AZ ERDÉSZ VÁLASZOL

Nem tudom, hogy valós-e az észrevételem, de nekem úgy tűnik, hogy 30-40 évvel ezelőtt sokkal több fenyőerdőnk volt. Nem volt olyan turistaház, amelynek az udvarán ne állt volna több nagy lucfenyő. A legtöbbet a Bükkben, a Mátrában kirándulok, de itt manapság egyértelműen kevesebb fenyőt látok. Olvastam korábban a Turista Magazinban, hogy a globális éghajlatváltozás nem kedvez ezeknek a fáknak Magyarországon. De mire kell készülnünk, teljesen eltűnnek a fenyveseink?

Hunyadi Nóra, Budapest

Kedves Nóra! Karácsony közeledtével ki ne szeretne szép, havas fenyőerdőben kirándulni? Sajnos azonban kérdésében valós problémát jelzett: az elmúlt évtizedekben egyre csökkent a fenyvesek területe Magyarországon. A Turista Magazin egy évvel ezelőtti száma foglalkozott a hazai

Fotó: dr. Bárány Gábor / KEFAG Zrt. fenyőerdőkkel, ahol összefoglaltuk, hogy a hegyvidéki területeken jellemzően lucfenyővel és vörösfenyővel találkozhatunk, míg az egykori kopárokon és az alföldi homokvidékeken erdei- és feketefenyővel. Közülük a feketefenyő idegenhonos, a luc-, a vörös- és az erdeifenyő az ország nyugati részén őshonosnak tekinthető. Jelenleg kicsit több mint 180 ezer hektár fenyvesünk van, ami nem éri el az erdőterület egytizedét. A legnagyobb területet erdeifenyő borít, több mint 100 ezer hektárt, ezt követi a mintegy 58 ezer hektárnyi feketefenyő és közel 16 ezer hektár egyéb fenyves, amelybe a lucfenyveseket is sorolják. Ezekkel az adatokkal egyébként hazánk egyedülálló helyet foglal el Európában, ahol az erdőkben a lombos fafajokkal szemben inkább a tűlevelű fajok túlsúlya jellemző.

Az éghajlatváltozás azonban talán pont a fenyveseket érinti a legérzékenyebben, két okból is. Egyrészt a felmelegedés hatására a luc- és a vörösfenyveseknek kedvező klímaövek 200-250 méterrel magasabbra tolódnak, ami azt jelenti, hogy a Mátra és a Bükk-fennsík legmagasabb régióiban sem lesz kedvező az éghajlat e páratartalomra érzékeny fafajok számára. A másik ok, hogy a klímaváltozás negatív hatásai elsősorban azokon az úgynevezett határtermőhelyeken érvényesülnek a legerősebben, amelyek eleve kevésbé voltak kedvezőek a faállományok számára. Ilyenek az egykori kopárok vagy a futóhomok megkötésére létesített erdősítések. Ezeken a helyeken a szélsőséges viszonyokat egyébként jól viselő feketefenyő állományai is pusztulni kezdtek. Ezt a folyamatot ellensúlyozza, hogy a jelenlegi jobb minőségű termőhelyek a klímaváltozás hatására gyengébb minőségűvé válnak, így újabb helyeken lesz elméleti létjogosultsága a fenyők alkalmazásának.

Fotó: Virág Vivien / Egererdő Zrt.

Két tényező azonban határt szab a feketefenyő nagy területen történő ültetésének. Az egyiket a természetvédelmi szempontok jelentik. A feketefenyő ugyanis nem őshonos Magyarországon, ezért védett természeti területeken nem, illetve csak különösen indokolt esetben ültethető. A másik ok a nagy gyantatartalmú fenyőerdők fokozott tűzveszélyességében keresendő. Bár az elmúlt években Magyarországon sikeres erdőtűz-megelőzési programok futottak, amelyek segítségével sikerült elkerülni az európai kontinensen is nagy kárt okozó pusztításokat, az erdőtüzek valós kockázatot jelentenek. A gazdálkodók ezért egyre több helyen választanak más fafajt a fenyők helyett.

Összességében elmondható tehát, hogy a fenyvesek területe az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, és ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódni fog. Várhatóan el kell búcsúznunk a hegyvidékek méltóságteljes lucfenyveseitől, amit az is mutat, hogy a meglévő lucosok megfiatalítását sem ezzel a fafajjal végzik már. Lesznek azonban a szélsőséges viszonyokat jobban tűrő erdei- és feketefenyveseink, és az olyan tűlevelű fajok jelentősége is megnövekedhet, mint például az Észak-Afrikából származó Atlasz-cédrus. Nem maradunk tehát fenyőzúgás nélkül, de igazi kuriózummá fog válni egy-egy havas kirándulás a megmaradt hegyvidéki fenyvesekben.

Üdvözlettel: Lomniczi Gergely erdőmérnök

Fotó: Virág Vivien / Egererdő Zrt.