Vetés és Aratás 2018/1. szám

2018/1

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 56. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva! ...legyetek készen...”

(Lukács 12,35.40)

Szeretnék Uram, én szeretnék többet tenni Érted, Uram, én szeretnék jobban hinni Benned.

Uram, én szeretnék többet járni Veled, Uram, szeretnélek jobban szeretni Téged.

Uram, én szeretnék többet tenni Érted, ne csak látszat legyen követésem.

Feláldozni tudjam, ha kell, az életem. Érted, csakis Érted éljek egészen.

Uram, én szeretnék jobban hinni Benned, ha nem is látom mindég tündöklő Napod, higgyek és reméljek, hogy a felhőkőn túl ott ragyog.

Uram, én szeretnék többet járni Veled, ha göröngyös is az út és sziklákkal tele, biztos oltalom lesz kezem a kezedbe'.

Uram, szeretnélek jobban szeretni Téged, mert Te előbb áldoztad értem az életed.

A Golgota üdvösségem bölcsője lett, legyen áldott érte Szent Neved!

Antal Ferenc

A tartalomból tartalomból Isten kegyelme a misszióban.......................... 4 Ismered az ellenségeidet?............................... 6 Rossz hír – jó hír................................................ 7 Akik Istent szeretik............................................ 8 Bizonyságtétel.................................................. 10 Munkatársaid.................................................... 11 Trofimosz Milétoszban.................................. 12 Igaz történet egy gólyáról............................ 13 Jézus Krisztus mindörökké......................... 14 Gyermekoldalak............................................... 18 Fecsegés............................................................. 20 Fájdalmas szavak............................................. 21 Történetek a Spurgeon család életéből �� 22 Kincs a palackban........................................... 24 A keresztnél...................................................... 25 Gyakran feltett kérdések.............................. 26 Szemfüles oldala (Ifjúsági oldal)................ 28 A szeretet ára.................................................... 30 Könyvajánló...................................................... 31

Vetés és Aratás

2018/1 (56. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2

Vetés és Aratás

Kedves Kedves Olvasó!

Olvasó!

Ezen a télen korán kinyíltak a hóvirágok. Ez váratlanul érhetett bennünket, de mint mindig, most is csodálattal szemléltük az élet diadalát. Azt, ahogy kibújtak a kicsi, zöld hajtások a földből, és ahogy fordultak a napfény felé.

Az új életnek a hívő emberben is láthatóvá kell válnia, és Urunk örömére szellemben növekednünk kell. „…mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Pt 2,2-3). Milyen csodálatos életprogram áll hívő életünk előtt, amely megvalósításra vár!

Tehát növekednünk és erősödnünk kell, de hogyan? „…Őbenne,… hit által, amint tanultátok…” (Kol 2,7) Az Ige azt mondja, hogy nézzünk a liliomokra (Lk 12,27). És azt is mondja, hogy a növekedést is felülről kapjuk: „…az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja” (1Kor 3,7). És miben kell növekednünk? Isten Igéje válaszol erre a kérdésünkre is: „…a kegyelemben és a mi Urunk,… Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Pt 3,18). De ne feledjük, hogy az Ő Gyülekezete testvéri közösségben növekedik, és „épül szeretetben” (Ef 4,16). Már a zsoltáríró bemutatta, hogy hol kaphatjuk az áldást: „Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő … az Úr házában…” (Zsolt 92,13-16) És mi történt, amikor a tanítványok növekedtek ezekben a szellemi ajándékokban? „Az Úr Igéje pedig növekedett és terjedt” (Csel 12,24). „… és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben” (Csel 6,7).

Ha alázattal tudjuk elfogadni szellemi-lelki növekedésünk munkaterületét, egyéni és közösségi hatását és eredményét, ez igen jó. De egy pillanatra se vegyük le a tekintetünket Őróla, mert: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30)!

2018. évi 1. szám

Nőttön

nő

Lázad sorsa ellen mindenütt a nép. Ő nem lázadozva adta életét, s míg keresztre menve szenvedett sokat, tudta: nem hiába lesz az áldozat.

Azért halt meg értem Ő, a Legnagyobb, hogy én ne maradjak annak, ki vagyok.

Győzelemre vágyjam, mert van győzelem bűnökön, halálon, kísértéseken.

Bár az életemben állandó a harc, de ragyogva néz rám az a Krisztus-arc.

Nőttön nő a fénye lelkemben, pedig fáradok már, s lassan, beesteledik.

Füle Lajos

Mindenre Minden nappal fogy az erő, De naponta velem van Ő, S belőlem bár mi sem telne, Mindenre van erő Benne!

Füle Lajos

3

Isten kegyelme a misszióban „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, …akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” (Róm 1,18) „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11) Hogyan menekülhet meg az ember Isten haragjától? Ma is éppúgy, mint 2000 évvel ezelőtt: csak Isten beszéde és hit által! És csak Isten üdvözítő kegyelme által!

Azt hiszem, Isten haragjáról alig beszélnek a gyülekezetekben, és alig hallható olyan prédikáció, mely arra a kérdésre válaszol, hogy ki ment meg minket Isten haragjától.

Megtörténhet, hogy hitünk elnyomott igazsága jelentéktelenné válik, istentiszteleteink unalmasak, és bizonyságtételünk a világban erőtlenné válik?

Előfordulhat, hogy ezek miatt már nem is tudjuk, kicsoda Jézus Krisztus valójában, mikor róla énekelünk vagy beszélünk? Hogy alig van már jelentősége a hétköznapokban a vele való kapcsolatnak, és kevés energiát fordítunk rá? Aki mellőzi, semmibe veszi az Isten haragjáról szóló igazságot és az Ő ítéletét, és aki újra és újra nem állítja a gyülekezet és a személyes élete középpontjába Jézus Krisztust, a megfeszítettet, az könnyen olyan szintre emeli az embert, amely csak Jézus Krisztust illetné meg. Jézus Gyülekezete nem emberekért jött létre, hanem Isten dicsőségéért. Talán elveszítettük már azt az arculatot, amely az első keresztyének generációját jellemezte? Vajon észrevesszük-e még a változásokat, amelyeket Isten beszédének hatása eredményez?

Nincs csodálatosabb dolog ezen a földön, mint Isten kegyelme! Ez a kegyelem a misszió munkájában rettenetes feszültséget okoz. Miért jutnak olyan kevesen hitre Jézus Krisztusban, akik Isten beszédét hallják?

Az első misszionárius, Pál, aki a Római Birodalomban arra törekedett, hogy a pogányokat

4

nagy területen elérje, testközelből tapasztalta ezt a feszültséget. Ő maga zsidó volt, és népéért égett szenvedélyes vággyal, akik Isten szövetségének ígéretét hordozták. A zsinagógákban mindenütt találkozott zsidókkal, és szenvedett attól, amit tapasztalt: általános istenhitük volt ugyan, de nem ismerték fel Jézus Krisztust mint Messiást, és nem fogadták el Őt. Amikor levelet ír a Rómában élő keresztyéneknek (Róm 9-11), a zsidókról ír és Isten kegyelmének titkáról. „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem” (Róm 11,5-6).

Mindaz, amit emberek tesznek, cselekedetek.

Mindaz, amit Isten tesz, kegyelem. Mit jelenthetnek ezek a gondolatok a Róma 11-ből a mi hitünkre vonatkozóan és a misszió munkájában?

Hogy a kegyelem, kegyelem maradjon…

1. Nyűgözzön le bennünket a kegyelem!

Talán azért becsüljük túl önmagunkat és más embereket, mert mi személy szerint elfelejtettük, mit jelent Isten kegyelme. Isten kegyelméből vagyunk megmentve! Semmi szeretnivaló nem volt bennünk! Halottak voltunk bűneinkben! Vakok voltunk, hogy megértsük az örömhírt! Miért hihettem én az Úr Jézusban, míg mások képtelenek rá? Jézus miért az én szememet nyitotta fel, míg másoké csukva maradt, pedig ők is ugyanazt az üzenetet hallották? Nem tudom. Vajon mit mondunk majd, amikor első alkalommal meg fogunk állni Jézus előtt, és először látjuk Őt? Mit gondolunk majd, miért vagyunk mi ott? Talán engedelmesebbek vagy barátságosabbak voltunk másoknál? Mi talán több jót tettünk? Többet imádkoztunk, vagy többet olvastuk a Szentírást? Nem, nem, nem! Semmi, ami mibennünk van, nem mentett meg minket! Azt hiszem, abban a pillanatban csak sírni fogunk az örömtől, és remegő hangon mondjuk: „Köszönöm, Jézus! Köszönöm kegyelmedet!”

2. Az alázat útján kell járnunk!

Mi senkit nem tehetünk keresztyénné. Mi egyedül tulajdonképpen semmit nem tehetünk, hogy

Vetés és Aratás

valaki felismerje Jézus Krisztust mint a szabadítót.

Csaphatunk nagy lármát, meghamisíthatjuk az üzenetet, vagy kínálhatjuk piaci módon hangos szóval. Használhatunk különféle emberi módszereket, az embereket rábeszélhetjük, manipulálhatjuk, döntést is kikényszeríthetünk. Felállíthatunk statisztikákat, saját álmaink is elkápráztathatnak.

Azonban egyetlen misszionárius, evangélista, pásztor, egyetlen keresztyén sem tud a másiknak örök életet adni, vagy a felebarátja életét újjá formálni.

Aki felismeri ezt, az felhagy a gyülekezetben és a misszióban is azzal, hogy az érdeklődők tetszését keresse, vagy bármi olyat elvárjon emberektől, amit egyedül Jézus adhat nekik.

3. Imádkozzunk reménységgel az emberekért!

Mivel a kegyelem az kegyelem, és mi magunk már megmenekültünk, képesek vagyunk másokért szívből imádkozni. Isten kegyelme minden halottat életre tud kelteni! „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért… Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,1.3-4).

Semmi sem mutatja ki jobban az Isten kegyelme iránti megbecsülésünket, mint az ima. Hiszen amikor kérünk, Istentől várjuk a megoldást, nem emberektől. Az imádság semmivel sem helyettesíthető. A mi Istenünknél nincs „kemény falat”.

Minden ember csak kartávolságnyira van az Ő kegyelmétől.

4. Minden embernek fenntartás nélkül adjuk tovább az örömhírt!

Mi, keresztyének az embereket más szemmel nézzük ebben a világban: Isten szemével! Ahogyan Jézus a maga korában látta az embereket: „… megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül” (Mt 9,36). Nem a lehetőségekre nézünk, hanem bátran továbbadjuk az örömhírt minden embernek, mert Isten beteljesíti ígéreteit. Ha Isten a Baál imádásakor 7 000 embert megmentett (Róm 11,4), akkor arra is képes, hogy 70 000 vagy akár 700 000 embert is megmentsen, akik most pénzt, vagy más isteneket, vagy akár önmagukat imádják.

5. Csodáljuk az isteni kiválasztást, és ezért imádjuk Őt!

Jézus világszerte jelen levő gyülekezete által Isten azt mutatja a világnak, hogy az Ő kiválasz-

2018. évi 1. szám

tása más mérték alapján történik, mint ahogy az a világban szokásos. Isten kegyelme mindig imádatra indít bennünket! „Azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat …, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat …, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék Isten színe előtt. … hogy amint meg van írva: »Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék«” (1Kor 1,27-31).

6. Senkinek ne mondjuk: „Soha ne mondd, hogy Isten téged nem választott ki!”

Igen, Isten kegyelme feszültséget kelt bennünk, ha Isten szuverén munkáját, illetve az emberek döntési szabadságát egymás mellé állítjuk. Sajnos voltak, és vannak is olyan gyülekezetek, akik ezt a feszültséget feloldották. De ezt az Isten adta feszültséget el kell hordoznunk, és meg kell tanulnunk vele együtt élni. Isten kegyelme egyrészről megóv bennünket a belenyugvástól, másrészt pedig a tétlenségtől.

7. Isten teljes beszédét adjuk tovább!

Egy olyan korban, amikor a Biblia tekintélyét a templomokban, a szabadegyházakban megkérdőjelezik, amikor már nem tekintik életfontosságúnak a naponkénti bibliaolvasást a hit szempontjából, mi Isten teljes üzenetét hirdetjük minden embernek, ami által Isten kegyelmét felfedezhetik. A misszió munkájában arra nincs jogunk, hogy Isten beszédét megrövidítsük, és úgy adjuk tovább az embereknek.

missziós munka lehetetlen akkor, AAmissziós munka lehetetlen ak- ha mi Isten nem hagyjuk kor, ha mikegyelmét Isten kegyelmét nemmeg kegyelemnek. hagyjuk meg kegyelemnek. Örülünk, hogy a 2018-as évben is Jézus Krisztustól függünk, mely évben a Biblia iránti korlátlan bizalommal és a mi Urunk megbízatásához való hűséggel Isten kegyelmének csodáját élhetjük át, látva, hogy a föld minden táján betölti az emberek szívét a Jézusért érzett öröm, és ezért Istent dicsérik.

Friedemann Wunderlich (Gottes Wort den Völkern, 2018. jan.–febr.)

5

Ismered az ellenségeidet?

Sámuel jó barátom. Mind a ketten Közel-Keletről származunk. Sámuel intelligens, őszinte és nagyon erős. Egyszer ezt mondta nekem: – Te mindig olyan kedves vagy az emberekhez. Valószínűleg nincsenek ellenségeid.

Ezt válaszoltam: – Nem, Sámuel, tévedsz. Sok ellenségem van, és nagyon hatalmasak.

Sámuel teljesen elképedt: – Ezt nem gondoltam volna. Mondd, kik ezek, és hol laknak! Figyelni fogom őket. Nekem nem számít, milyen erősek!

