Noth Zsuzsรกnna
ZSร MBES
ZSUZSU
Megjelent az írónő 69. születésnapja alkalmából 2019-ben. Kiadványszerkesztés: Varga László
Noth Zsuzsánna
ZSÉMBES
ZSUZSU (kisregény)
1. Roskadozott egy ódon vályogkunyhó a falu szélén, ki- bedüledező, roggyant kerítéssel. Abban dohogott Zsémbes Zsuzsu évtizedek óta. Olyan régóta rontotta ott a levegőt, hogy a faluban senki sem emlékezett pelenkás-dudlis korára. Erre a Zsémbes Zsuzsura annyira kiállhatatlanul békétlen természetet ruházott az ő Istene, hogy még a hott fába is belekötött. Akár macska somfordált körülötte, akár kutya loholt, malac túrt, tyúk kapirgált, neki mindegy volt, hogy miféle élőlény motoszkál mellette, amint tudomást szerzett a jelenlétéről, rögtön megzavarta Zsuzsu „lelki békéjét“ (ha egyáltalán beszélni lehet ilyesmiről), és azonmód dohogni vagy kárálni kezdett. Ha erre sem állt odébb az aurájába betolakodó, elkezdte bottal kergetni, kövekkel dobálni. Egyszer a hozzá hasonlóan boglyas hajú szomszédasszonya átkiáltott hozzá a pókhálószerű drótkerítésen. - Tudna adni egy kis lavórt? - Van, de nem adom oda, nekem is kell - pattogtatta a kurta szavakat. - Csak kölcsön - erősködött Boglyas Bözske. - Nem adom! - böffentette Zsémbes. - Megveszem - kunyerált Boglyas. - Nem eladó, nekem is kell. - Megveszem, aztán kölcsönadom magának, ha szüksége van rá vetette be utolsó farbáját Bözske. Mindhiába, mert Zsémbes Zsuzsu jobban ragaszkodott a zománca vesztett kis lavórjához, mint bármi máshoz. Kár, kár, kár, kár, károgtak fejük felett a szántóföldekről hazahúzó varjak.
2. Néha kicsírázott, szárba szökkent és mint a frissen sarjadt búzatáblán a szél, végighullámzott benne a vágy, hogy szeretett volna sosem látott tájakat és városokat bebarangolni, de mivel nem barátkozott senkivel össze és egyedül vonatra nem mert szállni, repülőre pláne, ezért maradt az otthon ücsörgés, és az öccse által küldött színpompás képeslapok nézegetése. „Hej ha cinke lennék, útra kelnék“ sóhajtozta volna lapváltás közben, ha magával ragadta volna iskolás korában a verselés szárnyalása. De Zsémbes Zsuzsut (ahogy az arra vetődő lurkók csúfolták, ZsZs-t csak a papírbankók zizegése és az apró csörgő dala, és a mit mennyiért venni gondolata hozta lázba. Elég kevés örömét lelte ebben a zenében egész életében.
3. Özv. Szúnyoghné barátkozott volna vele, de röghöz kötött fantáziája nem terjedt a falu határain túl. Képtelenség arra gondolni, hogy utazgatna Zsémbes Zsuzsuval. Ácsorogna a roskatag kerítése mellett, mert be ugyan nem hívná ZsZs, és vég nélkül regélné, hogy melyik nap mit főzött, amiben csak turkálgatott a felnőtt fia, aztán ellökte maga elöl a tányért azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen „fos kelkáposzta főzeléket“ nem hajlandó megenni. Mégis mit képzel? Nem tud abból a kevéske kosztpénzből, amit havonta hazaad, minden áldott nap kacsapecsenyét elébe tenni. Mellesleg özv. Szúnyoghné szereti a kelkáposzta főzeléket, néha a maga ínye-kedvére is főzhet. De ki kíváncsi ezekre a tirádákra?
4. Annak ellenére, hogy a faluban senkivel sem elegyedett szóba, elég volt neki motorpöfögést hallani, máris bukdácsolt ó-lábain a gizgazos kert hepehupáin át a rozsdás kapuhoz. Mint megannyi felriasztott pókhálós pillangó, repkedtek boglyas hajának tincsei a feje tetején. Dübögött kőszíve. Táncoltak zabolátlan keblei flanelblúza rejtekében. Hátha délceg, erőtől duzzadó, sziporkázó öccse érkezett meg az Alpok zord hegyei közül. Kicsi Feri, akit kilencéves lánykaként a karjai közt ringatott, cumisüvegből etetett, textilpelenkába bugyolált. Aki katonatisztté, motorversenyzővé cseperedett, teniszezett és 1955-ben motorcsónakkal hasított végig a Duna hosszán. Önszorgalomból megtanult klarinétozni. Ahogy búgta fényes hangszerén a bús szólamokat, ugráltatta a magasba szökkenő futamokat, szem nem maradt szárazon. Igaz, mióta dobbantott a hazájából, egy bő évtizedig csak levélben küldött fotókon látta, de ha hírét adta érkeztének, Zszs felkutatta a környéket zsenge borsóért, mert annak grízgaluskás levesét lapátolta Ferikéje a legboldogabban. Csirkét rántott, krumplipürével, uborkasalátával tálalta, és repeső szívvel csodálta, hogyan sétálnak öccse gyomrába a pálcikájánál három kecses ujja közé fogott combocskák. Ez a látvány volt zsémbes lelkének gyöngyvirágzása, és amint kilépett Zsémbes Zsuzsu kapuján, abban a minutumban elkezdte várni, hogy gurgulázva gyöngyöző kacaját hallhassa.
5. Gyermekkorában kemény telek uralták a vidéket. Ripsz-ropsz befagyott a nyáron kacsákat ringató horgásztó. Szorgos férfiak learatták a partszéli nádat. A gyerekek és a fiatalok korcsolyát erősítettek a bakancsukra, és órák hosszat siklottak, kergetőztek. Zsuzsu addig pityergett, míg mama megszánta. Megvette egy kislány kinőtt szürke magas szárú cipőjét és egy kartondobozba zárt, tekerős korcsolyát csúsztatott Szenteste a karácsonyfa alá. Majd szétvetette roskatag kis házukat a boldogság. Alig jött álom Zsuzsu szemére az izgatottságtól. Egész éjjel forgolódott az ágyában a szalmazsákot zizegtetve, reggel elsőnek pattant ki belőle. Épphogy csak a csipáját mosta ki a szeme sarkából, bekapott az asztalnál állva néhány falatot, rázúdította a csésze tejeskávét, mama viaszosvászon bevásárlószatyrába dobta a korcsolyát és inalt a tóhoz. Mama horgolt neki egy málnarózsaszín füles sapkát, kis legyezőmintás koronával a feje tetején. Nem sikerült annyira pazarnak, mint Györgyié, mert kissé kibolyhosodott, bontott fonalból készült, de azért megfelelt a célnak. A tóhoz érve felkapaszkodott egy keskeny horgászpadra, feltekerte a korcsolyát, és elkezdett ki-kiforduló bokákkal bukdácsolni a tejfehér jégpáncél felé. Egy pillanatra megállt a szélén bátorságot gyűjteni, majd futva tett a jégen néhány lépést, csúszott egy nyúlfarknyit és hanyatt vágódott. Feltápászkodott és kezdte elölről. Egészen addig, míg megszánták a nagyobbak, közrefogták és mindkét kezét szorosan fogva siklottak körbe-körbe. Már kezdett éppen jó lenni, amikor lerepült a bal korcsolyája. Odabicegett a padhoz, Matyi jó erősen felkurblizta a cipője elvékonyodott, megpuhult talpára. Iszkiri vissza a jégre, de a fránya korcsolya egyre gyakrabban esett le, egyre szorosabbra fogatták fel a fiúk a cipőjére egész télen át, míg elgémberedett kis lábujja vörösre fagyott és az ujjpercet kötő porc levált róla. Ilyen apróságokkal nem törődtek vidéken, egész felnőttkorában is mindig sajgott a lábujja, ha zárt cipőbe bújt. Vett már egy számmal nagyobb félcipőt, ami leklaffog a sarkáról, vagy csizmát, amiben csónakázik a lába, de abban is fáj a lábujja.
