REJTÉLYES TEMPLOMROMOK
MAGYARORSZÁGON
KITEKINTŐ
NÉGY NAP A RADNAI-HAVASOK BÉRCEI KÖZÖTT JELVÉNYVADÁSZ
Nógrádi Attila főszerkesztő
Lapunk megjelenése után néhány nappal, június elején adják át a címlapunkon is látható 700 méteres függőhidat Sátoraljaújhely mellett. Az új híd építéséről szóló korábbi online anyagaink alatt elképesztő mennyiségű komment született, és nagyjából fele-fele arányban érkeztek pozitív és negatív hozzászólások. Az biztos, hogy jó pár fát ki kellett miatta vágni a két hegy oldalából, és én sem lennék boldog, ha a kertem felett egy ilyen lebegne, arról nem is beszélve, hogy nyilván másra is lehetett volna költeni azt a négymilliárd forintot, amit költségként emlegetnek az állami beruházás kapcsán. Nagyjából ezek voltak a leggyakrabban felhozott ellenérvek, ugyanakkor arra biztatnék mindenkit, hogy még mielőtt véleményt alkot, menjen el, nézze meg, de leginkább sétáljon rajta végig, és lehet, hogy árnyalódni fog a kép. Nekünk erre a hivatalos átadó előtt jó pár héttel adódott lehetőségünk, és a híddal kapcsolatos minden kritika ellenére azt gondolom: jó, hogy van egy ilyenünk. Persze még jobb lenne, ha több száz méternyi magasságban, a senki földje felett vezetne át, de akkor meg nem biztos, hogy akkora forgalmat generál majd, amiben a helyiek is bíznak.
Címlapfotó: Nógrádi Attila – A sátoraljaújhelyi függőhíd
Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ)
Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.
Felelős kiadó: Tassy Márk
Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu
Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu
Megjelenés: kéthavonta (évente 6 szám)
Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu
Kövess minket a Facebook-oldalunkon is! facebook.com/Turistamagazin
Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com
Nyomda: EDS Zrínyi Zrt., 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Csontos Csilla vezérigazgató HU ISSN 2063-7586
SZERKESZTŐSÉG: Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Sztankó Bálint (fotós-képszerkesztő), Rácz Attila (olvasószerkesztő), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu)
SZERZŐK: Dömsödi Áron, Farkas Péter, Hidvégi Brigitta, Joó Annamária, Lánczi Péter, Lévai Zsuzsa, Szabó Eszter, Tóth Judit
Ebben a számban közreműködött: Konfár Tibor (Kéktúra), Pál Máté (Kitekintő)
Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk. A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu
Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető)
Térképek: Bába Imre
A magazinban szereplő térképek az interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisból készülnek.
6 MTSZ-HÍRADÓ
12 TOP 10
Rejtélyes templomromok Magyarországon
24 JELVÉNYVADÁSZ
A Bükk festői szirtjein
34 BARANGOLÓ
Megnéztük a sátoraljaújhelyi függőhidat
44 HISTÓRIA
A g yulai vár – Tovább kitartott, mint Eger
52 KÉKTÚRA
A kéktúra királyetapja: a Mátrabérc
62 KÉT KERÉKEN
Kerékpáros kalandozások a Balaton körül
70 KITEKINTŐ
Négy nap kalandozás a Keleti-Kárpátok bércei között
80 INTERJÚ
Az MME szóvivőjével, Orbán Zoltánnal beszélgettünk
87 TÚRAKÁRTYA
Barangolás a Keszthelyi-hegységben
Városnézés a tatai Öreg-tó víztükréről
Már a nemzetipark-igazgatóságok területén sem módosíthatók önkényesen
Az állami erdőgazdaságok után mostantól a nemzetipark-igazgatóságok működési területén sem szabad szabványosan jelzett turistautakat megszüntetni vagy módosítani a Magyar Természetjáró Szövetség felügyelete nélkül az Agrárminisztériummal kötött új stratégiai megállapodás és a hozzá tartozó cselekvési terv jóvoltából.
Hazánkat a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) nyilvántartása szerint több mint 17 ezer km hosszúságban hálózzák be a szabványosan jelzett turistautak, ezeknek mintegy 41 százaléka természetvédelmi oltalom alatt álló, a nemzetipark-igazgatóságok illetékességébe tartozó területen vezet. Ezért van jelentősége annak a határozatlan időre aláírt cselekvési tervnek, amelyben a nemzetipark-igazgatóságok vállalják, hogy a jövőben nem kezdeményezik vagy engedélyezik a turistaút-hálózat területükre eső részének módosítását az MTSZ hozzájárulása nélkül.
Az Agrárminisztérium és az MTSZ közötti stratégiai partnerségi megállapodást – amelyet dr. Nagy István agrárminiszter, valamint az MTSZ elnöke, Garancsi István írt alá – és a mellékleteként született cselekvési tervet a Magyar Nemzeti Parkok Hetének nyitónapján, május 17-én dr. Seregi János, az MTSZ alelnöke vette át a budapesti Vajdahunyad várában.
A most létrejött kétoldalú megállapodásban a nemzetipark-igazgatóságok vállalják, hogy a gyalogos természetjárást szolgáló berendezések létesítése előtt egyez-
tetnek az MTSZ-szel, továbbá időben tájékoztatják a szövetséget a turistautakat érintő, előre tervezett/tervezhető tevékenységükről, valamint a hozzájuk harmadik féltől beérkezett módosítási és karbantartási igényekről, és nem végeznek el változtatásokat a hálózaton a szervezet hozzájárulása nélkül. Ez egyébként nem jelenti azt, hogy a területükön egyáltalán nem szűnhetnek meg turistautak, hiszen a hálózat menedzselése során a természetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni.
Az MTSZ múlt novemberben, a hazai turistaegyesületek első szövetsége, a Magyar Turista Szövetség megalapításának 110. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen az állami erdőgazdaságokkal is aláírt egy hasonló tartalmú együttműködési megállapodást.
A nemzetipark-igazgatóságokkal most megszületett cselekvési tervben foglaltakkal együtt így már a szabványosan jelzett turistaút-hálózat fele élvez valamilyen védettséget, a mintegy 17 ezer km jelzett útból ugyanis 8432 km állami erdőgazdasági vagy természetvédelmi oltalom alatt álló területre esik az MTSZ aktuális nyilvántartása szerint.
A cselekvési terv szerint az MTSZ vállalja továbbá többek között azt is, hogy – akárcsak az állami erdőgazdaságok esetében – a nemzetipark-igazgatóságok működési területén tudomására jutott lezárásokról, korlátozásokról két munkanapon belül tájékoztatja a túrázókat az internetes felületein. Akárcsak eddig, ezek megjelennek majd a Természetjáró.hu és a Természetjáró app térképének Aktuális információk rétegén, valamint a kektura.hu és az mtsz.org honlapokon.
Fenntarthatósági iskolai
Az Érdi Teleki Sámuel Általános Iskolában tavaszszal fenntarthatósági témanapot tartottak, amelyre az MTSZ-t is meghívták. Az iskola tanárainak felkérésére az idei témanapon a Magyar Természetjáró Szövetség is részt vett. Kollégáink négy előadáson, 3535 percben meséltek a Szövetségben folyó izgalmas munkákról 7. és 8. osztályos diákoknak.
A Mecsek Egyesület szervezésében 2024. április 30-án rendezték meg a Bakancsos Élménytár ünnepélyes megnyitóját Pécsett.
A Mecsextrém Park főépületének tetőterében berendezett múzeum eredetileg az egyesület Király utcai székhelyén kapott helyet Pécs belvárosában.
A tematikus előadások első részében kollégáink a hazai természetjárás mérföldköveiről, a turistajelzések és az Országos Kékkör kialakulásáról, a különböző kéktúrák sajátosságairól és érdekességeiről okították a nebulókat, természetesen izgalmas képek bemutatásával fűszerezve. A második rész az aktuális tematikához jobban rácsatlakozva arról szólt, hogy a természetjárás és ezzel együtt a kéktúrázások során milyen fenntartható fejlődési célokat tudunk megvalósítani.
Szóba került az egészséges életmód és a jólét kapcsolata a természetben töltött minőségi idővel, a felelős fogyasztás és termelés tekintetében a hulladékmentes természetjárás, valamint az ökológiai lábnyomunk csökkentésének és szárazföldi ökoszisztémák megismerésének lehetőségei túrázás közben.
A Magyar Természetjáró Szövetség bármilyen hasonló kezdeményezésben szívesen részt vesz, kollégáinkat az info@termeszetjaro.hu e-mail-címen lehet elérni iskolai előadások témakörében.
Túravezetőket keresünk a Kéktúrázás Napjára
A Mecsekerdő Zrt. segítségével azonban az új helyszínen jóval tágasabb és színvonalasabb kiállítói tér várta a Bakancsos Élménytár minden egyes darabját.
A két helységből álló kiállítás nagytermében 12 vitrint és ezeken felül még feldíszített falakat is találunk, amelyekben a személyes kötődésű tárgyak mellett a hazai turistaság kialakuláshoz és a szervezett természetjáráshoz kapcsolódóan szinte minden témában láthatunk érdekességeket, egyedi darabokat.
A kiállítás megtekintése ingyenes, azonban előzetes bejelentkezés szükséges:
Baronek Jenő +36 30 959 0026 jenobaronek46@gmail.com
Vargáné Lovas Csilla +36 30 815 7657 lovascsilla64@gmail.com
Az ötödik Kéktúrázás Napja túraünnep (2024. október 12.) legfontosabb feladataira idén is keresünk szakaszfelelősöket, akik egy-egy túraszakasz (10–25 km) vezetését hely-, terep- és túrázási ismeretekkel felvértezve elvállalják. A túraszakaszokról további információk a rendezvény honlapján, a kekturazasnapja.kektura.hu-n találhatók. Jelentkezésedet a kekturazasnapja@kektura.hu e-mail-címre küldheted el július 20-ig. Az elektronikus jelentkezésedre visszaküldött űrlap kitöltésével biztosíthatod a helyed a szakaszfelelősök között.
Együtt szurkol a magyar válogatottnak Lukács Laci, Epres Panni, Marics
Peti és a MOL: a sztárok személyes fogadalmaikkal bátorítják a játékosokat, és erre buzdítják a szurkolókat is. A MOL a szurkolói kampány mellett nyereményjátékot is indít a MOL Move applikációban. A sztárok és a vállalat közös célja, hogy minél többen kiálljanak a magyar csapat mellett, ezzel kellő motivációt nyújtva a játékosoknak az eredményes szerepléshez.
Aszurkoló benned van” címmel indít kampányt a MOL, hogy minél több motivációt nyújtson a magyar csapatnak, amely hamarosan Európa legjobb labdarúgó-válogatottjaival méri össze tudását Németországban. Kutatások bizonyítják, hogy a sportolókat eredményesebbé teszi a biztos érzelmi háttér és a szurkolók támogatása. A magyar focistáknak is szükségük van arra, hogy lássák és érezzék: egy egész ország bízik bennük. „A szurkoló benned van” kampány pedig éppen erről szól: megmutatja a csapatnak, hogy minden magyar szív értük dobog.
A kampányindító filmben Lukács László, a Tankcsapda frontembere, Epres Panni topmodell és Marics Peti énekes mondja el, hogy mit vállal a válogatott sikere esetén, de a saját fogadalmaik mellett minden szurkolót arra ösztönöznek, hogy kisebb-nagyobb vállalásokkal ők is álljanak oda a játékosok mögé. Ezzel egy időben pedig a közösségi médiában is elindul a kihívások és vállalások sorozata, felületet biztosítva a szurkolók fogadalmainak.
A szurkolói hangulat fokozását és a közönség bevonását a MOL egy tippjátékkal is támogatja. A kontinenstorna idején a MOL Move applikációban fogadás indul, amellyel a vállalat az applikáció több mint egymillió felhasználóját is bekapcsolja a magyar csapat szurkolói közösségébe, így a túrázás után a kanapénk kényelméből szurkolhatunk a válogatottnak.
„A kezdeményezés üzenete, hogy sokfélék vagyunk, de vannak közös értékeink, amelyekért hajlandóak vagyunk nemcsak kiállni, hanem akár kihívásokat is vállalni. Ugyanez a közösségformáló szándék vezette a MOL-t, amikor úgy döntött, hogy a magyar csapatot támogató kampányt indít, hiszen egy ilyen országokon és határokon átívelő sportesemény, mint az Európa-bajnokság, minden magyar szívét megdobogtatja. Ilyenkor együtt sírunk, együtt nevetünk, és büszkék vagyunk arra a nemzeti tizenegyre, ami hazánk hírnevét öregbíti a világban” – fogalmazott Pantl Péter, a MOL-csoport kommunikációs igazgatója.
Jó szurkolást kíván: a MOL (x)
Vadregényes túraútvonalak, kemping, 8,5 hektáros horgászparadicsom és strandfürdő – mindezt megtalálja a kalandvágyó túrázó ÉszakMagyarország Ózdi járásában.
rló a 25-ös számú főút mellett, Egertől mintegy 40 km-re, a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben terül el. A suvadás következtében kialakult Arlói-tó európai hírnévre tett szert, hiszen keletkezése egyedülálló természeti jelenségnek köszönhető. A tó közvetlen környékét fenyőerdők borítják, a közeli Gyepes-völgy pedig kiváló terep a zoológusoknak és a botanikusoknak, hiszen számos fokozottan védett állat- és növényfaj megtalálható itt.
AAz Arlói-tó és környéke folyamatosan fejlődik, amihez pályázati forrás is lehetőséget biztosít. A TOP-1.2.116-BO1-2017-00009 azonosító számú „Arló és Járdánháza turisztikai fejlesztése” című projekt célja, hogy a Suvadás-liget az egyik legsokoldalúbb és legkedveltebb turisztikai célpont legyen akár a nyugat-borsodi régióban, akár országosan.
Ennek érdekében folyamatosan bővülnek a kikapcsolódási lehetőségek. A több mint 300 millió forint vissza nem térítendő uniós forrásból vizes játszótér, új horgászstégek, szabadtéri kondipark is létesült, valamint teljesen felújították a tóparti Liget vendéglőt.
Az Arlói-tó csendes, háborítatlan szépségével és izgalmas új lehetőségeivel nemcsak egy napra való szórakozást kínál, hanem akár egy tartalmas családi vagy baráti nyaralás ideális helyszíne is lehet. Az Óbükk lábánál
fekvő, Járdánháza határában lévő Gyepes-völgyben szintén uniós forrásból látogatóközpont és pihenőhely épült, amely a páratlan természeti értékek megismerésére nyújt újabb lehetőséget.
A könnyen megközelíthető pihenőhelyen korszerű, minden igényt kielégítő szolgáltatópontot építettek ki, ahol pihenőszoba, mosdók, pelenkázó, tusoló és teakonyha is szolgálja a turisták kényelmét. Az épület mellett szalonnasütőket és kerékpártárolókat is kialakítottak, a közelben pedig helyi, kézműves termékeket vásárolhatnak a kirándulók.
A látogatóközpont a gyalogosan túrázók, a kerékpáros turisták és az autóval érkező látogatók számára egyaránt pihenési, felfrissülési, étkezési és szabadidőeltöltési lehetőséget kínál. (x)
Október 31-ig látható a Magyar Természettudományi
Múzeum kupolacsarnokában a Kékvándor című kiállítás a 2017-ben elhunyt fotográfus képeiből.
Burger Barna – hajdani, gyermekkori álmát valóra váltva – éppen tíz éve járta végig az Országos Kéktúra 1180 kilométerét.
A vándorláson készült fotóit és a hozzájuk fűződő gondolatait könyvvé formálta, amely a Magyar Természetjáró Szövetség gondozásában 2015-ben jelent meg Kékvándor címmel.
A Magyar Természettudományi Múzeum és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ együttműködésével létrejött kiállításon nemcsak az album anyagából, hanem a vándorlás alatt készült mintegy 40 000 fotográfia gondos válogatásából látható 100 kép.
Az Országos Kéktúra tizenkét tájegységén végigvezető képek és a különleges installációk nem csupán a túra teljes útvonalát mutatják be, hanem fényekkel, hangokkal, megmozduló képekkel az erdők gyönyörű, megnyugtató világát is megidézik.
Akárcsak a Másfélmillió lépés Magyarországon című legendás tévésorozat készítői, Burger Barna is keletről nyugatnak gyalogolt. Alkalmanként 20 és 40 km közötti távolságokat teljesítve, heti két-három napot rászánva több mint egy évig, 2013 májusától 2014 novemberéig tartott az útja. Részben máig az ekkor született képanyag illusztrálja az Országos Kéktúra szakaszismertetőit a Természetjáró.hu-n és az Országos Kékkör hivatalos honlapján, a kektura.hu-n is.
A kiállítás fontos részét képezik a szövegek, amelyeket Burger Barna sok évtizedes barátjával, az Országos Kéktúrán több tájegységen át vele együtt gyalogló alkotótársával, a József Attila-díjas Kőrösi Zoltánnal írt.
„Képekbe öntve látom a világot körülöttem. Az objektív lencséje a kifejezőeszközöm. (...) Beutaztam szinte az egész világot, láttam és fotóztam sok szép tájat. Azt hiszem, mára megértettem, hogy amikor a természetet járom, s alig találkozom emberrel, az élmény belülről tükröződik vissza, az komponálja meg a felvételt. Ezt az élményt szeretném megosztani másokkal” – mondta Barna a Turista Magazinnak egy 2014-es interjúban, amikor a Kékvándor megjelenése kapcsán kérdeztük.
Április 18-án nyílt meg a Kékvándor című kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeum kupolacsarnokában
A sokoldalú fotográfus 1965-ben született Budapesten. Tehetsége a futballhoz már gyerekkorában megmutatkozott, végül mégis a fotózást választotta hivatásának. Fényképésziskolát végzett, majd fotóriporterként dolgozott. Írókat, színészeket, politikusokat is fotózott.
Első albuma 1999-ben jelent meg, majd még kilenc kötetet publikált. A képeit Magyarországon kívül Frankfurtban, Berlinben, Lipcsében és New Yorkban is kiállították. Elnyerte a Szép Magyar Könyv díjat, a Magyar Tipográfusok Egyesületének különdíját (mindkettőt a Délutáni alvás – a történet árnyéka című kötetért), a Budapestért díjat, és posztumusz Budapest díszpolgárának választották 2018-ban. Barna 2017. február 21-én, néhány nappal az 52. születésnapja előtt hunyt el.
A Kékvándor című albumot a Magyar Természetjáró Szövetség a most megnyiló kiállítás alkalmából újra kiadta, így a Kékvándor – korlátozott számban – újra elérhető a TuristaShop kínálatában.
Joó Annamária
Összeállításunkban olyan egyedi hangulatú, középkori pusztatemplomokat ajánlunk, amelyeket különleges rommá sűrített az idő. Szántóföldek közepébe fúródva vagy kukoricatáblák között bújnak meg, és elpusztult települések utolsó hírmondóiként várják, hogy ismét felfedezzék őket.
1Titkokkal teli somogyvámosi pusztatemplom
Somogyvámos határában, az Ihász-dűlőn lévő szántóföldek között, a semmi közepén nyújtózkodik a titokzatos pusztatorony. A szakrális építmény romos állapotában is lenyűgöző látványt nyújt. Írott források hiányában a szakemberek sem tudják, kik voltak a templom építői, s még a feltárások sem nyújtottak arról egyértelmű bizonyítékot, hogy mi volt a templomot körülvevő és a törökök által elpusztított falu neve.
A feltételezések szerint a 12. században építették. Kis szerencsével talán még megérte az utolsó Árpád-házi király, III. András uralmának végét, megszenvedte a törökök pusztító hadjáratát, túlélte a sötét középkort, a két világháborút és az azt követő több mint hetven évet. És még most is ott tornyosul egymagában a pusztában, nyolcszáz éves falakkal, titokzatos, középkori méltósággal.
A templomrom éke a karcsú, téglából épített, 21 méter magas tornya, illetve annak fejéke, a gúlasisak. A torony talpazata szabályos négyszög, 4 x 4 méteres belmérettel, boltozott térből indul, azonban felfelé menet, a második emelet szintjén a keresztmetszete hirtelen nyolcszögletűvé válik, s ebben a formában olvad fokozatosan gúla alakúvá a sisakban.
A torony mellett már csak a nyugati fal áll, és jól kivehető a félköríves szentély. Közelében fapadra és rönkasztalra lelhetünk, ahol a pusztai csendben elmerülve egyszerre lehet gyönyörködni a tájban és e páratlanul szép építészeti emlékünkben.
Megközelítés: Somogyvámosról a sárga sáv jelzésű turistaúton lehet a toronyhoz sétálni. Tipp: a somogyvámosi pusztatemplom kétségtelenül érdekes látvány, de nem tölti ki az egész napot. Érdemes összekötni a kirándulást a közelben lévő Krisna-völggyel.
2Nagykeszi „Csonkatornya” mesebeli vadkörtefával
Van a Bakony eldugott szegletében, Gyepükaján község határában egy érdekes hely, amely egyszerre időtlen, megnyugtató és sejtelmes. Ahol széles legelők, mezők és hullámzó dombok ölelésében egy elpusztult falu festői romtemploma mintha évszázadok óta arra várna, hogy ezt az ember által alig-alig járt helyet felfedezzék.
