Troth és Deszpel - 31. fejezet - Igazságszolgáltatás

Page 1

TROTH ÉS DESZPEL

I

Igazságszolgáltatás

Csöngettek. Péter kipirult arccal nézett apjára.

– Látod? Az igazság mindig győz! Biztosan az újságoktól jöttek interjút készíteni... – mondta lelkesen. – Anya! – kiáltott az ajtó felé induló Réka után – először egy kicsit fésülködj meg! Újra csöngettek, majd dörömböltek is a kapun. – Nem tudnak viselkedni ... – morogta az apja. – Fiam, mi ez az izé az internettel? – Leh volt! – vigyorgott diadalmasan Péter. – Feltette a képeket az erdőről, és most az egész világ tudja, mi történt! Okos az a bagoly! Az ajtóban négy feketeruhás, maszkos rendőr állt. – Le vannak tartóztatva – mondta a legkövérebb, bizonyára a főnökük. Mindannyian velünk jönnek! – De hát mi történt? – A fiú is velünk jön – válaszolt ellentmondást nem tűrő hangon a kövér. Nemzetbiztonsági ügy. Kezeket hátul összekulcsolni, lábakat szét, motozás! – Itt valami tévedés van – szólalt meg Péter anyja. Mi nem tettünk semmi rosszat. – Azt nem a mi dolgunk eldönteni! – motozta végig lassan, ráérős mozdulatokkal Rékát a kövér. Pétert és az apját is egy–két mozdulattal végigtapogatta, majd

• 201


TROTH ÉS DESZPEL kezüket hátrabilincselték és a kapu felé lökdösték őket. Az egyik rendőr fóliába tekerte, majd a hóna alá csapta a laptopot is. – Várjanak, hadd zárjuk be legalább az ajtókat – könyörgött Réka. – Erre nem kaptunk felhatalmazást – gyömöszölte őket egy fekete furgonba a kövér. Az egyik rendőr hátraült melléjük. – Anya, ne félj! Nem vagyunk hibásak! – Csend legyen! – mordult rájuk a rendőr. – Tilos beszélgetni, világos?! – A fiam még kiskorú! – kiabált Péter apja. – Nincs joguk ezt művelni vele! – Kiskorú hekker törte fel a NASA honlapját is egyszer! – mondta barátságtalanul a rendőr. Gondterhelten néztek egymásra. A városi rendőrségre vitték, és az udvaron különválasztották őket. Pétert egy kicsi, sötét terembe vitték, és ott magára hagyták. Valószínűleg több óra is eltelt, míg végre egy cilvil ruhás, fiatalabb férfi nyitott be. Sunyi mosoly ült az arcán. – Mondj el szépen mindent, fiam. Nem lesz semmi bántódásod. – Miről? – nézett rá bambán Péter. – Ne tedd itt nekem a hülyét, kölyök! – Vécére kell mennem – mondta halkan Péter. – Majd arra is sor kerül – vigyorgott a pasas. – Először szépen elmondod, hogyan csináltátok. Apád nagy erdővédő, ugye? Tudjuk jól, mindenre képes, hogy elérje, amit akar!

• 202


TROTH ÉS DESZPEL – Apát hagyják ki! – kiáltotta Péter dühösen. – Még a levelezőt is alig tudja kezelni, nem hibás semmiben! – Aha! – nézett rá diadalmasan a másik. – Gondoltam én, hogy honnan fúj a szél! Azért ez engem is meglep, hány éves is vagy, kis ördögfióka? Tizenhárom? – hangjában leplezett elismerés csengett. – Na meséld el szépen, hogy csináltad. Ha a szüleid nem hibásak, akkor elengedjük őket! – biztatta. – Nem én tettem. – Nem én tettem, uram! Nem tanítottak meg viselkedni? Halljam! Ismételd! Péter villogó szemekkel nézett rá. Dühös volt, félt is és a szüleiért is aggódott. – Nem hallom! – lépett felé fenyegetően a férfi. Belemarkolt Péter vállába és felemelte. – Isméted csak szépen! Tudjuk, hogy egy pár napig eltűntél otthonról. Most szépen elmondod, hogy kivel találkoztál és mire tanítottak. Azt hittétek, megússzátok, amiért kiskorú vagy?! – vigyorgott. Pétert hirtelen hatalmas nyugalom töltötte el: olyasféle, mint amielőtt a Könyvet becsukta. Mintegy belső teréből figyelte önmagát, a szobát, és vallatóját. Farkasszemet néztek. – Rendben, elmondok mindent – szólt Péter. – Úgy történt, hogy a föld elem őrzője, egy sárkány, elvitt magával, hogy csukjam be a sötét varázslatok könyvét, és hogy hozzuk el az igazság kövét. Tudja, az egy sárkánykő. Elmentünk egy jéggel borított helyre, ott kiszabadítottuk a tűzsárkányt a fekete sárkányok fogságából, majd...

