HISTÓRIA

A komáromi Csillagerőd

Ahová látogató még sosem tehette be a lábát

Írta: Hidvégi Brigitta Fotók: Csanádi Márton Bár már százötven éve áll, a nagyközönség számára még sosem tárták ki a komáromi erődrendszer legkisebb magyarországi tagjának kapuit. Egészen mostanáig. Az épület kalandos életutat tudhat maga mögött: volt laktanya, internálótábor, és még káposztát is savanyítottak itt egy időben, most pedig az európai szobrászművészet remekeit vonultatja fel gipszmásolatok formájában.

Mányi István Ybl-díjas építész tervezte a csarnokot, ahol a hatalmas gipszszobroknak el kellett férniük

A Csillagerőd minden szegletét felújították, a bejárati részt pedig most építették hozzá A komáromi Csillagerőd egykori funkcióihoz képest meglepő tematikájú kiállítással nyílt meg október elején. Felújításának célja ugyanis nem az volt, hogy hadtörténeti múzeumot alakítsanak ki benne, ahogy első blikkre gondolhatnánk, hanem az, hogy otthont adjon a Szépművészeti Múzeum hányattatott sorsú gipszmásolat-gyűjteményének. A történelem iránt érdeklődők tehát inkább az erődrendszer másik épületében, a Monostori erődben találhatják meg a számításaikat, aki pedig művészetkedvelő, az az új kiállításnak örülhet a Csillagerődben.

Monumentális látvány fogadja az érkezőt Ahogy közeledünk az épület felé, a hatalmas ablakokon keresztül már messziről felsejlik egy ló és lovasának grandiózus alakja. Egy csipetnyi Velencét érhetünk itt tetten, Andrea del Verrocchio szobrász művének, Bartolomeo Colleoni lovas szobrának eredetije ugyanis a népszerű olasz városban áll. Annyiféle perspektívából azonban ott biztosan nem vehetjük szemügyre, mint a Csillagerődben, ahol lentről, fentről, elölről, hátulról és oldalról is rá lehet látni.

Mindez persze ügyes tervezés eredménye. A nagy csarnokot, amelyben a szobrot felállították, egészen konkrétan abból a célból építették, hogy a leghatalmasabb gipszöntvényeket is be tudják mutatni. A látogatót így kapásból ezek a lehengerlő méretű szobrok fogadják: többek között Nicola Pisano sienai szószéke, Lorenzo Ghiberti műve, a Paradicsom kapuja, illetve Giovanni di Balduccio alkotása, Szent Péter vértanú síremléke. Mint megtudjuk, a gipszöntvényeket darabokban hozták ide, öszszerakásukon és elhelyezésükön építészek, belsőépítészek és restaurátorok dolgoztak együtt.

A Csillagerőd felújítása és a hozzáépítés, amely a csarnokot és a bejárati részt foglalja magában, Mányi István Ybl-díjas építész tervei alapján valósult meg a Liget Budapest Projekt keretein belül, hatmilliárd forintból. A több mint

Verrocchio lovas szobra már messziről látszik

Az udvar is teljesen bejárható, rendezvényeket terveznek itt tartani hétezer négyzetméteres épületben körülbelül háromszáz restaurált gipszszobrot helyeztek el: az antikvitás korától a reneszánszig mutatják be a szobrászművészet remekeit. Az épületben kialakítottak vetítő- és előadótermet, múzeumshopot, kávézót, és rövidesen múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartanak majd.

A Csillagerőd egyébként az UNESCO világörökségi javaslati listáján szereplő erődrendszer része, amely a Duna két oldalán helyezkedik el, és három magyarországi épület tartozik hozzá: a Csillagerődön kívül az Igmándi erőd és a Monostori erőd.

