Cserháttól a Bükkig

Miután legutóbbi válogatásunkban az ország legjobb erdei menedékhelyeit mutattuk be (ügyelve a helyszínek jellegének sokszínűségére is), ezúttal az Északi-középhegység középső szegletére, a Cserhátra, a Mátrára és a Bükkre koncentrálunk. Ugyanis, bár sokuk nincs különösebben szem előtt, mindig nyitott kunyhók, barlangszállások és éjszakázásra kiépített pihenőhelyek északi hegyeink kisebb vadonjaiban is találhatók.

A Cserhát széttagolt domb- és hegyvidékének pagonyai is rejtenek néhány meglepő hajlékot: Magyarnándor közelében masszív kilátótorony kínál szerény, mégis védett komfortot a csillagleshez, a tájegység legnagyobb erdőfoltjának mélyén pedig az ország egyik legötletesebben megépített táborhelye, a Dobos-kút erdei tanyája rejtőzik. A Mátra bérceit borító, összefüggő rengetegnek ezúttal a lakatlan keleti oldalára fókuszálunk: mutatunk egy tóparti táborhelyet a Kékes békés lejtőjén, valamint egy ágyakkal berendezett kunyhót, amely megkönnyítheti és meg is színesítheti a legnehezebbnek tartott kéktúraszakaszt. A Bükk számos menedékhelye közül ezúttal félreeső helyszínekre esett a választásunk: az Andó-kút pompás pihenőhelyének pavilonjai a hegység északi területeinek bebarangolásához kínálnak emlékezetes táborhelyet, míg a Bükk déli kapujában fekvő Ódorvár szédítő kilátása mellett az ország egyik legjobb, klasszikus menedékkunyhóját tartogatja. Ami egyelőre csekély ismertségű, de fekvésével és leleményes kialakításával mintaként is szolgálhatna további menedékhelyek kialakításához. Válogatásunk természetesen nem hiánytalan, ezért keretes írásunkban néhány egyéb erdei hajlékot is öszszegyűjtöttünk a térségből.

A Cserhát „Nagy” kilátója

Még a „fekete öves” túrázók közül is kevesen ismerik ezt a cserháti lankák közt megbúvó kilátót, amely remek turistamenedékként is szolgál. A Magyarnándortól csupán másfél kilométerre fekvő, a Becske felé vezető országútról is megpillantható jellegzetes kőtorony láttán könnyen déjà vu élményünk lehet, ugyanis az épület nagyban hasonlít a Mátra nyugati gerincén álló, szálláshelyként is ismert Gortva–Jójárt-kilátóra. A hasonlóság inkább csak kívülről érződik, bent ugyanis jóval szerényebb körülmények fogadnak a mátrai rokonhoz képest. Persze ettől még egy kiváló menedékről beszélünk, amely főként az eldugott helyek kedvelőit fogja elbűvölni. A térképen is feltüntetett, 2015-ben épült, négy emelet magas Nagy-kilátó nem tekintélyes mérete, hanem az építtetője, Nagy János után kapta a nevét. A réttel és akácossal övezett torony igazi kuriózum, hiszen a környéken közel s távol sem találunk hasonló természetjáró létesítményt. Mint minden kilátónál, a panoráma a lényeg, de a toronyba belépve egyből érzékeljük, hogy itt többről van szó. Miközben meredeken fellépcsőzünk a legfelső szintig, több különálló szobán haladunk át, melyek paddal, asztallal és még világítással is felszereltek. A széltől és esőtől kiváló védelmet nyújtó toronyban akár egy cserkészcsapat is kényelmesen elfér, de ellentétben a Gortva–Jójártkilátóval, itt a fekhelyeket nem kanapék, csupán a kőpadló szolgáltatja. Megfelelő derékaljjal ez különösebb kényelmetlenséget aligha okoz a „kint alvó” túrázóknak. A tökéletes idillhez talán csak egy kiépített forrás és tűzrakó hiányzik a kilátó tőszomszédságából.

Az 5 x 5 méter alapterületű, 20 méter magas építmény kis ablakain keresztül elsősorban keleti irányba látunk ki. A legfelső szinten talán érdemes lett volna nagyobb kilátást engedő ablakokat kialakítani, de a panoráma így is élvezhető: rálátunk a Cserhát keleti vonulataira, benne a szandai Vár-hegy jellegzetes csúcsaira, a szemközti Bikamáj-hegy és Sirató-hegy vonalaira, Magyarnándor házaira és a Rézparti-víztározó innen csupán foltnak tűnő víztükrére, továbbá a távolban a Mátra és a Karancs csúcsai is feltűnnek.