• 203


TROTH ÉS DESZPEL – Te gúnyolódsz velem, rohadt kölyök?! – üvöltött rá a férfi. Fenyegetően felemelte tenyerét, majd Péter szemébe nézve lassan leengedte. – Nem, uram – mondta Péter halkan, nyugodtan. – Az igazságot mondom. Az internetet nem mi hekkeltük meg, hanem a levegő őrzője, egy fehér bagoly. Tudom, hogy létezik hazugságvizsgáló gép. Próbálják ki rajtam. Nem hazudok. Vallatója megvakarta a fejét. – Ez a gyerek vagy dilis, vagy nagyon ravasz – suttogta maga elé. – Sárkányok, mi?! Ez a fedőnevetek? – Nem, uram. Igazi sárkányok voltak. – Szóval elrabolt egy sárkány, és meghekkelte az internetet. Nézd, fiam, nem szeretem, ha hülyének néznek. Hidd el, felgöngyölítjük a sárkányhekkereket, csak idő kérdése. – Nem a sárkányok voltak, hanem a bagoly – mondta Péter, de már meg is bánta. Hatalmas pofont kapott a nyaka közé. – Jól van. Majd bevallod te, arról mi gondoskodunk. Egyelőre a javítóintézetbe kerülsz. Tudod, az a kiskorúak börtöne. Majd ott mondhatsz esti mesét a fiúknak – nézett Péterre kárörvendően, és vállától fogva kipenderítette az ajtón. Csikorogva fékezett a fekete furgon egy komor épület előtt. Rövid várakozás után beléptek a kapun. Kopasz, izmos, egyenruhás férfi vette át kísérőjétől. Hosszú, sötét, macskahúgyszagú folyosón mentek végig, melynek kijáratát vasrács zárta. Az egyik ajtó előtt megálltak, majd a kopasz belökte rajta.

• 204


TROTH ÉS DESZPEL – Itt laksz, öcsém, amíg kiderül az igazság – mondta a kopasz. A cella ajtaja nagyot döndült utána. Péter körülnézett. Hét kíváncsi szempár meredt rá. – Péter vagyok – mondta udvariasan. – Melyik az én ágyam? Durva röhögés fogadta bejelentését. A cella sivár volt. Négy rozoga emeletes ágy volt benne, a végén, a rácsos ablak alatt, bűzölgő vécé és repedezett mosdókagyló. Az ágyakon heverő fiúk lekászálódtak és körülállták Pétert. – De jó csukáid vannak, hallod–e... – állt elé egyikük. Izzadt tornainge kövér testéhez tapadt, saját lábbelijén lyuk hátán lyuk. Majdnem egy fejjel volt magasabb Péternél. – A cipői az enyémek – mondta a többieknek. – Kicsi lesz az neked – nézte tűnődve Péter lábát egy sovány, kisebb fiú. – A cipők az enyémek, legyen tiéd az inge. – Vetkőzz! – jött az utasítás. Péter megszeppenten nézett rájuk. – Miért hoztak be? – kérdezte egy szikár, hosszúorrú fiú. – Azt mondják, én hekkeltem meg az internetet – mondta halkan. – Én és a szüleim, de főleg én. – Vannak szülei... – röhögött a hosszúorrú. – Majd vesznek a fiacskájuknak más cipőt! – Kuss legyen! – hallatszott egy mély hang az ablak mellőli felső ágyról. Magas, barna fiú pattant le róla. Feje kopaszra nyírva, izmos karján tetoválások. – Te voltál a hekker? – nézett őszinte elismeréssel Péterre. – Hallottam, hogy nagy cirkusz lett belőle. A polgármester tegnap lemondott. Hogy csináltad?

