ERDŐMÁNIA

Erdőmánia Az erdész láthatatlan

Az erdők kezelésével kapcsolatos egyik legszembetűnőbb tevékenység a télen végzett fakitermelés, pedig az igazi, nagy hozzáértést követelő szakmai munka a nyári Írta: Szauer Melinda és Lomniczi Gergely időszakban zajlik. Ilyenkor az erdő kezelői alapos mérlegelés során kiválogatják az erdőtársulás legértékesebb fáit, illetve megtervezik az érdekükben végzett munkákat. Az erdészek láthatatlan tevékenységéről csak színes pöttyök, festett jelek árulkodnak a fák törzsén. De miért jelölik meg a fákat, és milyen szempontok fi gyelembevétele szükséges az egészséges, szemet gyönyörködtető erdők fenntartásához?

Fotó: Farkas Péter

munkája

A

növények egész életük során versenyeznek a fényért, a vízért és a talajban található tápanyagokért. Ha életfeltételeik biztosítottak, akkor virágozni, majd teremni tudnak. Ez minden faj fennmaradásának záloga. Az erdőt alkotó fák esetében sincs ez másképp. Az egyes faegyedek tartós életközösségben élnek, segítő vagy éppen hátráltató hatást gyakorolva egymásra. Az erdő faállománya különböző magassági szintekre tagolódhat, és a fényért folyó versenyben természetes kiválasztódási folyamat indul el. Ennek során egyes fák mások árnyéka alá kerülnek, ott fejlődésük lelassul, esetleg elpusztulnak, míg más faegyedek a többi fölé növekedve, a fényben gazdag, felső szintet alkotva ki tudják aknázni gyarapodási lehetőségeiket. Az erdő tehát egy dinamikusan változó rendszer.

A természetes folyamatokat az ember tudatos munkával képes támogatni. Az erdészeken kívül mások számára szokatlanul hosszúnak tűnhet az a nevelési folyamat, amellyel a szakemberek emberöltőkre előre gondolkodva biztosítják az erdő fennmaradását, valamint szabályozzák, hogy a társadalom igényei fenntartható módon érvényesüljenek. Az ember és a természet érdekeit egyesítő munka láthatatlanul, a lombok takarásában zajlik, pedig minden egyéb erdészeti tevékenységet meghatároz.

Erdőnevelés felsőfokon Az erdészek több növény- és állatfaj közösségével dolgoznak, ezért az erdők nevelése során sokrétű szempontrendszert vesznek fi gyelembe. Amellett, hogy szabályozzák az egyes fafajok arányát, segítik a második lombkoronaszint kialakulását, a fák koronájának fejlődését, a törzsek minőségének javítását, valamint szükség esetén az állomány kiegészítését vagy éppen ritkítását.

Az erdő nevelése során fontos szempont, hogy minél több termés fejlődjön a fákon Fotó: Pálvölgyi Krisztina „Az erdőnevelés célja annak elősegítése, hogy az ökológiai adottságokat hasznosítva az erdők megfeleljenek a velük szemben támasztott társadalmi igényeknek – kezdi a szakmai munka bemutatását dr. Patocskai Zoltán, a Bakonyerdő Zrt. erdőművelési osztályvezetője. – Az erdőnevelés az erdők fejlődésének különböző szakaszaiban három módszert alkalmaz. Ezek az ápolás és a védelem, a kiválasztás, valamint a nevelés. Közülük szakmailag a legösszetettebb szempontrendszert igénylő munkafolyamat a kiválasztás, amely a természetes erdődinamikai folyamatokon alapul.”

Kiválasztás a javából A természetben az erdőfejlődés egyik fő mozgatórugója a kiválasztódás, amely a populáción belüli és a populációk közötti versengés következménye. A mesterséges, ember által végzett kiválasztás ezt a folyamatot képes támogatni és meggyorsítani.

„Az erdész szakemberek úgy nevelik fel az erdőket, hogy többször is alkalmazzák a kiválasztást. Amikor egy erdő az életkorának körülbelül a felénél jár, olyankor a legintenzívebb az erdőt alkotó fák növekedése. A magassági mellett a vastagsági növekedés is felgyorsul, és jól felismerhetők az úgynevezett javafák, az erdő életében kulcsszerepet betöltő fák” – mondja Patocskai. A kiválasztás, azaz a szaknyelvben jelölésnek hívott folyamat a javafák megsegítése érdekében történik. Az erdész szakember lelki szemei előtt megjelenik a kívánt jövőbeli

erdőkép, és ennek elérése érdekében alakítja ki a javafák hálózatát. A javafák hektáronkénti sűrűsége leginkább a fafaj sajátosságaitól és a termőhelytől függ. Az erdőnevelés évtizedei alatt részben az ő érdekükben történik a munka, így eltávolítják a növekedésüket korlátozó egyedeket vagy az idegenhonos és inváziós fajokat, miközben cél a minél több őshonos fafaj jelenléte, valamint az erdő belső szerkezetének megtartása és javítása.