6. Nem rítt ki szépségével az együtt viháncoló lányok csapatából, de akik elől lefölözték a tejszínt, kénytelenek voltak az alatta lévő hígabb rétegből választani. Ez mindig így volt, és lesz is, így a gyengécske eresztés is elkél. Zsuzsunak is csapta néhány legény a szelet, járt velük táncolni, folyópartra csókolózni, vízbe lábat lógatni, satöbbi, satöbbi, lánykérésre mégse került sor. Zsuzsu ágynak dőlt és hosszas kivizsgálást követően egyre zsémbesebbé válva elmarta maga mellől a körötte legyeskedőket. Nem érezte szükségét a magyarázkodásnak, hogy a fél falu az ő nyűgjein csámcsogjon. Keressenek maguknak másik mócsingot! Csak ő, a körorvos és az anyja tudta, hogy a betegsége ötven százalékban átörökíthető az utódaira. Épelméjű nő nem akarhat saját magához hasonló nyomoroncokat a világra hozni. Szerencsére a gyógyszeripar kikísérletezte és piacra dobta a fogamzásgátlót, megajándékozta Zsémbes Zsuzsut néhány boldog évvel, de amint megjelentek a szeme sarkában és a szája szögletében a szarkalábak, és közben felnőtt egy üdébb, elcsábítható generáció, alaposan megcsappant Zsuzsu népszerűsége. Ha néhány évtizeddel előbb születik, fásult édesanyja beimádkozza egy kolostorba, de mire Zsuzsu felcseperedett, feloszlatták az apácarendeket.
7. Mivel nem voltak gyermekei, évtizedekig hívták az óvodába és az iskolába Mikulásnak. Senki sem szólt kidülledt szemekkel: - Jé, mekkora szakálla nőtt reggel óta az anyunak! Elég nagy hordóhassal rendelkezett, dörmögni is tudott a bajsza alatt rosszallóan: Ej Pistike, Horváth Pistike, jól látom én itt a listámon, hogy nem eszed meg a spenótot, és a finomfőzelékből kiválogatod a zöldborsót, a sárgarépakarikákat mind otthagyod a habarással együtt. Ha ez tényleg fedi a valóságot, hogy fogsz majd fütyülni legénykorodban a szép lányok után? Amikor a fonott fotelben ülve pirongatta az elébe járuló apróságokat, minden alkalommal opálossá homályosodott barna őzszeme fénye. Talán mégis rosszul döntött, amikor nem engedte bekötni a fejét. Elképzelhető, hogy a gyereke olyan szerencsecsillag alatt születik, ami elűzi mellőle anyja betegségét.
8. Amint kiszabadult búskomor anyja hatósugarából, nagyot fordult vele a világ. Történt, hogy a Fémgombárugyár alkalmazásba vette betanított cérnagomb készítőként. Felköltözött falujából a fővárosba, egyenesen a leányszállás csivitelő, kacagó női közé fészkelte be magát. Vaságyakon háltak tízen egy szobában. A falon tisztességet sugalmazó fémfeszület, alatta összebújó, hálóruhában csicsergő asszonnyi lányok. Némelyikük ondolálva, másikuk csibészesen felnyírva. Fél éjszakákat sutyorogtak, vihogtak. Eleven leányparadicsom. Februárban a farsangi szezonban a gyár rongyosbált szervezett nekik. Hogy legyen ki felkérje a lányokat, meghívták a SZIM-es fiúkat. (Szerszám Ipari Művek). A lányok éjjel-nappal arról csipogtak, ki minek öltözik be? Mit vesz fel? Milyen lesz a frizurája? Mivel köti hajzuhatagát hátra? Zsuzsu hazaugrott a szülői házba. Kiborította a padlóra anyja rongyoszsákját, és egy régi, kifakult sávmintás nyári zsákruhájára felvarrta a tartalmát. Mindenféle színű és mintájú cafrang csüngött le róla, amikor betipegett fekete körömcipőjében a kultúrház táncparkettjére. - Mégis mire gondoltál? - futott felé a kissé trottyos öltönybe bújt üzemvezető kétségbeesve. - Rongyosbált hirdettek. Rongyokba öltöztem -vágott vissza Zsémbes Zsuzsu makrancosan, füle fölé tűzött, két varkocsba font hajkoszorúját táncoltatva. A szimes fiúk egy percig sem zavartatták magukat, hajnalig táncoltatták, majd meghívták az egész leánybrigádot a János-hegyre kirándulni. A kilátónál teli torokból óbégatták: János legyen fenn a János-hegyen! Estére odavárom. János nekem nehogy álmos legyen, mert én azt ki nem állom!
9. János megragadta a kezét, s mintha soha többé nem akarná elengedni, úgy szorítva vonszolta Zsuzsut maga után hegyre föl, völgybe le. Hiába volt két különböző színű szeme ( a jobb acélkék, a bal zöldesbarna), deresedő hullámos fekete haja, porcelán-fehér bőre, Zsuzsu nem engedett a csábításnak, amikor kiderült, hogy nős. Ez így nem mehet, hogy hozzám jár a fülembe duruzsolni, gondolta Zsuzsu, aztán hazamegy a felesége ágyába bebújni. Bármikor csinálhat neki egy gyereket, és onnantól az asszonyhoz lesz szorosabb a kötődése. „Szeretni kell, ennyi az egész“ hozta ajándékba bakelitlemezen. „Terólad engem lebeszélni nehéz“. Zsuzsu egy kicsit odasimult a férfi nyaka hajlatába, szívta magába János kesernyés Aftershave illatát, aztán eltolta magától a férfi mákos üstökét és sírással küszködve közölte, a becsület azt kívánja, ne járjon nős férfivel. Dédelgette kedveskedve Zsuzsut, viccelődött, érvelt, végül csatát vesztve elkullogott. A lány sokáig zokogott.
10. Negyvenedik születésnapján három kupica vodka hatására végignyargalt gerincében a vágy, hogy orosz rulettet játsszon a sorssal. Magára öltötte legcsinosabb ruháját, az apró virágmintás, kerek nyakkivágásút, kopogós cipőt húzott karikalábára, és halált megvető bátorsággal bevágtatott a kocsmába, megálmodott gyermekének apát fogni. Vodkát rendelt a pultnál és lehuppant egy üres asztal mellé, úgy, hogy szemmel tarthassa egész vadászterepét. Mint egy született díva, hátracsapta nyakába zúduló boglyas, barna hajtömegét, kecsesen rákönyökölt az asztalka szélére, és olyasformán, mint a kalózhajó árbócára erősített sellő, frivolan át-átmosolygott a szomszédos asztaloknál komoran iddogáló férfiakhoz. Négy karcos vodkával a begyében ezt bárki megteheti. Ahogy az italkimérésekben lenni szokott, hozzácsapódott egy borgőzös lovagjelölt, aki szerelmi bánata enyhítésére szívesen meglovagolta volna. Igen ám, csakhogy Zsémbes Zsuzsu a félhomályos utca macskakövein botorkálva kikotyogta: - Egyszer élünk, kockáztassunk! Hátha megfogan bennem egy kisbaba. Legfeljebb minden erőmmel a kicsit szolgálom, támogatom életem végéig, ha beteg - csukladozta a nyurga férfi karja felé csápolva, hogy belekapaszkodhasson. - Micsoda? Még hogy gyerek?! - hördült fel a szöghajú, újdonsült lovag. - Már csak az hiányozna! Itt egy gyerek, ott egy gyerek, amott egy gyerek! Mit képzelsz, mivel tömök én be ennyi éhező szájat?! sziszegte indulatosan, és egy bal kézre eső mellékutcába kanyarodva öles tengerészléptekkel elinalt.
