Új Symposion, 13. szám (1966)

M ielőtt munkához látnék, mindenesetre m eg kell v ilá g í­ tanom azokat az elveket, m e­ lyek az elbírálás módszerét fo g ­ ják igazolni, és azt, hogy m iért oly kurta és elmarasztaló a v é ­ lem ényem Herceg János elbe­ széléseiről.

Eredménynek sohasem: an­ nak az elégedettségnek kell minden alkalom m al a mű m é­ rőfokává lennie, am ely az al-

e x

libris

M inden bizonnyal örülni és lelkesedni kellene, m ert Ács K á ro ly költem ényei m egjelen ­ tek szerbhorvát fordításban.1 Hiszen Ácsot annak ellenére, hogy verssel csak ritkán jelen t­ kezik, mégis legjelesebb költő­ ink között tudjuk. (De különö­ sebb érdem -e ez?). H ogy m ég­ sem örülünk a fordításnak, an­ nak az a legegyszerűbb m agya­ rázata, hogy Iván V. Lalié

Első pillantásra úgy tűnik, hogy részletproblém a a negatív hős helyének kijelölése a mű felépítésében, továbbá a nega­ tív hős paradox hatása az o l­ vasóra, azonban, k övetve M ilo ­ sevic fejtegetéseit, általánosabb következtetésekre is juthatunk a m űvészi alkotásnak néhány lényeges pontját fű zve össze.

Term észetesen a negatív hős problém ája összetettebb a leg-

e x

ex

libris

libris

új symposion

gerolri lászló

brasn^ó István

bányai jános

HERCEG JÁNOS ELBESZÉLÉSEI

AZ ELEMZÉS IRÁNYÍTÁSA

kotóban az utolsó pont után árad széjjel, az alkotói produk­ tumnak teljes minősítését, m integy osztályzatát szolgál­ tatva; annak az elégedettség­ nek a m egnyilvánulási form ája és pátosza érdekli elsősorban a kritikust, m elynek ösztönzésé­ re a művész kiadja kezéből a kész remeket.

A z értékre csaik felh ívh atju k a figyelm et, meg nem terem thet­ jük. A z érték közkincs. A köz­ kincs biztosítéka a feltétel nél­ küli hódolat mindenki részéről.

E két m egállapítást k ell v a ­ lam elyest összhangba hoznunk, egy harmadik céljából: a művész viszonylagosan (re­ latíve) rem ekbe szabott munká­ ja, m ielőtt közkézre adná, ré­ széről alapos vizsgálatnak v e t­ tetik alá: m egfelel-e a mű m a j­ dani rendeltetésének, tudniillik, hogy értékké legyen? Ha a mű­ vész m eg van elégedve a mun­ kával, bárminemű is legyen az, akkor áruba bocsátja pl. a k é­ pet, kiadja regényét stb.. már az ágazattól függően. Tehát mindenképpen ízlésének m eg­ felelő rem eket lát benne abban a pillanatban.

A kezdő v a gy alig tapasztalt művészek ízlése változó. A z idősebb m űvészek ízlése csont­ jaikkal együtt elveszti elasztikusságát — m egkövesedik, v é g ­ sőnek azt az alakot veszi fe l ál­ talában, am ely végzetesen kö­ rülhatárolja, meghatározza; ha­ sonlóan a cementhez.

Ez lenne hát a harmadik.

Most pedig térjünk át a konkrétum által adott lehető­ ségek kihasználására (m egles­ het, hogy többen elítélik m ajd naivságomat, m ivel olyasm it té­ telezek fel, hogy H erceg János, amikor könyvet ad ki, csak azokat az írásokat gyű jti egybe, m elyek legbensőbb m eggyőző-

újabb irodalomban, különösen a népszerű am erikai regényben, m int ahogyan azt M ilosevic klasszikus példákon kimutatta.

De könyvének értékei ezzel nem vesztenek sokat, hiszen k i­ indulópontnak is tekinthetők.

Abban a pillanatban, am ikor a negatív hős lényegét egészében az életstílus egy m egnyilvánu ­ lásának tekintjük, ahogyan a népszerű am erikai regény va ló ­ ban feltételezi, m ár más terü­ letre lépünk; M ilosevic analízi­ se azonban arra kényszerít ben­ nünket, hogy m aradjunk gon­ dolataink világában.

M ilosevic m ódszere a nem introvertált analízis. N em a mű felé fordul, nem a mű belső je ­ lentését tanulmányozza, hanem a mű felépítésének képletéből indít a hatás, az olvasóra való hatás és a műben való élvezés felé. Szem bekerül a mű herm etizmusát tudatosan önmagára öltő analízissel, a kritikának is azzal a változatával, m ely lé ­ nyegesebbnek tartja a mű belső mozgását, a jelentések m egfo­ galmazását, aláfuttatásainak ér­ telmezését a mű em otív hatá­ sánál. Járhatóbb ugyan az az út, m elyet M ilosevic válasz­ tott a magáénak, járhatóbb, m ert a kritérium, m elyre épít közvetlenebb, általánosabb, annyira általános, hogy sokszor értelm etlen is: élvezetet m in­ denkor nyújt a mű, hatása m in­ denkor em otív is. D e lényege nem ebben van. A mű belső sajátosságai felé tartó analízis ingoványos talajon já r; az e l­ tévelyedés m indig küszöbön áll.

A z em otív hatás ellenben szin­ te mechanikusan is mérhető.

A n egatív hős éppen ebben az em otív viszonyban alakul ki.

Előítéleteink szerint a gyilkos kötelezően negatív hős; az áldo­ zat m indig közelebb áll a m eg-

munkáiban nem a m agyar Á cs­ verseket látju k viszont.

De ugyanakkor arra mégis jó l szol­ gálnak ezek a fordítások, hogy íg y sajátságaitól m egfosztva, kilúgozva, jobban, pontosabban lássuk egy költészet arcát.

M i történt valójában ezzel a költészettel a fordítás során, és m ilyen is ez a költészet? Ü gy gondolom, helyesebb, ha előbb erre a második kérdésre keressük m eg a választ.

M ilyen ez a költészet? A z e l­ ső köteteik m egjelenésekor2 a k r i­ tika urbánus költőt üdvözöl Ácsban, hangsúlyozva, szem előtt tartva és kiem elve, in­ kább Ács és költőtársai, főleg Fehér, közötti különbségeket, a költői tém akörök különbözősé­ gét, mint ü gyelve Á cs költészet lényegére. E költészet központi kérdését a költő több helyen m egfogalm azza, ím e az egyik:

(Folyt, a 4. old.)

(Folyt. ia 2. old.)

(Folyt, a 2. old.)

■Ö »í S Z iT 'K im iK M

13

CSÖND HELYETT KRITIKA

„ A z em ber néha elfe le jti a szót, pedig m eg kell felelni, m ert egyre kérdeznek a /dolgok s kérdéseik magadon hordod.” Ács úgy érzi, hogy a költő nem „m agán” , hanem önmagában hordja és tárolja a szavakat.

Innen kerülnek át a verseibe.

Látszólag szerepcsere történik a költő tudata nélkül: a k iv e ­ tített, betűkké, hangokká fo r ­ m ált „fan yar szavak” , a „tiszta hangok” m indegyikébe maga a költő akar „b eleférn i” ; élni v e ­ lük tovább, beléjük kerülve követni sorsukat, életüket, f i ­ gyeln i lankadásukat v a g y izm o­ sodásukat. Egyszersm ind okok és érvek nála a szavak, am e­ lyek akár erősek, akár erőtle­ nek, arra hivatottak, hogy m egvéd jék őt, a költőt, aki k é t­ ségbeesetten kiált értük:

2

e

x

l i b

r

i s

AZ ELEMZÉS IRÁNYÍTÁSA szokottságot m egerősítő m orális normákhoz.

A humanizmus szempontjából is legtöbbször ilyen helyzet áll elő. A negatív hős tehát pusztán pozitív elő­ ítéleteink szerint nyeri el sajátos körvonalait. A műben — m ert a perspektíva váltakozik, ille t­ ve a problém a keresésének és megoldásának szempontja lé ­ nyegesen elüt a pozitív előíté­ letekből fakadó m orális igazság­ szolgáltatástól —• a negatív hős az, aki leginkább k ivá ltja rokonszenvünket; a negatív hős nagyobb és m élyebb em otív ha­ tást tesz az olvasóra, m int az áldozata, vagy éppen egy fe lté ­

gerold Básaelő

CSÖND HELYETT KRITIKA „Én négy fekete fa l között úgy botorkálok, m int a vak, Szavak, szavak, vesztett /szavak.” Érzi, tudja, hogy a szavak élete csak addig tart, am íg k i­ m ondjuk őket, hogy bizonyta­ lan a sorsuk, mint a lepkéé a gyerm ek kezében. Ez m egnehe­ zíti a költő feladatát, korlátokat szab, ezért fé l attól, hogy „szer­ telen” v o lt a szavakkal, bizony­ talankodik: m i súlyosabb, a szavak-e vagy a csend. Észre sem veszi közben, hogy tartal­ mi szempontból, a m ondaniva­ lót illetően periferikus, kevés­ bé jelentős, holt vizek re e v e ­ zett. Egy olyan problém át k í­ ván ez az araszolgató költészet központivá tenni és megoldani, ami csak futólag érdem el f i ­ gyelm et, hiszen rá nem épülhet egy egész világ, egy egész élet­ mű. M ajd maguk a versek v á ­ laszolnak észrevétlenül arra, hogy mi a szavak súlya, hiszen ezt csak maga a mű igazolhat­ ja, nem pedig a problém a állan­ dó, szüntelen „napirenden tar­ tása” . M ég akkor sem, ha mes­ terségbeli szempontból törté­ netesen csupa jó, sikerült vers kerülne ki költőnk tolla alól.

A zt elhihetjük a költőnek, hogy a szó legnagyszerűbb és legkiism erhetetlenebb valami,

telezhető pozitív hős. Ennek a lényegében mégiscsak érzelm i szintű problém ának m egoldá­ sát, a forrásvidék m élypontjait keresi M ilošević új könyvében.

A paradoxonra épít; a negatív hős, feltételezzük, gyilkos, tet­ tével, az áldozattal szembeni v i ­ szonyával eleve m egbotránkoz­ tat, ahogy a bűnügyi krónikák is, ellenben a m űvészi alkotás­ ban, ugyanez a gyilkos az o l­ vasó rokonszenvére talál, az o l­ vasó rendszerint v e le azonosít­ ja magát, nem az áldozattal. A z erkölcsi normák, m elyekhez hozzászoktunk, m elyeknek letiprása leginkább ellenszenvet szül, egy bizonyos fokon, a mű­ vészi alkotásban éppen a fo rd í­ tott viszonyt vá ltja ki: rokonszenvet a nem -m orális hőssel.

Természetesen, több irányból is m eg lehet közelíteni ezt a para­ doxont; a m egoldások azonban, ahogyan azt M ilošević is kim u­ tatta, leginkább csak részlet­ igazságok lesznek, nem adnak választ a döntőbb, általánosabb kérdésekre.

L étezik -e a m űvészi alkotás­ nak olyan negatív hőse, aki ép­ pen azzal vá ltja ki rokonszenvünket, hogy a negatív előjelet viseli magán?

Ezt a kérdést csak közvetve teszi fe l M ilose­ vic, és vélem ényünk szerint ép­ pen ezzel a kérdéssel lehetne leginkább m egközelíteni a prob­ lémát. De ez, természetesen, egy egészen más irányú analízist kö veteln e meg, mint M iloseviéé.

N em a partikulárist, hanem az introvertáltat.

Kétségtelen,

hogv az a feszültség, m ely a negatív hős sorsának lényege és a lehetséges m orális pozitívum között állandósult, nemcsak, s talán nem is elsősorban a ne­ ga tív hőst af firm á i ja, ugyanak­ kor legkevésbé sem a lehetsé­ ges p o zitív m orális kategóriáikat, hanem m indenekelőtt m agát a művészi alkotást, megszabva ennek szerepét és hatását is.

Tehát, ugyanakkor, ha a nega­ tív hőssel rokonszenvezünk, egy magasabb szinten inkább a m űvel való rokonszenvet k elle­ ne em legetni, azt a hatást tu­ lajdonképpen, am elyet a mű vá lt k i bennünk, és csak ehhez m érten a mű hőse, az esetleges negatív hős. Erre nem fig y e l­ m eztet M ilosevié, és ezért tart­ juk elemzését partikulárisnak.

Irodalm i példatára is ezt b i­ zon yítja: Shakespeare, Doszto­ jevszkij, Sartre és Faulkner m ű­ ve éppen közvetlen, könyörte­ len általános művészi hatásával eredm ényezi a részleges hatást, azt, amit az esetleges negatív hős tud kiváltani bennünk.

H ogy egyáltalán felm erülhet a negatív hőssel való rokonszenv, ‘a paradoxon kérdése, azt M ilosevic a negatív hős h elyé­ nek, a mű felépítésében elfo g ­ lalt helyének tulajdonítja. A regény v a gy a dráma, az epikus forma, összetett felépítési prob­ lem atikáján belül az író tuda­ tosan je lö li ki a negatív hős he­ lyét, olyképpen, hogy a körül­ m ények belejátszása, az esemé­ nyek lehetséges logikája, a részletek felduzzasztása és en­

hogy ereje, varázsa óriási, ha­ tása kiszámíthatatlan.

