Turista Magazin 2024 október-november

JELVÉNYVADÁSZ

A BALATONI „ÓRIÁS” FELFEDEZÉSE

HISTÓRIA

RÓZSÁS KILÁTÁSOK

GÜL BABA

TÜRBÉJÉNÉL

A MAGAS-TÁTRA LEGVESZÉLYESEBB

Nógrádi Attila főszerkesztő

ELŐSZÓ

A legjobb időszak természetjárásra

A hosszú, forró nyár és a meglehetősen hirtelen beköszöntő ősz után csak remélni merem e sorok írásakor, hogy mire ez a szám az olvasók kezébe jut, már levonul a hirtelen jött csapadék okozta árhullám, és végre megérkezett a nagybetűs KIRÁNDULÓIDŐ. Ebben bízva készítettük el top 10-es összeá llításunkat, amelyet ezúttal a családosok figyelmébe ajánlunk elsősorban, bár aki ilyen szemmel lapozza át magazinunkat, láthatja, hogy a megszokottnál is több „gyerekbarát” túraajánló gyűlt most össze. Természetesen azokra is gondoltunk, akik a kínálat másik végéből mazsolázgatnának, nekik a címlapsztorinkat, a legendás Sas út lejárását bemutató anyagunkat ajánlom, valamint egy pazar túraleírást, amely a Himalája sűrűjébe kalauzol minket. És hogy egy hatalmas közhellyel búcsúzzam: ez még csak a jéghegy csúcsa a mostani kínálatból.

Címlapfotó: Tenczer Gábor, Telex/Szépkilátás – Kilátás a Sas útról

Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ)

Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.

Felelős kiadó: Tassy Márk

Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu

Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu

Megjelenés: kéthavonta (évente 6 szám)

Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu

Kövess minket a Facebook-oldalunkon is! facebook.com/Turistamagazin

Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com

Nyomda: EDS Zrínyi Zrt., 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Csontos Csilla vezérigazgató HU ISSN 2063-7586

SZERKESZTŐSÉG: Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Sztankó Bálint (fotós-képszerkesztő), Rácz Attila (olvasószerkesztő), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu), Farkas Péter (kommunikációs igazgató)

SZERZŐK: Dömsödi Áron, Hidvégi Brigitta, Hollósy Éva, Joó Annamária, Lánczi Péter, Lévai Zsuzsa, Szabó Eszter, Tóth Judit, Vörös Attila

Ebben a számban közreműködött: Pál Máté (Kitekintő), Szigeti Ferenc (Barangoló)

Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk. A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu

Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető)

Térképek: Bába Imre

A magazinban szereplő térképek az interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisból készülnek.

Tartalom

6 MTSZ-HÍRADÓ

12 TOP10

A legjobb családi túrák – a Természetjáró kínálatából válogattunk

26 JELVÉNYVADÁSZ

A balatoni „óriás” felfedezése

36 HISTÓRIA

Rózsás kilátások Gül Baba türbéjénél

44 BARANGOLÓ

A Szalánci-hegység földtani és ipartörténeti látványosságai

54 BAKANCSLISTA

A Magas-Tátra legveszélyesebb útján

66 KITEKINTŐ

Eg y hét a Himalája sűrűjében

76 REJTETT KINCSEINK

Eg y mozgalmas nap az őszi Bugacon

87 TÚRAKÁRTYÁK

Szintben és látnivalókban gazdag túra Galyatetőről

Családi körtúra a Keleti-Mecsek lankáin

érezze magát biztonságban!

Miért változik a kéktúra nyomvonala?

Az Országos Kéktúra nyomvonala nem állandó: rendszeresen előfordul, hogy gazdájának, a Magyar Természetjáró Szövetségnek módosítania kell rajta. Egy zempléni példa apropóján bemutatjuk, hogy mi állhat egy változás hátterében, és milyen szempontok alapján, milyen folyamatot követve alakul ki az új nyomvonal.

Fotó: MTSZ

Az Országos Kéktúra zempléni szakaszán (OKT-27) kerékpárút építése miatt

Bózsvától Füzérkomlósig 2024. augusztus 9-től módosult az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű útvonala. Az eddigi, 4,4 km hosszú szakaszt kényszerűségből a Bózsva–Kisbózsva–Nyíri–Füzérkomlós között vezető, 3725-ös számú közútra tereltük (6,2 km), de csak ideiglenesen, várhatóan 2025 nyaráig. Egyrészt a terelés távja és időtartama, másrészt a közútra való terelés miatt ez remek példa bemutatni a nyomvonal-változtatások lehetséges okait és folyamatát.

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy a turistautaknak Magyarországon egyelőre nincs jogi védettségük – így az Országos Kéktúra nyomvonalának sincs –, miközben számtalan különböző magán-, önkormányzati és állami területet szelnek keresztül.

A zempléni módosítást az kényszerítette ki, hogy a helyi települések önkormányzatai részben épp az Országos Kéktúra eddigi nyomvonalára terveztek kerékpárutat építeni, így a munkálatok idejére az mindenképpen használhatatlanná válik. Amikor értesültünk a tervekről, természetesen szokás szerint azonnal felmértük az alternatívákat, hogy a legkisebb kellemetlenséggel a lehető legjobb nyomvonalon oldjuk meg a terelést.

Kézenfekvő megoldásként először az eredeti nyomvonal közelében, azzal nagyjából párhuzamos utakon gondoltuk kialakítani az újat – ehhez meg kellett keresnünk az érintett területek tulajdonosait. A személyes beszélge-

tések után írásban, hivatalosan is felvettük velük a kapcsolatot. Sajnos nem jártunk sikerrel: mind a tulajdonosoktól, mind az érintett települések önkormányzataitól elutasító választ kaptunk, így nem vezethettük arra az ideiglenes nyomvonalat.

Mihamarabb végleges megoldást kellett találnunk a problémára, de közben azon is el kellett gondolkodnunk, hogy az építkezés befejezése után, azaz kb. egy év múlva vissza akarjuk-e vezetni az ország legnépszerűbb túraútvonalát egy aszfaltozott kerékpárútra. Ha a válasz nem, akkor viszont hosszú távra olyan állandó nyomvonalat kellett keresnünk, amely minden szempontból megfelel a kéktúrázók biztonságának és elvárásainak.

A megtagadott tulajdonosi hozzájárulások és a helyi adottságok miatt azonban ez sem egyszerű. Ilyenkor minél több alternatívát megvizsgálunk, egyeztetünk a területen illetékes erdészetekkel, a helyi turistaszervezetekkel és önkormányzatokkal, felmérjük a lehetséges útvonalak turisztikai értékét, bejárhatóságát, valamint fenntarthatóságát, és természetesen be is járjuk az összeset.

Az idő szorított, hiszen tudtuk: a kerékpárút beruházója már augusztus 15-én felvonul a területre, így onnantól a Kisbózsva és Füzérkomlós közötti szakaszt mindenképp lezárják a turisták elől. Az előzőekben felvázolt folyamat azonban igencsak időigényes, és jelzéseket is csak tavasztól őszig lehet festeni. A jelenlegi helyzetben így csak egy lehetőséget lehetett időben kivitelezni, bár sajnos épp a legkevésbé szimpatikusat: átmenetileg,

Fotó: MTSZ

Fotó: MTSZ

a hosszú távú megoldás kidolgozásáig ki kellett vezetni a közútra a kék sávot.

A Magyar Természetjáró Szövetségnek természetesen nem célja közúti padkákon vezetni a turistautakat (sőt, ahol lehet, az ilyen szakaszok megszüntetésére törekszik), de sajnos előfordulnak ilyen kényszerhelyzetek, amikor nincs más lehetőség. Ennek megvalósításához is szükség volt a Magyar Közút Nonprofit Zrt. BorsodAbaúj-Zemplén Vármegyei Igazgatóságának hozzájárulására, amit szerencsére megkaptunk.

Az autóút érintett szakaszán a kéktúrázók biztonsága érdekében hamarosan gyalogosveszélyt jelző és sebességkorlátozó táblákat helyeznek ki. Augusztus 8–9-én

megtörtént az útvonal áthelyezése, a jelzések felfestése, valamint tájékoztató táblákat is kihelyeztünk a túrázóknak az érintett szakaszokra. Online felületeinkre (a kéktúra hivatalos honlapja, a Természetjáró app és honlap) szokás szerint szintén azonnal átvezettük az ideiglenes turistaútszakasz adatait.

Bár öröm az ürömben, hogy ez a közút szerencsére kis forgalmú, és kifejezetten szép tájképi adottságokkal bír, reményeink és terveink szerint csak ideiglenes megoldás: hosszú távon egy természeti környezetben vezető útvonalat szeretnénk kialakítani a most megépülő kerékpárút helyett. Ehhez azonban a fent vázolt folyamat összetettsége miatt több idő szükséges.

Mérföldkövek a kéktúrák teljesítésében

Idén tavasszal adtuk át az Alföldi Kéktúra ezerötszázadik teljesítőnek az elismerő oklevelet és jelvényeket, míg a nyár végén a Rockenbauer Pál nevét viselő Déldunántúli Kéktúra érkezett el egy újabb mérföldkőhöz.

Az 1989-től bejárható túraútvonalat kerek háromezren teljesítették eddig, és ennek örömére ki is faggattuk az élményeiről Fábián Zoltánt, a háromezredik jelvény büszke tulajdonosát. A vele készült interjút a QR-kód segítségével érheted el. Érdekes adalék, hogy az Országos Kéktúra estében a tízezredik jelvény várja gazdáját a közeljövőben, ugyanis lapzártánk idején (szeptember közepén) 9870-nél járt a teljesítők száma.

Fotó: MTSZ Fotó: MTSZ

Hogyan születnek

a turistajelzések?

A Magyar Természetjáró Szövetség fennállása óta foglalkozik a turistaút-hálózat kialakításával és fenntartásával, mint amilyen a jelzésfestés is. Nemrég adódott egy kisebb változás a turistaút-hálózatban, így kihasználtuk a lehetőséget, és mint az MTSZ más területen dolgozó munkatársai, beálltunk jelzéseket festeni, eltüntetni és áthelyezni tapasztalt kollégáink vezetésével.

Ahazai erdőkben 1930 óta segítik a túrázók tájékozódását az egységesített turistajelzések, amelyek karbantartását és nyilvántartását a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) végzi. A 2021-ben megújult szabványú turistajelzéseket, azaz a fehér alapra festett színes szimbólumokat rendszeresen fel kell újítani, amire az MTSZ 2015 óta minden évben jelzésfestés-pályázatot ír ki. A munkára vállalkozások és civil szervezetek pályázhatnak, a lényeg, hogy azt egy MTSZ által nyilvántartott útjelzővezető szakember irányítsa. A legtöbb esetben a jelzésfestés-karbantartást az MTSZ tagegyesületei végzik.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor új útvonalak jönnek létre vagy régiek módosulnak. Ilyen lehet akár, amikor az előző hírben is bemutatott kéktúra nyomvonalán kell változtatni – ekkor szintén szükség van a jelzésfestő szakemberekre, amit az MTSZ sürgős esetben sokszor „házon belül” old meg. A festési munkák jellemzően tavasztól kora őszig zajlanak, így egy kellemes nyári napon kollégáink vezetésével mi is kipróbáltuk, milyen munka a jelzéseket felfesteni, eltüntetni, áthelyezni, és mennyi mindenre kell még a festésen kívül odafigyelni.

A Dunaújvárostól délre található Pentele híd hídmérnöke jelezte az MTSZ-nek, hogy a piros sáv jelzés a híd

Fotó: MTSZ

Fotó: MTSZ

Írta: Lévai Zsuzsa

üzemi területén vezet egy szakaszon, ezért ott módosítani kellene az útvonalat. Az MTSZ elfogadta a felvetést, és először számítógép előtt, majd a helyszínen is felmérve a lehetőségeket, a turistautakkal foglalkozó kollégák előkészítették a változtatást.

Akár felújítjuk a jelzéseket, akár újat festünk fel, előtte mindenképp meg kell tisztítani a felületet. Ha oszlopra vagy egyéb szilárd felületre kell festeni, a drótkefét (vagy akár motorizált drótkefét) célszerű használni, majd egy rong ygyal letörölni a felületet. Ezután jöhet az első fehér alap felfestése sablonnal vagy – ha egyedül vagyunk – maszkolószalaggal. Hamar megtanultuk, hogy az ecsettel csak „pecsételünk”, mert így nem folyik a sablon alá a festék.

A jelzésfestés mint csapatépítés

A Magyar Természetjáró Szövetség lehetőséget biztosít a vállalati szintű, társadalmi felelősségvállalás keretében szervezett jelzésfestésre. A programon részt vevők megismerkedhetnek a hazai turistaút-hálózat felépítésével, a jelzésrendszer történetével és kollégáink vezetésével tevékenyen vehetnek részt a jelzésfelújítási munkákban az ország bármely tájegységén. Bővebb információ és részletes tájékoztatás az  info@termeszetjaro.hu e-mail-címen kérhető.

Mivel a településen belüli szakaszon egy meglévő jelzést kellett felváltani egy másikra (piros sávot piros négyzetre), festés előtt mindig el kellett távolítani az ott lévő jelzést. Ezt a kefével végeztük, és ha nem is tűntek el tökéletesen a régi jelzések, annyira igen, hogy a dupla fehér alap már eltakarta azt.

Miután minden csapat befejezte a munkát, még egyszer ellenőriztük a jelzéseket ott, ahol kicsit kifolyt a festék a sablonok szélén, korrigáltuk vékony ecsettel. Elvégre –ha nem is az örökkévalóságig, de – hosszú évekre itt maradnak ezek a jelzések.

Ha kíváncsi vagy a teljes élménybeszámolóra, használd a QR-kódot.

Elhunyt a Cseh Turista Klub elnöke

Augusztus 26-án, 58 évesen váratlanul elhunyt Jiří Homolka, a Magyar Természetjáró Szövetség cseh partnerszervezetének elnöke. Homolka elsősorban az Ifjúsági Túraklubok Szövetségénél (TOM) végzett munkájáról vált ismertté, majd a KČT elnökeként nagy hangsúlyt fektetett a cseh szervezet európai kapcsolatainak ápolására, különös tekintettel a szomszédos és környező országokra. A Cseh Turista Klub vezetésében az volt az alapgondolata, hogy ne bonyolítsuk az egyszerűt, és ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani, amíg a szívünkben és a lelkünkben érezzük, hogy ez a helyes út.

A Magyar Természetjáró Szövetség őszinte részvétét és együttérzését fejezi ki kollégánk halála miatt.

Fotó: MTSZ

Forrás: Cseh Turisták Klubja

Tolna vármegyében találkoztak a dunántúli természetbarát-vezetők

Hosszú hagyománya van a dunántúli természetbarát-vezetők találkozóinak: az első találkozóra 1973-ban került sort Baranya megyében. A megyei vezetők idővel a szervezett természetjárás sorsáért érdeklődő, meghatározó megyei egyesületek vezetőivel egészültek ki.

Idén Tolna vármegye volt a vendéglátó. Mint mindig, idén is a látnivalók, a helyi gasztronómia és beszélgetések szolgálták azt a célt, hogy a résztvevők a Dunántúl egy újabb tájegységét ismerhessék meg, továbbá élve az offline találkozás lehetőségével, valós beszélgetések se-

gítsék a közös gondolkodást. Az idei vendéglátó Tolna vármegye a „Think outside the box szlogent” választotta a találkozó mottójául.

A találkozó szervezését a Magyar Természetjáró Szövetség idén is támogatta, az esemény „főhadiszállása” Györkönyben volt, a Wein&Speiz panzióban. Idén összesen negyvennégyen vettek részt a találkozón, kilenc dunántúli vármegyét képviselve.

Jakab Éva, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke

Ha kíváncsi vagy a teljes élménybeszámolóra, használd a QR-kódot.

Rohamtempóban fogynak a helyek a Kéktúrázás Napjára

Idén szeptember elején nyílt meg a regisztrációs lehetőség hazánk legnagyobb szervezett kéktúrás eseményére, és a jelek szerint töretlen a rendezvény népszerűsége, mert az első héten már több mint kétezren jelentkeztek az október 12-i túranapra.  A 143 rövidebb-hosszabb, de egy nap alatt teljesíthető túra közül lapzártánkig huszonkét esetében máris betelt a létszám, de ha pont egy telt házast néztetek ki magatoknak, iratkozzatok fel a várólistára, mert sok minden változhat. A túranapon bárki ingyenesen részt vehet, az egyetlen feltétel az online regisztráció, amit a kekturazasnapja. kektura.hu oldalon tudtok megtenni, vagy használjátok a QR-kódot.

Fotó: MTSZ

Fotók: Tolna Megyei Természetbarát Szövetség

A legjobb őszi

családoknak és természetben lazítóknak

A LEGJOBB ÚT A KALANDOK FELÉ

Ha még nincs a telefonodon a Természetjáró applikáció, a QR-kódok segítségével töltheted le.

kirándulások

Az őszi túraszezon sokak szerint az év legjobb időszaka a természetjárásra, amire hazánk legnépszerűbb túraalkalmazása, a Természetjáró is készült. Az amúgy is gazdag kínálatot kimondottan családbarát túrákkal bővítették. Az alábbi válogatásunkban ezekből választottunk ki tízet, ám ez csupán a jéghegy csúcsa, mert az appban több mint kétszáz hasonló karakterű túrát találni.

Írta: Dömsödi Áron

Fotó: Farkas Péter

1Az Olasz-kapui tanösvény –körtúra a Bükk-fennsík szívében

A Bükk-fennsík esszenciáját tárja a túrázók elé a nemzeti park által kialakított tanösvény, amely az autóval is elérhető olasz-kapui parkolótól indul, és ott is ér véget. A hegység legmagasabb csúcsai között, 800-900 méteres magasságban kanyargó útvonal felfűzi a hatalmas, látványos töbreiről ismert, borókabokrokkal tarkított Zsidó-rétet, majd kivezet a fennsík déli letörésén sorakozó sziklabércekre, a Három-kőre és a Tar-kőre. (Túránk előbbi kedvéért egy rövid szakaszon el is hagyja a tanösvényt.) A pazar kilátópontokról a Déli-Bükk hegytömegét vehetjük szemügyre, mielőtt leereszkedünk az ország egyik legizgalmasabb erdőfoltja, a hozzávetőleg kétszáz éve érintetlen Őserdő mellé. A rezervátumba nem léphetünk be, de a kerítés mellől megcsodálhatjuk az erdei ökoszisztéma körforgását szemléltető, roppant vastagságú holtfákat és derékba tört, taplógombákkal ellepett társaikat.

A túra második felében sötét erdőben sétálunk vissza a fennsík északi oldalára, ahol érintünk fenyők közt rejtőző víznyelőt, apró réteket, majd az útvonal végén a hegység egyik leglátványosabb barlangját. A Kőrös-lyuk hazánk legmagasabban található barlangja, de amitől igazán izgalmas, az különös csarnoka: tágas üregének boltozatán hatalmas lyuk tátong, átengedve a bükkök által megszűrt napfényt. Végül visszasétálunk a Fekete-sár rétjére, és a Bükk-fennsík szimbolikus kapuján, az Olasz-kapu átvágott szűkületén át érkezünk vissza az autóhoz.

A közepes hosszúságú, 11 km-es körtúra alig tartalmaz szintemelkedést, és még az erdei szakaszai is látványosak. Az útvonal kilátóhelyei, geológiai különlegességei és az erdő sokszínűsége a Bükk minden szépségét magukban hordozzák.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotók: Pálvölgyi Krisztina

2Visegrád rejtett hegyi ösvényein

A visegrádi Nagy-Villám kilátóját sokan ismerik, de a Duna kanyarja fölött „őrködő”, alacsony, kúpszerű hegytömb sokkal többet is tud. Kevés pontja van Magyarországnak, ahonnan ennyire sűrű hegyvidéki látványban lehetne részünk. Szemközt a Börzsöny hatalmas tömege hullámzik, közvetlenül alattunk a Duna fordul, és a Visegrádi-hegység bércei, no meg a Naszály is színesítik a látványt.