– Köszönöm, kedves barátom – feleltem –, de nem tudsz megvédeni ezektől az ellenségektől, mert bennem élnek. A nevük: büszkeség, önzés, gonosz gondolatok, bosszúvágy, és van még több is. Ezek az ember legádázabb ellenségei, mert benne laknak, és rábírják, hogy vétkezzen Isten ellen. Minden Isten ellen elkövetett bűn súlyosabb, mint bármilyen betegség vagy katasztrófa.

Sámuel elhallgatott, lehajtotta a fejét, és csendesen ezt mondta: – Szégyellem magam, és bevallom, hogy én még rosszabb dolgokat is elkövettem.

Aztán szomorúan így imádkozott: – Ó, Istenem, bűnös ember vagyok, könyörülj meg rajtam, és bocsáss meg! Én szintén meghajtottam a fejemet, és kértem Istent, hogy mutassa meg Sámuelnek az üdvösség útját.

Azután láttam, hogy a barátom sír.

– Sámuel, éppen most ismerted be Istennek, hogy bűnös vagy, és kérted, hogy bocsásson meg. Tudod, hogy mit válaszol erre Isten?

Azt mondta, hogy nem biztos benne.

Erre felolvastam neki Isten Igéjéből ezt a verset: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9).

– Csodálatos! – kiáltott fel. – De miért az van itt, hogy hű és igaz, és nem az, hogy irgalmas és jóságos?

– Éles eszed van – feleltem. – Ez nagyon jó kérdés. Isten természetesen nagyon irgalmas és jó, megbocsát nekünk, de hűséges és igaz is. Igaz, mert Krisztus önként meghalt értünk.

6

Készségesen elhordozta a büntetést mindenki helyett, aki hisz benne, és mindenkit elfogad a hite alapján. „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8).

– És Isten hű is – folytattam –, mert megbocsát, hiszen megígérte, hogy senki sem fog elveszni, aki Krisztusban hisz, hanem örök életet kap. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24).

Sámuelt nagyon lelkesítette, hogy megismerhette Isten Igéjéből ezeket az ígéreteket.

Bátorítottam, hogy olvassa rendszeresen a Bibliát. Ő megígérte, hogy olvasni fogja, én pedig idéztem még neki az alábbi igeverseket: „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

(Komm und sieh, 1/2016)

Egy elrejtett ember Elrejtve a házban (Zsid 11,23) Elrejtve a Nílus vizén (2Móz 2,3) Elrejtve a pusztában (2Móz 3,1) Elrejtve a hegyen (2Móz 32,1) Elrejtve a kősziklában (2Móz 33,22) Elrejtve a sírban (5Móz 34,6) „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”

(Zsolt 91,1-2)

Vetés és Aratás

Rossz hír – jó hír „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.” (Máté 5,11) Az Úr Jézus jó és rossz híreket hirdetett ki a tanítványainak. Napjainkban is két értékrend kereszttüzében élünk.

A rossz hír Jézus követői előre láthatták, hogy rágalmazni, becsmérelni és üldözni fogják őket, mert azonosulnak Krisztussal. Az egyháztörténet kétezer éve igazolta ezeknek a szavaknak a hitelességét.

Nyugaton felnőtt keresztyénként nem tapasztaltam meg az üldözés testi gyötrelmeit, mint ahogy azt a Krisztusban élő hívők az evangéliummal szembenálló helyeken átélték, és napjainkban is átélik. De bizonyos mértékig ennek lelki valóságát korán felismertem az életemben.

Gyülekezetünk egy alkalommal otthont adott egy evangelizációs szolgálatnak ezzel a címmel: „Valamennyi barát összegyűjtése az evangélium meghallgatásához, a Jézussal való találkozáshoz.” Miután csatlakozni akartam az eseményhez, vettem a bátorságot, és megkértem az egyik iskolatársamat, hogy jöjjön el, mert abban reménykedtem, hogy még azon az estén átadja életét az Úr Jézusnak. Emlékszem, mennyire csalódtam, amikor láttam, hogy üres tekintettel ül az igeszolgálat alatt.

Másnap elmentem mellette, amikor népszerű atléták egy csoportjával az utcán csellengett.

Amint integettem neki, visszaköszönt ugyan, de könyökével meglökdöste a fiúkat, és hallottam, amikor azt mondta: „Joe tegnap este elvitt a gyülekezetébe, azt remélte, hogy üdvösséget kapok.

Azt hiszem, úgy gondolja, hogy a pokolba jutok!”

Az eseményt valamennyien mókás dolognak vélték, miközben én lehajtott fejjel léptem be az osztályterembe. Ez volt az első esetem, amikor az Úr Jézusért szomorúság ért. És ezt tapasztalhatják azok az üzletemberek is, akik társasági utazásokon csendesen síkra szállnak Jézus Krisztusért, mert nem csatlakoznak

2018. évi 1. szám

esténként „az úriemberek klubjának” szórakozásaihoz. És bizony kellemetlen, ha nem tekintik őket a csapat részének.

Vagy azok az iskolások, akiket kinevetnek az osztályban, mert merik felvállalni a teremtéselmélet támogatását, a Biblia hitelességét, a hitüket Istenben és Jézus Krisztusban. És sokan láttuk már egy-egy ismerősünk összevont szemöldökét, amikor megemlítettük nekik, hogy az Úr Jézus az egyetlen út Istenhez.

Tehát két lehetőség közül választhatunk: vagy összeomlunk a fenyegetéstől, vagy kitartó harcosként, örömmel kiállunk az Úr Jézus mellett. Ő példa előttünk, mert átélte a csúfolódók kereszttüzét, amikor hamisan vádolt, kivetett bűnözőként ment a keresztre. És itt a jó hír!

Jézus Krisztus azt ígéri, hogy áldást nyerünk, ha Őérte üldöznek bennünket. Azt mondja, hogy nagy jutalmat nyerünk a mennyben. Áldott? Megjutalmazott? Senki nem érzi, hogy áldott vagy megjutalmazott, amikor háttérbe szorul, kinevetik, vagy ami sokkal rosszabb, ha halálra gyötrik. Kivéve, ha tudja, hogy ez csak átmeneti szenvedés. Az Úr olyan jutalmat kínál nekünk, amely biztosítja számunkra már földi életünkben a boldogságot és az örökkévaló élet bizonyosságát.

Amikor szorult helyzetben vagyunk, vagy kísértésbe esünk, jusson eszünkbe, hogy eljön az a nap, amikor Jézus nevére minden térd meghajlik: „mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,10-11). Így, ha legközelebb érezzük a hadviselés szorítását, fel a fejjel! Vár ránk az értékes jutalom a mennyben! „..ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14).

Joe Stowell nyomán

7

Akik Istent szeretik...

nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5,13).

Kétségtelen, hogy tudásunk töredékes. Mégis tudhatjuk a Szentírás segítségével azt, amit Isten akarata szerint tudnunk kell. De szükséges, hogy amit tudunk, azt higgyük is, máskülönben tudásunk haszontalan. Valóban hisszük és tudjuk, hogy minden dolog a javunkat szolgálja?

I. Minden?

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róma 8,28) Olyan csodálatos bibliai vers van előttünk, mondanivalója olyan nagy jelentőségű, hogy nem egyszer zavarba hozza azokat a hívő embereket, akiket csapások érnek, vagy más próbatételekbe kerülnek. Tényleg a javunkat szolgálják mindezek a nyomorúságok?

Bevezetés Pál apostol ezt mondja: „…tudjuk...”

Vannak dolgok, amelyeket nem tudunk, és vannak olyanok, amelyeket tudunk, sőt olyanok is, amelyeket jobb, ha nem tudunk. Vannak aztán olyan dolgok is, amelyekkel kapcsolatban egyáltalán nem szabad tudatlanságban lennünk.

Amikor Jákób álmában a mennyei létrát látta (1Móz 28,16), felébredésekor ezt mondta: „Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!”

Az apostolok sok olyan dolgot említenek meg, amelyeket olvasóik láthatóan nem tudtak. „Nem tudjátok, hogy…?” (Róm 6,16; 1Kor 3,16; 5,6; 6,3.15.19; Jak 4,4) Súlyos dolog, ha ezeket és sok egyéb dolgot nem tudunk, hiszen olyan igazságokról van szó, amelyek szükségesek üdvösségünkhöz, szentségünkhöz, a harchoz, amelyet harcolunk, a győzelemhez, szívünk békességéhez stb.

Isten nem akarja, hogy tudatlanok legyünk (1Tesz 4,13). Jób is (19,25-26), Pál is (2Tim 1,12) elmondta: „Tudom...”, és János ezt még alaposabban megmagyarázza: „Ezt azért írtam

1.

2.

8

Igen, minden! De ez azért mégis csak túlzás, vagy nem? a) Gondoljunk Józsefre! Féltékeny testvérei eladták Egyiptomba, ott megrágalmazták, és börtönbe vetették. És pontosan ez az a szenvedés, amely által nemcsak testvéreinek, hanem Egyiptom egész országának a megmentője lesz (anyagi vonatkozásban). b) Pál apostol ezt írja a börtönben: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja” (Fil 1,12). Fogsága lehetővé tette, hogy az egész római pretóriumban – a nyilvános igazságszolgáltatás helyén – bizonyságot tegyen, ahová máskülönben soha nem juthatott volna el. Ezen kívül azok a testvérek, akik értesültek erről, annál bátrabban hirdették az evangéliumot. c) A jeruzsálemi keresztyénüldözés következtében az ottani gyülekezet szétszóródott. Ez a szétszóratás azonban azt szolgálta, hogy más helyeken és más országokban is elterjedjen az evangélium. d) Minden fenyítés, amely először szomorúságot vált ki belőlünk, és semmiképpen sem örömet, később a békesség és az igazság jó gyümölcseit munkálja azoknál, akik ezt gyakorolják (Zsid 12,11). Így egyes hitpróbák is állhatatosságot kívánnak. Az állhatatosság pedig tökéletessé teszi bennünk Isten munkáját (Jak 1,4). Bármi is ér bennünket, csalódások és csapások, bármilyen konfliktusokba és munkahelyi nehézségekbe jutunk, ha megbetegszünk, gyászolunk stb., mindezeknek a próbatételeknek egy az értelme, haszna és értéke: valóban a javunkat szolgálják, ha bizalommal elfogadjuk őket. „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem… Jó nekem, hogy nyomorúság ért” (Zsolt 119,67.71).

Vetés és Aratás

II. Az alapvető feltétel

désünk. Állandóan haladunk előre, a szenvedés rövid ideje megerősít és megszilárdít bennünket (1Pt 5,10). Pál szerint ez felkészíti a szenteket a szolgálat végzésére, hogy „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől Őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,12-15). Azonban ennek a célnak az eléréséhez kiadós táplálékra van szükségünk, és nem szabad tejjel beérnünk, amely a hitben kiskorúaknak való (Zsid 5,12-13; 1Kor 3,1-3). Ha elhanyagoljuk Isten Igéjének olvasását, nem gondolkodunk róla, és nem tanulmányozzuk nagy szorgalommal, lemaradunk, alultápláltak leszünk, hiányaink lesznek, vagy szellemi vonatkozásban legyengülünk.

Az Úr megtartja szövetségét azokkal, akik szeretik Őt (Neh 1,5), megmenti őket (Zsolt 91,14), megvédi őket (Zsolt 145,20). Ők öröklik az országot (Jak 2,5), nekik ígérte az élet koronáját (Jak 1,12), amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve el nem gondolt, azt készítette az Úr az Őt szeretőknek (1Kor 2,9). Ez valóban a legjobb akár az időre, akár az örökkévalóságra nézve.

Még maguk a rossz dolgok is, vagy amelyek rossznak látszanak, és minden kiállt próbatétel hozzájárul ahhoz, hogy elérjük a legjobbat, ha teljesítünk egy feltételt, azt, hogy III. Valóban a javunkat Vágyó szívvel felkerestem valóban úgy szeretjük Istent, szolgálja ahogy Ő azt az Igéjében tanítja. lélekben a Golgotát.

Ez akkor is érvényes, ha most Az ígéret tehát azoknak még nem értjük minden útját Hű Megváltóm már rég nincs ott, szól, akik Istent ilyen értelem(Jn 13,7). Ahogy az Úr Jézus ben szeretik, az ilyeneknek dicsőségben mennybe szállt. valaha Pétert megkérdezte, minden a javukra szolgál. úgy kérdez meg ma bennünÉs ennek ez a hatása: „De Megváltásom drága helyét ket is: „Szeretsz engem?” Ez nekem olyan jó Isten könem felejtem el soha, a döntő, ezen múlik minzelsége!” (Zsolt 73,28) den. Ha valóban szeretjük Minden, ami közelebb bűnöm súlyos keresztfáját Őt, akkor végül minden a visz bennünket Istenhez, Jézus vitte fel oda. jó véget fogja szolgálni a javunkat szolgálja. az életünkben.

Hogy lehet ezt világoKeresztjén vált láthatóvá sabban leírni? Mi visz „Az ÚR javama bűn és a kegyelem. bennünket közelebb ra dönti el ügyemet. hozzá? Először is az URam, örökké tart Jézus vette fel a bűnöm, üdvösség, a megmeszereteted, ne hagyd mely ott ült a szívemen. nekülésünk, azután el kezed alkotásait!” a megszentelődé(Zsolt 138,8) Ezért nékem mérhetetlen, sünk, vagyis a hitJean ben való növekedrága hely a Golgota, Hoffmann Minden a javát szolgálja azoknak, akik szeretik Istent. Csak az ilyeneknek szól ez a vers. De mit értünk azon, hogy szeretni Istent? a) Itt nem általánosságban vett vallásosságról van szó, nem szentimentális kegyességről, bizonyos romantikus vagy áhítatos érzésekről, nem is tradíciók, szokások vagy liturgiák megtartásáról… b) Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretjük az Igéjét (Zsolt 119,127. 165). Igéjét szeretni pedig azt jelenti, hogy engedelmeskedünk annak. „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet” (Jn 14,23). „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk” (1Jn 5,3). Isten szeretete ugyanakkor azt is jelenti, hogy gyűlöljük a gonoszt (Zsolt 97,10), gyűlöljük minden formájában és minden területen (érvényes ez mind a tanításra, mind az erkölcsi magatartásra). A világgal való barátság ellenségeskedés Istennel (Jak 4,4). c) Végül Istent szeretni azt is jelenti, hogy szeretjük a testvérünket. „Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug” (1Jn 4,20).

