Vetés és Aratás 2019/1. szám

2019/1

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 57. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

„Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.” (Ézsaiás 45,8)

A tartalomból tartalomból

Meddig?

Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök éjszakáid.

S olyan kevés a csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egész a Golgotáig.

Mert olyan könnyű azt kimondani egy izzó percben: „Meghalok Veled!”

De annyi minden visszahúzna még, ha ránk borul a szörnyű éjszaka, ha megérint a fagyos lehelet.

Talán csak egy kisgyermek mosolya, vagy a hitves könnyfátyolos szeme…

Susognak a szélben ringó habok: a halászbárka, otthon képe hív… Ó, legalább búcsúzni kellene!

Hamu alól az életösztön is felparázslik: Ó, ily hirtelen?

Egy percre olyan szép lesz a világ, átölel minden színe, illata! …

S már el is hangzott a „Nem ismerem!”

Ami a legjobb a misszióban............................ 4 A homokdűne...................................................... 6 Bizonyságtétel..................................................... 7 Megigazulás hit által.......................................... 8 A köztünk élő idősek..................................... 10 Védelem a viharban....................................... 11 Igazi barátság.................................................... 12 A széthasadt kárpit......................................... 14 Hallgass a Főnökre!......................................... 15 „Titeket barátaimnak mondalak”...............17 Gyermekoldalak............................................... 18 Vágy az új után................................................. 20 Történetek a Spurgeon család életéből �� 22 Senki sem erős önmagában......................... 23 Otthon és család.............................................. 24 Rejtvény a gyermekoldalhoz........................25 Hogyan ismerjük meg Isten vezetését?....26 Szavak nélküli imák........................................ 28 Arcok................................................................... 30 Könyvajánló...................................................... 31

Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök éjszakáid. Ó, bár lehetnék csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de hű marad egész a Golgotáig!

Vetés és Aratás

2019/1 (57. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

HU ISSN 1586-5401

Túrmezei Erzsébet

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2

Vetés és Aratás

Kedves Kedves Olvasó!

Olvasó!

Húsvét

„A világ elmúlik …; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1János 2,17)

Emberi sors, végzetes tévedés halottak között keresni az élőt; lelket tagadó, gyilkos kétkedés, mely halálba küld minden földön élőt.

Az Úr Jézus váltsághalála és feltámadása döntés elé állít minden embert. Választani kell: a halál és az élet, a mulandó és az örök, a kegyelemből megkapott örök élet és az Istentől örökre elszakító kárhozat között (1Kor 15,50).

Bűnös életünk halálához tartozik a mulandó, földi dolgok és vágyak megtagadása, új életünkhöz pedig a megújult gondolkodás és élő reménység.

Ehhez az Úr Jézus váltsághalála tökéletesen elegendő, mert Ő: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnnek, az igazságnak éljünk…” (1Pt 2,24) A mulandó és az örök élet szembeállításával a Szentírás sokat foglalkozik. Ezért az őszintén vágyakozó lélek bőven talál segítséget a választáshoz. És már Ézsaiás próféta megjövendölte a jó döntés csodálatos áldását: „Ébredjetek …, kik a porban laktok! ... Kelj fel, … mert eljött világosságod, rád ragyog az Úr dicsősége!” (Ézs 26,19;60,1) Pál apostol pedig erre az igehelyre utalva figyelmezteti az efezusi hívőket: „Ébredj fel, … támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14).

Ehhez az új élethez az Úr Jézus ígérete a biztosíték: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Mt 24,35). „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5,11-13).

Ez a mi sorsunk, ez a mi bajunk: csak azt látjuk, mit elér a szemünk, csak azt tudjuk, mit felfog az agyunk, csak azt hisszük, mit megérinthet kezünk.

Isteni csoda, szent elrendelés: erő, mely átjár halottat és élőt, lelkeket mentő megdicsőülés, mely életre kelt minden istenfélőt.

Ez a mi jövőnk, ez a mi hitünk: többet tudni, mint mit felfog az agyunk, messzebbre nézni, mint lát a szemünk, hinni és hirdetni, hogy: Feltámadunk!

Dömötör Tibor

Legyen mindennap első és utolsó gondolatom: értem meghalt Megváltóm: kegyelme, értem feltámadt Megváltóm: ereje, értem égbe ment Megváltóm: közbenjárása, értem visszatérő Megváltóm: dicsősége!

(2Kor 5,1) Vida Sándor

2019. évi 1. szám

3

Ami a legjobb a misszióban: az Evangélium 2018. augusztus 14-én egy súlyos szívinfarktusom volt. Az orvos, aki 17-ről 18-ra virradó éjjel megműtött, azt mondta nekem: „Az elmúlt napokban Ön tulajdonképpen már nem is élhetett volna.” Ugyanezen az éjszakán több orvos szájából is hallottam: „Önnek nagy szerencséje volt!”

Az én legnagyobb szerencsém maga Jézus Krisztus (Zsolt 16,2.11). Augusztus közepén a legnagyobb csoda ért volna engem, ha meghaltam volna, és a látható Jézusnál ébredek fel. Elképzelhetetlenül csodás lenne! Azonban még mindig élek, és a mai napig töprengek, miért nem vagyok már Jézusnál. Hosszabbítást kaptam tőle. Hogy mennyi időre szól, nem tudom. Ellenben nyugodt és boldog vagyok, mert Jézushoz tartozom, és minden az Ő kezében van. Számomra öröm, hogy – a mennyben vagy még itt a földön – Őt szolgálhatom (Róm 14,8).

Amikor tudatosult bennem, hogy életem ideje a földön tulajdonképpen elszállt, egy mély elrejtettség érzését éltem át Isten kijelentése alapján.

Egész hitem egyetlen egyszerű igazságra korlátozódott. Újra átélhettem, mit is jelent e világnak és nekem az evangélium.

Az evangélium a legjobb dolog, ami e világnak adatott! Mit is jelent ez a szó? „Jó üzenet”-nek fordíthatjuk. De mi a jó ebben az üzenetben?

Továbbá kik számára jó ez az üzenet? Mi a jelentősége ennek a munkánk terén?

Isten evangéliuma A Márk 1,14-15-ben olvasunk arról, ahogyan Jézus Krisztus nyilvánosan fellép. Először is leszögezhetjük: ez Isten evangéliuma! Az evangélium Istené és nem miénk, embereké. Isten soha nem adja ki kezéből, még a keresztyének sem rendelkezhetnek felette. Aki az evangéliumot kikerüli, magát Istent kerüli ki, és az nem marad következmény nélkül sem az egyén, sem a gyülekezet, sem a misszió számára. De mit is jelent az evangélium?

4

A teljes evangélium Pál rávilágít arra, mit is jelent, hogyan jut el az emberhez, és hogyan menti meg: „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak” (1Kor 15,1-6). „…Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint…”

Ez a teljes evangélium! Rövid, de velős, tiszta, világos és egyetemesen érvényes. Örök, ezért mindig időszerű. E mondat minden szava fontos.

Jézus Krisztusról szól, de szól rólunk, emberekről is, a bűnről, a halálról és Isten Szaváról. És ez a mondat a teljes evangélium definíciója is. Minden más a Bibliában csak magyarázat. Minden más kijelentés megmutatja nekünk, kicsoda Isten, kik vagyunk mi, emberek, mi a bűn, és hogy Jézus halála mit jelent az ember számára.

Az evangélium soha nem avul el A 2019. év jó része még előttünk van. Sok változást hoz ez az év is magával. Új termékek kerülnek piacra, új politikusok vehetik át a kormányzást, új módszereket vezetnek be. Az új jobb, mint a régi, gondolják sokan, ezért az új dolgokban reménykednek a régiek helyett. Sajnos, sok hívő is hagyja, hogy az újdonságok eltérítsék az egyszerű evangéliumtól. Az idős emberek régi programjaikkal már unalmasak. Nagy a veszélye annak, ha az új és friss dolgokat keressük, és az emberek inkább számítanak, mint maga Jézus Krisztus. Az új évben is döntő fontosságú meg-

Vetés és Aratás

állni minden új irányzattal szemben, és a régi, egyetlen evangélium mellett megmaradni, amely nem öregszik, mivel Jézus Krisztus mindig él.

Tulajdonképpen mi a jó az evangéliumban?

Az evangélium jó hír Isten számára!

Jó hír Istennek, hiszen Jézus Krisztus él! Jézus meghalt, eltemették, de feltámadt a halálból.

Akkoriban több mint 500 embernek jelent meg feltámadása után. Majd visszatért a mennybe, és Isten trónjára ült. Mindannyiunknak az élő és tevékeny Úr Jézus Krisztussal van dolga ezen a Földön! Az evangélium Isten számára jó hír, hiszen a saját kijelentését teljesítette be. „Az Írások szerint” kifejezés azt jelenti, hogy Isten terve pontról pontra megvalósult. Isten a kijelentéseit annyira komolyan veszi, hogy a legkisebb részletekig ahhoz tartja magát. Mind a próféták az Ószövetségben, mind az apostolok az Újszövetségben Isten nevében működtek. A Biblián kívül nincs más evangélium. Az evangélium megbízhatósága össze van kötve Isten szavának megbízhatóságával, ahogyan arról a Biblia tanúskodik.

Az evangélium azért jó hír Isten számára, mert Jézus Krisztus által mindent megtett értünk. Nem kell többé, hogy bizonyítson, és nagy dolgokat tegyen. Jézus Krisztus munkája megadott neki minden hatalmat, fennhatóságot és dicsőséget.

Ezért életünknek 2019-ben is Jézus Krisztusról kell szólnia! Mit jelent az életem Jézus számára?

Gyülekezeti programjaink mennyire szolgálják Őt? Mi a célja missziós tevékenységünknek? „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget!”

(Jel 14,7) – szól egy angyal felhívása.

Az evangélium az ember számára ijesztő, rossz hír „Krisztus meghalt a mi bűneinkért…”

Isten másképp szemlél minket, mint aminek mi magunkat tartjuk. A Róma 3,10-19-ben olvasunk arról, ahogyan Isten lát bennünket.

Egy gyülekezet, mely az evangéliumot hirdeti, nem gondolhat nagy dolgokat az emberről. Amikor továbbadjuk az evangéliumot, nem mindig barátságosak a szavaink. Hiszen meghökkentő a valóság, hogy olyan rossz állapotban van az emberiség, melyet már megjavítani sem lehet.

Senki nem tudja magát megjobbítani. Semmi jó

2019. évi 1. szám

nincs az emberben, mely őt Isten haragjától megmenthetné. Ezért mondtam, hogy nem beszélhet a gyülekezet felmagasztaló dolgokat az egyénről, ha Jézus Krisztus áll a közösség fókuszában. Egyedül Istené a tisztelet! Szavának hirdetésekor Isten dicsősége sugárzik felénk. Megtörténhet-e, hogy gyülekezeti vagy missziós programjaink istenfélelem nélkül zajlanak? Sokszor azt a benyomást keltjük, hogy nincs is olyan nagy probléma velünk.

Jók vagyunk az imádat terén, azonban gyengék a bűn beismerésében!

Az evangélium azoknak, akik hisznek, megmentő üzenet

Csak az evangélium munkál új életet. Tudjuk, hogy egyedül Isten beszéde képes a holtat életre kelteni. Isten szavának hirdetése nélkül nem támad mentő hit az emberben. Ezért mindig és mindenütt egy a megbízatásunk: hirdetni az evangéliumot! Akkor is, ha sokan visszautasítják, és csak keveseket ment meg, ha sokaknak ítéletet jelent, és keveseknek kegyelmet. A legnagyobb öröm azonban az, amikor egy megtérő bűnös örök életet nyer, mert Isten ezen keresztül megdicsőül.

Amikor múlt év augusztusában életem addigi részét lezártam, lehetőségem volt újra Jézus Krisztusnak e régi és egyszerű evangéliumát megtapasztalni: „Krisztus meghalt az én bűneimért az Írások szerint.” Ekkor tudatosult igazán bennem, mekkora reménységet, örömöt, erőt és bizalmat ad számomra, hogy hiszek az evangéliumban. Ezt az evangéliumot és a Biblia terjesztését szeretnénk továbbra is a missziónkban szolgálni! Ez álljon munkánk középpontjában 2019-ben is, ez kössön össze bennünket! „Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki … az elhívottaknak … Isten ereje és bölcsessége. Mert Isten »bolondsága« bölcsebb az emberek bölcsességénél, és Isten »erőtlensége« erősebb az emberek erejénél” (1Kor 1,21-25).

Friedemann Wunderlich (A „Gottes Wort den Völkern” c. folyóiratból – 2019. január-február)

5

A homokdűne 1870. november 12-én, késő délután két férfi bandukolt a Keleti-tenger partján. A szél hevesen fújt, és a tarajos hullámok félelmetesen zúgtak. A férfiak gyorsítottak lépteiken, de közben élénken társalogtak. Később egy útkereszteződéshez értek, és útjaik elváltak.

A gazda kezet nyújtott a tanítónak, és ezt mondta: – Én már csak annál maradok, hogy aki a Biblia minden szavát el akarja hinni, annak hétszer kell bekötnie a szemét és félretenni a józan eszét. Például ez a mondás: „…aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében… –, annak meg is adatik” (Mk 11,23). Ezt higgye, aki tudja! – mutatott egy hatalmas dűnére, amely a háza közelében magasodott.

A tanító komolyan ránézve így válaszolt: – Én hiszem, hogy: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék… Mond-e olyat, amit meg ne tenne?...” (4Móz 23,19) A gazda fejcsóválva nézett rá: – Jól van, ha ön ennyire hisz, akkor parancsoljon a hegynek. Én megengedem, és kockáztatom vele a házamat.

– De az is meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt 4,7) – figyelmeztette a tanító.

Erre a gazda felemelte a jobbját a dűne felé, és hangosan kiáltotta: – Kelj fel, és ugorj a tengerbe!

A hegy meg sem mozdult, csak a vihar tombolt a tajtékzó tenger fölött.

– Még egy ajánlat, tanító. Adok a hegynek huszonnégy órát… – nevetett a csúfolódó.

A tanító ezt hallva hozzálépett, a vállára tette a kezét, és így szólt: – Barátom, gondoljon a Szentírás intésére: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni! Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7).

Amikor a gazda hazaért, csak annyit mondott a feleségének, hogy jó itthon lenni, és lefeküdt imádság nélkül.

De éjfél körül ijedten ugrott ki az ágyból, felesége és gyermekei is felriadtak. A szél

6

süvített, a tető recsegett, ropogott. De a ház kifogástalan anyagokból készült, ezért nem gondolták, hogy nagyobb baj lenne. De amikor a kakukkos óra a hajnalt jelezte, berohantak a szolgák a lóistállóból, és izgatottan kiáltották: – Ó, gazduram, gyorsan kifelé! A dűne valahol meghasadt, az ár zúdul befelé a faluba!

