6
Resilience, equity [2] Resilience & Equity / Rugalmasság - méltányosság / 2016-2017 A városok két fontos képességével - reziliencia (rugalmasság) és equity (méltányoság) - foglalkozott a 2016-2017-es egyetemi tervezési kurzus. A reziliencia a városoknak az a képessége, hogy ellen tud állni a különféle katasztrófáknak, a káros hatásoknak. A városok között egyre nagyobb a különbség, van ahol a sűrűség, koncentráció vagy bonyolultság jelenti a veszélyt és van ahol a fogyás, csökkenés. Fontos azzal foglalkozni amikor formáljuk a jövőt, hogy mire kell figyelnünk, törekednünk annak érdekében, hogy településeink robusztusak, ellenállóak, rugalmasak legyenek. Városaink erős vonzó képessége miatt népességösszetételük gyorsan változik, sosem látott szomszédságok alakulnak ki, mind kulturális mind gazdasági értelemben. Városaink feladata megvédeni lakóit ezért fontos, hogy városszervezési szempontként jelenjen meg a méltányosság, hiszen együtt töltött időre van szükség ahhoz, hogy a közösségek összecsiszolódjanak. E két szempont körül járása sok fontos lehetőséget és kötelezettséget ad számunkra és a jövő urbanistái számára. A városok egyre jelentősebb szerepet töltenek be a világon, így Magyarországon is! Itt koncentrálódik az egyes társadalmak tudása és gazdasági ereje! De mi van ha egy város elveszti erejét, mi lesz a várossal és az ott élőkkel? Sérülékennyé válik és megindul a leépülése! Ezt a kérdést járta körül az Urban Future Laboratory Tervezési Studiója. Kísérleteztünk és kutattuk Salgótarjánt hogyan tud úgy átlépni a 21.századba, hogy győztes legyen! Lehet-e a városból “smart city”? A kérdések körüljárásával készültek el a környezet alakítási tervek sok közös/csoportos munkával. Egy valós helyzetet alapul véve alakítottuk ki együtt a tervezési programot.
7
8
Salgótarján Salgótarján jól követhetően hordozza magán az egyes korszakainak jellemzőit, a 19. századi gyors iparosodás mohó fejlesztéseinek a nyomait, az 1945 -1990-es időszak “bátor” építészeti és városépítészeti épületegyütteseit, vagy az 1990 utáni korszak kihívásaira válaszadás-képtelenség jeleit, a nehézipar összeomlását. Az akkor még több faluból álló terület a 19. században az egyik első vasútvonal végpontjaként az országos nehézipar fejlesztés egyik fontos elemévé vált, kis kövezetlen utcákkal, erős identitású “gyártelep+kolónia” együttesekkel. Ez a trend folytatódott a 2. vh. után, a városhiányos térség egyik új központjává növesztették össze a falukat, komoly állami invesztícióval. Az 1970-es években az országból mindenfelöl idecsábítottak lakásokkal, jó munkahelyekkel mérnököket, orvosokat, tanárokat. A város a korszak egyik legjelentősebb fejlődését produkálta, 50000 fő feletti népességszámmal. Az ideérkező fiatal értelmiségiek hihetetlen kulturális pezsgést alakítottak ki. A 90-es években két kulcs tényező nehezítette meg a város életét a rendszerváltás mellett: (1) a magyar nehézipar szinte egy csapásra megszűnt, (2) a szerepüket vesztett kis és középvárosokból megindult a főváros felé (vagy azon túl) az elvándorlás. Az elmúlt években az egyik legnagyobb népesség vesztést produkáló városaink közé került Salgótarján, jelenleg alig 35000 lakossal, nem tudta megtartani fiataljait és megindult a városba az alacsonyabb státuszú lakosság beköltözése. Milyen jövő elé néz egy ilyen helyzetű város? Ez a kérdés sajnos általános, nem csak Salgótarjánt érinti, az ország északi, észak-keleti, dél-keleti szektorában csak nagyon kevés város van, amelyik nem küzd hasonló problémákkal. Mi lehet tenni ebben az esetben? Ezeket a városokat jellemző társadalmi szakadékok Salgótarjánt is jellemzik! A városban erős a kilátástalanság érzése. Idén tavasszal amikor az UFLab Tervezési kurzusával (Bach Péter/Alföldi György) többször is a városban jártunk megpróbáltuk kinyomozni melyek azok a pontok amelyek stabil alapoknak tekinthetők, például ilyen-e a “boldog prosperálás” idejét idéző városközpont? Lehet-e erre mint “jövőképre” építeni? A másik kérdés, hogy lehet-e ilyen jelentős szolidaritási kihívások mellett a város fenntarthatóságát vagy akár a versenyképességét tervezni? Felvetődött, hogy lehet-e a csökkenést megállítani, vagy legalább egy új egyensúlyi helyzetet felállítani? Ha az egyensúlyi helyzet 20000 lakos körül alakul ki, mit lehet tenni a fizikai környezettel, az épületekkel? Lehet-e a csökkenő jövőt jóízűen tervezni, megélni!