11. A falu utolsó előtti házába nyári vakációra megérkezett Era néni unokája. Nagymama kerek műanyagasztalt és székeket vitt ki a kertbe. Egy cipős doboz Legót borított az asztal közepére: - Nesze, Ernőke! Játszódjál! A kamaszfiú fitymáló grimaszt vágott: - Nem vagyok dedós, - dörmögte kapanyél-vékony nagymama felé, és már kapaszkodott is fölfelé Zsuzsu roskatag kerítésének egyik oszlopán, hogy az illatos nyári körtéből néhányat elcsenjen. Amint ezt észlelte a szomszéd boszorka, a partvist megragadva beosont a fa alá, lesben várakozott, hogy a gyereket a fáról leverhesse. A sárgálló gyümölcs aromájára összegyűlt darazsak körbedöngték Zsémbes Zsuzsu ezüstös hajkoronáját. Madarak trilláztak, harkály kopácsolt az odvas diófa törzsén. Vadkacsapár hápogva repült a fejük fölött. A távolban érkező vonat dohogott, zakatolt. Nap heve perzselte tarkóját, de nem tágított, rezzenetlenül állt. Kisvártatva lábához dörgölőzött miákolva Murci macskája. A szomszédunoka lepislantott, elvigyorodott és leugrott a kerítésről. - Hát te mit művelsz ott?! - rivallt rá Era nagymama. - Csak nem körtét akartál csórni? Kérjél szépen Zsuzsu nénitől! Nem hiszem, hogy ne adna, roskadásig tele az a fa.
12. 35 év szolgálat után betanított munkásként vonult nyugdíjba. Csalódott a főnökeiben, mert nem díszvacsorán átadott kristály- vagy herendi vázával búcsúztatták, ahogy az irodai alkalmazottakat. A kis-főnök jó egészséget kívánva kezébe nyomta a sétálópapírját és egy selyempapírba göngyölt matyómintás terítőt. Becsapta a szatyrába és elindult könnyeivel küszködve a Munkaügyi Osztály irányába. Elnehezült lábai alig bírták el elterebélyesedett testét. A vádlijából kidülledt giliszta vastagságú visszerek (sebzett lelkével együttérzően) gumiharisnyában is sajogtak. Sebaj, vigasztalta magát, ettől a naptól kezdve kedvére nyújtózkodva lustálkodhat süppedős ágyában. Nem kell vekkercsörgésre hajnalban kipattannia, zsúfolt villamosokon rázkódnia. A régóta várva várt pünkösdi királyság nem tartott sokáig, mert mélabús anyja végleg ágynak dőlve azzal fenyegetőzött, hogy kitagadja a jussból, ha nem költözik haza őt ápolni. A család faluvégi vályogviskója nem ért egy fabatkát se, de jobb megoldás Zsémbes Zsuzsunak sem ötlött eszébe, mint felmondani pesti bérleményét és leköltözni a mamához. Szolgálni őt hónapokig, aztán postára adni öccsének a gyászhírt, hogy édesanyjukat szeptember 4.-én 14 órakor helyezik a falu temetőjében örök nyugalomba. A háládatlan Feri egy kukkok sem válaszolt, kocsiba pattant és másnap délelőtt bekiáltott a roskatag kerítés fölött a házba. Zsuzsuuuu!. Nővére azt hitte, hogy hallucinál, de meglátva sudár alakját és a kapu előtt leparkolt bordó luxusautót, már elhitte, hogy az itthon maradottak is számítanak. Míg a kocsival kiértek a temetőbe, olyan boldog érzés bizsergette végig csókra nyújtott arcától talpáig, hogy alig tudta lehervasztani az ábrázatáról a mosolyt, és elereszteni öccse sebváltót markoló kézfejét arra a kis időre, amíg a mamát a föld mélyébe süllyesztik. A temetőből a Becsali-csárdába vonultak fatányérost falni, mert Zsémbes Zsuzsu vendégre nem számítva csak egy köménymagos rántott levest kavart magának a piros kis fazekában. A frissen sültekre testes Egri bikavért zúdított be Zsuzsu, öccse csak limonádét szürcsölt. Kacarászva hosszan elbeszélgettek egymástól távol leélt életükről.
13. Könnybe lábadt ránckeretes szeme, amikor a zömök, ziháló postásfiú kikézbesítette a karácsonyi Erzsébet utalványokat. A fanyelű zöldséghámozó kiskéssel felvágta a borítékot és kihúzta belőle Tisztelt Nyugdíjas Honfitársam! című levelet. Hiába mérte fel józan ésszel, hogy formanyomtatványt tart a kezében, a szívélyes megszólítás a nevére címzett borítékban egyenesen neki szólt. Várható volt még a szájjal vagy lábbal festett képeslap: VIEL GLÜCK IM NEUEN JAHR, öccse családtagjainak neve e mondat alá biggyesztve, aztán slussz-passz. Fát nem állít évek óta. Kinek? Magának, Gubanc kutyának? A koszlott macskáknak törje derékba egy növendékfa életét? Ágakat tesz egy vázába és kicsap alá néhány szaloncukrot az asztalra az illúzió kedvéért.
14. Az utóbbi hónapokban annyira lefoglalták saját gondolatai, hogy az utcáról fügét mutató „pululu-pululu-Zsémbes Zsuzsu mérges pulyka, pululu“ csúfolódó, nap égette suhancokról sem vett tudomást. Lábai körül sündörgő macskáival morgolódva totyogott a konyhából a verandára, majd vissza az olvadt zsírszagú konyhába. Hová tettem azt a három gerezd fokhagymát, amit az előbb pucoltam meg? Nem láttad, Murci?, bökte meg koszlott kandúrja oldalát a papucsa orrával. Lassan teljesen meghülyülök! Hetekig kerestem a villanyszámla csekket, hogy befizessem, se csekk, se a befizetést igazoló csekkszelvény nem került elő. De hónap végén erre is fény derül, ha befizettem, hallgatnak, ha nem, felszólítanak a hátralék kiegyenlítésére. Hol a pénzt nem tudom, hová tettem, hol a képeslapot, amit Öcsinek akartam küldeni, Folyton matatok, kutatok. Nem lesz ennek jó vége, Murci!. Múltkor is, hogy elfelejtettelek kitenni, leszaggattad a konyhafüggönyt és belekakáltál a kupac közepébe. Erről mondjuk nem te tehetsz, csak neked mondom, mert te lábatlankodsz állandóan a közelemben. Persze a fokhagyma is előkerül, mire kicsírázik és összetöpörödik. Na tessék, már a fokhagymafejet se találom, amiről a három girizdet lecsippentettem! Ha ez így megy tovább, lassan elveszítem a fejemet is. Most értettem meg, Murci, hogy hogy alakult ki ez a mondás. Mert a legvégén tényleg már csak a feje marad meg az embernek, amit elveszíthet.