(Igen, ez történt 1870. november 13-án, a hatalmas szökőár napján, ahogy azt följegyezték!)

A gazda és a szolgák gyorsan menteni akarták az állatállományból, ami menthető, de már késő volt. Ők maguk is nagy fáradtsággal igyekeztek a vízáradaton át a házhoz visszajutni, mert egyre magasabbra csaptak a hullámok.

Már a dombra épült háznak a falát is hullámok nyaldosták. Aztán egyik lökés a másik után érte a házat, minden recsegett, ropogott.

A szolgák egyike így kiáltott az ég felé: – Isten, légy irgalmas, mert elveszünk!

Az egész család kétségbeesetten fohászkodott Isten oltalmáért. A gazda homlokán a hideg ellenére verejtékcseppek jelentek meg, és így sóhajtott: – Uram, segíts, nem érettem, de az én szegény gyermekeimért, ments meg minket!

Mikor végre hajnalodott, remény ébredt az emberekben. A gazda kitekintett a padlásablakon, aztán csak nézett, nézett.

Hirtelen térdre esett, kezével eltakarta az arcát, és sírni kezdett. Mit látott? Mitől remegett meg a szíve? A dűne, amelyre néhány órája gúnyos kihívással mutatott, eltűnt. A csűrt is szétszaggatta az ár. A nagy szalmatető azonban a ház elé szorult, és megvédte azt a megsemmisüléstől.

Amikor a gazda a félelmetes élmény után találkozott a tanítóval, odanyújtotta a kezét, és lesütött tekintettel, könnyes szemmel mondta: – „Nem ember az Isten, hogy hazudjék…”

Milyen jó, hogy ilyen komoly helyzetben az ember bűnbánatra juthat, könyöröghet lelke megmentéséért, hogy elrejtőzhessen Krisztusban. „…mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás” (Zsolt 130,7– Károli-ford.; vö. Róm 2,4).

Ismeretlen szerző

Vetés és Aratás

Bizonyságtétel

„…Illés ezt mondta Elizeusnak: »Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled…«” (2Királyok 2,9)

Ekkor újra elmondtuk az Úrnak a kérésünket, aki csodálatos módon munkálkodott. Elhatároztuk, hogy amennyire lehetőségünk van, hozzáfogunk az átalakításhoz, és folyamatosan haladunk. És hála az Úrnak, már ott tartunk, hogy tudjuk fogadni az erre járó „szent ember” testvéreket. Ebbe besegítettek gyermekeink, testvérek és egy nevét elhallgató kedves testvér, akiket az Úr jutalmazzon meg gazdagon.

Áhítatomban a 2Királyok 2. fejezetéből olvasva elmélkedtem, és Illés, a próféta ajánlata – szolgájának mondott szavai és a kapott válasz: „Nehezet kértél” – elmélyítettek gondolataimban.

Elmélkedtem, és rögtön Jézus szavait hozta elém az Ige a Máté 7,7-ből: „Kérjetek, és adatik Megjegyezés: nektek…”; és a Máté 6,8-ból: „…mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek…” Jézus1. Ezt a velünk megtörtént isteni vezetést nak ezek, a tanítványoknak mondott szaés áldást nem lehet sablonként használni. vai megelevenedtek előttem, és tudtam, 2. Nem szabad összetéveszteni a szükhogy rám, ránk is érvényesek. séget a kívánsággal.

Bár a „nehéz dolgoknak” széles a skálájuk, nekünk nagynak és cso3. Életünk nagy és nehéz helyzetedálatosnak számított az, amiről Hátulról iben is hitre, bizalomra van szük(2Mózes 33,20-23) bizonyságot szeretnék tenni. ségünk, hogy elfogadjuk azt, hogy Az elmúlt évben a lakásunkból Isten ismer minket, ismeri, tudja Igen, már látva látlak, két szobát összenyitottunk, és szükségeinket, és be akarja és be felfogva száz csodádat, átadtuk gyülekezeti teremnek, is tudja tölteni azokat. A kérdés ámulva néz utánad mert az előző helyiséget, hála az az, hogy hisszük-e. a megnyílt lelki szem. Úrnak, kinőttük. Dicsőség az Ő Tanács: Kapun, mely égbe tárul, nagy nevének!

Isten gyermekeinek soha ne kőfalam elől-hátul Akkor is csodákat éltünk át, legyenek kétségeik afelől, hogy TE voltál, úgy hiszem. amíg a terem elkészült. Most viŐ, amire igazán szükségünk szont nem maradt szoba, hogy van és hittel kérjük, azt meg Elszéledt éveimben az erre járó „szent emberek” fogja adni.

Téged rejt szinte minden: (2Kir 4,9) szállást kapjanak, lázaim sok-sok éjén id. Bokor László (Parajd) megpihenjenek a házunknál.

TE ültél ágyam szélén, Ezért folyamatosan imádpárommal fogva fogtál, koztunk, beszélgettünk erről anyámmal nézve néztél, a családban. A feleségem kezeddel takargattál, egy alkalommal azt mondta, magamtól is TE védtél. hogy ő átadná a (valamikor garázsnak készült) nyári Már hazafelé tartok. konyhát (ahol eddig a nyári Nem látom most sem Arcod, befőzéseket végezte). A nagy és mégis látva látlak és „nehéz dolog” az volt, h á t u l r ó l: fénylik árnyad, hogy anyagi fedezet sem kereszted felragyog! jutott rá. Ekkor jött elénk Ösvényed: mint a hajnal, Jézusnak az a szava, amit kísérlek háladallal, a Máté 6,8-ban olvastunk. nyomomban angyalok.

2019. évi 1. szám

7

Füle Lajos

Megigazulás hit által „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk. … Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk...” (Róma 5,1-11) Az utóbbi időben alig voltak igeversek, amelyek annyiszor foglalkoztattak volna, mint a fentiek. Ezeknek az előzményeit ott találjuk a 4. fejezetben, sőt még előbb is. Ábrahám hitéről van itt szó. Ábrahám hitt Isten ígéretében. Tudjuk, hogy amikor Isten elhívta őt, hogy hagyja el szülőföldjét és menjen arra a helyre, amelyet Ő mutat neki, Ábrahám azonnal elindult, pedig akkor még nem voltak tapasztalatai Istenről, nem állt mögötte egy olyan élet, amely bizonyította volna, hogy amit Isten mond és ígér, azt be is teljesíti (1Móz 12,1). Ábrahám hitének az ad különös jelentőséget, hogy pogány, az igaz Istenről egészen megfeledkező nép között élt. Amikor Isten szavát meghallotta, nem volt semmi látható alapja hitének, de mégis azt mondta: hiszek Istennek! (Róm 4,21) (Az én hitem nem hasonlítható össze az ő hitével. Én életemnek sok-sok drága tapasztalata után hiszek Istenben.)

Az Igének más helyén olvassuk, hogy Ábrahám egész életében zarándok és jövevény volt azon a földön, amelyet Isten adott neki.

Amikor felesége meghalt, akkor neki – aki ígéret szerint tulajdonosa és örököse volt annak a földnek –, temetkezési helyet kellett vásárolnia ennek a földnek a lakosaitól!

Egyetlen talpalatnyi földet nem mondhatott a magáénak, csak hit által, mert Isten neki adta azt. Isten megígérte, hogy Ábrahám utódai megszámlálhatatlanul sokan lesznek.

Ez az ígéret kétszer hangzott el. Egyszer így szólt Isten: „Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is” (1Móz13,16). Egy másik ígéret így hang-

8

zott: „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni!... Ennyi utódod lesz!” (1Móz 15,5) Mivel a Bibliában semmi sincs fölöslegesen írva, ebből következtethetünk arra, hogy Ábrahám utódai két vonalon találhatóak meg. Akik annyian lesznek, mint a föld pora, azok a test szerinti utódai, akik pedig annyian, mint a csillagok, azok a szellem szerinti utódai, akik Ábrahám hitének hasonlatossága szerint élnek.

Isten nemcsak próbára tette és megváratta Ábrahámot, hanem még nagyobb hitet fakasztott belőle azzal, hogy amikor már megvénhedett ő és felesége is, természet ellenére, akkor adott neki Isten fiút, és ez volt az egyetlen, látható bizonyíték, hogy Isten be fogja minden ígéretét teljesíteni. Amikor Ábrahám és Sára magtalanok voltak, akkor született az ígéret gyermeke. Egész csodálatos párhuzam van itt. Mert amikor mi hit által odatekintünk az Úr Jézus Krisztusra, akkor az ígéret magvára tekintünk, akiben megvalósul az Ábrahámnak adott minden ígéret, mert Jézus Krisztusban áldatnak meg a föld nemzetségei. Ismét itt áll előttünk a Biblia egyik csodálatos kijelentése.

Csodálatos, hogy sokszor milyen kettősséggel találkozunk az Igében! Az Úr Jézus szenvedésének ez a kettősége áll itt előttünk.

Bűneinkért a halált kellett elszenvednie. És Ő önként letette az életét. A kereszt titkában Isten szeretetének titka lepleződik le a szemünk előtt. Jézus halálra adatott a mi bűneinkért, de feltámasztatott a mi megigazulásunkért.

Minden ember szívében feltör a méltatlankodás, ha igazságtalanul bánnak vele. Egy szót sem tudunk elszenvedni, ha a magunk igazát megsértve látjuk. Régtől fogva figyelem a környezetemet, hogy mennyi nyugtalanság előidézője az, hogyha azt hiszem, igazam van.

Ha az a másik, akivel együtt dolgozom, ragaszkodik a maga igazához, lehetetlen az együttműködés. Amikor összeütközésbe kerülünk, vagy megbántanak, odamehetünk az Úrhoz, kérhetjük Őt: Uram, hadd tudjak uralkodni magamon, ne a békétlenséget, hanem a Te békességedet árasszam mások felé! Odajárul-

Vetés és Aratás

hatok abban a percben, amikor a kísértés túl tudja, hogy ez milyen nagy felszabadulás. Mi erős. De ha megismertem azt a drága biztatást természet szerint ellenségei vagyunk Isten(l. Zsid 4,16), akkor nem kell megvárnom, nek. Észre sem vesszük, hogy amikor Isten hogy a kísértés leteperjen, akkor mehetek dolgaival foglalkozunk, akkor is ellensékegyelemért, amikor szükségem van rá. gei lehetünk, és nem Isten imádását, A megigazulás, pontosabban az a megiga- hanem a formákat keressük. zíttatás, amelyben Isten részesít bennünket Ez azért veszélyes, mert aki Jézus feltámadása által, csak akkor bontakozik nyíltan hirdeti, hogy ő ki igazán előttünk, amikor az ember eljut oda, Isten ellensége, arról ez tudható, de aki valláTestünket illetőleg hogy nincs igaza. soskodik, az meg van Egyiptomban vagyunk.

Szabad kérnem és vennem ezt a kegyelmet. győződve arról, hogy Szabad élnem vele, amelyet így nevezhetünk: Tapasztalatainkat illetőleg Isten tiszteletéhez „megelőző kegyelem”, hogy ne tudjon legyőzpusztaságban járunk. méltón cselekszik, és ni a bennem felgyülemlett indulat. Én magam nem veszi észre, hogy Hitünket illetőleg az Ígéret vagyok a hibás, ha nem kérem a megbocsátó Isten ellensége. kegyelmet. És itt csodálatos kölcsönhatás van.

Földjén élünk.

Az Ige azonban azt Ha odajárulok a kegyelem székéhez, szívem Vida Sándor békéje nem romlik meg, ha viszont nem me- mondja rólam és rólad, gyek oda, akkor nekem van igazam, és nem hogy megbékéltünk az veszem igénybe azt a kegyelmet, amely meg Istennel. Tudod mit jelent ez? Nem egyoldalú kiengesztud győzni, hogy nincs igazam. telődés következett be. NemDe még mélyebbre vezet bennünket az csak az egyik fél mondja azt, hogy jó, Ige. „Halálra adatott”...! Nem tudom, mit többet nem haragszik. A golgotai kereszt mondanak neked ezek a szavak. Én megréegyoldalú kiengesztelődés volt. Isten kijelenmülök, amikor úgy tudok erre gondolni, hogy tette, hogy Ő nem haragszik, kiengesztelődött. meg sem rezzen a szívem, pedig az én bűneDe itt az Igében arról van szó, hogy mi, akik imért adatott halálra. Hadd emlékeztesselek az Ő ellenségei voltunk, megbékültünk vele. arra, hogy mezítelenségünk rútságát Isten Nemcsak Isten, hanem mi is Ővele. Nincs elfedezte. Fekélyeket talál a testemen, és ez többé semmi kárhoztató köztem és közte. visszataszító látvány. És ha így öltöztetne fehér Testvérem, állj oda Isten színe elé (velem ruhába, és csak befedezné a bűn rútságát, az nem volna megoldás. Bizony, Ő nem ezt teszi. együtt), és lásd meg, kérjed Őt, hogy meglátIsten Szent Szellemének tusakodása az, hogy hassad mi a te békétlenséged oka és forrása. ne csak a fehér ruha fedezze el testem rútsá- Meg fogod látni: az a baj, hogy csak neked gát, hanem az életem változzék át! Tűnjön el lehet igazad, mert ragaszkodsz a magad igazához, amely lehet egy egész kicsiny dolog a fekély, és az egész ember újuljon meg! is… Isten ma is hív téged. Az életedet akarja A 9. versben olvassuk: „...most megigazímegtisztítani. A vele való megbékélés örömét tott minket...” Megigazított: befedte a bűnt. és szépségét akarja neked adni. Ne ruA Szent Szellem munkája, gódozz ellene, állj oda, és valld be: hogy a fekélyek, a tisztáta„Nincs igazam, és ne is legyen A Tiéd… lanság meggyógyuljon „... igazam, csak Te dicsőítessél, a mi Urunk Jézus Krisztus drága Uram!” Ámen. által, aki által már most Én Jézusom, Te szenvedő, elnyertük a megbékélést.”

Ungár Aladár érettem is omlott véred!

Nem hiszem, hogy van 1905 -1970 olyan ember, aki nem volt Tőlem ezért semmit nem vársz, még haragban senkivel. csupán a szívemet kéred.

Amikor igazi, gyökeres Mit adhatnék, másom nincsen, megszentelődés követkelegyen a Tiéd egészen. zik be, aki ezt átélte, az Add, hogy minden dobbanása csak Téged dicsérjen!

9

2019. évi 1. szám

Gajárszky Magdolna

A KÖZTÜNK ÉLŐ IDŐSEK Szükségünk van rájuk. Senki nem mondhat le róluk. Régebben az idős embereknek volt tekintélyük. Nélkülözhetetlennek tartották őket.

Az idősek „tőkéje”: a tapasztalat, a bölcsesség, a türelem, szinte már nem érdekes, hiszen minél több az idős ember, annál értéktelenebbnek látszanak. Pedig néhány év múlva társadalmunk negyedrészben idős emberekből fog állni. El kell tehát fogadnunk az időseket, és értékesnek kell tartanunk őket.

