1
2
E szközhasználók A Tremoctopus violaceus polip nem csak a 4 lába közötti hártya miatt érdekes. A fiatal egyedek képesek kitépni egyes medúzák csalánozó lábait, és azzal védik magukat, pont úgy, mintha egy ostor lenne náluk. A medúzák persze utálják a dolgot.
A csimpánzok eszközhasználatát ismerjük a legrégebben. Közeli rokonaink, így nem meglepő, hogy hosszú pálcákkal ki tudják piszkálni a hangyákat a rejtekhelyükről, de ezenfelül más eszközöket is használnak.
A lugasépítő selyemmadár nemcsak sátrat épít párjának, de hogy elkápráztassa, különböző színű dolgokból épít precízen megszerkesztett kis kiállítást, talán így bizonyítva jó ízlését.
A legelszántabb eszközhasználók talán a hódok. Nemcsak kivágják a patak közeli fákat, de ezekből komoly gátakat (akár több száz métert) építenek, hogy a lakóhelyük körül megemelkedjen a biztonságot adó vízszint.
A palackorrú delfin nagyon tanulékony állat, de saját kútfőből se tehetségtelen. Képes szivacsdarabokat letépni a korallokról, majd – a szájába fogva – lesepri vele a sekély óceáni aljzatot, élelem után kutatva.
3
A hollók nem csak a mesékben játsszák az okosat. Az életben is igen csavaros észjárásúak, pálcákkal, tüskékkel képesek kipiszkálni a rovarokat, de szívesen löknek diókat a kocsik elé, hogy az – ráhajtva – feltörje a dióhéjat.
Az egyiptomi keselyű igencsak szereti a strucctojást. Feltörni azonban nem mindig sikerül elsőre, fog hát egy szimpatikus követ a csőrébe, és azzal töri fel a tojást. Jó étvágyat!
A tengeri vidra előszeretettel fogyaszt kemény páncélú apróságokat, például kagylókat. Ahhoz, hogy fel tudja törni kemény vázukat, visz magával egy lapos követ a tengerre, és – a hátán lebegve – a kőhöz ütögeti peches áldozatait.
A mangróvegém a víz partján állva halászik kis halakra, békákra. Hogy jusson is valamire, képes valódi csalit belökni a vízbe a lába elé, ami odavonzza az éhes kishalakat.
A levélvágó hangyák igazi földművelők. Apró levéldarabokat vágnak le és cipelnek el a föld alatti bolyukba, hogy megfelelő táptalajt készítsenek egy gombafajnak, amelyet aztán a dolgos nap végén megesznek a hangyák.
4
Északi-sark A narválok hosszú agyara akár 3 méteresre is megnőhet. Folyamatosan nő, spirál alakú, és nem szarv, hanem valójában egy furcsán növő fogról van szó. A narválok eszerint sosem láttak még fogszabályzót.
A rozmár az egyetlen fókaféle, amelyiknek agyara van, egyből kettő. A hatalmas agyarral nemcsak egymást és a jegesmedvéket ijesztgetik, de megesik, hogy a hatalmas állatok az agyaraik segítségével tudnak csak kievickélni a partra, vagyis a csúszós jégre.
A lemmingek kedves kis jószágoknak tűnnek, olyanok, mint az aranyhörcsögök. A zord hideg azonban, úgy látszik, rossz hatással van rájuk, mivel a lemmingek kifejezetten agresszív állatok.
A sarki farkas valójában a szürke farkas egyik alfaja. Kisebb csapatban vadásznak, és ha sikerül elejteniük mondjuk egy rénszarvast, felváltva őrködnek a tetem felett, mivel egyszerre képtelenek felfalni az egész állatot.
A keleti pézsmatulok nagyon erős állat. Szarvaival gondolkodás nélkül feltöri a nagyon vastag jeget is, hogy hozzáférjen az alatta lévő vízhez. Hozzá van szokva az ilyen zord körülményekhez; már a mamutokkal együtt is taposta a havat.
Az orkák (gyilkos bálnák) szeretnek csapatban vadászni. Ez nemcsak a kishalak összetereléséből áll, de együtt képesek megtámadni még a jóval nagyobb kék bálnát is. Talán ezért is nevezik az orkát a tengerek farkasának.
A medvék egy része téli álmot alszik, hogy átvészelje a táplálékban szegény hideg telet. A jegesmedve viszont egész évben a zord hidegben él, úgyhogy nem sok értelme lenne a téli álomnak, legfeljebb ha az egész évet átaludná. Szerencsére fókákra egész évben tudnak vadászni.