A kiválasztás műveletének az erdőben látható nyoma a jelölés, amikor az erdészek különböző színű jeleket helyeznek el a fákon, így azonosítva a kivágandó vagy a tovább nevelendő, kímélendő fákat.

Alapos mérlegelés Az erdőgazdálkodási szakmai munka legfontosabb eredménye a gyakorlatban az, hogy melyik fára kerül a mindent eldöntő jelölés. Azt, hogy melyik fát kell segíteni, melyiket kivágni, avagy holt faként meghagyni, alapos mérlegelés és sokrétű szempontrendszer alapján döntik el. Ez egy rendkívül összetett feladat, amelynek során sok tényezőt kell egyszerre értékelni, összevetni az ismeretekkel, a szakmai elképzelésekkel és a tervekkel. „Elsősorban azt kell meghatározni, hogy mi a beavatkozás célja – magyarázza az erdőmérnök. – Ez lehet az erdő állékonyságának növelése, az erdőfelújítás megkezdése, a fi atal fák fényhez juttatása, az elegyarány szabályozása vagy éppen a minőségi javítás. A nevelés általában több célt is teljesít, örökerdő-gazdálkodás esetében például akár mindegyiket egyszerre.”

A döntéshez elsősorban az adott termőhely és az ott található fafajok viszonyát vizsgálják meg. Befolyásolja a jelölést az is, hogy milyen fejlődési fázisban van az adott facsoport, milyen a szintezettsége, a sűrűsége, illetve hogy a lombkorona mennyire árnyékolja a talajt, vagyis szakkifejezéssel milyen az erdő záródása.

Közvetve vagy közvetlenül, de az erdővel kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi igények mindegyike hat a jelölés folyamatára. Míg évszázadokkal ezelőtt kizárólag a gazdasági szempontok alakították ki a jelölési gyakorlatot, mára ez egyre inkább az erdő ökológiai értékének megtartására és növelésére is irányul. Így születnek a különböző kíméleti területek, így kerül fokozatosan előtérbe a holt faanyag mennyiségének folyamatos növelése. Egyre általánosabb az úgynevezett biotópfák jelölése is, amelyek fenntartják és gazdagítják az erdei mikroélőhelyeket. Tehát például a természetközeli erdőkben az odvas fák vagy a földön heverő, lassan korhadó törzsek jelenléte nem hanyagság, hanem az erdő egészségét szolgáló, tudatos szakmai döntés eredménye. A jelölés

Sokrétű szempontrendszer alapján kell dönteni Fotó: Guba Csaba / Mecsekerdő Zrt.

A színes jelzések árulkodnak csak az erdészek láthatatlan tevékenységéről Fotó: Pálvölgyi Krisztina

során a turisztikai szempontok szintén megjelennek, ezért például a látogatott kirándulóhelyek környékén egyre elterjedtebb a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási módszerek alkalmazása. Szakmai munka a javából, konkrét szempontok A jelölést végző erdész munkája során alaposan bejárja az erdőt, hogy átfogó módon szemrevételezze a fákat. Megvizsgálja, szükség esetén megméri az adott faegyed paramétereit, értékeli az állományon belüli helyzetét és vitalitását, egészségi állapotát, külső alaki tulajdonságait, magassági elhelyezkedését. Fontos szempont a különböző fák közötti szociális viszonyok értékelése is, így az erdész meghatározza azt is, milyen szerepet töltenek be az egyes fák az erdő életében. Ezek után a szakember osztályozza az egyes faegyedeket, majd dönt arról, hogy az adott fa „lábon marad” vagy adott esetben kitermelhető.

Az erdő fái között folyamatos a fényért folyó versengés Fotó: Burger Barna

Az erdős tájak képét évezredek óta az ember formálja – Fotó: Gulyás Attila

Hogy mit jelent ez a munka a mindennapokban, arról Gál Sándort, a Zalaerdő Zrt. Nagykanizsai Erdészetének kerületvezető erdészét kérdeztük. „Ennél a munkánál elengedhetetlen a terület és az erdő életének alapos ismerete.” Nem túlzás azt állítani, hogy az erdész úgy ismeri a gondjaira bízott erdőterületet, mint a saját tenyerét, hiszen a jelölés során személyesen találkozik minden egyes fával. Pótolhatatlan az a szakértelem és tapasztalat, amelyet ezek a találkozások jelentenek, hiszen ennek alapján alakítják a későbbiekben az erdő életét.