Ma viszont, amíg csak tudjuk, mi magunk is titkoljuk, hogy öregszünk. Már ez a szó is: „öregség”, a legtöbbünket megrémít – egyenlőnek tartjuk a leépüléssel, a tehetetlenséggel, a hanyatlással és a szenvedéssel. Változhatatlan tény, hogy születésünk pillanatától fogva szüntelenül öregszünk. Mindannyian halálra vagyunk rendelve, és céltalan dolog ezt tagadnunk. Ezért kikerülhetetlen szükség, hogy az öregséget is normálisnak tekintsük, és az élet többi szakaszával egyenlő értékűnek tartsuk, és lássuk meg a pozitív oldalát! Ilyenkor több lehetőségünk van önmagunk és életünk kiértékelésére, a türelemben gyakorolt csendes napok megélésére, példamutatásra az Istenbe vetett bizalomban és elmélyülésben: ezek mind-mind az öregség kincsei.

Ezért a köztünk élő öregek ne nagyon töltsék azzal az idejüket, hogy önmaguk gyöngesége felett sajnálkoznak. Mert életünk minden egyes szakaszában egyre több lesz a tudásunk és a tapasztalatunk. Hogy pedig egyszer majd elérkezünk életünk utolsó köréhez, annak is meglesz a maga értéke és sajátossága. „Többnyire olyan leszel öreg korodban, amilyen fiatal korodban voltál” –, tartja a mondás, ha tehát valaki fiatal korában nem érett felnőtté, akkor öreg korában sem válik éretté. Ha valaki ifjú éveiben nem tanulta meg a feszültségek elviselését, az öregkorában ugyanebben fog csődöt mondani. Ha valaki nem tanulja meg, hogyan kell kiküzdeni magát az élet mélységeiből, akkor öreg korára is ottmarad valami ebből a mélységből, és nem tud vele mit kezdeni. Az ilyen öregek valóban terhére, sőt gyötrelmére válnak környezetüknek. „Idős korunkban mutatkozik meg, mik és kik vagyunk valójában. Számos idős ember nem azért válik teherré, mert öreg, hanem azért, mert éretlen maradt, és ennek megfelelően viselkedik.”

(Hildegund Fischle-Carl) Hogy én örülnék az öregségnek, azt éppen nem mondhatom. De azt is meg kell állapítanom, hogy semmi kifogásom nincs az ellen, hogy megöregszem. Marc Aurel írta: „Nem a dolgok maguk terhelnek bennünket, hanem a dolgokról alkotott gondolataink.”

Bár át kellett esnem egy betegségen, de hát ez fiatalokkal is megtörténik, nem is ritkán. És a halál sincs kizárólag az öregeknek fenntartva.

Nagyon sok fiatalt láttam meghalni és temettem Koros emberek közt vannak, akik lélekben el. A halál nem ismer életkort, nem igazodik a még fiatalok, és sok tekintetben fürgébbek, mint nemzedékekhez, sőt olykor még az egészséghez, sok fiatal. Az élet szakaszainak megvan a maguk ill. betegséghez sem. Ha Isten úgy akarja, akkor ideje, gyöngesége és erőssége. Az átmenetek a halál az egyiket lassan, a másikat gyorsan, az olykor észrevétlenek, és nem mindig lehet valakit egyiket fiatalon, a másikat idős korában ragadja el. Végső soron nem mi adtuk magunknak bizonyos életkor-kategóriába besorolni. az életet, és nem is tudjuk meghosszabbítani.

Az öregség nem meghosszabbított Ebben a dologban egyedül Isten, fiatalság, hanem önálló életfázis, minden dolgok Teremtője az a maga sajátos törvényeivel, illetékes. Igaz ugyan, hogy vagyis fejlődésre képes, erőnk megfogyatkozik, hasznos életszakasz. életfunkcióink korláMinden gondom, bánatom tozottak lesznek. A

10

eléd teszem, rád hagyom.

Szívemnek megnyugtató, hogy Tiéd a végső szó.

(Gajárszky Magdolna: Rád hagyatkozva…)

Vetés és Aratás

mozgékonyság és teherviselés gyakran csökken.

Helyükbe léphetnek azonban más, szellemi és lelki értékek egyaránt. Valójában újra kellene szerveznünk egész életünket. Amilyen mértékben fogy az erőnk, olyan mértékben nő a belátásunk és a dolgok elfogadása. Ez sokkal jobb, mint szüntelenül panaszkodni és vádaskodni. Minden azon múlik, tudunk-e alkalmazkodni a nehezebb életfeltételekhez. Sajnos, társadalmunk a hivatást gyakorló életszakasz és a nyugdíjas kor közti átmenetet még nem igazán humanizálta. Sokan nem találják meg a helyüket és a feladataikat, és a változások feldolgozásához nem kapnak elég segítséget. Ebben az életkorban nagy az öngyilkosság veszélye is.

Aki azonban egész életén át meg tudja őrizni hitét és bizalmát késő öregségéig, azt a hűséges Isten elkíséri, megérleli, megtartja, megáldja és teljességre juttatja.

Ezért Urunk kezét fogva haladjunk életünk útján az öregség felé, és ne feledjük az Ő ígéretét: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézs 46,4) Gerhard Naujokat

Kegyelem

tanít meg…

Kegyelem tanít meg járni utunkon a menny felé.

Megújul, míg csak kell menni haza, Istenünk elé.

Kegyelemből lett minden név az élet könyvébe írva.

Kegyelemből lettünk Övé, hogy ne járjunk többé sírva.

Megmentett a gonosztól is, imádkozni tanított, Isten kegyelme lesz az is, ha győzelmed kivívod.

Philip Doddridge (Ford. Kovács Andrásné)

11

Védelem a Viharban „… Uramat, az URat tartom oltalmamnak.”

(Zsoltárok 73,28) Oklahomában volt egy barátom, aki tornádókra „vadászott”. Nyomon követte a viharokat rádión és a helyi radarral, hogy a hirtelen változásokat azonnal jelenthesse az embereknek. (Ő mindig megpróbált biztos távolságot tartani, de sok kíváncsiskodó és tapasztalatlan vadász még az életét is kockáztatta!) Egyik nap a tölcsérfelhő irányt változtatott, és a barátom hirtelen halálos veszedelembe került. Szerencsére, menedéket talált, és megmenekült.

A barátom esete egy másfajta kívánságot és veszélyt juttatott eszembe: a bűnt az életünkben. A Biblia kijelenti: „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül…” (Jak 1,14-15) Ami először ártalmatlannak tűnik, az hamar kikerülhet az ellenőrzésünkből, és nagy pusztítást okozhat.

Isten Igéje kijelenti, hogy Isten soha nem kísértene meg minket, és a választásainkért csak mi vagyunk felelősek. De amikor kísértés fenyeget, Isten védelmet kínál nekünk, és az a legjobb, ha ilyenkor Őhozzá fordulunk, Ő lecsendesíti a kísértés viharát.

Amint a Jakab 1,12-18 szakasza világosan tanítja, Isten nem kísért meg minket. De Isten megengedi a kísértést, hogy hitünkben erősödjünk, hogy függjünk tőle. De mit tegyünk, ha belementünk a veszélyes helyzetekbe? Felmérhetetlen vigasz számunkra, hogy mennyei Atyánk gondoskodik a kísértésből való kivezető útról: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt …el fogja készíteni a szabadulás útját is …” (1Kor 10,13) Ezért, hogy ne essünk kétségbe, bölcsebb lenne feltenni magunknak ezeket a kérdéseket: *Honnan származnak a kísértéseim? *Milyen dolgoktól kell megszabadulnom, amelyek miatt kísértésbe kerülök? *Vannak-e testvérek, akik segíthetnek nekem ebben a harcban?

J. Banks – T. Ghustafson

I

gazi barátság Barátok, barátok… Nagy áldás, ha egy ilyen világban, amelyben az önzés uralkodik, megbízható barátaink vannak. Mennyivel jobb lenne ez a világ, ha az egyének, családok és népek közül többen volnának jó barátságban!

A Biblia sokat beszél mind a jó, mind a rossz barátságról (Mt 26,50). Istennek és az Úr Jézusnak jó barátja lenni a barátság legfőbb formája, amelyet csak földi halandó élvezhet. De ez csak a barátság kezdete. János pl. ezt írja: „…

Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint” (3Jn 15). Kik ezek a barátok?

János apostol „testvérekről”, „gyülekezetről”, „igazságról” beszél (3Jn 3,3-12), és itt azokról a barátokról van szó, akik az Úr Jézusban hisznek.

Az Úr Jézus „testvéreim”-nek nevezi (Jn 20,17; Zsid 2,11-12), és ezzel mintegy rokonnak tekinti őket. Így együtt alkotják Isten Gyülekezetét, amelyet a zsidók és pogányok közül hívott el Isten, hogy imádják, szolgálják, és róla tanúságot tegyenek.

Szeretet és áldozatkészség „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Mikor az Úr Jézus ezeket a szavakat mondta, azok elsősorban rá és tanítványaira vonatkoztak. De vonatkoznak mindazokra is, akik benne hisznek.

Kijelentésében két jellemvonást ismerünk fel: a szeretetet és az áldozatkészséget. „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” (Péld 17,17). Ez kivált akkor fontos, amikor áldozatot kell hozni. Mivel az Úr Jézus az életét áldozta értünk, „...ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért” (1Jn 3,16).

Ez azt jelenti, hogy szeretetünket cselekedettel és valósággal fejezzük ki, ne csak szavakkal.

Húsaj, Dávid barátja életét is kockára tette, amikor királyát és barátját védelmezte (2Sám 15,31-37). Az ilyen barátság nem habozik, amikor áldozatot kell hoznia, és nem vár érte ellenszolgáltatást. Ilyen barát volt Epafroditosz is. Életét veszélyeztetve közel volt a halálhoz is, hogy Pálnak szolgáljon (Fil 2,30).

Jóság és szelídség Szegénység, betegség, családi tragédiák gyötrik a társadalmat, és ezek alól nem kivéte-

12

lek a keresztyének sem. Az ilyen próbatételek közepette igaz barátokra van szükségünk, akik készséggel segítenek. Nagyon szépen fejezte ki ezt Jób: „Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét” (Jób 6,14). Három úgynevezett barátjától ezt a szeretetet nem kapta meg.

A szeretet és a jóság eredete Istenben van, és a hívők a Szent Szellem ereje által adják tovább. Salamon ezt a jóságot így fejezi ki: „Amit az embertől megkívánnak, az a hűség (szeretetreméltóság)...” (Péld 19,22) Nem csoda, hogy Pál felhívja Isten választottait, hogy ezt a kimagasló erényt „öltsék magukra” (Kol 3,12).

Azzal dicsérjük Istent, hogy sokaknak beszélünk az Ő jóságáról.

Közös öröm A barátok együtt örülnek, és együtt szomorkodnak. A Lukács evangéliuma 15,6-9 ír ilyen örömről. Amikor a pásztor megtalálta elveszett juhát, összehívta barátait, hogy megossza velük örömét. Hasonlóan az asszony is, aki megtalálta elveszett drachmáját. Kár, hogy az Isten Szellemétől meg nem érintett emberek nem ismerik az ilyen örömöt. Sőt ellenkezőleg, inkább irigykednek arra, aki lelkileg vagy anyagilag jólétet élvez. Saul bosszankodott, amikor az asszonyok énekkel dicsérték Dávid hőstetteit (1Sám 18,6-9).

Izráel főemberei is irigykedtek az Úr Jézusra, mert olyan nagy tekintélye és hatalma volt, hogy azon még az egyszerű emberek is elcsodálkoztak (Mt 27,18). Az igaz barát szívesen megosztja másokkal az örömét. A Gyülekezetről, Krisztus Testéről azt olvassuk: „...ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Kor 12,26).

Felüdülés, felüdítés Amikor Pál apostolt fogolyként Rómába vitték, a hajója kikötött Szidónban, és a százados megengedte Pálnak, „…hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla” (Csel 27,3). Nem tudjuk, kik voltak ezek az együtt érző barátok, mert a Bibliában nincs feljegyzés az ottani gyülekezetről. Azt azonban jól el tudjuk képzelni, milyen nagy öröm lehetett Pál számára, hogy együtt volt a barátaival. Milyen nagy bátorságot ad nekünk is, ha hozzánk hasonló gondolkodású hívőkkel lehetünk együtt

Vetés Vetésés ésAratás Aratás

egy olyan világban, amely nem tud számunkra Istentől való felüdülést nyújtani!

Filemon is olyan jó barát volt, aki felüdítette a szentek szívét (Fil 7), és Onéziforosz is (2Tim 1,16). Azután Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz, akik nemcsak Pál apostol lelkét vidámították meg, hanem a korintusi szentekét is (1Kor 16,17-18). Hogyan üdíthetünk fel másokat? Szívélyességünkkel és szeretetünkkel.

Felüdülést jelent már az is, ha tiszta és örökkévaló dolgokról beszélgetünk (Péld 10,11).

Megbízhatóság, becsületesség Felbecsülhetetlen értéket jelentenek a megbízható barátok. Mindig ott vannak – ínséges időkben – ahol éppen szükség van rájuk. Mindig kérhetjük segítségüket, és számíthatunk arra, hogy segítenek: „...van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18,24). A szükség idején mutatkozik meg igazán, hogy kik azok, akik valóban a barátaink.

Amikor Dávidnak fia, Absolon elől el kellett menekülnie Jeruzsálemből, barátaival együtt kimerülve, éhesen és szomjasan érkezett a pusztába. Milyen hálás lehetett, amikor megpillantotta három barátját, akik bőségesen megrakodva megérkeztek, hogy segítsenek rajtuk (2Sám 17,27-29).

Fébé, Akvilla és Priszka Pál apostol igaz és megbízható barátai voltak. Segítettek neki az Úrért végzett megfeszített szolgálatában. Pál iránti hűségükből is világosan kitűnik, hogy a barátság sokkal több a puszta szavaknál.

Az igazi jó barátok mondhatnak egymásnak olyasmit is, ami idegenek számára sértés lenne. „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek...” (Péld 27,6). Két bibliai esemény illusztrálja ezt az igazságot.

Az Ószövetségben a hadsereg parancsnoka, Jóáb korholja Dávidot, mert túlságosan is gyászolja a lázadó Absolont (2Sám 19,6). Dávid rászolgált a dorgálásra, és becsületére legyen mondva, megfogadta azt, és változtatott a magatartásán. Jóáb kemény, eléggé érzéketlen katonaember volt, de ebben az esetben hűségesen szolgálta királyát. Az Újszövetségben Pál megdorgálja Pétert: „… szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem” (Gal 2,11). Mi volt a probléma? Péter együtt étkezett a pogányok közül való keresztyénekkel. De amikor

2019.

