ÖKOTÚRA
ÖKOSZISZTÉMA-MÉRNÖK HÓDOK ÉS VÍZŐRZŐK NYOMÁBAN
HISTÓRIA MEGNÉZTÜK HAZÁNK
LEGMEGOSZTÓBB VÁRÁT
KITEKINTŐ KIS-TIBET HEGYEI KÖZÖTT
JELVÉNYVADÁSZ
TOP 10 EZEKKEL
AZ APPOKKAL VÉRTEZD FEL A MOBILODAT
PIROSJÁRÁS A PILIS ÉSZAKNYUGATI SZEGLETÉBEN
A weblapunkon megjelenő anyagokhoz képest elképesztően sok pluszmunka van egy-egy print cikkünkkel, kezdve a többkörös nyelvi lektorálástól a képszerkesztésen át egészen a szintén többkörös tördelésig. Bár manapság ez az egyik legkevésbé hatékony módja elérni az olvasókat, alkotói oldalról kifejezetten élvezetes az első ötlettől a nyomdakész dokumentumig kísérni egy anyagot, az meg egészen mámorító, amikor kibontjuk a nyomdából frissen megérkezett, még kissé festékszagú magazint. Mire ezeket a sorokat olvassák, már mi is túl leszünk a fenti bontogatáson, amit így az utolsó simítások közepette a szokottnál is jobban várok, mivel a megszokottnál is színesebb lapot sikerült most összehozni. E havi kínálatunk a kevesek által ismert Tápió-vidéktől kezdve egészen a Himalája egyik magashegyéig terjed, de a kettő között még „pirosoztunk” egy kicsit a Pilis északnyugati szegletében, megnéztük hazánk legmegosztóbb várát, és nem mellesleg összeszedtük Magyarország legjobb kilátóit. Jó olvasgatást, ötletmerítést és természetjárást kívánok a következő hetekre!
Címlapfotó: Gulyás Attila – Kilátás a Legény-barlang bejáratától
Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ)
Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.
Felelős kiadó: Tassy Márk
Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu
Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu
Megjelenés: kéthavonta (évente 6 szám)
Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu
Kövess minket a Facebook-oldalunkon is! facebook.com/Turistamagazin
Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com
Nyomda: EDS Zrínyi Zrt., 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Csontos Csilla vezérigazgató HU ISSN 2063-7586
SZERKESZTŐSÉG: Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Sztankó Bálint (fotós-képszerkesztő), Rácz Attila (olvasószerkesztő), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu)
SZERZŐK: Dömsödi Áron, Farkas Péter, Hidvégi Brigitta, Joó Annamária, Lánczi Péter, Lévai Zsuzsa, Szabó Eszter, Tóth Judit Ebben a számban közreműködött: Bucsi Attila (Túrakártyák), Gazsó Krisztián (Kitekintő), Konfár Tibor (Rejtett kincseink), Szigeti Ferenc (Ökotúra)
Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk. A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu
Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető)
Térképek: Bába Imre
A magazinban szereplő térképek az interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisból készülnek.
30
10 20 54 40
6 MTSZ-HÍRADÓ
12 TOP 10
Ezekkel az appokkal vértezd fel a mobilodat
20 JELVÉNYVADÁSZ
Pirosjárás a Pilis északnyugati szegletében
30 HISTÓRIA
Megnéztük hazánk legmegosztóbb várát
40 REJTETT KINCSEINK
Hősök születtek az Ipoly partján
50 MESSZELÁTÓ
A legjobb mag yarországi kilátók egy helyen
54 ÖKOTÚRA
Tájséta a mérnök hódok nyomában
64 KITEKINTŐ
Kis-Tibet hegyei között
76 FÓKUSZBAN A TERMÉSZET
„A természetben azt szeretem, hogy mindig ad valami ajándékot”
87 TÚRAKÁRTYA
Kirándulás a Keleti-Mecsek központjában
Pillantás a múltba a Szalajka-völgy körül
Vészesen fogynak a helyek a Gerecse 50-re
Lapzártánk idején (március 21.) már 80 százalék felett járt az 50 km-es táv foglaltsága, ezért aki szeretne részt venni hazánk legnépszerűbb teljesítménytúráján, nézzen rá mielőbb az online regisztrációs felületre, nehogy lemaradjon róla!
Idén április 20-án rendezi meg a Magyar Természetjáró Szövetség a 42. Gerecse 50-et, amelyen ezúttal is négy táv (10, 20, 30 és 50 km) teljesíthető. Jelentkezni kizárólag online lehet a teljesítménytúra honlapján (gerecse50.hu), ahol a négy táv telítettségét is nyomon lehet követni százalékos formában. Március második felére az 50 km-es kategória szabad helyeinek 80 százaléka már elkelt, de a három rövidebb táv foglaltsága is 70 százalék körül alakult, így nem árt sietni a nevezéssel.
A rajt és a célba érés helyszíne ezúttal is a tatabányai Megyeháza tér lesz, ahol számos ajándékkal, akcióval, programmal és kitelepüléssel várják a résztvevőket ápri-
Fotók: MTSZ
lis harmadik szombatján. A klasszikus, 50-es táv útvonala olyan látványos gerecsei helyszíneket érint, mint a város határában fekvő János-forrás, az Öreg-Kovács-hegy és a Nagy-Gerecse, a Király-kúti-rét, a Hajagos-hegy, a Pes-kő sziklái vagy a Tatabánya fölé magasodó Turul-szobor, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Az utóbbi emblematikus helyet egyébként a rövidebb távok is kivétel nélkül érintik; innen gyönyörű panoráma tárul elénk a városra és környékére.
Használd a QR-kódot a regisztráció és a nevezés elindításához!
A QR-kód segítségével hasznos tanácsokat és tippeket kaphatsz ahhoz, hogy melyik távot válaszd a négy közül, mit vigyél magaddal, és miként készülj fel a teljesítéshez.
A Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) koordinálásával, az Oktatási Bizottság közreműködésével gyalogos túravezetői és útjelzővezetői tanfolyamok indultak az év elején.
A gyalogos túravezetői tanfolyamok közül elsőként a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség szervezésében, Szegeden indult el a túravezető-képzés 2023. december 1-jén 19 fő részvételével. Idén év elején aztán másodikként a TVOSE túravezető-képzése startolt el, ahol 57 jelentkezőből végül 36-an kezdték meg az öt hónapon át tartó, 17 elméleti és 12 terepi foglalkozásból álló tanfolyamot. Január vége felé pedig a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség szervezésében, 14 fővel elindult a harmadik bronzjelvényes túravezetői képzés is Székesfehérváron.
A turistautak jelzéseinek felújításához szükséges karbantartási munkák vezetésére útjelzővezetői képzéseket is szervez az MTSZ. A tanfolyamon a turistaút-hálózatra
Párosan kék az élet – két év alatt az eljegyzésig túrázott a hetvenes pár
László és Mária már régóta ismerték egymást, de csak 70 éves koruk körül találtak egymásra – amiben a kéktúrának is különleges szerep jutott.
Bodrogi László és Novodonszki Mária 2022 és 2024 között együtt járták végig az Országos Kéktúrát, László már negyedszer, Mária pedig először. Mária 70. születésnapján fejezték be az OKT-t, László két hétre rá töltötte be a 76-ot.
és jelképrendszerre vonatkozó alapismereteket, turistaútjelzés-festési általános tudnivalókat és módszertant, anyag-, eszköz- és munkatúra-vezetési ismereteket is oktatnak a Naplás TE koordinálásában. A február 6-án induló útjelzővezetői képzés végül a maximális 30 fővel indult, az elméleti, online előadások után pedig már megtörténtek az első terepi gyakorlatok is, ahol a főszerep a tájékozódási gyakorlatoké volt.
Az első kéktúrás túranapjukon történt, hogy először fogták meg egymás kezét, útjukat pedig már jegyespárként fejezték be. A nem mindennapi történet szereplőivel beszélgettünk, miután átvették a teljesítésért járó díjazást a Magyar Természetjáró Szövetség központjában. Először Lászlót kérdeztük természetjáró múltjáról, a három korábbi teljesítéséről, majd Máriával együtt meséltek a közös, sok tekintetben különleges közös kalandjukról. A velük készült interjút a QR-kód segítségével érheted el.
Meghívó a választmányi ülés küldöttei részére
A Magyar Természetjáró Szövetség 2024. május 25-én (szombat) 10:30 órától tartja választmányi ülését. Határozatképtelenség esetén – az Alapszabálynak megfelelően – egy órával később ugyanezzel a napirenddel zajlik a választmányi ülés.
A megismételt választmányi ülés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a megjelent küldöttek számára tekintet nélkül határozatképes. A megismételt választmányi ülés helyszíne megegyezik a határozatképtelen választmányi ülés helyszínével.
A mandátumvizsgálat 9:00–10:30 óra között zajlik majd. A választmányi ülés jellege küldöttgyűlés, amelyen szavazati joggal csak az a küldött vehet részt, aki legkésőbb a mandátumvizsgálatnál leadja megbízólevelét, és szavazásra jogosító szavazólapot kapott.
Helyszín:
OKISZ Inkubátorház, 1145 Budapest, Thököly út 58–60. I. emelet, Széchenyi terem
Napirend:
1. Szóbeli tájékoztató a Szövetség országos központjának elmúlt évi tevékenységéről
2. Az Ellenőrző Testület jelentése
3. A Szövetség 2023. évi egyszerűsített beszámolójának és közhasznúsági mellékletének elfogadása
4. A Szövetség 2024. évi költségvetési tervének elfogadása
5. A Jelölőbizottság jelentése
6. Tisztújítás
7. Egyebek
felterjesztésének beadási határideje
2024. szeptember 21-én lesz Dobogókőn a XXXVI. Természetjárók Napja, ahol a hagyományoknak megfelelően átadják a természetjáró kitüntetéseket. A felterjesztéseket a tagszervezetektől 2024. április 30-ig várják elektronikus vagy postai úton.
További részletek a QR-kód segítségével érhetők el.
A Magyar Természetjáró Szövetség lezárta a 2024. február 1-jén meghirdetett pályázatot , mert a beérkezett pályázatok mennyisége elérte az éves jelzésfestési keretösszeg felső határértékét. A beérkezett pályázatok feldolgozása folyamatban van – minden pályázót 2024. május 13-ig értesítenek az elbírálásról.
A pályázat kiírása a QR-kód segítségével érhető el.
Mit csináljak, ha akadályba ütközöm vagy veszélyt látok egy turistaúton? És mi történik a bejelentés után? Ezekre a kérdésekre ad választ a Magyar Természetjáró Szövetség Problémabejelentő kisokosa.
Magyarország területén jelenleg több mint 20 000 km jelzett út található, ebből körülbelül 17 000 km a szabványos jelzésű turistautak hálózata, melynek közel fele erdőterületen található. Az igencsak kiterjedt magyar turistaút-hálózat kiemelt nemzeti értéket képvisel, kialakításának, nyilvántartásának és karbantartásának feladataival az MTSZ foglalkozik.
A turistaút-hálózat folyamatos monitorozása és a problémák figyelése nagy erőforrásokat igényel a Szövetség részéről, ezért is kifejezetten fontosak a visszajelzések az elsődleges használóktól, azaz a túrázóktól. Ennek megkönnyítése érdekében hozták létre azt az online
térképes felületet, amelyen keresztül könnyen és hatékonyan lehet az MTSZ felé jelezni, ha problémát észlelünk. A hibák jelzése a bejelentes. turistaterkepek.hu oldalon lehetséges, további információ a QR-kód segítségével érhető el.
Fotó: MTSZ
A Magyar Természetjáró Szövetség webshopjában számtalan praktikus kiegészítővel és ruhadarabbal teheted egyedivé kéktúrázós felszerelésedet. Íme, néhány ötlet saját célra vagy éppen ajándéknak a turistashop.hu kínálatából.
Ha még csak kacérkodsz a kéktúrázás gondolatá val, mindenekelőtt egy „alapcsomagot” érdemes beszerezned, amely egy igazolófüze tet, bélyegzőpárnát és egy védőtokot jelent. A már aktív kéktúrázók rövid és hosszú ujjú pólókkal tehetik egyedib bé ruhatárukat, természetesen mindhárom kéktú ramozgalom (Országos Kéktúra, Alföldi Kéktúra és a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra) nyomvonalával és mintájával.
Bizonyos színekből – a férfi és a női méreteken kívül – elérhető gyerekméret is, hogy a legnépszerűbb útvonalon akár a kicsik is saját kéktúrás pólójukban vehessék nyakukba az ösvényeket a család többi tagjával.
Praktikus kiegészítőd lehet a mind-
három túramozgalom – és a teljes kékkör – logójával, különböző színekben kapható multifunkciós csősál, melyet ezerféleképpen tudsz megkötni és megcsavarni. Ez a vékony és könynyű holmi nemcsak a hűvöstől véd, hanem a nap ellen is kiváló. Rendkívül sokoldalú termék, használható sálként, fejpántnak, készíthető belőle arcmaszk vagy akár sapka is.
És hogy teljes legyen a szett: íme, a MUND által kifejezetten a Camino de Santiago számára tervezett, felhólyagosodás elleni és hőszabályozó képességgel rendelkező zokni, melyet most a kéktúrások is saját grafikával viselhetnek.
A QR-kód segítségével nézheted meg a turistashop.hu további kéktúrás termékeit, melyek között bögre, felvarró, esővédő huzat és vízhatlan táska is megtalálható.
Mindegy, hogy túra előtt, túra után vagy túra közben: éld át a tavaszt a MOL Fresh Cornerekben!
Amedvehagyma egyszerre hagyományos gyógynövény és a magyar konyha jellegzetes fűszernövénye. A használata valószínűleg egyidős az emberiséggel, miközben – ahogyan a neve is utal rá – az emberhez hasonlóan szintén mindenevő táplálkozású medvék is nagyon szeretik gyógyító ereje, magas tápértéke és kellemes íze miatt.
Hogy hol terem a medvehagyma, arra nézve a tapasztalatnál nincs hasznosabb támpont. A tudomány azt mondja, hogy főként a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdőkben, a gyakorlott természetjáró pedig azt, hogy „ott, ahol tavaly is szedtem”. De mindannyian tudjuk, hogy az újdonság felfedezése izgalmasabb: hiszen medvehagymát keresni is azért indulunk – persze azon túl, hogy megcsodálhassuk végre az erdő tavaszi pompáját –, hogy új ízeket vigyünk az életünkbe.
Az sem tragédia, ha nem járunk szerencsével, és üres kézzel kell visszaindulnunk: az élmények mindenképpen velünk maradnak. Ami pedig a jellegzetes medvehagymaízt illeti, ahhoz valójában nem is kell messzire mennünk: megtaláljuk a MOL Fresh Cornerek egész országot lefedő hálózatában, ahol most – egészen a tavasz végéig és a készlet erejéig – medvehagymás hot-doggal várják a betérő vendégeket.
A MOL Fresh Cornerek hot-dog választékáról külön is érdemes néhány szót említeni. Az évszakról évszakra új ízekkel gazdagodó kínálat a kiváló minőségű hozzávalóknak köszönhetően mára a magyar autósok egyik első számú választása lett, amiből csak tavaly több mint tízmillió darab fogyott a MOL töltőállomásain.
A kolbász PICK minőség, a szósz Heinz, a kifli ropogósan friss péktermék, az ízharmónia garantált. És minderre most a medvehagyma teszi fel a koronát, egy csipetnyi erdei kalandot csempészve a grillkolbászba és ezzel minden egyes Fresh Corner-látogatásba.
Fedezd fel a medvehagymaszezon új ízeit, és ha valami igazán különlegeset szeretnél, kérj hozzá egy karamellszósszal, csokoládészórással és ajándék Daim karamellás csokival felszolgált Daim karamella lattét. Ünnepeld a tavaszt a két ízvilág – a medvehagymás hot-dog és a latte típusú, szezonális kávéspecialitás –találkozásával, és hagyd, hogy a páratlan ízélmény újra és újra visszacsábítson! (x)
Írta:
Turista Magazin
Manapság már nem elég a hátizsákunkat telerakni a kiszemelt túrához nélkülözhetetlen felszereléssel, a mobilunkat is illik felkészíteni, mert rengeteg hasznos alkalmazás lehet segítségünkre a természetjárás során. Az alábbiakban ezek kiválasztásához adunk tippeket.
Ami a városban a Google Térkép, az az erdőben a Természetjáró – egy alapfunkcióiban egyszerűen használható, gyorsan kiismerhető, sokoldalú túraapp, amit arra fejlesztettek ki, hogy segítsen tájékozódni ott, ahol más appok „eltévednek”. A Magyar Természetjáró Szövetség alkalmazása gyakorlatilag egy online útikönyv közel 700 (zömmel) hazai túraleírással, több ezer látnivalóval, hasznos információkkal. Az egyedülállóan gazdag tartalmon kívül még két funkció emeli ki a Természetjárót a meglehetősen gazdag túraappmezőnyből: a túratervező és az offline használat lehetősége. Előbbi a jelzett turistautakon és akár a jelzés nélküli erdei utakon vagy ösvényeken tervez az igényeinknek megfelelő túrát, utóbbi pedig akkor is segít a kiszemelt utakon navigálni, amikor nincs internet. Az applikációhoz – amelyet eddig közel 450 ezren töltöttek le – webes felület is tartozik (termeszetjaro.hu), ami még kényelmesebbé teszi néhány funkció használatát.
Ha nagyon röviden akarnánk ezt az ingyenes madárhatározó appot bemutatni, akkor ez a madárcsicsergések Shazamja, azaz a hallott hangok alapján is be lehet vele azonosítani egy-egy tollas jószágot. A használata pofonegyszerű, mert tényleg úgy működik, hogy egy általunk nem ismert madárhang észlelésekor csak elindítjuk az appon belül a hangazonosítás funkciót, és pillanatokon belül megtudhatjuk, hogy pontosan milyen fajról van szó. Ehhez a produkcióhoz – az applikáción kívül – le kell töltenünk még az élőhelyünk alapján ajánlott csomagot, ami a mi esetünkben Európát jelenti, de ha távoli helyre utaznánk, az adott régió/ország adatcsomagját is elérhetjük. Bár csicsergéses azonosításra nem képes, madárhatározásra nagyon ajánljuk még a Magyar Madártani Egyesület gyönyörű grafikákkal illusztrált alkalmazását, amit – micsoda meglepetés – Madárhatározó néven találunk a Google Play és az App Store-ban.
A geoládák keresésével egy új dimenziót nyithatunk a természetjárásaink során, ugyanis ezt az alkalmazást telepítve rájöhetünk, hogy a közvetlen környezetünk is tele van „kincsesládákkal”. A játék lényege, hogy a felhasználók egy része apró ládikákat rejt el a legkülönfélébb helyeken. Ezek helyzetéről (és persze a környék látnivalóiról) részletes leírást tesznek közzé, és már indulhat is a többi felhasználó megkeresni a legtöbbször fák odvába, kőrakások, bokrok alá rejtett dobozkákat. Kisgyerekes családoknak gyakorlatilag kötelező letölteni ezt az alkalmazást, mert ennél könnyebben nem lehet rávenni a gyerkőcöket, hogy kimozduljanak, ráadásul a keresés és megtalálás örömén túl számos apró ajándék is lapul a ládák többségében. Fontos szabály, ha kiveszünk valamit, akkor illik valamit bele is tenni. Természetesen bárki beszállhat a játékba, és maga is rejthet el ládát, ennek feltétele azonban 125 láda megtalálása.
