Zöldhullám

Batla Aki elt űn t, aztán visszatért

Írta: Nagy Loránd István Fotó: 123rf.hu

Száz évvel ezelőtt még nagy számban költött a Kis-Balaton vadregényes élőhelyein, majd ötven évnyi „csendet” követően a Hortobágyon telepedett meg. Azóta régi pátriájában és egy maréknyi új területen is fel-felbukkant alkalmi fészkelőként, mégis óriási szerencse kell, hogy megpillanthassuk.

gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjének íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó batla (Plegadis falcinellus) hatalmas elterjedési területtel rendelkezik – Eurázsia és Afrika mellett Ausztráliában és Amerikában is előfordul. Teljes európai állományát 28–37 ezer párra becsülik. Legnépesebb kolóniái Oroszországban, Ukrajnában és Romániában élnek. Az 1920-as évek elején a Kis-Balaton még igen jelentős, mintegy ezer párt számláló batlasokasággal büszkélkedett. A telep megszűnését követő évtizedekben csak rendkívül ritkán bukkant fel hazánkban e társas életet élő gázlómadár. Az 1970-es évek végén megtelepedett a Hortobágyon, ahol azóta is rendszeresen költ, a Csaj-tavon, a Péteri-tavon, a Tisza-tavon, Tiszalúc gémtelepén, valamint a Kis-Balaton és a Dinnyési-fertő területén pedig alkalmi jelleggel fészkel. A

A kanalasgémeknél kisebb termetű (kifejletten 55–65 cm hosszú, 85–105 cm szárnyfesztávolságú),

A batla (Plegadis falcinellus) a fokozottan védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 500 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e hajlott csőrű íbiszféle – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”. Kiemelt oltalom

bíborosan csillogó, sötétbarna tollazatú, erősen lefelé görbülő csőrű batlák április elején érkeznek vissza hazánkba a Szaharától délre található telelőterületeikről. Az 1980-as évekig főként az ártéri ligeterdőket és a mocsári bokorfüzeseket részesítették előnyben, azóta azonban leg gyakrabban nádasokban telepszenek meg. Az ember számára nehezen megközelíthető költőhelyeiket májusban foglalják el. A kotlás megkezdése néha a nyár első hónapjára is áttolódhat. Gallyakból, nádból és gyékényszálakból készített fészkeikbe rendszerint négy tojást raknak le, amelyeken mindkét szülő kotlik. A fi ókák 21 nap elteltével kelnek ki, majd kéthetes korukban elhagyják szűkössé váló otthonukat. Röpképességük eléréséig a nádas rejtekében járkálnak ide-oda. Ez idő alatt – valamint a szárnypróbálgatások kezdeti hónapjaiban – szüleik gondoskodnak a táplálásukról. Férgeket, rovarlárvákat és csigákat, kisebb békákat és ebihalakat fogyasztanak. Elsősorban zsombékosokban kutatnak zsákmány után, ahol a növényzet takarásában rejtve ténykedhetnek. A nyílt vízre csak ritkán merészkednek ki.

Nyár végén csapatokba verődnek: szülők és utódaik együtt néznek táplálék után. Elvonulásuk augusztus utolsó hetétől szeptember közepéig zajlik, akadnak azonban olyan egyedek is, amelyek csak októberben vagy novemberben hagyják el Magyarországot. Kinyújtott nyakkal, gyors szárnycsapásokkal, gyakran hullámzó sorokban repülnek.

A batla leggyakrabban kanalasgémek, bakcsók, kis kócsagok, üstökösgémek és kis kárókatonák telepeihez csatlakozik fészkelési id ő szakban.