A túrát a bobpálya melletti parkolóból indítjuk, és a Nagy-Villám 1930-as években épült kőtornyához kapaszkodunk fel elsőként, megcsodálni a Dunakanyar egyik jól ismert, mégis megunhatatlan kilátását. Legtöbben csak eddig jutnak el, pedig lejjebb izgalmas „teraszt” tartogat. A lejtőmeredekséget a sípálya dőlésszöge érzékelteti, végig kilátást engedve a Börzsöny kárpáti hangulatú tömegére. Lejjebb ellaposodik a táj, és a környezetükbe passzoló, kissé elaggott Makovecz-

épületek között sétáljuk körbe a Mogyoró-hegyet. Erdei vadaspark, étterem, tábor, hatalmas, panorámás rétek és temérdek pihenőhely színesíti a terepet, ahol még iható forrás is fakad. A Kis-Villám hangulatos ösvényeit elhagyva még útba ejtjük a Görgey-emlékmű szikláját, felnézhetünk a visegrádi fellegvár masszív épületére, végül szerpentinező sétányon kapaszkodunk vissza a kiindulópontra.

Ideális kirándulás ez családoknak, kezdő túrázóknak és azoknak, akik a dunakanyari hegyvidék minden ismert ösvényét végigjárták már. A táv rövid, a szintemelkedés mérsékelt, és a végén enni vagy bobozni is lehet egyet –idő jutni fog rá.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotó: Tóth Judit

Fotók: Tóth Judit

Fotó: Gulyás Attila

3Az ősember barlangjától Lillafüredre

A Bükk egyik legújabb attrakciója a régi-új

Zsófia-kilátó, amelynek felkeresését az ország egyik legfontosabb régészeti lelőhelyének és Lillafüred híres attrakcióinak meglátogatásával vegyítjük ezen a kifejezetten rövid túrán. Lillafüredről startolva előbb átkelünk a Palotaszálló függőkertjein, és megtekintjük hazánk legmagasabb vízesését, mielőtt nekivágunk a Kis-fennsík „ostromának”. A rövid, de fárasztó kaptató

végén rálátunk a marcona hegyek közé szorult üdülőtelepre, majd a föld alá is benézünk: a látványként is izgalmas üreg volt az első, ahonnan Magyarország területén ősemberre utaló eszköz, egy megmunkált, babérlevél alakú lándzsahegy került elő. Ezután könnyű, de nem eseménytelen séta következik, a Dolka-hegy hátán felkeressük ugyanis az időszakosan víznyelőként működő, több mint száz méter mély Szeleta-zsombolyt. Hamar lefordulunk a fennsíkról: a jól kiépített, pihenőhelyekkel ellátott, izgalmas vonalvezetésű ösvényen áll a Zsófiakilátó, amelyet hosszú évtizedek után 2022-ben építettek újra. A kilátás Lillafüredre, valamint a Palotaszálló és a Hámori-tó hegyekkel keretezett, festői együttesére nyílik. A kirándulás végén még érdemes kitérőt tenni a tó hangulatos parti sétányára.

A túra rövid, de a felfelé vezető szakasz emberpróbáló, így túrázáshoz szokott gyerekekkel érdemes nekivágni. Látnivalókban, élményekben azonban nem lesz hiány, és Lillafüreden barlang- vagy étteremlátogatással is megkoronázhatjuk a napot.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotók Pálvölgyi Krisztina

Apáti kör – laza tihanyi túra pazar panorámákkal

A Tihanyi-félsziget hegyvidéki hangulatú terepén vezet körbe ez a rövid körtúra. Bár elcsépeltnek tűnhet, ha azt írjuk, ezeknek a panorámáknak nincsen párjuk, ezúttal ez a táj domborzati és adottságaiból következő tény: a félsziget magas, meredeken leszakadó keleti pereméről a Balaton víztükre szinte a lábunk előtt kezdődik, és a horizonttal egyesülve ér véget, míg az északi partot hegyek cakkozzák.

Az út melletti parkolóból indulva előbb az egykori Apáti falu templomromját ejtjük útba, majd az Őrtoronykilátóba kapaszkodunk. Az ország egyik legjobban elhelyezett panorámatornyából elképesztő látvány tárul elénk – amit persze, jó megközelíthetősége és hírneve miatt, jó sokan keresnek fel. A Balaton teljes látványa, a Balaton-felvidék és a távoli Bakony hegyei mellett a kilátás legizgalmasabb eleme a félsziget központi medencéje, amelynek tavai körül egy tál peremeként csúcsosodnak a vulkáni eredetű magaslatok.

A túra ezután a közel százéves őslevendulás elvadult foltján át ereszkedik be a félsziget központjába, hogy

aztán a Lóczy-gejzírösvény információs táblákkal ellátott csapására kanyarodjon. A páratlan vonalvezetésű panorámaösvény fenyőkkel vadított sziklákon át vezet vissza a kilátó alá, majd a parkolóba. A körtúra könnyű, szintemelkedése csekély, viszont a látványos vonalvezetésű ösvények és a temérdek panoráma miatt nagyobb időigényű, mint elsőre gondolnánk.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotók: Sztankó Bálint

5Kirándulás a Páris-patak vadregényes völgyében

Egészen egyedi formavilágú szurdok rejtőzik Nógrád vármegye peremén, Nógrádszakál közelében. És a „rejtőzik” ezúttal nem irodalmi túlzás: a Páris-patak kanyonja méretei, a környező lankák magassága és földrajzi helyzete miatt is félreeső, szinte észlelhetetlen látványosság.

A rövid szurdokot 20-30 méter magas falak szegélyezik, megjelenését a robusztus sziklafalak íves formavilága és a korridor szűk mivolta teszik egyedivé. Falában a terület vulkáni múltjának tanújelei, a hamuba temetődött, majd abból kipergett fatörzsek lenyomatüregei mélyülnek. Túránk ezt a pár száz méteres szurdokot mutatja be, annak oldalágával együtt. Mivel az útvonal mindössze 1 km hosszú, elsősorban azoknak ajánljuk, akik az ipolytarnóci ősmaradványok megtekintése felé menet vagy az után rászánnának még egy fél órát a közeli, rendkívül látványos geológiai kuriózum megtekintésére.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotók: Vörös Attila

6Séta a háromhutai hegyek vadonjában

Az igazi vadont kedvelők és a kilátásokat keresők egyaránt imádni fogják ezt a rövid körtúrát, amelynek látványos szakaszai és pontjai egynapos programot alkotnak. Bár Háromhutától alig távolodunk el, a kárpáti vadon teljes „arzenálja” dominálja a hangulatot: sűrű fenyvesek, félhomályos erdők, üde kaszálórétek, tajtékzó patakok és görbe ösvények szövevénye színesíti a túrát, amelynek látképeit viszonylag magas hegyek

foglalják keretbe. Az ország egyik legszebb túraútvonalát a Tokaji-hegység centrumában találjuk.

A 2010-es évek második felében szinte kicserélt Háromhuta körüli turistautakat egy helyi nyaralóval rendelkező, nyíregyházi tanár alakította ki 1990 után. A jelzések a mai napig nem hivatalosak, sok helyen nehezen követhetők, így a túra végigjárásához elengedhetetlen a Természetjáró app és telefonos GPS használata. De ezek az ösvények megérik a fáradozást: a Czárán-pihenő fenyőfáitól a Babuka-tóval ékesített Forrás-réten át a Könnycsepp-tóig az ország legszebb erdőinek egyikében járunk. Útközben nem kevesebb mint nyolc kilátóhelyet érintünk, az erdő pedig a Kárpátok magasabb vonulatainak hangulatát nyújtja.

A rövid, látványos mivolta és szintkülönbségei miatt mégis egész napos túrán akad pár meredek emelkedő, és esős idő után az ösvények is tartogatnak kihívásokat. Jó időben azonban minden rutinos túrázó számára ajánlott és könnyen teljesíthető az útvonal.

A túra részletes leírása, térképen

ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotók: Dömsödi Áron

7

Börzsönyi vadonjárás nagybörzsönyi élményekkel

A Börzsönynek legtöbben a központi területeit keresik fel, pedig a hegység nyugati turisztikai kapujává fejlődött Nagybörzsöny közelében nem kevésbé látványos, csak éppen alacsonyabb terep fekszik.

A falu közelében csekély látogatottságú, ennélfogva nyugalmas, viszont kiemelkedően látványos kilátópontokat veszünk célba, köztük pedig szép patakvölgyekben sétálunk. Elsőként a szinte ismeretlen Rustok-hegyre kapaszkodunk fel, amelynek panorámája csupán félreeső földrajzi pozíciója miatt nélkülözheti a túrázók figyel-

mét: a köves letöréssel aláhajló hegyperemről a környező völgyek hatalmas erdőrengetegét és a Nagy-Inóc tekintélyes tömbjét láthatjuk, de a Magas-Börzsöny csúcsai is feltűnnek a távolban.

Kényelmes sétával ereszkedünk le ezután a Fagyos-kút (vagy János-forrás) hűs, kellemes hangulatú katlanjába, ahol egykor kulcsosház várta mindig nyitott padlástérrel az erdei vándorokat. Ma csupán pihenőhely és kisebb vizenyő található a kis zugban, ahol a forrás szüntelen ontja vizét. Innen egy jelzetlen ösvényen felkereshető kilátópontra, a Zálog-bércre kapaszkodunk. A kopáros, sziklás letörés hosszú sávban nyitja fel az erdőt, és panorámát enged a valóságos óriásként magasodó Nagy-Inócra, valamint a Dél-Börzsöny csúcsaira. A meghitt, járatlan helyszínről ismét jelzett utakon ereszkedünk le Kisirtáspusztára, ahol akár kisvasútra szállva is befejezhetjük a kirándulást.

A Börzsönyt jól ismerő ínyenceknek és kezdő túrázóknak is ajánlott útvonal az első emelkedőt leszámítva könnyen teljesíthető, egyszerű kirándulás, a végén pedig Nagybörzsönyben éttermet is találunk.

A túra részletes leírása, térképen

ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotó: Dömsödi Áron

Fotó: Lánczi Péter

Nagy kör a Keleti-Mecsek szívében

A Keleti-Mecsek nagy klasszikusait fűzi össze ez a túra. Kisújbánya és Óbánya virágzó falvak a hegyek ölelésében, köztük pedig a kimagasló szépségű Óbányai-völgy húzódik. Kezdésként meglátogatjuk a Cigány-hegyi kilátót, amely a hegységrész egyetlen központi helyzetű, valódi kémlelőtornya, és pazar panorámát nyit a középen ellaposodó, körös-körül magasabb hegyekkel körülvett mecseki tájra. Átsétálunk az alig lakott, mégis virágzó Kisújbányán, majd bevesszük magunkat az Óbányai-völgy bükkösébe. Bár az erdő is szép, a figyelmet a patak köti le: az oldalra billent, vastag mészkőpásztákon lebucskázó víz kis zuhatagokat alkot, amelyek közül a leghíresebb a Ferde-vízesés. Sok névtelen társa nem kevésbé izgalmas látvány. A Csepegő-szikla sajátos sziklaformáció: az édesvízimészkő-tömb alatt medencében kavarog a patakvíz, az áthajló kőtömb belsejében miniatűr cseppkőbarlangot formáz a cseppekből kiváló mésztufa. A völgyet a festői fekvésű pisztrángos tavak zárják.

Óbányán, a túra fordulópontján enni-inni, pisztrángozni is lehet, mielőtt felkaptatunk az egyutcás, cipzárszerű elrendezésű falura rálátást engedő Belátó-kilátóba. Innen az Óbányai-völgyet szegélyező hegyhátra fordulunk, amelyen szép, változatos erdőben, kényelmes terepen

vezet vissza az út. Kisújbányára a Miske-tető széles legelőrétjén, a környező hegyekre nyíló panorámát élvezve sétálhatunk vissza.

Ez a túra közepes hosszúságú, de könnyen járható, szintemelkedést alig tartalmazó szakaszok építik fel, ezért túrázáshoz szokott gyerekekkel is nyugodtan nekivághatunk.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotók: Vörös Attila

9

A Kékes vadregényes arca

Az ország legmagasabb hegyén túrázunk, ennek megfelelően izmainkat is alaposan megdolgoztatjuk a meredek kaptatókon, közben azonban lélegzetelállító panorámák, sűrű erdők kísérnek bennünket, a hangulatos Pisztrángos-tónál pedig órákat is eltölthetünk.

Túránkat Kékestetőn indítjuk, de hamar hátunk mögött hagyjuk a bazársort, és bevesszük magunkat az erdőbe. Útvonalunk egyik fő látnivalója a Sas-kő éles idomú

sziklaszirtje, ahonnan fél Észak-Magyarország látszik, de hasonlóan pazar panorámában lesz részünk a közeli Disznó-kőről is. Ha kigyönyörködtük magunkat, „égig érő” bükkök alatt gyalogolunk. A hangulatos, esőbeállóval is kiépített Pisztrángos-tónál érdemes rápihenni az út hátralévő részére, ugyanis alaposan le fogunk izzadni. Mászás közben azért nézelődjünk is, mert az út mentén több helyen kőtengereket és azokon megtelepedő, gyönyörű páfrányokat láthatunk.

A 10,5 km-es túrát 4-4,5 óra alatt lehet teljesíteni, de számítsunk hosszabb menetidőre, attól függően, hogy a panorámapontokon és a tónál mennyi időt töltünk el.

A túrán készüljünk meredek kaptatókra: különösen a Pisztrángos-tótól a Kékesig tartó szakasz dolgoztat meg. Éppen ezért ezt az útvonalat már valamennyire túrázáshoz szokott, nagyobb gyerekekkel kiránduló családoknak vagy kezdő, de edzett túrázóknak ajánljuk.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Fotó: Tóth Judit

Túra függőhídon és felvonóval, eggyel a felhők alatt

Válogatásunkat igazi kuriózummal zárjuk: túránkon többféleképpen is dacolunk a mélységgel: átsétálunk a világ egyik leghosszabb gyalogoskötélhídján, majd a magasban imbolyogva libegünk át a Magas-hegyre, ahol kilátóból nézünk rá a Tokajihegység tömegére, de egy rácsos, átlátszó fémplatformra is kiállhatunk. A Sátoros-hegyek „zöld kalandparkjának” attrakcióit rövid erdei szakaszok kapcsolják össze.

Érdemes a függőhidat felfűzni egy körtúrára, kihasználva, hogy alapvető funkcióinak egyike átjárható öszszeköttetést biztosítani két szomszédos hegy között. A hegytetőn álló várrom történetét modern eszközökkel bemutató látogatóközponttól a sátoraljaújhelyi várhoz kapaszkodunk, és a fémplatformmal kiegészített falakról szédítő a panoráma a hegységre, a Bodrogközre és a Sátoros-hegyek csoportjára. Utóbbiak között ott feszül

Családi kirándulások a Természetjárón

az impozáns függőhíd, amihez a várból le is ereszkedünk, hogy átsétáljunk rajta.

A 80 méteres magasságban enyhén imbolygó szerkezet túloldalán a Szár-hegy tetejére kaptatunk, ahol a trianoni kálvária és a Szent István-kápolna tarkítja a hegytetőt és környezetét. Fentről egyébként szép a kilátás a szomszédos bércekre. Innen a Dongó nevű kabinos felvonó „röpít” át a Magas-hegyre, a Sátoros-hegyek legmagasabb pontjára, amit kilátó koronáz. Ebből, illetve a hozzácsatolt fémplatformról a Tokaji-hegység szlovákiai folytatása és a távoli Vihorlát felé látunk el. Végül erdei ösvényeken sétálunk vissza a kiindulópontra.

A rövid túra annyi élményelemet tartalmaz, hogy érdemes egy egész napot rászánni.

A túra részletes leírása, térképen ábrázolt nyomvonala és még több kép a QR-kód segítségével érhető el.

A Természetjárón kétszáznál több egyszerű, könnyen teljesíthető, rövid, mégis érdekes útvonalat kínálunk a komoly túrák helyett könnyű, hétvégi erdei kirándulást keresőknek. A Természetjáró.hu és a Természetjáró app felületein a túrázáshoz szükséges minden információ fellelhető: az útvonalak alapvető adatain túl részletes túraleírások és bőséges galériák segítenek felmérni, mire számíthatunk túra közben, de megtekinthető a várható időjárás, és részletes tájékoztatás található az eljutási lehetőségekről is.

A Természetjáró applikáció pedig segít a tájékozódásban: mindegyik túra letölthető és a terepen a telefon GPS-ének használatával könnyedén követhető. Az applikáció egyes funkciói előfizetéshez kötöttek, de ha szeretnénk a kiszemelt túrát letölteni és offline módban követni vagy a hangos navigációra támaszkodni menet közben, érdemes előfizetési lehetőségeinkről tájékozódni az alábbi oldalon. A QR-kód segítségével tudhatsz meg többet az előfizetés előnyeiről.

Fotók: Nógrádi Attila

Öt meseszép horvát

Déli szomszédunk tengerpartjához valóságos áradat indul nyaranta

Magyarországról, ám Horvátország kevésbé ismert természeti kincsei egész évben várnak ránk. Ezek közül gyűjtöttünk most össze olyanokat, amelyeket természetjáróként is érdemes felkeresni.

Legalább egyszer az életben látni kell – Plitvicei-tavak

Kezdjük egy ismertebb hellyel, a Plitvicei-tavakat sokan ismerik és keresik fel Magyarországról is, ami nem véletlen, hiszen a Zágrábtól mintegy két és fél órányi autózásra található, bámulatos természeti kincseket rejtő nemzeti park a legrégebbi és egyben legnagyobb Horvátországban. Ha szeretnénk elkerülni a tumultust, érdemes ősszel felkeresni a helyet, ahol személyre szabott túrákkal – a legrövidebb 3 kilométeres, a leghosszabb pedig valamivel több, mint 18 – és kishajókkal fedezhetjük fel a legszebb részeket. Itt található egész Horvátország legmagasabb zuhataga, a 78 méteres Nagy-vízesés is (összehasonlításképp: az Ilona-völgyi-vízesés, amely Magyarország legnagyobb természetes vízesése, mindössze 10 méter). 1979-től a nemzeti park felkerült az UNESCO természeti világörökségi helyszínei közé.

Tipp: Ha a környéken járunk, érdemes még felkeresni a Plitvicei-tavaktól alig 30 kilométerre található, „kis Plitvicének” is nevezett Rastokét.

A boldogság szigete – Rab

A Kvarner-öbölben fekvő Rab elsősorban a Horvátországban ritkának számító homokos strandokról és Rab gyönyörű óvárosáról ismert, de a természetjáróknak is tartogat izgalmas élményeket. A legnagyobb város és kikötő Rab, de a szigeten számos más idilli, öbölbeli település található: Lopar, Mundanije, Supetarska Draga, Kampor, Barbat és Banjol. Ezek közül Lopart kell kiemelni, ugyanis ez a városka nyaranta a családosok kedvelt célpontja, fő vonzerejét a hosszú, lassan mélyülő homokos strandjai jelentik.

Tipp: Lopartól egészen Mišnjakig, tehát gyakorlatilag a sziget teljes hosszán végigfut a Premužić túraút. A teljes útvonal végigjárásához 11 óra szükséges, de ha a Rab fölött magasodó Kamenjakig menne valaki, amely egyébként a sziget legmagasabb pontja, 4,5 óra is elég. Túrázás szempontjából az ősz a legideálisabb időpont.

A Monarchia kedvenc fürdővárosa – Opatija

Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legkedveltebb üdülőhelye, Opatija – vagy ahogy nálunk hívják,

Plitvicei-tavak – Fotó: Julien Duval

Lopar homokos öble Rab szigetén

Fotó: Aleksandar Gospic

látnivaló

Abbázia – könnyen elérhető Magyarországról, autóval szinte végig sztrádán mehetünk. A manapság egyre nagyobb teret hódító aktív turizmus már Opatija fénykorában is létezett; a századfordulón nagy hangsúlyt fektettek a vendégek rendszeres testmozgására. 1888 és 1911 között épült ki a híres Lungomare sétány, amely mintegy 10 kilométen keresztül vezet a riviéra településeit összekötve – közvetlenül a tengerpart mellett. A promenád Opatiján átvezető részét szándékosan úgy alakították ki, hogy minden fontos nevezetességet érintsen.