A templom keletkezéséről nem sok biztosat tudunk, a források alapján feltételezhető, hogy a 12–13. században épülhetett. Nagykeszi a környék többi településéhez hasonlóan a törökök pusztítása következtében elnéptelenedett. A 16. század közepére már pusztaként tartják számon, és csak templomának romjai maradtak fenn.
Ám ami a helyszínen fogad minket, arra túlzás nélkül mondható, hogy magával ragadó. Az egykori templomhajóban hatalmas vadkörtefa magasodik, ami még romantikusabbá teszi a látványt. A templom keletelt tájolású, egyhajós, egyenes szentélyzáródású. Nyugati homlokzatának északi része elé háromemeletes tornyot emeltek, nagyjából a templom építésével egy időben. Négyszögletes, lőréses tornya utalhat arra, hogy a templom a középkorban védelmi funkciót is ellátott.
Ha igazán szépet akarunk látni, egy napfelkeltét vagy alkonyatot érdemes itt megvárni, örök élmény marad, amikor az alacsonyan járó nap aranypatinával hinti be a
tájat. A rom egy ritkás ligeterdő közepén található. A toronytól nyugatra a helyiek egy kőkeresztet állítottak az egykori Nagykeszi település emlékére.
Megközelítés: A Sümegtől mintegy 10 km-re lévő Gyepükaján házait elhagyva, Káptalanfa irányába a műútról jobbra fordulunk egy murvás útra, innen közel 2,5 kilométert megtéve jutunk el a fákkal, bokrokkal ritkán benőtt legelőre, ahol már messziről látjuk a romot. Káptalanfa felől szintén egyszerűen eljuthatunk egy száraz időben jól járható földúton.
Pesthidegkút határában, a szántóföldek, legelők parcellázta, füves területek ölelésében megbújó gercsei templom – misztikum és vallásos érzület ide vagy oda – tényleg egy olyan hely, amely tökéletesen alkalmas a lenyugvásra, remek meditációs, relaxációs pont, ha egyedül vagyunk ott.
A régészeti ásatások szerint a 13. században épült román stílusban. A tatárok 1242-ben felégették a faluval együtt, de a tatárjárás után újjáépítették, és a 15. században kerítőfallal vették körül. A török időkben elnéptelenedett a falu.
Az építmény érdekessége, hogy az egyhajós kis templomnak nincs tornya. Ritkaságszámba megy patkó alakú szentélye, amely keletre néz. 1772-ben Gercsepuszta német telepesei jelentős átalakítást hajtottak végre a pusz-
tulófélben lévő kápolnán: két oldalához egy sekrestyét és egy raktárt toldottak, a középkori bejáratot befalazták, újat nyitottak a nyugati oldalon. 1774-ben pedig a felújítás során fakarzatot és barokk stukkódíszeket kapott az Isten háza. Újabb kétszáz év, és 1996-ban Bognár Lajos atya, egykori hidegkúti plébános kezdeményezésére az Óbudai Polgári Társaság és a Pesthidegkút Alapítvány felújította az évszázadokon keresztül elhagyatott és elhagyott templomot.
Megközelítés: Tömegközlekedéssel legegyszerűbben a Hűvösvölgy végállomásról induló 64-es, 64A, 164-es, 264-es autóbuszok bármelyikével. A Községház utca vagy a Templom utca megállóktól érdemes gyalog elindulni, innen kb. 2 km, és a Vöröskővár utcán elérkezünk a templomig. Kényelmes turisták autóval Pesthidegkút és Óbuda felől is megközelíthetik.
4A rejtélyes napsugár tornya a Kiskunságban
Soltszentimre és Csengőd határában, szikes tavak, sztyepprétek és szélfútta homokhátak rejtekében áll a „Csonkatorony”. A sík vidéken már messziről látszik a magányosan álló templomrom. Megkapó látvány, ahogy a kicsiny dombon elhelyezkedik.
Pontos építési idejét nem ismerjük, viszont tudjuk, hogy István király birtokán állt. A templom alapjainak építését a kutatók a 11–12. századra teszik. Tájolása hagyományos, kelet–nyugati irányú, kapuzata dél felé nyitott. A torony a hajóval egy időben épülhetett.
A mohácsi vész után török uralom alá került a terület, a hadjáratok miatt a település elnéptelenedett. Ezt követően az elhagyott templom pusztulni kezdett. Az első állagmegóvási munkálatokra csupán 1961-ben került sor, majd 2000-ben újabb felújítás történt. Ekkor lapos gúla formájú fém védőtetővel fedték be a lőréses torony falcsonkját. A tetőt 2008-ban egy nagyobb pusztai vihar leszakította.
A pusztába vetett templomromnak van egy misztikus vonala is. A hagyomány szerint a közeli királyi vadas-
kertben egy vadászat közben veszítette életét a trónörökös Imre herceg. Egyesek úgy gondolják, hogy Imre herceg halála a mai soltszentimrei romtemplom helyén következett be, és ennek emlékére épülhetett ide a róla elnevezett templom. A legenda továbbá úgy tartja, hogy a nyugati torony kettős ablakán Szent Imre halálának csillagászati napján egy bizonyos időpontban átsüt a nap, és ilyenkor a bevetülő fénysugár megmutatja a szentélyrészben az ifjú herceg halálának pontos helyét.
Megközelítés: A Csonkatorony Soltszentimre községtől kb. 5 kilométerre, a Bárómajornak nevezett területen áll.
A települést elhagyva tanyák, szőlőültetvények, gazdaságok között kanyarog a homokos út egészen a toronyig.
5Egy úttalan templom a pusztában
Regöly határában, mezőgazdasági földek és szántók ölelésében, a Somolyi-patak bal oldalán, egy kis dombon álló rom érdekessége, hogy a templomot középkori oklevél nem említi, védőszentje is ismeretlen.
Építési dátumát és pusztulását is csak becsülni lehet, mivel ezekről sem rendelkezünk pontos adatokkal. Csupa feledésbe merült történet ez a templomrom. Apró téglák egymáson, felfeslő vakolat, boltívek, résablak, beomlott toronytető. Szinte minden szegletéből szivárog az ismeretlen múlt.
Néhány szakember 14. század végén építettnek tartja, de valószínűbb a 15. századi építése késő gótikus stílusban. Építtetői az Újlakiak vagy Ozorai Pipó is lehet. Az egykori Somoly (vagy Somogy) falu a török hódoltság után már nem népesedett be újra. 1622-ben Somoly már Eszterházy-tulajdon, lakossága pedig rác. Lakói a tele-
pülést a 17. századi háborúk alatt hagyhatták el végleg, területét Regöly alá vonták be.
A történeti források az 1820-as évektől a templomból már csak a ma is látható tornyot említik. Az egykor körítőfallal övezett, keletelt templom rommaradványa három szint magasságig megmaradt. A kutatók szerint minden oldalról való nyitottsága és falvastagsága alapján vélhetően harangtoronyként működhetett.
Megközelítés: A 65-ös főútról jól látható a templom megmaradt tornya, mégsem olyan egyszerű a megközelítése, mint ahogy elsőnek tűnik. A főúton Tamásitól Szakály felé haladva, közel félúton, balra megpillantunk egy adótornyot. Itt befordulunk a földútra, ahol le is parkolhatjuk az autónkat. A földúton továbbsétálunk addig, amíg keresztezzük a Somolyi-patakot. A patak menti fasor mellett találunk egy gazdák által használt keréknyomot, amelyen jobbra fordulunk, és kb. 800 méteres séta után megérkezünk a templomrom alá.
6Egy elenyészett falu regényes templomromja
Herpály tipikusan az a fajta település, amelyet nem igazán érdemes a térképen keresni, mert nincs rajta. Történt ugyanis, hogy a 17. század derekán, a török háborúk idején, mint annyi más alföldi falu, elnéptelenedett. De mégsem tűnt el teljesen, emlékét ma a Berettyóújfalu keleti szegletében található középkori templom romjai őrzik.
A torony a 19. század közepe óta egymagában, árván mered az égre. Akkor döntött úgy a helyi földbirtokos, hogy párja, az északi torony életveszélyessé vált, és ezért lebontatta. Az 1970-es években folytatott régészeti ásatások feltárták az alapok egy részét, és e munkálatok során összeállt a kép: valószínűsíthetően a 12. század végi herpályi lakosok még láthatták az ikertornyos, háromhajós, román stílusú kolostortemplomot, amely fénykorában ezen a helyen magasodott.
A templom építésének pontos időpontját homály fedi. Arról is vita folyik az egyháztörténészek között, valójában kik építették azt. Egyes szakértői feltevések a johannitáknak, mások a premontreieknek, ismét mások a bencéseknek tulajdonítják a kolostormaradványokat.
A téglából épült, román stílusú templom szabadon látogatható, ám megmaradt déli tornyába nem lehet felmenni. A romok között sétálva azonban jól ki lehet venni a fő- és mellékszentélyek elhelyezkedését, a hat kőalapra rakott támpilléreket, az oltár, a sekrestyekápolna és a lebontott északi torony helyét. A herpályi Csonkatorony műemléki védettséget élvez.
Megközelítés: Az utazónak végig kell hajtania a Berettyóújfalu keleti szegélyét ölelő 42-es főúton, mielőtt a város utolsó keresztutcájában (Monostor utca) balra fordulna. Csupán 300 méternyi, jól járható földút megtétele után, az első hajlatban váratlanul felbukkan előttünk a dombtetőt uraló torony.
Egy semmivé lett település egyetlen emléke
A csomorkányi templomrom a Dél-Alföld egyik legrégebbi épített öröksége, amely a Hódmezővásárhelytől északkeletre található tanyavilágban, szántóföldek között bújik meg. A régészeti feltárások szerint a 13. század utolsó harmadában román stílusú templom magasodott itt, amely az egykori Csomorkány településhez tartozott. A 13–14. század fordulóján a templomot gótikus stílusban átépítették és kibővítették.
A település történetének végét a török hódoltság idejére, 1596 körülre teszik a kutatók, amikor egy török–tatár támadás következtében pusztulhatott el. Lakói elmenekültek, nem tértek vissza többé, és templomát soha nem építették újjá. A 17. századtól romként tartják számon.
Az egykor impozáns gótikus templom nyugati végének megmaradt falmaradványai 3–5 méter magasan merednek az ég felé, és szépen kirajzolódik az épület eredeti alaprajza is. A középkori romok mellett érdekes építészeti kompozíció található, amely egy torony alakú
betonszoborból, egy vasbeton kilátóból és pár információs táblából áll. Az építmények a török időkben elenyészett Csomorkánynak állítanak emléket.
A középkori templommaradványok és a modern építmények közelében tűzrakót is találunk, így Csomorkány remek piknik- és pihenőhely is egyben. A naplemente kifejezetten hangulatos a romoknál, az augusztusi csillaghullást a Perseidák meteorraj idején érdemes innen megcsodálni.
Megközelítés: Hódmezővásárhelyt elhagyva 14–15 kilométert autózunk a 4418-as mellékúton, amely egy földútba torkollik. Az aszfaltútról lekanyarodva kb. 3 kilométert kell egy nem túl jó állapotú földúton zötykölődni, amely a csomorkányi romokhoz vezet. A romot jelző táblánál nincs kijelölt parkoló, de hagyhatjuk a táblánál az autót, a földút mellett. A nehézkes útviszonyok miatt ezen a földúton inkább a gyaloglást vagy a kerékpározást ajánljuk. A buszokról a Hódmezővásárhely, Marton dűlő megállóban érdemes leszállni. A buszmegállótól jelzetlen földutakon (4,3 km) juthatunk el a templomromig.
Fegyvernek délnyugati részén, egy kisebb dombon elhelyezkedő temető közepén áll JászNagykun-Szolnok vármegye egyik legrégebbi műemléke. A Csonka- vagy Pusztatorony 1480 körül épült gótikus stílusban téglából és faragott kőből. A toronyhoz egykor egy egyhajós, íves záródású templom csatlakozott, amely 24 méter hosszú és 12 méter szélességű volt.
A négyzetes alapú torony megmaradt kétharmad része mintegy 16 méterre magasodik ki jelenlegi környezetéből. Rézsút álló magas támpillérei közül a délnyugatit 1961-ben faragott kövekkel kiegészítették. A torony aljában lévő előcsarnok faragott kőkapuzata jó állapotban maradt fenn.
Mivel köré egy temető épült, így régészti feltárásokra nem nagyon van lehetőség, hogy még több kiderüljön az egykori templomról.
A Csonkatorony – a temető nyitvatartási idejében – szabadon látogatható, és ha már időt szántunk a toronyra, érdemes elmenni a Kettős-halomhoz is, amely egy
Nagykeszi „csonka tornya” 2
Gercsepuszta temploma (Budapest) 3
különleges kunhalom, és nem mellesleg a Zöld Marci nevű betyár legendáját őrzi.
Megközelítés: Vonattal a Budapest–Cegléd–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony -vasútvonalon Fegyvernek-Örményes vasútállomáson kell leszállni. majd innen a helyi buszjárattal a Fegyvernek, Móra Ferenc Általános Iskola buszmegállóig utazunk, ahonnan bő fél kilométer gyaloglással jutunk el a Pusztatoronyig. Autóval a város a 4-es főúton érhető el legegyszerűbben.
Pótharaszti templomrom 9
Somogyvámosi pusztatemplom 1
Uzdpusztai kápolnarom (Gölle) +1
Soltszentimrei csonkatorony 4
Somolyi templomrom (Regöly) 5
Zeleméri templomrom (Hajdúböszörmény) 10
Herpályi templomrom (Berettyóújfalu) 6
Fegyverneki pusztatorony 8
Csomorkányi templomrom (Hódmezővásáthely) 7
A pótharaszti templomrom igazából semmi extra, csak egy magányos fal egy körablakkal. Mégis, ahogy a kis homokhalmon kiemelkedik a sejtelmes akácliget öleléséből, van benne valami fenséges egyszerűség, ahogy konokul dacol az idővel.
A történeti források szerint a rom a középkori Poltharasztya plébániatemplomának maradványa. A falut legkorábban egy 1280-as oklevél említi. Arról is vannak írott adatok, hogy az 1300-as években kifejezetten gazdag település lehetett, köszönhetően az innen nem messze futó, a középkorban már fő kereskedelmi, marhaszállító útvonalnak számító Kőrösi útnak.
A történészek nem tudják megmondani, hogy pontosan mikor pusztulhatott el Pótharaszt és temploma, de a későbbi források alapján a 16. és 17. század fordulójára valószínűsítik az elkerülhetetlen véget. Az elnéptelenedett Pótharasztpuszta és romja ma Csévharaszt község határában fekszik.
A középkori templomnak ma már csak az épület 5 méter magas nyugati fala áll, melyen egy körablak található. Szembetűnő a hajó felőli oldalon csatlakozó oldalfalak csekély maradványa. Érdemes körbesétálni a templomromot, és élvezni a sík vidék látványát, ahonnan roppant tereket be lehet látni. Ez még nem az Alföld végtelen rónasága, itt a látóhatárt füves homokbuckák és -hátak, akácosok, fenyvesek és szántóföldek tarkítják. A pótharaszti pusztatemplom feltöltődésre és elcsendesedésre egyaránt alkalmas hely.
Megközelítés: A pótharaszti templomrom Csévharaszttól 4 km-re található, és a piros rom jelzésen közelíthető meg.
10Titokzatos fehér árnyak a zeleméri templomromnál
Ha a Debrecen és Hajdúböszörmény közötti 35-ös főútról letérünk Bodaszőlő felé, akkor egy jobbkanyar után a zeleméri vasútállomásra jutunk, ahol a sínek túloldalán egy kisebb kunhalom tetején csonkatorony emelkedik ki a végtelen síknak tűnő tájból.
A templomromhoz egy lépcső vezet fel, a domb tetejéről pedig szépen belátni a környéket, nem véletlen, hogy őrtoronyként is funkcionált az egykor 30 méteres torony. Ma már csak 18 méter magasra nyújtózik a megmaradt falrészlet, amelyen egy fakereszt látható. Romjait 1907 óta műemlékként kezelik.
Az első templom a középkorban épült, és olyan kicsiny volt, hogy a miséken csupán 25–30 ember fért el. Későbbi, sokkal nagyobb gótikus utódát először a tatárjárás, majd a törökdúlás tette tönkre. A falu az 1594-es hadjárat pusztítása után már nem tudott újraéledni, 1608-ban még néhány adófizetőt összeírtak itt a dézsmaszedők, de ők voltak Zelemér utolsó lakói. Ahol ennyiszer csaptak le a történelem viharai, ott nem csoda, hogy kísértet is akad: a legenda szerint egy, a környéken élt szép hölgy, Marica tragikus veszte után halálának évfordulóján, éjjel, több éven keresztül két magas, fehér árny jelent meg a zeleméri templomtorony aljában, akik nyugtalanul kerestek valamit. A régi öregek szerint a lány apjának és jegyesének szellemei járnak vissza, és a lány sírját keresik.
Megközelítés: Ha vonattal érkezünk, akkor a zeleméri vasúti megállónál kell leszállni, illetve a debreceni Nagyerdőből a sárga jelzésű turistaúton is eljuthatunk a zeleméri templomromhoz.
És végül ráadásnak jöjjön egy nem középkori eredetű építmény, amely ráadásul nem is templom, hanem egy sírkápolna, de a pusztában van, és – bármilyen furcsán is hangzik egy sírkápolna esetében – nagyon hangulatos.
A somogyi dombok legvadregényesebb romja
Gölle község külterületén, Uzdpusztán bújik meg az ország egyik legeldugottabb romkápolnája. Ez az a hely, ahová véletlenül nem keveredik oda az ember, csak ha célirányosan keresi. Nincs kitáblázva, és jelzett út sem vezet hozzá. Ott lapul elhagyatottan egy fákkal körbenőtt, erdős ligetben.
Ahogy hirtelen előbukkan a szántóföld mellett, majdnem olyan, mintha egy középkori fantasy film kincskeresős díszletébe csöppennénk. A fák ölelésében omladozó, félrecsúszott toronysisak, a gótikus ablakkeretek, a vakolt és nyers téglafalak különleges, misztikus hangulatot árasztanak.
Az építmény ráadásul nem is középkori eredetű. A források szerint a Szent László-kápolna az 1880-as évek közepén épülhetett. Építtetője nagy valószínűséggel Uzdpuszta ekkori birtokosa, Chernel Gyuláné. A Chernel család elhunyt tagjait a kápolna alatti sírhelyre temették. A neogótikus kápolnát az 1950-es
évek elején villámcsapás érte, jelentősen megrongálódott, majd ezt követően a kriptát feltörték és kirabolták. Azóta pusztul, pedig az épület elvileg regisztrált műemléki érték. Egy hajdan szép építmény, melyről az idők során kicsit elfeledkeztek. Hagyták, hagy nőjön fa, bokor körülötte kedvére, és engedték, hogy az enyészet lassan majdnem mindent felfaljon.
Megközelítés: A göllei temetőtől a széles földút közel 2 kilométeren keresztül vezet a termőföldek között, majd egy kereszteződéshez érkezünk, ahol a kőkeresztnél jobbra fordulunk. Közel 1 kilométer után elérkezünk egy erdős, bozótos részhez, ahol egy fehér zacskóval megjelölt oszlopnál bevágunk a szántások közé, majd pár száz méter után feltűnik a fák között az uzdpusztai kápolna.
Szöveg: Lánczi Péter Forrás: termeszetjaro.hu
Ezúttal szirtgyűjtögetésre invitálunk hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegységébe, ahol elsősorban a panorámáké lesz a főszerep, de a táj lenyűgöző domborzata, páratlan élővilága és történelmi látnivalói is részét képezik a nyolc túrába foglalt felfedezőélménynek.
elvényszerző túrákat bemutató rovatunkban már foglalkoztunk bükki magaslatokkal, ez alkalommal viszont nem a hegység 900-as legjeire, hanem mesés panorámahelyszíneire fókuszálunk. A Bükk szirtjei elnevezésű jelvényszerző 27 kilátópontot keres fel, de aki bejárja ezeket a helyeket, biztosan nem csak a kilátásélményekkel fog gazdagodni. A teljesítés formája kötetlen, tehát a megadott pontokat tetszőleges sorrendben és útvonalon, időkorlát nélkül lehet felkeresni, ugyanakkor az igazolófüzetben túratippeket is kapunk a szirtgyűjtögetéshez. Ezeket az útvonalakat mi dióhéjban és QR-kód segítségével mutatjuk be.
