Vetés és Aratás 2018/2. szám by vetesesaratas

2018/2

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 56. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,16)

„Békesség

néktek!”

(részletek) A szobában bent döbbent csend feszült, Hogy az ajtón váratlan belépett, Lábán, oldalán és két kezén A szegek helye, mint zsarátnok égett. … Halált legyőző roppant hatalmával Úr volt a földön s Pilátus felett. Lábától roppant, ropogott a mélység, És Őt dicsérték fent a fellegek. A bezárt ajtón nesztelen belépett… Ott ült a tíz, bénán és vakon… De homlokán már tiszta fényben égett: „Nekem adatott minden hatalom!” S szava zendült, betöltve a termet, Amíg a szeme rubin-fényben égett. Szava zendült, betöltve a szívet, S szólt az Ige:„Békesség tinéktek!” Én Istenem, most így imádkozom Bezárt ajtók, csukott szívek során, Bús koldusod, vak félelmek között, Tántorgó lábbal, árván, mostohán. Én Istenem, most így imádkozom, Ím, térdre hullva szent színed előtt: Ma tégy csodát, mint akkor, hajdanán, Ma tégy csodát, ma újra küldjed Őt! Földi békénknek koldus-ruhája Lefoszlott immár életünk felett. Ó, jöjj, Uram, e békétlen világba, És add nékünk Te békességedet! Csiha Kálmán

A tartalomból tartalomból Győzni vagy veszíteni....................................... 4 Isten alkalmasnak talál..................................... 6 Kövess engem!.................................................... 8 Legyünk éberek!................................................. 9 A „Jó hír” stratégiája.......................................... 9 Ajtók és kapuk................................................. 10 Az Úr soha nem késik.................................... 11 Találkozás Istennel.......................................... 12 Nem csüggedünk............................................ 14 Veled leszek....................................................... 15 Gyermekoldalak............................................... 18 Történetek a Spurgeon család életéből �� 21 Irigység............................................................... 22 Mondjunk igazat!............................................. 23 Miért éppen Jeruzsálem?.............................. 24 Az alfa és az ómega......................................... 25 Miért szabad, aki szolga?............................... 26 Szemfüles........................................................... 28 Félelem a holnaptól........................................ 30 Könyvajánló...................................................... 31

Vetés és Aratás

2018/2 (56. évfolyam 2. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

Vetés és Aratás

KedvesOlvasó! Olvasó! Kedves Általános ismeret (a szótár meghatározása szerint), hogy „az iránytű olyan szabadon lengő mágnesezett acéltű, amely a földmágnesség hatására mindig észak-dél irányában helyezkedik el, s ezzel a földrajzi tájékozódást lehetővé teszi”. A tengeren utazóknak és a vándoroknak a vadonban vagy a sivatagban igen hasznos útitárs ahhoz, hogy a kívánt célba érjenek. Átvitt értelemben azonban olyan cselekvést, magatartást, szabályzatot stb. is jelent, amelyhez biztonsággal lehet vagy kell igazodni. Ez az igazodás pedig a jó irányba vezet! És ki az, aki nem kíván magának az élet viharaiban vagy a sötét, görbe utakon ilyen célirányos segítséget? De hogyan szerezhetünk ilyen szellemi-lelki iránytűt magunknak? Mi, keresztyén emberek tudjuk a választ! Mi megismertük és elfogadtuk életünk biztos irányadóját: Isten Igéjét. Mert a helytelen irányt fel kell ismerni: „Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket” (Péld 21,2). És a helyes irányt elfogadni mindenki számára lehetséges: „Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. … az Ő útjára tanítja az alázatosakat.” Mert: „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség…” (Zsolt 25,8-10.12) Jézus Krisztus az Ő váltsághalála által mindenki számára felajánlja ezt az egyedül biztos irányt, amely az örök élethez vezet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6). Kedves Olvasó! Szerezd meg, és használd engedelmesen életed minden ösvényén ezt az „iránytűt”, hogy a biztos célt elérd!

cél

(János 12,26) Krisztust kövesse, aki él! Számomra is csak ez a lényeg, s a hosszú távú cél a Cél: hogy megváltottan hazaérjek. Füle Lajos

(Példabeszédek 22,3) Melyik az igaz út, melyiket kövessem? Vajon ki segíthet ingatag hitemben? Kihez mehetnék, ki létemnek irányt ad? Hisz „az örök élet beszéde Tenálad”! Bűnös vagyok, Uram, tengersok vétkemmel: szélsodorta porszem, állhatatlan ember. – Ajtódon zörgetek, bocsánatért esdek hozzád, ki a gyengét mindig megsegíted. Hadd rejtőzhessem el irgalmas szívedben! Lásd, nélküled gyarló földönfutó lettem. Reményvesztett lelkem Te öleld magadhoz! Kísértések lángja éget, lázít, mardos. – Ne hagyj cselekednem bolondok módjára, ne engedj kárhoznom örök gyehennára! Légy igaz iránytűm, mutass utat nékem, Seregeknek Ura, Te légy a vezérem! Sebők János

2018. évi 2. szám

Győzni vagy veszíteni

„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” (2Korintus 2,14)

Az első benyomás csodálatosan csábítónak tűnik: a keresztények mindig ragyogó győztesek, akik nem ismerik azt a nyomasztó érzést, hogy vesztesek lehetnek! A második benyomás kijózanít. A Bibliában is állnak apró betűs szövegek. A Szentírás minden kijelentése összefügg egymással. Sok tévtanító és kisiklás támadt a gyülekezetekben azért, mert egyegy mondatot kiragadtak a szövegösszefüggésből. „De hát így is biblikus!” – mondják a felületesen gondolkodók. Ezért nézzük a bevezető bibliaverset összefüggéseiben: „Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába” (2Kor 2,12-13).

Hol van tulajdonképpen a győzelem? Látunk itt egy várost Jézus evangéliumára nyitott ajtókkal, mégis Pálnak missziós munkatársi problémák miatt el kell onnan utaznia. Titusz nevű munkatársáért való aggódása annyira ránehezedett Pál szívére, hogy úgy döntött, tisztázni kell először a fennálló kérdéseket, még ha egy áldott munkát is kell elhagynia érte. Hol a győzelem, ha belső problémák megbénítják a misszió működését? A Dél-Kelet-Európai Misszió életében is vannak ilyen szorító tényezők, amelyek a misszionáriusokat bátortalanná teszik. Egészségügyi problémák, családi gondok, és olyan hétköznapi nehézségek, amelyek megbénítják a munkát. Beszélhetünk egyáltalán győzelemről az aktuális gondok között? Pál beszél, mivel szemét Jézusra irányítja.

Győzni, mivel Jézus már győzött A Római Birodalomban szokás volt, hogy egy győztes csata után a győztes csapat egy diadalíven vonult be Rómába, miközben a tömeg éljenzett. Mit jelent Jézus győzelmi bevonulása a mi számunkra? Mi is legyőzöttek voltunk. Egyik vereséget a másik

után éltük át. Gyengeségeink mind világossá váltak, és ezek ma is vannak. Jézus kegyelme azonban ránk talált, legyőzött, és azokat, akiket Jézus megtalált, a világ már nem bánthatja. Igen, minket, keresztyéneket is megfoszthatnak anyagi javainktól. Nyilvánosan megszégyeníthetnek, megverhetnek és meg is ölhetnek. Azonban senki nem veheti el azt az életet Jézus követőitől, melyet Ő ajándékozott nekik. Mert Jézus maga az élet. Minden hatalom az Övé, és Ő a győztes mindenkor!

„Jézus illatával” győztesek vagyunk „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre” (2Kor 2,15-16). A világban Jézus Krisztus „parfümje” a keresztyének. Ahol megjelennek, ott Jézus illatát kell árasztaniuk. Ahol hirdettetik az evangélium, ott a kereszt, a Golgota illata terjed. Követőinek Jézus félreérthetetlenül értésére adta (Mt 10,16-39), hogy jön olyan idő, amikor Krisztus illata kellemetlen és bántó lesz az emberek többsége számára, melyet távol kell tartani. Keresztyének el fogják veszíteni a társadalomban elfoglalt helyüket rövidebb vagy hosszabb időre. De ezt mi nem akarjuk. Vonzóak szeretnénk lenni, és sok jót tenni az emberekkel. Vajon az elismerés utáni vágy nem megy az üzenet rovására? Milyen illatot áraszt a mi munkánk? A legeslegrosszabb az lenne, ha saját illatunkat árasztanánk. Isten nem engedi, hogy dicsőségét másvalaki elvegye a világban, de a gyülekezetben sem engedi senkinek! Milyen sok áldott munka ment tönkre emberek dicsősége miatt!

Győzelem – Jézushoz és az Ő Szavához való hűség által A mi vágyunk az a misszióban, hogy megéljük, amit Pál végezetül szolgálatáról ír: „De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten Igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által” (2Kor 2,16-17). Itt a nyár! Megvan a lehetőségünk, hogy az evangéliumi irodalom személyes továbbadásával Jézus illatát terjesszük életre vagy halálra!

Bizonyságtétel Kelet-Ukrajnából 2014 októberében egyik munkatársunk házát több lövedéktámadás érte Donyeckben. A támadás

Vetés és Aratás

A kertész hite Uram, én szeretem a kertet, A zsenge fát, a friss virágot. Mosolygok a duzzadó rügyre, S késemmel mégis nyesek, vágok.

épp akkor érte a házat, amikor a család istentiszteleten volt. A tető és az emelet teljesen kiégett. Ez a ház volt a Krut család otthona, a misszionáriusok szállása, könyvraktár, összejöveteli hely és oktatóközpont. Minden odalett. Nemcsak ők, nagyon sok keresztyén veszítette el az otthonát e háborús időben.

A jövőben is Isten kezében Gennadi és Irina Krut így számolt be akkor az eseményekről: „Kedves Testvérek, nagyon hálásak vagyunk Istennek kegyelméért, mely minden nap megújul számunkra. Szeretnénk megköszönni értünk mondott imáitokat. Rövid idő alatt minden megváltozott körülöttünk. Kevés dolog maradt számunkra, aminek örülhetnénk. Azonban köszönjük Urunk védelmét, vigasztalását és erejét, különösen a vele való békességet. Most, hogy teljesen Istentől kell függnünk, csak Ő a mi reményünk. Az utóbbi időben különösen sok jó és fontos dologra tanít minket Isten. Olyan jó hozzá tartozni. Bár naponta próbára teszi hitünket, élvezzük a vele való békességet és közösséget minden új nap! Most értjük meg, amikor nincs többé lehetőség a missziós munkát az utcákon folytatni, hogy milyen értékes volt az a munka, melyet évekig szabadon végezhettünk. Most megtanulhatjuk, hogy mit is jelent a gyakorlatban az Írás szava: »szüntelen imádkozzatok« (1Tesz 5,17)! Őszintén elmondhatjuk, hogy az emberi félelem a hajtóereje az ilyen imaéletnek. Igen, minden Isten kezében van, a jövőnk is. És mint Isten gyermekeinek a jövő egészen biztos és különösen jó. Köszöntünk szeretettel, és Isten áldását kívánjuk rátok! Igen, béke veletek!” A megpróbáltatást elszenvedő testvérek hálásak minden imádságért és támogatásért. Friedemann Wunderlich (Gottes Wort den Völkern c. folyóiratból)

2018. évi 2. szám

Ha nyesés közben földre hull le Elszáradt gally, vagy görbe hajtás, Bocsánatért eseng az ajkam: Ne vedd rossz néven tőlem, pajtás! Kicsiny fácskám, én azt szeretném, Hogyha megnősz, örömmel tölts el, S rakva legyen mindegyik ágad Aranyszínű, ízes gyümölccsel. Uram, én jót akarok mindig Minden zsenge kis csemetének. És nem zavar, ha munka közben Felém károg a varjú-ének. „Kár, kár… Hiszen meddő a munkád, Az egyiken rügyek nem nőnek, Másik meg ferde, vézna törzzsel Indul neki nehéz jövőnek.” Sok apró fa, és sok csalódás… Még sincs ok, hogy kétségbe essünk. Uram, én hittel hiszek abban, Te akartad, hogy nyessünk, nyessünk! Neked gondod van minden fára, Legnagyobbra és legkisebbre, Ha az én munkám sebet ejt is, Te balzsamot adsz majd a sebre. Felsegíted a földre hajlót, És megtámasztod erős karral, A vad hajtásokat letéped Egy jótékony, áldott viharral. Neked gondod van minden fára, Te intézed a sorsuk bölcsen. Te díszíted fel majd lombjukat Üdítő, érett, friss gyümölccsel. Én, a gyarló, gyenge kertész Nem tudhatom a jövendőket, A Te áldó, védő kezedre Rábízhatom reménnyel őket. (2Péter 3,9) Vathy Elek

Isten alkalmasnak talál „…Isten ítél minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot…” (1Tesszalonika 2,4)

Tesszalonikaiaknak írt első levélben Pál apostol használ egy olyan kifejezést, amellyel saját misszionáriusi, de munkatársi szolgálatát is rendkívül találóan jellemzi. Ez a fogalom azért olyan találó, mert ismerjük azt az erőteljes ellenállást, amelyet ott Pál tapasztalt.

való szolgálata közben meglátogatta őt Barnabás, hogy segítségére legyen. „Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak.” (Csel 11,26). Ezt az összesen 14 évet Pál apostol úgy jellemzi, mint az isteni kijelentés idejét, mielőtt a Szent Szellem így szólt volna az antiókhiai testvérekhez: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket” (Csel 13,2). Ez jele volt annak, hogy Isten őket alkalmasnak találta a missziói munkára.

