Új Művészet, 2014. december by Új Művészet

695 Ft

20 14

december

A gótika gyümölcsei Sétáló színek: Joan Miró, Keserü Ilona, Földi Péter Lázadások: Arnulf Rainer, Peter Weibel, Marlene Dumas Versenyláz: Turner-díj 2014 Csukaszürkében: az I. világháború és a művészet – akkor és most

A Nagy Háború 1914 - 2014 EMLÉKEZŐ KIÁLLÍTÁS

Pesti Vigadó (1051 Budapest, Vigadó tér 2.) A kiállítás 2014. december 4-től 2015. január 18-ig látogatható.

tar talom

A gótika gyümölcse gyümölcseii

Az elveszett gyümölcs és az ellopott képtábla Rejtélyek a genti oltár körül M E C S I B E A T R I X ————4

A közös gótika A korai gótika új állandó kiállítása I V A N G E R A T ————7

Templomok ékességei Gótikus művészet Magyarországon (1300–1500) M I K Ó Á R P Á D ————7 Színországg Színorszá

Aki sétálni vitte a vonalat Joan Miró gyűjteményes kiállítása R Ó Z S A T . E N D R E ————10

Színre váltás Cangiante színhasználat – Ilona Keserü Ilona képei 14 S I N K Ó I S T V Á N ————

Színről színre A szín testet ölt – OSAS / A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület kiállítása 16 M É S Z Á R O S Z S O L T ————

Az ég és a föld között Földi Péter gyűjteményes kiállításról L Ó S K A L A J O S ————18 Mitikus művész vagy városi vagány? vagány ?

Fehéren-feketén Marlene Dumas kiállítása F E R E N C Z Y Z S O L T ————21

A Kutyafalkától a bajor kastélyig Arnulf Rainer 85 éves M U L A D I B R I G I T T A ————24

Médialázadás Vigyázat! A kiállítás megváltoztathatja az Ön életét! 28 L E S I Z O L T Á N ————

Díszmagyar Chilf Mária átmeneti tárgyai D E B R E C E N I B O G L Á R K A ————30 A borító a H U N G A R T - K I S M O N O G R Á F I A S O R O Z A T legújabb 3 kötete címlapjainak felhasználásával készült

Harcképekk Harcképe

A szürke háború Művészet és művészek az első világháborúban 33 P A T A K I G Á B O R ————

A Nagy Háború Emlékező kiállítás a Vigadóban A N D O R A N N A ————36 Kiállításokk Kiállításo

Versenyláz Turner-díj, 2014 40 N A G Y K R I S T Ó F ————

Animációs szimfónia A szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválról 42 M A R C Z I N K A C S A B A ————

A kék krokodilus ékszeres ládikája Jakobovits Miklós kiállítása 44 P . S Z A B Ó E R N Ő ————

Szétszóródott városok Hámos Gusztáv és Katja Partschke: Sample Cities C S É K A G Y Ö R G Y ————46 Last Minut Minutee

Talán eltűnünk hirtelen – vagy lassan

B O R D Á C S A N D R E A ————48

Papíron, papírral, papírból Varga Gábor Farkas tárlata P I N C Z E H E L Y I S Á N D O R ————49 Köny v

Új HUNGART-könyvek Wehner Tibor: Harasztÿ István P. Szabó Ernő: Polgár Rózsa Szeifert Judit: Szurcsik József K O Z Á K C S A B A ————52

A jánló

A tékozló fiú

Erdélyi ötvösművek Jagicza Patrícia Linda: az egykori HerzogTitkaim és gyűjteményből Kovács Kitti: Analógia

Keresztény ikonográfia a kor társ magyar művészetben

Újabb kinccsel A 6 0 . Vá s á r h e l y i Ő s z i g a z d a g o d o t t a m a g y a r Tá r l a t f i a t a l d í j a z o t t j a i n a k múzeumi hálózat e g yé n i k i á l l í t á s a

Pé c s i G a l é r i a ( S z é c h e n y i t é r ) , 2015. január 18-ig

Magyar Nemzeti Múzeum, 2015. január 25-ig

A l f ö l d i G a l é r i a , H ó d m e z ő v á s á r h e l y, 2014. december 12–2015. január 15.

A kiállítás válogatás a Kecskeméti Katona József

2011 májusában a Christie’s aukciós ház New York-i

A Vásárhelyi Őszi Tárlatot a hazai képzőművészeti

Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből,

árverésén egy jelentős közép-európai ötvösmű-

szcéna legrégebbi országos kiállításaként tartják

amelynek az elmúlt 14 év során fő tevékenységi-

csoport is kalapács alá került. A 16. század vége és

számon. Az évről-évre megrendezésre kerülő kiál-

és gyűjtőköre a keresztény tematika jegyében

a 19. század első harmada között készült emlékek

lítás megújításában, folyamatos „frissen tartásában”

zajlott. A két alappillér a 2002 óta megrendezett

között világi ezüstművek valamint zománcos,

elengedhetetlen szerepet játszanak a fiatal, tehet-

Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálék és a

drágaköves ékszerek voltak, melyek jegyük, típusuk

séges művészek. A tárlat kiállítóinak egyharmada

hozzájuk kapcsolódó gyűjteményfejlesztés. A kecs-

vagy éppen feliratuk, címereik alapján a magyar-

negyven évnél fiatalabb. Az elmúlt években két

P R U T K A Y P É T E R : Töviskoszorú (részlet)

Nautilus serleg, a Herzog-gyűjtemény egyik emblematikus műve

JAGIC Z A PATRÍCIA LINDA : Luchadora gardróbja II. (részlet), 2014, olaj, vászon, 170x60 cm

keméti múzeum biennálékhoz kapcsolódó gyűjte-

országi, erdélyi iparművészet fontos emlékei közé

kimondottan, a feltörekvő generáció tagjainak szóló

ményfejlesztése révén ma már mintegy 300 tétel

sorolhatók. A tárgyak egykor Herzog Mór Lipót

díjat alapítottak a szervezők: a Fiatal Festők Nívódíját

körül van ez a speciális műtárgyegyüttes, mely

gyűjteményének részét képezték; a méltán híres

2013-ban Kovács Kitti festőművész vehette át; a

jelenleg még egyedülállónak tekinthető a nem

képgyűjtemény mellett Herzog báró ugyanis a 20.

hatvanadik tárlaton pedig első ízben ítélték oda azt

egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban.

század első felének egyik legjelentősebb ötvös-

az egyéves alkotói ösztöndíjat, melyre a 35 év alatti,

A Pécsi Galériában megrendezett kiállítás immár a

gyűjteményét is felépítette.

a magyar képzőművészeti felsőoktatásban végzett

nyolcadik nagyobb lélegzetű bemutatója e kollekciónak. Műfajilag is igen változatos anyagról van szó (pl. textilművészet, festészet, üvegművészet, ötvösség, zománcművészet, grafika, szobrászat), melynek alkotói között a kortárs magyar képzőés iparművészet számos jelentős képviselője is megtalálható. A gyűjteményből ezúttal 94 művész 121 alkotását lehet megtekinteni.

A műcsoport utoljára a 20. század első harmadában rendezett tárlatokon szerepelt; e bemutatók katalógusaik, dokumentációjuk révén a szakma előtt korábban is jól ismertek voltak, a 20. század

művészek pályázhattak. A Hódmezővásárhely városa és a Magyar Művészeti Akadémia által közösen finanszírozott Rudnay Gyula Művészeti Ösztöndíjban Jagicza Patrícia Linda részesült.

közepe óta azonban létezésük is kérdéses volt.

Az Alföldi Galéria földszinti termeinek két szár-

A tudósok és gyűjtők szinte már lemondtak róluk.

nyában közvetlenül a 61. Vásárhelyi Őszi Tárlatot

Az egykori gyűjtemény magyarországi eredetű

követően egy időben látható az előző évi kiállítás

anyagának nagyobbik része kerül most a Magyar

két fiatal művészének egyéni, bemutatkozó kiállí-

Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A 32 tárgy

tása: Jagicza Patrícia Linda: Titkaim és Kovács Kitti:

között döntő többségben vannak a különböző

Analógia című tárlata.

világi ezüstmunkák: poharak, kannák és serlegek.

20 14

december

A tudomány dicsérete, a vallás csodálata, a filozófia nagyrabecsülése, …

„dunaújvárosi Georg Baselitz: képzőművészet” Hajdanán, egykor és ma

Koronczi Endre kiállítása Inda Galéria, 2014. december 11–2015. január 30.

Kor társ Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2014. december 19-ig

Haus der Kunst, München, 2015. február 15-ig

A dunaújvárosi képző- és iparművészek életében

Georg Baselitz könnyed eleganciájú, nem kevés

határolható térség, hanem egy „jelenség” terepe,

különös jelentőséggel bír az a kétévente megren-

kritikai attitűddel telt alkotásai, félig festmények,

nem olyan, mint az ’51-es körzet, hanem inkább

dezésre kerülő seregszemle, melyen együtt

felülrajzolva dinamikus vonalakkal, élénk színe-

olyan világ feletti, mágikus „helyek” összessége,

mutathatják be legfrissebb alkotásaikat. Itt tárják

ikkel, egy élő klasszikus világhírű alkotásaiként

amelyekre mindenhol rátalálhatunk, de csak az

a vizuális kultúra iránt érdeklődők elé azt, hogy

vonulnak fel a Haus der Kunst hatalmas termeiben.

avatott szem előtt tárulnak fel. Egy semmihez

hol áll ma az országosan is elismert „dunaújvárosi

A melléjük helyezett szintén fejjel lefelé kiállított

nem hasonlító nevet is ad a helyek összesség-

művészet” – milyen irányt vett az elmúlt két évben

portrék és fekete-fehér képek, amelyek 2012-

fotó: Jochen Littkemann

A Ploubuter Park nem „egy” topográfiailag körül-

K O R O N C Z I E N D R E : Ploubuter Park, 2014, fotó

M A R T I N K Ó M Á R K , J O B B Á G Y B E R N A D E T T és K A S Z Á S T A M Á S alkotásai a Dunaújvárosi Szlalomon

G E O R G B A S E L I T Z : Schlafzimmer, 1975

ének, ez a Ploubuter Park (a Google-keresőben

a már „befutott” alkotók munkássága, és kik az

ben készültek – hatalmas kontrasztban állnak a

az egyetlen találat Koronczi műve!), miközben

újonnan érkező, feltörekvő generáció tagjai. De

legújabb alkotásaival, a tömör fekete, nyersen

korunk Darwinjaként úgy tartja vizsgálat alatt az

ezek a tárlatok nem csak a kiállítók, a szűkebb

megmunkált felületű bronz-szobrokkal, amelyek

itt folyó különös „fajképződést”, mint egy létező

értelemben vett szakmában tevékenykedők és

mintha visszatekintenének a hősidőkre, a 60-as

evolúciós jelenséget.

a kortárs művészet rajongói számára szolgál-

évek avantgárdjának figuráit idéznék fel.

hatnak fontos információkkal, hanem minden,

Vic tor Man: Zephir

Az alkotó szándéka szerint ez a több száz – akarata ellenére – „festőien szép, csodálatos, gyönyörködtetően költői” kép, ami a dokumentumkollekcióban együtt van, valójában egy torz grimasz a sorsnak, a világnak; csüggedt, fanyaran ironikus, sőt öniro-

a település iránt elkötelezett polgár részére is, hiszen nincs más, ami ennyire átfogó képet nyúj-

Haus der Kunst, München, 2015. január 15-ig

tana Dunaújváros művészetvilágának aktuális

A kiállítás a sikeres karriert befutó, fiatal román

helyzetéről.

festő, Victor Man titokzatos fétisekkel teli, misztikus világába viszi el a nézőt. A sötét, szűk, olykor

nikus panoráma kívánt lenni. Hogy ez miért is nem

különös színekkel megfestett falú termekben a

sikerült, az talán annak a hatalmas mennyiségű

nem éppen világos tónusú festmények, a pont-

munkának, energiának, „lelkesedésnek” köszön-

szerű megvilágításban sejtelmesen derengenek,

hető, amit Koronczi „beletett” a művekbe.

még inkább zavarba ejtve a nézőt. A Zephir cím, A legfrissebb gyűjtésekből láthatunk most egy

annak ellenére, hogy a görög mitológia egy kissé

bő válogatást a Kiscelli Múzeum templomtere, a

sötét nőalakjára engedne következtetni, mégsem

somorjai zsinagóga, a tihanyi Balaton vize után

az. A Zephir novelláskötet, amelyben a román író

ezúttal újra az Inda Galériában.

Alexandru Monciu-Sudinski Edgar Allen Poe stílusában íródott horrorisztikus történeteket mesél el. 3

20 14

december

összeállította: Rudolf A nica

Dunaújvárosi Szlalom A Haus der Kunst két kiállítása A legfrissebb

Ploubuter Park

A gótika gyümölcsei

Az elveszett gyümölcs és az ellopott képtábla Rejtélyek a genti oltár körül

MECSI BEATRIX A flamand Gent városa mint nemzeti büszkeségét tartja

helyeztek ki a Szent Bavo-székesegyház elé olyan ládát, amibe

számon a Jan és Hubert Van Eyck testvérpáros által a

önkéntesen be lehetett volna dobni a képet, anélkül, hogy a vissza-

15. század első felében festett A Bárány imádása című

juttató személye kitudódott volna, ez mégsem történt meg.

oltárképet, amelyet röviden csak „genti oltárnak” hívnak. A több szárnyból álló oltárképen lélegzetelállító pontossággal jelenik meg a Krisztust szimbolizáló bárány, az

Az etrog nevű citrus ‘Limonium pomum Adami’ 1801–1819, színes nyomat (Redouté, Pierre Joseph és Duhamel du Monceau, M.: Traité des arbres et arbustes que l’on cultive en France en pleine terre / par Duhamel. No. 40. NYPL Digital Library) A Boboli kert citrusai, Firenze

őt imádó királyok és bibliai személyek, az Atyaisten, jobbján Máriával, balján Keresztelő Szent Jánossal. Mellettük zenélő angyalok csoportjai és a szélső képpaneleken az első emberpár látható.

A képlopás mellett azonban egy másik rejtély is kapcsolódik a híres genti oltárhoz. Ezzel a különös kérdéssel még egyetemista

éveim alatt szembesültem egy szemináriumi dolgozat kapcsán sok évvel ezelőtt, míg nemrégiben egy flamand kolléga segítségével nyomába eredtünk e rejtélynek: a képen megfestett, Éva kezében tartott gyümölcs azonosításának, ami egészen eltér a korabeli ábrá-

Ez a kép nemcsak magas színvonalával, elképesztő részleteivel hívja fel magára a figyelmet, hanem máig megoldatlan rejtélyei folyamatos kihívást jelentenek mind a művészettel foglalkozó kutatók, mind a rendőrség számára.

zolások bűnbeeséskor megkóstolt gyümölcsétől. Az oltár képeit Hubert festette egészen 1426-ban bekövetkezett haláláig, mialatt fivére, Jan gyakran utazott külföldre diplomáciai küldöttségek tagjaként. A képet már ő fejezte be 1432-ben. A korai németalföldi festők képeinek jellegzetessége az aprólékos pontosság:

Az oltár 1432-es elkészülte utáni hosszas és viszontag-

minden tárgy anyagának, formájának a lehető legnaturalisztikusabb

ságos története során járt Berlinben, majd a versailles-i

a megfestése. Ezért aztán a képen látható gyümölcs is nagy valószí-

békeszerződés után visszakerült eredeti helyére, a

nűséggel a Van Eyck fivérek idejében ismert gyümölcs pontos festett

flamand városba. És nem sokkal ezután, idén pont 80

mása lehetett. De milyen gyümölcs is ez valójában?

éve, hogy elloptak néhány képtáblát az oltárról. A rejtélyes képlopás során, amit a flamandok csak a „nagy lopás” néven emlegetnek, egyedül az „igaz bírák” képe

Elképzelhető, hogy a Dél-Európában járt Jan láthatta egyik diplomáciai útja során. De miért esett a választás erre a gyümölcsre?

nem került még elő. Albert Camus francia író Bukás

Ha alaposan megnézzük a képet, látjuk, hogy ez egy göcsörtös

című könyvében (1956) a főhős megtalálja a képet egy

felületű citrusféle, korongforma mélyedéssel a közepén. Hogy

Mexico City nevű bárban, és idén áprilisban, a képlopás

milyen gyümölcs lehetett a bűnbeesés gyümölcse, erről rengeteg

évfordulójára, biztosnak tűnő szemtanúkra hivatkozó

különféle elmélet létezik, hiszen a Biblia nem nevezi meg, miről

tekintélyek nyilatkozataira alapozva úgy látszott,

is volt szó. Az európai kultúrkörben az alma mint a bűnbeesés

megkerül a rég elveszett festmény. Azonban hiába

gyümölcse egy érdekes szójátékon alapul: latinul a malum (alma)

20 14

december

szó másik jelentése gonosz, rossz is egyben. Így gyakran

A Szent Bavo-székesegyház kanonoka, Peter Schmidt teológuspro-

HUBERT ÉS JAN VAN EYCK :

az Európában elterjedt almafát festették meg a bűnbe-

fesszor 2005-ben az oltárképről megjelent terjedelmes monog-

A Bárány imádása. Oltárkép. 3,5x4,6 m, 1432, Gent, Belgium

esés fájaként.1

ráfiájában kitér az Éva kezében látható gyümölcs kérdésére, és

Azonban az alma mellett más gyümölcsökről is gondolják, hogy az lehetett a paradicsomi gyümölcs, például a Bibliában megnevezett füge, amelynek leveleivel takarta el meztelen testét az első emberpár. Marcus Van Vaernewijck 1566. augusztus 19-i képleírása a genti oltárról épp ezért is oly figyelemre méltó. Azt írja, hogy „Éva egy friss fügét tart a kezében.” Kiemeli a festő teológiai műveltségét, hogy Szent Ágoston elgondolására alapozva a bűnbeesés gyümölcsének a fügét ábrázolja.2 De ilyen göcsörtös fügét nem ismerünk. Itáliában 1512-ben Michelangelo a Sixtus-kápolnába a bűnbeesés jelenetére fügefát festett ugyan, de Vaernewijck az északi Németalföldön 1566-ban tudta-e egyáltalán, hogy néz ki egy füge? Michiel Coxcie (1499−1592), a „flamand Raffaello”, amikor nagyjából egy évszázaddal

megállapítja, hogy ez egy citrusféle, amelyet nem lehet egyszerűen beazonosítani. A citrusfélék egzotikus gyümölcsnek számítottak akkoriban, nemcsak Flandriában, hanem még a mediterrán területeken is, ahol nagy valószínűséggel személyesen is láthatta eredetijét a festő Jan Van Eyck. Schmidt a rabbinikus hagyománnyal kapcsolja össze e gyümölcs jelenlétét a képen, és ez alapján úgy véli, hogy ez a gyümölcs egy etrog nevű citrusféle lenne, ami név szerint is szerepel a Szukkot nevű zsidó ünnepen. A kutató úgy véli, hogy Van Eyck kapcsolatban állhatott zsidó bibliatudósokkal, akik befolyásolhatták a kép ikonográfiáját. Luc Dequeker teológus 1992-es írásában szintén etrogként értelmezi az Éva kezében látható gyümölcsöt, mivel az oltár más helyein felfedezni vélte az ugyanezen ünnepen használt többi növényt is. Viszont a teológus tudósok által javasolt etrog nem nagyon hasonlít az oltárképen ábrázolt citrushoz.

később hivatalos másolatot készített az oltárképről,

Valószínűnek látszik hát, hogy a 17. századi botanikai könyvekben is

Éva kezébe már a szokásos almát festette, mintha elke-

ábrázolt, Ádám almájának nevezett citrusféle lehetett a modellje a

rülték volna a figyelmét az oly realisztikusan megfestett

németalföldi festő képének, hiszen e gyümölcs formája a felületén

eredeti kép valódi részletei.

található, emberi harapás nyomára emlékeztető kerek bemélyedéssel

20 14

december

utalhat a Paradicsomban elkövetett

mölcsöt a Citrus hystrix nevű hibridként azonosította. Ez színben

bűnre, amikor az első emberpár bele-

és formában is hasonlít az Éva kezében tartott gyümölcshöz. Ázsiai

harapott a tiltott gyümölcsbe.

eredetű, de az antikvitásban már széles körben elterjedt volt.

James Snyder művészettörténész

A képen ábrázolt gyümölcs harapást idéző felületével, palesztin

már kihaltnak tartja e gyümölcsöt.

eredete alapján, Jan Van Eyck spanyolországi utazásai alatt megis-

Legkorábbi illusztrációit az 1563-as

mert Citrus lumia pomum adami vagy Citrus hystrix lehetett talán.

évig vezeti vissza, az itáliai Pietro

E gyümölcsök még ma is léteznek, és számos változatban a világ sok

Andrea Mattioli botanikus írásaira.

helyén megteremnek már. Sőt, jelenleg e sorok írójánál is nevelkedik

Ádám almáját említi még egy 1597-

a Van Eyckék által megfestett „tiltott gyümölcs” egy késői rokona.

es angol publikáció is, John Gerard írása és egy itáliai munka 1646-ból Giovanni Battista Ferrari tollából, aki e gyümölcs három változatát mutatja be könyvében. Később is feltűnik még a botanikai írásokban: egy 1801–1819 között készült színes nyomat mutatja be Limonium pomum Adami néven. Néha Citrus lumia pomum d´adamumnak is hívják e gyümölcsöt, amit Bernard McTigues Nature Illustrated: Flowers, Plants, and Trees, 1550-1900: From the Collections of the New York Public

Jegyzetek 1 Az alma mint a bűnbeesés gyümölcse az Édenkert pogány megfelelőjének, a Hesperidák kertjének almáival is kapcsolatban állhat. 2 Marcus van Vaernewyck: De historie van Belgis (Gent, 1568 és 1574, IV. 47). Carel van Mandel a Het Schilder-boeck című könyvében 1604-ben szintén azt írja, hogy a genti oltárkép Évájának kezében egy friss füge látható. Az említett szerző Jan van Eyckről írt életrajzában közli Lucas de Heere 1565-ben írt Den Hof en Boomgard der Poesien című versét, ahol szintén azt olvashatjuk, hogy Éva egy fügét ad Ádámnak a genti oltár képén. 3 De ez formájában kicsit eltér a genti oltár gyümölcsétől. Válogatott Irodalom Luc Dequeker (2011): Het Mysterie van het „Lam Gods”. Filips de Goede en de Rechtvaardige Rechters van Van Eyck, Peeters Publishing Leuven, Belgium, 2011 Mecsi Beatrix–Dirk Huylebrouck (2011): Le mystérieux fruit de ‚L’Agneau mystique. EOS (The Scientific American, francia kiadás), 2011/június 46–49 Mecsi Beatrix–Dirk Huylebrouck (2011): Le mystérieux fruit de ‚L’Agneau mystique. EOS (The Scientific American, francia kiadás), 2011/június 38–41 Peter Schmidt (2005): Het Lam Gods. Leuven: Uitgeverij Davidsfonds, 2005, ISBN 90-77942-03-3 James Snyder (1976): „Jan van Eyck and Adam’s Apple”, The Art Bulletin 58, no. 4. (1976/december), 511-515

Library című könyvében közöltek. A firenzei Boboli kertben nevelt citrusgyűjtemény még sokat őriz a reneszánsz kori citrusok fajtáiból, amelyek között megtalálhatjuk a Citrus lumia pomum adami nevű gyümölcsöt is. Bartolomeo Bimbi (1648–1723) firenzei festő 1715-ben készült, nemrégiben a Szépművészeti Múzeumban is kiállított MICHIEL COXCIE

(1499−1592): másolat a genti oltárképről, Éva

festménye a Mediciek növénygyűjteményéről szintén megjeleníti a Pomum adami nevű gyümölcsöt.3 Marco Polo is láthatta ezt a citrusfélét Perzsiában, a mai Irán területén, de az arabok voltak azok, akik elhozták a Földközi-tenger keleti partvidékére, ahol a francia keresztes lovagok figyeltek fel rá a hetedik keresztes hadjárat idején 1250-ben, és adták e nevet a Palesztinában látott gyümölcsnek. Az Ádám harapására emlékeztető bemélyedésnek azonban kevésbé biblikus okai vannak: a Cataniai Egyetem (Olaszország) kromoszómakutatásai alapján elmondható, hogy Ádám almája az első hibrid formája a lime, a citrom és a pomelo (kínai grépfrút) kereszteződésének (lime × /citrom × pomelo/). Ma már nagyon sok hibrid citrusféle létezik, így még a szakértőknek is nehéz pontosan beazonosítani a genti oltáron szereplő tiltott gyümölcsöt. David Mabberley,

Éva a tiltott gyümölccsel. Részlet a genti oltárról

az angliai Kew Gardens (Royal Botanic Gardens in Kew) citrusszakértője kérésünkre a Van Eyck-féle citrusgyü-

20 14

december

A közös gótika A korai gótika új állandó kiállítása

Kivételes alkalom a korai gótika új állandó kiállításának

vetekedni, most a volt királyi palotába került,

megnyitója. A budavári palotában, a középkori magyar

hogy az ország középkori kultúráját, kreativi-

királyság centrumában valamikor európai szintű művé-

tását, saját történelmi periódusának vallásos,

szeti élet virágzott, amiről főleg a kitűnő Zsigmond-kori

szociális és esztétikai értékét képviselje. Örülök

szoborfragmentumok tanúskodnak. Ebben az időben

annak, hogy az átrendezett kiállítás koncep-

nemzeteinknek Szent István által alapított közös otthona

ciója a középkori műalkotások sokszínűségét

még eléggé erős volt ahhoz, hogy az európai keresz-

és komplex funkcióit jobban bemutatja.

tény kultúra határait megvédje. Az eljövendő századok

Természetesen nem minden kerülhetett ide,

tragikus eseményei után nem maradt sok ebből a virágzó

és aki a volt közös hazánk gótikus kultúráját

kultúrából, és maga a keresztény hagyomány sem volt

jobban meg akarja ismerni, annak Budapest

mindenki számára feltétlenül fontos érték és erőforrás.

mellett Esztergomba, Pozsonyba, Kassára

A művészettörténész kollégák, akik a korábbi állandó kiál-

vagy Lőcsére is utaznia kell. Ezeknek a közös

lítást egy teljesen más kultúrpolitikai helyzetben megva-

kincseknek a mélyebb kutatása, ismertetése és

lósították, biztosan sokat tudnának erről mesélni. Mégis, ki

élvezhetővé tétele közös szakmai és kultúrpo-

lehet mondani, hogy az összes pusztulásnak valami rejtett

litikai feladat. Éppen ezért nagyon köszönöm a

és ironikus logikája volt – a szerény falusi műalkotás, ami

Magyar Nemzeti Galéria és a magyar kollégák

valamikor nem volt képes az udvari kultúra fényességével

kitűnő munkáját! Elhangzott a kiállítás megnyitóján.

fotó: Berényi Zsuzsa

IVAN GERAT

Magyar Nemzeti Galéria, R é g i M a g y a r G y ű j t e m é n y, ú j á l l a n d ó k i á l l í t á s

Madonna Toporcról, 1420 körül

Templomok ékességei Gótikus művészet Magyarországon (1300–1500) M a g y a r N e m z e t i G a l é r i a , R é g i M a g y a r G y ű j t e m é n y, ú j á l l a n d ó k i á l l í t á s

MIKÓ ÁRPÁD Az első teremben különleges, meghökkentő látvány

valahol a Magura lejtőjén – a négy középkori szobrot. Divald érdeme volt,

fogadja a látogatót. Az elsötétített térben, az ajtóval

hogy végül ezek is, akárcsak sok, általa ekkortájt föllelt gótikus szobor és

szemközti falnál stilárisan és minőségét tekintve igencsak

táblakép közgyűjteménybe került. Úgy gondolom, telitalálat a kiállítás

kevéssé összeillő, időben sem egyszerre készült négy

felütése; megmutat mindjárt két főművet – mert az „első” toporci Madonna

faszobor áll. Az első a kiállítás egyik legrégibb darabja, az

is az, csak kevésbé népszerű –, utal az eredeti helyükre, és arra is, hogy e szép