A miskolci Majális parktól induló 13 km-es körtúrával négy igazolópontot keresünk fel, miközben olyan páratlan bükki helyeket is érintünk, mint a lillafüredi Palotaszálló mesés környezete, a régészeti leleteiről híres, továbbá látványos méreteivel lenyűgöző Szeleta-barlang. Az első szirtünk a Gulicska 544 méter magas sziklameredélye lesz, ahonnan az erdős hegyoldalak a Garadna-völgy mélyére vezetik a tekintetet. Útba ejtjük a Fehér-kő (580 m) döbbenetes kilátást nyújtó mészkőbércét, amiről megtekintjük a kettészelt bükki fennsíkot, majd lehetőségünk nyílik az öles fenyők árnyékában álló, különösen hangulatos Fehérkőlápa turistaházban ebédelni vagy akár éjszakázni is. Miután leereszkedtünk a
lombos kanyonba zárt Lillafüredre, majd kedvünk és időnk szerint kipróbáltuk látnivalóit és vendéglátóit, következhet a Szeleta-tető kilátópontja, amit pár méterrel a kihagyhatatlan barlang szádája felett találunk 350 méteres magasságban. Innen is megkapó látványt nyújt a mélyen bevágódott szurdokvölgy, illetve a Garadna híres üdülőtelepe. Negyedik szirtünket már Miskolc felé gyűjtjük be, melynek jellegzetesen rétegzett, meredélyes szikláján messziről látszó keresztet állítottak. Ez a völgy oldalában „függő” mészkőoszlop a Molnár-szikla, melynek csúszós felszínéről a Szinva völgyére, Alsóhámorra és a Bükk északkeleti csúcsaira látunk rá, továbbá az alig pár száz méterre fekvő végállomásunkra is.
A kolostorromjáról és turistaházáról ismert Szentlélekről indulva egy 13 km-es körtúra során öt igazolópontot is felkeresünk, miközben a Bükk kevésbé járt északi, vadregényes részeit barangoljuk be. Kiindulópontunktól nem messze máris felkapaszkodhatunk a természetes kőlépcsőkön meghódítható Látó-kövek kitett szirtjére. A keskeny sziklaperemről tiszta időben Észak-Magyarország „hullámvidéke”, a Felvidék hegyvilágának tömege tárul elénk. A rétegesen gyűrött mészkőorom alatt hatalmas mélységben nyúlik el a vadregényes Csondró-völgy, felette az Örvény-kő tömbje és a szemközti Kemesnye-kő keretezi a panorámát. Innen két kilométerre, keletre magasodik a Buzgó-kő 576 méter
magas ördögszántásos mészkőbástyája, ahonnan elsősorban északias irányba kapunk kitekintést. Ideális látási viszonyok esetén innen a Magas-Tátra bércei is megmutatkoznak, de legfőképp a szomszédos Kemesnye-kő szikláit, az Örvény-kő oldalát és a Harica-völgy pompás egységét szemlélhetjük, talpunk elé tekintve pedig az értékes sziklagyeptársulását csodálhatjuk; nyílik itt csillagőszirózsa, aranyfürt és harangcsillag is. A tőlünk délre magasodó, öreg bükkösből látványosan kitörő Örvény-kő sziklaszirtjére is felkapaszkodunk. A Bükk Kis-fennsíkjának peremén elhelyezkedő 772 méteres csúcs nagy múltú kilátópont, amit már Jókai Mór is megénekelt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után. A hegylábi erdőkre és a Kárpátok bérceire kilátást nyitó nyugati és északi sziklás letörés jeles sziklamászó hely, amely 15 méteres függőleges sziklafallal törik le nyugatra. Észak felé ennél jóval magasabb, de lépcsőzetes hegyfal szakad a mélybe.
Körtúránk egy oda-vissza 3 km-es kitérővel gyűjti be a Garadna-völgy fölött őrt álló Magos-kő 635 méteres panorámás szirtjét. A mélyben zúgó patakkal kettévágott Kis- és Nagy-fennsík peremének fenséges látványa a Bükk keleti végeinek belső vidékére enged madártávlatot. Párás időben innen hegyek pipáló sorát figyelhetjük, a kilátópont sziklagyepét pedig tavasszal vadvirágok díszítik.
Szentléleki startpontunkra innen akár a csúcs közelében elhaladó aszfalton is begyalogolhatunk, az erdeibb élményért azonban érdemes a piros jelzésű ösvényt választani, amely a Köpüs-tető bükkös oldalában vezet vissza.
Az előző úthoz hasonlóan ez a túra is 13 km-t és öt csúcsot foglal magában, ugyanakkor egy vadregényes várromot is felkeres. A Farkas-nyaktól (a bánkúti elágazástól, ahol az autót is lerakhatjuk) indított túra első állomása a nyugati távlatokat engedő Nyír-kő, amit széles dózerúton érünk el, és ahonnan a patakok által szabdalt völgyrendszerre kapunk lenyűgöző kilátást: a Baróc-patak erdős völgyét és a szemközti Szentlélek-hegyet, a dédesi vár kúpját, valamint a Kisvár sziklataréját innen szemlélhetjük a legbehatóbban. Az erdőkép pompája is lenyűgöző: bükkös környezetüktől elkülönülő nyírfák, juhar, luc- és vörösfenyő is tarkítja a megkapó sziklafal környezetét.
Elhagyva a Nyír-követ, megcélozzuk a korábban szemközt csodált Verepce-bérc gerincét, melyet az Országos Kéktúra útvonalán fogunk bejárni. A hangulatos ösvény kis leágazással nyitja meg előttünk a Vásárhelyi-kő végtelennek ható nyugati panorámáját, benne a nem is oly távoli Mátra sziluettjével. Ettől a ponttól nem messze megrohamozzuk a dédesi Várhegy jellegzetes, sziklákkal körbebástyázott, romokat rejtő hegykúpját,
ahol újabb kilátás és szirtkód vár minket. Az Árpádkori vár maradványaitól a kiemelt hegységperemi helyzet és a hegyoldal sziklái remek távlatot engednek az Északi-Bükk völgyekkel tagolt részeire, Borsod hullámzó dombvidékére és a Kárpátok egy kicsiny szeletére is. A török hódítások idején elpusztult vártól meredek ereszkedéssel vesszük be magunkat az alattunk húzódó Vár-völgy patak vájta katlanjába, majd a tőlünk keletre fekvő Kemesnye-hegy (638 m) panorámaplatójára hágunk fel a sárga jelzéseket követve.
A Kemesnye-tető – melynek oldalában számos sziklakiszögellés szaggatja fel a karsztbokorerdőt – magasan a hegység testébe metsző Csondró-völgy fölé domborodik, kilátást engedve a táj belső területeire, távolabb tekintve pedig a Tokaji-hegység egy kisebb szeletére is. Szemközt a már bejárt Odvas-kő zord sziklái meredeznek, tőlünk dél felé pedig a Bükk egybefüggő erdőtömbje húzódik. Irányban már jelentős szintemelkedést letudva igyekszünk vissza a kiindulópont felé, melynek közelében még egy szirt vár ránk. A Kapu-bérc még akkor is az Északi-Bükk vadregényes kilátópontja, ha a mályinkai autóút forgalma alig pár száz méterre halad el mellette. Csipkézett gerincélen közelítjük meg a kilátópontot, ami alatt ferdén a mélységbe „csúszó” lejtősztyepprét és a környező bükkerdő fölé magasodó, függőleges falként leszakadó sziklaletörés nyit félköríves panorámát nyugati irányba. A sziklaréteg sekély talaján a csenevész tölgyfacsoportok mellett csupán a mészkedvelő sziklagyepek tudtak megkapaszkodni: itt a kövirózsa- és varjúhájfélék mellett tavasszal a lila színével gyönyörködtető leánykökörcsinek is felbukkannak.
4
Ez a Bükk-fennsík északnyugati peremét bejáró, Bánkútról induló 15 km-es túra két szirtet fog bemutatni, köztük a hegység egyik leglátványosabb és legmagasabban álló kilátótornyát, a Petőfi-kilátót. Ez a fémszerkezet a Bálvány 956 méteres tetőpontját toldja meg 18 méterrel, ami a tériszonyosokat elválaszthatja a kilátástól. Az innen nyíló bámulatos, 360 fokos panorámában főként a Bükktől északra eső magyarországi domb- és hegyvidékekre látunk rá, megfelelő légköri viszonyok esetén azonban Szlovákia számos hegysége mellett tisztán látszik az Alacsony-Tátra vonulata, a Magas-Tátra szemet gyönyörködtető sziklacsipkés lánca is.
A Bálványtól nyugatra, a Bükk-fennsík északi peremén tarka réteken és öreg bükkösön átkelve érkezünk meg a Gerennavár meredek hegykúpjához. A 759 méteres hegytetőre felhágva idilli környezet fogad, a meredek oldalakkal határolt lapos platón ugyanis kényelmes, tágas tisztás áll. Öreg fák csoportja között meredek sáncok, sziklás oldalak között vélhetjük felfedezni az egykori őrtornyot és várudvart.
A rét túloldalán egy sziklakapun átlépve kiérkezünk a hegytető sziklás letöréséhez, ahonnan remekül rálátunk az alattunk húzódó Tótfalu-völgyre és a szemközti bércek alkotta sávra, ami alatt szédítő mélységbe szakad a Bükk nyugati oromfala. Idáig a sárga sávot, illetve a várjelzéseket követtük, vissza Bánkútra a sárga és kék kereszten élvezhetjük a fennsík egyedülálló erdővarázsát.
A Répáshutát Felsőtárkánnyal összekötő országút Hereg-réti parkolójától indított 14 km-es körtúra során a Bükk-fennsík legfestőibb panorámapontjait fogjuk felkeresni. Mielőtt óvatos emelkedésben felkapaszkodnánk a dél felől falként magasodó fennsík sziklabástyákkal cifrázott peremére, egy rövidke leágazással a Három-kő árnyékában szerényen megbúvó Muflon-kőre is kitérünk. Ennek a rejtett kis sziklakilátónak az országút Pazsag-völgyi nagy kanyarjára és a Déli-Bükk hegyeire nyílik idilli panorámája. A hőn áhított fennsíki élményekért a Török út zöld jelzésein oldalazva jutunk fel, s a hegyperemet tarkító „kövek” legkeletibb, egyben legszélesebb panorámát kínáló tagját, a Három-kő bordázott kőtoronyegyüttesének sziklagyepes teraszát célozzuk meg a zöld háromszög hangulatos ösvényén. A Három-kő 904 méter magas orma lehengerlő madártávlatot enged a Déli-Bükk hullámzó terepasztalára. Szerencsés esetben itt a Zemplén déli bástyáját jelentő Nagy-hegytől a mátrai Kékesig élvezhetjük a látképet, benne számos markáns magaslat, völgy és település sziluettjével, háttérben az alföldi végtelennel. Kevés ilyen természetes kilátóhely van Magyarországon, ahol vadont idéző miliőben ilyen széles panorámát csodálhatunk. Hasonló élményt túránk soron következő helyszínén, a Tar-kövön fogunk átélni, melynek karsztbokorerdős sziklahomlokára a Három-kőről is kiválóan rálátunk.
A 950 méteres Tar-kő a legmagasabb természetes kilátóhely a Bükkben. Messziről feltűnő sziklacsúcsáról a Három-kőn már tapasztalt kilátás tárul elénk, azonban innen láthatjuk legjobban a fennsík élesen letörő déli peremét. A tavasszal virágba boruló peremtisztásról nyirkos időben sem marad el a felejthetetlen látvány: a déli bükkvidék párát „pipáló” hegyláncai gyönyörködtetnek, télen a ködpaplan feletti határtalan kék ég és a napsütés idéz földöntúli látványt, mintha csak a világ végén állnánk. Órák hosszat is szívesen elidőzik itt az ember, ha azonban már sikerült eltelnünk az élménnyel, nyugat felé indulva hagyjuk el a csúcsot. Kisvártatva bal kéz felé meredeken beereszkedünk a Tar-kő aljának kőgörgeteges erdőségébe, majd erdőbe zárt völgyek mentén térünk vissza a Hereg-réthez.
Vadregényes panorámapontok
Az eddigi túráktól eltérően az igazolófüzetben egy hosszabb (19 km), oda-vissza túrát ajánlanak, amely több kiágazással látogat el négy szirtre. Bélapátfalváról folyamatos emelkedéssel törünk fel a Bükkfennsík nyugati végeire, ahol elsőként az ördögszántásos Őr-kő csúcsát keressük fel. A 880 méter magas csúcs kilátása annak ellenére is lélegzetelállító, hogy az Őr-kő nem a fennsík peremén, hanem a bükki kövek második vonalában húzódik. Alattunk az Oltár-kő mögötti „terasz” látszik, a távolban pedig Felsőtárkány, a Várhegy, valamint Eger tűnik fel. Jobbra tekintve a Király-szék gerince tűnik fel, hátrébb a Mátra sziluettje kéklik. A tőlünk délkeletre fekvő Hegyes-kő háborítatlan csúcsához kezdetben a piroson, majd jelzetlen ösvényen térünk ki. A 792 méter magas kilátóhely elsősorban nyugat felé engedi pásztázni a tekintetet.
Cserepes-kői barlangszállás – Fotó: Dömsödi Áron
Visszakapaszkodunk a fennsík peremére, és érintetlen vadonban közelítjük meg a Pes-kő lenyűgöző, 40-50 méter magas, függőleges sziklafalát. Innen ismételten a Déli-Bükk látványa tárulna elénk, azonban nem árt tudni, hogy a Pes-kő sziklapereme a Bükki Nemzeti Park szigorúan védett területe, ritka és értékes növényvilága, valamint ragadozó madarai miatt. (A túra igazolásához szükséges szirtkódot a csúcshoz közeli tisztáson álló fára festették.) Túránk negyedik begyűjtendő pontja a kultikus barlangszállásáról nevezetes Cserepes-kő. Itt találjuk a kéktúra, egyben tematikánk igazolóbélyegzőjét. A füzetünk túraajánlója innen visszavezet a már járt úton Bélapátfalvára, de úgy is dönthetünk, hogy a korábban már bemutatott fennsíki „köveket” (Tar-kő, Három-kő) erre a túrára fűzzük fel, és például Répáshután fejezzük be a szirtgyűjtögetést.
Hegyes-kő szirtje, háttérben a Pes-kővel – Fotó: Dömsödi Áron
Ilyen felfestett kódokat kell keresnünk
Fotó: Farkas Péter
7
Az igazolófüzetben két tippet is kapunk a Kövesdi kilátó és az Ódorvár felkereséséhez. Akár Bükkzsérc vagy Felsőtárkány, esetleg Noszvaj irányából rohamozzuk meg a hegyeket, jelentős kaptatókra kell számítanunk, ugyanakkor az erőfeszítés kifizetődő. A legendás Várhegy elnyúló gerincének északkeleti részén – amerre a Török út is elhalad – látvá-
Ódorvár hegykúpja a Hór-völgyből nézve – Farkas Péter
nyos „sziklakertre” bukkanunk, ahol az erdő lombozata is ablakot nyit a Bükkaljára. A látkép előterében számos magaslat és település mutatkozik, tiszta, napsütéses időben pedig akár Mezőkövesd környékig is ellátni. A hegyek és völgyek kontúrját az Alföld síkja tetőzi, melynek végtelenje legtöbbször páralepel homályába vész.
A Déli-Bükk egyik legszebb természetes kilátópontját az 545 m magas, élesen csúcsosodó Ódorvár karrbarázdás hátáról élvezhetjük. A sziklaterasz lenyűgöző panorámaélményét a távlat és az alattunk húzódó mélység közösen formálja. Lent, a 600 méteres hegykúpok közt utat találó Hór-patak völgye kanyarog, s amerre csak nézünk, minden irányban összefüggő, erdővel borított meredek hegyek emelkednek. Dél felé tekintve a hegység az Oszlai-rétnél szétterülő völgy mentén simul a Bükkalja lankáiba, majd az Alföld síkjába. Az igazi pompa északi irányban bontakozik ki: a Déli-Bükk völgyekkel szabdalt, hatalmas hegytömegének a Bükk-fennsík oromfala rajzol hátteret. A bal szélen a Tar-kő és a Három-kő fala ismerhető fel, jobbra, a Hór-völgy fölött pedig a Füzér-kő sziklapásztája fehérlik. Hazánkban ritka az ennyire tömény hegyvidéki látkép.
Kilátással a szőlőkre és Felsőtárkány völgyöblére
Felsorolásunk utolsó túrája Felsőtárkányból indít útnak, és két kilátópontot keres fel egy 17 kilométer hosszú körrel. Felkapaszkodunk a Várhegy meredek nyugati oldalán, útközben pedig egy látványos tájsebnél kiszélesedik körülöttünk a környezet. Egy hajdani dolomitbánya felső részén állunk, ahonnan 460 méteres magasságból szemlélhetjük a kiindulópontunknak otthont adó Tárkányi-patak hosszan elnyúló völgyét, illetve a katlant övező 400 méteres hegyláncokat. Panorámánkat a kopár, csalitos hegyoldal nyitja a Bükk ezen kis szegletére, ahol információs tábla és pad hív egy pillantásnál behatóbb ismerkedésre.
Átbukunk a Várhegy gerincén, majd a hegységet bebarangoló piros jelzésen déli irányba, a Várkúti turistaházat érintve vesszük az irányt
a legendás Nagy-Eged felé. Tölgyesben vezető hangulatos hegyháton közelítünk az Eger fölé magasodó, szőlőszoknyájáról neves csúcshoz, melynek tetején bár kilátó áll, lezárt állapota nem teszi lehetővé a turisták fogadását. A panoráma azonban így sem marad el, a hegytetőtől 100 méterre található tisztásról délnyugati irányban tárul elénk az egri Bükkalja lankás szőlőtája, benne hazánk egyik legszebb városával, illetve a környék számos nevezetes pontjával. A Bükk szélén állva azonban már nem csupán a hegység értékei vonzzák a fürkésző szemeket. Nyugatnak a Mátra vonulata, délnek a lapos táj vezeti a tekintetet.
Infók a Bükki szirtekhez
Az évenként változó kitűző megszerzéséhez a Miskolci Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztály honlapjáról (mvsctura.hu) ingyenesen letölthető igazolófüzetre lesz szükségünk. A 27 szirtet tetszőleges útvonalon, időkorlát nélkül lehet bejárni. A helyszínen egy zöld háromszög által jelölt betű-szám kombinációt kell feljegyezni, amely sziklákra vagy fákra van festve. A Bálvány, Tar-kő, Három-kő esetében a csúcsoszlopra erősített pecsétet, a Cserepes-kő barlangnál a kéktúrabélyegzőt kell használni. A teljesítés elbírálása postai úton történik: a kitűző ára 500 Ft. Részletek a kiíró szervezet honlapján.
megnéztük a sátoraljaújhelyi függőhidat
Írta:
Nógrádi Attila
Fotók:
Dömsödi Áron,
Nógrádi Attila
A június elejére tervezett átadó előtt próbálhattuk ki Sátoraljaújhely mellett a két hegyet összekötő függőhidat. Aki hírből sem ismeri a tériszonyt, annak életre szóló élmény lehet átsétálni az enyhén imbolygó, 700 méter hosszú hídon, melynek közepén üvegpadló fokozza az élményt.
an némi túlzás a címben, ugyanis nem egy damil áthúzásával, hanem tereprendezéssel és alapozással kezdődött a sátoraljaújhelyi híd építése, ám a levegőben függő hídtest megalkotása és felhúzása tényleg egy damillal indult. „Egy drónnal reptettek át egy damilt az egyik hegyről a másikra, majd a damilon egy kevlárzsinórt, azzal egy hegymászó kötelet, és így már át tudták húzni az első vékonyabb drótkötelet” – meséli Szász Attila, a Zemplén Kalandpark üzemegység-vezetője, miközben szép komótosan libegünk felfelé a középső állomásához.
Sztorizni van idő bőven, ugyanis a kalandpark alsó parkolójából vágtunk neki a környék felfedezésének, és ehhez a magas-hegyi libegőt vettük igénybe, amely 1332 méteres pályahosszával a leghosszabb Magyarországon. Hatalmas fák mellett, a lombkorona szintjén suhanunk felfelé, remek bepillantást nyerve a környék élővilágába. Madarak csivitelnek és sürögnek-forognak mindenütt, majd egy rutinos őzike is feltűnik alattunk a susnyásban, ügyet sem véve a felette repkedő látogatókra.
A középső állomáson vannak a kalandpályák, és itt szállhatunk át a szár-hegyi libegőre is
2275 méteres hosszúságával ez az ország leghosszabb csövön rögzített bobpályája
Itt-ott döntött kanyarokból álló sínpálya bukkan elő a fák között; mint megtudom, ez a középső állomásról induló bobpálya része. Nem mellesleg ez is rekordernek számít hazánkban, mert csak itt lehet 2275 méter hosszan száguldani lefelé csövön rögzített pályán. „Ez az egyik legnépszerűbb attrakciónk, egész évben üzemel, sőt még éjszakai bobozásra is van lehetőség. Kábé háromhavonta kell gumikat cserélnünk a bobokon, amelyek egy erős szezon alatt akkora távolságot tesznek meg, mintha hétszer megkerülnék a Földet.” Szász Attila szemmel látható büszkeséggel mesél a kalandparkról, a bő negyedórás libegés alatt azt is megtudom, hogy több mint kétszázezer látogatót fogadnak egy évben, és az új függőhíd miatt ennek dupláját sem tartják elképzelhetetlennek.
