HISTÓRIA

Írta: Hidvégi Brigitta Fotók: Gulyás Attila Ha főúri kastélyokra gondolunk, alapértelmezetten a fényűzés, a jólét, az elegancia vagy az aranyozott porceláncsészék és a tündöklő kristálycsillárok jutnak az eszünkbe. Az már kevésbé, hogy kik azok, akik a háttérben meghúzódva gondoskodnak róla, hogy minden makulátlan és zökkenőmentes legyen. A gyulai kastély Magyarországon talán az egyetlen, ahol a személyzet életébe is bepillantást nyerhetünk.

T

alán elsőre nem is gondolnánk, hogy ez izgalmas lehet. Bevallom, kicsit én is így voltam vele. Egy nagy adag kíváncsisággal érkeztem, hiszen nehéz volt elképzelni, mi lehet olyan érdekes a szolgálók életében. A grófok, grófnők mindennapjai – na, az már valami! Csupán arról feledkeztem meg, hogy az ő hétköznapjaiknak bizony szerves része volt a cselédség. Az Almásy-kastély teljesen meggyőzött. Mire kijöttem az épületből, már pontosan tudtam, mennyire fontos szerepet töltöttek be a szolgálók a kastély életében, és hogy csak ezzel együtt ismerhetjük meg azt igazán.

Egy váratlan török emlék A kastély tornyában állva szuperül be lehet látni a környéket, sőt, aki nagyon magas, az tiszta időben akár az erdélyi Bihar-hegység sziluettjét is ki tudja venni a távolban. Az épület mögötti részen egykor az angolpark húzódott, most a várfürdő terül itt el. A kastély körül több száz éves fák nyújtózkodnak az ég felé, amelyek madarak hadainak adnak otthont – zöld küllők, erdei pintyek, az egyik platánra még a kacsák is fel szoktak mászni –, és rálátunk a kastély másik végén álló toronyra is, amelynek az alja egykor kapuként funkcionált, és azért különleges, mert még a török uralom alatt épült.

A kastély tornyából tökéletesen rálátni Gyula másik nevezetességére, a várra

A török korban ezen a kapun keresztül lehetett bejutni a vár területére A kastély és a közeli gyulai vár története szorosan összekapcsolódik. Hajdanán egy palánkfal húzódott a vár körül (az első, kisebb kastélyt ezen belül építették), ennek a kapujáról van most szó. Vezetőnk, Szilágyi Sándor elmondja, hogy állítólag Magyarországon ez az egyetlen ilyen nagy, épségben megmaradt, világi török épület, hiszen a minaretek, türbék, dzsámik és a fürdők vallási jellegű helyszínek. De van itt más is a törökök hagyatékából. Az udvaron fehér kövek jelzik egy minaret és egy dzsámi egykori helyét, ezek anno I. (Nagy) Szulejmánnak lettek szentelve.

Ahol most a Hunguest Hotel Erkel áll, ott egykor dámvadaskert terült el, de volt mellette fácános is. A kastély szomszédságában üvegházat emeltek, ahol többek között citromot és narancsot termesztettek, és a kastély lovardája is fontos szerepet töltött be, itt indult ugyanis újra a színházi élet 1849 után.

A Harruckernektől az Almásyakig Ha a kastély történetét szeretnénk felgöngyölíteni, egészen a török hódoltság utánig kell visszamennünk az időben, amikor Harruckern János György királyi hadi élelmezési biztos megkapta Békés vármegyét III. Károlytól. Akkoriban a terület igencsak néptelen volt, ezért a katonatiszt újra benépesítette azt magyar, német, román és szlovák családokkal. A legelső, kis kastélyt 1720-ban emelték, később ezt bővítgették és építették át számtalan alkalom-

mal. Harruckern Ferenc alakíttatta ki a barokk épületet, unokája, Wenckheim Ferenc pedig fényűző rezidenciát varázsolt belőle, lovardát emeltetett, a parkba és a télikertbe egzotikus növényeket telepíttetett. Az Almásy család Wenckheim Stefánia Mária grófnő és gróf Almásy Kálmán 1855-ös házasságával került kapcsolatba a gyulai kastéllyal. 1944-ben az épületet kifosztották, a parkettát és a könyveket eltüzelték. Hatalmas szerencse, és ebben a kastély szintén nagyon egyedi, hogy egy régi, részletes leltárnak köszönhetően gyakorlatilag újra tudták alkotni a bútorokat, mert minden paraméterük – a stílusuk, a színük, az anyaguk – fennmaradt írásos formában.