A testvérek ajánlása

Szilásznak már a keresztyénség kezdeti idején nagy tekintélye volt a jeruzsálemi testvérek „Alkalmasnak ítél” között, így ő lett az egyike annak a két férfinak, Erről a kifejezésről meg lehet állapítani, hogy akikkel levelet küldtek Antiókhiába. Ezt a levelet nem azonos a „megengedte” kifejezéssel, hanem az apostolok és a vének írták, hogy közöljék vebenne van a „megpróbált”, „bevált” fogalma is. lük döntésüket néhány fontos kérdésben. Őt és Ennek egyik jellemzője, hogy az alkalmasságot Júdás Barsabbást nevezi a Szentírás a testvérek a kipróbálás ideje előzi meg. Akik Isten próbáit közt vezető embereknek (Csel 15,22). Isten prókiállták, azokat méltatja Ő arra, hogy nagyobb fétának készítette fel őket (Csel 15,32). Miután feladatot bízzon rájuk. Az életben sok mindent terhelési teszt alá átadták az üzenetet, eltöltöttek egy bizonyos időt vetnek, mielőtt használatba lehetne venni. Hogy az antiókhiai gyülekezetben. Ezután Pál apostol ez a tény mennyire igaznak bizonyult Pál és két Szilászt választotta kísérőjének, és az ottani testvémunkatársa életében, azt megtudhatjuk az Újszö- rek az Úr kegyelmébe ajánlották őket (40.v.). Mind Pál, mind Szilász életében a felkészítés hosszú vetség idevonatkozó részleteiből. idejét látjuk, mikorra Isten alkalmasnak találta arra Felkészítette őt az Úr őket, hogy rájuk bízza az evangéliumot. Timóteus elhívásával mindkét hozzá írt levél A tarzuszi Saulnak néhány évi próbán kellett átmennie, mielőtt „a Szent Szellem által kiválaszt- foglalkozik. Ővele már kora gyermekségében megva” Antiókhiából kiküldettek volna Barnabással ismertették a Szentírást (2Tim 3,15), és amikor együtt (Csel 13,1). Pált – új életének kezdetén idővel megérett a feladatra, a Szent Szellem kü– a jeruzsálemi zsidók dühösen üldözték. Mind lönleges szolgálatra hívta el. Kegyelmi ajándékait prófécia által, a vének kezeinek rátételével kapta Damaszkuszban, mind Jeruzsálemben ös�(1Tim 4,14), és a gyülekezet erősítette szeesküdtek ellene (Csel 9,23. 29). De meg. Mikor arra került sor, hogy Pállal arábiai tartózkodása idején felkészíegyütt elinduljanak a szolgálatra, tette őt az Úr eljövendő szolgálaEszközök akkor Timóteusról mind a lisztrai, tára, különböző körülmények közé helyezve (Gal 1,17). A búzát megőrlik, hogy kenyér mind az ikóniumi testvérek kitűnő tanúságot adtak. Ez a két Azután hosszú időt kellett legyen, gyülekezet mintegy 30 km támég eltöltenie azokon a a szőlőt kisajtolják, hogy helyeken, ahol gyermekvolságra volt onnét. Milyen borrá érjen, sége idején élt, hogy ott gazdag tartalma van tehát tavaszt dajkál a tél is tegyen bizonyságot (Csel Pál szavainak: „Isten ítél öntüzében, 9,30; 11,25). Valószínűminket alkalmasnak…” s nézd a csillagokat sötét, leg ez volt az az időpont, messzi égen: amikor az Antiókhiában szenvedés kohóján kell által mennem, hogy lelkem a salaktól Vetés és Aratás 6 nemessé égjen.

Venyercsán László

Aranyásók Mit jelent ez számunkra? Milyen sokat jelentenek számunkra, mai keresztyének számára ezek a példaképek, kivált azok számára, akik szívügyüknek tekintik az evangélium hirdetését! Milyen fontos ugyanakkor, hogy a gyülekezet vénei Isten nézőpontjából vizsgálják meg, kit szeretnének ezzel a szolgálattal megbízni. Olyanokról van szó, akik áldásosan szolgálnak saját gyülekezetükben, akik nagyon fognak hiányozni a közösségnek, és emberileg nézve nélkülözhetetlenek. Ennek a szolgálatnak sok előfeltétele van: * ismerniük kell Isten Igéjét, és azt igaz módon kell magyarázniuk, * képesnek kell lenniük arra, hogy a megtérőknek megmutassák az Úrhoz vezető utat, * szükséges, hogy együtt tudjanak szolgálni idősebb munkatársaikkal, * valamint jó kapcsolatot kell tartaniuk a kívülállókkal.

Együtt hordozni az igát Az egy egészen különleges és szép dolog, hogy akiket az Úr alkalmasnak talált, azok az idősebbekkel együtt hordozzák az igát, teljes egyetértésben. A fiatalabbakra vonatkozóan mindkét részről kevesebb elsietett véleményre, több türelemre és készségre van szükség ahhoz, hogy kivárjuk azt az időt, amikor Isten valakit alkalmasnak talál az evangélium szolgálatára. Az Újszövetségben sehol nem olvasunk arról, hogy bárkit „sürgősségi indokkal”, idő előtt szolgálatba állítanának. Lehet kitűnő indokokat keresni erre a sietségre, de ezek csak sovány pótlékai a Szent Szellem vezetésének és az Isten Igéjével való összhangnak. Csak aki az Isten által adott mérték szerint is alkalmas a szolgálatra, arról mondhatjuk el, hogy Isten is alkalmasnak találta. R. Lamer

2018. évi 2. szám

Naponta odaszánjuk magunkat arra, hogy elcsendesedve olvassuk Isten Igéjét? Mennyi időt szánunk arra, hogy elgondolkodjunk Isten szavai és cselekedetei felett? Ez egy olyan hosszabb folyamat, amelyben feldolgozzuk magunkban azokat az igazságokat, amelyeket a Szentírásban olvasunk. Testi egészségünk sem múlik csupán azon, hogy mivel táplálkozunk, hanem sokkal inkább azon, hogy jól megemésztjük-e azt, amit megettünk. Ugyanez érvényes szellemi életünkre is. Csendességünkben imádságos gondolatokkal áshatjuk ki a szellemi aranyat, amely az örök igazság bányájában rejlik. Ezáltal táplálkozik lelkünk, megerősödik hitéletünk, mert: „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó…” (Péld 19,2) Így lesz nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy mennyi gazdagságot rejt az Úrtól nyert hívő élete (Zsolt 119,127), amelyben a vele való közösséget is naponta gyakorolhatjuk.

Gyümölcstermők Az Úrral való közösség a keresztyén élet legnagyobb kiváltsága. Enélkül nem létezne imádás. De a bűn miatt megszakadt a közösség Istennel. Ahhoz, hogy ez újra helyreálljon, szükség volt Jézus vérére: „...amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Tehát a „bejárati ajtó” a közösségbe az, hogy Krisztussal eggyé leszünk a halálában (Róm 6,5). Ha pedig vele együtt meghalunk, akkor vele együtt fel is támasztatunk, meg is elevenedünk, és majd együtt ülünk a mennyei helyeken (Ef 2; Kol 2 és 3). Az Ő halála és feltámadása a személyes közösség alapja, ugyanakkor alapja Isten családja közösségének is, „...hogy mindnyájan egyek legyenek…” (Jn 17,21) „Helyzetünk” eme hit által megragadott közösségét nemcsak ismernünk kell, hanem meg is kell élnünk. A közösség Isten jelenlétéhez van kötve, ahhoz, hogy ezt tudatosan szem előtt tartsuk, jusson eszünkbe az Úr Jézus szava: „…aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” (Jn 15,5) George André

Kövess engem! Húsvét ünnepén a fővárosba utaztunk, és két autóval kellett mennünk. Az egyiket férjem vezette, a másikat én. Mivel én nem ismerem eléggé Budapestet, csak a követés jöhetett szóba. Előttem ment a férjem, én pedig igyekeztem lépést tartani vele. A szemem le nem vettem az autójáról. Közben imádkoztam, és hálát adtam Istennek, hogy milyen egyszerű így átjutni a pesti forgalmon. Nincs stressz, nincs bennem félelem, hogy eltévedek, mert bízom abban, aki előttem megy, ő ismeri az utat. (Múlt évben a reptérre vittem ki testvéreket autóval, előre átgondolva az útvonalat. Mikor visszafelé jöttem, a rendőrök egy baleset miatt eltereltek. Olyan útra tértem, amelyről fogalmam sem volt, hogy hova vezet. Ijedten hívtam fel a férjemet, aki a távolból a helyes útra terelt.) Miközben ezen gondolkodtam, és a szemem le nem vettem a férjem autójáról, Isten elém hozta, hogy ugyanígy kellene az Úr Jézust is követnem! Emlékszem arra a napra, amikor hívott: „Gyere, és kövess engem!” A keresztnél történt, ahol megláttam az értem megfeszített Urat. Ott és akkor megértettem, nélküle utam egyenesen a Nincs nála istenibb lény a világon, pokolba visz. Megvallottam bűneimet, és a lelkem megtisztult. Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb. Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában, Az addigi félelmet a szívemben felváltotta a békesség. Kövessük Őt! Ahogy teltek az évek, világossá lett számomra a cél, s az út is egyre világosabb. Hallom, ahogy újra és újra figyelmezNagy lelkéből a jóság fénye árad, tet: „Kövess engem! Ismerj meg! Tedd, amit én mondok!” S napként világít minden út előtt. Miközben így haladtunk a pesti forgalomban, egy Egész valója irgalom, bocsánat, pillanatra valami elvonta a figyelmemet, és lemaradtam. Kövessük Őt! Azonnal közénk került egy autó, akadályozva a követésben. Hittel hajol le Lázár nyomorához, Hirtelen nehezebb lett az utam. Idegeim megfeszültek, és Magához emeli a szenvedőt. sokkal több energiámba került, hogy el ne tévedjek. Ekkor Vérző igaznak igaz könnyel áldoz… megértettem: ha naponta közel maradunk az Úr Jézushoz a Kövessük Őt! vele eltöltött csendességben, és halljuk, amikor figyelmeztet, bátorít vagy tanácsol, akkor nincs okunk a félelemre! Előtte nincs különbség. Ember: ember. Mert az ÚT Ő maga, tehát nem tévedhetünk el, soha nem A szívet nézi, a rejtett redőt. hagy minket egyedül! Keze csak áld, csak simogat, de nem ver, Sajnos könnyen Jézus és én közém állhatnak dolgok: Kövessük Őt! testi, földi vágyak, gondok, bűnök, melyek miatt elveszítem Nehéz útjának tövis a virága, békességemet és örömömet, és ilyenkor földi életem célja is De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb, meghomályosodik: „Mi Atyánk…, szenteltessék meg a Te neAmerre jár – akár a Golgotára – ved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!” (Mt 6,9-10) Kövessük Őt! Jó, ha feltesszük magunknak a kérdést: Látjuk-e még az Urat, Endrődi Sándor akit követni akarunk? Látjuk (még), milyen lelkülettel fordul Ő az emberek felé, milyen nagy az igazságszeretete, mennyire alázatos? Hiszen csak akkor tudjuk követni Őt, és az egyetlen jó irányba vezető úton járni, ha látjuk és ismerjük őt! Vessünk el minden akadályt az útból! Szánjuk oda teljes lényünket az Úrnak, és akkor megtapasztaljuk: „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy!” (Zsolt 145,8) Ha szemünk rajta függ, nem tévedhetünk el, és megérkezve halljuk majd: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Lk 19,21) (Istennek hála, a közénk ékelődött autó tovább előzött, és én újra a helyemen voltam.)

Kövessük őt!

M. Éva

Vetés és Aratás

A „Jó hír” stratégiája Az evangéliumnak – az emberek megmentéséért – van egy kitűzött célja, és annak eléréséhez egy átfogó terve. Ez pedig: a hit, az imádság és a szolgálat.

legyünk Legyünk éberek! „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!” (1Tesz 5,6)

A hit

Mikor hajlamos a hívő ember leginkább „elaludni”? Amikor minden körülményünk jó. Ilyenkor talán ezt mondjuk: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (Lk 12,19) Mondjátok meg őszintén, hogy amikor bajban voltatok, és óráról órára Isten gondviselésére kellett hagyatkoznotok, amikor a nyomorúság a kegyelem Urához kényszerített benneteket, nem akkor voltatok a legéberebbek? Az a molnár, akinek a malmában a folyó állandóan forgatja a kereket, lefekszik aludni, míg az, aki a széltől függ, amely hol erősen, hol gyengén fúj, nem alhat, nehogy az erős szél kárt tegyen a vitorlákban, vagy leálljanak a kerekek, ha nincs elég szél. Kevés ember alszik, ha vihar van, viszont annál többen alszanak, ha nyugodt az éjszaka. Egy másik veszélyes időszak, amikor szellemileg nagyon jól állunk. Bunyannak: „A zarándok útja” c. könyvében soha nem olvassuk, hogy Keresztyén aludt volna ott, ahol oroszlánoktól kellett tartania; soha nem aludt, amikor a Halál Árnyéka Völgyében vagy a Kétségbeesés óriás várában járt, vagy amikor Apollionnal küzdött. De amikor az Akadály dombját mászta meg, és félúton egy kellemes lugashoz érkezett, ott megpihent, levetette a cipőjét, megmasszírozta fáradt lábát, és alvás közben az irattekercs kiesett a kezéből. Ezért mondta egy régi szerző: „Az ordító oroszlánt jobban szeretem, mint az alvót.” A kísértés egyáltalán nem olyan rossz, mint amikor semmiféle kísértés nem ér bennünket. A megszomorodott lélek nem alszik, csak a magát biztonságban tudó van abban a veszélyben, hogy elaludjon. Legyél azért nagyon óvatos, amikor tele vagy örömmel! A tanítványok aludni vágytak, miután a hegyen meglátták Krisztus dicsőségét. A boldog állapot, örvendező testvérem, gyakran veszélyes, mert ilyenkor könnyen merülhetsz mély álomba. C. H. Spurgeon

2018. évi 2. szám

Hitünkben újra és újra meg kell erősödnünk. Ez az a bizalom, amellyel Istenre tekintünk, aki azt a megbízást adta nekünk, hogy hirdessük az evangéliumot. A hit pedig imádságban nyilvánul meg. Az imádságnak pedig meg kell előznie a szolgálatot.