Közben megérkezünk a középső állomásra, ahol kiszállunk, mert most nem a Magas-hegyre kívánunk feljutni, hanem a szomszédos Szár-hegyre, és ehhez egy másik libegőre szállunk át. Ezt tavaly áprilisban adták át, és 1261 méteres hosszával szintén a nagyobbak közé tartozik, csak némi viszonyítási pontként: a fővárosi zugligeti libegő bő egy kilométer hosszú.
Ezen ücsörögve is van idő beszélgetni a bő húszperces úton. Attilát leginkább az új hídról faggatom, amely a libegőről pont nem látszik, ugyanis a Szár-hegy másik oldalára épült. Elárulja, hogy még ő sem járt rajta, így ugyanolyan lelkesen várja az első próbát, mint én,
annál is inkább, mert hamarosan megtörténik a műszaki átadás-átvétel, amely után hivatalosan is a Zemplén Kalandparkhoz kerül az üzemeltetése. Kedvcsinálónak elmondja, hogy az új építmény kétirányú lesz, és egyszerre maximum 300-an tartózkodhatnak rajta.
A Szár-hegyre érve fokozódik az izgalom, mert nem egyből a hídhoz megyünk, hanem egy stációkkal teli szerpentinen lesétálunk a hegy oldalába épített Turul-emlékműhöz. A várost sasoló hatalmas, egészen pontosan 750 cm magas kőmadár formáját Matl Péter szobrászművész álmodta meg, és a kivitelezéséhez 68 tonna vasbetont, valamint andezitkövet
A Szár-hegyen
álló Turulemlékművet közadakozásból valósították meg 2020-ban
használtak fel. Visszafelé a Magyar Kálvária sétány masszív, bástyaszerű stációit is alaposan szemügyre veszem, összesen 38 darab található belőlük a hegy oldalában, mindegyiken egy-egy Trianon után elcsatolt város neve és címere.
A híd méreteit jelzi, hogy nem fért fel teljesen a képre
A hegytetőre visszaérve már tényleg nincs más hátra, mint megnézni a hidat, és csőre töltött fényképezőgéppel kerüljük meg a csúcsot. Bár az előzetes információgyűjtés és korábban megjelent videók alapján számítottam rá, hogy nagy lesz, de amikor először került a szemünk elé, földbe gyökerezett a lábam. Élőben szürreálisan hosszúnak tűnik, ahogy a völgy felett lebeg két hegytető között. A pillérhez érve látjuk, hogy
még javában dolgoznak az utolsó simításokon, bár a híd már teljesen kész, körülötte még van munka bőven. Április végi ottjártunkkor éppen a pillérekről levezető út térköveit rakták le, és pont akkor érkeztek meg az automata beengedést biztosító forgókapuk is.
A hídhoz érve még durvábban rátör az emberre az az érzés, hogy optikai csalódás áldozata, és felmerül a kérdés: hogy a pokolban tud ez a hatalmas és végeláthatatlannak tűnő fémtömeg a völgy felett lebegni? A válasz a föld alatt rejtőzik, méghozzá 25 méter mélyen, ugyanis ilyen mélységbe fúrtak és betonoztak be acélsodronyokat a híd mindkét oldalán. Ezek rögzítik a hegyoldalhoz a szintén nem kis darab vasbeton pilléreket, amelyek a híd kötélszerkezetét tartják.
Az élményhez hozzátartozik az is, hogy jól érezhetően mozog a híd a lábunk alatt
A híd állami beruházásból valósult meg közel négymilliárd forintból
Ezek a 70 mm-es átmérőjű acélsodronyok jelentik a híd „lelkét”, szám szerint hat van belőlük, egyenként 25 tonnát nyomnak, Olaszországban készültek, és eredetileg 697 méteresek voltak. Azért csak eredetileg, mert jelenleg 702 méteresek, tehát 5 métert nyújtottak rajtuk egy speciális, hazai fejlesztésű hidraulikus berendezéssel. Erre azért volt szükség, hogy feszesek legyenek, és minél kevesebbet mozogjon a szerkezet.
Mozogni márpedig így is mozog – állapítjuk meg rögtön Attilával az első méterek után, ugyanis lépteink nyomán enyhe fel-le mozgás indul be a hatalmas fémmonstrumon. Ez a felle billegés természetesen nem mérnöki hiba, hanem szándékosan betervezett élményfaktor, hiszen nem egy merev „felüljáró” megépítése
volt a cél a kalandpark részeként. Ha már az élményfaktor került szóba, az enyhe imbolygás mellett még az is komoly próbatétel lehet egyeseknek, hogy a lábuk alatt ekkora mélység nyílik meg. A híd rácsos járólapja séta közben szinte átlátszóvá válik, alattunk pedig ott a völgy – helyenként 80 méternyi mélységben. Az enyhe tériszonnyal küzdők rémálma minden bizonnyal a híd közepén található üvegpadlós rész lesz, itt ugyanis tényleg a „semmi” felett ácsoroghatunk, bízva az átlátszó táblákat gyártó cég szakértelmében.
Jó pár perc, talán bő negyedóra is kell, mire odáig jutok, hogy a híd mellett a környéket is meg tudom csodálni. Csak ekkor tűnik fel, hogy mennyire szép kilátás nyílik az egyik oldalon Sárospatakra, a másik irányban pedig a
A híd közepén
üvegpadlón
ácsoroghatunk
Sátoros-hegyek között megbúvó kis mesebeli völgy kelleti magát. Ezért az élményért 5000 forintot kell fizetni a híd két oldalára telepített forgókapunknál, és ezért a pénzért gyakorlatilag korlátlan ideig az építményen lehet tartózkodni, csak arra kell figyelni, hogy ha egyszer kimentünk az egyik oldalon, visszamenni már csak ismételt jegyvásárlással tudunk.
Márpedig lemenni nagyon is érdemes a híd másik oldalán, hiszen a Vár-hegyen – micsoda meglepetés – találjuk Sátoraljaújhely várát, pontosabban annak romjait. Itt jelentős
A jellegzetes formájú hegycsoport meredeken felszökő, hirtelen magasra emelkedő hegyekből áll, amelyek egymáshoz és a Tokaji-hegység tömegéhez képest is szigetszerűen helyezkednek el. Innen ered nevük és a lankáikhoz tapadt város elnevezése is. Alakviláguk már Cholnoky Jenőt, neves földrajztudósunkat is gondolkodásra késztette, aki azt gyanította, hogy egy Vezúvhoz hasonló tűzhányó robbanhatott itt fel, roncsolt kalderát hagyva hátra. A modern kutatások nem támasztották alá az elméletet: valójában kb. 11 millió éve a magma (a szintén vulkanikus eredetű) tufás kőzetek alá nyomult be, és felboltozta azokat. A patakok tovább farigcsálták a magaslatokat, ennek következménye az önálló tagokra szabdalódott, „sátoros” formájú hegycsoport.
Még több infó a környékről és a látnivalókról a QR-kód segítségével érhető el.
Túra függőhídon és felvonóval, eggyel a felhők alatt
A Természetjáró.hu alábbi túraajánlata arra tesz kísérletet, hogy a kalandpark attrakcióit összekötve tárja fel a Sátoros-hegyek csoportját, nem csupán lehetőségként, hanem az útvonal részeként hasznosítva némelyik építményt. Így a sátoraljaújhelyi vár látogatóközpontjától felkapaszkodunk a kilátóplatformmal kiegészített romok közé, majd a völgy felett 80 méterrel, de még „eggyel a felhők alatt” imbolyogva sétálunk át a világ egyik leghosszabb gyalogosfüggőhídján.
A Szár-hegy kulturális emléképületeit és kilátóteraszát útba ejtve libegünk át a Magas-hegyre – ahonnan akár zipline-on is visszacsúszhatunk, hogy újra a Dongóval jussunk fel a hegycsoport legmagasabb pontjára. A kilátóból és átlátszó magassétányáról megcsodálva a vidéket, hangulatos erdei ösvényeken sétálunk vissza a kiindulópontra.
A túra részletei, nyomvonala és letölthető GPX-e a QR-kód segítségével érhető el.
A Vár-hegy oldalában találjuk a sátoraljaújhelyi vár történetét bemutató látogatóközpontot
régészeti munka folyik nyaranta, de gondoltak a jelenkor látogatóira is, akik a romokra épített fémkilátón láthatják azt, amit hajdanán a vár lakói. Kissé lejjebb, a Vár-hegy oldalában egy tágas parkoló, játszótér és egy hangulatos, a vár történetének szentelt látogatóközpont várja
nagyérdeműt. Aki idáig jutott az olvasásban, és nagyon figyelt, már rájöhetett, hogy a hidat kétfelől is meg lehet közelíteni. A kacifántosabb és egyben a kalandosabb, ahogy mi is feljutottunk a kalandpark alsó parkolójából, két libegőt használva a Szár-hegy felől, de aki csak a hídra kíváncsi, annak az imént emlegetett vár-hegyi parkolót kell beírni a naviba, hogy onnan egy rövid sétával a hídhoz jusson.
Miután kinézelődtük magunkat a Vár-hegy tetejéről, elérkezett az idő, hogy visszainduljunk a kalandpark alsó parkolójában hagyott autónkhoz. Ehhez megint át kellett kelnünk a hídon – ismét gyomorszorító élmény –, majd a Szár-hegy tetején úgy döntünk, hogy nem libegővel megyünk vissza a Magas-hegyre, hanem a „Dongóval”. Ez alatt két – egyenként 6 fő szállítására alkalmas – kabint kell érteni, amelyek egy 1036 méter hosszú drótkötélen közlekednek a Szár- és a Magas-hegy között.
A két hegycsúcs közötti távolságot a bátrabbak egy átcsúszópályán is megtehetik, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy beülő segítségével fellógatnak minket egy drótkötélre, majd mintegy 80 km/órás sebességgel átszáguldunk a másik hegyre. Mivel ezt már kipróbáltam néhány éve, most kihagyom, sokkal inkább a Magas-hegy felújított kilátója izgat, és a mellé épített új lombkoronasétány.
Bár a lombkoronasétány kifejezés alaposan el lett koptatva az elmúlt években, itt meglehetősen szerény leírása a kilátó mellé épített
Ahhoz képest, hogy a sátoraljaújhelyi vár a 2000-es évek közepén még ki sem látszott a zöldből, mára a város nagy részéről fölpillantva is feltűnő jelenség, köszönhetően a megosztó fémplatformnak, amit az azóta feltárt és részben rekonstruált falakra építettek. Közelebbről nézve szembeötlő, hogy alaposan átformálták a várromot: a falak körül kivilágított sétány, a hegytetőn fahíd, fémjárda, a romokon hosszúkás, az eredeti szerkezettől alaposan elváló emelvény látható.
A hozzáépítés során ügyeltek arra, hogy a platform később az eredeti falak károsodása nélkül eltávolítható legyen. A Vár-hegy északi oldalán, a parkoló mellett látogatóközpont mutatja be részletesen a vár teljes történetét.
Még több infó a várról a QR-kód segítségével érhető el.
A Magas- és a Szár-hegy között kabinozhatunk át 152 méter magasan
vasszerkezetnek, mert gyakorlatilag egy új kilátóteraszt épített a már meglévő mellé, jóval a környező fák lombjai fölé. Akárcsak a híd esetében, az átlátszó acélrács miatt itt is közvetlen élményünk lehet az alattunk tátongó mélységgel, és kell egy kis idő, mire a panorámára tudunk koncentrálni.
A kilátó után ismét libegőre szállunk, hogy viszszajussunk a középső állomásra, ahol – micsoda meglepetés – megint járművet váltunk. Tudom,
A kilátó mellé épített lombkoronasétányon (Skywalk) egy telepített távcsővel is körbenézhetünk
Sokan nem tudják, de egy igényes turistaszállás is a kalandpark része
hogy nehéz követni, de ha valaki egyszer eljut a kalandparkba, nagyon hamar kiismerheti magát az attrakciók között. Szóval ott tartottunk, hogy a Magas-hegyről lelibegtünk a középső állomásra, hogy méltó zárásként bobokkal jussunk le az alsó állomásra. Két tizenéves kisfiú gyakorló apukájaként rutinos bobozónak tartom magam, tényleg sok helyen kipróbáltuk már ezt a fajta mókát, de a sátoraljaújhelyi messze a hazai átlag felett áll. Két és fél kilométernyi tömény száguldás lefelé, rengeteg hajtűkanyarral, visszafordítóval, dobbantóval és hosszú egyenesekkel.
Hatalmas vigyorral és szélirányba lőtt frizurával szállunk ki mindketten, ám még mielőtt búcsút vennénk egymástól, Attila mintegy mellékesen megmutatja az új beltéri mászófalukat és a mellé épített turistaszállásukat is, ahol különböző méretű szobákkal, emeletes ágyakkal és rafináltan megtervezett hálógalériákkal várják a természetjárókat. Mint megtudom, belőlük is egyre több fordul meg a kalandpark környékén, ami nem is csoda, hiszen a Magas-hegy oldalában vezet az Országos Kéktúra 27. szakasza, sokan a közeli Hollóházán kezdik el vagy éppen fejezik be hazánk legismertebb jelvényszerző mozgalmát. Innen üzenem azoknak, akik még nem teljesítették ezt a szakaszt, hogy mindenképpen kerüljenek egy kicsit, és iktassák be a kalandparkot – de minimum a kilátót – a túrájukba, mert vétek kihagyni a helyet.
Segítség egy gombnyomással!
Igényelje a Gondosórát, hogy biztonságban tudhassa idősebb szeretteit a nap 24 órájában!
Magyarország Kormánya fontos feladatának tekinti, hogy gondoskodjon 65 év feletti honfitársainkról. A Gondosóra egy korszerű, díjmentes jelzőeszköz, amelyhez egy éjjel-nappal elérhető diszpécserszolgálat kapcsolódik, így az idősek szükség esetén egyetlen gombnyomással jelezni tudják, ha segítségre van szükségük.
www.gondosora.hu
Tel.: +36 1 445 00 80
Írta:
Hidvégi Brigitta
Fotók: Csanádi Márton
Ha megkérsz egy kisgyereket, hogy rajzoljon várat, nagy valószínűséggel valami nagyon hasonló fog visszaköszönni a rajzlapról, mint amit Gyula központjában találsz. A gótikus vár – hiába az Alföldön épült – a török időkben az egyik legmeghatározóbb szerepet töltötte be az országban, csak valamiért egy kicsit rosszabb a PR-ja, mint egri testvérének.
Érdekes, hogy Evlia Cselebi, a híres török utazó krónikás nem máshoz, mint Velencéhez hasonlította Gyulát. Akkoriban (a 17. század második felében járunk) a várost keresztülkasul szelték a Fehér-Körös folyóágai, így az emberek csónakon jártak a malomba vagy épp meglátogatni az ismerőseiket. Ma ezt már nehéz elképzelni, de a város kétségkívül hangulatos nyaralóhely, ahol ráadásul a legfontosabb látnivalók sétatávolságra találhatók egymástól.
Az Almásy-kastély, ahol néhány éve jártunk a Turista Magazin „színeiben”, a rendhagyó,
A 2015-ben kialakított tárlat enteriőrökből áll, de jellemző tárgyakat is kiállítottak, itt a fegyverek láthatóak
Az ásatásokkor az egykori palánkfal darabjai is előkerültek
főúri személyzetet bemutató kiállítása miatt az egyik kedvencünk az országban. Innen csak néhány száz lépést kell megtennünk az út túloldalán álló várig. Itt előbb sétálhatunk egyet a tó körül, ahol óriáskerékbe, vízen felállított színpadba és álmos kacsákba botlunk, majd végigmustrálhatjuk a kis bazársort, melynek végén a rondellánál (ágyútorony) találjuk magunkat. Itt ihatunk vagy rágcsálhatunk valamit, mielőtt feltérképeznénk a dicső várat, amely jóval hosszabb ideig ellenállt a török ostromnak, mint például Szigetvár vagy Eger. De ne szaladjunk ennyire előre.
A vár története egészen a 15. század legelejéig vezethető vissza, amikor 1403-ban Zsigmond király Maróti Jánosnak, a macsói bánnak adományozta a birtokot. A tisztviselő azonnal nekifogott egy uradalmi központ létrehozásának. A várat ekkor jókora területet felölelve palánkfal vette körbe, melynek déli része a mai kastély helyén húzódott. Egy kis kitekintés: ma a palánkfal építéséről mindent megtudhatunk a vár kiállításán, és néhány egykori cölöptöredéket is megtekinthetünk.
Később a birtok visszaszállt a királyra, Mátyásra, aki rövidesen Corvin Jánosnak adta. Halála után özvegye, Frangepán Beatrix kapta meg, aki ezzel együtt Békés vármegye főispánja lett, amire nincs másik példa a történelemben. Ekkor lett az épületből reneszánsz palota.
Beatrix halála után, 1510-ben a birtokot második férje, Brandenburgi György örökölte.
Ő építtette a kerek ágyútornyot a vár nyugati sarkán, és ágyúlőréseket is kialakíttatott.
Minderre szükség is volt a tűzfegyverek megjelenése és a török fenyegetés miatt. 1560-ban
A várról készült maketten nyomon követhetjük a híres, 1566-os török ostrom eseményeit
Kerecsényi László lett a várkapitány, aki egyébként Szigetvárról igazolt át ide. 1566-ban, az említett vár ostromával egy időben a törökök ide is megérkeztek, és kezdetét vette Gyula várának legjelentősebb eseménye.
A vár kiállításának egyik legérdekesebb momentuma az a dioráma, ahol fényfestéssel és hangalámondással mutatják be egy nagy maketten az 1566-os ostromot. Az épület alaprajzát alapos régészeti feltárások alapján készítették el, a szöveget pedig egy történész írta, úgyhogy erről elmondható, hogy történelmileg teljesen hiteles. Ha kíváncsi vagy a részletekre, mindenképpen látogass el a várba, de íme, a történet dióhéjban.
A török sereg két részre oszlott: Szulejmán szultán Szigetvár ellen indult, sógora, Pertev pasa pedig 30 ezer fős seregével Gyulát vette célba, és július 2-án teljesen körbezárta a várost. A várban 1500–2000 védő volt, de nők és gyermekek is bennrekedtek. A külső területet (a palánkkal körbevett huszárvárat) 13 napig sikerült tartani a hatalmas túlerővel szemben, ekkor azonban a védők kénytelenek voltak visszavonulni magába a vár épületébe. Az oszmán sereg ezt követően bevonult a huszárvárba, és onnan ostromolta a belső vár bástyáit.
A helyzet kezdett tarthatatlanná válni. Az őrség megfogyatkozott, segítség nem érkezett, a belső vár egyre rosszabb állapotba került,
Fegyverek a török hódoltság időszakából
fogytak az élelmiszerkészletek, illetve a nyári hőség, a kutak kiapadása is hozzájárult az áldatlan állapotokhoz. A temetetlen halottak miatt eluralkodtak a járványok. Kerecsényi úgy döntött, a gyulaiak védelmében feladja a harcot, és tárgyalni kezd a törökökkel.
A kiállítás a török idők hétköznapjait megidézi
A védők összesen 63 napig tartották a várat –összehasonlításképp: Egert 1596-ban 21 napig sikerült megtartani, Temesvárat 1552-ben 35, Szigetvárat 1566-ban 31 napig. A megállapodás ellenére a törökök fosztogatni és mészárolni kezdték a várból kivonuló védőket, és Kerecsényi sem menekült meg, kivégezték Nándorfehérváron. 129 évnyi török uralom következett.
A török időkből kevés feljegyzésünk maradt Evlia Cselebi útinaplóján kívül. Annyit mindenesetre tudunk, hogy a törökök nem sokat változtattak a váron, bár kijavították az ostrom okozta sérüléseket, és helyreállították a palánkot. Megépült a Huszártorony a huszárvár bejárataként (ez azért fontos, mert az egyetlen világi célokat szolgáló, fennmaradt magyarországi török épület volt, ami ma az Almásy-kastély része), és ez a kis belső terület önálló városrész lett házakkal, boltokkal és dzsámival.
A törökök kivonulása után a várra a Harruckern család tett szert, amely szeszfőzdéket és cseléd-
A várban eredetileg is voltak teraszok, most a látogatók üldögélhetnek rajtuk
A gyulai vár három szakaszban épült, először a 15. század elején jött itt létre uradalmi központ
lakásokat alakított ki benne. 1705-ben megostromolták a várat a kurucok. 1849-ben itt tartották fogva Damjanich Jánost és Lahner Györgyöt. A 19. század végén egy darabig az Almásyak cselédei laktak benne, később üres lett, és csak a kastélykert díszeként funkcionált. A második világháború alatt megfigyelésre használták a vár tornyát. 1956-tól 1961-ig tartott a vár régészeti feltárása, 2005-ben pedig egy új, enteriőr jellegű kiállítás kapott benne helyet: ma 24 teremben várják a vár történelme iránt érdeklődőket.
