Egy kiállítás képeihez

Egy kiállítás képeihez Schmidt Gabriella

alkotásai

Kemény János

verseivel

Ezeket a képeket Vince nagymamája festette és egy könyvtárban kiállította.

Arra járt egy költő és verseket írt hozzájuk.

VINCE MACKÓJA Itt vagyok én, nézzetek meg engem, nemzeti színekkel balfülemben; kendőm, lábam, harisnyám meg tarka, - remélem, hogy Vince így akarta.

A MAJOMPÓK Hol a háló odafenn fonálból van fonva, kupoláig visz a szál, vagy csak a plafonra?

Spirális úton végig felvisz egész az égig.

A majompók felmászik, lentről mindjárt nem látszik.

A MUTATVÁNYOS A cirkuszi oroszlán nevet apró borostán.

Nőtt neki hatalmas szakálla.

Szárnyait viszont csak találta.

Imígy töpreng: Ki jön ide bátran megnézni, hogy tollas-e a hátam?

KATICÁCSKA Katicácska, illeszd össze szárnyadat, éles füvek, vigyázz, el ne vágjanak!

Biztonságos hely kellene teneked, gyönge szirmok, pihe puha levelek.

FÓKA MÓKA Kezdődik a fóka móka, táncoltat a fóka orra összedugós játékot.

Amit megtart le nem pottyan, egyensúlyban marad nyomban, és vastapsig áll még ott.

A LEGODAADÓBBAK Távolba tekint a lány.

Veszélyt sejt onnan talán?

Bármilyen vész fenyeget, elhárítja e sereg: LEGOdaadóbb csapat, mely tétlenül nem marad, kiáll egy játszótársért, hűséges jó pajtásért.

ÁLMOK TENGERE Csöpp tavacska mentén elábrándozom: tengeren hajózom, messzi távokon.

Behunyt szemmel, mikor látom, icipici vitorlásom, ringok benne én, álmom tengerén.

MACKÓ, BÉKA, KISEGÉR Mackó, béka, kisegér hívó szóra idetér.

Nagy vagyok már, nem gyerek, mégis éppúgy kellenek, mint amikor kicsi voltam, s vélük összebarátkoztam.

Felednünk egymást szamárság, éljen az örök barátság.

KAPITÁNY Kapitány, Kapitány, Minek mennél paripán?

Vízen vidám, hetyke és kalandos a tengerész; bejárja az egész földet, úgy, hogy lába nem ér földet.

Tengerész, tengerész, integess, ha messze mész.

KACSÁK KÖZT Igazi- és gumikacsák, strandolhatunk éppen; felnéztem, hogy felhőtlenül süt-e a nap szépen.

Tiszta az ég, pancsoljunk, hullámokat pacskoljunk.

LABDA A vízparton szél támadt, elviszi a labdámat! Nem kell fognod fejedet, közel van még a labda; nyújtsd ki érte kezedet, ne csak bámulj a habba.

KARNEVÁL Egész éjjel áll a bál, jó hosszú a karnevál.

Hamarost a kakas szól; Kismackó, te nem alszol?...

Nem vagy te Zorróból, látják az orrodról, egykettőre felismernek, ágyacskádba be is tesznek.

CSALÓDOTTSÁG Oh, micsoda szörnyűség!

Nem hiszek a szememnek.

Bálkirálynőt választanak, s engem nem is neveznek?

ÉGI HINTÓ Égi hintón érkezik a nyulacska, Előkelőbb, mint egy földi uracska.

Hintójának hőlégballon a neve, aki bátor, mehet egy kört ma vele.

RAJTRA VÁRVA Kocka mellett kocka, állnak rajtuk bábuk, elindulnak tüstént, pedig nincsen lábuk.

Léptesd o˝ket, sakk bajnok, lássuk már a nagy rajtot.

VINCE FÁJA Betűt vetettek Vincéék.

A földből kinőtt egyszer csak s mily nagy! - Vince fája.

Az őszi sok levél szintén betűkből széllel kavartan hullik most alája.

A fán öklömnyi kedves házikóban piciny madár dalolgat jóllakottan.

KOCKAHÁZ Aki kockát százat kap, a kockákból házat rak.

Széles kapu oly míves, a kisablak oly díszes!

Nagymester az építő, lakhelyünket szépítő.

CSODALEGELŐ Igen tápláló, ép e fű, a birka óriás, csudás mezőn gyöngyéletű, irigyli bárki más.

A traktornál is, ej, nagyobb; ha majd az is legel, szintén megnő, biztos vagyok; alkalmas rá e hely.

VINCE ROBOTJA Vince robotja önmagában lendül. néptelen utcán programozva perdül. Egyedül járjak gépi népi táncot?!

Bújjatok elő, lusta lányok, srácok.

VINCE FINCSIJE Íme a doboz, s abban valami fincsi...

Oda van írva: Tulajdonosa Vinci.

Kaméleon úr, menj a dobozról végre.

Ne itt torkoskodj, messzebb olvadj a térbe.

PETTYES ÉS CSÍKOS Pettyes a hintaló, csíkos a zebra.

Gondol e két „patás“ vajon a zabra?

Aszfalton nem lelnek abrakra, zabra, elvarázsolták azt: Abraka dabra.

De finomságokat miért is várnának? Egyik sem igazi, eleven állat.

Fából a hintaló.

A zebra festve.

Majd csak a mesében kelnek életre.

VINCE AUTÓJA Azt hinnéd, hogy Vince autója olyan öreg: kihullik rugója, Bezzeg figyelmesen bámuld, megláthatod, hogyan száguld, versenyezni még szeret, szárnyal, mint a képzelet.

A kötet képei

Schmidt Gabriella képzőművész

a Lőrinci Nagykönyvtárban (Bp. XVIII. ker.. Thököly út 5.)

2015. szeptember-október hónapban rendezett kiállításának anyagát tartalmazzák.

Versek és fotóreprodukciók:

Kemény János fotós-költő A könyv Keczely Gabriella, Kemény János, Varga László munkája