15. Négyezer forintot hagyott úgy a közértben, hogy semmi főznivalót nem vásárolt. Igaz, a Karácsonyt Szilveszterig egy kolbásszal átlőtt sült egybe-karajjal akarja áthidalni. Krumplit és sóskát főz hozzá, de arra nem gondolt, hogy Szentestéig két nap van még hátra. Egyáltalán nem jött zavarba. Kikotorta a kredenc és a hűtő tartalmát. Talált egy teljes kiőrlésű kenyércsücsköt, egy szem krumplit, egy darabka póréhagymát, egy kolbászvéget és egy fél zöldpaprikát. Apró vékony kockákra felvágta a krumplit héjastul, elkezdte olajban sütögetni. Felkockázta a kenyeret, karikázta a kolbászt, a póréhagymát és a paprikát. Percek alatt megpuhult a krumpli, rászórta a többi felszecskázott alapanyagot. Amikor minden átsült, ráütött két tojást. Az egyetlen lepénnyé összesült gezemicét megfordította, hogy ne maradjon nyers felület. Végül őrölt pirospaprikával és sóval megszórta. Ketchuppal és savanyú pepperoni paprikával fogyasztotta. Cseppet sem csodálkozott, hogy Gubanc kutya majd megőrült egy-két falatért. Akinek így fájnak a lábai, igaz-e Gubanc, nem tud órák hosszat állni az asztalnál és a tűzhely mellett töltött káposztát és kocsonyát főzni. Egy ilyen gyors-ételben is egy csomó minden benne van. Vakk, vakk, nyugtázta Gubanc. Eresztek rá egy citromos teát és jóéccakát! Ha váratlan vendég jönne, csipegethetne Zsémbes Zsuzsu zsúrfalatokat.
16. A lámpagyújtás szakította fel keble mélyéből a szitkok özönét. Elfogytak a ház körüli tennivalók, bekapcsolta a tévét, egyetlen gombnyomással szabadon engedte háborgó lelke addig sem nyugvó oroszlánjait. Nemcsak a meghívott politikusokba kötött bele, Kálmán Olgával is napi gyakorisággal összeakasztotta a bajuszát. Ezek nem normálisak!, kiáltással kapcsolt át egy másik adóra, hogy beszólhasson Balázsnak, Vadon Janinak, Majkának, Tillának, Ördögh Nórának... Mindenkinek, aki él és beszél a képernyőn. Ha ezek normálisak, megeszem a kalapomat! Azért becsődíteni egy rakat sztárt a kölykeivel együtt, hogy kiderüljön, a szülők büdit pukiznak, ha egyedül maradnak, túrják az orrukat, piszkálják a fogukat, számítógép-játékoznak, csokit falnak. Addig-addig nyelvelt a közszereplőkkel, míg eljutott a távirányító segítségével a Neshenel Geografic-ig vagy valamelyik sportadóig. Onnantól már csak ámuldoznia kellett, hogy micsoda állatok milyen trükkökkel szereznek élelmet a Földön, és mekkora távokat képesek ugrani síléccel a lábukon a versenyzők. Jé, hűha, azt a nemjóját! kiáltások hagyták el fakó lila ajkát.
17. - Ha nem iparkodsz - zörömbölt még mindig a csend horpaszában anyja hangja -, utcaseprő lesz belőled! Aztán még utcaseprő sem lett, bet. alk.-ként élte végig egész pályafutását. Frászt pályafutás, inkább a vesszőfutás kifejezés illik a gyártósor melletti kapkodásra. Élete során fémgombok milliói sorjáztak szeme előtt, amiken ezt-azt kellett folyamatosan matatni. Kajánul villogtak évtizedeken át szemébe azok a fránya gombok. Hol sima aranyló, vagy ezüstös, aztán rücskös, kétlyukú vagy négy lyukú. Esténként pedig a pimasz muslincák cikáztak vaksi szemei előtt. Arra a néhány szemetesvödörbe vetett szőlőfürtágra és lerágott almacsutkára költöztek be ősszel, és egész télen hiába hajtotta kifelé egy konyharuhával a mákszemnyi rovarokat, az ajtónyílásban a fagyos léghuzattól mindig megtorpantak, visszacurikkoltak a konyha félhomályába. Naná, hogy rátelepedtek a villanyvezetékekre, a kredenc oldalainak élére, és odapötyögtették szemmel alig látható végterméküket. Már a muslincák otthon, nem is a gombok a gyárban.
18. Csak hozzá kellett volna mennie ahhoz a Morcos Misihez, aki gyermekáldás nélkül is vállalta volna vele a sorsközösséget. Lenne kivel zsémbeljen kedvére. Így, ha összeakasztja a bajszát a macskával, az keservesen miákolva beoldalog a szobába, lekucorodik a kályha közvetlen közelébe. Ha rádörren a kutyára, az sértetten visszamorran, majd behúzott farokkal kisunnyog a verandára. Ha Misibe belekötne, akármilyen szűkszavú is, időnként visszamotyogna valami durvaságot, amibe beleakaszkodva lehetne folytatni a replikázást. A saját visszhangjával még Zsémbes Zsuzsu sem képes feleselni. Abba meg már belegondolni sem mer, hogy az utolsó óráján ki fogja a kezét fogva bátorítani a fényes kapu felé vezető úton? Halálbiztos, hogy senki. Mondjuk, ha papot tud hívatni, akinek van elég türelme. Na, nem erre a mostani gyomorfekélyes Béla atyára. gondol, hanem egy lelkesebb őt követőre.Pontosan emiatt nem veszi le a szobaajtó fölül a zománcozott Házi Áldást és az ágy fölül a feszületet, melyek anyja által maradtak rá. Sátoros ünnepekkor bedugja az orrát a templomba, a hitelesség kedvéért, hogy ő tulajdonképpen istenhívő, még ha zsémbes is a természete. Az egyik nem zárja ki a másikat. Jár neki is méltó búcsú a nagy utazás előtt.
19. A szomszédoktól átszűrődő mondatfoszlányokból ítélve se sok jót vesztett azzal, hogy nem születtek gyerekei. Ha néhanapján betoppan akár a lánya, akár a fia, parázsvita kap lángra körülöttük. A fia számonkér rajta dolgokat, amihez annál fogva, hogy évtizedek óta külön élnek, nincs sok köze. Kioktatja és alaposan legorombítja, hogy miket intézett vagy tett rosszul. Mért nem mentél oda?!. Mondtad meg kerek-perec? S ha erre nem vagy képes, szóltál volna nekem, hogy tegyem őket helyre! Egyáltalán, miért nem tudok én erről?!, csattan fel dühödten. Mert nem élsz itt, válaszol Böbe. Igen?! Minden héten beszélünk telefonon, ha jól emlékszem!, dörren rá az anyjára. Először is nem beszélünk minden héten, másodszor meg ki tudja azt számontartani, hogy kivel miről beszéltem, és miről nem? Tán vezessek naplót?, csattan fel Böbe. A lánya kevesebbet akadékoskodik, de abban sincs köszönet, ahogy csúfondárosan be-beszól. Mert? Na persze! Elárulnád, mire jó ez? Akkor legszívesebben átkiabálna a kerítésen Zsuzsu: Arra, hogy te tudjál mibe belekötni! Nem, dehogy kiált, csak a bajsza alatt mormogva bekullog a rogyadozó vályogházába. Egyébként az ura sem különb, gondolja, mint a két kölyke, az is csak reklamálni, fitymálgatni tud, de hogy a fenekét felemelné a műbőr foteléból és valamit odébb tenne, arra nem képes. Kivéve, ha battyog a kocsmába azokat a zavaros lőréket magába tölteni. Csoda, hogy fel nem robban a bendőjében fortyogó gázoktól. Bár Böbe kislányunokája csuda egy figura. A minap kivitte a kertbe a táskarádiót és cirkuszost játszott. Kutyabalettet adott elő tülltütüben. Mancsnak behúzott pitiző kezekkel táncolt le s föl, körbe-körbe pipiskedve.