H ogy ezek a nagyszerű szavak néha nagyapákként „csoszognak” , olykor minden erőlködés elle­ nére nem egyebek holm i „d o ­ rom bolásnál” . H ogy főleg, ha a költő rossz halászként a „zsák­ mányban is ráütőt keres” , ak­ kor kierőszakoltak, hazugok, nem m éltók a versbe, náluk „többet mond a felhúzott szem­ öldök” . K iv á lt akkor gyengék és erőtlenek ezek a csodaboga­ rak, am ikor „m eg k ell felelni, /ment egyre kérdeznek a dol­ gok” és az érzelm ek. Ilyen kor nem marad más hátra, mint k i­ ábrándulni a szavakból:

tőlük „se szebb, se rútabb” , se jobb, se rosszabb.

Ha a költő íg y énekel: „Szakadjatok fö l sorról sorra szavak, véres tagok belétek törve, rátok fo rrva én vagyok s szakadok.”

— akkor világos, hogy m agáért a költőért, annak létezéséért van szükség szavakra, világos az is, hogy nem könnyű költő­ nek lenni, hiszen nem elég „csak m esélni” és „m eren g­ n i” , hanem tudni kell minden szóba beleférni, ismerni a sza­ vak vonzó és taszító erejét, is­ m erni term észetrajzukat, hő­ fokukat, izzásukat és alvadásukat. M indezt azonban csak ak­ „V erset kérsz tőlem, .szépet kor ismerjük, tuhatjuk meg, ha /Tán használjuk, próbálgatjuk őket, szeb b et. . mint maga a nem pedig szobatudóshoz ha­ /szerelem.” sonlóan öncélúan nézegetjük, m éregetjü k a szavakat. Csak És Á cs csodálatosképpen versben, m ondanivaló ikif ej ázá­ mégis inkább a szavakról v e r ­ sékor látju k igazi értéküket, sú­ sel és nem a szerelem ről, nem lyukat. Ács költészetének azonban önmagáról, környezetéről. Ö szívesebben viaskodik a sza­ hermetikusan egyetlen problé­ vakkal, a szavakért, holott ez a m ája a szavak megértése, s harc csak Don Q u ijote-i célta­ nem csoda, ha legtöbb esetben könnyűnek találtatnak, hiszen lansággal kecsegtet. M egk ísér­ li „tízszirm ú szűzedényben” ó v ­ tartalom, érzelem nélkül súlyuk ni a szavakat, úgy tesz, m int­ jelentősen csökken. Most m ár ha csodálatos dolgokat, érzése­ kim ondhatjuk: Ács nem urbá­ k et kívánna velü k kifejezni, h ol­ nus költő, költészetében nem a ott neki csak azért kellen ek a város betonjának, kőtöm bjei­ szavak, m ert ő költő és illik, nek a leveg ő je költözött be, hogy a költőnek szép, súlyos, csupán a m unkájáért félő, ér­ alkotó keresése és érdekes, százszirmú, csillogó, zékeny dallamos — költőies szavai le ­ szkepszise került a szigorú fo r­ gyenek. A m ik o r pedig Á cs v e r­ m ájú versek rácsozata mögé. set ír, akkor ezek a szavak csak Ács két irányban kísérli m eg a hallgatni jók, erősebb náluk a kitörést. V a g y alkalm i verset csend. Lám, igaz, hogy „az élet ír, v a gy groteszk hangot ele­ a szavaktól nem lesz se szebb, g yít költm ényeibe. A z első eset­ se rútabb” , de a vers se lesz ben (Em bert éneklek, Ü jévre,

nek révén más részletek elsor­ vasztása, tehát az író tudatos, játékos kedve, olyan irányba tereli figyelm ünket, m elyben a hős, következésképpen előtérbe kerül, negatív je lző je nem a lo ­ gikus ellenállást, hanem az em otív rokonszenvet vá ltja ki.

Ilyen lényeges szerepet ad a problém a megoldásában M ilo ­ sevic éppen a mű struktúrájá­ nak. S am ikor valóban é rv é ­ nyes argum entum okkal b izo­ n yítja vélem ényének szilárdsá­ gát, akkor m ár elhagyhatná a partikuláris analízist, azzal, hogy a mű szerepére támasz­ kodna, de másként tesz, újra csak a negatív hős helyének fó ­ kuszpontjából vizsgálja a mű felépítését, tehát ismét a partikurális szintjén mozog. A prob­ léma felvetésének m ódjából ered ez.

M ilosevié nyílt, ragyogó gon­ dolatm enete az analitikus kedv legszebb példájaként csak egy irányba halad: a strukturális elem felism erése felé, a tapasz­ talatnak egy olyan m egfogal­ mazása felé, m ely változatlanul, klasszikus példákon okulva, m eghaladja a puszta tényközlést, az izgalomnak, a lelkese­ désnek egy olyan változatát idézve fel, m ely elválaszthatat­ lan az esszetetikuis taniuillmáiny jelentésközlésétől.

Kétségtelen, hogy fontos elm életi m unkával kerültünk szembe.

(N ikola M ilosevié: Negatívan junak, (Vük Karadžić kiadása, Beograd, 1965)

M ájusi szólam, Katonarapszó­ dia, N eked mondom, Szabadka) m eglepően együgyű versék ke­ rekednek ki tolla alól, m íg az utóbbi esetben (Barátaim ) a groteszk hang több erőt, hitelt kölcsönöz Á cs verseinek.

N é­ hány form ai tökélyre valló köl­ tem ény m ellett ezek a groteszkül fanyarak a legsikerültebb darabjai ennek a költészetnek, am ely szóképeit és szókincsét a m agyar polgári költészet k ellék ­ tárából szerezte be. A rra a p o l­ gári _veretű költészetre gondo­ lok, am elynek K osztolányi v e r­ sei jelen tik a csúcsait, a maguk szép, m agyaros (kifejezéseikkel, ügyes szerkezetükkel sajátos dallam aikkal. (Tanulságos len­ ne ezt a kölcsönhatást részle­ tesen kimutatni, kielemezni.)

Ezzel pedig elérkeztünk ah­ hoz, amit a fordítás, talán k el­ lő hagyom ányok nélkül, talán a fordító n y elvi korlátai m iatt m ár képtelen v o lt átmenteni az eredetiből. A polgári költészet e sajátos jegyein ek a hiánya in­ dította el kutatásainkat, am ely­ nek eredm ényeként született m eg Ács költészetének fen ti jellem zése.

B efejezésként valam it a fo rd í­ tásról.

Legnagyobb érdeme, hogy az eredetivel történő öszszevetés útján hozzásegített bennünket Ács költészetének m egismeréséhez, leleplezéséhez, felfed te előttünk az ismeretlen, a sejtett valót. A szerb olvasó egészen más Á cs-verseket is­ m er meg, m int a m agyar. A zt m ár em lítettük, hogy Ács v e r­ sei a szó értékének, súlyának keresése, egy önm agával m edi­ táló, zárt lélek viaskodása a szavakkal csak a szavakért. A fordításban eltorzul a m editatív

3 jellegű belső én lágysága. Ács K á roly verseinek zománcát öszszetörte a fordítás. Mássá: dur­ vává, kérgessé, rekedtessé, ripacsossá tette a szelíd, lágy le j­ tésű sorokat. Kissé L a lié -v e rsekké váltak az Á cs-költem é­ nyek. A sorok, a gondolat elmunkálása, a ritmus lejtése változott, módosult — távolo­ dott az ácsostól a laliéi felé.

Nem állítanám, hogy költőiségüktől fosztották m eg a verse­ ket, csupán a külső vértet v á l­ toztatta meg a fordítás, és így, a szabad vers elem eivel bővülve, kissé korszerűbbek, maiabbak lettek, m int a polgári lírára emlékeztető Ács-versek. A szó környezete, a dallam lejtése, a lélek kivetítő ereje, a kéz vájó, form áló munkája módosult, változott — ez pedig azt jelenti, hogy a szó, Ács K á ro ly költé­ szetének központi problém ája és kategóriája kapott új, mai dimenziókat, kontúrokat, állt új verssorba, versbe, költészetbe.

Ilyen értelemben, talán nem is beszélhetünk a fordításról mint Ács K á ro ly verseiről, ha­

brasnyó István

BENCZ MIHÁLY ÚJ KÖNYVÉRŐL Vélem ényt form álni egy olyan regényről, am ely minden bizonnyal a jugoszláv irodalom p erifériáján (keletkezett, történe­ tesen m agyar nyelven, egy olyan irodalomban, am elyet magában is m indeddig a peri­ férikus elnevezés illetett és il­ let m eg legjobban — nem ne­ héz.

A z a tény, hogy a könyv még ilyen környezetben sem jelent semminemű „esem ényt” (nem jelent semmit), egyáltalán nem utal az esetleges félreértésekre va gy m eg nem értésre, hanem csupán a könyv kvalitásait szimbolizálja.

N em hiszem, hogy akadna egyetlen egy olvasó­ ja is, aki kábán és lenyűgözve állna e m űvészet előtt, különö­ sen, ha kissé jártasabb olvasó­ ról van szó, és ne tudná azt, a könyv által benne kiváltott in ­ tenzív emóciók miatt, hová so­ rolni.

A regény tárgya — potenciá­ lisan is — m ár eleve nagyon szegényes: a környezetével és az adottságokkal simulékonyan egyező individuum lényegében eseménytelen napjai, némi enthuziazmussal előadva. H ián y­ zik belőle minden kaland, gon­ dolunk itt a szellem i kalandra, hisz a kön yv egv új B litva f e l­ fokozott élm ényének term észet­ rajzát fceilileine, hogy adja, ami magától értetődik, m ivel a cse­ lekm ény honi tájakon lappang.

De a „magasok vándora” v é g ­ képp a „laposok” vándorává

nem csak mint az Á cs-versek ihlette szerbhorvát átköltésekről, am elyek ugyanarról „szól­ nak” , mint a m agyar nyelven írt költemények, de az öltözé­ kük és a modoruk más.

Ezek után valószínűleg egye­ sek sietnek m ajd felróni, hogy egyetlen paralel idézet nélkül állítom mindezt. A z effé le o l­ dalszúrásokat előre is azzal há­ rítom el, hogy részleteket idéz­ ni felesleges, tessék talán elol­ vasni Ács K á ro ly kötetekbe fo g la lt venseiit, és olykor párhu­ zamosan megnézni a fordításo­ kat is. Teljes képet csak az egész ádihat.

FEHÉR K Á L M Á N (Fő- és fe le lő s szerkesztő)

A 1 A6 K arolj: Pesma umesto tišine, Prosveta, Beograd, 1965, a fordítás Ács Károly nyersfor­ dításai alapján: Iván B. Lalié.

2 Ács Károly: Kéz a kilin­ csen (versek, 1946— 52), Testvé­ riség-Egység, Újvidék, 1953. Ács Károly: Csönd helyett vers (versek, 1952— 59), Fórum, Növi Sad, 1959.

lesz, amik messziről a szépség panorám áját ígérik, ám ott, a híg latyakban csillogó hasú bé­ kák fuldokolnak.

E regényről és a beleképzelt m űvészetről határozottan csak azt mondhatjuk, hogy pusztán formális alkotásról van szó, am ely oly közömbös, m int egy középiskolai tankönyv: két nap m úlva lehetetlen akár a tartal­ mára is visszaemlékezni. Ha pe­ dig m ég önéletrajzi regény is egyben, akkor bizton állíthat­ juk, hogy csak n aiv ábrándok sortüze, vaktölténnyel.

A néha végeredm ényben ügyesnek is nevezhető n yelvi fordulatok és az itt-o tt fe lle lh e ­ tő precízebb stíiliusibeüi akciók sem téveszthetnek m eg ben­ nünket — olyan játék ez, mint a délibáb: a gyerm ekkorra visszavezethető óriásálm ok e g y ­ szerű m esévé öntése, m elyben a hősnek egész éltén keresztül semmihez sincs meghatározott, konstáns viszonyulása, k iv é v e a pénzt és a csalárd nőket.

Sajátos bölcseleti vonallal, amit követni lehetne, v a g y csak közönséges, az intuíció által diktált életfilozófiá va l —• bár úgy érzem, hogy ezekkel a kö­ vetelm ényekkel m agam at á llí­ tom hátrányos helyzetbe, sőt: teszem nevetségessé — sajnos, nem találkozhatunk egy p illa ­ natra sem; m inek is? Hisz fe ­ jünk fe le tt ott vegetál az a nagy magasság: képzelegjünk!

(Bencz M ih ály: Magasok v á n ­ dora, regény, Fórum K ö n y v k i­ adó, N ö v i Sad, 1965. 232 lap)

SZÁMOT

SZERKESZTETTÉK:

Bnasnyó István: H erceg János elbeszélései — — — — — Bányiai János: A z elamziés irányítása G erold László: Csönd h elyett kritik a Brasnyó István: Bencz M ihály új k ön yvéről — — — •— — V égei László: Bátortalan kirándulás Gioin Nándor: Részleges hozzájárulás B ányai János: A z alakítás vonzásában — — — — — Utasl Csaba: H it — — — — — V égei László: Kishitűék, árulók és csavargóik — — — — — B ori Im re: Kassák Lajos eposzai — R a ffa i Ferenc: Barátlh Ferenc —■ — [Bányai János: 2 iv o jin Turinsiki — Domonkos István: Látszat -— — Gion N ándor: AJhaisvtérius XII. IV . — Cseszkó Lulkács: D élutáni teíaszjelenet a kastélyban — — — — V égei László: E gy makró em lékiratai 6.