4 Időkép – eső előtt köpönyeg
Bár meteorológiai applikációkból is bőséges a kínálat, a kedvencünk ezek közül az Időkép megoldása, legalábbis ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy Magyarországon milyen lesz a következő órák, napok időjárása. Külföldi utazásaink során az Weather&Radar vagy például az AccuWeather lehet hasznos, de érdemes többet is kipróbálni a népes felhozatalból. Az Időképre visszatérve, tud mindent, amit egy ilyesmi apptól elvárunk: részletes előrejelzést kapunk a következő 36 órára, radartérképeken követhetjük nyomon a zivatarok vándorlását, orvos- és közlekedésmeteorológiai infókat is kapunk, és saját észlelésekkel és fotókkal is segíthetjük a készítők munkáját. Mindezeken felül az egyik kedvenc funkciónk az ország különböző pontjain elhelyezett webkamerák képeinek böngészése, amit egy térképes felületen találunk. Egy dologra kell csupán vigyázni: meglehetősen addiktív ilyen módon „végigkukkolni” az országot.
Kirándulás közben ritkán találkozunk vadon élő emlősökkel, a nyomaik viszont árulkodnak. Ez az ingyenes alkalmazás abban lehet segítségünkre, hogy beazonosítsuk a természetben talált állatnyomokat. Ezek felismerését egy mesterségesintelligencia-alapú megoldás segíti, amelynek használata meglehetősen egyszerű: csak el kell indítani az applikáció beolvasó felületét, a telefonunkat a nyom fölé kell tenni, és várni, hogy a program felismerje a látottakat. Természetesen a felhasználók egy hagyományos kérdéssor megválaszolásával manuálisan is be tudják azonosítani a lábnyomokat. Érdekesség, hogy minél többen használják ezt a programot és küldik be a talált nyomokat, annál okosabb lesz napról napra, vagyis annál nagyobb pontossággal lesz képes felismerni a talált nyomokat. A Kopó a hazánkban előforduló harminc leggyakoribb emlős lábnyomát képes felismerni, de aki csak ismerkedni szeretne a hazai állatvilággal, az applikáció ebben is segítségére lesz.
6 ÉletMentő – egy gombnyomásra a segítség
Az Országos Mentőszolgálat hivatalos életmentő alkalmazása vészhelyzet esetén könynyítheti meg – és ezáltal gyorsíthatja fel – a segítségkérés folyamatát. A Magyarországon, Ausztriában, Csehországban és a szlovák hegyvidéken működő applikációja – a segélyhívással egy időben – továbbítja a pontos tartózkodási helyünket és a mentéshez szükséges egyéb gyakorlati információkat. A „lokátor” funkció megmutatja a pontos GPS-koordinátáinkat, valamint a legközelebbi automata defibrillátort, sürgősségi ambulanciát, fogorvost vagy gyógyszertárat. Az alkalmazás jól átlátható formában jeleníti meg a környéken elérhető fontosabb szolgáltatásokat, ahová el is tudunk navigálni a segítségével. Szintén nagyon hasznos funkció az interaktív elsősegély-útmutató, amely egyszerű, intuitív módon vezeti végig a felhasználót a legfontosabb lépéseken.
7
MÁV – környezetbarát módon a természetbe
A MÁV-Start alkalmazás használatával jelentősen megkönnyíthetjük utazásaink megtervezését és lebonyolítását, ráadásul rengeteg időt is megspórolhatunk a sorban állások kihagyásával, ha az appon keresztül vesszük meg a jegyünket. Az utazás időpontjának, valamint az indulási és érkezési hely megadásával az app segít az optimális útvonal kiválasztásában, valamint információt ad az esetleges átszállásokról, megjeleníti a menetjegy árát, jelzi a pótjegyváltási kötelezettséget. A szoftver természetesen letölti a jegyeket a telefonra, amelyet csak meg kell mutatni az ellenőröknek. Az első jegyvásárlás után a beállított adatok elmenthetők, így a következő alkalommal még egyszerűbb lehet a vásárlás. A vonatrajongóknak további jó hír, hogy a MÁV applikációjának használatával a vonatok aktuális helyzetét is könnyedén nyomon követhetjük, továbbá – teljesen egyedi funkcióként – valós idejű csevegés folytatható a vonaton utazó utastársakkal.
Egy végtelenül őszinte és egyszerű, de annál hasznosabb app, mert pontosan azt tudja, ami a nevéből is sejthető: egy térképes felületen találjuk Magyarország köz- és ivókútjait, ivócsapként használható tűzcsapjait és a Refill projekt keretén belül azon vendéglátóipari egységek listáját, ahol ingyen tölthetünk magunknak vizet. A lista – a felhasználók bevonásával – folyamatosan bővül, ezért a fejlesztők arra biztatnak mindenkit: ha új, bárki számára ingyenesen elérhető helyet találnak, jelezzék feléjük. Fontos részlet, hogy az alkalmazásban jelzett kutak állapotáról csak a közösségi bejelentés alapján kapnak információt a készítők, így a víz minőségéért és az esetlegesen szenynyezett víz fogyasztásából adódó következményekért nem vállalják a felelősséget. Túrázóknak vízkeresésben hasznos lehet még a Magyar Víziközmű Szövetség MaVíz nevű applikációja amely egy vízfogyasztási kalkulátorral is büszkélkedhet, így a napi szükséges folyadékmennyiségünket is nyomon követhetjük.
A Pl@ntNet app segít beazonosítani a növényeket egyszerűen azzal, hogy lefotózod őket a telefonoddal, ráadásul ezzel egy kutatást is segíthetsz, ugyanis az általad megörökített növények fényképét elemezhetik a tudósok a világ minden táján, hogy jobban megértsék a növénydiverzitás alakulását, és segítsenek annak megóvásában. Az alkalmazás nagy előnye, hogy a fákon túl alkalmas még virágos növények, füvek, tűlevelűek, harasztok, szőlőfélék, vad salátafélék és kaktuszok beazonosítására is, jelenleg mintegy 20 ezer faj van az adatbázisában. Bár nem ez az elsődleges célja, a Pl@ntNet képes felismerni sokféle haszonés dísznövényt is (parkokban, kertekben). Aki jobban szeret számítógépen határozni, annak jó hír, hogy az alkalmazás mellett egy nagyon profi honlapon (identify. plantnet.org/hu) is rákereshetünk egy-egy növényre. És ha már a növényhatározásnál tartunk, ebben a műfajban melegen ajánljuk még a hazai fejlesztésű Fa Book nevű interaktív fahatározó és ismeretterjesztő appot is.
A madarak és növények beazonosítására több appot is ajánlottunk már a fenti listában, így a végére nem maradhatnak ki a kétéltűek és a hüllők sem, annál is inkább, mert a már korábban is említett Magyar Madártani Egyesületnek erre is van egy remek megoldása, amit Kétéltű- és hüllőhatározó néven találunk a megfelelő helyeken. Ezzel az ingyenes alkalmazással a hazánkban előforduló összes kétéltűt és hüllőt beazonosíthatjuk, ráadásul a határozás menetét megkönnyíti az alak, élőhely és szín szerinti keresés. Piros pont a fejlesztők felé, hogy ha nem határozni szeretnél, csak ismerkedni a kétéltűekkel és hüllőkkel, akkor a lexikonban megtalálod az alkalmazásban szereplő fajok leírását, illusztrációját és hangját, és egy játékkal is tesztelhetjük a frissen szerzett tudásunkat. Nem elhanyagolható részlet, hogy az általunk megfigyelt jószág adatait az app segítségével rögzíthetjük, így a szakemberek munkáját is segíthetjük.
Igényelje a Gondosórát, hogy biztonságban tudhassa idősebb szeretteit a nap 24 órájában!
Magyarország Kormánya fontos feladatának tekinti, hogy gondoskodjon 65 év feletti honfitársainkról. A Gondosóra egy korszerű, díjmentes jelzőeszköz, amelyhez egy éjjel-nappal elérhető diszpécserszolgálat kapcsolódik, így az idősek szükség esetén egyetlen gombnyomással jelezni tudják, ha segítségre van szükségük.
www.gondosora.hu Tel.: +36 1 445 00 80
Írta:
Messziről hívogató panorámás ormok, sziklagyepes és bokorerdős hegyhátak, tölgyessel, bükkössel tűzdelt rengeteg és megannyi csodás látnivaló, amit mind-mind magában foglal ez a piros utat követő egynapi járás.
Régebben a túramozgalom egy hosszabb vándorlás fogalmával bírt, az elmúlt évtizedben azonban jó pár egy nap alatt is teljesíthető jelvényszerző született, köztük a Pilisi „CsupaPiros” névre keresztelt tematika, mely a rövidnek mondható távja ellenére is változatos és tartalmas természetjárást ígér a pecsét-, illetve túraereklyék gyűjtögetőinek.
Az „egynapi járás” – ami egyébként létező történelmi mértékegység – esetünkben szubjektív értelmezés, hiszen a Piliscsév és Esztergom közti 34,5 km-es táv akár ennyi idő alatt is kényelmesen teljesíthető, ugyanakkor ezt senki nem várja el tőlünk, tehát ezen az úton mindenki kedve és erőnléte szerint oszthatja be az időt és az energiát. A menetirány is ránk van bízva, a jelvény megszerzéséhez csupán hat pecsétlenyomatot kell begyűjtenünk az igazolófüzetbe. Kedvcsinálónk Piliscsévről indulva mutatja be a piros ösvénnyel járt pilisi tájat, amely a Dunakanyar legfelső városának is nevezett célállomásig élménygazdag terepezést tartogat.
A piros jelzés a Pilis nyugati lábánál fekvő Piliscsévről, egészen pontosan a község külterületén álló vasútállomástól indul. Az első
Fotó: Dömsödi Áron
Nagyobb kitérővel érdemes útba ejteni a Csévi-barlangot
Piliscsévről induló túránk hangulatos színfoltja a településhez tartozó Pincefalu
igazolópecsétet azonban nem itt, hanem a Basa utcában, a bezárt fogadó bejáratánál nyomjuk be a füzetbe, ami annyit tesz, hogy a busszal érkezők közel 3 km aszfalton gyaloglást spórolhatnak meg a távból. A település fő látványosságáról azonban így sem maradunk le: a hegyek felé menetelve áthaladunk az egyedi Pincefalun, amely hangulatos utcájával, barátságos kis épületeivel hirdeti a helyi borkultúrát.
Mint a legtöbb magyar falu, Piliscsév is elnéptelenedett a török hódoltság idején. Az oszmánok kivonulása után a környék az esztergomi káptalan birtokába került, aki szőlőket ültetett a hegyoldalba, és szlovák jobbágyokat telepített be azok megművelésére. A felújított, illetve modern borospincék között ma is találunk száz-százötven éves épületeket. Eredetileg a nova és az othello, később más szőlőfajták is jellemzőek voltak a környékre, manapság azonban főként vásárolt szőlőből készítik a nedűt.
A Pincefalu Egyesület fő célja a borkészítés felélesztése, a helyi értékek megóvása, ennek jegyében évente több rendezvényt is tartanak. Utunk az Öreg-dűlő felé kanyarodik, nem érinti a napjainkra tőkétlen határt őrző Szent Orbán-szobrot, melynek talapzatába a környéken feltárt római kori mérföldkövet építették bele. A piros háromszög jelzés vezet el mellette, ami a közeli Basina, avagy Basa-hegy fehér szirtjeihez kalauzol, amely kaptatós, oda-vissza kevesebb mint 3 km-es kitérővel csodás panorámát és a Csévi-barlang felfedezését ígéri.
Fotó: Dömsödi Áron
A piros jelzések kényelmes emelkedéssel vezetnek a Csévi-szirtek barlangokat is rejtő tarajos sziklatömbjei alá. A vadont idéző látványért azonban pár száz méter kitérőt kell tenni, mert az a fák lombjai alatt baktatva rejtve marad előttünk. A piros barlang jelzéssel ellátott köves ösvény a Leány-, a kék színű a Legény-barlang mesébe illő szádájához vezet. Ezeket az egyedi geológiai érdekességeket múltjuk és a Dorogimedencére, illetve a Gerecsére nyíló panorámájuk is izgalmas célponttá teszi, ezért nem éri meg kihagyni őket.
A jól karsztosodó, felső triász dachsteini mészkőben létrejött két barlang voltaképpen egy járatrendszer része, csakúgy, mint a közelükben található Rejtekút-, Vacska- és Kőoszloposbarlangok is. Együttesen több mint 15 km-es járathosszúságot adnak ki, és ezzel jelenleg hazánk harmadik leghosszabb barlangrendszerét képzik. Az alapvetően hévizes eredetű, nagyobbrészt tektonikus törések mentén létrejött járatokba az egyszerű kiránduló csupán pár méteres mélységbe hatolhat be, de ezek az előcsarnokok is lenyűgözők.
A barlangok elnevezése a monda szerint abból az időből származik, amikor a török had felégette a környéket, és a helyiek ide menekültek. Talán az illem követelte meg, hogy az asszonyok és lányok az egyikbe, míg a férfiak és legények a másik üregbe bújtak el. A Leányés Legény-barlang 1912-es régészeti feltárása
Fotó: Dömsödi Áron
A Csévi-szirtek kihagyhatatlan látnivalói közé tartozik a Leány- és a Legény-barlang
során megállapították, hogy az üregeket már az őskortól használta az ember. Csontok, különböző használati eszközök kerültek elő, de még egy Ferdinánd korabeli pénzhamisító műhely eszközeit is megtalálták. Bár konkrét bizonyíték nincs, az írásos emlékek arra engednek
Fotó: Gulyás Attila
következtetni, hogy ezekben a barlangokban éltek a pálos szerzetesrendet létrehozó remeték, köztük a rendalapító Özséb is.
Piros jelzésünk egyre meredekebb mélyúton kapaszkodik fel a Pilis-nyereg vízválasztójához.
A háborús emlékeket őrző Pilis-nyeregben ma hangulatos erdei pihenőt találunk
A pálosok bölcsője – Klastrompuszta
Ha nem vagyunk restek, érdemes újabb rövid kitérőt tenni a Csévi-szirtek alatt fekvő Klastrompusztára, ahol megtaláljuk a pálosok első kolostorának maradványait. Boldog Özséb életéről és nyughelyével kapcsolatban gyakorlatilag Gyöngyösi Gergely 15. században írt krónikája az egyedüli forrás, amely a pálos rendalapító munkásságáról, egyáltalán létezéséről szól. A história szerint Özséb, miután lemondott földi javairól, társaival a Kesztölc környéki barlangokban remeteként élt, majd egy isteni látomásnak engedelmeskedve 1250-ben együtt megépítették a pálosok első monostorát, amely a történetíró szerint egyben Boldog Özséb nyughelye is. A romszentélyben napjainkban is tartanak szertartásokat, sokan járnak ide imádkozni, a közelben pedig a Tölgyfa büfé szolgáltat frissítőt.
Padok és asztalok, esőbeálló és tűzrakó varázsol ide hangulatos erdei piknikezőt, egy szürke orbeliszk azonban a hely szomorú múltjára emlékeztet: 1944–45 telén súlyos harcok zajlottak itt. A jelenlegi emlékmű a második világháború áldozatainak állít emléket, a korábbi szobor csupán az itt elesett 16 szovjet katonának. A szovjet emlékművet feltehetőleg a háború alatt a sokat szenvedett környékbeliek döntötték le. Az összetört domborműre ma Dobogókőn, a múzeumnak helyet adó báró Eötvös Loránd menedékház mögött a földön heverve lelünk rá.
A Pilis-tetőt és a Fekete-hegyet összekötő nyeregben, az esőházra erősítve találjuk túránk második bélyegzőjét. Piliscsév vasútállomástól idáig 8 km a táv (letérők nélkül), innen északi irányban hatalmas bükkök és sziklás táj kíséri ereszkedésünket, miközben a Pilis egyik legszebb fekvésű településére tartunk. A nagy múltú Pilisszentlélek A mi kis falunk című tévésorozatnak köszönhetően Pajkaszegként is ismertté vált a kirándulók körében. Mi is átsétálunk a hangulatos falun, a Klastrom söröző tornácán pedig harmadik igazolópecsétünket is beszerezzük, mielőtt a település határában felfedeznénk az egykori pálos kolostor romjait.
A pálos kolostor épülete eredetileg egy 13. század közepén épült királyi vadászkastély volt. Ezt az épületet IV. Béla király
1263-ban a pálosoknak adta. A szerzetesek 1287-ben kolostorrá alakították, és kápolnát is emeltek a meglévő épület mellé. 1323-ban Károly Róbert ittjártakor írták alá a kolostor alapításáról szóló okiratot. Az egyházi épületről az utolsó írásos emlék 1512-ből származik;
A hegyek közé zárt Pilisszentlélek madártávlatból
Festői környezetben áll a pilisszentléleki kolostorrom
1526 után már bizonyosan elpusztult a kolostor. Végleges letűnése a faluval együtt Buda és Esztergom török kézre kerülése után, 1541–1543 tájára tehető. Az egyszerű alaprajzú kolostorépületet sosem fejezték be véglegesen. Feltehetőleg emeletes lehetett, de mára csak az épület alapjait láthatjuk.
A hegyekkel övezett, napos fekvésű kolostor romjainál gyakran legelésző kecskenyáj tarkítja a zöldellő tisztást. A festővászonra kívánkozó idillt órákig elnézegetné az ember, de aki egy nap alatt akarja lejárni a túrát, annak aligha van ennyi ideje a szemlélődésre. Továbbra is északnak tartunk, kisvártatva pedig az Égett-hárs útkereszteződésében már 12. kilométerünket tapossuk. A Felső- és Alsó-Ecset-hegy gerincére cserjékkel, fiatalos erdővel szegélyezett
köves ösvény vezet fel, helyenként csodás kilátást engedve a hátunk mögött elterülő piliszszentléleki völgykatlanra.
Hamarosan elérjük a Hirsch-obeliszket, amit 1896-ban Magyarország ezeréves fennállása alkalmából Hirsch István királyi főerdőtanácsos tiszteletére emelt az erdészet személyzete. Az oszlop érdekessége, hogy a hátoldalán felsorolt nevek mellett olyan régi foglalkozásokat is találunk, mint az útkaparó vagy az erdőlegény. Az emlékoszlop mögötti szikláról, ha nem is körpanorámás, de szép kilátás nyílik a szomszédos Visegrádi-hegység, illetve a Börzsöny irányába.
Meredek ereszkedéssel követjük a piros jeleket a Somos-árokból kifutó patakhoz. Miután mellőztük a virágos mezőket, csak átlépünk az általában szelíden csordogáló erecske felett, amelynek mély medre ugyanakkor arra enged következtetni, hogy áradásoknál már nehezebb dolgunk lenne az átkeléssel. Elértük a műutat, amely innen már egyenesen vezet a Miklós-deák-völgyi tavak meghitt miliőjébe. A Dunakanyar egyik leghangulatosabb kirándulóhelyén járunk, amit valamiért még nem fedeztek fel a tömegek. Ligetekkel és kiépített pihenőkkel szegélyezett tavak füzére nyújt itt kikapcsolódást, a mesés rétekkel tűzdelt szép
Fotó: Fotó: Lánczi Péter
Régi mesterségek nevét olvashatjuk a panorámás helyen álló Hirschemlékművön
A Miklósdeák-völgyi tavak kiváló kikapcsolódási lehetőséget tartogatnak a családoknak
völgypásztát pedig cédrusok is gazdagítják. Mielőtt az aszfalton továbbhaladva betrappolnánk Pilismarótra, érdemes ezen a szép helyen kicsit lepihenni, a kihelyezett táblákon informálódni a mesterséges tavak történelméről és élővilágáról.
