesen értelmetlen, sőt káros túlfogyasztásra buzdító célból való kivágását vonja maga után, mely pl. oxigént termelne nekünk, élőhelyet adna rengeteg állatnak?

A cikket illusztráló „Ne dobjon be reklámanyagot” jelzés postaládára ragasztásával tehetsz ez ellen az értelmetlenül pusztító gyakorlat ellen.

2017. DECEMBER-JANUÁR // SZINAPSZIS