Drága hely

2018. évi 1. szám

mert nélküle nem lehetne otthonom a menny hona!

Pecznyík Pál

9

Megláncolva A középkorban élt egy híres kovács. Arról volt ismeretes, hogy nagyon jó minőségű szerszámokat készített. Egyszer letartóztatták, és börtönbe került. Telt az idő, és ő elhatározta, hogy megszökik. Megvizsgálta a láncot, amellyel megkötötték, nem talál-e rajta elvékonyodást, ahol könnyen széttörheti. Csakhamar eloszlott minden reménysége. Rémülten fedezte fel ugyanis, hogy annak idején saját maga készítette ezt a láncot, és ő sokat adott arra, hogy olyan láncokat kovácsoljon, amelyeket senki nem képes széttörni. Íme, saját láncával volt megbilincselve!

Ugyanígy van ez a bűnössel. Tulajdon keze kovácsolta azt a láncot, amellyel meg van kötözve. Olyan erős ez, hogy emberkéz szét nem törheti. Csak egy lehetőség van a szabadulásra: Jézus Krisztus, csak Ő tudja széttörni ezt a láncot. Nála keressünk segítséget nyomorúságunkban: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36). Tiéd ez a szabadulás?

Csak két út van: A széles és a keskeny.

Az egyik lefelé, a másik fölfelé vezet.

Az egyik romlásba visz, a másik az életre.

Az egyiken sokan járnak, a másikat kevesen találják meg.

Te melyiken jársz?

Csak kétféle ember létezik: A megváltott és az elkárhozott bűnös.

A pelyva és a gabona.

Az élő és a holt.

Te melyik csoportba tartozol?

Csak két lehetőség van a jövőre nézve: „… Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” (Mt 25,34) „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23) Neked melyik lesz a sorsod?

10

Vetés és Aratás

Bizonyságtétel

Tudom, hogy az én Megváltóm él!

1956-ban születtem a Bihar megyei Érmihályfalván.

Szép gyermekkorom volt. Vallásos nevelésben részesültem, de nem aszerint éltem. És ahogy nőttem, az élet egyre bonyolultabbá vált. Azután egy nap Isten keze rám nehezedett. Akkor nem értettem, de most már tudom, terve volt velem. … Elfogadtam az Úr Jézust személyes Megváltómnak, és az életem megváltozott. Elhatároztam, hogy gondolataimat, amelyek személyes lelkiállapotomat tükrözik, leírom. Imádkozom, hogy bizonyságtételem sokak számára áldásul szolgáljon.

A

szürke falak között

A szürke falak között egyedül csak Te vagy velem.

Előtted nincs zár, nincs félelem a börtön rideg falai között.

Este az ablaknál állva, feltekintek a távoli hazára, hol Te vagy az Úr és Király.

Lélekben felsóhajtok hozzád, s arra kérlek, ne hagyj elvesznem!

Bocsásd meg bűneim, eddigi életem, irányítsd lépteim, utam hozzád vezet.

Megváltóm, add, hogy áldott kezedben az életem biztonságban legyen!

Sajnálom, Uram, az elveszett időt, de most, hogy megtaláltál, drága Megmentőm, tudom, hogy védő szárnyad biztonságot nyújt, és ott már nem számít a múlt.

Csak a jelen, s hogy légy velem!

Drága véred, Jézusom, eltörölte bűnömet, a Te kegyelmed teljessé tett engemet, bár a rácsok fogva tartják testemet.

De a lelkem szabad, köszönöm, Istenem!

Hallgasd meg hálaadó imám, mely a szürke falak közül szól hozzád!

Te maradj velem, támogass engem, hogy nagyságodat mindenütt hirdessem!

Tovább adjam a szeretetet, mit adtál nekem, légy velem, hogy ígéretemhez hű legyek!

Jézus nevében kérlek, Istenem!

Gazsi Piroska

Munkatársaid A munkatársaid nem az ellenségeid. Nem is a barátaid, de együtt dolgozol velük. Emberek, hasonló igényekkel és vágyakkal, hibákkal és erényekkel, mint te.

A kő, amelyet rájuk dobsz, visszahullhat rád. De ha megérted őket, az elismerést válthat ki számodra is.

Mit kívánnak tehát tőled? * Sikerüknek irigység nélkül örülj! * Ha boldogok, osztozz az örömükben! * Segíts, ha szükségük van rád! Ha bajukat titkolják, talán még jobban rászorulnak a segítségedre. * Ha könnyek nélkül sírnak, úgy kérdezd őket, hogy ne kelljen válaszolniuk, ha nem akarnak! * Talán éhesek a szóra, és szívesen beszélgetnének veled a szabad idejükben. * Tiszteld a véleményüket! Ők sem tudhatnak mindent, de te sem! * Kudarcaikon ne nevess! * Tudd, a megszólás, a pletyka, nekik is fáj! Becsületükre, jó hírnevükre nekik is szükségük van! * Vedd észre, ha új ruhát vettek, ha új nyakkendőt kötöttek!

Dicsérd meg a hajukat, ha fodrásztól jöttek! * Gondolj arra, hogy a jutalmat és a prémiumot ők is várják! * Vedd észre hangulatuk változásait, nekik is vannak jó és rossz napjaik ugyanúgy, mint neked!

Ha mindezekre figyelsz, akkor rajtad múlik, hogy munkatársaid bosszúságot vagy örömet okoznak számodra. Jó szándékaid és jó tetteid megteremhetik majd az öröm mindennapi gyümölcseit a mindennapi stressz helyett. Összegezve: amit magadnak akarsz, tedd másoknak is, ahogy a Szentírásban olvassuk: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták” (Mt 7,12).

(Gyűjteményből)

Amikor szólsz hozzám Az ég mennydörög, Villámok cikáznak, A föld is megremeg A lábunk alatt.

Szívünk nagyot dobban, Testünk, lelkünk reszket: Elnémulunk, látva, Hogy szól ítéleted.

De közelséged Nincsen a lármában.

Napod melegsége Enyhül az árnyékban.

Ha elcsendesedek, S eléd borulok, Meghajtom térdemet, S feléd fordulok.

Sziklahasadékban, Mint egykor Illéshez, Szelíden szólsz hozzám, Gyógyít érintésed.

Leteszem a terhem, Te pedig elveszed, Újra talpra állít Szent üzeneted.

Szeretném, Istenem, Hogy ne a kiáltást, Halk szavad megértsem, Ahogyan szólsz hozzám.

Tegyem, amit mondasz, Bármilyen áron.

Hadd égjen el énem Ott, az oltáron …

Horváth Margit

2018. évi 1. szám

11

„élmények” keresése „Mindig az volt a meggyőződésem, hogy veszélyes dolog az Úrtól élményt kérni. Az ember ugyanis könnyen abba a kísértésbe kerülhet, hogy azt gondolja, az élmények munkálják a megszentelődését. Pedig nem így van. Az Ő jelenlétének felemelő tudata meggazdagít ugyan bennünket, elmélyíti hitünket, de nem tesz bennünket másoknál szentebbekké, nem ezáltal leszünk »erős hívők«.

A megszentelődés egyetlen útja bűneink: önigazságunk, önsajnálatunk, öncsodálatunk, önszeretetünk, önző indítékaink teljes kiszolgáltatása. …

Istennek le kell rombolnia a bűneinket bennünk, hogy szabadok legyünk.

Be kell fogadnunk életünkbe a keresztet, hogy Urunk az Ő bűnt megsemmisítő munkáját elvégezhesse bennünk. »ÉN életünket« a kereszt ítélete alá kell vinnünk. Egyszerűen el kell fogadnunk a szenvedés útját, és örvendeznünk kell abban a tudatban, hogy a végső eredmény az Ő feltámadásának élete lesz bennünk.”

Isobel Kuhn (1902–1957) (a Hudson Taylor által alapított China Inland Mission misszionáriusa)

12

„Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen” (2Tim 4,20) „A betegek soha nem halnak ki” – írta jó megérzéssel egy diák a dolgozatában. De milyen igaza van! Földi életünkben mindig leszünk betegek, mert ez a bűneset szomorú következménye. És ha a betegségek éppúgy hozzátartoznak is az emberi élethez, mint a halál, mégis némileg elcsodálkozunk a fenti igeversen. Hiszen, aki ezt leírta, Pál apostol, vitathatatlanul rendelkezett a gyógyítás kegyelmi ajándékával, és szolgálata nyomán sok beteg meg is gyógyult, mégpedig csodálatos módon. És lám, itt kénytelen az egyik évek óta hűséges munkatársát, akire ráadásul sürgős szüksége lett volna, betegen hátrahagyni.

Ráadásul Trofimosz nem az egyetlen olyan segítőtársa volt Pálnak, aki beteg lett, és akit Pál nem gyógyított meg. Timóteus gyomorbajos volt (1Tim 5,23), Epafroditosz pedig halálos beteg lett (Fil 2,26). És maga Pál? Őt is újra meg újra gyötörte a Sátán angyala. El tudjuk képzelni, hogy mindez milyen fájdalmat okozott neki? Háromszor is könyörgött az Úrhoz, hogy szabadítsa meg, de kérése nem talált meghallgatásra. Ám mégis, az Úr válaszolt neki: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9).

Isten mindenesetre már kezdetben úgy mutatkozik be, mint aki gyógyít (2Móz 15,26). Urunk is számtalan embert meggyógyított. És apostolait is megbízta többek között azzal is, hogy gyógyítsanak. De ahogy olvassuk, feltűnik, hogy általában csak azokat gyógyították meg, akik még nem követték az Urat. És az idő haladtával még ezek a gyógyítások is egyre ritkábbak lettek. A gyógyítás tehát nyilván egy időben korlátozott érvényű kijelentése volt „a jövendő világ erőinek” (Zsid 6,5).

Mégis világosan meg kell állapítanunk: ma is meggyógyulnak betegek. Minden beteg könyöröghet bajában a gyógyulásért, és olykor napjainkban is hallani csodálatos gyógyulásokról. De ahogy a Biblia példái mutatják, nem formálhat senki jogot csodálatos gyógyuláshoz.

Ahogy e világ minden más nyomorúsága, háborúk, balesetek, árvizek, földrengések, gyászesetek, jogtalanságok, üldöztetések vagy a szegénység és a betegségek is elválaszthatatlanul hozzátartoznak e világ életéhez. És ez alól nem vagyunk mi, Isten gyermekei sem kivételek. Azt azonban tudhatjuk, hogy minden minket sújtó szenvedés mögött nem a vak sors van, hanem Istenünk jóságos keze. Ő a legjobbat akarja, és meg akar szentelni, tisztítani bennünket, hogy megdicsőülhessen az életünkben. És a Róma 8,18 szerint e mostani idők szenvedései „nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk”.

Otto Willenbrecht

Igaz történet egy gólyáról Azt gondolnám, hogy ez egy kitalált történet, ha nem lettem volna én magam is részese. Az első világháború idején Samlandban (Kelet-Poroszország északi része) az egyik parasztgazdaság udvarán gyakran lehetett látni egy méltóságteljesen sétálgató gólyát. Az egész család szerette és gondját viselte. Különleges történet kapcsolódik ehhez a házi kedvenchez.

Ezt a gólyát a gazda fia találta a réten. A madár tehetetlenül csapkodott a szárnyával.

Nem volt nehéz megfogni és hazavinni. A szerető gondoskodás hatására gyorsan meggyógyult, de arra még nem volt képes, hogy társaival együtt délre repüljön.

Nagyon jól viselte a telet a meleg istállóban. A következő nyarat részben az udvaron, részben gólyatársaival töltötte. Ahogy közeledett az ősz, már velük együtt vonult el délre. Vajon visszajön jövő tavasszal? Igen, visszajött! Fészkét a pajta tetejére építette, és ősszel megint elrepült.

Időközben a fiúnak, aki annak idején megmentette a gólya életét, a háborúba kellett mennie. Francia hadifogságba került, és Afrikába küldték a gyarmatokra. Ott a földeken kellett dolgoznia. Erősen gyötörte a honvágy, különösen, amikor az észak felé vonuló gólyákat látta. „Üdvözlöm a hazámat, üdvözlöm a szüleimet!” – kiáltotta utánuk.

Ekkor valami különös dolog történt. Az egyik szép, nagy gólya otthagyta a csapatát, egyre lejjebb és lejjebb szállt, körözött a hadifogoly körül, leereszkedett, és izgatott szárnycsapkodással odament hozzá. A fiatal fiú ráismert, hogy ez az ő gólyája. A gólya bizalommal egyre közelebb és közelebb ment hozzá, és békésen tűrte a simogatást. A fiúnak kicsordultak a könnyei. Hirtelen eszébe jutott valami. Volt egy darab papír meg egy ceruza a zsebében.

Gyorsan leírta: „Élek!” Aztán aláírta a nevét. Miközben még egyszer megsimogatta a gólyát, a papírt a szárnytollai alá csúsztatta, és ott sikerült azt az egyik tollat köré tekerve rögzítenie. Vajon megtartják a tollak a papírdarabot sok-sok napon át is?