Piros utunk 19. kilométerénél éri el a Dunakanyarban fekvő Pilismarótot. A Pilisi Parkerdő épülete előtti útjelző oszlopon találjuk az igazolópecsétet, majd innen a rendezett portákkal kísérve a település központja felé igyekszünk. Elhaladunk a Szent Lőrinc-templom klasszicista épülete mellett, majd a 11-es úton bolt és buszmegálló nyújt komfortot, akár elemózsia beszerzéséről vagy a túra szakaszolásáról van szó. Bár a Dunakanyarban vagyunk, ezen a településen aligha élvezhetjük a folyóra és a szemközti Börzsönyre nyíló kilátást. Mindeh-
hez oda-vissza kb. 4 km-es kitérőt kell tenni a Pilismaróthoz tartozó Dunapart nevű üdülőtelepre. Némi kilátást ugyan tartogat a falun belül magasodó Kis-hegy – ahol a kálváriát is találjuk –, de ez a látkép közel sem olyan, mint mondjuk a szomszédos Dömösön.
A római emlékekkel bíró Pilismarót túl sok látnivalót nem tartogat. A pirostól néhány méteres letéréssel megnézhetjük a Heckenastkúria romantikus stílusú épületét (csak kerítésen kívülről), ahol az emlékezet szerint Deák Ferenc kidolgozta a kiegyezés szövegét, láthatunk itt továbbá nemzeti emlékoszlopot, illetve a római katolikus templom szomszédságában áll a Dobozy Mihály református lelkészt és hitvesét ábrázoló szobor, akik 1526-ban a török elől menekülve csak a halálban találtak menedéket.
A Vaskapu-kastély urának leányát hívták Fárinak, aki szerelmes lett egy pásztorlegénybe, és a hirtelen haragú apa ennél a kútnál kapta rajta a szerelmeseket. A dühtől elvakult atya haragjában megölte a lányát, és miután eltemette, a sírból forrás fakadt. Ez lett a Fári-kút, amiből a legenda szerint minden évben, Fári halálának napján véres hab folyik.
Pilismarótot követően változatos térszínek jellemzik a piros utat: a szelíd erdőtájat tagolt hegyi terep váltja
A 11-es úton hagyjuk el Pilismarótot. Közel egy kilométert kell gyalogolni a forgalmas főúton, mire a Bitóc-pataknál a Maróti-hegyek irányába visszatérünk az erdőbe. Eleinte kertek között, murvás úton haladunk, majd rátérünk az erdei ösvényre, amely a Kopaszok 300 méter magas dombjaira vezet fel. Kényelmes haladásban, különösebb látnivaló nélkül menetelünk immáron Esztergom irányába, miközben beereszkedünk a Búbánat-völgy felső végébe. Az itt található hangulatos tavakat nem érintjük, azokhoz pár száz méteres letérést kell tenni a piros kereszten. Utunk hétvégi házak és kertek között kanyarogva éri el a Vaskapu-hegy lábánál fakadó legendás Fári-kutat, ahol iható forrásvízzel tölthetjük meg kulacsunkat, illetve padok teszik kényelmessé a pihenést. Ekkor már a 27. kilométerünknél járunk.
A közelmúltban felújított forrástól csertölgyesben vezető kanyargós emelkedők várnak ránk, helyenként rálátással a hegyekkel körülvett Hegymeg szélesen elterülő rétjére. A Vaskapu-hegyre azonban nem csupán a bérc túloldalán fekvő esztergomi végállomásunk miatt hágunk fel, a hegytető fantasztikus panorámát és egy remek turistaházat is tartogat a túra befejező akkordjaként. Az Esztergom fölé magasodó Brilli Gyula menedékház, vagy
Fotó: Dömsödi Áron
A távlatokat engedő hegymegi részt követően kaptatóval érünk fel a Vaskapu Brilli Gyula menedékházhoz Vaskapui panoráma az esztergomi nevezetességekkel és a túlparti Párkánnyal
ismertebb nevén a Vaskapu turistaház, immáron 1914 óta szolgálja a természetjárókat. Igaz, nem megszakítások nélkül, hiszen volt, hogy a ház éjszakai szórakozóhelyként működött, aztán hosszú évekig elhagyatottan állt, mire 2012-ben ismét felújították, és újra az eredeti funkcióval kezdett üzemelni.
A hely egyaránt népszerű a kirándulók és a városból felautózók körében, hiszen aszfaltúton is gyorsan megközelíthető. Két fő tényező
határozza meg a turistaház népszerűségét: az esztergomi környezetre nyíló pazar kilátás, valamint a kiváló konyha. Még felejthetetlenebb élményben lesz része annak, aki a turistaház emeleti panorámaszobájában tölt el egy éjszakát, rálátással a naplementével megfestett Duna országhatárt jelentő vonalára, a kivilágított esztergomi nevezetességekre, köztük a bazilika pompás szentélyére és a Mária Valéria hídra.
A ház melletti ismertető táblán találjuk a túrabélyegzőt, de a turistaháznak is van saját pecsétje. Füzetünkből már csak egy lenyomat hiányzik, amit az esztergomi vasútállomáson fogunk beszerezni. Odáig még 3,5 km-t kell megtennünk keresztül a Kis-kúria-hegy csalitokkal tagolt hátán, ahonnan elsősorban északi irányba élvezhetjük a szomszédos Helembahegység Dunába szakadó sziklás partfalainak fenséges látványát. Pár száz métert követően murvás úton haladunk a város felé, rövidesen pedig szürke háztömböket kerülgetve követjük a piros jeleket, mígnem megpillantjuk a célt. A túra logisztikáját nagyban megkönynyítő vasút-, illetve buszállomással szemben, a Nelson söröző kerítésére erősített bélyegzővel zárjuk a 34,5 km hosszú gyaloglást, ami közel 1200 m szintemelkedést és 1100 m lejtést foglal magában, és persze sok-sok látnivalót, amelyek megismeréséhez lehet, hogy kevés az a bizonyos „egynapi járás”. Érdemes ezért átgondolni, mit is akarunk kihozni a túrából: kényelmes élményszerzésként vagy sportteljesítményként tekintünk-e rá.
A menedékháznál az esztergomi látkép mellett a Gerecsére nyíló panorámát is élvezhetjük
A Piliscsabai Természetjáró Egyesület (PI-TE) által életre hívott jelvényszerző túra Esztergom és Piliscsév között végig a piros turistajelzést követi. A terepen kihelyezett hat bélyegző lenyomatával igazoljuk a túrát, amely időkorlát nélkül, tetszőleges menetiránnyal teljesíthető. Az igazolófüzetet az egyesülettől lehet beszerezni (piliscsabaite.hu), ára 1000 Ft + postaköltség, de személyes átvételre is van lehetőség. A sikeres teljesítők kitűzőt kapnak jutalmul.
További információ: piliscsabaite.hu
Írta:
Hidvégi Brigitta
Fotók:
Csanádi Márton
A nagyvázsonyi Kinizsi-vár felújítása után negatív kritikáktól volt hangos a média: több lap is próbált utánajárni, milyen okból kerültek a középkori várfalak közé a küllemben nagyon elütő, fehér téglatestek. Most a saját szemünkkel néztük meg, összességében hogyan fest a vár, és meglestük a kiállítást is, ami szintén új, viszont keveset hallhattunk róla.
nagyvázsonyi vár a legpopulárisabbak közé tartozik hazánkban, hiszen egy hosszabb balatoni nyaralás vagy egy Balaton-felvidéki kirándulás során is rengetegen útba ejtik, nem is beszélve arról, hogy nyáron szinte folyamatosan rendeznek itt különféle családi programokat. Talán ezért kapott akkora visszhangot, hogy nem egészen úgy sikerült a felújítása, ahogyan azt a nagyközönség elképzelte. Az értetlenség okát az adta, hogy a várfalakon belül lapos tetejű, fehér betontömböket húztak fel, amelyek egyáltalán nem illettek a középkori miliőbe.
Volt olyan médium, amelyik muzeológus segítségét kérte a koncepció megfejtéséhez, így az már akkor kiderült, hogy a felújításnál nem a romok konzerválása és a szakmaiság,
A helyszín kiapadhatatlan forrásokkal van tele, ezért építkeztek éppen ide
hanem a látogatói igények kielégítése volt a fő szempont: azaz hogy létrehozzanak látogatható tereket és rendezvényhelyszíneket a várban. A Kinizsi-vár esetében régebben ilyesmi egyáltalán nem állt rendelkezésre, a tornyon kívül nem volt fedett épületrész, és a romok is sokkal alacsonyabbak voltak.
A Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési
Nonprofit Kft. a Nemzeti Kastély és Nemzeti Várprogram keretén belül három évig dolgozott a váron, amely 2023 márciusában nyílt meg a látogatók előtt. Most, egy évvel a nyitás után a község polgármestere, Fábry Szabolcs vezetett körbe minket a várban.
Azt rögtön elismerte, hogy a felújítás nem sikerült a legjobban, ugyanakkor hozzátette, hogy a nagy egészhez képest, ami jó lett, ez szerinte csupán 10 százaléknyi probléma. „A felújítás egy turisztikai, gazdasági fejlesztés keretében történt meg. Kaptunk egy 2800 négyzetméteres új belső teret kiállítással, ezek viszont már temperáltak, azaz télen-nyáron látogathatóak” – mondta. „Lettek interaktív kiállítási anyagok, hangjáték, filmvetítés, moziterem, díszterem, és mint rendezvénytér is komoly lehetőség rejlik a várban” – fejtette ki elöljáróban. Ezután az épület történetéről mesélt.
A felújítás eredményére tehát még visszatérünk, először helyezzük kontextusba az épületet, amely a 15. századtól áll itt, a domboldalon. A helyszínválasztás elsőre talán furcsán hathat, de nem véletlen, ugyanis a környéken kiapadhatatlan forrásvizek csörgedeznek. Az sem volt másodlagos, hogy errefelé húzódott a Velence felé vezető kereskedelmi útvonal, amit innen jól lehetett látni. Először nem volt szempont, hogy a vár védhető legyen, hiszen elsősorban nem erősségnek, hanem a
Sok falat sikerült úgy visszaépíteni, hogy egybeolvadjanak a romokkal. A fehér tömbökre már nem jutott kőborítás
Vezsenyi család lakóépületének, birtokközpontjának készült, és egyáltalán nem volt katonai jelentősége. Vezsenyi László azután emeltette, hogy a közeli Zádor-várat elveszítette egy per során. Ekkor még csak egy 25 méter magas lakótoronyról, kisebb épületekről és egy kerítésről beszélünk.
A vár leghíresebb tulajdonosa Kinizsi Pál volt, aki egyébként keveset tudott itt tartózkodni
A Vezsenyi család kihalása után Mátyás király Kinizsinek adományozta a várat vitézsége jutalmául. Kibővítették és meg is erősítették: külső falat és négy kisebb tornyot emeltek, emeletes palotaszárnyat húztak fel, amelyben várkápolna is helyet kapott, illetve kapuvédőművet építettek, azaz barbakánt, ahol ágyúkat lehetett elhelyezni. Kívül sáncárok létesült. Ekkoriban már védelmi funkciója is volt
A torony még a második világháború alatt is menedékként szolgált
A Nagyvázsonyba látogatóknak lehet jó alternatíva – a várnézés mellé – az erősséggel szemben található postamúzeum, mely a Balaton-felvidék hírközlési emlékeit vonultatja fel az 1800-as évektől napjainkig. (Gyerekeknek kötelező a Miki egér telefon kipróbálása!) De a Schumacher-ház, vagyis a Szabadtéri Néprajzi Múzeum meglátogatása sem okoz majd csalódást. A vár mögötti dombon áll a fehérre meszelt, támfalas evangélikus templom, füves teraszán Kinizsi Pál lovas szobrával. Sírjának márvány fedőlapja a vár kápolnájában látható. A nagyvázsonyi vár mellett vezet el az Országos Kéktúra útvonala is.
az épületegyüttesnek, itt azonban nem folytak olyan komoly küzdelmek, mint mondjuk Egerben vagy Szigligeten, mivel nem volt a katonai végvárrendszer része.
Amiről a torony mesél
Kinizsi nem sokat tartózkodott a várban, a fekete sereg élén az ország határainak védelme volt a feladata, így a munkája többnyire elszólította otthonról. A családi fészekben jobbára csak a felesége, Magyar Benigna tartózkodott. Utódjuk nem született. Miután Kinizsi meghalt, Benigna Horváth Márk főnemeshez ment feleségül, aki hamarosan leesett a lováról és kitörte a nyakát. A szerencsétlen nő harmadik házassága sem sikerült rózsásan, férje Kereky Gergely várkapitány lett, aki hűtlen és erőszakos ember volt, ezért Benigna kidobatta híveivel a vártoronyból. A gyilkosságra fény derült, és az asszony csak Kinizsi érdemeire való tekintettel úszta meg a halálbüntetést. Utolsó éveit egy kolostorban töltötte száműzetésben.
Ezután a Zichy család kapta meg a várat, és egészen 1945-ig birtokolta. Ekkor volt a legnagyobb és a legdíszesebb. A Zichyk csak a 18. századig, saját kastélyuk felépültéig laktak itt, azután a cselédeik költöztek be, de egyre romosabb állapotba került, földrengések, tűzvészek sújtották. Sokáig, még a második világháború alatt is menedékként szolgált.
A kiállításon betekintést nyerünk az 1400-as években épült vár évszázadaiba
Egyszer nők másztak fel a toronyba, ahol a szintek között még csak létrákon lehet közlekedni, ezeket felhúzták, így nem érte el őket a szovjet hadsereg. A vár pálinkafőzdeként, magtárként, raktárként is üzemelt. Az első ásatás és helyrepofozás az ötvenes évek végén vette kezdetét. 1964-től turisztikai látványosság lett.
Kinizsi Pál nevéhez csak győztes csaták köthetőek
Egy korabeli konyha húsokkal, használati tárgyakkal
Az új kiállításon maketteken keresztül követhetjük nyomon a vár életútját egészen a kis, szerény épülettől a katonai szerepet is betöltő, erődített épületig. A tárlaton Kinizsi Pál persze főszerepet kap. A legenda úgy szól, hogy az 1431
körül született későbbi nagy hadvezér eredetileg molnárlegény volt, de ezt a történészek nem tartják valószínűnek. Inkább nemesi származású lehetett, ám viszonylag szegény családban nőtt fel, és a katonáskodásban látta meg a kitörési lehetőséget – tudjuk meg a vezetésen.
Pályafutását kassai vitézként kezdte, jó képességei pedig Mátyásnak is feltűntek, ezért felkarolta, így végül az ország harmadik főméltóságává lépett elő. A királytól egyébként nem volt szokatlan, hogy egyszerű embereket tett meg nemesekké, de a legnagyobb karriert kétségkívül Kinizsi futotta be. Írni, olvasni nem tudott, tudománnyal nem foglalkozott, de csatában sosem veszített, állítólag még agyvérzés közben is levezényelt egy győztes csatát.
A kenyérmezei diadal után Kinizsi itt, Nagyvázsonyban épített pálos kolostort, ami már csak azért is jelentős, mert itt született három olyan kötet, amely a legrégebbi nyelvemlékeink közé tartozik. A kápolnában most érintőképernyőn lapozgathatjuk azt az imádságos könyvet, amit Benigna készített Kinizsinek. Ha belenagyítunk, kis kihívással nagyjából még el is tudjuk olvasni az áhítatos sorokat.
Szintén a várban található egy kőtár és Kinizsi Pál síremléke, egy középkori konyha, de azt is megtudhatjuk, hogyan nézhetett ki Magyar Benigna lakosztálya, és az egyik épületrészben nagy vetítőtermet találunk, ahol három filmet lehet megnézni.
Fábry Szabolcs elmondta, hogy az engedélyeztetett tervek már húsz évvel ezelőtt megvoltak, és ha most nem ezeket veszik elő újra, jóval több időbe került volna a vár felújítása, ezért – ahogy fogalmazott – kompromiszszumra kényszerültek. Mint kiderül, az eredeti koncepció nem az volt, hogy csupasz betonkockákat emelnek a várudvarban. Az összes
Megkapó természeti környezetben, Kinizsi Pál egykori birtokán teljesíthetjük ezt az alig 9 kilométeres, de történelmi látnivalókban hihetetlenül gazdag túrát. Nemcsak Nagyvázsony legfőbb nevezetességét, a várat keressük fel, hanem Mátyás király hadvezérének eredeti nyughelyét, a Szent Mihály-kolostort is, ahonnan a Vázsonyi-séd partja felé tovább indulva két további romot látogatunk meg az erdő mélyén. A túra részletes leírása, nyomvonala a QR-kóddal érhető el.
visszaépített fal ugyanúgy betonból készült, de egy részük terméskő borítást kapott, és nem üt el nagyon a vár eredeti részeitől. Az elképzelés az volt, hogy mindenhol ugyanígy járnak el, ám a 2022-es megszorítások miatt erre már nem jutott pénz. A loggiasorra zsindelytetőt szántak, ez sem tudott megvalósulni, illetve a nyílászárók vaskeretét is szerették volna terméskővel eltakarni.
Vannak más ötletek is, ha nem is terméskővel, de valamilyen falfestéssel vagy akár időjárásálló drapériákkal hangulatosabbá lehetne tenni a várat, és a lapos tető is jobban festene piros
Nyitvatartás
szeptember 1-től június 14-ig: keddtől vasárnapig 10:00–17:00 június 15-től augusztus 31-ig: keddtől vasárnapig 10:00–19:00
Árak
felnőttjegy: 3300 Ft/fő kedvezményes jegy (6–26 év közötti fiatal, érvényes diákigazolvánnyal rendelkező, 62. életévét betöltött látogató): 2600 Ft/fő
családi jegy: 10 000 Ft/család
Tudj meg többet a várról, a környezetéről és a környék túrázási lehetőségeiről a QR-kód segítségével!
téglaborítással. Mindezeket szeretnék megvalósítani a jövőben, de egyelőre nem látnak erre forrást.
Ami viszont valószínűleg létrejön a következő években, az a templomtól az Alsó utcáig tartó útvonal letérkövezése, hogy biztonságosan lehessen rajta közlekedni, illetve egy játszótér állatsimogatóval a gyerekeknek.
Hamarosan indul a szezon, amikor a várnál egymást érik a programok
Az országos tendencia a Kinizsi-várnál is megfigyelhető: megugrott a bakancsos turisták és a zarándokok száma, méghozzá nem is kicsit, a polgármester szerint körülbelül ötszöröse lett az öt évvel ezelőttinek, ebből kifolyólag a várat is sokan látogatják. Rendezvényekben sincs hiány, áprilisban jön a Szent György-napi kihajtásünnep, nyáron pedig folyamatosak a programok a várban a kovácsbemutatóktól kezdve a fogatos túrákon keresztül a végvári játékokig. Augusztusban jön a Váradalom, a művészeti témájú zenés sokadalom, amit a kenyérmezei csata emlékére szoktak megrendezni. Az év legmeghittebb ünnepe a karácsony előtti napon tartott százszereplős betlehemi játék, amikor Krisztus születéséhez köthető jeleneteket adnak elő a nagyvázsonyiak.
Ajándék extra útravaló
Indulj el a PICK Bordó körtúra útvonalak egyikén, ahol a szendvicsező pontokon nem csak feltöltődhetsz, de életre szóló ízemlékeket is szerezhetsz.
További részletek a Magyar Természetjáró Szövetség felületein.
1919 elején Balassagyarmat polgárai és az Ipoly menti falvak lakói fegyvert ragadva, ritkán látható hősiességgel verték vissza a földjükre törő megszállókat, példát mutatva ezzel hazaszeretetből a széthullóban lévő magyarságnak. A hőstettek nyomába eredtünk a palóc fővárosban, amit egyébként bárki megtehet két tanösvény segítségével is.
„Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”
(A harcok során hősi halált halt Czakó Balázs honvéd utolsó szavai)
Vacov, Miškovec, Šarišský Potok vagy éppen Jáger. Ezek a nevek bizony nem a fantázia szüleményei, ugyanis az első világháború idején nyugaton, majd azt követően Magyarországon is terjesztett cseh propagandaanyagok szerint ezek lettek volna a csehszlovák állam határain belülre kerülő Vác, Miskolc, Sárospatak és Eger városok új nevei.
A Felvidékre szinte ellenállás nélkül bevonuló cseh csapatok igazi célja az volt, hogy akár az antant által kijelölt demarkációs vonalakat is átlépve igyekezzenek minél inkább birtokon belülre kerülni az Ipolytól délre és keletre eső területeken is, ezzel alapozva meg a lehető legkedvezőbb tárgyalási pozícióikat.
Bár manapság már nehéz elképzelni egy Vác–Aszód–Gyöngyös–Miskolc vonalon húzódó magyar–szlovák államhatárt, az, hogy nem így alakult a történelem, kis túlzással pár tucatnyi balassagyarmati vasutasnak, politikai ellentéteit félretévő polgárnak, továbbá a Károlyikormány tiltása ellenére Balassagyarmat védelmére siető hősöknek, Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok első világháborús veterán honvédjeinek köszönhetjük. Az iglói géppuskásokkal kiegészülve ők verték vissza az ellenséget az Ipoly túlsó partjára, megakadályozva ezzel a cseh légió további előrenyomulását a megmaradt magyar területek irányába.
„Mostantól fogva az a szék is enyém, amelyen ülök”
Ezek a szavak Bazovszky Lajos losonci ügyvéd szájából hangzottak el, aki a megszállók oldalára állva, immár cseh „zsupánként” érkezett Balassagyarmatra. Az újdonsült zsupán pökhendiségében nem is sejtette, hogy gőgös szavaival oroszlánrésze volt abban, hogy az addig széthúzó város polgársága és a munkásosztály eggyé kovácsolódott.
Vizy Zsigmond százados Archív képek forrása: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
A csehek bevonulása előtt ugyanis az ország többi részéhez hasonlóan bizony árulások, politikai csatározások jellemezték ezt az egyébként oly összetartó palóc vidéket is. Az ellenség közeledtének hírére Vizy Zsigmond százados egy palóc dandár felállítását szerette volna elérni, de ez a törekvés sajnos éppúgy elbukott, mint Soltész főhadnagy Losonc felszabadítására szőtt tervei.
A hazájukat féltő, egykori frontharcos tisztek elkeseredetten vették tudomásul, hogy senki nem veszi komolyan a veszélyt, a kormány pedig Rákóczy István kormánybiztos által gyakorlatilag letilt és megakadályoz mindenféle fegyveres ellenállást, csupán az események jegyzőkönyvbe vételét engedélyezi.
Korabeli hirdetmény
Mindezeknek köszönhetően a cseh légió csapatai viharos gyorsasággal törtek előre, 1919. január 3-án Losonc, majd alig egy héttel később Ipolyság is elesett. Ennek a jegyzőkönyvező, visszavonuló politikának egyenes következménye volt, hogy január 15-ére virradóra egy csapat cseh katona Augustin Lauka főhadnagy vezetésével átlépte az Ipoly folyó
antant által kijelölt demarkációs vonalát, és megszállta Balassag yarmatot is. Ez a lépés már teljes mértékben jogsértő volt, ami nem csupán a helybélieket, de a budapesti kormányt is megdöbbentette.
Az igazsághoz és a helyzet fonákságához hozzátartozik, hogy a csehek nagy része, köztük maga a főhadnagy is úriemberként viselkedett. A Monarchia idején még tanárként is dolgozó Lauka ráadásul kiválóan beszélt magyarul, így remekül szót értett a módosabb polgársággal, amely a vörös szellők fújdogálása miatt kialakult zűrzavaros politikai helyzetben bizonyos mértékig még örült is egy rendfenntartó erő jelenlétének a városban.
Huszár Aladár városparancsnok később így nyilatkozott a harcok során elesett cseh főhadnagyról: „Lauka főhadnagyot Balassagyarmaton majd mindenki ismerte, és bár ellenségünk volt, el kell róla ismerni, hogy mint katona, bátor és kötelességtudó volt, mint városunk állomásparancsnoka emberségesen viselkedett; egy hős katonához méltó végtisztességben részesült.”
Balassagyarmat egyik hídja egy 1930-as évekből származó képeslapon, alatta a demarkációs vonal, azaz az Ipoly
Huszár Aladár városparancsnok
Ahogy teltek-múltak a napok, egyre több cseh katona érkezett Balassagyarmatra, aminek köszönhetően megváltozott a magatartásuk is. A városi munkásőrséget és a lakosság egy részét lefegyverezték, egyre keményebben bántak a tisztviselőkkel, köztük leginkább a vasutasokkal, akik egyre többször tagadták meg a szolgálatot, és nem voltak hajlandóak felesküdni a csehszlovák államra sem.
Napról napra nőtt a feszültség a városban. Január 25-én az új hatalom képviseletében fellépő Bazovszky Lajos zsupán kijelentésére – „hagyjanak fel minden reménnyel, amit mi meghódítottunk, az a miénk marad, és ott kiterjeszthetjük a csehszlovák impériumot” –válaszul a Himnusszal felelt a megyeháza kisterme, ami a hazaáruló Bazovszkyt mélységesen meglepte.
Ebben a légkörben zajlott le január 27-én az a történelmi jelentőségű gyűlés, melynek során Pongrácz György vármegyei főjegyző a város érdekében félretette korábbi sérelmeit, és kezet fogott politikai ellenfelével, a szociáldemokrata Schuch István mozdonyvezetővel, amit a jelen lévő, addig csendben figyelő, mintegy nyolcszáz főnyi tömeg könnyekig meghatódva, kitörő lelkesedéssel fogadott. Másnap hajnalban nagy titokban a vasutasok egy elszánt kis csapata kilopódzott a városból Magyarnándor felé, ahol a magyar honvédek állomásoztak.
„Isten áldása rajtunk!” volt a titkos jelszó. Aki ezt súgta az embernek mellette elmenőben, az bajtárs volt. „És fiainkon!” volt e köszöntés elfogadási módja. A balassagyarmati polgárok titkos jelszavát a harcok idején a városban megbújó Mollináry Gizella Egymást vádoltuk című regényéből ismerjük. A jelszó mély hitet, elszántságot és bizakodást sugall, amire óriási szükség volt ezekben a nehéz, történelmi órákban.
Bazovszky Lajos Archív képek
forrása:
Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
A városból kilopakodó vasutasküldöttség Magyarnándorban már egy készülődő, harci vágytól fűtött honvédcsapatot talált. Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf harcedzett, világháborús veterán honvédjei, a 16-os balassagyarmati és a 38-as kecskeméti Mollináryezred katonái nehezen tűrték a tétlenséget, és mindenképpen meg akarták támadni a Balassagyarmatot megszálló cseheket. Csak a megfelelő jelre vártak, ami ezzel meg is érkezett. Alig pár órás készülődést követően, 1919. január 29-én hajnali négy órakor a vasutasok vezetésével, hatalmas elszántsággal rohanták meg a vasútállomást és a csehek főhadiszállását, a honvédlaktanyát.
A rajtaütés sajnos nem érte váratlanul a megszállókat, a terv ugyanis valahogyan kiszivárgott, így volt idejük felkészülni a támadásra. Segítséget hívniuk azonban szerencsére már nem sikerült, mert két, végsőkig elszánt, nagyszerű postás megakadályozta a kapcsolatfelvételt a környékbeli cseh csapatokkal. Szigethy Gáspár megrongálta a városból kivezető telefonkábeleket, Komenda Gizella kezelő pedig minden alkalommal üres vonalat kapcsolt Losonc és Ipolyság felé.
A balassagyarmati vasútállomás épülete az 1910-es években
A támadás így is jól indult, a vasútállomást komoly harcokban el is foglalták a 38-asok, az pedig, hogy a laktanya ekkor még nem került
magyar kézre, csupán a szerencsétlen körülményeknek és a kialakult zűrzavarnak köszönhető. A heves harcokban a cseh parancsnok, Lauka is elesett, a megadási felszólításra hamarosan fehér zászlót lengetett a szél a laktanya ablakaiban is. Az épület felé rohanó honvédeket azonban váratlanul erős cseh puskatűz fogadta. Bár sokan hitszegést, árulást kiáltottak, a harcok után Vizy Zsigmond meglátogatta a kórházban fekvő Vyslonsil cseh hadnagyot, aki elmondta, hogy a csehek a megadás után félelemből, a feltüzelt, hangosan feléjük rohanó magyar katonák brutális fellépésétől tartva nyitottak újra tüzet.
És itt elérkeztünk egy olyan ponthoz, amely manapság már szinte elképzelhetetlen. Ez a harc minden szörnyűsége ellenére mégis tisztességes és – amennyire lehet – emberséges volt. A magyar asszonyok, orvosok és fehér zászlós kocsiján a várost folyamatosan járó Schramm Miklós orosz hadiorvos a cseh sebesülteket éppen úgy összeszedte és ellátta, mint a magyarokat, a kórházban pedig szinte egymás mellett feküdtek a két szemben álló nemzet katonái. Nem volt különbség magyar és nem magyar között, csak a szenvedőt látták a sebesültekben.
A hirtelen jött veszteségek és a rajtaütés sikertelensége miatt demoralizálódó honvédcsapatok napfelkeltekor visszavonultak Magyarnándor felé, a városban hagyva ezzel a
laktanyában rekedt, ám még mindig harcképes cseh egységet. A magára maradt Balassagyarmat polgárai egy dolgot biztosan tudtak: a cseheknek nem szabad észrevenniük a honvédek távozását, mert abból óriási baj lehet.
Városparancsnoknak Huszár Aladár másodjegyzőt – későbbi budapesti főpolgármestert –választották, a stratégiát pedig az addig kórházban fekvő, de a baj hírére egyenruhát öltő Soltész főhadnagyra bízták. Mindenki érezte, hogy ezek az órák sorsdöntőek, munkások, diákok, postások, vasutasok, aki csak élt és mozgott, fegyvert ragadott, ablakokból, háztetőkről, utcasarkokról folyamatosan tűz alatt tartották a laktanyában rekedt ellenséget. A megváltás kora délután érkezett meg a Kattauer Rudolf főhadnagy és Rajnai (Wechter) Vilmos által vezetett iglói géppuskás alakulat képében, amelyet Balassagyarmaton a már leszerelt, ám korábban szintén az iglói osztagban szolgáló Kondor Miklós főhadnagy fogadott.
Az iglóiak fergeteges pergőtűzzel szórták meg a laktanyát, és bár Soltész főhadnagy már telefonon tárgyalt a csehek megadásáról, a géppuskások ezzel egy időben egy huszáros rohammal, 78 foglyot ejtve elfoglalták az épületet. Mivel a Hatvanban állomásozó iglói osztag feladata eredetileg a salgótarjáni szénmedence biztosítása volt, ők a foglyokkal és
a jelentős hadizsákmánnyal hamarosan viszsza is tértek állomáshelyükre. Bár az éjszakára ismét magára maradó város tartott a csehek bosszújától, a félelem immár alaptalan volt, a korábban Magyarnándorba távozó katonaság ugyanis másnap reggel énekszóval vonult be Balassagyarmatra, nyugalmat és biztonságérzetet hozva ezzel az átélt izgalmak miatt halálosan kimerült lakosságnak.
A balassagyarmati események hírére a környékbeli falvak lakói is fegyvert ragadtak. Pálmay Ernő százados Rétságon állomásozó honvédjeivel karöltve egymás után verte ki a cseheket az Ipoly bal partján fekvő településekről, Dejtárról, Drégelypalánkról, Ipolyvecéről és Patakról. Mindez iszonyúan fontos volt, ugyanis a Losoncon és Ipolyságon nagy erőkkel állomásozó megszállók nem törődtek bele a vereségbe. Február 9-én Nagycsalomja felől 12 lángszóróval felszerelve törtek Balassagyarmat felé, a Vizy Zsigmond által felfegyverzett, katonaviselt dejtári lakosok Benkő Oszkár hadnagy vezetésével azonban komoly harcok árán visszaverték a támadást. Rettenetes lett volna a leszámolás, ha a csehek terve sikerül, ugyanis ezeket a lángszórókat Balassagyarmat és az ellenálló falvak elpusztítására készítették elő. Ezzel egy időben a Szécsény felől érkező ellentámadás is elbukott, a környékbeli palóc falvak bátor
Az Ipoly régi kis fahídja Balassagyarmatnál, amely a harcok egyik fontos helyszíne volt Archív képek forrása: Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
népe és a velük harcoló székely alakulatok Losoncig verték vissza a cseheket. Az eseményekben részt vevő, arról 1934-ben könyvet is író Sulacsik (Antal) Zoltán így ír minderről:
Az Ipoly menti harcokban részt vevő katonák a dejtári vasútállomáson és felfegyverzett balassagyarmati polgárok a „csehkiverés” napjaiban (jobbra)
„A helyzetet megint csak nem aknáztuk ki! Hej! Ha nem az a Károlyi-féle társaság ül a kormányon – hiszen Losoncon és Ipolyságon fűtött vonatok mellett várta a cseh katonaság további visszavonulását! [...] Az Ipoly bal oldalán mag yar zászlót lengetett a szél, magyar katonaság dalától volt hangos falu és város egyaránt. Január 31-én már Balassagyarmat is tömve volt katonasággal. Itt voltak Vén Zoltán székely bakái, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre, ma szabad lenne a Felvidék! Itt voltak a 38-asok, Bajatz katonái, itt voltak a 16-osok, Vizy fiai, itt volt az iglóiaknak egy osztaga, s a 44-esek egy kis csoportja. Most már nemcsak a polgárság vigyázott a városra, hanem egy egész kis hadsereg! Nem volt már ok félelemre!”
Történelmi séta a palóc fővárosban
A jelenleg egy szépen fejlődő, hagyományait őrző, bájos Ipoly-parti kisváros képét mutató Balassagyarmaton egy kényelmes, félnapos séta keretében magunk is felfedezhetjük a bő száz évvel ezelőtti eseményekről regélő emléktáblákat, emlékműveket és a közelmúltban kialakított tanösvényeket.
Az egykori Magyar Királyi Szálló átépítésével
1915-ben létrehozott, majd 2006-ban szépen restaurált városháza falán az 1922-ben felavatott, Keviczky Hugó szobrászművész által megalkotott bronz turulmadaras márványtábla hirdeti a „csehkiverés” dicső emlékezetét, és sorolja fel a harcok során elesett vasutasok, polgárok és katonák nevét.
A patinás épület teljes pompájában a Rákóczi fejedelem útjára kilépve tárul fel a szemünk
A balassagyarmati városháza, homlokzatán a Civitas Fortissima felirattal, és a „csehkiverés” emlékére 1922-ben felavatott márvány emléktábla
Fotók: Konfár Tibor
A 16-os balassagyarmati ezred emlékműve a Hősök terén és az egykori Királyi Honvédlaktanya épülete
Fotók: Konfár Tibor
előtt, a közelmúltban szépen felújított homlokzatán a város címere alatt díszeleg a 2005-ben törvénybe foglalt büszke cím, a Civitas Fortissima felirat is. Alig pár lépés megtételével lényegében a város főterére érünk, melynek neve stílszerűen Civitas Fortissima tér.
Ez a gyönyörű műemlék épületek által övezett, szépen rendben tartott, patinás városközpont lényegesen nagyobb településeknek is méltó dísze lehetne. A városháza szomszédságában a méreteivel és szépségével egyaránt lenyűgöző hatást keltő régi vármegyeháza emelkedik, felújított homlokzatán a „Nógrád a közügyért” felirattal, amely Balassagyarmat Nógrád vármegyében másfél évszázadon át betöltött vezető szerepére emlékeztet. Vele szemben, kissé félreeső, védettebb helyen látható a 2002-ben átadott, tematikájában Sárkányölő Szent Györgyöt idéző, igényesen megalkotott Civitas Fortissima emlékmű, amely a város
szülöttének, Párkányi Raab Péter szobrászművésznek a munkáját dicséri.
Autentikus kis utcákon, régi polgárházak közt a közeli vasútállomás felé sétálva újabb emlékművek, történelmi érdekességek kísérik utunkat. A Palóc Múzeum bejárata előtt áll az 1933-ban Magos (Munk) Dezső által megálmodott, mindig félárbócra eresztett, Ipoly menti országzászló, melynek talapzatához a történelmi Magyarország hatvannégy vármegyéjének földje adja az alapot.
A Széchenyi és az Ady Endre utca sarkán, Huszár Aladár városparancsnok egykori villá-
A Palóc Múzeum, előtte a félárbócra eresztett, Ipoly menti országzászló
Fotó: Konfár Tibor
jában a 2011-ben létrehozott Civitas Fortissima Múzeum kapott helyet, nem messze tőle a Hősök terén pedig a környékbeli katonákból álló, 16-os balassagyarmati ezred honvédjeinek állított impozáns emlékművet tekinthetjük meg. Az 1919-es harcokban főszerepet vállaló vasutasok emlékét az egykor szebb napokat látott vasútállomás falán egy 1994-ben felavatott, szépen faragott márványtábla őrzi.
Huszár Aladár városparancsnok egykori villája ma a Civitas Fortissima Múzeumnak ad helyet
Fotó: Konfár Tibor
Ha van még időnk és kedvünk sétálni, semmiképpen se hagyjuk ki a vasútállomástól a városi strandig kanyargó, 2023-ban létrehozott Civitas Fortissima tanösvényt! A valamivel több mint egy kilométer hosszú sétaút igényesen kialakított pihenőhelyein informatív tájékoztató táblák időrendi sorrendben, rendkívül részletesen mesélik el Balassagyarmat megszállásának és felszabadításának eseményeit. Ha valakinek mindezek után még hiányérzete maradna, rendelkezésére áll még az Ipoly egykori, szabályozás előtti medre mentén, ligetes erdőben, az Ipoly-parti Sport- és Szabadidőközpont közelében kanyargó, közel két kilométer hosszú „Balassagyarmat tanösvény is, amely sok más érdekesség mellett szintén felidézi az 1919-es „csehkiverés” lassan legendává nemesülő eseményeit.
„Örök dicsősége marad Balassagyarmat városának, hogy itt a társadalom minden rétege összeforrott a hazaszeretetben, és hogy az összeforrott társadalom itt megtalálta a nemzeti boldogulásnak elengedhetetlen feltételét, az egyetértést, mely ha megvan magyar testvér és testvér között, a magyar nemzet nem veszhet el soha.”
(Huszár Aladár városparancsnok, később Budapest főpolgármestere)
Amikor az ember túracélpontot keres a hétvégére, az egyik legkézenfekvőbb ötlet felkeresni valamelyik kilátót – vagy akár többet egymás után –, hogy felülről is szétnézhessünk a tájon. A megfelelő kiválasztása azonban komplikált feladat, ám a Természetjáró térképes felületén gyorsan megtalálhatjuk a nekünk ideálisat, és rögtön egy túrát is nézhetünk a környékén.
Térképek böngészése helyett a legjobb segítség a Magyar Természetjáró Szövetség online útikönyve, a Természetjáró weblap és applikáció lehet egy-egy kilátó felfedezéséhez, ráadásul mindegyikhez bőséges képgaléria, részletes leírás, útvonalterv (Megközelítés fül) és rengeteg praktikus információ tartozik.
Jelenleg kétszáz felett van az adatbázisban található kilátók száma, és sokuknál a tornyot útba ejtő túrajavaslatok közül is lehet válogatni (A környéken nevű menüpont alatt), valamint a környékbeli, érdekes látnivalók is áttekinthetők az oldal alján, ami segíti a túratervezést.