Túratipp: Magyarnándort és környékét elkerülik a jelzett turistautak. A Nagy-kilátót az innen északra elhaladó „Palóc Pirosról” lehet elérni. Érdemes jelzetlen utakon felkeresni a környék számos látnivalóját. Magyarnándor határában a Rézparti-víztározó vagy a Reviczky-kúria szolgáltat programot, de érdemes felkutatni a szomszédos Becske mesés tájon álló sztúpáját, illetve a panorámás sziklacsúcsra épült Szandavár romjai sincsenek túl messze.

Az erdei idill: a Dobos-kút

A Cserhát legnagyobb összefüggő erdőtömbjének mélyén, a Nógrádsipeket Hollókővel összekötő Országos Kéktúra leágazó forrásjelzésénél találjuk a hűs vizű Dobos-kutat, tőszomszédságában pedig tűzrakót és egy hazai viszonylatban példaértékűnek mondható táborhelyet, amelyet a Doboskút Baráti Társaság közösségi munkával hozott létre. Voltaképpen két, éjszakázásra alkalmas faépületről van szó, amelyek kialakításukkal és felszereltségükkel az erdei kényelem teljességét kínálják. Az egyik építmény egy klasszikus, három oldalról védett esőbeálló, ami polifoammal és hálózsákkal remek menedék, a másik faházikó azonban még ennél is többet tud. A palával fedett nyeregtető alatt elsőként egy hosszú asztalt és a hozzá tartozó fapadokat vesszük észre, közelebbről azonban feltűnik, hogy a kis épület oldalsó szekrényei mennyi mindent rejtenek: bográcsállvány, grillrács, nyársak, evőeszközök, csupa olyan dolog, amire egy sütögetés és étkezés alkalmával szükségünk lehet. Még a felhasogatott tűzifa is be van készítve. Az asztal közepénél kis padlásra mászhatunk föl, ahol négy–hat (a puritán körülményekkel kiegyező) személy alhat hálózsákban. A kis padlás végén nyitható ablak is van, az esti időtöltés barátságos hangulatát petróleumlámpa fokozza. A dobos-kúti bivakszállás már 2010 óta szolgálja a természetjárókat; jó állapota jelzi, hogy vendégei megbecsülik és óvják a hazai viszonylatban ritkának mondható létesítményt. Használjuk mi is felelőséggel, pótoljuk, amit elhasználtunk, fokozottan ügyeljünk a Dobos-kút védett állatokat éltető vizének tisztaságára is!

Túratipp: A dobos-kúti bivaknál eltöltött hangulatos éjszakát érdemes egy olyan túrába belefoglalni, amely a környék látnivalóit érinti. A közeli Hollókő értékei és pompás vára miatt vonzó úti cél, de a szomszédos települések is tartogatnak felfedeznivalót. A táborhelytől nem messze a Pusztavár, a Remete-hegy vagy a Dobogó-tető magaslatai tárják elénk a jellegzetes cserháti tájat. A dobos-kúti bivak akár a kék út vándorainak is pihenőpontot jelenthet, tekintve, hogy nem kell túl nagy kitérőt tennünk az OKT nyomvonaláról.

