ERDŐMÁNIA

Fotó: Burányi Virág, Budakeszi Vadaspark

Élőhelyfejlesztés

Ökológiai egyensúly és ellenálló képesség

A vadon élő állatok az erdei ökoszisztéma nélkülözhetetlen szereplői. A természetközeli erdőgazdálkodással kialakult élőhelyi sokszínűség nem csupán az erdei fau-

Írta: Lomniczi Gergely és Rétalji Igor na számára biztosítja a kedvező életfeltételeket, hiszen az így kezelt erdők biodiverzitása, egyensúlya, ezáltal a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenálló képessége is növekszik. Cikkünkben az állami erdőgazdaságok által megvalósított, az erdei ökoszisztéma egészére is kedvező hatást gyakorló, veszélyeztetett, védett fajok számára élőhelyet teremtő, természetvédelmi célú programokat mutatjuk be.

A

z erdőgazdálkodás keretében elvégzett élőhelyfejlesztések – ha azokat helyesen végzik el – nem „szelektívek”, vagyis nem csak egy faj számára kedvezők. Az élőhely sokszínűségének kialakításával nem csupán a vadászható, de a védett fajok is megtalálják életfeltételeiket, ezzel pedig betölthetik az ökoszisztémában elfoglalt helyüket, feladatukat. A természetvédelemben régóta használt „esernyőfaj” kifejezést azokra a fajokra használják, amelyek védelme érdekében tett intézkedések és beavatkozások számos más faj számára is pozitív változást hozhatnak, gyakorlatilag esernyőként védve őket az egyébként káros hatásoktól. Az örökerdők, a faanyagtermelést nem szolgáló vagy az átmeneti üzemmódban lévő területek kialakítása, avagy éppen a változatos és tagolt erdőszegélyek a vadvilág és így a védett fajok életfeltételeire is hatással vannak.

Télen fontos információkat lehet kiolvasni a rejtett életmódot élő ragadozók ilyenkor látható nyomaiból Fotó: Gulyás Attila

A természetesség jelzőfaja: a vadmacska A vadmacska a Kárpát-medence őshonos, Magyarországon fokozottan védett, éjszakai életmódot folytató ragadozója, egyben az erdők természetességének egyik jelzőfaja. Élőhelyei a sűrű aljnövényzetben gazdag, jó takarást nyújtó, rejtekhelyekben bővelkedő és emberi zavarástól mentes lombos erdők, bozótosok, ártéri erdők, amelyek közelében zsákmányszerzésre alkalmas nyílt mező vagy rét terül el. Az erdei ökoszisztémában ragadozóként betöltött szerepe az, hogy a zsákmányfajok, mint például a rágcsálók és a madarak elterjedését és szaporodását szabályozza, ezáltal az erdők természetes megújulását segítse. Korábban a közép- és északnyugat-magyarországi területeken élt, mára bizonyítottan a Mecsekben, a Villányihegységben, a Dunántúli- és az Északiközéphegységben, a Gödöllői-dombságban, a Dráva mentén, valamint az Alföld néhány ártéri erdejében találhatók meg egyedei.

A vadmacska már a fővárosi erdőkben is jelen van Fotó: Burányi Virág, Budakeszi Vadaspark Néhány éve azonban fajtiszta vadmacska bukkant fel a Budai-hegység erdeiben is, ami arra enged következtetni, hogy a nagy látogatottságú, főváros környéki erdőkben is megtelepedhet ez a ritka faj. A Pilisi Parkerdő Zrt. az elmúlt évtizedekben úgy alakította át az erdők kezelését, hogy az erdőállományok szerkezete minél természetközelibb legyen, táji léptékben biztosítva a biológiai sokszínűséget. A Pilis és a Visegrádi-hegység erdeinek közel 18%-át kivonták az aktív faanyagtermelésből, amely állományok így idővel másodlagos őserdővé alakulnak. Szintén az erdőgazdaság kezeli Magyarország legnagyobb örökerdő-üzemmódú területét, közel 8000 hektárt, amelynek állományszerkezete ugyancsak az őserdőkéhez hasonlóvá válik. Az így létrejött élőhelyi sokszínűség kifejezetten kedvező a vadmacskának. A megfelelő körülmények pozitív hatását

ugyanakkor rontja a jelentős mértékű hibridizáció – a vadmacska és a házi macska keveredése –, amely jelenleg a legnagyobb veszély a faj fennmaradására. A Budakeszi Vadaspark, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő Zrt. ezért 2021 márciusában közös „Vadmacska Fajmegőrzési Programot” indított, amelynek célja a főváros közelében, a Pilisben, a Budai-hegyekben és a Visegrádihegységben élő fajtiszta vadmacskák és a hibridek arányának megismerése, élőhelyük és viselkedésük pontos feltérképezése, hosszú távon pedig a fajmegőrzés, hazánk biológiai sokszínűségének megőrzése.