Megtartották! Amikor a gólya megérkezett a gazdaság udvarára, feltűnően közel ment a fiatalember szüleihez, és körülöttük jöttment, míg fel nem fedezték a papírt, és ki nem vették a szárnya alól. A lélegzetük is elállt, amikor elolvasták, amit a fiuk írt. „Él! Él a fiunk!” Egy teljes évig nem tudtak róla semmit. Akkor viszont az apa azonnal elment a legközelebbi katonai hatósághoz, és a fiút egy francia hadifogolyért cserébe szabadon engedték.

A Kelet-Poroszországból származó Werner Gitt megjegyzése: Ezt a szép történetet csak úgy tudom megérteni, ha számolok a cselekvő Istennel. Az Ő bölcs tervének volt a része, hogy a gólya szerencsétlenül járt, hogy aztán később elvihesse a fiatalember szüleinek a fontos üzenetet. Itt is nyilvánvalóvá válik: „Mert Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Isten Úr mindenek felett, így az általa teremtett világ felett is. Ez a történet egy másik nagyszerű példája annak is, hogyan használja Isten a teremtményeit arra, hogy embereken segítsen. Az 1Királyok 17,5-6-ban olvassuk, hogy Isten megbízásából Illésről hollók gondoskodtak. „Elment tehát [Illés], és az ÚR igéje szerint járt el. … A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott.”

Forrás: Ostpreußenblatt 1971, Frida Busch

BIZTATÓ Ha szólít Isten, halld meg Őt, Felelj vissza szavára! Értelmet kap az életed, Nem leszel többé árva.

Feloldja lelked csendjét, Szorító, nagy magányod, Fejed felett a borút is Vidám színekben látod.

Imádságod áldás lesz, Mások is rád figyelnek, Egyengetheted útját Örömnek, szeretetnek.

Kezével hívón int feléd, Fogóddz bele remélve!

Gondoskodása szent, örök, Hazakísér az égbe.

Németh Márta-Lea

13

J

ézus Krisztus mindörökké ugyanaz hasonlítjuk őket, messze elmaradnak tőle (1. és 2.

Valószínűleg soha nem vágyott az ember annyira az állandóságra és a stabilitásra, mint napjainkban. Még soha nem vált ennyire nyilvánvalóvá, mennyire változékony és bizonytalan az emberek világa.

De az élet folytonos változásai között ott áll valaki, Ő a nyugvópont, a szikla. Állandóság és biztonság árad belőle – ez Jézus Krisztus. Személye a kegyelem által megerősíti szívünket, amely Őbenne bízik. Amilyen tegnap volt, olyan ma is, és örökre ugyanolyan marad. Ő az örök változatlan.

Urunk változhatatlansága isteni személyén alapul. Ezt láthatjuk a Zsidókhoz írt levél 1. fejezetében. Ószövetségi idézetek segítségével mutatkozik meg itt előttünk Krisztus dicsősége. Ő a Fiú (5. v.), Ő Isten (8. v.), Ő az Úr (Jahve) (10-12. v.). És Ő a Krisztus – akit Isten Messiásul rendelt, de az emberek elvetették. Így imádkozott: „Istenem, ne vedd el életemet annak delén!” (Zsolt 102,25) Válaszul ezt kapta: „Te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha” (Zsid 1,12).

A Messiás az Úr (Jahve), aki nem változik, örökké ugyanaz marad. „Uram, Te vagy egyedül!

Te alkottad az eget …, a földet… Te adsz életet mindnyájunknak…” (Neh 9,6); „Én, az Úr, nem változom meg…” (Mal 3,6) Kedves Olvasók, milyen biztonságunk, milyen rendíthetetlen helyzetünk van a mi Urunkban! „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Ez a mondat úgyszólván az egész Zsidókhoz írt levél isteni összefoglalása.

Ez a levél ugyanis azt mutatja meg számunkra, hogy minden más, egyébként nagyra becsült személy vagy Isten által rendelt intézmény háttérbe szorul, amikor megjelenik az Úr Jézus.

Időzzünk röviden a személyeknél! Ugyan milyenek még az angyalok is Krisztushoz képest?

Ha az Isten Fiához vagy akár az Emberfiához

14

fejezet). A 3. fejezetben Mózes, a 4.-ben Józsué és az 5.-ben Áron szorul háttérbe, hogy átadja a helyet Krisztusnak. A 11. fejezet bemutatja az Ószövetség hithőseit. Ők is elhalványulnak, mint csillagok az égen, mikor Ő lép elő. A hithősök életük során töredékesen mutatták fel a hitet, Ő viszont a hit szerzője és beteljesítője (12. fejezet).

Végül a 13. fejezetben azt látjuk, hogy a nép vezetőinek is háttérbe kell húzódniuk, hogy aztán rögtön utána szembesüljünk ezzel a vigasztaló igével: „Jézus Krisztus... mindörökké ugyanaz”.

Az Ószövetség isteni intézményei – az ember tökéletlensége miatt, akinek a kezébe helyezte ezeket Isten – nem teljesíthették be a hozzájuk fűzött reményeket. Helyükre az Úr Jézus lép, aki személye és műve által mindezeknek örök érvényességet és állandóságot szerez.

A 7. fejezetből azt tanuljuk, hogy Lévi fiai papságával ellentétben az Ő papsága változhatatlan és átruházhatatlan. Ő örökkévaló főpap, mégpedig az isteni eskü és a feloldhatatlan élet ereje által. Milyen áldás fakad ebből számunkra?

Az, hogy képes bennünket örökre üdvözíteni. Átvezet bennünket a pusztaság minden veszélyén és nehézségén, és elvisz bennünket haza.

A 8. fejezetben úgy találkozunk Jézus Krisztussal, mint egy jobb szövetség közvetítőjével, amely jellegénél fogva állandó, és így nem is új, hanem „örök szövetségnek” nevezi az Ige (13,20).

Az első szövetséggel ellentétben, ez soha nem fog elévülni és megszűnni. Ennek megfelelő az áldás is, amely ebből a szövetségből a hívőkre érvényes: „bűneikről és gonoszságaikról többé nem emlékezem meg”.

A 9. és 10. fejezetben az Úr Jézus az ószövetségi áldozatok helyére lép a saját vérével és teste egyszer és mindenkorra való feláldozásával. „Az örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek”, hogy megtisztult lelkiismerettel szolgálhassunk az élő Istennek. Áldozatát nem szükséges, és soha nem is lehet megismételni. Ennek bizonyítékaként örökre Isten jobbjára ült. Nekünk pedig örök váltság az osztályrészünk. Örökre – vagyis állandóan, folyamatosan, megszakítás nélkül – tökéletessé Vetés Vetésés ésAratás Aratás

tett bennünket. Ez váltsága csodálatos eredménye. Így az Úr Jézus és műve örök, szilárd és változhatatlan. Ezt az állandóságot kegyelméből velünk is közli. Más szavakkal kifejezve, meg akarja velünk osztani az örökkévalóságot. Ez valójában felmérhetetlenül nagy és csodálatos

dolog. Még a világban vagyunk, még a hit útját járjuk, amelyen Ő előttünk járt. Nem kellene benne, az örök Változhatatlanban szilárdan és kitartóan bíznunk? Nem erősödhetne-e meg a mi gyakran bizonytalankodó szívünk, ha az Ő személyét szemléljük?

Christian Briem

Egy út vezet csak az égbe Keskeny palló örvénylő ár felett.

Sötét, mélységes szakadékon át, odaöntve egyetlen út gyanánt, két összerótt, hatalmas szálfa: mint kereszt.

Úgy rettegik a megszokott keresztet.

Sikoltó sírással hidat keresnek.

Az az egyetlen út a túlsó partra, nekik gúny, nekik ítélet jele, mert odalenn nem törődtek vele.

A szakadék szélén egymás után lépnek elő a vándorok.

A túlsó partról érkező sugár megvilágítja halvány arcukat.

A mélységtől mindegyik visszaborzad, remegve hátrál, s híd után kutat.

Aztán riadtan nézi a keresztet, az egyetlen utat.

Hol a jótettek és érdemek fénylő, tarka ívű szivárványhídja itt?

Lelkek bolyongnak a félelmes parton.

Vallatják az öröklét titkait.

Sikoltó sírással hidat keresnek, és nem találnak mást, csak keresztet.

Kereszt... kereszt... nem ismerős nekik?

Lenn tele volt vele az életük.

Találkoztak mindennap szüntelen. Állt úton-útfélen.

De az a gyermek... mintha nem is félne.

Mosolygó arccal odalép a szélre, s a nagy kereszten úgy indul a lába, mintha az Isten mentő kezén járna. És az az asszony... nem szédül alá?

– hisz a magányos hídon nincsen korlát.

Nem! Míg ott lenn pusztaságokon járt, kereszt vezette, kereszt támogatta, s biztos a lépte, bármit üvölt a gyilkos ár alatta.

Remegő térddel megindulna más is.

– most jó volna a kereszt menedékül! – de meginog, s a titkos mélybe szédül.

Templomok tornyán égre csillogott, sötéten állt minden oltáron ott, és határszéleken árválkodott.

Odatűzték a magányos tetőre, ezerszám őrködött a temetőre. Ó, még ékszert is csináltak belőle, és olyan megszokott lett... megszokott.

Most mégse’ mernek megindulni rajta, hogy átjussanak fénylő, biztos partra.

2018.

2016. évi 1. szám

Mind odaérünk.

Megáll a szívünk, és meghűl a vérünk.

S aszerint vár ránk kegyetlen ítélet, hogy lenn a kereszt lelkünknek mivé lett.

A szédítő, kavargó ár felett, sötét, mélységes szakadékon át, odadöntve, egyetlen út gyanánt vár reánk a kereszt.

Túrmezei Erzsébet

15 15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)





                         



 

 







   

                       

              

      



       

                 

              

















      

                     

                      





                     

   











     







           

    

     

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai Minden nap 21.15-től az 1548 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/MagyarEvangéliumi-Radio-1355-s2243/ címről.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

16

Vetés és Aratás

Víz mellett

„Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, …szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jer 17,8) Amikor barátaink új házba költöztek, a kerítés közelébe lilaakácot ültettek. Gondosan ápolták a növényt, és két évtizeden át csodálták a levendulaszínű virágokat. De a lilaakác váratlanul elpusztult, mert a szomszéd valamilyen gyomirtó szert öntött a kerítés mellé. A méreg átszivárgott a növény gyökereihez (legalábbis a barátaink ezt gondolták). De nagy meglepetésükre, a következő évben néhány hajtás mégis megjelent, áttörve a talajt.

A virágzó és elpusztuló fák képét Jeremiás próféta összefüggésbe hozza Isten népével.

Azok, akik Istent követik, gyökereiket vízhez közeli termőföldbe eresztik, és gyümölcsöt teremnek, de azok, akik saját szívük akaratát követik, olyanok lesznek, mint a „bokor a pusztában” (Jer 17,5-6). A prófétának az a vágya, hogy Isten népe bízzon az élő Istenben, hogy olyan legyen, mint a víz mellé ültetett fa.

Tudjuk, hogy az Atya „a szőlősgazda” (Jn 15,1), kövessük Őt teljes szívünkkel, és virágzóvá tesz bennünket. Pál apostol is beszél szellemi gyökereink jelentőségéről. „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is Őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” (Kol 2,6-47).

Ez a leírás találó képet mutat be. A meggyökerezés magába foglalja a stabilitást, a folyamatos növekedést, sőt, valójában ez a meggyökerezettség biztosítja, hogy Őbenne járjunk. A meggyökerezés után felépíttetünk, megalapozottak leszünk hitünkben, és ez rendkívüli eredményt – hálaadást terem.

Minél mélyebbre jutnak gyökereink Istenbe, annál többet ismerünk fel abból, amit Ő adott nekünk. Krisztus megmentett, elfogadott, megerősített, és éretté tett minket.

Mi lehet jobb válasz annál, mint az, hogy hálás életet éljünk?

Ch. E. Cowman

2018. évi 1. szám

Bizalom Egy tanulatlan kis veréb, repülni tanult éppen, szárnyából elszállt az erő, hát táskámra szállt szépen.

Kezemben kövér aktatáskám, táskámon ült a kis veréb, szép csendesen, nyugodtan ült, mint ki megtalálta helyét.

Tanulatlan, kicsi veréb, mert még azt sem tanulta meg, hogy az embertől félni kell.

Megsimogatom, nem remeg.

Atyámnak akarata nélkül egy sem esik a földre le, bizonyosan azért fakadt neki is ilyen ötlete: fárasztó röpdösés után pihenőt hogy nálam vegyen, s amíg egy kissé megpihen, a prédikátorom legyen: hogy – amit ő még nem tanult – én elfelejtsek félni, s mert hajszálam is számontartva, felszabadultan élni.

Molnár Gyula A HIT jelszava: mindent Krisztusért!

A SZERETET kívánsága: többet Krisztusból!

A REMÉNYSÉG célja: otthon Krisztussal!

(Vida Sándor: Vetőmagvak)

17

K övek

és fullánkok

Ragacs neveletlenül ledobta egy nagy, zamatos mangó magját.

– Az a mangó Nyani nagybácsié volt – mondta Tabu.

Az édesszájú majom hangosan nevetett: – Honnan tudná meg, hogy én vettem el? Ha olyan jól tudsz hazudni, mint én, egy csomó problémát elkerülhetsz.

Amikor Ragacs elsétált a családi fájuk felé, Tviga, a zsiráf odament a hangyabolyhoz: – Ragacsnak nincs igaza, Tabu. A hazugságot nem lehet megúszni.