— — —• — — M iroslav K rleža: Legenda — —- 2 KÉPZŐM ŰVÉSZETI 2'ivojin Turinsiki Blanláth Ferenc K oncz Csaba Illés Á rp á d — Šim e Vudaš —

1 1 1 3 4 5 6 9 10 12 14 15 16 17 18 22 6

M E L L É K L E T E IN K : —■ — — — — — — — — —

— — — — —

5,

7, 8, 15 14, 21 9, 11 13 5, 16

új symposion

MŰ V É S Z E TI - K R ITI K A I

FOLYÓIRAT

Technikai szerkesztő: Baráth Ferenc Titkár: M olnár F. Rózsa Lektor: G erold László Korrektor: Gion Ida Tördelte: C ervenjak Josijp M egje le n ik m inden hónap 15-én, 1966, 13. szám /Kiadja a Fóru m L ap - és K ö n yv k ia d ó V á l­ lalat./ Szerkesztőség és kiad óh ivatal: N ö v i Sad, K ato ličk a porta 5., te le fo n : 48-16. /Szerkesztősé­ g i fogad óórák m indennap 9-12 óráig./ A k ézira ­ tok végső leadási h atárid eje: m inden hónap 25-én a k övetk ező számra. /Egyes szám ára 50 ré g i dinár. F é lé v i előfizetés 300, e g y é v i 600 régi dinár, kü lföld ön kétszerese./ E lőfizeth ető a F ó­ rum folyószám lájára. 675-1-255.

5

gion nándor

RÉSZLEGES HOZZÁJÁRULÁS (E lvek és utak, tanulmánygyű j temény M agvető, Budapest, 1965) Tizenkilenc tanulmányból ál­ ló gyűjtem ény, m elynek célja, a kötet szerkesztője szerint, „az irodalom különböző oldalainak elvi— elm életi érdekű vizsgála­ ta” , valam int hozzájárulás a m arxista irodalom szem lélet kérdéseinek tisztázásához.

A választott témák — mint például a modernizmus, az eg­ zisztencialista irodalom, a d e­ kadencia, a nem zeti je lle g kér­ dése — valóban erre utalnak, sőt maga a fejtegetési mód is, am ely a témák „általánosabb igényű, elm életi elemzésére tö ­ rekszik.” M indez pedig az aktualizáltság, a polém ia va rá ­ zsával, am ely az irodalom törté­ neti, esztétikai, kritikai és pub­ licisztikai jellegű írásokat és részeket egyaránt összefűzi, és dinamikus változatosságot k öl­ csönöz a kötetnék.

Ennek persze szükségszerű hátrányai is jelentkeznek: a gyors reagálás, a tárgyhoz v i­ szonyítva túlságosan is szűk terjedelem korlátot szab, sőt e l­ lentétbe kerül az általános igé­ nyű etknjéleiti-eleimizési móddal, vázdafosságira és csupá/n szór­ ványos kiegészítésre kénysze­ rít, ami filo zó fia i és irodalm i irányzatokról, esztétikai kate­ góriákról lévén szó, a leegysze­ rűsítés és a zavarosság v e ­ szélyével is jár. A részletkér­ dések ilyen értelmű fogyatékos­ ságaira a korlátozott lehetősé­ gek még mentségül is szolgál­ hatnak, de ha a durva leegy­ szerűsítés az egész kötetre v o ­ natkoztatható, akkor m ár lehe­ tetlen és fölösleges is mentsé­ geket keresni. Sajnos ilyen írá ­ sok is helyet kaptak a gyű jte­ ményben.

Vonatkozik ez m indenekelőtt K irá ly Istvánnak a m oderniz­ musról írt tanulmányára. V ita ­ iratnak szánta a szerző, m ár az első két mondat után ítélve, kissé kedvetlenül, de azért bosszankodó harciassággal. „A z utóbbi hónapok vitája, sőt mondhatjuk, az utóbbi évek fejlődése a modernizmus kér­ dését m egint időszerűvé tette.

A z t hittük, túl vagyunk rajta.”

E bosszankodás és leplezet­ len ellenszenv alapján term é­ szetesen még nem kételkedhet­ nénk K irá ly István tárgyi is­ m eretében és tájékozottságá­ ban. A konkrét példák — Ju­ hász Ferenc elsiratása, miután A Sántha-család vagy az Apám fén ylő realizmusának folytatása helyett A tékozló ország m eghasonlott, vívódó költője lett, vagy Babits megrovása, am iért korábbi e lveivel ellentétben az ingó M iki káosz költőjének, a f i ­ atal Weöres Sándornak az út­ já t egyengette — m ég m indig esetleg csak az ártatlanul hang­ zó irodalm i ízlés egyoldalúságát bizonyítanák, ha K irá ly idő­ közben el nem veszne a válasz­ tott téma azonosítási k ísérletei­ ben. E lju t ugyan addig, hogy a

maga elképzelte realizmust, m int abszolút tökéletest — tűz és v íz relációban — , szembeál­ lítja a modernizmussal, de m ár maga a „realizm us” is m egfog­ hatatlanul homályos, a m oder­ nizmus fogalm a pedig éppen­ séggel ködbe vész, csak néhol lehet sejteni, hogy K irá ly István az irracionális elem ek irodalm i m egnyilvánulásában illetve a szürrealizmusban v é li fe lfe d e z­ ni a modernizmus ijesztő ré ­ mét. Éppen ezért kategorikus kiállása ellenére is hatványo­ zottan zavaros tanulmányának végső konklúziója. „ A szocia­ lista költő .. nem tűzheti m a­ ga elé célul a lehetetlent, a re ­ alizmus és a modernizmus egyesítését. Ez a kísérlet csak csődhöz vezethet. A mi költé­ szetünk szürrealista oltás révén — nem: csak a valóság m ély m egértésére törő, a tömegek harcaival egybeforró szenve­ dély révén izmosodhat m eg” .

Hasonló kívánnivalót hagy maga után A lm ási M iklós D e­ kadencia és művészet című írá ­ sa is. Alm ási nem húz m erev

választóvonalakat, de a deka­ dencia, realizmus, avangardizmus fogalm áról íg y sem tud d ifferen ciált képet adni, a p él­ dák és argumentumok felsoro­ lásával pedig, a tanulmány c í­ m ével ellentétben, nagyon is f i ­ gyelm en k ívü l h agyja m agát a művészetet, és a dekadenciát fő leg mint káros világnézeti je ­ lenséget taglalja. íg y azután, többek között, T. S. E liot köl­ tészetét is a művészetellenes, dekadens m űvek sorába ik ta t­ ja, Sartre, Camus és K a fk a mű­ v e iv e l szemben pedig szigorú bírálatot és körültekintő óva­ tosságot javasol. Ezeket az e g y ­ oldalú túlkapásokat, úgy lá t­ szik, a kötet szerkesztője, Pán di P á l is észrevette, és valószí­ nűleg nem véletlenül m éltatja az előszóban E liot költői tehet­ ségét.

M indenkit, persze, az előszó sem „rehabilitálhat” , holott, ha egyáltalán erre kényszerülné­ nek, Sartre és Camus is m egér­ demelné, m ivel m űveikben az egzisztencializm usról író K öperczi Béla m ég a humanista é r­

téket is csak fenntartással is­ m eri el, Szabolcsi M iklós pedig egyenesen rosszallja, hogy egyes m agyar írók a camus-i elbe­ szélőtechnikát, v a gy a kafkai parabolát alkalmazzák, m ert ez a tartalom ban m egbúvó rette­ gést, az amgoáisset felltétefllezi.

A felsorolt szerzők írásaiban szinte m ár állandóan ismétlődő jellegzetességgé válik egy ijesz­ tően leredukált perspektíva m egkövetelése, am ikor is a mindenható, de m indvégig nem eléggé m eghatározott realiz­ mus, pontosabban szocialista realizmus bűvkörében idegen­ kedve fogadják a m agány ér­ zésének, az egyéni vívódásnak, v a gy éppen a formabontásnak legkisebb je lé t is, sőt m int kásor és mesterséges jelenséget, határozottan el is ítélik.

A z ilyen tanulm ánysorozat után felfrissítést jelen t M iklós P á l Válság vagy változás című írása. A mindennapi gyakorlati jelenségek boncolgatásával egész sor érdekes és értékesnek m eg újszerűnek tűnő ötletet vet föl. Elsősorban az irodalm i k ri­ tériumoknak a más m űvésze­ tékre való teljes átvételének le ­ hetőségét és indokoltságát v i­ tatja, és ezzel szükségszerűen a m erev realizm uskoncepciót in ­ gatja m eg: tagadja azt a sokak által vallott eütveit, hogy „am i nagy és jelentős a művészetben, az realizm us” , és a realizm us­ koncepció középpontjában álló tipikus fogalm át sem tartja végérvényesen m eghatározott­ nak és minden m űvészeti ágra egyaránt alkalmazhatónak. Kár, hogy M iklós nem szentelt na­ gyobb teret tanulmányának, nem dolgozta ki kellő alapos­ sággal m egállapításait, és íg y a vázlatosság nyújtotta támadha­ tó felü letek által lehetőséget adott Hermann Istvánnak, hogy kioktassa és fe jé re olvassa: „a nem realista alkotások nem érik el az igazi m űvészi totali­ tást m ég akkor sem, ha bizo­ nyos rem ekbe szabott részletek az alkotó legnagyobb lehetősé­ geire utalnak is” , v a gy pedig, hogy „a művész az alkotás fo ­ lyamatban egyedüli maradhat, de értékét csak a népi közös­ ségre gyakorolt hatásában le ­ het lem érni.” Bár, úgy tűnik, hogy ez a „kioktatás” M iklós Pálnak árt legkevésbé.

A válogatás a továbbiakban sajnos kizárja az ilyen közvet­ len polém iát és a dialógusok­ nak csak egyik felét olvashat­ juk, íg y az egyoldalú eszmecse­ re az egész kötet egyoldalúsá­ gát is eredményezi. Egyrészt talán ennek tulajdonítható, hogy az irodalom szem lélet elvi és e l­ m életi kérdéseivel foglalkozó gyűjtem ény legkiegyensúlyozot­ tabb és valószínűleg legértéke­ sebb írása Kardos Lászlónak a m űfordítás kérdéseiről szóló tanulmánya.

A z Elvek és utak term észe­ tesen nem akar záróképet ad­ ni, ezt egy ötszáz oldalas tanul­ m ánykötettől nem is várhat­ juk. M indenesetre azonban az eredeti célkitűzés m egvalósítá­ sa, a m arxista irodalom szem lé­ let tisztázásához való hozzájá­ rulás erőteljesebb és egysége­ sebb lehetett volna. H abár az egész kötet hasznossága, a rész­ leges „hozzájárulás” és a szór­ ványos kiegészítések értéke az egyoldalúság ellenére is v ita t­ hatatlan.

Bárm ennyi ellenvetésre is talált (többek között Róbert Weimann-niak az „Ű j K r i­ tikáról” szóló könyvében is) az elem ző kritikának az a m egbízható feltevése, hogy a költészet és a próza (regény) ha­ tásában, eredményiében, sőt sok esetben jellegéiben és forrásában is érintkezik, nemegyszer azonosul is, k i kell m onda­ nunk akt, hiogy alapjában v é v e sem a re­ gény, sem a költem ény nem veszít sajá­ tos jellegéből, ha olyan fórrásvidékre ta­ lál, am ely elüt örökségétől, akár ellenté­ tes is a megszokott prózai és költői hagyo­ mánnyal. Téves volna a feltevés m egbíz­ hatóságát csupán az „Ü j K ritik a ” maghatározásaira, elemzéseinek eredm énye­ ire építeni, mint ahogy téves ille tv e nem megbízható W eim ann bírálata sem, m ert szinte m egfeledkezve a regény újabb, g y a ­ korlati eredm ényeiről, a regényt elemző kritika álláspontjíairwal vitázva form álja m eg szkeptikus jóslatát a regényről. Ha tehát ezt az azonosulási folyam atot e lfo ­ gadhatónak nevezzük, akkor nem az e l­ mélet, hanem a gyakorlat eredm ényeit tart­ jü k szem előtt. M ár szinte közhelyszerű­ nek hangzik Law rence D urrell nagysza­ bású regény-tetralógiájának negyedik köny vével, a C leaval bizonyítani azt, hogy ép­ pen abban a prózában, amelyben szinte pontról pontra, bekezdésről bekezdésre veszítjü k e l a folyam atosság időképzetét jutunk el ahhoz a m egdöbbentő felis­ meréshez, m ely szerint a regén y m egva ­ lósulásához, ,a regény regénnyé válásához, a tér és az idő konkrét jelenvalóságának eltüntetésére, a tiszta próza („lirizá ló ” próza) elemeinek felism erésére v o lt szük­ ség. A lexan d ria költőjének versei, ezek az elioti hanghordozást mutató elioti k ö zlé­ sek, éppen a Clea prózájában helyezked­ nek úgy el, hogy jelentésükhöz, relevan ­ ciájukhoz nem féír kétség. Itt ism erjük m eg egészében .azt a különös szépségű verset (A város) is, am ellyel az első re ­ gény végződik. A vers jelentése, a végze­ tes odatartozás, az .anyagi v ilá g részévé válás éppen a Cleanak abban az utolsó fejezetében „érik b e” , amelyben a v íz a l­ atti élethalálharc folyik. S éppen itt láthatjuk m eg teljes dim enziójában D ur­ rell valloomásszerű mondatának lényegét is: Mi, művészek, a m űvészet réivén érjü k el az öröm teljes megíbéfcülést mindazzal, ami a mindennapi élet­ ben m egsebesít bennünket, vagy vereséget m ér ránk; íg y nem térünk ki a sors elől sem, m int azt a kis­ em berek minduntalan megkísérlik, hanem legvalóságosabb lehetőségén át realizáljuk a sorsot — a képzelet révén.