1320–1330 körül készült Madonna, mögötte, mintegy

szobrok megismerése, múzeumi megőrzése és mai láthatása több tudós

kísérőfigurák gyanánt – második helyen –, Mária és

nemzedék lelkiismeretes munkájának köszönhető. Nyugodtan mondhatjuk:

Szent János Evangélista a 15. századból, együttesüktől

kézről kézre adták őket, egyik nemzedék a másiknak, óvó figyelemmel.

jobbra, külön fülkében kiemelve pedig a gyűjtemény egyik legszebb, leghíresebb szobra, „a” toporci Madonna. Közöttük nagyméretű archív fotó látható, amely megadja e furcsa együttes magyarázatát, minden szöveges kommentár nélkül is: a négy műalkotás egyetlen felvételen – valami közelebbről nem meghatározható helyen, egy fal előtt – látható, Toporcon. A képet Divald Kornél készítette 1903-ban, amidőn felfedezte a toporci templomban – ebben az Isten háta mögötti falucskában, 7

A megújult állandó kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Galéria királyi palotabeli „D” épületének földszinti teremsorában látható néhány hete, egy korábbi, ugyanott felállítottat váltott fel, amellyel anyaga kilencven százalékban azonos is. Az időhatárok ugyanazok: a 14. századtól a 15. század végéig tárja a látogatók elé a gótikus faszobrokat és táblaképeket. Az előző állandó kiállítás koncepciója a 70-es évek végén született, és a budai várba felköltöző Régi Magyar Gyűjtemény egyik első bemutatkozása volt. A műveket korábban hosszú évtizedekig nem láthatta senki. Többnyire a Szépművészeti

20 14

december

Múzeum raktáraiban lappangtak, javarészt romos álla-

kordokumentumoknak is, amelyek magyarázatra szorulnak. Ezt a törté-

potban. Ahhoz, hogy a nagyközönség elé kerülhessen ez

neti felfogásmódot erősíti a kétvitrinnyi, gondosan válogatott liturgikus

a fantasztikus együttes, a Nemzeti Galériának fel kellett

ötvösmű a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Az elképzelés mintha

költöznie a királyi palotába, ahol végre méltó helyet

nem igazán számolna azzal, hogy e művek önállóan is esztétikai élményt

kapott a Régi Magyar

tudnának nyújtani. Szerencsére a didaktikus „mankó” elég diszkréten áll

Gyűjtemény is. Hosszú

az érdeklődők rendelkezésére.

ideig tartott, míg az összes középkori kép és szobor, szárnyasoltár restaurálása befejeződött vagy eljutott a kiállíthatóság fázisáig. Az előző kiállítás – amelynek folytatása a Trónteremben ma is szinte változatlanul látható – a klasszikus képtári koncep-

fotó: Berényi Zsuzsa

ción alapult, vagyis a műtárgyakat önmagukban, önálló művekként mutatta be, lehetőleg kronológiai rendben, szellősen rendezve, tiszteletben Madonna kegykép Liptónádasdról, 1475 körül

tartva a teremsor architektúráját, szabadon hagyva például az ablakokat. Akkor nagy újításként – kivált a Nemzeti Galériában – a képek és a szobrok átgondolt

A kronológiai sor tehát a második teremben kezdődik. Ide kerültek a zömmel a 15. század első felében készült művek, középütt kiemelve a németújvári Fonó Máriát. Ez a középső, tengelybe állított, vendégfalra helyezett kép csalja be a látogatót ide, nagyon hatásosan. Jobbra kaptak helyet a korai darabok, a malduri három női szent és egy finom figuratöredék; a térbe került az egyetlen térbe állítható Madonnaszobor, amely Csepregen bukkant fel néhány évtizeddel ezelőtt. Itt állnak a gyűjtemény igen jelentős korai szobrai, a barkai Szent Katalin és Szent Dorottya, valamint a szlatvini Madonna – valamennyit az utolsó évtizedben restaurálták. A jakabfalvi Szent Jakab apostol egyenest erre a kiállításra készült el, a podolini Szent Katalin restaurálása folyamatban van. A vendégfal háta mögé kerülve találjuk a két korai dunántúli táblát, vagyis egy szétfűrészelt fatábla két oldalát, amelyek a Fájdalmas Szentháromságot és Szent Péter és Pál apostolokat ábrázolják. Tulajdonképpen ebben az ajtóban – vagyis a második és a harmadik terem közötti átjáróban nyílik ki a további látvány, a legvégén felragyogtatva a jánosréti főoltár középső részét. Ettől kezdve főleg a 15. század közepének, illetve második felének alkotásai következnek egymás után.

rendben, egymás mellé kerültek. Ez még a Szépművészeti

A harmadik terem súlypontja a középütt álló liptószentmáriai főoltár

Múzeumban sem volt divatban, ahol a képeket és a szob-

két hatalmas szárnya. Mellette, a falon, e szárnyak hátoldaláról szár-

rokat szigorúan elkülönítették egymástól.

mazó két kép függ. Mindkettő újdonság. Egyikük már helyre hozott

A korábbi gótikus kiállításnak persze csak az általános koncepciója volt régi, maga az anyag folyvást cserélődött, szerencsés vásárlások, szerzeményezések, átgondolt restaurálások miatt az anyag „mozgott”, és a 90-es évek elején sikerült klimatizálni is a kényes fatáblákkal, festettaranyozott szobrokkal megrakott termeket. Kissé kopott eleganciájával hosszú ideig talpon maradt a kiállítás – ahol a kopottságot a múzeum csekély, egyre szűkülő anyagi lehetőségei biztosították, az eleganciát pedig az a szellemi műhely, a „Régi Magyar”, amely – eleinte Mojzer Miklós vezetésével – a gondját viselte. Olykor nem kicsiny gondját. Az új kiállítás – a döntést talán jelképesnek is szánva – megfordította a haladási irányt, és tapintatosan szakított a klasszikus képtári szemlélettel is. Az első teremről már volt szó, benne az időrendet félretoló bevezetéssel. Még két új elem lép itt be: az egyik a kétnyelvű magyarázatok sokasága, a másik néhány liturgikus ötvösmű bemutatása. Mindkettő didaktikus célzatú, abból indul ki, hogy nemcsak – például – Toporcról nem tudja az átlagos látogató, hol van, hanem azzal sincs egészen tisztában, hogyan nézett ki a középkori Magyarország. Attól tartok, nem csupán a külföldi látogatót kell útba igazítani. A képeket és szobrokat ez a szemlélet nem csupán műtárgyaknak tekinti, hanem legalább annyira 8

állapotban van (miként a középütt felállított nagy szárnyak is), a másikat épp restaurálás közben tanulmányozhatja a látogató. Ez is a didaktikus vonulathoz illeszkedik; feltehetően hamarosan a műhelybe kerül. Itt állították ki a hervartói oltárszárnyakat, amelyeket egészen kiváló módon restauráltak, és amelyek sok éve várták, hogy kijussanak az állandó kiállításra. A bártfai Madonna és a liptónádasdi Madonna két önálló függőkép, ereklyetartós keretük is eredeti, bár az ereklyék már rég elvesztek belőlük. Látványuk ritka pillanatot kínál a látogató számára, amikor klasszikus képtári darabbal állhat szemben. A kiállított művek zöme ugyanis kisebb-nagyobb szárnyasoltárokból származó töredék, vagy valamilyen más együttes része. A negyedik teremben látható a kiállítás egyik nagy ajándéka: a dunántúli és a feltehetően dunántúli eredetű művek kollekciója. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nemcsak a Felföldön – közismert, újkori nevén, a Felvidéken – és Erdélyben maradtak fenn középkori művek, hanem a Dunántúlon is. Jóval kevesebb persze, mert csak a nyugati karéjt nem szállták meg az oszmán hódítók, s ezt a csekély sávot is nem egyszer végigpusztították. A nagytótlaki két oltárszárny (a magyar szent királyokkal), a soproni Storno-gyűjteményből származó két táblácska, vagy a németújvári Szent Katalin misztikus eljegyzése-kép mellé szerencsésen társulnak a Jankovich-gyűjteményből való táblák, amelyeket szintén dunántúliaknak gondolunk. A kiállítás rendezője, Poszler Györgyi ezt az anyagot különösen jól ismeri, doktori disszertációjában monografikusan is feldolgozta. A két, Tüskevárról származó Madonna-szobor egészen egyedülálló mű, főképp stílusukat tekintve; a későbbi darab a Régi 20 14

december

szelték szét, hogy egyedi festményekké bontsák az úgyis funkci-

túliakkal szemben, a másik hosszanti falnál a felföldiek

ójukat veszített, mindkét oldalukon festett szárnyakat. A mosóci

szerepelnek. Az „igazi” szepességi darabok között szinte

oltár esetében az is indokolja ezt a választást, hogy a szárnyak alsó

megbúvik a gyöngyösi ferencesektől a múzeumba került

része Turócszentmártonba került (a Szlovák Nemzeti Múzeum ottani

sorozat, amely arra lehet példa, hogy a Szepességben

részlegében őrzik őket), így teljes rekonstrukcióról szó sem lehet.

működő oltárkészítő műhelyek távolabbra is szállítottak

Nem kell mindenáron rekonstruálni azt sem, amit efféle akadály nem

műveket megrendelőiknek. Itt tekinthető meg a kassai

nehezít. Bőven elég, ha a gyöngyösi, vagy a szintén szétválasztott

Madonna a rózsával és a Vir dolorum-tábla, amelyek

svábfalvi oltárszárnyakat – amelyek egyébként szintén az újdonságok

szintén az önálló függőképek számát szaporítják. Talán

közé tartoznak, korábban egyik sem lévén kiállítva – egymás fölött és

túlságosan is besűrűsödik e helyen a főművek sora: a

mellett helyezik el, önálló entitásként őrizve meg őket. Látványnak

kassai Mária halála-dombormű, vagy a két függőkép több

szebbek, kiállítani egyszerűbb, a szárnyasoltárok elvi rekonstrukcióját

önállóságot vagy levegőt érdemelne, igényelne, de ehhez

pedig bízzuk a művészettörténészek tudományos fórumaira.

sokkal több helyre volna szükség, az meg nincs. Én is úgy gondolom, vétek volna bármelyiket raktárban tartani.

nekben nem fulladnak meg a tárgyak. A feliratok hasznosak, informa-

Az utolsó terem kellős közepére, tengelybe állítva a

tívak. Az átgondoltság mutatja, hogy a rendező, Poszler Györgyi több

jánosréti Szent Miklós-főoltár került. Eddig is ez volt az

mint harminc évet töltött el ezeknek a műtárgyaknak a társaságában,

egyik főszereplője a kiállításnak, most azonban ezzel a

elölről-hátulról alaposan ismeri őket, nem egyet feldolgozott tudo-

kétségtelenül kissé teátrális beállítással el is foglalta az őt

mányos közleményben. Így könnyű új állandó kiállítást rendezni,

megillető helyet. Megvilágítása remek; a két szárny hátol-

sóhajthat fel bárki. Én inkább azt mondom: csak így lehet.

dalának szép festményei is jól láthatók. Két oldalára került a templom két mellékoltára, a Passió- és a Mária és Szent Dorottya-oltár. Ezek szerényebb minőségűek, de a hármas együttes igen hatásos látvány. Ebben a teremben kapott helyet a mosóci Fájdalmas Szentháromság-oltár öt táblája is. Dicséri a rendezőt, hogy merte őket egymástól elválasztani, a műtárgy újkori muzealizációját elfogadva. A középkép az ajtótól jobbra függ, a két félszárny, külön-külön kettéválasztva, az ajtó másik oldalán. El kell fogadnunk, hogy elődeink az oltárok mozgószárnyait olykor önálló táblákra fűré-

Előtérben a Szűz Mária oltár a liptószentmáriai Szűz Mária templomból, 1450–1460, mögötte oltárszárnyak ünnepi oldala Berzenkéről, 1450 körül

Az újonnan megnyílt kiállítás installációja diszkrét és szakszerű. A vitri-

fotó: Berényi Zsuzsa

Gyűjtemény egyik legkvalitásosabb szobra. A dunán-

20 14

december

Oltárszárnyak Hervartóról, 1470 körül

Színország

Aki sétálni vitte a vonalat Joan Miró gyűjteményes kiállítása Alber tina, Bécs, 2014. IX. 14–2015. I. 11.

RÓZSA T. ENDRE

Fusains (Rajzszén) nevű műteremházban, és közvetlen szomszédjaik is velük egyívású barátaik voltak, André Masson, Salvador Dalí, Sophie Taeuber és Jean Arp. A Fusains nincs túl messze a patinás BateauLavoir (Mosóhajó) művészháztól sem, ahol Picasso, Modigliani és sok más híres-hírhedt képzőművész rendezkedett be. A második világháború után magyar művészek (Rozsda Endre, Csernus Tibor és mások) szintén dolgoztak a Bateau-Lavoir valamelyik műtermében. A szürrealizmus Bécsben rég otthont talált magának. Az 50-es évek legelején, mikor nálunk éppen kitört a szocreál, Ausztriában a „fantasztikus realizmus” poszt-szürrealizmusa jött divatba, és a fiatalok egy része a Hundsgruppe (Kutyafalka) csoportba szerveződött. Néhányuk nevét (Ernst Fuchs, Arik Breuer, Rudolf Hausner, Wolfgang Hutter) mindenképpen meg kell említenem. Hundertwassert is megcsapta a stílus szele, és Arnulf Rainer is mellettük kezdte a pályáját. Az osztrák poszt-szürrealizmus valószínűleg egészen a bécsi akcionisták (Hermann Nitsch, Otto Muehl, Rudolf Schwarzkogler vagy Valie Export) performanszainak modoráig, stílusáig is elszivárgott. A vasfüggöny elől nyugatra menekült Reigl Judit és Hantai Simon eleinte szintúgy a szürrealizmus irányába indult, majd amikor a szocreál elgyengült Magyarországon, a Csernus Tibor körül csoportosuló fiatalok (Gyémánt László, Szabó Ákos vagy Lakner László), akárcsak osztrák társaik, a poszt-szürrealizmus variációjában, a „szürnaturalista” stílusban találták meg a közös nevezőt. Ezek az erős párhuzamok korántsem lehettek a puszta véletlen művei. Ideje lenne művészettörténeti szempontból is alaposan kikutatni a Monarchia utódállamainak mentalitástörténetét. A feldolgozatlanság ürességébe ütköztek bele a Nemzeti Galéria kurátorai; szellemi sorvezető hiányában az október elején zárult Dada és szürrealizmus – Átrendezett valóság című kiállításon kérlelhetetlenül szétesett a parttalan magyar válogatás. Viszont a jeruJOAN MIRÓ: Metamorfózis, 1936 Albertina, Bécs – Batliner Gyűjtemény

Az Albertina következetes. Már látszik, hogy egy sorozat

zsálemi Izrael Múzeum gyűjteményének kollekciója, az ős-dadaisták

okos folytatása a több mint száz művet felvonultató,

és ős-szürrealisták műveinek anyaga minden megpróbáltatásért

remekül válogatott retrospektív Miró-kiállítás. 2011-ben

kárpótlást nyújtott. Köztük a négy remek Miró-festmény. A legko-

René Magritte, majd 2013-ban Max Ernst műveiből

rábbit 1927-ben, a legkésőbbit 1960-ban festette a katalán mester.

rendeztek átfogó életmű-kiállítást az Albertina kurátorai.

Harminchárom év termése, jól csiszolt miniatűr tükörben.

A 20. század legnagyobb művészei közül valók mind a hárman, életművük jellegzetesen egyéni és kizárólag rájuk

Joan Miró életműve egy paradoxon. Szeretetreméltó alkotásait

jellemző, viszont mégis közös bennük, hogy vezéregyé-

nagyon sokan kedvelik, művészetének mélységeit viszont jóval keve-

niségei voltak Párizsban a 20-as évek elején kibontakozó

sebben értik. A hullámokban fel-feltörő szorongás, menekülésvágy és

szürrealista mozgalomnak. Nem véletlen, hogy abban az

félelemérzet nehezen jön át, mert a műveiből sugárzó naiv kedvesség

időben René Magritte, Max Ernst és Miró ugyanott laktak

eleve lefegyverzi a nézőt és elaltatja a figyelmet. A magyar glóbusz

és dolgoztak – a párizsi Montmartre lábánál lévő Les

szokottabb közegéhez próbálom ezért közelebb hozni Miró valós

20 14

december

Befogott ló őrlőmalmot hajt. Egy kétkerekű homokfutó. Ólban disznó, istállóban ló, baromfiudvarban kakas, kecske, nyulak, galambok, tyúkok. Szétdobált vödrök, fejőszék, paraszti szerszámok, sajtár, kannák, fejsze. Drótkerítés, tetőlécek, pozsgás kaktusz, lábnyomok sora. Elöl csiga, gyík, rovarok, hátul egy parasztasszony mos, gyerek fura pózban guggol. Távolban hegyek, az épületen mállik a fal. A köveket, a barázdákat, a faleveleket és a fűszálakat Miró aprólékos gonddal, egyesével, szálanként festette meg. Leltárt készített Katalónia földjéről, földszínekkel. Művét valószínűleg az éhségtől befolyásolt transzállapotban fejezte be, igen rosszul ment a sora eleinte Párizsban. Fordulópont a Parasztudvar, a Montroig-ban töltött hosszabb időszak alatt érlelődött meg a változás. Így írt erről: „Amikor először felfogtam, hogyan kell egy pici fűszálat megérteni a tájban, végtelen öröm töltött el. De ezt az isteni aspektust csak a primitív művészek és a japánok vették észre.” Jellemző, hogy Miró legjobb fotója egy japán kőkertben készült. Az ősz hajú mester a messzeségbe néz egy Zen-kert előtt. A háttérben koncentrikus attitűdjét. Az első alkotás, amit behatóbban szemügyre

spirálokba, párhuzamos hullámokba rendezett hófehér görgeteg-

veszek, az életmű kezdetének kulcsműve, a Parasztudvar.

kövek barázdái, és a kőtengerből néhány mohos szikla emelkedik

Szülei vidéki házában, Montroig-ban kezdte festeni

ki. A japán művészet Miró ecsetkezelésére is hatott, pályája dere-

1921-ben, de csak 1922-ben fejezte be, amikor már átköl-

kától átvette a széles ecsettel készített kalligrafikus festést.

tözött Párizsba. A nagyméretű, és mégis aprólékosan telezsúfolt képen Miró kilenc hónapon keresztül folyton törölt és átfestett, törölt és átfestett, amíg befejezettnek nem érezte a művet. Végül Ernest Hemingway vásárolta meg a képet, miután rajongva megküzdött érte, és azt írta a Parasztudvarról, hogy a világ egyetlen képéért sem lenne hajlandó elcserélni. A mű Mary Hemingway ajándékaként került 1987-ben a washingtoni National Gallery gyűjteményébe. Most ez is látható Bécsben.

Festmény (Nő a Nap előtt), 1949 Albertina, Bécs – Batliner Gyűjtemény

1920-ban telepedett le Párizsban, és két évtizeden keresztül a francia fővárosban élt, kisebb megszakításokkal, nyaranta visszatérve Montroig-ba. A dadaizmus ekkor élte fénykorát, és Miró rögvest a szenvedélyes társaság tagja lett. „Tele volt velük az egész város, és én is beálltam közéjük” – mondta nekem 1979-ben Mallorca szigetén, amikor felkerestem, de erről majd később. Mesélt egy dada-rendezvényről a Salle Gaveau-ban. „Óriási cirkusz volt, harsány botrányt rendeztünk. Mindenkit provokáltunk, és én el voltam ragadtatva.”

JOAN MIRÓ:

Az estének Picabia volt a sztárja, erre is emlékezett.

Festmény, 1933, április 12. Nemzeti Galéria Prága

Joan Miró a katalán fővárosban, Barcelonában született 1893-ban. Apja módos aranyműves és órásmester volt, az apai család felmenői évszázadokon keresztül Mallorca szigetén éltek. Miró közgazdasági iskolába járt, és egyúttal a jó nevű, barcelonai La Llotja művészeti iskolát is látogatta. Ott tanult korábban Picasso. Amikor el kellett helyezkednie, könyvelő lett egy cégnél, de idegösszeomlást kapott, és a nyári házukba, Montroig-ba húzódott vissza. Felhagyott a könyveléssel, és továbbtanult a művészeti főiskolán. Korai képei realistán látványelvűek, legfeljebb a fauve-ok színkezelése óvatoskodik bennük, nagyon visszafogottan. Radikális váltás ezekhez képest a Parasztudvar. Első látásra egyáltalán nem vonzó festmény. Egy szegényes gazdasági udvar közepén fekete körből eukaliptuszfa nő ki. Sápadt napot vagy nappali holdat ugat egy kutya.

JOAN MIRÓ:

20 14

december

képváltozatra pipát is festett. Mindegyik variációban közös viszont a sapka, a híres katalán barretina, a lecsüngő végű vörös vagy barnásvörös fejfedő. Lehet, hogy a fríg sapka (a francia forradalom jelképe) vagy a mikulássapka távolabbi rokona, de a barretina kimondottan paraszti viselet, akárcsak a német Zipfelmütze. Heideggerről is készült olyan beállított fotó, amin Zipfelmützében ül a Fekete-erdei faházában. A német filozófus szerette, ha falusi embernek nézik. A szürrealista táborban nőni kezdtek a belső ellentétek, Miró viszont félrevonult a csatározásoktól. Erről így beszélt: „André Breton mindenkire rá akarta kényszeríteni a véleményét. Az erőszakossága egyre akadémikusabbá tette a szürrealizmust.” Az elhajlókat (Robert Desnos, Michel Leiris, André Masson, Georges Bataille, Dalí és mások) Breton kizárta a mozgalomból, Miró azonban mindenkivel megőrizte a barátságot. Georges Bataille kiváló elme volt, mások mellett Jacques Derrida is az egyik mentorának tekintette. A forma mozgása, transzgressziója révén jön létre a formátlan Bataille nézete szerint; a valóságnak nincs stabil, objektív egzisztenciája, és a racionálisan rendezett világ szüntelenül transzformálódik. Miró festészetére erős hatást tettek Bataille gondolatai. Párizsból egy normandiai kisvárosba költözött a második világháború előestéjén, de hamarosan továbbmenekült Spanyolországba családjával együtt. Közeledtek Heinz Guderian német tankjai. A véres polgárháború után alig lábadozó Spanyolország nélkülözött és éhezett, Miró Mallorcára húzódott vissza. Konstellációk címmel egy 23 képből álló sorozatot készített, az első darabokat Normandiában, az utolsókat Katalóniában. A sorozat egyik darabját idézve A menekülés lajtorjája címet adták a Tate Modern 2011-es retrospektív Miró-kiállíJOAN MIRÓ: Festmény (Madarak és rovarok), 1938 Albertina, Bécs Batliner Gyűjtemény

Megismerkedett Tristan Tzarával, és műteremhez jutott

tásának. A katalán művész a zuhanóbombázók és a páncélosok elől

a rue Blomet szegényes környékén, André Masson és

a kozmikus álmok irányába szökött el. Csillagok együttállását jelenti a

Robert Desnos szomszédságában. Az ott összejáró fiatal

konstelláció, Miró azonban sajátosan értelmezte a kifejezést, és a csil-

képzőművészek köre, a Cercle de la rue Blomet ma már

lagképek alakzatai közt megsétáltatta precízen húzott vonalait.

művészettörténeti fogalom. Robert Desnos hipnózis- és álomkísérletein, a kábítószeres tudatmódosító gyakorlatokon Miró is részt vett. Ebben a körben született meg a szürrealizmus. Az elnevezést André Breton adta, és költőket, írókat, teoretikusokat bevonva zárt mozgalmat szervezett belőlük. Dalít Miró vitte be a szürrealista mozgalomba. Akkor még barátok voltak. Breton 1924-ben tette közzé a Szürrealizmus kiáltványát. Sok fiatal művész gondolta addigra, hogy meg kell szabadítani a teret a határaitól, és a módosított tudatból, sőt közvetlenül a tudatalattiból kell festeni. A pszichikai automatizmus módszerét hirdette Breton, az écriture automatique szabadjára engedését, és a vásznakat spontán gesztusok nyomai, ellenőrizetlen ecsetvonások, kusza vonalak és biomorf formák kezdték megtölteni. Az új lehetőségek felszabadították Miró képzeletét, könnyű kézzel vetette vászonra a képeit, korántsem kellett felettük kilenc hónapig meditálnia. 1925-ben JOAN MIRÓ: A katalán parasztok vezetője, 1925 Skót Nemzeti Modern Művészeti Galéria, Edinburgh

készült a Katalán parasztfej. Gesztenyebarna szakálltincsek, a szem helyén geometrikus körök – az egyik

20 14

december

a halott diktátor, Franco emberének tartott, sajnos joggal. A beszélgetés cenzúrázott szövege a Valóság 1981. novemberi számában jelent meg. Emlékszem néhány kihúzatott részre. Az egyik közeli barátját, Hemingwayt még a családi fészekbe, Montroig-ba is elvitte – mesélte –, és időnként együtt jártak edzőterembe bokszolni. „Jókat bemostunk egymásnak” – mesélte somolyogva. Beszélt arról is, hogy Buñuel avantgárd filmje, Az andalúziai kutya mennyire tekinthető leszámolásnak García Lorcával szemben. Egy francia nyelvű József Attila-kötetet mutatott, amihez egy másik barátja, Tristan Tzara írta az előszót, és Cocteautól Éluardig a legkiválóbb költők fordították franciára a verseket. Ebből sarjadt ki egy versantológia tervezete. 12 magyar és 12 katalán költő egy kötetben, Miró 12 illusztrációjával, eredeti nyelven és francia fordításban. Mirónak nagyon tetszett az ötlet, és a kötetet a szép könyvek mestere, Szántó Tibor szerette volna gondozni. Csak azt nem sikerült eldönteni, ki kerüljön be a hazai tizenkettes keretbe. A már említett kalligrafikus vonal a világháború után

A derék magyar költők egymást nyomták víz alá, és a kimaradók

társult a precíz vonal mellé. Bár igen hasonló a téma,

végül megfúrták az egész projektet.

mégis mintha két különböző művész festette volna a Nő, a Nap előtt és a Tájkép (Nők és madár, holdfényben) vásznait. Pedig mindkettő ugyanabban az évben, 1949-ben készült. Attól kezdve állandósult a vonalfestés és az ecsetkezelés kettősége. A kalligrafikus vonal megjelenése nemcsak a japán művészetből származott, nyersebb változatát az amerikai action painting, különösen Jackson Pollock hatására alakította ki a spricceléssel együtt. Miró ezt soha nem titkolta. A festmény felületén kalandozó precíz vonal, amikor átmetszi önmagát, transzparens alakzatokat hoz létre – többnyire nőket, madarakat. A transzparencia miatt bezáródott formarészeket a jellegzetes Miró-színekkel töltötte ki, zenei és költői ritmusban. Festés közben szeretett zenét hallgatni, John Cage-et, Vivaldit, Bartók Bélát. A katalán festő a vulva és a nők nagy tisztelője volt, unikális ezért az 1953-ban készült Festmény (Jack in the Box). Kiugrik a krampusz, ha megnyomják a doboz alját. Fallosz lesz a péniszből, bamba tekintetű tökfilkó. Balfék, akit a farka vezet. Mint már említettem, 1979-ben mallorcai otthonában kerestem fel Mirót. Szeles december eleji nap volt, a mallorcaiak sálban, sapkában nézték borzongva, hogy németek fürödnek a tengerben. Rádióműsort készítettem vele. Hosszas előkészületek után került sor a látogatásra, mert nem volt hajlandó egy műsorban szerepelni Salvador Dalíval, akit

20 14

december

JOAN MIRÓ: Az azúr aranya, 1967. december 4. Joan Miró Alapítvány, Barcelona

JOAN MIRÓ: Tájkép (Nő és madár, holdfényben), 1949. október Tate, London

Színre váltás Cangiante színhasználat – Ilona Keserü Ilona képei Szépművészeti Múzeum, 2014. IX. 25–XII. 14.

