Fókuszban a természet

aknál ezt sokkal nehezebb értelmezni, főleg makrotémánál. Egyrészt az emberek kevésbé tartják etikátlannak, ha egy rovart piszkálsz vagy megfogsz, mert hát az „csak” egy rovar. Sőt, jobban elfogadják azt is, ha megölöd. Másrészt az ízeltlábúak sem szeretik, ha zavarják őket, és többségük igenis érzékeli, hogy ott vagyunk. Aki fotózott már bogarat, az valószínűleg tett már arrébb egyet egy másik fűszálra. Hogy honnan válik etikátlanná a fotózás, azt valahogy érzi az ember, hogy mikor zavarja már annyira az állatot, hogy az túllép egy határt.

gondolkozom, amíg rá nem jövök, hogy mit kéne másképp csinálni. Az élet sok területén maximalizmusra törekszem, és a fotók esetén is a még tökéletesebbet, a még érdekesebbet szeretném elérni. Engem nem a díjak motiválnak, hanem hogy megismerhessék ezeket az állatokat az emberek, amikor pedig azt jelzik vissza, hogy az én kis állatos történeteim olvassák a gyerekeknek esti meseként, az az igazi motiváció.

Rovarfotóknál előfordul, hogy lefagyasztják vagy elkábítják szén-dioxiddal a rovart, netán megölik egy kép kedvéért. Felmerül a kérdés, hogy ez mennyire etikus. Erről te mit gondolsz?

Az emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek esetén elég konkrét etikai elvek fogalmazódnak meg, az ízeltlábú-

A már említett focus stacking módszernél zömében elpusztult állattal dolgoznak, vagy megölik a fotóért, amely nem minden esetben etikátlan, hiszen ezt tudományos céllal is tehetik. Persze akik szigorúan veszik a fotós etikát, azoknak ez sem fér bele. De egyáltalán nem biztos, hogy minden ezzel a módszerrel készült képért megölték vagy elkábították az állatot. Rahmé Nikola is fotóz így élő rovarokat sikeresen, csak ezt gyakran hajnalban, a még mereven pihenő állatokkal teszi.

Jól érzem, hogy neked annyira az életed részei lettek ezek az apró élőlények, hogy végtelenül tiszteled is őket? Igen, és nem ölök meg még egy szúnyogot sem. Sokan megkérdezik, miért vannak egyáltalán ilyen paraziták, miért van szúnyog meg kullancs. Egészen egyszerűen azért, mert volt egy kihasználatlan hely az ökológiai térben, a vérszívás, amit kevés állat csinál, s ők aztán erre specializálódtak. Ráadásul nagyon fontos biológiai szabályozó szerepük van. Komoly betegségeket terjesz-

Idegenhonos vörös mocsárrák szökken el az iszapos aljzatról egy békásmegyeri patakban tenek, ami az ember, az egyén szempontjából természetesen rossz, de épp ezáltal érvényesül az ökoszisztéma szempontjából fontos populációszabályozó hatásuk. És persze táplálékforrások is.

Ezért is nagy probléma a vegyszeres szúnyogirtás. A szúnyog rengeteg állat táplálékforrása, ahol nem irtják, ott tele van velük a pókháló. Amióta a Dunán mindenhol irtják őket, egyre kevesebb a fecske, és már borul is az egész ökoszisztéma, amiatt, mert nekünk nem volt komfortos, hogy a Duna-parti nyaralóknál döngicséltek a szúnyogok.

Most épp milyen témákon dolgozol?

Egy nagy látószögű makroobjektívvel kísérletezem, amely jobban enged elmozdulni a kétéltűek, hüllők irányába, amiket már régóta szerettem volna fotózni, például víz alatt, megmutatva az életterüket is. Amit eddig multiexpóval oldottam meg, azt most egy expozíción szeretném megörökíteni. És persze így tavasszal vannak rákok, kérész- és szitakötőlárvák, vízibogarak is.

Úgy hat éve foglalkozol a fotózással komolyabban, és még hajt a hév. De vajon ki fog tartani ez életed végéig? Ha valamit elkezdek, akkor azt nagyon kitartóan csinálom, nem szeretek csapongani, a munkámban is ilyen vagyok. Persze ha lesz egy gyerkőc, akkor a fókusz nyilván máshova fog helyeződni egy időre, de ahogy cseperedik majd, neki is meg fogom mutatni ezt a világot, hiszen imádom átadni ezt a tudást másoknak is. 