Az imádság A hit az imádságban válik konkréttá. Az imádság előkészíti a „harci terepet” – Isten Igéjének fegyvereivel – a szolgálat munkájára, legyen az akár szellemi-lelki, akár fizikai.

A szolgálat Ott, ahol szolgálunk, „a keresztről szóló beszédnek” (1Kor 1,18) kell az első helyen állnia, Pál apostolhoz hasonlóan, „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (2,5). Ha a keresztről való beszéd a maga élességében, botránkozásában jelenik meg a világgal szemben, akkor ellenállásba ütközik. És ekkor megtapasztalunk még egy csatát ezen a harcmezőn: a szenvedést.

Szenvedés az evangéliumért Ezt a szenvedést, mintha teljesen elfelejtettük volna, tehernek, akadálynak tekintjük. Pál apostol és társai szenvedtek az evangéliumért, és ahol ez történt, ott jöttek létre a legbuzgóbb, legélőbb gyülekezetek. Különös kiváltság tűzön-vízen át, talán a halálig vállalni Jézus Krisztus keresztjének az üzenetét. Így alakulnak ma is eleven gyülekezetek a missziós munkamezőn, és ez a mi célunk is. „Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte” (Fil 1,29). Bruno Herm

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan...!” (Máté evangéliuma 11,28)

Ajtók és kapuk Két megállapítás 1. Az emberek az ajtókat és kapukat azért találták ki, hogy valahova ne lehessen csak úgy bemenni. 2. Az emberek az ajtókat és kapukat azért találták ki, hogy valahova be lehessen menni! (A székelyek már igen régóta faragják és építik gyönyörű és erős székely kapuikat. És egy-egy kapu elkészítése nem kis munka!)

Nyitott ajtók és kapuk…. Az ajtó, a kapu nem kerítés – de része annak. A nyitott ajtó és kapu meghívás és ígéret, és jelenlétével hívogat: „Tessék, ide be lehet jönni! A kerítésen belül védelem és biztonság van!” Jézus azt mondta Önmagáról, hogy Ő „a juhok ajtaja”. „…ha valaki rajtam át megy be, megtartatik...” (Jn 10,9) Ez a megfellebezhetetlen kijelentés döntésre késztet: bemegyek-e azon az ajtón, vagy kívül maradok? Nem szoktunk csak úgy „véletlenül” átsodródni rajta. A belépés nem kötelező, de más világ van az ajtón kívül – és más az ajtón belül! De ki léphet be? Én át akarok rajta menni? És mi vár odabenn? Amikor Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6), akkor ez világos kijelentés: Ő az ajtó, Ő az egyetlen út, amely Isten jelenlétébe vezet. Ma még tárva-nyitva áll az örök életre vezető ajtó – siess, kedves embertársam, lépj be! Az Úr Jézus mondta: „…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37).

„Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel!” (Zsolt 100,4) A.K.

Ó, ne késs! (Énekszöveg)

Jaj, az élet oly rövid, Végtelennek, ó, ne hidd! Elrepülnek éveid, Ó, ne késs! Röpke minden pillanat, Elszáll, mint egy gondolat, Ám eldöntik sorsodat, Ó, ne késs! El ne késs! Siess, ne késs! Halld meg végre Jézus szavát – Ó, ne késs! Mert ha Ő kívül marad, Késő lesz majd jaj-szavad, Tartozásod megmarad, Ó, ne késs! Mint a hervadó virág, Eltűnik az ifjúság. Rád szakad az árvaság – Ó, ne késs! Halld meg hát Isten szavát, Szentlelkének hívását – Hívd be ma Isten Fiát! Ó, ne késs! El ne késs! … Véget ér itt életed, Vár terád az ítélet, Jézus az, ki fölmenthet, Ó, ne késs! Jézus még ma elfogad, Újult, tiszta szívet ad, Hogy ne érjen kárhozat, Ó, ne késs! El ne késs! … Ismeretlen szerző (1892) (Ford. Aniko Williams)

Vetés és Aratás

Az Úr soha nem késik (János 11,1-7)

Lázár betegsége és halála Ez az Úr Jézus nyilvános szolgálatában az utolsó nagy csoda: olyan halottat támasztott fel, aki már négy napja a sírban volt. Lázár nőtestvéreivel, Mártával és Máriával Betániában élt. (Itt arról a Máriáról van szó, aki megkente az Urat drága olajjal, és hajával törölte meg a lábát; lásd Jn 12,1-3.) Amikor Lázár beteg lett, az Úr Jézus a Jordán keleti részén tartózkodott. A nővérek üzenetet küldtek neki, hogy akit szeret, beteg. Megindító, ahogyan az Úrhoz fordultak, és fivérük iránti szeretetére hivatkozva kérték, hogy jöjjön és segítsen. Jézus meghallotta ezt az üzenetet, de ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja....” (4. v.) Ezzel nem arra utalt, hogy Lázár nem fog meghalni, hanem arra, hogy a halál nem lesz élete végső kimenetele. Közben eltelt négy nap.

Jön a segítség? Mártában és Máriában ott volt a kérdés: „Vajon célba ért az üzenet? Meghallotta az Úr? Válaszol rá? Jön és segít?” A gond, a félelem óráról órára nőtt, és a remény kezdett elveszni. Közben megtörtént a tragédia, Lázár meghalt, a lehetőség örökre lezárult. Gondoljuk el, milyen lehetett Márta és Mária lelkiállapota: „akit Te szeretsz…”, és nem jöttél!

Miért késlekedett az Úr? „Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt” (Jn 11,6). Jézus csodáit sokan ismerték: gyógyította a bénákat, süketeket, vakokat, leprásokat; kiűzte a démonokat; lecsendesítette a tengert… Biztosan meggyógyította volna Lázárt is. De most miért késlekedett? Az Úr maga indokolta ezt meg. Ha időben érkezett volna, akkor nem mutathatta volna meg Isten dicsőségét (40. v.), nem láthatták volna messiási csodáját, azt, hogy Ő az élet Fejedelme, akinek hatalma van a halál felett!

2018. évi 2. szám

Márta és Mária találkozása Jézussal Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus megérkezett, elébe ment, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Ebből vád hallatszik ki. De Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” Márta válasza még mindig ellenséges: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor…” Az Úr válasza viszont a lényegre mutat: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…”

A feltámadás csodája: Isten dicsősége Amikor Jézus látta, hogy Mária és a vele jött zsidók is sírnak, könnyekre fakadt (33-35. v.). Ez kifejezte a Teremtő Isten együttérzését az ember fájdalmával. Az Úr végül cselekedett, és szólt: „Vegyétek el a követ!” „Lázár, jöjj ki!” Így láthatta meg Mária, Márta és a többiek nemcsak Lázár feltámadását, hanem Isten dicsőségét is! „Ekkor sokan hittek benne azok közül, akik … látták, amit Jézus tett” (45. v.).

Mit jelent, ha Isten látszólag nem lép? Sokszor nem értjük meg, hogy Isten miért hallgat. Elmondjuk a problémáinkat, látja a szenvedéseinket, a gondokat… Várjuk az Úr válaszát, és nem jön. Szívből jövő forró imák hangzanak el hitből a szeretteinkért, akik futnak a világgal, és nem történik semmi. Kínoz bennünket az önmarcangolás: „Bennem van a hiba, nem vagyok hű… Valamiért büntet az Úr, ezért nem hallgat meg? Miért késik?” Ekkor elcsüggedünk, mint a zsoltáríró: „Istenem, elcsügged a lelkem… Miért feledkeztél el rólam?” De a megoldást is látja: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 42,6) Ha magunk körül forgolódunk, nem fogjuk észrevenni az Úr közelségét: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, … győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41,10). Az Úr addig várakoztat, amíg fel nem adunk mindent, és el nem fogadjuk az Ő döntését. Mert: „Nem késlekedik az Úr, … hanem türelmes, … hogy mindenki megtérjen” (2Pt 3,9). Az időpont, a megoldás az Ő kezében van. Várakozása nem ítélet, hanem kegyelem! Soproni János

találkozás istennel a szükség idején

lyan világban élünk, ahol nem szeretik a „nyomorúság” szót. Nem szívesen beszélnek róla, és aki mégis ezt teszi, inkább ezt mondja: tehetetlen vagyok, padlón vagyok, nyakig ülök a pácban stb. Egyébként sokan úgy tesznek, mintha mindez kezelhető lenne, és végső soron ők a helyzet urai. De a látszat csal. A ma élő emberek nézetei és életmódja egyenesen kiváltja a nehézségeket, és gyakran a szenvedést is. Magányosnak érzik magukat, meg nem értettnek. Lázadnak sorsuk ellen, vagy beletörődnek a helyzetükbe, mert a reménységet már régen feladták. És gyakran elhangzik a kérdés: „Hol van hát Isten?” Van erre a kérdésre válasz? A Biblia világosan beszél arról, hogy Isten nincs olyan távol tőlünk, mint ahogy sokan érzik, hanem éppen akkor van legközelebb, amikor nyomorúságban vagyunk. Közel van hozzánk, hogy segítséget nyújtson.

Példa az Ószövetségből Az 1Mózes 16-ból ismerjük Száraj (Sára) és Hágár történetét. Amikor Hágár látta, hogy terhes lett, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. Ezért Sára azt mondta Abrámnak (Ábrahámnak): „Miattad ért engem sérelem. … Ítéljen ügyünkben az Úr” (5. v.). Ábrahám így felelt Sárának: „Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz” (6. v.). Ettől fogva olyan rosszul bánt Sára Hágárral, hogy az elfutott tőle. De az Úr angyala rátalált Hágárra egy forrásnál a pusztában. Ezt mondta neki: „Térj vissza úrnődhöz és alázkodj meg előtte. … fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról…” (9-11. v.)

Nyomorúság a legjobb házakban is Ábrahám olyan ember, akinek a neve a Bibliában szorosan kapcsolódik a hitben való hűséghez. S lám, még az ő házában is voltak nyomorúságos idők. Isten fiat ígért nekik, de feleségével, Sárával együtt nagyon nehezen várták a fiú megszületését. Ezért Sára ötletével akartak Istennek „besegíteni.” Az általuk kigondolt megoldás azonban nem hozott sem boldogságot, sem békességet, sőt ellenkezőleg: válságba vitte a házasságot. És nyomorúságos helyzetbe hozták Sára szolgálóját, Hágárt is.

Mind máig sok nyomorúságos helyzetet okozott már az, amikor az emberek beleavatkoztak Isten terveibe. Ha ezt tesszük, az nem hoz ránk semmi jót, sőt bonyolult helyzeteket okozunk magunk és másoknak is.

Hágár bajban Hágár egyrészt Ábrahám és Sára bűnös magatartásának az áldozata volt. Másfelől, nyomorúságos helyzetét még rosszabbá tette saját hibájával, amikor lenézően kezelte úrnőjét. Ez az emberileg érthető magatartás csak fokozta a feszültséget Ábrahám házában, úgyhogy Hágár elmenekült. Ugyan mit tehetett egy menekülő asszony a pusztában? Hová menjen most?

Egy fénysugár Isten azonban fényt küldött ebbe a sötétségbe. Hágár nem keresett szabadulást, hanem menekült. Isten mégis megkereste ebben a magának okozott bajban. A Zsoltárok 139,7-12. versei arról szólnak, hogy nincs a világon olyan hely, ahol ne érne utol minket Isten szerető gondviselése. Az Úrnak angyala – ószövetségi utalás Jézus Krisztusra – mindig megtalál bennünket. Vajon számunkra is fénysugarat jelent annak tudata, hogy Isten közeléből nem menekülhetünk? Vagy ez kényelmetlen, mert magunk akarjuk megoldani a gondjainkat?

Helyes úton jársz? „Honnan jössz, és hová mégy?” (8. v.) Ezzel a kérdéssel állítja meg Isten Hágárt menekülés közben, és alkalmat ad neki, hogy végiggondolja helyzetét. Amikor Jézus Krisztus utunkat állja, bizonyos mértékben feltartóztat, ezt csak azért teszi, mert alkalmat akar adni arra, hogy felismerjük, hibás úton járunk, és megvalljuk neki, hogy menekülünk. Pedig a problémák megoldására a menekülés nem a megfelelő út.

Megtérésre való felhívás „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!” (9. v.) Ennek a felszólításnak nyilván nehezen engedelmeskedett Hágár. Hasonló helyzetben nekünk is szinte lehetetlennek látszik egy ilyen visszatérés. Pedig a bibliai „megtérés” fogalma tulajdonképpen ezt jelenti: visszafordulás, az érzület megváltoztatása, a dolgok újra gondolása. Akármilyen nehéz

Vetés és Aratás

helyzetben vagyunk, Jézus Krisztus soha nem fogja jóváhagyni téves döntéseinket és helytelen útjainkat. Viszont figyelmeztet, hogy térjünk vissza oda, ahová tartozunk.