Tölgyesek védelmével a fajkihalás ellen A homoki erdős sztyepp az Európai Unió egyik legkisebb kiterjedésű, egyben legveszélyeztetettebb élőhelytípusa, amelynek kulcsfaja a kocsányos tölgy. A Bács-Kiskun megye klímaváltozás szempontjából legsérülékenyebb élőhelyein is gazdálkodó KEFAG Zrt. jelenleg is folyó, OAKEYLIFE nevű projektje – amelyben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) fogott össze – ennek a különleges élőhelynek a megőrzését szolgálja. A középpontban a megye északi részén elterülő, több mint 1000 hektáros erdőtömb, a Peszéri-erdő áll. Itt az invazív fajok visszaszorítását, az erdőszerkezet átalakítását végzik el, valamint speciális, úgynevezett szegélyélőhelyeket, továbbá tisztásokat alakítanak ki a fenntartható ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállítása érdekében. Mindez jelentősen segíti az olyan, az ökológiai rendszer számára fontos, ám gyenge elterjedési képességű fajok, mint például a magyar futrinka (Carabus hungaricus) és a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) jelenleg elszigetelt populációinak összefüggővé tételét, így kihalásuk valószínűsége is csökken. A több mint 1000 hektáros Peszéri-erdő tölgyesének minőségjavítása, az általa nyújtott élőhelyek megőrzésének jelentősége messze túlmutat a KEFAG Zrt. működési területén és Bács-Kiskun megye határain: az ökológiai értékmentés egyik kiemelkedő példája.

Európa egyik legexkluzívabb klubja: a délvidéki földikutya populációja A fajt szerb kutatók fedezték fel az 1970-es években az újvidéki populációból származó példányok kromoszómavizsgálatával. Jelenlegi becsült egyedszáma az egész világon 800 körüli. Elsősorban gyepek, legelők, fátlan, esetleg kisebb facsoportokkal tarkított területek lakója, Magyarországon fokozottan védett, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) pedig a kritikusan veszélyeztetett élőlények közé sorolta.

Az erdei élőhelyfejlesztés nyertese számos ízeltlábú, például a magyar futrinka Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

A kihalástól menthetik meg a díszes tarkalepkét Fotó: Erdélyi Arnold

A faj védelmének egyik legfontosabb eredménye a Kelebia, Öttömös és Ásotthalom térségében elterülő Körös-éri Tájvédelmi Körzet kialakítása volt 2012-ben. A KEFAG Zrt.-nek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által finanszírozott beavatkozása a kelebiai populációra fókuszált: az ismert földikutya-élőhelyek közvetlen szomszédságában lévő, állami tulajdonú erdők átalakításával, tisztások kialakításával növelték a populáció életterét, valamint úgynevezett ökológiai folyosók létrehozásával utat nyitottak a szétszórt helyeken élő populációtöredékek összekapcsolódásához, így lehetőséget adtak az állomány vérfrissítésére is. 2017-ben a déli határ közvetlen közelében lévő erdőterületet alakították át a földikutya számára, így nemcsak az ott élő populáció jutott nagyobb élettérhez, de a közeli, szerbiai „szomszédokkal” is kapcsolatba kerülhetett. Egy másik beavatkozással mintegy 600 méter hosszú nyiladékot, folyosót alakítottak ki, amellyel a fődijárási erdészkerület belsejéből a tömb mellett fekvő, a helyi viszonyokhoz mérten jelentős létszámú földikutya-állománynak otthont adó Bácsboristai-legelőhöz juthatnak el a földikutyák.

A fogoly visszatér A fogoly a mezők madara, a megművelt, de változatos vidékeken érzi jól magát. Ugyanakkor szereti a sűrű bokrosokat, kisebb erdőrészeket, de legalábbis a gazos bozótokat, ahol búvóhelyet találhat. A mezőgazdasági művelés alá vont földterületek kiterjedésének jelentős növekedése következtében a fogoly számára táplálkozási, búvó- és fészkelőhelyet biztosító szegélyek, mezsgyék és fás-bozótos sűrűk az utóbbi évtizedekben eltűntek, így a faj a ragadozók számára könnyebben elérhető táplálékká vált. Ezen túlmenően a gyom- és rovarirtó szerek használata miatt csökkent a természetes táplálékának elérhető mennyisége is, ez pedig különösen érzékenyen érintette a fajt, hiszen a fogolycsibék 2-3 hetes korukig szinte kizárólag ízeltlábúakkal táplálkoznak. Mindez összességében azt eredményezte, hogy az egyedszám négyzetkilométerenként kettő alá csökkent. Mivel a fogoly monogám madár, és a tojó a kakast idegen családból választja, így ha az egyedsűrűség nem éri el a négyzetkilométerenkénti kettőt, gyakorlatilag nem lehetséges a természetes szaporodás.

