TROTH ÉS DESZPEL
S
Sárkányok pedig nincsenek
Péter két napja otthon ült, de kezdte rosszul tűrni a
szobafogságot. Kihasználta az időt, és feltöltötte a fotókat az internetre, és elküldte néhány szakportálnak. Apja gipszcsizmáját rugalmas kötszerre cserélték az orvosok, azzal a feltétellel, hogy pihenteti a lábát. Így mindketten egész nap otthon voltak, miközben tűkön ültek. Szerencsére délutánonként felcsendült anyja gyönyörű alt hangja, éneke beragyogta az egész házat, elűzte a gond és nyugtalanság nyűgös felhőjét. Különösen szép hangja volt: meleg, bársonyos, erővel telt. A mai nap viszont kicsit más volt. Csendes eső szemerkélt egész délelőtt. – Péter! Itt van Hanna! – kiáltott apja. Péter felnézett a rajzai fölül, és lekiáltott: – Gyere fel, pont jókor jöttél! Nagyon unatkoztam ma! Mi van veled, elég rondán nézel ki! – nézett rá Péter ijedten. – Szóval úgy értem, hogy nem vagy beteg vagy valami? – Nem vagyok beteg, csak szomorú, mert Ágota néni és György bácsi elutaznak. Tudod, én nagyon szeretem Ágotát, és György bácsit is megkedveltem, olyan vidám tudott lenni, mindig jókedvem lett, ha náluk voltam.
• 97
TROTH ÉS DESZPEL Most pedig... Jövő héten összeházasodnak, aztán elutaznak. Már látom előre, egész nap egyedül fogok gubbasztani. Apa jó fej, de sokat dolgozik és mikor hazajön, nagyon fáradt. – Akármikor jöhetsz hozzánk is! – mondta Péter, de nem teljesen őszintén. Már látta az osztálytársai kaján vigyorát. Pedig kedvelte Hannát, ám nem szívesen tette volna ki magát a többiek csipkelődéseinek. Aztán elszégyellte magát. Elképzelte, milyen nehéz lehet Hannának, lényegében egyedüli „hibája” az, hogy lány – erről pedig nem tehet. Végülis egész jó fej – persze ahhoz képest, hogy lány. – Komolyan mondom, bármikor átjöhetsz, ha van kedved – csengett hangja már sokkal őszintébben. – Tudod mit? Gyere járjunk egyet, nincs kedvem bent ülni. Az eső is elállt már. Elindultak az erdő felé. Vasárnap volt, a munka szünetelt. Csendben haladtak, csak az lombokról lepergő esőcseppek halk csepegése hallatszott. Hirtelen élesen benyilalt Péter vállán a sárkányköpés helye. – A fenébe, már megint valami történni fog – nézett körül ijedten. – Elegem van. Ha hazamegyünk, leteszem ezt a fura követ a nyakamból, biztosan az vonz be minden bajt – gondolta, és sarkon fordult. – Hazamegyünk – akarta mondani Hannának, de a lány elborzadva, kitágult szemekkel nézett egy irányba. – Mi a baj? – szorult össze a szíve. – Legalább egy botot hozhattam volna magammal – gondolta. – Csak nem megint az a három srác?! – nézett Hannával egy irányba, és szíve a torkában dobogott.
• 98
TROTH ÉS DESZPEL A fák takarásában, a szikla mögött lassan valami megmozdult. Egy halk surranás, és hirtelen az ösvényen előttük magaslott Deszpel. Hanna hatalmasat sikoltott, és ijedtében majdnem összerogyott. – Deszpel! Tudtam, hogy visszajössz! – ölelte meg a sárkány nyakát Péter, már amennyire felérte. Deszpel a vállára hajtotta a fejét. Hanna lassan leült az esőáztatta földre. – Péter... – csak ennyit tudott kinyögni. – Hanna, ne félj! Ő nem bánt! A barátom! – Azt hiszem, beteg vagyok, Péter – mondta alig hallhatóan Hanna – úgy érzem magam, mintha sárkányt látnék. Menjünk haza, kérlek... – Hanna, nincs semmi bajod, tényleg sárkányt látsz, ő a barátom, tudod. – Persze... – mondta megadó hangon Hanna. – Kérlek, menjünk haza. Én nem gúnyolódnék veled, ha te lennél beteg – és sírni kezdett. – Péter – suttogta Deszpel – nagyon kevés időm van, figyelj rám! Velünk kell jönnötök, itt veszélyben van az életetek. És nekünk is a segítségetekre van szükségünk. – Hová kell mennünk? Milyen veszély? Kinek kell mennie veletek? Kivel vagy? – Majd mindent megmagyarázok. Este legyél itt a szüleiddel. – Deszpel Hannára nézett. – Jöjjön ő is, már nem maradhat itt. Sajnálom. Senkinek sem szabad tudnia erről. – Szerinted a szüleimnek hogy mondom ezt meg? „Tudod, apa, a sárkány barátom meghív minket nem
• 99
TROTH ÉS DESZPEL tudom hova, de feltétlenül mennünk kell...”– szerinted ez így menni fog? – Öltözzetek melegen, és nem árt, ha hozzátok a szíjakat – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Deszpel. – A nyerget is? – Arra most nem lesz szükség, más úton megyünk. Sötétedés után várunk. A követ is hozd. – Grizelda is itt van? – kérdezte mohón Péter, de Deszpelnek már nyoma sem volt. Hanna egész testében reszketett. – Ne félj, Hanna – ölelte át a vállát bátorítóan. – Ő tényleg a barátom. Deszpelnek hívják és földsárkány – érezte, milyen idétlenül hangzik, amit mond. – Emlékszel a rajzaimra? Hanna lassan ránézett. Sokáig hallgatott. Mikor megszólalt, hangjában eltökéltség csengett. – Rendben. Veletek megyek. Apának kiírom, hogy kirándulni mentünk. Valami ilyesmi lesz, nem? – mosolygott a könnyei fölött. – Hanna, senki nem tudhatja az igazat. Ez élet–halál kérdése! Délutánra legyél nálunk, és eszedbe ne jusson Ágota néniékhez benézni! – Mit csomagoljak? Fogalmam sincs, mit kell vinnem, te tudod? – Nem tudom, hová megyünk, de ha azt mondta öltözzünk melegen, akkor öltözz melegen. És hozd el az összes csokidat otthonról! Hanna szeme felragyogott izgatottságában. – Péter, tényleg élnek sárkányok?
• 100
TROTH ÉS DESZPEL – Most láttál egyet, és kérdezed – mondta fitymáló hangon Péter, aztán megsajnálta a lányt. Eszébe jutott saját, első találkozása Deszpellel, és eszébe jutott, hogy végülis Hanna egészen bátran viselkedett – ahhoz képest, hogy lány, persze. – Hidd el, én is nagyon meglepődtem, mikor először láttam. Majd mesélek, de most sietnünk kell.
• 101