5
A jegesmedvék szőrét mindenki fehérnek gondolja, de inkább csak a környezetének – a hó – színét veri vissza. Amúgy közelebb áll az átlátszóhoz, így tudja a nap fényét levezetni a jegesmedve a bőréhez, ami meglepő módon fekete. Mellesleg a jegesmedvék olyan jól ,,szigeteltek”, hogy hőkamerás képen nem is látszanak.
A grönlandi cápa ritka állat, ráadásul húsa frissen erősen mérgező. Egy kiadós grönlandi cápalakoma a nagyon erős részegségre hasonló tüneteket produkálhat, az óvatlan ínyenc még felállni is képtelen a vacsora után.
A sarki róka roppant jó hallással bír. Nagy, előreálló fülei segítségével még a legapróbb neszt is meghallja, még akkor is, ha az vastag hóréteg alól jön. Ekkor hatalmasat ugrik a levegőbe, és saját súlyával töri át a havat, hogy zsákmányához jusson. A lemmingek – zsákmányként – ezt a részt utálják a legjobban.
6
H egy v idéken A macskafélék alig esznek növényeket, lévén ragadozók. Az Ázsiában élő hópárduc azonban elég sok növényi résszel egészíti ki táplálékát. Bár a magánál 3-szor nagyobb állatokat is képes leteríteni, nem szégyelli, hogy néha egész egyszerűen legeli a füvet.
A hegyi gorillák és az alföldi gorillák közeli rokonok, de a hegyi fajnak rövidebbek a karjai, ellenben nagyobbak, hosszabb a szőrük. Több időt tölt a talajon, mint bármely más főemlős, lába hasonlít az emberére. A gorillák növényekből minden este új fészket építenek maguknak.
A puma Észak-Amerika legnagyobb és legveszélyesebb macskaféléje. Megvan az a rossz szokása, hogy fáról leugorva, lesből támadja meg kiszemelt zsákmányát. Emiatt az is előfordul, hogy gyanútlan turistákra támad, akiknek nincs túl sok esélyük a menekülésre.
A kanadai vadjuh nem divatból hordja a fején a látványos szarvait. Párzási idő előtt a hímek összegyűlnek, és megküzdenek egymással, hogy kiderüljön, ki az erősebb. Természetesen a fejükkel csapódnak egymáshoz, aminek a hangja másfél kilométerre is elhallatszik. Biztos fájhat...
A csincsillának van talán a világon a legfinomabb bundája; kell is az Andok hideg hegységeiben. A titka az, hogy egyetlen szőrtüszőből (amiből egy rendes állatnak vagy embernek egy szőrszála nő ki) akár 80 nagyon vékony szőrszál nő!
A hegyi kecske prímán alkalmazkodott a zord sziklás környezethez. Ráadásul az újszülött kis kecskének alig néhány perce van arra, hogy beletörődjön abba, hová született, és már lábra is kell állnia, hogy kövesse az anyját. 6000 méter magasságban a Himalája környékén még ugrópókokkal is találkozhatunk. Ezek éjszakánként gyakran teljesen megfagynak, de amint a nap melege kiolvasztja őket, életre kelnek.
Az alpaka gyomra egy különös váladékot termel, amivel sokkal hatékonyabban tudja kivonni a tápanyagokat a gyomorba került növényekből. Így sokkal zordabb élőhelyeken is vígan meg tud élni, kevesebb vagy rosszabb minőségű táplálékkal.
A vörös panda neve sokakat félrevezet. Bár régen valóban a medvék rokonságába sorolták, majd a mosómedve távoli unokatestvérének gondolták, mára kiderült, hogy inkább a menyétek állnak vele nem túl közeli rokonságban. (Ráadásul nevezik még macskamedvének és tűzrókának is.)
7
8
Szavannák Na, mit mond a zsiráf? Semmit, mivel a zsiráfnak nincs hangszála. Pedig amilyen magasan van a feje, egész messze elhallatszana a hangja. A zsiráf lehetett volna a szavannák hangosbemondója, de nem lett.
A földimalac nem rokona a malacoknak. Gyakorlatilag nincs is élő rokonsága (vagy ha van is, tagadják) a mai állatvilágban. Mintha egy véletlenül itt maradt ősállat lenne, mondjuk, pontosan úgy is néz ki.
A hím oroszlánok igazán tudják, hogyan kell élni. Ők az állatok királyai, és a nagy királykodásban vadászni sincs már idejük. A zsákmányt ugyanis szinte mindig a nőstény oroszlánok ejtik el, persze, azért a lakomára a hímek is időben odaérnek.
Anya csak egy van... de melyik? A zebra anyuka 2-3 napig egyedül neveli újszülött kicsinyét, mégpedig azért, hogy a kicsinek legyen elég ideje megtanulni, felismerni az anyját, ami nem kis feladat. A zebrák elég egyformának tűnnek elsőre, a kicsiket inkább az anya hangja, szaga segíti.