2016. évi 1. szám

zsidóból lett keresztyének jöttek Jeruzsálemből, a tőlük való félelem miatt nem evett többé együtt azokkal. Ezzel nemcsak a hívőket ejtette zavarba, hanem megtagadta az evangélium igazságát is, hogy véglegesen ledőlt a válaszfal a zsidók és a pogányok között. Figyeljük meg, hogy Pál nem Péter háta mögött suttogva tárgyalt Péter magatartásáról, hanem valamennyi hívő hallatára szólt hozzá.

A 2Péter 3,15-16-ból tudjuk, hogy ez a nyílt dorgálás semmit nem ártott a barátságuknak, mert Péter ezután is úgy írt Pálról, mint szeretett, bölcs testvérről.

Ez a két esemény mutatja, hogy az igaz barátságban olykor szükséges a barátok nyílt dorgálása, intése. S ha az illető valóban a barátunk, akkor hálás lesz őszinteségünkért. Sokat kell imádkoznunk azért, hogy Isten adjon bölcsességet helyes eljárásunkhoz barátunk dolgában, és a vele való beszélgetésünkben az igazsághoz hű szavakat válasszunk.

Osztozni Az igaz barátságban lévők szívesen megosztják egymással, amijük van. Amikor Dávid mindent visszaszerzett az amálekitáktól, mindent megosztott a barátaival (1Sám 30,18-31). Ha Isten megáld bennünket ideig- vagy örökkévaló kincsekkel, akkor engedelmeskednünk kell az Úr Jézus szavainak, aki a Márk 5,19-ben azt mondta a meggyógyult embernek: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled…” Osztozni: a szeretetnek és az érdeklődésnek a jele. Az önzés viszont soha, senkinek semmit nem ad, hanem mindig egyre többet akar magának.

Imádság Jób imádkozott a barátaiért (Jób 42,10), pedig nem bizonyultak éppen valami nagyon jó barátoknak. Jób azonban teljesen rendezte ügyét Istennel, és ezért barátaival szemben sem volt neheztelés a szívében.

Az igazi barátok szüntelenül imádkoznak egymásért. Valójában ez a legjobb módja annak, hogy az Isten szerint való barátságok megerősödjenek. Pál nagyon buzgón imádkozott egyénekért és hívők csoportjaiért egyaránt. Ugyanígy tett Epafrász is (Kol 4,12-13).

1313

Légy Igaz köszöntés „Köszöntenek barátaid! Köszöntsd te is barátaidat név szerint!" (3Jn 15). A barátot köszönteni azt jelenti, hogy nyíltan, szívélyesen szólunk hozzá. Egyes országokban ezt csókkal fejezik ki, másutt meleg kézszorítással. Megkérdezhetnénk, hogy ki köszöntse először a másikat?

A válasz egyszerű: én. Erre újra kérdezhetnénk: „Miért éppen nekem kell kezdeményeznem a másik köszöntését?” Nos, ezt a kérdést a büszke és önző ember teszi fel. A valóban szeretetteljes, előítélet nélküli barát mindig kezdeményező, mert tudja, hogy a szeretet viszontszeretetet terem.

Összefoglalás: A barátság fenti jellemzői közül melyikről tudjuk elmondani, hogy azt gyakoroljuk? A Szent Szellem ereje által minden lehetséges számunkra. Adná Isten, hogy minél több hűséges szív lenne barátságosabb. Olyan jellemvonások jelentkeznének ezáltal, amelyekkel Krisztust ábrázoljuk ki, és Istennek kedvesek vagyunk.

Frank Wallace

Imádkozol-e értem?

Vajon imádkozol-e értem, Mikor leszáll a csendes alkony, S a kis szobádban egyedül vagy, Hogy senki már meg ne zavarjon. Én úgy szeretném, hogyha akkor Áldást kérnél rám egy imában, Mert én hiszek az alázatos, Buzgó, őszinte, szent imákban.

Amit másokért mond a lelkünk, Amit más lelke visszaérez… Én szeretném, ha imádkoznál Úgy este későn, ha sötét lesz. És fönt, az Isten trónusánál, Ahol majd mindketten megállunk, Egy csodálatos, tiszta percben Találkozna az imádságunk…

14

Kárász Izabella

nyugodt!

Légy nyugodt, lelkem: veled van Urad.

Viseld türelemmel bánat s kín keresztjét.

Gondod rendezését az Úrra hagyd, Ő hű marad, el ne engedd kezét!

Légy nyugodt, lelkem: mennyei jó Barát Visz boldog célig e tövises úton át.

K. von Schlegel (Ford. Kovács Andrásné)

A

széthasadt kárpit

Komor nap volt Jeruzsálem külvárosában. A város falain kívüli hegyen egy ember, aki három éve vonzó hatást gyakorolt lelkes követőire, szégyenben és fájdalomban függött egy durva fakereszten. A gyászolók reményvesztetten siratták. A nap a délutáni égbolton már nem ragyogott. És Jézus mély szenvedése véget ért a keresztfán, amikor hangosan felkiáltott: „Elvégeztetett!” (Mt 27,50; Jn 19,30) Abban a percben egy másik hang hangzott át a nagytemplomon keresztül – a hasadó kárpit hangja. Csodálatos módon, emberi beavatkozás nélkül, a nehéz, vastag kárpit, amely a külső templomot elválasztotta a szentek szentjétől, felülről lefelé kettészakadt (Mt 27,51). Ez a kereszt valóságát szimbolizálta: egy új út nyílt meg Istenhez! Jézus, az Emberfia a kereszten kihullatta vérét – egyetlen igaz és elegendő áldozatként (Zsid 10,10), amely lehetővé tette, hogy aki hisz Őbenne, örüljön a megbocsájtásnak, és kapcsolatba lépjen Istennel (Róm 5,6-11).

Annak a nagypénteknek a sötétségéből a legjobb hír ragyogott fel: az Úr Jézus utat nyitott számunkra, hogy bűneinktől megszabaduljunk, és örökre megtapasztaljuk Istennel kötött szövetségünk csodálatos valóságát (Zsid 10,19-22).

Mondjunk köszönetet Istennek a szétszakadt kárpit üzenetéért!

D. Branon

Szomorú

számvetés Jakab 1,14-16. 22

„Az én szellememet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek!”

(Ezékiel 36,27) Valamelyik évben a nyárutót a hegyvidéken töltöttem egy kedves házaspár otthonában. Nagy volt az örömem, hogy mindkettőjüket a Megváltóhoz vezethettem, és hitre jutottak. Amikor eljöttem, otthagytam náluk a Bibliámat.

A férfinak az volt a szokása, hogy télen az étkezéshez szeszes italt fogyasztott, olyankor bizony, mértéktelenül. A hideg idő beálltával ebben az évben is megjelent a bor az asztalukon. A férfi – most már az újonnan felvett szokása szerint – meghajtotta a fejét, hogy hálát adjon az ételért.

De egyetlen szó sem jött a szájára! Egy-két hiábavaló kísérlet után a feleségéhez fordult: „Mi a baj – kérdezte –, miért nem tudunk ma imádkozni?”

Az asszony fogta a Bibliát, de hiába forgatta, nem találtak magyarázatot, én pedig távol voltam ahhoz, hogy megkérdezzenek. „Csak idd meg a bort!” – mondta az asszony. A férfi viszont tudta, hogy most hálát kellene adnia, de továbbra sem volt rá képes. „Vidd el a bort!” – kiáltott fel végül, és ezután együtt kértek áldást az étkezésre.

Amikor a férfinak alkalma nyílt, hogy Sanghajban felkeressen, elmesélte a fenti esetet. „Nee testvér – mondta, egy kínai nyelvben használatos kifejezéssel –, a bennem lakozó Főnök nem engedte, hogy megigyam az italt.” „Nagyon jól van – válaszoltam –, csak hallgass mindig a benned lakozó Főnökre!”

Watchman Nee

Hogy Isten munkáját végezzük, Isten erejét kell bírnunk; hogy Isten erejét bírjuk, tudnunk kell Isten akaratát; hogy tudjuk Isten akaratát, tanulmányoznunk kell Isten Igéjét!

Vida Sándor

15

Ittunk örömünkben, és boldogtalanná lettünk.

Ittunk a barátságra, és viszályba keveredtünk.

Ittunk az egészségünkre, és beteggé tett az alkohol.

Ittunk, hogy erősek legyünk, és félelmek töltöttek el.

Ittunk, hogy aludni tudjunk, és összetörve ébredtünk fel.

Ittunk, hogy szeretetet találjunk, és gyűlöletet arattunk.

Ittunk, mert tetszeni akartunk, és megvetettek lettünk.

Ittunk, hogy felejtsünk, de tovább űztek a bűneink.

Ittunk, hogy könnyebben tudjunk szólni, és dadogni kezdtünk.

Ittunk, hogy a problémáink megoldódjanak, és a nehézségeink megsokasodtak.

Ittunk mennyei élmények reményében, és pokoli érzéseink támadtak.

Ittunk, hogy szabadok legyünk, és az ital rabszolgái lettünk.

(Ismeretlen szerző)

Meg

nem érdemelt szeretet!

Atyám, Téged be nem fogadhat sem e kis Föld, sem a nagy Ég, lelkem mégis ott pihenhet kezedben, mint szürke veréb.

Pedig én sem vagyok különb, mint e kétfillérű madár, mégis értem, a senkiért Fiad vére volt a nagy ár!

E csodás, nagy szeretetet soha meg nem hálálhatom, hiszen az is ajándékod, hogy népedhez tartozhatom.

Fogadd el hát életemet szerény hálaáldozatul.

Megláthassam dicső arcod, lelkem sátra, ha porba hull.

Pecznyík Pál

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

b œ œ œ. ˙ œ œ. œ œ



Ismeretlen szerző 

j œ œ œ œ œ . œj ˙ Ked  ves ba  rá  tom, fi  gyelj most rám! Mért vagy szo mo rú, és b    b  j j j & b œ œ . œ œ œ œ ‰ œ œ œ œ . œ œ œ œ . œj ˙ 4 &b 4œ











mi  ért nem vi  dám? Ha 

&b œ 

œ

œ



œ

œ

hall  gasd meg, hogy mit

é  le  ted ü  res és cél  ta  lan,

œ œ œ œ

Ne

add



& b Jœ œ 

Jé  zus, 

&b œ 

fel

œ œ œ ≈œ

ki a Gol  go  tán 

œ. œ œ. œ

j &b œ œ 

hidd el,

j œ œ

ér

œ

œ œ œ

é  le  ted



œ

hogy Jé  zus

œ



œ

œ

Krisz  tus

ez

a

dal.



œ

œ ˙

meg  ol  dás:

b

b

œ



 ted

volt

Kedves barátom, figyelj most rám!

Vigasztaló hang se’ szól hozzád talán.

A fájdalom betölti életed, arra kérlek, gondold meg, hogy mit mondok neked!

Ne add fel…

16

né  ked

re  ményt, hisz van

œ œ œ

A  kár  mi  lyen



a

b œ



& b œ œ. œ œ œ œ œ. œ œ 



œ œ ‰ œ œ ˙

ta  ná  csol









œ œ œ

ad  ta ma  gát.

j œ œ

ed  dig 

˙





œ

œ ˙

ne  ked, 

œ œ œ œ œ ˙

ak  kor

is sze  ret!

Kedves barátom, figyelj most rám! Én is kerestem, és megtaláltam már Jézust, aki eddig is várt reám, és betölti szívemet a teljes boldogság.

Ne add fel…

Vetés és Aratás

„Titeket azonban barátaimnak mondalak…”

(János 15,15) A „barát” szónak olyan mély értelmét ta­láljuk a Bibliában, amelyet a világ nem ismer.

Barátnak a világban az olyan embert tart­ juk, akit kedvelünk, aki hasonló hoz­ zánk.

Alapja a kölcsönös vonzalom, bizalom és ra­ gaszkodás. De használhatjuk ezt a szót kise­ gítő megnevezésként is. Pél­ dául, ha valakit nem ismerünk közelebbről, így is megszólít­ hatjuk: „kedves barátom”, – pedig az illető soha nem volt a barátunk. Sokan a ba­rát szón a cimborát értik, akivel együtt játszik, mula­ tozik, iszik valaki, tehát cinkostársak, ezért ez egy fel­színesebb viszonyt jelent. De még a pajtás sem barát. A pajtással fesztelen, de nem benső kap­csolatban vagyunk, pl. a játékban, szórakozás­ban. Együtt részesül velünk öröm­ ben, esetleg bajban, de ez még nem ba­rátság.

Tehát a barát az, akiben megbízunk. Akire rábíz­hatom éle­tem titkait, aki inkább meghal, mint­hogy el­áruljon. Ne használjuk ezt a szót könnyelműen!

Ez a jelentőségétől gyakran megfosztott szó nyilván mást jelent, amikor Jézus mondja.

Jé­zus itt két irányból határozza meg a barát fo­galmát. Az egyik oldal, aki minket baráttá tesz, a másik oldal a mi részünk. Hogy ben­ nünket valaki barátságra méltat, az Jézus szerint abban nyilvánul meg, hogy mindent el­ mond nekünk: „Titeket azonban barátaim­nak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (15. v.).

Van a barát viszonynak egy másik oldala is, és ez az én részem. Arról tudom, hogy valaki­ nek a barátja vagyok, hogy megteszem, amit tőlem kér. A hívő életben két fokozatot külön­ böztetünk meg.

1. A keresztyén élet kezdetén az ember igyekszik Isten parancsaira figyelni, de gyakran elesik, majd fel­kel, és vis�­ szatér Istenhez.

2. Később a keresztyén szíve őszin­ te közös­ségbe jut Is­tennel, és Ő közli vele saját titkait; amikor Jézus barát­ ságára méltatja az embert, az ember megtelik olyan indulattal, amely vis�­ szatartja attól, hogy a barátot meg­ bántsa, és megteszi, amit a barát mond. Istennel tehát ak­kor jutunk ba­

2019. évi 1. szám

rátságba, ha meg is tesszük, amit Ő mond. Ez az ismertetőjele Jézus barátainak. És most Jézus hozzáteszi: „Nem ti válasz­ tottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és … hogy bármit kér­ tek az Atyától az én nevemben, megadja nek­tek” (16. v.). Az Úr itt rögtön megmondja, hogy mit kell Őérte, az Ő parancsára megten­ nünk.

Mert Ő választott ki bennünket, nem mi Őt.

Az Ő szeretete keresett meg bennünket, és nem a mi szeretetünk Őt. Őtőle árad ki a ba­ ráti szeretet, és nem tőlünk. Ő a forrás, és mi a csatorna, amelyen a víz továbbfolyik. Övé a szeretet, mi csak az Ő sze­retetét adjuk tovább.

Hogy az Ő szeretetét a földön megvalósíthas­ suk, ahhoz az Atya mindent megad nekünk.