Pihenő a mocsárban

A csúcsponttól eltávolodva meglepően békés a Kékes tömbjének rengetege, az északi oldalon egészen elhagyatott a terep, a hangulatot pedig hatalmas, sötét bükkös vadítja. A Kékes tető északi leszakadásának tövében, az egykori csuszamlások nyomában ellaposodó terepen néhány kisebb mocsár alakult ki. A duzzasztott Pisztrángos-tó mind közül a leglátványosabb, amihez kiépítése is igazodik: pihenő- és tűzrakó helyek, vécé és tágas esőház is rendelkezésre áll, egy hosszú, U alakú, fedett építmény asztalain pedig kényelmesen alhatunk, de ha ez valakinek nem felelne meg, a terep van annyira lapos, hogy könnyűszerrel találhatunk helyet egy egész sátortábornak is. Sőt, a hosszú asztal fölé függőágyakat is kifeszíthetünk az építmény tartógerendáit hasznosítva. A sötétszürke andezitsziklák közül előtörő, favályúba vezetett forrás a nyári aszály idején éppen csak csöpög vagy elapad, máskülönben számíthatunk rá. A helyszín hangulatát a zsombékos, békalencsés vízből ágaskodó, öreg fák, no meg a mohos kőgörgetegekkel tűzdelt bükkös látványa határozza meg. A Pisztrángos-tó leginkább azoknak való, akik a Mátrában töltenének egy éjszakát, és ehhez egy viszonylag félreeső, de jól kiépített helyszínt keresnek. Mindenképpen készüljünk arra, hogy az év bizonyos szakaszaiban a vízhez kötődő rovarvilág keserítheti meg a tó közelében töltött estét, és figyeljünk az élővilágra, mert az alpesi gőték és foltos szalamandrák szaporodóhelyén járunk.

Túratipp: A Pisztrángos-tó közelében több kiváló kilátóhely is található, és nincs messze a hegység keleti főgerince sem. Így érdemes felkeresni a közeli Szálláshegy kárpáti távlatokat nyitó panorámapontját vagy a Sas-kő és a Disznó-kő vadregényes letöréseit. De elérhető az Ilona-völgyi-vízesés vagy a Kékes is.

Eltévedt víkendház az erdő mélyén

A Keleti-Mátra gerincén vezet az ország egyik legizgalmasabb gerincútja. A Kékestől Sirokig tartó kéktúraszakasz emberpróbálóan nehéz, hiszen valójában meredek lejtőjű csúcsok láncolatán kell áthullámvasutaznunk, és a táv is meghaladja a húsz kilométert. Település és épített menedék pedig nincs útközben, de rövid, mindössze negyedórás kitérővel útba ejthetjük a Csurgó-kút mellett álló, mindig nyitott ajtójú kunyhót, amelynek szerény berendezése két ágyat és néhány széket tartogat. A Jagus és a Nagy-Zúgó-hegy közti nyeregből a g jelzésen kell letérni a gerincről, és még csak ereszkedni sem kell sokat, hogy a pihenőhellyel is felszerelt forrással szemben álló faházhoz érkezzünk. Mellette pad és asztal található, bent pedig a földön is elfér még egy-két ember. (De az apró veranda is fedett egyébként.) Vécé nincs a közelben, az erdős környezet miatt kilátást se keressünk, vízért viszont szinte csak ki kell lépni az ajtón. A helyszín maga nem annyira megnyerő, hogy érdemes legyen éppen ide elindulni egy erdei éjszakára – így az elhagyott, régi nyaralót idéző kunyhó inkább a kéktúrázóknak jön kapóra.

Túratipp: A Csurgó-kút kunyhója leginkább a kéktúrázók menedéke lehet, amennyiben megszakítanák a keleti gerinc hosszú túráját a Kékes és Sirok között. Ezenkívül azoknak ajánlott, akik Recsk és a déli oldal falvai között tennének túrát, és fent maradnának éjszakára a hegyekben. Egy napon belül elérhető innen például az Ilona-völgyi-vízesés, a markazi várrom vagy a főgerinc panorámás csúcsainak sora (pl. Nagy-Szár-hegy, Gazos-kő stb.).

Ódorvári fakuckó

réptetős kis menedék elsősorban a szél és a csapadék ellen nyújt védelmet, fapadlóján maximum hat embernek jut fekvőhely. A táborhely komfortját az ötpercnyire fekvő Zsilibes-forrás iható vize fokozza, továbbá budikat is találunk a közelben.

A Hór-völgy fölé magasodó Ódorvár a dél-bükki táj hajdanán erősséggel bíró meredek hegykúpja, amelynek tetején állva a Bükk egyik legizgalmasabb panorámáját élvezhetjük: ameddig a szem ellát, egybefüggő erdőséggel borított völgyek és hegyek láncolata sorakozik, melynek hátterét a Bükk-fennsík déli, sziklás peremvidéke adja. A Cserépfalutól csupán 5 km-re fekvő, vadregényes kilátóhely közelében – az Ódorvár szirtjének nyergében –egy tűzrakóval, padokkal és zárt padlástérrel rendelkező esőbeállót találunk, amely tökéletes táborhely lehet egy bükki csillaglesős kint alváshoz. A puritán szálláshelytől ne várjunk sokat, de megfelelő felszereléssel kényelmes és hangulatos kis kuckót varázsolhatunk belőle. A cseBivakos válogatásunk csupán hangulatképet fest e három tájegységünk számos kintalvási lehetőséget nyújtó helyszínéről. Mindenképpen meg kell említenünk a Mátrától északra fekvő vidéken található bárnai bivakházakat, melyek nem régóta szolgálják a turistákat, továbbá a Karancs csúcsától csupán kőhajításnyira fekvő Kápolna-hegy erdei menedékét. Az itt található Szent Margit-kápolna impozáns épülete mellett padokkal és tűzrakóval felszerelt, hangulatos turistapihenőt, valamint Trianon-emlékművet és bivakszállást is találunk.