Tipp: Ha már eljutottunk Opatijáig, szánjuk még rá pár napot, és fedezzük fel a „mögötte” elterülő Isztriaifélsziget belsejét is, a horvát „Toszkánát”.

A VÍZ EREJE – KRKA…

1985-ben nyilvánították nemzeti parkká a Krkamedence és a folyó 109 négyzetkilométeres területét. Magyarországon Krka-vízesés néven is emlegetik, ami nem véletlen, ugyanis a nemzeti park leghíresebb látnivalói a folyó kisebb-nagyobb zúgói és vízesései. Ezek közül is a Skradinski bud (Nagy-vízesés) a legnagyobb, bár azért némi „csalás” van a dologban, mert nem is egy, hanem 17 vízesés alkotja. A park legszebb látványosságait hajóval érdemes felfedezni, ilyen például Roški-vízesés, amely a valóságban ugyancsak egy vízesésrendszert jelent. Szintén hajóval közelíthető meg a Krka egyik legismertebb szimbóluma, a Visovac-sziget.

Tipp: A Krka Nemzeti Park bejárása után ne hagyjuk ki a közeli Čikola-kanyont sem, ahol a névadó folyó Horvátország egyik legimpozánsabb kanyonját vájta ki: helyenként 170 méter mély, teljes hossza pedig 14 kilométer.

Ahol a Duna és a Dráva összeér –Kopácsi-rét

Szlavónia vizeinek és erdeinek legpompásabb zöld színfoltja, s egyben legjelentősebb természeti ékköve a magyar–horvát határ közelében található Kopácsi-rét (Kopački rit) Natúrpark. A park a Dráva és a Duna eszéki összefolyásánál elhelyezkedő, 238 hektáros mocsárvidéket foglal magában, amely megközelíthetetlensége, valamint a gyakori áradások miatt teljesen természetes ősállapotában maradt fenn. A helyet egy pallósoron vezető ösvényen járhatjuk be magyar nyelvű idegenvezetők segítségével, de a legjobb a sekély mocsaras holtágakba is behatolni képes kirándulóhajókkal felfedezni a területet.

Tipp: A Kopácsi-rét után keressük fel a közeli (alig 10 km-re fekvő) Eszéket (Osijek), amely közel 100 ezres lakosságával Horvátország negyedik legnagyobb városának számít.

Opatija – Fotó: Julien Duval

Krka Nemzeti Park – Fotó: Shutterstock

Kopácsi-rét – Fotó: Julien Duval

A balatoni „óriás”

A magyar tenger északi partján sorakozó tanúhegyek legnagyobbika a fejedelmi látványt nyújtó Badacsony, amelynek meghódítása kihagyhatatlan programnak számít. Csodálatos panorámák, földtani kuriózumok, méltán híres borok, továbbá egy szép jelvény is vár ránk ezen a rövid körtúrán.

felfedezése

Írta: Lánczi Péter

Fotó: Gulyás Attila

em minden jelvényszerző túra szól huzamosabb ideig tartó vándorlásról, kitartó pecsét- vagy kódgyűjtögetésről. A felhozatalban vannak olyanok is, melyek rövid távval, akár egynapi kalanddal nyújtanak élményt és ismeretet, valamint gyűjteménybe való természetjáró ereklyét. Ilyen például a Badacsonyi barangolás túramozgalom, amely mindössze 12 km-es körtávjával kiváló családi program is lehet. Egy bizonyos: e csodálatos fekvésű tanúhegy bejárása, megismerése egy pompás kultúrtáj természeti értékeivel kínál – évszaktól függetlenül – maradandó élményt.

A hajdani vulkán felfedezését Badacsonytomajból, a hegy keleti lábánál fekvő város vasútállomásáról indítjuk a sárga sáv turistajelzésen. Bélyegzést követően a környék régmúltjáról sokat sejtető Római útra ráfordulva megpillantjuk Tomaj méltán híres nevezetességét, az 1930-as évek elején újjáépített Szent Imre-templomot. Akkoriban a bazaltból emelt, neoromán stílusú római katolikus szentély egyedülállónak számított Európában. Az impozáns látványt nyújtó kéttornyos templomtól még egy darabon a település házai között haladunk a bazalttornyos szoknyájával már messziről hívogató hegy irányába. Alig néhány perces

A Klastrom-kút közelében

állt egykor a Szent Imréről elnevezett pálos kolostor. A forrás vize télen-nyáron azonos hőmérsékletű

Fotók: Tóth Judit

Európában két, bazaltból emelt templom ismert: az egyiket Franciaországban, a másikat Magyarországon, Badacsonytomaj belvárosában találjuk

aszfaltozást követően már erdei környezetben, süvegformára emlékeztető, bazaltépítményekbe foglalt kálváriaképek kísérik utunkat.

Kitérő egy tájba illő szentélyhez

Szuszogós emelkedéssel törünk egyre feljebb a hegylábon, s mielőtt elérnénk az egykori pálos kolostor közelében fekvő Klastrom-kutat, érdemes kis kitérőt tenni a 2014-ben felszentelt Szent István király kápolnához. A Badacsonyon az 1960-as évek közepén szűnt meg a hegy egységét és szépségét veszélyezetető kőbányászat, addig ezen a helyen munkáslakások álltak. A lebontott épületek köveiből épült a kápolna, melynek különlegessége, hogy három résszerű ablakából minden év augusztus 20-án, amikor a nap a legmagasabban jár, pont

úgy esik a fény, hogy a padlózatba mart Szent István-monogramot világítja meg élesen.

A néhány méteres letérést követően vadont idéző környezetben, sziklalépcsőn kapaszkodunk fel a hegyoldalban fakadó Klastrom-kúthoz, amely túránk igazolópontja. A bővizű forrás szomszédságában pihenőt és II. János Pál pápa emlékhelyét találjuk. Az emlékhely kőbe foglalt festménye Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész alkotása. Ettől a ponttól a piros kör jeleket követjük a fokozottan védett hegyoldalban, majd pár száz métert követően már a piros sáv szintben haladó, helyenként kilátást is engedő köves ösvényén haladunk. Menet közben változatos erdőkép árulkodik a Badacsony múltjáról és jelenéről, az őshonos és

Érdemes kis kitérőt tenni a Szent István király kápolnához. Később az utunk érinti II. János Pál pápa emlékhelyét is Fotók: Tóth Judit

különböző célból betelepített fafajok egyvelegével teremtve vadregényes miliőt. A hegyoldal fekvésétől függően tölgy, gyertyán, hárs, bükk, akác és fenyő, mind-mind megtalálható a hegy védett flórájában.

Kilátás a Hertelendy Ferencemléktábla melletti sziklapárkányról Fotó: Garancsi Kata

Ismét jelzést váltunk, és a kék háromszögön újfent meredek, sziklalépcsős emelkedésbe kezdünk. Hiába, a Badacsony nem adja könynyen szépségét, de a fáradozás garantáltan kifizetődő. Az izzasztó lépcsőzés után meg is érkezünk a Hertelendy Ferencnek emléket állító (1859–1919) pihenőig. Ő a Magyar Szőlősgazdák Egyesületének és a Balatoni Szövetségnek az alelnöke volt, továbbá sokat tett a Balaton északi vasútvonalának kiépítéséért. A számunkra igazolópontként is szolgáló emlékhely alatt pár lépésre találjuk azt a természetes sziklateraszt, ahová mindenképp megéri lesétálni: innen Badacsonytomajra, Ábrahámhegyre, Balatonrendesre, valamint a pompás víztükörre nyílik pazar kilátás.

Fent a Badacsony platóján

Immáron az Országos Kéktúra jelzéseivel közösen haladunk a kényelmes erdei ösvényen. Kisvártatva padokkal és kőből épült kis esőbeállóval felszerelt pihenőhelyhez érkezünk, ahol kényelmesen frissíthetünk. Kevés szintemelkedéssel és a minket körülvevő pagonyerdő hangulatával érünk fel a Badacsony platójának 437 méter magas csúcsára, ezzel együtt a hegy koronájának számító Kisfaludy-kilátóhoz.

A különleges szerkezetű, 18 méter magas messzelátó tetejére spirállépcsőn juthatunk föl, ahonnan 360 fokban csodálhatjuk meg a balatoni táj többi tanúhegyét, a Tapolcai- és a  Káli-medencét , a somogyi dombtáj szelíd hullámzását és természetesen magát a Balatont , amit innen a Keszthelyi-öböltől egészen Tihanyig belátni.

A Kisfaludykilátó panorámájában a környék legszebb természeti attrakcióinak hiánytalan leltárát vehetjük szemügyre Fotók: Dömsödi Áron

Csodás sziklák és bazaltömlések

Miután kiélveztük a panorámát, és a túra igazolásához szükséges kérdést is megválaszoltuk, kékkel jelzett utunk a Kőkapu felé veszi az irányt. Hamarosan elérünk egy elágazást, ahol érdemes balra tartva egy kis kitérőt tenni egy csodás kilátóponthoz: egyszerre látunk bazaltoszlopokat, kőomlásokat és a többi tanú-

Fotó: Tóth Judit

hegyet. Ezt követően bevesszük magunkat a Kőkapu kőgörgeteges szurdokvölgyébe, amin leereszkedve meg is érkezünk a Badacsony legszebb bazaltoszlopaihoz. Annak idején a felszínre tört láva hirtelen hűlt ki, ennek hatására függőleges és vízszintes rétegek mentén szilárdult meg, majd a víz és szél munkája nyomán alakult ki mai formájuk. Az oszlopok napjainkban is folyamatosan aprózódnak, ami jól látszik az alattuk létrejött törmeléklejtőn.

A Kőkapu vadregényes sziklaformáit követően ismét a Badacsony szoknyáján találjuk magunkat. A meredek ereszkedést a hegyoldalban kényelmesen vezető piros jelzésű ösvény váltja. Ez az út a Badacsony-tanösvény része, amely megkerüli hegyet, bemutatva annak földtani, állattani és madártani értékeit. Az útvonal mellett érdemes kinézni a kisebb kilátópontoknál is, mert a hegy déli oldalából nyílik a legszebb távlat a szomszédos Szent György-hegyre.

Érintjük az egykori tördemici bazaltbányát, amely 1964-ig működött. Anno a kitermelt bazalt egy részét drótkötélpályán szállították Badacsonytördemicre, a másik részéből a helyszínen útburkolásra szánt követ faragtak. Szerencsére a hegy bontása és pusztítása már a múlté, a természet pedig visszahódította a területet.

A kilátásban gazdag ösvény a Badacsony nyugati oldalát is megmutatja nekünk.

A  Keszthelyi-hegység látványával kísérve nemsokára megérkezünk a közelmúltban fel-

A Kőkapu sziklatengere és a tördemici bazaltbánya a hely legszebb vulkanikus képződményeit tárják elénk Fotó:

dr. Szentes Szilárd

újított Rodostó turistaházhoz, ahol balra fordulva ismét a kéktúra jelzését követjük. Idáig kényelmesen oldalaztunk a tűzhányó meredélyén, de most újabb erőpróba áll előttünk, amit Bujdosók lépcsőjének hívnak: 464 bazalt lépcsőfokot kell leküzdenünk, hogy ismét felérjünk a hegyplatóra. A lépcsősor közbenső pihenőit a Rákóczi-szabadságharc idején bujdosásra kényszerült kuruc vezetőkről nevezték el (Zrínyi llonáról, Lorántffy Zsuzsannáról, Csáky Krisztináról és Mikes Kelemenről).

A Badacsony nyugati oldalát ostromolja meg a 464 fokból álló Bujdosók lépcsője

Fotó: Tóth Judit

A bazaltömlés mentén felkapaszkodó grádics tetején padokkal, esőbeállóval, tűzrakóhellyel felszerelt pihenőhely vár minket, de ha maradt erőnk, ne üljünk le rögtön, tegyünk kitérőt az innen egy-két perc alatt elérhető tördemici kilátóhelyre, ahonnan búcsúpillantást vethetünk az északra fekvő tanúhegyekre.

Fotó: Dömsödi Áron

Balatonra nyíló panorámák

A Czinka Pannáról elkeresztelt pihenőhelytől továbbhaladunk a kéken, és kezdődhet is a balatoni kilátóhelyek sora. Az első a Mária Henrietta belga királynéról elnevezett kilátópont, pár lépésre pedig már a Ranolder-kereszt pihenőnél csodálhatjuk a Balaton szemet gyönyörködtető víztükrét. A méretes keresztet Ranolder János építette a 19. század közepén, aki „a világ leggyönyörűbb vidékének” nevezte a Badacsonyt és környékét. A kereszt alatti panorámás sziklapadot a népnyelv Harangozó

A Bujdosók lépcsőjének tetején kiváló táborhelyet, a hegy déli oldalában

álló Ranolderkeresztnél pedig csodás panorámát találunk

Fotó: Tóth Judit

Mit is látunk, avagy egy kis földtan

A Tapolcai-medencében és szegélyén sorakozó bazaltsapkás tanúhegyek – köztük a Badacsony is – a 3-5 millió évvel ezelőtti vulkanizmus hírnökei. A szerkezeti mozgások következtében elvékonyodott földkérget áttörő magma, mivel rövid utat tett meg a felszínig, forró, hígan folyós formában került a szabad levegőre. A korábbi, hevesebb kitörések anyagából képződött medencében szétterülő bazaltláva megszilárdulva kemény, ellenálló kérget vont az alatta található, üledékes kőzetekre. Az erózió az évmilliók alatt lassan lepusztította a felszín leggyengébb alkotókőzeteit, de a bazaltsapka ellenállt: így magasodtak fokozatosan környezetük fölé az egykori felszín magasságát őrző tanúhegyek. Ha körbetekintünk a kilátóból, kétféle hegyalakot láthatunk a közelben: lapos tetejűeket (pl. Badacsony, Szent Györgyhegy), illetve csúcsos, piramisszerűeket (pl.:  Gulács, Tótihegy). Utóbbiaknak nincs igazi bazaltsapkája, anyaguk, „tartóoszlopuk” a vulkáni kürtőben megrekedt, ott megszilárdult bazalt.

Börcnek hívja: a legenda szerint ha a sziklát kalapáccsal megütjük, a templomi haranghoz hasonló hangot hallat. Változatos növényvilággal kísérve bejárjuk a hegy déli oldalát is. Kisvártatva elérjük az Egry József festőművészről elkeresztelt kis, bástyaszerű kilátóépületet, ahonnan ismét a magyar tengerre, valamint a Badacsony híres szőlőire látunk rá.

A hegy megkerülését a korábban érintett Hertelendy Ferenc-emlékhelynél zárjuk, ahonnan a részben már járt kék háromszögön ereszkedünk le Badacsonyra. A lépcsős lejtmenet során útba ejtjük a szerelmesek legendás pihenőhelyét, a Rózsa-követ. A kőhöz tartozó történet szerint Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza számos alkalommal gyönyörködött innen

Hertelendy Ferenc-emlékhely – Fotó: Tóth Judit

Fotók: Garancsi Kata

a balatoni panorámában. A Szegedy Rózáról elnevezett kőhöz egy legenda is tartozik, miszerint azok a szerelmesek, akik kézen fogva, háttal a Balatonnak leülnek a kőre, egy éven belül egybekelnek – sőt az is elég, ha egy lány ül le a kőre, és a kedvesére gondolva felsóhajt.

A Badacsony jellegzetes pontjai közé tartozik a bivakolásra is alkalmas Egry Józsefkilátó, illetve a legendás Rózsa-kő

Az igazolópontként is szolgáló Rózsa-kőtől már csak néhány lépés a hamisítatlan badacsonyi miliő. Nyáron igen nagy turistaforgalomnak örvendenek a hegylábon ülő vendéglők, melyek legfőbb vonzerejét a lugasos teraszok varázslatos panorámája és a kiváló borkínálata

Fotó: Tóth Judit

Fotó: Dömsödi Áron

Fotó: Garancsi Kata

Elhaladunk a Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza egykori birtoka mellett is, ahol ma étterem és múzeum üzemel – Fotók: Pálvölgyi Krisztina, Lánczi Péter

adja. Elhaladunk a 18. században barokk stílusban épült Kisfaludy-ház mellett, amely ma étteremként működik, és a hegy legmeghatározóbb épületévé vált. Ez volt a híres költő présháza. Kisfaludy egy szüret alkalmával ismerkedett meg későbbi feleségével, akihez Himfy álnéven írt verseket. A költemények múzsája Szegedy Róza volt, akivel 1800-ban keltek egybe. Róza a présház melletti házat és a hozzá tartozó birtokot vitte a házasságba. Ez volt a házaspár otthona, ahol élénk társasági életet éltek. Ez a ház ma múzeum: a három részből álló épületegyüttes főépületének lakószobáiban az egykor ott élt házaspár tárgyi környezetét, valamint Kisfaludy Sándor életútjának és munkásságának főbb állomásait mutatják be. Található itt borozó is, ahol a Szegedy Róza ihlette ürmös bort is megkóstolhatjuk.

Leereszkedünk a Kisfaludy utcán, majd a jelzések a Római úton vezetnek tovább Badacsony központja felé. Ezen a szakaszon a hegy déli, sziklaszirtes oldalát és a pompás szőlőtőkék rendezett sorait csodálhatjuk. Badacsony vas-

Infók a jelvényszerzéshez

A Badacsonyi barangolás jelvényszerző túramoz galmat bárki teljesítheti tetszőleges menetirán nyal és időkorlát nélkül. A túra igazolólapja ingyenesen letölthető a teljesitmenyturazoktarsasaga.hu oldalról vagy igényelhető a túramozgalom irányítójától: Orbán Imre, bakonyturistaja@ googlemail.com. A Badacsonytördemicről induló, kilenc ellenőrző pontból álló körtúra sikeres teljesítői a postán elküldött igazolólap elbírálása után (1500 Ft + postaköltség ellenében) jelvényt és oklevelet kapnak elismerésül.

Miután a Kisfaludy utcán leereszkedtünk a hegyről, Badacsony és a Balatonpart számos lehetőséget tartogat

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

útállomásánál bélyegzéssel igazoljuk a túrát, egyben lehetőségünk nyílik, hogy néhány méteres kitérővel az idáig csak messziről csodált víztükröt testközelből is megtapasztaljuk. Akár a strand vagy a hajóállomás kikötője vonz minket, a túra az itiner szerint itt még nem ért véget. Badacsonytomaj vasútállomásáig – ahol az utolsó pecsétet is beszerezzük – még két kilométert kell trappolnunk a kéktúrával együtt haladó kerékpárúton. 

A QR-kód segítségével tudod letölteni a túra itinerét és részletes leírását.

Térkép: Bába Imre

Rózsás kilátások Gül Baba türbéjénél

Lehet, hogy maga a budapesti Rózsadomb sokkal ismertebb, mint a városrész névadója, Gül Baba. Ha még nem jártál a török dervis sírhelyénél, és valami szokatlant szeretnél látni, mindenképpen vedd fel a bakancslistádra a történelmi helyszínt.

Írta: Hidvégi Brigi

Fotók: Csanádi Márton

Budapesten turistáskodni még fővárosiként is jó móka, pláne ha az ember olyan gyöngyszemre bukkan, amit még nem ismert, ahol nem járnak sokan, és mégis impozáns és vonzó célpont. Gül Baba türbéje pont ilyen: annak ellenére, hogy könnyen elérhető és pár éve szépen rendbe hozták, valahogy kiesik a turisták és a helyiek fókuszából, pedig ha valami, hát ez az épület a kilátással és a hozzá tartozó kerttel száz százalékig Insta-kompatibilis, és annak sem fog csalódást okozni, akit a történelem érdekel. Ebből a megfontolásból látogattunk el a II. kerületbe, és a Margit híd budai hídfőjétől nagyjából három perc sétával a török kor és a 19. század eklektikus-romantizáló építészeti stílusának különleges elegyénél találtuk magukat

A türbénél még nyár végén is virágoznak a rózsák, de itt minden évszakban izgalmas a növényvilág

De mi is az a türbe?