SINKÓ ISTVÁN

„Cangiante (arab eredetű szó): színjátszást, színváltást

kiállításaikkal – mint amilyen pl. Vera Molnár néhány művének

jelent. A cangiante szín-szomszédságok elég nyersek,

bemutatása volt – a kortárs művészetelmélet, a gyakorlati

nem logikus a rendszerük, inkább a személyes szín-

kutatások, kísérletek megismertetéséhez járulnak hozzá. Ilona

preferencián alapulnak, a festő számára a megtalált új,

Keserü Ilona most bemutatásra kerülő három munkája azonban

lüktető, színváltó harmóniák érzetét keltik. Fontos, hogy

pusztán mű maradna művek között, ha a kabinet falán nem

nem komplementer színpárok vannak egymás mellett.

olvasnánk Tandori Dezső kis írását mely a tematizálatlan téma-

Egyes vélemények szerint a cangiante színrendszer az

keresésről szól, s ha nem olvashatnánk a cangiante festészeti

időben beelőzve túlszárnyalja az impresszionisták felfe-

metódus történetéről a kiállítási katalógusban (Aknai Katalin,

dezéseinek szín- és fényerejét.”

Keserü Ilona és Kovács Anna Zsófia írásai). ILONA KESERÜ ILONA

A cangiante eljárás a színek árnyékképző erejére épült a középkori, illetve kora reneszánsz tábla- és falfestészetben. Azaz nem az adott szín sötétebb árnyalatával idézik meg az árnyékot, hanem egy mellérendelt, más, élénkebb szín (így pl. a világossárga, az élénk nedvzöld) segítségével érik el a kívánt fény-árnyék hatást. A cangiante színjátszó hatást, vagyis a tisztán alkalmazott színek bizonyos kombinációival a keleti selymek optikai ragyogását megidézni képes eljárásait sokan kipróbálták, hagyományos technikákkal fatáblára, falfelületre, majd vászonra festve.” fotó: Horváth S. Gábor

(Részlet a katalógusból.) Ezt az eljárást Keserü képein már mint az absztrakt képépítés illuzórikus térépítésének kísérletét használja fel. Előképeként a kabinet falára felkerült egy, a Régi Képtárból kiemelt itáliai reneszánsz ILONA KESERÜ ILONA:

2012 októberében a Kieselbach Galériában

alkotás – Jacopo del Sellaio Eszter Ahasvérus előtt című műve.

Cangiante hangok, 2011, olaj, vászon, 100x140x4 cm

megrendezett kiállítás előszavában így vall

Ezen a művön a ruha redőzetrészletein lehet megfigyelni azt a

Ilona Keserü Ilona arról a rendkívül érdekes,

színharmóniát és selymes fényű színképzést, mely annyira hatott

festészeti kísérletről melynek újabb állomásán a

Ilona Keserü Ilona kompozícióira is.

Szépművészeti Múzeumban – részben a kiállított francia impresszionista képek között – jelennek meg a művész munkái.

A kisteremben látható fontos festmény, a Cangiante hangok (2011) egy nyersvászonra felvitt és domborított, ráépített darabokból álló színharmónia. A hangok szó a zenét idézi, mely

A színelmélet, színhasználat évszázadokra vissza-

Keserü életművében és férjével, Vidovszky László zeneszer-

nyúló kutatásait nemcsak Keserü Ilona, de a múzeum

zővel való közös életében is meghatározhatónak mondható.

is fontosnak tartja bemutatni. Korábbi kabinet-

20 14

december

A foltok háttere, a nyers vászon – indirekt módon a középkori fatáblák arany hátterére utalva – azt a tisztaságot erősíti fel, amely a cangiante lehetőségeinek is alapja volt. Keserü klasszikus modernizmusa a klasszikus múltból gyökerezik. Kísérletei, kutatásai sosem másból, csak a festészet nyelvéből eredeztethetőek. „Azok a megrázkódtatások, amelyeket a színek élménye kirobbant, továbbhatolnak a legbelső centrumig, és a lelki élet legfontosabb régióit érintik” – írja Molnár Sándor A festészet tanítása című könyvében Ennek szellemében dolgozik Ilona Keserü Ilona is, kutatásait szín- és hangélményeinek egybevetésével (is) létrehozza. A kabinet másik, illetve a francia impresszionisták termében elhelyezett harmadik (Térség per digitum) festménye ezeknek a cangiante-kutatásoknak egy-egy példáját is nyújtja. Míg térbeli kiteljesedését erősíti, Az idő színtere vagy a Térség… már a sorozat, illetve a szétszóródás, az újrarendeződés problémáját veti fel. Ilona Keserü Ilona képei a Szépművészeti Múzeum kísérletező kedvéből, múzeumpedagógiai szándé-

fotó: Szesztay Csanád

a Cangiante hangok az egymásra húzott színsávok

J A C O P O D E L S E L L A I O : Eszter Ahasvérus előtt, 1485 körül, tempera, fatábla, 45x43 cm, Szépművészeti Múzeum

kaiból kerülhettek a gyűjtemény francia termeinek egyikébe, s folytathatnak párbeszédet a Régi Képtár egyéb mesterműveivel. Ez a szándék, a festészet teljességének kortól és időtől való eltávolodása a nézőben a Molnár Sándor-i idézet helyességét bizonyítja. Mindaz, amit Molnár a színek kapcsán említ – miszerint azok a lelki élet belsejéig hatolhatnak –, ez esetben a műalkotás egészén, új és régi táblaképek találkozásánál érhető tetten. A festészettel mint szakmával való foglalkozás, a kísérletező kedv, a kutatómunka Ilona Keserü Ilona egész életművét áthatja. Festőként és tanárként ezt a szellemiséget képviselte és képviseli mind a mai napig, azaz a festőmesterség, a festői nyelv elsajátításának és átadásának szellemét. Ennek csupán kis szegmense az itt bemutatott három mű. A művek önmagukban való erős jelenléte és hatása sikeres együttessé, kiállítási élménnyé nemesíti a cangiante festészeti technika, a pigmenthasználat és nézve, gondolkodva és feloldódva képes egyidejű intellektuális és érzelmi élményt nyerni a Szépművészeti Múzeum és Ilona Keserü Ilona közös bemutatójából.

fotó: Horváth S. Gábor

szakma szintű ismeretanyagát. A néző olvasva

I L O N A K E S E R Ü I L O N A : Hangtár, 2014, olaj, vászon, varrás

20 14

december

Színről színre A szín testet ölt – OSAS / A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület kiállítása Va s a r e l y M ú z e u m , 2 0 1 4 . X . 9 – 2 0 1 5 . I . 1 1 .

MÉSZÁROS ZSOLT

GÁYOR TIBOR : Memento, 1956-1996, fa, akril, 50x40x30 cm

A tárlat először a wiesbadeni KunstHausban valósult meg, majd

és Michael Post a szín és a forma kapcsolatát állí-

Zürichbe utazott tovább, ezután érkezett harmadik állomására, a

totta csoportos vándorkiállításuk középpontjába.

magyar fővárosba. A szervezők elmondása szerint, egy évvel ezelőtt,

A beválogatott munkák a festészet és a szobrászat

a berlini Grauwinkel gyűjtemény budapesti megnyitóján talál-

közötti szűk részben helyet foglalva, olyan köztes

koztak a Vasarely Múzeum belső tereivel, és egyből beleszerettek.

művekként értelmeződnek, amelyeknél a „szín szer-

Eldöntötték, hogy itt folytatják projektjüket, és ebben lelkes part-

vesen kapcsolódik a plasztikához; vagyis forma és

nerre találtak az OSAS Alapítványban.

szín együtt fogannak meg a mű koncepciójában” –

A sikeresnek mondható szakmai együttműködés eredményeképpen

fogalmaz a kiállításkatalógus egyik szerzője, Matthias

a nemzetközi anyag négy magyar résztvevővel, Gál Andrással, Gáyor

Bleyl művészettörténész, teoretikus.

Tiborral, Haász Istvánnal és Jovánovics Tamással egészült ki. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak műveik kerültek be a kiállításba, hanem a wiesbadeni katalógus mellett külön, egy a munkásságukat ismertető, gazdagon illusztrált német-angol nyelvű kiadvány is megjelent. Csatlakozásukkal tizenötre bővült a kiállítók köre, amelynek tagjai Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, valamint az Egyesült Államokban élnek és dolgoznak. A két terembe rendezett tárlat anyaga zömében friss, idei és tavalyi alkotásokat tartalmaz, de egy-két kivételtől eltekintve a többi is a 2000-es években született. Az OSAS 2006-os megalakulásától fogva a konkrét és konstruktív művészet hagyományait és kortárs törekvéseit mutatja be egy-egy téma köré csoportosítva. Szeretem a kiállításaikat, mert átgondolt koncepciókkal, jó művészekkel dolgoznak. A nívós válogatásokat pedig rendszerint nemzetközi kontextusba helyezik. Ezúttal, ahogy a cím is mutatja, a szín kerül előtérbe, pontosabban annak plasztikai minősége. A tiszta komplementerek és a különböző árnyalatok fénnyel való viszonyában bontakozik ki a forma, amely árnyék-konstellációkat hoz létre (Gáyor Tibor: Sarok-Objekt), a sugarakat csillámokká töri, színátmenetekben rögzíti, deríti vagy éppen magába gyűjti. Kedvelt a magasfény (Joachim Bandau, Gert Riel), a fémes, illetve a gyöngyházhatások alkalmazása. Haász Istvánnál a monumentalitást sugalló tömbök finom érzékenységű kollázsfelületein egyenletesen oszlik el a védjegyévé vált napsárga fedőréteg (Structura solida II.). Néhányan anyagszerűséggel, például textilszerű, gyűrt kiképzéssel (Eduard Tauss) vagy illuzionisztikus felületekkel (Jeremy Thomas, Matthew Tysson) kísérleteznek. A tárlat az acéltól kezdve, a vason, az alumíniumon, a fán, a kartonon, a műanyagon keresztül a szigetelésekhez is használt poliuretánig sokféle nyersanyagot vonultat fel, de festékfajták tekintetében is – az akriltól, a zománcon át a körömlakkig – széles a repertoár. fotó: Józsa Dénes

J O VÁ N O V I C S TA M Á S : Lago do Como és Summerpalace, 2006, polisztirén, akril, 200x100x30 cm

A két német képzőművész-kurátor, Heiner Thiel

Jeremy Thomas amerikai szobrász biomorfikus alakzatai kovácsolt lágy acélból készültek, de első pillantásra olyanok, mintha gumifigurák volnának. Van bennük valami popos karakter, Jeff Koons „lufiállatkáit” idézik fel számomra. Egyébként maga a művész az új-mexikói siva20 14

december

tagban él saját kohóval felszerelt műteremházában. Különleges technikája során sűrített levegővel „fújja fel” szobrait, amelyeket utána porlakkal von be. A londoni születésű, Franciaországban élő Matthew Tyson falemezei tépett szélű papírfecnikre apellálnak: mintha egy hajdan volt kollázs elkallódott részei kerültek volna újra elő. A belga művész, Willy Anthoons papírmunkáira emlékeztetnek abból a szempontból, hogy Tyson esetében is a „tépések” tónusértékükkel és formájukkal a kompozíció szerves részeit alkotják. A zürichi konkrétek második generációjához tartozó müller-emil vagy a frankfurti Ann Reder finom optikai intervenciókat használ alkotásain. Roy fotó: Józsa Dénes

Thurston hosszúkás objektjei vagy Michael Post minimál reliefjei ütemként ritmizálják a teret. A wiesbadeni Heiner Thiel legújabb munkáinál a sötét tónusú, négyszögű, konkáv testek virtuális színtereket hoznak létre. Gál András falnak támasztott képei írásnyomokat őrző archaikus

A szín testet ölt című tárlat a németországi Koblenzbe, onnét pedig

kőtáblákhoz hasonlók. Bill Thompson organikus formái

Utrechtbe megy tovább. A 2016-ra szóló tervek szerint Los Angelesbe

élőlényszerűen tapadnak a falra. A kézzel faragott poliu-

is eljutna az anyag, amely az út során minden állomáson helyi művé-

retánra körülbelül húsz réteg egyedileg kevert autófesték

szek munkáival is kiegészül.

H A Á S Z I S T V Á N : Vertin II., 1999, fa, karton, akril, 70x100x20 cm

JEREMY THOMAS KOM AT SU: Green, 2014, kovácsolt lágyacél, porkabát, 56x82x56 cm

EDUARD TAUS S :

fotó: Józsa Dénes

Akasztás, 2012, poliuretán, pigment, 130x46x14 cm

kerül. Jovánovics Tamás a színt rétegként kihajtva a térbe, a festészet tolvalyi értelemben vett tautologikus természetére világít rá, azaz a szín színt fed. A kiállítóterekben nincsenek képaláírások, feltüntetett művésznevek, még szignatúrák sem, hanem kinyomtatott, reprodukciókkal ellátott műtárgylista segítségével tájékozódhat az érdeklődő. A művek egymáshoz illeszkedése révén olyan vizuálisan tiszta és egységes tér keletkezett, amelyben a látogató a maga bőrén tapasztalhatja meg a szín térteremtő képességét. Az összkép szikár és aszketikus. Séta közben vagy egy-egy pontnál hosszabban elidőzve az alkotások elmélkedésre, szemlélődésre késztetnek. A kolostori hangulatot erősítik a kisméretű ablakok, a vastag falak, a kőkeretes ajtók, a mennyezet kazettái, a fal mentén körbefutó alacsony kőpad középkori ülőfülkéket tanára vagy más 20. századi elméletre lenne kézenfekvő hivatkozni – valószínű a hely által keltett asszociációkból adódóan – az itáliai trecento művészet üdeségét, komolyságát, színkultúráját juttatják az eszembe. 17

fotó: Józsa Dénes

behívó képzetei. Bár a művek esetében Josef Albers szín-

20 14

december

Az ég és a föld között Földi Péter gyűjteményes kiállításról LÓSKA LAJOS

To r n y a i J á n o s M ú z e u m , H ó d m e z ő v á s á r h e l y, 2 0 1 4 . X I . 2 3 – 2 0 1 5 . I I . 1 5 .

Földi Péter közel hetven alkotását tekinthetjük meg november végétől február közepéig Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban. Számos Földi-kiállítást A négy fa kútja, 2006–2007, olaj, vászon, farost, 207x110 cm

láttam már, de ilyen nagyméretűre nem emlékszem. Az anyag is igen változatos: legtöbb az olajkép, de sok

vizes páccal készült munka és négy bronz szobor is helyet kapott az „összegző” tárlaton. A rendezés csak utal a művészi pálya indulására, feltűnik néhány korai növényes, ágas (Botok, 1972), madaras (Tojó, 1977) kompozíció, de a kollekció gerincét az elmúlt húsz esztendőben készült, nagyméretű festmények képezik, illetve néhány korábbi kulcsmű, például a spirál alakú, napsárga és ragyogó fehér koloritú „Nyitva van az aranykapu…” (1983) vagy az örvényt, küllős spirált formázó Vetésforgó (1995-96). Földi Péternek a 70-es évek közepe óta öntörvényűen fejlődő, a naiv művészettől, a gyerekrajzoktól megihletett, az eltűnés előtt álló paraszti életformát mítosszá emelő intenzív – fehér-kékvörös, újabban zöld és barna – színvilágú festészete egyéni útnak tekinthető a modern magyar művészetben, akárcsak Samu Gézáé vagy Bukta Imréé. És a több mint négy évtizedes művészpálya ismeretében kijelenthetjük, hogy ez a piktúra egyre nemesebbé, kiérleltebbé válik az évek során. A kezdetektől nézve a pályáját, megállapíthatjuk, hogy nem kapcsolódik a korszak hivatalos művészetével szemben fellépő, az egyetemes művészeti irányzatokat a magyarba integráló neoavantgárd, elsősorban konceptuális törekvésekhez, de távol tartja magát a kor hivatalos expresszív és naturalista vonulatától is. Nem befolyásolta stílusát sem a 80-as évek new wave-je, sem az ezredforduló új figurativitása. Egyéni hangú lokális piktúrát művel tehát, amely, noha direkt módon nem kötődik az egyetemes stílusirányzatokhoz, sajátos formavilágával gazdagítja azt. Irodalmi példával élve, kifejezésmódja leginkább az évtizedek óta népszerű dél-amerikai mágikus realista irodalomhoz hasonítható. Mindezt természetesen többen is fotó: Barabás Ferenc

FÖLDI PÉTER:

leírták már, sőt jómagam is megfogalmaztam, de nem árt újból és újból megismételni, ugyanis az ő és az övéhez hasonló életművek határozzák meg művészetünk egyéni karakterét.

20 14

december

Visszatérve az anyaghoz, amelynek zömét a nagyobb méretű többalakos, jelképes ember- és állatábrázolások képezik, meghatározó jegyként emelhetjük ki a gyakran megjelenő körmotívumot vagy a körkörös szerkesztést. „A körszimbólum – akár a primitív napimádatban, vagy a modern vallásban, mítoszban vagy álomban, a tibeti szerzetesek által rajzolt mandalákban, városok alaprajzában, vagy a korai asztronómusok szférikus elképzeléseiben jelenik meg – mindannyiszor az élet egyetlen, legalapvetőbb vonatkozására, annak végső teljességére utal”1, írja róla Anelia Jaffé. Az ilyen típusú Földi-képeknek viszont az a sajátosságuk, hogy az egyetemességre és a tökéletességre utaló motívum mindig konkrét tárgy formájában jelenik meg rajtuk, például a csordát körülvevő, óvó kör alakú kerítésként (Karám, 1982), a kilyuggatott sámándobra emlékeztető vörösesbarna szitaként (Bőrrosta, 2004–2005) vagy 2004–2005). A Földemlék – harmadnapon (2006–2009) című barna munkán viszont akár baljós jelként is értelmezhető: egy körszerű csapdát

fotó: Shah Timor

kútkarikaként (Kútásó az égre néz,

látunk rajta, amelynek kettős húrjába

Az emberi tulajdonságokkal felruházott madarakat és más négylábú

beleakadtak az állatok. Ez a körcsapda aztán több festmé-

állatokat elénk táró képei nem közvetítenek olyan egyértelmű morális

nyén, így a tárlaton nem szereplő Csapda lépes vesszővel

tanításokat, mint Aiszóposz vagy La Fontaine állatmeséi. Földi képe-

(1990 k.), valamint a fogva tartott madarat megjelenítő

inek szereplői mindenekelőtt háziállatok és haszonállatok, ugyanakkor

bronz szobrán is megjelenik (Csapda).

jelképek is, hiszen egy nagyfejű, nagyszemű csirke is utalhat a kiszol-

FÖLDI PÉTER: Somosi Betlehem, 2013–2014, olaj, vászon, farost, 206x190 cm

gáltatottságra, vagy egy hosszúkarmú nyúl az agresszivitásra, nem beszélve a kígyóról, a gonoszról, aki rábeszélte Évát, hogy egyen a tudás fájának gyümölcséből. Ugyanez a helyzet az állatokkal foglalkozó embereket megörökítő alkotásokkal, amelyeken keveredik a szimbolikus és látványszerű előadásmód. A Kacsatömőn (2005), ahol a kacsát a lába közé szorító, felülnézetből megfestett figura éppen az edénybe nyúl, hogy a kukoricát az állat torkába gyömöszölje, a szituáció mellett erős hangsúlyt kap az állat kiszolgáltatottságának az érzékeltetése. Ezt szolgálja a kollázs jellegű, elszigetelt formákból való építkezés, a homogén hátteret megbontó, vastagon festett fehér-szürke körformák és az erős színfoltok, jelen esetben a piroskezű és -arcú figura dekorativitása. Ugyancsak a hétköznapi látvány nemesedik szimbólummá a Disznó a mázsán (2005–2006) című, valamint a művész legújabb, idén készült, az égen elsuhanó üstököst és a földön fekvő, kölykeit etető szurikátát megörökítő festményén (Hullócsillag, 2014). Mindezek ellenére ki kell emelni, hogy a látványból kibomló tematika ellenére a formai elemek, a megkomponálás és a megfestés mikéntje emeli művészi erejűvé őket.

20 14

december

FÖLDI PÉTER: Földemlék – harmadnapon, 2005–2007, olaj, vászon, farost, 250x210 cm

mintha a szarvasok által körülvett égi kútból az élet vize folyna a vályúba és az ivó figura szájába. A másik mű, a Fanyűvők felesége már talányosabb, meseszerűbb. Ezen a mezőt szimbolizáló, zöld alaptónusú festményen egy alak kapaszkodik egy hosszú, kivirágzott rúd tetején, melynek alsó végét egy fej tartja. A jelenetet oldalról és felülről, mintegy a zöld paraván mögül kikukucskáló kékesfehér madárfejek és egy emberfej szemlélik. Végezetül, karácsony közeledvén, említődjenek meg a bibliai témájú művek, amelyeket egy terembe gyűjtöttek össze. Földi a több mint negyven esztendős munkássága során nem túl sok – talán több mint fél tucat – vallásos tárgyú képet festett. Ezek közül három, egy korpusz, egy feltámadás és egy anya gyermekkel került a hódmezővásárhelyi tárlatra. Az „Én istenem, én istenem…” (2002) a művésztől szokatlanul visszafogott színvilágú, az oldalt fordított töviskoronás fejű korpusznak csak a sárgászöld teste és végtagjai derengenek ki a fehér háttérből. A megfestés módja, a formavilág a provinciális pléh Krisztusokat idézi, de eszünkbe juthatnak róla Kondor Béla korpuszai is. A Harmadnapon (2006) a diadalmas, sírjából kiszálló feltámadt Megváltót jeleníti meg szürke háttér előtt. Az eseményt két lenyűgözött és megrettent, sírt őrző katona bámulja. A harmadikon, a Somosi Betlehemen (2013-2014) Mária látható a kis Jézussal és az őket körülvevő állatokkal. A naiv és őszinte megfogalmazásmód József Attila ismert verssorait juttatja eszünkbe. Földi Péter festészete egyéni, eredeti, egyszerre táplálkozik a hagyományokból és teremt hagyományokat: „Az eredetiség nem más, mint egy műalkotás lényegi szempontból különös újdonsága”, vallja Jan Bialostocki. A másik fontos jellemzője kifejezésmódjának, hogy műveivel – spontánul vagy tudatosan – ráirányítja a figyelmet a szimbólumok fontosságára mai, pragmatikus korunkban, melyeknek elvesztésére már Jung is figyelmeztet: „A modern ember nem érti, hogy ’racionalitása’ – amely lerombolta azt a képességét, hogy az isteni szimbólumokra és eszmékre reagálni tudjon – FÖLDI PÉTER: Legyek és bögölyök, 2009, olaj, vászon, farost, 120x180 cm

Az utóbbi évek termését személve egy egyre gyakrabban

milyen mértékben szolgáltatta ki őt a pszichikus ’alvilágnak’. Megszabadult

föltűnő motívumra lehetünk figyelmesek, mégpedig az

– vagy legalább is úgy hiszi, hogy megszabadult – a ’babonától’, de ennek

eget a földdel összekötő szekér- vagy petrencerúdra,

során veszélyes mértékben elveszítette spirituális értékeit.”3

de hasonló jelentést hordozhat a fából kivájt, hosszú, csőszerű itatóvályú is. A fönt és a lent, az ég és a föld összekapcsolódását az teszi lehetővé a vásznon, hogy a művész egyszerre komponál felül- és elölnézetből, s ezáltal a megszokott fent és lent ellentétpárt felülírja, megszünteti2. Ezt az érzést csak fokozzák a képtérben lebegő, egymáshoz túlságosan nem kötődő emberek FÖLDI PÉTER: Hangyaboly, 2008–2009, olaj, vászon, farost, 135x214 cm

Földi Péterrel készített interjúnkat az Új Művészet online felületén olvashatják (www. ujmuveszet.hu). Jegyzetek 1 Aniela Jaffé: A vizuális művészetek szimbolizmusa. In: C. G. Jung: Az ember szimbólumai, Budapest, 1993, 240 2 „- ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.” – Hermész Triszmegisztosz. In: Hamvas Béla: Tabula Smaragdina, Budapest, 1994, 16 3 C. G. Jung: Az ember szimbólumai, Budapest, 1993, 94

és állatok. A sokszor két kerékhez rögzített rúd motívum különben feltűnik már a 90-es években is, többek között az itt most nem látható Udvaron (1994) vagy a Kocsis lánya (1996) című képeken. De szóljunk két egyidőben született, a kollekcióban szereplő alkotásról! Az egyik a Fanyűvők felesége (2006-2007), a másik pedig a Négy fa kútja (2006-2007). Ez utóbbi felső részén, a szürke ég és a zöld mező határán van egy forrás, amiből szarvasok isznak. Ebből a forrásból folyik egy hosszú facsövön a víz a képtér alján lévő itatóvályúba, illetve egy, a vályú előtt a tenyeréből ivó fej szájába. A mezőt és a kutat felülnézetből láttató festmény olyan érzetet kelt bennünk, 20

20 14

december

Marlene Dumas kiállítása Stedelijk Múzeum, Amszterdam, 2014. IX. 6–2015. I. 4.

FERENCZ Y ZSOLT

Marlene Dumas Dél-Afrikában, Cape Townban (Fokváros) született 1953-ban, és 1976-ban települt át Amszterdamba, ahol jelenleg is él. Dumas az afrikaanst beszélő búrok leszármazottja. A művész kétségtelenül az egyik legismertebb és legintenzívebb hatással bíró művész napjainkban, aki úgy adta vissza számunkra a festészet aktualitását, hogy a kor vizuális kultúrájához alkalmazkodva, a tradíció nyomvonalát sem hagyta el. Érzelmi túlfűtöttségtől átitatott művei súlyos egzisztenciális témákat fednek fel, melyek teherként hordozzák a művészet hagyományának nagy toposzait és az aktuális politikai események rideg naturalitását. Dumas inspirációs bázisa a műtermében felhalmozott, könyvtárszerű rendezettségben tárolt óriási képanyag, melyeket évtizedeken keresztül gyűjtögetett a nyomtatott sajtó termékeiből. Címadásai is erre utalnak, mintegy leleplezve ezen képek pszichológiai, szociális és politikai vonatkozásait. Alkotásainak közvetlensége és expresszivitása távolságtartó analitikus attitűddel is párosul. Nem zárkózik el a kellemetlen témák elől, ami a képzőművészeti tevékenységén kívül írásaiban is határozottan megjelenik. Folyamatosan reflektál a kortárs festészet történéseire és arra, hogy mit is jelent ma (női) művésznek lenni. Csaknem kétszáz rajzzal és festménnyel mutatkozott be most, az elmúlt 20 évben ez az első jelentősebb önálló kiállítása Amszterdamban. A visszatekintés

fotó: Peter Cox

Mitikus művész vagy városi vagány?

