Szinapszis 2017. november

XIV. évfolyam // 3. szám ROVATCÍM 2017. november

ÖTLET1 | ÖTLET2

SZINAPSZIS A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja

kedvezmé táskákrany

Ára: 9200 Ft

y zmén kedveyvekre kön

Ára: 17 899 Ft

Ára: 17 899 Ft

Ára: 9200 Ft

K EDV EZM ÉN Y ES K AR ÁCSON Y I VÁSÁR 2017. december 6-22. internetes vásárlás esetén minden könyvünkre a már meglévő kedvezményeken felül (Legendus ár, akciós ár) további 10%-os kedvezménnyel ajándékozzuk meg olvasóinkat. A kuponkód érvényes e-könyvek vásárlására is!

Kuponkódja: Z85Xeh23dL Ára: 5000 Ft

Ára: 2000 Ft

Ára: 18 400 Ft

Ára: 9600 Ft

Vigye haza könyveit Semmelweises egyedi táskában, amelyhez a vásár ideje alatt 40%-os kedvezménnyel juthat.

Ára: 16 000 Ft

Ára: 12 800 Ft

w w w. s e m me lwe i s k i a d o. hu

TARTALOM

23

[04]

EGYETEM | OKTATÁSFEJLESZTÉS A HALLGATÓKÉRT - INTERJÚ

[06]

MŰHELY | GYÁSZUKAT AKKOR ÖRÖMRE FORDÍTOM - INTERJÚ

[09]

HÖK HÍREK! | BESZÁMOLÓ: ÁOK NYÍLT NAP

SZUBJEKTÍV | ZÁRT A JTÓK [12] EGÉSZDÁG | AMITŐL A CUKOR MEGŐRJÍTI AZ AGYUNKAT

[14]

EGYETEM+ | #DIAB-LIFE, AVAGY HALLGATÓI ÉLET METABOLIKUS ZAVARRAL... [15] KORTÁRSASÁG | 7 PONTBAN A HIV-RŐL

[18]

KULTÚRA | AZ AKTUÁLIS HELYZET NÉZŐPONT KÉRDÉSE

[20]

KRITIKA | BLADE RUNNER 2049: ELMÚLT IDŐK MARADNAK?

[22]

KULTÚRA | A KARAMAZOV TRAGIKOMÉDIA A MU SZÍNHÁZBAN

[23]

[24]

VLÁGJÁRÓ | VALAMI BŰZLIK DÁNIÁBAN

[26]

KORTÁRSASÁG | ERDÉLY: SZEGÉNYSÉG ÉS EGÉSZSÉG

[27]

CSILLAGÁSZAT | ÉLET A ZŰRBEN

[32]

SKICC | NYÍLT NAP..., PIACGAZDASÁG..., JÁTÉKIDŐ...

[34]

AJÁNLÓ | DZSUNGEL, AVAGY HARRY POTTER BOLÍVIÁBAN

32

24

FŐSZERKESZTŐ FELELŐS KIADÓ

FEKETE AIMIE BUDAI MARCELL, az SE HÖK elnöke

KÉPSZERKESZTŐK

OLVASÓSZERKESZTŐ MARKETING FELELŐS

BÁNYAI BÁLINT, RESZKETŐ RÓBERT CSURGÓ PETRA, DRIENYOVSZKI TAMÁS FARKAS ZSUZSÁNNA, GERGICS ENIKŐ CSŐRE JUDIT

BORÍTÓKÉP: RUSS SEIDEL, FLICKR CSATLAKOZZ A SZINAPSZISHOZ A FACEBOOKON IS ÉS ÉRTESÜLJ ELSŐ KÉZBŐL A LEGFRISSEBB TARTALMAKRŐL ÉS PROGRAMOKRÓL!

09 SZERKESZTŐK

15 BÁRÁNDI DÓRA BOROS ANNAMÁRIA FARKAS ZSUUSÁNNA FÖLDI LAURA GERGICS ENIKŐ KRAUSZ MÁTÉ LAKOSA ALINA LÉVAI ESZTER LŐRINCZ GERGELY MAÁR MELINDA SIPOS BOLDIZSÁR SZABÓ DIÁNA LILI VÁSÁRHELYI-NAGY FLÓRA ZAJKÁS PETRA

É A SZINAPSZIS SZERKESZTOSÉGE SZINAPSZIS: A SEMMELWEIS EGYETEM HALLGATÓINAK LAPJA ALAPÍTVA 2005-BEN | KIADJA A SE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT TÖRDELŐSZERKESZTŐ: FEKETE AIMIE, RESZKETŐ RÓBERT NYOMDAI KIVITEL: PAUKER HOLDING KFT. STOCK FOTÓK: FLICKR, FREEPIK A MEGJELENŐ CIKKEK NEM MINDEN ESETBEN TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÉS A FELELŐS KIADÓ VÉLEMÉNYÉT. MEGJELENIK HAVONTA 2500 PÉLDÁNYBAN XIV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

ÁOK Nyílt Nap

Kedves Olvasó!

Természetesen, mint minden évben, idén is megrendezésre került októberben az ÁOK Nyílt Nap, és biztos vagyok benne, hogy vannak köztetek páran, akik még mikor gimnazistaként meglátogattátok a rendezvényt, sok maradandó élménnyel gazdagodtatok. Akár azért, mert ez a rendezvény járult hozzá ahhoz, hogy a SE mellett voksoljatok/döntsetek, vagy csupán azért, mert így idő előtt beleszagolhattatok, milyen is az egyetem falai között lenni.

Szerencsére idén is, mint minden évben, óriási túljelentkezés volt a rendezvényre, így nem győztük tölteni a várólistát. A NET dísztermét már reggel fél 9-kor 600, a város összes pontjáról érkező középiskolás hallgató töltötte fel, akik csillogó szemekkel várták, hogy egy kis betekintést nyerjenek az egyetemi életbe.

Először Dr. Szél Ágoston rektor úr tartott egy lelkesítő megnyitó beszédet, majd Dr. Bereczki Dániel dékánhelyettes úr vette át a stafétabotot. Ezután következett Dr. Fritúz Gábor látványos előadása, aki az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáról érkezett a hallgatókhoz, ahol a BLS (alapszintű újraélesztés) fontosságáról és kivitelezéséről tartott bemutatót. Ezután következett Dr. Magyar Lóránt könnyed légvételű, stand-up comedy díjat érdemlő, mindemellett nagyon lelkesítő előadása, amiben prezentálta, hogyan is alakul egy orvostanhallgató élete, formálódik a személyisége az élet különböző szakaszaiban.

Ezt követte Budai Marcell HÖK elnök beszéde, illetve Kerkovits Nóra, a BOE delegáltja tartott egy vidám előadást, amelyben bemutatta az egyesület által nyújtott lehetőségeket. Összességében az előadások fő mondanivalója az volt, hogy érdemes a céljaink mellett kitartani, és akármennyire is nehéz az orvosi egyetem, be lehet kerülni, és nem utolsó sorban el is lehet végezni, ha az ember igazán akarja.

Természetesen, hogy tovább emeljük a rendezvény színvonalát, standokat is állítottunk a NET tanácstermében, ahol bemutatkozhattak az egyetem különböző egyesületei, csoportjai.

Az előadások előtt és után a középiskolások sokasága csordultig feltöltötte a dísztermet, és tolongva várták, hogy sorra kerüljenek az adott standnál, és még többet tudjanak meg az „egyetemi élet” mindennapjairól. A lelkes középiskolásokat szeretettel várták így, és minden kérdésükre válaszoltak: a HÖK, a Szinapszis, az IÖCS, a BOE, a Hársfa Szakkollégium, az Erasmus Iroda és a Jezsuita Szakkollégium. Na de ez mind nem volt elég, biztosítani akartuk, hogy a középiskolások

tényleg beleízlelhessenek az oktatási rendszerbe, így több intézet közreműködésével meg tudtuk valósítani, hogy meglátogassák az egyetemi intézeteket, és ott egy gyakorlaton, bemutató előadáson részt vehessenek.

A középiskolások meglátogathatták az Anatómia Múzeumot, bemutatták nekik az Élettani Intézetet, a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetet, illetve meglátogathatták a laborokat, vérnyomást mérhettek és beleláthattak az intézetek kutatási munkáiba, többek között a nanotechnológia rejtelmeibe is. A Skill Centrumban a hallgatók megtanulták a BLS technikát, illetve a centrum eszközeit kihasználva elsajátíthatták a sürgősségi ellátás alapelveit.

A Korányi Tömbben található Sürgősségi Betegellátó Osztály rendkívül sok hallgatót befogadott, ahol rövid körbevezetésen keresztül beleláthattak az osztály működésébe. A Nagyvárad téri Elméleti Tömbből is több intézet hozzájárult a rendezvény sokszínűségéhez. A Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet két előadást is tartott az érdeklődőknek, ahol a „Fájdalomcsillapítás, ópium, morfium”-ról, illetve a „Hallás, halláskárosodás, süketség”-ről volt szó. Amíg a Kísérletes és Sebészeti Műtéttan Intézet bemutatta a hallgatóknak a különböző sebészeti műszereket, addig a Kórélettani Intézet is érdekfeszítő gyakorlatot tartott a hallgatóknak. És végül, de nem utolsó sorban az Orvosi Mikrobiológiai Intézet pedig olyan gyakorlatokat tartott a középiskolásoknak, ahol találkozhattak a különféle táptalajon tenyésztett kórokozókkal, illetve megtanulták a mikroszkóp használatának szabályait.

Mind a visszajelzések alapján, mind pedig az ott lévő lelkes középiskolások aktív részvétele alapján elmondhatom, hogy a rendezvény szuperül sikerült! Így köszönettel tartozom minden megjelent előadónak, standnak, befogadó intézetnek és nem utolsó sorban a több mint 30 hallgatónak és a HÖK Kommunikáció és Marketing Bizottság tagjainak, hogy a rendezvény ilyen jól sikerült, de még milyen jól!

Ezúton is csak buzdítani tudlak Titeket, amennyiben van olyan ismerősötök, aki érdeklődik az ÁOK iránt, kérlek biztassátok őket, hogy jöjjenek el jövőre a HÖK által megrendezett nyílt napra. Szerencsére a munka nem zárult le a rendezvénnyel, ugyanis van lehetőségünk bemutatni karunkat a 2018. január 1820-án megrendezésre kerülő Educatio Kiállításon is, ahol hasonló lelkesedéssel várjuk majd a középiskolás hallgatókat és szüleiket.!

Purman Zsófia a Kommunikáció és Marketing Bizottság elnöke HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT

4

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

FOTÓ: BÁNYAI BÁLINT 2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

5

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

OKTATÁSFEJLESZTÉS A HALLGATÓKÉRT

AL B E S Z É L G E T É SW D R . H U N Y A D Y L Á S Z L Ó , Á O K D É K Á N N

KÉSZÍTETTE: KOVÁCS MÁRTON FOTÓ: BÁNYAI BÁLINT

Dékán úr, hogyan látja az utóbbi évek oktatásfejlesztését a karon?

Ez az ötödik tanév, amiben a dékáni teendőket ellátom. Ezalatt az öt év alatt több olyan programot indítottunk, amelyeknek kifejezetten az a céljuk, hogy az oktatás – és kiemelten a klinikai gyakorlati oktatás – minőségét javítsák.

Elsőként említeném, hogy jelentős előrelépés történt a szimulációs módszerek bevezetése terén annak következtében, hogy a kar komoly összegeket fordított skill-eszközök beszerzésére és működtetésére. A hallgatók kezdeményezésére és velük szorosan együttműködve bevezettük a blokkosított oktatást és az elektronikus indexet. A hallgatók véleményének fontosságát tükrözi a Merit-díj is, amit hallgatói szavazás alapján nyerhetnek el a legjobb gyakorlatvezetők és előadók. Ezzel ösztönözzük az oktatókat, hogy megéri minőségi munkát végezni, mert a díjjal egy éven keresztül jelentős többletjövedelem is jár. Ezt szeretném még tovább fejleszteni, és a minőségi oktatást szélesebb körben is elismerő juttatási rendszert bevezetni.

Másik fontos előrelépés, hogy létrehoztuk a gyakorló kórházak és az oktató osztályok rendszerét. Jelen pillanatban 13 ilyen kórházunk van, de hozzáteszem, hogy a másik három hazai

6

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

orvosegyetem gyakorló kórházaiba is mehetnek az ÁOK-s hallgatók, és az akkreditációt, a kórházaknak a minősítését is közösen végezzük. Az oktató osztályok esetében az a cél, hogy bevonjuk a budapesti kórházak legjobb osztályait az oktatásba, és így egy szélesebb körben járhatnak gyakorlatokra a hallgatók.

Az oktató munka megbecsülését szolgálja az is, hogy kezdeményezésemre elindult egy oktatói, kutatói életpályamodell, melynek az a lényege, hogy azt a többletjuttatást, amit a szakorvosok országosan megkaptak, azt az ÁOK, a FOK és a GYTK valamennyi oktatója és kutatója is megkapta. Az oktatás hallgatói véleményezésének bevezetésében már dékánhelyettesként is aktívan részt vettem, és ez a rendszer folyamatosan információt nyújt a vezetésnek a szervezeti egységeink, illetve a gyakorlatvezetőink oktató munkájának minőségéről. Ezt szeretnénk továbbfejleszteni úgy, hogy egyrészt elektronikus legyen, másrészt pedig, hogy ne félévenként minősítsünk, hanem minden egyes gyakorlatról, illetve előadásról véleményezés történjen. A cél az, hogy elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű adatunk legyen az oktatók korábban említett, többletjuttatással is járó minősítéséhez.

OKTATÁS | KÖZIGAZGATÁS

Nagy előrelépésnek tartom, hogy bevontuk az Országos Onkológiai Intézetet az onkológia tantárgy oktatásába.

Ugyanitt létrehoztuk a Mellkassebészeti Klinikát, ami pedig a sebészetnek egy szűk szegmensét oktatja ugyan, de fontos hogy ezen a területen is reprezentálva legyen a Semmelweis Egyetem.

Ezt a klinikát is lényegében az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályának a bázisán hoztuk létre, és ez volt az a szervezeti egység, ami miután elvégezte az első hazai tüdőtranszplantációt két évvel ezelőtt, azóta egy sikeres tüdőtranszplantációs programot folytat.

Elindítottuk a hatodéven a vértranszfúziós tanfolyamot, amit pedig rövid időn belül szeretnénk továbbfejleszteni kéthetes tanfolyammá, ez lehetővé tenné, hogy a végzett hallgatóink, amikor orvosi diplomájukat megkapják, attól kezdve beadhassanak vértranszfúziót, és nem kell majd a szakképzés alatt külön tanfolyamra menniük.

Hogy áll az egyetem és a kar a hazai és a nemzetközi rangsorokban?

A magyar rangsorokban az Általános Orvostudományi Kar az élen jár. A HVG rangsorában az elmúlt három évben a több mint százötven hazai kar közül az első helyen végeztünk, számunkra azonban a valódi megmérettetést a nemzetközi rangsorokban elért helyezés jelenti. Az egyik általam vezetett kari projekt célja a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban elért helyezésünk javítása.

Az egyetem, illetve a kar a nemzetközi rangsorokban az elmúlt években előbbre lépett, s ennek a leglátványosabb eredménye az, hogy a nemrégen megjelent a THE (Times Higher Education melléklet) rangsorában, a magyar egyetemek közül egyedül a Semmelweis Egyetem került be a világ ötszáz legjobb egyeteme közé. Azt gondolom, hogy egy szakegyetem részéről ez egy nagyon jó eredmény, szeretnénk persze tovább előrelépni. Először kerültünk be egy komoly nemzetközi rangsorban az első ötszáz közé, tehát úgy gondolom, hogy ez egy mérföldkő, és egy jó alap, ahonnét tovább kell építkeznünk.

Magának az orvosi karnak a rangsorokban elért helyezése egyébként még sokkal jobb. A saját szakterületünkön ugyanebben a rangsorban az első kétszáz egyetem között vagyunk. Ha végignézzük a nagy rangsorokat,

melyeknek van szakterületi rangsoruk, lehet látni, hogy az orvosi területen többnyire az első háromszázban vagyunk, de valamiben első kétszázban is.

A rangsorokban elfoglalt helyezés nem csak büszkeségre ad okot. A külföldi hallgatók számára meg általában a hallgatók számára a legnagyobb vonzerőt a felsőoktatási intézmény kiválasztásakor az jelenti, hogy az adott intézménynek milyen a rangsorokban elfoglalt helyezése.

Nyolc területen kezdett stratégiai fejlesztési programba az Általános Orvostudományi Kar az Egészségügyi Menedzserképző Központ szakmai támogatásával. Hol tartanak a projektek? Esetleg már vannak kézzelfogható eredmények is?

Ez egy két éve indult munka, amit az Egészségügyi Menedzserképző bevonásával végzünk. Az eredeti gondolat az volt, hogy azoknak az intézeteknek és klinikáknak a vezetői, akinek nincs menedzser végzettségük, kapjanak egy alapszintű menedzserképzést itt az egyetemen belül. Élve azzal a lehetőséggel, hogy van az Egyetemnek egy Egészségügyi Menedzserképző Központja, hozzájuk fordultunk segítségért. Egy tanéven keresztül négy alkalommal tartottunk menedzserképzés valamennyi szervezeti egység vezetője vagy az általa kijelölt kolléga számára. E munka során a kar problémáit is azonosítottuk, és közösen elfogadtuk 8 olyan projekt indítását, melyeknek célja az azonosított problémák feltárása és megoldási javaslatok kidolgozása. A következő tanévben megtörtént a projektek kidolgozása, melynek során a projektekben résztvevők rendszeresen találkoztak, lehetőség volt a projektek közötti interakcióra. Fontos hangsúlyozni, hogy a projektmunkában nem csak a tanszékvezetők által javasolt oktatók vettek részt, hanem a hallgatók, illetve a kancellár alá tartozó szervezeti egységek adott területen illetékes képviselői és külső szakemberek is részt vettek. Tehát próbáltuk több irányból és lényegében alulról felfele megfogalmazni a problémákat, hogy azok tárják fel a nehézségeket, akik végzik a munkát és benne élnek, ők kaptak lehetőséget arra, hogy javaslatokat tegyenek a problémák megoldására. Ez év szeptemberére összeálltak a projektanyagok, amelyek megfogalmazták a problémákat és a szükséges lépéseket. Volt oktatás-módszertani, illetve volt kifejezetten a klinikai gyakorlati oktatás módszertanával foglalkozó projektünk, melyek párhuzamosan futottak.