Eredetileg egy kisebb kastély állt itt, amelyet folyamatosan bővítettek Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György A második világháború után a kastélyt államosították, ezután volt itt szakmunkásképző iskola, ápolónőképző, és csecsemőotthonként is funkcionált az épület. A parkban 1960-ban termálfürdőt alakítottak ki. A kastélyt az 1990-es évektől kezdve fokozatosan kiürítették, és a csecsemőotthon 2002-ben végleg kiköltözött. Az állami tulajdonú épületet 2011-ben vette át a gyulai önkormányzat. 2014-ben kezdődött meg a helyreállítás egy EU-s pályázat keretein belül. A kiállítás 2016-ban debütált a Magyarországon szokatlan témával: a szolgálók életével.

Csengetett, Mylord? A kastély alsó termeinek jó részét foglalja el a már említett, egyedi koncepciójú kiállítás, amely a szolgálók mindennapi feladatait mutatja be, a legtöbbször interaktív módon. Az első termek egyikében helyet foglalhatunk a személyzet asztalánál (nyomban a Csengetett, Mylord? című sorozatban érezhetjük magunkat), és kezünket egy adott pontra és valamelyik tárgyra – például egy evőeszközre vagy egy stoppolófára – helyezve a kivetítőn megnézhetjük a használati eszközhöz fűződő feladatokat. Például láthatjuk, mennyire nem volt egyszerű a cipőpucolás, nem csoda, hogy mire egy inas megtanulta tisztességesen elvégezni a műveletet, jó pár lábbelit tett tönkre. A nehézség az volt, hogy a viaszt egyenletesen kellett eloszlatni, amelyet egy gyertya segítségével melegítettek fel a cipőn. Látjuk már a hatalmas hibalehetőséget: ha az illető nem volt elég óvatos, könnyen megégethette a lábbelit.

De nemcsak a cselédség tevékenységeiről kaphatunk képet, hanem a személyükről is. Egy hatalmas érintőképernyőn a személyzeti hierarchia rajzolódik ki előttünk. Ha rányomunk például a komorna, a kertész vagy a társalkodónő pozíciójára, megtudhatjuk, mi volt az illető

Interaktív módon mutatják be az ebédlőt…

…és a cselédség tagjai közti hierarchiát is

munkája, és konkrét személyeket is megismerhetünk, akik valaha itt szolgáltak.

Az említett hierarchia egyébként egyáltalán nem volt kőbe vésve: lejjebb és feljebb is lehetett kerülni szorgalom és ambíció függvényében. Jó lehetőség volt egy előkelő családnál szolgálni, egy fiatal lány például összespórolhatta a hozományát, vagy falura visszatérve házat vásárolhatott magának. A Wenckheimek és az Almásyak szociálisan nagyon érzékenyek voltak, és egyáltalán nem nézték le vagy zsákmányolták ki a szolgálókat, sőt! Czirákiné Almásy Erzsébetről például tudvalevő volt, hogy a legjobb barátnője a komornája, Almásy Dénes pedig előre köszönt a személyzet tagjainak. Ebből aztán egy vicces játék is kisült: elkezdtek versenyezni, hogy ki tudja hamarabb üdvözölni a másikat, így sokszor már messziről ordibáltak egymásnak. A személyzetnek továbbtanulási lehetőséget, lakást és – miután kiöregedtek a munkából – évjáradékot biztosított a család.

„Az emberek régen sem különböztek tőlünk sokban. Ugyanúgy tudtak félni, mint mi, de ugyanúgy lehettek bátrak, ugyanúgy gyűlöltek, ugyanúgy szerettek is, és talán ez az, amiből a jelenünk és a jövőnk is kifejlődik” – foglalta össze vezetőnk. Úgy hiszem, ez a gondolat akár a kastély ars poeticája is lehetne.

