A jogászból lett képzőművész „ábécéje”?

Sosem tanulta iskolában a festészetet, mégis volt már kiállítása a Carrousel du Louvreban, Japánban és neves galériákban Hatvany Viktóriának. A hungarikummá lett Hatvany Hollóházi porcelánkészlet tervezőjével, az ékszereket is készítő festőművésszel a karrierépítésről is beszélgettünk.

– Ha nem csináltam volna meg ezt a diplomát, ha nem lenne mögöttem a tudás, amit a szegedi egyetem jogi karán, a munkaügyi kapcsolatok szakon szereztem, akkor művészemberként közel sem lehetnék ott, ahol most tartok. Olyan hihetetlenül erős rálátást adott a világra a szegedi egyetem – például a marketing, a jog, a PR, az önmenedzsment, a gazdasági tudás, a pénzügyek területén –, ami szükséges ahhoz, hogy fel tudjam építeni magam. És ez a világ tulajdonképpen erről, a karrierépítésről szól – mondta Hatvany Viktória képzőművész.

– Nekem mindig festékes volt a kezem, és amióta az eszemet tudom, rajzolok. Anno, tizennégy évesen nem vettek fel a budapesti kisképzőbe. Szerencsére, mert úgy nem lennék az, aki most vagyok. Ha művészembernek született valaki, akkor ez így vagy úgy, de kiforr, megmutatkozik: a pályán tartja

– osztotta meg tapasztalatát a festőművész és porcelándizájner.

– Magamból merítkezem – jelentette ki. – Létezik a saját nyelvezetem: az én ábécém, ami alapján létrejönnek az alkotásaim. Annyi a mondanivalóm, hogy nekem éppen elég, ami az én fejemben van. Nincs példaképem, vagy olyan ember, akitől egyetlen vonást is szeretnék elvenni „inspirációként”.