Ezzel a m eggyőző érveléssel, a képzelet lényeges vonásainak feltárásával szemben a hagyom ányt tisztelő folyam atosság ép­ pen a képzelet arányainak leszűkítését eredm ényezné. . . A képzelet, m ely maga terem ti m eg a sors megvalósulásának, a művészet beérésének „liegvalóságosabb lehetőségét” nem 'holmi m isztifikáció, nem a lehetőségek konkrétumának fel nem is-

bányai jános mérésé, ivagy éppen a valóság elutasítása a képzelet érdekében, ahogyan azt jó néhányan bizonygatták már, hanem éppen a prózának egy olyan felfedezése, a tiszta próza kialakulásának m ódja, m ely m eg­ terem ti ugyan a próza hagyom ányos im ­ manens ritmusát, díe leiküzdi a béklyózó folyamatosságot. A z emlékezés és a kép­ zelet összetett képe vá ltja fe l a sokáig sérthetetlennek v é lt idő-képzetet. A z em ­ lékezés jelenidejűsége (a képzelet m egva­ lósulásának eredm énye) im m ár nem az idő m isztifikációját sejtető prousti kere­ sés, hanem maga a rátalálás, a ráismer és.

S képzelet híján m it jelentene egyáltalán az emlékezés?

A próza éppen azzal, hogy a hagyom á­ nyos kontinuitás képletét a fantázia f o ­ lyam atosságával, az emlékezés és a k ép ­ zelet összetett form ájával váltotta fel, az­ zal terem tette m eg azt az újabb rétegeződést, m elynek segítségével ismeretlenebb forrásvidSkre jüthat, veszélyesebb ka­ landokba bocsátkozhat, m int bármikor. S ezzel egyidejű leg találta m eg a k öltői felépítésnek azt a m ódját is, m ely az im ­ m ár .klasszikusnak vehető T. S. E liot köl­ tészetében az anyagihalmozás, a szóra szó, je lre jel, k ép re kép m ódszere mutathat fel.

Ez az azonosulási folyam at a regény­ ben sokkal szembetűnőbbnek látszik, bár a versből sem hiányzik. M aga az a tény, hogy az adott elem ekre épülő ritmust (saótagszám, hanglejtés) egy befelé fo r­ duló, a .külső m eghatározóktól elzárkózó, a vers képeit és gondolatát, az érzelm i és értelm i összetevők egyszeri jelleg ét követő ritmus váltotta fel, elég bizonyíték lehet .amellett, h ogy az írott szó művészetének e form ája, ha nem is minidig ,az azonosulás, de m indenképpen a term ékeny érintkezés talajára lépett. A próza, és elsősorban, a regény, m ert m egváltozott hagyományos form ája, tartalm a ped ig m ár részleteiben sem azoinos az idő kontinuitásával, .a lá t­ szólagos költői rejtély esség, a titokzatos­ ság vonzó jellem vonásait öltötte magára.

A pusztán léíró prózai gyakorlatot, a konkrét közlés terhét felvá ltotta e.gy m é­ lyeb b rátegeződés, a prózai elemeiknek egy újabb felsorakoztatása, az inkább m eta­ forikus, az inkább b efe lé forduló, m int egyenes, külszínes közlés. Term észetesen az itt .említett elem ek csak felszínesen mutathatják a költészet és a próza .azono­ sulásának néhány szembetűnő vonását.

Nehézkesnek tűnhet a regényt olyk ép ­ pen olvasni, ahogyan azt a költem ény m egköveteli; m indenesetre a regény b el­ ső erejétől, hatásának intenzitásától függ, hogy beleegyezünk-e lírai közlésébe, el­ fogadju k-e olyképpen, mintha verset o l­ vasnánk, vagy belefáradunk, és elutasítjuk az üresen hangzó lirizálásokat, elm arasz­ taló ítéletet m ondva a regény ú jabb tö­ rekvéseiről. M inden bizonnyal a regény intenzitását nem. pusztán a tartalom je ­

lentésének e re jé v e l kell mérni, nem a puszta kiolvasható közlés elmondható je ­ lentésével, hanem a költészet hagyom á­ nyos kritérium aihoz közéi álló m értékkel, azzal, hogy a szavak, a képek, a részletek az egész képzetében éppen azt .a helyet fo gla ljá k el, am elyről elm ozdítani semmi­ képp sem lehetne azokat, s ha elm ozdíta­ nánk, az építm ény romba dőlne, az egész zenekar hibás hangot ütne meg.

Ezzel a lényégében strukturális .meg­ határozással (a szó a kép, a je l helye a regény felépítésiében) egyrészt a regény önállósított struktúrájára figyelm eztettünk, arra, hogy „valósága” a regényíró állás­ pontjának, a k épzelet és az emlékezés arányainak megfelelőien vá lik az „igazi valóság” m etam orfózisává, másrészt pe­ d ig arra, h ogy a részelemek, am elyekre tulajdonképpen a tétel-regén y csak ritkán veszteget időt, fontos m eghatározóivá válnak a regén y összetett, általános, talán elvonatkoztatott hatásának. Tehát a struk­ turális elem kihat a regény céljaira és a regény ’ eredm ényeire (az olvasóra tett hatásra) is. [Bizonyos értelem ben ez a kettősség .a regén y döntő érték b eli m érté­ ke is lehet. E rre figyelm eztetünk m ajd a .következőkben, anélkül azonban, hogy túlzott arányban hívnánk segítségül a gyakorlati k ritika fogalom körét.

A z első gondolat mindenképpen arra az elm életi feltevésre utal, m ely a regény felépítésének -elemeit aktivizálja, a n y e l­ vet, a mondatot, a szakaszokat teszi önál­ lóan is érvényessé. A m ai regánykritikáról m egfigyelh ettü k azt, h ogy az a regén y­ ről m int egészről csak általános, sokszor öncélú, a k ritik a m eghatározóit inkább érvényesítő, m int a .regényt szabadon ku­ tató m egállapításokat közöl; nem a re ­ gényt, hanem a regén y általános meghatá­ rozóit kutatja. Bizonyos, hogy a regény­ k ritik a ilyen h elyzete túlhaladásához, a regény m élyebb, egyedibb m eghatározásá­ hoz éppen, .a részek, a részletek, az árnya­ lások, a n yelv strukturális szerepének is­ m erete szükséges. Jellem ző az, h ogy az újabb regényről a kritika, ha nem mond közönséges általánosságokat, akkor annak csak egy részletkérdésével forgalkozik.

S ez elsősorban! a strukturális elem alakí­ tó szerepe. H a aktivizálni tudja a regén ykritika m értékeit a felép ítési elem ek m e­ gítélésekor, akkor eljuthat e g y összetet­ tebb jelentésig, ami általánosan is je lle m ­ ző lehet a regényre. (Ilyen úton jutott el N. M ilosevic Faulkner regényének általá­ nosabb m egítéléséig is, addig, hogy lá t­ szólag teljesen feltárta az ír ó álláspontját.

A m ódszer és a hős h elyét vizsgálta a mű felépítésében, és eredm ényei ebből a szem ­ pontból valóiban jelentősek. E rre fig y e l­ meztettünk M ilosevic könyvének ism er­ tetőjében.)

A meghatározás második .gondolata lé ­ nyegében logikus folytatása, kibontakozá­ sa az előbbinek. A z újabb regén y olvasá­ sakor (gondoljunk Faulkner, E, Johnsson, M. B útor és mások regényeire) első ízben zavaró körülm énynek számít a szálak látszólagos elvesztése, a szerző tudatos mellébeszélése, az egyes részek elh atal­ masodása, az a tény, hogy az elhatalmaso­

7 dott rész leszűkíti a másikat, sőt ráfek szik az egészre is, „nem akar együtt já r ­ n i” azzal. Azonban m indez csak látszó­ lagosan van így. M. Bútor Á tv á lto ­ zás című regényében az utazó képzelete és em lékezete összetett képét szem léljük csupán, alig veszünk tudomást a klasszi­ kus regén y ism ertetői eleiről, teljesen meg feledkezünk a kontinuitásról is. Igaz, a regénynek van e g y bizonyos időtartalm a is (am íg a gyorsvonat Párizsból R óm á­ ba ér), de ez annyira mellékes, hi­ szen a regény immanens időtartamára nem hat ki, másrészt viszont lényegesen ötvözi a részeket, m egterem ti azt a ha­ laszthatatlan kapcsot, aminek felm utatá­ sára a részek önmagukban nem volnának képesek. A z utazás időtartam a szerves része a regénynek, az író nem úgy válasz­ totta mint kényszermegoldást. Persze, a részletek o ly mértékben lekötik fig y e l­ münket, hatásuk annyira összetett, hogy a kapcsot terem tő utazást nem is tartjuk döntően fontosnak, inkább e g y rész, egy je l visszatérő dallamának. Mintha a rész­ let, a je l önállósult volna a mű tartalm á­ vá („a z önmagát tartalom m á tett szó” — W eimann egyik idézete szerint). A rész­ let, a jel, a kép, a n y e lv aktivitása ez.

M ilyen szerepet v á lla l a strukturális elem aktív m egítélése m ellett a regén y­ kritika az új regény ilyen irányú fe jlő ­ désével szemben? R óbert W eim ann v é le ­ m ényét idézzük m ost (hatása kiterjed a strukturális elemzésre is) azért, m ert rész­ ben választ ad a regény fentebb vázolt törekvéseire, valam int az újabb regény kritikájának m egítélését is magába fo g ­ lalja:

meg a végérvényes kötöttség felé. E lvesz­ ti a jellegéh ez és értékéhez nem m éltá­ nyos rabságot, a névtelenséget, valam i szabad dinam ikát terem t a szellem és a tudat vonzásában, s így eln yeri azt a m ár sorsdöntő rabságot, am it számára a k ije­ lö lt hely, a költem ény felépítésének lé ­ nyege jelent. E bből a kötöttségből m ár nem szabadulhat, itt érvén yesíti az uigrás felszabadító mozdulatát. A -szónak ez a szerepe azonban, így, felvázolva, mecha­ nikus alapokon nyugvónak tűnhet, de a közelebbi elemzés eltünteti ezt a látszatot.

A költészetben sem m i sem történik kény­ szerítéssel. Tehát m egszabadul a szó az anonimitás világából, -mégpedig oly m ó-

jó percben elfogott szóra épül a követke­ ző, mondatra a következő mondat, m íg az, amit „é le t és valóságnak” nevezünk állan­ dóan a tudatban munkálkodik, b efolyá­ solva ugyan a -nyelv szerepét, de nem olyannyira, hoigy iazt döntő mértékben m indenben magához idomíthatná, hanem létrehozva azt a feszültséget, ami a nyelv és a tartalom között m indig fennáll. S ez a feszültség az a sajátos körülmény, amely o ly m élyen határozza m eg a n yelv szerep­ körét, -sőt a n y e lv -strukturális elemként v a ló fellépésért is.

A m ai költészet „eltárgyiasodott” ; a m e­ taforát és a szimbólumot, elutasító je lle ­ gét, azt, hogy ú gy épül, amint a sejtszö-

A z új repént/kritika m ércéje . . . nem az é le t és a valóság, nem a m on­ dandó, nem a valóság bírálata, ha­ nem a nyelv. A nyelv, am ely maga form álja önmagát, a maga im m a­ nens törvényének m egfelelően, fi­ guráktól és cselekménytől, valam int a mögöttük álló anyagi és szellemi valóságtól függetlenül.

A z „élet és a valóság” m int a kritika m ér­ céje valóban megdöbbentő ellenállást mu­ tat az újabb regény, de a klasszikus re­ gény eredm ényeivel szemben is. T erm é­ szetesen a 'kritikai gyakorlattól nem lehet elvitatni, s ez nem is léhet célunk, az „élet és valóság” ihletését azt, h ogy a re­ gény tapasztalatait a k ritik a önmaga ta­ pasztalataival ítéli meg, m egterem tve a két -feltételezett ism eretkör összemérésénie-k lehetőségét, de ez m ár ne-rn pusztán azt jelenti, h ogy az „é le t és valóság” a re ­ gény m egítélésének egyetlen kritérium a.

Persze, azt nem értjü k teljesen, h ogy mit jelent a „mondandó” , hiszen am ikor a re ­ gény m ár elkészült, am ikor v a g y létrehoz­ za vagy sem- az önmaga valósága és az „élet és valóság” közötti feszültséget, ak­ kor m ár „elm ondandóról” aligha beszél­ hetünk, inkább talán elmondottról, k özölt­ ről.

Wedman-n -bírálatának e z a m eghatáro­ zása azonban nem zavarhat m eg bennün­ ket abban, hogy ne (térjünk ki a nyelvnek m int a regén y lényeges anyagának kuta­ tására. A n y elv mint a kritika- mértéke, ha a n yelvet m int gram m atikai szabályok­ nak alávetendő m édiumot figyeljü k, v a ­ lóban nem eredm ényezhet virá gzó m e g fi­ gyeléseket. Ezzel szemben azonban, a nyelvnek is, a szónak is van egy olyan belső sajátossága, m elyet mindenképpen, ha másnak nem i-s, d-e hajtóerőnek el kell ismernünk. N y e lv nélkül -nem lehet m eg­ terem teni a regény valóságát.

Ha a n yelvet ilyen értelem ben vizsgál­ juk, akkor vissza kell térnünk arra az azonossá-gi feltevésre, am elyet munkánk első szakaszában bizonygattunk. A n yelv sajátos felépítési elem e a költészetnek; a nyelv, a szó, a kép teszi m eg azt a n agy­ szerű ugrást, amit m eg k ell tennie a n é v ­ telenségből, hogy költészetté válhasison. A szó mint strukturális elem éppen ezzel az ugrással, ezzel a felszabadulással indul

don, hogy elfoglalja a számára k ije lö lt egyetlen lehetséges h elyet a költem ény egészében. A n y e lv vizsgálata a költészet­ ben a szó helyének vizsgálatára is vissza­ vezethető. A n y e lv minden -részétől egye­ nes arányban fü gg a vers értéke és -hatá­ sa is. A szavakat nem lehet elzárni, a sza­ va k m indig kim utatják foguk fehérjét. S marásuk mérges.