Az arab eredetű szó dombot vagy földhalmot jelent, és a belső-ázsiai népekhez köthető. Amikor meghalt valaki, akkor ők nemcsak eltemették a holttestet, hanem egy kis halmot is emeltek fölé, ebből fejlődött ki az évszázadok során a türbeépítészet. A török időkben Magyarországon körülbelül húsz ilyen türbét emeltek, de ebből mára csak kettő maradt fenn. Az egyik Pécsett Idrisz Baba türbéje, a másik pedig a rózsadombi építmény.

A türbe bejárata a háromszintes függőkert felől, ami a Mecset utcáról nyílik

Érdemes a Mecset utca felől közelíteni, és ráhangolódásképp végigsétálni a többszintes függőkerten. A türbe környezete ugyanis tájépítészeti szempontból is kiemelkedő, amit a legkoncentráltabban itt, a levendulák, magnóliák és rózsák között lehet megtapasztalni.

A koncepció az volt, hogy minden évszakban más-más színben pompázzon a növényzet, és a környezet mindig jól mutasson. Ha már a növényeknél tartunk, ideje, hogy lerántsuk a leplet Gül Babáról: ugyan nem így anyakönyvezték, mert ezt a nevet csak szerzetessé válásakor vette fel, de a gül rózsát, a baba pedig apót jelent, azért magyarul Rózsa apónak vagy a Rózsák atyjának hívhatjuk. Róla nevezték el a városrészt, és emiatt nyílik számtalan rózsabokor a türbe körül.

Hogy kerül ide egy villa?

Még mindig a növényeknél maradva: feljebb jutva terebélyes gesztenyefával találkozhatunk,

amit Wagner János ültetett, legalábbis így szól a fáma. Alatta olvasható a jelentős 19. századi építész rövid életrajza, és többek között az is, hogy népes családjának – tizenhárom gyereke volt – építtetett itt egy villát, a türbe körül. Ezt a legutóbbi felújítás során csak részben építették vissza – nem csoda, mert az eredeti épület óriási volt.

Balra a kert, jobbra egy jellegzetes török díszítés, a baklava motívum

Wagner János idejében ez a villa vette körbe a türbét Fotó: Fortepan / Deutsche Fotothek, Brück und son

A török sírhelyhez akkor is szabad volt a bejárás, amikor Wagnerék itt laktak, de stílusjegyeit tekintve a két épület kevéssé illett össze. A két korszak nyomai most, a felújítás után is érdekes vegyes felvágottat alkotnak. Ott vannak az árkádsorok, a Zsolnay-gyárban készült, úgynevezett baklava díszítőmotívummal ellátott, türkiz oszlopfők, a rózsák, meg a kis tornyocskák, ahonnan remek kilátás nyílik a városra.

A nagyszabású felújítást fele-fele arányban finanszírozta a magyar és a török állam, most pedig a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium a türbe fenntartója. Egyesek szerint az épület és környezete a 2015-től 2018-ig tartó felújítással elveszítette eredeti báját, mások azt mondják, ráfért a renoválás a romos állapotú helyszínre – ezt mindenki döntse el maga.

Nem sokat tudunk Gül Babáról

A „Rózsák atyja” 1541-ben, vélhetően 60-70 éves korában érkezett Nagy Szulejmán hódító oszmán seregeivel Budára. Bektási dervis volt, azaz harcos szerzetes, aki a szúfizmus tanait követte. A rend sajátossága, hogy harc közben egyfajta eksztatikus állapot elérésére

Kilátópont az épületegyüttes egyik szegletében

törekedtek, illetve hogy jeleskedtek a különféle művészeti ágakban, például a zenében, a szobrászatban és a kalligráfiában.

Gül Baba szellemi vezető volt, és az Oszmán Birodalom védőszentjeként tartják számon, de ezenkívül kevés megbízható információ áll a rendelkezésünkre róla. Nem tudjuk pontosan, mikor és hol született, hogyan nézhetett ki. Evlija Cselebi, a nagy török világutazó és történetíró feljegyzéseiből az derül ki, hogy ideérkezése után három nappal életét vesztette az első nagypénteki ima alkalmával, amit az akkoriban dzsámiként használt Mátyás-templomban tartottak. A legenda szerint koporsóját Szulejmán is cipelte a temetésén.

Türbe a város fölött

A spirál az élet végtelenségét szimbolizálja, ami a szúfizmus egyik alapgondolata

Miután bejártuk a szabadon látogatható területeket, a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely kapuja felé vesszük az irányt, hogy szemügyre vegyük a belső kertet és a legfontosabbat, magát a nyolcszögletű türbét is. Először egy különleges szökőkút ragadja meg a figyelmünket, az úgynevezett selsebil, amely a szúfizmus alapgondolatait jeleníti meg. Az iszlám misztikus igazságait hirdető szemléletmód része például az élet végtelensége, amit a kút esetében egy spirál szimbolizál, a falon elhelyezett csészerendszer pedig a családi kapcsolódások alakulását jeleníti meg.

A türbe épülete melletti füves terület egykor temetkezési hely volt, tíz darab sír került elő innen, hét muszlim és három keresztény, amire most turbános sírkövek emlékeztetnek. Érdekesség, hogy nem egyforma fejdíszekről van szó, méretben és kötésmódban is különböznek egymástól, ami a hozzájuk tartozó személy rangjára enged következtetni, illetve arra, hogy az iszlámnak a síita vagy a szunnita ágához tartozott-e az illető. Kevesen tudják, de a turbán tulajdonképpen halotti lepelként is funkcionált, amit a gazdájára tudtak teríteni, ha elesett a csatában.

2015 és 2018 között teljesen megújult a türbe és a környezete

Maga a türbe 1543 és 1548 között épült helyi mészkőből. Az ajtaja nyitva szokott állni, de csak kívülről lehet belesni rajta. Bent egy üres, turbános fakoporsó (törökül sanduka) áll, körben a falon kalligrafikus írások, és szokatlan módon egyetlen ablak. A türbéket általában minél világosabbra tervezték, ebben az esetben ismeretlen okból kifolyólag ez nem így történt. Maga a holttest a föld alatt pihen. Egyébként a helyszínről nemcsak Gül Baba, de két másik ember maradványai is előkerültek.

Az épület tetején félhold díszeleg, amit arabul alemnek neveznek. Ez magyarul univerzumot vagy világmindenséget jelent, és speciális iszlám jelképnek számít. Az alem, a sanduka és a holttest egymással mindig párhuzamosak, Mekkára merőlegesek, a türbe bejárata pedig

Gül Baba türbéjének tetejét speciális iszlám jelkép, „alem” díszíti

A koporsóban senki nem nyugszik, a holttestet mindig a föld alá temették

Mekka irányába néz. Amit még észrevehetünk, az az ajtó fölött jobb és bal oldalon kiálló két kő, a konzolkövek. Eredetileg ugyanis itt egy kis fedett rész volt, ami elválasztotta egymástól a belső, szent teret a külső, profán területtől.

Hangszer teknőspáncélból

A türbe tulajdonjogát a 17. században a jezsuiták kapták, akik új ablakokat vágtak rajta, és keresztény kápolnaként használták. A 19. században került a kor egyik legnevesebb építészéhez, Wagner Jánoshoz, aki felépítette a már említett, impozáns villát. Ekkor a türbét még szőlős vette körül. Az 1880-as évek végére, 1890-es évek elejére készült el a monumentális épület, ami – mondhatni – leuralta a budai látképet. A 20. század viszontagságait azonban nem élte túl.

A pinceszintben alakították ki a kiállítóhelyet, ahol két ideiglenes és egy állandó tárlatot lehet megtekinteni. Ez utóbbi öt termen keresztül mutatja be Gül Baba, a türbe és a török–magyar kapcsolatok történetét. Láthatunk például korabeli eszközöket, így ezüstből készült akcsékat (azaz pénzérméket), tányérokat és pecsétet, valamint a bektási dervisek életéhez szorosan hozzátartozó tárgyakat.

Ilyen a tespih, azaz a rózsafüzérhez hasonló, gyöngyökből álló olvasó, vagy az ónixból készült önátadás köve, amit a dervisek a nyakukban hordtak, és azt jelképezte, hogy a rendbe belépve régi életüket feladták és egy újat kezdtek, hogy elérjék Allahot, az Istent. A kőhöz hasonlóan tizenkét szögű volt a bektási dervisek fejfedője, és fekete-fehér ruhájukról is felismer-

A bektási dervisek jeleskedtek a művészetekben, így a kalligráfiában és a zenében is

A kiállításon a dervisek életével is megismerkedhetünk

hetőek voltak, ami a jó és a rossz egyensúlyát jelképezte. Láthatunk gyönyörű, kalligrafikus írásokat és érdekes hangszereket, ezek közül az egyik legérdekesebb az a húros darab, aminek a teste egy az egyben teknőspáncélból készült. Gül Baba a 19. századra majdnem teljesen feledésbe merült volna Magyarországon, ám ekkor egy újságíró, Tóth Béla felfedezte az érdekes alakot, és még könyvet is írt róla. Később operett és színdarab készült az életéből, illetve festményeken is megjelenítették. 

Hasznos információk

Nyitvatartás

Keddtől vasárnapig

10.00 és 18.00 között

A belépés ingyenes.

A Szalánci-hegység világ földtani és ipartörténeti

viszonylatban jelentős látványosságai

Kevesen járják a természetjáró körökben méltán nagyra becsült Tokaji-(Zempléni)-hegység északi „folytatását”, a Szalánci-hegységet, így azt is kevesen tudják, hogy az Eperjes–Tokaji-hegyvidék legészakibb és legmagasabb csúcsai alatt igazán ritkaságszámba menő földtani, bányászati és ipartörténeti emlékek találhatók, amelyek nagyon is megérnek egy kirándulást.

Írta és fotók: Szigeti Ferenc Albert

déli párjánál keskenyebb, de magasabb Szalánci-hegység (Slanské vrchy) földtani és földrajzi szempontból is egy egységet képez a Tokaji-(Zempléni)-hegységgel, ezért a kifejezetten változatos vulkáni kőzetek által felépített, mintegy 110 kilométer hosszú hegyláncot egységesen Eperjes–Tokaji-hegyvidéknek nevezzük. A magyar vonulatnak az első világháborút követően kialakult neve (Zempléni-hegység) azért téves egyébként, mert a történelmi Zemplén tájunk a hegységtől keletebbre, a mai Szlovákia területén helyezkedik el, így kevés köze van a hegységhez. Szerencsére a köztudatba egyre inkább beépül a Magyarország Nemzeti Atlasza által is használt, helyes elnevezés (Tokaji-hegység).

Nem kis kaland és teljesítmény a hegyvonulatot egyben bebarangolni, átérezni annak egységes arculatát, amely talán az értékes kaszálórétek és a szürkés, vízszintesen barázdált sziklatornyok látványában a leginkább szembetűnő. Várból sincs hiány, bár azért e tekintetben messze a déli oldal a nyertes.

A Nagy-Milic zárt erdőtömbje észak felé gyorsan felnyílik, és Nagyszaláncnál (Slanec)

A Szaláncihegység vonulatai Ránkfüred (Herľany) mellett

A Tokajihegység elkényezteti a vándort a várakat illetően, de azért az északi folytatásban is találni impozáns romokat (Szalánc vára) Fotó: Adobe Stock

már falut érint a határtól északra tartó P sáv gerincút. Az 1220 - ban épült, II. Rákóczi György által 1679-ben felgyújtott vár falu feletti romja a Szalánci-hegység déli részének legfőbb kulturális-történelmi látnivalója. Ezt követően a sajátos nevű Bogota 856 méter magas tömbje uralja a látképet, majd a hegység észak felé folyamatosan elkeskenyedik és egyre magasabb lesz.

Első, világszámnak tekinthető látnivalónknál, a Ránkfüred (Herľany) központjában található gejzírnél már a 911 méter magas Mošníkra látunk rá. A hegység leglátványosabb szakasza a világhírű opálbányának helyt adó Vörösvágás (Červenica) feletti, egy-két nap alatt bejárható, ívesen nyugatra tartó gerinc, ahol a három, a tengerszint feletti ezerméteres magasságot is elérő csúcsot (Simonka – 1092 m, Čierna hora – 1073 m, valamint Tri chotáre – 1025 m) már érintetlen erdőrezervátumok és látványos sziklaletörések kísérik. A P sáv gerincút végül Sósújfalunál (Ruská Nová Ves), Sebes várának (Soľnohrad) érintésével ereszkedik le az Eperjesi-medencébe és Eperjesre (Prešov), ahol utunk harmadik nevezetességét, Sóbánya (Soľná Baňa) bámulatos ipartörténeti emlékeit fedezhetjük fel. Akinek a hosszú vándorlás nem fér bele, annak innen, az északi irányból érdemes felfedeznie a három nevezetességet és az idős bükkösöket rejtő hegygerincet, annál is inkább, mert a hegygerinc bejárása és a hegylábi látnivalók megtekintése nehezen illeszthető össze egy túrába.

Trolibusz, tejautomata és egy, a Csillagok háborúját idéző ősi épület

Az Eperjes külvárosában található Sóbánya szürreális hely: miközben próbálom lefotózni az út széléről a só tárolására épített óriási, ma múzeumnak helyt adó impozáns épületet, nem várt módon elrobog előttem egy trolibusz. Mikor csodálkozva felpillantok, rájövök, hogy jobbra tőlem meg egy tejautomata áll. Kissé megállt errefelé az idő. De tekintetemet azért mégis a több mint húsz épületből álló, a sóbányászathoz kapcsolódó hihetetlen ipartörténeti komplexum központi épülete vonzza, amelyről leginkább a felvidéki bányavárosok tekintélye jut eszembe. De a sóval valahogy úgy vagyunk manapság, mint a híres mesében a király, aki nem értékelte harmadik lánya válaszát, miszerint annyira szereti édesapját, mint a sót. A só ma olcsó és elérhető, nem gondolunk bele, hogy egészen a legutóbbi időkig fontos és nagyon is szabályozott keretek között történt annak bányászata és kereskedelme. Nem hiába jeleznek a térképek ma is annyi sóutat, de közben furcsa, hogy a tömegek által látogatott lengyelországi Wieliczka és az erdélyi sóbányák mellett Sóbányát alig ismerjük. Igaz, itt nem is lehet leereszkedni magába a sótömzsbe, itt más látnivaló van.

A felújított raktárépületben megvesszük jegyünket, és az angol nyelvű vezetés során először az 1674-ben épült Leopold-aknát tekintjük meg. A területen már a középkorban is hasznosították a sóforrásokat, de a bányászat

A sómúzeum központi épülete (balra), valamint a víztartályokat rejtő, szintén látogatható épület (jobbra)

Só szárítása az eperjesi sóbányában egy 1930 körüli képeslapon

csak 1571–1572-ben kezdődött. Az épület közepén található, 1571-ben épült, ma 155 méter mély akna volt az első, ahonnan a bányászok hatalmas zsákokban hozták fel a kősót.

1752-ben történt a Sóbányát az említett sóbányákhoz képest különlegessé tevő fordulat: a talajvíz elöntötte az aknákat, ezért bezárták a bányákat. Nagy gondot jelentett ez, de a probléma megoldása egyszerű volt: a víz gyorsan oldja a vizet, ezért az elárasztott járatokból a Holt-tenger vizéhez hasonló töménységű sóoldatot tudtak felhozni.

Ehhez az épület szomszédságában megépítettek egy ún. járgányt, azaz állati erővel hajtott, terhek emelésére szolgáló, függőleges tengelyű kereket, amely ma Kelet-Közép-Európa legnagyobb ilyen, ma is kiválóan működő

építménye. Így tudták felhúzni az erre a célra készített hatalmas, mintegy 2 tonnás, 570 literes bőrzsákokat („gápľa” – erről kapta az épület később a nevét, ezt látjuk a térképeken). Az épület harmadik részében pedig az 1894 után épült generátort láthatjuk, amely elektromos árammal segítette a sókitermelést.

A kitermelt sós vizet gravitációs úton terelték a következő, az út túloldalán található, szintén látogatható, hatalmas víztartályokat rejtő épületbe (Četerne – zásobníky soľanky). Minden bizonnyal ez az egyik legfurcsább épület, amelyben valaha jártam. Eredeti állapotban látható itt a fém felhasználása nélkül épült, óriási (1320 hektoliteres gerendákból álló nyolc víztartály), amelyek dudvás, mohos oldala leginkább egy elrejtett űrhajóra emlékeztet. Az 1970-ig

üzemben lévő épület tartályait gravitációs úton töltötték fel, az utolsóban pedig meg is tisztították a vizet. Innen aztán ismét gravitációs úton terelték a vizet a szomszédos sólepároló főzőüzembe (Frantisek Varna), amely jelenleg felújítás miatt sajnos nem látogatható.

A képen látható Leopold-akna mögött a domboldalban megpillanthatjuk a műszakváltást kalapácsütéssel jelző Klopačkát is

A bejárásról a sóraktárba visszatérve egy kiállítást is megtekinthetünk. Itt alapvetően a raktározás és a kereskedelem került bemutatásra, megtudhatjuk többek között, hogy 35 különböző sófélét gyártottak itt, a munkások pedig nagyon korán elhunytak, hiszen védőfelszerelés nélkül kezelték a sót, amely csak kis mértékben gyógyszer.

A középkori alapokon nyugvó gyárat az 1970-es években zárták be, ekkor nyílt meg kissé odébb a modern Masaryk-gyár, ahol vizet préseltek a sótömzsbe, és úgy hozták fel a sós vizet. Bár a környéken (pl. Nagymihályban [Michalovce]) rengeteg kitermelhető só található még a földfelszín alatt, 2009-ben megszűnt a sógyártás Szlovákiában.

A Leopoldakna tátongó sötétsége (balra), valamint a ma is üzemelő járgány

Az opál igézetében

Kerékpárral vesszük be a hegyet, hogy megérezzük a Szalánci-hegység erdeinek zamatát. Bár jelentős a szintemelkedés, első napi utunk

a hegység keleti hegylábán fekvő Kukorelliho menedékházig kellemes. Először gyönyörű rálátást kapunk az Eperjesi-medencére, a Mária Terézia tiszteletére emelt emlékműnél pedig hűs forrástól frissülünk fel. Az is kiderül, hogy csak Magyarország felől járatlan ez a hegység, a kiváló minőségű aszfaltútról rengeteg erdei házat fedezünk fel. A Pod Hrbom elágazástól aztán jön egy kemény mászás, először aszfalton, aztán kavicsos úton. A Chata za Oblíkom erdészháznál ízelítőt kapunk a hegység fenséges kaszálórétjeinek hangulatából, és megcsodáljuk a főcsúcs erdőrengetegét is. Egy lélekrázó ereszkedést követően a Hermanovský-patak völgyében a menedékházig ereszkedve rájövünk arra is, hogy ez a könnyen elérhető, gyönyörű, mohás-sziklás patakvölgy minden bizonynyal a hegység egyik legfőbb turistacentruma.

Dubník hegyi telepe ma békésen alussza álmát az erdők mélyén

A Kukorelliho menedékházat egy jó kedélyű angol fickó vezeti (balra); pihenő a Szaláncihegység egyik kaszálórétjénél

Kerékpáros piktogram ide vagy oda, másnap bizony zömében toljuk a bringát az Ivanovcsúcs gyönyörű panorámát nyújtó sziklájáig. Rálátni innen a környezetéből markánsan kiemelkedő főgerincre és a szinte teljesen szabályos kör alakú Oblík tömbjére is. Kerékpárral szabályosan (a kerékpározásra kijelölt úton) le kell ereszkednünk a keleti hegylábra, hogy Zámutov falutól erdei aszfalton keljünk át a hegygerincen utunk következő látványosságáig, az opálbányáig (Slovenské opálove bane).