A fenti termek közül talán a várúrnői lakosztály a legérdekesebb, amit az eredeti berendezésnek
megfelelően alakítottak ki, így a háló például tetőtől talpig fenyőfa burkolatot kapott. Ennek nemcsak esztétikai oka volt, hanem funkcionális is, hiszen a szigetelésnek köszönhetően a helyiség valószínűleg melegebb lehetett a vár többi terménél.
A női lakosztály volt vélhetően a legmelegebb a várban a fenyőburkolatnak köszönhetően
Lent a „hasznos” helyiségeket találjuk, például a sütőházat, aminek az a különlegessége, hogy az itt található óriási kemencét, amely egyébként a 18. században épült, alkalmanként a mai napig használják: egyes eseményekkor például kenyérlángost sütnek benne. Megkérdeztük a
vár egyik dolgozóját, aki elárulta, hogy körülbelül három-négy óra szükséges ahhoz, hogy a kemence teljesen felmelegedjen, és akkor még persze várni kell egy kicsit, hogy a több mint 500 Celsius-fokos hőmérsékletről kissé viszszahűljön, és lehessen benne sütni.
A kis kápolna előtti harangot bárki megkongathatja, aki erre jár, és szeretne tisztelegni az 1566-os hősök előtt. Ez az egyetlen olyan rész a várban, amiről egészen pontosan tudják, hogy mikor épült, feljegyzések vannak ugyanis arról, hogy 1445. június 10-én egy Miklós nevű püspök felszentelte.
A látogatók állítólag a várbörtönt tartják a legizgalmasabbnak, ahol kínzókamra is található, valamint különböző testfenyítő büntetésekkel és megszégyenítési módszerekkel, illetve a különböző halálbüntetések és kivégzések mikéntjével lehet megismerkedni. A vár előtt egy solymász, bent pedig – legalábbis alkalmanként hétvégente – egy kovácsmester ténykedik. A várban szabadulószoba is van. Különleges programnak tűnik a rendszeresen megrendezett gyertyafényes tárlatvezetés, amikor 16. századi fényviszonyok között lehet megnézni a várat és a kastélyt. És ha már gyulai vár, muszáj megemlíteni a nagyszabású hadi játékokat, azaz a Gyulai Végvári Napokat, amit idén július 26. és 28. között rendeznek meg. Ilyenkor körülbelül kétszáz hagyományőrző sorakozik fel a vár körül, és újrajátsszák az 1566-os ostromot.
Hasznos információk
Nyitvatartás
Március 1-től június 30-ig hétfő kivételével mindennap 10-től 18 óráig
Július 1-től augusztus 31-ig mindennap 9-től 19 óráig
Szeptember 1-től október 31-ig hétfő kivételével mindennap 10-től 18 óráig
November 1-től február 28-ig hétfő kivételével mindennap 10-től 16 óráig
Belépőjegyek
Teljes árú: 2800 Ft / Kedvezményes: 1400 Ft
Kombinált jegy (a kastélyba, a képtárba és az Erkel Ferenc Emlékházba is érvényes): 6200 Ft, kedvezményesen 3400 Ft További jegyárak és infók: gyulavara.hu
Tudj meg többet a gyulai várról, és keress a közelben gyalogtúrákat a Természetjáró.hu-n a QR-kód segítségével.
Magashegységeket idéző zord sziklaszirtek, pazar panorámák, embert próbáló kaptatók, nadrágfékes lejtők, oszlopcsarnokszerű bükkösök, őzektől, muflonoktól nyüzsgő tölgyesek és nem mellesleg az ország legmagasabb hegycsúcsai várják azokat a vállalkozó kedvű kéktúrázókat, akik belevágnak ebbe a Mátraverebélytől Sirokig kanyargó 52 kilométeres kalandba.
z évenként megrendezett, Sirokról induló Mátrabérc teljesítménytúrák egyik régi szlogenje szerint „ha Németh Csaba nincs fent két óra alatt a Kékesen, akkor valami baj van”. Ha ehhez a tényszerű megállapításhoz hozzáteszszük még azt is, hogy kiváló ultraterepfutónk a teljes távot Szurdokpüspökiig kevesebb mint hat óra alatt teljesíti, akkor a tátott szájjal való csodálkozás mellett akár egy pillanatra azt is hihetnénk, hogy számunkra sem lehet ez sokkal bonyolultabb. Ha nem is bonyolultabb, azért egy átlagos kondícióval felvértezett turista számára mindenképpen több időt és komolyabb szervezést igényel az Országos Kéktúra legnehezebb szakaszának bejárása.
Kezdő kéktúrázóként a Cserhát szelíd lankái felől érkezve mi is izgalommal vegyes várakozással szemléltük a Mátra egyre közeledő, komoran kéklő, hatalmas tömbjét. Egy, a hétköznapokban dolgozó, este jókat vacsorázó, tévénéző emberkének két tinédzserkorú gyerekkel bizony jól meg kell fontolnia, mire vállalkozik. Éppen ezért három részre osztottuk a távot.
Elsőként a Galyatető–Mátraverebély etapot jártuk be, majd ezt követte a Galyatető–Kékestető szakasz. Ezek ugyanis viszonylag kényelmesebben teljesíthetőnek tűntek, és nem mellesleg jó felkészülésnek is bizonyultak az utolsó, legnehezebbnek látszó Sirok–Kékestető túrára. Ezzel a három, jól tervezhető, kihívásokban sem szűkölködő, de inkább az élményfaktorra súlyt helyező túrával bárki felfedezheti a nagy kék út Mátrában kanyargó vadregényes ösvényeit.
Első, viszonylag könnyebbnek számító gyaloglatunk során Galyatetőről indulva a Piszkés-tető és a felső-mátrai falvak érintésével érjük el az Ágasvári turistaházat, majd a Mátra nyugati végpontját, Mátraverebélyt. A szakasz logisztikája viszonylag egyszerű: Mátraverebélytől vasúton utazunk Pásztóig, majd onnan autóbusszal jutunk vissza a kiindulási pontra. Meglepő módon a legtöbb fejtörést a szálláskeresés okozhatja, nekünk ez végül Galyatetőn, a meglehetősen fantáziadús névvel megáldott, „Táncoló Kecskékhez” címzett fogadóban sikerült.
Indulás előtt semmiképpen se mulasszuk el az ország egyik legszebb körpanorámáját nyújtó kilátó felkeresését. A Péter hegyesén álló, kemény mátrai andezitből 1934-ben felépített, eredetileg 17 méter magas kőtorony a 2015-ös felújítás során egy ráépítésnek köszönhetően 30 méteresre növekedett,
így a lombkoronaszint fölé kerülő tetőteraszról tiszta időben a Bükktől a Börzsönyig, az alföldi rónáktól a Magas-Tátráig szárnyalhat a kíváncsi tekintet. Bélyegzőt a torony tetején vagy a közeli turistacentrum épületében kaphatunk.
Miután kigyönyörködtük magunkat egy idős, évszázados fákat sem nélkülöző csodaszép bükkerdőben, kezdjük meg az ereszkedést az ország legmagasabban fekvő települése, a Magas-Mátra aprócska falvait egy közigazgatási egységbe foglaló Mátraszentimre felé. A Lengyeldi-galyán oldalazva hamarosan az MTA Piszkéstetői Obszervatóriumának kupoláját pillanthatjuk meg, majd egy villanypászta mentén szinte lezuhanunk a szlovák és
sváb telepesek által alapított egykori üvegműves faluba, Fiskalitáshutára, azaz mai nevén Mátraszentlászlóra.
Ezek az érdekes nevű, egykor üvegfúvásból, szénégetésből, erdei munkákból élő felső-mátrai telepes szlovák falvak csupán 1938-ban kaptak magyar nevet, így lett Ötházhutából Mátraszentimre, Felsőhutából Mátraszentistván és az általunk elsőként érintett Fiskalitáshutából Mátraszentlászló. Napjainkban egyetlen településbe tömörülve, üdülőfaluként funkcionálva próbálnak boldogulni. A Mátraszentistvánon elhelyezett kéktúrabélyegző a falvak közös szimbólumát, az 1942-ben felszentelt Szent István-templomot – közismertebb nevén Három falu templomát – ábrázolja, melyet egy félórás kitérővel kereshetünk fel.
Mátraszentistván határában a figyelmes szemlélő a valamikor, évtizedekkel ezelőtt burgonyatermesztésre használt Rebeka-kert parcelláinak ma is álló, mediterrán vidékeket idéző kősáncait fedezheti fel az erdő mélyén. Ezek a szederindával benőtt, masszív kősáncok a környékbeliek élni akarásának talán legmegkapóbb szimbólumai.
Mátraverebély felé továbbindulva az érdekes formájú Szamár-kő és az észak felé pazar kilátást nyújtó Newton-szikla érintésével érjük el a Nyugati-Mátra utolsó markáns sziklabérce alatt megbújó Ágasvári turistaházat. Az egykor szebb napokat látott, turisták előtt mindig nyitva álló ház kapuja ezúttal zárva, vendégeket leginkább csak hétvégenként fogad. A bélyegzőt a kerítés melletti kéktúrás tájékoztató táblán találjuk.
A kék jelzés a hőskorban az Ágasvári turistaháztól a hatalmas bronzkori sáncokkal körbevett Óvár szoknyáján oldalazva, a Hasznos felett emelkedő cserteri vár érintésével érte el Pásztót. Ennek az útvonalnak számos előnye
volt, lényegesen többet mutatott meg a Mátra nyugati peremén sorakozó látnivalókból, jobb volt a logisztikája, és a rá csatlakozó cserháti szakasz sem szorult állandóan módosításokra.
Egyetlen hátránya az volt, hogy Pásztóról egyből a Bableves csárdához vezetett, így a Tepke-gerinc teljes mértékben kimaradt a nagy kék út akkori vonalvezetéséből. Napjainkban az Ágasvári turistaháztól – a kompromisszum jegyében – egy helyenként szép kilátásokkal rendelkező, de saras, munkagépekkel széttaposott erdei szállítóúton, mintegy nyolc kilométeres ereszkedéssel érjük el a Mátra nyugati végpontját, a Mátraverebély határában lévő, bélyegzőhelyként is funkcionáló vasúti megállót.
Ez az az útvonal, amelyről olyan jó lenne sok szépet és jót írni, mert megérdemelné, de sajnos nem lehet. Mert nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a mátrai turizmus régi, megingathatatlannak tűnő, ikonikus bástyái egytől egyig omladoznak. Mátraháza jelképe, a Pagoda hosszú évek óta zárva van, a patinás Vörösmarty turistaház – ahol első két kéktúránkon még jókat ettünk – szintén, Galyatető egyik jelképe, a 30-as években épült Nagyszálló feldúlva, elvileg felújítás alatt áll, a munkálatok azonban szemmel láthatóan nagyon lassan haladnak. Az már csak hab a tortán hogy az országos kék jelzés Kékestetőtől Galyatetőig kanyargó, több mint hetven éven át szinte változatlan nyomvonala az elmúlt években jelentős mértékben megváltozott. A csendesebb, meghittebb hangulatú, Nyírjesi erdészház felé vezető útvonal helyett
kaptunk egy panorámásabbnak mondható, de az autóúthoz közelebb eső, valamivel forgalmasabb gerincutat, a kékesi adótorony alatt lefutó sípálya látványosan szép lejtője helyett pedig némi kerülővel, a Somor-patak völgyén átvágva, egy fiatalos bükkösben futó árnyas ösvényen kapaszkodhatunk fel az ország legmagasabb csúcsára.
Mindezek ellenére persze semmiképpen sem kell temetni ezt a szakaszt, a dolog lényege csupán annyi, hogy jelenlegi állapotában teljesen más hangulata van, mint akár csak pár esztendővel ezelőtt volt. A pozitívumok egy része mindjárt induláskor, már Galyatetőn szembejön velünk, a felújított Galya-kilátó és a pecsétnek is otthont adó, barátságos hangulatú turistacentrum képében.
A túra első felében, a Nagy-Lipót és a Nyírjesi kőbánya érintésével a Vércverésig mintegy bemelegítésképpen jóformán csak ereszkedünk. Az első komolyabb kaptató a Vércverés ormán
néhány évvel ezelőtt kialakított bélyegzőhely felé vezet fel. A 699 méter magas hegytető Kékesre néző, keleti oldalán ereszkedve, egy korábbi tarvágásnak köszönhetően kapjuk túránk talán legszebb panorámáját. A megmaradt, ezüstösen csillogó bükkfák törzse mellett lent a völgyben Parádsasvár piros tetős házikói sorakoznak, kissé távolabb, a Kékes hatalmas tömbje mellett a Keleti-Mátra zöldellő bércein át a Bükkig szállhat a tekintet, észak felé pedig a Karancs–Medves vidékén túl hullámzó felvidéki hegyek zárják a látóhatárt.
A Csór-hegyen egykor állt, lándzsahegyet formázó, csodaszép panorámával rendelkező Kós Károly-kilátóra ma már csupán néhány, a földből alig kilátszó vasdarab emlékeztet. A csúcsot magunk mögött hagyva hamarosan keresztezzük a Mátra-nyeregben éppen átbukó 24-es főutat, majd kisvártatva a Vörösmarty turistaházhoz érünk. A turistaházban nem is olyan régen még egy jó kis ebéd mellett bélyegezhettünk, a pecsét jelenleg a bezárt kapu előtti buszmegálló közelében, a kéktúrás tájékoztató tábla oldalán díszeleg.
Mátraházára érve egy átlagos hétvégi napon óriási nyüzsgés fogad. Az autós parkoló túlsó sarkában megbújó Mátra büfében azonban egy kis meglepetés is vár ránk. Az aprócska faház
egyik tartóoszlopán található kéktúrás pecsét mellé megkaphatjuk a lelkiismeretes vendéglátós által immár több mint másfél évtizede őrzött, különlegesen szép, kerek „pagodás” bélyegzőt is, amely igazi ékessége lehet füzetünknek.
A kék jelzés klasszikus útvonala több mint hetven éven át a sípálya mentén vezetett fel Kékestetőre. Ezt változtatták meg a közelmúltban a Somor-patak völgye felé kerülő, majd a Kékes délnyugati oldalában harántoló ösvényre, melyen a Jávoros-forrás érintésével juthatunk fel az ország legmagasabb csúcsára.
A bélyegzőt a 30-as években luxusszállodának épült, napjainkban szanatóriumként funkcionáló épületegyüttes portájának falán találjuk. Minden jó, ha a vége jó: az iskolai menzákat idéző, hangulatos Tető étteremben a finom falatok mellé megkaphatjuk a különlegesen szép, kerek, „Kékestető 1014 méter” feliratú, tévétornyot ábrázoló automata bélyegzőt is.
Az ország legszebb gerinctúrája, a Mátrabérc koronája és egyben a kéktúra talán legnehezebb szakasza ez, még akkor is, ha a Kékesről indulva vágunk neki a Sirokig tartó, nagyjából 22 kilométeres hullámvasutazásnak. Megállás,
kiszállás nem lehetséges. A Keleti-Mátra pazar gerincútjának ugyanis értelmes kiugrási pontja gyakorlatilag nincsen, ezt az embert próbáló, cserébe csodaszép szakaszt egyben, megszakítás nélkül érdemes teljesíteni.
A nemzeti színekben pompázó csúcskő mellől indulva a tévétorony kerítése mellett lépünk be a Kékes Erdőrezervátum oszlopcsarnokszerű, évszázados bükkerdejébe. Lendületes ereszkedéssel érjük el a Sötét-lápa-nyereg aprócska tisztását, majd a Szent Erzsébet-kereszt és az általam a formája miatt csak „kéktúrás sziklaként” emlegetett andezitformáció érintésével érkezünk meg az első világháborús turistaemlékmű által koronázott, 898 méter magas Sas-kőre. A Keleti-Mátra, de talán az egész hegység legszebb kilátópontján állunk. Lábunk alatt a Sirokig nyújtózó Mátrabérc hegyei sorakoznak, mögöttük a Bükk hatalmas, zömök tömbje emelkedik, valahol messze, a látóhatár pereméről pedig a
A Hármashatár erdészház egykori bélyegzőhely jelenleg remek sátorozóhely Az 1930-ban átadott első világháborós turistaemlékmű a Sas-kőn
zempléni hegyek halványan kéklő bércei integetnek hívogatóan felénk. Észak felől tiszta időben a felvidéki hegyek, déli irányból pedig a Mátrai Erőmű hűtőtornyai felett a végtelenbe nyúló alföldi rónaságok nyújtanak káprázatos panorámát.
Meredek, sziklatörmelékes ösvényen kezdjük meg az ereszkedést a Markazi kapu felé, ahonnan egy húszperces, kellemes erdei sétával érjük el a Felső-Tarjánka, más néven Hármashatár-nyerget.
A bélyegzőhelyként is szolgáló kis esőházban raklapokból hevenyészett priccsek segítik azokat a vállalkozó kedvű túrázókat, akik itt tervezik tölteni az éjszakát. Aki azonban jól fel van készülve az erdei sátorozásra, annak nagyszerű választás lehet az ide alig nyolcvan méterre, egy megkapóan szép kis tisztáson megbújó, tűzrakó helyekkel is ellátott Hármashatár erdészház.
„… itt van ez a ház is, hajdan erdészház, félig-meddig romlik, pusztul – egy időben turistaház is volt –, és nem ez az egyetlen az út során…”
Megdöbbentő, hogy a Másfélmillió… forgatása óta eltelt immár közel ötven esztendő, de Rockenbauer Pál szavai ma is ugyanúgy érvényesek, mint akkoriban. A régebben, évtizedeken át a bélyegzőnek is otthont adó, kissé elhanyagolt állapotban lévő házra éppen csak annyi gondot – és pénzt – fordítottak, hogy ne dőljön össze.
„Pedig ezért különösen kár, hiszen ezt, ha valaki törődne vele, még lehetne hasznosítani…”
Sinkó László hangosan kimondott, elmélázó gondolatait talán egyszer még meghallja valaki.
A Hármashatár erdészháztól Sirokig
Immár hat kilométerre vagyunk a Kékestől. A túra során idáig jóformán végig ereszkedtünk, beszélgetésre, nézelődésre kiválóan alkalmas volt ez a szakasz, de ennek az idillnek itt bizony vége szakad. A Keleti-Mátra egymást fűrészfogakhoz hasonlóan követő, ritkán járt, vadregényes csúcsai következnek.
A Nagy-Szár-hegy 743 méter magas platójára meredek kaptató vezet fel, ősöreg, kettétört és még álló hagyástölgyek közt kapaszkodva szinte minden fánál érdemes megpihenni. Minél feljebb kerülünk, annál inkább tárul fel mögöttünk a Kékes hatalmas tömbje felé
nyíló csodás panoráma, és persze az sem mellékes, hogy nézelődés közben némi levegőhöz is jutunk. Amennyiben kapaszkodás közben nem zihálunk túl hangosan, a hegytető ligetes tisztásán általában békésen legelésző állatok nem vesznek észre olyan hamar, így alkalmunk nyílik megcsodálni a Mátra erdejének négylábú lakóit, őzeket, muflonokat, szarvasokat.
Évszázados bükkösben, majd az egykor oly csodaszép fenyves irtásfoltja mellett ereszkedünk le a Cserepesi-nyereg évről évre egyre kisebb tisztására. Az előttünk magasodó 734 méter magas Cserepes-tető régi neve egyébként Palánk-tető volt, valószínűleg ezt a hegyet is valamiféle erősség koronázta egykoron.
A Cserepes-tető déli oldalán „harántolva” közelítünk a rettegett Oroszlánvár felé. Ebből az irányból szerencsére kényelmesen fel lehet mászni a Kompolthyak egykori sasfészkének maradványaihoz. Az Oroszlánvár falaiból mára alig maradt valami, a sáncok, árkok vonalaiból azonban sejthető az egykori alaprajz, és a törmelékek alatt komoly falmaradványok lapulhatnak még a földben. A vár romjai alatt
elnyúló tágas, füves tisztásról kapjuk utunk legszebb kilátását vissza, a Kékes felé.
Az Oroszlánvár brutálisan meredek, rettegett keleti lejtőjén szinte zuhanórepülésben érjük el a Domoszlói kaput, de csak azért, hogy – némi bozótharccal fűszerezve – mindjárt fel is kapaszkodhassunk a 620 méter magas Jagusra, majd a 637 méteres Nagy-Zúgóra. A lábaink már-már szinte citeráznak, így aztán nem csoda, hogy a Szederjes-tető meredeken emelkedő, kőzúzalékos ösvényéhez érve pár kósza pillanat erejéig a menekülési útvonalat keressük. Az viszont nincs, itt bizony menni kell. Lépésről lépésre jutunk fel a Szederjes-tető piros-fehér-zöld színekben pompázó, 675 méteres magasságot jelző csúcskövéig, melyet az egykoron itt állt háromszögelési gúla betontalpacskái vesznek körül. Ezeket megpillantva ismét Rockenbauer Pál 1979-ben elhangzott szavai jutnak eszünkbe:
„Ennek a kilátónak is használható háromszögelési pontnak a tetején tavaly én még voltam. Gyönyörű kilátás nyílott akkor innen a NagyZúgó, Oroszlánvár, Cserepes-tető irányába egészen a Kékesig.”