De ennek az ígéretnek a szeretet az alapja. Ha valaki Is­tentől olyat kér, ami önző vágyát elé­ gíti ki, természetes, hogy Isten nem hallgatja meg. De ha Isten fényében élünk, Ő állandóan megmu­tatja vágyaink igazi okát. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. …szemást!” (13.,17.v.) Milyen sokszor ressétek egy­ hangzik fel Jézusnak ez a kérése: „Szeressétek egymást!” Azt akarja, hogy egymás barátai le­g yünk egész szívünkkel, egész lelkünkkel. tettel a szívünkben elküld És ezzel a szere­ bennün­ket a világba, hogy gyümölcsöt terem­ jünk. Mi más lehet a gyümölcs, mint a szere­ tet? Márpe­dig nyilván­való, hogy a gyűlölettől áthatott vi­lág nem el­ismerni, ha­nem gyűlölni fog minket, mert má­sak vagyunk. „Ha gyűlöl titeket a világ, tud­játok meg, hogy en­gem előbb gyűlölt…” (18. v.) Minél világosab­ban állunk Jézus mellé, an­nál jobban fog a vi­lág gyűlölni: „Emlékezzetek arra az Igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.

Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én Igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani” (20. v.). A mi sorsunk nem lehet más, mint Jézu­ sé. Nekünk ezzel a világgal közössé­ günk nem lehet, mert nem képes más­ ra, mint gyűlölni azt, ami nem belőle való. „De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elkül­ dött engem” (21.v.).

Csia Lajos

17

A

víziló segítőkészsége A dzsungel sűrű részén a vadász fia nagy halom száraz füvet szórt le egy mély, sötét gödör mellé, amely az ösvényen tátongott.

– Értékes csapda ez – mondta a vadász, miközben szakértő módon elterítette a füvet a vékony pálcákból készített keretre. – Az oldala olyan, mint egy nagy tök nyaka, így aki beleesik, nem tud kijönni. Holnap a déli hőségben, amikor senki nem járkál a dzsungelben, csak te és én, vissza fogunk jönni, és találunk benne húst vagy bőrt, amit eladhatunk a piacon.

Miközben beszélgettek, Dik-Dik, az antilop jött ügetve a folyóparton. Boko, a víziló boldogan szundikált kedvenc vízililiomos tavában. DikDik megállt, és a nagy, kerek orrlyukakat nézte, amint éppen a vízszint fölött látszottak. Hirtelen huncut gondolata támadt. Befutott a dzsungelbe, ahol talált egy fát apró sárga virágokkal. Nagyon halkan közeledett Bokohoz, a sárga virágos ágat a foga között tartva. Finoman megrázta a fejét, és a virágporfelhő a víziló orrára telepedett.

Boko szeme kinyílt, orra összerándult: – Ó, jaj!

Mindjárt… Mindjárt… tüsszenteni fogok!

– Gondoltam, hogy tüsszenteni fogsz – kacagott Dik-Dik. A víziló akkorát tüsszentett, hogy a körülöttük levő fák mind megrázkódtak. Kibotorkált a tóból, és szigorúan nézett Dik-Dikre.

– Eh, ez nem volt valami mulatságos. Megfoglak… hm… harapni!

Dik-Dik bokrokat átugorva eliszkolt, közben válla fölött visszanézett, és látta, hogy Boko messze mögötte cammog. Előtte nagy érdekes formájú árnyék látszott. Egy szökelléssel Dik-Dik éppen a közepébe érkezett. Levél- és szárazfűfelhő csapott az arcába, majd fejjel lefelé beleesett a mély sötétségbe. Amikor újra levegőhöz jutott, látta, hogy körülötte sár van, és fölötte csupán egy folt látszik a kék égből.

Megpróbált kimászni, de a falak túlságosan meredekek voltak. Megpróbált felugrani, de a sár visszatartotta.

Kétségbeesetten küszködött, de hiába. Fogságba esett.

Egyetlen reménysége a fölötte levő világosság, de hirtelen az is eltűnt. Lekuporodott,

18

és alig mert levegőt venni, amikor egy félelmetes, visszhangot hallott.

– Eh… hm… ott vagy lent, Dik-Dik? Az antilop megkönnyebbülve nyöszörgött: – Boko! Bocsáss meg…

– Ne is törődj vele Dik-Dik. Csak meg akartalak leckéztetni. De meg se fordult a fejemben, hogy bele fogsz esni ebbe a csapdába. Eh… várj egy pillanatot!

Majd Dik-Dik ezt hallotta: – Ó, orrszarvú, az antilop beleesett ebbe a csapdába.

– Ostoba kis barom – fecsegte Faru, az orrszarvú. – Lehetne több esze. Figyelnie kellene, hová megy. Mondd meg neki, vigyázzon a lépéseire a jövőben, és gyorsan jöjjön ki onnan. Ha visszajön a vadász, vége lesz annak, aki a csapdában van, akárki legyen.

– Ó… nem, vagyis igen – helyeselt Boko. – DikDik, Faru azt mondja, hogy vigyázz a lépéseidre a jövőben. De ne aggódj, kidolgozok néhány szabályt, hogy segítsenek neked, hogy ne essél bele a csapdákba.

– De én már benne vagyok a csapdában! – kiáltott Dik-Dik. – Szörnyű itt lenni! Van itt olyasmi…

– Valószínűleg kígyó – felelte Boko. – A legrosszabb fajták a sötétségben élnek.

– Hamarosan jön a vadász? – suttogta Dik-Dik. – Valószínűleg. Faru azt mondja, délben jön.

Ez is azt mutatja, milyen óvatosnak kell lenned a csapdákkal.

– Boko, én ki akarok jutni innen, most, mielőtt a vadász…

Egy vidám hang szólt közbe: – Mi történik itt, Boko?

– Tudod, Dik-Dik a csapdában van. Segítek neki.

– Segítesz neki? Hogyan?

– Nos, elmondtam neki, milyen veszélyes a csapdába esni.

– Az nem segít neki, hogy kijöjjön! Dik-Dik, ott vagy lenn? Én vagyok itt, Totyogó, a kiskacsa! – szárnysuhogás hallatszott, és egy aprócska kacsa csücsült le a csapda szélére, majd bekukucskált.

– Sötét van ott lenn – hápogta –, inkább kígyóknak való hely, mint kukacoknak. Kár, hogy nincs szárnyad, mint nekem.

Meglengetnéd, és huss, már ki is repülnél!

– De nekem nincs szárnyam – hallatszott DikDik riadt hangja –, és nem is tudok növeszteni!

– Nyugodj meg, Dik-Dik! – harsogta Boko. – Mondd magadnak nagyon meggyőzően: csapda nem létezik!

Az antilop reszketett és azon tűnődött, vajon mit jelent, amit Boko mondott.

Toto, a majom odasietett a csapdához és lenézett: – Fel a fejjel, Dik-Dik! Használd az eszedet, és magad is kijöhetsz!

A majom hangja olyan vidám és magabiztos volt, hogy Dik-Dik mindjárt jobban érezte magát.

– Keress valamit, amire ráállhatsz, aztán áss magadnak lépcsőket, és mássz ki! Ilyen egyszerű!

De amikor Dik-Dik körülszaglászott a félhomályban, nem talált semmit. Megpróbált ásni a patáival, de az sem sikerült. Minél jobban küszködött, annál inkább elkedvetlenedett. Nem volt kiút.

A majomnak viszont újabb ötlete támadt. Egy pillanat múlva egy letört botot tartott a kezében.

– Dik-Dik! – kiáltott. – Bízd a majomra, és kint leszel egy másodperc alatt!

Lenyújtotta a botot a sötétségbe. Az antilop éppen meg tudta ragadni a fogával, de a majom kezéből kicsúszott a bot. Toto egy vastagabbal is próbálkozott, de azt Dik-Dik nem tudta a fogaival megragadni teljesen. Amikor Boko besegített, és rálépett a bot végére, Dik-Dik nyaka felfelé rándult. Feje beleverődött a csapda tetejébe, és visszaesett a sárba. Dik-Dik összezúzva, keservesen felállt. Szívében erősödött a félelem. Most már látta a Napot. Nemsokára dél lesz! Keselyűk érkeztek. A hiéna is ott kullogott a közelben kárörvendően. Boko szomorúan ingatta a fejét.

Ekkor egy nagy árnyék haladt csendesen a fák között, és megállt a csapda szélénél. A keselyűk gyorsan felszálltak, a hiéna elkotródott. Dik-Dik megborzadt, amikor rengett fölötte a föld. A vadász érkezett meg? Rémülten hátrahúzódott, amikor valami hosszú jelent meg a csapda széle fölött.

– Dik-Dik, gyere ki a világosságra! – szólt egy barátságos hang, és a kis antilop szívét a megkön�nyebbülés hulláma járta át.

– Valóban te vagy az, Nyembo?

– Természetesen, én vagyok.

Jöjj közelebb, hogy segíteni tudjak neked. Ez az egyetlen lehetőséged.

– De már annyit próbálkoztam, és még mindig a csapdában vagyok.

– Gyorsan – hápogta Totyogó –, a vadász már nagyon közel van!

– Bízz bennem –, szólt az elefánt csendesen –, bízd rám magad! Tedd fel a lábaidat olyan magasra, ahogy csak tudod!

Dik-Dik nagy nehezen a hátsó lábaira állt. Most már elérhető közelségben látta az elefánt ormányát, de agyában különféle kérdések és kételyek kavarogtak.

– Bízd rám magad! – hallatszott a bátorító hang.

Dik-Dik az elefánt ormányára tette a lábait, és érezte, milyen erősen, gyengéden, de határozottan tartja. Hirtelen érezte, hogy valami megváltozott benne.

– Ne nézz vissza, ne nézz lefelé, tartsd rajtam a szemed! – mondta az elefánt.

Dik-Dik érezte, ahogy kiemelik a sötétségből.

A lába szilárd talajt érintett. Körülnézett. Megmenekült!

– Köszönöm! – mondta a szeme sokkal hangosabban, mint ahogy a nyelve tudta volna.

Az elefánt szavai világosan szóltak: – Gyere velem, együtt menjünk el innen! És minél közelebb vagy hozzám, annál nagyobb biztonságban leszel.

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Kedves Barátom!

Ugye sokféle segítséget kapsz a mindennapokban különböző emberektől? Ez örömteli dolog. Van azonban olyan helyzet, probléma, melyben egyedül Jézus, Isten Fia tud neked segíteni. Ez pedig a bűn csapdájából való szabadulás. Ő mindig kész, hogy segítsen.

Szeretetét bebizonyította szenvedése által.

Bátran hívd te is Őt segítségül! A Bibliában megtalálod, milyen élet kedves Isten előtt, és hogyan maradhatsz közel a Szabadítódhoz.

A Fejtörőt a 25. oldalon találod.

19

Vágy az új után 1. Csak vágyálmok és üres reménységek?

Az „új” fogalmához általában nagy várako­ zások kapcsolódnak, és gyakran sok mindent ígérnek. Ami új, az ismeretlen, sőt titokteljes, ezért izgalmas és kívánatos. „Új seprű jól se­ per” – mondja a közmondás. Ezért kénytelen sok ember szüntelenül valami újjal előállni, noha a régi még nagyon is megfelelne. Az em­ ber bizonyos dolgokban kielégíthetetlen, min­ dig új dolgokra és új élményekre vágyik. Érvé­ nyes ez vallási téren is. A hatást keltő meg­ nyilvánulásokkal együtt járó új mozgalmak so­kakat vonzanak. „Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani” – írja a Prédikátor (Préd 1,8), és arra a kö­ vetkeztetésre jut, hogy: „…mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt csak hiábavalóság …” (14.v.) Milyen so­ kan kezdenek jó elhatározásokkal egy új évet, de igen rövid időn belül kiderül, hogy minden maradt a ré­ giben. Mégis olyan reménységeket dédelget az emberiség, amelyek távol esnek a valóság­tól, és világ­ méretű változásokat ígérnek (pl. a New Age – Új Kor mozgalom).

2. Honnan fakad a megújulás utáni vágy?

Erre a kérdésre csak a Bibliában talá­ lunk kielégítő választ. Az ember állapotáról a Szentírás ezt írja: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem. … a békesség útját nem ismerik” (Róm 3,12.17). Isten eredetileg úgy teremtette az embert, hogy vele közös­ ségben legyen, de az ember hagyta magát eltévelyíteni, és bukásával az egész teremtett, látható világ a Sátán, a bűn és a halál romboló hatalmának befolyása alá került. Így lett alá­ vetve a mulandóságnak és a hiábavalóságnak.

Az emberi szívben azonban csillapíthatatlan vágy él az elveszített tökéle­tesség után, az át­ fogó, mindenben való meg­újulás után. Ezt a vágyat nemcsak az emberi­ségben találjuk meg,

20

hanem a természetben is, ezért írja Pál: „Mert a teremtett világ sóvá­ rogva várja… és együtt vajú­dik mind ez ideig” (Róm 8,19-22).

3. Az újat Isten ígérte meg Ézsaiás próféta így szól Isten megbízásá­ból: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselek­ szem…” (Ézs 43,18-19) Jeremiás pedig ezt az ígéretet mondja: „Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök” (Jer 31,31). „Új szívet adok nektek…, hogy rendelkezéseim szerint éljetek…” (Ez 36,25-27) Isten úgy határozott, hogy Jézus Krisztusban teremt újjá bennünket.

Az Ő neve emlékeztet bennünket Isten men­ tő beavatkozá­ sára, amellyel eltorzult ember mivoltunkból megszabadít. Jézus maga „az új ember” (Ef 4,24; Róm 13,14), akinek iste­ tott, hogy minket ni hatalom ada­ újjá tegyen (Jn 5,24-30). Ő hozza el, s egyúttal meg is testesíti az „új szö­vetséget”, és Ő az „új, élő út”, amelyen járva, és csakis rajta járva juthatunk vissza az Isten­nel való közösségbe (Jn 14,6; Zsid 10,20).

Aki (hit által) Krisztusban van, az „új teremtés” (2Kor 5,17); az a „szeretet új parancsolata” (Jn 13,34) szerint él és gondolkodik, és életének legmélyebb gyökeréig megújult (Róm 12,2; Ef 4,23). Jézus Krisztus „kiformálódik benne” (Gal 4,19), és egyre inkább ő maga is Krisztus képére formálódik (2Kor 3,18).

4. A megújult szív engedelmes Mint bukott emberek, semmi olyat nem tu­dunk tenni, ami Istentől jutalomra számít­ hatna, mégis szívünk beállítottságától függ, hogy ré­szesei leszünk-e vagy nem az Istentől megígért megújulásnak. Az Úr megtérésre hív (Ez 18,30), Ézsaiás pedig ezt hirdeti: „De akik az Úrban bíznak (szilárdan benne remény­ kednek), erejük megújul…” (Ézs 40,31) Az Úr Jézus is azt mondja, hogy meg kell térnünk, azaz lelkületünket, gondolkodásmódunkat meg kell változtatnunk ahhoz, hogy részesei lehes­sünk Isten országának (Mk 1,15).