Az opál sok, az ásványok világa iránt csekély érdeklődést mutató embert is el tud varázsolni. Ennek hátterében talán az opál különlegessége áll, az, hogy a fényt színeire bontja – ezt nevezik opalizálásnak. Egyes változatai pedig UV-fény hatására más és más fényben

fluoreszkálnak. Emlékszem, az Arka-patak mentén kéktúrázva engem is teljesen magával ragadott, hogy a földről opált tudtunk gyűjteni. Az viszont a legutóbbi időkig számomra is titok volt, hogy a világ első jelentős opálbányát az egykori Magyarországon, a Szalánci-hegységben nyitották meg, amely ma felújítva várja a látogatókat.

Feltehetőleg már a rómaiak is bányásztak itt opált, de írásos említést csak a 16. századból ismerünk. A bányászat fénykora a 19. században volt, ekkor kerültek elő az olyan ritkaságok, mint a Bécsi Természettudományi Múzeumban őrzött, 607 grammos Harlequin. A drágakövek megmunkálása a közeli, általunk is érintett Dubník telepén történt. A bányát 1922-ben zárták be az ausztrál opál előretörése miatt, de a drágakővagyon ma is megtalálható

Az autóval is megközelíthető opálbánya kivételes látványosság kicsiknek és nagyoknak egyaránt

a tárnák mélyén, ahol nem mellesleg Szlovákia egyik legnagyobb denevér-telelőhelyét, illetve a vízzel elöntött járatokban a búvárok egyik kedvenc terepét találjuk, a felszínen pedig tanösvény vezeti körbe a látogatókat.

Gejzír a Kárpát-medencében?

Ránkfüredre (Herľany) már a hegylábon vezető országúton, néhol igencsak szegény falvakon keresztül tekerünk át. A településnek már a 17. században ismertséget adó, látványosan vasas ásványvize bizony jólesik a tikkasztó hőségben (több forrásból is megkóstolhatjuk). Aztán eltűnt a térképről a település, majd 1780 és 1790 között óriási változás következett be a közben németek által benépesített településen: fürdőépületek és kádfürdő épült a forrásokra. A település pedig 1872-ben világhírnévre tett szert, amikor is első alkalommal tört fel itt a hideg vizű gejzír. 1908-tól a legmagasabb kategóriájú fürdők közé tartozott a ma bájos kis település.

A fürdőépületek között sétálva napjainkban leginkább egy Kundera-regény juthat eszünkbe, amely valahol egy csendes cseh kisvárosban játszódik. Az egyik épületben gyerektábor, az étteremben esküvő készülődik. Bizonyos időközönként azonban megtelik a parkoló, az átlagosan 32–36 óránként kitörő gejzír, az egész régió egyik leglátogatottabb attrakciója mágnesként vonzza az érdeklődőket.

Történt, hogy Zsigmondy Vilmos, korának híres bányamérnöke azt a feladatot kapta, hogy fúrjon egy kutat az egyre több fürdővendég

kiszolgálása érdekében. 1870-ben 111 méterig jutott a fúrással, majd 1872-ben tört fel először a víz 4 méter magasságig, 172 méter mélyről. 1874-ben már 330 méter mélyről egészen a hihetetlennek tűnő 112 méter magasba tört ki a víz (az információs tábla tanúsága szerint), végül 1875-ben 404 méter mélységben fejezték be a fúrást. Azóta folyamatosan működik

Ránkfüred (Herľany) történelmi épületei között

A herlányi gezjír megmutatja magát a szerencséseknek…

Fotó: Košice Región Turizmus

a gejzír, igaz, napjainkban már „csak” mintegy 20 méteres magasságig szökik fel a 10–17 °C fokos vízsugár.

Bár a turisztikai prospektusok előszeretettel említik a gejzírt mint a világon egyedülálló látványosságot, azért ez nem teljesen igaz. Mint az köztudott, a gejzírek olyan forró vizes források, amelyekből a túlhevített forró víz és gőz szakaszosan, robbanásszerűen tör ki. A különleges, aktív vulkanikus területeken megtalálható természeti látványosság mozgatórugója a felszín közelében lévő magma, amely túlhevíti a kőzetrepedésekben lefelé áramló vizet.

Bár gejzírből sincs sok, a hideg vizű változata valóban ritkaság, állítólag mindössze tucatnyi található belőle a világon. Azért kicsit

Túrajavaslatok

kerékpárral

1. Sóbányáról egy 20 km-es és 450 m mászást jelentő országúti tekeréssel érjük el az opálbányát. Ha az országútra esküszünk és nem akarunk hegyet mászni, akkor innen 16 km közúton Herlány, ahonnan alsórendű utakon tekerve jutunk vissza Sóbányára. Az egész kör 67 km, benne 1000 m szintkülönbséggel.

2. Ha kerékpárral bevesszük a Szalánci-hegység rengetegét is, akkor több napra tervezzünk! Sóbányáról indulva célszerű a hegység északi lábán haladó, kerékpározásra kijelölt erdei utat választani, amely mentén 27 km alatt (660 m emelkedéssel és 511 m ereszkedéssel) érünk el a Kukorelliho menedékházig, és meg tudjuk nézni a ház felett induló, a pompás Teleki-virágról elnevezett tanösvényt is. Innen friss erővel erdőn át tekerünk az opálbányához, majd onnan közúton vissza Sóbányára.

A kétnapos kör 73 km, 1714 m szinttel. Mindenképpen hegyikerékpárra lesz szükségünk, és rá fogunk jönni, hogy a szlovák kollégák gyalogosan is meredeknek számító úton vezetik a kerékpáros piktogramot az egyébként csodálatos kilátást nyújtó Ivanov vrch alatt. A gejzírt pedig hazafelé autózva célszerű megnézni, így könnyebb annak kitöréséhez igazodni. gyalogosan

A három helyszínt lehetetlen és értelmetlen egy túrára felfűzni. Ha megnézzük Sóbányát, kirándulásunkat esetleg összekötjük városnézéssel (Kassa, Eperjes), a gejzírt pedig úton hazafelé látogatjuk meg, akkor leginkább Sóújfalutól (Ruská Nová Ves) indulva tehetünk egy látványos túrát az opálbányához, felfűzve a legmagasabb csúcsokat (24,3 km, 1290 m fel, 1170 le). Autónkhoz busszal vagy stoppal tudunk visszajutni, vagy szervezhetünk a bányához egy autót, ha több gépjárművel vagyunk.

kutakodva rájöhetünk, hogy például Európában máshol is találkozhatunk hasonló képződménnyel. Például Németország legfiatalabb vulkanikus területén, az Eifel hegységben található Andernach mellett is feltör egy hideg vizű gejzír, ott ráadásul egy egész vulkánpark épült fel a látványosságra, amelynek honlapja szakszerűen el is magyarázza a szokatlan természeti látványosság hátterét.

A hideg vizes gejzírek minden esetben mesterséges módon keletkeztek, általában fúrás révén, s bennük a szintén vulkanikus hátterű szén-dioxid tör nyomás hatására a felszínre, és ez hozza magával a repedésekben fölötte található vizet. Valahogy úgy, ahogy a felrázott ásványvizes üvegben a nyomás hatására kifut a víz, ha kinyitjuk.

A község honlapján sajnos csak a soron következő kitörés várható időpontját írják ki, így nehéz tervezni. Mindenesetre vegyük komolyan azt, hogy egy órával előbb tanácsos a helyszínre érni, mert egyébként könnyen úgy járhat a kíváncsi turista, mint én, aki hajnali fél háromkor lelkesen felébredt, hogy elcsípje a három órára kiírt kitörést, de a gejzír megtréfált, ahogy az álmosan tántorgó négygyermekes családot is: talán a nem túl baráti időpont miatt elmaradt turistahad hiányára tekintettel a gejzír hajnali kettő körül már letudta a magáét – a közeli étterem teraszán bulizó esküvői társaság legnagyobb örömére… 

Hasznos információ

Az aktuális nyitvatartásról, a belépőkről érdemes előzetesen tájékozódni: Az opálbánya honlapja: https://www.opalovebane.com

A sómúzeum honlapja: https://muzeumsolivar.sk

A gejzír soron következő kitörésének időpontját a www.herlany.sk honlap bal felső sarkában találjuk.

Fotó: Adobe Stock

Térkép: Bába Imre

Javasolt kerékpártúrák

Javasolt gyalogtúra

Piros jelzésű túraútvonal

A Magas-Tátra legveszélyesebb

útján

Fotó: Tenczer Gábor, Telex/Szépkilátás

Írta és fotók: Nógrádi Attila

A Sas útnak már a neve is vagány, ám a valóság még izgalmasabb, mert tényleg ez számít a MagasTátra egyik legnehezebben teljesíthető és legtöbb élményt adó jelzett útvonalának. Egy napsütötte őszi reggelen tettük próbára szerencsénket a lejárásával.

z az egész történet még 2023 nyarán kezdődött, mikor is – néhány újságíró kolléga társaságában –lehetőséget kaptam, hogy megmásszam Lengyelország legmagasabb hegyét, a Tengerszem-csúcsot. Aki kíváncsi az akkori élménybeszámolóra, használja a QR-kódot; ezt csak azért hoztam most ide, mert a sikeres csúcstámadást követő napon is túráztunk egy jót Zakopanétól egészen a Gąsienica-Feketetó (Czarny Staw Gąsienicowy) partjáig. Itt szusszantunk egyet, és megbűvölten bámultuk a gyönyörű völgy mögött magasodó gránitbércek csipkézett tetejét.

ENem kell hozzá sok képzelőerő, hogy egy gigantikus sárkányt lássunk szendergésében, de ami a legszebb, hogy ennek a Godzillának végig lehet „sétálni” a hátán. A tó partján ácsorogva erre fel is hívta a figyelmünket Mateusz, a mellénk rendelt túravezető srác, aki az előttünk meredező csúcsokat sorra megnevezve mutogatta, hogy merre is vezet a Sas út. Bár az akkori menetrendbe már nem fért bele ennek a legendás útvonalnak a lejárása, a mellettem ácsorgó és szintén a Sas útban gyönyörködő Tenczer Gábor kollégával elhatároztuk, hogy nekifutunk ennek a projektnek a közeljövőben.

A közeljövőből végül egy év lett, és szándékosan időzítettük úgy, hogy szeptemberre essen az utunk, ugyanis az idő ilyenkor még jó eséllyel kedvező, és jóval kevesebben vannak, mint a nyári főszezonban. A Magas-Tátra lengyel oldalán, Zakopane környékén szinte egész évben nagy a nyüzsi, de a nyári hónapokban tényleg ki lehet rakni a megtelt táblát, ami nemcsak a völgyek turistaútjaira, hanem a csúcsokra is igaz. Ez a koncentrált jelenlét egyébként érthető is, elég csak ránézni Lengyelország térképére, és rögtön látszik, hogy ennek a jókora, közel negyvenmilliós országnak csak a déli részén vannak számottevő hegyek, és a Magas-Tátrából is viszonylag kis terület tartozik hozzájuk.

Tehát ott tartottunk, hogy idén szeptemberre állt össze minden a mi kis „sasos” expedíciónkhoz, ezért egy szép napsütötte reggelen autóba ültünk a már említett telexes Tenczer kollégával és a Mozgásvilág ügyvezetőjével, Kakuk Andrással, hogy bő ötórányi utazás után leparkoljunk Zakopanéban. Lengyel oldalról ez a település számít a Tátra kapujának, ezért készüljünk fel rá, hogy az év minden szakában – függetlenül a hétvégéktől és

Ennek a gyönyörű tónap a partján született az elhatározás, hogy egyszer le kell járnunk a Sas utat

Autónkat lerakva nagy lendülettel indultunk el Zakopanéból a menedékház felé, de egy birkanyájba ütköztünk

ünnepnapoktól – sokan lesznek itt. Parkolni ugyanakkor viszonylag könnyen lehet, mert rengeteg kisebb-nagyobb placc várja az autósokat a település szélén. Mi is egy ilyenben álltunk meg napi 40 złoty (kb. 3700 Ft) fejében.

Autónkat hátrahagyva indultunk el Zakopanéból a hegyek irányába, egyelőre szép kényelmesen, mert csak másnapra terveztük a Sas út lejárását. Aznapi végcélunk a híres Murowaniec menedékház (Schronisko Murowaniec) volt, amely mintegy hét kilométernyi sétát jelentett közel 700 méternyi szintemelkedéssel. Bemelegítésnek és a Magas-Tátrára való ráhangolódásnak tökéletes volt ez a közel háromórányi, végig felfelé vezető túra. Egyrészt festői környezetben haladtunk, másrészt a végén elénk tárult az a hegyláncolat, amelynek gerincén terveztünk végigmenni.

Az 1500 méter magasan található Murowaniec menedékház régi, patinás darabnak számít. A múlt század húszas éveiben épült, az ötvenes években bővítették tovább jelenlegi formájára, és bár kívülről nem látszik rajta, az emeletén és a tetőterében még prémium szobákat is kialakítottak benne. Jelenleg száz fő felett van a férőhelyek száma, a kínálat pedig 2–6 és 10 fős szobákból áll. Az épület aljában egy tálcatologatós étterem található, amely valóságos nagyüzemi menzává alakul át egy-egy nyári hétvégén. A népszerűség érhető, egyrészt Zakopane kényelmes sétatávolságra van, másrészt innen kiindulva rengeteg könnyebb-ne-

hezebb túrát lehet megtenni a környéken, így érdemes jó előre szállást foglalni.

Miután átvettük a szobáinkat, megvacsoráztunk, és a nyüzsgő közösségi térben példás önmegtartóztatással ellenálltunk a frissen csapolt Żywiec habzásának, mert másnap reggel hatra beszéltük meg a leendő túravezetőnkkel a találkát. Lefekvés előtt még egyszer ránéztünk

Egy kis történelem

Az 1500 m magasan fekvő Murowaniec menedékház a Zakopane környéki túrák kedvelt kiindulópontja

az időjárás-előrejelzésre, és szomorúan állapítottuk meg, hogy változatlanul csapadékot ígértek másnap délutánra, így az esőkabátok is bekerültek a hátizsákjainkba.

Másnap reggel percre pontosan érkezett Mikolaj , akit a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet bízott meg, hogy pátyolgasson minket a hegyen, fő a biztonság alapon. Ennek szellemében gyorsan ki is osztott nekünk három-három védősisakot és via ferrata felszerelést, majd nekivágtunk a Zwarat-hágónak, ahonnan a Sas út kezdetét veszi. A menedékháztól ez bő négy kilométert jelentett közel 700 méternyi szinttel, amit végül kerek két óra alatt sikerült legyűrnünk.

Ez egyébként nem egy bonyolult feladat, mert a háztól elég csak a kék jelzést követni, elhaladni a cikk elején már megénekelt gyönyörű tó mellett, és felkapaszkodni az egyre

A Sas út (lengyelül Orla Perć) nem csupán a legnehezebb, de egyben az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró jelzett tátrai turistaút, ugyanis 1901-ben találta ki egy bizonyos Franciszek Henryk Siła-Nowicki (1864–1935). Róla annyit kell tudni, hogy volt politikai aktivista, tanított középiskolában, megjelent egy kis verseskötete, ám ami a történetünkben lényegesebb, szabadidejében imádott hegyet mászni, túrákat is vezetett, nevét egy hágó őrzi (Przełęcz Nowickiego) a Tátrában.

Amikor 1901 februárjában Nowicki úr megkereste a Sas út ötletével a lengyel Tátra Társaságot, valószínűleg meggyőző lehetett, mert rá két évre elkezdődött a nyomvonal kiépítése és a jelzések felfestése. A munkálatokban oroszlánrészt vállalt Walenty Gadowski (1861–1956) atya, aki még az 1880-as években jutott el Zakopanéba, hogy tüdőbetegségét kúrálja, de menet közben beleszeretett a hegyekbe és azok megmászásába.

1906-ra végeztek a főbb munkálatokkal, de inkább 1911 tekintendő a végleges dátumnak, mert ekkorra készültek el a kapcsolódó utak jelzéseivel is. Azóta – pár kisebb nyomvonal-módosítást leszámítva – a Sas út változatlan formában csábítja az izgalmakat kereső természetjárókat. Belőlük egyébként nincs hiány, évente több ezren vágnak neki, és a nagy számok törvénye alapján a balesetekből is akad jó pár, sajnos minden évben történnek tragédiák az úton.

A sok baleset miatt többször is felmerült az elmúlt években, hogy esetleg via ferratává alakítják át az egészet, ám ezeket a javaslatokat sorra elvetették arra hivatkozva, hogy ez az alig négy és fél kilométer hosszú útvonal már egy darabka történelem, és a hagyományok tisztelete miatt nem szabad hozzányúlni. A láncokat, létrákat, kapaszkodókat ugyanakkor folyamatosan fejlesztik és karbantartják, illetve annyival tették még biztonságosabbá, hogy 2007 júliusától a legnehezebb szakaszon – a Zawrat és Zerge-hegy között – egyirányúvá tették.

A Sas út kapcsán a nyomvonal veszélyeiről lehet a legtöbbet olvasni, ám minden kockázata mellett elképesztő élményeket ad, ezért joggal van helye a Tátra-járók bakancslistáján.

meredekebb hegyoldalon. Az út egy része jól kiépített a beforgatott gránitkövekkel, így csak állóképesség kérdése, hogy ki milyen gyorsan ér fel a hágóhoz. Ottjártunkkor kisebb-nagyobb csapatokkal előzgettük egymást aszerint, hogy ki mikor állt meg egy szusszanásra.

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem van egy meditatív élményem az ilyesfajta kapaszkodásokkal, ahogy figyelem az egyre ritkuló növényzetet és az alattam kinyíló tájat. A nemrég félig megkerült tó aprócskává zsugorodott alattunk, pedig nem kis vízfelületről van szó, közel 18 hektárjával és 50 méteres mélységével a Gąsienica-Fekete-tó a Tátra ötödik legnagyobb állóvize. A hágó előtt pár száz méterre vezetőnk szól, hogy vegyük fel a sisakokat és a via ferrata felszerelést. Előbbit még megértjük, utóbbi miatt kicsit morgunk, de belátjuk, hogy vigyázni akarnak ránk, arról nem is beszélve, hogy ha már írunk erről az útról, akkor jó példát kell mutatni.

Cihelődés közben Mikolaj látta, hogy nem vagyunk túl lelkesek a felszerelés egy részéért, ezért finoman megemlíti, hogy milyen sok baleset történik itt, és az okok egy része bizony a nem megfelelő felszerelésre vezethető vissza.

Bár nem a legjobb ráhangolódás az út előtt, de ha már szóba hozta, rákérdezek, hogy milyen veszélyeket rejt a Sas út. A hirtelen rosszra forduló időjáráson túl az erőnlét és a hegyen való mozgás rutinjának hiányát sorolja fel, majd legnagyobb meglepetésünkre az egyik legkevésbé veszélyesnek látszó szakaszt említi meg a legproblémásabbnak, de erről egy kicsit később.

A fentiek miatt nem a legrózsásabb gondolatokkal érjük el a Zwarat-hágót, a gerincre felérve azonban elfeledünk mindent, mert megnyílik előttünk a hegy másik oldala is, és a lábunk alatt ragyog a napsütésben a MagasTátra egyik legszebb része, a Lengyel-Öt-tó völgye (Dolina Pięciu Stawów Polskich).

A sok láncos csimpaszkodás miatt érdemes kesztyűt húzni

Nekünk szerencsénk volt, mert nem kellett sorban állni sehol, és ahogy látszik is, itt nem jó dolog várakozni

A gyors fotózáson túl Mikolaj nem sok időt hagy szusszanni, a sietség oka sajnos a nem túl rózsás időjárás-előrejelzés, egészen konkrétan délután egy órától jósoltak csapadékot. Bár a Sas út nincs négy és fél kilométer a 2158 méter magas Zwarat-hágótól a végpontot jelentő Kereszt-nyeregig (Krzyżne), mégis hat-hét órával kell számolni a teljesítésével – optimális időjárási körülmények között. Ez persze egy átlagos földi halandóra igaz, 2016 nyarán Piotr Łobodziński lengyel terepfutó rekordidő alatt, mindössze 1 óra 16 perc alatt futotta le az egészet. Aki kíváncsi a produkcióra, a QR-kód segítségével meg is nézheti, mert az egészet videóra vette egy testkamerával.