9
[3]
A problémák feltárása
Problémák feltárása
[3.1]
Salgótarján Magyarország északi részén található középváros, Nógrád megye, és bizonyos feladatait tekintve, az Észak-Magyarországi régió központja. Térségi viszonyításban még egyértelműbb a város vezető szerepe: a gazdaság, a foglalkoztatás, az igazgatás, a kereskedelem, az egészségügy, az oktatás, a közművelődés és a rekreáció területén kiemelt feladatokat lát el. A szocializmus időszaka alatt a városban jól működő ipar a szabad piac feltételeihez nem tudott alkalmazkodni, így a rendszerváltás után gyors hanyatlásnak indult. A város ennek következtében elveszíti népességének jelentős részét - a lakosságszám 49 000 főről 36 000 főre csökken. Ebben az időszakban megszűnt a felsőoktatás és néhány szakképző iskola is bezárt. A KSH Tájékoztatási Adatbázisa szerint az országos átlagnál magasabb a nyilvántartott álláskeresők száma, mely részben az ipar bedőlésének is köszönhető. Ezen felül jellemző a demográfiai, infrastrukturális és politikai széttagoltság is a városban. Salgótarján korfájából kiderül, hogy a 20 és 35 év közötti fiatalok körében az elvándorlás jellemző, így egyértelműen felfedezhető a társadalomban az elöregedés jelei, mely megnehezíti a sikeres rehabilitációs programok lebonyolítását. Salgótarján 2014-ben készített Anti-szegregációs terve szerint a Zöldfa út - Centrál köz - Hősök útja - Hársfa út által határolt terület a város legnagyobb lélekszámú szegregátuma. A területen élők lehetőségeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy szinte minden mérhető adat kedvezőtlenebb feltételeket mutat Salgótarján egészével összevetve. A szegregátumban élők között kiugró értékű a legfeljebb általános iskolát végzettek és a jövedelemmel nem rendelkezők aránya. A korösszetétel szerint magas az aktív korúak és alacsony a fiatalok száma, valamint magasabb a rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkezők aránya is. A terület a lakókörnyezet szempontjából három fő részre osztható. A Hősök útján és a Hársfa út páratlan oldalán többszintes, előkertes társasházakat találunk, a Zöldfa úton magasabb, függőfolyosós tömbházak helyezkednek el, a kettő között pedig a Hársfa úti kolóniasor található. A kolóniasor lakásai komfort nélküliek, nagyon leromlott állapotúak, az itt lakók a legalacsonyabb státuszú lakók a szegregátumban.
Területi program / Városközpont
Területi programok
[3.2]
Szociális rehabilitáció A területen élők gazdasági, lakhatási, oktatási-nevelési, munkavállalási, közlekedési gondokkal küzdenek. Az Önkormányzat kiemelten foglalkozna a területtel, így a tervezési feladatunknak mi is a telep szociális rehabilitációját tűztük ki. A komplex felzárkóztató programban feladatomnak a közlekedési gondok orvoslását tekintem. Az általunk javasolt rehabilitáció módszertanának lényege, hogy a különböző területeken megvalósuló fejlesztési programok egymást kiegészítve igyekeznek a telepet megerősíteni. Ennek alapja az, hogy a fentebb megvizsgált mérőszámok, a helyszíni bejárás és a helyi szereplőkkel folytatott beszélgetések során a telep szempontjából 5 fő problémapontot emeltünk ki: (1) gazdasági problémák, (2) lakhatási problémák, (3) megközelíthetőségi problémák, (4) oktatás-nevelési problémák (5) munkavállalási problémák. Ezek orvoslására először rövid távon megvalósítható fejlesztéseket kezdeményezünk, melyek jellemzően 1-2 éven belül segíthetnek a telep lakosainak: a szereplők megszólítása, az oktatás megszervezése, az önállóság biztosítása, a monitoring rendszerek felállítása és az egyes projektek felállítása után lehet érdemben beavatkozni a telep életébe. A projektek elsősorban társadalmi-gazdasági “szervezési” ügyeket jelentenek, melyekhez erős szociális munkás jelenlétre van szükség. A középtávon megvalósuló célok a következőek: életszínvonal emelkedése, közterületek rendezése, tömegközlekedés átszervezése, oktatási-integrációs programok, identitás erősítése, önfejlesztő közösség segítése, biztonság megteremtése. A legtöbb építési beruházással járó projekt ebben a fázisban kap szerepet. Fontos hangsúlyozni, hogy a projektek mind a rövid- és középtávon megismételhetőek legyenek, illetve hogy kialakuljon az a monitoring rendszer, mely folyamatosan követni tudja a projektek sikerességét - akár felülvizsgálva azok hasznosságát.
Területi program / Középső terület
Területi program / Középső terület
Területi program / Középső terület
Területi program / Üveggyár
Területi program / Zöldfa utca
Területi program / Zöldfa utca
Gazdasรกgi program / Zรถldfa utca
Gazdasรกgi programok
[3.3]
Gazdasรกgi program / Zรถldfa utca
Gazdasági program / Középső terület
Üvegszínház / Üveggyár
Épßlet programok
25
[3.4]
Tanoda / Zรถldfa utca
Tanoda / Zรถldfa utca
Lakรณhรกz / Zรถldfa utca
Lakรณhรกz / Zรถldfa utca
Lakó és műhelyház / Középső terület
Tankonyha / Középső terület
Üvegszínház / Üveggyár
Üvegszínház / Üveggyár
Tรกrsadalmi programok
Biztos kezdet hรกza / Zรถldfa utca
[3.5]
Lakhatรกs / Zรถldfa utca
Lakhatรกs / Zรถldfa utca
Urban Future Laboratory / 2018 Tervező:
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar, Urbanisztika Tanszék, Urban Future Laboratory, www.uflab.org.hu, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3.
Konzulensek:
Dr. habil Alföldi György DLA TT 13-0455 Bach Péter DLA építész, urbanista
Hallgatók:
Balázs Bálint, Bölöni Botond, Esztergályos Tünde, Fehér Orsolya, Gacsályi Kinga, Gallyas Luca, Hajdú Csongor, Kovács Petra, Marosi Péter, Magyari Ábel, Posta Ferenc, Szkiba Vera, Somogyvári Tünde, Varga Péter
Kiadvány:
Alföldi György / Balázs Bálint / uflab/urb/bme
38