Vetés és Aratás

5. Újonnan születni Nikodémussal, a híres teológussal és a jeru­ zsálemi Nagytanács tagjával folytatott beszél­ getésben Jézus azt tanítja, hogy „…ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Is­ten országát” (Jn 3,3). Ezt a szellemi újjászü­letést az Istentől küldött szabadító mindazok­ nak megadhatja, akik benne hisznek, akik befo­ gadják Őt a szívükbe és az életükbe (Jn 3,1518; 1,12). Pál apostol a következő sza­vakkal utal erre a megújulásra: „Nem az álta­lunk vég­ hezvitt igaz cselekedetekért, hanem az Ő irgal­ mából üdvözített minket, újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellem által” (Tit 3,5). Péter pedig dicséri: „Áldott a mi Urunk, Jézus Krisz­ tus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket… élő re­ménységre” (1Pt 1,3).

6. Felöltözni az új embert „…mert levetkőztétek a régi embert csele­ kedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan meg­ újul…” (Kol 3,9-11) Pál emlékezteti a kolosséi hívőket arra, ami velük történt, amikor keresz­ tyénné lettek. Ugyanakkor inti is őket, hogyha levetkőzték a régi és bűnös életet, öltözzék fel az újat, mégpedig a „könyörületes szívet, jósá­ got, alázatot, szelídséget, türelmet” (Kol 3,12).

Ebből látható, hogy a hitnek, vagyis a feltáma­ dott Úrral való meghitt közösségnek a hétköz­ napokban kell munkálkodnia, ha azt akarjuk, hogy az Istentől kapott megújulásunk mara­ dandó legyen.

7. A test megváltása Pál erről a következőképpen ír: „…mi ma­ gunk (a Krisztusban hívők) is sóhajtozunk ma­ gunkban, várva a fiúságra, testünk megváltá­ sára. Mert üdvösségünk reménységre szól…

(Róm 8,23-24) Ez a reménység Urunk vissza­ jövetelekor teljesedik majd be. Mert csak akkor lesz láthatóvá, hogy mivé leszünk: „… hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában” (1Jn 3,2).

8. „Íme, újjáteremtek mindent!”

Ezeket az Igéket a Biblia utolsó könyvéből vettük, amelyben a végleges kiteljesedés van leírva, amikor majd létrejön az „új ég és új föld

2019. évi 1. szám

és az új Jeruzsálem” (Jel 21,1-5). Ott lesznek majd a megváltottak Istennel teljes összhang­ ban. „Aki győz, örökölni fogja mindezt” (7.v.), „új nevet” kap (Jel 2,17), és „új énekkel” imádja Istent és az Ő Krisztusát (Jel 5,9).

9. „Énekeljetek az Úrnak új éneket!”

Ez már ma is megtörténhet, mégpedig min­ den napon. Erre biztat bennünket a zsoltáros.

A régi, reménytelen ének elnémul, amikor hittel elfo­gadjuk a belső megújulást, mint Is­ tennek ke­gyelmi ajándékát. Ugyanakkor az a veszély fenyegeti a hívő embert, hogy a kísér­ tésekkel teli időszakokban elfelejti, hogy min­ dezek ellenére van ok a hálaadásra: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) Gondoljunk arra, hogy a megígért megújulás és kiteljesedés csak azok osztályrésze lesz, akik győzni fognak. És ehhez a mi Urunk Jézus Krisztus szüntelen új erőt akar adni nekünk (Ef 6,10). Hát nem elegendő ok ez arra, hogy dicsérő éneket énekeljünk an­ nak, aki „csodákat tett” velünk!? (Zsolt 98,1) W. H.

Sakkfigura Egyszerű sakkfigurád vagyok én neked, Uram, lovad, parasztod, futód, amit akarsz, ahogy akarod.

Király lenni sosem akartam, bástyának sem lennék jó, tudom.

De jó a Te kezedben lenni s odaállni, hová csak akarod, ahová bölcs gondolataid vezényelnek, s veszteg maradni, míg kegyelmesen új jelt nem ád kezed.

Vidd velem győzelemre gondolataidat!

S ha néha netalán ki is ütnek démoni erők, végy kegyelmes kezedbe újra, rendelkezz velem!

Egyszerű sakkfigurád vagyok én neked, Uram.

Füle Lajos

21

Történetek a Spurgeon család életéből 20. Súlyos betegség „Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézsaiás 55,6) Nem sokkal azután, hogy Spurgeon Lon­ ban súlyos járvány donba érkezett, a város­ tört ki. Nagyon sok ember megbetegedett egy ször­nyű betegségben, a ko­lerában. Sajnos, leg­ többjük meg is halt. A ko­lera naponta szedte áldozatait, és voltak köztük gyülekezeti tagok is. Így aztán Spurgeon min­den nap betegeket keresett fel, vagy gyászoló családokat látoga­ tott, és temetéseket tartott. Nemcsak nappal látogatta a betegeket, hanem éjjel is, ha valaki vele akart beszélni.

Egyik alkalommal hajnali 3 órakor meg­ szólalt az ajtócsengő. Hétfő volt, Spurgeon fá­radt volt a vasárnapi szolgálatok után, és retett volna aludni. Mégis elindult, és sze­ megke­reste azt a házat, ahová hívták. Ott be­ vezették egy szobába, ahol egy férfi feküdt, és egy nő­vér gondoskodott róla. Spurgeon a nővértől megtudta, hogy a fér­ fi gyakran kritizálta őt, és soha nem jutott el ad­dig, hogy bízzék zusban. De most azt az Úr Jé­ kérte, hogy hívják az ágyához a prédikátort. Spurgeon odaült az ágyához, de a beteg már nem tért magához, meghalt anélkül, hogy szót válthattak volna. Ez nagyon elszo­ morította Spurgeont, mert már nem tehetett érte semmit. Ezután hazament, és lefeküdt.

De még el sem aludt, újra megszólalt a csengő.

Egy nagyon beteg, fiatal nő akarta látni őt. De mennyire más körülmények fo­gadták itt! Ez a nő keresztyén volt. Beszélget­tek, majd nemso­ kára megérkeztek a rokonai, a beteg azoktól is elbúcsúzott, és egész idő alatt nyugodt ma­ radt.

Ezen a hétfői hajnalon Spurgeon megfi­ gyelhette, hogyan halnak meg azok az embe­ rek, akik bíznak az Úr Jézusban, és hogyan azok, akik nem. Amilyen szomorúan ment haza a férfi halála után, olyan örömmel indult útnak azután, hogy a fiatal keresztyén elköltö­ zött a mennyei hazába.

22

Mindannyian meg fogunk egyszer halni – hacsak el nem jön Jézus, amíg még élünk. Ha Őbenne bízunk, nem kell félnünk, mert meg­ ígérte, hogy Őhozzá megyünk. De Ézsaiás fi­ gyelmeztetése mindig időszerű.

21. Zsuzsanna „…hogy minden tekintetben Ő legyen az első.”

(Kolossé 1,18) Egyik vasárnap, amikor Spurgeon a New Park Street-i gyülekezetben először pré­dikált, jelen volt egy ifjú hölgy, Zsuzsanna is, hogy meg­ hallgassa az új, fiatal pásztort. Ám nem tar­ totta valami nagyra. Szerinte túl „vidékies” volt, és nem elég előkelő a londoni viszonyok között. De ahogy telt az idő, egyre jobban kezdte meg­kedvelni. Spurgeon is megismer­ te a lányt, és na­g yon megkedvelte. Elkezdtek találkozgatni, egymásba szerettek, és egy idő után összeházasodtak.

Az egyik napon – mielőtt még összeháza­ sodtak volna – Spurgeon azzal a kérdéssel állt a menyasszonya elé, hogy menjen el vele egy összejövetelre, ahol ő fog pré­ dikálni. Ez az esemény nem a sa­ ját templomukban volt, ha­nem egy nagy csarnokban, és a hét közepén rendezték meg. (Ebben az időben már hetente 12-13 al­ kalommal is prédikált!)

Zsuzsanna ekkor még a szüleinél lakott. Ezen a napon Spurgeont meghív­ ták ebédre, az­után a fiatalok együtt indultak az összejöve­telre. A nagy lép­csőn hatalmas embertömeg igyekezett a bejárat felé. Ahogy felértek a lép­csőn, Zsuzsanna megpróbált lé­ pést tartani Spurgeonnal, de ő mintha teljesen megfeledke­zett volna a lányról, nyílegyenesen a rendez­vény szervezői felé in­dult, akik már vártak rá. Otthagyta a menyas­szonyát anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzá. Zsuzsanna nagyon dühös lett. Azt nem feltételezem, hogy topor­zékolt volna, de ott­hagyta a rendezvényt, és már nem is akarta meghallgatni a vőlegé­ nyét. Átverekedte magát a tömegen, és haza­ indult. Édesanyja nagyon meglepődött, hogy ilyen hamar visszatért, és megkérdezte, mi történt. Zsuzsanna beszámolt a történtekről.

Vetés Vetés és és Aratás Aratás

Nos, az anyák rendszerint igen megértőek, de nagyon okos dolgokat is tudnak mondani. Így Zsu­zsanna anyja emlé­keztette a lányát arra, hogy Spurgeon egész életét Istennek és az Ő szol­gálatának vetette alá, és ez áll az első he­ lyen az életében. Bizto­san nem akart udvari­ atlan lenni, de a szolgálatát mindennél fonto­ sabbnak tar­totta. Zsuzsanna elgondolkodott azon, amit az édesanyja mondott, és belátta, hogy igaza van. Bement a szobájába, hogy a helyzetet még egyszer átgondolja.

Késő este egy bérkocsi állt meg a házuk előtt. Spurgeon ugrott le róla, és az ajtóhoz

ro­hant. A lány anyja nyitott ajtót. „Hol van Zsu­zsa? – kérdezte felindultan. – Mindenütt ke­restem, és sehol sem találtam. Talán egye­ dül jött haza?”

Az édesanya elmondta Spurgeonnak, mi történt, aztán a fiatalok mindent megbeszél­ tek, és kibékültek. Spurgeon nagyon sajnálta, hogy megfeledke­zett a menyasszonyá­ról, Zsu­ zsanna pedig megtanult egy fontos lec­két: Is­ ten és az Ő szolgálata áll az első helyen, ahogy Pál apostol is tanította.

Mark Roberts www.dayone.co.uk (Folytatjuk.)

Az igehirdetés hallgatásakor gyűjtsük egybe a lelki igazságok kalászait, kössük kévékbe, és vigyük magunkkal haza! Útközben pedig ügyeljünk arra, hogy el ne kallódjanak! Van olyan eset, hogy az Ige áldása a hazatérők tereferéje miatt elvész.

C. H. Spurgeon

Senki sem erős önmagában „Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.”

(1Sámuel 2,9) „Nos – gondolhatja magában valaki –, ezt nyilván valami asszonynép mondta, aki nem tartozik a legerősebbek közé.” De vigyázat, ne csapjuk be önmagunkat: „a gyöngébb nem”-nek bélyegzett nők kritikus helyzetben gyakran erősebbek, mint a férfiak. És amit itt Anna há­ laadó imájában elmondott Istennek, az meg­ dönthetetlen alapelv még ma, több mint 3000 év elteltével is.

Igaz, ma a legtöbb ember a sikereit és a teljesítményeit saját erejének tulajdonítja. De egy téves nézet nem lesz helyessé pusz­tán az­által, hogy a többség támogatja. Ezért Annának ez a megállapítása érvényes a legde­ rekabb em­ ber számára is az élet minden te­rületén. Szí­vünkre helyezi az Újszö­vetség is: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pe­ dig kaptad, mit dicsek­ szel…?”

(1Kor 4,7) Ezt Pál apostol a korintusiaktól kér­ dezi, és önmagára valamint munkatársaira nézve megállapítja: „…a mi al­kalmasságunk Istentől van” (2Kor 3,5).

Isten nem csak a világmindenséget terem­ tette meg, és nem csak a megváltás művét vitte véghez. Lényem valamennyi meghatározó is­ mertetőjele tőle van. Ő tett képessé arra, hogy látni, hallani, ízlelni és szagolni tudjak, hogy

2019. évi 1. szám

képes voltam megtanulni írni és olvasni. Aki naponta nehéz fizikai munkát végez, nyilván Istentől kapta hozzá erős, fizikai erejét. Aki si­ keresen tud vezetni egy vállalkozást, Istentől nyerte erre való képességét. Ugyancsak Istentől kapott kegyelmi ajándék, ha valaki egy faragott fadobozra kifeszített négy húrból gyönyörű dallamokat tud előhívni.

Ha legközelebb, bármilyen területen sikert érünk el, akkor ne a tulajdon vállunkat vere­ gessük, hanem gondoljunk arra: senki nem erős önmagától.

Még jobban érvényes ez a tör­vény szellemi téren: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott neki” (Jn 3,27) – állapítja meg János. Éppen a szellemi feladatok végzésénél kell emlékez­nünk arra, hogy nem magunktól vagyunk erő­sek.

Ha az Úrhoz tudod vezetni az elveszettet, ha meg tudod vigasztalni, aki elcsüggedt, ha jó útra tudod téríteni a tévelygőt, mindannyiszor Isten ereje munkálkodik benned. Ha úgy tudsz prédikálni, hogy hallgatóid végig odaadóan fi­ gyelnek, ez is Isten kegyelmi ajándéka. Más­ felől viszont, ha valaki Isten gyermekeként semmiféle szolgálatot nem képes végezni az Ő számára, akkor jó, ha megkérdezi önmagától, mi torlaszolja el szívében Isten hathatós mun­ kálkodását.

Otto Willenbrecht

23 23

OTTHON * CSALÁD

Családalapítás vagy „szinglilét”?!

Nem tudom, mennyire ismerős ez a kifejezés: „szinglilét”, azaz egyedüllét. A „szingli” egy angol kifejezés, amellyel a házasság nélküli, magányos életet szokták jelölni. A nyugati országokban ez nagyon gyakori. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is egyre többen lesznek olyan fiatalok, akik rengeteget dolgoznak, ezért egyedül élnek. Általában tanult fiatalok. Sokat utaznak, a munkahelyük nagyon megbecsüli őket, bármikor mozgósíthatók, sokat is keresnek, jól élnek. Azt mondják: „Minek nősüljek vagy menjek férjhez? Nincs nekem arra időm, hogy gyereket neveljek, vagy feleséggel, férjjel foglalkozzak. Szinte soha nem vagyok otthon, csak a munka és a munka van.” Ez abnormális dolog. Természetellenes és Istenellenes lét. Azért él az ember a földön, hogy a banknak, egy nagytőkésnek, egy cégnek minél több hasznot, profitot termeljen? Gyűjtse a pénzét, és állandóan csak dolgozzon? Csak a földi dolgokkal törődjön és semmit sem a mennyeiekkel? Nem ezért él az ember! A hívő fiatalok sem kivételek, őket is megkísérti ez a dolog. Jusson eszünkbe: nem ezért vagyunk ezen a földön! Isten más feladatot jelölt ki számunkra.