Visszatérés vele együtt Hágárnak nem egyedül kellett visszatérnie, hanem vele ment az Úr is, aki neki az ígéretet tette (10-12. v.). Ezért az út járhatóvá vált számára. Nem kellett aggódnia Sára és Ábrahám magatartása miatt, erről Isten gondoskodott. Ugyanígy van velünk is az Úr Jézus, ha rászánjuk magunkat a visszatérés keserves útjára. Ha már megújította a szívünket, akkor helyzetünk nagyrészt meg is oldódott.

„A

látás

Istene”

(1Mózes 16,13)

A pusztába szalad Kétségbeesetten, És rohangál sírva, Olyan elveszetten … És mivel babát vár, Boldog is lehetne, De mert nagyon büszke, Elűzte úrnője. „Mi lesz most már velem, egészen elvesztem!” De egyszer csak így szól A látás Istene. „Honnan futsz és hová? Ugyan kit keresel? Bár távol vagy, Hágár, Mégis látlak téged. Tudom a bánatod, Látom a könnyeid. Nehézzé lett sorsod, De jövőd reám bízd.

Hágár hitbeli megtapasztalása A pusztai találkozás megnyitotta Hágár szemét Isten valóságára, mert Ő törődött vele (13. v.) Az Úr ismeri a mi ínségeinket és titkon hordozott szenvedéseinket is. Vigasztalása készen vár (Jel 2,13). Urunk figyel ránk! „Miért mondod ezt…: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, … hogy örökkévaló Isten az Úr? … Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. … De akik az Úrban bíznak,… futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,27-31). H. W. nyomán

Alázd meg magadat, Úrnődhöz térj vissza! Megáldom a fiad, Nem lesz soha árva.” Oltárt épít Hágár, Istenét imádja: A látás Istenét, Ki őt megtalálta. Habár egyedül vagy, És nehéz a terhed, Ő megoldást adhat, Emeld Őrá szemed. Ne sírj, ne fuss el hát, Tedd össze két kezed! Téged is megsegít A látás Istene. Mert Urunk mindent lát, látja a lépteid, ha elkeseredtél, letörli könnyeid. Aztán ne felejts el oltárt építeni, a látás Istenét szívedből imádni! Horváth Margit

2018. évi 2. szám

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Korintus 4,16) Pál apostol élete hitből fakadó energiával volt tele. Talán már megcsodáltuk ezt az energiát, és kívántuk, bárcsak lenne nekünk is több belőle. De kétségkívül különös feladatra hívta el őt az Úr, mindnyájunkénál nagyobbra: „választott edénye” volt az Úrnak (vö. Csel 9,15). De vajon az elhívással együtt jár a feladat elvégzéséhez szükséges naponkénti erő is? Erre a választ ő maga adja meg: „a belső emberünk… megújul napról napra”. Természetes életenergiája nap mint nap felhasználódik a nagy megterhelés alatt, de a veszteség kiegyenlítődik a belső ember szüntelen megújulásával.

Motiváció Ha „motiváció”-ról beszélünk, ezen azt a belső ösztönzést értjük, amelyre az embernek szüksége van, hogy valamely cél felé minden ellenállás közepette, kitartóan, teljes erejéből törekedjék. A tapasztalat azt mutatja: ha erőteljes motivációnk van, szinte mindent elérhetünk; ha viszont nincs, akkor semmit – teljesen függetlenül a körülményeinktől. Honnan volt az apostolban az a motiváció, amely őt életének minden külső változása fölé emelte? A választ ismerjük: szüntelen Krisztusra tekintett, aki őt mindenestől megragadta (vö. Fil 3,12).

De hát nincs nekünk is Krisztusunk? És ha ő elmondhatta is: „Nekem az élet Krisztus…” (Fil 1,21) – azért mi is ismerjük és szeretjük Urunkat, és megalkuvás nélkül akarjuk követni. Igaz, hogy napjainkban hanyatlást tapasztalunk a hívők között, amely szüntelen arra kényszerít minket, hogy a beomló falakat alátámasszuk ahelyett, hogy építő munkát végeznénk. És ez nagyon csüggesztő. De hát az apostol nem ugyanezt tapasztalta meg élete vége felé? Egyre inkább magára maradva ezt kellett látnia, mégis töretlen odaadással végezte szolgálatát. Vallotta: még ha „ki is ontatik italáldozatként” (Fil 2,17), vagyis életét kell áldozna, akkor is örvendezni fog – hiszen mindez az Úr ügyéért történik.

Az Úr

dicsőségét meglátni

Ez az ember egykor a farizeusok szektájához tartozott, és a „zsidóság”-nak nevezett vallásos rendszert szolgálta (vö: Csel 23,6; Gal 1,13-14). De mióta Jézus Krisztus szolgája lett, aki személyesen megjelent neki, az Úr dicsősége elhomályosított minden mást számára. Az előző versekben Mózesről és a törvénytáblákról van szó. Mózes arca ragyogott Isten dicsőségétől, mert Isten közelében tartózkodott. De Áronban és Izrael fiaiban félelmet keltett ez a tündöklés. Földi istentisztelet vagy földi szentély nem tette képessé az embert arra, hogy ezzel a dicsőséggel személyesen találkozzék. Ezért kellett Mózesnek befednie az arcát, kivéve azokon az alkalmakon, amikor a Szent Sátorban Isten színe elé lépett (2Móz 33,7-11; 34,34-35). Az

apostol ebből az alábbi következtetést vonja le: ha ilyen ez a földi szolgálat, amely csupán futó képmása volt mindannak, ami majd később bekövetkezik, men�nyivel nagyobb lesz majd annak dicsősége, amellyel Isten kijelenti az evangéliumot az embereknek (2Kor 3,11). Ezért nevezte a rábízott evangéliumot Krisztus dicsőségének. Ez a dicsőség motiválta. Amikor bizonyságot tett „az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel 20,24), akkor ezt abban a tudatban tette, hogy a megdicsőült Úr Jézus Isten jobbján ül, és ez mindennek az alapja. A lepel, amely Mózes arcát fedte, immár a múlté minden hívő számára (2Kor 3,18). A „Szellemnek és nem betűnek” a szolgálata mellett nincs helye a csüggedésnek. „Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el” (2Kor 4,1). És mi mennyire értékeljük megdicsőült Urunkat? Mert ezen áll vagy bukik a motivációnk. Mindazt, ami velünk történik, azt Urunk nagyságához és dicsőségéhez kell mérnünk. És minél nagyobbnak látjuk az Ő dicsőségét, annál kisebbnek látjuk a nehézségeket.

dicsőség örök súlya

Volt még valami, ami az apostolt motiválta, és ez az az eljövendő dicsőség, amely láthatóvá lesz rajtunk (Róm 8,18). Krisztus nem marad egyedül a maga dicsőségében, mert az övéi egykor majd nála lesznek. Akkor majd meglátjuk színről színre az Ő isteni dicsőségét (Jn 17, 24), sőt mint megdicsőült Emberfia megosztja velünk ezt a dicsőséget, mert tudjuk, hogy „hasonlóvá leszünk hozzá” (1Jn 3,2). Az erre váró teljes bizonyosság tette ké-

pessé Pált arra, hogy „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünkről” beszéljen, holott éppen az imént említette, hogy ő és munkatársai nem számíthatnak arra, hogy életben maradnak (4,17; 1,8). Pál törékeny cserépedénynek érezte magát, noha ez a cserépedény a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát hordozta. És ilyen törékeny cserépedények vagyunk mi is. De Pál ezt nagyon is helyesnek tartotta, mert így mutatkozott meg, hogy az erő Istentől való és nem önmagából. Ezért a nyomorúságtól mérhetetlenül többet ér a dicsőség. Ráadásul a nyomorúság csak ideig-óráig tart, a dicsőség pedig örökkévaló. Ezért nem csüggedünk el! (Ermunterung + Ermahnung)

Küszködők,

Veled

leszek

„…én veled leszek, és megmentelek…” (Jeremiás 1,8) Amikor egy keresztyén folyóirat szerkesztőségénél dolgoztam, írtam egy személyről, aki keresztyénné lett. Ez a személy drámai változáson ment át, és korábbi életmódját elhagyva, az Úr Jézushoz fordult. Miután a folyóirat megjelent, egy névtelen telefonáló megfenyegetett: „Figyelünk téged! Az életed ebben az országban veszélybe kerül, ha ilyen történeteket írsz!” Nem ez volt az első eset, hogy megfenyegettek, mert felhívtam Krisztusra az emberek figyelmét. Bár ezek csak szóbeli fenyegetések voltak, féltem, mert keresztyének elleni támadások már többször is előfordultak. De az Úr azt mondta Jeremiásnak: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (1,7) Az Úr Jézus is így szólt a tanítványaihoz: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé…” (Mt 10,16) Bármilyen küzdelemmel nézünk szembe, és szenvedünk az Úrért, bízzunk Őbenne. Adjunk hálát azért, hogy közel van hozzánk! Kérjük, hogy nyújtson védelmet népének a világban! „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek…” (Mt 5,10). Lawrence Darmani

ne féljetek!

Lelkek, akik komolyan küzdötök, de erőtök kevés, ne csüggedjetek, ne gyötörjön a kétségbeesés! Ha újra és újra kudarc a részetek, ne bántson belső sínylődésetek! Akik őszintén akartok szabadulni, tépjen bár kétségek szele, a bús, a vad, ne féljetek! Ne veszítsétek el a bátorságot! Az Úr hűsége örökre megmarad. Ha megvalljuk neki vétkeinket, az Úr megbocsát és felemel. Aki tőlünk kívánja, bűnösöktől, hogy megbocsássunk hetvenhétszer, minékünk, tévedt gyermekeknek Ő ne bocsátana meg elégszer? S ha magunk ellenére mégis vétekbe estünk, van szószólónk Atyánk előtt, van engesztelő-áldozat értünk, Akinek vére tisztára mossa a térdelőt. Akik itt lent harcoljátok az árnyak harcát, felettetek a felhőkön túl az Úr oltalma ragyog. Vessétek el hát a csüggedést, küszködjetek és bízzatok! J. H. Csia

Isten visz majd tovább Isten visz majd tovább, Ne csüggedj hát! Hűséges Pásztorod védelmet ád. Biztos a kar, amely téged terel, Oly Isten Ő, ki rád gondot visel. Kézen fog Istened, s féltőn vezet, Atyád Ő, s úgy szeret mint gyermeket. Isten visz majd tovább, Szükség, ha jő, Melléd áll, míg veled fut az idő. Igénk megáll, ha mást elfúj a szél, Oly Isten Ő, aki örökre él! Sziklára áll hitem, s bátran felel: Van Istenünk, aki sosem hagy el!

Fanny Crosby (Ford.: Iványiné Sinka Magdolna)

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)



A szerkesztőség számára a szerző ismeretlen Hm

                   ter  hem oly . Szí  vem ö  rül és a se  bem nem é  get,                     drá  ga cél fe  lé se  gít. Ös  vé  nyem zord, de    dim7                       egy  re fel  fe  lé megy, az én ha  zám a menny  ben van, nem                      

















 

itt.

és



uj  jong

zeng, csak

ö  röm  te  li 



ká' el  ér  he  tem ha  zá  mat,

hang  ja

hív.



zeng a

há  la  é  nek,

   

         

         

ad  dig

       

 



  

a szív,

 dim7

hisz



ho  vá



  

nem





so 



Meg  vál  tóm

 A földi kincs, az mind homályba vész ott, ami itt érték, szót sem érdemel.

Mi most letör és elviselhetetlen, ha visszanézek, szállongó pehely. De addig zeng, csak zeng...

 E bűnbe hullt világ minden bajával vetett, arat most szenvedéseket.

De lelkem éber sólyomként vigyázhat, hazám a menny, ha hív az Úr, megyek. De addig zeng, csak zeng...

