Fókuszban a természet

akartam mutatni, hogy milyen szépek, mennyire érdekes életük van. Például a bikapók olyan gondos anya, hogy föláldozza magát az utódai érdekében, ugyanis saját testéből táplálja a kikelő kispókokat. Ha az emberek megismerik és megkedvelik a viszolyogtatónak látott állatokat, onnantól már teljesen másképp tekintenek rájuk, ami akár felülírhatja a félelmüket is.

És ezek a fajok nemcsak érdekesek, hanem hasznosak is.

Mitől lesz egy fotó már alkotás, és nem dokumentarista kép?

Egy művészi természetfotóhoz nem elég egy érdekes pillanatot elcsípni, hanem a jó kompozíció mellett kell benne lennie valami extrának. Például ha egy állatot olyan nézőpontból mutatsz meg, amilyet még senki sem látott, vagy olyan technikát, speciális világítást használsz, mint mondjuk az ellenfény, amitől teljesen egyedi és újszerű lesz a kép. Fontos a kreativitás, hogy legyen dinamikája, mondanivalója a képnek.

És akkor nekiálltál kísérletezni?

Igen, elkezdtem játszani a fényekkel, és próbálkoztam multiexpozícióval, ezzel igyekeztem elhelyezni az állatokat a tájban, hogy megmutassam, hol is élnek ezek a jószágok. Számomra az is szempont, hogy olyan pillanatokat tudjak megmutatni ezeknek az állatoknak az életéből, amiket még azok sem láttak eddig, akik pedig tudtak ezek létezéséről. Például olyasmit, hogy a gömböcugrókák felmásznak egymás hátára a pocsolyákban, vagy tisztogatják magukat a kis hasi tubulusukkal (polipkarra hasonlító hosszú csövecske), illetve azt, hogy bizony nekik is vannak parazitáik.

Nagyon sok képed olyan mesés hangulatú, amely – sejtésem szerint – sokat segít abban, hogy megszerettesd ezeket a nem éppen jó hírnevű lényeket. Valóban, és kapok is visszajelzéseket, hogy amióta nézik a képeimet, kevésbé félnek mondjuk a pókoktól. Először nem is volt bennem ilyen szándék, hiszen csak meg

Bizony, az ökoszisztéma fontos elemei. Az atkákat sokszor azonosítják a kullanccsal, parazitákkal, pedig rengeteg hasznos, lebontó atka létezik, például a páncélos atkák a talajban. De ugyanilyen hasznos lebontók az ászkarákok az avarban, a bolharákok a patakban, és van egy csomó féreg is a fonalférgektől a gyűrűsférgekig.

Érződik, hogy kifejezetten szereted megosztani másokkal a megszerzett tudásod, viszont pályázatokon azóta se indultál. Ennek mi az oka?

Én nem veszem zokon, ha más is próbálkozik ugyanazzal a témával, technikával, mint én, sőt, örülök neki, ha átadhatok valamit, és csak biztatni tudom őket, hogy csináljanak még jobbat. Ha valamit kitalálok, tökéletesítek, akkor azt szívesen megosztom másokkal, sokszor ezeket le is írom az oldalamon, hogy tudjanak belőle tanulni. De akár meg is mutatom, hogy én hogyan csinálom. S bár a természetfotós közösség meglehetősen szűk, mégis érezhető, hogy van egyfajta feszültség a fotósok között, éppen ezért nem vagyok motivált, hogy megmérettessem magam.

A gömböcugrókák nagy esők után gyakran rekednek meg a leveleken felgyűlt víz felszínén. Ilyenkor bármilyen száraz pontra felkapaszkodnak, hogy onnan elrugaszkodva a partra szökkenjenek, legyen az akár egy rokonuk háta

Így született a fotós túrák ötlete, hogy megmutasd, hogyan fotózol?

A túrák a gömböcugrókákkal indultak, sokan egyszerűen nem hitték el, hogy ilyenek tényleg léteznek, hiába írtam le sokadszorra, hogy szinte bárhol ott lehetnek. Ezért úgy döntöttem, hogy akit érdekel, annak megmutatom élőben. Az első ilyen túrára vagy húszan jöttek el, és csak ámultak, amikor meglátták ezeket az apró lényeket. Közben persze meséltem is róluk, a sok érdekességet pedig csillogó szemmel hallgatták.

A technikai tudáson, felszerelésen túl még mi szükséges a makrofotózáshoz?

Nem árt, ha valakinek van szeme hozzá, és állítólag nekem van. Nagyon rossz az arc-, név- és dátummemóriám, de ha kimegyek az erdőbe, akkor felismerem a mintázatokat, például simán meglátok egy pár méterre lévő araszolólepkét a fakérgen, amely egyébként teljesen beleolvad a környezetébe. De kell ehhez a műfajhoz az a tudás is, hogy hol, mit, mikor keressél. Ismerni kell az állatok viselkedését, mikor párzanak, melyik napszakban aktívak, vagy tudni, hogy melyik faj az, ami szélben vagy esőbe elő sem jön, így nem érdemes keresni.

A túrákon pedig nemcsak segít megismerni ezeket az állatokat, hanem azt is megmutatja, hogyan érdemes fotózni őket. Mi is elmentünk vele egy ilyen fotós túrára, és hogy mi mindent láttunk és mit sikerült végül lencsevégre kapnunk, azt ebben az élménybeszámolónkban nézhetitek meg.

Milyen faj fotózása jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A repülő rovaroké, főleg az éjszakai fajoké, és leginkább a nyári időszakban, mert akkor gyorsabbak is.

Sötétben hogyan állítasz élességet repülő rovarra? Igazából sehogy. Az objektív fix fókusztávolságra van beállítva, és ilyenkor nem a keresőben nézem a témát, hanem a gép előtt figyelem, hogy mikor van jó helyen az