• 205


TROTH ÉS DESZPEL – Nem én csináltam, hanem a sárkányok... vagyis a fehér bagoly... – Hú, egész hálózatotok van! Ügyesek voltatok. Bandi vagyok – nyújtott kezet Péternek. – A védelmem alatt állsz. Ti pedig lekoptok róla, a cuccait megtarthatja. A többiek savanyú képpel, de tisztelettudóan léptek hátrébb. – Sanyó, a kölyök az én ágyam alatt alszik, te átpakolsz! – mondta Bandi határozottan. Sanyó, a hosszúorrú, lemondóan „pakolt át”: piszkos lepedőjét és pokrócát átvitte az ajtó melletti alsó ágyra, ami, valamilyen okból, senkinek sem kellett. Péter nem lelkesedett különösebben az ajánlattól, mert így pontosan a vécé mellett volt az ágya, ennek minden hátrányával, de ő is „kussolt”. Úgy tűnt, a szobában Bandi a vezér, és jónak látta, ha engedelmeskedik, különösen, hogy megtarthatta a ruháit. Kongatás hallatszott. – Vacsora! – kiáltották a többiek. – Gyere le kajálni! – Inkább maradnék... – szólt Péter. Nem volt éhes, inkább csak fáradt és elkeseredett. Lefeküdt az ágyára, és aludni próbált. Nemsokára nyílt az ajtó, és beözönlöttek a fiúk. – Nesze, egyél – dobott az ölébe két szelet kenyér közé tett szalámit Bandi. Vizet a csapból kell inni. Péter hálásan felnézett. – Kösz... – Sanyó vagyok... – nyújtott kezet a hosszúorrú. – Dagi – mondta a kövér – ne haragudj a csukákért. Tudod, ez a szokás itt nálunk. Az új fiúk vetkőznek. Nem szoktunk kapni új cuccokat...

• 206


TROTH ÉS DESZPEL – Robi vagyok..., Mangó... Lacika... Ricsi... – Semmi baj a cipőkért – mondta diplomatikusan Péter – szokás az szokás. – Aludjunk. Holnap majd mesélsz. De azt is megértem, ha nem szabad köpnöd! – mondta nagyvonalúan Bandi. Péter kissé csodálkozva nézett rá, aztán megértette. – Okés! – próbált alkalmazkodni a stílushoz. – Kösz. Viszont rohadt jó történeteket tudok mesélni. Ha akarjátok, majd mesélek nektek. – Az jó lesz, mert marhára unatkozunk. Most pedig kussolni mindenkinek, mert ez a gyerek már zöld a fáradtságtól – oltotta el a villanyt Bandi. A reggeli gongatáskor lementek az ebédlőbe. Az ebédlőben kopott viaszosvászon abrosszal leterített asztalok álltak, mellettük lócák. Körülbelül hetven– nyolcvan, különböző korú fiú ült az asztalok körül. Bandi vezette a sort, tálcát vett, és kenyeret, teát és egy kocka kemény gyümölcssajtot tett rá, majd az egyik asztalhoz ült. Utána sorban a többiek is, Péter zárta a sort. – Új fiú! – hallotta a suttogást. – Né, még fel van öltözve! – füttyögés, nevetés kísérte a megjegyzéseket. Néhányan felálltak, és Péter arcába bámultak. Tekintetük nem ígért sok jót. – És úgy is marad! – mondta hangosan Bandi. Erre csend lett. A rájuk vigyázó őr nem tudta eltitkolni meglepetését, de nem szólt semmit. Reggeli után felmentek a szobáikba. – Mi következik most?