H a a szó nem foglalta e l az-t ,a helyet, am elyet m egkövetel tőle a költem ény struktúrája, akkor a -költő álláspontja v á ­ lik kétségessé. A n y e lv tehát ilyen érte­ lem ben alakító szerepet ölt magára.

A prózában is íg y á ll ez a feltevés, bár ott inkább elmosódhat, sok esetben a ny-elv alárendelt szerepet játszik az „élet és a valósággal” szemben. D e hogy ez a szerep m ennyire lényegbeVágóan hat ki a regén y értékeire, azt aligha k ell külön m agyarázghtni. A n-ytelv itt bizonyos egy­ séget hoz létre, az író álláspontja és a lehetséges term ékeny megbékülés között.

A véletlen nem játszhat nagy szerepet. A

vet: sejtre sejt, a m ai próza is kim utat­ hatja, lazzal a lélegzetfo jtó lüktetéssel, am it a lelassított mozgású részek és a részletek váltakozása bizonyít. M ert az anyag és a módszer, iá tárgy és az eszköz, kő és véső érintkezési felü lete tulajdon­ képpen az a mindent eldöntő m egpróbál­ tatás, am it az író számára az „élet és v a ­ lóság” érintkezése a n y e lv v e l jelent. A n yelvn ek ez a költészetté alakító szerepe n yú jtja a legm egbízhatóbb feltételét an­ nak az azonosulási folyam atnak, am ely­ hez visszatértünk. A z érintkezési pont egyúttal egyesülést is jelent, s ez az egye­ sülés tölti be azt a szerepet, am elyre a következőikben h ívju k fe l maj-d a fig y e l­ met.

D e m eg k e li állnunk e g y pillanatra, h ogy kézzelfogható példán bizonyíthassuk ennek az érintkezésnek, illetve egyesülés­ nek -szerencsés eredményét, valam int azt is, h ogy egyetlen -szósor m ilyen v é g érvé­ nyesen határozhatja m eg a regény jelen ­

8

A ztán szaladni kezdett. N em em lé­ kezett rá, m ikor eredt futásnak.

E gy ideig a zt 'hitte, hogy a futás talált k i valam ilyen célt, am iért és ami fe lé rohan és ezért nincs is fejtörésre szüksége, hogy a futás okát firtassa, annál kevésbé,' m ert nem is esett nehezére. Sőt egészen könnyen ment.

szabad futása, ez a lászólag céltalan m eg­ erőltetés, nem pusztán az izm ok munká­ ja, hanem a szellem kiterjedésének képe is. M ert m it jelentene iez a futás, ha ered­ m ény voln a és nem kiindulás? H a a cél előbb jelen t volna m eg a cselekvésnél. A szerző álláspontja nem nyerhette voln a el előnyét, azt a konkrét szabadságot, amit a iláts-zólagosságok nyújthatnak, ha é rtel­ mük vian, és van m ire építeni azokat. S a szavak is m ásként rendezték voln a so­ raikat. N em feltételezhetnénk e g y külö­

A szabadon futás képzetét, azt, hogy „a futás talált k i valam ilyen ..célt” , azt az egyéniséget terem tő belső intenzitást,

nös mozgást a szavak jelentésében, egy jelentős csuszamlást a bizonytalan felé, abba az irányba, m elyben a lehetséges cél

tését. Faulkner M egszületik augusztusban című regénkéiből idézünk:

m elyről csak úgy lehet beszélni, ahogy^ az életről szokás, azonosítani lehet az írói állásponttal, azzal az egyöntetűen rom an­ tikusnak vélt, sőt puritán aszketizmussal sokszor visszautasított képzettel, am it ih­ letnek, v a gy extázisnak je lö l a köztudat. És éppen! ez a szabadon indulás, a belső energiának céllá való átcsapása, valam int az a központi hajtóerő, am it a lehetséges cél képvisel, az elérhető, b ár élőre meg nem fogalm azható, az a tündöklő eredm émény, m elyre a közeljutás árnyat vet, k é ­ pezi az ihletnek, az extázisnak: bizonyos fokú elismerését, m egvédését is.

A futásnak m int konkrét tényezőnek, az „élet és valóság” adatának m egfogal­ mazása, a n yelv által céllá alakítása k é ­ pezi azt a központi magot, m elyre épül a történet és a form a is. A futás eleve adott akció. A szó m ely k övetn i m eri a futás iramát, h ogy kifejezhesse azt, adja m eg a futásnak a jellem vonását, ami aztán egy magasabb szinten kihat az egész^ re ­ gény értelmezésére.

Faulkmer hősének

is érvényesülhet. A d d ig a szavak érvén ye­ sülnek. Íg y m utatják m eg arcukat.

A cél azonban létezik m ár m agában a futás tényében. A futás itt drám ai inten­ zitást képvisel, a drámai feszültség m ére­ tét. -S a feszültség az értelm et kereső sza­ vak és az értelm etlen, bár látszólagosan értelm etlen, cselekvés között jön létre. Ez az a feszültség, ami fen áll az „eltárgyiasodott” lírában is, abban tulajdonképpen, hogy a megnevezések, a tárgyak közlése, valam int a tárgyak térb eli valósága nem mindenkor, hanem a legritkábban azonos.

A szó itt találkozik az anyaggal. H enri Focillon A form á k élete című könyvében használja ezt a kifejezést: „la touche” (szótári jelentése a szónak: érintés): A „touche” pillanat, m égpedig az a pillanat, amelyben a sz-erszárn lé t­ rehozza az anyagban a formát. A „touche” állandó, m ert form át te ­ rem t és tartóssá teszi azt.

Olyan pillanat ez, olyan perc, m elyet az óramutató nem m ér és m égis időnek n eve­ zünk. Ez jelen ti az esziköz és az anyag, a futás és a szó érintkezését, elvegyülését.

Teiim észetesen bizonyos értékrendszert építeni e rre a látszólagos időtartamra -nem lehet, de, ha az anyag és az eszköz, az „élet és valóság” , valam int a szó, a n yelv érintkezéséről, elvegyüléséről szó­ lunk, akkor mindenképpen ide -kell vissza­ térni. M ert a mozgást, a dinam ikát nem jelen ti más, m int ia szó megvalósulása ab­ ban a pillanatban, am ikor érintkezésbe kerül, elvegyü l az anyaggal. S m ert (is­ m ét H en ri F ocillon t idézzük): A z eszköz és a kéz között fen n ál az em beri közvetlenég — nem utasíthatjuk el a n y e lv i kritikát olyan elvonatkoztatások árán, m int az „élet és valóság” , avagy a hom ályos ér­ telmű „m ondandó” , ahogyan azt R óbert W eim ann teszi, hiszen a nyelv, ha nem is eszköz, ha nem is „szerszám ” m inden­ képpen ú gy viselkedik, m int az író állás­ pontját leghívebben felm utató közeg, te­ hát m inden bizonnyal, akár az anyaggal való érintkezés folytán, akár a szerzővel való közvetlenség folytán az írott mű é r ­ tékm utatója lehet. Tehát, ha úgy é rtel­ mezzük a szót m int strukturális elemet, akkor a n y e lv i 'kritérium minden hizonynyal fontos m ércéje a kritikának.

Ha az ‘általános regé-nykritériumok szempontjából vizsgálva vissza is utasít­ hatjuk ugyan a n y elvi 'kritérium fontos szerepét iá regény értékeinek m egítélésé­ ben, a n yelv szerepét a regény struk­ túrájában, a n y elvi elem alakító v o l­ tát m ár nem lehet elvitatni. .Való­ színűleg pusztán a n yelv felépítési szerepkörével m int k ritik a i m ércével m egítélni a regény szerteágazó hatá­ sát nem lehet, de ha a nyelvnek ennyire fontos szerepet tulajdonítottunk magában a regény lényegében, ha a regén y struk­ túrájában ilyen él-etesen m eghatározó szerepe van, ak-kor m iért ne lehetne a n yelvet a kritika m ércéjévé is megtenni, ha nem is biztosítjuk száméra az egyeduralkodás jogát?

A z itt vázolt azonosulási folyam atnak — a regén y és a költem ény elem einek eivegyülése, a hagyományos meghatározók elutasítása egy ism eretlenebb érdekkel felszerelt közös n evező jegyében — va-n egy egészen ob jek tív vonása is, az tu laj­ doniképpen, hogy az anyag is, a feltételez­ hető anyag, m elyb ől a kéz és a -szellem életre h ív ja az -alkotást, a verset és a re ­ gényt, azonos forrásvidéken nyugszanak.

E z azt jelenti, hogy a költem énynek és a regénynek is m egvan ugy-an a sajátos forrása, de a m élyebb rétegek, a- forrás v i­ zének indítója azonos. Különösen éidek-es eredm ényekre juthatnánk, ha alaposan szemügy-re vennénk T. S. E liot Puszta o r ­ szágának kihatását -az újabb angol-am eri­ kai regény -tartalmára. Tehát, -nemcsak a puszta m ódszerbeli m eghatározó kapcsol­ ja annyira életesen egybe -a regényt és a költeményt, hanem a tárgy is, a tárgy m eghatározó objektivitása. H ogy zsákut­ cába v e zet-e ez a törekvés, arra nem v á ­ laszolhatunk, hiszen jósolni nem tudunk.

M indenesetre azonban m eg kell je g y e z­ nünk azt, h ogy ezzel az -érintkezéssel, a költészet elem eivel való azonosulással a regény m eglehetősen -sokat veszít klasszi­ kus szerepéiből, abból, hogy csak a va ló ­ ság képét nyújtja, hogy a valóság b írá ­ latát feltételezi. Első pillantásra ez így áll. Azonban ha m élyebben vizsgáljuk meg ezt a kérdést, akkor erra ,a m egdöb­ bentő m egfigyelésre jutunk, hogy a re ­ gény költői hangszerelése nem hogy elzár­ ta a regényt az „élet és a valóság” von ­ zásából, -hanem éppen ennek a vonzásnak hatására tá-rjia fe l a tárgyában létező is­ m eretleneket. Valóban nem lehet parado­ xonnak tartani azt, hogy -ez a látszólagos elzárkózási folyam at, -a költészet rejtélyes álruhájába öltözött próza a tapasztalatot, a konkrét tapasztalat eredm ényét közli. A szerteágazó, hatalmas ism eretlen (illetve

9 m egismerhetetlen) dicsőítése a dolgok és az em berek viszonyában, az életnek sors­ döntő vonatkozásában, a pokoljárás iga­ zi dimenziójában vezet m indenekelőtt zsákutcába, az tulajdonképpen, h ogy a dolgok és az em berek viszonyában nem leljü k m eg azt a kényszerű íe -

szültlsélget, am ely m egterem theti az alakí­ tás vonzását. S éppen ez a tendencia teszi m eggyőzővé azt, h ogy a „kitalálások” , a kigondolt összetűzések, a kigondolt dolgok k italált rendje egészében ingoványba süllyed, am ikor a valóságos tapasztalat diktálja az új regén y m élyfúrásait.

K ell, hogy magad égesd el magad tulajdon lángodban: hogyan akarsz újjászületni, ha nem vo ltá l előbb hamu!

(Nietzsche) V ajon napjainkban periférikus jelen ­ tőségűvé v á lt-e a hit, vajon csak az ideg­ gyenge és lázálmú félő k végső fogódzója már, a m egfáradtak egyetlen menedéke, va gy épp ellenkezőleg, múlhatatlanul szükséges, tettekre ösztönző szellem i fe rmentum, m ely nélkül életünk nem töltheti be szerepét, elszivárog, szétporlad, s m ert kiaknázatlan lehetőségek halálhidegét hagyja maga m ögött végül, gyám oltala­ nabb a tudatlan állat léténél is?

A dilém m át nem válaszolhatjuk meg általánosan, a hit minden változatának, komponensének elhanyagolásával, hisz úgy nem juthatnánk sokkal messzebb az egyház „hit, remény, szeretet” jelszavánál.

Ped ig bennünket, akik az Isten hervatag sírjánál nőttünk föl, nem a tú lvilági erők büntető ereje és csodatevő jósága izgat, nem is a végső megbocsátás kancsal kép­ zete, csak az, m eg-m egújuló im perativuszszal, hogy ma, legendáktól és értelem alta­ tó zsoltároktól fén yévek re jutva, didergő egyedüllétünkben képesek leszünk-e k ié ­ píteni magunkban a hitnek egy olyan új rendszerét, m ely m egóv az élet rövidségé­ nek meggondolásából származó buta ré ­ mülettől, s tovább: üresen és olcsón elcsel­ lengett napjainktól.

A vallásos hit, azzal, hogy egy abszolút lényt terem tett magának, akit önösen csak azért imád, m ert ,ycsontig já rja ” át a félsz, azzal, hogy a kárpótló „szép” jö vő t egy lé ­ ten túli fantáziavilágba helyezi, pontosan fe l is tárja mechanizmusának lényegét: halálosan gyű löli a tudományos gondola­ tot. K o n zerva tív társadalm i szigeteken nemegyszer hallani m ég ma is a panaszt: Tudod, nem, nem is vagyok én a „k om ­ munizmus” ellen, azelőtt is voltak hibák, most is vannak — de m ért szorították hát­ térbe a hitet! A hívő nem ism er annyira lázító társadalmi anomáliákat, m egalázó szituációkat, m elyek m iatt fe l tudná rúgni az Ü r oltárait. Bárm ennyit mozog is az em berek között, nincs organikus kapcso­ lata velük, s nem is lehet m ert minden életm egnyilvánulást irracionális síkokra transzponál, ille tv e vezet vissza. A vak belenyugvás pozíciójáról vá lla lja az örö­ kös taposómalmot.