Mindkét projekt eredményeként megfogalmazódott az az igény, hogy létre kell hozni egy Oktatás-módszertani Centrumot, ami kézbe veszi azokat a problémákat, amelyek jelen pillanatban vannak az oktatásban, és tudatosan elkezd dolgozni a megoldásukon. Ilyen például az egyes tantárgyak közötti tematikai egyeztetéseknek az irányítása, az oktatók és a hallgatók motiválása, a hallgatók túlterheltségének csökkentése és oktatási könyezetének javítása, az elektronikus és személyes találkozásokat ötvöző blended learning módszerek fejlesztése.

Ezt az Oktatás-módszertani Centrumot az ÁOK

EGYETEM

létrehozta, és az egyetem Szenátusa az októberi ülésén elfogadta. Most a vezető kiválasztása fog megtörténni.

Nagyon fontos lépés, hogy megfelelően rátermett, olyan fiatal és energikus kolléga legyen, aki az orvosképzésre még nem messzi távlatokból tekint vissza, és látja a problémákat.

Az összes többi projekttel összefügg az oktatói életpályamodell projektünk, melynek az a fő célkitűzése, hogy az oktatók kellően motiváltak legyenek.

Tehát egyrészről teremtsünk számukra olyan anyagi és egyéb viszonyokat, hogy megérje oktatónak lenni, másrészről viszont fogalmazzuk meg, hogy mik azok az elvárások, amiket ezért az oktatói státuszért cserébe elvárunk. Ennek első eredményeként kapták meg – ahogy korábban már említettem - az oktatásban és kutatásban dolgozó kollégák egyetemi forrásból az egészségügyi béremelést.

A fentiek mellett a TOP200 projekt a rangsorokban való előrelépéshez szükséges feladatokat, az eÁOK/eEgyetem projekt a szükséges informatikai fejlesztéseket fogalmazta meg, továbbá egy-egy projekt foglalkozott a klinikai kutatásokkal, illetve az egészségügyi turizmus fejlesztésének lehetőségeivel., Van még egy kilencedik projektünk, amit nem indítottunk még el, ez pedig a paraszolvenciamentes egyetem projekt, a jelenlegi nyolc projekt eredményei előkészítik ezt. Én úgy gondolom, hogy a paraszolvencia jelen pillanatban az egyik legnagyobb problémája az oktatásnak, mert az orvost arra ösztönzi, hogy a betegtől távol tartsa a hallgatót, és ez különösen nagy probléma a szakképzésben. Azt gondolom, hogy ennek a kiváltása az oktatás szempontjából rendkívül fontos lenne, arról nem beszélve, hogy az orvosi hivatás méltósága szempontjából is fontos.

A kieső jövedelmek pótlására azonban állami támogatás szükséges, mert a paraszolvenciának van pozitív hoza-déka is, nevezetesen az, hogy minőségi munkára ösztönöz.

Mely készségekben lát a hallgatók részéről javulást az elmúlt években?

Elég sok kritikát kaptunk abban a tekintetben, hogy a hallgatóknak nem megfelelők a gyakorlati készségeik.

A probléma egyik részét képezi a hallgató-oktató arány. A Semmelweis

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

7

EGYETEM KÖZIGAZGATÁS | OKTATÁS

Egyetemen az orvostanhallgatók száma egy-egy évfolyamon a nemzetközi mércével mérve meglehetősen magas. A másik gond az, hogy – bár nagyon sok lelkes és kiváló oktatónk van – a klinikus kollégák feladatainak köre nagyon összetett, jövedelmüket elsősorban a betegellátás, karrierjüket elsősorban a tudományos kutatás határozza meg, így a motiváció szempontjából az oktatás háttérbe szorul. Ezen változtatna egy jól működő oktatói életpályamodell.

Ugyanakkor már értünk el eredményeket ezen a területen, ilyen például a szimulációs rendszerek bevezetése. Régen az volt a kritika, hogy a hallgató egy injekciót sem adott még be tanulmányai során.

Most, hogy szimulációs körülmények között adnak be injekciót és vénáznak a hallgatók, azt láthatjuk, hogy már az ápolástan gyakorlaton is ellátják a hallgatók ezeket a feladatokat, mert felkészülten mennek oda. Évente több száz millió forintot fordítottunk az elmúlt években szimulációs eszközök beszerzésére, ebben folyamatos és kézzelfogható a fejlődés. Az elmúlt időszakban előfordult, hogy államvizsgáztató kollégáktól levelet kaptam, hogy milyen elégedettek voltak a hallgatóknak a gyakorlati teljesítményével az államvizsgákon. Mi tagadás, jól esik az ilyen dicséret. Úgy gondolom, hogy elindultunk előre, de itt is következetes munka kell, a gyökereinél kell kezelnünk a problémákat, az oktatásba pedig folyamatosan invesztálnunk kell. A pilótákat is szimulációs körülmények között tanítják meg repülőgépet vezetni, az orvosképzésben is egyre inkább ez nemzetközi trend. A hallgatót nyugodtabban engedhetjük a betegek mellé, ha szimulációs körülmé-

8

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

nyek között már elsajátította a feladatot. Ebbe az irányba haladunk és így próbáljuk lépésről lépésre javítani a gyakorlati képzésünket. Arra is figyelnünk kell azonban, hogy eközben ne veszítsük el az erős elméleti képzést, amiről világszerte ismertek és elismertek vagyunk.

A nálunk végzett fiatal orvosok mindenhol, ahol megjelennek, azt a reputációt hozzák magukkal, hogy nagyon jól felkészültek.

Mindig lehet olyan gyakorlati feladat, amit a helyszínen kell majd megismerni a frissen végzett orvosoknak, ezeket azonban gyorsan el tudják sajátítani, mert megvan az a szilárd elméleti háttér. Ezt a pozitívumunkat nem szeretnénk elveszteni.

Milyen a kapcsolata a hallgatósággal? Úgy gondolom, hogy a hallgatókkal korrekt, sőt kifejezetten jó a kapcsolatom. Ha egy hallgató szeretne valamilyen problémával megkeresni, akkor az ajtóm nyitva áll. Megbeszélem velük a problémáikat, és megpróbáljunk ezeket megoldani. Az Általános Orvostudományi Kart elvégezni nem könnyű feladat, mindig vannak lemaradó, problémákkal küzdő hallgatók. Úgy gondolom, hogy velük a közeljövőben többet kellene foglalkozniunk A hallgatóinknak, akiket fölveszünk, megvannak a képességeik arra, hogy diplomát szerezzenek. Nagyon sokszor az amúgy nem magas lemorzsolódás hátterében lelki vagy egyéb problémák vannak, és ezekre nagyobb figyelmet kell fordítani.

Mik a tervei az elkövetkező években?

Október 31-én pályázatot adtam be a Semmelweis Egyetem rektori pozíciójának elnyerésére. Ha az a döntés születik, hogy kinevezést kapok július 1-től, akkor azt a munkát szeretném folytatni immár egyetemi szinten, amit a karon elkezdtünk. A nyolc kari projekt olyan, hogy egyetemi szinten is tovább folytatható, sőt erősíthető. Például Oktatás-módszertani Központnak, ami jelen

pillanatban kari szinten lett elfogadva, egyetemi szinten lenne a helye. A tudományfejlesztés és az összes többi, alapvetően a minőség, az oktatás és a betegellátás javítására vonatkozó törekvések is olyanok, melyeket egyetemi szinten egy az egyben tovább lehet továbbvinni. Ez egy alulról felfelé építkező munka. Ezt ismételten szeretném hangsúlyozni, mert azért hívtam létre ezeket a projekteket, hogy ne én mondjam meg, hogy az egyes területeken mit kell tenni, hanem egy közös gondolkodás után az azon a területen dolgozó motivált, ott érdeklődést mutató kollégák a hallgatókkal és a külső szakértőkkel és a menedzserképző támogatásával tegyenek le egy olyan programot, aminek a mentén kellene haladnunk. Én ennek a mentén szeretnék haladni a továbbiakban is.

Korábban számos elképzelés látott napvilágot egy új campus vagy új oktatási helyszínek vonatkozásában.

E téren milyen változások, kormányzati törekvések láthatók?

Ezzel kapcsolatban jelenleg is vannak az egyetemnek konkrét elképzelései, tervei, melyeket az Intézményfejlesztési Terv tartalmaz. Az ebben levő fejlesztési projekteket én személy szerint támogatom és szeretném megvalósítani.

Azt azonban hangsúlyoznám, hogy itt kormányzati támogatás és kormányzati döntések szükségesek. Azt gondolom, hogy minden olyan lépést, ami az egyetem infrastruktúráját javítja, támogatni kell, egy dolgot azonban szem előtt kell tartanunk: jelenleg nagyon szétforgácsolt az infrastruktúránk, és ez egy komoly versenyhátrányt jelent. A fejlesztést úgy kell megtenni, hogy ez a széttagoltság csökkenjen.

ÖTLET1 | ÖTLET2

ROVATCÍM

„Gyászukat akkor örömre fordítom” Érzelmeink megélése nagyon sok tényezőtől függ. Különböző lelki alkatú emberek egészen máshogy viselkednek hasonló helyzetekben, a korral is változhat az egyes eseményekre adott reakciónk, de nagy szerepe van annak a kulturális kontextusnak is, amibe születünk. A fájdalom, különösképpen a gyász megélése nagy változatosságot mutat, más keretek közé van szorítva egy dél-amerikai országban, egy buddhista közösségben, vagy nálunk, európaiaknál. A gyász „színeiről” beszélgettem Heller Csilla (krízis)tanácsadó szakpszichológussal (ELTE-PPK), aki nemcsak könyvekből merített tudással örvendeztetett meg.

KÉSZÍTETTE: MAÁR MELINDA

Mit nevezünk „normális” gyászreakciónak?

Mikortól mondhatjuk azt, hogy „ez már patológiás”?

Fontos tudni, hogy nagyon nagy egyéni különbségek vannak, ezért nehéz meghúzni a határt a kettő között. Nincs egy olyan egyezményes tünetsor, amit úgymond mindenképpen produkálni kellene. A gyerekek is egészen máshogy élik meg a veszteséget. Sokan közülük továbbra is jókedvűek, aktívak maradhatnak, esetleg agresszívvá válnak, vagy úgy tesznek, mintha tudomást sem vettek volna a történtekről. Felnőtteknél pedig ott vannak a klasszikus tünetek: depresszió, alvásproblémák, önvád, bűntudat, ürességérzés, fáradékonyság, légszomj, az elvesztett személlyel való álmodás. Polcz Alaine a gyász folyamatának öt szakaszát különítette el, melyek a következők: sokk, kontrollált szakasz, tudatosulás, átdolgozás, adaptáció. Ezek a szakaszok gyakran átfedik egymást, vagy akár visszalépés is lehetséges. Időtartamát tekintve az átlagos gyász félegy év között lezajlik. A depresszió, az átmeneti disszociált állapot mind védekező reakciónak tekinthetők. Egy pszichotikus torzítás, mely a halál meg nem történtté tevésére irányul, a gyász kezdeti szakaszában teljesen normális lehet. Akkor van gond, ha ez időben elhúzódik. Patológiás az is, ha valaki megreked valamelyik szakaszban. Megfeneklett gyászra utal, ha az elhunytat túl-idealizáljuk, kvázi „szentté avatjuk” a halottról jót vagy semmit jegyében. Ez történik pl. az Amelie csodálatos élete című filmben, ahol a főhős lépcsőházában lakó özvegyasszony rég eltűnt katonaférje leveleit olvassa újra és újra, fényképét puszilgatja, férje kutyáját pedig kitömve megőrizte. Ő például a tagadás fázisában rekedt meg.

Különösen azok a hozzátartozók hajlamosak erre, akiket váratlanul ért a szerettük halála, és a holttestüket sem láthatták. Nagyon meghatározó a halál előtti kapcsolat minősége az elhunyttal. Egy konfliktussal terhelt kapcsolat halál általi lezárása rengeteg bűntudatot hagyhat maga után.

Már csak amiatt is bűntudatunk lehet, hogy mi életben maradtunk, ő meg nem. Emiatt szinte mindig része a bűntudat a gyásznak: vagy kívül keressük a bűnbakot, vagy magunkban találjuk meg azt.

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

9

MŰHELY

GYÁSZ | PSZICHOLÓGIA

1

k sok

2

asz k za s ás lt l ás á ió u z l c l s o á o to lg tr pt a o n a d d ko tu át ad 3

A bűntudaton hogyan lehet továbblendülni? Gondolom, ilyen szempontból különösen veszélyeztettek a halott magzatot szülő nők, vagy abortuszt kérők, akik nagyon könnyen magukat tehetik felelőssé a veszteségért.

A lelki támasznak nagy jelentősége van az ilyen esetekben. Segíteni kell, hogy a döntést minél előbb integrálni tudja a személyiségébe az illető, tudatosítani, hogy miért is volt szükséges ez a lépés.

Elhúzódó esetekben olyan technikákat célszerű kipróbálni, amik segítik úgymond felvenni a kapcsolatot az elabortált magzattal, például írni neki egy búcsúlevelet, amiben bocsánatot kér az anya, s biztosítja a szeretetéről. Segíthet az is, ha egy kis emlékhelyet alakít ki az ember a meg nem született, vagy halvaszületett gyermeknek, ezzel is közelebb érezheti magát hozzá. Egy kliensemnek az segített, hogy átkeretezte a történetét, és úgy tekint a továbbiakban a gyermekére, mint egy védőangyalra, aki mellette áll. Fontos a fájdalom, veszteség verbalizálása, a bűntudat megélése, de ebbe nem szabad megrekedni. A pszichológus feladata ilyenkor az, hogy segítse a pácienst tovább lépni. A bűntudat legjobb ellenszere a történtek újbóli felidézése, a döntések meghozatalának lelki okai, a tudatosítás, hogy miért kellett az adott döntést meghozni. Lehet próbálkozni a „mi lett volna, ha” jellegű fantáziálással, bár ezzel nem árt vigyázni, meglehet, hogy egyeseknél az ellenkező irányba sül el a dolog.

Fel lehet-e előre készülni a gyászra?

Lehet, és kell is. Ehhez szorosan kapcsolódik az úgynevezett „életközépi krízis”, amikor ráébredünk, hogy az életünk véges. Nem 90 évesen, rákbetegként kell erre először rádöbbennünk. Sőt, ez a felismerés nagyon sokat javíthat az életminőségünkön is. Elkezdünk jobban figyelni önmagunkra, a szeretteinkre, s talán kevesebbszer akadunk ki felesleges dolgokon. Felismerhetjük annak az örömét, hogy mi még együtt tudunk lenni. Ezáltal nagyon sok konfliktust elkerülhetünk. Akcidentális halálesetekre természetesen senki nem tud kellőképp felkészülni. Ha egy szülő elveszíti a tízéves gyerekét, az rettenetes fájdalommal jár. Nincs is szavunk arra a magyar nyelvben, amikor valaki a gyerekét veszíti el. Van szavunk az özvegyre, árvára, de a gyermekét elvesztett szülőre nincs. Ez is mutatja, hogy a fájdalomból kifolyólag mekkora tabut jelent ez a veszteség. Ha egy várható veszteséggel állunk szembe, mondjuk egy idős szülő súlyos betegségével, könnyebben kiviselhető a gyász.

Ehhez még érdemes hozzátenni – amit a hospice szolgálatosok is nem győznek hangsúlyozni – hogy foglalkozni kell a lassan lezajló, halálos betegekkel is. Nagyon sokan ugyanis pont ekkor igyekeznek eltávolodni a szerettüktől, kilépni a kapcsolatból, vagy épp tagadni a helyzetet. Sok nyájas hazugság hangozhat el ekkor, az „úgysem fogsz meghalni”-tól az „eddig mindent átvészeltél”-ig.

Az őszinte beszélgetés pedig nagyon sokat segíthet, nemcsak az aktuális helyzetben, hanem a későbbi gyászfolyamat könnyebb lezajlását illetően is. Ha nem kezeljük tabutémaként a halált, akkor a haldokló is elmondhatja a félelmeit, összefoglalhatja életének eseményeit, jó és rossz döntéseit, és ezekkel megbékélhet. Merni kell beszélni a temetésről, mit szeretne a hozzátartozó, mert így meg van adva legalább az a lehetőség, hogy utolsó kívánságát teljesítsük, s ezáltal kisebb esélyünk van egy utólagos bűntudatra.

10

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

4

5

A kórházi, elszemélytelenített, magányos haldoklás nemcsak a távozni készélőnek nehéz, hanem a hozzátartozók is nehezebben dolgozzák fel a veszteségüket. Mindenképpen szeretnénk megúszni manapság a gyásszal járó fájdalmat, a gyászra fordított időt szeretnénk megspórolni, holott ezt nem lehet „büntetlenül átugrani”. Sajnos, vagy szerencsére, úgy működik a pszichénk, hogy előbb-vagy utóbb kitörnek az eltemetett érzelmek. Ez történt például az egyik kliensemmel is, aki az apukáját nem tudta rendesen meggyászolni, s a párjával való szakítás tépte fel elemi erővel a be nem gyógyult sebét. Létezik azonban „korai” gyász is, amikor már éltében meggyászoltuk a halálos diagnózist kapott szerettünket. A tragédia bekövetkeztekor az ilyen habitusú emberek már készenálltak a veszteségre, gyakorlatilag túl is léptek rajta. Ez a jelenség sok világháború előtti asszonynál megfigyelhető volt, ugyanis amikor elmentek a férjek a frontra, rögtön utána meg is gyászolták őket, majd amikor két év múlva betoppant a férjük, ahelyett, hogy örültek volna, nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, mert lélekben már teljesen eltávolodtak tőlük. Azonban előfordulhat ennek az ellenkezője is, amikor a halálra való felkészülést maga a haldokló sem képes elkezdeni.

Az már eleve valamilyen szintű megrekedtséget jelent a haldokló életében, ha saját halálának közeledtét nem tudja elfogadni, belesüpped a tagadás fázisába. A különböző életszakaszokhoz különböző életfeladatok tartoznak, ha ezeket nem sikerül teljesíteni, akkor elképzelhető, hogy az illető a halál gondolatát nem tudja elfogadni.