Te is segíthetsz a lista bővítésében
Bár az oldal készítői folyamatosan frissítik és bővítik a kilátók listáját, ha olyanra bukkansz, amit lezártak vagy átalakítottak, esetleg ismersz olyat, amit nem találsz a Természetjárón , küldd el a szerkesztőségnek a szerkesztose@termeszetjaro.hu e-mailcímre, hogy az is bekerülhessen ebbe a bárki által szabadon elérhető adatbázisba.
A Természetjáró egyébként képes túraútvonalat is tervezni a kiválasztott kilátókhoz: ehhez csak a jobb oldalon vagy az appban a galéria alatt található Megközelítés gombra kell kattintani, ami bekapcsolt GPS esetén megtervezi a túrát jelzett utakon tartózkodási helyünktől a toronyig. A kezdőpont persze áthelyezhető, így az útvonalat otthonról is megrajzolhatjuk. Kedvcsinálónak négy igazán különleges kilátót mutatunk meg a kínálatból a következő oldalakon.
A Prónay-kilátó Fotó: Farkas Péter
A QR-kód segítségével érheted el a kilátók listáját a Természetjárón.
A Bence-hegyen korábban egy kiszuperált olajfúró toronyból lehetett nézelődni, ám ezt 1988-ban – egy tragikus baleset után – életveszélyesnek nyilvánították, s mivel felújítására nem volt pénz, végül robbantással bontották le. Az biztos, hogy a 2018-ban átadott kilátó formája meglehetősen egyedire sikeredett, megálmodói szerint „a gyönyörű táj elemi erőit is megjelenítő, szélfútta fára, hajlott levélkehelyre, virágsziromra, fosszíliákra, esetleg kígyó vagy vízisikló fejére emlékeztet”. A csaknem 20 méter magas kilátószintre pontosan 118 lépcsőfok vezet fel, de megéri a fáradság, mert fentről lélegzetelállító, 360 fokos panoráma tárul elénk. Csak északi irányban akadályozza kissé a kilátást a Bence-hegy közvetlen szomszédja, a 351 méter magas Meleg-hegy; az innen valószerűtlenül kicsinek tűnő, felületének jelentős részén nádassal színezett Velencei-tavat pedig teljes egészében áttekinthetjük a Dinnyési-fertőig.
Még több információ a kilátókról a QR-kódok segítségével érhető el.
A maga nemében igazi kuriózum ez a lőtéren álló, megfigyelőtoronyból átalakított kilátó, amely a Tésifennsík Várpalotához közel eső lábánál található. A közel 11 méter magas építmény már évek óta kihasználatlanul állt, amikor a Veszprémi Erdőgazdaság 2013-ban felújította és kilátóként megnyitotta. Az épület mellett asztalt és padokat is találunk. Az erkélyes lakótoronyra emlékeztető kilátószintről az alattunk elterülő lőtérre, Várpalotára és a Keleti-Bakony előtt hullámzó, dimbes-dombos, árvalányhajas vidékre pillanthatunk rá. A panoráma vegyes: éppúgy részét képezik az inotai hőerőmű kéményei, mint a Sárrét lápokkal váltakozó sztyepprétjei. A kémlelőtornyot az erdélyi német származású magyar vadászati szakíróról nevezték el. A mérnök végzettségű Maderspach harcolt az első világháborúban, majd a Rongyos Gárda tagjaként részt vett a nyugat-magyarországi felkelésben is, a nagy jelentőségű második ágfalvi összecsapás egyik parancsnoka volt 1921-ben. Egy ideig Székesfehérvár környékén élt.
Az eredetileg 1939-ben átadott kilátó körüli fák az évek alatt jelentősen túlnőttek az építmény kilátószintjén, ezért 2014-ben egy vasbeton toldással magasítottak a tornyon, visszaadva ezzel az eredeti panoráma élményét. A 30 méter magas kilátóteraszról az ország egyik legkülönlegesebb panorámája nyílik: délre a Keleti-Mátra hullámzó gerincét követhetjük végig a tekintetünkkel, észak felé pedig a Heves–Borsodi-dombság és a Karancs–Medves-vidék azonosítható. Kivételesen tiszta időjárás esetén az Alacsony- és Magas-Tátra is megjelenik a távolban. Az Országos Kéktúra nyomvonalán található kilátó felső részében három bivakszoba kapott helyet, melyek bérlését a közeli Turistacentrumban intézhetjük. Érdemes kipróbálni ezt a „magashegyi” élményt kínáló szállást, mert mind a naplemente, mind a fényszennyezéstől mentes csillagos égbolt felejthetetlen pillanatokkal ajándékozhat meg minket. A számos építészeti díjat is begyűjtött kilátó tetején találjuk az Országos Kéktúra egyik bélyegzőjét, így az aktív kéktúrázók legalább egyszer biztosan felkeresik ezt a helyet.
Első blikkre egy lesántult birodalmi lépegetőnek tűnhet ez a fából készült építmény, amit Vas megyében, a Dozmati-kirándulóerdőben, a falu felett találunk. A 2015-ben átadott kilátó 308 méter magasan áll a tengerszint felett, amihez még 11 métert tesz hozzá a kilátóterasz magassága. Érdekesség, hogy a kilátónak helyet adó terület és a rajta fekvő erdőség magántulajdonban volt, így az önkormányzat megvásárolta, és hozzákapcsolták ahhoz a már meglévő turistacsalogató útvonalhoz, amely a község látnivalóit fűzte össze, és amely tájékoztató táblákon bemutatja az erdő élővilágát. A kilátó gondozott környezetében padok, asztalok és egy szalonnasütő is gondoskodik arról, hogy ne csak a panorámáért keressük fel, bár e téren sem lehet okunk panaszra. A különleges lépcsősoron feljutva meglepően szép kilátás nyílik a Kőszegi-hegységre és az Arany-patak völgyére. Sőt, ha tiszta, napfényes időt fogunk ki, akár még Ausztriába is átkukkanthatunk innen.
Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila
Írta:
Szigeti Ferenc
Albert Fotók:
Csanádi Márton
Az idén félelmetesen korán érkező tavasszal a „miniAlföldnek” is tekinthető Tápió-vidéket vettük célba, hogy megtudjuk, mi az a hódmocsár, és hogyan működik egy hódökoszisztéma. Meglestük továbbá az országos hírnévre szert tevő farmosi békamentést, s mikor megtudtuk, hogy e különleges vidékről származik Kincsem, a csodamén is, a közeli fővárosból érkezve azon tanakodtunk, hogy miért is nem jártunk még itt soha.
mikor természetjáróként az Alföldre tartok, mindig a Gábris Gyula egyetemi földrajzprofesszorom által szervezett geomorfológia (felszínalaktan) terepgyakorlat jut eszembe. A városföldrajz iránt érdeklődőként fene sem akart a pusztába menni méricskélni, de ő rávilágított, hogy a sokszor alig méteres szintkülönbség is bámulatos biológiai változatosságnak ad helyet, amelyet egy geográfusnak kötelessége ismerni. A rónaságot járva azóta arra is rájöttem, hogy ha kulturális értelemben a puszta a nemzeti érzelem egyik fontos részévé tudott válni, akkor a hihetetlen biológiai sokszínűséggel rendelkező természetes pusztai gyepek is nemzeti büszkeségre adhatnának okot.
Ezt az attitűdöt képviseli tájsétánk vezetője, Németh András is, aki egészen pontosan a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) Dél- és Kelet-Pest vármegyei természetvédelmi tájegységéhez tartozó Nagykátai Őrkerület őrkerület-vezetője. Nála jobban kevesen ismerik azokat a szép élőhelyeket, amelyeket a hód mint ökoszisztéma-mérnök hozott itt létre, és nála jobban kevesen tudják elmagyarázni, hogy ez messze nem csak a természetvédelemről szól…
A különleges Tápió-vidék, ahol egy nap alatt körbe lehet járni az országot
A Tápió-vidék mindenekelőtt azért különleges, mert Magyarország összes nagytája megvan itt kicsiben. Hogyan lehetséges ez? A kistáj északi részén az Északi-középhegység legdélebbi nyúlványa, a Gödöllői-dombság simul bele meredek löszdombok formájában a végtelen síkba. Itt erednek a tájat tápláló főbb patakok: a Felső- és az Alsó-Tápió, a Hajta-patak és a Gombaipatak. Pár kilométerrel odébb, a Felső-Tápió és az Alsó-Tápió között a Duna–Tisza közi hátságra jellemző, hamisítatlan homokbuckákra lelünk, a Hajta-patak mentén található kisebb szikes puszták és mocsarak pedig már egyértelműen a Tiszántúlt idézik. Természetesen mindezt leköveti az élővilág is. E sokszínűség védelmében jött létre 1998-ban a három nagyobb és kilenc kisebb részegységből álló Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet, amelynek legnagyobb értéke éppen a mozaikosság.
„Az Északi-középhegység talán legutolsó domborulatának tekinthető Sajgó löszgyepén még megél pár tő őshonos leánykökörcsin, amely egyértelműen a középhegységi jelleget képviseli. Ez nem nagy dolog, mondhatnánk, hiszen máshol több ezer tő nő együtt, viszont az már nagyon is különleges, hogy innen 500 méterre a nagy kócsag költ egy mocsárban. Szintén országos szinten ritka jelenség, hogy a középhegységi fajként ismert pannon gyík élőhelyétől mindössze pár kilométerre az alföldre jellemző elevenszülő gyík előfordulását regisztráltuk” – mondja András érezhető büszkeséggel a hangjában.
Erdőkben viszont szegény ez a táj. Az Alföldre jellemző őshonos tölgyesek sajnos már rég eltűntek, viszont a helyükön évtizedekkel ezelőtt létesített, silány minőségű faültetvényeket az erdészet fokozatosan alakítja át honos nyarasokká. Már ha tudja. 2022-ben a Tápió-vidék vizesélőhelyei és vízfolyásai ugyanis lé-
nyegében teljesen kiszáradtak, s a vízhiány az erdők fennmaradása kapcsán is jelentős kérdés. Baljós jel, hogy a tájvédelmi körzet egyik legkülönlegesebb helyszínén, az itt található forrástó miatt egyedi mikroklímájú Gyulaierdő kilenc emberes bükkfájából nyolcat elvitt a 2022-es történelmi aszály. És itt jön képbe a hód, amelyre ezen a vidéken kezdenek talán más szemmel nézni…
A Tápiószecső melletti halastavaktól délkeletre, ott, ahol elérjük a zöld sáv jelzést, különleges tájkép fogad. Az itt mesterséges
csatornában haladó, egyre mélyebben bevágódó Felső-Tápión 10-12 hódgát is található mindössze 3-4 km-en, aminek eredménye az a csodálatos hódmocsár, amelyben éppen burjánzani kezd az élet ilyenkor kora tavaszszal. A Tápió-vidéken 2017 körül újra megjelenő eurázsiai hód (az egykor őshonos állat éppen a vízszabályozásokkal párhuzamosan pusztult ki hazánkból) tájátalakító mérnökmunkája csodálatos jelenség, amelyből a természetvédelmi szakemberek is próbálnak egyre többet tanulni.
A dolog nyitja az ágakból, növényi maradványokból és iszapból felépített hódgát, amellyel azért duzzasztja fel a vízfolyást az állat, hogy a feljebb lévő kotorékát víz alatti bejárattal tudja megépíteni. Hódvár akkor épül e kotorék fölé, ha az valamilyen oknál fogva beszakad, vagy a táj túl lapos: akkor a kotorék fölé több méter magas várat is felépít a hód.
Az utóbbi években a korábbi élőhelyeit viszszafoglaló emlős az emberrel való összetett viszonyából adódóan immár gazdasági célból is gyéríthetővé vált, de az vitán felül áll, hogy az általa létrehozott vizesélőhelyek védelme igazán fontos természetvédelmi – és tegyük hozzá: társadalmi-gazdasági – feladat. A hódgátak nemcsak a felszíni víz szintjét, de a vízfolyás melletti rétek elöntésével, mocsarak kialakításával a talajvíz szintjét is emelik, s ez bizony kulcsfontosságú az Alföld elsivatagosodása
elleni küzdelem során. Ráadásul az így létrejövő vizesélőhelyek mikroklímája kedvező – akár forintban is kifejezhető – hatást (ún. ökoszisztéma-szolgáltatást) gyakorolhat a környező gyepekre, erdőkre és mezőgazdasági területekre. Természetvédelmi szempontból fontos tény, hogy ellentétben a mesterséges műtárgyakkal, a hódgátak nem szüntetik meg a vízfolyás hosszirányú átjárhatóságát. A hód által létrehozott mocsarak és nedves gyepek, az ún. hódökoszisztémák pedig védett kétéltűfajok szaporodóhelyeivé, illetve madárfajok élő- és táplálkozóhelyeivé válnak.
„A hód nem okoz árvizet, sőt, a hódgátrendszerek fékezik a villámárvizeket és csökkentik az árvízcsúcsot, egyes országokban pedig a hód által felduzzasztott vízszintet ún. hódgát-csőátvezetéssel szabályozzák. Ugyanakkor tény, hogy a hód komoly gazdasági kárt is képes okozni, például ha kotorékot épít egy gátban, de egy arborétumban vagy egy gyümölcsösben sincs helye a hódnak.
Hódmocsár
Természetvédelmi kárt is tud okozni. Ha például egy sebesebb folyású patakot duzzaszt fel, akkor a vízfolyás jellegének megváltozásával ott fajok tűnhetnek el. De az elsivatagosodó Alföldön ennél valószínűleg sokkal fontosabb a hódökoszisztémák vízmegtartó képessége. A nyár végére visszahúzódó hódmocsár zöld füvét boldogan fogja legelni a marha, miközben mindenhol máshol már kiégett a gyep. A hód által készített mocsárban meg tud bújni és inni is tud a vad, szóval még a vadgazdálkodónak is előnyös a hód jelenléte. Mérföldkő előtt állunk: valahogy kompenzálnunk kellene tudni a kisebb, lokális károkat, hogy élvezhessük a hód nagyobb léptékű, jóval nagyobb haszonnal járó hatását.”
A Tápió-vidék valóban kísérleti terep a hódökoszisztémák működésének tanulmányozása szempontjából: itt nincs nagyobb, rendszeresen árvízveszélyes vízfolyás, viszont van sok kisebb patak, ahol egyes vízügyi műtárgyak kezelését át tudta venni a nemzetipark-igazgatóság, és tényleg szép élőhelyek jöttek létre.
A Szentmártonkáta határában, a zöld sáv nyomvonalától pár lépésre található Giceihegy egészen más szempontból kísérleti terep. Bár egy homokbucka tetején és fokozottan védett területen járunk, ez is – részben – a vízmegtartásról szól. Arra mutat rá, hogy az eleink által – jó szándékkal – végzett homokfásítás mekkora baklövés volt, hiszen a nem
A hód pont azt csinálja a tájban, amelyre az ökológusok egyöntetűen felhívják manapság a figyelmet: természetes megoldást kínál a táji szintű vízmegtartásra. A 2022-es, ezermilliárdos gazdasági kárt okozó történelmi aszály megmutatta, hogy miközben ennyire drámaian változik a csapadék éves eloszlása és a beszivárgás mértéke, a többletvizeket a folyók mentén az országban szétszórva elhelyezkedő mélyártereken kellene természetes módon megfogni, mert az táplálja legjobban a folyószabályozások óta folyamatosan csökkenő szintű talajvizet. A vizesélőhelyek szisztematikus és kontrollált helyreállítása ezért a szárazodás megfékezésének leghatékonyabb eszköze: el tudjuk-e tenni a tájban szétszórva a folyóinkon lerohanó többletvizet tavasszal, hogy annak jelentős része beszivárogva a talajvizet táplálja, másik része viszont fokozatosan elpárologjon, zivatarokat indukálva ezzel (nem beszélve a vizesélőhelyek óriási szénmegkötő képességéről és a folyamat természetvédelmi hasznáról). A kutatók szerint nagyjából egymegyényi területet kellene visszaadni a természetnek ily módon, ráadásul az új közös agrárpolitika elviekben lehetőséget ad az olyan, a termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó intézkedések, élőhelyfejlesztések megvalósítására, amelyek az adott mezőgazdasági terület tágabb környezetének mint élőhelynek az ökológiai értékét növelik.
Mindenesetre a hód ezt a munkát elkezdte, ezzel párhuzamosan pedig civil csoportok alakultak-alakulnak több helyütt is az országban, hogy kicsiben, pár kisebb deszkagáttal vagy földszórással mutassák be a paradigmaváltás szükségességét, hogy pár óra önkéntes munkával is lehet életet lehelni a tájba, például egy, a nemzetipark-igazgatóság által kezelt régi lecsapolóárok elzárásával. Ilyen a Németh András által, civilként indított Vízőrzők munkája, a Turista Magazinban már bemutatott Dongér–Kelőér Vize Egyesület a Homokhátságon vagy a Tisza menti vízháztartás rehabilitálására és a fenntartható vízgazdálkodás kialakítására létrejött közösség, a Vízválasztók, amelyek munkájáról az alábbi QR-kód beolvasásával többet is megtudhatsz.
A farmosi békamentés 2003-ban kezdődött, amikor is egy éjszaka az akkor itt gyakornokoskodó Németh András egy barátjával észrevette, hogy rengeteg béka van az úton, így nekiláttak békát menteni. 2007 körül érte el a kezdeményezés a szervezettség ma ismert fokát: lett terelőkerítés a főút mentén, beszállt a Magyar Madártani és Természetvédelmi
Egyesület helyi csoportja és a Tápió-vidék Természeti Értékeiért Közalapítvány, később a Jane Goodall Intézet is, nemzetközi önkénteseket is behozva. A kétéltűek fontos láncszemek az ökoszisztémában, ún. indikátorfajok, mert kétféle élőhelyre is szükségük van. Ugyanakkor a békamentés az ökológiai válság szimbóluma is, mert megfoghatóvá teszi az egyébként meg- és felfoghatatlan kipusztulási hullámot, amelynek szemtanúi vagyunk. Az első öt évben ugyanis átlagosan 43 ezer békát mentettek az önkéntesek évente Farmos mellett, ma már alig éri el a 2000-et a mentett békák száma. Hogy mi áll ennek hátterében? A közúti forgalom megnövekedése, a vegyszerek drasztikus használata a mezőgazdaságban, a szárazodás, az élőhelyek átalakulása (gyepből akácos, fenyves lett). „Felmerült az is, hogy »túl jó helyre« visszük a békákat, be a Nagy-nádasba, s azok nem térnek vissza. Az unkák esetében talán valóban van ilyen hatás, de a mentett békák túlnyomó részét adó ásóbékáknál biztosan nem, és sajnos a Nemzeti Biodiverzitás Monitoring Rendszer országos adatai is az ásóbékák számának hasonló csökkenését mutatja.”
A báránypirosító nedvét juhok szőrének jelölésére használták – Fotó: Pálvölgyi
természetes erdők kiszívták a vizet a tájból (persze a mocsarak lecsapolása, a vízfolyások szabályozása és a kavicsbányászat is hozzájárult ehhez). Ezek a sivárnak tűnő magaslatok iszonyatosan értékes homoki gyepeknek adtak otthont, mielőtt beerdősítették, sőt adott esetben el is gyalulták őket. Bár a Gicei-hegyen a helyiek ma is szánkóznak, ha van rá lehetőség, s ami sokkal rosszabb, motoroznak is, ezen a buckán egy természetvédelmi élőhelykezelés során eltávolították a zömében idegenhonos fajokból álló „erdőt”, amely olyan értékes, a homokpusztagyepekhez kötődő fajokat veszélyeztetett, mint a báránypirosító.