Túratipp: Az ódorvári élmény a környék természeti és épített értékeinek felkeresésével teljesedik ki. Cserépfaluból indulva kihagyhatatlan látnivaló a Millenniumi kilátó, az Ördögtorony látványos kaptárköve, a Neander-völgyi ember csontjait rejtő Suba-lyuk, illetve az ehhez kapcsolódó kiállítótér. Az Ódorvárhoz felkapaszkodhatunk a sziklafalas Hór-völgyből, vagy megközelíthetjük a hegységen átkelő piros turistaút felől is.

Ahol még jó éjszakázni

A Mátra puritán szállások tekintetében főként tornyairól híres. Aligha kell bemutatnunk Galya-tető dizájnos (és fizetős) kilátótornyát, illetve a Nyikom egyedi messzelátóját, ahol gyakorlatilag télen is minden rendelkezésre áll a hangulatos menedékélményhez.

A Bükkben találjuk hazánk legtöbb erdei menedékét, köztük olyan barlangszállásokat is, ahol igazán egyedi körülmények teszik felejthetetlenné a túrakalandot. Ilyen a kéktúra mentén található Cserepes-kői-barlangszállás, a Mályinkától nem messze fekvő Odvas-kői-barlanglak vagy a Garadna-völgy fölött megbújó Sólyom-kői-barlangszállás. A Bükk kunyhók tekintetében is jól áll, közülük a Felső-forrás völgyében található kis kalyibát, illetve a Toldi-kunyhót emeljük ki.

Vízágy helyett csobogás éjszakára

A bükki Kis-fennsík északi lejtőjén, hűvös forráskatlanban fakad az iható vizű Andó-kút. A környéken források láncolatában lép felszínre a mészkőplató magasabb részein elnyelődő víz, közülük azonban ötletes kiépítésével tűnik ki az Andó-kút: a vizet egy kis tóvá duzzasztották, amelynek közepén pavilonnal fedett pihenőhelyet építettek, a parton, körben pedig egy tágas esőbeálló, tűzrakó helyek, padok és asztalok szolgálják a túrázókat. És persze a vadkempingezőket: bár a katlan végén álló fák mögött kisvasúti állomás található, a mahócai vonalon nincs rendszeres közlekedés, és túrázók sem vetődnek erre nagy számban, így az erdei estét legfeljebb a kifolyó alatt dagonyázó vaddisznók röfögése lármázza fel. Az Andó-kutat főleg azoknak ajánljuk, akik a szabad ég alatt, viszonylagos kényelemben pihennének egyet a hegységben, és nem egy hosszú vándortúrára indulnak. A környéken egyébként van mivel eltölteni egy túrázós hétvégét: a Kis-fennsík barlangi képződményeire, sziklakilátóira és buja erdőségére érdemes rászánni két napot. Az idilli, „vízcsobogással bélelt” katlanban nem lesz panasz a komfortra, de sátorra vagy legalább is matracra mindenképp szükség van (hiszen épületbe nem, csak tető alá húzódhatunk be), vécét viszont hiába keresnénk.

Túratipp: Az Andó-kutat bázisnak használva, két nap alatt kényelmesen felkereshetjük a Kis-fennsík keleti felének fontosabb látnivalóit: a beszakadt Udvar-kőbarlangot, a Forrás-völgy tágas üregeit, a Zsófia-kilátót, a Szeleta-barlangot és a Molnár-sziklát, de mindössze tíz perc a táborhelytől a Dobrica-forrás alig ismert, mégis látványos, hatalmas mésztufagátja, amely csapadékos időszak után vízesésként működik.