Mikortól mondhatjuk azt, hogy fel lett dolgozva a veszteség? Általában egy év eltelte után várható ez az állapot. Egy év alatt megtapasztalja a család, milyen a hozzátartozó nélkül a Karácsony, a Húsvét, a születésnapok. Az ünnepek legtöbbször felerősítik a hozzátartozó hiányát, a dolgos hétköznapok általában békésebben telnek ebben az egy évben. Teljesen feldolgozni, teljesen továbblépni a veszteségen sosem lehet. A hiányérzet örökre megmarad. A halál visszafordíthatatlan, csak belenyugodni lehet, hogy többé sosem tudok a szeretett személlyel beszélgetni, kikérni a tanácsát, megérinteni. A veszteség integrációja akkor válhat teljessé, ha már nem az az első gondolatunk reggel, hogy ő nincs többé. Amikor újra elkezdjük felfedezni az élet örömeit, nem csupán a veszteségélményre vagyunk beszűkülve. Arra viszont fel kell készülni, hogy egy újabb veszteség az azt megelőzőre fog „rárakódni”, így ahelyett, hogy könnyebb lenne elviselni, hatványozottan fog a vállunkra nehezedni.

Miben segíthet a vallás? A különböző kultúrákban hogyan élik meg a gyászt?

A vallás mindenképpen egy kapaszkodót ad, mert lehetőséget ad arra, hogy szerettünk földi pályájának végén ne a totális megsemmisülést lássuk, hanem egy másik, számunkra ismeretlen valóságba helyezzük. Továbbá meghatározza az itt maradottak feladatait, ezáltal biztonságérzetet nyújt a hozzátartozóknak.

Tulajdonképpen ez a feladata a krízisintervenciónak is, hogy kijelölje a hozzátartozók teendőit, s ezáltal tompítsa a talajvesztés,

a tehetetlenség érzetét. Európában a halálnak már nincs emberi arca; már nem az élet része, hanem tabutémaként kezelve lefüggönyöztük a halál arcát. Ez történik a kórházakban, ha valaki meghal, vagy az úttesten elgázolt szerencsétlenekkel.

Nem akarjuk látni, hallani, milyen az elmúlás, úgy éljük az életet, mintha az végtelen lenne. Peruban, ha közúti baleset történik, eszükbe sem jut letakarni a holttestet. Nem tartják szükségesnek, hogy lefedjék. A halál az ottani emberek életében egy közösségi élmény: ha meghal valaki, akkor összehívják a rokonságát, illetve a tágabb ismeretségi körét is. Közösen, „menetrendszerűen” élik át az előírt rituálékat, szokásokat, s ez több napig tart, ami alatt egy intenzív veszteségfeldolgozás zajlik. Közösen elkészítik a halott kedvenc ételeit, és azt fogyasztják, az elhunyt kedvenc időtöltéseit űzik, emlékeznek rá, megélik az érzelmeiket, s ami a legfontosabb, hogy ott van körükben a halott is, nem veszik ki a környezetéből, így van idő elbúcsúzni tőle. Egy általam is kedvelt terápiás feladat az, amikor az elvesztett személynek címezve levelet íratok a klienseimmel. Sokan ugyanis a temetés körüli tennivalók miatt el sem tudnak búcsúzni a halottól, csak akkor döbbennek rá a feldolgozatlan érzelmeikre, miután a temetés lezajlott. Én úgy gondolom, rossz az a beidegződés, hogy halottról vagy jót, vagy semmit nem mondunk. Mert végülis hogyan búcsúzzon el az a lány az apjától, aki őt szexuálisan bántalmazta? Igenis,

HELLER CSILLA

TANÁCSADÓ SZAKPSZICHOLÓGUS

lehet dühösnek lenni arra az apára, és ezt meg is lehet neki írni, s ezek után azt szoktam tanácsolni a klienseimnek, hogy fogalmazzanak egy válaszlevelet maguknak a halott nevében.

Katartikus élmények szoktak így születni. Tradíciók hiányában nálunk sajnos nagyon sokszor egyedül marad a gyászoló nemcsak a döntéseivel, a bánatával is. Gyakorlatilag egyfajta rituálé van nálunk, a temetés, ami nagyon feszes keretek között zajlik, a heves érzelemnyilvánítástól mindenki ódzkodik, holott a gyász korai fázisában jajgatni, üvölteni kellene. S ezek után a halott nagyon sokféle helyre kerülhet, nincs egy egységes búcsúhely, mert valaki temet, valaki hamvaszt, van, aki hazaviszi, másvalaki kiszórja. A sokféle lehetőség sajnos bizonytalanságot is teremt, s ez a gyászoló lelkiállapotát tovább rontja. Hagyományok híján többnyire egyedül birkózunk meg szerettünk elvesztésével, ami elhúzódóvá, komplikálttá tesz a gyászfolyamatot. Ilyenkor nem szabad szégyellni, ha segítségre szorulunk; a közeli ismerősökkel való beszélgetés megkönnyítheti a gyászfolyamatot, ám elhúzódó, különösen mély gyász esetén ajánlott egy szakértő bevonása is.

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

11

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

Zárt ajtók.

SZÖVEG: BÁRÁNDI DÓRA

Zárt ajtók. Csupasz, néhol beázott falak. A folyosó végén egy ajtó nyitva áll. Jobban szemügyre véve látom, hogy egy kis kültéri fülke az, amely dohányzóként funkcionál.

Már-már az őszi beszűrődő napsugarak a szabadság érzetét keltik, amikor észreveszem a fülkét körülvevő rácsokat. Érthető, hogy ezekre szükség van, de most mégis valahogy csak nyugtalanít a dolog. Mondjuk ez az első napunk a zárt osztályon. Azt mondják, idővel hozzászokik az ember. Efelől vannak kétségeim, de ekkor az ajtón lévő biztonsági zár pittyenése kizökkent a gondolataim közül. Kezdődik a napi vizit.

Az első kórteremben hét beteget kezelnek. Amikor belépünk, kifejezetten jó hangulat fogad bennünket. A betegek többsége az ágyán ül, míg egyikük igen hevesen gesztikulálva egy történettel szórakoztatja a többieket.

Később kiderül, hogy ő jelenleg egy hypomán fázisban van, és gyógyszerbeállítás miatt kezelik jelenleg az osztályon. Egy valami azonban mindegyikükben közös; élénken érdeklődnek, hogy mikor mehetnek már haza, vagy akár csak a hétvégére egy kis kimenőre.

A következő kórterembe lépve észrevehetően megváltozik valami, ami nem feltétlenül a jelen lévő csendnek köszönhető. Eléggé nyugtalanító érzés telepszik rám, amikor körülnézek. Ebben a szobában négyen vannak, és mindenki az ágyában fekszik.

Valószínűleg alszanak, bár ketten csak szótlanul a plafont bámulják. Elgondolkodom, hogy vajon mennyit fognak fel abból, ami körülöttük történik. „Haloperidol, risperidon vagy próbáljuk meg inkább a quetiapint.

Infúzió, mehet tovább.” – az orvosok halkan konzultálnak egymás közt. „ A héten hazamegy? Talán majd a jövő héten, vagy később. Meglátjuk.” Így haladunk szépen sorban az összes kórtermen.

Vannak igazán szomorú betegtörténetek, de persze akad olyan is, ahol kifejezett javulás és gyógyulás figyelhető meg. Amikor vége a gyakorlatnak, megkönnyebbülten lépek ki a kórházból. Nem volt rossz nap, de jó érzés azt érezni, hogy számtalan lehetőségem van arra nézve, hogy szabadon azt tegyem, amihez csak kedvem van. Ahogyan magamba szívom az ősz utolsó meleg napsugarait, eszembe jut a fiú, aki ma a viziten József Attilát szavalt nekünk. Elmerengek azon, hogy néha milyen vékony is tud lenni az a határ, ami elválasztja egymástól a rács egyik oldalát a másiktól.

12

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

Tóth Árpád:

Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszak a, S a mérhetetlen messzesé gen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugará t.

Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatla nul, S ki tudja, mennyi ezredé ve már.

Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememb en célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödel ét.

Tanultam én, hogy általszű rve a Tudósok finom kristálym űszerén, Bús földünkkel s bús testem mel rokon Elemekről ád hírt az égi fén y.

Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figy elem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a ma gány, A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találun k már soha A jégen, éjen s messziségen át?) „Ó, csillag, mit sírsz! Messz ebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távola bb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, sze relem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig !

Küldözzük a szem csügge dt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!”

ÖTLET1 | ÖTLET2

ROVATCÍM

Reggel 6.45. Mentőállomás. Reggeli műszakváltás. A befutó riasztás ok előtt, még egy elmaradhatatlan hívás a kint lévő bajtársaknak. 3 darab sajtos-te jfölös, 2 darab fokhagymás és 4 mindenes lángos. Összemosolygunk. Éhesen nem lehet napot kezdeni.

Mire a lángosok megérkeznek az állomásra, mi már a másik irányban lévő település felé száguldunk. 80 év körüli nőbeteg, heveny, szorító, retroste rnális fájdalommal, nehézlégzéssel. Anamnéziséből kiderül, hogy ismert szívbeteg.

Kiérkezésünkkor kedves, rendezett udvarú ház fogad. A házból egy idős bácsi rohan elénk.

Pontosabban botjára támaszkodva, önmagához képest siet. Látszik rajta, hogy nagyon aggódik a feleségéért.

A házba belépve, a nappaliban egy idős asszonyt látunk, aki összegö rnyedve ül egy fotelben. Mellette három másik idősebb néni, egymást túlharso gva magyaráz.

Kérdezésre megtudjuk, hogy ők a szomszédok, akik azonnal idesiette k, amikor meghallották mi történt. Bennünket is ők értesítettek. A nagy riadalom ellenére a mentősök hihetetlen nyugalommal, ám annál nagyobb határozo ttsággal és gyorsasággal végzik a munkájukat. Pillanatok alatt elkészül az EKG, ami hiperakut infarktust igazol. Szempillantás alatt megtörténik a vénabiztosítás, előkerülnek az ilyenkor protokoll szerint használt gyógyszerek és az oxigénm aszk. A nénivel már a mentőkocsi felé sietünk, amikor még a szomszédok aggódva utánunk szólnak, hogy különösképp vigyázzunk a nénire, mert nagyon szeretik őt itt a környéken.

A legközelebbi PCI centrumba, a máskor kényelmesen egyórás utat 25 perc alatt tesszük meg. Ott már várnak bennünket, és további szakértő kezek veszik gondozásba az infarktusos beteget. Eléggé aggódom érte, de a mi munkán k ezzel itt véget ért. Azért nagyon bízom benne, hogy sikerült még időben behoznunk, és hogy rendbe jön. A hazafelé utat már nyugodtabb tempóban tesszük meg. Bár amikor eszünkbe jutnak a – valószínűleg már teljesen kihűlt – lángosaink, akkor egy kicsit mindenki gyorsabban akar hazaérni.

A visszaérkezés előtt egy másik hívás még a kocsin ér bennünk et. A diszpécser egy környező kis faluba irányít, ahová néhány perc alatt szirénázva meg is érkezünk. Menet közben megtudjuk, hogy egy több éve ágyban fekvő, lebénult férfibeteg gondozója aggódva hívta a központot, mert az addig kommunikatív bácsi nem reagált semmire.

Azonban mire odaérünk és gyorsan megvizsgáljuk, hamar realizáló dik, hogy sajnos már nem lehet mit tenni. Nem azért, mert nem voltunk elég gyorsak , valószínűleg a bácsi már egy kis ideje halott lehet, csak a gondozója most vette észre. Nehéz ezek után bármit is mondani, talán nem is lehet. A néhány perccel korábbi derű átcsap bennem valami mély szomorúságba. Amikor hazafelé megyünk, a mentőtis zttel beszélgetünk erről. Azt mondja, hogy nem szabad egyik esettel sem túlságos an azonosulni, mert az hihetetlenül meg tudja törni az ember lelkét. Tisztában kell lenni azzal, hogy ez egy hosszú folyamat, amely során mindenki megtanulja, hogy hogyan is kezelje ezeket az eseteket. Azt is hozzáteszi, hogy bármilyen régóta is dolgozik itt, számára is akadnak még olyan esetek, amelyek után szüksége van arra, hogy elrendez ze és feldolgozza magában a történteket.

Elmúlik dél, amire visszaérünk az állomásra. Szinte üres, mert a legtöbben épp kint vannak valahol. Csendben elővesszük a kihűlt lángosainkat.

A többieken nem látszanak a korábbi percek történései, de azt hiszem jól is van ez így. Másképpen ezt tényleg nem lehet bírni. Lángos nélkül meg főleg nem.

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

13

ILLUSZTRÁCIÓ: BOROS ANNAMÁRIA

AMITŐL A CUKOR megőrjíti az agyunkat SZERZŐ: FÖLDI LAURA Képzeld magad elé a kedvenc tortaszeletedet, fagyidat, kekszedet, csokoládédat... Ugye összefutott a nyál a szádban, megéheztél egy „kicsit”? De nézzünk utána, hogy mi is történik az agyadban, amitől olyan nehéz ellenállni ezeknek a finom cukros ételeknek.

Cukor alatt a kémiában a mono- és diszacharidnak nevezett szénhidrátok kristályait értjük. Különböző formáit rengeteg ételben, italban megtalálhatjuk, ez alatt nem csak egy szelet tortára vagy fagyira gondolok, hanem zöldségre, gyümölcsre is. Például: sütőtök, édesburgonya, banán, szőlő, amelyek mind-mind magas cukortartalmú táplálékok.

Na de nézzük meg, mi történik, amikor pl. egy kocka csoki eléri a nyelvedet...

Valóban, már egy kis mennyiség után is még többet kívánsz. A benne lévő cukrok aktiváljak az édes ízért felelő receptorokat a nyelvedben, amelyek jeleket küldenek az agytörzsbe, ahonnan a jel útja újra szerteágazik az előagy különböző részei felé, amelyek egyike az agykéreg (cortex cerebri).

Az agykéreg különböző részei más-más ízt dolgoznak fel. Onnan a jel aktiválja az agyi jutalmazórendszert. Ez a jutalmazórendszer egy sor elektromos és biokémiai útvonalból áll az agy különböző részeiben. Ez a folyamat ad magyarázatot a „még egy kocka csoki” effektusra is. Így működik a jutalmazórendszerünk, ami által élvezkedünk egy kis ízorgiában. Ez az a fajta beteljesülésérzés, amit egy jó társaság, szexuális együttlét és sajnos a drogok is kiválthatnak belőlünk. Olyan dolgok, amiktől a boldogságérzetünk kialakul. Viszont ami ezzel a probléma, hogy ennek a jutalmazórendszernek a túladagolása függőségi tüneteket okozhat bennünk, ami mértéktelenség és sóvárgás formájában mutatkozik meg, legrosszabb esetben pedig cukorbetegséghez is vezethet. Na de térjünk vissza a kocka csokira, ami az ízlelést követően lecsúszik a gyomorba, és végül a belekbe. Itt szintén vannak cukorérzékelő receptorok (leptin receptortok), amik tovább küldik a hipotalamusz jóllakottság érző központjába a jelet, hogy „elég lesz, ne egyél többet”, illetve a hasnyálmirigy Langerhans-szigetek B sejtjeibe, hogy termeljen több inzulint. Hiszen a magas glükóz szintet valahogyan a szervezetnek csökkentenie kell.

Aztán a fő fizetőeszközhöz, a dopamin nevű neurotranszmitterhez kerül, ami az agy különböző területein változó mértékben fordul elő. Azokat a területeket, ahol sok receptorhalmaz van, „dopaminérzékeny gócnak” nevezzük. Vannak olyan szerek, mint az alkohol, nikotin, heroin, amelyek szintén a dopaminszintet emelik meg, így egyes emberek folyamatosan visszavágynak „a csúcsra”. Tehát függőség

14

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

alakul ki a részükről. Arról van szó, hogy a cukor ugyancsak dopaminkibocsátást okoz (bár nem olyan mértékűt, mint a drogok).

Nézzük meg a folyamatot az egészséges táplálkozás oldaláról is.

Tegyük fel, hogy éhes vagy, és kiegyensúlyozott táplálékot eszel. Jóllaksz, és ezáltal a dopamin-szinted megugrik a „jutalmazórendszered gócaiban”. Viszont, ha több napon keresztül csak ugyanazt a fajta kiegyensúlyozott táplálékot eszed, akkor a dopamin-csúcsok egyre kisebbek lesznek, végül elmosódnak és eltűnnek. Ez azért van, mert ha ugyan azt az ételt juttatod a szervezetedbe napokig, akkor az agyunk az evolúciónak hála, különös figyelmet kezd el fordítani az új és különböző ízek megismerésére. Ez két okból történik: egyrészt, hogy kiszűrje a romlott ételt, másrészt azért, hogy minél változatosabban együnk, mert akkor annál valószínűbb lesz, hogy megkapjuk az összes tápanyagot, amire szükségünk lehet (és itt nem a keddi sajtburger és a szerdai gyors kínai kaja-kombóra gondolok).

A változatosság érdekében tehát fel kell ismernünk az új táplálékokat, és azt, hogy folyton új és egészséges, tápanyagban gazdag ételek után kutassunk. Mert, ha nem ezt tesszük, akkor egy idő után elmosódik a dopamincsúcs és az étel unalmassá válik. Ha pedig az egészséges, kiegyensúlyozott táplálék (pl. grillezett lazac, parajos quinoa rizottóval) helyett cukorban gazdag ételt eszel, vagy ha csak ritkán és kevés cukrot eszel, akkor a hatása pont olyan lesz, mint bármelyen más tápláléknak, ha azt kiegyensúlyozottan fogyasztjuk. Viszont, ha túl sokat fogyasztasz, akkor a dopaminreakció éles marad. Tehát, a sok cukor fogyasztását a szervezetünk jutalomnak érzékeli, amitől némileg olyan hatással lesz az agyunkra, mint a drog. Ez az egyik fő oka, hogy az emberek ennyire ragaszkodnak a cukros ételekhez. Nagyon sok féle ilyen cukor létezik: glükóz, fruktóz, galaktóz, laktóz, szacahróz...., amiktől beindulhat a dominóhatás az agyunkban, kiváltva a „jutalmazottság” érzését.

Emiatt fokozottan vigyázni kell a fogyasztásával, ugyanis ha túl gyakran juttatsz a szervezetedbe cukros ételeket, akkor a kontroll már nem a te kezedben lesz. Vagyis mindent összefoglalva, a túlzott cukorfogyasztás függőséget alakíthat ki az agyban. Tudom, hogy ez az egész, így hirtelen túl szigorúan hangzik, de hosszú távon minden szempontból megéri a mértékletességet tartani. Aki viszont betartja a „szabályokat” és kellő képpen figyel az egészségére, az egy-egy szelet tortát időnként büntetlenül is elfogyaszthat.

