MTSZ HÍRADÓ

Megújult

a turistajelzések szabványa

Már mindenki találkozott fák törzsére, sziklákra vagy oszlopokra festett, színes sávokkal és alakzatokkal, ugyanakkor vannak, akik nem feltétlenül tudják, hogy a különböző színek és formák mit jelölnek. Arról pedig még kevesebbeknek van információja, hogy most mi változott. Cikkünkből minden kiderül.

H

azánkban több mint 22 000 kilométernyi jelzett útvonal található, és ezzel dobogósok vagyunk a világ legsűrűbb turistaút-hálózatú országainak sorában. A mai Magyarországon a Mátrában jelentek meg az első turistajelzések 1888-ban, de ez a „hőskor” még meglehetősen zavaros volt, ugyanis az akkori turistaegyesületek saját színekkel, formákkal, néha számokkal jelölték ki a turistautakat. A Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére 1930-ban született meg az egységesített, az egész országban bevezetett jelzésrendszer, amelyet a mai napig látunk és használunk. Magyarországon ekkor már nem voltak magashegységek, ezért a jelzésrendszer kialakításánál nem nehézségi vagy veszélyességi alapon rangsorolták a turistautakat, hanem fontossági sorrendjük szerint (kék, piros, sárga és zöld).

A jelzések alapjául szolgáló fehér szín csak az 1930-as évek egységesítése nyomán jelent meg. Ekkor a jelzések szabványos mérete még 24 × 18 centiméter volt, a 10 × 12 centiméteres jelzésalapot „csak” 1979 óta használjuk. 1988-ban adták ki az első magyar turistaszabványt, amely a kezdő és haladó túrázóknak egyaránt biztonságot adó jelzésrendszer műszaki paramétereit határozta meg. Az azóta eltelt közel három és fél évtized alatt rengeteg minden változott, ezért esedékessé vált a rendszer megújítása és korszerűsítése. Ezt a Magyar Természetjáró Szövetség a Magyar Szabványügyi Testülettel együttműködve végezte el.

A november 1-jén megjelent és életbe lépett új szabvány (MSZ 20587:2021 – Gyalogos-turistautak jelzései és azok alkalmazása) egy olyan egységes logikára és szakmai érvekre felépített műszaki dokumentum, amely meghatározza a hazánkban évtizedek óta használt, hivatalosan is elfogadott turistajelzéseket, valamint útmutatót ad azok használatához és értelmezéséhez.

Az új szabvány kapcsán az alábbi változtatások történtek a turistajelzések használatát illetően:

● Amíg a régi dokumentum csak érintőlegesen, a különböző útjelzések alkalmazásánál szólt a hálózat felépítéséről, az egyes utak, jelzések használatáról, az új szabvány

külön fejezetben, egységes szerkezetben, általános alapelveket is rögzít, amelyek mentén hálózatként, rendszerben szemlélve lehet ellátni az ország turistaútjait a különböző turistajelzésekkel. Ez különösen fontos az esetlegesen létrejövő új, illetve módosulásra kerülő turistautak országosan egységes rendszerbe történő illesztésénél.

Fotó: Farkas Péter

● A régi szabványhoz képest az egyes jelképek a jelentést jobban leíró neveket kaptak (pl. ómega helyett barlang, L helyett rom, irányított kör helyett körtúra). ● A hálózat bővülése kapcsán a következő, az elmúlt évtizedekben szerves módon történt változások is bekerültek az új szabványba: egyértelmű lett, hogy a kereszt jelzésű turistautak szerepe lehet főúti, de ugyanez a jelzés továbbra is használható összekötő vagy leágazó utak jelölésére is. ● Újabb, leágazó típusú turistajelzések kerültek az új szabványba: ilyen például a kápolna, az emlékmű és a bélyegző. ● Az új szabvány pontosan, jelképenként sorba rendezve rögzíti az utak fontossági sorrendjét, amely nagyrészt egybeesik a történelmileg kialakult sorrenddel. A fontossági sorrend szerepe kettős. A „sáv  kereszt  leágazók” sorrendnek elsősorban a hálózat tervezésénél, új/változó utak jelképének megválasztásakor van szerepe, a teljes sorba rendezés pedig több turistaút egy nyomvonalon haladásakor (fonódás) a konkrét útjelzések elhelyezésének egymáshoz viszonyított sorrendjét is meghatározza. ● A színek megnevezése mellett az új szabványba bekerültek az egyes színekhez tartozó RAL-, RGB- és CIELAB-értékek, ezzel segítve az országszerte egységesebb színárnyalatok használatát. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kék és a zöld szín a korábban sok helyen alkalmazottnál némileg világosabb, így jobban látható és megkülönböztethető lesz, illetve a sárga sok helyen különbözőképp használt árnyalatai egységesítésre kerülnek. ● A régi szabványban függelékben szerepeltek a jelzések elhelyezésének egyes szempontjai (milyen sűrűségben, hová, hogyan kell festeni). A régi szabvány egyes mérhető értékeket feleslegesen, betarthatatlanul pontosan rögzített, ezen értékek kikerültek az új szabványból. Ugyanakkor az elmúlt 30 évben a technika fejlődése (pl. új, jobb minőségű festősablonok) lehetővé tették a korábbitól eltérő, az út követhetőségét még hatékonyabbá tevő jelzési módok alkalmazását. Az új szabvány ezen a területen „csak” az alapelveket rögzíti, teret hagyva a részletesebb szakmai ajánlásoknak. Ezen ajánlások a jövő évben várhatóan pontosításra kerülnek (az MTSZ gondozásában megjelent Szakmai füzetek legutóbbi verziója 2016-ban készült). ● A régi szabvány kizárólag a fehér jelzésalap fehér nyílheggyel bővítését tartalmazta. Az elmúlt évtizedek szerves fejlődésének eredményeképpen a gyakorlatban alkalmazott, különálló és a kanyarodásról előre tájékoztató, a jobb felismerhetőség miatt immár színes nyílformák is bekerültek az új szabványba. ● Az új szabvány továbbra sem foglalkozik a tematikus (pl. tanösvények, zarándokutak) és a sportcélú (pl. terepkerékpárosoknak, lovasoknak kijelölt) utakkal és azok jelzéseivel. A történelmileg kialakult turistaút-hálózatba ezek nehezen illeszthetők be, így integrálásuk jelenleg még nem megoldott, ahhoz további egyeztetések szükségesek az azokat létrehozó szervezetekkel. Ugyanakkor ezen utak nagyon jelentős hányada a szabványban szereplő jelzésekkel ellátott turistautak nyomvonalán halad, így az esetleges folyamatos kettős jelölések elkerülése és minimalizálása minden szereplő érdeke.

