Kőbölcsőben a mellékszereplők

Küzdelem, alázat, elfogadás, beilleszkedés – az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar egykori hallgatója, Stájn Emma papírra vetette a külföldi lét, a nevelőszülőség, a gyermekek közti erőszak minden eddigi, tabunak számító témáját.

– A Szegedi Tudományegyetemen szerzett tudás, amelyet az oktatóknak sikerült sokrétűen átadniuk, ma nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hivatásomat alázatosan tudjam gyakorolni a Németországban élő menekültekkel –kezdte történetét Stájn Emma, aki diplomáját akadályok nélkül honosította, és nyelvtudásán is csak keveset kellett csiszolnia ahhoz, hogy nyelvvizsgát tegyen nyugaton.

Stájn Emma nemcsak szociális munkás, hanem nevelőszülő is. Ez nehéz és kihívásokkal teli hivatás, amit külföldön azonban sokkal jobban megbecsülnek, mint idehaza. A könyv ez utóbbira fókuszál, emelte ki a szegedi kötődésű írónő. A Kőbölcső reális képet nyújt arról, hogy mit jelent a hétköznapokban, saját család mellett, egy traumatizált gyermek nevelése.

– A Kőbölcsőből kiderül, hogyan éltük meg a külföldi letelepedést, miként sikerült beilleszkedniük a gyerekeinknek, mindez milyen hatást gyakorolt a férjemre és a házasságunkra. Az is világossá válik az olvasó számára, hogy milyen hatással van egy teljesen hétköznapi családra az, ha egy kétéves, érzelmileg sérült gyermeket vesz magához. A regény legfőbb célja: felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy nevelőszülőnek lenni nem olyan egyszerű és mesebeli, mint ahogyan azt sokan misztifikálják – mondta Stájn Emma, a Szegedi Tudományegyetem egykori hallgatója.

A könyv megjelenésének híre szinte futótűzként söpört végig a legismertebb portálokon és a közösségi média felületein. Emma szerint mindez annak köszönhető, hogy a szöveg könnyen érthető, és teljesen egyedi módon, nevelőszülői perspektívából mutatja be azt az időszakot és témát, amely a mai napig fehér folt a magyar irodalomban.

– Móricz Zsigmond Árvácskája óta, azaz nyolcvan éve nem született regény erről a témáról. Ez pedig azért szomorú, mert a nagyközönség, a társadalom azóta is Szennyesnével azonosítja a nevelőszülőket, és elsőként a kis szőke Csörére gondol, ha nevelt gyerekről van szó. A valóság ennél jóval árnyaltabb, korántsem ilyen fekete vagy fehér. Ez sok olvasó számára annyira idegen és természetellenes megközelítés, hogy sokan képtelenek voltak perspektívát váltani, és kifogásolták, hogy „elment a fókusz” a főszereplőről, azaz a nevelt gyerekről, holott sosem volt rajta. Gondolkodott-e már valaki azon, hogy mi