Az útvonal első, a Zerge-hegyig tartó bő egy kilométeres szakaszát tartják a legtechnikásabb résznek, így mi is rögtön a mély vízben találjuk magunkat. A felfestett nyomvonal követi a csipkézett gerincet, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyik sziklaoromról le, a másikra fel, hol kézzel, hol láncokon, fémkapaszkodókba csimpaszkodva lehet csak haladni a helyenként igencsak kitett részeken. Itt emelem meg a kalapom az ötletgazda Nowicki úr előtt, aki mindezt láncok, kapaszkodók nélkül járta le, és jelölte ki a nyomvonalat az 1900-as évek legelején.

Bár rajtunk kívül még jó páran voltak a hegyen, szerencsére egyik részen sem kellett sorban állni, de még várni se nagyon, pedig nyaranta pont ez tartják a Sas út egyik legkellemetlenebb részének. Mivel az út előtt igyekeztem felkészülni a nyomvonalból, jó pár hely „ismerősként” jött szembe. Ilyen volt például a Fagyott-tavi-csorbában (Zmarzła Przełęcz) egy szakadék szélén egyensúlyozó magányos szikla vagy a Zerge-csorba (Kozia Przełęcz) enyhén jobbra billentett létrája, amin lemászni tényleg felér egy bátorságpróbával.

Egy ilyen nehézségű gerincútnál természetesen figyeltek arra, hogy több helyen is legyen kiszállópont. A Sas úton a Zerge-csorbánál nyílik lehetőség először a völgybe ereszkedni egy sárga jelzésen, mi azonban nem remegünk meg, megállás nélkül folytatjuk a hullámvasutazást egészen az út legmagasabb

A Sas út híres létráját nemrég cserélték le egy vadonatúj darabra

Ezt a beállítást természetesen nem lehetett kihagyni az „ingó” kőnél

pontját jelentő Zerge-hegyig (Kozi Wierch, 2291 m). Itt végre pihenünk is pár percet a fotózáson túl, elfogyasztjuk a szendvicseinket és a jól megérdemelt csúcscsokit. Egy kényelmesebb sziklán ücsörögve nézegetek lefelé, mert abban reménykedem, hogy hátha

Könnyű kis ösvénynek tűnik a hegy oldalában, de egy rossz lépésből is baj lehet

megpillantok egy névadó jószágot a zöld foltok valamelyikén, de sajnos egy zergét se bírok felfedezni.

A rövid pihenő közben látom, hogy Mikolaj a horizont nyugati felét vizsgálja, ahol kisebbnagyobb felhők tűntek fel, de arra a kérdésre, hogy mit gondol, csak talányosan „ebből még bármi lehet” válasszal zárja le a témát. Gondoltam, feldobom a hangulatot, ezért rákérdezek, hogy az elején jól értettem-e, hogy most jön a legproblémásabb rész, ami technikailag elvileg jóval könnyebb, mint a mögöttük álló szakasz.

Megnyugtat, hogy jól értettem, és abban is megerősít, hogy valóban könnyebb rész következik, de pont ezért veszélyes. Mire idáig jut

bakancslista

Tippek a Sas út teljesítéséhez

● Az egyik legfontosabb, hogy egy jól bejáratott lábbelivel vágjunk neki a hegynek. Ha ott akarjuk betörni, akkor tuti, hogy csúnyán lereszeli itt-ott a bőrünket, és kínszenvedés lesz a túra. Egy kényelmes beszállócipő lehet a legjobb kompromisszum.

● Mivel elég sok a láncos szakasz, és időnként a sziklákba is kell kapaszkodni, egy tapadós felületű – erre a célra készült –kesztyű használata erősen javasolt.

● Legyen nálunk esőkabát vagy poncsó és egy melegebb réteg, mert a hegyek között pillanatok alatt megváltozhatnak az időjárási körülmények.

● A Sas út teljesítéséhez a legideálisabb időszak a szeptember, október és esetleg november első fele lehet, amikor már lement a nyári roham, de még kellemes időben túrázhatunk.

● Érdemes több napra szállást foglalni a környéken, hogy legyen B és C tervünk, ha netán az idő keresztülhúzná a számításainkat.

● Vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű folyadékot, és némi élelmiszert, de azért ne szálljunk el a súllyal, mert ennek cipelése szó szerint megnehezítheti a dolgunkat. Ha még nem használtunk volna eddig, érdemes kipróbálni az energiazseléket.

● Érdemes itthon rákészülni egy kis via ferratázással a mászásra, még annak ellenére is, hogy nem egy klasszikus vasalt úttal van dolgunk, de legalább egy kicsit belejövünk a kapaszkodásba és a köveken történő mozgásba.

● Ajánlott a sisak használata, sokan mozognak a hegy oldalában, így könnyen előfordulhat, hogy kisebb nagyobb kövek potyognak lefelé. Szintén nem kötelező, de a Tátrai Nemzeti Park (TPN) ajánlja a via ferrata felszerelést is.

Mivel a Sas út minden pontján elképesztő kilátásban lehet részünk, különösen kell koncentrálni, hogy inkább a lábunk elé nézzünk

Fotó: Mikolaj Lau

valaki, már órák óta túrázik, mászik, kapaszkodik, így fejben és testben is fáradtabban érkezik egy olyan részhez, amely könnyebbnek látszik, és ez sajnos végzetes lehet. Elég egy rossz lépés, egy elmozduló kő, és a biztonságosnak tűnő ösvényről kiderül, hogy alatta olyan meredély tátong, amin nincs esély megkapaszkodni. „Nincs vége, amíg a kövér hölgy énekel” – foglalja össze tömören Mikolaj intelmeit Kakuk Bandi kolléga, amin jót mulatunk ugyan, de azért összeszorított záróizmokkal vágunk neki a folytatásnak.

A Zerge-hegyet elhagyva se lehet panasz az izgalom hiányára, pláne hogy minden lépésünkre figyelünk, bár ez az elképesztően szép körpanoráma miatt tényleg komoly önuralmat igényel. A sok láncozgatásból és kapaszkodásból a Sas út egy ugyancsak emblematikus pontját, az Elülső-Sieczka-csorba (Skrajna Sieczkowa Przełączka) hasadékát kell megemlíteni. Ez egyébként pont az, ami a neve is, egy jókora hasadék, amin egy határozott lépéssel kell átlendülni, de 2200 méter magasan ez nem olyan egyszerű feladat.

Már közel öt órát mászhattunk fel-le a gerincen, amikor elértük a Gránátok három csúcsát, és a korábban csak szórványos pamacsként megjelenő felhők összeálltak a nyugati

Fotó: Tenczer Gábor, Telex/Szépkilátás

horizonton. A Sas út bő kétharmadát jelentő Északi-Gránát-csúcson (Skrajny Granat) kupaktanácsot tartunk az időjárás miatt, itt ugyanis egy újabb lefelé vezető ösvény jelenti a kiszállási pontot. Bár a gyülekező felhők számunka nem tűntek vészesnek a még napsütötte csúcson, Mikolaj közli, hogy nem tetszik

Ez volt az a pillanat, hogy elindultunk lefelé a völgy irányába, felettünk már gyűlnek a felhők

1 km

A „mindössze” 4,3 kilométer hosszú, piros sávval jelölt Sas út összesen hat csúcsot érint: ezek a Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch, 2228 m), a Zerge-bástya (Kozie Czuby, 2263 m), a Zerge-hegy (Kozi Wierch, 2291 m), a Déli-Gránát-csúcs (Zadni Granat, 2240 m), a Középső-Gránát-csúcs (Pośredni Granat, 2234 m) és az Északi-Gránát-csúcs (Skrajny Granat, 2225 m). Ahogy a térképen is látszik, a kék jelzésen kapaszkodtunk fel a Zwarat-hágóhoz, majd az Északi-Gránát-csúcsnál hagytuk el az utat, és indultunk el a völgybe a sárga jelzésen vissza a tóhoz.

neki, amit lát, ezért induljunk el a völgy irányába, ráadásul amilyen gyorsan csak tudunk.

Ezek után vetünk még egy utolsó pillantást fentről az Öt-tó völgyére, majd szaporán elindulunk lefelé, és öt percen belül megérkeznek az első esőcseppek. Ez egyébként eléggé szürreális élmény volt, mert még javában sütött felettünk a nap, és a felhők látszólag csak távoli és szórványos fenyegetést jelentettek. Ez volt az a pont, hogy megálltunk beöltözni, és megpróbáltunk még inkább igyekezni lefelé, bár ez egyre nehezebb feladat volt az esőtől csúszóssá váló gránitköveken.

Már majdnem a tónál jártunk, amikor megérkezett a java, és az addigi csöpörészést felváltotta az a fajta eső, amit csak egy autómosó prémium programja tudna reprodukálni. Ez az intenzitású égi áldás egészen a házig kitartott, így úgy érkeztünk meg a szállásunkig, mintha egy medence aljáról másztunk volna elő. Ezzel egyébként nem voltunk egyedül, mert a menedékháznál gyűlt össze a környék összes elázott turistája, így a következő kihívást a szobáink megközelítése jelentette.

Forró zuhany még életemben nem esett olyan jól, mint most, amit a már emlegetett Żywiec tudott csak fokozni az időközben kiürült közösségi térben. A sikeres túra örömét még pár kupica találó nevű Soplica vodkával fokoztuk, majd az ilyenkor előkerülő kötelező katonatörténetek után elkezdtük tervezgetni a következő tátrai kalandunkat. Ezek között szerepelt a Sas út utolsó, most kimaradt szakasza, még annak ellenére is, hogy ez már nem számít olyan extrémnek, viszont remekül össze lehet kombinálni az Öt-tó völgyével, amely olyan csábítóan csillogott egész nap alattunk, hogy fel is vettük a bakancslistánkra. 

A túra megvalósításában nagy segítséget nyújtott a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet, amit ezúton is köszönünk nekik!

Sas út A szerző útja

Egy hét a Himalája

sűrűjében

Nepál egyik leghíresebb és legforgalmasabb túraútvonala, az Annapurna déli alaptáborába vezető hétnapos trekking a csodálatos természet mellett a színes, hegyvidéki hétköznapok semmihez se fogható hangulata miatt is kedvelt. Induljunk hát el mi is ezen a túraösvényen, hogy egy karnyújtásnyira álljunk a 8091 méteres Annapurna csúcsától, messze a Himalája szívében!

Írta és fotók: Pál Máté

Himalája rejtélyes országa, Nepál a magashegyi túrázók paradicsoma, hiszen könnyen elérhető és hétköznapi emberek által is teljesíthető túrák tucatjait kínálja. A legtöbb túraútvonalon az évről évre fejlődő turisztikai infrastruktúra hatására jól kiépült menedékház-hálózat, karbantartott turistautak és megannyi helyi túraszervező cég várja az idényenként akár több tízezer főnyi túrázót.

Amennyire felemelő és izgalmas érzés egy nepáli utazás megkezdése, pont ugyanennyi bizonytalanság is párosul ehhez egy többnapos túra előtt. Bármelyik részére is indulunk Nepálnak, valami váratlan és kiszámíthatatlan szinte biztos, hogy történni fog. Bár a trekking túrákat leginkább két főidényben, október és november, illetve március és április között szervezik, még ilyenkor is bármikor előfordulhat egy-egy csapadékosabb időszak.

A hirtelen lezúduló csapadék több galibát is okozhat a túrázóknak: repülőgépkésések, lezárt repterek, földcsuszamlások által blokkolt főutak, járhatatlan hegyi utak, a hegyekben megáradt folyók, a magasban pedig lavinák nehezíthetik meg a gyalogtúrákra indulók dolgát.

A pokharai

Phewa-tó termékeny lejtőin élő helyi lakosság egészen idős koráig dolgozik

Pokhara, ahol minden kezdődik

A Himalája szelíd előhegységei hangulatos településeket rejtenek, így érdemes a hosszú utazásokat megszakítani

Mostani túránk előtt viszont biztatóak az előjelek, így a néhány napos katmandui kulturális akklimatizáció után minden gond nélkül tesszük meg a nagyjából 10 órás buszutat Katmandu és Pokhara között. Aki hirtelen arra gondolna, hogy milyen messze van egymástól a két város, jobb, ha megnézi a térképen: csupán 200 km a távolság, a 20-25 km/ órás átlagtempó viszont teljesen átlagosnak számít az országban. Pokhara egyébként Nepál második legnagyobb városa, és a nagyvárosok közül talán ez a leginkább kedveltebb az utazók körében.

A város Phewa-tó partján fekvő része ugyanis könnyen fogyasztható a turistáknak is, a városközponti káosz helyett itt ugyanis kis forgalmú utakat, csalogató és minőségi termékeket árusító boltokat, hangulatos éttermeket, klasszikus pubokat, sőt még tóparti sétányt is találunk. Érdemes tehát néhány napot eltölteni itt a tervezett túra előtt, megnézni egy-két napfelkeltét a szállásunk tetőteraszáról, kiülni egy avokádódzsússzal vagy Everest sörrel a tópartra, feltúrázni a tó túlpartján magasodó világbékesztúpához, vagy épp csónakkal evezni egyet a Phewa-tavon.

Kölesföldeken és lépcsőkön át

Amikor elérkezik a túra első napja, az indulás előtt két órával már mindenki talpon van. Amíg segítőink már a csomagokat pakolják a busz tetőcsomagtartójára, társaságunk tagjai

már izgatottan várják, hogy végre megtegyük az első métereket az Annapurna-alaptáborba tartó túránkon. Miután buszunkkal egy jó két órát utazunk Nayapul településére, egy rövid logisztikai szünet után viszonylag jó állapotú indiai terepjárók repítenek minket újabb 10 km-en keresztül egy poros és meglehetősen rázós szakaszon.

Jó néhány évvel ezelőtt még ezt a részt is gyalog tettük meg, ám az egyre növekvő busz- és terepjáró-forgalom miatt az útszakasz túlzsúfolttá vált, gyalogolni nincs sok értelme. Egy gyanútlan lépcső előtt állunk meg, majd gyors pakolás után helyi vezetőnk kellemesen lassú tempójában indulunk el egyhetes vándorlásunkra.

Az aratás előtt álló kölesföldek között meredek lépcsőkön haladunk előre, miközben apró gyermekek helyi dalokat énekelve várnak egy kis aprópénzt az épp arra járó turistáktól. Dashain fesztivál van ugyanis, a nepáliak egyik legfontosabb és egyben leghosszabb ünnepe, amikor az ország nagy része útra kel, hogy legalább az évben egyszer mindenki otthon töltsön öt-hat napot a családtagokkal. A Dashain fesztivál időpontja egyébként a holdjáráshoz igazítva évről évre változik, ha valaki ezt figyelembe véve időzítené a nepáli utazását, érdemes előre megbizonyosodni az adott évi dátumokról.

Hátunkon félig megpakolt hátizsákok vannak csak, csoportos út lévén csomagjaink nagy részét ugyanis teherhordók viszik. Fejenként

Mindennapos tömegközlekedési megoldások Nepálból: ha telt ház van bent, kint még biztos találni szabad helyet

10-12 kg-ot tudunk rájuk bízni, ők ezt egybepakolják, hátukra rakják, és a homlokukra történő felfüggesztés után a saját, minimális felszereléseikkel is kiegészítve, 25-30 kg-nyi csomaggal, villámléptekkel indulnak el kicsivel utánunk. Fárasztó és sokszor veszélyes munkájukért fejenként nagyjából 10 dollárnyi fizetés jár nekik, melyet a hasonló mennyiségű borravaló egészít majd ki utunk legvégén.

A nepáli túrák jellegzetes kisérői, a helyi teherhordók, akik akár 30 kg-os terhet is cipelnek napokon keresztül

Dal Bhat power, 24 hours!

Első napi túránk inkább csak egy bemelegítés, se a távval, se a szintkülönbséggel, se a magassággal nincs gondja senkinek, így még bőven naplemente előtt beérünk szálláshelyünkre, Ghandrukba. A csodálatos panorámát kínáló, pontosan 2000 méteren fekvő menedékházban ekkor már javában zajlik az élet: egy német csoport teázgatva beszéli át az előttük álló kihívásokat, teherhordók, szakácsok és helyi túravezetők sürögnek-forognak, hogy kiszolgálják az egy házban gyakran 20-30 fősre rugó turistacsoportok éhes seregét. Aznapi vacsoránk nagyon hasonló a többi turistaház menüjéhez, hiszen tésztákból, rizsfélékből, krumpliból, pizzákból és egy-két helyi fogásból válogathatunk nagyjából mindenhol.

A helyi ételek közül ár-érték arányban és sokszor ízben is kiemelkedik a dal bhat, melynek tálalása egy nagy fémtálcán zajlik, középen egy adag rizzsel, kiegészítve apró edényekkel, melyekben legtöbbször lencse, currys zöldség és egyéb indiai jellegű fogások vannak. Mivel az ételt legalább egyszer mindig utántöltik, nem véletlen a helyiek által kitalált becenév: Dal Bhat power, 24 hours!

Ghandruk és Chhomrong között

Jólesik a pihenő nepáli teherhordóink és túravezetőink számára is, akik szinte mindig barátságosak, közvetlenek, és jól beszélnek angolul is

A következő reggelen mindenki korán kikel az ágyból, hogy a csípős hideg ellenére a tetőről csodálja meg első himalájai napfelkelténket.

Az előttünk magasodó Annapurna South és a nepáliak szent helye, a Machapuchare magasztosan várja a keletről felbukkanó napsugarakat, mi pedig itt érezzük át talán először, hogy Földünk egyik legmonumentálisabb hegycsoportja, a Himalája több millió éves hegylánca vesz minket körül.

Az Annapurnaalaptábor túra egyik legjobb része: betekintés a helyi falvak életébe és találkozás a sokszor népes gyereksereggel

Reggelink után a szokásos tempóban indulunk el második napi szakaszunkra, amelynek kétségkívül legnehezebb része, hogy a folyamatos emelkedés ellenére át kell kelnünk egy mély folyóvölgyön, elveszítve ezzel 600 méter szintkülönbséget. A természeti akadályokat persze máshogy nem tudnánk legyőzni, csak

úgy, mint a környéken élők, akik több száz év óta róják a hegyvidéki utak meredek lépcsőit.

Akár állatokat terelve, akár csak iskolába tartva vagy épp a szomszéd faluban élő ismerősükhöz átugorva, de biztos, hogy legalább másfél-két óra kemény lépcsőzés vár a helyiekre bármerre is induljanak.

Napunk végén jólesően elfáradva érkezünk be Chhomrongba, a régió legnagyobb városába,

Ideiglenes, általában egy túraszezont kibíró fahíd a Chhomgrong Khola vad folyója felett

2200 méter körüli magasságban. A kilátást ugyan a délután felé rendszeresen felbukkanó felhők eltakarják, ám azzal a tudattal hajtjuk le fejünket vendégházunkban, hogy másnap reggel újabb emlékezetes panoráma vár majd ránk.

Ahol a Modi Khola völgye összeszűkül

A harmadik napunk úgy indul, ahogy azt legtöbben megálmodtuk: a 7000 méter feletti hegycsúcsok már csak egy karnyújtásnyira vannak, miközben az alattunk 700 méterrel lentebb kanyargó Modi Khola mélyen bevágott folyóvölgyében már látjuk utunk további részét és a következő napok előttünk álló kihívásait. Amint az első napsugarak elérik Chhomrong települését, a szorgos nepáliak mellett a turisták is életre kelnek, és egyszerre nagyjából 100-150 ember indul el az aznapi szakaszra. A szám persze erősen változó szezononként, hiszen az őszi és tavaszi időszakot leszámítva ennél jóval kevesebb túrázó járja végig a poros turistautakat.

A faluból kikanyarodva ezúttal is lefelé indul a túra, hiszen először a Chhomrong Khola vadvízi folyóján kell átkelni egy kisebb függőhídon,

mielőtt újabb 400 méter szintkülönbség után visszakapaszkodunk első nagyobb megállónk helyszínére, Sinuwa településre. A túra jellege innen aztán jelentősen megváltozik, hiszen az eddig megszokott széles völgyek és fel-felbukkanó panorámák helyett immáron a Modi Khola gyorsan szűkülő folyóvölgye vezet minket egyre mélyebbre a Himalája sűrűjébe.