Fehéren-feketén

a 70-es évek közepétől mutatja be munkásságát

Hangsúlyosan jelennek meg azok a művek és témák, melyek Dumas

MARLENE DUMAS:

mostanáig, s az ikonikus művek mellett megjelennek

Amszterdamba érkezését követően készített. Ezek (1976–1981) képi

olyanok is, melyek eddig nem voltak bemutatva

és szöveges forrásanyagát döntően a nyomtatott sajtóból ollózta

Nuclear Family, 2013, olaj, vászon, 200x180 cm, Beyeler Alapítvány, Riehen/Basel

Amszterdamban. Ilyen például az 1980-as keltezésű

(nem volt televízió Dél-Afrikában 1976-ig), s olyan zsigeri tematikákat

Szerelem kontra halál, amely egyúttal a tárlat nyitó-

ölelnek fel, mint a szerelem, a halál, a vágy és a gyász.

műve. A Dumas-val készült riportfilmből kiderül, hogy ez a „kicsomagolt” munka 30 éve lapult műterme egyik polcán feltekerve. Kulcsműnek számít, hiszen ez adta meg az alaptémát több későbbi alkotáshoz. Hatalmas méretű kollázs dél-afrikai újságok képanyagából, halott, nyitott szemű terroristákkal, temetési jelenetekkel és szerelmi viszonyokkal. De mindezek mellett sok kicsi rajzot is hordoz a mű, indigópapír segítségével átrajzolt jelenetekkel.

A kiállítás címét (The Image as Burden, 1993) adó mű hivatott rámutatni arra, hogy létezik egy mindig jelenlévő feszültség a forrásanyag (kezdet) és az elkészült kép (vég), illetve a festői gesztus és a megfestett kép illúziója között. Dumas úgy fogalmaz, hogy minden kép politikai irányt vesz, így lehet erotikus vagy pornográf, egy másik a terror vagy a bűn jeleit viseli, és ez az, amivel dolgozik, amit használ, a percepció pszichológiája. Az Image of Burden című festményen egy férfit láthatunk, aki karjaiban tart egy fehér ruhába öltözött hölgyet. A vásznon redukált színekkel és gesztusokkal

20 14

december

fotó: Gert-Jan van Rooij

Kiállítási enteriőr, 2014, Stedelijk Múzeum, Amszterdam

megfestett, torz fejű (maszk-szerű) alakokat találunk,

tesen reflektál a régi mesterek (Cranach, Vermeer, Rembrandt)

ami elbizonytalanítja a pontos beazonosítást és megha-

műveire és olyan sztárikonokra, mint Anita Ekberg, Brigitte Bardot,

tározást. A kép eredete egy 1936-ban készült mozifilm

Claudia Schiffer és Paloma Picasso. Ennek a sorozatnak két ihlető

(Camille) szomorú zárójelenete, ahol a hölgy (Greta

forrása volt: egy, a 19. század végéből származó könyv, melyben

Garbo) szerelme (Robert Taylor) karjában hal meg. Egy

Dr. Diamond pszichiátriai problémákkal küzdő betegeinek portréi

romantikus love story tragikus vége ez, de ennél több is,

sorakoznak, a másik pedig a Modern Lovers című fotósorozat, melyet

hiszen a mozdulat a Piéta jól ismert emlékét is hordozza.

Bettina Rheims német fotós készített androgün modellekről.

De megjelennek szemeink előtt a háborúk és kataszt-

Dumas szerint ezek a korai pszichiátriai portrék teremtették meg az

rófák sújtotta vidékek sokkoló képei, valamint a beteg-

„őrült nő” sztereotipikus képét, az androgün modellek ábrázolása

ségek, járványok okozta szenvedés és halál kortárs Piétái

pedig a tradicionális gender-identitásra kérdez rá.

is. Ez a kép így számos asszociációval felruházva illusztrálja azt, ahogyan finoman összehangolva egymáshoz közelít a jelen és a múlt vizuális kultúrája. Így a kép mint teher (The Image as Burden) olyanná lesz, amely elnehezít, ami súlyos és lényeges is egyben. A számos múzeumból, galériából és gyűjteményből összeállított oeuvre tartalmazza azt a 100 darabból álló tus-portré sorozatot (Models) is a Van Abbemuseum jóvoltából, ami csak ritkán látható a nagyközönség előtt. A divatvilág női szépségideáljainak „kitolását” és árnyaltabb megfogalmazását láthatjuk a monumentális hatást mutató műveken. A Models (1994) sorozat természe-

Láthatunk Dumas legújabb festményeiből is jó néhányat, mint pl. The Widow (2013), a Nuclear Family (2013), vagy pár darabot a Great Man (2014) című akvarellsorozatból, melynek többi része a Szentpétervári Manifestán volt bemutatva (október 31-ig). Sorra jönnek az analógiák Dumas festményei kapcsán. Az északi expesszionista hagyomány képviselői: Kees van Dongen vagy éppen Edward Munch, de tágítva a kört, Egon Schiele és Kathe Kollwitz is jelentkezik. A portré örök műfaja kapcsán Dumas élő részese és alakítója annak a hagyománynak, melynek nagy klasszikusai éppen a hollandok voltak. A másik súlyos téma, a memento mori nagy európai hagyománya. Itt is kezdhetnénk a sort a régi mesterekkel, Boschtól, Rembrandt Tulp doktorán át egészen Capáig (A milicista 20 14

december

halála). A halál és a halott ábrázolásának ikonikus memen-

egy bizarr szokás a 19. századból, a post

tóiként megemlíthetjük Mantegna és Holbein halott

mortem fotográfia, ahol családok, rokonok

Krisztusát, Goya, Delacroix, Zurbarán, Caravaggio, valamint

fotózkodtak halott hozzátartozóikkal

Géricault hulláit (és élő halottait). Manet Torreádora, David

szépen felöltözve, berendezett stúdiókban.

Marat-ja, Ensor Anyja sem hagyható ki a sorból. Magyar

Dumas számos művén megjelenik a

vonatkozású műveket is említhetnénk: Hunyadi László

halál a halottak portréján keresztül.

siratását Madarász Viktortól, de még inkább Mednyánszky

A Dead Girl (2002) című olajképen egy

számos rajzát és festményét halott katonákról, az apjáról

palesztin lányt láthatunk, aki egy gépel-

és másokról (Haldokló, Haldokló nő, Haldokló halász,

térítés közbeni akció áldozata lett. Vértől

Szerencsétlenség, Halott gyermek stb.). Lehetne még

maszatos arca és nyitott szeme korai

folytatni a sort Baconnel, Warhollal és ide kivánkozik még

kollázsain megjelenő terrorista áldozatok nyitott szemeit idézi. Finom ellenpontja

férfit láthatunk. A Lucy (2004) pedig a cím és a póz vonatkozásában is utal

fotó: Peter Cox

ennek a műnek a Dead Man (1988) című vászon, amin egy vízen lebegő halott

Caravaggio Szent Lúcia temetése című művére. De itt van a Dead Marilyn (2008) is, ami az amerikai pop-kultúra nagy ikonjának és szexszimbólumának post mortem állapotát hivatott megmutatni,

MARLENE DUMAS: Az ördög banális, 1984, olaj, vászon, 125,5x105,5 cm, Van Abbe Múzeum, Eindhoven

vagy a Stern (2004) című képe, aminek forrása egy rendőrségi fotó 1976-ból a német Stern magazinból. Itt Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció egyik aktivistájának halott portréját láthatjuk. Ezt a sajtófotót Gerhard Richter is megfestette az October 18, 1977 című sorozatában. Dumas 80-as években festett nagyméretű portréi közül is láthatunk jó néhányat: a White Disease (1985) egy bőrbetegséget bemutató orvosi fénykép alapján készült, vagy említhetjük a Martha (1984) című sorozat három vásznát, illetve a Magdalena-széria fekete női aktjainak óriásvásznait, melyeket 1995-ben készített a Velencei Biennále holland pavilonjába. Itt is meg lehet nevezni az analógiákat és szándékokat: a kortárs modell ikonok (mint Naomi Campbell) és a bibliai Mária Magdaléna szent és bűnös természete, valamint a szépség-erotika, fiatalság-felnőttkor konvencionális ábrázolásának megkérdőjelezése. Elgondolkodtató az apa-fiú kapcsolatot bemutató Oszama bin Ladent és a fiát (Omar) ábrázoló festmények üzenete is. Omar fájón állapította meg, hogy az apja jobban gyűlölte saját ellenségeit, mint ahogy a saját fiát szerette. Mit tudhatunk meg valakiről a szeme, a bőre, a haja színe alapján? Milyen előítéletek és ideológiák jelentkeznek bennünk egy portré nézésekor? Egy olyan országban felnőve, ahol a bőrszín markáns jelzés a társadalmi, gazdasági, politikai hierarchiában, ezek a kérdések nagyon is aktuálisak. Dumas mélyen ismeri a sztereotípiák eme kíméletlen rendszerét. Kiállított önarcképét Evil is Banal (A gonosz közhelyes) címmel látta el ironikusan, ahol egy szőke nőt azonosíthatunk a gonosszal. Mögötte ott van az a fiatalkori élmény, ami Dél-Afrikához köti, ami terhes emlékként folyamatosan kísérti

fotó: Peter Cox

és inspirálja: az apartheid.

Művei az élő lelkiismeret súlyos mementói, a fehér ember fekete levese. White Man’s Burden. Képei egyszerre terhesek és üdítően frissek. Érdemes szemlélni, és nem csak halottak napján.

20 14

december

MARLENE DUMAS: Magdalena, 1995, olaj, vászon, 300x100 cm, Stedelijk Múzeum, Amszterdam

A Kutyafalkától a bajor kastélyig Arnulf Rainer 85 éves MULADI BRIGITTA

Retrospektív, Alber tina, B écs, 2014. IX. 3–2015. I. 6. R a i n e r U n i v e r s a l i s , B a d e n a m Wi e n , A r n u l f R a i n e r M ú z e u m 2 0 1 4 . X . 1 9 – 2 0 1 5 . I V. 3 0 . Ti s z t e l e t A r n u l f R a i n e r n e k , M a g y a r N e m z e t i G a l é r i a , 2 0 1 4 . X . 1 5 – 2 0 1 5 . I . 4 .

kortárs osztrák művészt ünneplő

A mitikus művész

kiállítás közül a legjelentősebb A folyamatos mítoszépítés

a bécsi Albertinában rendezett

ugyanolyan fontos Arnulf

retrospektív tárlat, amely annak

Rainer számára, mint a

ellenére, hogy sok munkát felvo-

műveit beburkoló titokza-

nultató, nagy volumenű és térbe-

tosság. A mítosz egy része

rendezésével, a festés nélküli,

az általa alapított művész-

nyersen hagyott, a művekkel

csoportokból, a megfogal-

„együtt élő” pótfalaival az egyik

mazott avantgárd elméle-

legérzékenyebben megrende-

teiből2, a felhasznált vizuális

zett kiállítás – szerintem mégsem

mintákból: korai vallási jelképekből

a legnagyobb megtiszteltetést jelenti a

művészettörténeti, kulturális, törté-

művész számára. Annál inkább annak a

nelmi idézetek sokaságából, a képszö-

kisvárosi múzeumnak a megalapítása, amely

vegekből, a másik része a művész

teljes egészében, az évnek minden napján

életének tudatos és véletlen mozza-

neki van szentelve.

nataiból áll össze. Nem beszélve az ARNULF RAINER: Kereszt, 1990–1991, olaj, fa, vászon, Albertina

életrajzi referenciákból, amelyek között

Rainer Bécs szomszédságában, Badenben

van az Otto Mauerrel3 kötött barátság,

született, ahol a nagyváros helyett a

1961-ben az átfestési botrány, amely

nyugalmas városkát választó, itt lakó számos művész alkotta – 1915-ben megalakult

miatt a bíróság nyilvánosan elítélte, valamint az, hogy 1974-ben a Bécs város által neki

– Kunstverein munkája nyomán pezsgő kortárs művészeti élet zajlik

ítélt díjat nem vette át, amit később újra megkapott.

ma is. A hajdani regionális kiállítási centrum (Ausstellungszentrum)

Háromszor vett részt a documentán (5., 6., 7.), 1978-ban

az 1821-ben Charles von Moreau tervei nyomán épült Frauenbad,

a Velencei Biennále osztrák pavilonjában képviselte

női fürdő volt, amelynek tereiben ma Arnulf Rainer művészetét

országát, ekkor megkapta a legnagyobb osztrák állami

mutatják be, tematikus, főként páros kiállításokon keresztül – a

kitüntetést is. A berlini Akadémia tagjává választotta,

legutóbb Damien Hirsttel együtt láthattuk.4

2006-ban az Aragón Goya-életműdíjat is megkapta, „Goya munkásságához való hasonlósága miatt”. Kiállítása volt a Stedelijk Múzeumban, a bécsi Kunstforumban, a berlini Nationalgalerie-ben, Münchenben a Pinakothek

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a badeni Kunstverein és a Szombathelyi Képtár csereprogramjai nyomán számos csoportos és egyéni magyar kortárs kiállítás valósult meg egykor a városban, a női fürdő átalakítás előtti bizarr kabinjaiban, medencéiben.)

der Moderne képtárban, látható műve a New York-i Mindenesetre 2006-ban határozták el a múzeum létrehozását, ami

Guggenheimben és a MOMA-ban.

2009-től Arnulf Rainer Múzeum, ahol az aktuális látnivaló terméAz osztrák-bajor határon, az Inn partjára épült kora középkori Schloss Vornbach, az udvarház, ahol Rainer él, hosszú éveken át fogadta a betérőket, nemcsak az elmélyültséggel közeledő szakembereket, hanem a pusztán kíváncsiskodni vágyókat is. A ház legendás lakója mint élő látványosság építette így saját mítoszát. A kerti kovácsoltvas kapu ugyan már zárva van, de Rainer hírneve ma is töretlen, szenvedélyesen dolgozik, és ezekben a hónapokban kiemelt figyelmet kap: idén

szetesen egy születésnapi kiállítás, amely a múzeum 5. évfordulóját is ünnepli egyben. A koncepció nem mástól származik, mint a müncheni Lenbachhaus egykori igazgatójától, az Albertinában rendezett Rainer-retrospektív kurátorától, Prof. Helmut Friedeltől. Az egykori fürdő átalakított tereiben Rainer Universalis címmel a művész több mint 60 személyes, kedvenc alkotása – a központozott keresztek, az aránytanulmányok, a monokróm átfestések, a groteszk grimaszok, a testbeszéd, a női beszéd, a monumentális keresztek, a kéz és ujjfestmények a 60-as, 70-es évekből, a klasszikus

december 8-án lesz 85 éves. Az egyik legjelentősebb 24

20 14

december

festményszéria darabjai, egészen a késői művészeti

tának a szabadságába és felszabadultságába, az irónia, az önirónia,

reprók és múltbeli fotórelikviák átfestései –, az élet-

a humor elmaradhatatlanságába vetett hitet Rainer maradandóan

műnek szinte teljes keresztmetszete látható.

az informelben és art brutban találta meg, amely utóbbi kezdetben inspirációs közeg volt számára, majd később a saját gyűjtemé-

A jubileumot egy hazai kiállítótérben,

nyének a témájává is vált.

patinás környezetben, a Magyar Nemzeti Galéria kamarakiállításával, Rainernek saját tulajdonú Goya-átfestéseivel ünnepeljük, ahol a művek „jelenlétében” négy magyar művész, Nádler István, Kovács Péter, Szikszai Károly és Gaál József friss munkáival köszönti a nagy osztrák mestert.5 A magyar művészek részvétele első látásra ebben az összefüggésben mintha erőltetett lenne, de ha ismerjük a művész életútját, látjuk, hogy művésztársai mindig fontos szerepet töltöttek be nemcsak a magánéletében, hanem a munkáiban is. Fiatalon Maria Lassniggal utazott Párizsba, ahol André Bretont keresték fel, nem kis lelkesedésüktől hajtva a szürrealizmus „művészpápa” azonban kiábrándította Rainert és Lassnigot. A valóságon túli világ és nem utolsósorban az alkotás gyakorla-

fotó: Zahornicky

irányában. A saját pózába belemerevedett

20 14

december

ARNULF RAINER: Korlátolt, 1974–75, olaj, kréta, fotó fára kasírozva, Albertina

ARNULF RAINER: Kozmosz, 1984 k., olaj, karton, „ujjfestmény”

Felülfestés, önirónia és titokzatosság A felülfestés, átfestés / Übermalung az alcímben említett három születésnapi tárlat összefogó „motívuma”, amely immár Rainer védjegyévé vált – egy, az alkotásnak tulajdonképpen a szükség hozta megoldása volt. Ugyanis a művész a Flohmarkton, az ócskapiacon vásárolt vásznakra festett, amelyek az ismeretlen festők munkáival fotó: Zahornicky

is olcsóbbak voltak, mint az új alapanyagok (mint itthon – továbbfejlesztve az alapokat, hasonló alkotómódszerrel, de más jelentést adva nekik – Elekes Károly). Ha feltennénk a kérdést, hogy ez rombolás, destrukció, vagy teremtés, építés, természetesen az utóbbiakat válaszolnánk, de Rainer munkásságában akadtak felforgató művek is. Rainernek ezek az első eladásra szánt munkái teremtették meg az alapjait szinte az egész életműnek, hiszen ezekben már ott volt az alapgondolat, a már meglevő kulturális/művészeti produktum megtartása, továbbvitele, amely egy új párbeszédes formában, egy műben

fotó: Christian Wachter

integrálódik. Később a felülfestett

ARNULF RAINER:

Az osztrák és nagyobb merítésben az európai

Kiállítási enteriőr, Arnulf Rainer Múzeum, Baden

60-as évek individuális avantgárdjának emblema-

ARNULF RAINER:

tikus alakja ma is sokat dolgozik együtt alkotótár-

Kiállítási enteriőr, Albertina, Bécs

sakkal, de a legnagyobb anyagot, 500 együttes munkát Dieter Roth-tal hozták létre 1972 és 1980 között6. Rainernek akkoriban a Mariahilfer strassén lévő műteremlakásában születtek kettős portréi, körülbelül úgy, mint a mai csoportos

hordozót is maga a művész hozta létre, nyomtatással, fotóeljárásokkal vitte fel az átalakítani, továbbvinni vágyott mű egy részletét a felületre. Már az első munkáknál felismerte, hogy nem hagyja érintetlenül a régi vásznon „talált”

motívum, legyen az arc vagy tájrészlet, elkezdett rá reagálni, hagyta magára hatni azt, s a későbbiekben ez fokozódott, amikor már felismerhető képi toposzokat használt – és egészen mélyen foglalkoztatta a téma, befolyásolta a gesztusait a felhasznált részlet nyújtotta jelentés. A végeredmény, amelyet ritkán érez befejezettnek, talán épp ezért szólt lételméleti fogalmakról, mint élet, halál, tündöklés, elmúlás, új kezdet, örök körforgás.

szelfik. Ugyanis a beállított fotók beszélgetések,

A talált figurára – amely gyakran egy mai értelemben vett szelfi,

viccelődés, grimaszolás közben kattantak el, majd

saját alakja, önironikus, grimaszoló portréja, manírosan vonagló

Roth rajzolta őket „felül”. Rainer szociális termé-

teste volt – kerültek a festői gesztusok, vonalgomolyagok, amivel a

szete a mai napig megmaradt, a születésnapit

tisztán absztrakt ideát és a figuratív ábrázolás gyakorlatát szinteti-

kivéve badeni kiállításain is, ahol eddig kizárólag

zálta, olvasztotta egységbe, egyszerre képviselvén az avantgárd és

páros kiállításokat rendeztek.

a posztmodern gondolkodást.

20 14

december

fotó: Zahornicky

Egy interjúban7, ahol munkamódszeréről beszél,

dezte, hogy helyes-e a keresztet mint a szenvedéstörténetünk részét,

elmondja, hogy egyszerre több művön dolgozik, a

mint a halállal való számvetés jelét értelmeznünk, nem szólalt meg,

munkában a dinamikus, gyors váltás inspirálja, mindig

csak lassan, határozottan bólogatott.

újra és újra visszatér egy-egy darabhoz, hirtelen gesztusokkal alakítja, mindaddig, amíg nem érzi, hogy abba kell hagynia. Nem készít terveket, mindent a pillanat hoz létre, s képtelen tovább dolgozni rajtuk, ugyanakkor sokszor elégedetlen a múzeumok falain viszontlátott alkotásaival. Műveit nagy számuk miatt szinte lehetetlen katalogizálni, ez a mai napig nem történt meg. A hatalmas anyag forrásai között ott vannak kollegák, nagy németalföldi mesterek festményei, Van Gogh-portrék, művészettörténeti toposzok, aktok, önarcképek, önaktok, Messerschmidt után készült groteszk önportrék, természettudományos könyvlapok, históriai ábrázolások, Hirosima és Nagaszaki bombázás utáni dokumentumfotói, halottak családi fotói, halotti maszkok, és ezekből az Albertina is csak egy szűk keresztmetszetet képes bemutatni. Korai Keresztjeit látva azt gondolhatnánk, hogy egyértelmű kapcsolata van a kereszténységgel, amit így fogalmaz: „Nem vagyok buzgó hívő, de valóban pozitív kapcsolatom van a vallással.” Amikor egy riporter megkér-

A kérdésekre adott válaszait, ahogy a műveit sem, nem szereti lezárni, egyértelművé tenni. Arra, hogy van-e még valami, amit nem festett át és ami feltétlenül átfestésre vár, s egyáltalán mi az a késztetés, ami miatt létrehozza műveit, a festő azt válaszolja: „Minden művésznek megvannak a saját képei, a vizuális elképzelései, de nem szabad róla beszélni, különben az megsemmisíti őket. Titokzatosnak kell maradniuk, hogy megtartsák a vonzerejüket.”8 Jegyzetek 1 Rainer 1950-ben alapította a Hundegruppe / Kutyafalka elnevezésű csoportot, művésztársai: Ernst Fuchs, Arik Brauer és Josef Mikl. 2 1952-ben adta ki a „Malerei um die Malerei zu verlassen“ / Festészet, hogy elhagyhassuk a festészetet című manifesztumát a Frankfurt am Main-beli lakásgalériájában, ami az első informel nyilatkozat volt Közép-Európában. 3 Otto Maurer (1907–1973) osztrák pap, aki galériásként és gyűjtőként vált ismertté. 3000 informel alkotásból álló gyűjteménye volt. 1981-ban alapították az Otto Maurer-díjat, amely a legjelentősebb osztrák képzőművészeti díj, amelyet az O. M. Alapítvány ad, az osztrák katolikus egyház által támogatva. 4 A badeni Arnulf Rainer Múzeum sajtószövege. http://www.arnulf-rainermuseum.at/de/museum/ 5 A kiállítás kurátora Szeifert Judit. http://www.mng. hu/sajtoszoba/rainer_press 6 Művészduó, Rainer és Roth a Belvederében, art-port 2011. http://www.artport.cc/artikel/1853-kunstlerduo-rainer-roth-im-belvedere/ 7 Eva Stern: Arnulf Rainerrel készült interjú, 2012 http://vimeo. com/43410112 8 Hans Joachim Müller írása, Die Welt, © Axel Springer 2014. 9. 26. http:// www.welt.de/kultur/kunst-und-architektur/article132647394/Im-Schlossder-Uebermaler-unten-die-Touristen.html

20 14

december

ARNULF RAINER: Kereszt, 1975 k., olaj, kréta, fotó fára kasírozva, Arnulf Rainer Múzeum, Baden ARNULF RAINER: Fekete csorgások, 1974, olaj, szén, karcolt fotón, fára kasírozva, Albertina, Bécs

Médialázadás Vigyázat! A kiállítás megváltoztathatja az Ön életét! 21er Haus, Bécs, 2014. X. 17–2015. I. 18.

LESI ZOLTÁN

A bécsi 21er Haus retrospektív kiállítást rendezett

ahol Valie egy kutyapórázon vezette élettársát, Weibelt. Az ötletet

Peter Weibel műveiből, a művész 70. születésnapja és

egy Andy Warhol-interjú adta, aki az asszisztensét szerette volna

a 2014-es Kokoschka-díj alkalmából. Weibel nemzet-

kutyaként pórázon vezetni. Egy másik előkép Félicien Rops, belga

közi szinten ismert médiaművész, emellett színész

grafikus akvarellje, ami egy bekötött szemű nőt ábrázol egy

és művészettörténész, aki a 60-as években kezdett

malac pórázán vezetve. Először a St. Stephan galéria megnyitóján

alkotni, amikor a konvenciók, a konzervativizmus

hajtották végre az akciót, majd egy héttel később Bécs egyik

elleni lázadás, a nemi szerepek újraértékelése az

legforgalmasabb belvárosi utcáján. Az akcióról készült fotók és

egész nyugati világban jellemző volt. A kiállítás szinte

a film olyan nagy botrányt kavart, hogy ez Bécsben még ma is

időutazás, ahol a 60-70-80-as évekből származó

közismert, újra és újra felmerülő téma. A cél a figyelemfelhívás

(talált) tárgyak uralják a hangulatot, amelyek egy

a társadalmi anomáliákra, a női szolgaságra, a férfi elnyomásra.

része hajókonténerekben látható. A konténerek ablak-

A szociális, szexuális és feminista perspektíva mellett a filmes

talanok, ami hasznos tulajdonságuk, mert néhány

reflexió is fontos, hiszen egy rajzfilmben könnyebb az emberek

installációhoz sötétre, vagy legalábbis félhomályra van

elállatiasodását bemutatni, mint egy akció filmfelvételén, amely az

szükség. A kiállítás címe Médialázadás. Letagadhatatlan, hogy a média és a számítógépek elterjedése az utóbbi ötven

fotó: Ulrich Dertschei

évben tényleg gyökeresen megváltoztatta az emberek életét. A virtuális világ adta térben egyre többet időzünk, és szinte PETER WEIBEL: Kiállítási enteriőr, Médialázadás

már felvetődik a kérdés, mi szükségünk van egy terráriumra, amikor az arról készített videó a képernyőn teljesen azonos látványt nyújt. Weibel éppen ennek ellentételezésére használ archaikus anyagokat, mint a követ vagy a fát, amellett, hogy hanglemezekkel, fotókkal és videókkal is dolgozik. Teljes szobaberendezéseket készít, besétálhatunk az egykori osztrák miniszterelnök tárgyalószobájának nemzeti színekkel leöntött másába, sőt beleolvashatunk egy ott felejtett könyvbe, miközben kamerák vesznek minket, és

összes kommunikációs csatornát használja. Weibel művei jellemzően a néző bevonásával működnek, akinek nincs is választása, hiszen kamerák veszik és torzítják, ha úgy esik szókártyákat rak sorba mondatokká vagy nemzeti lobogós autóba száll be. A kiállítás a megértés mechanizmusait boncolgatja, milyen lenne mégis megválaszolni egy költői kérdést. A látogatót már a kiállítótérbe belépéskor provokálják, mire észreveszi, már sárba tiporta a jogokat, azaz részese lett egy akciónak és a padlóra írt „jog” szavakon áll (Das Recht mit Füßen treten / A jog letiporva, 1968). A krétával írt szófelhő csak a néző aktív részvételével együtt válik műalkotássá. Az 1968-as akció konkrétan az osztrák állam 1945 utáni, poszt-fasiszta működése ellen kívánt tiltakozni, de sajnos a jogtalanságok ellen való tiltakozások még mindig aktuálisak. A szólások szó szerinti kifacsarása jellemző a művészre, erre példa még a videó, amelyben Weibel és egy hölgy (Susanne Widl) megesznek egy Grüß’ és egy Gott alakú szót (Grüß’ Gott / Isten hozott, 1967). A „Grüß Gott” egy dél-német, osztrák köszönési forma, amely a 19. században terjedt el. Míg a hölgy jóízűen elfogyasztja a Grüß’ (a Grüße szó rövidítése, jelentése: üdvözöljön, áldjon) szót, a férfinak láthatóan nem ízlik a Gott (Isten), kiköpi a megrágott részeket, de mégse hagyja abba az evést.