Vetés és Aratás

A távoli föld Amy Carmichael (1867–1951) indiai misszionárius volt. Kimerítő munkája során, amelyet árva lányok és a fiatal nők, valamint a hindu templomi gyermekek között végzett, volt olyan időszak, amelyet „a látomás pillanatainak” nevezett. Az egyik könyvében ezt írta: „Egy mozgalmas nap közepén hajlamosak vagyunk – miközben a nagyon távoli földet lélekben megpillantjuk – az úton csodálattal megállni.” Ézsaiás próféta egy korszakról beszél, amikor a lázadó nép majd visszatér Istenhez. „Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat” (Ézs 33,17). Ennek a távoli földnek a meglátásához, örök reménységgel a szívünkben, a jelen körülmények fölé kell emelkednünk. Nehéz időkben az Úr lehetővé teszi, hogy életünket az Ő nézőpontjából lássuk, és a reményt visszakapjuk. Minden nap választhatunk, hogy elcsüggedünk, vagy előrenézünk arra a „távoli földre”, melyet az Úr, Mindenható Istenünk készít. „Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók” (Ézs 33,21). Az Ézsaiás 33-ban Ezékiás király Júda asszír elnyomását gyászolja. Mégis az ígéret, amelyről a próféta beszél, arról szól, hogy akik Istenben bíznak, előretekintve láthatják az ígért Messiást, aki minden ellensége felett győzedelmeskedni fog. Jeruzsálem az, ahol Isten királysága megvalósul (Jer 3,17; Jel 21,12,10). Ma kevesen vagyunk idegen erő által leigázva, de mindegyikünk gondolhat valakire, aki igazságtalanul szenved. Megnyugtató annak felismerése, hogy végső rendeltetésünk a béke és öröm helye. Segít ez téged abban, hogy szembenézz az élet nehézségeivel? Amy Carmichael több mint ötven évet töltött Indiában, és nagy nyomorúságban élőkön segített. Hogyan tette ezt? Minden nap az Úr Jézusra tekintett, és rábízta az életét. És mi is ezt tehetjük. Függeszd tekinteted Jézusra, és kövesd Őt! Dennis Fisher–David Casland

2018. évi 2. szám

A vándor

A földön nem bolyongok immár, de futok egy biztos cél felé. Amott már dereng a messzi part, s lelkem a gyorsröptű szeleké. És nincs nagyobb gondom már nekem, mint a kegyelemből szőtt fehér ruhám, hisz ellep a por gyakran az úton, s jaj, ha elmaradtam Mesterem után. A földön nem bolyongok immár, a biztos út előttem Jézus, Ki úgy vezet, hogy szívébe zár miközben felcsillant messzi célt – de sorompó-szeretetével mindig az eleséstől félt. Venyercsán László

A vándor imája

Egy vándor egy faluban vizet kért egy asszonytól. A nő átnyújtotta a vizet, és megkérdezte a vándortól: – Tud valamit az élet vizéről? – Isten kegyelméből, igen! – válaszolt a férfi. Majd mielőtt ivott, így imádkozott: * Uram, add, hogy tudatában legyünk, milyen nagy szükségünk van a Te kegyelmedre! * Uram, add, hogy ezért a kegyelemért esedezzünk! * Uram, add, hogy el tudjuk fogadni a tőled kért kegyelmet! * Uram, add, hogy szüntelen hálásak legyünk ezért a kegyelemért! * Uram, add, hogy jól ki tudjuk használni az ingyen kapott kegyelmet! Ámen. (Kis ablakok)

A majom és a pénze Ragacs az unokatestvérével, Kövessel a hangyabolyon ült, miközben Tabu óvatosan fújta felhólyagosodott talpát, mert messze elgyalogolt, azt remélve, hogy megtalálja gazdag rokonát, Pénzest. Majomagyukban vidám gondolatokat tápláltak gazdag nagybácsikról, akik kedvesek és nagylelkűek. Tabu megkérdezte Tvigát, a zsiráfot: – Meg tudod mondani, hogy majomnagybátyánk, Pénzes a dzsungelnek ebben a sarkában lakik-e? Tviga bólintott, és a száraz folyómeder kanyarulatán túlra mutatott: – Ott messze találjátok egy üreges buyufán. És ha annyira szereti az unokaöc�cseit, mint a pénzét, akkor valóban örülni fogtok, hogy találkoztok vele. A kismajmok pislogtak és fejüket vakarták azon tűnődve, vajon mit jelent, amit a zsiráf mondott. Átkeltek a száraz folyómedren, amelynek közepén állt Boko, a víziló. Az egyik partra tekintett, aztán a másikra, és így szólt: – Eh, éppen ezen a helyen kell ásni, hogy vizet találjak. A magas, tekervényes fa az egyik oldalon, és a... a... hm, a kerek szikla a másik oldalon, a kettő között félúton. A kismajmok megálltak és figyelték, hogyan ás hatalmas lábaival. A gödör hamarosan széles és mély lett. A víziló megállt, hogy kifújja magát. – Ügyesen ásol, Boko. Kevés dolog van a dzsungelben, amiről te nem tudsz – mondta Tabu. – Eh... hmm... igen – felelte a víziló. – Tehát... eh... nem... A majmok egymásra vigyorogtak. – Hallottad-e, hol van a nagybátyánk, Pénzes? – kérdezte Köves. – Eh... hmm... ó, arra a majomra gondoltok, akinek pénz van a nyakában? Köves bólintott. – Eh, egy mpungafán lakik, messze, a folyón túl, de látni fogjátok kismajmok, hogy könnyebb vizet szerezni egy száraz folyóból, mint nagylelkűséget találni egy pénzéhes majomban. Visszatért az ásáshoz, egyre mélyebbre hatolva. Köves a többiekkel lassan folytatta útját a hőségben.

Vaa, a szarvcsőrű leszállt a lángfára, ahol a kismajmok szőrös hernyókkal üdítették fel magukat. Magasan fenn, a mpungafán, ahol nem egykön�nyen lehetett észrevenni, Pénzes érméket fűzött egy erős zsinórra. A pénzérmék az előtte lévő ágra voltak gondosan felrakva, csínos kis oszlopokban. Vidáman hümmögött magában. „Pénz, pénz, gyönyörű pénz. Érme, érme, kedves érme.” Mikor minden oszlopot felfűzött az utolsó kivételével, nagyon óvatosan a nyakába kötötte a zsinórt, hogy megpróbálja, milyen érzés. Olyan elégedett volt az eredménnyel, hogy nem látta meg poros, sóvárgó rokonait, és már túl késő volt, hogy elrejtőzzön. Köves kelletlen nagybátyja szemébe nézett és megkérdezte: – Van itthon valaki? Pénzes megállt, és amilyen gyorsan lehetett, majommellkasához szorította csilingelő gazdagságát. Gyanakvással tele hangon ugatta: – Mit akartok, eh? Mit akartok? Ragacs a legédesebb h a ng já n vá l a sz olt : – Egy rokont keresek, nagylelkű és jóképű, idősebb majmot. Nagyon hasonlíthat hozzád, nagy úr. – Gazdagságáról és nagylelkűségéről híres. Neve Pénzes, zene a majomfülnek – tette hozzá Köves. Pénzes igyekezete, hogy elrejtse a pénzt, majdnem kibillentette az egyensúlyából: – Ismerem azt, akiről beszélsz. Elment a dzsungel sűrűbb részére. Ebben a pillanatban Tviga, a zsiráf és Suku a papagáj éppen arra ment el. Udvariasan köszöntek: – Jó reggelt, Pénzes! Örömöt szerzel ma a kismajmoknak? A gazdag majom haragosan felkiáltott, és ágról ágra ugrálva ordította: – Sem egy penny, sem egy cent nem fogja piszkos, lusta markotokat érinteni! Elegem van nyafogó hangotokból, a kéregetésből, koldulásból! Olyan izgatott lett, hogy felborította a megmaradt pénzoszlopot, amely zenélő zuhatagként hullott Köves lábaihoz. Mohó kezek nyúltak az érmékért. A kismajom felkiáltott gyönyörűségében, de pénzsóvár nagybátyja nagy haraggal és pontosan célozva eldobott egy kókuszdiót.

Az éppen Köves koponyájára esett. BUMM! Fénylő, színes csillagok jelentek meg Köves szeme előtt, majd sötétség borult a tudatára. Pénzes egy villanás alatt a földön termett, felszedte a pénzt, majd újra az ágára lendült. Magában motyogva felfűzte a lehullott érméket, a nyakára hurkolta a zsinórt, és elfutott a magas, tekervényes fa irányába. Mind a négy lábán futott, mert gazdagságának súlya túl sok volt akármely két majomlábnak. Az esernyőfa alatt Tabu és Ragacs hűvös levelekkel legyezte Kövest, és a zúzódásait kaktuszlével masszírozta. Amikor Köves magához tért, mindhárman szomorúan és üres kézzel ültek a hangyabolyon, miközben Pénzes súlyosan megterhelt nyakával tovább sietett a dzsungelben. Megállt egy árnyékos helyen, a folyópart mellett, és figyelte a villámlás keskeny csíkját a sötét fellegekben. Itt döntötte el majomagyában: „Elköltözök arról a mpungafáról. Nem érdemes ott lakni, mert olyan sokan teszik fel ugyanazokat a kérdéseket olyan gyakran és olyan hangosan.” Lefelé haladt az elhagyatott ösvényeken. Csak Tviga és Vaa látta, merre megy. Nagy cseppekben kezdett esni az eső, de Pénzes nem vette észre, mivel füle tele volt a csilingelő érmék zenéjével. Sietett le a meredek lejtőn, többször megbotlott és legurult, végül a magas, tekervényes fa gyökerei közé esett. A nyakában lévő pénz ott tartotta, ezzel megóvta egy nagyobb eséstől. Letörölte a sarat az arcáról, és vidáman vigyorgott. – Biztonságot ad a pénz – mondta magának, ahogy lenézett a széles folyómederre, amelyben most sáros víz folyt. Óvatosan megvizsgálta a mélységét, csak néhány centiméter mélynek találta. „Hah... – tűnődött –, itt biztonságos.” Ravasz kifejezés jelent meg az arcán. „Senki nem tudja követni lábnyomaimat a vízben!” Aztán elindult, hogy átkeljen a folyón, olyan gyorsan, ahogy a pénze engedte. Távolról Tviga látta a megterhelt alakot, ahogy keresztülgázol a sekély vízen. Hirtelen ijesztő érzés fogta el, mert látta, hogy a pénzsóvár majom egyenesen a kerek szikla felé tart. Tudta, mi fog történni félúton.

Zsiráf hangjának teljes erejével kiáltott: – Figyelj, Pénzes, vigyázz! Állj meg, stop! Pénzes nem sokat hallott a víz csobogása és a dombok felől hallatszó mennydörgés miatt. „Ez sima hely az átkelésre – mondta magának. – Valóban bölcs majom vagyok, jó haditervet készítettem.” A folyó közepe felé közeledett, amikor a folyó felső része felől árvíz hangja érkezett. Pénzes megállt és elmosolyodott, amikor felismerte, hogy könnyen elérheti a másik oldalt, mielőtt a távoli, haragos vízhullám eléri. Fürgén kilépett, nem tudva, mit rejt az előtte simán folyó víz. A zsiráf elrohant a tekervényes fa mellett, és belegázolt a folyóba. Ugyanabban a pillanatban Pénzes eltűnt, még egy vízhullám sem mutatta, hol volt. A zsiráf odarohant, hogy megmentse, de mielőtt bármit tehetett volna, egy rút, vörös vízhullám söpört végig a folyó kanyarulatánál. A zsiráf kievickélt a biztonságos partra. De Pénzes mint egy kő zuhant le a mély üregbe, amelyet a víziló ásott a folyó közepén. Csobogó hang érkezett a fülébe, amikor a pénze fejjel lefelé húzta a fenékre. Fejében a majombölcsesség kiáltott: „A pénzed! Mentsd meg a pénzedet!” De az ösztön nyugodt hangja világosan szólt: „Egy vizesgödör alján vagy. A víz elborítja a fejedet. Szakítsd el a spárgát, ami a nyakad körül van. A pénz lehullik, te felkerülsz a felszínre, és élsz.” A majombölcsesség viszont durván tiltakozott: „Micsoda? Szakítsd el a spárgát és veszítsd el a gazdagságodat? Küzdj erősebben! Küzdj erősebben!” Pénzes karjai és lábai úszó mozdulatokat végeztek, de a hosszú érmesor erősen lent tartotta. A sár beszivárgott az orrába. Füle csengett, mellkasában szörnyű szorítást érzett. A fény vibrált a szeme előtt. Úgy érezte, mintha víziló ülne rajta, és az ösztön hangja, bár gyengén, de megszólalt: „Szakítsd el a spárgát, és jöjj fel a felszínre! Lélegezz, és élsz! Gyorsan!” A majombölcsesség tovább nyöszörgött: „Pénz, kedves pénzed. Az érméid, csodálatos érméid…” Az erő kezdett kiszivárogni a testéből. Farkában csak annyi erő maradt, mint egy nedves spárgában. Az ösztön hangja már csak morgás volt. Keze nem próbálkozott azzal, hogy elszakítsa a spárgát.

Tviga és Vaa, akik a vizet figyelték, egy csomó, apró buborékot láttak a felszínre jönni. A szomorú eseményt hallva, az egész majomtörzs mindent megpróbált, hogy megtalálja Pénzest, de csak napokkal később, amikor az árvíz alábbhagyott, látta Vaa, a száradó folyómeder fölött repülve a pénzsóvár majom hátsó lábait, amint árván kimeredtek a sárból. Elrepült Tvigához, és elmondta neki. Aznap este, amikor az esernyőfa alatt beszélgettek, Tviga szomorúan ingatta a fejét, és azt mondta a madaraknak és Tabunak: – Milyen haszontalan módon végződött az élete! Egy csomó pénz horgonyozta le a sárgödör fenekére! A dzsungeldoktor állatmeséi - Kötélhúzás c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Kedves Gyerekek! A pénz, mint a tűz is, hasznos a megfelelő mennyiségben és a megfelelő helyen. Isten könyve azt mondja: „Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!” (Példabeszédek 23,4) Továbbá: „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek...” (28,27) Tartsátok meg ezeket a gondolatokat az eszetekben, hogy ne legyetek olyan balgák, mint Pénzes!

Egészítsd ki a táblázatot úgy, hogy minden sorban, minden oszlopban és minden bekeretezett táblán (6*2) egy kép csak egyszer szerepeljen!

