Fókuszban a természet

az új munkát. Inkább kihívás volt, mintsem megterhelő, azért is, mert tudtam, hogy jót teszek ezzel, hogy a munkámnak köszönhetően a nyomozók tovább tudnak haladni az ügy megoldásában.

Tavaly óta már igazságügyi botanikus szakértőként dolgozol. Most mi a dolgod?

Főként kábítószerügyekben dolgozom, és zömében magokat, növényeket határozok. De az ügyek spektruma széles, emberölés is akad, amikor például ruházatról származó növénymaradványokat azonosítok.

A fotózás hol kapcsolódott be az életedbe?

18 éves voltam, amikor vettem egy egyszerű kompakt fényképezőgépet, és hatalmas élmény volt, amikor le tudtam fényképezni egy szitakötőt közelről. Sajnos az öröm nem tartott sokáig, egy terepgyakorlaton sikerült megmerítenem a gépet a vízben, így egy ideig nem fotóztam. Aztán amikor lediplomáztam, megkaptam az első tükörreflexes gépemet.

És egyből makrofotózni kezdtél?

Kezdetben mindenfélét fotóztam, mert nem volt olyan objektívem, amivel rovarokat tudtam volna fényképezni, makroobjektíveket pedig csak csillagászati áron lehet kapni, így más megoldást kerestem. Csekély összegért beszereztem egy makro dupla kihuzatot, fordítógyűrűt, 50 mm-es objektívet, és elkezdtem ezekkel próbálkozni. De mivel ekkor még nem használtam vakut, csak természetes fényeket, így nagyon hosszú, olykor 30 másodperces expozíciókkal tudtam csak fotózni, ami nagyon kevés ahhoz, hogy mozgó állatokat makrózzak.

A makrofotózás egy elég speciális terület, kitől tudtál tanulni, inspirálódni?

Rahmé Nikola fotóit nézegettem, akinek elképesztően részletgazdag, nagy mélységélességű képei vannak. Ezt az úgynevezett focus stacking technikával éri el, amiről korábban még sosem hallottam. Viszont azt is láttam, hogy használ vakut, de nem hittem el, hogy az jól működhet, mert nekem mindig nagyon kontrasztos árnyé- kok lettek a képeimen. Megmutatta, hogyan használja a vakut derítőlappal, és miután én is kipróbáltam, leesett az állam, hogy tényleg milyen szépen működik. Aztán lett makroobjektívem is, így belevetettem magam a rovarfotózásba, rengeteg érdekes és ritka fajt örökítettem meg. az adott fajról vagy a kép készítéséről. Hamar jöttek a pozitív visszajelzések, hiszen az érdekes képek és a laza, közérthető szövegek könnyebben befogadhatóak egy átlagember számára, mint a tudományosan megírt ismeretterjesztő szövegek. Zsolt oldalán a követők szórakoztatva tanulhatnak valami újat mindennap.

Akkor kezdetben a fajgyűjtés volt a célod?

Igen. Kitaláltam például, hogy lefotózom az ország öszszes szitakötőfaját, de ehhez nagyon sok helyre el kellett volna jutnom, így csupán 37-38 fajt tudtam megörökíteni. De már ekkor is volt egy olyan szándékom, hogy megismertessem az emberekkel az olyan apró lényeket, amiket észre sem vesznek, vagy épp el sem tudják képzelni, hogy léteznek. Ezért kezdtem fotózni többek közt atkákat, gömböcugrókákat, utóbbiak pedig kinézetük miatt nagy sikert arattak, mindenki imádta őket.

A fotós oldaladon közzétett képeid inkább művésziek, mintsem dokumentaristák. Hol fordult át a fajgyűjtés alkotássá?

Zsolt létrehozta fotós oldalát a Facebookon, ahová a posztolt képei mellé elkezdett érdekes történeteket írni

Egy idő után a fajgyűjtögetés már nem elégített ki. A fordulat a 2020-as Az év természetfotósa pályázathoz köthető, amikor ismerősök unszolására én is küldtem be képeket. A nyilvános zsűrizéskor pedig láttam, milyen fotókat készítenek mások, hogy mitől lesz egy kép igazán jó természetfotó. Potyó Imre és Daróczi Csaba képei nagyon tetszettek, bár Csaba viszonylag ritkán készít makrofotókat. Később pedig Kaszás Norberttől is sokat inspirálódtam.