úgy érezzük magunkat, mint egy biztonsági őr, aki

Weibel egyik legfontosabb videomunkája a Pluriversum (1986–

rajtakapja a tolvajt, de rájövünk, hogy a képernyőn is

1988)1. Leibniz – a kettes számrendszer feltalálója, a digitális

magunkat nézhetjük.

számítógép alapjainak megalkotója – elmélete2 szerint a lehetséges

Valie Export, a feminista média- és performanszművész több közös projektben is együtt dolgozott Weibellel, amelyek közül az egyik legismertebb, A kutyaság mappájából (Aus der Mappe der Hundigkeit, 1968),

világok száma végtelen. Isten a halandókra bízta, hogy kiválasszák a nekik tetsző világot, sőt forradalmi tettekkel meg is változtathatják. Voltaire Candide-ja ezt a tételt figurázza ki. Az amerikai anarchista, Benjamin Paul Blood 1920-ban kiadott egy a párhuzamos világokat tárgyaló könyvet Plurivers címmel, amely rögtön felkeltette az

20 14

december

fotó: Joseph Tandl

PETER WEIBEL VALIE E X P O R T: Doggedness sorozat, 1968

érdeklődést olyan komoly kozmológusok körében is,

részei a még nem megismert valóságnak, és a művészet feladata,

mint Stephen Hawking. Azóta számos cikk jelent meg

hogy ezt megmutassa. Ezt felfoghatjuk ars poeticaként is, amely

a témával kapcsolatban, legutóbb a Der Spiegelben

Andrei Linde kozmológusról, aki azt állította, tudja bizonyítani a párhuzamos világok létezését. A látogató a falon a „possible” (lehetséges) szót látja kivetítve, de a projektor úgy van elhelyezve, hogy ahhoz, hogy megtekintse a kiállítás többi részét, át kell mennie a fényen, és akkor pillantja meg, hogy a szó a falra van írva. A „lehetséges” tehát valóság, nem egy árnykép, mint Platón barlanghasonlata esetében. 300 évvel ezelőtt még senki nem tudott az elektromos áram létezéséről, de a feltalálásának lehetősége mindig is adott volt. A lehetőségek

alapján a kiállítás installációi vagy akciói létrejöttek. Az ideák világa helyett magát a realitást láthatjuk, a „barlang” helyett bemehetünk néhány művészettel teli konténerbe s konklúzióként megállapíthajuk, hogy Peter Weibel művészete és játékosan komoly kiállításai megkerülhetetlenek az osztrák és az európai művészeti szcénában egyaránt. Jegyzetek 1 Peter Weibel: Gesänge des Pluriversums. http://90.146.8.18/de/archives/festival_ archive/festival_catalogs/festival_artikel.asp?iProjectID=9269 [2014. 11. 18.] 2 G.W. Leibniz: Theodicy: Essays on the Goodness of God, the Freedom of Man, and the Origin of Evil. Open Court Publishing House, 1998 3 Johann Grolle: Panne am Südpol http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-129568375. html [2014.11.18.]

fotó: Ulrich Dertschei

PETER WEIBEL: Kiállítási enteriőr, Médialázadás

20 14

december

Díszmagyar Chilf Mária átmeneti tárgyai Viltin Galéria, 2014. XII. 10–2015. I. 20.

DEBRECENI BOGLÁRKA

Chilf Mária egy manapság ismét aktuális, aktuálissá

a múlt és a jelen, a személyes történet és a történelem között.

tett kérdéskört jár körül. Kiállítása elgondolkodtat

Az emlékezés, a kollektív és az individuális emlékezet metodiká-

bennünket a magyarság fogalmáról, arról, hogy

járól, összefonódásairól és eltéréseiről, megnyilvánulási formáinak

vajon tematizálható-e, illetve milyen módon, hogy

a „propagandabeszédtől” való különbözőségeiről az elmúlt évti-

ki a magyar? Egyáltalán létezik-e a közbeszédben

zedekben számtalan művész és társadalomtörténész elgondol-

erőteljesen artikulálódó „igazi magyar” kategória? Mit

kozott már, az egyedi esetek, a mikrotörténeti összefüggések

jelentett magyarnak lenni a múltban, és mit jelent

azonban mindig új megvilágításba helyezik az eseményeket, új kontextusokat, összefüggéseket tárnak fel. Chilf Mária véletlenül talált rá témájára, már ha léteznek véletlenek. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a téma talált rá, egész pontosan egy díszmagyar ruha, aminek története volt, van. Chilfet egy művészettörténész ismerőse kereste fel idén februárban azzal, hogy letétbe kívánnak helyezni egy díszmagyar öltözetet a Magyar Nemzeti Múzeumban, amely a marosvásárhelyi illetőségű Chilf Miklósné tulajdonát képezte az 1940-es évek elején. Egy gyermekkora óta nála levő fénykép alapján ekkor Chilf felismerte, hogy nemcsak névés korbeli egyezésről van szó, a múzeumnak felkínált viselet azonos nagymamája eltűntnek hitt ünnepi ruhadarabjával. A művész ekkor arra is rádöbbent, hogy két másik tárgy, ami a felvételen megjelenik, szintén váratlanul talált rá az elmúlt évek során. A falikárpitot, mely előtt nagyanyja látható, nagyapja halála után örökségként kapta meg a papa második házasságából származó utódaitól, a kis, félhold alakú, brillekkel kirakott török gyűrűt pedig nagyanyja második férje, mostohanagyapja juttatta el hozzá, mondván, ez őt illeti. Így tehát, az összefüggéseket látva és keresve, Chilf Mária meglátogatta azt a hölgyet, aki letétbe kívánta helyezni a ruhát. Márta néni, a Balassagyarmaton élő idős asszony, beszélgetéseik során, az elkövetkezendő időszakban rengeteg érdekes történetet osztott meg vele a 40-es évekbeli marosvásárhelyi viszonyokról, a hadapródiskoláról, ahol édesapja intézőként, a művész nagyapja pedig munkaszolgálatosként dolgozott, az iskola 44-es menekífotó: Berényi Zsuzsa

téséről, ami az orosz katonák bevonulásával állt összefüggésben,

CHILF MÁRIA: Családi album 02, 2014, fotórajz, 42x30cm

Bergen-Belsenről, ahová elkerültek, a szülei a Chilf családdal való kapcsolatáról, a család által rájuk bízott tárgyak kalandos útjáról. Ennek az elbeszélésnek a részletei hallhatók a kiállításon. Mivel a történetnek számtalan homályos pontja volt, a művész

magyarnak lenni a jelenben? Hogyan éljük, élhetjük

fényt kívánt deríteni a számára és informátora számára hiányos

meg a magyarságunkat, múltunkat és jelenünket egy

tényekre, háttérinformációkra. Az elmúlt hónapokban utána járt

adott politikai, társadalmi helyzetben? Egyáltalán,

az erdélyi zsidók gettósításának, a hadapródiskola történetének,

hogyan él(het)ünk? Chilf, miközben felkutatja családja

kutatásokat végzett a berlini Topografie des Terrorsban, valamint

történetét, összekapcsolja a II. világháborúban történt

elhozta a gyerekkorában Berlinbe disszidált édesapjánál lévő

eseményeket a mai történésekkel, párhuzamot vonva

családi dokumentumokat: leveleket, fényképeket, bizonyítvá-

20 14

december

fotó: Berényi Zsuzsa

nyokat, okiratokat. Számára a nyomozás nagy megle-

részleteit. A tényszerű adatokat a művész a családi eseményekkel

petéseket tartogatott, hiszen családja eltagadta a

állítja ehelyütt párhuzamba, megjelenik például, hogy 1944. május

zsidó szálat, mintegy két évvel korábban hallott erről

4-én 6000 embert gettósítottak Marosvásárhelyen, míg egy nappal

először édesapjától, és keveset tudott a zongoramű-

később nagyapja hivatalos levelet kapott, hogy mivel felesége

vész nagymamájáról is, aki még jóval születése előtt,

őskeresztény, a lányát keresztény hitben neveli és házasságát

fiatalon elhunyt az 1950-es évek közepén.

CHILF MÁRIA: Családi album 03, 2014, fotórajz, 42x30 cm

A Viltin Galéria nagyterme a kutatás egyes stációit, az emlékezés és a feldolgozás folyamatát mutatja be. A galéria ablakára felkasírozott vonatfotó – marhavagonokkal és szögesdrótokkal – az időutazást, az ismeretlen és kegyetlen tájakra való utazást, a névtelenséget és a láthatatlant egyaránt jelképezi. A terem egyik falán a Bergen-Belsent is megjárt, fent említett falikárpit jelenik meg, melyen a nagymama és a nagypapa, a „zsidó” és az „őskeresztény” fotórajzai kapnak helyet, mellette a családi fotók egyes darabjait, illetve a Horthy Miklós marosvásárhelyi bevonulását megörökítő, Kelet felé című videófelvétel képkockáit felhasználó, dobozkeretekben elhelyezett képek kerültek bemutatásra. A másik falon egy, a nyomozói irodák falait imitáló installáció

eligazítani bennünket a múlt útvesztőiben, feltárva az „igazsághoz” vezető út, a nyomozás egyes tényeit,

fotó: Berényi Zsuzsa

látható: régi fényképek, dokumentummásolatok, térképek, jegyzetek, post-itok zsúfolt egyvelege próbál

CHILF MÁRIA: Családi album 05, 2014, fotórajz, 30x42cm

20 14

december

fotó: Berényi Zsuzsa

CHILF MÁRIA: Családi album 06, (részlet), 2014, fotórajz, kárpit, 170x200 cm megelőzően áttért a keresztény hitre, valamint rendsze-

ideiglenesen berendezte. Csomagokat cipel, villamosozik, elsétál

resen gyakorolja új vallását, nem kötelezhető arra, hogy

a Vásárcsarnok mellett, a Kálvin térről a Ráday utcára kanyarodik,

gettóba vonuljon és viselje a sárga zsidócsillagot. Mivel

majd magyar ételeket, italokat hirdető, kockásabroszos helyek

a legtöbb kitett irat, jegyzék, fotó másolat, a rétegek

mellett elhaladva végül visszatér kiindulási pontjához, a Lónyay

egymásra rakódásának érdekes, mégis egyéni folyama-

utcához. A zenei aláfestésben egy, a (szintén) zongorista nagyapa

tának lehetünk szemtanúi, a dokumentum dokumentá-

által komponált zenedarab részletei hallhatók.

lása dokumentálásának. Átfedések, beolvadások, átsejlések, melyek valahol természetes, hogy idővel bekövetkeznek, mégis külső beavatkozásnak köszönhetőek.

A kiállítás címe: Átmeneti tárgyak. A cím beszédes, mert a pszichológiában használt fogalomra utal, a vigasztárgyra, amely más néven átmeneti tárgy, és amely a gyermeki önállósodás, a szülőtől való

A galéria kistermében egy videó látható, ami az

leválás eszköze, ugyanakkor a megtapasztalásé is, mivel a gyermek

útkeresésről szól. Chilf Mária nagyanyja ruhájába, dísz-

ennek segítségével érzékeli, hogy neki is van hatalma a világ,

magyarba öltözve bolyong Budapest utcáin. Körutat

legalábbis a világ bizonyos szegmense(i) felett. Átmeneti tárgyhoz

tesz, az otthonától indul, átmegy a Szabadság hídon,

azonban a gyermek csak akkor képes ragaszkodni, ha korábban

eljut a Gellért térre, a Gellért Szállóhoz, ahol Horthy,

erős kötődés alakult ki közte és a gondozója között. Az útkere-

bevonulása után, 1919. novemberében főhadiszállását

séshez tehát stabil gyökerek kellenek.

20 14

december

Harcképek

A szürke háború Művészet és művészek az első világháborúban Va s z a r y V i l l a , B a l a t o n f ü r e d , 2 0 1 4 . X . 9 – I . 4 .

PATAKI GÁBOR

Jó adottságú kiállítótérrel rendelkezik, magas színvonalú tárlatokat s programokat kínál a kissé a Nemzeti Galéria „titkos filiájának” is nevezhető füredi Vaszary Villa, mégis kár, hogy kizárólag itt látható (ráadásul késő ősszel és télvíz idején) a világháborús emlékév szakmailag talán legfontosabb kiállítása, a Művészet és művészek az első világháborúban című összeállítás. A témával már több évtizede foglalkozó Szücs György, Róka Enikő és a korszak művészetéről is hihetetlenül sokat tudó Balázs Eszter történész – alapvetően az MNG anyagára támaszkodva – magas színvonalú, izgalmas, továbbgondolkodásra sarkalló kiállítást hozott létre. Akinek módja van, látogasson el Füredre, addig is – a katalógus alapján – röviden bemutatnám az anyagot. Belépéskor néhány, az elmúlt évtizedekben készült és kortárs művel szembesülhetünk: Paizs László immár emblematikussá vált szarvasbogaras plexi-

fotó: Mester Tibor

öntvénye, Kéri Ádám rozsdálló tölténye s tábori

lapjai, Somogyi Győző szitanyomata mellett a Societé Réaliste két európai évezred határváltozásait domborműbe véső labirintusa

HER M AN LIP ÓT: Önarckép, 1915

figyelmeztet a Nagy Háború (s alapvetően minden háború) irracionalitására s tragikus következményeire. A következő nagyobb egység a háborús emlékművek kérdéskörével foglalkozik. Ne feledjük, a manapság gyakran s joggal használt „kulturális emlékezet” fogalma s az ezt intencionáló emlékezetpolitika az első világháborúban s az azt követő években vált tömegessé (s egyáltalán tényezővé) az európai kultúrában. A háborús katona-halottakra való emlékezésben kiváló propaganda-gyúanyagot remélő hivatalos politika fotó: Mester Tibor

remekül csatlakozott rá az egyes kisebb közösségek, (falvak,

városok, ezredek, társadalmi státuszok) szívből jövő komme-

KÉRI ÁDÁM:

moratív igényeire. Így nem meglepő, hogy az első sebtében

Töltény, 1988 acél, 44,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria

ácsolt fakeresztek, ideiglenes emlékhelyek, a hátország áldo-

20 14

december

fotó: Mester Tibor

UITZ BÉLA: Sebesültszállítás, 1917, papír, tus

zatkészségére apelláló vasvitézek és fakatonák

propagandalehetőséget látott a képzőművészetben, s így szinte

után az ország városaiban s falvaiban ezernél is

rögtön megszervezték a sajtóhadiszállás művészeti részlegét.

több emlékkő, obeliszk, figurális szobor emeltetett,

Más művészek frontkatonaként szembesültek a háborúval.

általában a templomok közelében, a szakrális tér virtuális meghosszabbításaként. A reális-konkrét szobrok (rohamozó, lerogyó honvéd) mellett – főleg a nagyobb településeken – a hősiesség és áldozatkészség nemzeti és mitikus toposzai is hamarosan megjelentek. A kiállításon szereplő vázlatok, modellek, fotók meglehetősen pontosan érzékeltetik e folyamatokat.

SOCIETÉ RÉALISTE: Spectral Aerosion, 2011 plexi, 100x100 cm

Csakhamar kiderült azonban, hogy az új harcászati alapelvek – a hosszú frontvonalak, a lövészárkokra alapozott állóháborús stratégia – gyakorlatilag lehetetlenné tették a klasszikus toposzok, a mozgalmas, kavargó csatajelenetek, a „férfias” párviadalok felelevenítését. A festő és rajzoló tudósítók amúgy sem kerülhettek igazán az éles harci cselekmények közelébe, a lövészárkok mélyén zsúfolódó társaik sem rögzíthették frissen benyomásaikat. Elmaradtak hát a diadalmas győzelmekről festett dics-

Már a szobrok, emlékművek esetében is nyilvánvaló,

himnuszok, de a háború borzalmait megidéző művek is inkább

hogy ez a kiállítás (s általában az ilyen kiállítások)

később, évek múltán szakadtak ki a művészekből. Maradtak hát

nem szorítkozhatnak csupán a művészi szempontból

a vonuló, pihenő, őrt álló katonák s a tájképek, a csaták „post

is kiemelkedő műalkotásokra. A háború átalakította,

mortem” helyszínei. Furcsa háborús művészet volt ez, a vezérkari

meghatározta a társadalom működésének egészét, s

tisztek akadémikus portréival, de amúgy hősök nélkül, inkább

benne a művészeteket is. Ekkor még – ellentétben a

passzív, mint cselekvő katonatömegekkel, fáradt lovakkal, sáros

negyed századdal későbbivel – a hadvezetés komoly

utakkal, csupasz fákkal, varjakkal, üres, szemetes harcmezőkkel. Az allegorikus ábrázolások között csakhamar feltűnt a kaszás halál, s vágtatni kezdtek az Apokalipszis lovasai. Nemcsak a legnagyobbak, Mednyánszky, Vaszary és Nagy István művei közvetítették a háború monumentális értelmetlenségét, a szürke és sárbarna színek árnyalataiba fulladó kilátástalanságát, de tulajdonképpen minden frontot járt művész hasonlóan érezhetett. „Stílusa” tehát nem volt a világháborús művészetnek, de latens üzenete igen. Némiképp máshogy alakult a hátország háborúval összefüggő vizuális kultúrája. A kelet-erdélyi és észak-keleti határszéltől eltekintve a háború közvetlenül nem érintette a lakosságot, s ezért a politikai vezetés azt remélhette, hogy a propagandagépezet

20 14

december

hatékonyan tudja mozgósítani az emberek hazafias lelkesedését, együttérzését és pénztartalékait egyaránt. A fővárosban és vidéken rendezett hadikiállítások, mű-harcterek különféle izgalmakat kínáltak a borzongó, adományokat gyűjtő hölgyeknek s a kalandokra éhes kiskamaszoknak. A polgár egyszerre próbálta bizonyítani hazafias elkötelezettségét s valahogy feledni a háború okozta korlátozásokat. A plakátok szerint legalábbis lelkesen jegyezte a hadikölcsönöket, mikulásbélyeggel támogatta a hadirokkantakat, az erdélyi menekülteket, az Urániában megnézte a tengeralattjárókról szóló filmet, s csak aztán látogatott el az orfeumba. S a fronton harcoló katona? Lelkesen kapkodott a kiváló „Szanitéc” tetűpor után (tábori csomag, 1 korona). S akkor sincs veszve minden, ha elvesztette valamelyik végtagját: lítás talán leghátborzongatóbb darabján) zord arcú, katonasapkás, de népviseletbe öltözött székely suhogtatja kaszáját a táj fölé magasodva

fotó: Mester Tibor

Csabai Ékes Lajos és Ékes Árpád plakátján (a kiál-

– mindezt a művégtaggyártás legújabb eredálcázás) vállalkozásairól, Malevics ellenséget kaszáló katonamu-

ményeinek köszönhetően.

zsikjairól. Nem is beszélve arról, hogy a cenzúra talán a militáris Egyszóval lehet, hogy sokan lelkesedtek kezdetben a

B I R Ó M I H Á LY: Csatajelenet, 1916 k.

Németországban volt valamivel liberálisabb.

békeidők posványát felváltó, új erkölcsi kihívást ígérő háborúért, ám a korszak hivatalos és nem hivatalos művészete, sőt némiképp még a propagandája is a kiábrándulást, pontosabban az elhúzódó harcokba, szenvedésekbe való belefásulást tükrözte. S az ilyen „minden mindegy”-állapotokból csírázhatnak ki forra-

Nem kell persze mosdatni a szerecsent: Meier-Graefétől Worringerig eleinte sokan hittek a német kultúra határokon is túlnyúló fölényében, de a háborút kezdetben megváltásként üdvözlő német művészek nagy része hamarosan kiábrándult a lövészárkok övezte hazafiságból. De el kell mondani, hogy a „gyűlölet vetése”, függet-

ZSÁKODI CSISZÉR JÁNOS: Utolsó Istenhozzád, 1915, bronz

lenül a frontok két oldalától, epidémikusan terjedt tova szerte

dalmak és ellenforradalmak…

Európában, s ha túlzás is az „írástudók árulásáról” (Jjulien Benda) Külön kell szólni Balázs Eszter katalógustanulmányáról.

beszélni, az értelmiségiek és a művészek közül a megfontolt

A világháborúról szóló történeti narratíva az utóbbi évti-

gondolkodás és tudás helyett túl sokan és túl gyorsan tettek

zedekben kezdett differenciálásának minden eddiginél

téteket a meggondolatlan, reflektálatlan cselekvésre.

teljesebb magyar nyelvű összefoglalója. Hiszen nem kell

Döntésük következményei máig érezhetők…

tagadni, a történelem hivatalos verzióját sokáig kizárólag a győztesek szemszögéből írták. Eszerint 1914–18 között a liliom-ártatlanságú antant hatalmak álltak szemben a vérengző germán és K.u.K.-fenevadakkal. Utóbb azért kiderült, hogy a francia nacionalizmus semmivel sem volt kisebb intenzitású a németnél. Ne beszéljünk most a nemes egyszerűséggel „boche” (a németek francia gúnyneve) mételyként minősített kubizmusról, a gyanakvással szemlélt francia és letelepedett művészek (Matisse, Dufy, Picasso) fotó: Mester Tibor

erőltetett, gall kakasos próbálkozásairól, Léger és Marcoussis kamuflázs- (katonai 35

20 14

december

A Nagy Háború Emlékező kiállítás a Vigadóban V i g a d ó, 2 0 1 4 . X I I . 4 – 2 0 1 5 . I . 1 8 .

ANDOR ANNA

Szinte napra száz éve annak, hogy Bolgár Tivadar, a

Przemysl városából, s kiállították a Bosnische Post különkiadását,

Pécsi harctéri kiállítás (1914. október 19–november 16.)

amely a világon elsőként adott hírt a trónörököspár szarajevói

megvonta a tárlat mérlegét: az eredetileg egyhetesre

meggyilkolásáról. A kiállítás közepén pedig az agg uralkodó,

tervezett eseménynek, amelyet a nagy siker miatt

Ferencz József szobrát helyezték el, virágokkal körülvéve, nyilván a

meg kellett hosszabbítani, 9701 látogatója volt, s a

hódolat jeleként az iránt az ember iránt, aki a „mindent meggon-

tiszta bevétel 3204,53 koronára rúgott. Ezt az összeget

doltam, mindent megfontoltam” jelszóval küldte hadba a monar-

jó részben a fronton harcoló magyar honvédség téli

chia katonáit, akik közül milliók estek, tűntek el vagy rokkantak meg

ruházatának a kiegészítésére fordították. A kiállításon,

a következő években. A későbbi események tükrében micsoda

amelynek másik szervezője a pécsi festőakadémista,

szürrealisztikus vízióvá álltak össze a részletek!

Gebauer Ernő volt, szerepeltek a háborús helyekről

Hogy mi fog történni, azt persze akkoriban még nem lehetett sejteni. A katonák nem jöttek haza, de akkor talán még nem hullottak le a levelek, amit az agg császár a hazatérés határidejének megszabott. A későbbiekben pedig a K. u. k. Kriegspressequartier (KRQ) – amelynek egyik osztálya volt az úgynevezett Kunstgruppe, a hadifestők, -szobrászok és -fényképészek szervezete – propagandisztikus kiállítások és más művészeti események szervezésével igyekezett egyrészt a katonaság harci kedvét élénken tartani, másrészt a nagyvilágot úgy informálni, hogy a kép a monarchiáról a legkedvezőbb legyen. Szerveztek ilyen kiállításokat külföldön is, például Amszterdamban, Hágában, Koppenhágában, a legnagyobb, legsikeresebb kiállításra (ez nem a KPQ-nek volt köszönhető) 1917-ben Stockholmban, a LiljeValchs

fotó: Alapfy László

Konsthalban került sor. Josef Hoffman volt a kurátor és az instal-

GAÁL JÓZSEF: Phantasma szobrok, 2011–2014, vas plasztika

származó emléktárgyak, kiállítottak fel nem robbant srapnelt. Láthatták az érdeklődők Gebauer műveit a 8-as huszárok, a 19-es honvédek, a 69-es „közösök” vitéz tetteiről, csatahajóról és pilótáról, szerepelt Füschl (Forbát) Alfréd 52 eredeti rajza, volt háborús dioráma

C SÁ JI AT TIL A : Amikor a huszárok az égbe mentek

csatatéri jelenetekkel, ember nagyságú bábokkal kiegészítve, s voltak háborús újságok, például az ostromlott

20 14

december

legfeljebb elindít benne egy asszociációsort, amelynek végén a maga számára megfogalmazza az ítéletet mindarról, ami 1914 és 1918 között Európában és a világban egyebütt történt. Ennél többet végül is aligha tehet műalkotás – és valójában éppen ez az, amire meglehetősen sokáig kellett várni – és a Kárpát-medencében talán még többet, mint egyebütt. Márpedig a művészet felől érkező sugallatok nélkül a Nagy Háború – immár több mint hatvan év óta egyszerűen csak I. világháború – igazságai az egykori harcosok és hátországiak unokái, dédunokái számára valószínűleg örökre rejtve maradnak. A történelem a győztesek szájíze szerint alakul, a ki nem mondott tények nem is léteznek. A halottakat eltemették, az elszórt fegyvereket, lőszert, hadifelszerelést összeszedték, az ágyúk, tehergépkocsik, tankok, lelőtt repülőgépek roncsait a hulladéktelepekre szállították, hogy fegyver helyett immár szerszámokat gyártsanak belőlük, amelyekkel a lerombolt épületeket újraépítik. A föld beitta a vért és az olajat, az a vér pedig, amely

fotó: Alapfy László

az Isonzóba folyt, már másnap elkeveredett a tenger sós vizével, mintha sohasem ömlött volna ki. Ahogyan az Emlékező kiállításon Kuti Dénes festményének a fázisai mutatják, a lövészárkok szürkésbarna földjét lassan benőtte a fű, majd lassan feltöltődtek, eggyé

E L E K E S K Á R O LY: Maradék hős, 2014, olaj, vászon, 60x45 cm

láció tervezője is, és mintegy hatszáz műtárgy igyekezett meggyőzni a svéd közönséget, hogy a monarchiában a „háború alatt a művészi tevékenység zavartalanul folytatódik”. A nyomatékot elsősorban Gustav Klimt művei jelentették, de szerepelt Egger-Lienz, Schiele, Kokoschka, Anton Faistauer és még számos más újat kereső fiatal művész alkotása is. 1916-ban a berlini Sezessionban került sor hasonló tárlatra, az 1917. decemberi kiállításon Grazban pedig az itáliai frontokat és Galíciát végigharcoló Schützenregiment No.3. jótékonysági tárlatán, amelynek a bevételét hadiözvegyek és -árvák megsegítésére fordították, a műtárgyak mellett szerepeltek fegyverek, zsákmányolt tárgyak és háborús szuvenírek is. A gyűjtő (Der Kunstsammler) című folyóirat 1917-es különszáma kötetnyi információt közölt a művészet és a háború kapcsolatáról. A pécsi kiállításról nem esik szó az összeállításban. Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának Emlékező kiállításán Prutkay Péter Sirató 1914–2014 és a Gleccserkatonák emlékére című alkotásai – tárgykollázsoknak, dobozmunkáknak, plasztikus

fotó: Alapfy László

Most, száz évvel később azonban, a Magyar

képeknek vagy síkplasztikáknak egyaránt nevezhetjük őket – a különböző anyagok, motívumok, képi világok társításával ugyanazt az érzést kelti a nézőben, mint a száz évvel ezelőtti pécsi tárlatról közölt fotók: különböző értékrendek egymásmellettiségével teremt meg egy sajátos atmoszférát, amely természetesen erőteljes hatást gyakorol a mű

váltak a környezettel. A háború véget ért? Nos, éppen az újabb húsz

SZUNYOGHY ANDRÁS:

évvel későbbi dráma bizonyítja, hogy a rossz békeszerződések miatt

Egy elesett katona emlékére, 2014, festett gipsz, 20x30 cm

az első világháború korántsem ért véget a nyomok eltüntetésével, s a kelet-európai országok tragédiája, majd az elhibázott rendszerváltások sora jelzi, hogy az, ami 1914–18 között történt, s ami nyilván más sokkal korábban elkezdődött, máig érezteti a hatását.