A majom tágra nyitotta a szemét, és a zsiráf folytatta: – Az elefánt nem kedveli azokat, akik hazudnak, és gyűlöli a hazugságot. Vannak nagy, fekete hazugságok, vakmerők, gonoszak; és kis fehérek, amelyeket félénkek mondanak, ezek egyesek szerint diplomatikusak. Vannak vörös hazugságok, amelyeket haragból mondanak; zöldek, amelyeket irigyek mondanak, és kék hazugságok, amelyeket a szennyes fantáziájú, rossz leheletűek mondanak. És vannak kegyetlen, szürke hazugságok, amelyek vágnak, sebeznek és kárt okoznak. Még folytathatom, ez csak az igazság fele.

A kismajom a hátsó lába körmét rágta. A zsiráf lehajolt, hogy közelebb legyen kis barátjához: – Vannak sárga hazugságok is, olyanok mondják, akik azzal mentik magukat, hogy hallgatni arany. Mindenféle méretű és színű hazugságok vannak, és m i n d eg y i k bajt okoz,

18

kétirányú bajt. Kárt okoznak másoknak, de fájdalmat okoznak annak is, aki mondja.

Hangos szóáradat visszhangzott lentről, a mocsár felől. Csúnya nevetés és a sakál éles hangja, aki kérdezett, és a krokodil érdes hangon válaszolt: – Sovány, én nem láttam a béna lábú nagynénédet.

A sakál ugatása és a hiéna gúnyos vonítása hallatszott. Tviga és Tabu lefelé tekintett, a mocsár alsó részére.

– Ez fekete hazugság volt – mondta Tviga. – Láttam, amikor Roppantó lehúzta az öreg, béna sakált a víz alá, a mély, sötét tóban.

A dzsungel sűrűbb részéből nagy zűrzavar hallatszott: egy dühös majom ordítása, hangos püfölés és egy fiatal majom hangos, keserves jajgatása.

– Nyani nagybácsi meglátta a sárga mangó maszatos nyomát Ragacs szája körül.

– Ez történt – helyeselt a zsiráf –, és Ragacs hazudott, hogy leplezze a lopását.

– A nagybátyánknak valóban nagyon erős, nehéz keze van.

A fák fölött a két barátságos madár repült.

– Egy kis lopás? – kérdezte Vaa. – Hazugság? – rikoltott a papagáj.

Tabu bólintott. Ragacs, a majom sántikált feléjük könnyes szemmel, a farka két oldalán lévő csupasz részt dörzsölgetve.

– Csak egy kicsit csavartam el az igazságot, Tviga, csak egy nagyon kicsit – panaszolta.

A zsiráf bólintott: – Ez majd segít rajtad, Ragacs. Vedd fel ezt a fekete követ! Ez csak egy kis kő. Dobd fel egyenesen a fejed fölé!

Ragacs úgy tett, és közben megjegyezte: – A nagybátyám keze valóban nagyon kemény. Ez… BANG!!! A kő a fejére esett.

– Jaj! – kiáltotta fejét dörzsölve. – Most már mind a két végemen megsebesültem!

– Van itt egy másik, nagyobb kő. Dobd fel egyenesen a levegőbe, majom! – mondta gyengéden a zsiráf.

Ragacs megfogta a nagy, vörös követ, és éppen fel akarta dobni, amikor hirtelen megállt, és dühösen felkiáltott: – De ha feldobom, rá fog esni a fejemre!

– Úgy van, és egy másik zúzódást fog okozni, egy nagyobbat – mondta Tviga felegyenesedve.

Ragacs fogát csikorgatva nekirohant ökölbe szorított kézzel: – Ezt csinálod velem, és én…

– teljes erejéből püfölni kezdte Tviga nagy, kemény térdét, és rugdosta nagy, kemény patáját.

Fájdalom nyilallt majomkarjába, és úgy érezte, lábujjai tűzben égnek. – Jaj! Jaj! Jaj! – kiáltotta, és lefelé botorkált a dzsungel ösvényén.

– Bizony, a hazugságnak foga van – mondta Tabu halkan. – Biztos lehetsz abban, hogy megharapja azt, aki hazudik.

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Kedves Gyerekek!

Talán már veletek is előfordult, hogy könnyebb volt füllenteni, mint megmondani az igazságot. És talán ismeritek azt a rossz érzést is, ami ezt követte. Isten látja ezt és szomorú. Csak akkor leszünk újra boldogok, ha mind Istentől, mind emberektől bocsánatot kérünk. Minden alkalommal, amikor igazat mondasz, győztes vagy, mert az igazság útján jársz. Kérd ehhez bátran az Úr Jézus segítségét!

Amikor te Jézust uradnak választottad, Isten komolyan vette azt, és gyermekévé fogadott.

Isten azt szeretné, hogy te is komolyan vedd azt, amit Ő mond a Szentírásban neked és rólad.

Ha a nevek hiányzó betűit összeolvasod, megkapod, Isten hogyan is lát téged ma.

Ne felejts el e szerint élni!

_NDRÁS _ ÁHEL _ZSAU _EDEON _SSAKÁR _LIMÉLEK _ÁRTA _ARTIMEUS _PAFRÁS _ÚBEN _ÁMÁR

_IPÓRA _AUL _LIZEUS _ÉVI _RZSÉBET _ÁLEB _SZTER _EBÓRA _LKÁNA (1Sám 1,1) _AMÁS _LIFÁZ (JÓB KÖNYVÉBŐL) _ZRÁEL _ÁSTI (ESZTER KÖNYVÉBŐL) _LIHU (JÓB KÖNYVÉBŐL) _ÁZÁR

Megfejtés: Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek ........................................ ........................................................együtt!

19

Fecsegés „Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől!”

(Példabeszédek 30,8) A fecsegés tönkreteheti hívő életünket Belső, szellemi életünk felismerhető a beszé­ dünkből. Ezért minden felesleges beszéd a szív életfontosságú erőinek eltékozlása.

A természetben gyakran megtörténik, hogy a túltengő virágzás hátráltatja a gyümölcstermést. Így a túl sok fecsegés által a lélek sem hozhat gyü­ mölcsöt.

Most nem a Jézusról való bizonyságtételről van szó, mert: „Az igaznak az ajka sokakat vezet…” (Péld 10,21), – hanem a fecsegésről azok életében, akik egyébként megvallják hitüket. Ez a fecsegés az Istennel való közösség egyik legna­ gyobb akadálya. Figyeld meg, hogy ezek az embe­ rek jelentéktelen semmiségeket szavak áradatával felnagyítanak, értéktelen dolgokról vitatkoznak, a komoly kérdéseket viszont könnyedén veszik. De akinek a szíve isteni csendességbe kívánkozik, az érzi, hogy ilyenkor el kell mennie egy olyan helyre, ahol megnyugodhat. Ne­ künk nemcsak a bűnöktől való megtisz­ tulásra van szükségünk, hanem emberi természetünknek meg kell halnia saját lármája és bőbeszédűsége számára is. Ügyelj a felesleges beszéd hatásaira!

Először is a fecsegés eltékozolja a szellemi erőt.

Mondanivalónk legyen olyan, mint a lőpor és a gőz. Minél inkább összesűrítjük, annál nagyobb lesz az ereje. Ha csak kevés, a Szent Szellem által kiválasztott szavakban fejezi ki magát, akkor má­ sokra maradandó benyomást tesz. Ha azonban terjengős beszédekben vagy beszélgetésekben pa­ zarolja el magát, nagyon valószínű, hogy semmi haszonnal nem jár.

Másodszor, a felesleges beszéd időpazarlás.

Ha azokat az órákat, amelyeket haszontalan be­ széddel töltünk el, csendes imádságra vagy igeol­ vasásra szánnánk, az lelki életünket elmélyítené.

Ez minden képzeletet felülmúló isteni békét adna számunkra.

Harmadszor, a felesleges beszédben elke­ rülhetetlen, hogy bölcstelenül szóljunk. A legjobb

20

Závár kellene (Zsoltárok 141,3; Károli ford.)

Szívem kéréssel van tele: Uram, egy závár kellene, melyet, oly sokszor, bár kutat, föl nem nyit tolvaj-indulat, melyhez a bűnnek kulcsa nincs, mely kincsek közt is drága kincs.

Nem gyártják ezt a földiek, Tetőled kérek hát ilyet.

Hidd el, nagyon kell már nekem: a számra tedd rá, Istenem!

Füle Lajos szenteknél sem lehetséges, hogy egy bizonyos ponton túlhaladva valami barátságtalant, kemé­ nyet vagy balgát ne mondjanak. Ezeket később nagyon megbánhatjuk, de helyrehozni sokszor már nem tudjuk. Ezért figyelmeztet az Ige ben­ nünket: „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédére” (Péld 1,19).

Magunknak kell döntenünk!

Ha mások pletykaéhesek is, nekünk szilárdan el kell határoznunk, hogy az Úr színe előtt élünk. Másokat ugyan tisztelve, de gyakran vissza kell húzód­ nunk a beszélgetéseiktől, vagy el kell tá­ volodnunk a társaságuktól, hogy az Úrral közös­ ségben maradhassunk. El kell kerülnünk, hogy beszéljünk csak azért, hogy mondjunk valamit.

A fecsegés gyógyulásának belülről kell jön­ nie. Gyakran a szenvedés olvasztókemencéjén át, amely a gondolatok túltengését kiégeti. Vagy Isten szentségének mindent legyőző kinyilatkoz­ tatása által, amelynek megtapasztalása szívbeli alázatosságra vezet.

Hogy hatásosan beszéljünk Isten kegyelméről, ahhoz a bennünk lakozó Szent Szellemmel egyet­ értve kell megszólalnunk. „…Szellem szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek!” (Gal 5,16) „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kol 4, 5-6).

N. N.

Vetés és Aratás

Fájdalmas szavak

A Biblia felhívja figyelmünket arra is, hogy: „Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” dicsőség, az alázatos” (Péld 18,12).

(Mt 5,5) A Megváltót szolgálni, aki „…

A lányommal az autónk felé sétáltunk, és nagy szolgai formát vett fel…”(Fil 2,7), arra örömmel beszélgettünk a főiskolán most ren- emlékeztet, hogy az igazi erő másokkal dezett zenei előadásról, amelyen mi is részt szemben az, ha szolgálatun­kat felajánljuk. vettünk. Örömünket azonban rekedt kiabálás Amikor szolgálunk másoknak, arra az Egyetlenre mutatunk, aki keszakította félbe. Egy férgyelmét és megértését fit láttunk egy vára­ kozó árasztja ránk. járműhöz közeledni, miközben az autóban ülő Akárhová megyünk, Hiányod fojtogat, Uram. vezetőt folyamatosan szimindig találkozunk olyan Kenyér és víz vagy Te nekem, dalmazta, mert az illető emberekkel, akiknek köhűs, életet adó forrás. nem eléggé elöl állt meg a nyörületességre van szükNeved kiáltom szüntelen. főiskola par­ kolójában. A ségük. Pál apostol szavai gyalázkodás rövid volt, de is segíthetnek nekünk a Lelkemben titkon sejtelek, fáj­ dalmas, mert az illető körülöttünk levő­ ket küremény fut át a véremen. a keresztyén közösségből lönböző megvilágításban Térdeimben a bánat ég, volt valaki. látni, olyanok­ nak, akiks fájdalmas könny lett énekem.

Az egyéni jog és szanek szükségük van a kebadság áldás lehet. Alágyelem szelíd érintésére. Így érkeztem zsámolyodhoz. becsülhetjük azonban, „Öltsetek tehát magatokra Nem bírta tovább a lábam, hogy a világ bele­ nevelte – mint Isten választottai, de egy erő hozzád emelt, az emberekbe az egyén szentek és szeretettek – kö­ s benned én gyógyírt találtam. kultuszát és az önös érnyörületes szívet, jóságot, dekvédelmet, amely toralázatot, szelídséget, türelMögöttem a végtelen út, zíthatja még a hívők látámet. Viseljétek el egymást, a zord, eltékozolt évek. sát is. és bocsássatok meg egyTe adtál nekem hitet, célt A méltatlan viselkedés másnak…” (Kol 3,12-13) s szivárványból reménységet. talán jogos válasznak tűn„Viszont legye­ tek egymáshet a dühre és a csalódotthoz jóságosak, irgalmaEz hát a híd, mely Teveled ságra bizo­nyos helyzeteksak…”

(Ef 4,32) „Legyeösszeköt, s visz magasba fel, ben, de ez nem menti fel tek tehát Isten követői…” hol nincs ború, csak fény zuhog, a hívő embert szavaink (5,1) s a lélek víg dalt énekel. hatásától másokkal szemAz Úr Jézus is ezt ben (Zsolt 4,3; Péld 14,29; parancsolja: „Legyetek ir­ Neked, ó, csodás Szeretet, Mt 5,16; Jak 1,26). galmasok, amint Atyátok életem, fényem, mindenem, Amikor átadtuk éleis irgalmas” (Lk 6,36).

A szívemmel szállt fel a zsoltár: tünket az Úr Jézusnak, az Biblia egyik legnagyobb mindennél drágább kegyelem. evangélium mások iránti kijelentésé­ ben Isten önVenyercsán László alázatra és szere­tetre szómagát így mutatja be: „… lított fel bennünket, mint az Úr irgal­mas és kegyelahogyan Jézus példája mutatja. Ő figyelmez- mes Isten!” (2Móz 34,6) „…mert igen irgalmas tet arra, hogy a szelídek „öröklik a földet” (Mt és könyörületes az Úr” (Jak 5,11).

5,5). Az erőfitogtatás vagy jogaink követelése Regina Franklin helyett mi inkább az irgalmat gyakoroljuk.