ÖTLET1 | ÖTLET2

ROVATCÍM

#DIAB-LIFE

avagy hallgatói élet metabolikus zavarral vagy anélkül SZÖVEG ÉS KÉP: BÁNYAI BÁLINT

Négy különböző élettörténet. Mindannyiuk volt vagy jelenlegi medikus / medika. Természetesen orvostanhallgatónak lenni egészségesen is nagy kihívás (témavezetőm szavaival élve: „olyan húzós életmódot folytatunk, hogy más egyetemek hallgatói őrültnek tartanának minket, ha tudnák, mi mindent megteszünk”, pl. egy kutatás kivitelezése során, vagy a klinikai munka során lásd itt: éjszakázások, hosszú műszakok, 12 órás ügyeletek, 24 órás mentőzések…), ezért sok egészséges évfolyamtársamat is megkérdeztem: hogyan tudja az egyetem mellett a normális étkezését és a bioritmust tartani? Ahogy az várható volt, a nagy többség (a megkérdezettek kb. 70-80%-a) nem tud rendszeresen egészségesen étkezni napközben (értsd ezalatt friss főtt étel zöldséggel, gyümölccsel). Ezzel ellentétben a bioritmusban sokkal biztatóbb statisztika jött ki, hallgatótársaim 90%-a az éjfél és reggel 7 óra közötti átlagos intervallumban a korosztálynak megfelelő 7 órát alussza.

Akkor jöjjenek a beszámolók! Lássuk, hogyan él két 1-es típusú diabéteszes, egy PCOS indukálta inzulinrezisztens és egy rebound inzulinrezisztens hallgató.

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

15

BÁLINT

1-es típusú diabéteszes (1TDM) negyedéves ÁOK hallgató

Kisgyermekkora óta inzulindependens cukorbeteg, mind humán, mind analóg inzulint kapott már. Jelenlegi negyedéves „ingázó életmódja” és az emellett vállalt kutatási és egyéb elfoglaltságai ebben a félévben eléggé bezavartak vércukorháztartásába. Diabetológusa szerint vércukorprofilja alapján ránézésre megmondható, melyik nap vizsgázott vagy demózott.

Korábban az elméleti modulban az analóg inzulin adta szabadságban heti 3-4-szer kiegyensúlyozottan tudott ebédelni, viszont a preklinikai- és klinikai modul pörgése olyan terhet rótt szervezetére, hogy a rendes 60g szénhidrát – 25g zsír – 15g fehérje triászból álló ideális ebéd helyett a sokak számára ismerősen csengő Trio pizza, Tesco/CBA péksüti és Mizse ásványvíz triász vette át a helyét, és az ehhez társuló titrálásos inzulinadagolás.

Hiszen ha két gyakorlat között fél óra van átérni a város másik végébe, örül az ember, ha a tömegközlekedési átszállások között van ideje akár egy falatot is enni. – mosoly Viszont ahogy egy csoporttársa mondta, mely inspiratívan hatott rá: „Ha nem csinálnál ennyi mindent „diab”-osan, túl könnyű lenne az életed; gondolja csak bele, amikor a világra jöttél a sors ezt dobta Neked…” és mondhatjuk igaza volt, hiszen habár nem egy habos torta az élete, minden percét élvezi! A hajnali metszetelemzésektől kezdve a vizsgákra tanuláson át a sikeres szigorlatokig. Természetesen vannak kisebb hypo-hyperglikémiás kilengések a vércukorban, de ez könnyen kezelhető, hála a mai orvostudománynak. Mert ez a betegség nem szab gátat céljai megvalósításában (max. annyi, hogy nem ajánlott sebésznek menni, de megfelelő teammel ez is megoldható)!

Véleménye szerint azért volt érdemes ezt a hivatást választania, mert itt olyan közegben dolgozhat, ahol munkatársai bármikor és bármiben a segítségére lehetnek, egy olyan csapat veszi körül, akik egyenrangúként kezelik, ezért nem kell szégyellnie, hogyha be kell adnia az inzulint (ellentétben máshol - diabetológusa elmondása szerint sorstársai bizonyos munkakörökben titkolják cukorbetegségüket)! Nem beszélve arról, hogy szolidálni tud a betegeivel, így sokkal empatikusabban tud velük kommunikálni, és a kutatásban is motiváló tényezőként hat rá.

16

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

ESZTI

szintén 1TDM-es egykori ÁOK, jelenleg pszichológia szakos hallgató

Másodéves korában alakult ki diabétesze tragikus körülmények között (dg.: pitvarfibrilláció, 2 oldali tüdőembólia, dehidratio, 1TDM). A másodéves vizsgaidőszakban érte a diabetes, mely nem gátolta elszántságát, tovább tanult a vizsgákra – élettan vizsgáztatóját megsíratta élettörténetével!

Diabetológusa ezek után lebeszélte az orvosi pályáról, hiszen a diabéteszét is az egyetemi stressz indukálta, így az invazív klinikum szerinte szóba se jöhetett. Ezért pályát módosított, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia alapszakának végzős hallgatója.

A frissen ért életmódváltozás – immáron 3 éve cukorbeteg – arra sarkallta, hogy szenzitíven figyeljen az étrendjére, életmódjára és a kiegyensúlyozott táplálékösszetételre. Szignifikánsan kisebb inzulinadagokat igényel, mint fentebbi sorstársa. Nem túlzás azt mondani, hogy a két 1TDM-es életmódja szöges ellentétben áll egymással.

Mindennap jár edzésre, grammra pontosan kiméri diétáját, maga főzi az ételeit. Mindennap fordít önmagára időt, hogy kellemes, egészséges életet éljen. Véleménye szerint megérte számára a pályamódosítás, hiszen így sokkal több szabadideje van, kevesebb stresszel és energiabefektetéssel, így egy olyan munkát végezhet, melyben megtalálja az egyensúlyt. Mindemellett pszichológusként Ő is azt vallja, hogy az empatikus biopszichoszociális betegszemlélet és az empátia nélkülözhetetlen!

DÓRI

PCOS inzulinrezisztens, ötödéves ÁOK hallgató

A másodév utáni klinikumorientált oktatás, a felszaporodott klinikai gyakorlatok és az egyre zsúfoltabb órarend mellett (szintén TDK hallgató) fokozatosan egyre kevesebb ideje maradt a normális étkezésre. Az első két év időbeosztása mellett az étrendet tudta tartani, viszont anno inkább a mentális stressz rótt rá nagy terhet (ahogy szinte bárkire a másodévesek közül); így az akkor még igen enyhe inzulinrezisztencia mellé egy stressz indukálta laktózérzékenysége is lett.

A blokkosított oktatás mellett nincs normál ebédideje, így alternatív étkezési szokásokhoz folyamodott, ahogy jó pár évfolyamtársa is. Nagy hiányt okoz neki a rendes ebédidő hiánya, hiszen így inzulinrezisztensként a tartósabb „éhezés” miatt nem képes rendes étrendet tartani. Bár számolja a szénhidrátadagját, ezáltal ki is jön az előírt napi adag; a nagyobb problémát inkább a nem megfelelő időbeosztás okozza. A fő problémát a metabolikus zavar tekintetében inkább a sportolásban érzi; hiszen egészséges életmódját aktív kerékpározással igyekszik fenntartani, viszont a mozgásindukált hypoglikémia nehézséget okoz. „Mintha ólomsúlyúvá válnának a lábaim”. Ételeinek nagy többségét napközben a fast food adja (kényszerből), így az ő triászát a McDonalds – KFC – Gyros alakítja. Ráadásul, mire a tanulmányi és egyéb napi szociális teendői mellett sikerül hazaérnie, már késő este 10 óra, így vagy éjszakázik és tanul - mosolyog -, vagy pedig megpróbálja kialudni magát – utóbbit preferálja! Egy szónak is száz a vége, túl sűrű és felpörgetett az életmódja.

ROVATCÍM EGYETEM+

ÖTLET1 | ÖTLET2 DIABÉTESZ | ÉLETMÓD

A négy esetbemutatáson kívül sok kollégát megkérdeztem, mit mondana arról, hogy az egyetem mellett tud-e egészséges életmódot folytatni?

ILYEN VÁLASZOK ÉRKEZTEK:

ZITA

kezdődő inzulinrezisztens negyedéves ÁOK hallgató

Gyermekkora óta érezte, hogy hajlamosabb a hypoglikémiára, bár ez akkor még nem tudatosult benne. Egyetemi évei során sújosbodtak a tünetek, drasztikusabb vércukorszint-ingadozások formájában, így 1,5 éve kivizsgáláson vett részt, diagnózisa: inzulinrezisztencia okozta hyperinzulinémia. Bár ezt nem vizsgálták ki pontosan; így medikusok között mi elneveztük „rebound inzulinrezisztenciának”. Mindemellett Neki is van laktózintoleranciája, mely tovább nehezíti a megfelelő életritmus tartását. Mivel hyperinzulinémiája van, melyet a gyorsan felszívódó szénhidrátokra válaszul keletkezett „inzulinfröccs” okoz, ezért számára a diéta a kifejezetten egyenletesen felszívódó szénhidrátokban nyilvánul meg.

Ennek fényében nehezen tudta megoldani, hogy a rövid szünetekben, a már fentebb említett „Trio pizza - péksütik” gyors megoldása helyett megtalálja a számára megfelelő egyenletes táplálékot, valamint felkészülni egy váratlan hypoglikémiára.

Ellenben a tapasztalat meghozta gyümölcsét, így mára, bár a negyedéves ingázás neki is sok problémát okoz, mégis körültekintő és odafigyelő! Minden nap előre megtervezi másnapi étrendjét, ehhez igazodóan vásárol be (a kezdetekben ez nagy odafigyelést igényelt a termékek válogatása közben), vagy főz magának (hiszen a lányok imádnak főzni - a szerző : ) ). Hozzáállása példamutató: mikor megkérdeztem, hogyan fér bele az idejébe az egyetem mellett egy ilyen pontos diéta betartása így válaszolt: „…erre csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, és szerintem az egészség azért mindig elsőbbséget kell élvezzen az egyetemmel szemben. Nyilván nem kevés időt vesz el, de nem érzem azt, hogy ez akadályozna a tanulmányaimban.” Azt is elmondta, hogy bár igyekszik mindent a legkiegyensúlyozottabban kezelni, a klinikák közötti rohanás és a stressz az Ő vércukorprofilját is eléggé felborítja, és szó ami szó, hiányzik a kakaós csiga. Ellenben a bioritmust tartja! Összességében elmondható róla, hogy egészségtudatossága még a medikus lét nehézségei ellenére is kiemelkedő!

is Én azt gondolom, hogy az orvostanhallgatók egy átlagegyetemistánál beleEbbe ironikus. elég azért ami k, folytatna t életmódo telenebb egészség ire tartozik például a nagyon kevés alvás, ami szerintem általánosan mindenk kis egy van ha jellemző az egyetemen. Vagy az, hogy akkor eszik az ember, teljeideje, és ez nem feltétlenül akkor van, amikor megéhezik, és ez persze mit hogy oda, figyelünk is nem zör sen rendszertelen is. Ráadásul legtöbbs nem n egyáltalá szintén ülünk, órán vagy fölött eszünk. Egész nap könyvek is jó, és nagy erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy valamennyi testmozgás úgy szerint személy de táncolni, eljárni kétszer heti sikerül Nekem n. beleférje sokan érzem, hogy ennél több mozgásra lenne szükségem. Sőt szerintem vannak, akiknek még ez a mennyiség sincs meg heti szinten.

Az egészséges életmód kapcsán az egyetem egy dologra tanított meg igazán. Folyamatosan azt érzi az ember – én legalábbis folyamatosan ezzel küzdök – hogy semmire nincs idő. Tanulás, gyakorlatok, munka, kutatás, tanítás. Az, hogy az ember tudja, hogyan működik a teste, mire lenne szüksége, mi lenne az egészséges, csak még frusztrálóbbá teszi ezt az érzést. Aztán valahogy összeáll a dolog.

Valahogy az ember belerázódik, és csak talál időt magára is. Sportra (reggelen te, gyakorlatok előtt futás), egészséges táplálkozásra és persze az egészség es szociális életre (van, hogy a sarokba kell hajítani a könyvet, és bulizni egy nagyot).

Volt, aki annyira elfoglalt volt, hogy amikor két óra közötti szünetben megkérdeztem, mit mondana, csak ennyit válaszolt:

VÉGSZÓ

”… ne haragudj, olyan sűrű az órarendem, hogy erre most nincs időm válaszolni, így is csövezek, amíg átérek a két klinika között…”

Persze a rutinos hatodévesek erre csak ennyit mondanak: „Medikusnak nem kell víz, étel, alvás.” Egy másik frázis szerint pedig „aludni csak a gyengék szoktak”.

Node viccet félretéve, a probléma tényleg súlyos, és a többségnek nehéz egy normál bioritmust fenntartani (tisztelet a kivételeknek, akik példamutató életmódot folytatnak), így kénytelenek vagyunk izgató szerek után nyúlni, hogy tudjuk tartani a lépést a követelményekkel (kávé). Mert itt nem csupán a tanulásról van szó, hiszen van, aki az egyetem mellett önfenntartás végett munkára kényszerül, neki még nehezebb beosztani az idejét.

Mindezek fényében jó lenne a hallgatók számára elérhetőbb vendéglátóipari egységek biztosítása, nagyobb együttműködéssel mind az ebédidő, mind a hallgatóbarátabb árak tekintetében, valamint egy rugalmasabb órarend is sokat javítana a helyzeten.

Tanulságképp álljon itt egy TED videó, mely véleményem szerint igazán inspiráló, és talán tanulságos lehet, hátha sikerül egy jobb bioritmust kialakítanunk. Álljon itt egy másik szófordulat, melyet ez jól alátámaszt:

„Arra van időd amire csinálsz magadnak” https://ted.com/talks/laura_vanderkam_how_to_gain_control_of_your_free_time

KÖSZÖNETNYILVÁNITÁS Köszönöm mindazoknak, akik megosztották véleményüket, és ezzel segítették e cikk megalakulását, és külön köszönet a négy interjúalanynak, akik megosztották élettörténetüket.

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

17

7 pontban A HIV-fertőzöttek közössége világszerte sok éve dolgozik együtt a különféle érintett orvosi szakmai szövetségekkel és az orvostanhallgatók nemzetközi, európai szervezeteivel. Igaz ugyan, hogy a HIV-fertőzés kezelése nagyon egyszerűvé vált olyan országokban és térségekben, ahol elérhető a megfelelő antiretrovirális kezelés, azonban a kezelt HIV-fertőzöttek gyakorlatilag ugyanannyi ideig élnek, mint a nem fertőzött emberek, idővel ugyanazokkal a betegségekkel és egészségromlással kell megküzdeniük, mint bárki másnak. Az ilyen betegségek (daganatos elváltozások, anyagcserezavarok) kezelésének összehangolása a HIV-terápiával és a HIV-fertőzött páciens más kihívásaival egyre újabb kihívások elé állítja az orvosokat, ami miatt már nem áll meg az az állítás, hogy a HIV-fertőzöttek kezelése unalmas, és nem jelent orvosi kihívást.

Már csupán a HIV-fertőzöttek egy részére érvényes az a tétel, hogy csak fel kell írni az antiretrovirális terápiát, és kész. Éppen ezért fontos a HIV-fertőzöttek közösségeinek, hogy a lehető legkorábban, már az egyetemi évek alatt felhívjuk a leendő orvosok figyelmét arra, hogy a HIV-fertőzés és az ahhoz kapcsolódó betegségek és állapotok kezelése különös figyelmet és felkészültséget igényel. Ezt a munkát jelentős mértékben segíti az a tény, hogy a HIV-vel foglalkozó orvosok képzését és felkészítését számos, a szakmai szövetségek által szervezett képzés, konferencia és műhely segíti, amik szervezésében a HIV-fertőzöttek csoportjai szintén kulcsszerepet játszanak. Van néhány olyan alapelv, amire a HIV/AIDS területén végzett munkát alapozzuk, és amiket mind Magyarországon, mind a nemzetközi tevékenységek során hangsúlyozni igyekszünk.

1. A HIV-fertőzés ma már nemcsak hogy nem halálos ítélet, hanem – megfelelő kezelés mellett – olyan krónikus állapot, ami mellett teljes értékű életet lehet élni, családot lehet alapítani, dolgozni,

18

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

SZÖVEG: BERECZKY TAMÁS BERLIN, 2017. 11. 12.

szórakozni és alkotni lehet. Továbbra is kihívás azonban, hogy elterjesszük azt a tudományosan igazolt információt a közvéleményben, ami továbbra is erősen stigmatizálja a HIV-vel élőket.

2. A HIV nem csupán egy fertőzés, hanem betegségek és állapotok csoportja, amit a korszerű orvosi gyakorlatban már csoportban, úgynevezett szindémiás megközelítéssel kezelünk. A HIV-vel szorosan együtt jár a vírusos hepatitiszjárvány (A, B és C), a tuberkulózis terjedése és a szerhasználattal kapcsolatos mentális betegségek kérdése. A HIV-fertőzés csak holisztikus módszerrel, a páciens teljes élethelyzetének figyelembe vételével kezelhető, már persze csak akkor, ha a célunk a járvány megállítása és értelmezése, és nem csak az egyes páciens életben tartása.

3. A kezelt HIV-fertőzött személy nem fertőz tovább. Ez olyan tudás, ami sokszor az egészségügyi rendszerben dolgozók számára is újdonság vagy ismeretlen. Pedig alapvető lenne ennek a ténynek az ismerete az egészségügyi rendszeren belül is elterjedt diszkrimináció és stigma leküzdéséhez, és annak megértetéséhez, hogy a kezelt HIV-fertőzött nem jelent veszélyt az ellátást nyújtókra.

4. A HIV megelőzhető fertőzés. A HIV megelőzésére az óvszeren kívül további fizikai, viselkedéstudományi és gyógyszeres lehetőségek is rendelkezésre állnak, amiknek a megértése és elterjesztése könnyebb és célszerűbb a fiatalabb orvos generációk között, ahol a HIV-vel kapcsolatos előítéletek és megszokások még nem olyan erősek. Mindehhez azonban elengedhetetlen, hogy minél többen ismerjék a HIV-státuszukat.

5. Magyarországon és a térségben kétségbeejtően alacsony az elvégzett HIV-tesztek száma és aránya. Ilyen módon nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy voltaképpen hányan élnek

FOTÓ: WORDPRESS / HIV, HEALTH BLOG

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

EGÉSZSÉG | ÉLETÓD

HIV-vel. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) becslései szerint a nyilvántartott kb. 3000 HIV-fertőzött mellett legalább még egyszer ennyi olyan személy van Magyarországon, aki nem tudja magáról, hogy fertőzött. A HIV-ellátásban dolgozók egy része ezt a becslést túl soknak, a közösségben dolgozó aktivisták egy része túl kevésnek tartja. Azt is tapasztaljuk a különféle tesztelési kampányokban, hogy jobbára mindig ugyanazok az emberek járnak el tesztre – úgy tűnik, hogy nem érjük el a megfelelő célcsoportokat. Nem az a sikeres HIV tesztkampány, ahol nem találunk HIV-fertőzöttet, hanem az, ahol találunk. A kitett személyek és csoportok megtalálásában és elérésében az orvosoknak magától értetődő szerep juthat.