„A jelölésben vannak egyértelmű szabályok és szempontok, ugyanakkor előfordul, hogy nehéz dönteni – mesél a kihívásokról Gál Sándor. – Ez a munka emellett sokszor nagy igénybevételt jelent, naponta sok kilométert legyalogolok.” A felkészülés minden természetjáró számára ismert elemeket tartalmaz: fontos

A munka felkészültséget és szakértelmet kíván Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A biológiai sokféleség megőrzésében fontos szerepe van az elegyfáknak és a ritka fajoknak – Fotó: Burger Barna

például a jól összeállított tartalmú hátizsák, amely rossz időjárási helyzetekre is tartalmaz megfelelő ruházatot. Az egyedül végzett terepi munka során fel kell készülni a kisebb sérülések ellátására, és tudni kell segítséget hívni, ha szükséges.

„Ahol én dolgozom, Zala megyében, ott gyakran nehéz terepviszonyok, sűrű aljnövényzet is nehezítheti a haladást. Nehéz, meredek terepen gyorsan fárad a jelölést végző szakember, pedig a munka nagy odafi gyelést kíván. A napi elvégezhető mennyiség is nagyon változó, hiszen minden egyes fához oda kell menni. De talán pont ezért ez a szakma egyik legszebb része” – mondja az Év Erdésze díjat két alkalommal is elnyerő szakember.

Erdészek „sportja” Az összetett szakmai munka gyakorlására, a szakemberek továbbképzésére országszerte rendeznek jelölőversenyeket az állami erdőgazdaságok. A megyei fordulók csúcsa az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett, országos szintű Év Erdésze verseny, amelyet minden évben az ország más-más régiójában tartanak. A jelölési gyakorlat tehát együtt fejlődik az erdészeti szakmával, miközben szempontrendszerébe beépülnek az erdőkkel kapcsolatos legkülönfélébb társadalmi elvárások, amelyek között a 21. században a fenntarthatóság és a természetjárás igényei egyaránt előkelő helyen szerepelnek.

Jelölés során az erdész minden egyes fával személyesen találkozik Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

Jelölés az Alföldön

„Az alföldi erdőkben a klasszikus jelölési szempontok némi sajátossággal érvényesülnek. Az Alföldön nagy becsben tartjuk az elegyfafajokat a jelölések során, kíméletük fontos, hiszen növelik a biológiai diverzitást, illetve fontos elemei a második lombkoronaszintnek. Megőrzésük a minőségi erdők nevelésének legfőbb záloga” – mondja Juhász Lajos erdőmérnök, a NYÍRERDŐ Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az Alföld termőhelyi viszonyai talán az országos átlagnál is gyorsabban változnak. Nagy területeken jelentek meg az inváziós, idegenhonos fajok, mint a zöld juhar vagy a kései meggy. Az őshonos tölgyesek nevelésekor ezeket minden esetben eltávolítják, emellett törekednek az idős, fészkelésre alkalmas fák meghgyására. „Szintén alföldi sajátosság, hogy kevés a nagy területű, zárt erdőség, inkább a szigetszerűen elhelyezkedő, kisebb területű erdőtömbök a jellemzőek. Ilyen esetekben felértékelődik az erdőszegély szerepe. A szegélyek feladata a szél mérséklése, a párolgás csökkentése, az erdei mikroklíma megőrzése. Ezért a jelölések során nagy fi gyelmet fordítunk a kis területű tömbjeink erdőszegélyeinek védelmére, sűrűn tartására, kifejezetten az utak, folyók, szántóföldek mellett.”

Alföldi specifi kum, hogy a kör vagy ovális alakú lékek körül gyűrűszerűen gyérítik az erdőállományt, ezzel ötvözik a szálalóvágást a hagyományos felújítóvágással. „A lékek és a gyűrűk nagyságának, bontásának, tájolásának meghatározása az egyik legnagyobb szakmai kihívás, de egyben az egyik legszebb alföldi jelölési feladat. Ha jól végeztük a munkát, életerős és természetes, fi atal erdő lesz a jutalmunk” – magyarázza az erdőmérnök szakember.