Vannak, akik más okból nem vállalják a házasságot: önzésből, kényelemszeretetből, lustaságból, kishitűségből vagy félelemből. Ők ezt mondják: „Olyan jól megvagyok én egyedül is, minek bajlódjak a családdal, minek vegyek a nyakamba rengeteg terhet.” Nagyon is jól látják – talán, mert nagycsaládban nőttek fel –, hogy a család terheket is jelent, és ezt nem vállalják.

Majdnem ugyanúgy élnek, mint a „szinglik”, csak ez még annyival rosszabb, hogy a munkahelyen sem törik magukat, csak ellustálkodják az egész életüket. Ez sem méltó az Úrhoz! Külö-

24

nösen szomorú, amikor egy férfi, egy fiú gondolkodik így. A gyülekezetekben mindenütt több lány van, mint fiú, volna lehetőség feleséget választania, csak lusta vagy fél. Bármi okból is, de nem akar nősülni.

Amikor fiatal voltam, én is féltem a házasságtól. Azt vettem számításba: sem pénzem, sem lakásom, albérletben kell kezdeni; ha sok gyermek születik, kilátásom sem lesz egy lakásra.

Idősebb testvérrel beszéltem erről, aki azt mondta nekem: „Miért gondolkodsz ezen? Amikor én nősültem, tudod, mim volt? Egy kanalam és néhány cipészszerszámom. A feleségemnek volt egy ágya ágyneművel. Ennyivel kezdtük, még asztalunk sem volt. Jöttek a gyerekek sorban.

Szegényen kezdtük!”

Amikor én nősültem, két bőröndöm volt: az egyikben a ruháim, a másikban a könyveim.

Ennyi. Születtek a gyermekeink, és igazzá vált az a közmondás, amelyet a világban is szoktak mondani: „Ahová Isten báránykákat ad, oda legelőt is ad.” Minél több gyermekünk lett, annál jobban gazdagodtunk: külsőleg is, anyagiakban is. Pedig nem hajtottam, úgyanúgy dolgoztam, mint azelőtt. Ha Isten gyermekeket ad, meg is adja a hozzávalót. Gondoskodik rólunk, a gyermekekről is, mert szeret. Nem tesz ránk több terhet, mint amelyet el tudunk viselni. Összefoglalásként álljon itt a Zsidókhoz írt levél 13,4 verse: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat és a házasságrontókat pedig megítéli az Isten.” Biztatnám a fiatalokat, elsősorban a fiúkat, hittel lépjenek házasságra! Vállalják az Úrral a családalapítást, hiszen ez az Úr akarata. Csak, akinek külön kegyelmi ajándéka és elhívása van az egyedüllétre, az ne lépjen házasságra. Csak az, akinek szellemi megbízatása van Istentől, és ezért a teljes életét arra teszi fel.

Isten az ilyennek ad kegyelmi ajándékot arra is, hogy úgy maradjon. id. Apostol Imre

Vetés és Aratás

OTTHON * CSALÁD

Veszélyes álmodozások Bizonyára hallottad már, amikor egy édesanya a jövőről álmodozik. Ilyesmiket mond: „Ha majd az ikrek egyszer nagyok lesznek…” „Alig várom, hogy Miki végre óvodába kerüljön…” „Ha arra gondolok, mennyi időm lesz majd, ha a gyerekek már iskolába járnak!”

Az érzékeny gyermekeket az ilyen szavak mélyen megsebezhetik, bár akik mondták, többnyire meg sem gondolták, mit mondanak.

Kati a pajtásaival anyja közelében játszott a játszótéren, amikor megütötte fülét ez a megjegyzés: „Ha majd Kati végre már egész nap nem lesz itthon…”

Amikor egy fél óra múlva az anyukák haza akartak indulni, Kati nem volt sehol. „Egész idő alatt velünk játszott” – próbálta egyik játszópajtása megnyugtatni az aggódó anyát. Átkutatták az egész játszóteret, de hiába. Az izgatott anya pokoli félelmet állt ki szeretett kislánya miatt. Szerencsére, Kati nem jutott el messzi-

2019. évi 1. szám

re kicsiny lábacskáin. Egy aggodalommal teli óra elteltével a boldog anya ismét karjai közé szoríthatta őt. „Miért szöktél meg? Hová akartál menni?” „Mama – sírta a gyermek –, hallottam, amit mondtál, és azt gondoltam, hogy nem kellek már többé neked.”

Elképzelhetjük, mit érzett ez az anya abban a pillanatban. Ez az eset nem általános, de valóban így történt meg. A gyermek a maga módján értelmezte anyja szavait, aki hangosan ábrándozott a távoli jövőről.

A példa is mutatja, hogy a mában kellene örömöt találnunk. Ha várjuk is az időt, ami talán könnyebbséget hoz számunkra, akkor sem kellene sóhajtoznunk mostani életünk, gyermekeink vagy férjünk miatt, amikor lefoglalják időnket, és igénybe veszik erőnket. „Elég minden napnak a maga baja (és öröme)” (Mt 6,34).

A jelennel élni azt jelenti, hogy Isten ajándékainak naponta tudok örülni. Ez a belső beállítottság gyermekeinknek is példa lesz, egész életükre nézve pedig nagy nyereség.

Jeanette Lockerbie

25

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

„Hogyan ismerjük meg Isten vezetését?”

Jó kiindulópont, ha valakit foglalkoztat ez a kérdés, mert azt jelenti, hogy van benne érdeklődés aziránt, hogy mi Isten akarata rá vonatkozóan (még ha tenni nem is biztosan fogja). A vezetés iránti érdeklődés oka azonban széles skálán mozoghat, onnan kezdve, hogy egy-egy döntésben keresem Isten vezetését, mert szeretném, ha jó lenne nekem, egész addig, hogy magamat teljesen Isten akaratára bízom, és irányítása alatt másokért szeretném élni az életemet. A vezetés megismerésének módszereiről is sokféle elképzelés született már. Valaki a „mágikus” módszert követve felüti a Bibliát, és egy mondatra rábökve abból várja az útmutatást. Mások Istentől jövő jeleket próbálnak felfedezni, amelyek utat mutatnak a döntéseikben. A terjedelem adta korlátok miatt itt csak néhány alapkérdést tudunk továbbgondolásra feltenni válaszokat keresve.

Akar-e Isten engem vezetni?

Sokszor imádkozunk vezetésért, és a zsoltáríró is így fohászkodik: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4) Azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy Istent nem nekünk kell rávennünk arra, hogy vezessen. Ez természetesen következik abból, hogy Ő szeret, és jó célja van az életünkkel. A vele való kapcsolatunkat apa-fia, pásztor-nyáj viszonnyal írja le sokszor, amelyeknek természetes eleme a vezetés és követés. Ha kérjük, hogy vezessen, az inkább a mi hajlandóságunkat fejezi ki arra vonatkozóan, hogy készek vagyunk azt elfogadni tőle.

Mire vonatkozik a vezetés?

Először is arra, hogy ha nem ismerem Őt, megismerjem, ha nem tartozom hozzá, magához vonzzon, ha nem vagyok a megmentett gyermeke, azzá váljak. Ez a vezetés legtöbbször csak utólag derül ki, néha azonban már itt tudatossá válhat, hogy Isten tett valamit, hogy magához vezessen.

Ha hit által és kegyelemből a gyermeke lehetek, akkor Isten szeretne

26

vezetni a legkülönbözőbb helyzetekben és módon. Itt fontos lehet megjegyezni, hogy Isten végső vagy elsődleges célja nem az, hogy irányítson minket, hanem hogy gyermekei, fiai legyünk. A vezetés a kapcsolat következménye, és viszont a vezetés feltétele a kapcsolat, mert Istenben való bizalom és engedelmesség szükséges ahhoz, hogy megvalósuljon. Életünk nagy döntéseiben várjuk Isten útmutatását, pl. házasság, pályaválasztás, ugyanakkor a Bibliában azt látjuk, a hangsúly nem ezeken a döntéseken van. Sokszor fontosabb a „hogyan”, mint a „mit” vagy „kit” kérdések. Feltesszük a kérdést: „Kit vegyek el?” Isten válasza pedig arra vonatkozik, hogyan éljünk, mint házasok: hitben (hívő legyen a társ), szeretetben, hűségben, isteni rend szerint stb.

Isten azonban nemcsak a nagy döntésekben mutatja meg az akaratát, hanem az egészen hétköznapi helyzetekben is, pl. ha valaki belém könyököl a buszon, vagy megbánt a gyülekezetben.

Ezekben az esetekben is általában a „hogyan” fontosabb kérdés, mint a „mit”.

Hogyan ismerhető meg Isten akarata?

Említettük, hogy sok elképzelés létezik ennek megválaszolására. Itt csak néhány alapelvet szeretnénk bemutatni, amelyek segíthetnek a helyes megközelítésben.

Isten akarata a személyes kapcsolat, és az Ő vezetését ennek keretein belül nyilvánítja ki. Ha távol vagyok tőle, az elsődleges célja az lesz, hogy visszavezessen magához. Egy kapcsolat feltétele a megismerés, és ennek eszköze a Szentírás, amelyet Isten azért adott, hogy a Szent Szellem által megismerjük, megértsük Őt, és világos utat mutasson számunkra: „Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105).

Isten megismerésének kulcsa a Biblia minél mélyebb és teljesebb ismerete a Szent Szellem által, aki mellettünk van ebben a folyamatban, és megvilágosítja azokat a dolgokat, amelyekre éppen szükségünk van.

Isten vezetését a teljes Szentírás tartalmazza. Egyes részei közvetlenül

Vetés és Aratás

szólnak rólunk és nekünk, mások nem rólunk szólnak, de tanulni lehet belőlük, hogy milyen Isten és mi az akarata. Tartalmaz általános alapelveket és konkrét parancsolatokat is.

Krisztus személye, élete és tanítása, ahogyan azt az evangéliumok, illetve az Újszövetség bemutatja, mind nagyon sok gyakorlati elvet, példát és útmutatást tár elénk.

A Szent Szellem vezetését nem lehet az Ige nélkül értelmezni, nem lehet attól független vagy annak ellentmondó. Szorosan együttműködnek az életünkben: Isten beszéde a „Szellem kardja” (ld. Ef 6,17).

Pál fontos alapelvet fektet le a Római levélben: „Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Szellemét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya!” (Róm 8,14-15) Két dolog hangsúlyos ezek alapján. Egyrészt Isten Szellemét és ezzel vezetését megkapta a hívő ember. Ez a vezetés a megelőző versek szerint arra irányul, hogy az életünk ne a régi, bűnös emberi természetünk, hanem az Ő irányítása alatt álljon. „Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Szellem szerintiek pedig a Szellem dolgaira” (5. v.).

Hogy melyek a Szellem dolgai, az Igéből tudhatjuk meg. A Biblia olvasása, tanulmányozása ezért fontos, de azért is, mert a 14-15. versek alapján Isten fiai vagyunk, Őt apánknak szólíthatjuk, és ha mi szólunk hozzá, Őt is meg kell hallgatnunk.

O. Chambers áhítatos könyvében így fogalmaz:

„Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ös�szekössön a céljaival. Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával – »Legyen meg a Te akaratod« –, hogy Isten titkait megértjük? Istent nem annyira a nagy áldásai teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg, milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis részletét. »Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.« (Zsolt 25,12) Eleinte tudatosan érezni kí-

2019. évi 1. szám

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK vánjuk, hogy Isten vezet, de amint előbbre jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell megkérdeznünk, mi az Ő akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást válasszunk.”

Annak a báránynak, amelyik szorosan a pásztor nyomában jár, nincs szüksége különleges vezetésre. Annak, amelyik elkóborol, a saját feje után megy, aztán feleszmél, hogy lemaradt, nagyobb erőfeszítés a helyes irányt megtalálni, lehet, hogy a pásztorkutya tudja csak helyes útra terelni.

Két másik segítség Isten Igéje mellett elengedhetetlen az imádság és a közösség gyakorlása is.

Imádság Az imádság szerepe kiemelkedő az Istennel való kapcsolatban és a vezetés felismerésében. Nem csupán a szavakban megnyilvánuló imádságokra gondolhatunk, hanem a csendes, folyamatos Istenre figyelésre, jelenlétében élésre. Elég időt töltünk azzal, hogy csendben Isten előtt álljunk az Igével a kezünkben, hogy meghalljuk az Ő „hangját” világunk zajai között?

Közösség Jelentős szerepe lehet a közösségnek, különösen azért, mert az ember könnyen becsapja a saját szívét (ld. Jak 1,22.26). Ezért szükség van arra, hogy olyan Krisztust követő, a Szellem vezetése alatt álló emberekkel osszuk meg kérdéseinket, akik kevésbé szubjektíven ítélnek. „Tanácskozás során születik a jó terv...” (Péld 20,18a) Ezzel kapcsolatos tanács: jó, ha van bennünk egészséges kételkedés, nem Istennel, hanem önmagunkkal szemben.

A következő igeszakasz jól foglalja össze a vezetéssel kapcsolatos gondolatainkat: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12,1-2).

Lemperger Róbert

27

Szavak nélküli imák

A híres zeneszerző, Félix Mendelssohn több is a hitünk. Ő képes a vihart lecsendesíteni, és olyan zongoradarabot írt, melynek azt a címet békességet hozni összezavarodott gondolatainkba adta: Szavak nélküli dalok. Azzal magyarázta a és szívünkbe. szokatlan címadást, hogy a Szavak nélküli dalok Megrendülés nem azt jelenti, hogy az érzelmek, melyeket ki Lázár halálának története tele van érzelmekkel. akart fejezni a zenén keresztül, túl homályosak Az Úr Jézus a kezdettől fogva látta az események és bizonytalanok lennének, sőt ellenkezőleg, na- végét, mégis mindvégig szeretettel, türelemmel gyon is határozottak és erősek, olyannyira, hogy és érzékenységgel cselekedett. Amikor látta, a szavak nem megfelelőek a kifejezésükre. hogy Mária sír, és vele együtt az ott lévő zsidók Ez életünk azon időszakára emlékeztet, amikor is sírnak, megrendült szellemében és háborgott súlyos megpróbáltatások közepette a szavak cser- (Jn 11,33). Mária így fejezte ki csalódottságát benhagynak bennünket. Azt amiatt, hogy Jézus túl későn feltétlenül leszögezhetjük, Az Úr nem hagy cserben minket érkezett: „Uram, ha itt lettél hogy az Úr ismer és megért életünk megpróbáltatásaiban. volna, nem halt volna meg a minket. Hallja a ki nem testvérem” (32. v.). És a többi mondott imáinkat, együttérez legbelsőbb érzé- jelenlévő vajon rejtegette neheztelését? Egyáltalán seinkkel és szívünk mély vágyaival, még akkor nem, sőt Máriánál is élesebben fogalmazzák meg is, ha azok egy sóhaj, megrendülés, egy könny- véleményüket: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, csepp, egy tekintet vagy egy érintés formájában nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?” fejeződnek ki.