Köznapi zsoltár

2018. évi 1. szám

21

Történetek a Spurgeon család életéből 13. Spurgeon első prédikációja „Néktek, a hívőknek drága kincs…” (1Pt 2,7) Miután Spurgeon tagja lett a gyülekezetnek Cambridge-ben, szolgálni akarta az Urat, és az embereknek magyarázni az evangéliumot. Így aztán elkezdett tanítani a vasárnapi iskolában.

A gyülekezetben volt egy férfi, név szerint James Vinter, ő osztotta be a férfiakat, akik a környező falvakba mentek prédikálni. Egy nap meghallgatta, hogyan tanít Spurgeon a vasárnapi iskolában, és arra gondolt, hogy ez a fiatal képes lenne a környező falvakban is prédikálni. De attól tartott, hogy esetleg vis�szautasítja, ha egyenesen nekiszegezi a kérést, ezért cselt eszelt ki.

James Vinter megkérte Spurgeont, menjen el következő vasárnap este a Teversham nevű faluba, amely nem messze volt Cambridge-től.

Elmondta neki, hogy egy fiatal férfi fog ott prédikálni, akinek nem sok tapasztalata van még ezen a téren, és örülne, ha lenne valaki, aki elkíséri. Spurgeon beleegyezett.

Vasárnap este találkozott a fiatal férfival, és elindultak a kijelölt faluba. Útközben Spurgeon kezdte a beszélgetést, és így szólt: – Remélem, jól fog sikerülni a ma esti prédikációd.

– Az enyém? – kérdezett vissza a másik. – Soha életemben nem prédikáltam, egyáltalán nem is tudnék!

Spurgeon azt hitte, hogy a másik fog prédikálni, az pedig abban a hitben volt, hogy Spurgeon hirdeti az igét.

– De én sem tudok prédikálni – szólalt meg Spurgeon –, nem is készültem fel.

– Hát, ha így van – mondta a másik –, akkor senki sem fog prédikálni, mert én biztosan nem fogok. Miért nem mondod el az egyik vasárnapi iskolában tartott prédikációdat?

Nos, Spurgeon egész úton imádkozott, és úgy gondolta, hogy az ottani szegény embereknek Jézus szeretetéről fog beszélni.

Megérkeztek Tevershambe, és megkeresték a kis házat, ahol az emberek összegyűltek.

22

Spurgeon ezt az igeverset választotta: „Néktek, a hívőknek (Jézus) drága kincs…” (1Pt 2,7) Amikor befejezte prédikációját, és a kezébe vette az énekeskönyvet, hogy kiválassza a befejező éneket, az egyik asszony odakiáltotta: – Isten áldjon meg, hány éves vagy?

De ő azt válaszolta, hogy ezekkel a kérdésekkel várniuk kell az istentisztelet végéig.

Ekkor az emberek találgatni kezdték, vajon hány éves lehet, mert nagyon fiatalnak nézett ki. Spurgeon így felelt a kérdésükre: – Még nem vagyok 16.

– De mégis, pontosan mennyi? – erősködött tovább az asszony.

– Ne az én korommal foglalkozzanak, hanem az Úr Jézusra gondoljanak, és arra, amit ma hallottak, hogy milyen drága kincs Ő a mi számunkra!

Spurgeon csodálatos igeverset választott első prédikációjához. Az Úr Jézus kimondhatatlanul sokat tett értünk, és tesz még ma is. Így Ő mindennél drágább kincs számunkra, még az életnél is drágább!

14. Egy szörny „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,30).

Miután Spurgeon elkezdett prédikálni, szinte abba sem tudta hagyni. Sok más gyülekezet is meghívta, hogy vezesse náluk az istentiszteletet. Ezért aztán vasárnaponként a Cambridge-környéki falvakat járta, és prédikált az embereknek Jézus Krisztusról a Szentírás alapján.

Egyik este egyedül bandukolt hazafelé az úton, és szörnyű élményben volt része. Abban

Vetés és Aratás

az időben még hiányzott az utcai világítás sok faluban, és ezen az estén különösen sötét volt.

Spurgeon általában nem félt semmitől, de ezen az estén furcsa érzése támadt. Az út másik oldalán a sötétségben feltűnt egy félelmetes és rejtélyes óriás, előre kinyújtott kezekkel.

Spurgeon fontolgatta, mi lehet az, lehet, hogy egy szellem? De én nem hiszek a szellemekben, gondolta, tehát, nem lehet szellem! Akkor mégis mi? Mit tehetett szegény ifjú, hiszen a látvány félelemmel töltötte el.

Ekkor észrevette, hogy közte és a félelmetes szörny között egy vizesárok állt, közvetlenül a sövény mellett. Minden bátorságát ös�szeszedte, átugrott az árkon, és megragadta a félelmetes szörnyet. És nem hiszitek el, mi volt – egy fa! Valaki azzal szórakozott, hogy fehér festékkel a fára egy szörnyet festett. Tényleg rémisztően nézett ki, különösen egy ilyen sötét, magányos estén.

Ebből az izgalmas kalandból Spurgeon megtanult egy nagyon fontos dolgot: megjegyezte, hogy bátran szembe kell szállni a nehézségekkel, melyekről sokszor kiderül, hogy nem olyan ijesztőek, mint ahogy kinéznek.

Ezt írta ezzel kapcsolatban: „Amit egyedül képtelen vagy megtenni, Isten segítségével sikerülni fog! És meglátod, hogy sok dolog, melyektől féltél, nem is olyan rossz vagy ijesztő.

Mert Istennel »a rablóknak is nekirontok, … a falon is átugrom« (Zsolt 18,30)”.

15. Spurgeon első gyülekezete „…aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet…” (Jn 3,36) Spurgeon egyre többet prédikált, azt a helységet, ahol többször is szolgált, Waterbeach-nek hívták. Az itteni baptista gyülekezet tagjai szerették hallgatni, és egy idő után arra a felismerésre jutottak, Isten vezetése és akarata, hogy válasszák meg Spurgeont pásztoruknak, noha még csak 17 éves volt. Így aztán a waterbeach-i gyülekezet Spurgeon első gyülekezete lett.

Amikor ő odakerült, körülbelül 40 ember járt az istentiszteletre, de ez hamar megváltozott. Két éven belül több mint 400 ember járt a gyülekezetbe, hogy őt meghallgassa.

Olyan sokan jöttek, hogy nem volt elég hely az épületben. Ezért sokszor kinyitották az aj-

2018. évi 1. szám

tókat és ablakokat, hogy a kint állók is hallják Spurgeon prédikációját. (A mai waterbeach-i templom épülete nem az akkori, az sokkal kisebb volt.)

Tudjátok-e, mit csinálnak a kicsi gyermekek evés után? Rögtön elalusznak. És az idősebbek egy kiadós vasárnapi ebéd után? Kényelembe helyezik magukat, és ők is elalusznak.

A waterbeach-i gyülekezetben vasárnaponként három istentisztelet volt: egy reggel, egy délután és egy este. Spurgeon megfigyelte, hogy a délutáni istentiszteleteken egyesek elaludtak. Tulajdonképpen azért mentek oda, hogy Istent imádják, és az Ő szavát hallgassák, de nem bírtak ébren maradni. Spurgeon felismerte a problémát, és a következőt találta ki. Amikor egyik vasárnap délután észrevette, hogy már néhány ember elaludt, hirtelen elkiáltotta magát: „Tűz van! Tűz van! Tűz van!”

Nagyon erős hangja volt, nagyon hangosan tudott kiáltani. Az emberek valósággal sokkot kaptak. Azonnal felébredtek, felugrottak, és ijedten kiáltozták: „Hol a tűz?”

Ekkor Spurgeon így válaszolt nekik: „A pokolban, azoknak a bűnösöknek fenntartva, akik a Megváltót nem akarják hallgatni!”

Biztos vagyok abban, hogy ezek után az emberek igyekeztek ébren maradni. Amit ott, az istentiszteleten Spurgeon a gyülekezetnek kiáltott, az nekünk is megszívlelendő igazság.

Semmi hasznunk nem származik abból, ha elmegyünk a gyülekezetbe, és az istentisztelet alatt nem figyelünk, esetleg el is alszunk. Ahhoz, hogy bízzunk Istenben és engedelmeskedjünk neki, éberen kell figyelnünk a szavára. Hiszen milyen hálásak lehetünk, hogy van Megváltónk, hogy elfordultunk bűneinktől, hogy bízhatunk benne, és egy napon a mennybe vezet bennünket – ahogy Mark Roberts ezt megígérte! „Aki hisz a www.dayone.co.uk Fiúban, annak örök élete (Folytatjuk.) van…” (Jn 3,36)

23 23

Kincs a palackban Normális körülmények között a kincseket nehéz, megvasalt ládákban vagy páncélszekrényekben tartják. Az a kincs, amelyről ez a történet szól (Jn 12,1-5), alabástromedényben volt (az alabástrom egy márványhoz hasonló, kristályos gipsz), és azt fel kellett törni ahhoz, hogy hozzájussanak a tar­ talmához. A tartalma nárdusolaj volt, illatos fo­ lyadék, amelyet a Himalája vidékén őshonos, igen ritka növényből nyertek. A hozzáértők az értékét 300 dénárra becsülték. Ezért a pénzért abban az időben egy napszámosnak 300 napon át kellett dolgoznia.

Hogyan lehet egy illatszer ilyen drága? Vélhe­ tően egészen különleges edényről és különleges olajról volt szó. Elképzelhető, hogy eredetileg ri­ tuális célokra, temetés alkalmával, vagy a király felkenésére használták. „Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát” (Én 1,12). „Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom… Nárdussal... sok drága balzsammal” (Én 4,12-14). Talán maga a korsó formájú palack is nagy értéket képviselt, ha régi kultúrából származott.

Az alabástromedény légmentes lezárá­ sát nyakának lepecsételése biztosította.

Nyilván nem közönséges testápolóként használták. Már csak azért sem, mert ha egyszer letörték a nyakát, többé nem lehetett lezárni. Senkinek eszébe sem jutott volna, hogy ilyen korsót könnyelműen felnyisson, hiszen évek múltával az értéke egyre nőtt.

Egy ilyen érték birtokában volt Mária, ez az egyszerű asszony. Lehet, hogy előkelő őseitől örö­ költe, és gondosan őrizte. Lehet, hogy ez jelentette öregkorára az anyagi biztonságot.

Mária Bethániában lakott fivérével, Lázárral és nővérével, Mártával együtt. Az Úr Jézus szívesen tért be hozzájuk, amikor Jeruzsálem felé tartott.

Mária órákig hallgatta az Urat, ilyenkor minden másról megfeledkezett, és ezért még nővére ros�­ szallását is el kellett viselnie. Valószínű, hogy soha nem felejtette el azt a jelenetet, amikor Lázár ha­ lála után az Úr odalépett a sírhoz, és így kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” (Jn 11,43) Szinte elviselhetetlen feszültséget okozhatott benne, hogy Lázár előjött a sírból, noha testének bomlása már elkezdődött.

24

Mindez bizonyossá tette benne azt a felismerést, hogy ez a názáreti rabbi, ez a Jézus nem valami közönséges ember, hanem Isten Fia. „Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett” (Jn 11,45).

Amikor Jézus éppen Jeruzsálem felé tartott – hogy ott életét áldozatul adja az emberiség bű­ néért –, még időzött egy keveset Bethá­ni­ában, Simon házában (akiknek mellékneve „poklos” volt). Miközben az Úr tanítványai egymás között arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közöttük, Máriában megérlelődött az elhatározás, hogy az ő Urát, Jézust valami egészen különlegesen nagy tiszteletben részesíti. És erre éppen megfelelőnek tartotta a legértékesebb tulajdonát.

Előhozta kincsét a rejtekhelyéről. Nem akarta tovább őrizgetni biztonsági tartalék gyanánt. El­ jött az ideje, hogy ez a drága olaj betöltse rendel­ tetését. Ezzel keni fel Jézust Urává és Királyává, amely egyúttal halotti kenetként is szolgált az Ő számára. És Mária belép Simon házába. Asszo­ nyok abban az időben nem léphettek be fér­ fiak társaságába, legfeljebb csak úgy, mint felszolgálók. Ezért, amint belépett, a beszél­ getés elnémult. A drága alabástromedény értékével mindnyájan tisztában voltak, ezért nem hittek a szemüknek, amikor látták, hogy Mária letöri a palack nyakát, és az edény tartal­ mát teljes egészében az Úr Jézusra önti. Megken­ te Őt a fejétől a lábáig. Soha még ilyen illat nem áradt szét abban a helyiségben.

Júdás szólalt meg először: „»Miért nem adták el inkább ezt a kenetet 300 dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?« De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja…” (Jn 12,5-6) Csak az Úr Jézus – akit pedig senki sem mon­ dott pazarlónak – veszi védelmébe Máriát: „…

Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!” (Mt 26,10-13)

Vetés és Aratás

Ha itt lettél volna… ( Jn 11,21) Nem látlak, Jézusom, valahol messze vagy, körülöttünk settenkedik a halál.

Itt szükség van rád, magunkra ne hagyj, a rossz gyötör, és mindig megtalál.

Mért vársz, Uram, ha szívszaggatva hívlak?

Mért késel? Tudom, hogy szeretsz.

Kereslek, most sehol nem talállak, kéréseimre miért nem felelsz?

Ha itt lettél volna, nem jött volna a halál.

Miért hagytad, hogy szeretted odavesszen? …

Ha jöttél volna, lelkem most nem fájna.

Sajnálom, Uram, most már eltemettem. „Nem halál ez, Istennek dicsősége, hogy általa a Fiú dicsőíttessék.

Ne szálljon messze szíved reménysége, kellett, hogy bátyád így eltemessék.

Hittel meglátod Isten dicsőségét.

Ki bennem hisz, ha meghal is él.

Feloldozom a halál kötelékét, az örök élet énnálam a cél.

Vagyok a feltámadás, az élet.