9
Az elefánt ormánya igen érzékeny szerv. 15 ezer izomból áll, így a gazdája a legfinomabb mozgásokra is képes vele. Akár egy pénzérmét is képes felvenni a földről. Az elefántok nem tudnak ugrani. Ezzel a ,,teljesítményükkel” az emlősök között egyedül vannak.
Egy strucc gyorsabban tud futni, mint egy ló. Ehhez persze iszonyatosan erős lábakra van szüksége, cserébe viszont egyáltalán nem tud repülni (szárnyai azért vannak).
A foltos hiéna nemcsak dögevő, de rettegett vadász is. Hordában járva még az oroszlánra is rátámadnak, ha másért nem, hát ezért, hogy a zsákmányát elvegyék.
A vízilovak nagy, lomha állatok, igaz? Nos, azért nagyon hangosan nem érdemes a testsúlyukkal cikizni őket, merthogy gyorsabban futnak, mint az ember. Ráadásul elég veszélyes is: Afrikában több ember sérül meg víziló támadása miatt, mint oroszlán vagy orrszarvú támadásától!
A páviánok elég sokáig képesek kibírni ivás nélkül úgy, hogy reggelente lenyalogatják bundájukról a hajnalban lecsapódott kevéske harmatot.
10
Ó ceánok A tengeri csillag képes visszanöveszteni a leszakadt karját, sőt! A leszakadt tengericsillag-kar is képes visszanöveszteni magának az egész tengeri csillagot. Nem egyszerű mutatvány, de ha van elég eltárolt energia és tápanyag a karban, sikerülhet.
A legtöbb csikóhalfaj olyan kicsi és jól álcázott, hogy csak a legutóbbi évtizedekben találtak rájuk a kutatók, miközben már régóta ott úszkálnak a szemünk előtt.
A medúzáknak nem tesz jót a napozás, mivel testük 98 százalékban víz; a napon egyszerűen elpárolognak.
Az üvegsügér majdnem teljesen átlátszó. A gerince teljesen látszik, de még a belszervei is, ha jól megfigyeljük. Ráadásul közkedvelt akváriumi hal, de árulnak festett példányokat is.
Nem minden bohóchal sárga. Összesen 28-féle bohóchalat ismerünk, a mintázatuk nagyjából megegyezik, de a színük lehet piros, fekete vagy barna is.
A polipoknak három szívük van, és a vérük kék, nem pedig vörös.
A tengeri rózsával kapcsolatban már az is érdekesnek hangzik hogy állat, és nem növény. Egész felnőtt életét a zátonyhoz kötve éli, mint egy növény.
A tengeri kígyók a szárazföldi kígyókból alakultak ki, és ma is tüdővel lélegeznek a víz felszínén. Számos fajuk kifejezetten mérgező, sőt a világ legerősebb kígyómérgét is egy tengeri kígyó birtokolja. Jobb elkerülni őket!
A szivacsok is helyhez kötött fura, ősi testfelépítésű állatok. Nemhogy hasonlítanak a mosdáshoz használt szivacsokhoz, de régen valóban ezeket az állatokat halászták ki, szárították meg és használták szivacsként. Később jött csak a műanyag szivacs, az persze már nem állat.
A tengeri uborkák sem vegetáriánusoknak valók, ezek is állatok (a japán konyha amúgy használja). Néhány fajuk pedig védekezésképp képes a száján keresztül ,,kilőni” a belszerveit, nyelőcsövét, kezdetleges gyomrát, bélrendszerét, amit néhány hét alatt újranöveszt.
11
12
Cápák A fűrészescápák az állatok hihetetlenebbik feléhez tartoznak. Hosszú orrukon fogak vannak, pont úgy, mint egy fűrészen. Ráadásul ezek az eszement állatok úgy is használják, mint egy recés kést. Szétfűrészelik gyanútlan áldozatukat, épp csak villájuk és desszertkanaluk nincs.
A Horn-foki cápa a sekélyebb tengerek fenekén él. Uszonyaival hajtja magát előre, mintha lábai lennének, és így keresi meg élelmét a talajon.
A cápáknak nem egy, hanem több sorban állnak a fogaik, és ha egy kiesik (ez elég gyakori dolog) a mögötte lévő fog előrehajlik, így aztán minden cápának tökéletes a mosolya.
Sok cápafaj csak akkor tud fennmaradni, ha mozog, ráadásul a kopoltyúikba is csak így tud friss víz jutni. Ez pedig azt jelenti, hogy ha megállnak, elsüllyednek és megfulladnak. Elég mozgalmas az életük.
A szürke szirtcápa gyakori cápa a sekély vizekben, de mélyebbre is lemerészkedik. Amelyik egyed a felszín közelében él, sötétebb szürke, mint a mélyebben élő társai, egész egyszerűen azért, mert lebarnul” ” a napfény hatására.