A zöld sávon a másik irányba, Tápióság felé haladva, a települést keresztezve, majd a zöld kereszt jelzésre váltva érjük el a Gombaiés Úri-patakok gyönyörű mocsárrétekkel, nádas-füzes foltokkal tarkított löszvölgyeit. Mi tagadás: nekem ez a kép maradt meg a legjobban a Tápió-vidékről. A tetőkön található, a löszön kialakult jó minőségű talajt hasznosító szántók egyhangú képe egy lépés alatt változik meg. Az értékes löszgyepeken olyan fajok élnek, mint a szennyes ínfű és a pannon gyík, a löszfalakban gyurgyalag költ, a szemközti, Sárkányrúgás nevezetű domboldalban mozaikosan kaszált, búvósávokkal ellátott kaszálórét, a völgytalpakon a hódgátak mintájára épült vízkivezetés (hódgátanalógoknak hívjuk a rönkgátakat, sziklagátakat, ökológiai fenékküszöböket) eredményeképpen újra kanyargóssá vált a patak, s a vizenyős réteken a fokozottan védett haris költ. Ehhez jön a történelem szele: ezen az úton az Erdélyből érkező sót szállították valaha Szolnokról a fővárosba, a szemközti domboldal pedig földvárát (Kávai-várhegy) rejt a térkép szerint. A sárga sáv jelzésen kelet felé haladva az 1800-as években épült, igen látványos, boltíves kőhídon, az ún. Török hídon keresztezzük a Gombai-patakot.
Egy fenékküszöb mint hódgátanalóg A vízmegtartás révén létrejött vizesélőhely a Gombai-patak mentén
Túránkat a tájvédelmi körzet legnagyobb összefüggő területénél, a Farmos és Nagykáta között elterülő, a Hajta-patak által táplált, gazdag madárvilágnak otthont adó mocsaraknál (Nagy-nádas, Nyík-réti-mocsár, Virágkerti-tó, Disztótúrási-tó) fejezzük be.
A 8,4 km-es Hajta természetismereti túra a Nagy-nádast járja körül annak körgátján, helyenként pedig pallósoron kukkanthatunk be a nádas életébe. A 2003 óta működő, kutatóháznak és táboroknak is helyt adó Farmosi
Madárvártától indulva először éppen a Kékbegy tanösvény pallósoránál találjuk magunkat. A nádas még csöndes, a madarak még távol vannak, de a táj csak elsőre kopár. A nádas túloldalán, az állattartó telep előtt jellegzetesen mozaikos táj tárul elénk: egyik oldalon a nádas rőt színe, a másik oldalon az alföldi szikes puszta fehérsége.
Annyi bizonyos, hogy ide késő tavasszal vissza kell jönni egy távcsővel. Az utóbbi években
itt felfedezett, jégkorszaki reliktum fajnak tekintett elevenszülő gyíkkal elsőre valószínűleg nem fogunk találkozni (bár néha éppen a pallókon napozik), de méreténél fogva minden bizonnyal ez a leghangosabb vizesélőhely a főváros környékén, amely ráadásul vonattal is könnyen elérhető Budapestről. Mivel a főút melletti láprét pallósora javítás alatt áll, kihagyjuk a főút másik oldalán induló Nőszirom tanösvényt is, amely a Tápió-vidék – itt közvetlenül egymás mellett található – homokbuckáinak és vizenyős rétjeinek élővilágát mutatja be. Ugyanakkor örvendezünk: a természetvédelem legutóbb 2019 júniusának elején regisztrált ilyen magas vizet a Nagy-nádasban.
A natúrpark nem egy természetvédelmi kategória, hanem egy települések közti táji egyezmény, amely a környezeti nevelést, a természeti és kulturális értékek bemutatását, valamint a hagyományos, fenntartható gazdálkodást helyezi középpontba. A Tápióvidék 21 településéből 18-at összefogó natúrpark 2019-ben jött létre a Tápió-vidék Természeti Értékeiért Közalapítvány évtizedes munkájára alapulva. A natúrparkok hazai hálózatának már majdnem 20 tagja van, a természetjárók zöldutakon és tanösvényeken ismerkedhetnek meg azok értékeivel. A sokszor rejtett látnivalók megismerése érdekében érdemes benevezni egy vendégasztallal összekötött, vezetett tájsétára, de a Tápió-vidék cikkünkben és alább bemutatott főbb látnivalói (megfelelő időjárási körülmények között) túrakerékpárral is kiválóan felfedezhetők (nem mellesleg itt található az ország egyik különös kerékpártúrája, a helyi csillagászok által létrehozott „Túra a Naprendszerben”).
A cikkben bejárt helyszíneket Káva, Tápióság és Nagykáta között ezen az útvonalon lehet talán legjobban bejárni gyalogosan (28,9 km): https://en.mapy.cz/s/pomelonaba
A Hajta Természetismereti Túra – amelyhez a nemzetipark-igazgatóság saját applikációt is fejlesztett –, teljes nyomvonala (8,4 km): https://en.mapy.cz/s/ jemepelumo
• Blaskovich Múzeum, Tápiószele. Az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma önmagában is érdekes, de a múzeumban többet megtudhatunk a Tápiószentmárton mellett, egy szkíta kori fejedelmi sírból előkerült, híres aranyszarvasról (tűzben aranyozott, szarvas alakú pajzsdísz) vagy a magyar telivértenyésztés 19. századi büszkeségéről, Kincsemről, amely a Blaskovich család tápiószentmártoni uradalmához is kötődik. Bővebb információ, látogathatóság: https://blaskovichmuzeum.hu
• Vízparti Élet Háza (a natúrpark oktatóközpontja). Egyedi kiállítás a víz útjáról, a Tápió-vidék vízi életéről. Bővebb információ, látogathatóság:
Dioráma a Vízparti Élet Házában
https://tapionaturpark.hu/vizparti-elet-hazatermeszetvedelmi-oktatokozpont.
• A Kókai Művelődési Ház helytörténeti kiállítása: itt található az a korsó, amelyből állítólag Kossuth Lajos Görgey Artúr fővezérrel együtt ivott egy kókai menyecske kínálására a domb lábánál fakadó forrás, a Bereg-kút vizéből. Bővebb információ, látogathatóság: https://kokamuvhaz.hu/helytorteneti-kiallitohely
• Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (Tápiószele): az országos intézet évtizedek óta foglalkozik a kultúrnövények és tájfajtáiknak öszszegyűjtésével és megőrzésével, egyben Magyarország legnagyobb és egyben központi génbankjaként funkcionál. Nemcsak a központ körül található arborétum, de maga az intézet is látogatható szakvezetés keretében. Bővebb információ: https://www.nbgk.hu/1szakvezetes/
• A natúrpark által létesített tanösvényekről és zöldutakról, valamint egyéb programokról annak honlapján tájékozódhatunk: https://tapionaturpark.hu
Túra a Nagy-nádas körtöltésén
Írta:
Gazsó Krisztián
Fotók:
Doszkoty Milán, Gazsó Krisztián
Bevallom, korábban nem sokat tudtam Ladakhról. Mondhatni, semmit. Mígnem felkeltette érdeklődésemet, miért is olyan népszerű a Himalája egyik magashegye, a Stok Kangri. Tulajdonképpen ennek köszönhetően kezdtem el alaposabban utánanézni a régiónak, a világ e távoli, a turisták által még kevésbé felfedezett részének. A táj hamar lenyűgözött szépségével, kultúrájával és mindennel, ami vele jár, ezért nem kellett sokat várni, hogy körvonalazódjon egy kaland megálmodása. Alig ért véget 2023 nyara, úton voltam Indiába.
A megérkezés utáni napokban érdemes könnyű sétákat tenni, hogy szokjuk a magasságot. A Namgyal Tsemo kolostor látogatása kötelező program a turistáknak
Viszonylag könnyű elérni Ladakhot, hiszen Leh, a legnagyobb város saját repülőtérrel rendelkezik, ahol naponta több belföldi járat is megfordul. Innen taxival szinte pillanatok alatt bejuthatunk a központba vagy előre lefoglalt szállásunkra. Számtalan hotel, vendégház várja a vendégeket a főszezonban, így biztos, hogy mindenki talál az igényeinek és pénztárcájának megfelelő szobát a városban vagy annak közelében. Bár egymagam érkeztem, nem egyedül jöttem hegyet mászni. Milán barátom Új-Zélandról egy nappal utánam jelentkezett be a Smanla Guest House recepcióján, ahol már vártam rá. Ez a viszonylag egyszerű szállástípus tökéletesen megfelelt mindkettőnknek. Kényelmes ágyak, saját fürdőszoba, tetőterasz remek kilátással, kis étterem, s mindez elképesztően barátságos áron. Nagyon meg voltunk elégedve választásunkkal, főleg úgy, hogy az mindössze 10-15 perces sétára volt a város szívétől, a Main Bazaartól.
Leh évről évre fejlődik, hogy kiszolgálja a növekvő idegenforgalmat, melynek egyik részét a külföldiek, a másikat pedig az indiaiak adják. Igen, Ladakh az indiaiaknak is kuriózum, hiszen merőben eltér az ország más részeitől. Saját néppel, nyelvvel rendelkezik, ahol a buddhizmus uralkodik. Ennek hála itt nem kell tartani India idegölő nyüzsgésétől, a hírhedten rossz higiéniától, esetleg a biztonság megkérdőjelezhetőségétől. A Kis-Tibetnek is nevezett szövetségi terület olyan, mint a nyugalom szigete. Kedves, mosolygós, segítőkész emberek lakják, akik – ha néha nehezen ért-
hetően is – szinte kivétel nélkül beszélik az angolt. Több száz éves, színes imazászlókkal díszített monostorok, sztúpák tucatjai díszítik a hegyeket, még autentikusabbá varázsolva a Himalája amúgy is különleges látványát. Persze nem kell meglepődni a bárhol felbukkanó kóbor teheneken, az áramszolgáltatás kihagyásain, mondjuk úgy, az egyszerűségeken. Ez Ladakh.
A helyi kultúra mindenhol ezer színben pompázik Leh központját a Main Bazaar jelenti különböző üzletek, boltok és éttermek sorával
Átértékelni a kényelmet leginkább akkor kell, mikor belevágunk egy túrába, amely a környék egyik fő vonzereje. Mi ugyan hegyet mászni érkeztünk, de célunkhoz a választható legnépszerűbb trekking útvonalon, a Markha-völgyön át jutottunk el. Skiu településtől indulva számunkra ez volt a legészszerűbb, biztosítva a fokozatos emelkedést, ezáltal a kielégítő akklimatizációt. Mivel a Stok Kangrit már évekkel ezelőtt lezárták, nem is jöhetett szóba, hogy megmásszuk. De amúgy is valami kevésbé frekventált, komolyabb kihívást kerestünk. Így jött a képbe a Dzo Jongo. Eléréséhez első körben igyekeztünk teherhordó lovakat szervezni, hogy ne kelljen cipekedni az alaptáborig, viszont ez kinti ügynökünk figyelmetlensége miatt végül kudarcba fulladt. Vittük hát a fel-
szerelésünket, mint eddig tettük mindig. Hátunkon a legszükségesebb eszközök, amik a sikeres mászáshoz kellenek.
Hatalmas előnye a völgynek, hogy kilogisztikázható teljesen a helyiekre támaszkodva, akik saját otthonukban kialakított, úgynevezett „homestay” szállásokat üzemeltetnek. Ez anynyit jelent, hogy némi összegért cserébe szobát adnak ki a betérő vándoroknak, amihez meleg vacsora, reggeli, de a napi etaphoz még egy ebédcsomag is jár. Így akár minimális cuccal is teljesíthető az általában öt-hat napra osztott gyaloglás. A ladakhiak vendégszeretetét kihasználva nemcsak a sátorállítást spóroltuk meg mi is, hanem ily módon a hegy lábáig megoldottuk élelmezésünket. Az expedíciónk-
Érdemes élni a helyiek szállásadó szolgáltatásával, így belepillanthatunk a mindennapjaikba
Az ösvény hol a folyómedret, hol pedig a hegyoldalakat követi, így a Markha-völgy számos arcával megismerkedhetnek a túrázók
Sok háznál hangulatos kültéri
közösségi térrel lehet találkozni, ahol teát vagy hideg italokat kínálnak
A vízi átkelések gyakorlatilag elkerülhetetlenek, ezért nem árt egy szandállal vagy papuccsal is felszerelkezni
hoz szükséges ellátmány szállítását biztosítani majdhogynem lehetetlen is lett volna teherhordás nélkül. Az egyetlen kompromisszum, amit el kell fogadni, hogy húst nem kapni sehol. Rizs, lencse, főtt zöldség, tésztafélék a fogyasztott ételek. Ebédre a kis csomagban kivétel nélkül egy főtt tojás, egy főtt krumpli, valamilyen kenyérféle a szokás, csoki és gyümölcslé kíséretében. Standardizálva, mint ahogyan a homestay árak is.
Bár a magasabban fekvő területeken nincsenek állandóan lakott települések, a nyári hónapokban ott felépített sátortáborok biztosítják a pihenést és a napi étkezést a túrázóknak. Ezek lebontása, illetve felszámolása a komolyabb hidegek beálltával október közepére tehető.
Szerencsére mi nagyon jól időzítettünk, mivel a szeptemberre megcsappant forgalom miatt mindenhol bőven akadt szabad hely. De ettől függetlenül is kitűnő az ősz elejére tervezni itt a hasonló programokat. A nappali hőmérséklet nem túlzottan meleg, és csapadékra is ilyenkor lehet a legkevésbé számítani. Mi saját bőrünkön tapasztalhattuk meg ezek előnyét, miközben felszerelésünk súlyától eltekintve komolyabb problémák nélkül róttuk a kilométereket alaptáborunk felé. Még az útvonalat kísérő folyó keresztezései is könnyedén mentek, mert ilyenkor az olvadások vízhozama jóval enyhébb a korábbiakhoz képest.
Csekély forgalom ide vagy oda, a szezon végéhez képest utolsó „civilizált” állomásunk,
„Csak” mászóengedély szükséges
A Markha-völgy függetlenül, túraszervező ügynökségek kihagyásával is végigjárható. Bár a Hemis Nemzeti Park részét képezi, alapvetően nincs szükség engedélyekre a teljesítéséhez. Nem kell rendelkezni az úgynevezett ILP (Inner Line Permit) dokumentációval, mert a völgy nem esik semmilyen területi korlátozás hatálya alá. Előfordulhat, hogy szembesülhetünk környezetvédelmi és vadvédelmi díjakkal, de mi ezekkel nem találkoztunk sehol. Mindezek egyébként nem releváns költségek. A hegymászás ellenben engedélyköteles, melyhez az IMF (Indian Mountaineering Foundation) ügynökség bevonását kéri.
Nimaling étkezősátrában cirka negyven főt számoltunk össze vacsoránál. A nagyrészt vezetett kliensek innen vághatnak neki az impozáns Kang Yatse II-nek, amelynek piramis alakú csúcsprofilja abszolút uralja a Markha-völgy felső szakaszának látképét. A hegy ideális feltételek esetén – egyetlen köztes megállóval – két nap alatt teljesíthető, ezért rendkívül kedvelt az amatőr hegymászók körében. A mi kihívásunk viszont még valahol hátul megbújva váratott magára, miután beiktattunk egy nap akklimatizációs pihenőt a népes táborban. Nimaling egyébként egy nagyjából a Mont Blanc tetejével egyenlő magasságon fekvő idilli plató,
Chilingnél a nemrég újjáépített hídnak köszönhetően a Markha-völgy jelentős része manapság gépjárművekkel is járható. Megfelelő vízállás esetén terepjáróval Hankarig is eljuthatunk, de már csak az akklimatizáció miatt sem érdemes lerövidíteni az első szakaszt. Javasolt a hídtól vagy az első településtől, Skiutól indulni, ahonnan a napi távolságokat állóképességünkhöz igazíthatjuk. A megállókhoz szállás és hozzá tartozó élelmezés tekintetében sok lehetőség adódik, viszont a palackozott víz csak legenda errefelé. Ivóvíz a szállásokon szűrt víz formájában vagy magunknak tisztítva nyerhető a folyóból.
legelő állatokkal, csörgedező vízzel, na meg gyönyörű kilátással. Gondot csupán a farkasok esetleges támadásai okozhatnak. Előfordul, hogy a teherhordó állatokat veszik célba.
Kis-Tibet túraútvonalai nyáron könnyen járhatóak, mivel hó csak a nagy magasságú hegyeket borítja Nimaling fel van készülve komolyabb létszámok ellátására. Főszezonban van, hogy több mint száz emberre kell főzniük
Leszakadva a bakancsok koptatta ösvényekről, túránk hatodik napján már magányosan pásztáztuk a terepet, hogy alkalmas helyet találjunk sátrunknak, ami kiinduló pontként szolgál a csúcsmászáshoz. Ehhez természetesen figyelembe kellett vennünk a magasságnövekedést, azaz igyekeztünk abban a tartományban maradni, amit szervezetünk még képes kielégítően kezelni. Ez a magashegyi betegségre értendő, azonban a nehézlégzés elengedhetetlen velejárója az emelkedésnek. Lihegve követtem Milánt, aki végül a hóhatár alatt, 5300 méter környékén lelt rá egy kellően egyenes placcra, ahol gleccserpatak formájában korlátlan mennyiségű folyadék-utánpótlás is rendelkezésünkre állt. Innen kellett aztán eldöntenünk, hogy hogyan tovább.
Habár az időjáráshoz igazodva több napra elegendő élelemmel rendezkedtünk be, sokat nem teketóriáztunk. Bár egyáltalán nem terveztünk azonnali rohamot, úgy döntöttünk, hogy más-
nap nekimegyünk a fenevadnak, mellőzve bármilyen magaslati tábor feltelepítését, egyben követve a „mássz magasra, aludj alacsonyan” elvet. Hajnali egy órakor csörgött is az óra. Az ember mindig izgatott a csúcstámadás napján, de fáradtan kibújni a meleg hálózsákból, tudva, hogy mennyi kínlódás van még hátra, nem túl felemelő érzés. Mégis, milyen páratlan élmény mászni a megannyi csillag fényétől világított, végtelennek tűnő Himalájában. Ott, ahol közel s távol szó szerint egy lélek sincs.
Tény, hogy a jóval könnyebb és alacsonyabb
Dzo Jongo mellékcsúcsán (Dzo Jongo II, vagy Dzo Jongo East) időnként megfordul egy-egy kisebb csoport, ellenben a főcsúcsra alig akad vállalkozó. A hegyre indított – Dzo Jongo
névvel eladott – kereskedelmi expedíciók is szinte kivétel nélkül a mellékcsúcsot célozzák meg. Szezononként tucatnyian pózolnak abban a tudatban, hogy megmászták a hegyet, holott csak annak keleti kiszögellését hódították meg. Az igazi csúcs nem adja annyira könnyen magát. Rögzített kötelek nélkül vakmerőség lenne klienseket küldeni a kb. 60 fokos jégfalra, amely az északi nyeregbe vezet, s nem lebecsülendő a finálé hóval borított orma sem. Előbbi biztosított mászásához nem árt néhány jégcsavar, míg utóbbinál tanácsos tisztában lenni a firnes felszínbe telepíthető köztesek alkalmazásával, illetve az alapvető összekötés vagy szinkronmászás módszereivel. Ez egyáltalán nem az a hely, ahol először kell kipróbálni a hágóvasakat vagy az önfékezés fogásait.