A Szederjes-tetőtől alig egy óra járásnyira található a Keleti-Mátra ikonikus, számomra valamiért legkedvesebb kilátópontja, az 507 méteres magasságból közel 30 méteres sziklafallal leszakadó, füves tetejű Gazos-kő. Órákig el tudnék itt üldögélni, bámulva a Galyatetőtől az Óbükk hegyein át a Tátráig hullámzó felvidéki tájat.
Az OKT mátrai szakaszának keleti végpontja volt korábban a siroki állomás
Mivel a kéktúramozgalmat 1952-ben, eredeti formájában a vasutas természetjárók írták ki a tagok részére, ahol csak lehetett állomások és vasúti megállók szolgáltak bélyegzőhelyként is. Ez aztán későbbiekben is így maradt, így a mátrai szakasz keleti vég-
pontja évtizedeken át a Gazos-kőtől nagyjából másfél óra járásnyira lévő siroki vasútállomás épülete volt. Mivel a Kisterenye–Kál–Kápolna vonalon a személyszállítás már hosszú évek óta szünetel, használható közösségi közlekedésért még két kilométert kell megtennünk az aszfalton az első siroki buszmegállóig.
A Parádi-medencében zötykölődő autóbusz ablakából időnként, pár pillanat erejéig újra felsorakoznak előttünk a Keleti-Mátra vadregényes bércei. A Gazos-kő, a Szederjes-tető, a Nagy-Zúgó, az Oroszlánvár, a Cserepes-tető, majd végül a tévétorony koronázta Kékes látványára egy csapásra a múlt ködébe vesznek a megpróbáltatások, és mire Mátraházára érünk, már pontosan tudjuk: ide még visszajövünk.
Térkép: Bába Imre
Lévai Zsuzsa
Szerencsére ma már
nagyon sokan ismerik és használják a Balaton körüli bringakört, ezért most azt mutatjuk meg, milyen lehetőségeink vannak eltávolodni a parttól, ha biztonságos, ugyanakkor látványos és élvezetes utakra indulnánk. Természetesen a parti menti útvonalat sem hagyjuk szó nélkül, hiszen ez az alfája és ómegája a balatoni kerekezéseknek. Hogy képet kapjunk a mostani állapotokról, áttekintjük, milyen újdonságok, fejlesztések történtek a tó körül az elmúlt években.
Meg-megújuló
Ismerjük, használjuk, szeretjük – és szeretünk rá panaszkodni. Aki az elmúlt években rendszeresen szokott bringázni a Balaton körül, tapasztalhatja, hogy szakaszonként nagyon eltérő képet mutat az utak minősége és milyensége. Hol ősrégi, felpúposodott aszfalton kell rodeózni, hol pedig szinte kerékpáros sztrádának is nevezhető részeken gyönyörködhetünk a tájban. Az összképet tovább színesíti, hogy a táj adottságai miatt a kör egy részén önálló kerékpársávok épültek, máshol viszont alacsony forgalmú közutakra, utcákra visznek a jelzések.
A jó hír, hogy a bringakör 2019-ben kezdődött komplex, szakaszonkénti felújítása sokat haladt, és mára több mint a felén túl is jutott. Másrészt 2022-ben a gazdasági megszorítások miatt leállt és azóta is szünetel a projekt, így sok északi parti fejlesztés még várat magára.
A legfontosabb újdonságok közé azok tartoznak, ahol új, önálló kerékpárút épült, vagy egy forgalmas, balesetveszélyes szakaszt lehetett kiváltani. Ezek közül is kiemelkedik, hogy végre bezárult a bringakör: ezentúl nem kell kimenni a 71-es főútra Balatonrendesnél, mivel megépült az új, 2 km-es kerékpárút a vasúttal párhuzamosan, jelentősen növelve a bringakör biztonságát. Nagy visszhangot kiváltó beruházás volt korábban a tó délnyugati partjánál lévő szakasz újjáépítése is, aminek egyrészt igazi bringasztráda lett a hozadéka, másrészt a mai napig fájóan hiányoznak az autóút építése miatt kivágott, árnyékot adó fák.
Az északi parton ki kell emelni a Tihany és Örvényes közötti részt, ahol a keskeny, rossz állapotú kerékpárutat elbontották, és a helyére egy 3,3 méter széles, tükörsima, új kerékpárút épült. Sajnos nem mindenhol van lehetőség erre, de igény volna rá, főleg az északi parton, ahol nagyobb az épített kerékpárutak aránya.
Fonyódon a látvány kapott elsőbbséget, hiszen az Árpád part korábban nem volt a bringakörút része. Nyáron
A teljes Balatoni Bringakör a Természetjárón
Itt megtalálod a térképes útvonalat és a letölthető gpx-et, valamint az útvonalhoz rendelt rengeteg hasznos és kifejezetten a bringásoknak szóló információt: fedett kerékpáros pihenőket, ivókutakat és szervizoszlopokat, hogy milyen látnivalóknál érdemes megállni vagy akár egy kisebb kitérőt tenni, valamint a strandok listáját is.
ugyan óvatosan kell haladni a strandolók miatt, de a pazar látványért mindenképp megérte a módosítás: lenyűgöző, zavartalan kilátást kapunk a tanúhegyek felé.
Bár most csak néhány látványos változást emeltünk ki, összességében a bringakör megújulásában egyelőre a déli part áll nyerésre, hiszen az ottani nyomvonal kb. 80-90%-a elkészült. Mivel itt az útvonal túlnyomó része alacsony forgalmú utcákban vezet, a munkálatok sok esetben a meglévő utak szélesítését és aszfaltozását, valamint burkolatjelek festését és táblák kihelyezését jelentették.
Nagyon várunk még jó néhány, már tervbe vett fejlesztést, amelyek rendkívül sokat dobnának a bringakör általános állapotán. Balatonszepezd hírhedt Virius utcai meredek lejtője régóta ilyen téma, hiszen rendkívül balesetveszélyes a felgyorsult bringásokat egyenesen a 71-es főútra érkeztetni. A teljesen felújítandó szakaszok közül is kiemelkedik a bringakör egyik legrégebbi – és legrosszabb állapotban lévő – szakasza, a Tihany és Balatonfüred közötti néhány kilométer. Igazi örömünnep lesz, amikor végre ezt is felújítják, még ha el is kell bontani az egyébként már a tájképhez tartozó, de funkciójukat vesztett rondellákat. Balatonakarattyán pedig egy tervezett nyomvonal-módosítás kivezetné a bringásokat a Balaton egyik legszebb kilátását biztosító magaspartra, azaz a Kisfaludy sétányra.
Ha már kívülről-belülről ismerjük a Balatoni Bringakört, valamint körbetekertük minden irányban és évszakban, érdemes letérni a megszokott utakról, és új, a tóparttól eltávolodó útvonalakat is kipróbálni. Lehet, hogy soka-
kat meglep, de több mint 1000 km kerékpározható útvonal áll rendelkezésünkre a Balaton környékén – miért is ne használnánk ki ezt a lehetőséget? Épített és jelölt kerékpárutak, hegyi útvonalak, rövid és hosszú körtúrák számtalan kombinációja rejlik a hálózatban.
Ahogy a tóparttól kicsit eltávolodunk, úgy tárul fel igazán a Balaton sokszínűsége. Autóval és gyalog is számtalan zugát bejárhatjuk ennek a csodás tájnak, de egyre hangsúlyosabbá és népszerűbbé válik a kerékpáros tu-
rizmus is. Nem véletlenül: jellegzetes miliőjű apró falvai, a romantikus várromok, a múltidéző templomromok, a szőlővel borított barátságos lankák és a rejtett kilátópontok sokszor csak két keréken mutatkoznak meg. Ma már annak sincsen akadálya, hogy hosszabb és nagyobb szintemelkedést tartalmazó utakra is el merjenek indulni azok, akik eddig csak kisebb távokra vállalkoztak, hiszen sok helyen bérelhető elektromos kerékpár is. Talán ennek, de a több mint hetven jól kitáblázott tematikus útvonalnak is köszönhető, hogy olyan helyekre is elkerekezhetünk, ahova eddig nem is gondoltuk, hogy lehet – vagy hogy érdemes.
A következő összeállításunkban öt területre bontottuk a Balaton környékét, hogy könnyebben áttekinthessük, milyen lehetőségeik vannak a kalandokat kereső bicajosoknak, akik szívesen fedeznek fel új útvonalakat. Elsősorban a szilárd burkolatú, védett kerékpárutakat kerestük, mivel a hobbikerékpárosok többsége ezeket az útvonalakat keresi.
Ki mondta, hogy a déli part lapos?
Szerencsére egyre több, a part menti településektől kivezető, a délebbre fekvő területeket a Balatonnal összekötő kerékpárút épül. Balatonberényből a Kis-Balaton felé indulhatunk el, Fonyódról Csisztafürdő érintésével
2024-ben egy új, 400 km hosszú körön is körbetekerhetjük a Balatont. A kitáblázott, 12 szakaszra bontott útvonal nem csupán hosszában és nyomvonalában, de sok minden másban is különbözik a tóparton vezető, hagyományos útvonaltól. A főleg graveleseknek kedvező, de montival vagy e-bike-kal is jól járható kör rengeteg, parttól távolabb eső látnivalót érint, ugyanakkor időnként vissza-visszatér a tó partjára is. A versenyszelleműek örülni fognak az ötven kihelyezett QR-kódnak is, hiszen azok leolvasásával akár másodperces pontossággal versenyezhetünk magunkkal, barátainkkal, sporttársainkkal a teljes körön vagy akár egyes szakaszokon is.
akár Somogyvámosig tekerhetünk, de Balatonboglárról, Szántódról és Siófokról indulva is eltávolodhatunk a nyüzsgő parttól. Sajnos még nem beszélhetünk összeérő hálózatról, így sokszor nehéz körtúrát szervezni anélkül, hogy ne kelljen közútra kimenni.
Azonban ha bele akarunk kóstolni abba, mit is tud nyújtani az unalmasnak bélyegzett déli part, érdemes a Szántódról induló túraútvonalat választani. Ezen a körtúrán megtapasztaljuk, milyen is a Somogyi-dombság síknak nem nevezhető útjain tekerni, miközben igazi élménybringázást biztosít a hosszú erdei kerékpárút. Egészen Jabapusztáig távolodunk a parttól, de útközben több olyan látnivalót is útba ejthetünk, amikhez kisebb-nagyobb kitérővel lehet eljutni: a szántódpusztai majorság szépen felújított épületeit vagy a Kő-hegyi kilátóból nyíló, lenyűgöző panorámát kár lenne kihagyni. A közepes nehézségű túrát e-bike-kal és egy kis kerékpáros gyakorlattal bárki gond nélkül teljesítheti.
Keszthely és környéke igazi bringás paradicsom. Számtalan jelölt és tematikus útvonal, bringás pihenők, természeti és kulturális látnivalók sokasága hálózza be a Balaton nyugati végét. Teljesen eltérő karakterisztikájú útvonalakat is kipróbálhatunk egymás után: sík- és hegyvidéki terep itt jól megfér egymás mellett. A grófi Festetics család két évszázados jelenléte lépten-nyomon tetten érhető a térségben: kastély, múzeum, kilátó, állatpark, vadász- és fürdőház vagy éppen a balatongyöröki Szépkilátó is a főúri családhoz kapcsolható, amelyek kitáblázott, gyerekbarát útvonalakon is felkereshetőek. A városi környezettől kicsit eltávolodva pedig olyan látványos-
Keszthely és Fenékpuszta
között húzódik a híres Fenyves allé – Fotó: Lévai Zsuzsa
ságokkal fűszerezhetjük túráinkat, mint a Fenyves allé vagy a rendkívül hangulatos, Keszthelyt és Hévizet öszszekötő kerékpárút. Aki épp itt kóstolna bele a Balatoni Bringakörbe, annak remek, családbarát lehetőség az a kis kör, amit Balatongyörökről indulva nyugat felé Balatonmáriafürdőig tekerve hajózással zárhatunk be.
Aki a nehezebb kihívásokat keresi, annak ajánljuk a Keszthelyi-hegységet átszelő erdei bringautat. Ha pedig egy kicsit hosszabb túrát is bevállalunk, akkor kihagyhatatlan úti cél a KisBalaton kör.
Kedvcsináló túrabeszámolónkat a QR-kód segítségével olvashatod el
A Balaton körül immár öt komplex kerékpáros szolgáltató pontot találunk: Balatonfüreden, Badacsonytomajban , Balatonföldváron és Keszthelyen , valamint egyet Kapolcson is. Ha bármire szükségünk van biciklis témában, itt megtaláljuk: kerékpárbérlés, szerviz, túratippek és vezetett túrák is a szolgáltatás részei. Rengeteg kerékpár közül választhatunk, legyen az hagyományos vagy e-bike, országúti, trekking, mountain bike vagy gravel, felnőtt és gyerek kivitelben is.
A Balaton-felvidék az elbűvölő kis falvaival, a Kálimedencével és a tanúhegyekkel az egyik legvonzóbb része a térségnek. Kerékpáros szemmel nézve azonban nincs könnyű dolgunk, ha két keréken (és szilárd burkolaton) szeretnénk bejárni, márpedig ez illene a leginkább a mediterrán hangulatú tájhoz. Igaz, hogy sok, ajánlott kerékpáros útvonalat jelző táblával találkozunk az utak mentén, de sem a burkolat minősége, sem a sokszor nagy forgalom nem csábít kerékpározásra épp a legnépszerűbb környéken. Önálló kerékpárutat szinte egyáltalán nem találunk Tihany és Tapolca közt, éppen ezért különösen örültünk a Raposka és Szigliget közt megépült új bringaútnak. Vétek is lenne nem kihasználni, ezért terveztünk egy olyan körtúrát, amely a lehető legbiztonságosabb útvonalon köröz a tanúhegyek között. Tapolcáról indulva a két legnagyobb tanúhegyet kerüljük meg a nem túl hosszú és könnyű túrán: a Szent György-hegyet és a Badacsonyt. A kettő között pedig felfedezzük Szigliget partjait, vagy akár a lenyűgöző panorámájú várat is meglátogathatjuk.
Tihanyt nem kell bemutatni senkinek: itt áll az 1055-ben alapított bencés apátság temploma, itt alakították ki Magyarország első tájvédelmi körzetét, és nyáron itt koncentrálódik az egy négyzetméterre jutó legtöbb turista a Balatonnál. Az talán kevésbé közismert, hogy a
település csupán kis részét foglalja el a félszigetnek, és a tömeget kikerülve erdők, dűlők, szőlők, levendulások és kisebb-nagyobb hegyek, dombok közt kalandozhatunk – akár két keréken. A faluba vezető és a part menti kerékpárutat már sokan ismerik, mi viszont egy alternatív, jól kitáblázott és sokkal kevésbé ismert útvonalat ajánlunk, ami a Tihanyi-félsziget rejtett zugaiba is bepillantást enged. Áttekerünk Sajkodon, az eldugott kis nyaralótelepen, majd felfedezzük a terület belső, dűlőutakkal átszőtt részét. Erdei utakat és a romantikus miliőjű Belső-tó partját is érintjük, de kihasználjuk az épített kerékpárút előnyeit is. Ez az élményekben gazdag útvonal felerészben földúton vagy murvás úton halad, de egyébként se száguldozni jövünk ide: számítsunk rá, hogy lépten-nyomon olyan látvány tárul elénk, amely miatt érdemes hosszabban is elidőzni egyegy ponton, vagy akár kisebb-nagyobb kitérőket tenni.
Felsőörstől a part felé látványos útvonalon vezet a kerékpárút – Fotó: Sztankó Bálint
A tó keleti csücskében sok lehetőségünk nincs kitérőket tenni, hacsak nem a Velencei-tó vagy a főváros a cél, mivel a Budapest–Balaton (BuBa) kerékpárút Balatonakarattyán csatlakozik be a bringakörbe. Egy kicsivel északabbra azonban máris egészen más a helyzet, ugyanis a Balatonfűzfő–Balatonalmádi–Alsóörs és Veszprém alkotta háromszögben a térségben szokatlanul sok önálló kerékpárút épült. Persze nem mindenhol van erre lehetőség, mégis példaértékű, hogy itt nem különálló vonalakat, hanem hálózatszerű mintát rajzolnak ki a bringautak. A Balaton kulturális és történelmi központjának is nevezhető Veszprém már több szálon is összekapcsolódott a tóparttal – már ami a kerékpározási lehetőségeket illeti –, ezért olyan körtúrát tudunk ajánlani, amely a települések között végig biztonságos, forgalomtól elzárt úton vezet. Balatonalmádi hangulatos utcáiból egy régi vasúti vonal helyén kialakított bringaúton tekerhetünk a Vödör-völgybe, végig természetes
Alsóörsön kitérhetünk a Somlyó-hegyi kilátóhoz – Fotó: Sztankó Bálint
környezetben. Röviden beköszönünk Veszprémbe, majd rákanyarodunk a vadonatúj, néhány éve épített útra: egészen a partig tökéletes burkolaton, pazar látványú nyomvonalon gurulhatunk. Alsóörsre érve a Balaton is kibukkan a láthatáron: itt már szinte sajnálni fogjuk, hogy vissza kell térnünk a partra.
Nyisd meg a túrát a QR-kód segítségével!
● Zöld alapon sárga kerékpárt ábrázoló táblák jelzik a Balatoni Bringakör útvonalát. A kerékpáros tábla sokszor kiegészül zöld alapon fehér feliratokkal, a következő települések nevével és km-ben megadott távolságával.
● Többféle számozással is találkozhatunk a táblákon, ezért nem árt tudni, hogy a Balaton körüli bringakörutat a 10-es szám jelöli. Ezenfelül északon (Keszthelytől Balatonakarattyáig) a bringakörút egybeesik a magyar számozás szerinti 1-es fő kerékpáros gerincúttal és egyben a nemzetközi EuroVelo 14 útvonallal is, ezért mindhárom számozással találkozhatunk.
● Az útirány- és útvonaljelző táblákon jellemzően két település nevét látjuk: a felső a távolabbi, általában egy útszakasz végét jelöli, az alsó pedig a következő település neve.
● Találkozunk megerősítő táblákkal is, melyek az útirány megerősítésére szolgálnak. Ezeken szöveg nem szerepel, csak útszám, a körtúra betűjele vagy az attrakciók ikonja.
● Sok helyen jelöltek ki leágazó útvonalakat, körtúrákat, ezekre különböző színű négyzetekben fehér betűjelek utalnak. A betűjel mindig körtúrát jelent, általában a bringaútról indul, és oda is tér vissza. Az „A” mindig egy alapkört jelent, a többi betű alatt levő útvonalak ezekre épülő vagy ezekhez kapcsolódó különböző variációk. A különböző színek pedig egy útvonal tematikáját, területét mutatják (pl. a Kis-Balatont világoskék kocka, a Keszthelyi-hegységet sötétzöld színű kocka).
Pál Máté
Fotók:
Supka Bálint,
Pál Máté
A Radnai-havasokban
megtett több mint
58 km-es gerinctúra minden egyes csúcsáról
új nézőpontból tárult fel előttünk a hegység, miközben megtapasztaltuk a kora nyári időjárás legkellemesebb arcát, a zöld szinte összes árnyalatával kiegészítve.
Mielőtt belevágnánk a négynapos magashegyi kalandozásba, érdemes alaposabban megismerkednünk a leadben szereplő hegységgel.
A Radnai-havasok (románul: Munţii Rodnei) Erdély északi részén, az ukrán határtól légvonalban alig 20 km-re helyezkedik el. A KeletiKárpátok legmagasabb hegyvonulatát északról a Visó (Vișeu) folyó, illetve völgyön túl magasodó Máramarosi-havasok (Muntii Maramureșului) határolja, délről pedig a Nagy-Szamos völgye választja el a Borgói-hegységtől (Munții Bârgăului). Nyugat felé tekintve a Széples (Munții Țibleș) hegyvidéke, keletre pedig a Szuhárd-hegység (Munţii Suhard) a közvetlen szomszédai.
A kelet–nyugati irányú, jellegzetes alpesi vonásokat magában hordozó, 2000 méter feletti főgerinc szinte egészét vastag jégtakaró fedte a földtörténeti jégkorszakok során, így nem meglepő, hogy a glaciális formakincsek sokaságával találkozunk a hegyvidéket járva. A meredek, sokszor éles hegygerincek és a morénák határolta, sziklamedencékkel és tengerszemekkel tarkított völgyek mind-mind a jég egykori munkájára utalnak. Egyes kutatások rámutattak arra is, hogy a legutolsó kis jégkorszakban, a 14. században is visszatért az állandó jégtakaró a Radnai-havasokba, ezekből aztán mikrogleccserek alakultak ki, amelyek felszínformáló hatását még a 20. század elején is szabad szemmel lehetett tanulmányozni.
Talán kevesen tudják, hogy a Radnai-havasok rejti az egykori Magyarország legmagasabb csúcsát, a 2303 méteres Nagy-Pietroszt ( Vârful Pietrosul Mare) is. A második bécsi döntést követő vérzivataros időkben, 1940 és 1945 között az országunk akkori legmagasabb pontja Horthy-csúcsként íródott be a régmúlt földrajzkönyveibe. A csúcsnak ezenkívül is számtalan magyar vonatkozása van, hiszen a Nagy-Pietrosz első dokumentált megmászása is magyarok nevéhez fűződik, a csúcson pedig már az 1900-as évek elején egy meteorológiai állomást tervezett a híres geográfus, Cholnoky Jenő.