Vetés és Aratás

Történetek a Spurgeon család életéből 16. Adni és imádkozni

17. Egy barátságos válasz

„Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.” (Példabeszédek 28,9) Spurgeon gyülekezetében egyik alkalommal összejövetelt tartottak az angliai missziós munkáról. Az összejövetel vége felé egyszer csak nyílt az ajtó, és megjelent a gyülekezet legidősebb tagja, akit Sewell apónak hívtak. Természetesen pontosnak kell lennünk, de előfordulhat, hogy feltartanak bennünket, és elkésünk. Mégis jobb később elmenni egy meghívott alkalomra, mint soha! Hogy ma Sewell apó miért késett el ennyire, fogalmuk sem volt. Spurgeon látta, amikor bejött, és így szólt: „Testvérünk, aki most érkezett, ő fogja ezt az összejövetelt áldást kérő imájával bezárni, és mai elhatározásainkhoz Isten segítségét kérni.” Sewell apó felállt, de ahelyett, hogy imádkozott volna, elkezdett a zsebében kotorászni. Spurgeon tudta, hogy pénzért kutat a zsebében, valamilyen célból… Az idős emberek kissé nagyothallók, és nem értik pontosan, amit nekik mondanak. Spurgeon arra gondolt, az apó biztosan nem értette meg, hogy mit kért tőle, ezért nem imádkozik, hanem a zsebében kutat. Ekkor még egyszer elmondta: „Úgy gondolom, testvérem nem értett meg! Barátom, arra kértelek, hogy imádkozz, és ne pénz után kutass!” „De nagyon jól hallottam – válaszolt a megszólított –, ám nem tudok addig imádkozni, amíg nem adtam javaimból a missziónak. Képmutató lennék, ha olyasmire kérnék áldást, amit nem tartok támogatásra méltónak.” A keresztyének gyakran helyettesítik az adakozást vagy a szolgálatot imádsággal. Ez gyakran képmutató magatartás. Sewell apó felismerte ezt, ezért először adni, majd utána imádkozni is akart.

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek 15,1) Waterbeach városkában élt egy asszony, aki mindig mindenkit kritizált. Mindenkiről csak rosszat mondott. Spurgeont figyelmeztették az emberek, hogy legyen óvatos vele. Az asszony nem volt keresztyén, templomba sem járt, de Spurgeon tudta, hogy ezen a kis településen egyszer biztosan találkozni fognak. Ezért már előre kigondolta, hogy fog vele beszélni. Aztán egyik reggel Spurgeon az asszony háza előtt ment el, aki éppen a kapuban állt. Ránézett Spurgeonre és felismerte. Elkezdte kritizálni, és csúnya dolgokat kiabált rá. Vajon Spurgeon védekezett, vagy hasonlóan durva szavakat mondott neki? Nem! Most jött el az ideje, hogy tervét valóra váltsa. Egyszerűen rámosolygott a szidalmazóra, és így szólt hozzá: „Köszönöm, jól vagyok, remélem, ön is hasonlóképpen.” Ez újabb dührohamot váltott ki az as�szonyból. Ekkor Spurgeon még mindig mosolyogva így folytatta: „Igen, valóban úgy néz ki, hogy esni fog. Jobb is, ha sietek.” Ekkor az asszony felkiáltott: „Ó, hát ez az ember süket, mint a föld, semmi értelme ezzel veszekedni! Áldja meg az Isten az ilyen embert!” A fenti igeversre kell emlékeznünk, ha valaki rosszat mond rólunk. Válaszolhatnánk ugyanolyan indulattal, de abból csak még nagyobb veszekedés lenne. Jobb, ha barátságosan válaszolunk, akkor talán rájön a másik személy, hogy milyen illetlenül viselkedett.

Mint mindenben, a jótékonyságban is legyen bölcsesség. C. H. Spurgeon

2018. évi 2. szám

Mark Roberts www.dayone.co.uk (Folytatjuk.) A rágalomra adandó legjobb válasz a jó cselekedetekben való fokozott buzgóság. C. H. Spurgeon

Mi az irigység? Az irigység lelki, jellembeli tulajdonság, természet, jellemvonás. Az irigység a lélek és az élet betegségének melegágya, sokféle neurotikus viselkedésforma oka. Az ilyen ember agresszív lesz saját magával és másokkal szemben, elfogja az önsajnálat, a reménytelenség, és szenved (vö. Zsolt 37,1; Péld 23,6-7.17; 24,1.19). Az irigység akkor támad fel bennünk, ha olyanokhoz hasonlítjuk magunkat, akiknek szerintünk jobb soruk van. Abból a gyötrő tudatból táplálkozik, hogy valamitől megfosztanak minket, vagy nem kapjuk meg mindazt, ami másoknak van.

met is mond valamire, igent mond ránk. Mi is mondjunk igent Istennek! (Mt 22,37) „Krisztus Urunk szeret olyan házban lakni, amely nem a mi ötletünk nyomán, hanem az Ő terve alapján épült.” (C. H. Spurgeon) * Ne titkold el egyetlen kívánságodat sem előtte, hiszen ismeri és megérti mindegyiket (Mt 6,8)! Ha valamit magunkba fojtunk, teherként nehezedik ránk. Ha nevén nevezzük, fellélegzünk. * Istent nem kell tájékoztatnunk a dolgainkról, pontosan ismer minket (Zsolt 139,2). És bár teljesen ismer bennünket, nem szakítja meg velünk a közösséget. Fenntartás nélkül bízzunk benne (Zsid 10,35-36)!

Az irigység gyökerei Az irigységet eredendően nem a különböző körülmények okozzák, hanem mélyen a bűnös szívből fakad. Gyökere a rosszakarat és a kapzsiság. De nem kell beletörődnünk, hogy ilyenek vagyunk. Gondolkozásunk mindig megváltozhat, mindig újat kezdhetünk. Ha megértjük, hogy soha nem kell a másikat irigyelnünk, hanem helyette magunkban keressük az okot, akkor nagy lépéssel jutottunk előbbre. Az irigység nem Isten akarata. Ha irigykedünk, mindig vizsgáljuk meg Istennel való kapcsolatunkat (2Móz 20,17; Róm 13,13; 2Kor 12,20; 1Tim 6,4; 1Pt 2,1; Jak 3,14-15).

Logikus következtetések • Fogadd el a körülményeidet! Semmi hasznunk abból, ha álmainkat dédelgetjük. Akkor jutunk előbbre, ha minél jobban alkalmazkodunk a valósághoz. • Keressük, hogy miért adhatunk hálát! Szokjunk le arról, hogy sok mindent magától értetődőnek veszünk. Vagyis gondolkodásunk megváltozására van szükségünk. • Életünk értékét abban keressük, amivel Isten megajándékozott, azt ismerjük el, és adjunk érte hálát, ne a másét figyeljük irigykedve. • Tanuljunk meg különbséget tenni! Bármilyen boldog a másik, ő is ismeri a szenvedést, a fény mellett az árnyékot. • Legyünk aktívak, és másoknak is adjunk erre lehetőséget! „Aki örül a másik örömének, és vele szenved gyászában, olyan útra lépett, amely az irigy szív szorosságából a megelégedett szív tágas terére vezet.” Ez gazdagabbá teszi az életünket. H. D.

Irigység

Milyen területek ezek? * Ne hidd, hogy Isten nem szeret, ha nem teljesíti valamelyik kívánságodat! Szeretetét nem most kell kiharcolnunk, mert Ő előbb szeretett minket (1Jn 4,19). „Isten nem azért szeret, mintha olyan értékes lények lennénk, hanem azért vagyunk olyan értékesek, mert szeret.” (H. Thielicke) * Fogadd el, hogy Isten az Ő szeretetéből a legjobbat akarja neked (Jn 3,16; Róm 8,28; 1Kor 13,4)! * Nem kell semmit kikényszerítenünk. Isten önként ad, ha az hasznos annak, aki kéri (Mt 7,7). „Isten nem teljesíti minden kívánságunkat, viszont minden ígéretét betartja.” (D. Bonhoeffer) * Ragaszkodj az Ő terveihez! Istent nem kell meggyőznünk, Ő mellettünk áll. Ha esetleg ne-

„Uram, segíts, hogy legyen bátorságom változtatni azon, amin tudok, és add meg azt a szabadságot, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant, és adj bölcsességet, hogy a kettő között tudjak különbséget tenni!” (Assisi Szent Ferenc)

Vetés és Aratás

Mondjunk igazat! Van olyan eset, amikor jogunk van hazudni? Erre csak egy válasz van. Isten senkit sem hatalmaz fel arra, hogy hazudjon. A kilencedik parancsolat megtiltja a hamis tanúskodást. A keresztyéneknek mellőzniük kell a hazugságot, és igazat kell mondaniuk embertársaiknak (Ef 4,25). A Sátán a hazugság atyja (Jn 8,44), és nem szabad utánoznunk a viselkedését. D. J. Haan emlékeztet minket arra, hogy a „becstelenség sok álarcot visel: ígéreteket tesz, amit nem szándékozik betartani; nem szól semmit, ha a pénztáros kevesebbet számol, mint az ár; megtart egy árucikket, ami tévedésből került hozzá (a becstelenség egyik esete, amiből a lopás születik); elhallgatja az igazságot személyes előnyszerzés céljából; hazudik, hogy elfedjen rossz dolgokat”. A Biblia is jegyez fel hazugságokat, de sosem hagyja jóvá. Ábrahám hazudott Sárával kapcsolatban (1Móz 12,10-20; 20,2). Izsák hazudott Rebekával kapcsolatban (1Móz 26,7). Anániás és Szafira hazudott Istennek az adományuk mértékéről (Csel 5,1-11). Voltak más alkalmak, amikor Isten népe nem hazudott, de nem is mondta el az igazat. A héber bábák azt mondták, hogy a héber as�szonyok megszülik a gyermekeiket, mielőtt a bábák odaérnek (2Móz 1,19). A tény, hogy Isten jóváhagyta ezt (20. v.), mutatja, hogy nem hazudtak. Mózes engedélyt kért az izraeliek számára, hogy elmehessenek három napra a pusztába áldozatot bemutatni (2Móz 5,3); tudta, ha a fáraó elutasítja a kisebb kérést, akkor el fogja utasítani a végső távozásra szólót is. Ehud azt mondta, hogy titkos üzenete van az Úrtól Eglon királynak; nem fedte fel, hogy az üzenet a halál volt (Bír 3,12-30). Amikor Isten szólt Sámuelnek, hogy kenje fel Dávidot királlyá, azt mondta, hogy Saul király kérdésére egyszerűen felelje azt, hogy áldozatot jön bemutatni az Úrnak (1Sám 16,1-3). Ez igaz volt. Bemutatta az áldozatot, de nem mondta el az út teljes okát. Nem volt köteles elmondani mindent, amit tudott. Az emberek néha azon az alapon mentegetik a hazugságot, hogy a cél szentesíti az eszközt. Gonoszt tenni azért, hogy jó süljön ki belőle, ezt a Biblia elítéli (Róm 3,8). A lelkiismeret ak-

2018. évi 2. szám

kor kerül kényes választás elé, amikor emberi életet veszélyeztetünk, ha elmondjuk az igazat. Ennek klasszikus példái közé tartozik, amikor keresztyének zsidókat rejtegettek a náci megszállás alatt. Hazugság lett volna azt mondani, hogy nem rejtegetnek senkit. Ám bármely más válasz halált jelentett volna a zsidók és a rejtegetőik számára is. Mit lehet tenni? Egyesek azt mondják: „Mondj igazat, és hagyd az Úrra a következményeket!” Ez csaknem azonos a halálos ítélettel az előbbi esetben. Egy másik lehetőség, Istenre bízni, hogy abban a pillanatban megadja azt a választ, amely sem nem becstelen, sem nem terhelő. Isten megadhatja ezt, de nem mindig teszi meg. Mások azt mondják, hogy a két rossz közül a kisebbet kell választani. Az egyetlen eset, amikor ez érvényes, ha mások életéről van szó. Van, aki a Cselekedetek 5,29-et idézi: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” De Isten azt is mondja: „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, … aki a szíveket vizsgálja, beléd lát; Ő megfizet az embernek cselekedete szerint” (Péld 24,11-12). Egy végső szempont. Vannak bizonyos cselekedetek, amelyek nem jó tettek önmagukban, de jó cselekedetekké válnak, amikor igazi, megmentő hitet mutatnak. Általában véve gyilkosság lett volna Ábrahám részéről, ha feláldozza Izsákot égőáldozatként, de Isten jóváhagyta ezt a próbát, mert megmutatta Ábrahám hitének őszinteségét (Jak 2,21). Általában véve árulás lett volna Ráháb részéről, hogy segítette a kémeket, de valójában megigazult a tette által, mert megmutatta, hogy Ráháb igaz hívő volt az Úrban (Jak 2,25). Vonjuk ki a hitet ebből a két esetből, és a tettek gonoszakká válnak. Szerencsére talán sosem kerülünk ilyen kényes helyzetbe. Ezért a megoldás ez: „Mondj igazat, és sose hazudj!” Újra D. J. Haan szavait idézve: „A hazugság aláássa a bizalmat, gyanakvást ébreszt, és lerombolja a kapcsolatokat. De mindennél rosszabb, hogy megsérti Istent, aki minden igazság forrása.”