A vakondénál magasabb és szélesebb túrások utalnak a földikutya jelenlétére Fotó: dr. Bárány Gábor

A fogoly élőhelyének megőrzése nem kifejezetten erdőgazdálkodási kérdés, de a mezőgazdasági területek melletti erdőszélek, kisebb erdősávok, bokros területek meghagyása, védelme egyértelműen javítja az élőhely minőségét.

Változatos, facsoportokkal, bokorsávokkal szabdalt élőhelyet igényel a fogoly Fotó: Adobe Stock A fogoly élőhelyeinek érintetlensége, zavartalansága ezért a vadásztársaságok és a földet művelők összefogásával, célzott fejlesztéssel őrizhető meg. A DALERD Zrt. az e célra

indított, EU-támogatással megvalósult programban 2005 és 2011 között vállalta a fogoly visszatelepítését, amelyet 2011-től önerőből folytat. A program fő része az élőhelyfejlesztés, amelyet a földműveléssel foglakozókkal együttműködésben végeznek. A mintaterületen földeket bérelnek, ahol a fogoly és egyéb apróvad számára megfelelő növénykultúrával rendelkező vadföldeket, táblaszegélyeket alakítanak ki, meghagyják a csatornapartok gazos-bokros foltjait. Az érintett területeken vegyszermentes gazdálkodást folytatnak, a takarmánynövényeket pedig nem takarítják be, hanem „lábon” hagyják, így biztosítva búvóhelyet is az itt élő apróvadnak.

Gemenc: a világ legnagyobb egyedsűrűségű feketególyaállománya A fekete gólya Magyarországon fokozottan védett. Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli, a telet Afrikában tölti. Fészkét háborítatlan erdőrészekben, elsősorban öreg fákra, famatuzsálemekre építi. A Gemenci-erdőben jó élőhelyet talál, mert az erdőgazdaság nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mindenhol megőrizze az úgynevezett hagyásfákat és famatuzsálemeket. Ezek nem pusztán a genetikai sokféleség és a génállomány stabilitásának megőrzését biztosítják, hanem az állatvilág számára is fontos élőhelyek. A Gemenc Zrt. által kezelt területeken a felelős erdőgazdálkodás eredményeként az elmúlt 25 évben meghatszorozódott az öreg erdők kiterjedése, ha csak a száz évnél idősebb erdőállományok területét nézzük. A 90–100 éves korosztály területe háromszorosára nőtt, a 80–90 éves korosztály területe pedig mintegy másfélszeresére.

Nem véletlen, hogy a fekete gólyák olyannyira megkedvelték Gemencet: a jelenlegi tudásunk szerint itt található a világ legnagyobb egyedsűrűségű feketególya-állománya. Ez a közel 40 pár a háborítatlan, természetes vagy természetszerű erdőrészekben építi a fészkét, és itt is a legidősebb, illetve legnagyobb fákra, amelyeken majdnem vízszintes, a fészek elhelyezésére alkalmas felületű az ágvilla. A leggyakoribb fészektartó fák a 80-100 évesnél idősebb kocsányos tölgyek. A Gemenc Zrt. a foglalt fészkek köré vont védőzónákkal és az erdészeti tevékenység átszervezésével, az egyre nagyobb számú túraútvonalak áthelyezésével segíti a madarak által igényelt zavarásmentességet a költési időszakban. Mindezek eredményeképpen a Gemenci-erdőben az elmúlt évtizedekben nem változott a fészkelő feketególya-párok száma, ami egyúttal jelzi, hogy az élőhely megfelel a faj igényeinek. 2013-tól a Gemenc Zrt., az MME és a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésének köszönhetően Keselyűs erdejében két kamerát is felszereltek egy fészekre, ezzel elindult a fekete gólyák fészkelési szokásainak – a be nem avatkozás elvére épülő – megfigyelése. 

Az alföldi élőhelyfejlesztéseket csökkenő talajvízszint mellett kell végrehajtani Fotó: dr. Bárány Gábor

A kutatók élő adásban követik nyomon a fiókák fejlődését Fotó: webkamera, Gemenc Zrt.