Már megépültekor elavult volt Komárom kivételes fekvéséből adódóan mindig is fontos gazdasági és kulturális szerepet töltött be. Egykor kelta település terült el itt, fontos központnak számított a Római Birodalom idejében, István király alatt vármegyeszékhelyként funkcionált, és a török időkben is kiemelt hadászati jelentőséggel bírt. A Csillagerőd elődje a Szent Péter-palánk, egy úgynevezett hídfőerőd, amelyet azért emeltek, hogy a központi erődöt védhessék. A török időket követően már nem volt nagy jelentősége, és csak a napóleoni háborúk alatt kapott újra figyelmet az erődrendszer. 1848 őszén határoztak úgy, hogy felújítják, és egy körkörös védelmi rendszert alakítanak ki. 1849-ben át kellett adni az osztrákoknak, akik folytatták az építkezést.

A Csillagerődöt kőből és téglából építették újra 1850 és 1870 között, közben felhúzták a Monostori erődöt, 1871 és 1877 között pedig az Igmándi erődöt. Mire befejezték, addigra annyira felgyorsult a haditechnika fejlődése, hogy már nem lehetett volna megfelelően védeni a bevehetetlennek szánt építményeket, így tényleges katonai szerepük nem lett. A Csillagerődöt a Monarchia hadserege raktárként és laktanyaként használta, 1920-tól a Magyar Királyi Honvédség birtokában volt, és lőszereket tároltak benne, a második

világháború alatt pedig internálótábor lett. Ezután szükséglakásokat alakítottak ki a falai között, 1963-tól egy darabig zöldségraktárként és káposztasavanyítóként használták, majd elhagyatottan állt sokáig. A 2000-es évekre teljesen belepte a növényzet, a falak pedig durván vizesedtek. A 2017 és 2019 közötti felújítást ezért szárítással és szigeteléssel kellett kezdeni, majd folytatódhatott a munka az utólagosan felépített válaszfalak lebontásával és az új szárny megépítésével.

Háromszáz gipszszobor A kiállítás vezetéssel és vezetés nélkül is látogatható, utóbbi esetben az interaktív paneleken kaphatunk bővebb információt a szobormásolatokról. A C alakú épületrészben, az egykori laktanya területén tekinthetjük meg a mintegy háromszáz gipszöntvényt, kezdve az antik művészettel: az archaikus és klasszikus görög szobrokkal, a hellenisztikus művészettel és a római szobrászattal. Ezek közül talán a milói Vénusz és a Laokoón-csoport a legismertebb, de még számos híres ókori szobrot felvonultat a tárlat. Érdekes élmény nyomon követni a szobrászművészet fejlődését, amire itt kivételes alkalmunk adódik a számos jelentős mű másolatának köszönhetően.

A Csillagerőd ilyen formában 150 éve áll

A Laokoóncsoport gipszmásolata

A Csillagerőd volt laktanya, internálótábor és élelmiszerraktár is

Az épület most gipszszobroknak ad otthont Az i. e. 7. században még erőteljesen érződik az egyiptomi hatás: stilizált vonások, archaikus mosoly, a szobrok merev pózban állnak, szinte nem is mozognak. A klasszikus korszakban kezdenek egy fokkal dinamikusabbá válni az alakok, és már jobban ki vannak dolgozva, de széles mozdulatokat még ekkor sem tesznek. A hellenisztikus korszakban aztán már bármilyen pózban tudták őket ábrázolni, és az istenek mellett a mindennapi emberek ábrázolása is megjelent. A középkori, majd a reneszánsz szobormásolatokkal folytatódik a kiállítás, Michelangelo és Donatello alkotásaival is találkozhatunk, de többek között Mátyás király jól ismert portréját is láthatjuk.

De hogy kerülnek ide a gipszmásolatok? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell ismerkednünk kicsit a Szépművészeti Múzeum történetével is, amelyet 1896-ban alapítottak, és a kiállítást egy, a maitól teljes mértékben eltérő koncepció alapján álmodták meg. Az akkoriban uralkodó szemléletmód szerint szerették volna minél szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tenni a kultúrát, és mivel kevesen engedhették meg maguknak, hogy körbeutazzák a világot, logikus volt, hogy

ezt a lehető legcélszerűbb másolatok segítségével megtenni. Ennek eredménye számos gipszöntő műhely és a másolatokkal dugig tömött múzeumok Európa- és Észak-Amerika-szerte. Gipszet használni kézenfekvő volt, mert a segítségével egyszerűen lehetett negatívot levenni közvetlenül az eredeti műtárgyról, és a végeredmény teljesen pontos lett.