6. A HIV-járvány megállítható. Politikai akarat és egyértelmű szándék szükséges ehhez, ám a különféle epidemiológiai modellek egyértelműen igazolják, hogy ha a HIV-fertőzöttek kezelést kapnak, és ha a HIV kockázatától érintett személyeknek hozzáférést adunk a HIV-megelőző kezeléshez, akkor középtávon a HIVjárvány visszaszorítható, majd a jelenleg is nagy erőkkel folyó védőoltás-fejlesztések fokozatos sikerén keresztül megállítható.

Ehhez azonban még sok évnyi kutatás és közös munka szükséges, amiben az orvosok közösségének munkája elengedhetetlen az adatok gyűjtésében, elemzésében és terjesztésében.

7. A HIV-ellátásban és a HIV-vel kapcsolatos kutatások területén példaértékű együttműködési gyakorlatok alakultak ki az orvosok, a páciensek közösségei, a kutatók és felügyeleti szervek között, aminek a gyógyszergyártók is aktív részesei. Ezeket a jó gyakorlatokat más betegségterületeken is egyre nagyobb mértékben honosítják meg, és általános gyakorlat, hogy a páciensszervezetek ebben a munkában a HIV-es szervezetek módszertanát, jó gyakorlatait követik. Éppen ezért érdemes ezt a területet figyelemmel követni, még akkor is, ha valaki nem akar közvetlenül HIV-vel dolgozni. Közel harminc évnyi tapasztalat, könyvtárnyi elméleti és gyakorlati irodalom áll rendelkezésre azok számára, akik a páciensek bevonásával, az egészségügyben alkalmazott feladatmegosztási mintákkal vagy a páciensekkel folytatott másféle, egyenrangúbb munka alapján elért jobb egészségügyi

KORTÁRSASÁG

eredményekkel szeretnének foglalkozni. Mindezek a tézisek szándékom szerint azt is mutatják, hogy mind a HIV-járvány, mind a HIV-fertőzött páciensek arca lényegesen megváltozott az elmúlt harminc év alatt. A megfelelő kezelés, a társadalmi problémák és kihívások tudatos feltárása, az intenzív és határozott politikai munka mára a HIV-fertőzöttek diszkriminált, stigmatizált csoportjain belül is kinevelte a páciensszakértők és aktivisták ütőképes csoportjait. A civil társadalom természetesen soha nem lesz képes átvenni az orvosok vagy a kutatók szerepét. De értelmesen és célszerűen hozzá tud járulni ahhoz, hogy ez a munka az érintett közösségek valós igényeivel foglalkozzon, és hogy az orvosok és a páciensek között természetesen lehessen megosztani a gyógyítás és az egészségmegőrzés feladatát és felelősségét.

Különösen fontos ebből a szempontból a tesztelés minél alaposabb és minél intenzívebb kiterjesztése. Az epidemiológiai adatok alapján magabiztosan kijelenthetjük, hogy a HIV már régen nem csak a meleg férfiak betegsége, és hogy a legfontosabb kitett csoportok már csak a világ egyes térségeiben a meleg férfiak. Világszerte a HIV-fertőzötteknek több mint fele nő, és többsége heteroszexuális. Éppen ezért magától értetődő, hogy az orvosok és az egészségügyi ellátásban dolgozó más csoportok is aktívan részt vegyenek a tájékoztatásban, és főként abban, hogy minél több embert beszéljenek rá HIV-tesztre, különösen, ha egyértelmű vagy sejthető, hogy az adott személyt érintheti a HIV kockázata. A Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet tanszékének kutatásából tudjuk, hogy évente több olyan eset fordul elő Magyarországon, amikor páciensek AIDS-szel kapcsolatos betegségekben halnak meg, ám HIV-diagnózis nélkül. Ezért is fontos az az Európa-szerte folyó vita, ami azzal foglalkozik, hogy az orvosok rákérdezzenek-e a páciensek szexuális életére, orientációjára. A HIV-fertőzöttek közösségének meggyőződése, hogy a szexualitás az általános egészség része. Az ezzel kapcsolatos beszélgetésnek orvos és páciens között arra kell irányulnia, hogy a páciens egészsége javítható és megőrizhető legyen. Természetesen mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szexualitással kapcsolatos adatok és információk ne kínálhassanak újabb alapot az előítéletekhez és diszkriminációhoz.

Ezekkel NEM kaphatod el a HIV -et

ILLUSZTRÁCIÓ: AVERT.ORG

csók

ölelés

közös étel

rovarcsípés

közös wc

fürdés

tüsszentés

izzadság 2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

19

KÉP: MONIKA | FLICKR.COM

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

20

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

TÁVOL | KRÍZIS

AZ

AKTUÁLIS HELYZET TEZYLEH NÉZŐPONT KÉRDÉSE Időről időre rám tör egy számomra újdonságnak számító kórkép, a hatodéves letargia. Volt már szerencsém korábban is találkozni és beszélgetni szigorló hallgatókkal, de így élőben mégiscsak sokkal húsbavágóbb az élmény. Említhetnék számtalan tünetet, a krónikus kórház kerüléstől a traumatikus trauma gyakorlatokon át a valójában végtelenül unalmas mentőzésig, de a valódi kórokot nem tudnám feltárni.

A magyar egészségügy helyzetével, smink és illúzió nélküli arcával azt hiszem most mertem szembenézni először. Sajnos mikor elfordítottam a fejemet eléggé megrándult a nyakam, azóta is be van állva… Hibát találni mindig könnyű. Ebben a rendszerben viszont hibát nem találni lenne nehéz!

Hatodévesként úgy érzem magam, mint egy katasztrófa turista, aki végigjár egy háború sújtotta vidéket bombázás után. Itt egy intenzíves hely hiányzik, ott nincs lehetőség izolációra.

Ha kezet akarsz mosni, hozz szappant és törölközőt, papírtörlőre sajnos már nem futja. Minden műszert újrahasznosítunk, az egyszer használatosakat is, az MRSA legnagyobb örömére! A fizetésed azért alacsony, hogy még véletlenül se kelljen hazamenned az amúgy is fűtetlen lakásodba (130.000ből pont az albi meg a kaja jön ki, ugye) inkább dolgozz a külföldre menekült rezidensek helyett, de ne várd, hogy bárki is tanítson téged. Így szomorkodik egy szűklátókörű hatodéves letargiás páciens.

Aztán megáll egy pillanatra, vesz egy mély levegőt és bemegy a műtétre asszisztálni. A műtét után elkezdtünk beszélgetni egy külföldi hallgatóval,

aki Magyarországon tanul. Kíváncsi voltam, hogy neki mi a benyomása az egyetemről, a magyar egészségügyről.

Azt mondta, hogy szerinte nagyon magas színvonalú itthon az oktatás és gondolkozik, rajta hogy a rezidensképzést is Magyarországon csinálja, vidéken, ha jók lesznek a lehetőségek. Kérdeztem tőle, hogy nem szeretne-e hazamenni miután végzett? Mesélte, hogy az ő országában is nagyon nagy orvoshiány van, így tárt karokkal várnák dolgozni.

Nem értettem, hogy miért maradna Magyarországon rezidensnek? Annyira reménytelennek tűnt ebben a hatodéves letargiában a helyzet, hogy már kezdtem elfelejteni, hogy én is itthon szeretnék rezidens lenni. „ A mi országunkban fele ennyit kerestek a rezidensek, mint Magyarországon, körülbelül hetvenezer forintot”- mondta, de hozzátette, hogy az élet is sokkal olcsóbb náluk. Tízezer forintból lehet lakást bérelni rezsivel együtt, viszont az élelmiszer nagyjából ugyanannyiba kerül. Magyarországon a 170.000 forintos rezidensfizetésből 100.000 megy el csak albérletre- mondta beszélgetőpartnerem.

Most már végképp nem értettem miről van szó, és csodálkozva néztem rá. „Most más a helyzet, az orvosok nem kapnak fizetést”- válaszolta meg kimondatlan kérdésemet. „Honnan is érkeztél Magyarországra?” „Jemenből.”

Itt egy kicsit elkezdett hullani a vakolat a fejemre. Csoda hogy nem szakadt rám a mennyezet. Egy pillanat alatt múlt el a hatodéves letargia.

Jemenben polgárháború van két éve.

Le vannak zárva a határok, nem lehet

SZUBJEKTÍV

SZÖVEG: SZABÓ LILI DIÁNA

se kijutni, se bejutni az országba. Több, mint három millió gyerek éhezik. A 14 év feletti kiskorúakat elviszik katonának. Az egészségügyi rendszer romokban hever.

Nincs pénz gyógyszerekre, egyszerű fertőzéseket sem tudnak kezelni. A kórházakat és az egészségügyi személyzetet is folyamatos támadások és bombázás sújtja. 1 éve nincsen semmilyen oktatás, nincs munkalehetőség. Az emberek nap, mint nap a túlélésért küzdenek.

Beszélgetőpartnerem öt éve nem tudott hazamenni a családjához. Közben több fiatal rokonát elvesztette a háborúban.

Nagyon nehéz ezek után bármit is írni.

Néha ilyen beszélgetések kellenek, hogy tudjuk értékelni az életünket és azokat a körülményeket, amik között élünk.

Utána eszembe jutott, hogy miért is szeretnék még mindig Magyarországon gyógyítani. Okolhatom a körülményeket, a véges erőforrásokat, a leterheltséget vagy a rossz fizetést. De akárhová mennék a gyógyítás mindenhol küzdelmes, gyakran kudarcokkal teli és lelkileg megterhelő.

Lehet akármilyen vonzó környezetben, jó szakemberekkel, nagyszerű fizetésért dolgozni a döntések nem lesznek kön�nyebbek, az emberélet nem lesz kevésbé múlandó, a felelősség nem lesz kisebb.

A letargiában könnyű elfelejteni azokat a kis minta intézményeket, osztályokat, elhivatott nővéreket és orvosokat, akik kiemelkedő szakmai színvonalon és hatalmas odaadással dolgoznak minden nap a betegekért. Sokszor nem a legkényelmesebb körülmények között próbálnak meg a lehető legjobb színvonalon gyógyítani.

Ez a beszélgetés kigyógyított a hatodéves letargiából és rádöbbentett arra, hogy mennyi szép és pozitív dolgot láttam és tapasztaltam a hat év alatt.

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

21

SZÖVEG: SIPOS BOLDIZSÁR Szép, de koszos, kicsit (el)múlt, de ez a jövő (igazán?).

Mást meg nem lehet mondani róla.

Nagyjából így lehetne összefoglalni a Szárnyas fejvadász második részét, mely Amerikának az egyik idei nagy popkultúr-hype-ja volt egyéb űrzsánerek mellett. Ahogy beültem a Művész szűk székei közé, rögtön éreztem: azért két és fél óra itt hosszú lehet. Az egyetem alatt kevésszer mondom ezt, de bár tévedtem volna.

Ezt a kezdeti szűkös, bezárt érzetemet perceken belül hatalmas diszkomfort váltotta fel. Azért hatalmas, mert a Szárnyas fejvadász 1.9 (mivel ez a film az ígéreteivel szemben sem adott többet az elsőnél, csak drágább, szebb és nagyobb volt) vagy 2049 egy óriási film. Persze valahol a Pappa Pia is óriási film, de a kettőben van egy közös: egyik sem fog filmtörténelmet írni. A Blade Runner csupán grandiózus, de szemben elődjével, csak a tereitől lesz hatalmas film.

A történetvezetéssel úgy összességében nincs gond, ami, valljuk meg, felállva tapsolandó. A mai hollywoodi trendekkel ez már hatalmas szembemenés: egy-egy karakternek van motivációja.

Persze az már csak hab lenne a tortán, ha minden karakternek lenne. Telhetetlenségem persze tovább tetéződött azzal, hogy vártam a film kiinduló A-pontjára, illetve egy ezzel járó B-pontra, ahova szépen el lehet jutni, s a már lezárt első film körét sikerül felbontani, hogy azok után ismét lezárjuk. Úgy tűnik, ez egyszeri csoda-mutatvány volt.

A komoly gondok ott kezdődnek, hogy a 2049 akármennyire nem akart zsánerfilm lenni, az lett. Persze kész csoda, hogy az Érkezés c. szintén ember-idegen kapcsolatot boncolgató (kult) filmet jegyző Dennis Villeneuve megtarthatta egyediségét és nem vágtak a kezére a vágás második napján, hogy: “Hohohó, azért ne

22

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

mutassuk azt a fát kettő (!) percig.” A nagy csodát nem a képernyőn kell keresni, vagyis nem a filmben. Hanem a film körül. Számomra kétségkívűl meglepően hatott, hogy egy ilyen költségvetésű film (potom $150 000 000) elkészülhetett. Így. Mert ahol manapság egy film büdzséje többet kóstál, mint egy bikinis lányokkal felszerelt autómosó napi bérbevétele, ott minimum be kell vágni egy-két átalakuló robotot, sok villódzó fényeffektust, lassítást, szomorú zenét és megmenteni való tacskót. Ja, és bikinis lányokat, mert persze karakterfejlődési szempontból nagyon sok ráció rejlik emögött. A Blade Runner a hatalmas költségvetés ellenére is próbált egyedi maradni, ami sok ponton a vesztét okozta. Az első film óta nem hat az újdonság erejével az utópisztikus Budapest jövőkép, ami minden második (idei) filmben előkerül. A nagy ereje az első filmnek egyértelműen Harrison Ford és a karakterét körülölelő misztikum volt. A “jövő” csak egyfajta mellékerőt sugárzott, amit szépen be tudtunk sodorni az asztal alá: ilyen ronda jövőnk biztosan nem lesz. A Blade Runner 2049-ban ez mégegyszer nem üt akkorát.

A film üzenete az emlékek ereje és birtoklása. Számomra rendkívül érdektelen, hogy ki-kire vadászik, s valahogy az ember az egész film alatt ezt a szálat teljesen mellékesen kezeli. Az emlékezés alapgondolatát és filozófia mélységeit azonban nem ez a film fogja kiterjeszteni a kollektív tudatalattinkra sem. Igenis van benne potenciál, de Hollywood ma nem arra szakosodott, hogy olyan témákat feszítsen, ami megosztaná a nézősereget, s esetleges kétségekbe sodorná a bátortalan (film)színházba járó népet, ezzel pedig elijesztve az esetleges jövőbeni kalandoktól. Hollywood köszöni szépen, gyártani fogja tovább a maga által is már háromszor megírt, kidobott, kifoltozott, újrakidobott, de közben kétszer leforgatott és átvágott filmjeit. S ez ellen mi, filmrajongók és elveszett ábrándozók, mit tudunk tenni? Az égvilágon semmit.

SZÍNHÁZ | KORTÁRS

KULTÚRA

A karamazov tragikomédia

Lendületes, humoros és ezek által könnyen befogadható volt a FÜGE társulat Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című nagyregényének adaptációja, igaz, ha valaki olvasta az eredeti művet, az jól tudja, hogy ezekkel a jelzőkkel a legutolsó esetben illethetnénk azt. Szerencsére a száz percbe belesűrített, több mint ezer oldalas regény modernizált átirata nem érződik hiteltelennek, sőt inkább hozzáad a mű élményéhez és értékéhez. Maga a regény a világirodalom legnagyobb hatású művei közé tartozik, “a Biblia után a legnagyobb könyv, a legtöbb, amit valaha az emberről írtak” (Kuncz Aladár).

A történet három (és fél, a törvénytelen negyedik származása homályos) Karamazov testvérről szól, akik közül az egyik meggyilkolja a gyermekkorukat megnyomorító, visszataszítóan élvhajhász apjukat, Fjodor Pavlovics Karamazovot. A testvérek különböző személyiségek, szélsőségesen testesítenek meg egy-egy eszmét: az érzelmet, az értelmet és az erkölcsöt, azonban a történet előrehaladtával az olvasó a szereplőkkel együtt döbben rá arra, hogy mindhármójukban fellelhető a kéjsóvár, gyarló karamazovi lélek. A fiúkban meglévő kettősség miatt igazán érdekes a történet, a cselekedeteiknek és azok következményeinek mélyreható ábrázolása tette naggyá az alkotást.

A színdarab Dosztojevszkij megjelenésével kezdődik, és akárcsak a regény előszavában, ő itt is felteszi a kérdést, hogy miért éri meg az olvasónak (nézőnek) elolvasni (megnézni) a regényt (darabot), mely egy “korántsem nagy ember” életéről szól. Válasz helyett az író csak a reményét fejezi ki, hogy a mű végére világos lesz mindenkinek. A színdarab is iparkodik bizonyítani, hogy érdemes ma is foglalkozni ezzel a maratoni hosszúságú klasszikussal. Kortárs eszközök sora igyekszik elnyerni és fenntartani a publikum figyelmét: az improvizatív, egzaltált színészi játék, a folyamatosan jelenlevő humor mellett a nézők közé kiterjesztett színpad, illetve a közönség megszólítása valóban célt ér. Díszlet szinte teljesen hiányzik, kosztüm egyáltalán nincs, egyedül Dmitrij vérvörös ingjéről lehet feltételezni, hogy szimbolikus jelentése van. A MU Színház Káva Stúdiójában testközelből nézhettük végig, ahogyan a színészek ordibálásig, őrjöngésig, sőt sírásig spannolják fel magukat alakítás közben. A vicces, zenés, illetve megrázó részek hihetetlen gyorsan váltogatták egymást, az egyik percben Iván még ukulelét pengetve nevetgél a közönséggel, a következőben már egy indulatos, káromkodó veszekedésnek lehettünk tanúi. Sajnos emiatt a meggyőző színészi alakítások ellenére sem volt mindig súlya a drámai részeknek, több megrázónak szánt jelenetet is végigkacagott a megelőző humoros epizód hatása alatt álló közönség.

A könyvben egyes filozófiai kérdések (a megváltás igazságossága, Isten léte, az élet értelme stb.) boncolgatása, fejtegetése legalább akkora arányban van jelen, mint maga a cselekmény, ezért nem meglepő, hogy a színdarabban is felbukkannak a regényre jellemző merengések, legtöbbször rövidebb-hosszabb monológok formájában. Mivel sem a szerző nem foglalt állást ezekben a kérdésekben, se a rendező nem vállalkozott erre a feladatra, a színészek a nézőktől kérdezték meg véleményüket, ezzel elegánsan jelezve, hogy nem feltétlenül van ezekre helyes válasz. A darab nem hivatott fejfájást sem okozni, ezért a filozófiai eszmefuttatások feszültségét gyorsan feloldották zenés, szórakoztató blokkok, ezek jól sültek el, nem hatottak komolytalannak.