3000 méter felé közeledve, majd végül egészen 3700 méterig feltúrázva harmadik és negyedik napunk a már-már szokásos mederben zajlik: ismét átkelünk folyókon, lépcsőzünk több száz métert meredek kaptatókon, rácsodálkozunk a köderdők sűrűjére és a rododendronmezőkre, megcsodáljuk a Modi Khola vad folyását és a minket körülvevő, meredek falú völgyekből alábukkanó bővizű vízeséseket.

Az 5553 méteres

Mardi Himal oldalából eredő, csodálatos

Chahara-vízesés a túra felső szakaszán

Ha az őszi túraszezont választjuk Nepálban, a varázslatos színek már október közepétől végigkísérik a himalájai túrákat

A megállók alatt megiszunk egy-egy gyömbérteát, végigpróbáljuk a menedékházak által kínált szinte összes fogást. Fázunk a hajnalokon, melegünk van napközben, majd megint fázunk a naplementék után. Elfáradunk, megyünk tovább, ámulunk, nézünk, fotózunk, írunk, mindenki máshogy próbálja elraktározni az egymás utáni napok által futószalagon szállított élményeket. Talán sokszor azon is elgondolkodtunk, hogy mit keresünk mi itt, miért lépünk ki a komfortzónánkból nap mint nap.

Hegyvidéki komfort a nepáli menedékházakban

Apropó menedékházak, hogyan kell elképzelni egy turisták számára fenntartott hegyvidéki házat Nepálban? Semmi esetre sem úgy, mint egy osztrák hüttét, pedig funkcióiban a helyi házak

is tudják szinte ugyanazt. Az alvás 2-3 ágyas, végtelenül egyszerű szobákban történik, fűtés sehol sincs a hálószobákban, így a meleg, 0 fok körüli komfortfokozatú hálózsák erősen javasolt.

A fürdőszobák közösek, a pottyantós WC-ket az évek alatt egy-két helyen már felváltotta az angol verzió, és megjelentek a jelképes összegért igénybe vehető, gázmelegítős zuhanyzók is. A menedékházakban az élet leginkább az étkezőkben, az egyetlen közös helyiségben zajlik, ahol valami ütött-kopott kályhával általában begyújtanak, így még hűvös estéken is kényelmesen, egy-egy pulcsiban el lehet üldögélni, társasági életet élni.

Bár jó tíz éve, az első nepáli hegyi túrás emlékeim során a házakban leginkább offline zajlott

Otthonos vendégház 2840 méteres magasságban, az utolsó este, ahol még 3000 méter alatt aludtunk

A vendégházak egyetlen fűtött helyisége, a közös ebédlő, amely éjszaka a helyi személyzet hálószobája is egyben

az élet, azóta az okostelefonok használata került az előtérbe, lévén, hogy napelemről szinte már minden kütyüt fel tudunk tölteni, néhány ezer forintnyi nepáli rúpia ellenében pedig különböző nagyságú internetcsomagokat is lehet vásárolni akár már az utolsó magashegyi településen is.

Persze ettől függetlenül érdemes nem a telefonokat nyomkodni, hiszen rengeteg élmény érhet minket, ha beszélgetünk más országok túrázóival, faggatjuk a segítőinket, hallgatjuk nepáli túravezetőink sztorijait és a nepáli slágerek legjavát, kérdezünk, érdeklődünk, nevetünk, együttérzünk másokkal.

Annapurna-szentély 4130 méteren

Hajnali 4 óra 30 perc van. Kicsit korai az ébredés, ám mivel az előző este legkésőbb 8 órakor

már mindenki ágyban volt, ezért kipihenve, igaz, jól átfázva indulunk el az utolsó, alig másfél órás kaptatóra. Az ötödik nap reggelén járunk 3750 méter magasan, a Machapucharealaptáborban, ám alig két óra múlva már a szentély közepén állunk egy jól kiemelkedő sziklán, amikor az első napsugarak megsütik a 8091 méteres Annapurna csúcsát. Tibeti imazászlók lengedeznek a kellemes szélben, a mínusz 4-5 fokos hajnali hőmérséklet rohamosan emelkedik.

A természettel együtt ébredünk fel mi is, és válik láthatóvá mindaz, amiért eddig küzdöt-

Semmihez se fogható, felejthetetlen pillanat: a felkelő nap első sugarai megsütik a 8091 méteres

Annapurna I-es csúcsát

tünk: a környező havas hegycsúcsok, az elképesztő méretű, alattunk futó gleccservölgyek, a meredek hegyoldalak és az elérhetetlennek tűnő hegyóriások. Jó érzés itt állni kis csapatunkkal, hiszen együtt tettük meg a hosszú utat idáig, egymást bátorítva, segítve, átbeszélve eddigi utazásainkat, kalandjainkat és életünk fontos pillanatait.

Felpillantunk persze a világ 10. legmagasabb hegyére, hiszen a dicsőséges Annapurna odavonz minden tekintetet. Légvonalban alig 9 km-re állunk az egyik legveszedelmesebb nyolcezres csúcstól, de mégis egy világ választ

Gyalogosan

el minket attól, hogy feljuthassunk rá. Persze mi nem is ezért jöttünk ide Nepálba. Ha röviden össze kéne foglalni, talán úgy érzem, hogy élményeket jöttünk gyűjteni. A túra fizikálisan megterhelő ugyanis, de csak pont annyira, hogy minden nap végére kellemesen elfáradjon az ember, és mindezek mellett képes legyen befogadni azt a rengeteg ingert, ami egy ilyen túra során ér minket. A végén pedig ki tudja, talán legtöbbünknek a mostani túra ad majd olyan emlékeket, amelyeket életünk végéig jóleső érzéssel tudunk majd másoknak is elmesélni. 

Hasznos információk a nepáli túrázáshoz

Mikor? A himalájai trekking túrákat érdemes a monszunidőszakhoz időzíteni. Május közepétől október első két hetéig sok eső áztatja a hegység déli oldalát, így vagy a nagy esők előtt (március–április), vagy azok után (október második fele – december közepe) érdemes útnak indulni. A téli időszak is jó lehet azoknak, akik minél kevesebb turistával akarnak találkozni, és jobban bírják a fogcsikorgató hideget.

Hová? Tegyük fel, hogy mindenki eljut valahogy Katmanduba. Innen aztán többféleképpen lehet a túrákat megszervezni. Lehet az túrát akár magyar, akár külföldi utazási irodák szervezésében is teljesíteni, de természetesen lehetőség van egyéni túrázásra is. Utóbbi esetben mindenképp kalkuláljuk bele, hogy magunknak kell megkeresni a több száz helyi utazási iroda közül a legszimpatikusabbat, illetve kötelező módon helyi túravezetőt és teherhordót is kell fizetnünk.

Milyen nehezek a túrák? Az egyhetes túrából négy és fél napig megyünk felfelé, lefelé pedig két és fél nap alatt vissza lehet érni. Ezalatt érdemes összesen kb. 75 km-es távval és 5500 méter körüli teljes szintemelkedéssel számolni. Az egy napra eső átlagos táv 8-10 km, szintben pedig 700-800 méter. A magashegyi betegség megelőzése végett nem érdemes sietni 4000 méter fölé, ezek mellett pedig fontos a sok, napi 4-5 liternyi folyadék elfogyasztása.

Veszélyek: bár a fent említett időszakokban az időjárás stabil szokott lenni, az évtizedek óta változatlan időjárási sémák az utóbb öt-tíz évben alaposan felborultak. Ha már a helyszínen vagyunk, figyeljük mindennap az időjárást, mert az elmúlt évek váratlan viharai mindig ott okozták a legtöbb bajt, ahol felkészületlenek voltak a turisták. Az egyedül túrázóknak érdemes figyelni az értékeikre a szállásokon, bár az általános közbiztonság nagyon jó, ahol sok a turista, ott akaratlanul is minden eshetőséggel számolni kell.

Amit semmi esetre se hagyjunk otthon egy túrán: a megfelelő, réteges öltözködés és a vízálló bakancs vagy túracipő mellett a legfontosabbak: napszemüveg, naptej, termosz, túrabot az ízületek védelmében, 0 fok körüli komfortos hálózsák, power bank.

Mennyibe kerül? Az utazási irodák kínálatában és árában nagy a szórás akár itthon, akár helyi irodákkal számolva. Összességében elmondható, hogy ha egyénileg szervezzük le a túrákat, nagyjából hasonló végösszeggel számolhatunk, mint ha szervezett keretek között indulunk el.

Egy mozgalmas nap

Van, akinek Bugac a csikósbemutatót és a magyaros ételeket jelenti a csárdában, másnak inkább a homokpuszták különleges világát. Most megmutatjuk Bugac többi arcát is, belesünk egy igazi szenzációnak számító régészeti feltárásra, megnézünk két vadonatúj látogatóközpontot, különleges járgányok is feltűnnek, és persze a puszta természeti értékei sem maradhatnak ki.

Írta: Tóth Judit

Fotók: Pálvölgyi Krisztina

az őszi Bugacon

Duna–Tisza közi hátság közepén járunk, Kecskeméttől alig 40 percnyi autózással értük el első állomásunkat, a Bugac település határában található Aranymonostor Látogatóközpontot, amely idén tavasszal nyitotta meg a kapuit. A minimalista, fémborítású, lapos, kerek épület – a koncepció szerint – homokban fellelt pénzdarabot idéz, de formája az egykori kolostorok kerengőjét is eszünkbe juttathatja. Természetesen mindkettőnek oka van. A látogatóközpont az Árpád-kor időszakát mutatja be elképesztően gazdag kiállítási anyaggal, és a hagyományos vitrines megközelítésen túl ultramodern, 21. századi eszközöket is bevet, hogy felkeltse a látogatók érdeklődését. És ez sikerül is neki.

Egy Árpád-kori metropolisz

Bugac külterületén, a látogatóközponttól pár száz méterre közel 15 éve kezdődtek meg az ásatások, amelyek alaposan átrajzolták az Árpád-korról eddig kialakult képet. A kecskeméti Katona József Múzeum régészei már az első években rengeteg leletet találtak – eddig több mint négyezret –, amelyek segítségével egyre több részlet derült ki a környék 12–13. századi múltjáról. A több ezer lelet közül meglepően sok, több mint háromszáz

az arany- vagy az aranyozott tárgyak, illetve tárgytöredékek száma, ezért is lett a látogatóközpont neve Aranymonostor.

Erre a területre I. András uralkodásának idején, 1050 körül telepíthették az első lakókat. 1130 körül monostort alapítottak, a maga korában jelentős méretűnek számító háromhajós bazilikával. Az egykori Pétermonostora az 1200-as évek elején élte fénykorát, a Duna–Tisza köze gazdasági és szakrális központja volt. A közel 2 km hosszú és 700-800 méter széles településen kétezer ház állhatott, és a város lakóinak száma a háromezret is elérhette. Hogy miért pont itt alakult ki ez a korabeli mércével mérve és kis túlzással élve igazi metropolisznak számító település, annak legfőbb oka, hogy itt haladt át a Maros és Pest vonalában vezető nemzetközi hadi és kereskedelmi útvonal. Az Árpád-kori város virágzásának aztán az 1241–42-es tatárjárás vetett végett, ami teljesen elpusztította a települést.

A Bugac mellett található Aranymonostor Látogatóközpont egész évben nyitva áll

Az ideérkezők a látogatóközpont közelében a monostor romjait is megnézhetik, és bepillanthatnak az ásatáson folyó munkába is

Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás

Mutasd a lovad, megmondom, ki vagy!

A látogatóközpontban sok-sok tárgyat kiállítottak az itt talált leletek közül, amelyek mind azt bizonyítják, hogy Pétermonostora igen gazdag város volt, ahol sokféle nép megfordult. Az első vitrinben gyönyörűen megmunkált fémtárgyakat látunk, amelyekről azt gondoltam, hogy női ékszerek. De nem, ezekkel a csillogó szépségekkel a lovakat díszítették. „Az emberek semmit nem változtak, ahogy most is, úgy régen is meg akarták mutatni, milyen jómódúak. Csak akkor nem autójuk, hanem lovuk volt” – meséli Kárpáti Rita, a látogatóközpont igazgatója, aki megmutatta nekünk ezt a nemzetközi szinten is igen komolynak számító leletanyagot.

Persze vannak itt igazi ékszerek is, fülbevalók, díszes övcsatok és nagyhírű, külföldi műhelyekben készült tárgyak. Az egyik legértékesebb lelet az 1180 és 1190 között készült Szent Péter-ereklye-

tartó, amelynek zománcozott fedlapja bibliai jeleneteket ábrázol. Maga az ereklye sajnos nincs meg, a tatárjárás idején veszhetett nyoma.

Az íves „aranyfolyosón” számos olyan tárgyat láthatunk, amelyek az itt zajló élénk nemzetközi kereskedelemről árulkodnak. Többféle kelet- és nyugat-európai pénzérme mellett szentföldi és római zarándokjelvények, egy különleges, kék cseppekkel díszített szíriai üvegpohár, neves francia mesterek által készített zománcremekek is vannak itt, de egy fémből készült mérleget is láthatunk, amelyhez meglepően sok, különböző nagyságú mérlegsúly is tartozott. A kereskedők dolgát nem könynyítette meg, hogy az egyes népek más-más mértékegységet, sőt olykor más számrendszert is használtak, és ezek között bizony meg kellett valahogy találniuk az átjárást.

Életre kel a város

Miközben Rita a leletekről mesél, a fejemben századokkal ezelőtti életképek elevenednek meg. Látom magam előtt a város lakóit, ahogy járnak-kelnek az utcákon, dolgoznak a környező földeken, vagy épp cinkelt dobókockákkal kopasztják meg a szerencsejátékkal próbálkozókat. Mert, ahogy azt a különös leletek bizonyítják, már akkor is voltak, akik így próbáltak némi extra jövedelmet szerezni. Az egyik legkedvesebb lelet egy összefirkált, vörös mészkő járólap a bazilikából, amin kivehető egy egyszerű állat és egy pálcikaember

A magyar pénzérmék mellett számos külföldi érme is előkerült

A kiállítás vezetéssel látogatható, bennünket Kárpáti Rita igazgató kalauzolt, aki sok érdekességet mesélt Pétermonostoráról

rajza. A régészek szerint ezeket egy kisgyerek karcolhatta a padlóba, akinek hétről hétre ott kellett ülnie a latin nyelvű miséken, és unalmában rajzolgatással kötötte le magát.

A látogatóközpont nemcsak a bemutatott tárgyak miatt érdekes, de egy VR-szemüveg segítségével, egy francia utazó szemén keresztül is bepillanthatunk a korabeli Pétermonostora virtuális valóságába. A program része egy 13 perces, a korabeli Magyar Királyság szerepéről szóló animációs film is, amit rendhagyó módon, 180 fokban vetítenek az íves terem falára. És az érdekességeknek ezzel még nincs vége, ugyanis egy pár száz méteres sétával a látogatók bepillanthatnak a jelenleg is zajló ásatásba

az ott dolgozó régészek vezetésével. Télen a munkák leállnak, de hamarosan elkészül a látogatóközpont mellett egy régészeti élménysátor, ahol szintén lehetőség lesz arra, hogy megismerjük a régészek munkáját.

Hajtánnyal a pusztában

A bugaci pusztát bejárhatjuk gyalogosan vagy lovas kocsival, de aki szereti a különleges élményeket, annak érdemes kipróbálnia a pusztai hajtányozást is. A bugaci vasútállomáson találkoztunk Kékesi Mártonnal, a Kiskunsági Hajtánypálya üzemvezetőjével, aki mesélt nekünk az épp ott álló járműparkról. Vannak itt muzeális motoros hajtányok, klasszikus kézi és háromkerekű triciklire emlékeztető lábhajtányok is.

A régi váróteremben egy kis kiállítást is láthatunk a kecskeméti kisvasútról, amit 1928-ban építettek, főként áruszállítás céljából,

Izgalmas élmények. Pétermonostora múltja az ásatáson és a VR-szemüvegek virtuális valóságában is feltárul a látogatók előtt

A gazdag leletanyag mellett egy különleges filmvetítés is vár a látogatókra

hogy a Kecskemét környéki erdőkből a fát el lehessen fuvarozni. Később aztán egyre meghatározóbb lett a személyszállítás az akkor már menetrendszerűen közlekedő kisvasúton. A vasút teljes hossza 98 km volt, egyik ága Kecskemétről Bugacon át Kiskunmajsáig közlekedett, a másik ág pedig Orgoványon át Kiskőrösre.

Kihasználatlanságra hivatkozva 2009-ben leállították a vonatközlekedést, de Márton szerint már akkor is opció lehetett volna a kisvasút turisztikai célú felhasználása. De nem lett, így 11 évnyi csend következett. Márton úgy érezte, ez a vasút sokkal többre érdemes annál, mint hogy szép lassan a süllyesztőbe kerüljön, és elkezdett gondolkodni azon, hogyan lehetne újból feléleszteni azt. 2020-ban aztán – bár nem vonatokkal, hanem hajtányokkal –újraindulhatott a közlekedés. Jelenleg kijelölt, menetrend szerinti napokon lehet hajtányozni, és a járművek általában Jakabszállástól Kiskunmajsáig közlekednek.

A puszta kapujában

Aki szeretné jobban megismerni Bugac természeti látnivalóit, annak érdemes a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) idén megnyílt látogatóközpontjában kezdeni az ismerkedést. Az április elejétől október végéig nyitva tartó Puszta Kapuja Információs Központ nemcsak átvitt, de a szó szoros értelmében is a puszta kapuja, ahol a kiállítás mellett a környék látnivalóiról is tájékozódhatunk.

„A kiállítás felső szintjén a homokbuckák élővilágát ismerhetik meg a látogatók, míg az alsó szinten a pásztoréletről és a külterjes állattartásról kaphatnak képet. A Puszta Kapujából indítjuk szakvezetéses túráinkat, és természetismereti foglalkozásokat is tartunk itt gyerekcsoportoknak” – mondja Kiss  Mónika, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztályának vezetője, akivel bejártuk a szép és interaktív elemekkel is gazdagított tárlatot.

A homokbuckák élővilága azért is különösen érdekes, mert az itt élő növények és állatok elképesztő alkalmazkodási technikákat dolgoztak ki ezek között a kemény és szélsőséges viszonyok között. Gondoljunk csak arra,

Kékesi Márton nemcsak mesélt, de a gyakorlatban is megmutatta a hajtányokat

A Puszta Kapuja Információs Központ kiállításait Kiss Mónikával néztük meg, majd a valóságban is bejártuk a puszta egy részét

hogy nyáron a nyílt homokfelszíneken akár 50-60 fok is lehet a hőmérséklet, élőlény legyen a talpán, aki kibírja ezt. A fura nevű önbeásó sáskának elég jól megy mindez, önvédelmi repertoárja nemcsak a ragadozók ellen védelmet jelentő rejtőszínében merül ki, de kedvezőtlen körülmények között arra is képes, hogy beássa magát a homokba, és hibernált állapotban várja ki, amíg jobbra fordul a világ odakint.

Sms, bugaci pásztorok módjára

Hogy a mobiltelefonok előtt is volt élet, és lehetett egymásnak viszonylag gyorsan üzeneteket küldeni, arra a kiállítás alsó szintjén láthatunk egy példát. A bugaci pásztorok ugyanis egy sajátos üzenetküldési módot dolgoztak ki, amelynek eszköze az épp kézközelben álló gémeskút és annak vödre volt. A kiállításon kiderül, hogyan lehet ily módon tudatni azt a szomszéd területen dolgozó pásztorral, hogy megérkezett a csendőr, hogy elkészült az ebéd, vagy azt, hogy „baj történt, elkélne a segítség!”.