(37. v.). Szavaik hatására az Úr mélyen megindulva a sírhoz ment (38. v.). Bántotta, hogy félreértették.

Sóhaj Van egy érdekes vers a rómaiakhoz írt levélben Két alkalommal olvasunk az Úr Jézus sóhajáról. Az első akkor szerepel, amikor szembesül a (8,26), amiből kiderül, hogy vannak időszakok, amikor gyengeségeinknek köszönhetően süketnéma ember állapotával, „azután nem tudjuk, hogyan is kellene imádaz égre tekintetve fohászkodott, és koznunk. Ezek között a körülígy szólt hozzá: Effata, azaz nyílj mények között a Szent Szellem meg!” (Mk 7,34) Csak találgatsegítségünkre siet, és imádkozik hatjuk az Úr fohászának okát, értünk, tolmácsolva kifejezhetetde valószínűleg átérezte a terhet, len indulatainkat Isten trónja előtt. amelyet ennek a szenvedő embernek Ennek tudata bátorít és vigasztal minket. el kellett viselnie az évek során.

Könnyek Erősebb kifejezés áll később a Márk 8,12-ben: Lázár sírjánál volt egy pillanat, amikor Megvál­ „Jézus szelleme mélyéről felsóhajtva így szólt”, amitónk könnyekre fakadt (Jn 11,35). A körülötte állók kor a farizeusok azzal kísértették, hogy mennyei jelet követeltek tőle. Válaszából kiderül szomo- számára ez egyértelmű jele volt annak, mennyire rúsága, amelyet a farizeusok kitartó hitetlensége szerette az elhunytat. És valóban, az Úr nagyon láttán érzett. Tudta, hogy motivációjuk kétszínű, szerette Lázár egész családját, Máriát és Mártát is, hálás volt kedvességükért és vendégszeretetükért, hogy csak azért keresik Őt, hogy provokálják.

A mi sóhajunk is az érzelmek széles skáláját fe- amelyben akkor részesült, amikor otthonukban jezheti ki: a sajnálattól kezdve a csalódottságon át vendégül látták. Osztozott gyászukban, csendes egészen a tehetetlenség és a kétségbeesés érzéséig. könnyei szívből jövő bánatának kifejezői voltak.

Amikor Jézus megfeszítése után Mária MagAz Úr azonban nem hagy el bennünket életünk megpróbáltatásaiban sem, sőt megígéri, hogy dolna elment a sírhoz, igencsak kétségbeesett, velünk van, és hordoz minket, még ha kicsiny mert üresen találta. Azt hitte, hogy elvitték az Úr

28

Vetés és Aratás

testét. Sírni kezdett, (Jn 20,11) de amikor megfordult, egy férfit látott. A kora reggeli fényben úgy gondolta, a kertész az. Amikor azonban a férfi a nevén szólította, rögtön rájött, hogy az Úr az! A gyötrelem és a szorongás idejében az Ő jelenlétének tudatától a mi könnyeink is felszáradnak.

Valószínűleg hozzá hasonlóan mások is rég tapasztalták már meg az emberi érintést: a házastárs simogatása, gyermekünk ölelése, egy baráti kézfogás talán csak távoli emlékek már; de csak addig, amíg Ő el nem jött! Jézus nem fordul el, mint a társadalom többi tagja, sőt utánunk nyúl, és helyreállít minket a tökéletes egészség állapoTekintet Jézus bement Jeruzsálemben a Templomba, táig. Ha kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik betegek és szenvednek, még ha nem is tudunk amikor pedig mindent megnézett, kiment állapotukon segíteni, egy gyengéd Betániába (Mk 11,11). Bár a felszínen érintéssel szeretetet és együttérzést a Templom a buzgó vallásosság sugározhatunk feléjük. nyüzsgő helye volt, a képmutatás Olvasunk egy beteg asszonyés a kapzsiság láttán Megválról is, aki eltökélte, hogy megtónkban kényelmetlen érzések érinti az Úr Jézust, akár a ruhája támadtak. Anélkül, hogy egy szót szegélyét is. Ezt a vérfolyásos asszonyt szólt volna, hátat fordított és elhagyta a a betegsége tartósan legyengítette és kimerítette.

Templomot, hogy az éjszakát Betániában töltse.

Ha ehhez hozzáadjuk még az orvosok tehetetEgy másik néma tekintet, amely mégis többet lensége miatti csalódottságát, és azt, hogy a kemondott minden szónál, akkor fordult elő, amizelések gyakorlatilag nincstelenné tették, akkor kor Péter a harmadik alkalommal tagadta meg megállapíthatjuk, hogy számára tényleg Krisztus az Urat: „Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett volt az utolsó remény. Talán szégyenlős volt, és Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szatúlságosan zavarban érezte magát ahhoz, hogy vára...: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor közvetlenül a Megváltóhoz forduljon, így érintése tagadsz meg engem. Aztán a segítségért való elkeserekiment, és keserves sírásra A sóhaj, a megrendülés és a kön�- dett kiáltást jelentette. Ez a fakadt” (Lk 22,61-62). Ez az nyek nem maradnak észrevétlenek. kiáltás azonban nem maradt egyszerű, kutató tekintet észrevétlen, és hamarosan megindította Péter szívét. teljes gyógyulásban lett része Jézus hatalmas ereje Voltak mások is, akik a szükségben rátekin- által (Mt 9,20-22). tettek, és választ kaptak Tőle. Bemerítő János A sóhaj, a megrendülés és a könnyek nem mahirdette a nincstelen bűnösöknek, hogy az Isten radnak észrevétlenek. Urunk a sóvárgó tekintetet báránya elveszi a bűneiket. Miközülünk is sokan és az esedező érintést nem hagyja figyelmen kívül. találkoztak ezzel a tekintettel, és örök áldást Krisztus maga is megtapasztalta valamennyit. nyertek.

Ezek mind beszélnek neki, és Ő szeretettel és Érintés szánalommal válaszol. Ahogy a kora 18. századi Az Úr számos alkalommal gyógyított érin- skót költő, Michael Bruce ezt találóan összegezte: téssel, még a leprást is, akit pedig betegsége „Minden gyötrelemben, mely a szívet szaggatja, a kitaszítottá tett az emberek közül (Mk 1,40-41). fájdalmak férfijának már része volt.”

C. Logan, Botswana

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai Minden nap 21.15-től az 1548 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar-EvangeliumiRadio-1355-s2243/ címről.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

2019. évi 1. szám

29

Arcok „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét…, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre.” (2Korintus 3,18) Sára unokánk kiskorában elmagyarázta nekem, mi történik, ha meghalunk: „Csak az arcod megy a mennyországba, a tested nem. Új testet kapsz, de az arcod ugyanaz marad.” Sára elképzelése örökkévaló állapotunkról természetesen gyermekes volt, de az igazság lényegét megérezte. Bizonyos értelemben az arcunk a láthatatlan lelkünk látható visszatükröződése.

Egy gondterhelt homlok, egy dühös szájrándítás, egy gúnyos tekintet, egy ravasz nézés megmutathatja szánalmas lelkivilágunkat. Ezzel szemben a kedves szemek, a szelíd tekintet és az örömteli mosoly – a ráncok és fogyatékosságok ellenére – a belső átalakulás jelei.

Arról nem tehetünk, hogy milyen arccal születtünk, de arról igen, hogy milyen emberré leszünk. Mi különbözteti meg Jézus követőit a többi embertől? Isten szándéka az volt, amikor megváltott bennünket, hogy Fiához hasonlóvá váljunk.

Pál írja: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust…” (Róm 13,14) Korábban pedig kijelentette: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez…”

(8,29) A Szent Szellem munkálkodik bennünk, de szellemi formálódásunk egy folyamat, amint a kezdő igeversben olvassuk, és csak Krisztus második eljövetelekor lesz teljessé (1Kor 15,49-53).

Addig imádkoznunk kell szeretetért, örömért, békességért, türelemért, szívességért, jóságért, hűségért, szelídségért és önmegtartóztatásért (Gal 5,22-26), hogy ez a belső hasonlatosság tükröződjön az életünkben.

Imáinkban mondjuk el az Úr Jézusnak, hogy minden egyes nap jobban szeretnénk hasonlítani Őhozzá. Kérjük, hogy segítsen engedelmeskedni annak a munkának, amelyet Isten el akar végezni az életünkben. Mondhatják-e mások, ha figyelik az életünket, az arcunkon tükröződő indulatokat:

30

„Látom benned Krisztust”? „Szeretteim… tudjuk, … hogy hasonlóvá leszünk hozzá… Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan Ő is tiszta” (1Jn 3,2-3).

Semmi sem hasonlítható Urunk irgalmas, szerető szívének a szépségéhez. Vele csodálatos változás és öröm vár ránk! Áldjuk Őt ezért az élő reménységért!

D. H. Roper nyomán

Tanuljátok meg! „…tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Máté 11,29) A szelídség ellentéte mindannak, ami durva, keserű vagy sértő. Olyan gondolkodásmódra utal, amelyet a ránk bízott feladatokon keresztül kell gyakorolnunk. A Szentírás az alázat mellett említi meg, mert a szelídség a bensőnkből, lelkünk indulataiból származik.

Az Úr Jézust ékesítő tulajdonságok közül éppen a szelídség az, amelyet legritkábban fedezhetünk fel a követőiben. Jézusnak sok szolgája láthatóan buzog az Isten akarata iránti elkötelezettségtől, de a szelídség nem mutatkozik meg bennük a családban, a munkahelyen, az emberekkel folytatott beszélgetéseik során. Talán nincs is olyan erény, amelyért keresztyének annyit imádkoztak volna, mint az, hogy megmaradjon bennük Krisztus szelídsége és kedvessége, és ne veszítsék el az önuralmukat.

Isten szemében a kedvesség végtelenül értékes.

Már az Ószövetségben sok ígéret szól a szelídeknek (l. Zsolt 25,9; 76,9; Péld 3,34; Jer 2,3), amelyeket Jézus egyetlen ígéretben foglal össze: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5,5).

Annak, aki szelíd akar lenni, meg kell tanulnia időt szánni arra, hogy szemlélje Jézus szelídségét! „Te szelíd és szent az enyém vagy, és segítesz nekem olyanná lenni, mint Te vagy. A szívemet ajánlom fel neked, gyere, és lakozz benne!”

Részletek Andrew Murray: Jézus Krisztus képére c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó)

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból C. H. Spurgeon Krisztus az Ószövetségben A/5 216 oldal

Spurgeon előszeretettel kutatta az Ószövetség olyan személyeit, mint Ábrahám, Dávid és Salamon, a különböző áldozati előírásokat és próféciákat, melyeket aztán az Újszövetség fényében magyarázott, és Jézus Krisztusra utaló jelképekként értelmezett.

Ebben a kötetben azokat a prédikációit gyűjtöttük össze, ame­ lyek a leghatásosabban mutatnak az Ószövetségen keresztül Krisztusra.

EK

Jeff Kinley Ahogy Noé „Noé története több ezer évvel ezelőtt történt, és mégis napjaiban történt fontos a mi korunkban is… Izgalmas olvasmány, amely A/5 segít megérteni, honnan jövünk, hol tartunk most, és 184 oldal merrefelé haladunk…” Jézus próféciája szerint a Föld utol­ só napjaiban ugyanaz fog történni, mint Noé napjaiban. Mit értett vajon ezen?

Harald Fölsch Hogyan ismerhető fel a Messiás?

124x183 mm 80 oldal

Ebben az írásban olyan párhuzamos részeket mutatunk be a Bibliából, amelyek a Tanakh (Ószövetség) és az Újszövetség teljes harmóniáját ábrázolják. Ezt alátámasztják a különböző rabbinikus forrásokból hozzáfűzött idézetek is.

Sammy és barátai emberrablókat üldöznek, és ez elvezeti őket Grönland végtelen hómezőire, ahol a sarki éjszaka az úr. Itt található Eismitte, az egykori kutatóállomás, ahol egy fiatal tudós izgalmas dolgokat fedez fel, és a történet valamennyi szereplője nagy veszélybe kerül...

Patricia St. John Virginia otthonra talál

215x215mm 22 oldal színes, illusztrált

Bettina Kettschau Emberrablók nyomában Grönlandon 124x183mm 120 oldal

Amikor a kisleány becsöppen a bányászok táborába, senki sem tudja igazán, mi a teendő. A gyermek ugyanis elveszítette az édesanyját. Ki fog így gondos­ kodni róla? Még csak egy kisbaba, akinek szüksége van valakire, aki megeteti és felöltözteti.

Egy durva, öreg bányász vállalkozik a feladatra.

K érésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

2019. évi 1. szám

31

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860 E-mail: rendeles@vetesesaratas.hu Bankszámla: OTP Bank, Budapest 11706016-20800204

IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Kérjük, gondoljon a nehezebb helyzetben lévő, mint például a Kárpátalján élő olvasókra is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra küldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Szerkesztőség, Eger v3218@t-online.hu www.vetesesaratas.hu Képviseleteink: HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: toth.attila@email.t-com.hr

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6.

RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-771-617966

E-mail: babos.marton@gmail.com

SZERBIA Nagy Tibor

Petőfi Brigád tér 2.

SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

E-mail: tibor.ngy@gmail.com

SZLOVÁKIA Magvető p.t. - Izsmán Jónás

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”!): Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1 Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22 Szlovákiai olvasóink adományukat a OZ Rozsievač – Magvető Polgári Társulás részére a következő számlára küldhetik: IBAN: SK53 0900 0000 0050 7981 0673, BIC: GIBASKBX Más országokban élő olvasóink adományaikat a Vetés és Aratás magyarországi számlaszámára utalhatják át, vagy lehetőség van támogatás befizetésére a PayPal rendszeren keresztül is. Ezt honlapunkon a Támogatás menüpont alatt tehetik meg.

Csekk beváltására Magyarországon nincs lehetőségünk. További információkért kérjük, látogassák meg a www.vetesesaratas.hu weboldalunkat!

Zs. Móricza 2168/4 SK 936 01 Šahy Tel.: 00-421-904 941-236 E-mail: magveto.sk@gmail.com www.magveto.sk

UKRAJNA Bakos Imre és Renáta Petőfi út 28.

UA-90212 Батьово (Bátyú) Tel.: 00-380-6612-89005 imrebakos7@gmail.com

USA Mr. Alexander Veres

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

E-mail: alexveres60@gmail.com