Ha a felhők nem ölelik körbe a hegyeket, a csúcsról Pakisztánig is elláthatunk
Idővel – tőlünk balra – magunk alatt hagyjuk a távoli mellékcsúcsot, melyet egy kitett gerinc köt össze a főcsúccsal
Ha csak a körülményeket nézzük, az égiek velünk voltak. Enyhe szél, kellemes hőmérséklet és kifogástalan hóviszonyok kísérték lépteinket, amint a magunk taposta nyomokban haladtunk egyre feljebb. Az utolsó szakasznál a ritka levegő miatt igyekeztünk fokozottan észnél lenni, nehogy egymást rántsuk a mélybe. Csigalassúsággal, folyamatosan zihálva tettem egyik lábam a másik után, mialatt hozzám kötött társam velem párhuzamosan lépdelt. Így kerültünk méterről méterre közelebb a tető sziklás kiszögelléséhez. Kicsit a délutánba csúszva aztán realizáltuk, hogy nincs tovább. Végre a Dzo Jongo 6280 méteres csúcsáról élvezhettük a lélegzetelállító panorámát. Mellettünk olyan monstrumokkal, mint a Reponi Mallai Ri, a KY I, a KY III vagy az Ibsti Kangri, a távolban pedig feltűntek a Karakorum vonulatai. Monumentális méretek mindenfelé. Oxigénhiányos állapotban próbáltunk betelni a látvánnyal, tudva, hogy sajnos nincs vége a szenvedésnek. Le is kell egyben jutni a hegyről. Kellő óvatossággal hát, az általunk hóba vájt vonalon ereszkedtünk le, miközben a légnyomás növekedésével mozgásunk kezdett gyorsulni. Így is az alaptáborból számolva oda-vissza 16 órás napot tudhattunk magunk mögött.
Ladakhról általánosan elmondható, hogy jóval olcsóbb Magyarországnál, ezért ha felmerülő költségeinket a hazaihoz igazítjuk, semmiféleképp nem érhet meglepetés. Bankvagy hitelkártyát sajnos alig lehet használni, többnyire azt csak a nívósabb szállodák vagy a jobb pénzváltók fogadják el.
Tájékoztató árak 2023-ból (1 indiai rúpia kb. 4,5 forint):
• taxi a repülőtérről Leh belvárosába: 550-600 rúpia
• 1 liter palackos víz: 20-30 rúpia
• egytálétel étteremben: 150-200 rúpia
• transzfer Leh és Skiu között: 3500-4000 rúpia
• homestay szállás étkezéssel: 1500 rúpia /nap/fő
• szállás étkezéssel sátortáborban: 2000 rúpia /nap/fő
• transzfer Chogdo és Leh között: 3500-4000 rúpia
Oxigénhiányos állapotban próbáltunk betelni a látvánnyal, tudva, hogy még le is kell egyben jutni a hegyről
A Kongmaru La hágóból jól beazonosíthatóak a közeli 6000-esek, köztük a Dzo Jongo is
Gondolhatnánk, hogy innen már nincs felfelé, ami akár igaz is lehetne. Nimalingba viszszatérve ugyanis lekövethető a Markha-völgy feljöveteli útja, mégsem célszerű ezen viszszamenni. Akad egy jóval rövidebb befejezése a trekkingnek, viszont ez az 5260 méteres Kongmaru La hágón át vezet. Előnye, hogy néhány órás gyaloglást követően a túloldalán Chogdo – vagy lentebb Shang Sumdo – településről lehet fuvart szerezni, ahonnan Leh rövid utazásra van. A hágó egyértelműen a gyalogtúra koronája. Elérése figyelemre méltó teljesítmény azok számára is, akik nem hegyet mászni jönnek. Nyilván akadnak itt is különbségek. Láttunk például olyan tehetős túrázót, aki bár egyedül, de féltucatnyi lóval és négyfős kísérő személyzettel vágott neki a völgynek. Sokkal nehezebb, ha önmagunkra kell támaszkodni, vezető, teherhordás vagy épp szakácsok nélkül. A hegymászásra kifejezetten igaz ez. Nem véletlen, hogy a külső segítségek nélküli mászásokat külön kategóriaként kezelik, alpesi stílusként aposztrofálva.
A nagy magasságú expedíciós mászásoknál alapvető, hogy professzionális ruházattal és felszerelésekkel rendelkezzünk, felkészülve a legmostohább körülményekre is. Hangsúlyozandó az alumíniumvázas (szélcsatornában tesztelt) sátor, amely életmentő menedék lehet egy gyors időjárás-változás esetén. A túrabotok használata pedig majdhogynem létfontosságú, ezek nélkül a törmeléklejtőkön borzalmasan instabil, illetve veszélyes a haladás egy nehéz hátizsák súlya alatt. A technikai felszereléseket természetesen mindig a hegyhez kell igazítani, de még ha az útvonal során nem is ütközünk klasszikus mászást igénylő sziklába, minden bizonnyal szükség lesz az alábbiakra:
• legalább 60 méternyi dinamikus kötél
• sisak
• beülő
• hágóvas + jégcsákány
• néhány záras karabiner és expressz komplett
• néhány pruszikzsinór és hevedergyűrű
• jégcsavarok, hócövekek
A Kongmaru La tehát még előttünk is ott tornyosult, ezért levonulás után maradtunk egy éjszakát a hatalmas plató sátorvárosa mellett, könnyítve zsákunk tartalmán, ahogy elfogyasztottuk a tartalék napokra szánt maradék élelmiszerünk egy tetemes részét. Másnap a reggeli havazást észlelve állapítottuk meg, hogy igen jó ötlet volt a gyors csúcstámadás, különben láthatóan kivárás lett volna belőle. A felhőzet szakadozásával bontottunk sátrat, s irányba vettük a hágót, hogy estére Leh egyik tetőteraszos éttermében pótolhassuk az elégetett kalóriákat. A túloldalon hamisítatlan vadregényes kanyonban zakatoltunk lefelé, ahol már nem számított a vállpántok okozta szüntelen fájdalom. Csakis a szállásunk lebegett szemünk előtt; egy forró zuhany, egy kiadós vacsora, s persze, hogy életjelet adhassunk magunkról az otthoniaknak, akik másfél hete semmit sem tudtak rólunk.
Sikerünkben számos tényező, köztük a szerencse is közrejátszott. Az alapos szervezés és felkészülés ellenére mindig előfordulnak – elsőre megoldhatatlannak tűnő – akadályok, de az expedíciós mászásoknál ilyesmivel számolni kell. Eltökéltségünkön túl hiszem, hogy kellő alázattal a hegyek segítségünkre lesznek, és
Egy sikeres mászás után igazán felemelő érzés visszatérni a civilizációba
Leh városképét határozottan a Himalája vonulatai uralják
megengedik, hogy ne csak felkapaszkodhassunk hátukra, de épségben vissza is térhessünk onnan. Mindezeknek hála Lehben diadalittasan ünnepelhettünk Milánnal, mígnem felmerült a kérdés: „Akkor tényleg csak lazítsunk hazaút előtt?” Francokat! Irány Sangam Point, a világ legmagasabban fekvő raftingja!
Készítette:
Pálvölgyi
Kriszta
Fotók:
Szakolczai
Krisztina
Szakolczai Krisztina több mint tíz éve fotózza szenvedélyesen a természetet, és közben azokat a finomságokat keresi, amelyek mellett mások elmennek. Türelmesen hasal órákat a madarakra várva, vagy reppen az alföldi puszták fölé drónjával, de fényképez messzi hegyeket és fjordokat, vagy épp sarki fényben pompázó tájakat. Hogy valójában mit jelent számára a természetfotózás, az is kiderül a vele készült beszélgetésünkből.
Krisztát Norvégiában értem utol telefonon, ahol már két napja várta társaival, hogy jobbra forduljon az idő, mert addig csak a vízszintesen hulló ónos esőt nézhették. A baráti fotós társaság kifejezetten drónos tájképek készítése miatt érkezett a Lofoten szigetcsoportra, de már a landolásuk sem ment simán, ugyanis olyan erős szélben érkeztek, hogy a pilóta csak második kísérletre tudta lerakni a gépet.
Mi motivál arra, hogy ilyen messzi vidékre menj, és akár kockázatos utazást vállalj egy fotózás kedvéért?
Szakolczai Krisztina: Alföldi lány vagyok, Kecskeméten születtem, ott nőttem fel, és a családom révén ma is oda járok haza. Talán pont ezért vonzanak a hegyek, a gyönyörű fjordok és az a lenyűgöző táj, amilyet otthon nem láthatok. Itt északon vannak havas hegygerincek, a vízbefolyásoknál pedig elképesztő absztrakt formák alakulnak ki, amiket a levegőből lehet csak igazán megörökíteni. A hideg színeket is kedvelem, és itt egyszerre megjelenik a kék, a türkiz, a hófehér és a fekete szín.
Tükröm, tükröm Lenyűgöző színekbe burkolózó hegyek Norvégiában
Rózsaszín pamacs Szerencsére az időjárás kegyesebbre fordult, és rengeteg gyönyörű képpel tért haza Kriszta Lofotenről
Aki kicsit is ért a természetfotózáshoz, az a képeidet látva észreveheti, hogy igazán szenvedélyesen űzöd ezt a hobbit.
SzK: Igen, szinte minden időmet, energiámat és pénzemet ebbe fektetem. A természetfotózás nem feltétlenül egy olcsó szórakozás, pláne, ha a felszerelésed is akarod fejleszteni. De természetesen a látásmód sokkal fontosabb, mint hogy a legkorszerűbb technika legyen a kezedben. Vannak olyan témák, ahol persze az is szükséges, például madárfotózásnál sokat segít, ha egy gyors autofókuszú géped van.
De az Alföldön is rengeteg izgalmas forma és szín van, meg sok-sok madár. SzK: Persze, és alapvetően oda járok fotózni, a Kecskemét környéki szikesekre. Ha van egy szabad napom, beülök a kocsiba, kimegyek egy közeli szikes tóhoz, lehasalok a szélébe, magamra húzom az álcahálót, és ott próbálok madarakat fotózni. Évente csak párszor fordul elő, hogy hosszabb túrára is el tudok menni külföldre.
Minek köszönheted a természet iránti szeretetedet?
SzK: A családommal sokat kirándultunk, rengeteget jártunk ki a közeli gyöngyvirágos erdőbe, rétekre, a fülöpházi buckákhoz, ahol régen még szánkózni is lehetett. Biztos vagyok benne, hogy ha egy gyereket sokszor visznek ki a közeli természetes élőhelyekre, és megismeri azokat a területeket, akkor ez a felnőttkorára hatással lesz, legalábbis rám hatással van, ezért szeretem ezt a környéket és a madarakat.
És a fotózás hogyan jött a képbe?
SzK: Már gyerekkoromban is volt fényképezőgép a kezemben, és családi kirándulásos
fotókat készítettem, de a videókamerázás is tetszett. Aztán jött az egyetem meg a munka, és amikor a kutatási pályafutásomnak vége lett, kezdett hiányozni, hogy valami kreatív dolog legyen az életemben, és akkor jött vissza a fotózás. A volt páromnak volt egy fényképezőgépe, amit persze mindig elcsórtam, aztán vettem egy sajátot. De ekkor még csak úti képeket készítettem.
Mi volt az a pont, amikor rájöttél, hogy kifejezetten természetfotózással szeretnél foglalkozni?
SzK: Volt egy céges utunk Kínában 2012-ben, ahol volt pár szabad napunk felfedezni a várost, és ott sajnos véletlenül összetörték a privát gépemet. Amikor hazajöttem, éreztem, hogy nekem még mindig fényképeznem kell, és szert tettem egy kicsit komolyabb gépre, aminek a használatát szerettem volna jobban megtanulni. Elkezdtem járni egy fotós suliba, ahol a gép kezelése és a kompozíciós alapok megtanulása mellett mindenféle fotótémát kipróbálhattunk. Már itt éreztem, hogy engem a természetfotózás érdekel elsősorban, sokkal jobban, mint korábban gondoltam. Valószínű, hogy ha akkor ott nem törik el a fényképezőgépemet, akkor egy kattintgatós turistafotós maradok.
Milyen természeti témákat kezdtél el fotózni?
SzK: Főként madarakat, első körben azért, hogy meg tudjam határozni őket A határozáshoz viszonylag közel kell férkőzni hozzájuk, és lehetőleg éles képek kellenek, ezért először
Fotó: Bertók Béla
Csóka csata
Szakolczai Krisztina egyik kedvenc témája a madarak, és szereti akció közben elcsípni őket
erre törekedtem. Egy idő után már az motivált, hogy egyre szebb környezetben és esztétikusabb fényekben fotózzam meg őket. Sőt, még jobb lenne, ha valamilyen akció is lenne a képen. Ez tulajdonképpen egy fejlődési folyamat a fotózásban. A madárfotózás pedig arra motivált, hogy még tovább képezzem magam.
Kiktől tanultál még?
Kapcsolatok
Szikes formák a Kelemen-széken
SzK: Akkoriban sokat lehetett hallani Máté Bencéről, ezért kifejezetten azt kerestem, hogy hol oktat. Így találtam rá az Imre Tamás-féle természetfotós sulira 2013-ban, ahol ő is a tanárok között volt, de Bence sajnos pont abban a szezonban nem oktatott, amikor én is jártam. Viszont nem bántam meg, mert annyi jó tanárunk volt, mint például Szekeres János, aki egy csoda, és még ha a nagyvadfotózás, amit oktatott, nekem nem is jött be,
rengeteget tanultam tőle. Sokat köszönhetek a látásmódom fejlődésében Imre Tamásnak és Imre Anikónak is. Suhayda Lászlónak pedig a türelmet, amit a makrofotózásban tanított, és azt, hogy hogyan kell kiválasztani egyáltalán a témát, amihez az ember lehasal.
És ha a nagyvadfotózás nem, akkor mi az a téma, ami még megfogott?
SzK: Nagyon sokrétű volt az a pár hónapos képzés, és rengeteg fotótémát kipróbálhattunk, ami nyitott az érdeklődési körömön. A madárfotózáson túl a tájfotózás jött be nagyon, a makrotémák közül pedig a virágfotózáshoz kaptam kedvet. Az absztrakt témákat is kedvelem, amiket hagyományos géppel és drónnal is fotózok, utóbbi nagyon sokat adott nekem ehhez a témához, hiszen felülről minden más, és jobban látszanak az absztrakt formák. De a többszörös expozíciós technikákat is megszerettem, amivel impreszszionista hatású képeket lehet készíteni. Sok
Pókhálózat Sejtelmes hajnal Somogyfajszon
Páratakaró Hangulatos tájkép Erdélyből
mindenhez kedvet kaptam, ráadásul amiket épp tanultunk, azokat a témákat én még pluszban kimentem gyakorolni, hogy rájöjjek, vajon az nekem tetszik, vagy nem. Valahogy így alakult ki a fotós stílusom.
Ez a nyitottságod a mai napig megmaradt, hiszen újabban az asztrotájfotózásba is belekóstoltál, vannak csillagjárós és sarki fényes képeid is.
SzK: Igen, az is egy különleges természeti jelenség, amire kíváncsi voltam. Szerintem a kíváncsiság nagyon meghatározó egy természetfotósnál, a türelem mellett ez a másik alap dolog, és persze kell szerencse is. Meg kell tanulni, hogy nincs kétszer ugyanolyan pillanat, hogy majd visszamegyek holnap vagy jövő héten, és megfotózom, mert a természet ezt nem adja.
Főleg abban a műfajban, ahogyan te fotózod például a madarakat, hiszen már említetted, hogy nem épített lesből, hanem álcaháló alól fényképezel, és a beetetést sem alkalmazod. Mi ennek az oka?
SzK: Egyrészt, mivel a munkám Budapesthez köt, egy kutatóintézetben dolgozom, és kutató kollégák projektjeit menedzselem, nem tudom megoldani azt, hogy egy lest fenntartsak vidéken, és rendszeresen etessek. Időnként azért beülök ilyen helyekre, mert egyes fajokat csak így lehet megfigyelni. Másrészt szeretem, ha van egy kis flexibilitás, hogy a hely adottságainak megfelelően akkor és ott döntöm el, hogy mit és honnan fotózok, ráadásul így a környezet is
Megvagy! Gólyatöcs bogarászik a Böddi-széken
Őszi Pilis
Impresszionista hatású kép többszörös expozícióval
mindig egyedi lesz, és nem reprodukálható, mint a beetetett leseknél. A szikeseken már viszonylag jól kiismerem magam, több mint tíz éve járok ki, tehát nagyjából tudom, hogy milyen az ottani terep és élővilág, és hogyan lehet álcázni. Ebben a műfajban ott van a vadászat élménye, és mivel nem etetek be, a beálcázás pedig rizikós is, ezért semmi garancia nincs a sikerre. Így minden, ami jön, egy nagy ajándék a természettől. Azt szoktam mondani, hogy általában tíz kifekvésből egyen sikerül elcsípni valami igazán jót.
Ez izgalmasan hangzik, de küzdelmesnek is. Ez az arány hogyhogy nem szegi a kedved?
SzK: Azért nálam is vannak mélypontok, ha sokszor egymás után nem sikerül semmi, de ahogy mondtam, a természet mindig ad valamit. Egyszerűen csak megfigyelni is jó az állatokat, mint például volt egy olyan megmosolyogtató jelenet, amikor egy fiatal madár ott ügyetlenkedett a kajával, mert nem nagyon tudta, hogyan kell egy bogarat lenyelni. Bár nem lett belőle értékelhető fotó, de nagyon szórakoztató volt.
Hogyan néz ki egy ilyen terepi napod?
SzK: Elsősorban a reggeleket szeretem, tapasztalatom szerint ilyenkor jobban mozognak a madarak, főleg tavaszi, nyári időszakban. Este már nagyon meleg van, és akkorra már jól is laknak, így elülnek. Reggel viszont még éhesek és nyüzsögnek. Hogy esélyem legyen fotózni, legalább fél órával napkelte előtt már ott kell lenni beálcázva. Ez június közepén azt jelenti, hogy 4:10-kor már ott fekszem a parton.
És mennyi ideig fekszel ott mozdulatlanul?
SzK: Általában három óránál többet nem bírok, de a fények miatt sem érdemes tovább maradni. Napkelte után még egy óráig szépek a fények, aztán maximum akkor maradok még egy órát, ha nagyon jó a mozgás, valamilyen akció van, esetleg egy szép hátteret találtam.
A szúnyogokkal mennyire kell megküzdened?
SzK: Azt szoktam mondani, hogy önkéntes véradó vagyok. Mivel a hatásosabb füstölős megoldás csak sátorban lenne jó, bekenem vagy befújom a szabadon maradt arcom és kezem, de alapvetően az öltözettel próbálok védekezni. A gumicsizma térdig ér, és jól beöltözöm két rétegbe, de még így is véresre csípik, amit mégis elérnek. Hiába, nincs menekvés, az első húsz-negyven csípést érzed, aztán… Igazából mindig megesznek. De amikor Budapesten vagyok, akkor más, szúnyogmentes témákat is keresek, kimegyek a Pilisbe erdőrészleteket fotózni, vagy virágokat a budaörsi sziklákra.
A véradáson kívül tulajdonképpen mit ad neked a természetfotózás? Miért éri meg enynyi időt áldozni rá, és ennyi gyötrelmet átélni? SzK: A munkában nagyon sokszor párhuzamosan sokfelé kell figyelnem, a természetben
Landmanna Izland
Nézz meg még több izlandi képet Krisztától galériánkban a QR-kód segítségével!
pedig csöndet és nyugalmat találok, nekem ez az énidő. A szépségkeresés és a pihenés ideje. Arra jó, hogy kiszabaduljak az irodából, a hétköznapi dolgokból. Egy madárfotózásnál például száz százalékig arra koncentrálok, ami történik, nehogy lemaradjak a pillanatról. Itt nem kalandozhat el a figyelmem, és ilyenkor szinte kiürül a fejem.
De ez az egyhegyű koncentráció nem okoz benned egyfajta feszültséget, hogy le ne maradj a pillanatról?