Ki bennem hisz, tudom, engem meghall.

Az Atya énbennem örökké dicső lett, aki csak él s hisz, soha meg nem hal.

Időzítésem pontosabb a Napnál.

Sosem kések, s nem jövök hamarabb, de megállok az igaz alázatnál, kit megszabadítok, nem lesz többé rab!”

Zsejki Irén Jézus tudta, hogy Máriát mi indította erre a cselekedetére, és azt is tudta, milyen árat fizetett érte. Még ha mások szemében őrültség és tékozlás volt is, Mária felismerte a pillanat horderejét, és megtette azt, amelynek örökkévaló értéke soha el nem múlik. Mária csak azt adta oda, amit kön�­ nyen el is veszíthetett volna, és helyette mérhetet­ lenül értékes, mennyei kincset gyűjtött. Így lett ez a „tékozlás” gazdag áldásokat hozó találkozás.

Günther Seibert

2018. évi 1. szám

A keresztnél Jézus keresztjénél nem sok embert látunk a követői közül. Kockázatos volt sorsközösséget vállalniuk egy elítélt bűnözővel. De ezek az asszonyok ott vannak… (Jn 19,25) Mária, Jézus anyja Amikor az Úr Jézus a keresztfán függött, az azoknak a szavaknak a beteljesedését jelentette, amely három évtizeddel korábban hangzott el. Amikor Mária és férje a gyermek Jézust a templomba vitte, egy idős ember kijelentette a Messiás érkezését. Örömteli szavai csodálkozást váltottak ki Máriából: „Íme, Ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben…” (Lk 2,34) De a győzelem és az öröm szavai fájdalommal teli kifejezést is tartalmaztak: „…a te lelkedet is éles kard járja majd át…” (35. v.) A keresztnél, fia haláltusáját és halálát látva, valóban átjárta szívét a szenvedés kardja.

Salómé, Zebedeus felesége Korábban Salómét – Jakab és János apostol anyját – az Úr Jézus szigorúan megdorgálta, amikor fiainak kiemelt helyet kért a mennyei királyságban (Mt 20,20-23). De az asszony jelenléte a keresztnél azt mutatja, hogy a dorgálást alázattal elfogadta, mert az Úr Jézus olyan módon rótta meg, hogy szeretete még abban is megnyilvánult.

Mária, Klópás felesége Ő volt „a kis Jakab és József anyja” (Mk 15,40).

Mária férje Klópás volt (Jn 19,25), Józsefnek a bátyja. John Gill bibliakutató szerint: „Kétségtelenül, ez a Mária egy Krisztusban hívő as�szony volt, mert ott állt a keresztnél; és nem csupán azért, hogy a nővérével legyen, hanem az Úr Jézus iránti ragaszkodásáért és a benne való hit bizonyításáért.”

Magdalai Mária Máriát Jézus szabadította meg a démonoktól (Lk 8,2). Akikből Jézus kiűzte a démonokat, egyik sem mutatott olyan mély hódolatot a Megváltó iránt, mint Magdalai Mária.

Ezek az asszonyoknak a bátorságát szeretetük és hitük lobbantotta lángra, amely több volt egyszerű buzgóságnál.

Bill Crowder

25

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

Mit jelent a „kegyelmi kiválasztás”, avagy igazságtalan-e Isten?

Az előző számban azzal a kérdéssel foglalkoz­ tunk, hogy milyen szerepe van a kegyelemnek a keresztyén életében, most pedig a kegyelem és a kiválasztás összefüggését szeretnénk megvizsgál­ ni.

Nem biztos, hogy a kegyelem működését jól értjük, de a kiválasztással kapcsolatban még több kérdés szokott felmerülni. Azonban együtt vizs­ gálva a két kifejezést talán közelebb juthatunk Is­ ten gondolataihoz ebben a témában.

A kegyelemmel kapcsolatban is felmerül az a kérdés, hogy igazságos-e Isten részéről, ha egye­ seket ebben a kiváltságban részesít, a kiválasztás pedig még ennél is nehezebb kérdéseket vethet fel: Miért választ ki Isten egyeseket, és miért nem másokat? Milyen jogon válogat Isten?

A válaszkereséssel köteteket lehet megtölteni, de reméljük, az itt leírt néhány gondolat is segíte­ ni fogja a megértést.

A rómaiakhoz írt levél A „kegyelmi kiválasztás” kifejezéssel A rómaiakhoz írt levélben találkozunk. Pál apostol ebben a levélben tizenegy részen átívelő, hosszú értekezésben mutatja be az evangéliumot, vagyis azt, hogy Isten hogyan látja az embert, és hogyan tervezte el a megmenekülését, a kapcsolat hely­ reállítását. Ha megértjük a teljes gondolatmene­ tet, sok kérdésre választ kapunk, amelyek akkor merülnek föl, ha csak egy-egy részt ragadunk ki.

Az ember állapota Pál már a téma megadásánál (1,15-17) megfo­ galmazza, hogy az evangélium lényege az (1) üdvösség, amiben (2) Isten igazságossága nyilvánul meg, ami (3) mindenkinek szól, és (4) hit által lehet az emberé. Látjuk, hogy Pál számára is fon­ tos és hangsúlyos az igazságosság kérdése.

A téma tárgyalását azzal kezdi, hogy Isten haragja van minden emberen, mert meg- és el­ ismerhették volna Őt, de inkább elutasították. Ez pedig mindenféle rosszat eredményez az ember életében.

26

Azután kifejti, hogy Is­ ten nem személyválogató, „Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni” (2,6): a jót cselekvő jót érde­ mel (dicsőség, örök élet stb.), és a rossz is meg­ kapja „jutalmát” (harag és bosszúállás).

A törvény az ember szívébe van írva, nem szá­ mít, hogy ismeri-e valaki az Izráelnek adott pa­ rancsolatokat.

Azonban ennek a 3,20-ig tartó szakasznak a végére érve megérteti velünk Pál, hogy Isten sze­ rint: „Nincsen igaz ember egy sem ... nincsen, aki jót tegyen...” (3,9-17) Tehát ott tartunk az üdvösséggel kapcsolatos gondolatmenetben, hogy Isten igazságos, a jót (igazat) megjutalmazza, a rosszat pedig megbün­ teti; a probléma az, hogy minden ember az utób­ bi kategóriába tartozik.

A jó hír A következő szakasz elmondja, hogy mégsem kell kétségbe esnünk, mert van egy másik út. (A keresztyénséget a legelső időben az Úr útjának nevezték.) Isten igazságossága más módon, „a Jézus Krisztusban való hit által” nyilvánul meg: „ingyen igazít meg az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által” (3,21-31).

Tehát ahelyett, hogy a cselekedeteink jósá­ gát figyelné Isten, a hitet keresi az emberben. Ez nem is annyira új dolog, mondja Pál, mert már az Ószövetségben, Ábrahám esetében is így történt.

Az 5. fejezetben megtudjuk, hogy ami a 2. fe­ jezetben a jót cselekvők jutalma, az mindenkié le­ het úgy, hogy Jézus Krisztus meghalt helyettünk, és ezáltal hitben járulhatunk a kegyelemhez.

Ahogyan Ádám behozta a világba a halált, úgy Krisztus is az életet azoknak, akik megkapják a kegyelem és az igazságosság ajándékát. Figyeljük meg, hogy a kegyelemhez vezető út a hit!

A kegyelem nem ad okot a bűnös életmódra?

Ha minden meg van bocsátva, akkor az kön�­ nyelművé teheti az embert – vethették fel Pálnak. Ő azonban azzal válaszol (6. fej.), hogy a kegye­ lem nem pusztán bocsánatot jelent, hanem azt is, hogy egy új élet kezdődik, amit Istennek ajánlva élünk, és a régi bűnös hajlamok nem uralkodnak többé rajtunk. A hívő ember Isten szolgálatába állhat, és a megszentelődés útján járhat.

Vetés és Aratás

A törvény arra jó, hogy megmutassa a bűnt, azonban arra nincs ereje, hogy megőrizzen tőle, sőt még fel is gerjeszti a kívánságot. Azonban aki­ ben az új élet van, az már nem a törvény régi vilá­ gában él, hanem az Isten által adott újban.

Hiába ismeri valaki a jót, ha nem képes meg­ tenni. Egyedül a Jézus Krisztusban felkínált ke­ gyelem szabadíthat meg (7. fej.).

A hívő emberben már egy új élet működik. A régi, bűnre hajlamos, nem tudja betölteni a tör­ vényt, és amire törekszik, az halálra vezet. Az új viszont szellemi, aminek új „törekvései” vannak Isten Szellemének bennünk lakozása által. Ő az, aki segít és elvégzi bennünk mindazt, amire ma­ gunktól nem vagyunk képesek. Az Ő jelenlétével minden, ami történik, a hívő ember javát szolgál­ ja. Általa lehetséges az, hogy olyanná legyünk, amire Isten rendelt, hogy hasonlók legyünk a Fia

képéhez. Ő olyan hatalmas, hogy semmi nem vá­ laszthat el tőle (8. fej.).

Mi a helyzet Izráellel?

Biblián kívüli források szerint a római gyüle­ kezet zsidó-keresztyén alapokon indult, ezért itt is aktuális volt a kérdés. Az Ószövetségben Izráel mint Isten népe kapta a törvényt, a szövetségeket, az ígéreteket stb. Azonban a zsidó vezetők elve­ tették Krisztust, és ezt követően Isten az evangé­ liummal a nemzetek felé fordult. Isten korábbi ígéretei érvényüket vesztették volna?

Ahogy korábban tette, Pál itt is azzal érvel, hogy ami történik, nem valami új dolog, mert meg kell értenünk, hogy az ígéretek Isten szu­ verén választása alapján öröklődtek az Ószövet­ ségben is, nem a cselekedetek alapján. A cseleke­ detek alapján, ahogy korábban láttuk, senki sem részesülhetne Isten áldásaiban. Isten az Ő szuve­

2018. évi 1. szám

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK rén döntése alapján a hitet nézi, és nem a csele­ kedeteket, és így a kegyelem vezet az üdvösségre hit által. Ez igazságtalannak tűnhetett, különösen egy olyan zsidó ember számára, aki a cselekedetei alapján várt el valamit Istentől (9. fej.).

Hogyan működik a hit?

A 10. fejezetben a hit szerepét, működését és hatását látjuk. A hit a szívben keletkezik, és a szánkkal valljuk meg, de kell hozzá az, hogy va­ laki elmondja az evangéliumot. Ugyanakkor nem mindenki engedelmeskedik az evangéliumnak, aki hallja. Egész Izráel hallotta, Isten hívta őket, kitárta karját, de nem engedelmeskedtek.

Mi a szerepe a kegyelmi kiválasztásnak?

A 11. fejezetben kiderül, hogy Isten mégsem vetette el népét, mert van egy maradék, aki üdvö­ zül a korábban bemutatott „kegyelmi kiválasztás szerint”. Nem cselekedetekből, mert az soha sem működik.

Isten választottai a kegyelmi kiválasztás szerint azok, akik hit által elfogadták a kegyelmet, és en­ gedelmeskedtek a hívásnak. Ugyanakkor komoly figyelmeztetés van ezekben a részekben arra vo­ natkozóan, hogy akik nem engedelmeskednek, azokat Isten még jobban megkeményíti, ami már az ítéletük részét jelenti.

A kegyelem azonban kiterjedt az összes nem­ zetre, így lehet ma nekünk is részünk benne.

Pál apostol az egész gondolatmenetet egy kitö­ rő dicsérettel fejezi be, ami Isten bölcsességének és ismeretének gazdagságát, kikutathatatlan útjait magasztalja. Összefoglalva azt látjuk, hogy Isten igazságos, és ítélni fog. Ennek alapja „jog szerint” a csele­ kedeteink, azonban nincs, aki ennek megfelelne, ezért Isten, szintén igazságos módon, egy másik utat készített a Fia által. Azok üdvözülnek, akik hisznek Őbenne, ez pedig a cselekedetek alapján történő megítéléssel szemben egy másik kiválasz­ tási szempont: a kegyelmi kiválasztás.

Talán valakinek természetes, megszokott, hogy hit általi és kegyelemből való üdvösségről beszélünk. De ennek a gondolatnak soha nem volna szabad megszokottá válnia!

Bárcsak minél többen lennének, akik hirdetik ezeket, és akik erre az útra lépnek rá!

Lemperger Róbert

27

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ­ban

Megszentelődés

Hogyan válnak Isten kezében a bűnös emberek szentekké?

Ez alkalommal a megszentelődés kifejezést fogjuk tanulmányozni, mely a szent szóból ered. Bár a szent szót használjuk olykor, ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy hétköznapi használatban nemigen szoktunk találkozni ezzel a kifejezéssel, ebből a szempontból tehát igazi keresztény terminológiával (szakkifejezéssel) van dolgunk. Vajon milyen kapcsolat van a szent szó hétköznapi jelentése és a megszentelődés keresztyén felfogása között? Mit tanít nekünk Isten a Biblián keresztül a megszentelődésről?

