Az Erdész Válaszol Nem tudom, hogy valós-e az észrevételem, de nekem úgy tűnik, hogy 30-40 évvel ezelőtt sokkal több fenyőerdőnk volt. Nem volt olyan turistaház, amelynek az udvarán ne állt volna több nagy lucfenyő. A legtöbbet a Bükkben, a Mátrában kirándulok, de itt manapság egyértelműen kevesebb fenyőt látok. Olvastam korábban a Turista Magazinban, hogy a globális éghajlatváltozás nem kedvez ezeknek a fáknak Magyarországon. De mire kell készülnünk, teljesen eltűnnek a fenyveseink? Hunyadi Nóra, Budapest
Kedves Nóra! Karácsony közeledtével ki ne szeretne szép, havas fenyőerdőben kirándulni? Sajnos azonban kérdésében valós problémát jelzett: az elmúlt évtizedekben egyre csökkent a fenyvesek területe Magyarországon. A Turista Magazin egy évvel ezelőtti száma foglalkozott a hazai
Fotó: dr. Bárány Gábor / KEFAG Zrt.
66
|
w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u
fenyőerdőkkel, ahol összefoglaltuk, hogy a hegyvidéki területeken jellemzően lucfenyővel és vörösfenyővel találkozhatunk, míg az egykori kopárokon és az alföldi homokvidékeken erdei- és feketefenyővel. Közülük a feketefenyő idegenhonos, a luc-, a vörös- és az erdeifenyő az ország nyugati részén őshonosnak tekinthető. Jelenleg kicsit több mint 180 ezer hektár fenyvesünk van, ami nem éri el az erdőterület egytizedét. A legnagyobb területet erdeifenyő borít, több mint 100 ezer hektárt, ezt követi a mintegy 58 ezer hektárnyi feketefenyő és közel 16 ezer hektár egyéb fenyves, amelybe a lucfenyveseket is sorolják. Ezekkel az adatokkal egyébként hazánk egyedülálló helyet foglal el Európában, ahol az erdőkben a lombos fafajokkal szemben inkább a tűlevelű fajok túlsúlya jellemző. Az éghajlatváltozás azonban talán pont a fenyveseket érinti a legérzékenyebben, két okból is. Egyrészt a felmelegedés hatására a luc- és a vörösfenyveseknek kedvező klímaövek 200-250 méterrel magasabbra tolódnak, ami azt jelenti, hogy a Mátra és a Bükk-fennsík legmagasabb régióiban sem lesz kedvező az éghajlat e páratartalomra érzékeny fafajok számára. A másik ok, hogy a klímaváltozás negatív hatásai elsősorban azokon az úgynevezett határtermőhelyeken érvényesülnek a legerősebben, amelyek eleve kevésbé voltak kedvezőek a faállományok számára. Ilyenek az egykori kopárok vagy a futóhomok megkötésére létesített erdősítések. Ezeken a helyeken a szélsőséges viszonyokat egyébként jól viselő feketefenyő állományai is pusztulni kezdtek. Ezt a folyamatot ellensúlyozza, hogy a jelenlegi jobb minőségű termőhelyek a klímaváltozás hatására gyengébb minőségűvé válnak, így újabb helyeken lesz elméleti létjogosultsága a fenyők alkalmazásának.