20. Néha felsejlik hasüregében az éhségre emlékeztető érzés. Nem annyira intenzív sajgás, mint hajdanában, amitől felkiáltott: Ha nem eszem rögtön valami tartalmasat, kilyukad a gyomrom!, hanem csupán halványan átsuhan rajta a gondolat: Néha ennie is kell az embernek, ha életben akar maradni. És már kacsázott is ó-lábain félretaposott papucsában a hűtő irányába. Kissé meghajolva megragadta a kallantyúját és feltépte az ajtaját. Enyhe dohszag ütötte meg az orrát. Évek óta nem takarítja, azt várva, hogy beadja a kulcsot a vén kaszni. Lomha, dagadt, legalább egy centis fekete pók mászott az egyik zöldségesfiók előtt. Hibernált pók, makogta a hűtőszekrény belsejébe. Hogy kerültél ide?!, kiáltotta a lábait nehézkesen emelgető póknak. A retek zöldjével kerülhetett be, világosodott meg Zsuzsuban a felismerés. Ez is az a nedves zugokat kedvelő pók, állapította meg. Elég sok lakott belőlük a házban, amikor beköltözött. Lapátra söpörte azokat és kilódította a kertbe. Ezt egy papírfecnivel kotorta ki a hűtőből. Azonnal bemászott a készülék alá. Na szegény, gondolta Zsémbes Zsuzsu, kerek egy hétig fagyoskodhatott odabent. Kiemelte a margarint, a szalámit és a retket. Sosem irtózott a pókoktól, de a hűtőbe beköltözött példánnyal való találkozás után alig csúszott le néhány falat a torkán.
21. Egyetlen hajszálon múlt, hogy nem ment hozzá Morcos Misihez. Mármár beletörődött, ez van, ezt kell szeretni, amikor a sótlan-szótlan férfi bevonszolta olvasztárként kiszipolyozott testét egy borongós este Zsuzsu konyhájába. Kitett az asztalra egy kopott szakácskönyvet és leült a nyikorgós fonott székre. Ha most elkezdi, vibrált át az ideg Zsémbes Zsuzsun, hogy milyen faksznis ételeket varázsoljak ide neki az asztalra, úgy kipenderítem, hogy a lába sem éri a földet! Nehézkesen lapozgatott Misi a girbegurba bütykös ujjaival, és Zsuzsu legnagyobb döbbenetére nem olvasni, hanem egy nagyalakú kockás füzetbe jegyzetelni kezdett. Mit skribálsz?, csámpázott mögé a nő és a férfi válla fölött belelesett a füzetbe. A csigák húsát apróra vágjuk és vajon megpároljuk. Kevés sót, borsot, zsemlemorzsát és 6 tojást keverünk hozzá, és megtöltjük a csigaházakat. Amilyen lusta, gondolta Zsuzsu, úgysem gyűjt össze egy vacsorára való mennyiséget. Néhány hét múlva ragyogó ábrázattal beállított bőrig ázva, émelyítő ázott kutyaszagot árasztva homlokába tapadt sötétbarna hajából. Egy szatyor egymáson csúszkorászó éti csigát borított a konyhaasztalra. Jesszusom!, sikoltotta Zsuzsu hátrahőkölve. Itt akarsz csigavágóhidat berendezni az én konyhámban?! Azt írja a recept, hogy 6 személyre 90 db csiga kell, makogta elvörösödve Misi. Gondoltam, meghívhatjuk a szomszédokat, ha már ennyit pancsolunk vele, vagy viszek kóstolót a húgaimnak... Menten elhányom magam! Eszeden vagy ilyenkor?!, sziszegte hátratántorodva. Két tenyerét szája elé kapva öklendezett, mintha elindult volna benne fölfelé a délutáni tejeskávé. Morcos Misi jobbjával visszaseperte a csigákat a szatyorba és mint aki csatát vesztett, behúzott nyakkal, szó nélkül elkullogott. A lehető leghalkabban húzta be maga mögött a konyhaajtót, nehogy tűzokádó sárkánya lángnyelve tarkón csördítse.
22. Zsémbes öccse, Feri két tenyerében egy mocorgó, fekete gombolyagot tartva jön. Vett magának egy kutyát, hencegi és elkezdi felolvasni a törzskönyvi adatait. Egyenesen a tenyésztőtől vettem. A teljes neve Fekete Achát KabalaBob. Az apját Cyrano Black Orpheusnak, az anyját Fekete Achát Bóbitának hívják. A nagyapja Michandy Quizmaster, a nagyanyja Cyrano Black Pride volt. Ezek se őrülnek már meg! kiáltással kikapja a kezéből az okmányt. Tegezhetlek? kérdi a kicsi kutyához fordulva, és folytatja a felolvasást. A másik nagyapja Attila-Laki Vismark. Fonetikusan bukdácsol nyelve az idegen kifejezések közt. Nagyanya: Lábasházi Anette. Ez a legjobb!, kurjantja az öccse és hajlongó hahotázásba kezd, hogy majdnem kirepül kezei öbléből a riadt állatka. Zsémbes is megenyhül, kuncogva folytatja a felsorolást. Dédszülők: Michandy Jolda The Joker, Michandy Yours Truly, Black Merksmann od Idadoun, Examina a d Spielzeugschachtel, Aspen Anthony, Attila-laki Jolda, Toronyházi Abigél, Jázminligeti Alida. Zsuzsu már csuklik, az öccse krahácsol a szakadatlan nevetéstől. És mit tud egy ilyen kacifántosan soknevű kutya?, érdeklődik kipréselődött könnyeit tulipános zsebkendőjével itatgatva. Egyelőre még ugatni se, nyeherészi Feri. De mi megtanítjuk mindenre. Versenyeztetni fogjuk. Ver-se-nyez-tet-ni?, nyekegi Zsuzsu. De ez nem agár, hogy nyúl után fusson, hanem uszkár, ha jól látom.
23. Legalább egy csipetnyi humorérzéket cseppentett volna Morcos Misi fejébe a Jóisten, de erről teljesen megfeledkezett. A sarokba húzódva csendesen iddogálni, erre futotta sekélyes fantáziájából, és amikor a vérében elérte az alkohol az optimális szintet, felbődült, mint egy vadszamár „Ó Zsuzsanna, ó Zsuzsanna, ez az élet jaj de szép! Ó Zsuzsanna, ó Zsuzsanna, ez az élet jaj de ronda!“ Meg volt róla győződve, hogy ez a produktum vicces. „Minden fába’ van szú, minden fába’ van szú, csak a gyufába’ nincsen szú.“ Kuncorászott a gyér bajsza alatt. Egy újszülöttnek először még hagyján, na de Zsémbes Zsuzsunál (akinek egyébként van tükre), évtizedekig ezzel az elcsépelt faviccel nem arathat sikert. Nem, mintha Zsémbesnek nagy humorérzéke lett volna, ő sem tudott nap mint nap elszórakoztatni senkit, de arra igényt tartott, hogy őt a társasága megnevettesse. Mert a nő kicsinosítja magát, egy borsónyi krémpúdert szétken az arcán, rúzs az ajkára, hajlakk a fejére, Magnolia kölni a füle tövébe, trapézszoknya, körömcipő, retikül és irány a randi helyszíne, de hogy a férfi csak tusoljon, borotválkozzon és kapatosan hümmögjön a presszó sarkában, ennél sokkal többet várna el tőle Zsuzsu. Jó, jó, hogy nem Jancsi bohóc és cintányér a tenyere, de valamennyi értelem és érzelem kisülhetne néha belőle. Valljuk be őszintén, ha Zsuzsu felönt a garatra és felpattan a koszlott vesszőparipájára: „Párduc, oroszlán, gorilla, makákóóó...“ az sem csillagos egekig emelő élmény.