A turistajelzések jelzésalapjait, grafikai jelképeit, színeit és mindezek alkalmazására irányuló elveit tartalmazó nemzeti szabvány megvásárolható a Magyar Szabványügyi Testület szabványboltjában és webáruházában.

Turistajelzés-kisokos Két fő gyalogos-turistajelzés létezik: a vízszintes sáv és az álló kereszt. A fő turistajelzések egy adott tájegység útvonalhálózatának és külső kapcsolódásainak alapvető elemeit tartalmazó turistajelzések. Ezek adják a hálózat gerincét.

Fő turistajelzések A kék sáv mindig hosszú utakat jelöl, de az országot átszelő három kéktúra mellett egyes térségi jelentőségű, fő turistaútvonalak jelölésére is szolgál (például a Bükknek, a Börzsönynek, a Balatonfelvidéknek, a Soproni-hegységnek, valamint a Gödöllőidombságnak is van „saját”, kék sávval jelzett turistaútja).

Ha a kék sávval jelölt nyomvonalak a turistautak autópályái, akkor a piros sávval rendelkezők az országutak, ugyanis ezzel a jelzéssel vannak ellátva a megyei vagy regionális jelentőségű vándorutak, amelyek olykor több tájegységen vezetnek át. Ilyenek például a Pest Megyei, a Közép-, illetve a Dél-dunántúli Piros, a Palóc Piros, a Rákóczi-turistaút, a Móricz Zsigmond-turistaút, továbbá egyes kiemelt jelentőségű helyi útvonalak.

A sárga sáv jelzés többnyire a hálózat jelentősebb bekötő és átkötő turistaútjait jelöli.

A zöld sáv jelzést többnyire az előbbieken kívüli, főként helyi jelentőségű turistautak (pl. Bükki Jubileumi Körtúra, Mecseki Zöldtúra, Vasfüggöny turistaút, Északi Zöldtúra) jelzésére használják.

Álló kereszt: a sávval jelzett utak elsődleges kapcsolódásait jelöli. Jelölhet fő turistautat vagy két, sávval jelzett út közötti átkötést, útváltozatot.

Leágazó turistajelzések Bármilyen színű jelzésen is haladjunk, biztosan találkozunk majd a hozzájuk tartozó leágazó utakkal. A leágazó jelzések a különféle gyalogtúracélpontokhoz vezető helyi utak, leágazások, átkötések vagy útvonalváltozatok turistajelzései. A leágazó jelzések színe mindig azonos a fő turistaút jelzésének színével. Háromszög: magaslati pontra, hegytetőre, csúcsra, természetes kilátópontra, épített kilátóhoz vezet. Négyzet: településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez vezet. Kör: forráshoz, kúthoz vagy egyéb vízvételi lehetőséghez vezet. Barlang: barlanghoz, barlangnyíláshoz vezet.

Rom: romhoz, műemlékhez, földvárhoz vezet.

Kápolna: kápolnához, templomhoz vagy egyéb szakrális helyhez vezet. Emlékmű: kulturális vagy történelmi emlékműhöz, emlékhelyhez vezet. Bélyegző: túramozgalom bejárásának igazolására szolgáló bélyegzőhelyhez vezet, legfeljebb 1 kilométer hosszú utat jelöl.

Egyéb turistajelzések Körtúra: kirándulóközpontból, közlekedési csomópontból vagy parkolóból, településről kiinduló, jelzésváltás nélkül ugyanoda visszaérkező, 2–10 kilométer hosszú, könnyebb túraútvonalak jelölésére szolgál. 

Fotó: Farkas Péter