William MacDonald: „Legyetek szentek!” c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó)

Miért éppen Jeruzsálem?

dóktól, és amiért véglegesen fel akar ják osztani. Szomorú tény, hogy sok keresztyén sem érti, értelmezi így a Mi különbözteti meg a többi várostól Jeru jelen eseményeit. zsálemet, amely napjainkban is a média közép A Biblia „e világ szelleméről” beszél (1Kor pontjában áll? Érdemes erről el gondolkozni. Azonban a Biblia nélkül nem kaphatunk rá elfo 2,12a). Ez nem ismeri Istent, és nem is szeretné, ha bármiféle köze lenne a Biblia Istenéhez. Arra gadható választ. A Biblia kijelenti, hogy Isten örömét leli abban, kell gondolnunk, hogy „az egész világ a gonosz amikor a zsidók visszatérnek hazájukba, a pusz hatalmában van” (1Jn 5,19). Ezt látjuk abban is, tát felvirágoztatják, és a lerombolt városokat újra hogy Istennel nem törődő kormányok és hatal felépítik (Ám 9,8-15). Akkor Isten az Ő Szellemét mak vannak, istentelen tudomány és tudás terjed. a kiszáradt csontokra leheli, amelyek a völgyben Ezzel szemben Jeruzsálem városa egy hitvallást hevernek (Ez 37). képvisel az egy igaz Istennel, egy Isten kezében Jézus Krisztus visszajövetele a Gyülekezetéért lévő isteni uralommal és tudással. Jeruzsálem a egyre jobban közeledik. Eljövetele után a Biblia népeket a Bibliára, Istenre és az Ő parancsolata kijelentése szerint Jeruzsálemé lesz a főszerep. A ira emlékezteti, és arra, hogy rendezniük kellene Zakariás 12,2-3 vele a kapcsolatu szerint az Úr Jeru kat. Ezért támad „Jeruzsálem, te szépen zsálemet részegítő ták annyiszor ezt a pohárrá és súlyos épített város, várost a történelem kővé teszi a népek részeid jól illenek egymáshoz! folyamán. Több számára, „még ha mint húsz alkalom … Kívánjatok békét összefog is ellene a mal foglalták el, föld minden népe”. Jeruzsálemnek! majd építették újra. Az Úr (Jahve) Legyenek boldogok, Már Nehémiás ide választotta ki Jeru jében ellenezték zsálemet, hogy ott akik téged szeretnek!” a nemzetek, hogy legyen az Ő neve (Zsoltárok 122,3.6) felépítsék a zsidók (2Krón 6,6). Jeru zsálem Isten fővá a várost. A próféta rosa (Zsolt 48,23). azonban így jöven Mérhetetlen szeretet A 132. zsoltár 13-14. versében dölt erről: „Maga a menny Iste pedig a következő áll: „Mert a Nincs annak hosszúsága, ne ad nekünk sikert, és mi az Ő Siont választotta ki magának az mélysége, magassága, szolgáiként kezdjük el az építést. Úr, azt kívánta lakóhelyéül: ez – végtelen… Nektek azonban semmi részetek lesz lakóhelyem örökre, itt fogok Hogy lehet, és jogotok nincs, emléketek sem hogy ebbe a végtelenbe lakni, mert így kívánom!” Itt az marad Jeruzsálemben” (Neh én is belefértem! újra egyesített Jeruzsálemről 2,20). Kicsi porszem olvasunk, amely zsidó hatalom Mind Izráelnek, mind ne a világmindenség alatt áll. Teljesen világos, hogy rejtekében – künk arra kellene törekednünk, ez a kiindulási alapja a Messi de mégis ott van hogy szilárdan álljunk meg az ási Birodalomnak. De a világ parányi életem Isten ígéreteibe vetett hitben, és kormány ai ezt fenyegetésnek az Isten kezében, ne hagyjuk magunkat megza érzik az új világrend humanista megmérhetetlen varni e világ szellemiségétől és gondolkozásával szemben. Ez szeretetében! terveitől! az oka annak, amiért el akarják Lázár Istvánné Lance Lambert venni Jeruzsálem városát a zsi

Vetés és Aratás

Az alfa és az ómega

Az alfa a görög ábécé első betűje. Szó hasz nálatunkban valaminek a kezdetét, az alapját jelenti. Az ómega pedig a görög ábécé utolsó betűje, illetve jelentheti vala minek a befejezését, végét. Aki meg akar tanulni görögül, a görög ábé cével kezdi. (Tanárként elvárom diákjaimtól, hogy ezt az ábécét ne csak olvasni és írni tudják, hanem fel is tudják mondani kívülről, hogy kön� nyen ki tudjunk keresni szavakat a szótárból vagy a lexikonból.) Amikor mi azt mondjuk: á-tól z-ig, a görögül beszélő világ így fogalmaz: alfától óme gáig. Vagyis a kezdettől a befejezésig, valaminek a teljességéig, valaminek a teljes egésze. Ez olyan alapvevő tudnivaló, amit mindenki ismer, aki ol vasni és írni tud. Az előbb említett alapvető tudnivaló a Je lenések könyvében több helyen is megtalálható. Az 1. fejezet 8. versében, tehát még a könyv elején, Isten ezekkel a szavakkal mutatkozik be: „Én va gyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” A könyv végén, a 21,6-ban János apostolhoz fordul az, aki a trónon ül, és ezt mondja neki: „Megtör tént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.” Így válik nyilvánvalóvá, hogy a trónon ülő Isten az, aki a kezdettől a végig átfogja az időt, és a kezdettől a végig megmondja a még meg nem történt dolgokat (Ézs 46,10). A harmadik és negyedik alkalom, amikor az Írás hivatkozik az ábécére, két másik nagyon fon tos kijelentés. Mert itt, a Jelenések 22,13-ban az Úr Jézus magáról mondja: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Az Ő rendkívüli személye áll mindennek a kezdetén, és Ő fog állni a történelem végén is. A kezdet és a vég közé eső időben, az alfa és az ómega között van a mi földi életünk néhány esz tendeje is. Azonban pontosan ezek azok az évek, amelyek alatt az Úr veled és velem el akarja érni a célját. Ha komolyan vesszük az Igét, és elhisszük, hogy az évszázadokat a kezdettől a végig Ő fogja át, Ő tartja a kezében, akkor nem kellene az éle tünket nagyobb bizalommal a kezébe tennünk? Néha sok minden miatt aggódunk, mintha a jövő a mi okos terveinktől és buzgóságunktól függne. Nem jobb bizonyság lenne-e, ha személyes éle

2018. évi 2. szám

tünket sokkal határozot tabban tennénk annak a kezébe, aki a trónon ül, aki mindent tökéletesen irányít és ural? Mondjuk el Mózessel együtt teljes meg győződéssel: „Uram, Te voltál hajlékunk nem zedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy Te, ó, Isten!” (Zsolt 90,1-2) Pál apostol pedig az Úr Jézusról, a mi Megvál tónkról jelenti ki nekünk: „Ő a feje a Testnek, az egyháznak (a gyülekezetnek=eklézsiának) is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy min denekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békes séget szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Kol 1,18-20). Gerard Kramer

Mettől – meddig? Az alfától az ómegáig, a csermelytől az óceánig, az éhezéstől a jóllakásig, a sírástól a nevetésig, gazdagságtól a szegénységig, csalódástól a reménységig és még ki tudja, mettől – meddig, minden belefér életünkbe. Nem szoríthatjuk két kezünkbe, és nem merülhet közönyünkbe, hogy vajon egyszer eljutunk-e az alfától az ómegáig, a csermelytől az óceánig, az életmentő szomjúságig; ácsorgástól a keresésig, a magánytól a közösségig, a száguldástól – egy lépésig… A kettőspont tárt kapuján át vakszemű hitből a látásig: az Alfáig és Ómegáig! Lukátsi Vilma

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

Miért szabad, aki szolga? Vannak-e a Bibliában ellentmondások? Vannak, mégpedig szándékosan. Például Jézus azt mondja a János 8,31-32-ben: „Ha ti megtartjátok az én igémet (engedelmeskedtek nekem), valóban ta nítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Állítása szerint, ha valaki engedelmeskedik neki, akkor annak a következménye szabadság. Ez logikai ellentmon dás, de Jézus célja ezzel az, hogy mélyebb gondol kodásra sarkalljon, hogy a valóság olyan arcára mutasson rá, amire jól tesszük, ha figyelünk. Fog lalkozzunk most a szabadság kérdésével! Mi a szabadság? Az ember alapvető igénye a szabadság, amely minden korban fontos szerepet töltött be, akár társadalmi, akár egyéni viszonylatban. Fontos, hogy meg tudjuk határozni, mit értünk szabadság alatt. Ilyen meghatározást olvashatunk: a kívánt tett megvalósításának lehetősége. Vagy: idegen erőtől való függetlenség. Beszélhetünk személyes szabadságról, amit szociológiai, poli tikai értelemben használunk, és azt értjük alatta, hogy milyen keretek között élhetünk a társada lomban. Ez nem abszolút szabadság, hanem a jog korlátozza. A szabadság másik értelmezése vagy megjele nési formája a belső autonómia, azaz a lelki/szel lemi szabadság állapota, mely filozófiai, pszicho lógiai fogalom. Ezt az állapotot többféleképpen értelmezték: • képesség az értelemmel összhangban lévő cse lekvésre; • képesség az önmagunkkal vagy belső értéke inkkel összhangban való cselekvésre; • képesség az egyetemesen elfogadott értékekkel („helyes” vagy „jó”) összhangban való cselek vésre; és végül • képesség az értelemtől és a vágyaktól teljesen független, vagyis önkényes (autonóm) cseleke detek végrehajtására. Mit mond a Biblia? Ha a Bibliát kérdezzük, akkor azt találjuk, hogy valamilyen törvényszerűségek mindenkép pen meghatározóak lesznek az életünkre nézve.

A szabadság sohasem ab szolút, nem lehet mindentől függetlenül élni, különösen szel lemi szempontból. Ha valamely országban kor látozva érzi az ember a szabadságát, akkor előfor dul, hogy elhagyja azt, és másik országban tele pedik le. De a törvények betartását nem kerülheti ki, még ha más felfogású, más alapokon nyugvó törvények is a másik országban érvényben lévők. Jézus szerint az Őt követő emberek szabadok. Hogyan kell ezt értenünk? Mi az, ami megválto zik – ha nem létezik teljes függetlenség? Milyen szabadság az, amire Isten hív? 1. Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében azt mondja: „Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. … Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól” (Róm 6,18.20). Itt azt olvassuk, hogy a bűn hatása az emberre a belső autonómia korlátozásában is megnyilvá nul. Kényszerítő erővel bír. Nem azt teszi az em ber, amit valójában akarna: „…amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit aka rok, hanem azt teszem, amit gyűlölök” (Róm 7,15). Azonban van lehetőség megszabadulni ebből a rabságból Krisztus váltsága által, kegyelemből – ez a Biblia központi üzenete, ezt fekteti le itt újra az apostol –, de aztán más törvények uralma alá kerülünk. Ilyen az említett igazság törvénye. A 22. versben hasonlóan írja: „Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek...” Fordítva is mondhatnánk: ha valaki nem szolgája Istennek, szolgája a bűnnek. Ha valaki nem Isten országának törvényei szerint él, akkor a bűn uralma alatt van. Nincs középút. 2. Szintén a Római levélben olvasunk arról, hogy „Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje sze rint, mint a régiben” (Róm 7,6). Ez a különös igevers arról beszél, hogy a hívő ember megszabadult attól a külső kényszerítő erőtől, ami bár Isten által lefektetett szabályrend szer, mégis csak arra jó, hogy nyilvánvalóvá tegye: az ember nem képes eszerint élni. De a megsza badulás után a külső erő helyett belső veszi át a

Vetés és Aratás

szerepet. Míg a törvény kívülről gyakorolt hatást az emberre, az Isten által teremtett új élet a hívő emberben belül végzi a munkát a Szent Szellem vezetésével és erejével. Az új élet belülről száll szembe az ember régi természetével, nem külső kényszerítő erőnek kell megfelelni. 3. Maradva a Római levélnél, Pál így kiált fel a 7,24-ben: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” De nem keseredik el végleg, mert a megoldást Jézus Krisztusban talál ja meg. Így fog lalja össze: „az élet Szellemének törvénye meg szabadított téged Krisztus Jézus ban a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,2). Látjuk a két szemben álló birodalmat a maguk törvénye ivel: az egyik a romlandóság, a halál birodal ma, a másik a reménységé, az életé. Valamelyik mindenképpen érvényesíti rajtunk hatalmát. A Jézus Krisztus uralma alatt élők rendelkeznek „...azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolga ságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságá ra” (Róm 8,21). Az újjáteremtés, ami a teremtett világ számára még csak a jövő, Isten fiai számára már most a valóság. 4. A szabadság témája nem csak a Római levél ben kerül elő. Jézus Krisztusról azt mondja Pál, hogy „...önmagát adta a mi bűneinkért, hogy ki szabadítson minket a jelenlegi gonosz világból...” (Gal 1,4) Istenről ezt írja: „Ő szabadított meg min ket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket sze retett Fiának országába...” (Kol 1,13) Látjuk tehát, hogy szabadságról beszél Isten Igéje, de nem abszolút értelemben. A szabadsá got belső értelemben kell értenünk, mint amikor arról beszél, hogy Isten megszabadítja a Krisztus ban hívőket annak a hatalomnak a befolyásától, ami megrontja és elpusztítja az emberi életet. 5. Ami talán a legjobban kifejezi az Istenhez térő emberen végbemenő változást, azt a Gal 4,47-ben olvassuk: „De amikor eljött az idő teljessé ge, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: »Abbá, Atya!« Úgy hogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.” A világban Isten nélkül élő ember szolga. Uralkodik rajta a bűn, a halál, a Sátán. De még Isten ószövetségi népe is, ismerve a törvényt, csak szolgaként élhetett, mert a törvény engedelmes séget követelt, de nem szabadította meg az embert. Jézus Krisztus azonban megvál tott (megvásá rolt), ezáltal ke rülhetünk olyan helyzetbe, hogy a Mindenható Istent atyánknak (apánknak) szólíthatjuk, hogy a családjába tar tozhatunk örökösként. A mennyei Atyánk nem pusztán egy újabb szolgaságra mentett meg, nem csak új életet adott, hanem a legnagyobbat aján dékozta: a vele való családi köteléket, ami szerete ten alapul, és szorosabb minden másnál.