24. Először akkor vált nevetségessé Morcos Misi, amikor a Dagályba bemasírozva magára húzta a kék vászonfecskéjét, leült a gyér fűbe a törölközőjére és körbenézett, mivel ütik el az idejüket az ott tespedő emberek. Ettek, ittak, beszélgettek, a szerelmespárok fűszállal csiklandozták napozásba merevült társukat és néhányan véres komoly ábrázattal keresztrejtvényt fejtettek. Ebben felismerte Misi az időpazarlás leghasznosabb fajtáját, szó nélkül felállt, kikotorta a szatyrából patkópénztárcáját, öntudatos arccal, határozott léptekkel lábalt az újságos bódéhoz és vett egy Fülest. A címlapról a bubifrizurás, babaarcú Katona Klári mosolygott rá mályvaszínű, csupa csipke fodros indiai ruhában. Körötte borostyánháttérbe virágfüzérek és egy babarózsa-fejekből kirakott szívkoszorú van romantikusan elrendezve. Hosszan elnézegette a fotót, aztán észrevette, hogy Zsémbes Zsuzsu rosszallóan őt bámulja és fellapozta az újságot. Rámeredt összeráncolt homlokkal az első bekockázott lapra és mintha szuronyt szegezz-t! kiáltott volna Lónagy őrmester a seregben, határozott mozdulattal megbökte a golyóstolla hegyével. Zola regénye volt a kérdés, göcsörtös betűkkel beírta a kockákba NÁNA. Feldolgozandó: KÉSZÍTI. Játék: GYEREK. Japán kikötőváros, ipari központ: OSKAKA. Pihenésképpen átnézte Alekszandr Naszibov Viperafészek című regényéből készített képregényt és folytatta a fejtést. Férfinév: JOSKA. Alávaló: az első kockába egy SZ-et nyomorított. Na ebből mi fog kisülni?, leste kaján mosollyal Zsuzsu. A másikba elkezdett egy O-t kerekíteni, amikor rájött orrtővakarás közben, hogy ez így nem fog stimmelni, ezért átrajzolta Z-vé, kitöltötte a többi kockát és el sem olvasta, hogy tulajdonképpen ezt a választ adta: SzOLGAS. Az indulat kérdéshez beírta BÉKÉS, a kerek számhoz: KETÖ. A kettős betű szerinte BB, a kutyát vezet: JÁRAT. S mint aki jól végezte dolgát, elégedetten becsukta a Fülest és elment fókákat meghazudtoló prüszköléssel úszni.
25. Lecsutakolta a négy méter hosszú, két méter magas csempesort és azzal szemközt húzódó, olajfestékkel bekent konyhafalat, a szoba és a konyhaajtót. Mindössze két napot vett igénybe a szobaablakkal együtt. Na, Mirci, szólt oda a mellette heverésző macskájának, miközben belecsapta a vizesvödörbe a dörzsi szivacsot. Minden ragyog. Jöhet a nyuszi! Harmadnap reggel kitette a jobb lábát az ágyból, éles fájdalom hasított a bokájába. Szeme láttára néhány másodperc alatt diónyi dudor türemkedett a bokája belső fele mellé. Alig tudott talpra állni és kibicegni. Délutánra cipónyira dagadt a lábfeje, a bokája és a fél lábszára. Belilult, zsibogott, tüzelt, mint a sparheltből kikapart parázs. Visszafogottan nyöszörögve elbicegett a körzeti orvosig. Egészen jól megvolt eddig enélkül is, most meg mászkálhat bedagadt, sajgó lábbal rendelőből rendelőbe. Zsuzsu még elápolta az anyját a sírja bejáratáig, de ki fog róla elesett állapotában gondoskodni? Lehet trombózis, zakatolta a szíve mellkasa rejtekében, porcleválás, azok közt a pici vékony csontok közül bármelyik eltörhet. Ha megműtik vagy begipszelik, magatehetetlenné válik. De az elhanyagolt trombózis elüszkösödéshez, amputációhoz is vezethet. A doktornő föltessékelte a vizsgálóágyra, mindkét lábát szemrevételezve megállapította, vérömleny. Idős korban az embernek elég egy rossz lépés, gödör nem is kell hozzá, csak kicsit félrelép, és elpattan egy ér a lábában. Az időskori félrelépésen kicsit nevetgéltek az asszistenssel hármasban. Tessék kenegetni és borogatni! Ez itt a bökkenő, dörmögte este Mircinek, hogy 68 évesen az ember ugyanúgy érzi magát, mint 58 évesen, csak megfordul az arány az SZTK-ban és a szabadlábon eltöltött idő közt, és dupla annyit költ karbantartásra.
26. Egy verőfényes tavaszi reggelen „nyitnikék, nyitnikék“ cinegeszóra virradva arra a gondolatra ébredt Zsuzsu, hogy ráférne a házra egy alapos porszívózás. Nem elég söprögetni és a követ felnyalintani, a fotelok és a szőnyegek mennyi port nyelhettek el az elmúlt hónapokban. Na hiszen, ha beszélni tudnának, a tüsszögéstől és a krákogástól nem bírnának megszólalni. Keserves nyöszörgések közepette kiemelte a konyhaszekrényből a porszívót, akkor bevillant emlékezetébe, hogy a porzsák már legutóbb is dugig volt. Ha már eszébe jutott, gondolta kicseréli. Felnyúlt a felső polcra, a vasalni való abroszok mellett, a villanykörték alatt lapulnak a gyárilag kiszerelt tasakjukban. Félretolta az izzókat, nem talált alattuk semmit, pedig bizton tudta, hogy maradt még egy-kettő. Ha elfogy, kikerül az üres zacskó a konyhaasztalra emlékeztetőnek, hogy venni kell újakat, mégpedig a porszívó típusához megfelelőt. Sebaj, csapta hátra a szeme elé kunkorodó rakoncátlan hajtincset, veszek egy új csomagot, de a tasak feliratai nélkül ez sem fog könnyen menni. Először is megvárja, míg lelohad a bokájáról a duzzanat, mindjárt könnyebb lesz vonatra szállni és beutazni a városba, mert iparcikkes kellékbolttal a falu nem rendelkezik. Vonatozni kell minden kis vicik-vacakért. Míg a porszívó a fenekéből a forró porszagot fújtatta Zsuzsu arcába, megállapította, hogy pontosan úgy leépült agyilag, mint néhány éve eltemetett anyja. Egyre gyakrabban nem találja a használati tárgyait, s míg kutat utánuk, olyan kacatok akadnak a kezébe, amikről már rég megfeledkezett. Az imént is egy Mikulászacskóra a szekrény polcán, amit valami puha dolog töltött ki. Belenyúlt és mintha egy hörcsögöt markolt volna meg, kihúzta a masnival összekötözött lánykori copfját. Na hiszen, ha feldobom a pacskert és Feri erre rátalál, kitöri a frász, nevetett hajlongva Zsémbes Zsuzska. Az álmából felvert Mirci macska felkelt és ásítozva nyújtózkodott. Télen is úgy járt, kiballagott a vonatmegállóba, várta, hogy bekússzon mellé a lassuló szerelvény megállni és azt nem tudta, hova indult és miért? Csak állt, bambán meredt maga elé. Ha jön a vonat, felszáll, de hol szálljon le? Zavartan kotorászott a kézitáskájában, talál-e emlékeztetőül betett dobozt vagy cédulát, míg beleakadtak az ujjai a beutalóba. Jaj, EKG-ra indultam, mondta magának félhangosan.