Kehely Elképesztő formák és színek Izlandon
SzK: Persze előfordulnak bosszantó dolgok ilyenkor is, akár a technikával is, hogy mondjuk nem jól állítottam be a gépet az adott szituációhoz, vagy nem figyeltem eléggé, de ilyenkor ezeket el kell engedni. Nyilván az egy sokkal bosszantóbb helyzet, amikor tényleg egy ritka pillanatról maradsz le, netán elutazol egy messzi helyre, a fények is szépek, és ott van egy olyan állat, amit már régóta le akarsz fotózni, és a kép meg mondjuk életlen lesz, mert valamit elrontottál.
Az ilyenen te hogyan tudsz túllendülni?
SzK: Majd jön a következő. Szerencsére hamar túllendülök rajta, nem érzem akkora nagy problémának, hiszen annyi szép dolgot láttam már. Ha sokat vagy kint, és ez is nagyon fontos dolog a türelem mellett, hogy kint kell lenni, akkor biztos, hogy kapsz valami ajándékot.
Szerencsére sok helyre eljutottál már külföldön is fotózni. Van esetleg ezek között kedvenced?
SzK: Izland egy nagy szerelem, oda már többször sikerült eljutnom. Amikor először ott jártam, azt hittem, hogy egy másik bolygón járok. Szeretem az északi vidékeket, a sarki fény miatt is, és szerencsére már komolyabbakat is láttam, és fotóztam.
Olyannyira, hogy a magyar asztrofotósok legjobb munkáit összegyűjtő 2023-as Csillag-Képek borítójára a te egyik sarki fé-
Északi ívek Az albumborítóra került gyönyörű sarki fényes fotó Norvégiában készült
nyes képedet választották, ami azért érdekes, mert tulajdonképpen természetfotósként kerültél rá erre az albumra.
SzK: Engem is nagyon meglepett, mert nem tekintem magam asztrofotósnak. Gondolom – bár őket kellene erről megkérdezni –, ezzel a képpel is igyekeztek nyitni a hétköznapi emberek felé, mivel egy asztrotájkép könnyebben befogadható számukra egy mélyégfotóhoz képest. Ráadásul a Tejutat vagy a sarki fényt egyszerűbb eszközökkel is lehet fotózni, így ezzel szinte bárki próbálkozhat. Talán azért is választották ezt a fotómat, mert asztrotájképeket általában csak fényszennyezésmentes helyeken lehet jól fotózni, a képemen viszont ott van egy óriási sarki fény egy kivilágított híd felett, ami a valóságban is szabad szemmel látható volt. Tehát a jelenség léptéke és ez a környezet az, ami megfoghatta őket.
A terveidben van olyan hely, ahol még nem jártál, de nagyon szeretnél?
SzK: Nagy vágyam eljutni Ázsia déli részére, Indonéziába, Vietnámba, Kambodzsába. Szeretnék hasonlót átélni, mint amit a Discovery vagy a NatGeo csatornákon látok ezekről a Invázió
Sirályok reppennek fel egy füstös cankó körül a Böddi-széken
helyekről, és amikor ott leszek, akkor azokat a jeleneteket csak én fogom látni. Mint ahogyan csak én láttam azt a szikeseken, amikor egy cankó sérültnek tettetve magát elcsalta a rókát a fészektől, hogy megmentse a csibéit, szinte hallottam a fejemben, ahogy hangalámondással valaki meséli a jelenetet.
Ez A róka és a cankó meséje című fotód. Nagy kedvenced?
SzK: Igen, mostanában ez a kedvenc. Nagy értéke van számomra azért is, mert álcahálós. Jókor voltam jó helyen, jól álcáztam be magam, sikerült is elkapni a pillanatot, utána meg még díjazták is. Ez az, amikor minden összejön.
Jó pár éve indulsz pályázatokon is, és az EFIAP fotóművészi minősítést is megszerezted. Miért volt ez neked fontos, hogy ez meglegyen?
SzK: Nem feltétlenül volt fontos, bár bevallom, jólesik az elismerés. Ezek a megmérettetések elsősorban arra voltak alkalmasak, hogy megtanuljam szelektálni a fotókat, és egy objektívebb visszajelzést kapjak arról, hogy jók-e a képeim, vagy sem. Mert más az, amikor a családod és a barátaid dicsérik a fotódat, és más az, amikor egy független nemzetközi zsűri hozza ki a ké-
A róka és a cankó meséje
A fiókák megmentésébe több cankó is beszállt
Városi lánykák Leánykökörcsinek a Budaörsikopárokon, háttérben a város fényeivel
pedet győztesnek. Először a képeimet a FIAPos versenyekre neveztem, majd miután meglett az EFIAP minősítés, azokra már nem jelentkeztem. Áttértem olyan versenyekre, amelyek kifejezetten a művészi természetfotózásról szólnak, aminek nagyobb a sajtóvisszhangja, láthatósága, így ha olyan képet készítek, ami érdemes rá, akkor több emberhez is el tud jutni.
Akkor ez is motivál, hogy minél többen lássák a képeidet?
SzK: Persze, miért ne mutassam meg az embereknek, ha olyan minőségű a fotóm, és persze
azért is, hogy lássák, milyen szépségek veszik körül őket. A szikesek mellett is úgy hajtanak el sokan az 52-es úton, hogy közben fogalmuk sincs, mennyi gyönyörűség van mellettük. Igyekszem megtalálni azokat az apró finomságokat, amik mellett a többi ember elmegy, és ezeket a fotókon bemutatni, hátha így észreveszik.
És mi a tapasztalatod, megnyílik a kíváncsiságuk a természet felé?
SzK: Igen, a kollégáknak is szoktam képeket mutatni egy-egy utazást követően. Közülük többen utaztak már olyan vidékre, amit a képeimen láttak, mert a saját szemükkel is szerették volna ezeket megnézni. Vagy például az egyikük még soha nem látta a Tejutat, mivel a városban él, itt a fényszennyezés miatt nem látszik, és az egyik képem hatására elhatározta, hogy falusi turizmus keretében egy éjszaka megnézi. Így nekik is kinyílik a világ.
Több kiállításod is volt már, legutóbb a Kiskunsági Nemzeti Park jóvoltából.
SzK: Igen, Kecskeméten megkaptam az egész Természet Házát, így 48 képem volt kiállítva. Ez volt eddig a legnagyobb kiállításom, és ez a helyszín azért is volt jó, mert gyakran tartanak itt gyerekeknek természetismereti foglalkozásokat. Megjelöltem, mely képek készültek a Kiskunsági Nemzeti Park területén, így amikor
Dombtetők
Hangulatos tájkép Toszkánából
Balanced rock Mesés kép az USA-ból, az Arches Nemzeti Park egyik legnépszerűbb látnivalója a Tejúttal
a tevékenységeiket bemutatják, a képeimmel akár illusztrálni is lehet ezeket. Ha pedig egy gyerek a képeimet látva esetleg nem fogja letaposni, letépni azt a virágot, vagy leül megfigyelni egy madarat fél órára, akkor már megérte.
Össze lehet egyeztetni a magánéletet ezzel a sok időt igénylő hobbival?
SzK: Számomra nem könnyű. Most épp nincs párom. Előfordult, hogy az akkori partnerem nehezen fogadta, hogy olyan típusú szenvedélyem van, amibe ő nem fér bele. Ha a társ szintén természetfotós, az nyilván más helyzet, mert ő megérti ezt a fajta őrületet, hogy fel kell kelni hajnali háromkor egy sasleshez vagy egy rókához, de egy hétköznapi ember tapasztalatom szerint ezt nehezen viseli el. Vannak témák, ahol abszolút belefér, hogy egy természetfotós pár együtt menjen fotózni, mint például a virágfotózás, a tájképfotózás, vagy akár még lesbe is elmehetnek. Én is ismerek több ilyen párt. De egy álcahálós madárfotózásnál már nem hiszem, hogy ez működne, mert ha az egyikük véletlenül rosszul mozdul, akkor mindkettőjüknek elrontja a programot.
Nem bántad meg, hogy ez így alakult?
SzK: Ez most egy ilyen élethelyzet. Azt szoktam mondani, hogy nem kell mindig mindent mindenáron és azonnal megszerezni. A természetben is azt szeretem, hogy ezeket a pillanatokat ajándékba kapom. Kell a türelem, és kellenek a kudarcok is, hogy aztán az ajándéknak és az eredménynek sokkal jobban tudjunk örülni.
Rengeteg csodás képet kaptunk tőletek április–májusi Pompás virágok témánkra, amit ezúton is köszönünk. Ahhoz, hogy az utánunk jövők is megcsodálhassák ezeket a szépségeket a természetben, nagyon kell rájuk vigyázni, fotózásnál is, legyen az védett vagy nem védett virág. Különösen igaz ez a szerkesztőségi zsűri által kiválasztott magyar kökörcsinre, amely egy endemikus és fokozottan védett virágunk. De Vida István Tamás fotóját nemcsak a virág ritkasága, hanem a kép gyönyörű kivitelezése miatt emeltük ki a mezőnyből, így ezúttal neki gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó féléves Turista Magazin-előfizetéshez.
„A képet 2021 áprilisában készítettem Debrecen határában, ahol megtalálható a magyar kökörcsin egy szép állománya. Minden évben kijárok ide, és idén már március elején kibújtak az első virágok. A legszebb képeket szórt fényben lehet készíteni róla, így a felhős idő is alkalmas a fotózására. Azon túl, hogy egy védett, ritka növényről beszélünk, a fotó szépségét számomra a virág különleges kinézete adja, ahogy a fény felerősíti egyedi karakterét.”
A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.
Küldd be Te is a kedvenc képedet!
A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. A beérkező pályamunkákat 2024-ben is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok ki a leadott lájkjaitokkal az aktuális hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig Turista Magazin-előfizetéssel vagy más ajándékkal jutalmazzuk.
Témáink 2024-ben (Zárójelben a beküldési határidő.)
Június–július: Kedvenc kilátóm (május 12.) Augusztus–szeptember: Állatok a természetben (július 12.) Október–november: Ősz az erdőben (szeptember 12.)
December: Kedvenc vár- vagy templomromom (november 12.)
A Keleti-Mecsek leglátványosabb részeit sűrítjük egy könnyű körtúrába, erdő mélyén megbújó püspöki kastélyt, panorámás hegytetőket, bükkerdőbe burkolózó patakvölgyeket keresztezünk. Kiindulópontunk, Püspökszentlászló a legenda szerint még az Árpád-házi királyok idején a Zengő alatt élt remeték kápolnája köré települt. A vadászó Szent Lászlót a szerzetesek megóvták a vihartól, így ő hálából kápolnát építtetett nekik. A török időkben néptelenné vált vidéket német telepesek élesztették újjá, Kisújbánya is az erdőtől elhódított irtványtelepülés, amit a később Pusztabányán működött üveghuta hívott életre. A püspöki nyári rezidencia ősi fákkal övezett arborétuma, Kisújbánya és Pusztabánya hutahelye felett a hegyvidéki gazdálkodásból fennmaradt ligetes réteken járunk. A túra fordulópontján és legmagasabb csúcsán a Cigányhegyi kilátóból ezen rétekkel szabdalt, erdősült hegyvidéken tekinthetünk körbe, és a Hidasi-völgy fokozottan védett, kacskaringós patakmederrel kettészelt bevágásában és a Kis-Tóti-völgyben ereszkedünk vissza kiindulópontunkra.
Püspökszentlászlón a i jelzést követjük a püspöki kastély bejáratáig.
A kastéllyal szemben a Házastársak útjának tanösvényjelzésére térünk.
A o jelzésen keresztezzük a Miske-tetőt, és a Cigány-hegy oldalán kaptatunk.
Visszatérünk a jelzett útra, és a o jelzést követjük. Rövidesen egy elágazásban balra fordulunk a f jelzésre.
Az aszfaltúttól már a o jelzést követjük (jobbra) a Hidasi-völgybe.
Egy rétnél balra, a f jelzésre fordulunk Pusztabánya felé.
Pusztabányáról a d jelzésen ereszkedünk a Kis-Tóti-völgyön át Püspökszentlászlóra.
A település ékességét, a klasszicizáló stílusú késő barokk templomot és a püspöki nyaralót 1797-ben gróf Eszterházy Pál pécsi püspök építtette. A püspöki nyaraló parkját a 19. század végétől kezdték arborétummá alakítani, több mint nyolcvan fa- és cserjefaj, fajtaváltozat található benne, matuzsálemi egyedekkel. Az arborétumban egy Zsolnay-szökőkút is található, egykor vadaspark, sőt szabadtéri úszómedence is volt itt. A kastély az ötvenes évektől egyházi szeretetotthonként működött.
A Keleti-Mecsek egyetlen központi helyzetű kilátója az 524 méter magas, környezetéből alig kimagasló Cigány-hegyen található. A terméskő alapú, fémszerkezetes tornyot a 1970-es évek végén emelték, de 2007-ben átalakították, megmagasították. Aljában padokkal felszerelt esőbeálló, egyszerű menedékhely található. A kilátást a környező hegykoszorú, a szemközti Zengő csúcsa uralja, délre a Villányi-hegység is feltűnik a Szentlászlói-völgy nyitotta ablakon túl, de nyugatra is messzire tekintünk a Vár-völgy erdős nyiladéka felett.
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:
Püspökszentlászló
9,8 km
4 óra
304 m
304 m
Püspökszentlászló
Mivel tömegközlekedés nincs Püspökszentlászlóra, Hosszúhetény vagy Óbánya felől érdemes kiegészíteni a túrát, ha busszal érkezünk erre a mesés hangulatú helyre.
A Keleti-Mecsek központját egy kiemelt, medence helyzetű hát foglalja el, tágas rétpásztával nyitva kilátást a környező hegykeretre. A völgyből Kisújbánya épületei kandikálnak ki – e falu régi földjein és legelőin járunk, amelyeket az erdőtől hódítottak el a hutát működtető német telepesek. A Miske-tetőt hordozó plató alapját a mecseki vulkanizmus során szétterült, kemény bazalt építi fel, melybe a patakok nem tudtak jelentősen belevájni. Semmi nem jelzi, de egy facsoport alatt a falu régi temetője rejtőzik, több évszázados sírkövekkel.
Öreg tölgyfákkal szegélyezett rét nyílik az egykori hutahelyen, közepén hangulatos, 14–21 főnek szálláshelyet nyújtó kulcsosház áll, amit az erdészettel egyeztetve vehetünk igénybe. A ház mellett padokat, asztalt és fedett pihenőhelyet is találunk. A 17. század végétől főként német munkásokkal üzemeltetett üveghuták működtek a vidéken, amit a Réka-völgyből indulva a mai Óbányára, Kisújbányára, végül Pusztabányára költöztettek. A rekonstruált üveghutát a rét alatt találjuk, eredetije 1784-től 1805-ig működött a helyszínen. 4
Érdemes betérni Kisújbányára némi pihenőre a Miske-tető után, illetve a legjobb kilátásért kapaszkodjunk fel a Zengő kilátóval, várral, legendákkal ékes csúcsára.
Igény szerint rövidíthető túra vezet keresztül hazánk egyik legmarkánsabb hangulatú hegyvidékén, fennsíki kaszálókon, a déli látóköveken, hegylábi szurdokerdőkön keresztül. A Nyugati-Bükk egyik legtartalmasabb útvonalán, a Szalajka-völgy természeti és kulturális látványosságokkal teli szakaszától kapaszkodunk a hegység belső vidékére, a történelmi időkre visszatekintő hegyormokra, ősi kultúrák, a világháború hagyatékával kísérve. A fennsíkperemi kövekről nyíló kilátás, az öreg erdőkkel övezett hegyi kaszálók hangulata magával ragadó a településektől félreeső vidéken. A kilátások mellett a terület természetvédelmi értéke is meghatározó, a sziklafalakon élő virágok, lágyszárúak alkotta sziklagyep mellett egyedi növénytársulások alakultak ki a fennsík töbrös mélyedéseiben, ahol a hegység peremén élő lakosság tartotta fenn az irtásokból megmaradt kaszálókat. Tavasz elejétől őszig tarka virágszőnyeg lepi el a réteket, olyan értékes hegyvidéki virágokkal, mint a fürtös kankalin, kornistárnics vagy a nemzeti park címeréből is ismert szártalan bábakalács.
A o jelzésen kapaszkodunk a fennsíkra a Szalajka- és Horotna-völgyön át.
A f jelzésen szeljük át a fennsík rétjeit az Őr-kő lábáig.
Teszünk egy rövid kitérőt az Őr-kő csúcsára a o , majd a d jelzésen. Az Őr-kő-rétről a o jelzésen ereszkedünk le a katonasírokhoz.
A Kelemen-székén és Bácsó-völgyön át, a f jelzésen jutunk vissza Szilvásváradra.
A faluban a o jelzés vezet vissza a kiindulópontra.
A Bükk-fennsík legmarkánsabb letörése alatt, égbe törő, erdős hegyhátak között fut a hegység egyik leglátványosabb völgye, az árnyas Szalajka-patak folyása mentén sorakozó karsztjelenségekkel, hangulatos rétekkel, tavakkal és sziklaformációkkal teli szurdok. Erdészeti kisvasút halad végig a völgyön, amely mentén számos turisztikai attrakciót, erdészeti múzeumot, a régi hegyvidéki szakmák szabadtéri kiállítását, vadasparkot, pisztrángtenyésztőt és sütödét találunk, akár egész hétvégés programot kínálva az idelátogatóknak.
Jellegzetes sziklakapun keresztül érhetjük el az Őr-kő ördögszántással barázdált csúcsát. A hegytető déli oldala hatalmas sziklafallal zuhan alá, jellegzetes dél-bükki kilátást nyitva. A fennsík peremétől a Felsőtárkányi-medencén át Eger városáig, az Alföld síkjáig tekinthetünk a sziklatetőről, mellettünk kétoldalt sorakoznak a Bükk-fennsík peremét alkotó Kövek. Az alattunk függő, füves párkányokkal szabdalt tekintélyes leszakadás a sziklagyepek egyik legszebb és legjellegzetesebb képviselője a hegységben.
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:
Hazánk leglátványosabb mésztufagátrendszere, ahol a karsztvízből újra kiválik a hegység belsejéből kioldott mészkő. A víz csobogásának hatására elillan a szén-dioxid, a vízben oldott mész a legjobban áramló részen rakódik le, így látványos, egyenlő magasságú mésztufagáttal határolt köríves medencék épülnek. Ennek hatására közel húsz méter hosszan és tíz méter magasságban függönyszerű vízesésrendszert épített ki a patak a Szalajka- és Horotna-völgy találkozásának szintlépcsőjén. Körötte buja vízkedvelő növényzet honol, védettségét kerítés biztosítja.
A fennsíkról lefűződő, közel 700 méter magas, élesen kimagasló bérc tetején ókori erőd maradványait találjuk. A Kelemen széke környékén létezett a Kyjatice-kultúra népcsoportjának erődített települése kb. háromezer évvel ezelőtt. Az öreg erdővel fedett hegytető meredek leszakadásánál jól kirajzolódik a többméteres földsáncrendszer, amelyen belül rengeteg cserépmaradványt találtak a régészek. A népcsoport fő lakhelye a mai Szilvásvárad lehetett, csak veszély esetén használhatták az erődített helyet.
Szilvásvárad, Fatelep kisvasút-végállomás
Szilvásvárad, Fatelep kisvasút-végállomás
15,9 km
6 óra
682 m
682 m
Diviaczky-forrás
A túra elején használhatjuk a Szalajka-völgyi kisvasutat, időt és energiát tartalékolva, illetve a katonasíroktól a o jelzésen visszatérve a kisvasúthoz 11 km-re rövidül a túra. TIPP!
Csekély kitérővel meglátogathatjuk a bővizű Szalajka-forrást és a tágas Istállóskőibarlangot, amit legkönnyebben a kisvasút felső végállomásától érünk el.