nézőjére, de nem befolyásolja ítéletében, hanem 37

20 14

december

Aligha véletlen – amint az az Új Művészet folyóirat

hanem a magyarság szenvedése a háborús években és a trianoni

augusztusi, a Nagy Háborúnak szentelt összeállításának

diktátumok igazságtalansága. Magyarországon azonban, ahogyan

kiállításlistája is érzékelteti –, hogy egész Európában

arra szellemesen utal Orosz István plakátja, az 1948-as kommunista

nagyszabású kiállítások sora foglalkozik a témával, s

hatalomátvétel után megtört, évtizedekre megakadt az emlékműál-

Magyarországon is több tárlatot rendeztek. A Magyar

lítás folyamatossága is, hiszen a hatalom számára a hősökre, áldoza-

Művészeti Akadémia (MMA) képzőművészeti tago-

tokra való emlékezés – a lehető legtermészetesebb emberi szándék

zatának a bemutatója abban különbözik mindegyik

– egyet jelentett Trianon revíziójának a szándékával, ami számára

korábbitól, hogy nem kutatói gyűjtőmunka eredménye-

elfogadhatatlan volt. Így hát a 20. század második felében nemcsak az első világháborús emlékművek állításáról nem lehetett szó, de a kortárs magyar művészet egésze számára is tabutéma volt a világháború. Így is születtek azonban olyan művek, amelyek bár többnyire nem kerülhettek a széles nyilvánosság elé, a folyamatosságot jelentették, az emlékezés fontosságára figyelmeztettek. Ezek közé a művek közé sorolható például Paizs László 1970-es plexi munkája, A trónörökös párt meggyilkolták, amelynek egyik, magántulajdonban lévő változatának reprodukciója a Nagy Háború című kiállítás katalógusának a borítójára is rákerült. A 70-es évek óta foglalkozik az első világháború témájával Somogyi Győző festő-, grafikusművész, aki egész munkásságával arra törekszik, hogy

fotó: Alapfy László

a szép és az igaz fogalmának azonosságára

FILEP SÁNDOR: Vak vezet világtalant, 2014, ezüstvessző, grafit, alapozott, feszített vászon, 130x180 cm

lása éppen a 20. század tragikus történelmi eseményeivel indult el Magyarországon is – tőle

a tárlaton a Galícia 1914 című lap szerepel. Ugyancsak az 1970-es

kiállítók szándéka szerint. A kiállítást a képzőművészeti

évektől foglalkozik az Osztrák-Magyar Monarchia időszakával, a 19-

tagozat szervezte (kurátor Prutkay Péter grafikusmű-

20. század fordulója képi kultúrájával Prutkay Péter grafikusművész,

vész és P. Szabó Ernő művészettörténész) a film- és

aki 1987-ben készítette el I. világháborús fészekemlékművét, s aki

fotóművészeti, valamint az iparművészeti tagozat

az elmúlt években a centenáriumra egész sorozat olyan művet

közreműködésével, az akadémiai tagok, illetve néhány

alkotott, amely a Nagy Háborúra emlékezik – ezek közé tartozik a

olyan meghívott művész részvételével, akiknek érvé-

tárlaton bemutatott két alkotás.

nézve a kiállítás nem egyszerűen több évtizedes hiányt pótol, de a magyar művésztársadalom százéves adósságából törleszt valamit. Hiszen az Aura sziget, 2010–2012, tábori ágy, fa térvonal, 43x192x67; 30x230x40 cm

újraalkotásában részt vegyen, amelynek felbom-

ként kerültek egymás mellé a műalkotások, hanem a

nyes mondandójuk van a témával kapcsolatban. Innen

BARABÁS MÁRTON:

figyelmeztessen, s annak az értékrendszernek az

A centenárium alkalmat kínál néhány olyan mű bemutatására is, amelyek ugyan korábban születtek meg, de a tematikus tárlat összefüggésrendszerébe helyezve mintegy a művek párbeszédének

első világháború időszakában sem csak a mozgósítás plakátjaival, a hadifestők hivatalos megbízásaival kezdődött meg az események képi feldolgozása, kommentálása, de a harcokban gyakran az első vonalban részt vett művészek személyes képi beszámolóival is. Ezek közül azonban éppen olyan kevés dolog került a nyilvánosság elé a háború éveiben, mint a két világháború között, amikor nem az egyéni dráma, vagy a háború felvetette egyetemes emberi kérdések megfogalmazása volt a kívánatos, 38

20 14

december

sisak, fedezékben hagyott lőszeresláda emlékeztet azokra, akik

Pál Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére című

egy-egy gyilkos roham előtt viselték, használták őket. Megjelennek

plasztikája, amelynek alternatív címe is van: A hazáért

a front mögötti világ, a hátország képei (Ősz Ilona, Somogyi Győző)

meghalt hősök és áldozatok emlékére. Róluk van szó ezen

az elpusztult város (Aknay János), amelynek romjai Jovián György

a kiállításon. Azokról, akiknek emlékművét, ahogyan

számára a Conditio humana megfogalmazására ad alkalmat. Vae

Balla András fotósorozata mutatja, lassan-lassan benőtte

victis, mondja Vinczeffy László, jaj a legyőzöttnek!…

a borostyán, béke helyett semmivé oszlatva az emlékezést. Róluk, az „égbe menő huszárokról”, akik Csáji Attila nyomatán éppen olyan lelkesen vonultak a csatatér felé, mint a világháború elején a legtöbb hadviselő fél harcosai, s akik Maradék hősökként tértek vissza (Elekes Károly), legyengülve, bizonytalan léptekkel, s összefogódzva keresték a nem létező utakat (Filep Sándor: Vak vezet világtalant). A katona történetét idézi meg Véssey Gábor expresszív sorozata, a névtelen harcos auráját határolja körül az immár üres hadikórházi ágy fölöttkörül Barabás Márton installációja. Különös átalakulási folyamatot figyelhetünk meg Szabó Tamás Zászlófejeitől Gaál József Holtvilág I-IV.-ének roncsolt arcaiig, Schrammel Imre lövéssel szétfröccsentett formáiig, a lövészárokban fekvő halottakig (Hauser Beáta), az enyészetnek átadott testekig (Kovács Péter, Kusztos Endre, Sáros András Miklós, Varga Mihály). Jakobovits Miklós, M. Novák András, Megyer Márta, Kéri Bálint Bence, Szunyogh András alkotásain egyenruhadarab, átlőtt 39

A romlás e képeiből építi vízióját magáról a pusztulásnak a természetrajzáról Földi Péter, Háger Ritta, Kárpáti Tamás és Stössel Nánda, s a meg nem született emlékművek helyett e romlás minden áldozata előtt tiszteleg szubjektív, egyszemélyes emlékművével Ilyés István, Jakobovits Márta, Kókay Krisztina, Kő Pál, Olasz Ferenc és Polgár Csaba. Utóbbi nagyméretű installációja a korszak egyik legtehetségesebb magyar költője, Békássy Ferenc előtt tiszteleg. Butak András, Katona Szabó Erzsébet, Kelecsényi Csilla a névtelen áldozatok üzeneteit „továbbítja” száz évvel elküldésük után, Haris László panorámaképével mintegy új koordinátarendszerbe helyezve igyekszik dekódolni az egykori monumentumok üzenetét. És születnek új emlékművek is! Például Bartusz György (Juraj Bartusz) emlékműve, s ebben hiába is keresnénk a hősi pózokat, amelyek annyi köztéri művet jellemeznek – ezt az emlékműtervet a személyesség jellemzi, a személyes érdekeltség abban, hogy a Nagy Háborúra való emlékezés egyszerre legyen az időben egyre távolibb események elemzése és mélyre hatoló önvizsgálat, mert helyes következtetésekre csak így jutunk.

20 14

december

fotó: Alapfy László

katalizátoraként működhetnek. Ilyen mű például Deim

ZSANKÓ LÁSZLÓ: Hová megyünk… 2014, vászon, vegyes technika, 100x140 cm

Kiállítások

Versenyláz Tu r n e r - d í j , 2 0 1 4 Ta t e B r i t a i n , L o n d o n , 2 0 1 5 . I . 4 - i g

NAGY KRISTÓF

Nem jelent nagy újdonságot azt leírni, hogy a Turnerdíj mint műfaj alapvetően elhibázott. A díjra minden évben 50 év alatti brit művészeket jelölnek, akik közül a szűkített listán szereplő négy művész a Tate Britainben állíthat ki. A kiállítás helyszíne néha Londonon kívülre kerül, azonban az állandó, hogy a Tate igazgatója által elnökölt zsűri nevezi meg a 40 000 fonttal (egy módosabb angliai évi átlagfizetéssel) jutalmazott győztest. DUNCAN CAMPBELL: Másokért / It for Others, 2013, 16mm-es film digitális videóvá átalakítva, a művész és a Rodeo Gallery, Isztambul hozzájárulásával

Az idén a Tate Britainben kiállítók mindnyájan egy-egy, az elmúlt évben rendezett kiállításuk alapján kaptak meghívást, amelyet a Tate-ben újra megvalósítottak. Visszakanyarodva a cikk első mondatához, a díj legna-

A kiállítás első blokkja James Richards műveit foglalja magában.

gyobb problémáját nem az azt kísérő kisebb-nagyobb

Ennek a résznek a legfontosabb eleme Richards 12 perces

botrányok, vagy a kiállított művek színvonala jelenti.

Rózsabimbó című videója. A videó erősen experimentális, a töre-

Sokkal inkább az a gond ezzel és az ehhez hasonló

dezett részei nem narratív módon kötődnek egymáshoz, hanem

kiállításokkal, hogy lóversenypályává változtatják a

sokkal inkább a hangulatok közötti átmenet fűzi össze őket.

kiállítóteret, ahol a művészek egymás mellett ügetnek,

Richards munkájának a legizgalmasabb része, hogy nemcsak

hogy ők legyenek az elsők, akik átszakítják a célszalagot.

képeket állít elő, de a munkája alapanyagául is képeket használ.

Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a kortárs művé-

Ezek közül a legikonikusabbak azok az erotikus fotók, melyeket egy

szeti világot, ha tetszik, ha nem, a verseny működteti,

tokiói könyvtárban talált. A képeken – amelyek olyan művészek

ahol a művészek és a galériák a kapitalizmus szellemét

munkái, mint Robert Mapplethorpe vagy Man Ray – a könyvtárosok a nemi szerveket kisatírozták, ezzel egy olyan naiv felületkínzást követtek el, amely nemcsak eltakar, hanem egyszerre fel is hívja a figyelmet a kitakart látványára, és akarva-akaratlan azt teszi meg a kép központjának. Nem csak Richards videójának további részein, hanem más alkotásain is jól látszik a részletek szeretete. Az Áru cím nélkül (Szeretők és kereskedők) című sorozata 6 nagyüzemileg készített pokrócból áll, amelyekre olyan férfiak alakja van rászőve, akik, így vagy úgy, de ismerték Keith Haringet. Haring a képeken csak félig, a sarokba szorulva szerepel, a néző pedig képtelen eldönteni, hogy mely szereplők lehettek a galériásai és melyek a szeretői. Tris Vonna-Michell kiállított munkái emlékezetpolitikai témát dolgoznak fel. A Berlini utóirat IV. című alkotás

JAMES RICHARDS: Rózsabimbó / Rosebud, 2013 a művész, a Cabinet Gallery London és a Rodeo Gallery, Isztambul hozzájárulásával

követve törnek előre (még ha az előbbiek néha ócsárolják is azt). Azonban a Turner Prize kiállítása azt hozza magával, hogy a versenyalapú tekintet nemcsak az Art Newspapert olvasva valósul meg, hanem áthatja már a művek befogadását is. Azaz nem lehet végigmenni úgy a kiállításon, hogy ne az járna az ember fejében, melyik művész a legjobb és hogy melyik művész fogja nyerni a díjat.

két diavetítővel vetített képsorból áll, melyhez az alkotó monológja is csatlakozik. A művész archivális jellegű, személyes kutatásának a célja, hogy feltárja a saját anyjának az életét a második világháború utáni Berlinben. Ehhez pörögnek a vetítőn a képek, és ezzel az anyaggal küzd Vonna-Michell többrétegű és töredezett monológjában. Az egész hatása azonban legfeljebb öt perc alatt köddé válik.

20 14

december

Az első kettő, töredezett narratívákkal dolgozó művész

azokat a saját művészeti kategóriarendszerébe beilleszthetővé. Ezen

munkái után egészen nagy váltás belépni a következő,

a nyomon elindulva Campbell filmje azt vizsgálja, hogy a tárgyak

Ciara Phillips által átalakított térbe. Ebben az esetben

hogyan alakulnak át a társadalmi csere és fogyasztás kontextusában,

a tér talán a legalkalmasabb kifejezés, mert Phillips

hogyan formálódnak a fogyasztás társadalmi gyakorlataiba jól illő

nemcsak elhelyezte a rendelkezésére álló térben az

dolgokká. A film példái változatosak, az erős és elgondolkoztató

alkotásait, hanem közvetlenül is a teret használta azáltal,

koncepció külön érdeme, hogy a saját pozíciójára is kérlelhetetlenül

hogy kitapétázta a falakat a saját színes nyomataival.

rákérdez az eldologiasodás kontextusában.

A Megosztott dolgok című kiállításra a közvetlenség a legjobb szó. Ez munka a bemutató azon kevés alkotásainak az egyike, amely közvetlenül akar hatni a befogadóra óriási, játékos installációjával és direkt nyelvezetével. Ám Ciara Phillips munkája felszabadító voltán túl nem tud többet kínálni, nem látszik, hogy a formai könnyedség pontosan hová is vezet.

CIARA PHILLIPS: Megosztott dolgok / Things Shared, 2014 a művész és a Tate Photography hozzájárulásával

A kritikus a kiállításon szinte rá van kényszerítve, hogy színt valljon, hogy szerinte idén ki lenne érdemes a díjra. Ennél azonban

Duncan Campbell két videomunkát állított ki, az egyik, a

sokkal izgalmasabb

2008-as Sigmar, egy animációs film, amely Sigmar Polke

a látogatók ítélete,

(akinek, micsoda koincidencia, épp most nyílt életmű-kiál-

akik a kijáratnál

lítása a Tate Modernben) műveit nagyítja fel brutálisan, és

kihelyezett cédu-

azok részletein halad végig, miközben különböző német

lákon egyhangúan

tagadószavakat (Nein, Nicht, Doch) kiált. Ennél a műnél

a színekkel és

a formákra kerül a hangsúly, azok adják lényegét, s nem

látványos formákkal

csak az üzenet átadására szolgálnak. Hasonló, de sokkal

dolgozó Ciara Phillipset találták a legjobbnak. Úgy tűnik, hogy a

komolyabb vizsgálatot visz végbe a másik munkája, a

művészeti elit által minőséginek gondolt művészet egészen elide-

Másoknak című 2013-as filmesszéje. A film nem titkoltan

genedett a közönség ízlésétől, és ezt a tendenciát nem lehet nem

Alain Resnais és Chris Marker 1953-as, A szobrok is

észrevenni, bármelyik művész is fusson be elsőnek a december

meghalnak című filmjét tekinti egyik inspirációs forrá-

1-jei díjátadón.

sának, amely azt vizsgálta, hogy az afrikai maszkokat hogyan formálja át a nyugati kultúra, és hogyan teszi

Lapzártánk után kaptuk a hírt, hogy a Turner-díj nyertese 2014-ben D U N C A N C A M P B E L L lett It for Others című művével. Bővebben a Szélesvászon című rovatban olvashat erről.

20 14

december

TRIS VONNA-MICHELL: Forrásanyag / Source material, 2014, a művész hozzájárulásával

Animációs szimfónia A szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválról Tisza Mozi, Szolnok, 2014. X. 15–19.

MARCZINKA CSABA

Mint 2001 óta általában, idén is a szolnoki Tisza Mozi volt a különböző képzőművészeti jellegű és témájú filmek seregszemléjének helyszíne, bár maga a filmfesztivál 1969 óta létezik. A páratlan években a tudományos ismeretterjesztő és kulturális filmek, a páros meg itt. A számos külföldi film mellett több itthoni műhely (a MOME animációs műhelye, a BKF animációs tagozata, a Kaposvári Egyetem művészeti karának médiaismereti kurzusa stb.) is számos filmmel jelentkezik ilyenkor. A képzőművészeti filmek ünnepe kiállításmegnyitókkal, workshopokkal, performanszokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel társul. Az utóbbi években a fesztivál programja kombinálódott a Festészet Napja eseményeivel. Idén is összeért a két kulturális esemény, programjaik egymást váltva (néha egyidejűleg) ugyanazokon a napokon zajlottak. Idén a szemlén három kategóriában osztottak díjakat. Az animációs, a dokumentumfilmes és a fikciós (játékfilmes) kategóriákban mérkőztek a filmek. Korábban volt egy negyedik kategória, a kísérleti filmeké, idén azonban – a zsűri konszenzusos megítélése szerint – kevés volt a „kísérleti” kategóriába sorolható alkotás, így ilyen díjat most nem adtak ki. Tény, hogy a szemle filmjeinek – korábban néha domináló – kísérleti jellege mostanra elhomályosult, háttérbe szorult. Némi kárpótlást nyújtott ezért az animációs filmek kínálatának sokszínűsége, de több dokumentumfilm és néhány játékfilm is magas színvonalúnak bizonyult. Rengeteg – nagyrészt szintén fiatal – alkotó pályázott külföldről is, főleg a német, a spanyol és a latin-amerikai filmesek tettek ki magukért, de több film érkezett Lengyelországból és Oroszországból is.

Forrás: Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál

Díjátadó a szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon

Forrás: Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál

években a képzőművészeti filmek fesztiválját rendezik

kiemelkedett a dokumentumfilmes mezőnyből Nagy Dénes filmje, a Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból, amelyért Dobos Tamás az operatőri különdíjat is megkapta. A jelenleg új,

Idén egyértelműen az animációs filmek közül került ki a

egészestés dokumentumfilmjén dolgozó rendező-forgatókönyvíró

legtöbb igazán invenciózus alkotás. Különösen a hazai

ebben az opuszában a szülőfalujába, Mezőszemerére visszaköl-

alkotások esetében volt jellemző ez: az animációs film-

tözött Bukta Imre életét, művészetét és a felemás modernizáció

kategória 2014. évi fődíját és az MMA különdíját is Bucsi

által sújtott falu hétköznapjait mutatja be. E két film kiemelkedett

Réka Symphony No.42 című – zenei ötletekre és effek-

a mezőnyből. Ebben többé-kevésbé konszenzus volt a zsűritagok

tekre alapozott – filmje nyerte el. Pályafutása és sikerei

és a jelenlévő kritikusok között, viszont a többi hazai produkció és

is jelzik, hogy a magyar animációs film újra nemzetközi

a külföldi filmek megítélése (különösen a fikciós filmek kategóriá-

nagydíjakra esélyes filmes ágazat lett. Hasonlóan

jában) éles vitákat generált.

20 14

december

Forrás: Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál

Az animációs filmek kategóriájában taroltak a magyar

A díjazott alkotásokon kívül (mind a versenyfilmek között, mind

fiatal rendezőnők: a fődíjas Bucsi Réka mellett a külön-

pedig a versenyen kívül bemutatott filmek sorában) is több érdekes

díjat Hertelendi Amanda kapta Bánom azt című – a natu-

film akadt. Egyéni megoldásokat láthattunk Németh Balázs Kristóf

rizmus grafikai animációját egy nudista strandon készült

Momentum és Kolop Anita Önportré című animációs kisfilmjeiben,

interjúkkal kombináló – egyéni látásmódú filmjéért, míg

valamint – főleg témája miatt – érdekfeszítőnek bizonyult Kroó

a diákzsűri díját Varga Petra nyerte I’ve Got Neighbours

András Plusz egy dimenzió című, Tamkó Sirató Károlyról szóló doku-

(Vannak szomszédaim) című ironikus-groteszk hangu-

mentumfilmje. Különlegesen fontos programok voltak a hazai

latú animációjáért. Bucsi és Varga Petra a Moholy-Nagy

filmes műhelyek bemutatkozásai, filmes osztályaik vetítései.

Művészeti Egyetemen tanult, míg Hertelendi a BKF animációs szakának hallgatója.

Jegyzet 1 A film bekerült a Berlinare rövidfilmes programjába, és az Amerikai Filmakadémia beválogatta a legjobb 10 Oscar-esélyes rövidfilmek közé (a Szerk.)

A magyarok a dokumentumfilmes kategóriában is jól szerepeltek: a Másik Magyarország-film mellett a diákzsűri díjazottja Zurbó Dorottya Dezső című – egy kültelki festőművész küzdelmeit felvillantó – filmetűdje lett. A fikciós kategória viszont a német, a spanyol és a latin-amerikai alkotók versengését hozta, s díjazása a legélesebb vitákat váltotta ki. A fődíjat végül a fiatal német rendező, a stuttgarti médiaegyetemen tanuló Alexander Heringer Tovatűnt szerencse című, különös hangulatú játékfilmje nyerte el. A film a sors és a szerencse – végül tűzvészbe torkolló – játékait ábrázolja, sajátos formanyelven. A diákzsűri díját a spanyol Josecho De Linares, a katalán filmes főiskolán végzett fiatal rendező nyerte A jobb szemem című lírai hangulatú alkotásával. Különdíjat kapott még az argentin Juan Pablo Zaramella Luminaris című – a fény animációjával eljátszó – munkája.

20 14

december

Díjátadó a szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon

A kék krokodilus ékszeres ládikája Jakobovits Miklós kiállítása Forrás Galéria, 2014. XII. 15-ig

P. S Z A B Ó E R N Ő

Az ezredvég reneszánsz mestere – Kántor Lajos – egyik

1959-től 2012-ig azonban majdnem fél évszázadon át élt, dolgozott

írásában így jellemezte Jakobovits Miklóst, akinek a tevé-

Nagyváradon, oroszlánrésze volt abban, hogy Biharország fővárosa

kenysége valóban külön fejezetet jelentett a Pece-parti

abban az időszakban is jelentős művészeti centrumként írhatta be

Párizs művészetében a 20. század második felében, a 21.

magát a régió művészetének történetébe. 2003-ban Munkácsy-díjat

század elején. Festőként, grafikusként egyaránt jelentős

kapott, egy évvel később a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta, 2012-ben Arshile Gorky-díjban részesült, amely alighanem egyszerre szólt annak a humanizmusnak, amely a világhírű örmény származású művész és a nagyváradi festő művészetét egyaránt jellemzi, s annak a következetességnek, amellyel Jakobovits a művészeti tevékenység végső értelme, a műalkotásban benne rejlő titok, megfoghatatlan megragadására és megmutatására törekedett. A Forrás Galériában rendezett kiállítás a nyilvánvaló térbeli korlátok miatt nem mutathatja meg a művész által következetesen végigjárt út minden állomását, amelyeken megállva, széttekintve az érdeklődő érzékelheti, hogy képalkotására a szürrealizmus örökségének és a groteszk látásmódnak a vegyítése volt jellemző. Korai művei közül a tárlaton néhány rajz szerepel a 60-as, 70-es évekből, amelyek egyszerre érzékeltetik a mesterségbeli felkészültséget és az atmoszférát jelentő erőt, az Édesapám tárogatója című 1985-ös festmény pedig mintegy összeköti a korábbi időszak csendéleteit azokkal a figuralitás és nonfiguralitás határán járó festményekkel, amelyek már a teljes művészi érettség – ahogyan Maria Zintz Jakobovitsról szóló könyvének fejezetcímében olvassuk – időszakának a művei. Akkoriban már messzire jutott az absztrahálás útján, amelyen 1970 körül indult el, elmélyedt anyagkísérleteiben, a festett felület fakturális értékeinek kihasználásában, s talán épp e kísérletek révén jutott el az anyag mágiájának, annak a belső fénynek a felfedezéséhez, amely a legnagyobbak műveiből sugárzik. 1986-ban Hommage á Rembrandt című festményén megjelent az arany, amelynek időtlen ragyogása visszatért 1987-es Oltár című művén is. A 90-es években például az itt kiállított Alkímia című kompozíciójával folytatta e

fotó: Sulyok Miklós

természetű művei sorát, amely egészen legutolsó képeiig ívelt, ahogyan a Metaforikus jelkép és a 2012-es A föld álma is érzékelteti. Felbukkan az oltár motívuma a kiállított műveken is, ahogyan a Kozmikus oltár példázza, a kiállítás címében jelzett „mindig más, mindig ugyanaz” jeleként, a szín-forma-anyag misztikus átlényegüléJAKOBOVITS MIKLÓS: Forma-ritmus, 2004, vegyes technika, farostlemez, 100x70 cm

életművet hozott létre, készített kerámiaplasztikákat,

sére utalva. Jakobovits Miklós néhány alkotásának a címe egyszerűen

foglalkoztatták az anyag, a merített papír titkai, tervezett

a művészi alkotás folyamatára, a forma alakulására utal, például a

jelmezt, díszletet, mindamellett művészetszervezőként,

Forma-ritmus, az Ívelő forma, a Ritmus csendje. Ezeken a műveken

művészetpedagógusként és művészeti íróként is folya-

is ugyanaz az átlényegülés figyelhető meg, mint a Látomáson, a

matosan működött. Sajnos mindezt múlt időben kell

Kapun, a Kék váron, a Kék kristályhegyen, amikor az egy-egy részletben

mondanunk, hiszen két év óta már nem lehet közöttünk.

a művet inspiráló látványra, azonosítható motívumra visszautaló

20 14

december

fotó: Sulyok Miklós

kompozíció egy másik világot nyit meg a mű szemlélője

állíthatjuk, hogy a fenséges és az áhítatos előtt állva nincs helye a

JAKOBOVITS MIKLÓS:

előtt, a mítoszok, a sejtések, a megfoghatatlan, ám az

komolykodásnak. Ezt bizonyítja az emeleti galériában látható sorozata

emberi létet, értékrendszert épp megfoghatatlanságuk,

is, amelyet felesége, Jakobovits Márta raku-sorozatának párnácskái

A kék krokodilus ékszeres ládája, 1999, vegyes technika, farostlemez, 105x125 cm

meghatározhatatlanságuk révén alapvetően befolyá-

ihlettek, s a 2010-ben született kompozíció, a Kirakat is, amelyen

soló lények, történések birodalmát. A Trójai mítosz, a

öt női retikül rejti magában a létezés nagy titkait. Hasonlóképpen

Fény-nyomok az Escorialban, a Kék kristályhegy nemcsak

titkokat rejt magában a kiállítás egyik legizgalmasabb kompozíciója,

szellemes, sokat sejtető címe révén állítható párhuzamba

A kék krokodilus ékszeres ládikája is. De csak addig maradnak titkok a

Paul Klee műveivel, de azért is, mert azt az igazságot

titkok, amíg a zárat nyitó kódot meg nem szerezzük.

fejezik ki, amelyet a svájci mester a következőképpen fogalmazott meg: „A kiválasztott művészek azok, akik behatolnak annak a titkos helynek a tartományába, ahol az elsődleges erők táplálják az egész evolúciót.” Valahol a látható és láthatatlan, megfogható és megfoghatatlan, ábrázoló és elvont, figurális és nonfiguratív, mesés és hétköznapi határán található ez a világ. Az anyag megfogható, a szó szoros értelmében tapintható szépsége éppen olyan meghatározó része, mint a tisztaságra utaló kék, való megnyílás szándéka, ugyanúgy, mint a finom humor. Igen, ha Karinthy Frigyes elmondhatta, hogy humorban nem ismer tréfát, Jakobovits Miklós képei között bátran

fotó: Sulyok Miklós

az időtlenséget sugalló arany, az áhítat, a végtelen előtt

20 14

december

JAKOBOVITS MIKLÓS: Ívelő forma, 2004, vegyes technika, farostlemez, 70x100 cm

Szétszóródott városok Hámos Gusztáv és Katja Par tschke: S ample Cities Fuga, 2014. XI. 24–XII. 14.