27. Húsvét hétfőre virradva a boszorkánnyá töpörödött Zsuzska értesült a hírről, hogy haldoklik a nemzet Don Juan színésze. A racionális életnek szánt utolsó fricskaként összes valamikori szerelmét időrendi sorrendben az ágya melletti fehér hokedlira meghívta. Ezt a heccet szánta utolsó fellépésnek. Napokig tízpercenként adták egymás kezébe a könnyeiket zsebkendővel itatgató, sminkjüket mégis elmázoló, szipogó hölgyek. Látszatra semmi baja nem volt, mosolygó ábrázattal fogadta látogatóit. A párnán feje köré terült fehér hullámos, frissen mosott üstöke. Szolidra nyíratta pofaszakállát. Mindkét keze a paplanra, tenyérrel fölfelé elhelyezve, szinte felkínálva az érkezőknek, hogy beletehesse a tenyerét, belehajthassa könnyáztatta arcát. Zsuzsu, a színész életének legkisebb epizódszereplője is meghívást kapott az élve-búcsúztatásra. Ő maga és a többi részvevő sem tudta elképzelni, hogyan keveredett a boglyas hajú, kacsázva járó banya a díszes kompániába? Ment, hogyne ment volna? Szinte repült a színész ágya mellé, aki egyáltalán nem tűnt olyan elesettnek, mint aki az utolsókat rúgja. Míg odaért a nagylelkű, nagytestű színészóriáshoz, útközben a villamoson, a trolin, az utcakövet kopogtatva legelegánsabbnak hitt trottőrcipőjében, számtalanszor végigpörgette magában azt a ruhatárban lejátszódott jelenetet, ami Zsuzsu szívét oly sokáig megdobogtatta. Még fiatalon az előcsarnokban a tükrös oszlop előtt állva gyömöszölte temérdek haját a turkálóban fillérekért vásárolt fekete plüsskalap alá. A színész széttárt karokkal, nagy pátosszal, öblös kút mélyéről felszabadult hangon szólította meg azokat a személyeket, akikkel együtt kívánta elkölteni szerény vacsoráját. Aztán, nézzétek! Női Napóleon!, pördült Zsuzsuval szemközt, medvekarjaival átnyalábolta, arcát arcához szorította, úgy zengte közvetlenül a fülébe. Visszük őt is! Akkor Zsuzsu, aki évek óta titkon bolondult a színészért, az ölelés viszonzása közben megbódulva, a többieknek takarásban titkon belecsókolt a színész ránchurkás nyaka hajlatába. Ő pedig a fülébe súgta zengve: Érzem, te nagyon tudnál szeretni, de én nemrég házasodtam, nem férsz bele az életterembe, és eleresztette.
Együtt vacsoráztak a színpompás kompániával, Zsuzsu szemben ült a híres művészettörténész-nővel, aki Párizsban eltöltött tanoncéveiről anekdotázott. Nagyokat hahotáztak. Zsuzsu juhtúróval töltött rántott gombafejeket rendelt, mert olyat még nem is hallott, nemhogy evett volna, mellesleg azt az előételt még ki is tudta fizetni. Hogy mi történt a színész ágyánál, arról senki sem tudott, de a kint várakozó hölgyek összesúgtak a háta mögött, amikor Zsémbes Zsuzsu a boldogságtól szinte repkedve végigbillegett bő szoknyájában a kórház végtelen hosszúságú folyosóján. Erre a rózsás hangulatúra varázsolódott állapotra pattant fel a szemhéja.
28. Az utóbbi években megcsúsznak az évszakok. Decemberben rövid ujjú pólóban napoznak, vadvirágokat szedve sétálnak ábrándozva a folyóparton. A tavasz első napjára esik a tél legzordabb napja. Éjjel -24 C fokkal, nappal szikrázó napsütésben is csak -8 fokra emelkedik a hőmérőben a higany szála. A tizenharmadik életéve végén, mint egy robot, olyan nehézkesen cammogott Bundás kutyája. A rádióban mondták, hogy az öregemberek szervezetét megviselik a kemény fagyok, ne tartózkodjanak sokat a szabadban. Bundásnak sem akaródzott a kertben járőrözni. Épphogy csak kitipegett a hóban a konyhaajtó elé pisilni és fordult is vissza. Nem kérte ü-ü-ü-űzve a reggelijét, Zsuzsu mégis kiporciózta neki a lucskos tyúkfalatokat a fémtálkájába. Komótosan eszegette, nem falánkan habzsolt, ahogy szokott. Megfordult és elindult a konyha hosszán, a szobaajtóig se ért, fölborult, a hátán fetrengve némán rúgkapált a lábaival a mennyezet felé, olyan mozdulatokkal, mintha tésztát dagasztana. Mire Zsuzsu odaugrott, elterülve feküdt mozdulatlanul a padlón. Az öregasszony megragadta, gyengéden megrázta. Bundás, Bundás, szólongatta. Kezdett lefelé fittyedni a szája, a nyelve, mint egy vonatablakon kilengetett zsebkendő, kiliffent fekete szája oldalán. Olyan jó társam voltál, simogatta a fejét gyengéden Zsuzsu. Békességben, barátságban éltünk együtt, mióta hozzám szegődtél. Sok örömöm telt benned, mondta sírósra vékonyult hangon. Nem kéne még elmenned! A kutya mozdulatlanul feküdt, szomorúan nézte a gazdáját, közben a szeme kezdte elveszteni a fényét. Zsuzsu a tévében látott összes újraélesztési technikát kipróbálta rajta, szívmasszázst, ütemes szívpumpálást, szájból szájba lélegeztetést, négykézláb állva. Szabad röhögni, hiszen egy kis gubancos kutyáról van szó. Érezte is Zsuzsu a jelenet komikumát, de nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy kiskutyáját visszaterelgesse az életbe. Utoljára hátsó lábainál megragadva, fejjel lefelé lógatva megrázta, hátha félrenyelt egy falatot, s az a torkából kibukva elkezd újra lélegezni. Kitapogatta a mellkasán a szívverését, de csak saját szíve kalapálásának a visszhangját hallotta kicsi testében ketyegni.
29. Vidéki magányába Pest emlékképei szoktak bevillanni. Az utolsó ott töltött télen a Margit-hídon siklott villamossal. A budai oldalon a templomtornyok réz- ólom- cserépsapkás tornyai ködbe burkolózva csak sejlettek. A vízben viszont olyan élesen tükröződtek, ahogy a verőfényes napsütésben szoktak. Mintha a nap a templomtornyokkal együtt bebújt volna a víztükör alá. A márciusi hózáport fagy, olvadás és újra fagyás követte. A házuk előtt parkoló kocsi hűtőrácsáról két jégagyar nyújtózott a járdaszegély irányába. Akár a jégpáncélra agyarcsáklyázással felkapaszkodó rozmár. Ilyen és ehhez hasonló képek vésődtek be az emlékezetébe, időnként életre keltek a honvágy rapszodikus varázsütésére. Pillanatokra elhomályosodott körötte a valós kép és mint a délibáb lebegett előtte a régmúlt szellemképe. Régi szép idők!, sóhajtotta enyhén horgas orra alatt. A pesti élet árnyoldala ritkán kísértette. a gombgyári évek a futószalag mellett, ahol estére majd leszakadt a lába az egész napos ácsorgástól, a karja a kapkodástól. A csoportvezető Mariska zsarnokoskodására, aki azzal, hogy párttitkár szeretője volt, tartotta sakkban a lányokat. Fenyegető célzásokat tett rá, ha ez az elvtárs fülébe jut, lesz akkor kapsz! Olyan fegyelmit lőcsöl rád, hogy belepistulsz!, sziszegte hézagos fogai közt.
30. Rózsás kedvében ébredt. „Szívemben bomba van...“ énekelte karcos hangon miután kitápászkodott az ágyból. Álmában feltülekedett a szerelmet lobbantó, nyitott platójú villamosszerelvények egyikére a fiatalok közé. Cseppet sem restellte éltes korát, csupán attól tartott, hogy az eszeveszett száguldásban kizuhan a még korláttal sem felszerelt vagonból. De szerencsésen, ép bőrrel visszaérkezve boldogan szökellt a rakpart felé az alkonyatban. „Szívemben bomba van“..., harsogta egészen jó ritmusban és hangnemben. Útközben talált egy ekrü színű csipke napernyőt, felnyitotta és maga elé tartva, a rakpart peremére fellépve, megpillantva egy fiatal vékony srácot, ösztönösen tangózni kezdtek, úgy, hogy nem karolta át a fiú, csak egymással szemben jobbra s majd balra lépegettek teljes összhangban. „Szívemben bomba van, és hogyha átkarolom magát“... Nem volt ciki az ötven év korkülönbség sem, az összképhez egyedül a vörös rózsaszál hiányzott a szájukból, amit ha összetalálkoznak, átügyeskedik a táncpartner ajkai közé. ‘Szaladjon hát, amerre lát!“, dalolták cinkosan egymásra kacagva.