Bár minden lehetősége adott lenne rá, hogy messzi földön is híressé váljon a hegység, a Radnai-havasokat csak néhány elhivatott túrázó és a legnépszerűbb természeti látnivalókat kerülő bakancsos turista keresi fel évente. A tömegturizmust csak hírből ismerő hegyvidéken csak pontszerű turisztikai fejlesztések zajlanak, ezek közül említést érdemelnek a borsafüredi sípályák, amelyeket a Keleti-Kárpátok legjobbjai között tartanak számon. A kevésbé meredek részekkel tarkított főgerinc a téli időszakban ideális a túrasízésre is, a nyári időszakban pedig kedvező időjárás esetén előmerészkednek a paplanernyősök is. Az szinte biztos, hogy nagy tömegre egyik évszakban sem kell számítani,
Borsa városa felől nézve mutatja talán a legalpesibb arcát a Radnaihavasok
A túra alapos megtervezése természetesen esszenciális, internetről és túrakönyvekből tájékozódva először érdemes eldönteni a tervezett túra irányát és pontos hosszát, a be- és kiszállópontokat, illetve feltérképezni a potenciális sátorozóhelyeket és vízvételi lehetőségeket is. Ha ezzel megvagyunk, foglalkozhatunk tovább a felszerelések rendezésével. Menedékházak hiányában mindenképp vadkempingezéssel kell számolni, amihez természetesen kelleni fog egy strapabíró sátor, egy lehetőleg könnyű derékalj és egy megfelelő hőmérsékletű hálózsák is. A 40-50 literes hátizsákjainkat nem érdemes túlpakolni, de mindenképp számolni kell még a főzőfelszerelésekkel, a változatos időjárásnak megfelelő öltözékkel és váltócipővel, valamint az egyéb kiegészítők súlyával is (elsősegély-felszerelés, elektronikai eszközök, személyes holmik stb.).
és ezzel már el is kanyarodtunk odáig, hogy miért is vonzott minket már hosszú évek óta a Radnai-havasok túraterepe.
A Radnai-havasok főgerincének alapos bejárása általában öt-hat napos vállalkozás, ám megfelelő tervezéssel és feszített utazási időkkel négy napba is be lehet sűríteni a leglátványosabb részeket. Mivel számunkra is az idő kérdése volt a legfontosabb, az utóbbi verzió mellett döntve, csütörtök kora hajnali indulás után dél körül érkezünk meg Borsa településére.
Az álmos kisváros 650 méteres tengerszint feletti magasságban, a Tiszába torkolló Visó folyó partján fekszik, szép idő esetén pedig csodás kilátás nyílik a városból a NagyPietrosz tömbjére. Az autónkat egy központi lakótelep parkolójában hagyjuk, a szomszédos kocsmában érdeklődve kiderül, hogy a környék biztonságos, ezért a pakolás után nyugodtan kortyolunk bele kissé jellegtelen kávénkba, melyet a főút melletti bisztróban kérünk ki. Bár sok helyen olvastuk, hogy a gerincen uralkodó nyugati szelek miatt érdemes nyugatról kelet felé haladni a gerinctúrán, egy másik túráról szóló beszámoló és némi személyes elhatározás után arra jutunk, hogy megfordítjuk az irányt. Buszunk már elment, így taxiba pattanunk, hogy alig harminc perc alatt a Radnai-hágó felé vezető úton, Lálatorok (Gura Lalei) elhagyatott házainál találjuk magunkat.
Az első napi túránkon a kék kör jelzést követjük, amely meglepően sűrűn felfestve, viszonylag jó állapotban mutatja az utat egészen az 1920 méteren fekvő Kis-Lála-tóig. A nehéz táskák és a 900 méteres szintemelkedés miatt az első nap (szokásos módon) a legfárasztóbb, így kifejezetten jólesik megérkezni először a Nagy-Lála-tó partjára, majd friss forrásvízzel felvértezve leheveredni a 120 méterrel magasabban fekvő kistestvér partján kijelölt táborhelyre.
Bár a Radnai-havasok területe 1997 óta nemzeti parknak minősül, a természetvédelmi törekvéseknek szinte semmilyen nyomát nem látjuk a hegység közvetlen környezetében. Általános a túllegeltetés és a szemétlerakás, a fakitermelés nem tűnik túlságosan ellenőrizettnek, ahogy a hegységbe behajtó motorikus járművek száma is évről évre növekszik. Egységes és fenntartható turisztikai és környezetvédelmi fejlesztések hiányában már annak is örülni kell, hogy az elmúlt években kijelölt sátorozóhelyeket hoztak létre, korlátozva ezzel a hegységben éjszakázók lehetőségeit. Ellenőrzésre persze nem nagyon lehet számítani, ezzel együtt érdemes ezeket a kijelölt helyeket használni, hiszen általában szép fekvésűek, a közelben források vannak, és ha úgy adódik, akár lelkes túrázókkal is könnyűszerrel megismerkedhetünk.
A Lála-katlan látványos sziklavilága között megbúvó Kis-Lála-tó a hosszú teknővölgy legfelső részén található, a Bila-Lála Rezervátum részeként pedig a nemzeti parkon belül is külön védettséget élvez. Kempingezni több mint ideális a helyszín, hiszen rálátunk a völgy alsó részén kitáruló tájra, illetve a felettünk magasodó Ünőkő 2279 méteres csúcsára is. Érkezésünkkor csak egy jászvásári román srácot találunk még rajtunk kívül, néhány szót váltunk vele, majd elfogyasztva az első napra betervezett sörmennyiséget és az egyszerű vacsoránkat, nyugovóra térünk.
Másnap reggelre megérkezik a beígért napos idő, így már egészen korán levesszük a vastagabb rétegeket, igaz, ehhez az is kell, hogy erősen meredek részeken érjük el először a Lála-nyerget, majd innen már a piros sáv jelzésen folytatja az Ünőkő (Ineu) csúcsát. A félszigetként kiemelkedő Ünőkő a Radnai-havasok keleti részének legmagasabb pontja, egyben az egész hegység második legmagasabb csúcsa is.
Az észak felé leszakadó vad, meredek hegyoldalak az egykori gleccserek nyomait mutatják, dél felé azonban szelídebb lankák váltakoznak, a távolban pedig már szemügyre vehetjük a Borgói-hegységet és a Kelemen-havasokat (Munții Călimani) is. Hála a szép időnek, egészen a Nagy-Pietroszig belátjuk az előttünk kanyargó főgerincet, itt válik végre kézzelfoghatóvá a gerinctúránk a maga teljes valójában.
Méregzöld hegyoldalak között haladunk tovább aznapi célunk, a Gargaló-nyereg (Şaua Gărgalău) felé, és szinte csak úgy faljuk a kilométereket. Még úgy is, hogy a Radnai-havasok egyik legtechnikásabb szakaszát is itt kell leküzdenünk, a Csisa-csúcs (Muntele Cişia) környékén ugyanis olyannyira elkeskenyedik a
Valamivel 2000 méter felett a Lála-nyereg felé tartva, közvetlenül az Ünőkő csúcsa alatt
A második és harmadik napon állandó társunk volt a főgerincen végigfutó piros sáv
gerinc, hogy kézzel is rá kell segítenünk a füves-sziklás éleken való átkelésnél. Némi elővigyázatosság azért nem árt, igaz, lecsúszni nincs hová, az alattunk elterülő „mélység” mindössze néhány méteres. A kicsúszásnál a hegység jóval nagyobb veszélyeket is rejt, amelyek elsősorban a kiszámíthatatlan időjárásból adódnak.
Sűrű köd esetén az alig kitaposott ösvényekről való letérés és eltévedés, egy-egy erősebb vihar következtében pedig a villámtevékenység miatt
kell óvatosnak lennünk, utóbbi esetben javasolt a főgerinc minél hamarabbi elhagyása. Ha jó az idő, és a bokánkat se rándítjuk meg, elég csak a nyájakra, vagyis inkább az őket őrző pásztorkutyákra figyelni. Az egyik pihenőnk alkalmával helyiekkel beszélgetve kiderült, hogy a nemzeti park a bakancsos turizmus felfuttatásának reményében elérte, hogy a Radnai-havasok pásztorai jobban figyeljenek a kutyáikra, időben hívják be őket, és ne engedjék szabadon garázdálkodni a jószágokat. Elképzelhető, hogy pont ezért, de szerencsére az egész négy nap alatt nem találkoztunk pásztorkutyákkal, vagyis ez így nem teljesen igaz, de erre még hamarosan visszatérünk.
A fárasztó, sokszor hullámzóan fel-le váltakozó terep több csúcsnál is megállásra késztet minket. Nemcsak a pazar kilátást élvezzük, de előkerül a szokásosnak mondható koszt is: házi kenyér, helyi sajt, otthoni kolbásztrió, amelyek nélkül gyakorlatilag egy métert se teszünk már magashegyi túrákon. A nagy magányunk aztán egy csapásra megváltozik amikor a 2159 méteres Gargaló csúcsára érünk. Hirtelen tele lesz túrázókkal a hegy, amit azután már nem is csodálunk, hogy kiderül, Borsafüred (Complex turistic Borșa) felől 500 méter szintemelkedést meg lehet spórolni az egész évben járó sífelvo-
A Radnaihavasok kijelölt táborhelyei mellett megannyi csúcson találunk bivakolásra, sátorozásra alkalmas helyeket is
nóval, ami után az Asztal-rét (Poiana Ştiol) felől jelzett úton lehet megközelíteni a Gargalót.
Házi kovászos kenyér, falusi kolbász és friss román pásztorsajt, a hegyvidéki vándorlások legfontosabb energiaforrásai
A csúcson legalább húsz-harminc ember van, a mellénk leülő középkorú helyi túratárs pedig kedvesen megkérdezi, hogy nincs-e esetleg egykét csokink a feleségének, akit láthatóan megviselt a fárasztó csúcsmászás. Természetesen azonnal adtunk nekik némi édességet, cserébe pedig egy perccel később már két kis üveges Ursus sört iszogatva bámészkodtuk ki magunkat a hegyről. A jóleső csere végén még azt se bánjuk, hogy újdonsült barátunk egy közös képet kér tőlünk, persze úgy, hogy kezünkben a román zászlót tartjuk kissé megszeppenve.
Második esténk helyszíne a Gargaló-nyereg utáni kijelölt sátorozóhely, néhány száz méterre
a Ló-havas csúcsa (Muntele Cailor) alatt déli irányban. A kiterjedt füves legelő tökéletes kempingezéshez, de aki épp sátor nélkül keveredik erre, annak mentsvár lehet a közeli Gargaló bivakház (Refugiul Gărgălău), bár jó időben, hétvégenként ne számítsunk szabad helyekre. A kijelölt táborhely közvetlen közelében két bővizű forrás is található, melyek közül az egyik kiváló lehetőséget nyújt a fürdésre. Mi sem teszünk másként, jólesik lemosni az elmúlt két nap porát, igaz, a 10 fok körüli forrásvízben csak néhány másodpercig élvezhetjük a Radnai-havasok-féle jakuzzit. Felfrissülve mászunk vissza a nyereg felé térerő után kutatva, sikeres internetvadászatunk végén pedig a nehezen megunható naplemente fényeiben térünk vissza a sátrakhoz.
Harmadik nap
Reggel beletörődve konstatáljuk, hogy a rögtönzött szemetesünket egy ügyes róka megdézsmálta, legközelebb már erre is job-
A főgerinc egyes részein sikerült még elcsípnünk egy-egy virágzó rododendronmezőt
Csend, magány, nyugalom, és végtelen zöld hegyek, amerre csak elláttunk
ban figyelünk. A pakolás után folytatódik a Radnai-havasok hullámvasútja, a mai napi nem túl hosszú szakasz nehézsége igazából ezekből a fel- és lemenetelek által összegyűjtött szintekből adódik. A széles gerinceken könnyű a haladás, egy-egy kőtörmelékes szakasz, valamint helyenként sűrű törpefenyvesek nehezítik csak az előrehaladást.
Az egyik ilyen fenyves végén, amikor már épp azt hittük, hogy eltévedtünk, találkozunk egy
kedves marosvásárhelyi magyar párral. Csak egynapos túrákra kapaszkodnak fel a gerincre, igaz, ezek alatt sokszor 1300-1400 méternyi szintkülönbséget is megtesznek. Jó 15 percet beszélgetünk velük, amiből leginkább az erdélyi medvék helyzetéről tudunk meg érdekes információkat, többek között azt is, hogy a Radnai-havasokban a medvék inkább a hosszú kifutású, érintetlen, sűrű fenyőerdőkkel benőtt déli völgyeket kedvelik, és nagyon ritkán kapaszkodnak fel az erdőhatár felé.
A búcsúzás után már látjuk a közeli Puzdra csúcsát (Vârful Puzdrelor), amelyet délről kerülünk, innen pedig már csak néhány kisebb „pukli” választ el minket az egész túránk legszebb kilátást adó magaslatáról, a 2074 méteres Repedő-csúcstól (Vârful Repedea). A szeles, néha felhős időjárás a nap vége felé megnyugszik, halkan mozgolódnak csak a fűcsomók körülöttünk, mi pedig büszkén kémleljük a horizonton az Ünőkő csúcsát, tudjuk, hogy már így is egészen szép távot megtettünk. A Repedő-csúcsot (Vârful Repede) északról kerülve ismét kijelölt táborhelyet találunk, ám mivel vizünk már nincs, mindenképp le kell ereszkednünk a kissé távolabbi Repedő-patak völgyfőjébe. Mivel itt is van egy kijelölt sátorozóhely, az éjszakát itt töltjük csodás kilátással a Rebra és a Nagy-Pietrosz csúcsaira.
Mielőtt még felállítjuk a sátrakat, hirtelen közeledő pásztorkutyákra leszünk figyelmesek a távolban. Az eddigi pozitív tapasztalatok már
Harmadik, egyben utolsó táborhelyünk a Repedő-patak völgyfőjében, varázslatos kilátással a Rebra és a Nagy-Pietrosz csúcsaira
Újdonsült helyi pásztor barátunk, aki igazából csak a testvérét helyettesíteni „ugrott be” néhány napra
elkényelmesítettek minket, de próbálunk nyugodtak maradni a hatalmas jószágok között, amíg kisvártatva megjelenik a pásztorember is. Ital már van benne, de annyira azért még józan, hogy meglepően jó angolsággal elmagyarázza, ez igazából nem is az ő nyája, hanem csak Olaszországból érkezett haza besegíteni a testvérének. Végül is a hegyi pásztoroknak is jár a szabadság, gondoljuk, mindenesetre meglepően tapasztaljuk, hogy a sokszor vérszomjas jószágok azonnal hallgatnak az átmeneti gazdára, és ugatás helyett leginkább csak ledőlnek a fűre közvetlenül elénk. Ki tudja, talán végre ők is csak némi simogatásra vágynak. Rajtunk kívül még egy fiatal francia pár is legalább ennyire meglepődik a kutyák attrakcióján, elmondásuk szerint nekik is voltak már rossz tapasztalataik a kutyákkal Románia-szerte.
Negyedik nap
Utolsó napunk hajnalban kezdődik, még fel sem kel a nap, amikor már készül a kávé és a zabkása. A gyors pakolás végén éppenhogy megsütik az első napsugarak a Nagy-Pietroszt, amikor már az első kaptatókat szeljük, viszsza kell ugyanis kapaszkodni az 1984 méteres Rebra-nyeregbe (Tarniţa La Cruce), majd innen némi pihenő után rá is kanyarodunk a kék sáv jelzésen először a Rebra csúcsára (2119 m), majd a Nagy-Bukuly (2268 m,
A Nagy-Pietrosz csúcsa felé vezető utolsó, viszonylag kitett szakasz a kék sáv jelzés mentén. Néhány részen még látszódnak a régmúltból itt maradt biztosító dróthuzalok
Vârful Buhăescu Mare) érintésével meg sem állunk a Nagy-Pietroszig.
A hűvös időben jólesik az izzasztó kaptató, a szintek pedig csak úgy fogynak, mi is meglepődünk, hogy milyen gyorsan felérünk a hegység legmagasabb pontjára. Olyan reggeli menet volt ez, amelyet azóta is emlegetünk, méltó lezárása volt túránknak. A csúcsról körülnézve aztán tényleg utoljára pásztázzuk végig a főgerincet, egyelőre talán még fel sem fogjuk, hogy milyen emlékek vannak mögöttünk. A csúcsról még 1900 méternyi lefelé menet vár ránk, ettől már talán előre is fájlaljuk térdeinket, mindenesetre belevágunk a hosszúnak ígérkező lejtmenetbe.
Térkép: Bába Imre
Következő pihenőnk a kicsivel 1800 méter alatt fekvő Mosolygó-tó, ahol aztán a tó melletti sziklák között észreveszünk egy magányos kopjafát. Egy 1944-es tragédiáról emlékezik meg az írás, amikor is 1944 januárjában tizenöt salgótarjáni levente vágott neki a csúcsnak egy budapesti százados vezetésével. A csapatot a Mosolygó-tó katlanja fölötti hólejtőn lavina temette maga alá, egy kivételével minden fiatalt megölve. A tó alatti meteorológiai állomás mellett elhaladva egyre közeledik túránk vége. Szinte mindenünk fáj, élelmünk és vizünk is fogytán, így utolsó erőnkkel még belevetjük magunkat a Borsa felé elterülő áfonyamezők egyikébe.
turista_magazin_print_200x130mm.pdf 2 2024. 05. 15. 14:51:43
Miközben alig néhány kilométerre van már csak Borsa, a távolból még visszapillantunk a mögöttünk magasodó, szigorú hegycsúcsokra. Ez a távolról talán barátságtalan, sokszor elérhetetlennek tűnő hegyvidék néhány napig otthonunkként szolgált, a Radnai-havasok pedig annyi mindent adott nekünk az itt eltöltött négy nap alatt, hogy megszámolni is
nehéz lenne. A minden igényt kielégítő vendégszeretetért cserébe a hegynek elhoztuk mi is azt a szemléletet, amivel megőrizhetjük az ehhez hasonló, vad kárpáti hegységek eredeti állapotát, hogy még hosszú évekig úgy távozhassanak innen a bakancsos túrázók, ahogyan mi is tettük azt.
Mi a helyzet a fecskékkel és a gólyákkal?
Mi okozza a legtöbb madárfaj egyedszámának csökkenését? Van érzékelhető eredménye annak, ha minden évben felhívják az emberek figyelmét arra, hogy fészkelési időszakban ne irtsanak cserjét és ne vágjanak ki fát? Sok más mellett ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Orbán Zoltánnal az idén 50 éves Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjével.
Készítette: Tóth Judit
Aggasztóan csökken a madarak száma. A mezők és a szántóföldek mellett úgy tűnik, hogy már az erdőkben is. És ez nem csak egy „olyan, mintha” érzés, ezek tények, az MME Mindennapi Madarak Monitoring programja ugyanis 1999 óta vizsgálja a hazai madárállományt, tehát 25 évre visszamenően vannak adataik.
Turista Magazin: Ha a madarak számának fogyatkozása kerül szóba, akkor a fecskéket az elsők között említjük példaként. 2000 és 2010 között a hazai állomány 60-62 százaléka eltűnt, és akkor azt mondtátok, hogy ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2020-ra nem lesz fecske Magyarországon. Szerencsére nem így lett. Orbán Zoltán: A fecskeállományok összeomlásának alapvetően két fő oka van egész Európában, a nagyüzemi mezőgazdaság és a klímaváltozás. Magyarországon ehhez jött két közvetlen állománypusztító tevékenység, a lakott fészkek tömeges leverése a költési időszak kellős közepén és a szúnyogirtás, ami megmérgezi, pusztítja a rovartáplálék-bázisukat. A 2010-ben megindult fecskevédelmi kampányunk hatására napjainkra a lakott fészkek tömeges leverése jó eséllyel akár 95%-kal csökkent. Annak, hogy a négy közül egy nagyon fontos, közvetlen hatást kivettünk, is lehet az eredménye, hogy az állomány stabilizálódott ezen a 2010-es 40% körüli szinten, és nem romlott tovább a helyzet.
TM: A fehér gólyákkal kapcsolatban február végén arról az örömteli fejleményről számoltatok be, hogy a négy évvel ezelőtti mélypont után most kicsit emelkedett a számuk. Ez minek köszönhető?