• 207


TROTH ÉS DESZPEL – Visznek tanulni! – mondta sóhajtva Lacika, a kicsi sovány fiú. – Az nem olyan szörnyű... – sóhajtott fel megkönnyebbülten Péter, de csak megsemmisítő pillantásokat kapott válaszul. – Nem hekkelni kell, okoskám, matekkel kínoznak... – mondta vészjósló hangon Bandi. Péter jónak látta nem erőltetni a témát, nagyot, bánatosat sóhajtott ő is. – Ebéd után lemehetünk az udvarra focizni. – tette hozzá biztatóan Sanyó. Péter hátán végigfutott a hideg. – Pocsék egy hely ez a javítóintézet – döntötte el magában. A tanulás valóban nem volt egy leányálom. Három terembe zsúfolták őket, úgy nagyjából korcsoport szerint. Kis idő múlva sovány, kopaszodó, szemüveges tanár nyitott be hozájuk, enyhe pálinkaszag áradt belőle. Észre sem vette, hogy új tanítványa van. A tanítás főleg fegyelmezésből állt, a tanár a legkisebb tévedésre „baromarcú bandának” nevezte őket. Péter ismerte a tananyagot, kapásból tudott volna válaszolni minden kérdésre, de jobbnak látta mélyen hallgatni. Tanulás és ebéd után volt egy óra szabadidejük, amelyet kötelező módon az udvaron kellett tölteniük. – Ha akarsz, beállhatsz a csapatunkba! – mondta nagyvonalúan Dagi. – Kösz, inkább nem, ha lehet drukkolok nektek! – tért ki Péter. – Nem bánom – mondta Dagi. Ahogy kiértek az udvarra, Bandi mellé lépett.

• 208


TROTH ÉS DESZPEL – Az új fiú a haverom! – mondta mély, zengő hangján. Vihogás, füttyögés kísérte szavait, de csak tisztes távolságból. – Mi van, óvóbácsi lettél? – kérdezte kihívó hangon egy magas szőke. – A kölyök a hekker. Tudjátok, az erdővel a sztori, amivel tele voltak az újságok. A sárkányhekkerekhez tartozik. – mondta Bandi. – Ő a fehér bagoly embere. – Ez olyasmi, mint a wikileaks? – kérdezte hátul egy hang. – Nem, nem olyan. Ez sokkal, de sokkal keményebb. Lehet, hogy a jakuzák is benne vannak! – nézett rá Bandi. – Úgyhogy a kölyök az tabu. Meg fog tanítani minket is. Mély, tisztelettudó csend követte szavait. Este, vacsora és lámpaoltás után nem jött egyiküknek sem álom a szemére. – Bandi.... – szólalt meg Péter halkan – te miért vagy itt? – Gyilkosságért – áradt Bandi hangjából a büszkeség. – Na ne..., vagyis csak azt akartam kérdezni, hogy kit öltél meg? – A mostohaapámat. Konyhakéssel. Rendszeresen vert minket és az anyámat is. Nem bántam meg egyáltalán, megérdemelte. Amúgy semmi közöd hozzá. Péter hallgatott egy ideig, de csak nem hagyta nyugodni a kíváncsiság. – És te, Lacika? – suttogta bele a sötétségbe. – Megrángattam egy lányt az iskolában... – hallotta a szomorú kis hangot. – Hátracsavartam a karját, és beleraktam a kukába. Mindig csak csúfolt. Aznap rossz

• 209


TROTH ÉS DESZPEL napom volt otthon is. – mondta kis szünet után. – Anya bejelentette, hogy nincs pénz, Olaszországba kell mennie dolgozni és ezentúl a nagyinál fogok lakni.... Nem is vertem meg nagyon, mégis úgy visított, hogy az egész suli összegyűlt körénk. Amúgy a nagyival semmi bajom, csak... – vékonyodott el a hangja. – Ezért beraknak ide? – hűlt el Péter. – A csajszi apja valami nagy góré a politikában – szólt bele Dagi. – Úgy ugrál a diri a suliban, ahogy ő fütyül. Te hol élsz, hekkerkém, a holdon? – És te, Dagi? Te miért... – Autót loptam! – vágta rá büszkén. – Valami baj lehetett a motorral, mert belehajtottam egy oszlopba, így kaptak el... – Nem is tudsz vezetni! – cukkolta a Ricsiként bemutatkozó, szeplős fiú. – Várj csak, megmutatom én neked, ki tud vezetni... – recsegett az ágy Dagi alatt. – Kuss legyen! Ez Bandi kedvenc szavajárása – állapította meg magában Péter. – Tény, hogy hatásos. Minden nap jött egy őr Péterért, órákon át vallatták. A fiúk egyre tiszteletteljesebben viselkedtek vele. – Azt mondtad, hogy mesélni fogsz nekünk... – juttatta eszébe egy délután Lacika. – Ha nem untatsz halálra, akkor résztvehetsz a sittes gyúráson! – toldotta meg kegyes hangon Bandi. – A micsodán? – értetlenkedett Péter. – Gyúrunk. Bandi vezeti. Ő a legjobb ebben... – magyarázta Ricsi.