31. Több zavaró tényező gátolta Zsuzsut Morcos Misihez való férjhez menésben. Étkezés végeztével akkurátus alapossággal kitisztította szájüregének zegzugait. Nagyra tátotta a száját és kipiszkálta fogvájóval a fogai közé tapadt ételmaradékot. Kikotort minden cafatot, egyenként szemrevételezte a fogvájó végére tapadt foszlányokat, aztán vagy bekapta, vagy felkente a szalvétára. Következő menetben mutatóujja bögyével kikaparta a szeme sarkából a csipát és azt a váladékot is a szalvétára kente. Utána az orrnyergéről és a halántéka környékéről csippentett le pórusából kidudorodó mitesszereket, de lehet, hogy hajhagymákat vagy szőrtüszőket, esetleg mindháromféle göböcskéket. Mutatóujja és hüvelykujja összedörzsölésével sodorta rá a szalvétára. Zsuzsu azt sem tudta, merre nézzen, hogy minél kevesebbet lásson ezekből a mozzanatokból. Mentségére szolgáljon Misinek, hogy az orrlyukát és a füljáratát nem takarította ki. Azzal próbálta Zsuzsu elodázni Morcos fejnagytakarítási rituáléját, hogy időnként eltüntette a fogvájótartót, vagy elfelejtett szalvétát tenni a tányérok mellé. Misi kérte a fogpiszkálót, vagy nem, ha kérte és nem hasalt szalvéta az asztal lapján, akkor kicsapta a papír zsebkendőjét a tányérja mellé, és abba törölgette a kipiszkált húscafatkákat, és az imént felsorolt egyebeket. Zsuzsunak közben forgott a gyomra, de nem kezdett bele az illemoktatásba. Meg volt róla győződve, hogy a férfi azt sem tudja mit művel, vagy azzal nincs tisztában, hogy mennyire gusztustalan.
32. Egy kora tavaszi késő estén ül Zsuzsu magába roskadva, görbedten a kutya által rojtosra kapart fotelben. Bontott fonalakból, harsány zöldből és citromsárgából pulóvert kötöget. Magának. Kinek másnak? A tévében dokumentumfilmet sugároznak az iraki háború borzalmairól. Levágott fejű embertetemeket akasztanak fel a lábuknál fogva sorba, a lakosság megfélemlítése céljából. Nehogy bárki is nekibátorodjon valamiféle ellenállást tanúsítani. Katonák öregeket és gyerekeket koncolnak fel, vérbe fagyott halottak hevernek az utcákon, abban a nyakatekert pózban, ahogy utolérte őket a végzet. Egy hadvezér fenyegető szózatot ereszt dörgedelmesen szélnek, egyenest bele a kamerába szemrebbenés nélkül. A háttérben hajtóvadászat folyik, akit utolérnek, lelövik. Az öregasszony nemigen érti, hogy kik kik ellen fogtak fegyvert, csak azt, hogy a megszállott városokban lefoglalják a pékséget, az olajtartalékot és mindent, ami nélkül nem lehet élni. Időnként a tévé felől ütemes csipogó hang hallatszik. Mit ad Isten, elhunyt anyja drapp műanyagvekkerének csörög az ébresztőóra funkciója. A negyedik jelzés után feltápászkodik Zsuzsu és körbefülel a tévé környékén, mert az hihetetlen, hogy harcok közben ütemesen jelezne valami. Senki nem tette be a lábát hetek óta a házba. Szellemekben pedig nem hisz. Nem kísértheti halott anyja késő este vekkercsörgéssel. Hogy átjött volna a falon, átkapcsolni ébresztő funkcióba itt hagyott óráját, kizárólag azért, hogy Zsuzsut riogassa. Nem hihető. Idegen sem jöhetett be a zárt ajtón. Valami nekiütődhetett a funkciót átállító pöcöknek, mondjuk kiemelt egy könyvet az óra mögül. De hogy került az ébresztés idejének a mutatója éppen háromnegyed tízre és miért nem jelzett délelőtt háromnegyed tízkor is? Hiába próbálta felfrissíteni az emlékezetét, az esti ébresztésre nem talált magyarázatot.
33. Harmatgyengének érezte magát. Ledőlt ruhástul délután. Magára borította nagymamája zöld bordó-rózsás ágytakaróját. Bekuckózva sem szenderült álomba. Először jobb bordái alatt lapuló mája zsibbadt, aztán a szíve kezdett kalimpálni, mintha a nagyharang kötelét húzná két markos kéz a templomtoronyban.. Mire elcsitult visszhangzó kongása, a jobb fülében üvegcimbalom csilingelt szökellő futamokat. Csing-csang-csing-csing, pattogott a gombvégű ütő füljáratában a dobhártyájáig, s onnan vissza, kiülve a karimájára, Zsuzsu boglyas ezüsthaja alá. Kora este betoppant Feri öccse az új kamasz kutyájával. Zsuzsu macskái egy szempillantás alatt áthuppantak a szomszéd kertbe. Onnan egy egér pucolt át irháját menekítve. A kutya barna, szimatolgató orrával szemben torpant meg. Ez már több volt a soknál az egérnek, szembefordult a felélénkült kutyával és mintha bokszolni akarna, odakapott a pofájához. A kutya sem volt rest, a jobb mellső mancsával behúzott neki egyet. Az egér kábultan az oldalára dőlt, kisvártatva feltápászkodott és elbicegett. Tiszta burleszk!, hahotázott Feri. Zsémbes döcögő nevetésbe kezdett.
34. Délután leereszkedett a nyikorgó fotelbe. A tévét még nem kapcsolta be, túl hosszúra nyúlna vele az este. Viszont szeme megakadt a lemezjátszóra tett csíkos porcelántálon, amiben az öccsétől kapott jerikói rózsa porosodott. A lemezjátszó grafitszínű tetejére vastagon ülepedett rá a por. Feltápászkodott, hogy kimegy a porrongyért és hirtelen olyan nosztalgikus hangulatba esett, hogy feltette a The Animals 1975-ös lemezét. Egykedvűen rágcsálta a kiszáradt pizzatésztát, a Boom Boom számhoz érve felpattant és eszeveszett szólótáncba kezdett. Igen, ő is volt fiatal, járt táncolni, szerette a rock-and-roll-t. Csak valahogy más irányba terelte az élet. Harapott a szikkadt tésztából, ropta a nagyszobában körbe-körbe. Táncolt vele az egész világ: a csillár, a székek, a szekrények, az asztal. You all right!, kiáltotta a hörgő énekessel. Baby! All right! Come on! Come on! Oh-ho-ho! Yes! Egy hirtelen pördülésnél lecsúszott a torkán a megrágatlan pizzafalat. Megakadt félúton. Míg fuldoklott, összerogyott. A köhögés ritmusára a tüdejébe igyekvő léghuzat le- fölszivattyúzta a karcos szélű tésztadarabot. Oh! Oh! Oh! Oh! Yes!, kurjantotta a lemezről a férfi. A B oldal végéhez érve önműködően felemelkedett a lemezjátszó gyémánttűben végződő karja és felkönyökölt a kicsi fekete tartóbakra. Zsuzsuval együtt mozdulatlanságba dermedt. A napsugarak rézsútos sávokban világították meg és melengették a szobát, mintha áthúzták volna a múltat és a jelent. Csigalassúsággal húzódtak nyugatra. Vége