Szabadságunk kereteit a szeretet adja meg

2018. évi 2. szám

A szabadság a gyakorlatban A gyakorlatban az elnyert szabadságnak sokol dalú hatása van. Néhány példa: – szabadság a függőségektől: alkohol, drog, evés, játék, tévé, zene, szex; – önértékelési zavaroktól: az igazság elfogadá sa helyes önképre, őszinte alázatra, elfogadásra vezet, felszabadítólag hat; – válaszfalak lebontása: társadalmi, vagyoni, műveltségbeli… Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy kétféle úrnak szolgálhatunk – két úrtól kapjuk a szabad ságot: a tökéletestől vagy a lázadótól. Az utóbbi csak külső és látszatszabadságot kínál, az előbbi viszont belsőt és valódit. Az az igazán szabad, aki Istennek rendeli alá magát – a tökéletesnek, a Szeretetnek. „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a sza badság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gal 5,13). Szabadságunk kereteit a szeretet adja meg. Lemperger Róbert

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világban

Bűntelen életet kell élnie a hívő embernek?

Megszentelődés II.

Előző alkalommal a megszentelődéssel foglalkoztunk, azzal, hogyan teszi Isten a bűnös embereket szentté. A kifejezésnek azonban további jelentései vannak, amelyeket folyamatos megszentelődésnek, illetve végső megszentelődésnek nevezünk. Lássuk, mit is jelentenek ezek a fogalmak!

Előrehaladás a megszentelődésben A Biblia állítása szerint az ember megszentelődik, szentté válik attól a pillanattól kezdve, amelytől hitét Jézus Krisztusba veti. (Ezt neveztük kezdeti megszentelődésnek.) Emellett azonban azt is olvassuk a Szentírásban, hogy a hívő embernek folyamatosan szüksége van arra, hogy megtisztítsa magát. Pál apostol így fogalmaz: „…szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket” (2Kor 7,1).

Egy komoly buktató elkerülése Ha Pál előző szavait komolyan vesszük, akkor elkerüljük azt a buktatót, ami olykor problémát okoz egyes hívő embereknek, miszerint megszentelődésünk után felszabadulunk arra, hogy bűnös életet éljünk. Pál így cáfolja ezt a gondolkodásmódot, ami a római gyülekezetben is felütötte a fejét: „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! (…) Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla!” (Róm 6,1-2.15) Sőt, éppen ennek az ellenkezőjéről van szó. Isten szeretete arra indítja a hívő embert, hogy szent életet éljen. Pál a következőképpen intette az Efézusban élő hívőket: „…többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. (…) Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg szellemetekben és elmétekben” (Ef 4,17.22-23). A folyamatos megszentelődés tehát nem valamiféle lehetőség, amit választhatunk, hanem kötelesség minden hívő számára.

A helytelen mód a megszentelődés útján Amikor a magunk erejéből igyekszünk megtenni mindent annak érdekében, hogy Isten törvényét megtartsuk, akkor a saját akaraterőnkből törekszünk arra, hogy szentek legyünk. Ebben az esetben azonban megfeledkezünk arról, hogy a bűn annyira megrontotta az embert, hogy hiába próbáljuk, Isten törvényét nem vagyunk képesek – komoly elhatározást követően sem – megtartani. Ez nem az akaraterő megacélozásán múlik!

Vetés és Aratás

A helyes mód a megszentelődés útján

Isten azonban ebben a nehézségben sem hagy magunkra. Annak érdekében, hogy megtörje a bűnnek a bennünket gúzsba kötő erejét, örökre eltörölte a büntetést azért, ha valakinek nem sikerült a törvényét tökéletesen megtartania. Ha erőfeszítéseink ellenére bűnt követünk el és elbukunk, megvallhatjuk bűneinket Istennek, hiszen „hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Emellett Isten segítséget és erőt ad a szent élethez. Szent Szelleme által megújítja a hívő ember értelmét, megváltoztatja szemléletét és értékrendjét, új irányt ad törekvéseinek, segít letörni helytelen vágyait. Így igazgatja folyamatosan Isten az Ő népét.

A szolgaság és a fiúság szembenállása

A hívő embernek még mindig van választása, hogy „testének vet”, vagy a „Szellemnek vet” (Gal 6,8). De választását már nem büntetéstől való félelem határozza meg, mint a korbács alatt meghajló rabszolgáét, hanem a Szent Szellem által vezetve egyre jobban megérti, hogy ő Isten gyermeke, akibe Isten új életet ültetett.

Figyeld meg!

A Biblia nem kelti annak látszatát, hogy a megszentelődés útján könnyen végig tud haladni az ember. Isten gyermeke élete során néha letérhet a helyes ösvényről, ilyenkor Isten fegyelmezi, ami fájdalmas lehet. A hívő ember azonban biztos lehet abban, hogy mivel hitből megigazult, részesülni fog Isten dicsőségében (Róm 5,1-2).

Tudtad-e, hogy a végső megszentelődés…

• során válik teljesen bűntelenné a hívő ember? • beteljesedése Krisztus második eljövetelekor fog bekövetkezni? • során a hívő ember hasonlóvá lesz Krisztushoz?

Olvasd el ezzel kapcsolatban! János első levele 3,2

Ajánlott könyvek:

David Gooding – John Lennox: Kulcsfontosságú bibliai fogalmak H. A. Ironside: Megszentelődés – torzkép és valóság (Evangéliumi Kiadó) Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai Minden nap 21.15-től az 1548 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar-EvangeliumiRadio-1355-s2243/ címről. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

2018. évi 2. szám

A 13-as szám Sokan idegenkednek olyan házban vagy szobában lakni, amelyiknek 13-as a száma. Vannak, akik nem szeretnek 13.-nak asztalhoz ülni, vagy 13.-ként egy sorhoz csatlakozni. Ők úgy gondolják, hogy ez a szám szerencsétlenséget hoz. Aki azonban nem hisz ebben a babonában, az nyugodtan alszik az ilyen számú helyiségben. Egy esetben azonban a 13-as számot valóban megdöbbentőnek lehet mondani. A Márk 7,21-23. versei 13 gonosz dolgot sorolnak fel, amelyek a szívből jönnek elő: 1. gonosz gondolatok, 2. paráznaság, 3. lopás, 4. gyilkosság, 5. házasságtörés, 6. kapzsiság, 7. gonoszságok, 8. csalás, 9. kicsapongás, 10. irigység, 11. istenkáromlás, 12. gőg, 13. esztelenség. Itt Jézus Krisztus, az emberi szív ismerője rávilágít arra, hogy milyenek vagyunk. Hát nem elszomorító, hogy a gonoszság forrása ott buzog minden emberi szívben, az enyémben és a tiédben is? De aki ezt a szörnyű dolgot felismeri, az megmenekülhet Isten ítéletétől, és megragadhatja az Ő mentő kezét. Az Újszövetség legnagyobb üzenete, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. Isten Igéje és Szelleme tisztává teszi a szívet. Engedted-e, hogy ez a drága vér Isten előtt tisztává tegyen? Isten könyörült rajtad is, amikor egyszülött Fiát odaadta érted, hogy bűneid következményeitől megmenekülhessél. Fogadd el saját érdekedben, jelened és jövőd boldogságáért ezt a legnagyobb kegyelmi ajándékot! J. W.

Két keresztyén napi munkája közben így beszélgetett egymással: – Nem tudjuk, testvér, hogy mit hoz a jövő. – Bizony, nem – válaszolt a másik. Hallgattak egy darabig, mire újra megszólalt az első: – De azt tudjuk, hogy kit hoz a jövő!? – Igen, azt tudjuk! – felelt rá boldogan a másik (Jel 22,20)! (Kis ablakok)

Nagyon sokan attól a szorongató érzéstől szenvednek, hogy a következő napokban valami rossz történik velük. Kétségek gyötrik őket, és már előre aggódnak. A hívő emberek életében ezek a gondolatok hitetlenséget jelenthetnek. Amikor azután eljön a következő nap, a baj, amelytől féltünk, nem következik be. De ha mégis bekövetkezne, Isten akkor is velük van. Ha életünk egén sötét felhők gyülekeznek, és a dolgot az Úr elé visszük, bizalommal ráhagyatkozunk, akkor megtapasztaljuk az Úr jóságos akaratát (vö. Róm 8,28). Ilyenkor ingatag lelki életünk Isten szerető gondviselésének tudatában nyugszik meg. Neki van hatalma arra, hogy a nehézségeket, szenvedéseket áldássá változtassa. „Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem, … Istenem, ne késlekedj!” (Zsolt 40,18) Ő a mi kővárunk, „menedék a nyomorúság idején…” (Zsolt 9,10-11) Ezért ne féljünk semmitől! A holnap és minden napunk, a jövőnk mennyei Atyánk kezében a legjobb és legbiztosabb helyen van!

Lélekben szegényen… Lélekben szegényen zörgetünk, nyisd meg hát ajtódat nekünk! Szorongat a lét, ázunk, fázunk, szennyes iszapban görnyed lábunk… Hajlékod nyújtson menedéket, terhét lerakva, Hozzád léphet, aki szívében hord imát, kint hagyva világ vad zaját… Légy útmutatónk, mit tegyünk, hogy tiszta maradjon szívünk, ne gyűjtsön hamis kincseket, ki Téged Urának nevez… Lehessünk szentelt templomok, melynek ormán a hit ragyog, bizonyíthassa életünk: Te végig őrzőnk vagy nekünk. Németh Márta

Vetés és Aratás

Könyvajánlatunkból William MacDonald Ha fontos neked mások megmenekülése A/5 80 oldal

A keresztyén hívő egyik legnagyobb kiváltsága, hogy Isten munkatársa lehet abban a fontos feladatban, amelyben lelkeket nyer meg az Úr Jézus Krisztus számára. A lélekmentés nemcsak nagy kiváltság, hanem komoly kötelesség is. Ennek teljesítéséhez ad segítséget William MacDonald tizenkét leckéből álló tanulmányában.

Stefan Drüeke, Arend Remmers A Bibliában található ellentmondások témája mindig is foglalkoztatta az embereket. Ez a könyv utánajár ezek- Ellentmondások a Bibliában? nek a kritikus kérdéseknek. A Biblia szövegét pontosan és A/5 összefüggéseiben vizsgálja, figyelembe veszi az eredeti héber 184 oldal és görög szöveget is. Az olvasó előtt egyértelművé válik: a Biblia hiteles, és méltó a bizalomra. Patricia St. John Onézimusz – Kétszeresen megszabadítva 12,4 x 18,3 cm 224 oldal

Eiréne egy gazdag kereskedő lánya, Onézimusz pedig rabszolga, akinek nagy vágya, hogy elnyerje szabadságát és Eiréne szerelmét. De még nem tudja, hogy mit jelent a valódi szabadság. Nem akarja, hogy bármi köze is legyen Jézus Krisztushoz. Lehet, hogy a gazdája, Filemon követi Krisztus és Pál apostol tanítását, de Onézimusznak más tervei vannak...

A kiválasztás témája sokszor okozott már fejtörést sokaknak. A könyv ezt a nehéz, de magával ragadó témát kérdések alapján dolgozza fel, és úgy hatol a dolgok mélyére, hogy közben az alap – természetesen – a Biblia, Isten Igéje.

Manuel Seibel Krisztusban kiválasztva A/5 120 oldal

Egy négyujjú leopárd tartja rettegésben a falvakat és a dzsungeldoktor kelet-afrikai missziós kórházát is. A veszélyes ragadozóval kapcsolatos félelmeket fokozzák a törzsi babonák és hiedelmek. Van azonban, ami a leopárdnál is halálosabb, és nem 12,4 x 18,3 cm lehet figyelmen kívül hagyni a dzsungelben sem. A Biblia 152 oldal örömüzenete azonban, amelyet a kórházban hirdetnek, lassan eléri a helyiek szívét is, és felszabadulást hoz. Paul White A dzsungeldoktor leopárdközelben

K érésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

2018. évi 2. szám

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860 E-mail: rendeles@vetesesaratas.hu Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204

IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Kérjük, gondoljon a nehezebb helyzetben lévő, mint például a Kárpátalján élő olvasókra is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra küldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Szerkesztőség, Eger v3218@t-online.hu www.vetesesaratas.hu Képviseleteink: HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: toth.attila@email.t-com.hr

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6. RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-771-617966

E-mail: babos.marton@gmail.com

SZERBIA Nagy Tibor

Petőfi Brigád tér 2. SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

E-mail: tibor.ngy@gmail.com

SZLOVÁKIA Magvető p.t. - Izsmán Jónás Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”!): Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1 Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22 Szlovákiai olvasóink adományukat a OZ Rozsievač – Magvető Polgári Társulás részére a következő számlára küldhetik: IBAN: SK53 0900 0000 0050 7981 0673, BIC: GIBASKBX Köszönjük Sas Istvánnak és Piroskának sok éven át tartó szolgálatát a Vetés és Aratás terjesztésében Ukrajnában! Más országokban élő olvasóink adományaikat a Vetés és Aratás magyarországi számlaszámára utalhatják át, vagy lehetőség van támogatás befizetésére a PayPal rendszeren keresztül is. Ezt honlapunkon a Támogatás menüpont alatt tehetik meg. Csekk beváltására Magyarországon nincs lehetőségünk. További információkért kérjük, látogassák meg a www.vetesesaratas.hu weboldalunkat!

Zs. Móricza 2168/4 SK 936 01 Šahy Tel.: 00-421-904 941-236 E-mail: magveto.sk@gmail.com www.magveto.sk

UKRAJNA

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy 2019-től változik az ukrajnai képviselőnk személye. Kérdéseikkel, kéréseikkel addig a kiadót keressék!

USA Mr. Alexander Veres

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

E-mail: alexveres60@gmail.com