A Szépművészeti Múzeum nyitásakor több mint ezer gipszszoborral büszkélkedhetett. A gipszek aranykora azonban nem tartott sokáig. Az 1920-as évektől egyre kevésbé érdekelték a nagyközönséget, figyelmük az eredeti művek felé fordult, így a másolatok szépen lassan elértéktelenedtek. Már a második világháború alatt sem fektettek hangsúlyt ezeknek a védelmére, és később a sérült darabokat sem állították helyre. Megsemmisíteni nem szerették volna őket, mégsem találtak számukra megfelelő helyet. Több évtizeden keresztül csak hányódtak ide-oda a Szépművészetiben, pincébe, raktárakba kerültek, egy részüket más múzeumoknak, egyetemeknek küldték el, és jó néhány darab a komáromi Igmándi erődbe került.

Az 1970–80-as évek környékén nemzetközi szinten feltámadt az érdeklődés a több mint

A padlón elhelyezett térképen Komárom és környéke látható

Alacsonyabb perspektívából még nagyobbak a csarnok szobrai

Hasznos információk

Nyitvatartás

Egyéni látogatók részére: csütörtöktől

vasárnapig 9–17 óráig

Jegyváltás: 16 óráig

Belépőjegyek

Felnőtteknek: 2500 Ft Csoportoknak (15 fő felett): 2300 Ft Diákoknak és nyugdíjasoknak: 2000 Ft

További infók: erod.hu

Mintegy háromszáz szobor kapott helyet a Csillagerődben

Az épület több mint hétezer négyzetméteres százéves másolatok iránt (főképp azért, mert sok eredeti mű időközben megsemmisült). Tervezték a Szépművészeti Múzeum darabjainak a megmentését is, de egyik elképzelést sem sikerült megvalósítani. Talán a raktárként használt Igmándi erőd közelsége is szerepet játszott abban, hogy végül az igények találkoztak a Szépművészeti Múzeum és a Csillagerőd részéről, így 2015-ben megkezdték a másolatok restaurálását, hamarosan pedig az épület felújítását. A gipszmásolatok nagyon kényesek, ha túl magas a páratartalom, akkor megsárgulnak, ha túl alacsony, megrepedeznek. Az erődben megfelelő körülmények között tudják őket tartani, 21-22 °C-on télen-nyáron, amihez állandó 50-55%-os páratartalom társul. Mivel eredetileg mindössze 20-30 évre készítették őket, talán még az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán egyben vannak, a Csillagerődben pedig a lehető leghosszabb életet tudják biztosítani a számukra. 

December–januári „Kedvenc sziklám” témánkra sok-sok szép és látványos fotót kaptunk, nem is volt könynyű kiemelni közülük egyet. Végül szerkesztőségünk zsűrije ezt a Biatorbágy melletti Nyakas-kőről készült képet választotta ki, így ebben a hónapban Szabó Csabának gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó Turista Magazin-előfizetéshez.

Szabó Csaba: Kilátás

„Egy vasárnapi napon azt terveztük, hogy hová menjünk a családdal egy rövid sétára ebéd után. Ekkor esett a választásunk a Biatorbágy határában lévő Nyakas-kő és a Madár-szirt együttesére. A naplementét ugyan megzavarták a felhők, de ez csak drámaivá tette a csodás panorámát.”

További témáink 2022-ben

(Zárójelben a beküldési határidő.) Február – Köd és zúzmara (február 12.) Március – Barlangok világa (március 12.) Április – Első tavaszi túra (április 12.) Május – A víz az úr (május 12.) Június – Kirándul a család (június 12.) A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.

Küldd be Te is a kedvenc képedet!

A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. FIGYELEM! Az idei év pályázati kiírása nem változik, a beérkező pályamunkákat 2022-ben is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig egyéves előfizetéssel jutalmazzuk.