A falakon számos régi, fekete-fehér fényképet látunk, és ezeken bizony még mindenhol fellelhető a víz a tájban. Vannak szikes tavak, pocsolyák, ahol az állatok nyakig merülhetnek hőség idején. Erről mesélt Franciska néni is,

a közeli Pásztormúzeum „őre”. Az ő gyerekkorában a múzeum épülete mögött még egy vizenyős, zsombékos terület volt, jó ideje azonban csontszáraz itt már minden.

A Pásztormúzeum szárazmalmokat idéző épülete 1975 óta áll a pusztában, és mutatja be a kiskunsági pásztorok hajdani világát, régi eszközökön, ruhákon, képeken, a diorámákon keresztül. Itt még olyan szép régi szavakkal is találkozhatunk, mint az „enyhely”, amely a pusztában felállított kezdetleges menedékhelyet jelenti, ami széltől, esőtől, a tűző naptól óvta az embert és az állatot.

A múzeum számára néhány hatalmas, idős tölgy enyhíti a nyári forróságot árnyékával, de sajnos már ezek a matuzsálemek is egyre kevésbé bírják a perzselő nyarakat. Egy fa már kiszáradt, néhányon pedig már mutatkoznak a száradás jelei.

Pásztormúzeum jellegzetes épülete 1975 óta áll itt. A tárlatról és a bugaci pásztorok életéről Franciska néni mesélt

Az őszi Bugac madártávlatból is nagyon szép

A

nekünk

Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás

Koncz-Bisztricz Tamás

A legnagyobb hazai rovar, a fűrészlábú szöcske sajnos nem került elénk, de egy karéjos keresztespókot hosszan figyelhettünk

Varga Péter, a KNPI bugaci természetvédelmi őre rendszeresen feljegyzi a csapadékmennyiséget, és azt mondja, idén júliusban és augusztusban összesen két olyan nap volt, amikor esett néhány milliméternyi eső. „A 2022-es extrém száraz évben legalább augusztus végén megérkezett a csapadék, és ki tudott zöldülni a puszta egy kicsit, most, szeptember első napjaiban viszont még mindig hiába várunk az esőre.”

Mindig van valami érdekes

Ősszel már nyugalomra készülődik a puszta, de szeptemberben még sáskák sokasága ugrál ide-oda körülöttünk, és egyáltalán nem tűnnek tikkadtnak. Az olasz és réti sáskák között nagyon szeretnék egy másik, híres egyenesszárnyú fajt is megpillantani, a fűrészlábú szöcskét, de ő csak nem akar jönni, így be kell érnem a kiállításon látott fotójával. Az ország legnagyobb rovarfaja a csápja hegyétől

Az őszi puszta fokozottan védett szépsége, a homoki kikerics

a tojócsöve végéig akár 15 cm hosszú is lehet. A faj egyébként szűznemzéssel szaporodik, így hímek nélkül is képes petét rakni.

A fűrészlábú nem jött, viszont Péter kiszúrt a fűben egy karéjos keresztespókot, ami épp egy olasz sáskát zsákmányolt. A pók nem is sejtette, hogy mindezt három szempár követi nyomon közvetlen közelről.

Péternek az év során több vezetett túrája is van, amire azért is érdemes eljönni, mert a szakavatott szem sok olyasmit is észrevesz, amit egy laikus nem, és így a pusztából is sokkal többet kaphatunk, mint ha egyedül bóklásznánk itt. Persze az se rossz, hisz mindig lehet azért látni valami érdekeset.

Szeptember végén, október közepén virágoznak a fokozottan védett homoki kikericsek, amelyek akár ezres nagyságrendben is láthatók Bugacon. Egy őszi séta alkalmával jó eséllyel feltűnnek ragadozó madarak is, az egerészölyvek és a vörös vércsék mellett akár parlagi sas és kerecsensólyom is a szemünk elé kerülhet. Télen csendes a puszta, de annak is megvan a maga, semmihez sem hasonlítható hangulata. Péternek a május a kedvenc időszaka, akkor virágzik a legtöbb növény itt, ilyenkor látható például a homokbuckák emblematikus faja, a báránypirosító teljes virágzásban. Nyáron alkonyatkor igazán jó a pusztában lenni, nemcsak

Fotó:

Fotó: Varga Péter

a naplemente látványa miatt, de akkor mindenféle érdekes, éjszakai állat hangját is hallhatja az ember, például a macskabagolyét, az aranysakálét, a lappantyúét, ráadásul a csillagos ég is határtalanul és szinte fényszennyezés nélkül élvezhető innen.

Gyalogtúra a pusztában

Ha valaki önállóan tenne sétát Bugacon, több, különböző hosszúságú útvonalból is válaszhat. Ha a Puszta Kapujától elindulunk, úgy 1,5 km-en belül érjük el a Pásztormúzeumot, közben félúton régi pásztorépítmények bemutatóját nézhetjük meg, majd egy nádfedeles pihenőhelyen ülhetünk le. Itt tavasztól kora őszig

fokozottan védett ürgéket is lehet látni, de a szintén fokozottan védett rákosi vipera is él errefelé.

Ez a faj csak nálunk, illetve Erdélyben fordul elő, kisebb szigetszerű állományai ismertek a Kiskunságból és a Hanságból. A rákosi viperával való találkozásra azonban nincs sok esély, nemcsak októbertől márciusig igaz ez, amikor az állatok föld alatti üregekben telelnek, hanem egész évben, ugyanis egy kifejezetten rejtett életmódú fajról van szó. De ha találkozunk is vele, akkor sem kell tőle tartani, mert alapvetően félénk, nagyon ritkán támad, és gyenge mérge van.

Ha szezonban, vagyis áprilistól október végéig járunk Bugacon, a Pásztormúzeum után nem sokkal megnézhetünk egy háziállatbemutatót és a bugaci ménest is. Ide a Karikás csárdánál lehet

Bugac emblematikus állatfajai, az ürge és a rákosi vipera ősszel elvonulnak rejtekhelyükre, és tavaszig nem jönnek elő

Egy bugaci séta során a pásztorépítmények mellett útba ejthetjük az Ősborókást is, ahol a természet lassan újjáépíti magát

Fotó: Adobe Stock

Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás

belépőjegyet vásárolni. Az állattartó telep és a Pásztormúzeum között, az erdő vonalában kezdődik a Kiskunsági Nemzeti Park egész évben látogatható Boróka tanösvénye.

Az 1100 méter hosszú útvonalon Bugacnak egy egészen más arcát ismerhetjük meg. A tanösvény bemutatja a száraz homoki erdőket és azok madárvilágát, a tanösvény egyenesen vezető ágán pedig elérjük a homokbuckákat, amelyek tetejéről rálátni a 2012-es tűz által szinte teljesen elpusztított Ősborókásra.

A homokdűnéket borító egykori borókás-nyaras ha nem is örökre, de sok-sok időre elveszett, a tűz a borókák üszkös fatörzseit, az öt-hat méterig megperzselődött fenyőket és kopár homokfelszíneket hagyott maga után. Az azóta eltelt 12 évben a természet már elkezdte újjáépíteni önmagát, a lágyszárúak, a cserjék és nyársarjak már újra itt vannak, egyegy kisebb boróka is mutatja magát, de ahhoz, hogy az Ősborókás újra olyan legyen, mint régen, több száz év kell.

Aki nem csak egy napra érkezik a bugaci pusztára, annak érdemes egy hosszabb útvonalat, a Karikás csárdától induló 9 km-es, piros körséta jelzésű körtúrát is kipróbálnia, ahol nemcsak testben, de lélekben is igazán ráhangolódhat erre a különleges alföldi világra. 

Hasznos információk

Az Aranymonostor Látogatóközpont egész évben várja a látogatókat, hétfő kivételével mindennap. Mivel a kiállítás csak vezetéssel látogatható, érdemes előzetesen telefonálni vagy e-mailben érdeklődni a turnusok várható indulási időpontjáról.

További információk: aranymonostor.hu

A hajtányozásra elővételben lehet jegyet venni a kecskemetikisvasut .hu oldalon, ahol minden hasznos információ megtalálható.

A Puszta Kapuja Információs Központ április 1-től október 31-ig tart nyitva, hétfő és kedd szünnap.

További információk: knp.hu

Aki április 1-től október 31-ig szeretné bejárni a Boróka tanösvényt, annak sétálójegyet kell váltania, amely a Pásztormúzeum és a háziállat-bemutató megtekintését is lehetővé teszi. A jegyet a Puszta Kapuja Információs Központtal szemben található Karikás csárdában lehet megvenni. Szezonon kívül a tanösvény ingyenesen látogatható, ilyenkor a háziállat-bemutató és a Pásztormúzeum zárva tart. Parkolni a Karikás csárdánál lehet, innen már nem lehet autóval tovább haladni. A csárdától a Boróka tanösvény kezdőpontja 1850 méterre található. További információk: bugacpuszta.hu, www.knp.hu

Kiskunsági Nemzeti Park

A Boróka tanösvényen is tehetünk egy sétát

Az október–novemberi Ősz az erdőben témánk sokatokat megihletett, ami nem csoda, hiszen talán ebben az évszakban mutatja legszebb arcát az erdő. Meleg színek kavalkádja, sejtelmes ködök, gombáktól és bogyós termésektől tarka minden a természetben. A rengeteg hangulatos kép közül szerkesztőségünk zsűrije végül ezt a gyönyörű fénypászmás fotót választotta ki, amely a Visegrádi-hegységben készült. Így ezúttal Szabó Zoltán örülhet a Hónap Fotója címnek és az ezzel járó féléves Turista Magazin-előfizetésnek. Gratulálunk!

Szabó Zoltán: Indián nyár

„Egy őszi délelőtt, míg a völgyet köd lepte, felfelé baktattunk az erdei úton a Prédikálószék irányába. Mihelyst elértük a ködhatárt, és a napsugarak áttörték a párát, csodás látvány tárult a szemünk elé.”

A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.

Küldd be Te is a kedvenc képedet!

A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. A beérkező pályamunkákat 2024-ben is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok ki a leadott lájkjaitokkal az aktuális hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig Turista Magazin-előfizetéssel vagy más ajándékkal jutalmazzuk.

Utolsó témánk 2024-ben (Zárójelben a beküldési határidő.)

December–január: Kedvenc vár- vagy templomromom (november 12.)

Newton és a Mátra szentjei

Járjuk le ezt a több mint 20 km-es körtúrát legmagasabb hegységünkben, és garantáltan élményekkel telve érkezünk haza, ugyanis a nyugati-mátrai táj fontos látnivalóinak nagyját felfűzi. A Galyatető Turistacentrumtól indulunk Mátraszentlászló irányába a Mátra nyugati főgerincén, szelíd ösvényen, esetenkénti kaptatókkal. Megmásszuk a 781 m magas Vörös-kőt; a kilátóból szép körpanoráma nyílik. Ezután irány az Ágasvár: a Newton-szikla felől támadunk – a névadó idézetét keressük a sziklába vésve. Az Ágasvár kettős csúcsának meghódítása után egy erős lejtő visz le az Ágasvár Turistaházig, onnét továbblépünk a Csörgő-patak völgyébe, ahol hutahelyet is találunk. Ezután irány Mátraszentimre és a kis vadasparkja, majd a remek piknikezési lehetőséget kínáló Bőgős-rét. A Piszkés-tető csúcsát megkerülve érintjük a KonkolyThege Miklós Obszervatóriumot is (előzetes bejelentkezéssel látogatható). Galyatetőre visszaérve koronázzuk meg a napot a Galya-kilátó megmászásával, a csillagos ég és a pislákoló mátrai falvak látványa kárpótolja majd erőfeszítéseinket.

A Galyatető Turistacentrumból északnyugati irányba indulunk a o jelzésen, amit egészen Mátraszentlászló központjáig követjük.

A faluközpontból a o jelzésen érjük el a Vörös-kői kilátót.

A kilátónál balra fordulva a  d jelzésen haladunk tovább a falu széléig, ahol becsatlakozunk a kéktúrába.

A o jelzést követjük a Newton-szikláig.

A Newton-sziklánál a d jelzésre váltunk, és ezen jutunk az Ágasvár csúcsára, majd a turistaházig.

A kerítés mentén rögtön balra térünk a  o jelzésre, amit a Mogyorós-kút utáni elágazásig követünk.

A következő elágazásnál jobbra fordulunk a i jelzésre, Mátraszentimre központjáig. Mátraszentimrén balra fordulunk a o jelzésre, amely innentől visszavezet a galyatetői kiindulópontra.

VÖRÖS-KŐI KILÁTÓ

Tiszta időben akár az Alacsony- és MagasTátráig is elláthatunk ebből a karakteres küllemű acéltoronyból, mely a 781 m magas Vörös-kőre épült. A névadásban ezúttal nincs semmi trükk: ez a domb vöröses elszíneződésű köveiről kapta a nevét. A 2005-ben egy régebbi kilátó helyén emelt, csigalépcsős komplexumból káprázatos körpanorámát élvezhetünk, többek között kis mátrai falvakra, a Muzsla gerincére a Gortva–Jójárt-kilátóval és a Bükk-fennsíkra.

ÁGASVÁR

Hol valaha vár állott, most kőhalom sincsen: az Ágasvár 789 m magas kettős csúcsáról a fák között részleges panorámákat csíphetünk el nyugati irányba, a Zagyva völgyére és a Cserhátra. Várat a tatárjárás utáni időkben építettek ide, mely már a törökök érkezését is omladozó erősségként várta, kutatásoknak azonban sikerült kideríteni elhelyezkedését: a Newton-szikla felé indulva kb. 150 méternyire találjuk a vár egykori határát; tovább 30 méternyire a felső, attól 50-60 méternyire az alsó sáncot.

2

NEWTON-SZIKLA

Hogy kerül Newton a Mátrába? A sziklába a „Newton hitétől mentsen meg az Isten” feliratot vésték, amelynek eredete homályos, de hasonlít egy William Blake-vers utolsó sorára. Az andezitszikla kissé rejtve van, a bokrok mögé kell kerülnünk az Ágasvár északkeleti lejtőjén futó túraösvényen ahhoz, hogy ráállhassunk, de mindenképp érdemes: ami panoráma az Ágasvár csúcsán kimaradt, azt itt pótolhatjuk.

4

MÁTRAI HUTAHELY

A Csörgő- és Narád-patak összefolyásánál hutahelyet találunk. A tiszta vizet és sok faanyagot igénylő üveggyártás ideális helyszíne volt ez, ahol a 18. században áthatolhatatlan erdőséget használták fel hamuzsírfőzéshez és a hutakemencék izzításához. Idővel elterjedt az anyag színezése és díszítése is. Az üvegkészítés múltját idéző építmény működéséről, az itt dolgozó emberek munkájáról tábla mesél a helyszínen.

KIINDULÓPONT:

VÉGPONT:

TÁV:

IDŐTARTAM:

SZINTEMELKEDÉS:

SZINTCSÖKKENÉS:

ÁLLÓKÉPESSÉG:

Galyatető, parkoló

VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG: Galyatető, parkoló

20,2 km

7 óra

746 m

746 m

Ágasvári turistaház, nyitvatartási időben

Az Ágasvár csúcsa és a Galya-kilátó közelében geoládát is keresgélhetünk.

Ha időnkbe belefér, nézzünk be a mátraszentimrei Ásványmúzeumba, ahol az egész világból, de főként a Kárpátmedencéből származó ásványokat láthatunk.

a Keleti-Mecsek lankáin

Rövid, de látványos kirándulásunkon Kisújbányáról előbb a Cigány-hegyre látogatunk fel, ahol a Keleti-Mecsek kevés, épített kilátóból látható körpanorámáinak egyikét élvezhetjük. Innen Pusztabányára vesszük az irányt hangulatos, forrásmezőkkel gazdagon tarkított ösvényen, hogy aztán az Üvegesek útján is haladva térjünk vissza Kisújbányára. Pusztabánya a mecseki üvegipar egyik nagy központja volt a 18–19. század fordulóján, de annak hanyatlásával a parányi település teljesen elnéptelenedett. A régészek ezen a helyen tárták fel a legjobb állapotban megmaradt üveghutákat és az üveggyártáshoz kapcsolódó egyéb szerszámokat. Pusztabányát is érinti az ország egyik legjobb tematikus útvonala, az Üvegesek útja. Ezen az útvonalon sétálunk vissza Kisújbányára az üdülőfalu fölött terpeszkedő, látványos Miske-tető legelőjének érintésével. Kisújbánya nem néptelenedett el, ide visszaérkezve jólesik a nézelődés a főként nyaralóvá alakított házikók között. A könnyű útvonal ideális arra, hogy a gyerekek is belevessék magukat a vadonba.

A parkolóból induljunk el a  o  jelzésű úton.

A kereszteződésnél forduljunk jobbra a  o  jelzésű turistaútra, amit a következő elágazásig követünk.

A kilátó mögött ereszkedjünk le az erdészeti útig.

A kereszteződésben forduljunk balra a f jelzésű útra, amit a közeli elágazásig követünk. Az aszfaltúton a  o jelzést követjük a műútig.

A műútról a  o jelzést kövessük Pusztabányára. Forduljunk vissza, és a r  (Üvegesek útja) jelzést kövessük egészen Kisújbányáig. Kisújbányán forduljunk balra a o jelzésre, hogy visszaérjünk a parkolóba.

Magasság méterben

CIGÁNY-HEGYI K ILÁTÓ

Kisújbányáról rövid kaptatóval érhető el az 1980-ban épült kilátó, amelyet 2007-ben „átdolgoztak”: az eredeti épületre fával burkolt fémszerkezetet húztak, hogy magasabbról élvezhessük a körpanorámát a Mecsek hegyeire. Egészen a Misináig elláthatunk innen. Az 524 méteres tengerszint feletti magasságban található kilátó rendszeresen és jól karbantartott, az alsó szint védett, így az eső elől (vagy éjszakára) behúzódhatunk ide.

3 MISKE-TETŐ

Az egyik pillanatban még az erdőben járunk, a következőben pedig kitárul a végtelen, de legalábbis a Miske-tető. A hullámzó fennsík a környező tájhoz képest medencehelyzetben van, mégis megkapó látványban lesz részünk, miközben rétjein folytatjuk utunkat. Régen legelőként hasznosították, mára az erdő már visszahódította a rétek egy részét. A Mecsek egyik leghangulatosabb pontjáról körös-körül a Keleti-Mecsek minden domborulata szemügyre vehető.

Túrainfó

KIINDULÓPONT:

VÉGPONT:

TÁV:

IDŐTARTAM:

SZINTEMELKEDÉS:

SZINTCSÖKKENÉS:

ÁLLÓKÉPESSÉG:

VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:

Kisújbánya, parkoló

Kisújbánya, parkoló

7,2 km

3 óra

225 m

224 m

Kisújbánya

A szépen felújított kisújbányai faluház mellett, magas lépcsősoron érjük el a Szent Mártontemplomot. Érdemes megmászni a lépcsőket!

2

PUSZTABÁNYAI ÜVEGHUTA

Az elnéptelenedett falu üvegműves múltjának kőobeliszk és rekonstruált üveghuta állít emléket. Az út menti völgyben a régi üvegcsűr régészeti feltárásának nyomait is megtekinthetjük – mivel a falut elhagyták, a kövek pedig páratlan ipartörténeti leletegyüttesként maradtak fenn. Információs táblák mesélnek arról, miként zajlott az üveggyártás itt az 1780-as és 1810-es évek között. A régi kemencék romjai mellett felépített két kemencében 1995-ben hatnapos felfűtés után újra üveget készítettek.

4

KISÚJBÁNYA ERDEI TEMETŐJE

Mivel Kisújbánya házai főként nyaralóként éledtek újjá, napjainkban temetés már nem történik. A régi temetőt viszont csodálatosan benőtte az erdő, így mindenképp megéri, hogy körtúránk végén, mielőtt visszaérnénk a faluba, letérjünk miatta az ösvényről. Ugyan semmi sem hívja fel rá a figyelmet, de kis éberséggel egy facsoport alatt mégis meglelhetjük a sok évszázados sírköveket.

A kilátó és Pusztabánya között a túraösvénytől nem messze több helyen is bővizű forrást találhatunk. Keressük a g jelzést!

GRILLKOLBÁSZ