A vallásos minisztikumtól, s egyálta­ lán a transzcendentális erők feltételezésé­ nek a lehetőségétől is megszabadult lelki alkat csakis az em bert választhatta és v á ­ lasztja ma is hitének tárgyául: az em bel­ jövő jét, m ely nemcsak anyagi jólétet biz­ tosítana mindenkinek, de ugyanakkor le ­ hetetlenné tenné a nem szubjektív term é­ szetű pszichikai m egrázkódtatásokat épp­ úgy, akár az egyén szellem i alakulásának ma m ég kényszerű gátjait. A heveny fo r ­ radalm i periódusokban a rendkívü l súlyos, megsokszorozott erőt és kitartást kívánó életkörülm ényeknek m integy ellensúlyo­ zásaképpen olyannyira megduzzad és f e l­ erősödik a harmonikus em beri jö vő hite, hogy szétlúgozza az idő szövetét, délibá­ bos közeibe hozza a vágyképzeteket, pontosabban reaiizálhatóknak tudja őket közvetlenül a győzelm et jelentő „fron tát­ törés” után.

1945.

A falu körül hatalmas fém hüllők roncsai: végső kínjukban agyongörbedt, értelm etlen összevisszasággá

utasi osaba

HIT

szentimentális etűd

Szimbolikusan a költészet és a regény azonosulásának szintjét kifejezhetnénk azzal a megdöbbentő, fá jó ráismeréssel is, am iben D u rrell regényében Cleának, a festőnek v o lt része: am ikor elvesztette kezét, akkor kezdett el igazán festeni. A k ­ kor m ár szenvedni is tudott.

szüksége sincs arra, hogy a maszkok v é ­ geláthatatlan sorában kutasson, hogy „in ­ dividuális” ruházattal v a g y a tébolyt sú­ roló tettekkel injekciózza magát, s h ívja fe l mások figyelm ét: nézzetek, kutyául ér­ zem magam, hányhatnékom van, ha m in­ dennap m egjárt utaim sivár ketrece jut eszembe; hol a kiút; gyűlölöm az idomuló életet. N em •—■ a múlt, jelen és jö v ő időt egyetlen izzó jelenné olvasztó hitnek nincse­ nek e ffé le problém ái. A z uniform is a m egta­ lált éden s a transzparensek és jelszavak hirdette célok nyájba vonzzák az em bere­ ket, örök álm ot valósítanak meg, m ég ha csak ideig'-óráig is: K ollektívu m ot. E kö­ zösséget, legalábbis nagy részét, term észe­ tesen nem logikus következtetések rend­ szere tartja össze, hanem a találkozások, az érzékszervek médiuma: a kézfogásokból, szempillantásokból, a szavak intonációjá­ ból kicsapó osztatlan összetartozás és egymásrautaltság érzete.

De m i történik a h ittel a „frontáttörés” uitán? Valam i egészen hasonlatos, m int am ikor lomha folyam ok felgyü lem lett energiája szétrúgja az idejétm ú lt töltése­ ket, hörögve zabálja, form álja a túloldal talaját, de ahogy távolodik a szakadástól egyre inkább csendesül, szelídül, m egbé­ kél, s feledni látszik előbbi önmagát. M ert nem szám ított az anyag ellenállására, s nem tudta, mekkora tér v á r betöltésre odaát. E hit a varázsigék erejét érzi m a­ gáénak a türelm etlen várakozás idején, de miután szem bekerül a változtatandó anyaggal, a makacsul ellenálló szigetm a­ radványokkal, s rádöbben, hogy a „szezám táru lj” -ra nem moccannak a sziklák, kiáltson bár torkaszakadtából, elveszti spontaneitását, fanatikus tüzét: tulajdon­ képpen megszűnik hitnek lenni, önm agát emészti iföl, s a lélek íg y sokkalta kopárabb, fakóbb tájakra ér, m int ahol h ívő korsza­ ka előtt m ozgott: daccal, tétova vágyakkal, káromkodón.

1952.

bom lott alumíniumhullák, rozsdaette, tátott szájú vaskolosszusok. A m eg­ meredt, néma anyag görcse m egá llí­ tani igyekszik az időt.

D. József m egtorpan egy pillanatra az ajtó előtt, m ár-m ár venné is le sapkáját, de végü l m ég jobban a fe jé ­ be nyomja, s erélyesen benyit: — Többet nincsenek urak, érti ezt m aga?! Nincs többet jegyző úr! Nincs többet gyógyszerész úr, a kutya iste­ nit! D olgozni fog m aga is, m eg mind a többiek! Érti?! — Nekivörösödött arccal, tüzelő szemmel vonul kifelé, s övé az egész csatakos, sebesült utca.

1946. Építkeznek a faluban. A tejfeld o lg o ­ zó üstjeiben, az utcán, csordultig áll a mész.

— Mondd, Feri, nem vétek íg y tönk­ retenni azt a jó berendezést?

— A ugyan, ócska vacak az már, szem étre való! Nem sokára olyan te j­ csarnokunk lesz, de olyan. M ajd m eg­ látja! ■— K ézlegyintésből, elnéző-m egbocsátó pillantásából kétséget nem ism erő hit sugárzik.

Eksztatikus állapot ez, lenyűgöző, m ert a teljesség jellem zi. M axim álisan telítet­ tekké válnak a napok, nincs egyetlen olyan perc sem, m elyben az em ber önma­ ga sebeiben vájkálna, nem ju t ideje, s

D. József m egáll a küszöbön, leveszi zsíros bőrsapkáját és belép.

— Jó napot kívánok, gyógyszerész úr!

De régen lláttam! H ogy szolgál az egészsége?!

A nagy darab em ber a fek ete-feh ér kőkockák vonzásában álldogál, lelógó karral, s egyre mosolyog.

1953.

A rézüstökre ablakot rágott az idő.

S. Ferenc le-len éz a földre, a bokáig érő latyakba, s mintha a sár okain töprengne, lépeget komoran. Ü g y m e­ sélik, m egverte az Isten, kegyetlenül.

N yilván való, hogy a tökéletes belső lerongyolódás, a tragikus m eg-m eghasonulás okai a tudatlanságban vannak. Abban az egyénben, aki csak néhány évtizedre tud visszapillantani, nem nőhet fe l az em ­ ber, hisz nem tud „k ilép n i” önmagából, képtelen „egyetem esen” szem lélni az éle­ tet, szellem i mozgásának lehetőségei annyi­ ra korlátozottak, hogy mindennapi anyagi problém áin kívü l a lig é l át más valam it intenzíven. H ite m eg egy erjedő időszak­ ban, a töm örülő n yájjal, annak m elegénél épül, okvetlenül abszolutizált, kétségek soha át nem járták, s összeroskadása épp ezért törvényszerű.

De az em berbe vetett hit elfonnyad, m egkérgesedik akkor is, ha a lázat puszta m eggyőződés vá ltja fe l! Noha a m eggyőző­ dés előfeltétele, alapelm e minden hitnek,

10 mégsem egyenlíthetjük k i a két fogalm at.

A meggyőződéses em ber statikus: bizo­ nyítható tények passzív, közömbös elfoga ­ dására alapoz, nincsenek am bíciói az em ­ beri viszonyok változtatására, s akkor m egelégedett, széles a vigyora, ha nem kell a jövőről töprengenie, ha sikerül ü gye­ sen a jelenhez tapadnia, elhallgattatnia a lélek néha-néha m ég lázadni vágyó hang­ ját, ha sikerül m inden lelkiism ereti m egborzadását csírájában elfojtania. A m eg­ győződéses em ber életbölcsessége e három szóra vezethető vissza: nyugalom, m eg­ fontoltság, taktika. Napjainkban pl. m eg­ győződése, ugyan, hogy az em ber a szoci­ alizmus útján juthat el a megtisztulásig, de m ert hite m ár cserben hagyta, úgy áll a teh ervivők közé, hogy vá llá t csak érintse a súly. Hányán csinálják így — m orfon dí­ rozik— , ennek íg y is k ell lennie; „em be­ rek” vagyunk; csak én legyek hülye álm o­ dó!? S miután ily módon erőszakot k övet el önmaga ellen, beáll a sorba, s ha szépen folydogál a pénz, ha jó a konyha — k iv i­ rul, tökéletesen egyensúlyban érzi magát, s nem tudja, hogy tetszhalott.

A harmadik izgalmas eset az, am ikor hit ki sem alakult, tehát nincs m inek tra­ gikusan szertefoszlania va gy elbárgyulnia.

Ifjúságunknak arra a nem éppen jelen ték ­ telen részére gondolok, m ely m ár v a gy még nem érti a v ilá g változtatásának szükségességét, harsányan éli életét, tob­ zódó energiával.

Rettenetesen unatkozom. —■ Á áh ! — Állatian együgyű pofák. — Mutter, hol a nadrágom!? Kivasaltad? M iért nem? N em elég, h ogy ilyen löttyöket adsz kajálni?! — . . . Eszi fene, le vagytok e j t v e . . . Délután irtó klassz társaságba m egyek. Magnózunk, pia­ kaja, am eddig jólesik. N a és az E r­ zsi? — Öreg, m ikor nyersz m ár a lottón? M otort akaróik! —■ Ejnye, hol az a nadrág? . . . N a vég re! K ár, hogy tizenegyre vissza k ell jönnöm.

D ő li. . . Versek . . . a j-a j — Ciao! — M iért jutnak eddig? A z t hiszem, pon­ tos feleletet adhatunk: azért, m ert a m eg­ győződéses tanította m eg őket beszélni,

M ég írásunk elején szeretnénk egy kü­ lönbséget tenni. H a azt mondjuk, hogy áruló, akkor a szó köznapi értelm ét hasz­ náljuk leginkább. Gondolunk ekkor an­ nak az em bernek az árulására, aki része­ se, hordozója e g y elihivatásnak, akciónak, s közben (talán éppen a részvétel tapasz­ talatai m iatt) hirtelen m etam orfózison m egy keresztül és elárulja azt, am ivel előbb szövetséget vállalt. Ennek a cselekedetnek a lényege, hogy konfliktust idéz elő, m in­ dig tragikus m otívum okat rejt magában: az árulás ebben az esetben tragikus szub­ jektum, és az árult elhagyott (fél) ob­ jektum számára. Ez feltételezi, hogy a szubjektum és az objektum között tarta­ lom van és a szituáció tragédiáját éppen ez a viszony tételezi fel. Néha ez az árulás epochális kimenetelű lehet és történelm i jelentősége van, néha csak hétköznapod;: jelentéktelen szféráiban játszódik le. A különbség tehát k valitatív, és m orális vagy pedig valam inem ű gyakorlati mércéivel fe l lehet m érni a különbségek közti távolsá­ got. írásunkban nem ezzel az árulással fo g ­ lalkozunk, hanem azzal, am ely nem téte­ lezi magában az objektum és a szubjektum, közötti viszonyt. Ha a továbbiákban tehát azt mondjuk, hogy áruló, akkor erre a m agatartásform ára gondolunk. Itt a szub­ jektum nak nincs kapcsolata az objektum ­ mal, m ert az egyén nem részese az esemé­ nyeknek, sőt jellegzetes tulajdonsága, hogy k ívü lre szőrűit. Viszonyulása az objektum ­ hoz nem aktív, hanem passzív, mondhat­ nánk azt is, h ogy az események hordoz­ zák őt, m int a fo ly ó a kavicsot, homokot, habot. A szubjektum -objektum viszonyban tehát nincs tragédia, m ert ilyen viszony

írni-olvasni, ő gyű löltette m eg velü k köz­ vetett úton a művészeteket, ő ébresztette fe l bennünk azt a meghatározhatatlan, fo j­ togató félelm et, m elyről magunk sem tud­ nak számot adni, ő n evelte őket nyúlós frázisokkal, kölcsönzött álarccal, s üres­ séget terem tett — legextrém ebb cseleke­ deteikkel, „grandiózus” húzásaikkal, még ha öntudatlanul is, azt az űrt akarják te lí­ teni.

A hit nélküli élet tehát szétforgácsolódik: esipkerózsika-álm ú folytonosság, m ely m ákszem nyit se járu l hozzá az em ber éle­ tének gazdagításához. Örül annak, hogy nap nap után láthatja a napot, a csillago­ kat, hogy neki is jutott néhány köbm éter levegő, hogy „elvegyü lh et” és sodródhat: csendes súlytalanul. M ekkora seregek!

S mégis a hit viszi előrébb a világot.

A továbbiakban e produktív hit fo rrá ­ sairól, elem eiről, jellegzetességeiről szó­ lunk. M indenekelőtt a szenzibilitás egy fa jtá já t k ell előtérbe hoznunk, m ely nél­ kül csak szalmalángos, pusztán szubjek­ tív érdekeltségű nekibuzdulások lehetsége­ sek. A rra az érzékenységre gondolok, m ely együtt nő fe l az em ber tudatával, g y e r­ m ekkori magára eszmélésének kezdeteinél kezd lombosodni m ajd a v ilá g teljesebb át­ élésekor fájdalm as alapszínnel ju t k ife je ­ zésre. E szenzibillitás valójában veleszü le­ tett prediszpozícióktól függően fejlő d ik ki, tehát az életkörülm ények csak másodlagos szerepűek. M ajdhogynem mindegy, m ate­ riális gondokkal terhelt környezetben alákul-e az ember, v a g y a jó lét kellős kö­ zepén: ha m egvannak a hajlam ai, előbbutóbb elju t a marcangoló kínokig.