A kiállításon mindent meg lehet fogni és ki lehet próbálni (kivéve az ágytálakat...). Az inas szobájában szemügyre vehetjük és megtapogathatjuk az illető használati tárgyait, például a ruhák és cipők tisztítására szolgáló keféket, a ruhaszobában pedig sorra végigfogdoshatjuk a különböző anyagokat, többek között az ágyneműkét és az alsóneműkét, illetve azt is megtudhatjuk, hogy melyiket milyen gyakran mosták – utóbbiakra kéthetente került sor. Magyarországon itt használtak először holoprojektoros technológiát: az egyik vitrinben egy apró szellemlányt fedezhetünk fel, aki nagy

gonddal éppen a ruhákat vasalja. A házvezetőnő hálószobájában megvizsgálhatunk egy súlyos díszruhát, illetve megemelhetjük a nehéz kulcscsomót, amelyet a szolgáló nap mint nap a derekán viselt. Persze, nem hiányozhat a konyha sem, itt megtudhatjuk, mi minden szerepelt anno az előkelőségek étlapján a pávától a teknősig, és még korabeli receptötleteket is lelünk.

A szerencsétlen páter és a szúnyogok A kiállítás második részében a kastély történetével ismerkedhetünk meg. Izgalmas sztorikban és karakterekben nincs hiány. Ott van mindjárt az az Antonius páter, akinek a naplójából rengeteg minden kiderül az akkori főúri életről. A ferences szerzetes a Harruckern család káplánja volt, és a nyarakat Gyulán töltötte velük. Elmeséli többek között azt a történetet, amikor megbízzák a feladattal, hogy űzze el a szúnyogokat az előkelők lakrészeiből. Antonius először azzal próbálkozik, hogy az ablakokat

Főúri kedvtelés: forró csoki és kártyajáték

Hasonló látvány fogadta az embert a hajdani kamrában is

kitárva bevilágítja a szobákat, de ezzel természetesen éppen az ellenkezőjét éri el annak, mint ami a szándéka: az összes terem tele lesz vérszívókkal. Ezután fáklyákkal telefüstöli a kastélyt, és gyorsan becsukja az ablakokat – ez már beválik, ám a füstnek senki sem örül. Végül egy seprűvel kell kihajtania a rovarokat a szobákból, ami felesleges szélmalomharcnak bizonyul, nem is beszélve arról, hogy a saját szobájára már sosem jut ideje, ezért összevissza csípik a szúnyogok.

Családi történeteket is hallhatunk, ha megnézzük a Schell Antóniával, Almásy Dénes gróf egyenes ági leszármazottjával készült interjút, és az egyik teremben szemügyre vehetjük mindhárom család, a Harruckernek,

Mosdótál és pipereeszközök

A kiállítás egy részében a kastély magyar történelemben betöltött szerepéről van szó

Hasznos információk

Nyitvatartás:

Keddtől vasárnapig 10–18 óráig

A kastély pincéjében szabadulószobákat rendeztek be

A korabeli divattal is megismerkedhetünk a kiállításon, például ezzel a súlyos abronccsal

Jegyárak:

Teljes árú jegy (az állandó kiállításra):

2500 Ft

Kedvezményes jegy: 1600 Ft Családi jegy: egy gyerekkel 6200 Ft, két gyerekkel 7200 Ft

További jegyárak és információk a gyulaikastely.hu oldalon. az Almásyak és a Wenckheimek családfáit is. Vezetőnk itt elmondja, hogy a jótékonykodás központi szerepet játszott az életükben, Wenckheim Krisztina például az egész hozományát egy árvaház felépítésére ajánlotta, és nagyon a szívén viselte a gyerekek sorsát, hiszen ő maga is árva volt.