A nagy fehér cápa akár 2 méterre is képes felugrani a tengerből.
A cápák a sós tengerben élnek, de a bikacápa szeret kirándulni. Képes felúszni az édesvízű folyók torkolatán, egészen messze a sós óceánoktól. Az Amazonas folyóban – a tengertől 4000 méterrel távolabb – is fogtak már ki bikacápát, legalábbis egy horgász ezt mesélte.
A tigriscápák a menzák hősei lehetnének, mert mindent megesznek. Halat, delfint, rákot, gumiabroncsot, csónakot, bóját, rendszámtáblát. És még repetáznak is.
A pörölycápa furcsa feje arra szolgál, hogy az állat
jobban tudjon úszni, és ne süllyedjen el. Bár az is igaz, hogy a pörölycápákon kívül ezt minden más cápafaj képes volt megoldani, ilyen flancos fejforma nélkül is.
A cetcápa a mérete miatt kapta nevét, valójában semmi köze a cetekhez, viszont a cetcápa a legnagyobb hal a világon, egyben tehát a legnagyobb cápa is. De amilyen nagy, olyan veszélytelen: planktonokkal táplálkozik.
13
14
T engeri
emlo ´´sök
A kék bálna mérete ellenére is kecses, elegáns jószágnak tűnik, pedig súlya elérheti 30 elefántét is! (Ez úgy 150 ezer kilogramm.) Csak a nyelve súlyosabb, mint egy közepes elefánt. A szívéből kivezető ütőéren akár egy ember is át tudna kúszni.
A bálnáknak és a delfineknek gyakorlatilag nincsen szaglásuk, az ízlelésük viszont annál jobb. A tengeri emlősöket könnyű megkülönböztetni a halaktól. Farkuszonyuk ugyanis mindig vízszintes, míg a halaké mindig függőleges. (Nem is lehetne egyforma, hiszen a tengeri emlősök hátsó uszonya voltaképp a lábakból alakult át, a halaknál pedig nem.)
A manátusz nagyon nem bírja a hideget. Ránézésre azt hisszük, hogy vastag zsírréteg borítja, de könnyed habteste a hatalmas gyomra miatt ilyen. Zsír alig van rajta, és nagyon fázós állat. Ráadásul, ha lehűl az idő, az emésztése is majdem leáll. Ebbe bele is pusztulhat.
15
A delfinek, ugye, emlősök, tehát fel kell jönniük a felszínre levegőt venni. Ez akkor igazán nehéz, amikor alszanak, épp ezért a delfineknek egyszerre csak az agyuk egyik fele alszik, a másik fele ügyeletben van, és intézi a légzést. A delfin nagyon cuki állat, követi a hajókat, játékos, okos és... naponta a testsúlyának harmadát képes felfalni halakból. Na, innen az a sok energia.
A grönlandi bálna 200 évig is élhet; ezzel a legöregebb emlősállat címét birtokolja. Ráadásul 100 tonna körüli súlyával majdnem a legnagyobb bálna is.
Az ámbrás cet akár két órán keresztül is a víz alatt tud maradni, miközben 2000 méteres mélységig hatol az óceán mélyére. Erre azért van szüksége, mert táplálékát a mélyben szerzi be.
A beluga nyakcsigolyái – ellentétben a többi bálnáéval – nincsenek összenőve, így tudja mozgatni a fejét fel-le és oldalra is. A beluga mérete a delfinekéhez hasonló, de a bálnák rokona.
16
Rák- és skorpiófélék A tőrfarkú rákfélék a legősibb ízeltlábúak közé tartoznak. 450 millió éve jelentek meg, jóval korábban, mint a többi rákféle vagy az emlősök, hüllők, dinoszauruszok, madarak.
A rákoknak nincsen foguk, de a nagy tarisznyarák (és több más rákfaj) gyomrában a fogakhoz hasonló őrlőszerszám található. Ezek őrlik meg a táplálékot.
A tevepók igazi ritkaság az állatvilágban. Nem igazi pók, inkább csak a pókok és a skorpiók közös rokona. Elsőre tényleg olyan, mint egy pók, de – jobban megnézve – a feje és a teste inkább hasonlít egy skorpióéra.
A skorpióknak – szó szerint – hátul is van szemük, a hátpajzsuk szélein. Ezekkel ugyan nem látnak tisztán, de pontosan érzékelik a fény változását, vagyis, ha jön valaki mögöttük.
A remeterák nem bízik saját páncéljában, úgyhogy keres magának egy komfortos, üres tengeri csigahéjat, és belebújva közlekedik, külön páncélként használva. Dupla védelem, ez a biztos...