A színdarab választ ad arra, hogy miért érdemes egy közel 140 éves orosz regényt ma is olvasni, illetve színre vinni: azok a karamazovi attribútumok, melyeket Dosztojevszkij a három testvér személyiségében ábrázolt, jelenleg is élnek, megállják a helyüket. Erre utalhatnak az egyik betétdal sorai: “Az orosz ember nem sokban más, mint mi vagyunk / Ha iszunk, hát nekünk is elpattan az agyunk / De olyankor is, ha nem teszem, csak elég, hogy élek / Karamazov vagyok, és csak magamtól félek”, illetve a kisbetűs “karamazov” cím is. Az Arany-emlékév kapcsán gyakran emlegetett “ha klasszikussá válsz, örökké kortárs maradsz” gondolat itt is áll, illetve Vonnegut felvetése is igaznak érződik ezek után: "...hogy amit csak tudni kell az életről, az mind benne van Fjodor Dosztojevszkij Karamazov testvérek című könyvében."

MU szín

Karam F.M D o

SZÖVEG: LŐRINCZ GERGELY

azov, 2

ház - FÜ

017. ok

GE:

tób

er 29. sztoje vszkij Farag r e g é n ó Zsu ye ala zsa, L pján ír és az aboda ta: előad Korné ásban l játszó színés Dmitr zek ij Kara mazo v: AD Ivan K O arama RJÁN I BÁLIN Aljosa zov: O ROSZ T Karam ÁKOS azov: Fjodo LAZÓ r Kara K MÁ mazo TYÁS v, Szm JANKO ergya VICS kov: Rende P ÉTER ző: LA BODA KORN követk ÉL ez

decembő előadás: er 22.

23

AJÁNLÓ KÖNYVADAPTÁCIÓ | KALANDFILM

Dzsungel av ag y H a r r y P o t t e r Bo l í v i á b a n SZÖVEG: WITTMANN DÁVID A stigmatizálás nem szép dolog, de a humoros alcímet félretéve ki az, aki végig tud úgy nézni egy Daniel Radcliffe filmet, hogy teljesen el tud vonatkoztatni a tehetséges varázslótanonc karakterétől? Olyan érzés, mint amikor Rowan Atkinsont meglátjuk egy nem Mr. Bean szerepben, vagy Peter Falkot nem a rongyos ballonkabátos Columbo hadnagyúrként nézzük... Térjünk vissza Harryre: mióta legyőzte Voldemort nagyurat (2011), kevésbé nagy népszerűségnek örvend a fiatal színész alakítások terén, bár néhány érdekes témájú filmben láthattuk szerepelni az elmúlt pár évben, ilyenek például: A fekete ruhás nő, Szarvak vagy a meglehetősen bizarr Az ember, aki mindent tudott.

Ha ezek az alkotások nem is annyira rosszak, valljuk be, azért Radcliffe egyikben sem alakított hatalmasat. Néhány hete viszont látótérbe került új filmje, mely a Dzsungel címet kapta, és egy rettentő izgalmas, valós történetet dolgoz fel. Van egy olyan érzésem, hogy talán most kezd beérni ez a fiú, mint színész (és ezt nem a hónapos szakáll miatt mondom, melyet a vásznon visel).

Térjünk át a történetre: az 1980-as években járunk, megismerjük Yossi Ghinsberg (Daniel Radcliffe) 22 éves fiatal izraeli srácot, aki lázadó módon, szülei akarata ellenére nem az orvosi vagy a jogi egyetemre pályázik érettségi után, hanem a civilizációtól mentes természet és kalandok után vágyik. Ennek megfelelően Bolíviába utazik, ahol megismerkedik a szintén világjáró svájci tanárral, Marcus Stammel (Joel Jackson), majd Marcus menő amerikai természetfotós barátjával, Kevin Gale-el (Alex Russel). A három fiú hamar összehaverkodik és együtt élvezik La Paz nyüzsgését. Rövidesen egy osztrák geológus és utazó, Karl Ruprechter (Thomas Kretschmann) felfigyel a turista kinézetű Yossira, és szóba elegyedik vele. Mesél egy teljesen ismeretlen és érintetlen, civilizációtól elzárt indián törzsről, mely bent él az Amazóniai őserdő mélyén, majd egy pár napos felfedezőtúrára invitálja a három fiatalt, felajánlkozva vezetőjükként. Yossi, Marcus és Kevin motivációtól túlcsordulva vág bele a felajánlott kalandba.

Eleinte minden rendben megy, de a túra során jönnek csak rá a fiatalok, hogy mire is vállalkoztak: a kőkemény anyatermészet nem válogat, és a leggyengébbek elhullanak. Az őserdő “lágy” ölében kezdenek rájönni, hogy lehet, hogy Karl nem is az, akinek

24

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

eddig gondolták. A könyörtelen viszonyok a hármuk barátságát is próbára teszik. A felfedezőtúra egy túlélőtúrába csap át.

Az eseménydús film nem egy ‘tippek és trükkök túrázóknak a Pilisben’ jellegű feeling. Spoilerek nélkül, de gangraena humida és akut pszichotikus állapotok rajongóinak is tetszeni fog ez az alkotás, mikrobiológia szigorlatot végzettek szintén előnyben.

Objektívebb szemszögből: a színészi gárda nagyon jól lett megválasztva, csodás természetfelvételekben gyönyörködhetünk, humoros jelenetekből is találhatunk kedvünkre valót, de pár perc múlva ne döbbenjünk meg, ha a tenyerünk verejtékezni kezd az izgalomtól, vagy elszorul a torkunk, esetleg a hányinger kerülget minket egy másik jelenetnél.

Dióhéjban: gyönyörű, kalandos, izgalmas, élethű.

Ha egy negatívumot kell kiemelnem a produkcióból, akkor azt mondanám, hogy úgy éreztem, az eleje nagyon gyorsan lezajlik, kevés idő maradt a karakterek bemutatására, túl gyorsan és egyértelműen követik egymást az események, míg a dzsungelbe nem érnek. Tehát a bevezetés arányossága a film hosszához képest nem a legideálisabb.

Gondolom azzal nem lövök le nagy dolgot, hogy az igaz történeteken alapuló filmek végén mindig van referencia a valós személyekre, további sorsukra (kivéve a gagyi horrorfilmek, amiknek az elején azzal ijesztgetik az embereket, hogy valós alapokon nyugszik…). Nos, itt nagyon jól eltalálták ennek a történetnek a lezárását és a személyek előtti tisztelgést, kíváncsian vártam, hogy tudjak meg kicsit többet a történet valós személyeiről.

KALANDFILM | KÖNYVADAPTÁCIÓ

AJÁNLÓ

Ennek megfelelően hadd írjak pár szót Yossi Ghinsbergről, kinek könyvéből adaptálták eme remekművet:

Yossi Ghinsberg 1959-ben született Tel Avivban, holokauszttúlélő szülők gyermekeként. 18 éves korától három évig szolgált az izraeli katonaságban.

Ezután alkalmi munkákból pénzt gyűjtött, hogy beutazhassa a világot. Megjárta Afrikát, Dél-Amerikát, dolgozott Alaszkán, Norvégiában is. Bolíviai kalandja után egyetemet végzett, majd több könyvében is leírta a történteket, mely sok millió példányban kelt el, és 15 különböző nyelvre lett lefordítva.

Az elmúlt időszakban több, közösségi médiával kapcsolatos startup vállalkozások, applikációk alapítója (pl: Blinq). Rendszeresen tart motiváló, inspiráló előadásokat a világ minden táján a dzsungelben szerzett tapasztalatairól (pl: TEDx). Tíz évre a bolíviai története után visszatért a dzsungelbe, ahol segítségével egy amerikai bank 1, 25 millió dolláros támogatásból napelemmel működő eco-házikókat építtetett, és még évekig ott élt, és segítette, tanította az őslakosokat a terület védelmére. Háromszor házasodott, és négy gyermek édesapja, jelenleg családjával él Izraelben, Ausztráliában és az Egyesült Államokban.

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

25

Valami bűzlik Dániában Az a valami pedig marihuána, bár az idős Hamlet körüli rejtélyre tippelő olvasóink se járnak messze az igazságtól. Hogy mi? Fű a híresen törvénytisztelő skandinávoknál? Erre a megoldás Christiania, a hippi autonóm városka Koppenhága egyik belső kerületében. Ha kiruccannál egy hosszú hétvégére, de nem tengerparton feküdnél a homokban, vagy csak szimplán odavagy a viking mitológiával megfűszerezett északért, ez a cikk neked íródott!

jolni az adott népcsoport karakterét, mentalitását. A dánok pedig nem véletlenül büszkék, hogy sorozatosan ők nyerik a legboldogabb nemzet titulust a különféle nemzetközi felméréseken. Amikor mesélték a helyi diákok, hogy itt az állam fizet az egyetemistáknak átlagtól függetlenül, sőt ha mellette még félállásban dolgoznak, több kedvezményt kapnak, leesett az állam.

Dánia Európa egyik kis ékszerdoboza, na meg svédasztalos büféje, ahonnan mindenki annyit és azt vesz el, amire éppen a foga fáj, persze csak a kötelező körök lefutása után. Az egyik ilyen a főváros, Koppenhága. Lányok, a bennünk élő hercegnő itt aztán kitombolhatja magát, kastélyok paloták hátán, nagy királyi rezidenciák előttük az illő kucsmás-egyenruhás gárdával, és apró múzeumnak berendezettek, se szeri, se száma. Amit semmiképp se hagyjunk ki: Christiansborg Slot, mely ugyan már nem királyi tulajdon, de jelentős külföldi államfőket itt fogad a királynő, meseszép lakosztályok sorakoznak itt, a Slot másik felében pedig a parlament ülésezik, oldalról pedig a fegyvermúzeum és a király lovarda van az épülethez csapva. Lefelé kutakodva Koppenhága alapítójának, Absolon püspök erődjének romjai között bóklászhatunk, ha meg madárperspektívára váltanánk, a város legmagasabb tornyából élvezhetjük a kilátást (hab a tortán, hogy ingyen van; a dán árak mellett megtanulja értékelni az ember az ilyen kis apróságokat).

Koppenhága 2-3 nap alatt kényelmesen megnézhető, a múzeumok szerelmeseink a Glyptotek kötelező, múmiákkal, ókori görög szobrokkal és a francia klasszikusokkal, érdemes lehet még egy vizitre a Nemzeti Múzeum is. Örök gyerekeknek pedig ott a Tivoli, a város közepén elterülő hatalmas vidámpark, 1843-as megnyitása óta folyamatosan bővül, egy eklektikus stíluskavalkád kínai pagodával, mini Taj Mahallal és a legelborultabb pörgetó-agykirázó szerkezetekkel. A bevezetőben említett autonóm városkába, Christianiaba betérve mintha egy teljesen más világban találnánk magunkat; mára már történelmi időbe veszik, amikor 1971-ben az elhagyott tengerészeti bázist hippik, hajléktalanok, politikai aktivisták vették birtokba, majd egyre több és több ember költözött ide egy kommunát hozva létre, himnusszal, rövid ideig saját pénzük és postájuk is volt, nem fizetnek adót, maguknak építik a házaikat, és mindenhol háborúellenes meg spirituális transzparensekbe botlunk.

Valahogy így vizionálnám, ha a korai Sziget fesztiválok (még a holland hordák előtt) egész éves projektek lettek volna.

Innen induljunk el Észak felé a folyóparton, érdekes látni, a modern és a klasszikus mennyire jól megfér egymás mellett. Koppenhága tiszta, emberléptékű, nagyon biciklibarát és hát jóléti állam, majdnem minden harmadik bolt lakberendezési üzlet. Ahogy haladunk a vízparton, balra fordulva Nyhavn (Új Kikötő) tárul elénk, ami a város egyik legikonikusabb látképe a sok karcsú, színes házával, sörözőivel és éttermeivel, vitorlásaival és utcazenészeivel. Itt jól esik ejtőzni egyet, élvezni a pezsgést, az egykori vöröslámpás negyednek ma már nyomát sem találjuk, pár tetoválószalont leszámítva, fun fact, hogy Hans Chistian Andersen is itt élt csóróbb napjaiban. Andersen a dán öntudat szerves része, ahogy A kis hableány szobrot is elsőként keresik fel a turisták. A szobor a legdánabb sör, a Carlsberg Sörfőzde tulajdonosának ajándéka volt a városnak, miután úgy meghatódott a sellő tragédiáját feldolgozó baletten. A szobor eredeti modellje a hableányt táncoló balerina lett volna, aki miután megtudta, hova lesz elhelyezve a szobor, otthagyta a projektet, így a sellő testét a szobrász végül a feleségéről mintázta. Az életnagyságúnál kisebb, szomorúan az elhaladó hajókat figyelő bronzöntvény a helyi vandálok között is nagyon népszerű, vágták már le a karjait, vörösre festették a haját vagy dekapitálták.

A belvárosban céltalanul sétálgatni, gyönyörködni az épületekben, az utunkba eső templomokba bekukkantani, az atmoszférát magunkba szívni és ráhangolódni a város lüktetésére jelen sorok írójának nagy hobbija, az olvasók figyelmébe is ajánlja, nem sztereotipizálás, de így jól be lehet tá-

Hamlet nélkül nem Dánia Dánia, szerencsére Helsingor (ez a bájos kis városka, ahol Kronborg, maga a kastély található) mindössze 1 óra vonatútra van Koppenhágától, ha korán kelünk, egy fél napos program, a kastély bár nem nagy, bővelkedik az izgalmas kiállításokban, és semmiképp se felejtsünk el felmászni a toronyba, jó kis kardió. Ami lehet ránk fér, ha alámerülünk a nem annyira híres, de annál finomabb dán konyhában, érlelt sajtok (sanszos, hogy ez is bűzlik, saját tapasztalat, hogy vákumcsomagoltat vegyetek, ha hoznátok haza) és pácolt halak a világ legfinomabb kenyerével, az autentikus savanyú, tömény 100% rozskenyérrel. Meg a krémes sütik és édes pékáruk, hjaj.

Mivel minden cikket konklúzióval illik zárni, az enyém ez: Olyannyira beleszerettem Dániába, a helyiek mindig mosolygós kedvességébe, a tisztaságba és az átláthatóságba, hogy már nézem is az Erasmus lehetőségeket Koppenhágába - kell ennél jobb ajánlólevél?

SZÖVEG: LAKOSA ALINA

26

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

JELEN | MÚLT

KORTÁRSASÁG

SZEGÉNYSÉG és EGÉSZSÉG EGY ERDÉLYI CSEREGYAKORLAT MARGÓJÁRA

SZÖVEG ÉS ILLUSZTRÁCIÓ: BOROS ANNAMÁRIA

Pusztán gazdasági mutatók (egy főre jutó bruttó hazai termék - GDP, és egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás - AIC) alapján mérve hazánk az EU legszegényebb országai közé tartozik, az említett paraméterek alapján készült listán csak Lettország, Horvátország, Románia és Bulgária található utánunk.

Az ember egészségi állapotát 60%-ban környezeti, szociális és viselkedési faktorok határozzák meg, a cikk ezek alapján vizsgálja a közép-kelet-európai régió két gazdaságilag elmaradottabb országát, Magyarországot és Romániát, külföldi példán át bemutatva a területen kedvezőtlen hatásukat ma is éreztető kommunista rendszerek jellegzetességeit. ÉLET A SZOCIALIZMUSBAN ROMÁNIA TÖRTÉNETÉN KERESZTÜL A hatodév adta lehetőségeket kihasználva nemrég módom volt egy szomszédos, hazánknál is szegényebbnek megítélt ország, Románia erdélyi részén uralkodó viszonyainak testközelből való megfigyelésére.

Erdély 1920-ban, a trianoni kényszerszerződés nyomán került hazánktól közigazgatásilag levágásra, így a zömében magyar népesség által lakott terület az I. világháborúban győztes oldalon álló Romániához csatolódott. Területe a Partiummal és Bánsággal együtt 103 093 km2 , a jelenlegi Magyarország 110%-a (!), Románia földjeinek 43%-át adja. 2007 óta EU tag. Szintén posztszocialista ország, így a volt rendszer áldatlan öröksége - hasonlóan hazánkhoz - náluk is érződik.

A kommunista diktatúrák működésmódját jól mutatja szomszédunk esete, melyhez hasonló, bár enyhébb forgatókönyv szerinti pusztítás játszódott le hazánkban is nem is olyan rég. Románia kommunista vezetője 1965-től az 1989-es rendszerváltásig (mely egyben kivégzésének éve is) Nicolae Ceaușescu - önjelölt becenevén a „Kárpátok Géniusza”- volt. Az általa kiépített totális diktatúra sok helyi lakos emlékében mély nyomokat hagyott, erős gyűlölet mellett többen visszasírandó vezetőként vélnek emlékezni rá. Politikájának központi terve volt az állam 16 milliárd dolláros adósságának - Ceaușescu híres-hírhedt felesége, Elena szavaival élve „ha a nép füvet eszik, annak árán is” - teljes visszafizetése, melyet a megtermelt

javak erőszakos exportja miatti erős belső megszorításokkal „uralkodásának” utolsó évéig el is ért. Spóroltak az élelmiszeren (ételjegyrendszer), villamosenergián, üzemanyagon. A négy általános iskolai osztályt elvégző, majd diktatúrájuk idején hirtelen tudóssá váló Elena táplálkozási irányelvei alapján szigorú diétára fogták a népességet, mely táplálékrestrikció a legújabb kutatásokat ismerve- melyek szerint az emberi szervezetnek előnyös az időszakos, mérsékelt éhezés - pusztán egészségügyi szempontból nézve - főleg kontrasztban a mai obesitas statisztikákkal- fiziológiai szempontból akár előnyös, öregedésgátló hatású is lehet. Az árammegszorítás miatt (mely szerint nappal és este 10 után nem volt elérhető szolgáltatás) a nyugodt alvás biztosítva volt, hisz se elektroszmog, se tömeges fényszennyezés nem zavarta meg a megfelelő melatonintermelést. A benzinadag havi 40 literes mennyisége miatt pedig sokkal kevesebb autó közlekedett az utakon, így ennek a mára extrém módon megszaladt zajkeltő és levegőszennyező szokásnak a hatása is nagyságrendekkel enyhébb volt, mint a mai „szabad” világban. Pusztán az anyagi javak megszorítása tehát nem tekinthető egyértelműen károsnak az ember életminőségére, ennek ellenére az intézkedések kényelemcsökkentő voltuk miatt nagy zúgolódás tárgyát képezték. A fentieknél viszont sokkal erőszakosabb életmegrontó gyakorlatok is bevezetésre kerültek.