• 210


TROTH ÉS DESZPEL – Mit gondolsz, miért pont ő a vezér?! – kérdezte kajánul Sanyó. – Talán mert díjat nyert mesemondó versenyen? Mégis, hogyan akarod megvédeni magad?! Nem fog Bandi egész életedben dajkálni... – Na jó! – sóhajtott Péter. Egyetlen porcikája sem kívánta a gyúrást. Haza szeretett volna menni. Vajon mi lehet a szüleivel? – szorult el a szíve. Mesélni kezdett. Aznap éjjel alig aludtak valamit. Hajnalban Bandi ébresztette. – Talpra, sárkánylovas! Gyúrunk! És gyúrtak. Bandi nagyon jó edző volt, remekül kihasználta a rendelkezésükre álló kevés teret. Péter hátán tíz perc múlva csorgott a verejték. A napok meg csak teltek. Gyúrás, reggeli, vallatás, suli, ebéd, tanulásnak nevezett piszmogás, udvar, vacsora, esti mese. A vallatás volt a legfárasztóbb. Többen is próbálkoztak. Teszteket töltettek ki vele, fenyegetőztek, keresztkérdéseket tettek fel, de nem sikerült zavarba hozniuk: csak az igazságot mondta. Vallatói egymásra vetett pillantásaiból úgy rémlett, hogy bolondnak tartják, de nem adták fel. Izmai viszont megerősödtek, de ennek ellenére sem volt hajlandó résztvenni az udvari focibajnokságokon. – Ez a víz tisztítása kamu, ugye? – kérdezte zavartan Dagi. – Na persze, a sárkányok azok nem kamu... – vihogott Sanyó. – Kipróbálhatjuk... – szólt csendesen Péter. – Ja, az Alligátoron kezdjük. Ráfér a tisztítás, mindig büdös... – vágta rá lelkesen Lacika.

• 211


TROTH ÉS DESZPEL Az Alligátor egy másik cellában lakott. Senki nem tudta, honnan ragadt rá ez a név. Ha egy módja volt, mindenkibe belekötött, lehetőleg a nála gyengébbekbe: Lacika pedig ideális célpont volt számára. – Ő miért van bent? – A bátyja belekeveredett valami betöréses rablásba. Az Alligátor jelentkezett tettesnek és viszi a balhét, mert még kiskorú, és így hamarább kiengedik – mondta Ricsi. – Lacika, mikor legközelebb meglátod őt, gondolj arra, hogy nagyon szeretheti a bátyját, hogy ezt vállalta helyette. – Egy frászt szereti, az az alak szétverte volna a fejét, ha nem jön be – morgott Bandi. – Akkor is szép volt tőle. Most pedig jusson eszetekbe egy igazán szép emléketek. Valami, akármi, aminek örvendtetek. Hangos nevetés fogadta a szavait. – Komolyan mondom. Nem kell elmondanotok senkinek. Biztos történt veletek valami jó dolog. Egyetlenegy is elég. Ha legközelebb látjuk az Alligátort, az első gondolatunk legyen az, hogy szereti a bátyját. A második gondolat meg legyen a szép emlék. Mély töprengésbe merültek. Másnap, a reggelinél az Alligátor teljes mellszélességgel indult a billegő tálcával helye felé igyekvő Lacika felé. – Víz – suttogta Péter. Lacika derűs szemekkel mosolygott a tank kecsességével érkező fiúra. Az Alligátor megtorpant, zavartan nézett a vékony kis srácra, esetlen mozdulattal kikerülte, és morogva leült reggelizni.

• 212


TROTH ÉS DESZPEL – Csúcs... – Dagi alig tudta visszafogni a nevetését. Másnap reggeli után váratlan dolog történt. – Mozgás, hekker gyerek! – nyitott be a kopasz őr. – Kiengednek. Ti meg mit bámultok? – nézett a többiekre, kilökte Pétert, és bedöndítette maguk mögött a zárka ajtaját. A vallatóterem bejárata mellett György bácsikája állt.

• 213


Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.