ELOSZÓ

A sport felkészít az életre. A mindennapi életet kitöltő értékek, áldozatok, bukások és revansok összeérnek, átfedésbe kerülnek a sport gyakorlatával, sokszor szét sem tudjuk őket választani. Ezért is létezhet végtelen számú párhuzam és hasonlatosság az élet és a sport között. Számomra viszont mindig is ez volt a legkedvesebb: az életben, ahogy a futballban is csupán reménykedhetsz abban, hogy a dolgok megtörténnek, vagy megtehetsz mindent azért, hogy megtörténjenek. Mindig azt gondoltam, hogy a remélni egy veszélyes ige, ami nem tartozhat olyan ember szótárába, aki főszerepet akar játszani és egy cél vagy teljesítmény elérését nem a sorsra bízza, hanem mindent kész megtenni a megvalósításáért.

Ez a könyv kifejezetten azoknak szól, akik nem passzívan várják saját sport-végzetük beteljesülését, inkább irányítani akarnak; azoknak szól, akik nem más hibájára várnak az előny megszerzéséért, inkább kiharcolják a hibát. Részletesen foglalkozik azzal, hogy – amennyiben nem elégséges – nem elégedhetünk meg azzal, amit az ellenfél enged a pályán; hogyan tud egy játékos vagy a csapat befolyásolni és irányítani egy egyént vagy több ellenfelet a figyelemfelkeltés eszközével, elhitetve vele, hogy a fő történés a labda zónájában zajlik, mialatt valójában egy számára nem látható területet készítünk elő. Mintha az egész egy trükk, varázslat lenne. Végtére is a futball kifejezetten a megtévesztés játéka, melynek legmagasabb rendű megnyilvánulása az a tehetséges játékos, aki futás közben cselezve hiteti el az ellenféllel, hogy az egyik irányba fog menni, miközben az ellenkező irányba halad tovább.

Íme, ezért tartom a „Mester” (ahogyan egyszerűen mindig is hívtam Juant annak ellenére, hogy most már barátomnak nevezhetem) eme írását egyfajta gyógymódnak, különböző megoldások kincsestárának azok számára, akiknek az ellenfél nem tesz szívességeket, és akik nem hagyatkoznak csak arra a született tehetségre, aki végül hozza majd a meccset. A futball bizonyos módon mindig is a játékosoké volt és lesz, de nekünk edzőknek le kell egyszerűsítenünk a csapat dolgát, és ezzel egy időben a sokszorosára növelnünk az egyén fegyvertárát: csak így lehetünk érdemekkel bíró mellékszereplők játékosaink fejlődési folyamatában.

Lorenzo Costi a Bologna FC U12-es csapatának edzője

/ Juan Solivellas Vidal