A szólás- és sajtószabadság korabeli állapotát festi le az alábbi vicc:

Bemegy Nicu (C. fia - a szerk.) az apjához, s mondja neki: - Nézd apu, hát annyi szépet meg jót lehet hallani arról, hogy nálunk Romániában szabad lehetőségek vannak, meg abszolút demokrácia, meg minden jó, hát minden van, csak egy dolog nincsen: pornó újság. Miért nincs nálunk pornó újság?

Mire Ceaușescu : - Édes fiam, hát hogy néznénk ki anyáddal a címlapon?

A médiakontroll szintjét jól jelzi az a tény, hogy nem jelenhetett meg úgy sajtótermék, hogy ne dicsérné minimum pár mondatban a házaspár aktuális hőstetteit, a korabeli képszerkesztő-feljavító lehetőségeket hadba állítva pedig csak tökéletesen simára retusált arckép kerülhetett nyomdába a diktátorságban megráncosodott párról. Több száz Ceaușescu által írt (?) műből tájékozódhatunk a vezető emberszerető, népbarát jelleméről, forradalmi jobbító terveiről kreatív elméjének bugyraiba betekintést nyerve (Románia a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése útján 1-27 kötet, A forradalmi, tudományos materialista nevelés szerves része a szocialista öntudat, az új ember, a szocializmus és a kommunizmus építője kialakítására és fejlesztésére irányuló folyamatnak, A szocialista humanizmus, Az ifjúság - szocialista nemzetünk jövője, A fejlett öntudat szerepe a szocialista társadalom építésében, Az egész párt vezette nép megbonthatatlan egysége a Román Kommunista Párt körül stb.).

A kommunista vezetők által kedvelt szocialista realista „szocreál” építkezési stílus nyomait ma is sok helyen viseli az ország (ahogy hazánk is).

Ceaușescu megalomániás téveszmerendszerre

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

27

KORTÁRSASÁG MÚLT | JELEN

utaló hatalmas épületeket húzatott fel, melynek teret az addigi, a városképbe és a nemzeti lélekhez is valóban illő épületek ledózeroltatásával szerzett. „Településszisztematizálási” terve keretein belül sok falut is a nullával egyenlővé tett, hivatalosan az egységes stílusú újjáépítés tervével, minimális kritikai gondolkodással elemezve pedig az egyediség, öntudat, önállóság teljes lerombolásának céljával.

Kedvelte a magán márványpalotákat, feleségét pedig gáláns férjként a grandiózus Tudományos Akadémia és Nemzeti Könyvtár közpénzből való megépíttetésével lepte meg. Rendszeresek voltak a pár által adott hatalmas magánvacsorák, miközben a népesség fejenkénti havi adagja egy negyed vaj volt.

A nemzet nagyságának növelése céljából - hisz egy erős nemzet egyben népes nemzet is! - betiltotta a fogamzásgátlók használatát és az abortuszt, mely értelmi fogyatékos, sérült magzatok esetén sem volt engedélyezett - ennek nyomán született meg a „dekrét” (a tiltó dekrétumra utalva) gyerekek népes generációja.

A törvény bevezetésekor csak arra nem gondolt, hogy fogják ellátni a többszörös lélekszámú gyerekhullámot a szűkös iskolai keretek, később a nyugdíjakat miből fizetik, illetve a női természet azon leleményességével sem számolt, mellyel a nem kívánt terhesség ellen önkezűleg vagy

avatatlan segítséggel sokszor önmagát is halálba küldve végső kétségbeesésében tenni tud. Az ezen időszakban felnőtt emberek körében jellemző a szexualitás tabusítása, hisz megfelelő fogamzásgátlás híján szüleik óvva intették őket a ma oly elterjedt liberális coitusgyakorlattól, így (még) egy generációnak (és a mintát átadva az ő leszármazottaiknak is) biztosan sikerült tönkretenni a viszonyát azzal a fiziológiás, sok erőt és szépséget magában rejtő egészséges gyakorlattal, amit szexualitásnak hívunk.

Ceaușescu nemzetiségellenes politikájának célja az eredetileg magyarlakta Erdély elrománosítása, a társadalmi autonómia lerombolása volt. Besúgószolgálatának, a 700 000 főt számláló Securitaténak beépített emberei rögtön jelentették, ha valaki túlzottan hivalkodna magyarságának tényével, vagy a rendszert kritizálni merné. A román-magyar ellentét kiélezett volt sok városban még a rendszerváltás környékén is, erre példa a Marosvásárhelyen nyolc halálos áldozatot és több száz sebesültet követelő összecsapás, melyet a párt vidékről való oláh parasztság felszállításával és megfelelő ideológiai hergelésével támogatott.

A mezőgazdasági államosítási projekt keretében a magánföldek „közös” állami tulajdonba kerültek. Sok falvat lerombol-

tatott, az így saját föld és lakhely nélkül maradt lakosságnak pedig kegyesen városi ipari vagy mezőgazdasági robotmunkát és az emberi méltósággal össze nem egyeztethető lakhatási- és életkörülményeket kínált (panelházak tömegnyomora, melyek ebben az időszakban burjánoztak el, mai napig megrontva sok település városképét).

A volt földesurakat kisemmizésük után gyűjtőtáborokba szállítással hallgattatta el.

Az így „közössé” - tehát állami tulajdonná - vált földeken közmunkaprogramok keretében dolgoztatta kötelező jelleggel a népet, a megtermelt javak zöme pedig ment egyenesen külföldre. Fontos látni, hogy az a reneszánszát élő életmód, amit ma sokan csak egy újabb divathullámnak értékelnek, nevezetesen az önellátás, nem egy XXI. századi trend, hanem nagyon sokáig ez volt az emberek természetes berendezkedése. A fent említett mechanizmus egy a sok közül, mellyel ezt az erőt és önállóságot jelentő gyakorlatot ellehetetlenítették, így mára a népesség jelentős része városba kényszerült, függő viszonyban a közszolgáltatóktól, szupermarketektől és munkahelyétől, hisz az előbbi, túléléshez alapvetően szükséges szolgáltatások és termékek megvásárlásához pénzt kénytelen termelni. Egyszerű mindennapi példa a vízellátás - régen természetes volt, hogy saját kútból mindenki ingyen tiszta vizet tudott nyerni, ma ez a városba erőltetett, panellakó embernek nem opció, csak pénzért érhet el csapvizet vagy palackozott vizet (utóbbival mértéktelen környezetszennyezést generálva, hisz a minden egyes nap megvásárolt újabb és újabb műanyag palackok sosem bomlanak le, csak 450-1000 év alatt mikroműanyaggá porladnak, melyek a természetes vizeket szennyezik kész is az ördögi kör.)

Visszakanyarodva a kommunizmushoz - Ceaușescu programjának fontos pontja volt az iparosítás, az ő nevéhez fűződik többek között a ma is működő extrém környezetszennyező műtrágyagyár, az Azomureș építtetése is, mely Marosvásárhely - az erdélyi orvosi egyetemnek, a környező falukat ellátó nagykórháznak és klinikáknak, illetve 140 000-nél is több embernek otthont adó népes város - lakosságát mérgezi legálisan 1962 óta. A jelenleg svájci tulajdonú gyár ellen rendszeresek a polgári kezdeményezések, melyek az erélyes vezetőségi politikai

28

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

JELEN | MÚLT

fellépés hiányában mindeddig eredménytelenül zajlottak. Külön pikantériája az ügynek, hogy a város polgármestere civil foglalkozása szerint orvos.

A kérdést a bezáratásnál végül sokkal frappánsabban „oldották meg” - mindenkinek, aki a városban vagy 8 km-es körzetében huzamosabb ideig élt, 2 év nyugdíjkedvezményt adnak. Ezzel egyfajta öngólt is rúgtak, hisz hivatalosan is elismerték, „esetleg” gondot okozhat a városra zúduló ammónia és egyéb káros anyagok tömkelege. Románia egyébként kedveli a hasonló, kevésbé elegáns módon nem a problémát megszüntető, hanem nagyon sovány vigaszt nyújtó tizedmegoldásokat, így több városban is előfordul, hogy a nagyon súlyos környezetszennyezettséget nyugdíjkedvezmény adásával próbálja kompenzálni, hisz egy 2017-es törvénymódosítás szerint azok, akik legalább 30 évet éltek a réz, ólom, kén, kadmium, arzén, cink, mangán, fluor, klór, fémpor, kohókoksz és ammónia tartalmú ásványok kitermelése és feldolgozása miatt szennyezett településeken – Nagybányán, Kiskapuson, Zalatnán, Marosvásárhelyen, Slatinán, Turnu Măgurelén vagy Râmnicu Vâlceán –, illetve ezek 8 kilométeres körzetében, az átlagos nyugdíjkorhatár előtt két évvel kérhetik nyugdíjazásukat.

Feltéve, ha megérik annak környékét, hisz Romániában 138/100.000 fő idő előtti halálát okozza a légszennyezettség, ezzel beelőzve az amúgy szintén nem csekély magyar statisztikát is.

Európa szégyenvárosa például a kiskapusi halálzóna, melyben a kommunista idők erőszakos iparosítása nyomán a helyi koromgyár 1993-ig üzemelt, illetve színesfém (cink és ólom) és kohógyár a mai napig működik, ezzel elérve, hogy egész Európában itt legyen a legnagyobb a gyermekhalandóság.

A kommunista rendszerek sokat tettek a közösségek szétesése, az individualizáció, a társadalom elgyökértelenedése, atomizálódása érdekében, mely hatásokat ma is érezzük posztszocialista ország szülötteként. Mit adott nekünk még a kommunizmus? Ha az egészségügy szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, fontos látni, hogy a kommunizmusban az értelmiségi - így az orvos is - gondolkodásra való képessége miatt

osztályellenségnek számított, az osztályharc elméletének értelmében szemben állva a munkásosztállyal. Hisz míg utóbbi valóban életfontosságú javakat termel, előbbi semmit, lényegében élősködik a becsületesen dolgozó réteg produktumán. (Furcsamód a kommunista vezetők mégis kedvelték a tehetséges magánorvosokat, lehetséges, kivételes esetben mégsem teljesen haszontalan a szakma...) A réteg életének ellehetetlenítése, méltóságának elvétele alapvető cél volt rendszert veszélyeztető működő elméje miatt. Ennek eszköze volt a fizetések betanított segédmunkási szintre való süllyesztése, olyan címen, „ezek úgyis kapnak hálapénzt”, mely szokás ebben az időben terjedt el tömeges méretben, köztudatba beékelődésének nyomán mai napig kínos probléma az érintett országokban. Továbbá ma is ennek a gondolkodásmódnak issza a levét a posztszocialista országok egészségügyi szektora a nevetségesen alacsony bérekkel, hisz többszörös emelés után jelenleg is csak 169 000 forint körüli az orvosi kezdő fizetés, mely tragikomikus adat összehasonlítva például a budapesti közlekedési társaság jelenleg is futó hirdetésében szereplő 400 000 forintos átlag bruttó bérekkel (feltétel - érettségi!), vagy bármely nyugat-európai, sok ezer eurós rezidensi fizetéssel. A cikkhez tartozó táblázat adataiból azt látjuk, nincs arányban a hazai életmód olcsóbb volta a külföldi orvosi fizetések sokszoros szorzójával, nem lehet a külföldi magas árakkal érvelni a hazai relatíve is alacsony egészségügyi bérek legitim volta mellett.

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás? Míg több országban (Svédország, Franciaország stb.) folynak kísérletek a 30-35 órás munkahét és a Feltétel Nélküli Alapjövedelem gyakorlatával, a posztszocialista blokkban (egészségügyi szektorában biztosan) ma is nagy divat az ingyentúlórázás. Összehasonlításként a német rendszer - beléptetőkártya segítségével regisztrálják a benntartózkodás idejét, a hivatalos munkaidőtartamon túli bentlétet vagy szabadnappal, vagy bérkiegészítéssel honorálják. Felmerül a kérdés, milyen annak a rendszernek a személyes idő szentségéhez való viszonyulása, amely gátlástalanul visszaél ezzel? Örökségnek tekinthetőek még a feudális orvos-beteg viszony és a klinikai hierarchia erős szintjei, a betegjogok terén tapasztalható információ- és asszertivitáshiány, a túlzott tekintélyelvűség, a rossz fizetések és munkakörülmények miatti tömeges elvándorlás, az intézményesített korrupció.

KORTÁRSASÁG

További pusztító maradvány a lélektan területéről az alábbi életrontó tényezők mély(ebb) meggyökeresedése - általános bizalmatlanság, létbizonytalanság, „bármi megtörténhet” érzése, passzivitás.

EGÉSZSÉGI MUTATÓK ROMÁNIÁBAN ÉS ITTHON A kint általam látogatott 37 ágyas osztályon 8 rezidens, 1 szakorvos és 4 ún. főorvos dolgozott. Utóbbi az országban nem ismeretségi alapon járó egyszemélyes poszt, hanem külön hivatalos vizsgához kötött fokozat. Ugyanígy a meghatározott számú rezidens hely sem ki-ki kapcsolati hálója, hanem egy központi, 200 kérdéses, 4 óra alatt kitöltendő „rezi” vizsga alapján történik. Az orvoskivándorlás az országból még tömegesebb, mint hazánkból, a helyiek elmondása szerint az évfolyamok 30-40%a vállal külföldön munkát, akár személyes döntés, akár a kényszer alapján, hisz a szakterületenként meglévő képzőhelyek száma korlátozott, az említett teszten jó pontszámot kell elérni a kívánt pozíció megszerzéséhez. Másik nyomós érv itt is a finanszírozás (ld. táblázat). Az orvos-, valamint nővérdenzitás (1000 főre eső eü. személyzet száma) Magyarországon 3,3 és 6,56, Romániában 2,66 és 6,24, míg „gazdag” országokban, például Németországban 4,125 és 13,48, Svájcban 4,11 és 17,8. Látható tehát, hogy míg orvosból arányaiban „csak” pártíz százalékkal van kevesebb a közép-kelet-európai blokk országaiban, mint a jobban működő egészségügyi rendszerrel rendelkező külföldi államokban, a nővérhiányunk kiemelkedő.

A marosvásárhelyi nagykórház és az orvosi egyetem is nagy erdős terület tövébe épült, a betegszobából kinézve hatalmas csodás zöld fatársulás tölti ki a látóteret, ezzel kutatások által is bizonyított módon nyugtatva a páciensek és orvosok idegrendszerét (az osztályon, melynek mindennapjaiba bekapcsolódtam, az a számítógép volt a “VIP”, mely közvetlen ablak melletti, így a munkából felnézve a heti ügyeleti beosztás helyett 100% erdő a vizuális inger). Egyetemünk pesti helyszínének épülésekor az Üllői út még igencsak külterületnek számított, így egy békésebb, kellemesebb környezetben folyt a képzés. Mára viszont oktatási épületeink, nagy kollégiumaink és klinikáink környéke is a köznyelvben

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

29

ROVATCÍM ÖTLET1 | ÖTLET2

csak “gettó” néven fut, pszichés és testi egészségre hátrányos hatású (állandó zaj, rossz levegő, esztétikumot nélkülöző kerületkép, zsúfoltság, kevés zöldfelület).

Egy olyan terület, mely közvetlen közelében állandóak az építkezések, hatalmas az autóforgalom és a növényzet aránya a betontengerhez képest elhanyagolható, gyógyulásra és az orvostanhallgatók megfelelő kikapcsolódására kevéssé alkalmas - legtöbb épületünk sajnos ilyen.

Keleti szomszédvárosunk ezen a téren tehát egyértelműen “beelőz” minket.

Itthon sem ritka az a szívmelengető kép, mikor a buszsofőr a megállóban elhelyezett tiltó tábla mellett gyújt rá menetszünetben, de kint ezt a jóérzésen kívül még törvény sem tiltja, így általános jelenség, hogy a szállítóeszközre várakozva a városhoz képest hatalmas autóforgalom bűze mellett több cigarettázó lakos 70 féle karcinogént tartalmazó gázelegyét is kénytelen a gyanútlan országba látogató szívni. A zárt téri dohányzást tiltó törvény náluk 2016 magasságában lépett életbe, mégis meg kell említenem azt a szomorú tapasztalatot, mely szerint az általam látogatott egészségügyi intézmény egy bizonyos dolgozói szobájából (mely ironikus módon pont a dohányzást tiltó táblával szemben volt található) gyanús füst szállt ottlétem alatt, belépve pedig a bűnjelek vizuálisan is észlelhetőek voltak.

Románia WiFi lázban ég! A fejlődés jeleként nem csak a magánházakban, hanem köztereken is 0-24 órában az összeadódva már nem elhanyagolható

30

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

kockázatú elektromágneses terek hullámain fürdőzhet az ember. Kifejezetten közveszélyes lehet az a gyakorlat, mely szerint a napi 8-10 órát vezető, gyakran idősebb, komorbid sofőrök ülése mellett, tehát pártíz centiméterre az elektromos jelek alapján funkcionáló szerveitől - szív, agy - egy nem kis teljesítményű router üzemel a tömegközlekedést is lefedő teljes internetellátottság céljával. Eközben pl. Franciaország 2015-ben új törvényeket fogadott el a lakosság elektromágneses szennyezésnek, nem-ionizáló sugárzásnak való kitettségének csökkentése érdekében. Ennek értelmében kitiltották a WiFi és egyéb wireless technológiát a 3 éves gyerekek által tartózkodásra használt területekről, az iskolákban csak tanári használat idejére engedélyezett a bekapcsolásuk, sugárzásmérőket tettek elérhetővé a polgárok számára, a magas terhelésű területekre külön figyelmeztetik az arra járókat, a mobiltelefonok fajlagos energiaelnyelési értékét (SAR) kötelezően feltüntetik a gyártók, a sugárterhelés csökkentésének további módjáról tájékoztatják a lakosságot, az elektromágneses hyperszenzibilitás elterjedtségéről pedig kimutatást végeznek. Franciaországon kívül az alábbi országokban is megjelenik a téma, és ártalomcsökkentő intézkedéseket tesznek: Németország, Svájc, Ausztria, Belgium, UK, Spanyolország, Olaszország, Oroszország, Taiwan, Izrael, Ciprus, Ausztrália, USA, Kanada, India, Szingapúr. Sajnos hazánk a kérdésben inkább a romániai gyakorlat felé húz, ezt mutatja, hogy gyermekellátásra specializálódott intézményeinkben is gyakori a

teljes WiFilefedettség (gyakran egyszerre 3-5 forrásból is), a gyerekek közvetlen közelében történő mobiltelefonálás mind szülői, mind nővéri oldalról, különböző elektromágneses jeleken alapuló készülékek kiterjedt használata. Figyeljünk erre a tényezőre, hisz sajnos a „nem tudtam, hogy veszélyes lehet” elv ellenére ugyanúgy károsítja a magyar embert is a túl nagy kitettség, mint egy franciát, attól még, hogy nálunk a téma fontossága nincs a köztudatban és központilag szervezett védelem sincs ellene. Az egyéni védekezés lehetőségeiről szeptemberi számunkban írtunk.