Leh et csak anyagi javak ért is in ten zí­ ven gyötrődni, mondjuk, nagyobb göröngy aranyért, tágasabb szobákért, csinos és te­ kintélyt hozó automobilért, bundákért és nyakláncokért, mindennapi más ruháért de ez a sokszor tragikomikussá váló törtetés v a jm i kevés rokonságot mutat az em be­ rek egym ás közti viszonya m iatt kibonta­ kozó szenvedéssel. Azok, akik elsősorban anyagi ja va k halmozására pazarolják energiájukat, sohasem érzik önmagukat, a

VÉGEL LÁSZLÓ

kishitííek

á ru ló k és csavargók SziKTŽElatok a tisztásokról (3) nem is létezik, hisz az áruló sohasem tud­ ja determ inálni azt, h ogy mit árult el. N e ­ ki csak lelkiism erete van, de nincs tárgy, ami köti azt, és nincs dolog, am itől elsza­ badulhat, am it elárulhat. A klasszikus ka­ landor, aki eddig egyetlenegy m etam orfó­ zisra (kalandra) tette fe l életét, és élete íg y nyerte el végleges form áját, m ost le ­ m ondott a külső világ; által nyújtott lehe­ tőségekről, és árulásának tárgyát saját le l­ ki valóságában akarja feltételezn i. Itt az árulás és árulás között nincs különbség, hisz a szubjektum önm agából indul el és csak önmagáig ér, a szituációk tehát egyenértékűek, m ert m indig csak a szub­ jektum a mérce.

Ez a magatartás, amint látjuk egy le l­ ki valóság problém ája, am ely akkor jelen t­

tárgyak nem érettük vannak, nem kiegé­ szítik, hanem u ralják napjaikat, ők maguk pedig lassacskán az anyag „alkotó részei­ v é ” degradálódnak: életük az em ber le g ­ csúfosabb kapitulációja, ö k az örök „n or­ m álisak” , az „É let” m egáldott gyerm ekei.

Antipódusuknak épp ott kezd izgalmassá vá ln i a lét, ahol ők „jó éjszakát” kívánnak.

A szenzibilis em ber a „kétm illiárd páro­ sult m agány” meggondolásán, átélésén ke­ resztül félelm es, sokszor kiúttalannak tet­ sző labirintusba ju t: hogy é lje vé g ig életét, ha a párhuzamosok csak a végtelenben ta­ lálkoznak.

E nagy szakadékot gondolkodással egyekszik feltölteni. Végigpásztázza az em ­ beriség történelm ét, és arra a m eggyőző­ désre jut, hogy a beláthatatlan, jövőb eli messzeségben kacérkodó párhuzamosta­ lálkozás szükségszerűen m eg is fo g v a ló ­ sulni, tehát láncszemnek tudja felfo gn i életét, szervesen és értelem m el telítet­ ten, beilleszkedő téglának abban a b efe­ jezetlen, sokszor lerondított, m egrongált épületben, m elyet az em ber közösségáhíta­ ta építget lankadatlanul, évezredek óta: az a vágy, m ely ki akarja egyen líten i a je ­ lent, az úgynevezett ob jek tív valóságot” a lélek sokkal teljesebb birodalm ával.

De az öncsalás szörnyetege nem hagyja nyugton sokáig. M i lesz, ha egy nagy v i­ har hamuvá porlasztja csontjaidat, és m i lesz évm illiárdok múltán, hová lesz akkor gyötrelm es harcaid annyi v é lt eredm é­ nye, a nagy pátoszú szavak, a célok — Vi­ gyorog szemébe, s a szenzibilis em ber lába alatt újra m eginog a talaj.

E gyetlen k iú tja m arad: a hit. S m e r t két­ kedések, meghasonlások sorozatán jutott el eddig, m éghozzá kényszerűen, nem v á ­ laszt m agának egy új bibliát, m ely végső igazságok rendszerével ringatgatná, ha­ nem konkrétum okra irányul, mindennapos harcot vív, s hiszi, hogy tenni, égni, elégni érdemes; csakis ez oldhatja fe l fájdalm át.

Igaz, néha m égis öngyilkosságba tor­ kollik útja, de ez nem hite kudarcát p é l­ dázza, csupán azt, hogy az anyag m egfá ­ radt, eljáródott, s m agával rántotta az é j­ szakában önnön term ékét, a soha m eg nem nyugvó szellem et is.

kezük, am ikor e g y-egy történelm i időegy­ ség, a m egnyugvás pillanatáig ér el, v a g y ­ is a m i k o r e l k e z d ő d ik e g y u n i ­ verzális a d a p t á l ó d á s a tegman api d in am i ku s ( f o r r a d a l m i) szituációhoz.

A z ilyen áruló tehát a konszolidáció korának szimptomája, arnely kor sajátos dialektikája kiterm eli önnön negációját: az árulót.

A szituáció tehát, am elyben az árulás mechanizmusa konstituálódik, rendkívül paradoxális. A konszolidált egy pozitív tényhez akar adaptálódni, tisztában van annak haladó m ivoltá va l és m eg akarja állapítani annak totális rend­ szerét, fe l akarja állítani m in­ den koordinátáját, s m ert biztonságban akarja érezni magát, m egalapozza értékrendszerét, m agatartása kódexeit, m orál­ ja törvényeit, életérzése sablonjait. A kon ­ szolidáltat tehát a félelem h ajtja (akárcsak az árulót), ami egészen természetes is, hisz a félelem fundamentális em beri probléma, am ely m ár az em beri öntudatosadás első pillanataiban is félelm etes erejű, m ég a m ai napig is ható konstrukciókra v o lt k é­ pes (pl. vallás, m itológia stb.) (M ax Sdhelling) ugyanakkor F. Jeanson érdekes esszé­ jében (A z em berek a félelem től betegek) kimutatta, h ogy a mai napokban (a hét­ köznapokban) is a félelem n ek óriási m oz­ gatóereje van. A konszolidált tehát fél, és adaptálódik. Adaptálása tárgyának lén ye­ gét nem merd megbontani, ő az az e in­ fo e r, a k i n e m m e r k o c k á z t a t n i , legfeljeb b csaik apró intervencióikra, re fo r­ m okra képes. A történelm i felelősség ne­ vében elm enekül a szem élyi felelősség elől, s a gyakorlati életben gyakran fe l is állítja ennek a szándékának intézményes

11 formáit, v a gy legalábbis aktívan használ­ ja azt. Mindenek eredm ényeképpen a kon­ szolidált gyorsan form álódik csoporttá, az univerzális adaptálás korában m inél sta­ bilabb (közösségi) normákat, kódexeket akar teremteni. Ebből a szempontból M. Kangrga Szocializmus, morál és konfor­ mizmus című tanulmányában igen érde­ kes következtetéseket von le. A konszoli­ dált fő jellem vonása a konformizmus. T u ­ lajdonképpen ez a legfontosabb véd ek ezé­ si módszere, hogy a m eglevőt megtartsa. S a konformizmus ilyenkor absztrakciókba menekül, ennek eredm ényeképpen a kon­ formista a morális, m íg a nonkonfonmista nem lehet az. Hisz a m orál a legtöbbször a fennálló rend, fegyelem stb. apólogetikája, A konform ista tehát az absztrakci­ ókba menekül, és az „élettel szembeni magatartása neutrális” (M. Kangrga). íg y tehát a konszolidált paradox h ely­ zetbe jutott. Hisz adaptáló m agatartásá­ val a szubjektív élet és a történelm i idők boldog szintézisét akarta, és közben egy patétikus szituációba került, m ert az élet neutralizálását választotta az absztrakció kedvéért. Á m az élet sohasem lehet neut­ rális: m ert sokkal komplikáltabb, mint az elmélet. Egy előbbi írásomban (Egy m akró emlékiratai, Epilógus, Symposion 4. szám) m ár vázoltam, hogy a konszolidált az élet­ ben leginkább az adaptálás tárgyát k én y­ telen tagadni.

S ebben a pillanatban lép színre az áru­ ló.

Sorsszerűsége éppen az, hogy egy paradoxális és lényegében negatív szituáció­ hoz viszonylik, am elyet nem tud felü lm ú l­ ni. Érdekes lenne azt is m egvizsgálni, hogy miért, de ebben az írásunkban m egelég­ szünk azzal, hogy csak vázlatosan fo g la l­ kozunk vele. Soljan* hőseit; M agoret, Bebot, Cukot (Izdajice), Rokot v a gy Zganareilet (K ratk i izlet) vizsgálva azonnal le ­ szögezhetjük azt a tényt, hogy ezeknek az embereknek nincs történelm i tudatuk, és m etafizikus énjük szinte parazita módon szól bele az életükbe. A m ik or élni, lé le ­ gezni kezdenek, am ikor a tudatos öneszmélés határához jutnak, akikor csak az általános adaptációt látják, az előzm énye­ ket m ár nem. Szem léletükből tehát h i­ ányzik e g y ob jek tív történelm i kontinuitás, amit persze nem lőhet apriori negatívnak vagy pozitívnak minősíteni. Leginkább f i ­ atalokról van szó, akik m ég határhelyze­ tekben vannak. Egzisztenciájuk va g y át­ meneti jellegű v a gy pedig az átmenetiség válik örök egzisztenciális form ává. Éppen ezek a lehetőségek teszik érdekessé, aktu­ álissá a šoljani hősök világát. A z árulás redkivül érzékeny szeizm ográf, annál is inkább, m ert potenciálisan magában tar­ talmazza a jövendőbeli konszolidáltat és a nonkonformistát egyaránt. (A z Izdajice hősei főleg a konszolidáció felé tartanák pl. Bebo, Tanja, Gra'bež stb, m íg a Kratki izletben inkább ennek „örök ” negációja került előtérbe, ami m ár egy újabb kate­ góriát, az örök visszatérést jelzi. Zganarelle 'Ugyanis a Kratki izlet végén elhatá­ rozza, h ogy hirdetést tesz közzé az újsá­ gokban, és hízik benne, hogy ezáltal újra m egtalálja Gradinát, am elyről akkor is az v o lt az érzése, h ogy ismerős, am ikor elő­ ször ott volt).

S m ivel az árulóiból hiányzik a történel­ mi tudat, az áruló helyzetét nem tudja d i­ alektikusán fölülmúlni. Szeme csak az e l­ lentétekre érzékeny, pszichikai létét, na­ pi életét, szerelm eit is csak az ellentétek képleteiben ismeri fel.

A rendnek, am itől ő fél, a káosz, a zűr­ zavar, a teljes destrukció az ellentéte. És az áruló m inden igyekezetéivel erre akar tartani. Šoljan egész generációjának iro ­ dalmában benne van ennek a törekvésnek a vállalni akarása. V á lla ln i akarják ezt a programot, ami végső fokon a nem léttel való aktív viszonyt jelentené.

De ugyanakkor ez a vállalás m int m in­ den ilyen vállalás k reatív érzéket is szül, a k é t s é g b e e s é s f i l o z ó f i á j a ,jparadoxális energiát” (Rade Konstantinovié) szül. Vagyis, ahogyan M iliv o j Slaviček

fogalm azta m eg egyik versében: (képtelen­ séget a kapitulációra.

A z áruló tehát nem tud és nem akar adaptálódni, ezért m enekül a rendtől, az örökös kockázat felé. A rendet, ezt a lát­ szatharmóniát olyan gesztussal akarja fö ­ lülmúlni, am ely árulását is elárulná, v a g y ­ is tulajdon énjét semmisítené meg, ebben akarja felism erni élete értelm ét. Ponto­ sabban m egfogalm azva arról van itt szó, hogy énjét akarja abszolúttá tenni az idő rovására.

„ A z em ber utazik, és egy idő m úlva e l­ fe le jti utazásának célját. És tovább uta­ zik, érzi ellenállhatatlan szükségét, hogy mozogjon, h ogy mén jen,de nem tudja ho­ vá. A icél ott marad valahol az út kezde­ tén, iÉ s most ú tjai irán yát .a kártyások m ódjára határozza m eg, a jó és a rossz jelek s z e rin t. . , Haladunk s a sorsot értelmezzük.

M egértettük, h ogy nem utazunk, ha­ nem menekülünk. És a menekülő nem nézi hová ér, ha nem azt, hogy hová menekül. Ez kívül ről ú gy tűnik, hogy céltalan csavargás... de lényegében ez az egyetlen lehető k i­ járat, az örök ellen féltől való logikus m enekülése . . . És így ez a végtelen já ­ ték tele csap d ával. . . tarkítja a földet az utakkal. A m enekülők m egalkotják az utakat, am elyeken örökké és fárad­ hatatlanul futnak. Látszólag céltalanul, m int a hosszú lábú kukacok a vízen.

A k i [kívülről szem léli őket, nem láthat­ ja ennek a mozgásnak a logikáját, a kanyarok szükségességét, a céltalanság szükségszerűségét.

Ezért cél nélküli em bereknek, csavargóknak neveznek bennünket.

M egértettük, hogy m ennyire bizony­ talan az ember, ha egy helyben áll. . . . Eleinte szórakoztatja az em bert ez az eltévedés. E lragadja őt az élet v á l­ tozatossága, tarkasága. Ü j helyek, új emberek, más utak, nagyszerű szabad­ ság tölti ki az embert, és ezért azt ér­ zi, hogy teljes életet él. Megesküszik, hogy sohasem vá lla lja a 'házacskák­ ban való kispolgári életet. A csavargó szerelmes az üldözőjébe, a nyugtalan­ ságba. M ég elég fiatal, gondtalan, m ég van elég energiája, és le tudja aratni az élvezeteket, am elyet útközben a v i­ rágok nyújtanak.”

