Éljék ki a saját tehetségüket!

A természettudományok és a mérnöki pálya is érdekelte, mégis a József Attila Tudományegyetemen diplomázott jogász szakon. Dr. Czúcz Ottó professzor, a JATE alumnusa, a jogi kar oktatója és az egyetemi Őszi Kulturális Fesztivál egyik elindítója kiemelt szerepet játszott a társadalombiztosítási rendszerek jogi oktatásának megszervezésében.

– Sokat publikált és kutatott külföldön is. Mi inspirálta arra, hogy a társadalombiztosítási rendszereket vizsgálja?

– Mindig is az újdonságok megismerése vonzott. Azok a területek, szakmai kérdések, amikről már számtalan publikáció született, nem tudtak tartósan lekötni. A társadalombiztosításról nagyon kevés információ állt a rendelkezésre. Talán öt oldal szólt erről az akkori egyetemi jegyzetben, így kezdő oktatóként nekifogtam kutatni, jegyzeteket írni a témáról.

– Mennyire volt más oktatóként visszakerülni az alma materébe?

– Akkoriban még nem volt olyan nagy életkori különbség a hallgatóim és köztem, mert körülbelül ugyanahhoz a generációhoz tartoztunk. Tanársegédként kezdtem az egyetemen az oktatást, összhangba kerültem az akkori joghallgatókkal.

– Milyen hallgatóknak ajánlaná a jogi kutatói pályát? Milyen tulajdonsággal kell rendelkezni hozzá?

– Olyan hallgatóknak ajánlanám, akikben megvan a kíváncsiság, az érdeklődés, a felderítési vágy, a kitartás. Úgy gondolom, fontos, hogy buzogjon bennük az igazságérzet, tenni akarjanak az általuk helytelennek vélt történések ellen.

– Alkotmánybíróként is tevékenykedett. Mennyire volt más a kutatói életpálya után bekerülni az alkotmánybírói szerepkörbe?

– 1998-ban neveztek ki alkotmánybírónak, ami teljesen más jellegű tevékenység. Természetesen több korábbi ismeretet, információt és készséget tudtam alkalmazni ezen a területen is, mert a megalapozott állásfoglaláshoz nagyon sok információt kellett

Fontos, hogy egy joghallgatóban buzogjon az igazságérzet.

összegyűjteni, ami nagyon hasonlított az egyetemi kutatói munkámhoz.

– Mire a legbüszkébb egyetemi vezetőként?

– 1989-ben megválasztottak a szegedi jogi kar dékánjának. Minden évben, az akkor induló elsőéves hallgatóknak tartottunk tanévnyitó ünnepséget. Ott, az egyik üdvözlőbeszédben említettem meg először: amellett, hogy a jogi pálya kiválóságaivá szeretnének válni, derítsék fel magukban, mi más rejtőzik még bennük, és mutassák meg azt a világnak. Arra biztattam őket, hogy éljék ki a saját tehetségüket: írjanak, fessenek, rajzoljanak, zenéljenek. Szervezzenek kreatív csoportokat, akár rockbandát, tánccsoportot, énekkart, hiszen lehet, hogy hasonló érdeklődésű társakat találnak maguknak. Amikor 1992-ben rektorhelyettes lettem, ezt a gondolatot lehetőségem volt egy magasabb szintre emelni. Pályázatot hirdettünk a hallgatók számára, hogy különböző kategóriájú kulturális versenyen vegyenek részt. Emlékszem, az első évben hét irodalmi pályamű érkezett be, s arra is, hogy a felkért bíráló bizottság Ilia Mihály tanár úr vezetésével milyen izgalommal fogott munkához. Ekkor már éreztem, hogy ebből a kezdeményezésből még kibontakozhat valami. A záróeseményen a kategóriák nyertesei léptek fel a produkcióikkal. A rendezvényt az egyetemi énekkar szereplése foglalta keretbe, hogy a díjazást még ünnepélyesebbé tegyük. Ebből a kezdeményezésből nőtte ki magát még az én rektorhelyettességem alatt, 1996-ban az Őszi Egyetemi Kulturális Napok, majd Fesztivál, amit azóta is minden évben megszerveznek a kulturális iroda munkatársai.

– Mit tanácsol a jelenlegi hallgatóknak?

– Azt üzenném nekik, hogy ha van valamilyen álmuk, hogy a szakterületük kiválóságává válása mellett még mást is alkossanak, akkor ezt a vágyukat engedjék szabadon. Az egyetemi évek erre is alkalmasak, hogy a saját képességeiket megismerjék és fejlesszék, hiszen sose lehet tudni, hogy mi is tud belőlük kibontakozni.