Romániában tömegesen találkoztam a szemét- és zöldhulladék-égetés gyakorlatával - nem csak fűtési, hanem puszta eltüntetési céllal is -, mely sajnos hazánkban sem ritka. A tűz egy mágikus elem - bármit a semmivel egyenlővé tud tenni! Sajnos csak látszólag van ez így, ugyanis egyetlen kupac avar elégetésének környezeti terhe felér 250 busz teljes napi egészségkárosító gázelegytermelésével!

Fontos tudni, hogy Magyarországon a hulladékégetés (így a kerti növényzeté is) szigorúan tilos, százezres nagyságrendű bírságot von maga után. A jelenlegi ipari és közlekedési szennyezés mellett nem fér bele a levegő sajátkezű durva elgázosítása, ezzel nem csak önmagunk, hanem a környezetünkben élő emberek megkárosítása. A zöldhulladék értékes szerves anyag, körforgásba való visszajuttatásának módja a komposztálás (mely még lakáson belül is megoldható ún. „gilisztakomposztálóval”, gondolva itt a mindennapok

JELEN | MÚLT

során keletkező zöldség- és gyümölcsmaradványokra is, melyeknek szintén ez a megfelelő kezelési módja a kommunális kukába való hajítás helyett). Sajnos hazánk nem jutott még el arra a szintre, mint sok nyugati ország, melyekben külön kuka van a szerves anyagok szervezett komposztálására, így egyelőre egyedi megoldásokra van szükség.

A tűzimádatnak pedig keressük meg kevésbé környezetszennyező módjait.

Az írás végére két táblázat, melyek összehasonlításokat tesznek a közép-kelet-európai régió és Nyugat-Európa bérezési-megélhetési viszonyai, egészségügyi mutatói között.

Egy 2017-es, egészségmagatartási statisztikákon alapuló felmérés szerint hazánk a világ hatodik legegészségtelenebb országa. Érdemes elgondolkodni azon, milyen annak az embernek a világ- és önképe, aki kitartó és rendszeres munkát tesz bele saját életminőségének önkezű rontásába, környezetének tönkretételébe (nagy mennyiségű silány élelemmel önelhízlalás - 61,6%-unk túlsúlyos vagy elhízott, 43,9%-unkat kényszerítik passzív dohányzásra az aktív füstölgők, magánautózással és illegális égetéssel a levegőminő-

KORTÁRSASÁG

séget elfogadhatatlanná rontjuk, környezetvédelem-kultúránk fiktív fogalomnak mondható). Kétségtelen, nehezített a minőségi, egészséges és nem szennyező élet kivitelezése egy gazdaságilag elmaradottabb és történelmilegideológiailag terhelt régióban, de nem lehetetlen, az egyén által befolyásolható tényezők terén a kezünkben a döntés, a nyugati vagy a keleti mintát kívánjuk-e követni és sugározni betegeink felé mindennapi fogyasztói választásainkkal, életformánkkal.

ORVOSI KEZDŐ FIZETÉS (NETTÓ, FT) 169 788

LAKÁSBÉ RLÉS (FŐVÁRO S, FT)

EGY KILÓ ALMA (FT)

450 €

775 000

2 500 €

1 550 000+

5 000+ €

MOZIJEG Y (FT)

100 000+

310

110 000

1 700

240

230 000

1 700

640

490 000 TÖMEGKÖZLEKED ÉS HAVI DÍJA (FT)

124 000

3 000

1 100 KENYÉR (FT)

4 700 INTERNE T-HOZZÁ FÉRÉS HAVI DÍJA (FT)

9 500

200

4 000

4 400

210

25 000

2 400

360

22 000

8 400

700

15 800

FORRÁS: HTTPS://WW W.NUMBEO.COM/COST-O F-LIVING/, ÁLTALÁNOS

SZÜLETÉS KOR VÁRHATÓ ÉLETTARTA M

(É V)

72 79

GDP EÜ-RE KÖLTÖTT SZÁZALÉK A

71 79

TÁJÉKOZTATÓ A REZIDENSKÉ PZÉSRŐL 2017

79 84

81 84

7,4 5,6 11,2 11,9

16-50 ÉV KÖZÖTTI KORAI HALÁLOZÁ S ESÉLYE (/1000 FŐ)

182 86

DOHÁNYÁ RUT FOGYASZTÓ FIATALOK PREVALEN CIÁJA

191 74

85 45

64 42

(%)

25 25

D OHÁNYÁR UT FOGYASZTÓ FELNŐTTE K PREVALEN CIÁJA

20 17

14,2 15,5

10 14

(%)

33,4 22,2

37,4 16,7

30,2 23,8

20 19

ALKOHOL FOGYASZTÁS

(L/FŐ)

13,3 14,4 10,3 9,2

ERŐS EPIZÓDIKU S ALKOHOL IZÁLÁS PREVALEN CIÁJA

(%)

44,5 10,3

13,8 1,7

ÉLETHOSS ZI ABSZTINE NSEK

(%)

3,6 9,4

7,6 20,7

ALKOHOL FÜGGŐK PREVALEN CIÁJA

14 22

6,2 17,8

(%)

16,5 3,2

ALKOHOL OKOZTA MEGBETEG EDÉSEK PREVALEN CIÁJA

2 0,6

7,5 2,5

6,7 2,8

(%)

31 6

3,8 1,1

14,1 4,7

12,6 5,3

(%)

27,6 27,6

16,8 21,2

21 20,9

19,9

OBESITAS EMELKEDE TT VÉRCUKO R PREVALEN CIÁJA

53 28,9

33,2 14,5

17,3

(%) 8,9 7,3 5,4 5,8 FORRÁS: WHO, A KIUGRÓ ELTÉRÉSEK KIEMELVE

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

31

íí Élet a zUrben

Tavaly Márciusban Scott Kelly és Mikhail Korniyenko 342 nap után tértek vissza a Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) fedélzetéről. Ez a két férfi önkéntes kísérleti nyúl volt, az űrutazás hosszútávú hatásaira voltak kíváncsiak. 2016 márciusára ígérték az első szuborbitális pornófilmet is, de hát be kellett érnünk ezzel.

Most megpróbálom velősen összefoglalni az űrhajózás hosszabb-rövidebb távú hatásait: • nyirokrendszeredet tropára vágja; • csont- és izomrendszeredet leamortizálja; • pszichédet cafatokra szedi.

Mégis miért akarnak akkor felmenni az emberek? És miért akarnak visszamenni? És egyáltalán mit csinálnak ott fent egész nap? Technikailag naponta 16 napfelkeltét látnak, az egész nap alatt 24 órát értek… Először is tisztázzuk, hogy miért volt különleges a fent említett egy év: az átlagos kinttartózkodás 5-6 hónap, egyébként ennél rövidebb időre is fel lehet menni, például műholdakra. Az ISS, ahogy a neve is takarja, egy nemzetközi együttműködésnek köszönhetően épült állandó asztronauta-lak, ahonnan kutatják az űrt meg minden.

Mármint tényleg mindent, bizonyos bacikat például a külső felszínén hagytak élni, aztán nagy meglepetésünkre, ezek az extremofil élőlények túlélték a sugárzást, oxigénhiányt, hőingadozást stb. Szóval mindenfélével foglalkoznak.

Nos, akiről én olvastam nemrég egy cikket (Marsha Ivins, ötször ment fel), ő mesélte, hogy a reggelek azzal kezdődnek, hogy „Úristen, kié ez a kéz? Ja, az enyém.” Az űrhajón ugyanis nincs fent vagy lent, egy hálózsákban alszanak, amit gyakorlatilag bárhová rögzíthetnek. Ebbe azután lekötözik magukat és a fejüket is rögzítik, másképp nem tudnának

32

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

pihenni. De a karokat nem mindig rögzítik, úgyhogy azok reggel ott lebegnek, hogy csá, itt vagyok és a gravitációs vonzás hiánya miatt nincs is súlyom, szóval jöttem a frászt hozni rád. Egyébként ha szeretsz aludni, ne hagyd el a Földet. Meg van szabva egy 8 és fél órás pihenő mindenkinek, ebből átlagosan hatot alszanak át. Ugye a tested még megszokná azt, hogy nincs súlya (persze közben leépíti az izmaidat), viszont a cirkadián ritmus értelemszerűen felborul.

Létezik egy szindróma, a SAS (Space Adaptation Syndrome), ami röviden összefoglalja, hogy milyen tünetei lesznek egy piruló űrszűznek. Ez az adaptációs idő lecsökken, minél többször jár valaki az űrben. Gyakorlatilag arról van szó, hogy nincs a belső fülnek gravitációs ingere, így a fej állása egy nagy kérdés marad. Ennek eredménye: hányinger, fejfájás, szédülés + pszichoszociális zavarok – eleinte letargia, majd izoláció miatt szorongás. Szorongás miatt alvászavarok…

Ráadásul az utasok panaszolták, hogy villanásokra, tűzjátékszerű fényekre ébrednek, amelyek feltehetően a kozmikus sugárzás miatt vannak (felgyorsult, nagy energiájú részecske, ami becsapódik bármibe – hosszabb távon ez a legnagyobb veszélyforrás odakint). És persze a fejfájás az első napokban normális, a test vízterei egyenletesen oszlanak el, értsd több vér és nyirok kerül mindenhova. Természetesen vannak, akik bárhol képesek aludni, beszámoltak már horkoló űrhajósról is.

Sikerült kiszabadulnod, ideje kilebegni a mosdóba. Kettő darab mosdó van az állomáson, és általában öten vannak rajtad kívül, legyél hatékony. Most dől el, hogy érdemes volt-e kiképezni téged. Célozni kell. Egy körülbelül 15-20 cm átmérőjű fedeles csőbe mehet a kettes számú, egy hosszú, sárga tölcséres csőbe pedig az egyes számú. Mindkettő gyakorlatilag egy porszívóra van rákötve, hogy segítsen. De ez nem csinál tökéletes vákuumot, szóval tényleg célozni kell, különben mindenhova menni fog belőle. Egy apró érdekesség: a sárga tölcsérnek van kicsi, közepes és nagy változata. Nem volt még a történelemben olyan űrhajós (nők is), aki nem a legnagyobbat kérte elsőre.

Ilyenkor persze jött egy felülbírálás, hogy valóban akkora-e, amekkorának mondja magát (gondolom, rakétaméreteket mondtak be), így nagyon ciki lett az egész és mostanra azzal viccelődnek, hogy három méret van: nagy, óriási, gigászi. A méret a lényeg jelen esetünkben, hiszen ha túl nagyot viszel magaddal, a pisi gyakorlatilag visszafolyik oldalt és ott fog keringeni körülötted, ami egyáltalán nem olyan, mint egy hógömb.

SCI-FI? | JÖVŐ

CSILLAGÁSZAT

+1

Ha látni szeretnéd szabad szemmel az ISS-t:

SPOTTHESTATION.NASA.GOV

S ha már itt vagyunk, pár szó a menstruációról: amikor az első (amerikai) női asztronauta 1983-ban egyhetes küldetésre ment az űrbe, s a személyes csomagját állították össze, megkérdezték tőle, hogy menstruáció esetén elég-e 100 darab tampon. Tájékoztatásul mondom, hogy ez sok, ez túl sok, és a fickó, aki ezt kérdezte a NASAnál dolgozott. Mi alapján számolta ki ezt? Valószínűleg azt hitte óránként kell cserélni – vagy épp litereket vérzünk. Egyébként jogos félelmekről volt szó, az orvosok a retrográd véráramlástól féltették a nőket, azaz ha nincs gravitáció, mi segítsen eltávolítani az elhalt méhnyálkahártyát és terelni a vért, akkor az majd szépen visszakúszik és tüneteket okoz.

Gyakorlatilag „lesz, ami lesz” zajlott az első „űrmenszesz”.

Kiderült, hogy olyan szinten hormon által befolyásoltak a méhfal erei, hogy az űrben zajló folyadékredistribúció semmilyen hatással nincs rá. A méhfal görcse pedig segít az eltávolításban. Persze, hogy hosszabb távon mi lenne, lásd Mars-projekt, az kérdéses. Nem is a vértől félünk, hanem attól, hogy pontosan hány betétről, tamponról beszélünk (nagyon kevés hely van fent), hány liter vízről, ha mosható betétről vagy intimtölcsérről beszélünk, vagy épp hány tablettáról, ha fogamzásgátlással szüntetnénk meg a menstruációt. És nem jöhetsz most a progeszteroninjekcióval, mert osteoporózist okozhat, aminek eleve ki vannak téve az űrbeliek – havonta akár 1% csontot veszthetnek, ha nem edzenek. Amire ki akarok lyukadni, az nem az, hogy ne küldjünk nőket a Marsra – hanem hogy hogyan oldjuk meg a természetes folyamatot. Én a mosható bugyira szavazok, de a NASA-nak hiába írtam, hogy bugyit szeretnék küldeni az asztronautáiknak.

Ok, sikeresen kikeveredtél a mosdóból. Egyébként az astronauták öblítés nélküli szappanokat használnak a mosakodáshoz, és az edzések miatt naponta kétszer is „zuhanyoznak”. Most jön az edzés, jól sejted. Nem kell

átöltözni, persze le fogsz izzadni, de nincs hol tároljuk a szennyest vagy épp kimossuk. Hazafelé kidobhatod elégetni a többi szeméttel. A csontjaidat és izmaidat alig használod, tehát ellustulnak, sorvadnak. Na most ez esztétikailag sem az igazi, de ugyanez a szívvel is megtörténik, ami már komoly veszéllyel járhat. Éppen ezért az asztronauták napi kétszer edzenek, rugós szalagokkal kötik hozzá magukat a futópadokhoz vagy egyéb eszközökhöz. Egyáltalán nincsenek súlyzók, mivel nincsen súly – minden rugós.

Nyomás dolgozni, kutass, ültess, csináld, amiért fizetnek és amiért letettél vagy két diplomát. Ja, hogy csak orvosid van? Jaj, de édes, na menjél szépen és tegyél le egy mérnökit meg valami hasznosat. Komolyan így történik. És általában nem elég angolul tudni, orosz is kell, ők viszik a legtöbb embert és rengeteg eszközt is. Sokuk pilóta, aki gyakorlatilag a jogsit később kapta meg, mint a pilótaengedélyét.

Reggelire nem volt időd, mivel a klotyót pucoltad magad után, így alig várod az ebédet. Nehogy azt hidd, hogy korábban leléphetsz, minden élőben megy. Ha valamit rosszul csinálsz, azt néha az egész világ láthatja a kamerákon keresztül.

A kaja dehidratált, gyorsfagyasztott, a korai időszakban van friss is, például gyümölcs. Nincs hűtő, de van mikród. A só és a bors is krémállagú, különben szétszórnád a semmibe. Nagyon sokat fogod használni az ízesítőszereket, mivel a folyadékáramlás az orrban is megnő és szinte eldugul, így a kedvenc ételeid kiábrándítóan íztelenek az űrben.

Délután megint dolgozol, majd edzel, aztán ha van egy kis szabadidőd, foglalkozhatsz a hobbiddal – bámulhatsz ki az ablakon, hallgathatsz zenét, edzhetsz, olvashatsz, beszélgethetsz a családdal, nézhetsz filmeket. A hétvége is szabad, különben sajnos bekattannál, és ezt nem hagyhatjuk.

Annak ellenére, hogy többen beszámoltak arról; ez az utazás volt életük legnagyobb kihívása, nem egy ember szeretett volna az űrben maradni vagy visszamenni bármi áron.

SZERZŐ: ZAJKÁS PETRA

2017. NOVEMBER // SZINAPSZIS

33

skicc

KÉSZÍTETTE: RESZKETŐ RÓBERT

Nyílt napi belső konfliktusok...

Piacgazdaság...

Játékidő...

34

SZINAPSZIS // 2017. NOVEMBER

FOTÓ: BÁNYAI BÁLINT

I. BOE-SZINAPSZIS TÁRSASJÁTÉK EST Amikor megláttam Facebook-on az eseményt, nagyon megörültem, mivel baráti társasággal már év eleje óta szerettünk volna egy jót társasozni. A társaságból végül csak ketten értünk rá, de ez legalább lehetőséget teremtett új emberek megismerésére. Talán ez az egyik fő pozitívuma ennek a programnak. A másik pozitívum, amit kiemelnék, hogy rengetegféle társas közül lehetett választani (Bang, Dixit, Ticket to Ride, csak hogy néhány ismertebbet is megemlítsek). A helyszínre könnyű volt odatalálni, sőt nem is kellett messzire menni, mivel az óráink után csak lementünk a büfészigetre az EOK-ban, ahol már várt a sok játék és az új arcok.

Bár az emberek szállingózva érkeztek, mégis egyből kialakult egy jó hangulat, el tudtunk merülni a játék adta örömökben. Senki nem érezte szerintem, ha esetleg nem is ismert senkit, hogy nincs itt helye, hiszen csak odaültünk az egyik asztalhoz, és mintha régi ismerősök lettünk volna, játszottunk.

Mindenki megtalálhatta a magának legjobban tetsző társast, illetve kipróbálhatott valami újat, ismeretlent. Ha valaki nem ismert egy társast, annak sem kellett megijednie - én például egyáltalán nem vagyok otthon a társasok világában - a játékok előtt mindig volt valaki, aki gyorsan és érthetően összefoglalta a szabályokat. A jó hangulathoz pedig a kellemes, ám mégsem túl hangos háttérzene is hozzájárult. Összességében nagyon pozitív élmény volt, remélem még sok ilyen este lesz.

Biztos vagyok benne, hogy szívesen eljönnék játszani többször, és invitálnám a barátaimat is! Arra gondoltam, hogy a legközelebbi alkalomra hozok magammal valami rágcsálni valót is, talán ez az, amivel ki lehetne egészíteni! Örülök, hogy ilyen jellegű kezdeményezések is indulnak az egyetemen!

Cséka Botond

Következő alkalom:

november 20.