CSÉKA GYÖRGY

Katja Pratschke–Hámos Gusztáv: Sample cities című

ményt, vagy egy teret térképeznek le, vagy inkább: konstruálnak.

műve több elemből álló, sokrétegű, komplex munka,

Érdeklődése a későbbiekben még erőteljesebben mozdult el a film

amely felöleli a fotó, a film, a 3D-objekt és a szöveg

irányába. A kiállítás így a munkásság minden területét bemutatja.

területeit, pontosabban keresztülvág rajtuk, és sajátos módon mixeli azokat, új összefüggésrendszert teremtve. A munka legteljesebb dokumentációja a 2014-ben azonos címmel megjelent album, amely 19 képzeletbeli város képi és szöveges leírását tartalmazza, több kísérő tanulmánnyal, értelmezéssel együtt.

Hámos a Sample citiesben, ahogyan ezt más alkotónál, pl. Jokesz Antalnál vagy épp Robert Franknál láthatjuk, nem pusztán új művet alkotott, hanem saját korábbi munkásságát is rekontextualizálta, tehát újraolvasta, filmes kifejezéssel, újravágta. A magyar fotó történetéből, de minimum a Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben, 1965–1984 című munkájából jól ismert

A kiállításon kilenc város, azaz kilenc fotószekvencia,

szekvenciáit, vagy akár komplett műveit, mint pl. a Madárház (1977)

a megfelelő szövegek kíséretében, egy háromdimen-

olvasztja bele friss művébe. A beolvasztás egy izgalmas remegést,

ziós objektum és két film került installálásra. Ez az

folyamatos rengést jelent az új műben, hiszen nem mindig lehet

összeállítás korábban április, május hónapok folyamán

eltekinteni a munkák korábbi jelentésrétegétől, asszociációitól,

Újdelhiben, Indiában került bemutatásra. A munka

amely művek így hol beleolvadnak, hol elválnak az új kontextustól.

alapját Hámosnak az 1975 és 2010 között készült fotói,

Hámos gesztusa erősebb azonban, mint Jokeszé vagy Franké,

pontosabban fotósorozatai, szekvenciái alkotják.

mert nem pusztán egyfajta kiemelést vagy idézőjelet alkalmazott,

A Sample cities alapja, inspirálója és kiindulópontja Italo Calvino Láthatatlan városok című műve. A munka finom és bonyolult reflexió az igazságról és fikcióról, és mindezeknek a nyelvhez, művészethez való viszonyáról. Marco Polo ugyanis különböző, általa látott városokról mesél Kublaj kánnak, míg végül kiderül, egyetlen városról, Velencéről volt szó végig. A könyv, akár Hámos

hanem egy teljesen új műegészbe montírozta bele korábbi műveit. A montírozás természetesen nem törlést jelent, hiszen ahogy ebben a munkában is, Hámos számára a történet, a történelem mint olyan fontos, jelentős terrénum, ekképp munkái újraértelmezésével pusztán megsokszorozta azokat és azok jelentését, mivel a 70-es évek után kvázi újra megalkotta őket most, így azok immár két időben, történelmi pillanatban és más-más néven léteznek.

kiállítása, kilenc fejezetből áll. A kitalált városok női

Hámos műve egyfajta virtuális útikönyv alakját ölti magára, aminek

nevet viselnek a könyvben, ahogy majdnem mindegyik

talán az olvasás, így a könyv alakja a leginkább tökéletes befogadó

Hámos-város is női névvel van ellátva.

eszköze. De az olvasás amúgy is fontos jellemzője Hámos munkái

Hámos Barcelonában, Berlinben, New Yorkban, Párizsban, de főleg Budapesten készített fotószekvenciáiból alkotja meg a maga képzeletbeli városait, városrendszerét, vízióját. Kiindulópontja tehát, mint Calvinóé, a valóság, az egyfajta dokumentum hitelességű valóság, hiszen a kiállításon, de a könyvben sincsen különösebben elleplezve, sőt pontosan megjelenik a fikció

befogadásának, hiszen, mivel szekvenciákat alkot, igazából nem képnézésre, hanem képolvasásra kapunk meghívást. Képei folyamatát olvassuk, pontosabban azokat a tereket, amelyeket végigpásztáz kamerája. A kamera, ahogy a fotós és a fotózás folyamata is a pásztázás részét képezi, megjelenik a képek alkotta hálóban, raszterben, így reflektálva arra, hogy a fotó nem a valóság tükre, hanem annak konstruálója.

mellett az, hol és hogyan készültek a fotók. A kiállításon

Az olvasás persze teljesen direkt formájában is a kiállítás része,

Anselma, Kassandra, Serafina, Irita, Ella, Laurencia, Klara,

mert a képeket szövegek, magyarázatok, utasítások kísérik, tovább

Felicita és Iossifovna imaginárius vagy lehetséges váro-

bonyolítva a befogadó helyzetét. Hámos Sample citiese bizonyos

sait, világait látjuk és olvassuk.

értelemben nem puszta befogadásra és élvezésre vágyó műalkotás,

Hámos munkássága alapvetően mindig a fotó és a film, az álló- és a mozgókép metszéspontjában, határmezsgyéjén játszódik. Munkái szinte soha nem egyedi fotók, hanem fotók sorozatai, amelyek vagy egy cselek-

hanem kutatási napló, egy többszörös reflexiós folyamat megalkotása, leképezése. Különböző összefüggéseket, ellentéteket és csapdákat állít, alkot kép és szöveg, kép és kép, állókép és mozgókép, fikció és valóság, mű és mű között.

20 14

december

Kiállítása úgy tesz jobbára ironikus és közvetett állításokat történelemről, diktatúráról, terrorról, forradalomról, hogy azok városi tereit kimozdítja a helyéről, átstrukturálja, áthúzza a valósból a fikció terepére. Városokat nevez át és szór szét, hiszen az egy-egy városról készült szekvenciák akár több képzeltbeli városban is megjelenhetnek, így a reflexiós rétegek is tovább sokasodnak. Módszere, műve dekonstruktivista és disszemináló. Átnevezésével, szétszórásával, új összefüggések kreálásával, amelyeket azonban a valós hely adataival le is rombol, felfüggeszti a biztosnak hitt jelentéseket, a valóságot és a történelmet kimozdítja szilárd helyéről, és lebegni kényszeríti azt. Képeit olvasva gyakran nem tudjuk, ez még Budapest vagy Berlin vagy New York, összekeverednek és talajukat vesztik asszociációink, mert mindenre gyanakodni kezdünk. Minden puszta konstrukcióvá válik, szeszélyes, csodálatos és mély elbeszéléssé arról a valóságról, ami volt, annak a valóságnak a képében, ami lehetne. A szekvenciák struktúrája, ahogy a szövegek is, mindig más és más képstruktúrákat rajzolnak és alkotnak meg. A Sample cities egyfajta fotószekvencia antológiaként, katalógusként is olvasható. Hámos műve egyszerre fiktív útikönyv, katalógus, szótár, tudós magyarázat fotóról, filmről, fikcióról, valóságról, egyfajta „majdnem Gesamtkunstwerk”. Hámos munkáját nézve kézenfekvő az a feltételezés, hogy számára egy puzzle-nak nemcsak egyfajta összeállítási módja lehetséges, hanem végtelen sok, HÁ MOS GUS Z TÁV:

mert mindez csak értelmezés és

Sample Cities 0269, 1975–2010

kontextus kérdése.

Sample Cities 0294, 1975–2010 Sample Cities 0429, 1975–2010

20 14

december

Last Minute

Talán eltűnünk hirtelen – vagy lassan Rizmayer Péter kiállítása Fa u r Z s ó f i G a l é r i a , 2 0 1 4 . X I I . 1 7 – 2 0 1 5 . I . 2 7 .

BORDÁCS ANDREA

„Egyfolytában születünk és haldoklunk. Ezért az idő

ismétlődés valami újnak a kezdete és vége, ahogy az a Biblia

problémája jobban érint bennünket, mint a többi

időszemléletére is jellemző. Az antikvitásban kétfajta időt ismertek,

metafizikai kérdés. Mert a többi absztrakt. Az idő

egyszerre volt jelen a ciklikus és a lineáris.

problémája a mi problémánk.”

Rizmayer Péter munkáiban is ez a B O RG E S : A Z Ő S I K A S TÉ L Y

kettősség érhető tetten. Egyrészt jelentkezik nála a folyamatosan újraszülető és elmúló természet, másrészt a lineáris, mely az emberi élet ideje, s melyben visszafordíthatatlanok az események. Ezek a kiállítás fotóin, videóin egymás mellett futnak, ám az egyik mindig kiemelt szerepet kap. Mindezt a természet különböző eseményeivel, jelenségéivel tudja érzékeltetni. A természettel, mely amúgy is fő témája és médiuma (Meteor I/Labda, Meteor II/Doboz, Patak, Elemek, Flow, Erdő-vonalak című installáció). Az Erdő-vonalak és az Elemek című installációja mintegy előzményének is tekinthető mostani műveinek. A Humus sapiens című videomandala földdel megformá-

RIZMAYER PÉTER : Humus Sapiens 2012–14, c-print

Hogyan tapasztalhatjuk meg az időt? Közvetlenül ugyanis nem tudjuk érzékelni, csak a múlásának a nyomait tudjuk megélni és rögzíteni. Ezek a kérdések foglalkoztatják Rizmayer Pétert legújabb munkáiban. A különböző vallások és teremtéstörténetek többféle időt is megkülönböztettek, a legmarkánsabban hármat szoktak elkülöníteni. Az egyik ilyen a ciklikus idő – ebben a nappalok és éjszakák, az évszakok, azaz a természet örök körforgása figyelhető meg, s ez a legtöbb természeti vallásnak is az alapja.

zott emberalakjait a természet három év alatt olvasztotta magába, ellentétben a Levélzebrával, mely még a fotózás során megsemmisült. Így a művek által felölet idő is a végletek közt mozog, bár a bemutatás ideje nyilván nem követi, követheti a valós időt. A Humus sapiens cím szellemes szójáték a föld-ember teremtményre, jól kifejezi azt a földből formált, ember alakú plasztikát, mellyel Rizmayer mint egy isten játszik, bár célja más, mint a varázsigékből és agyagból létrehozott, a sumér és a zsidó legendák Góleme teremtőinek. Nem szolgát akar magának, csak az idő romboló vagy épp építő, alakító erejét szemléltetni. Így válik a mű médiuma magává a témává is.

A spirális időszemlélet hasonló a ciklikushoz, ám az

Az idő megörökítése gyakorlatilag a mulandóság, azaz az eltűnés

egyes szintek közt történik változás, fejlődés, s át

megörökítése is. Jelen esetben idővel az emberalak beleolvad a

lehet lépni egy másik létformába, mint például a

tájba vagy a levélzebra alkotóelemeit szertefújja a szél. Más hely-

hinduizmus szemléletében. A lineáris idő esetében

zetben az idő akár lehetne a teremtés ideje is, de itt mégsem az.

mindennek megvan a saját kezdete és a saját vége,

A teremtést az alkotó végzi, a lebontást, az enyészetet az idő. Talán

minden élet egyedi és megismételhetetlen. Minden

eltűnünk – talán hirtelen, talán lassan.

20 14

december

Papíron, papírral, papírból Va r g a G á b o r Fa r k a s t á r l a t a S z e n t I s t v á n K i r á l y M ú z e u m , S z é k e s f e h é r v á r, 2 0 1 4 . I X . 2 6 – 2 0 1 5 . I . 2 5 .

PINCZEHELYI SÁNDOR

Amikor eljöttem Fehérvárra, hogy megbeszéljem a megnyitót Varga Gáborral és megnézzem, hogy mit is fog kiállítani, meghallgassam az elképzeléseit, egy egészen különleges időutazásban, alkotói folyamatának egyik fázisában volt részem. Tudtam róla, hogy plakátokat tervez, nyomtat, nem is akármilyeneket, hiszen jó néhány közös kiállításon részt vettünk már mint a Magyar Plakát Társaság tagjai. Ezek a nyomatok mindig lényeglátóak, tömörek, mindegyikben van valami ironikus, becsapós felhang, egyértelmű, de sokrétű megfogalmazás, gondolatébresztés. Grafikai technikája a rajzon alapszik, szinte mindegyiken a konkrét jel kevés elemmel, színnel kibővítve közvetíti a néző számára a mondanivalót. Újabb plakátjai csak formájukban azok, egyébként olyan autonóm munkák, amelyek sokkal többet mondanak, mint amit általában megszoktunk. Egyébként, ahogy az utcát végignézi az ember, tisztességes plakátokat már nem lehet látni a fontosak ezek a darabok, mert jeleznek egy gondolkodásmódot, egy állapotot, rögzítenek egy időszakot. A legfőbb erényük, hogy megszületnek, elmondják azt, hogy alkotójuk mit tart fontosnak most közvetíteni.

fotó: Varga Gábor Farkas

saját terepén, tehát marad a kiállítóterem fala. Azért is

Miközben a plakátokról beszéltünk, körülpillantva a

örömmel tudnak foglalkozni, előcsalják a nézőkből, a felhasz-

VARG A G ÁBOR FARK A S:

munkái között az jutott eszembe, hogy itt sok minden

nálókból a jókedvet, a rátalálás örömét. Azt hiszem, ezek sokkal

látható abból a rengeteg lehetőségből, ami papíron,

érdekesebbek, hasznosabbak, mintha valaki a komputer billentyűit

Szövegelés IV., 2014, papírkivágás, magassága: 200 mm,

papírral, papírból elkészíthető, kialakítható, felhasznál-

nyomkodja, sokkal nagyobb élményt adnak. Nem kerülhetők ki a

ható. Varga Gábor Farkas sokoldalú művész, igazi alkotó

téri berendezések, a nagyméretű dobozok, ők nagy megelégedé-

ember, aki nagy szakmai tudással, ismerettel ötvözi

sükre megtalálták a saját helyüket, elindulnak valamerre, megtor-

egybe az autonóm és alkalmazott művészet, egyébként

pannak, majd újra nekiveselkednek.

mesterségesen különválasztott, produktumait. Számára fontos, hogy a közelmúlt eredményeit, műveit, játékait,

Kedvenceim a Tóth László versei által inspirált papírplasztikák és a

tárgyait átalakítsa 21. századi felhasználásra.

művészkönyvek. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország legnagyobb művészkönyvgyűjteménye a Szent István király Múzeum tulaj-

Egyik pillanatban a gyermekkor jut eszünkbe, valahol

donában van, Varga Gábor alkotásai ebbe a sorba jól beleilleszkednek.

az emlékeink közül felvillan, hogy láttunk már valahol hasonlót, a másik pillanatban pedig a soha nem látott

Művészünkre jellemző az összes létrehozott alkotáson a figurális

ugrik elénk, e kettőnek egy furcsa keveredését látjuk.

és egyéb papírkivágás, amely a rajz elsődlegességének, számtalan felhasználási módjának művészi alkalmazása, tárgyiasítása. Imponáló

Itt vannak az optikai játékok, amelyek a szem érzéke-

a helyes arányok, kis és nagy méretek, elemek, változatok megjele-

lésének tehetetlenségét kihasználva ejtik zavarba az

nítése, mindig alárendelve a létrehozott alkotásnak. A bemutatkozás

embert, itt vannak a készségfejlesztő és türelemjátékok,

nagyon jól reprezentálja Varga Gábor Farkas utóbbi 3-4 évben végzett

amelyekkel a gyermekek és felnőttek ugyanolyan

tevékenységét, egyben bő teret hagy a továbblépés lehetőségének is.

20 14

december

Szélesvászon

G E O R G I A O ’ K E E F F E : Csattanó maszlag / Fehér virág

Kiállítási enteriőr, turai kastély

Művészettel a gyermekekért! Jótékonysági rendezvényt tartottak október végén a turai kastélyban a közterek, a műve-

Közel 11 milliárd Google Art Project forintot fizettek egy – street view a festményért Szépművészetiben

lődési ház, a rendezvényudvar felújításának,

Aukciós rekord dőlt meg Georgia O’Keeffe néhai amerikai

A legnagyobb múzeumok főműveit bemu-

funkcióbővítésének érdekében. A szervezők

festőművész egy virágos festményének csütörtökön

tató virtuális galéria, a Google Art Project

egykori jeles turaiakat – előadóművészeket,

tartott New York-i árverésén: egy gyűjtő 44,4 millió dollárt

stábja novemberben ismét Budapesten járt: a

képzőművészeket – vagy még ma is a

(10,8 milliárd forint) fizetett ki a képért, ami páratlan

Szépművészeti Múzeum kiválasztott műtárgyait

településen élő lokálpatriótákat kértek fel a

összeg egy női művész alkotása esetében.

fotózták a korábbinál nagyobb felbontásban,

részvételre. A rendezvényen zenei-irodalmi

A korábbi csúcstartó Joan Mitchell amerikai absztrakt

előadást láthattak az érdeklődők, majd

festőművész egy 1960-ban készült, cím nélküli, színes

kiállítás nyílt a Kastély Terminálban olyan

csokrot ábrázoló képe volt, amelyért 11,9 millió dollárt

képzőművészek részvételével, mint például

fizettek a Christie’s tavaly májusban tartott New York-i

Nagy Árpád Pika, Palkó Tibor, Jakatics-Szabó

licitjén. A Sotheby’s aukciósház beszámolója szerint az

Veronika, Nagy Gábor, Nádas Alexandra.

eredetileg 15 millió dollárra becsült O’Keeffe-kép leütési

A rendezvényen Sára Sándor operatőr-film-

ára két mindenre elszánt licitáló hosszúra nyúlt csatája

rendező fotókiállítását is megnyitották.

eredményeként érte el a több mint 44,4 millió dollárt.

valamint „street view” felvételeket készítettek a múzeum kiállítótereiben. A Szépművészeti Múzeum 2012-ben, a hazai közgyűjtemények közül elsőként csatlakozott a Google Art Projecthez, amelynek keretében a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria több mint 200 műalkotása nagy felbontásban, a legapróbb részletekig felnagyíthatóan vált online hozzáférhetővé a lehető legszélesebb közönség számára szerte a világon. Az Art Project a Google kulturális kezdeményezése, célja, hogy megőrizze és mindenki számára néhány kattintással elérhetővé tegye a világ kulturális kincseit.

www.google.com/culturalinstitute/project/art-project

20 14

december

összeállította: Rudolf A nica L Á S Z L Ó D Á N I E L : Golgota, 2014, olaj, vászon, 450x800 cm

B E R É N Y R Ó B E R T : Alvó nő fekete vázával, 1927-28, olaj, vászon, 64x87 cm

Gigantikus Golgota Megvan a Turner- Alvó nő az Artusban díj nyertese fekete vázával December 2-án mutatták be a közönségnek

A legnevesebb angol kortárs művészeti díj,

Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című,

László Dániel 4,5 x 8 méteres oltárképét az Artus

a Turner-díj idei nyertese Duncan Campbell,

kilencven éve eltűnt festményét, amelyet Barki

Egyesület műhelyében, amely nagyobb, mint

akinek az It for Others című videómun-

Gergely művészettörténész talált meg, november

Munkácsy Golgotája. A festmény pályázatra

káját találta a legjobbnak az ötfős zsűri.

végén mutatták be a nagyközönségnek a Virág

készült, és a Külső Ferencváros Szent Kereszt

Campbell esszéfilmje – amely 2013-ban a

Judit Galériában.

plébániatemplomban kapja majd meg végső

Velencei Biennále skót pavilonjában volt

helyét. A művész a kompozícióról elmondta, hogy

kiállítva – Chris Marker nyomán haladva

azt Rembrandt A három kereszt című műve alapján

az emberek és a tárgyak közötti viszonyt

tervezte, és a budaörsi német önkormányzat tagjai

térképezi fel. Duncan Campbell 1972-ben

álltak modellt hozzá.

született Dublinban.

Az évtizedek óta eltűntnek hitt műalkotást a Stuart Little, kisegér című film egyik jelenetében fedezte fel a szakember. Barki hosszú nyomozás után a film egykori díszlettervezőjén keresztül jutott el a rejtélyes Berény-festményhez, melyet végül Washingtonban vett át. Az Alvó nő fekete vázával egyelőre magántulajdonban van, aukcióra bocsátásáig a festő Alvó nő rókával és az Olvasó nő sakktáblával című műveit is őrző budapesti Virág Judit

Fotó: Drew Farrell/The Observer

Galériában tekinthető meg. A most hazakerült, több tízmilliót érő, kultúrtörténeti jelentőségű alkotás, mely filmbéli szerepe után a világon a legtöbb ember által látott magyar festmény lehet, a magyar művek elkallódásának és megtalálásának széppéldája. DUNCAN CAMPBELL

theTalent A Bakelit Multi Art Center idén hetedik alkalommal rendezi meg a theTalent Kortárs Képzőművészeti Kiállítást. A programsorozat olyan tehetséges alkotóknak kínál bemutatkozási lehetőséget, akik nem rendelkeznek képzőművészeti vagy iparművészeti diplomával. A két kiállításon 87 alkotó művei tekinthetőek meg – festészet kategóriában december 1-jétől 30-ig, grafika kategóriában december 12-től január 9-ig. Helyszín: Budapest, Soroksári út 164. 18-as épület.

20 14

december

Köny v

Új HUNGART-könyvek We h n e r T i b o r : H a r a s z t ÿ I s t v á n P. S z a b ó E r n ő : P o l g á r R ó z s a Szeifert Judit: Szurcsik József KOZÁK CSABA

S o r o z a t s z e r k e s z t ő : S z e i f e r t J u d i t , H U N G A R T E g y e s ü l e t K i a d ó, 2 0 1 4

Történt, hogy 2007 őszén Sárkány Győző, a

Harasztÿ, a magyar kinetikus plasztika, a mobilszobrászat műfa-

HUNGART elnöke azzal kereste meg Szeifert Judit

jának megteremtője, fali domborművein, síkplasztikáin, képtár-

művészettörténészt, hogy egy olyan kismonográfia

gyain sem tagadja meg indíttatását, hiszen az olajfesték, a festett

sorozatot kellene útjára indítani, ami bemutatja,

alap, a minimális színhasználat mellett fontosabbak a képtérbe

feldolgozza a legjelentősebb kortárs magyar képző-

épített/applikált (mozdulatlan és mozgó) hulladékok, mellékter-

művészek (festők, grafikusok, szobrászok), ipar- és

mékek, talált tárgyak, alkatrészek.

fotóművészek életművét vagy az oeuvre utolsó szeletét. Így jelenhetett meg 2009-ben meg az első öt kötet, melyet évente négy-öt kiadvány követett. A kisalakú, vágott A5-ös méretű könyvek külalakja és belső strukturáltsága következetesen lett kialakítva. A kemény borítón minden esetben egy színes vagy fekete-fehér reprodukció szerepel az adott művésztől. A könyvtervet mindig Barák Péter és Édes Gábor jegyzi. A kötet szerkezete hagyományos felépítést követ: az előszó, majd a magyar nyelvű monografikus tanulmány után található Bodóczky Miklós angol fordítása. A könyv közel kétharmadát a műveket bemutató reprodukciók foglalják el, végül pedig a dokumentációs résszel (életrajz, egyéni és csoportos kiállítások, a közgyűjteményekben szereplő művek listája és bibliográfia) zár a kiadvány. Az oldalszám kilencven és száznegyven között mozog. Az eddig megjelent huszonhat kötetet pedig tizenhét szerző jegyzi, tehát volt olyan, aki több kismonográfiát írt (a legtöbbnek – ötnek – Wehner Tibor a szerzője). Nem lehet véletlen, hogy a Harasztÿ István munkásságának utolsó pár évét bemutató kötet szerzője, Wehner Tibor a mester nyolcvanadik születésnapjára datálta kötetét. Az írás „a 2010 körüli évektől napjainkig lepergett öt-hat esztendő egységes műcsoportot alkotó munkáira” koncentrál. Teszi mindezt azon okból, mivel az oeuvre a fenti időpontig részletesen fel van dolgozva. Ezért csak röviden tér ki a főművekre (Fügemagozó, 1970; Madárkalitka, 1972; Blokkolóóra. Ön nem késett el, 1977; Agyágyú, 1981 stb.) úgy a szövegben, mint a képanyagban. Wehner utal arra a jelenségre, ami a hazai és a nemzetközi művészetben a 20. században egyre természetesebb: felsorolja a festőket, akik a szobrászatban is jeleskednek, valamint azokat, akik a szobrászat irányából indítottak a festészet terepe felé. A művész maga is festőként indult a 60-as években a Dési Huber Képzőművész Körben.

A szerző felsorolja azon kiállításokat, melyekre nem hívták meg a művészt (pl. az 1997-es Síkplasztikák-tárlatot), mivel alkotásait a szakmai ítészek nemigen tudták definiálni. Wehner történelmi utalásokkal kitér a kollázs fogalmára a nemzetközi és a hazai porondon, valamint azon csoportos tárlatokra, melyeken már szerepeltek Harasztÿ munkái, miközben folyamatosan elemzi/értelmezi a művész alkotásait. A falra akasztható műveket három csoportra osztja, úgymint a geometrikus rendet alkalmazó tiszta kompozíciók, a motívumokat halmazszerűen, zuhatagként felsorakoztató munkák, míg a harmadikba az egy-egy alkatrészre koncentráló művek tartoznak. Dicséri Harasztÿ technikai kivitelezésének fantasztikus pontosságát, változatos anyaghasználatát, majd idéz a

20 14

december

művésznek a munkamódszerére vonatkozó riport-

Szeifert Judit Privát univerzum címen írt tanulmányt Szurcsik József

jából. Végül Frank Jánost citálja a művész komple-

művészetéről. Az egységes anyagot hét fejezetre bontotta. A [Profil]

xitása kapcsán, melyet az utóbbi évek munkáira is

fejezetben kifejti, hogy a művészt műfajilag nem lehet kizárólagosan

érvényesnek tart.

kategorizálni, hiszen párhuzamosan fest, grafikázik, szobrot készít,

P. Szabó Ernő Fonalakba foglalt teljesség címen írt Polgár Rózsa (1936–2014) művészetéről. A szerző feleleveníti a 2012-ben az Iparművészeti Múzeumban bemutatott életmű-kiállítást, megemlíti

miközben egy-egy gondolatkört dolgoz fel sorozataiban. A szerző kitér a művész családi hátterére és munkásságának különböző területeire. Az [Arctalan idők] részben a szerző a művészetben az időbeli határoknak és azok megértésének kérdéséről értekezik.

a nagysikerű Babatakaró című, 1979-es kárpitot,

Hagyományt és archaizálást említ, Szurcsiknál az időtlenség érze-

majd ezekből indítva csatol át a szülő-gyermek

tére hívja fel a figyelmet, majd a művész antik hősökről készült

kapcsolatot, a hírességek (Weöres Sándor, Ferenczy

műveit elemzi. A múlttal, a múltba való átjárással, az emlékkel és

Noémi stb.) előtti tisztelgést ábrázoló gobelinekre és

emlékezéssel behatóbban foglalkozik. Az [Időtlen arcok] a képeken

a többi tematikus műre. Rákérdez a kísérleti textil és

újra és újra megjelenő mozdulatlan profilarcokat, a múltba néző

a kortárs magyar textilművészet legutóbbi idősza-

faragott, tömbös fejeket, a szimbolikát hordozó álarcokat elemzi.

kának kapcsolatára, és a francia gobelin technika

A [Karc poetika] a legfrissebb, groteszk komputerrajzokat mutatja

megidézésével történelmi távlatot ad a hazai hagyo-

be. Az [Arc poetica] fejezet a szójátékon túl a hal-Krisztus motívum

mányok hiányának, illetve meglétének. P. Szabó

jelentőségét emeli ki Szurcsik művészetében, miközben biblikus,

folyamatosan idéz a művésztől, és párhuzamot von

történelmi, filozófiai és művészettörténeti hátterét adja a szavaknak.

az alkotó életrajza és annak inspirációs forrásából

A tanulmány az [Arc plasztikák] fejezettel zárul, ami a művész térbeli

született kárpitjai között. A szerző felsorolja és elemzi

grafikáit, 3D-s szoborműveit, térbeli konstrukciókba épített lapos

az életmű legfontosabb darabjait (Anyaság, 1986;

arcéleit, fémkonstrukcióit mutatja be.

