Kidekorálják Szegedet

Fiatal festőművészek, mindketten a Szegedi

Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakán végeztek. Marton Ákos Barnabás és Vinkó Leó évek óta együtt alkot és dekorál: szórakozóhelyeken, fürdőben és épületek hatalmas tűzfalain csodálhatjuk meg monumentális műveiket.

– Mindketten az SZTE JGYPK rajz szakán végeztek. Milyen emlékeket őriznek egyetemista éveikből?

Marton Ákos Barnabás: – Tanáraim sokat segítettek a látásmódom helyes irányba terelésében. Elsősorban az ott megismert emberekért vagyok hálás az iskolának, hiszen azóta is szoros kapcsolatban vagyok sokukkal, meghatározták az azóta eltelt éveimet, és valószínűleg ezután is nagy hatással lesznek rám. Az egyetem sok lehetőség kapuját nyitotta ki, de ezeket a kapukat keresni kell. Sokan azt hiszik, hogy az egyénnek annyi a feladata, hogy belépjen ezen a kapun, pedig a „bejáratot” megtalálni nehezebb.

Vinkó Leó: – Nekem a főiskola utat mutatott. Mindig is festettem, de ott fogalmazódott meg bennem, hogy nekem a művészet az életutam. A tanároktól természetesen rengeteg szakmai segítséget kaptam technikailag és szellemileg is.

– Hogyan kezdtek el együtt dekorálni? Mi volt az első közös munka?

M. Á. B.: – Véletlenül találkoztunk egy rajz tanszékes kiállítás megnyitóján. Beszélgetés közben egy egyetemi szórakozóhely dekorációjáról esett szó, és kiderült, hogy erősítenénk egymást a projektben, így kipróbáltuk, milyen lenne együtt dolgozni. Azóta eltelt tíz év, és egyre nagyobb munkák kerülnek a perifériánkba.

V. L.: – Az első munkánk készítésekor csak elfeleztük a falat: egyikünk festette az egyik, a másik pedig a másik felét. Ez a mű látható a Törpe kocsmában, Szegeden. – Az elsőt sok közös megbízás követte. Melyekre a legbüszkébbek?

M. Á. B.: – Válaszként a leglátványosabb munkát említené meg sok ember, de én büszkeséget a rengeteg, kilátástalannak tűnő helyzet megoldása kapcsán érzek. Amikor már rég nem anyagi szempontok motiváltak, hanem a végcél elérése, a terveink megvalósítása. Emiatt jutottunk el a néhány méteres falaktól az egészépületes homlokzatokig, a teljes belső designok megvalósításához és számos megtisztelő megrendeléshez.

V. L.: – Számomra a Nyugi Kert. Aztán a Napfényfürdő Aquapolis Szeged, a Lillafüredi Sport- és Kalandpark, Budapesten pedig a Pániq szabadulós játékok pályái.

– A leggrandiózusabb munkájuk a Napfényfürdő Aquapolis Szeged dekorálása: a kezük nyomán bálnák, teknősök, halak „úsznak” a fürdő falain. Mennyi ideig tartott ez a munka, hogyan tervezték és kivitelezték?