OZ: Ezt még nem tudjuk, és azt sem, hogy ez menynyire lesz tartós. A fehér gólyák esetében a legerősebb közvetlen civilizációs állománypusztító hatás az elektromos áramütés. Évente olyan 18-20 ezer gólyának kéne elhagynia az országot augusztus 20-a körül, ezekből azonban már itthon több száz áramütés áldozata lesz, de ez a szám akár az ezres nagyságrendet is elérheti. És akkor ez még csak Magyarország. Hasonló a helyzet a vonulási útvonalon Szerbiában, Horvátországban, Romániában, Törökországban, és még sorolhatnám, ez a veszély az akár a Dél-Afrikában lévő telelőterületükig mindenhol fenyegeti őket. Az elmúlt másfél évtizedben 64 fehér gólyát láttunk el műholdas jeladóval, ezek közül csak egy aktív, a többi madár nagy valószínűséggel már nem él. És hiába süllyesztenénk földbe, szigetelnénk le, tennénk valahogy madárbaráttá a 100 ezer kilométernyi, egymillió oszlopot tartalmazó itthoni hálózatot, a vonulás során érintett akár harminc ország mindegyikében továbbra is leverné, leveri őket az áram. Ezt a veszélyt a közeljövőben sajnos biztosan nem fogjuk tudni megszüntetni, de a problémát mérsékelhetjük. El tudom képzelni, hogy az elmúlt évek intenzív beavatkozásai
most éreztetik hatásukat. Hogy lakossági és hatósági nyomásra az áramszolgáltatók többek között elkezdték a bejelentések alapján a fehér gólyák fészkeinek közvetlen közelében, onnan távolodva akár 2-3 kilométeres távolságig szigetelni az oszlopfejeket. De az agrárterülethez kötődő fajoknak sajnos amúgy is rosszak a kilátásai. Amennyiben nem változik meg gyorsan és alapvetően a nagyüzemi mezőgazdálkodás, akkor ezeknek a madaraknak hosszú távon nem jók a kilátásai, se a gólyának, se a fecskének, se másnak.
TM: A legtöbb madárfaj egyedszámának csökkenéséért leginkább a nagyüzemi mezőgazdaság tehető felelőssé?
OZ: Igen, mert ha mindent felszántunk, akkor eltűnnek a természetes élőhelyek. Napjainkban, amikorra sikerült megmentenünk a kerecsensólymot, a parlagi sast, a rétisast, és hátradőlnénk, kiderül, hogy közben meg az olyan, néhány éve, évtizede gyakori fajok, mint a fogoly állományának a 91%-a kihalt, vagy a vetésivarjúállomány 93%-át kiirtották az ezredfordulóra. A legújabb elemzések szerint pedig már olyan közönséges, emberkövető madarak is eltűnőben vannak az Európai Unióból, mint a házi veréb, amelynél az állomány felére csökkent 1980 óta. Tehát azok a madarak tűnnek el, amelyek az elmúlt legalább ezer évben az „élet császárai”
voltak, mert alkalmazkodtak az emberi lakókörnyezethez és agrárgazdálkodáshoz. Mármint a természetkímélő mezőgazdasághoz. A nagyüzemi mezőgazdaság a jelenlegi formájában a közelmúltig nem létezett az emberi történelemben, mert nem fenntartható. Aki a történelmi időkben a környezeti adottságokat figyelembe nem véve gazdálkodott, vagy az időjárás változott meg akár csak kismértékben is néhány évtizedre, az vagy elvándorolt, vagy éhen halt. A mai, ipari jellegű agrárium a második világháború utáni találmány, és már a 70–80-as évekre kiderült, hogy óriási gondokat okoz.
TM: Jelenleg az Európai Unió gazdálkodói területalapú támogatást kapnak, vagyis a megművelt terület nagyságával arányosan kapnak pénzt.
OZ: Jelenlegi formájában ez jelenti a probléma alapját, mert a gazdának így az az érdeke, hogy felszántsa a csatornát, az árokpartot, hogy kiirtsa a mezővédő erdősávot, beszántsa még a földutat is, mert akkor az neki összességében még mondjuk plusz 3 hektárt jelent, és ő hektáronként kap mondjuk 50-70 ezer forint (vagy több) vissza nem térítendő támogatást. A gazdák nem ökológus szakemberek, nem tudják átlátni vagy nem igazán érdekli őket a döntéseik következménye, amíg megkapják a területalapú támogatást.
TM: Idén 50 éves az MME, és ismét a kerecsensólyom lett az év madara. Azért választottátok ezt a fajt, mert ez egy nagy sikertörténet?
OZ: Igen, ez egy világviszonylatban is számontartott sikertörténet. Amikor az MME 1974-ben megalakult,
a traktor, szánt az eke… –
Gulyás Attila
úgy becsülték, hogy Magyarországon költ kb. 10 pár kerecsen, 10 pár parlagi sas, meg 20 pár rétisas. Ehhez képest most kerecsenből 180-200 pár, rétisasból 300-350 pár költ, parlagiból pedig tavaly 440 pár költött. Ezek valóban sikertörténetek, csak közben a világ minden táján azzal szembesülünk, hogy bár a táplálékpiramis csúcsán lévő számos ikonikus fajt megmentettük, a piramis alapjának fele-kétharmada meg egyre inkább olyan, mint a lyukacsos ementáli sajt, mert az ökológiai rendszereket fenntartó fajok sokasága tűnik el drámai mértékben és sebességgel. Az elmúlt tíz évben kiderült, hogy rovar-armageddon is zajlik. Most szembesülünk azzal, hogy minden tönkremegy, csak a madaraknál ezt jobban megfoghatóvá lehet tenni, mert többen figyelik és jobban ismerik őket az emberek. Magyarországon például már nincs olyan természetes vízfolyás, ahol ne lennének ott az idegenhonos fajok, akár tucatjával. Csak erről keveset beszélünk, mert ezzel kevesen foglalkoznak. De a természeti környezet minden szintjén az öszszeomlás jelei láthatók.
TM: Sokszor beszéltek olyan problémákról, amelyekkel bárki a mindennapjaiban találkozhat. Minden évben felhívjátok például a figyelmet arra, hogy ne etessék az emberek a vízimadarakat, ne verjék le a fecskefészkeket, vagy hogy költési időszakban ne vágjanak ki fákat, bokrokat. Ennek minden területen van érezhető hatása?
OZ: Igen, ahogy korábban említettem, a 2010-ben elindított a fecskevédelmi kampány hatására a költési időszakban mostanra már jóval ritkábbá váltak a tömeges fészekleverések. A fakivágásokkal kapcsolatban talán 20%-ot is elérő pozitív változás következhetett be az elmúlt öt-hat évben, a vízimadár-etetések kapcsán pedig egy 30%-os csökkenés szerintem becsülhető. Látszik, hogy ennek a munkának van értelme, és csak akkor érhető el változás, ha teszünk a problémák ellen.
TM: Az MME-nek 10 ezer tagja van. Jól gondolom, hogy ez európai összehasonlításban nagyon jó számnak tűnik? Minek köszönhető nálunk a madarak iránti fokozott érdeklődés?
OZ: Igen, az MME Kelet-Közép-Európa legnagyobb, legjelentősebb civil madár- és természetvédelmi szervezete. A madárvédelem társadalmi beágyazottsága tekintetében pedig Magyarország világviszonylatban is még előkelőbb helyen áll – valószínűleg minimum dobogósok vagyunk. Ezek hátterében az áll, hogy Herman Ottó és kortársai már az 1800-as évek utolsó két évtizedében elkezdték alkalmazni és ezzel párhuzamosan bemutatni, kommunikálni, társadalmi szinten terjeszteni a madárvédelem máig alapvető elemének számító mesterséges odúzást és a téli énekesmadár-etetést. A folyamat részeként 1893-ban megalakult a Magyar Ornithologiai Központ (későbbi Madártani Intézet), 1901-ben jelent meg Herman Ottó korszakos népszerű ismeretterjesztő
műve a Madarak hasznáról és káráról, 1908-ban pedig – a világon harmadiként – elindult hazánkban a madárgyűrűzés is. Tehát amikor 1974. január 6-án megalakult a Magyar Madártani Egyesület, akkor ez madártani, madárvédelmi szempontból nem légüres térben történt, hanem egy nyolcvan éve megkezdett folyamat részeként.
TM: AZ MME egyik legfontosabb feladata a társadalom széles rétegeinek tájékoztatása és bevonása a természetvédelembe, például a Madárbarát kert, óvoda, iskola, munkahely vagy a Madarász ovi/suli programokkal. Ezekkel kapcsolatban mi a tapasztalatod? Mekkora az érdeklődés ezekre a programokra? OZ: Két alapvető okból is óriási. Egyrészt a természet, a madarak iránti érdeklődés és vágy mindig is az emberi természet része volt, ráadásul a civilizációs környezetpusztítás erősödésével és ennek társadalmi szintű felismerésével a lakosság tenni is szeretne ez ellen, ami így már kettős hajtóerőt jelent.
TM: Az önkormányzatokat is szeretnétek ösztönözni az Év Madárbarát Települése címmel. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatok vannak? Fontos ez a téma a hazai települések számára?
OZ: Az MME a fennállásának fél évszázada alatt mindig is arra törekedett, hogy az érintett célcsoportok mind nagyobb részét megszólítsa. A civilizációs és természetvédelmi kihívások, feladatok miatt napjainkban ez már azt jelenti, hogy a társadalom egészét kell célzott programokkal és kommunikációval megszólítanunk és az emberek aktivitását segítve és egyben sarkallva bevonnunk. Ennek alapvető eleme 2002 óta a Madárbarát kert program, mely jelenleg öt alprogrammal: kert, óvoda, iskola, munkahely, panel működik. A bővítés részeként keressük a megoldási lehetőségét annak, hogy az
önkormányzatokat mint lakossági nagyközösségeket is be tudjuk vonni a munkába.
TM: Ha valaki önkéntesként szeretné segíteni az MME munkáját, milyen lehetőségei vannak?
OZ: Ennek legjobb, leggyorsabb módja, ha az MME harminc területi szervezeteként működő helyi csoportok érintett képviselőjével veszik fel a kapcsolatot a honlapunkon (https://mme.hu/csoportok) megtalálható kapcsolati információk segítségével.
A június–júliusi Kedvenc kilátóm témánkra beérkezett képek közül szerkesztőségünk zsűrije egy hangulatos ködös képet emelt ki, amely a turisták egyik népszerű helyéről, a Dunakanyarról készült. A kilátó pedig egy szintén kedvelt célpont, a Hegyes-tetőn magasodó Julianus-kilátó.
Ezt a gyönyörű naplementés fotót Leyer Péter készítette, így ezúttal neki gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó féléves Turista Magazin-előfizetéshez.
„A fotó egy őszi naplemente alkalmával készült, amikor két, egymást követő naplementét is a kilátóban töltöttem. Sajnos az első nap nem vittem magammal semmilyen fotós felszerelést, csak egy jót túráztam a kilátóig. Viszont a színeket, fényeket látva nem volt kérdéses, hogy mielőbb visszatérek ide, és megörökítem. Egy nap telt el. Szerencsémre másnap az elképesztő látványt a Duna fölé bekúszó köd csak tovább fokozta. Megvártam, amíg a kilátó teljesen kiürül, és már engedtem is fel a drónomat. A fotók elkészülte után pedig felcsaptam a fejlámpámat, és sötétben lesétáltam.”
A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.
Küldd be Te is a kedvenc képedet!
A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. A beérkező pályamunkákat 2024-ben is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok ki a leadott lájkjaitokkal az aktuális hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig Turista Magazin-előfizetéssel vagy más ajándékkal jutalmazzuk.
Témáink 2024-ben (Zárójelben a beküldési határidő.)
Augusztus–szeptember: Állatok a természetben (július 12.)
Október–november: Ősz az erdőben (szeptember 12.)
December: Kedvenc vár- vagy templomromom (november 12.)
Ha nyár, akkor Balaton – de ha a fürdőzésen és a klasszikus bringakörön túl egy izgalmas kalandozásra vágyunk, ennek a 60 kilométeres, a Keszthelyi-hegységet bebarangoló körnek érdemes nekivágni. A kerékpáros pihenőkkel sűrűn tűzdelt vízparttól a tanúhegyek panorámájával búcsúzunk a balatongyöröki Szépkilátónál, ahol a kulacsunkat érdemes a Római-forrásnál feltölteni. A kellemes klímájú Kígyóvölgyben vesszük be magunkat az erdőbe. A kaptató végén, a Büdöskúti-pihenőhöz közel érdemes felkeresni a Padkűi kilátót, mielőtt Vállus apró zsákfalujáig kiélvezzük a lejtőn gurulást. A Várvölgyben a Szent Domonkos-templom csábít megállásra, majd bájos kápolnák közötti mélyúton tekerünk. Elmélyült pihenésre csábít Zalaszántón a Béke-sztúpa és meditációs központ, de izgalmas a Kotsy-vízimalom is. A legendás Gyöngyösi Betyárcsárdát elhagyva ismét a Balaton felé vesszük az irányt. Hévízen megmártózhatunk a mélyről feltörő, meleg gyógyvizes tóban, a Balaton egyik legnagyobb városában, Keszthelyen pedig a Festetics-kastély csábít megállásra.
Keszthely vasútállomásától a Balatoni Bringakörön indulunk északkeleti irányba. A balatongyöröki mólónál balra térve a Szépkilátóhoz kapaszkodunk. Visszafelé indulva, majd a Mogyorós utcán át jutunk a Kígyós-völgybe. Válluson nyílegyenesen keresztülhaladva érünk Zalaszántóra, ahol a o jelzésen jutunk a sztúpához. A falu főutcáját követve Keszthely felé vesszük az irányt.
Hévíz centrumát és a fürdőtavat elhagyva a Keszthelyre vezető kerékpárúton gurulunk. A város centrumában a kastély érintésével jutunk vissza a kezdőpontra.
204050
A Balatongyörök északkeleti végén álló dombról szép panorámát kapunk. Balra az egykori vulkanikus tevékenység nyomait őrző tanúhegyek sorakoznak: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy és a Haláp. A Keszthelyi-medence szélén a szigligeti vár ragadja meg a szemlélő figyelmét, a háttérben a Balaton víztömege hullámzik. A kilátópont alatti domb alján kristálytiszta forrásvíz tör a felszínre egy kőkúton keresztül, majd egy kis tóban gyűlik össze. Itt a fémkapaszkodó segítségével mezítláb is sétálhatunk a hűsítő vízben.
Közel 40 méter mélyből feltörő hideg és meleg források táplálják a 4,5 hektáros Hévízi-tavat. Hozamuk olyan magas, hogy a tó vize három nap alatt teljesen kicserélődik. A gyógyító hatást a medencét kitöltő tőzegiszapnak, a szerves anyagoknak, valamint kalciumban és magnéziumban gazdag vizének köszönheti, amely mozgásszervi problémákra és reumatikus panaszokra hoz enyhülést. Az Európaszerte híres gyógyfürdő kialakítását Festetics Györgynek köszönhetjük, aki a környező mocsaras, vizenyős területeket lecsapoltatta.
A Zalaszántó melletti Kovácsi-hegyen, a színes imazászlókkal díszített Emberi Jogok Parkjában áll Európa egyik legnagyobb sztúpája. A 30 méter magas, 24 méter széles, hófehér épület már messziről felhívja magára a figyelmet. Létrejötte Bop Jon dél-koreai buddhista szerzetesnek köszönhető, aki a fejébe vette, hogy valamelyik rendszerváltó országban buddhista szentélyt épít. Az 1992-ben elkészült sztúpa Buddha egyes maradványait, ereklyéit, illetve egy életfát is rejt. Mellette idővel egy meditációs központot is építettek.
A hivatalosan Helikon Kastély nevet viselő, monumentális épület alapjait Festetics Kristóf tette le 1745-ben; végső, mai, neobarokk és neorokokó formáját számos átalakítás és bővítés után nyerte el a 19. század végén. A falak rejtik a Helikon Könyvtárat, az ország utolsó épen maradt főúri könyvgyűjteményét. A Henry Ernest Miller tervezte, viktoriánus stílusú parkban (ami természetvédelmi terület) találjuk a párás levegőjű pálmaházat, a kocsiházat a hintókiállítással, a vadászati kiállítást és a történelmi modellvasút-tárlatot.
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:
Keszthely, vasútállomás
Keszthely, vasútállomás
63 km
4–6 óra
841 m
841 m
Keszthelyen és a Római-forrásnál
A Keszthelyi-hegységen átvezető erdészeti út, illetve a zalaszántói sztúpához vezető földút miatt országúti bringával nem ajánlott nekivágni a túrának.
A sztúpához vezető meredek rész kihagyható, ha az autós útvonalon közelítjük meg a helyszínt.
Klasszikusnak nem mondható élményprogram a 250 hektáros tatai Öreg-tó körbeevezése. A csendes tófelület technikai nehézséget nem tartogat, így akár kezdőként az egész család bátran vízre szállhat. A túra kiindulópontján kenut, kajakot vagy akár SUP-ot is bérelhetünk, így nincs szükség saját felszerelésre, sőt még elemózsiával sem kell készülnünk, számtalan étkezési lehetőség akad a keleti parton. A startponton jobbra indulva a város történelmi emlékei szegélyezik a tavat. A hajdani polgári villák, nyaralók után egy vízi vágóhíd, a Pötörke-malom, majd a Cifra-malom következik. Az északi részen a vizet felduzzasztó gát tetejéről a reneszánsz vár néz vissza ránk, pár evezőcsapással odébb már az Esterházy-kastély, a hajdani lovarda és az Eötvös József Gimnázium épülete látszik. Innen a tó déli szegletének háborítatlan, fákkal ölelt, nádasokkal tarkított madárparadicsomába térünk. Érdemes kitérőt tenni a rejtett öböl nádasába, valamint a tavat tápláló Által-ér mentén. A madármegfigyelő torony és a büfésor mellett érünk vissza a kiindulópontra.
A túra az Új Kajakház és Ökoturisztikai Központ melletti fövenyről indul. Vízre szállás után jobbra, északnyugati irányba indulunk a part mentén. A part végig a jobb, a vízfelület a bal kezünk felé kell hogy essen.
Az északi részen épített környezetben, a város történelmi látnivalói mellett evezünk.
A tó déli oldalán természeti környezetben, nádasok mentén haladunk.
Érdemes kitérőt tenni a rejtett öböl tavirózsás madárvilágába.
A madármegfigyelő torony után a büféknél csillapíthatjuk éhségünket, mielőtt visszaérünk a kiindulópontra.
123456,9km 6
A beszédes nevű tavat régen nemcsak a környék dombjairól összefolyó vizek, hanem a mélyből feltörő források is táplálták. A vizet felduzzasztó völgyzáró gát még a rómaiak idején épült. A környékét régen mocsár övezte, ami fontos szerepet játszott a tatai vár védelmében. Az Öreg-tó ma fontos természetvédelmi terület, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik, hiszen Európa egyetlen olyan városi tava, amelynek vizén vonulási időszakban madarak tízezrei, köztük számtalan ritka faj pihen meg. A tóban tenyésztett halakat minden ősszel lehalásszák.
Az Öreg-tó vizében visszatükröződő várat Luxemburgi Zsigmond építtette az 1300-as évek végén. Igaz, hadászati szempontból nem töltött be jelentős szerepet, ám az uralkodók mindig kiemelt figyelmet fordítottak az erődítményre és a településre. Kevesen tudják, hogy amit napjainkban látunk, az mindössze a teljes épület negyede, ami hajdan a déli szárny volt. Az épületben a Kuny Domokos Múzeumban beléphetünk a lovagterembe, a római szobába és a kőtárba, de megéri felkapaszkodni a toronyba is a tóra nyíló panorámáért.
Túrainfó
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:
A vizek városaként emlegetett Tatán a patakok sodrásának ereje több malmot hajtott meg a 14. és 20. század között. Habár napjainkban egyik sem működik, jó párat megtalálunk belőlük a településen. A szép díszeiről elnevezett Cifra-malmot az 1500-as évek derekán építették. Túlélve a török háborúk viszontagságait, egészen az 1960-as évekig őrölt. A helyi malmok működésének hanyatlása javarészt a környéken folyó bányászat számlájára írható: a karsztvíz kiemelése a patakok elapadásához vezetett.
A tatai vár szomszédságában álló, birtokközpontként funkcionáló, késő barokk Esterházykastélyt 2020-ban teljesen felújították. A korhűen berendezett szobákban A béke szigete című kiállításon szinte magunk előtt látjuk a történelmi események tükrében az Esterházy család mindennapjait. Bepillanthatunk a grófnő lakosztályába, átélhetjük, hogyan múlatták az urak vadászattal vagy biliárdozással az időt, szemügyre vehetjük, mivel játszottak hajdan a gyerekek – sőt még az épületet fűtő légbefúvásos kazán működésével is megismerkedhetünk.
Új Kajakház és Ökoturisztikai Központ melletti föveny
Új Kajakház és Ökoturisztikai Központ melletti föveny
6,9 km
2–4 óra
0 m 0 m a tó keleti partján
A tavat minden év őszén leengedik, majd tavasszal töltik fel újra. Május közepétől szeptember végéig biztosan evezhető. Az idősáv szélein érdemes előre tájékozódni az aktuális helyzetről. TIPP!
Ha saját vízi járművel rendelkezünk, túránkat érdemes a tó délkeleti szegletében, a Fáklya utca legvégén található parkolóból indítani. Innen az eszközt csupán kb. 50 métert kell vinni a vízig.