Himnusz, 1996; Szabadság, 1998; Oltárkép, 2004 stb.). Az aprólékos elemzések sorát azzal zárja, hogy Polgár Rózsa több művén is meghatározó jelentőségű a fény szerepe, majd idéz a művész ars poeticájából: „a huszadik század kegyetlenül véres időszaka szeretethiányról tanúskodik. Az életet kapott utód kárpitba szőtte őseinek és korának gyökereit és emlékeit.”

A három, utoljára megjelent kismonográfia hasonlóan magas színvonalú, mint a korábbi kiadványok. Egyetlen, apró hibát/hiányt említenék. A kötetekben nincs feltüntetve az eddig megjelent könyvek listája, ami ugyan az interneten megtalálható, de nem ártana egy kis önreklám sem az utolsó oldalakon. Lásd például a Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum katalógusait, melyek mindegyikében felsoroltatnak a korábbi kiadványok szerzővel, címmel, évszámmal. Ahogy kell. 20 14

december

kiállítások

acb Galéria (VI. Király u. 76.) Tót Endre X. 31–XII. 11. acb Attachment (VI. Eötvös u. 2.) Esőállók ideák XII. 11-ig Ari Kupsus Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 23/B) Székely Beáta XII. 3–19. Artézi Galéria (III. Kunigunda u. 18) Orvos András, Fekete István XI. 8–XII. 10. Art IX-XI.Galéria (XI. Bartók Béla út 1.) Vásárhelyi Képzőművészeti Szimpózium XII. 12–2015. I. 10. Ars Pannonica XI. 28–XII. 11. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Örkényi Strasser István (1911–1944) XI. 23–XII. 19. Budapest Galéria (III. Lajos u. 158.) Memorylab Photography Challenges History XI. 14–2015. I. 12. Retracings XI. 13–2015. I. 12. Új Budapest Galéria (IX. Fővám tér 11-12.) Kortársak: gyűjtők és művészek XII. 18–2015. III. 1. Capa Központ (VI. Nagymező u. 8.) Kép és képtelenség XI. 17–2015. III. 1.

Chimera-Project (VI. Klauzál tér 5.) Tightrope Walk/Kötéltánc XII. 4-től Deák Erika Galéria (VI. Mozsár u. 1.) Szűcs Attila XI. 20–2015. I. 10. Csepel Galéria (XXI. Csete Balázs u. 15.) Zámbó Kornél XII. 4–2015. I. 20. Fészek Galéria-Herman-terem (VII. Kertész u. 36.) Kókay Krisztina II. 2–2015. I. 2. Fise Galéria (V. Kálmán Imre u. 16.) Horváth Krisztina XII. 10–2015. I. 5. Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) Kusztos Endre XI. 26-tól Fővárosi Képtár–Kiscelli Múzeum Oratórium (III. Kiscelli u. 108.) Ybl Miklós: Operaház-technika a kulisszák mögött X. 10–2015. I. 18.

FUGA Építészeti Központ (V. Petőfi Sándor u. 5.) Terek-Jelek-Életterek XI. 17–2015. I. 11. Naphimnusz XI. 18–2015. I. 16. Dorsánszki Adrienn XII. 19–2015. I. 11. Hámos Gusztáv XI. 25–XII. 12. Paizs Péter XI. 27–XII. 14. Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth u. 39.) Építészet az Illusztrációban XI. 5–2015. I. 11. Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47.) Bernát András XI. 6–XII. 2.

Godot Galéria (XI. Bartók Béla út 11.) feLugossy László XI. 19–XII. 20. Haas Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Modern klasszikusok – klasszikus modernek XI. 2015. X. 9-ig Hegyvidék Galéria (XII. Városmajor u. 16.) Adventi vásár XII. 3–XII. 20. Inda Galéria (VI. Király u. 34. II. 4.) Koronczi Endre XII. 11–2015. I. 30. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Lechner, az alkotó géniusz XI. 20–2015. V. 31. Bigot-pavilon 2015. I. 4-ig A szecesszió mesterei az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében V. 24–2015. I. 4.

Karinthy Szalon (Karinthy F. út 22.) Asztalos Zsolt XII. 3–XII. 20. Kassák Múzeum (III. Fő tér 1.) Lepsényi Imre X. 2–2015. III. 1. Kárpát-haza Galéria (VI. Teréz krt. 9.) Kusztos Endre XI. 26–XII. 21. Kempinski Galéria (V. Erzsébet tér 7-8.) Afrika arcai 2015. I. 30-ig Klauzál 13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Csernátony Lukács László XI. 21–2015. II. 1. Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10.) Bartosz Kokosinski XI. 27–2015. I. 31. KOGART – Tihany (Kossuth L. u. 10.) Absztrakt valóság X. 5–2015. I. 4. LUMÚ (IX. Komor M. u. 1.) Anarchia. Utópia. Forradalom X. 17–2015. I. 4. Ludwig 25. – A kortárs gyűjtemény XI. 13–2015. XII. 31.

Mai Manó Ház (VI. Nagymező u. 20.) Vissza a műterembe X. 10–2015. I. 11. Újat régivel X. 10–2015. I. 11. Varga Tamás XII. 11–2015. I. 11. Pilló Ákos XI. 14–XII. 7. Magyar Elektrográfiai Társaság (XI. Bölcső u. 9.) Karácsonyi Tárlat XI. 29–2015. I. 30. Magyar Nemzeti Galéria (I. Szent György tér 2.) Rainer 85 X. 15–2015. I. 4. Fordulópontok XI. 13–2015. II. 15. Rippl-Rónai és Maillol XII. 17–2015. IV. 7. Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16.) Erdélyi ötvösművek az egykori Herczog-gyűjteményből X. 10–2015. I. 25.

Mission Art Galéria (V. Falk Miksa u. 30.) Stefanovits Péter XI. 19-től Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. em.) Gálhidy Péter XII. 4–2015. I. 31. Műcsarnok (XIV. Dózsa György u. 37.) Képpraxisok XII. 13–2015. II. 1. Zilvinas Kempinas IX. 27–2015. I. 4. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) Balla Péter-emlékkiállítás IX. 20–2015. I. 4. Nigéria uralkodói IX. 20–XII. 15. Óbudai Társaskör (III. Kiskorona u. 7.) Karácsonyi László XI. 25–XII. 21. Osztrák Kulturális Fórum (VI. Benczúr u. 16.) Christian Strassenger X. 21–XI. 13. UNAOC XI. 18–XII. 18. Pesterzsébeti Múzeum (XX. Baross u. 53.) „A Nagy Háború” X. 1–2015. III. 29.

Dunaújváros ICA-D (Vasmű út 12.) Dunaújvárosi Szalon XI. 21–XII. 19. Győr Esterházy-palota (Király u. 17.) Vajda Júlia alkotásai XII. 12–2015. II. 1. Győr-Moson Sopron megye templomépítészete 1897-2014 XII. 4–2015. I. 31.

Esterházy-palota (Aula) Malasits Zsolt XI. 29–XII. 10. Rómer-ház (Teleki L. u. 21). Kortárs Design XII. 6–2015. II. 22. Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótér (Apor Vilmos püspök tere 2.) A téli ruha – kortárs design XII. 4–2015. III. 1. Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák András út 16-18.) Földi Péter XI. 23–2015. II. 15.

Alföldi Galéria (Kossuth tér 8.) Jagicza Patrícia XI. 12–2015. I. 18. Kovács Kitti XI. 12–2015. I. 18. Kaposvár Kapos ART Kortárs Galéria (Bajcsy Zs. út 32-34. fsz. 1.) Károly-Zöld Gyöngyi és Károly Sándor XII. 20–2015. I. 26. Kecskemét Cifra Palota (Rákóczi út 1.) Hazatérnek… 1914–2014 2015. I. 31-ig Téli Tárlat XI. 21–XII. 21. „Így most már lőhetnek… Köszönöm!” VII. 31–XII. 31.

Platán és Latarka Galéria (VI. Andrássy út 32.) Tomasz Milanowski XII. 31-ig Latarka 1/1/3 XII. 11-ig Terítve XII. 19-ig Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Gábor Áron XI. 10–2015. I. 18. Szépművészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.) Rembrandt és a holland „arany évszázad” festészete X. 31–2015. II. 15.

Cangiante színhasználat Ilona Keserü Ilona új festményein IX. 25–XII. 14.

Keszthely Balatoni Múzeum (Múzeum u. 2.) Az I. vh. centenáriumi kamarakiállítása XI. 15–2015. II. 28. Miskolc Rákóczi-ház (Rákóczi u. 2.) XIII. Kunszt: Grund X. 2–2015. I. 10. Bócsi Krisztián Fotókiállítása XI. 6–2015. I. 25. Pataki János XII. 11–2015. I. 31. Feledy-Ház Seres János XI. 12–2015. I. 28. Paks Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Nemes Márton XI. 21–2015. II. 15.

Szépművészeti Múzeum – Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.) A szín testet ölt – OSAS X. 9–2015. I. 11. TAT Galéria (VI. Semmelweis utca 17.) Tat Winter 2014 XII. 1–15.

Pécs Nádor Galéria (Széchenyi tér 15.) DIPLOPIA XII. 12-ig M21 Galéria (Széchenyi tér) Szirtes János IX. 28-től Szeged REÖK (Tisza L. krt. 56.) Matéria Művészeti Társaság XI. 21–2015. I. 17. Adventi vásár XII. 4–2015. I. 17.

Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) KisRóka Csaba XII. 18–2015. II. 1. Várfok Galéria (I. Várfok u. 11.) Mulasics László jubileumi kiállítása XII. 11–2015. I. 31. Várfok Project Room (I. Várfok u. 14.) Mulasics László jubileumi kiállítása XII. 11–2015. I. 31. Vigadó (V. Vigadó tér 2.) A Nagy Háború 1914 XII. 4–2015. I. 18. Viltin Galéria (VI. Vasvári Pál u. 1.) Galambos Áron, Kaliczka Patrícia, Kovács Olívia, Szakszon Imre X. 29–XII. 6.

Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Aknay János, Kalmár János, Sz. Varga Ágnes IX. 26–XII. 19. Debrecen Belvárosi Galéria (Kossuth u. 1.) „A nap adta törvény alakzata” XI. 5–XII. 15. DMK Józsai Közösségi Ház (Szentgyörgyfalvi u. 9.) Advent jegyében XII. 2–XII. 20. DMK Tímárház (Nagy Gál Ignác u. 6.) Neszádeliné Kállai Mária XII. 19-ig Egeknek tetsző mesteség XI. 14–XII. 19. DMK Újkerti Közösségi Ház (Jerikó u. 17-19.) A Nagy Háború IX. 10–XII. 22. Hal-Köz Galéria (Halköz tér 3.) „Adventi kiállítás és vásár” XI. 29–XII. 23. MODEM (Baltazár D. tér 1.) Erwin Olaf X. 26–2015. II. 1. Birkás Ákos X. 12–2015. II. 8. 54

Szentendre Szentendrei Képtár (Fő tér 2–5.) Zsidó kéziratok és szertartási tárgyak a jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából XII. 17–2015. II. 1. Művészet Malom (Bogdányi u. 32.) Konstruktív, Inter, Konkrét XII. 21–2015. I. 26. Barcsay 25 XII. 5–2015. I. 26 Ferenczy Múzeum(Barcsay-terem) (Kossuth L. u. 5.) Örökség 3D vándorkiállítás IX. 23–XII 31. Vajda Lajos Stúdió (Deák Ferenc tér 1.) Holnapszervíz XI. 27–XII. 21. Székesfehérvár Csók István Képtár (Bartók B. tér 1.) Magyar-francia történelmi kapcsolatok VII. 15–2015. II. 29. Régészeti pillanatok IX. 19–2015. II. 28. Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Türelemjáték IX. 26–2015. I. 25. Varga Gábor Farkas IX. 26–2015. I. 25. Szent István Királyi Múzeum (Rendház) (Fő u. 6.) SEUSO. A kincsek haza térnek X. 4–2015. I. 15. Szolnok Damjanich János Múzeum (Kossuth tér 4.) Tárgy-eset XI. 11–2015. II. 28. Szolnoki Galéria (Kossuth tér 4.) Folyó X. 18–XII. 14. Szombathely Szombathelyi Képtár (II. Rákóczi Ferenc u. 12.) 20 14

december

Veszprém Csikász Galéria (Vár u. 17) Csend napok 2014-11-14 XI. 6–XII. 5. Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) ReKonstrukciók állandó kiállítás Dubniczay-palota – Várgaléria (Vár u. 29.) Válogatás László Károly gyűjteményéből állandó kiállítás Vác Tragor Ignác Múz. – Görög Templ. Kiáll. (Március 15. tér 19.) Memento Mori állandó kiállítás AUSZTRIA

New York Madame Cézanne Metropolitan, III. 15-ig A kubizmus Metropolitan, II. 15-ig Heléne Rubinstein Jewish Museum, III. 27-ig Párizs és Toulouse-Lautrec MoMA, III. 22-ig Jakovits József QCC Art Gallery, XII. 9–II. 22. Washington El Greco National Gallery Ragnar Kjartansson Hirschhorn Museum, IV. 5-ig

Joseph Kosuth Freud-installációja 21er Haus, I. 22-ig Toulouse-Lautrec Bank Austria Kunstforum, I. 25-ig Alberto Giacometti Leopold Museum, I. 26-ig Monet fényében. Az osztrák művészet és az impresszionizmus Orangerie, II. 8-ig A Hagenbund Unteres Belvedere, II. 1-jéig Csákány István Galerie Krinzinger, I. 10-ig J. Nagy András Knoll Galerie, I. 10-ig Cosima von Bonin MUMOK, I. 18-ig A Sto gyelaty?-csoport Secession, I. 25-ig A szerb és vajdasági művészet 100 éve Künstlerhaus, I. 6-ig Kék idők Kunsthalle, I. 11-ig

Bregenz Jeff Wall Kunsthaus, I. 11-ig

Mannheim Manet, Cézanne, van Gogh Kunsthalle, I. 18-ig München „Túl emberi”. A német poszt-expresszionizmus Lenbachhaus, XII. 31-ig

FRANCIAORSZÁG Bordeaux Street art és graffiti Institut culturel B. magrez, II. 1-jéig Dijon John Armleder Le Consortium, I. 11-ig Lyon Rodin, Lam, Picasso, Bacon Musée de Beaux-Arts, II. 16-ig

Bécs Velázquez Kunsthistorisches Museum, II. 15-ig Joan Miró Albertina, I. 11-ig Arnulf Rainer Albertina, I. 6-ig Peter Weibel 21er Haus, I. 11-ig

Karlsruhe Degas Staatliche Kunsthalle, II. 1-jéig

Párizs A középkori Marokkó Louvre, I. 19-ig Sade márki Musée d’Orsay, I. 20-ig Marcel Duchamp Centre Pompidou, I. 5-ig Robert Delaunay Centre Pompidou, I. 12-ig Jeff Koons Centre Pompidou, IV. 27-ig A Káma-Szútra Pinacothéque de Paris, I. 11-ig Hokusai Grand Palais, I. 18-ig Niki de Saint-Phalle Grand Palais, II. 2-ig Durand-Ruel és az impresszionizmus Musée de Luxembourg, II. 8-ig Monet: Impresszió: a lemenő Nap Musée Marmottan, I. 8-ig HOLLANDIA Amszterdam Modern idők Rijksmuseum, I. 11-ig Marlene Dumas Stedelijk, I. 4-ig Eindhoven Ismerkedés az ismeretlennel Van Abbemuseum, II. 22-ig

Victor Man Haus der Kunst, I. 11-ig Baselitz Haus der Kunst, I. 11-ig Canaletto Alte Pinakothek, I. 18-ig Courbet-Daubigny Neue Pinakothek, III. 9-ig Nürnberg Gerhard Richter Neues Museum, II. 22-ig NORVÉGIA Oslo Dahl-C.D. Friedrich: a romantikus tájkép National Gallery, I. 4-ig OLASZORSZÁG Firenze Az árnyék színe Galleria d’arte moderna, III. 8-ig Firenzei festészet a 17-18. században Uffizi, I. 6-ig Róma Tiepolo Musei Capitolini, I. 18-ig Escher Chiostro del Bramante, II. 22-ig Memling Scuderie del Quirinale, I. 18-ig Guercinótól Caravaggioig Palazzo Barberini, II. 8-ig

HORVÁTORSZÁG Zágráb Peter Kogler Muzej Suvremene Umetnosti, XII. 18–II. 20. LENGYELORSZÁG

Graz Művészet és destrukció Kunsthaus, II. 15-ig

Varsó Művészet az internet után Museum of Contemporary Art, I. 6-ig Francis Alÿs CAC Ujazdowski, I. 11-ig Tereza Murak CAC Ujazdowski, III. 29-ig Haladás és higiénia Zachęta, II. 15-ig

Innsbruck Nasan Tur Kunstraum, I. 24-ig Klosterneuburg A festészet jövője Museum Essl, II. 8-ig

NAGY-BRITANNIA

Linz Tiszta víz Lentos, II. 5-ig Stephan Balkenhol Landesgalerie, II. 22-ig

Edinburgh 25 év kortárs skót művészete National Gallery, I. 25-ig

Salzburg Isa Genzken Museum der Moderne, II. 22-ig Önkioldók Museum der Moderne, III. 15-ig BELGIUM Antwerpen Reneszánsz rajzok magángyűjt. Museum Mayer van der Bergh, I. 25-ig Panamarenko MUHKA, II. 22-ig Brüsszel C. Meunier Musée Royaux des Beaux-Arts, I. 11-ig

London A kései Turner Tate Britain, I. 25-ig Turner-díj Tate Britain, I. 4-ig Sigmar Polke Tate Modern, II. 8-ig Konfliktus, idő, fotó Tate Modern, III. 15-ig Az idős Rembrandt National Gallery, I. 18-ig Terror és horror. Az angol „gótikus” képzelet British Library, I. 20-ig Constable V&A, I. 11-ig A megtervezett világ Barbican Centre, I. 11-ig A Ming-kori Kína British Museum, I. 1-jéig Hiroshi Sugimoto Pace, I. 25-ig

CSEHORSZÁG

Számok – a nullától a végtelenig Palazzo delle Espozisioni, V. 31-ig Torino Roy Lichtenstein GAM, I. 25-ig Velence A Sonnabend-gyűjtemény Ca’Pesaro, I. 4-ig OROSZORSZÁG Moszkva A Kosztaki-gyűjtemény Tretyakov Képtár, II. 8-ig ROMÁNIA Bukarest A mindennapi élet szürrealizmusa Muzeul Naţional de Arta, I. 18-ig Zoltán Béla installációi MNAC, II. 15-ig Bukaresti művészeti élet – 1950–2014 MNAC, II. 2-ig Poszt-jugoszláv művészet MNAC, III. 25-ig Kolozsvár A Tompa Gábor-gyűjtemény Muzeul de Arta, XII-I. Mircea Pinte gyűjteménye Muzeul de Arta, I. 5-ig Farkas Dávid Bázis (Ecsetgyár), II. 3-ig Miklóssy Gábor Galeria Quadro, XII. 8–II. 5. SPANYOLORSZÁG

Olmütz Karel Malich Muzeum Umeni, I. 11-ig Prága Ana Mendieta Rudolfinum, I. 4-ig Autók: Warhol és a többiek Muzeum Kampa, I. 4-ig Jiři Kolář Muzeum Kampa, I. 11-ig Demokrácia-modellek DOX-Centre for Contemporary Art. III. 1-jéig

Barcelona Sigalit Landau MACBA, II. 15-ig Casagemas, Picasso barátja MNAC, II. 22-ig Tükörváros. Fikció és realitás Hayward Gallery, I. 4-ig NÉMETORSZÁG Baden-Baden Képváltások Museum Frieder Burda, II. 15-ig

DÁNIA Humlebaek Ólafur Eliasson Louisiana, I. 4-ig Paula Modersohn-Becker Louisiana, XII. 5–IV. 6-ig

Madrid Bernini és Róma Prado, II. 8-ig Luciano Fabro Reina Sofia, IV. 12-ig Az amerikai impresszionizmus Museo Thyssen-Bornemisza, II. 1-jéig

Berlin Stephen Willats daadgalerie, XII. 20-ig Moholy-Nagy és a média Bauhaus-Archiv, II. 2-ig Haus-Rucker Co. Haus am Waldsee, II. 22-ig Szerelem Camera Work, XII. 6–II. 7. Rákosfalvy Zsuzsa Galerie Szulc, XII. 23-ig

Koppenhága

Bonn Macke és Marc – egy művészbarátság Kunstmuseum, I. 4-ig A világűr vonzása Bundeskunsthalle, II. 22-ig Elmgren&Dragseth Statens Museum for Kunst, I. 4-ig Szobrászok és az antikvitás 1898-1962 Thorvaldsens Museum, I. 4-ig EGYESÜLT ÁLLAMOK Chicago Bridget Riley The Art Institute, III. 15-ig

Essen Martin Kippenberger Museum Folkwang, I. 18-ig Frankfurt A német pop art Schirn Kunsthalle, II. 8-ig Helene Schjaerfbeck Schirn Kunsthalle, I. 11-ig Hamburg A Leica 100 éve Deichtorhallen, I. 11-ig Max Beckmann csendéletei Kunsthalle, I. 11-ig

Houston Monet és a Szajna Museum of Fine Art 55

20 14

december

Givenchy Museo Thyssen-Bornemisza, I. 11-ig SVÁJC Bázel 1 millió év Museum für Gegenwartskunst, IV. 6-ig SZLOVÁKIA Pozsony A kassai modernek SNG, XII. 5–III. 15. Kern Hermann Galerie mesta, Pálffy-palota, I. 25-ig SZLOVÉNIA Ljubljana Vlasta Delimar MSUM, I. 11-ig

20 14

december

Dési Huber István és Sugár Andor XI. 13–XII. 21. Kondor János IX. 25–XII. 21. T. Takács Tibor X. 16–XII. 21.

A lapító főszerkesztő Sinkovits Péter

Kiadja Vezető szerkesztők

Rovatszerkesztők

ÚJ MŰVÉSZET AL APÍT VÁNY P A T A K I G Á B O R pataki.gabor@ujmuveszet.hu P. S Z A B Ó E R N Ő p.szabo.erno@ujmuveszet.hu BORDÁCS ANDREA

Kortárs magyar képzőművészet: újmédia, intermédia, művészet- és múzeumpedagógia bordacs.andrea@ujmuveszet.hu

LÓSKA LAJOS

Kortárs magyar képzőművészet: festészet, szobrászat, grafika, műfaji seregszemlék

Következő számunk tartalmából Velazquez, Giacometti, Hagenbund Bécsben Immendorff Budapesten Erwin Olaf Debrecenben Terror és csoda Londonban Essl Múzeum: A festészet jövője Capa Központ: Kép és képtelenség Kortárs magyar művészek Kassán

loska.lajos@ujmuveszet.hu

M U L A D I B R I G I T TA Kortárs külföldi képzőművészet, magyarok külföldön, vásárok, műgyűjtés muladi.brigitta@ujmuveszet.hu

Olvasószerkesztő

R U D O L F A N I C A Ajánló rovat, a művészeti élet aktu-

Szerkesztőségi titkár Lapterv Nyomdai munka Felelős vezető Szerkesztőség

B E R É N Y I Z S U Z S A berenyi.zsuzsa@ujmuveszet.hu K Ö R M E N D I K R I S Z T I N A info@ujmuveszet.hu KORONCZI ENDRE P H A R M A P R E S S Nyomdaipari Kft. Dávid Ferenc 1065 Budapest, Nagymező utca 49. II./2. +36 1 341 5598, +36 1 479 0232, +36 1 479 0233

Terjeszti

L A P K E R Z R T . , 1092 Budapest, Táblás utca 32. +36 1 347 7300, +36 1 347 7303, info@lapker.hu

Janus Pannonius Múzeum, 7621 Pécs, Káptalan utca 5. +36 72 514 040, +36 72 514 042, jpm@jpm.hu

és A L T E R N A T Í V T E R J E S Z T Ő K .

Egy példány ára: Előfizetés egy évre: Előfizetés fél évre:

bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központjában (Budapest, VII. Vörösmarty utca 16-18.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással az Új Művészet MKB Zrt.-nél vezetett 10300002-20337629-70073285 számú számláján.

6 9 5 Ft 7 8 0 0 Ft 4 2 0 0 Ft A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges.

Új Művészet

Szerzők

F E R E N C Z Y Z S O L T képzőművész. I V A N , G E R A T művészettörténész, a Szlovák Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének igazgatója.

K O Z Á K C S A B A művészeti író, kritikus. L E S I Z O L T Á N költő, műfordító, művészeti író. M A R C Z I N K A C S A B A művészeti író. M E C S I B E A T R I X művészettörténész, az ELTE docense. M É S Z Á R O S Z S O L T művészettörténész. M I K Ó Á R P Á D az MTA doktora (BTK Művészettörténeti Intézet), szakterülete a magyarországi reneszánsz művészet.

B AR AN YA M EG Y EI M ÚZEUMOK I G A ZG ATÓS ÁG A

Előfizethető

C S É K A G Y Ö R G Y esztéta, a Kunszblog szerkesztője. D E B R E C E N I B O G L Á R K A kulturális antropológus, az Irodalmi Rádió szerkesztője.

ális eseményei rudolf.anica@ujmuveszet.hu Fotó

Számunk szerzői

www.ujmuveszet.hu

HU ISSN 08662185 Támogatók

NAGY KRISTÓF

művészettörténész, Courtauld Institute of Art

(London).

P I N C Z E H E L Y I S Á N D O R képzőművész. R Ó Z S A T. E N D R E író, kritikus. S I N K Ó I S T V Á N képzőművész, művészeti író, művészetpedagógus. Helyesbítés Az Új Művészet novemberi számában Sinkó István Hol a határ? című cikkében sajnálatos módon a kurátor, S Z I G E T I S Z I L V I A neve helyett tévesen Szathmári Lilla jelent meg. A tévedésért az érintett szíves elnézését kérjük. A kiállításról írt újabb cikkünket (Molnár Szilvia: Designt, közelről) az Új Művészet Online-on olvashatják (www.ujmuveszet.hu). Tisztelt Szerzők! Az Új Művészet 2013-tól csak saját névre vagy cégre kiállított számla ellenében tudja kifizetni a cikkeikért járó honoráriumot. Megértésüket köszönjük.

MAGYAR FESTŐK TÁRSASÁGA

című országos kiállítása

2014.12.03. – 2015.01.16. mazart galéria

Támogatók:

mazart galéria mazart Emberi Erőforrások Minisztériuma

H-1087 Budapest, Elnök u. 1. Telefon: 36-1 577-6321 E-mail: info@mazart.hu

A kiállítás megtekinthető: hétfőtől–péntekig 10–17 óráig 2014.12.22 és 2015.01.04. között zárva!

25. évfolyamába lépő

jubileumi áron kínálja előfizetését a 2015-ös évre: fél évre 2500 forintért egy évre 2 x 2500 forintért. Még több művészetért látogassa meg az online kiadást!

Az akció január

25-ig érvényes.

www.ujmuveszet.hu info@ujmuveszet.hu +36 1 341 5598 +36 70 626 2392