Az Újszövetség mindig tartogat meglepetéseket A mindennapi nyelvhasználatban a szent szó egyfajta megtisztelő címként szerepel egyes kiváló, kimagaslóan erényes emberek neve előtt, pl. az apostolok, mint Szent Pál, Szent Péter, vagy gondoljunk a magyar királyokra, Szent Istvánra, vagy a katolikus szentekre, Szent Miklósra stb. Az Újszövetség azonban egészen más módon használja ezt a szót: egyrészt az apostolok neve elé nem teszi oda mint jelzőt, másrészt azonban minden keresztyén emberre úgy utal, mint szentekre. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk: „Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is” (9,32). Tehát Péter sok helyi keresztyén közösségben, gyülekezetben megfordult, és végül eljutott a Liddában lévő gyülekezetbe is. Itt tehát a keresztyén közösséget nevezi meg összefoglaló módon úgy, hogy „Liddában lakó szentek”. Egy másik helyen Pál apostol úgy szólítja meg a korintusi keresztyéneket, hogy „Krisztus Jézusban megszenteltek”. A korintusiaknak írt első levélből az tűnik ki, hogy a helyi gyülekezetbe járó keresztyének komoly problémákkal, bűnökkel küzdöttek, előfordult, hogy hívő emberekhez méltatlan dolgokkal foglalkoztak, ennek ellenére, illetve ennek ismeretében Pál mégis szenteknek nevezi őket. Tévedett volna Pál, vagy túl elnéző volt velük szemben? Ha végigolvassuk ezt az újszövetségi levelet, kiderül számunkra, hogy Pál igen keményen megdorgálta őket viselkedésük, életvitelük miatt. Távolról sem bánt velük kesztyűs kézzel. Ennek ellenére fenntartotta nekik a szentek megszólítást. Vajon miért?

A megszentelődés két oldala Bár kijelenthetjük, hogy a korintusi hívő emberek sokszor nem éppen Istenhez méltóan éltek vagy viselkedtek, mégis Jézus Krisztus áldozatának elfogadása által, azáltal, hogy hitüket Őbelé vetették, Isten szentekként tekintett rájuk, tehát megszentelődtek. Ez a két dolog mintha ellentétben állna egymással. Kíséreljük meg ennek a látszólagos (?) ellentétnek a feloldását azzal, hogy megvizsgáljuk a megszentelődést közebbről!

A megszentelődés egyrészről azt jelenti, hogy Isten kiemel, kivon a világból, és elkülönít maga számára embereket a vele való közösségre, a neki történő szolgálatra. Másrészt mivel Isten szent és tökéletes Isten,

28

Vetés és Aratás

ezért az Ő népének szintén szentnek, tökéletesnek, tisztának kell lennie. Tehát a megszentelődés magában foglalja a bűnös dolgoktól való elszakadás, a megtisztulás folyamatát is.

A megszentelődés lépései: kezdeti megszentelődés A megszentelődés akkor veszi kezdetét, amikor az ember többé nem a szabályok, rendeletek betartása révén, nem a saját erőfeszítéséből akarja Isten tetszését elnyerni, hanem az Ő Fiába vetett hit által. Jézus Krisztus áldozata az, amely minden bűnünk, gyengeségünk, gyarlóságunk ellenére elfogadhatóvá tesz minket Isten előtt.

Ahogyan a Zsidókhoz írt levél mondja: „…az Ő akarata szentel meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra” (10,10).

Mi saját magunkat nem vagyunk képesek megtisztítani, mint ahogy nem képes az ember hajánál fogva saját magát kihúzni süllyedés közben a mocsárból. Azonban, amit mi nem tudunk megtenni, azt Isten elvégezte helyettünk Fia által: „Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít bennünket minden bűntől” (János első levele 1,7). Krisztus vére megtisztítja lelkiismeretünket, felszabadít bennünket a bűn terhe alól.

Figyeld meg!

Isten nem azt várja az emberektől, hogy tegyék magukat szentté, tisztává, és ha már eléggé megtisztultak, akkor esetleg kedvessé, elfogadhatóvá válnak az Ő számára. Ez egy téves gondolat, amely sok ember felfogására jellemző, és amit a Biblia egyáltalán nem támaszt alá. Épp fordítva történik: Krisztus áldozatával, vérével megtisztította és megszentelte a benne hívőket, és mivel innentől kezdve a hívő ember szent, felelős azért, de egyúttal indíttatást is érez arra, hogy tartózkodjon attól, ami őt beszennyezheti.

Tudtad-e, hogy a megszentelődés…

… nem olyasvalami, amit önerőből meg kell szereznünk vagy teljesítenünk? … Isten ajándéka, melyet nekünk adományoz attól kezdve, hogy hitünket Jézus Krisztusba vetettük? … minden hívőt szentté tesz Isten előtt? … minden hívőt Isten papjává szentel, hogy ezentúl Istennek és másoknak a javára éljen? … minden hívő testét szent templomává teszi, amelyben Isten Szelleme lakozik? … hálát és szeretet ébreszt Isten és Krisztus iránt, amely arra indítja a hívő embert, hogy életét odaszánja Isten szolgálatára?

A következő rész tartalmából:

Folytatjuk a témánkat a megszentelődés további lépéseivel, a folyamatos és a végső megszentelődéssel. Miért olyan nehéz és küzdelmes sokszor a hívők élete?

Ajánlott könyvek:

David Gooding – John Lennox: Kulcsfontosságú bibliai fogalmak C. H. Spurgeon: Minden kegyelem! Házának ajtaja nyitva áll (Evangéliumi Kiadó) Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

2018. évi 1. szám

29

A szeretet ára

A bibliaolvasásról

„…önként ment a halálba…” (Ézs 53,12)

A bibliaolvasás: * erősíti hitünket, * megeleveníti imádatunkat, * megvilágosítja értelmünket, és * ösztönöz, hogy Isten akarata szerint éljünk.

Miközben az Igét olvassuk, szembekerülünk az istenellenes hatalmakkal, akik minden lehetséges eszközzel meg fogják kísérelni, hogy zavarják, sőt egészen megakadályozzák bibliaolvasásunkat. Ezért ez a csendesség elsősorban szellemi küzdelmet jelent.

Először is őszintén kell vágynunk arra, hogy Isten szóljon hozzánk. Meg van írva: „Aki keres, az talál…” (Mt 7,8) Ha a Biblia iránti ér­ deklődésünk csökken, akkor ez rendszerint szellemi életünk hanyatlását jelenti. Fogadjuk meg az apostol tanácsát: „…vá­g ya­kozzatok, hogy… növekedjetek…” (1Pt 2,2) Másodsorban követnünk kell Isten Igéjének utasításait: „Az Igének pedig megtartói legyetek, ne csak hallgatói!” (Jak 1,22) Mivel a Bibliának Isten a szerzője, csak Ő képes azt megmagyarázni, és a neki tetsző gondolatokat bennünk előhozni.

Ezért a bibliaolvasást: * imádsággal kezdjük, amelyben kérjük Őt, hogy nyissa meg szívünket és értelmünket; * alázatos lelkülettel álljunk meg előtte, mert Ő a mindenható; * hittel közeledjünk hozzá, mert Ő igazságos, az ígéreteit megtartja; * engedelmes szívvel figyeljünk, készen arra, hogy mindent megteszünk, amit mutat; * és bizalommal járuljunk eléje, mivel Ő a szeretet Istene is, aki számunkra a legjobbat akarja.

Végül csendességünket imádással, hálaadással, kéréssel vagy másokért való könyörgéssel fejezzük be! (Szép és hasznos gondolatokat olvashatunk erről a Zsoltárok 119,1-16. verseiben.)

Alfred Kuen

Éreztünk már olyan fájdalmat, amelyet a szeretteinktől való elszakadás okozott?

Az Úr Jézus az Atyától való elválás fájdalmát érezte, amikor az emberek iránti szeretetének árát a keresztfán megfizette (Mt 27,46).

Jézus szeretetből jött a földre, és gyermekként megszületett. Szeretetből fogadta el a törvény képviselői, a sokaság és a katonák durva bánásmódját. Szeretetből szenvedett és halt meg, hogy tökéletes áldozat legyen, közbenjárva értünk az Atyánál, hogy nekünk életünk legyen. Ő, aki ember volt, és egyben Isten is, teljesítette Ézsaiás próféciáját: „sokak vétkét vállalta magára” (Ézs 53,12). Őt, a szenvedő szolgát „bűneink miatt törték össze” (5. v.). Szenvedett testében, lelkében és szellemében, amikor meghalt, hogy a bűn büntetését megfizesse. És „az Ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,5). Isten igazságának elégtételt szerzett, sebei békesség és élet forrásává lettek azoknak, akik hisznek benne.

Krisztus előtt nyolc évszázaddal a prófétának kemény feladata volt Jeruzsálem népével tudatni, hogy Isten túlságosan szerette őket ahhoz, hogy következmény nélkül hátat fordítsanak neki. De Ézsaiás figyelmeztetése után vannak ígéretek, mert Isten fájdalmas ítéletei irgalmas szándékot takarnak. Ézsaiás látja a jövőben történő helyreállítást is, nemcsak Jeruzsálem, hanem az egész világ számára (Ézs 2,1-5). Mégis, az Úr Jézus feltámadásáig Isten szeretetének a titka volt a bűnös ember megmentésének a módja.

Tettél-e már valamit ezért a szeretetért?

Vagy ezzel ellentétben, tapasztaltad-e már, hogy milyen érzés elkerülni a szeretetet félelem vagy megbántás miatt?

Az Úr Jézus, Isten Báránya, aki könyörült rajtunk, és Ő segítséget nyújt a kegyelem hirdetéséhez. Megmutatja, hogyan osszuk meg szeretetét másokkal még ma, mert e miatt a szeretet miatt élünk…

A. B.

30

Ahogy a víz visszatükrözi az ábrázatot, úgy látja az ember saját képét a Szentírás igazságainak folyóvizében, ha őszinte szándékkal beletekint.

C. H. Spurgeon

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból Cornelius Martens Isten csodatettei KeletEurópában A/5, 120 oldal

Cornelius Martens az 1920-as években folyamatos üldöztetése ellenére beutazta Dél-Oroszországot és Ukrajnát, de a Kaukázusban is megfordult. Prédikált, gyülekezeteket alapított, eközben számos, Isten által véghezvitt csodát megtapasztalt. Második könyvének középpontjában az a gondolat áll, hogy Isten hatalmas, és sokkal nagyobb az Ő isteni kegyelme, mint képzelnénk.

EK

Andrew Murray Jézus Krisztus Andrew Murray ebben a kötetben kettős céllal ír. Az képére első, hogy Isten Fiáról olyan képet rajzoljon, ami megmuzsebkönyv, tatja, hogy emberként hogyan lett példává. A második pedig, 300 oldal hogy a hívő ember képét rajzolja meg, aki bizonyos mértékig tükrözi Mesterének vonásait, és bizonyítja, hogy a Krisztushoz hasonlító élet a Szent Szellem ereje által létrejött, áldott valóság.

Ernst-August Bremicker Menj Ninivébe!

12,4 x 18,3 cm, 144 oldal

Jónás könyve nem csak gyermekeknek szóló, érdekes történet. Isten szava minden olvasó számára élő, aktuális üzenetet tartogat. Megtanulhatjuk belőle, milyen kegyelmes és irgalmas Isten, és milyen önfejű, önző tud lenni az ember!

Jóllehet a történet már 2800 éves, profetikus jelentősége egyáltalán nem elavult, és közvetlenül érinti mindennapi életünket.

Thieleman J. van Braght holland mennonita püspök a 16. századi anabaptista mozgalom mártírjainak a szenvedéseiről szóló összes történetet és bírósági följegyzést egyetlen hatalmas kötetben gyűjtötte össze, mely a Mártírok tükre címet kapta. A dobos felesége e történelmi időszak egy részét beszéli el ismét mai nyelven és egyszerűbb formában.

David Gooding Az eljövendő árnyéka – Hogyan tanítsuk a Szent Sátort?

Fr/5, 56 oldal

Joseph Stoll A dobos felesége ...és más történetek a Mártírok tükréből A/5, 200 oldal

A Szent Sátort tanítani a gyermekeknek nehéz feladatnak tűnhet, azonban ez az ősi hajlék a keresztyén hit lényeges és alapvető tanításait mutatja be a szokásostól talán eltérő módon. A könyv elsősorban tanítóknak szól. Segítséget nyújt azzal, hogy a bibliai tanítást gyermekek számára is érthető módon illusztrálja, és gyakorlati alkalmazást társít hozzá.

K érésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

2018. évi 1. szám

31

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860 E-mail: rendeles@vetesesaratas.hu Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204

IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Kérjük gondoljanak a nehezebb helyzetben lévő, mint például a Kárpátalján élő olvasókra is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra küldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Szerkesztőség, Eger v3218@t-online.hu www.vetesesaratas.hu Képviseleteink: HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: toth.attila@email.t-com.hr

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6.

RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-264-435702

E-mail: babos.marton@gmail.com

SZERBIA Nagy Tibor

Petőfi Brigád tér 2.

SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

E-mail: tibor.ngy@gmail.com

SZLOVÁKIA Magvető p.t. - Izsmán Jónás

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”!): Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1 Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22 Szlovákiai olvasóink adományukat a OZ Rozsievač – Magvető Polgári Társulás részére a következő számlára küldhetik: IBAN: SK53 0900 0000 0050 7981 0673, BIC: GIBASKBX Köszönjük Fülöp Imrének és Ruthnak a Vetés és Aratás sok éven át tartó hűséges terjesztését! 2018-tól a szolgálatot Izsmán Jónás folytatja Szlovákiában.

Más országokban élő olvasóink adományaikat a Vetés és Aratás magyarországi számlaszámára utalhatják át, vagy lehetőség van támogatás befizetésére a PayPal rendszeren keresztül is. Ezt honlapunkon a Támogatás menüpont alatt tehetik meg.

Csekk beváltására Magyarországon nincs lehetőségünk. További információkért kérjük, látogassák meg a www.vetesesaratas.hu weboldalunkat!

Hlavné nám. 20 SK 936 01 Šahy Tel.: 00-421-904 941-236 E-mail: keresztyenmagveto@gmail.com

UKRAJNA Sas István

Sevcsenkó út 2/6 UA-90212 Батьово (Bátyú) Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168

E-mail: saspiroska53@freemail.hu

USA Mr. Alexander Veres

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

E-mail: alexveres60@gmail.com