Nemzeti illat és fardagály Miután felcaplattunk a ferde műemlék lépcsőn, amelyet egykor még Ferenc József és Sissi lábai is koptattak, az előkelők szobáiba nyerhetünk bepillantást. Ezek a terek már jobban hasonlítanak azokhoz, amelyeket általában egy kastélyban be szoktak mutatni, ám itt is törekedtek arra, hogy a látogató első kézből szerezhessen információt a korabeli életről. Meg lehet szimatolni például a híres Nemzeti illatot, ami nem volt más, mint egy uniszex parfüm, amelyet a testszag elkendőzésére használtak. 1846-ban találták fel. Mint megtudjuk, a mosakodást akkoriban nem tartották annyira fontosnak, sőt inkább kissé megalázónak érezték, alaposabb fürdőt pedig csak heti egyszer vettek, ezért a parfümöknek nagy sikerük volt.

Egy terem a divatot állítja középpontba. Itt megtudjuk, hogy a hölgyek hátsó fertályát terebélyesebbnek mutató üleppárnát a rendkívül frappáns fardagály névvel is illették, és hogy egy bál előtt előszeretettel csepegtettek citromlevet a szemükbe, hogy az egész éjszaka szépen csillogjon. A citromos praktikát a világért ki nem próbálnánk, de a „mágikus tükör” elé azért beugrottunk, hogy megnézzük, miként festenénk báli ruhában. A kivetítő segítségével magunkra applikálhatunk pár, a korabeli divatnak megfelelő holmit, ami a gyerekeket biztosan jó időre leköti. Apropó, gyerekek: a gyerekszobában árnyjátékot is kipróbálhatunk. Természetesen női és férfi szalont, grófi és grófnői hálószobát és egy nagy ebédlőt is találunk a kastély felső szintjén, és ha még nem volt elég az élményekből, a pincében két szabadulószobát próbálhatunk ki.

A koronavírus-járvány átalakította a szokásainkat

A MOL reprezentatív felmérésében arra kereste a választ, hogy miként alakította át a járvány az utazáshoz és az autózáshoz való viszonyunkat. Kiderült, hogy minden második válaszadó kizárólag belföldi utazást tervez, az utazók kétharmada pedig csak biztonságos helyeken áll meg pihenni.

V

áltozásokat hoz a világjárvány az utazási szokásokban: az emberek nem kívánnak lemondani az ország- és világjárásról, de sokkal nagyobb fi gyelmet fordítanak a biztonságra – ez a legfontosabb tapasztalata annak az országos felmérésnek, amelyet a MOL megbízásából készítettek. A kutatási eredmények szerint minden második válaszadó kizárólag hazai utakat tervez, 26%-uk itthon és külföldön is nyaralna, 4%-uk csak külföldi utazásra készül, míg 16%-uk egyáltalán nem kelne útra.

A felmérés eredményei szerint a magyarok négyötöde arra készül, hogy a higiéniai szabályokat a járvány enyhültével is következetesen be fogja tartani. A válaszadók kétharmada hangsúlyozta, hogy amennyiben útközben valamilyen szolgáltatást kíván igénybe venni, vagy egyszerűen csak pihenni szeretne, ott fog megállni, ahol garantálni tudják számára az egészségügyi biztonságot.

A nyári szezonra éppen ezért a MOL is úgy készül, hogy továbbra is megfeleljen a vásárlók higiéniai elvárásainak. Minden MOL-töltőállomás bejáratánál ingyen használható, MOL Hygi kézfertőtlenítővel töltött állványok fogadják az érkezőket, az üzlethelyiségekben pedig legalább óránként (csúcsidőben még gyakrabban) fertőtlenítik az étkezésre kijelölt területeken a pultot, a székeket és asztalokat is. Sőt, a már korábban elindított digitalizációs fejlesztések felgyorsításának köszönhetően egyre több érintésmentes fi zetési megoldás érhető el a hálózatban.

Tartós tendenciának tűnik, hogy egyre többen vannak, akik a tankoláson kívül friss kávét, helyben készült élelmiszert is vásárolnak a Fresh Cornerekben, vagy eleve azért állnak meg a MOLtöltőállomásokon, hogy egy kicsit felfrissüljenek – őket immár országszerte 190 Fresh Corner várja. A Fresh Cornerekben ráadásul háromféle, anyakovásszal készült pizzát is megkóstolhatnak az utazók, amelyekhez a gondosan összeválogatott alapanyagok Olaszországból érkeznek. (x)