De később: „N em tud elm enekülni és nem tud békét kötni az üldözővel, nem tudja tovább tartani se magát. És a csavargás kétségbeesett, rem énytelen várakozás lesz . . .

Utazol, de nem látsz m ár semmit m a­ gad körül. H elyet változtatsz, de nem veszed é s z r e . . . A z ürességben élsz és a veszélyt lélegzed be.

E lfelejtetted utazásod célját, elfelejtetted, m iért kell kitartanod ezen az úton, elfelejtetted m iért büntettek meg, csak egyetlenegy dolgot tudsz: tovább k ell menni. És várni, várni, várni. E lfelejtetted, mit vársz, de hihetetlen számodra és túlsá­ gosan szörnyű arra gondolni, hogy nem jön semmi. N em is kell, hogy jöjjön, m ondod magadban, és folytatod a v á ­ rakozást.

Szüntelenül menekülünk és csodát vá ­ runk. Csak a csoda menthet m eg ben­ nünket . . .

A csavargó m enekül és vár, menekül és vár, rem énykedik és kiábrándul, csavarog és imádkozik, ellenkezik, de bűnbánó is lesz, mindaddig, am íg egy szép napon elege lesz az egészből. A m i­ kor végü l elátkozza mindazt, ami élő és bolt, am ikor e lfe le jti a jö vő t és a múltat. A k k o r értelm ét látja saját két­ ségbeesésének és m egérti, hogy győzel­ m e a végső menekülésben van . . . L e ­ fekszik, kibékül az élettel és a halállal, a vilá gga l és a nem világgal, az áldo­ zattal és a vadásszal, lefekszik és be­ hunyja a szemét, m ég m ielőtt az el­ lenség elér hozzá. Felakasztja magát, elvá gja e re it a m eleg kádban, testé­ vel m egvá rja a mozdonyt, m egeszik egy darabka m érget, nyugodtan, m int a vacsorát. (Antun Soljan: Izdajice) De lehet-e ennyire következetes az áru­ lás? V a jon elérh et-e addig a pontig, ahol m egtagadhatja önmagát. V ajon elérheti-e a stabilitást, am itől eddig menekült? M ert a nem lét szintén annyira stabil, m int a konszolidált pillanata. A konszolidáltnak a pillanat a halála, ugyanúgy, mint ahogy az árulónak a nemlét.

De az áruló nagyobb m int a konszoli­ dált. A k tív, Ö m er kockáztatni és ezért büntetése az élet.

Ha az árulás tudatos, akkor sohasem juthat e l a m egnyugvás pillanatáig. A kon ­ szolidált a pillanatot abszolutizálta anynyira, hogy létének egyetlen kalandja ezen az abszolút pillanaton nyugszik.

S ennek a pillanatnak a totális tagadása szintén ugyanezt eredm ényezi: az örök é l­ ményt. A z áruló tehát nem vállalh atja ezt sem, elárulja a halált, a m etafizikai m eg­ nyugvást ugyanúgy, mint ahogy a kon­ szolidált abszolút pillanatát.

S ekkor fedezhetjük fe l az áruló dina­ m ikájának értelm ét. A kkor, am ikor m eg­ látta értelm ét a nemlétnek, m egkapta a nem halállal járó egzisztencia veszélyes érzetét is. Kishitű lesz a vereséggel szem­ ben is, m ert az is lehet potenciálisan örök, m int ahogy kishitű a konszolidált p illa ­ natával szemben is. A nem lét elvesztette rilk ei profétikus ízét: tőle is csak m ene­ külni lehet.

A z áruló tehát a modern idők Ahásvérusa, akit nem az isten büntetett meg, ha­ nem az idő. Örök csavargásra van ítélve az abszo­ lút pillanat és az abszolút öröklét között.

E gyiket sem vállalja, m indenkitől m e­ nekülnie kell. És a végletek benne is jelentkeznek. „ A pánik és a közönség az a Prokrusztész-ágy, am elyben feszül az én generáci­ óm szellem e . . . Hányszor sajnáltam ba­ rátainkat, gyű löltem önmagamat, m ert nem tudunk, m ert nem élhetünk ezek az extrém ek nélkül. N em élhetünk a szélső­ ségek sablonjai nélkül, am elyekbe bezár­ kóztunk, nem élhetünk a derűs egyen­ súlyban, am elyben az értelem a támasz­ pont. De tehetetlen voltam én is, m int a többiek.”

Ez a vallom ás nem vtéletlen. Csak a ko­ m olyabb és a kom plikáltabb lelki formák képesek vállaln i a dinamikus létform át.

Azok, akikben működnek az ellentétek m otorjai, hogy ezzel újra és újra aktu­ alizálhassák a princípumokat.

M ert az áruló egyetlen egy princípum ot aktuali­

12 zál m indig újra és újra, az árulás princípumát, a menekülés princípum át (ami ebben az esetben ugyanegy) m ég a kontradikciók árán is. M ert következetes árulás nincs. Abban a pillanatban, ha az áruló következetes, önmagát tagadja meg. A z árulás a kontradikció által valósul meg, az áruló élete a kontradikció dicsérete is.

Meht ha az áruló következetes, akkor be­ fejezett képleteket teremt, ezzel definálja önmagát v a gy e g y-egy jelenséget a v ilá g ­ ban, ami azt jelenti, hogy elism eri az idő felsőbbrendűségét.

Soljan hősei nem ezt teszik. És érdekes, hogy ami a regény tárgyát illeti, a le g ­ aktuálisabb íróink egyike. Ezt azzal éri el, hagy maga is aktualizálja az időn k ívü li élést, aminek az eredménye, hogy a tárgy nem befejezett: m indkét regény végén a hős alternatívákat lát csupán. Ez szim­ bolikusan azt is jelenti, hogy nem állítja

keretekbe szereplőit. Ezek az em berek kishitűek az id ővel szemben, leginkább ez­ zel konfrontálnak, de az idő túl absztrakt és éterikus, és ezért nem tudják m egta­ lálni annak lényegét. Innen van az_ is, hogy Soljan hősei nem az idő k ritikáját adják, hanem saját kritikájukat.

Ez a kritika lényegében destruktív.

B oldogok-e ezek az emberek? Én azt hiszem, igen. Elsősorban azért, m ert tudatosan elfogadják az ahásvérusi m ivoltukat. Tudatosan bennük az idő íté ­ lete, de ezt nem tartják lényegesnek, nem ezzel küzdenek.

N em tartják annak, m ert nem állapod­ nak m eg benne. Ez nem egy áldozattal jár: a szem ély összeroppan, mű nem k e­ letkezik, m ert erre hiányzik az id ő — tér struktúra, a vereség elfogadása (am ely pedig annyi műben értelm et ígért) szinte

ttSSÍK L e

A p

o

J

O

S

s

bori im r e A m agyar líra alakulásában az elbeszélő költészetnek saját­ ságos szerepe v a n : áldásos és átkos is egyszerre. Átkos, m ert bár „líracentrikusnak” szokták a m agyar irodaim at tartani, ez is, akárcsak a próza, az epikus vers nyűgét érezte és é rzi szinte m ég ma is, úgyhogy a sajátos líra i tartalmak, a tiszta líriku m polgárjogát m áig sem v ív ta ki. U gyanakkor az elm últ száz esz­ tendő irodalomtörténetéhen nem egyszer fedezzük fe l egy-egy líra i hullám „élőszeleként” az elbeszélő költészetet, m elyekben a m ajdan líra i versként m egszólaló élmények, gondolatok és lá ­ tomások, líra i szituációk e nagyobb lélegzetű, szélesebb ívű fo r ­ ma árkádjait keresték. Előlegező és összefoglaló jellegű ez a lír á ­ ban fogant epika, s ebből az is nyilvánvaló, hogy benne nem az epikus mag, hanem a líra i atmoszféra, a nyelv, a festés ^m ódja játszik elsőrangú szerepet, hiszen a költő igazi m ondanivalói, fo n ­ tos szándékai éppen ezeknek a rögzítésében nyilatkoztak meg.

Ilyen sajátos „líra i” szerepe van P e tő fi életm űvében Az apostol­ nak s nem kis mértékben A helység kalapácsának, V ajda János „látom ásai” közül is a legnagyobbak és a leghevesebbek az Alfréd regénye cím ű elbeszélő költem ényében olvashatók, s A d y Endre is, lírikus p ályája nagy fordulóján, ott a tizes évek elején egy nagyobb lélegzetű elbeszélő költem ényben, a m odern m agyar szellem e lírai hősköltem ényében pillant vissza a m egtett tíz esztendőre, s készül hátat fordítani neki azon a ponton, am ikor az a háború előszelében m ár egy „v o lt vilá ggá ” v o lt alakulóban.

S Babitsnál is, ha élőbb a pályafordulatot a Laodameia és A m á­ sodik ének drámai köntösű lírá ja jelezte, p ályája utolsó sza­ kasza élén m ár & Jónás-a áll. De egy W eöres Sándor s egy Ju­ hász Ferenc lírá já t is epikus költészet perodizálja, s m integy eMeinpontozva egy nagyobb egységben látottja azt a (lírai V ilág­ képet, am ely m ajd m eg fo g jelenni.

Kassák Lajos líra i pályaképének nagy fordulóján elbeszélő költem ény áll, s líra foganta e korszaka zárókövét is, ism ét csak

feleslegessé válik, m ert m egnyugvást je ­ lent. Á m ezek az em berek íg y boldogok, ami­ lyenek: boldogságuk a paradoxonokban rejlik.

A šoljani hősök a lélek m etafizikai fo r ­ radalm át szim bolizálják. Ez a szimbólum számunkra elfogadhatatlan, de ezek a hő­ sök nem is k övetelik m eg ezt, m ert ha el­ fogadnánk, ellentétbe kerülnénk velük, m ert tartósságukat akarnánk igazolni. * Számos (elégg é ellentétes) k ritik a je len t m eg An tun Soljan regén yeiről. Ezek az izzó vélem ényharcok m indenesetre ennek az író i at­ titűdnek aktualitását jelzik . Írásunknak csak ezzel az aktualitással v o lt c élja foglalk ozn i.

N em szándékozunk a regé n y teljes kérdéskom ­ plexusait fe lv e tn i és íg y egym ás m ellett é rté ­ k eln i a mű eszétikai hibáit, előnyeit. Célunk az, h ogy e gy antropológiai elem zéssel felm é rjü k a šoljan i hősök aktualitását, jelentőségét.

kassák a lír ik u s egy modern „hősköltem ényt” . A Máglyák énekelnek című poém ája m ár em igrációs vers, 1920-ban jelent m eg a Bécsi M agyar Kiadónál, d>e m ég miindlig a hazai problém ák és történéseik bűvödietét viiselM magán, s nem (kevesebbre válllalkozott e 'versedköny v m egírásával, m int az elm últ évek és hónapok esem ényeit em elni egy lírai-epiku s „hősi” magasba, történetet mondva el, s egyben bírálatát is a megtörténteknek. Elvesztett forradalm i csatából való menekülés első visszapillantása volt ez a vers, s egyben egy hősi korszaknak a m egidézése, történeti távlatba való helyezése, lírai-gon dolati felm érése, s polém ia is a tizenkilences m agyar forradalom jellegéről, a bukás okairól, nemkülönben ped ig m a­ gáról a forradalm i tett problém áiról. Ú ttörő vállalkozása v o lt a M áglyák énekelnek K assák Lajosnak: előtte a líra és a költészet ilyen magas igén yével senki nem iszólt e rrő l a korszakról, s a prózairodalom is m ajd csak a húszas-harmincas években tud a forradalm ak hónapjairól magasrendű m űvészettel szólni.

A M áglyák énekelnek jelleg e lírai-gondolati, 'bár az esemé­ nyeik míemtén nagy vonaliakban Ikövdtő űsdlékimÉnyváza is van, a van egy központi hőse is, az orosz fogságból hazatért szakállas fiatalem ber, akinek „a többiek tüskés bizanytalanságkoszorút láttáik a fe je ikörül” , s k i m ajd m aga külön harcát v ív ja a fo rra ­ dalom nagy áramában, azt az elvet kipviselve, am ely a költő szerint a forradalm i tettek idején elveszni látszott, s am elyet talán em ber-elvnek lehetne nevezni, s m elyben a szeretetnek egy aktív, „em beries” kihangzása is megszólal. A Krisztus-képzetet o ly erősen k ih ívó „szakállas” egy em ber-vallás prófétája lesz, s m íg egyfelő l a forradalm i agitátorok ibérjavító követeléseire azt feleli, h ogy „m intha nem az lenne a munkás baja, h ogy egyáltalán bére van” , s azt fejtegeti, h ogy „ti csak a dolgok form áit lá tjá ­ tok. A dolgok lén yegéig k ell beleszeretni magunkat az életbe” .

M ásfelől Kassák hőse nem „lázadni akar” , hanem a v ilá g minden pórusát átjáró forradalm at várja, egyúttal érzék elve az azóta történészek hirdette igazságot a Tanácsköztársaság „korán jö tt” jellegét illetően. Kassák politik ai-forrad alm i nézetei ebben a hősköltem ényben kapnak szinte képletszerű m egfogalm azást: „N e új törvényekért dolgozzatok, hanem az új emberért. M a rx m eg­ látta ia m ai rend konstrukcióját és (következteti: ez a társadalom m egérett az összedöntésre. D e m it jelen t az: m arxistának lenni, ha az új itárs adat óm ért akarunk dolgozni? Jöhettek m ajd, ha ezit a a gazdasági rendet át k e ll szervezni, bizonyos azonban, hogy előbb azoknak k e ll jönniük, akik az új gazdasági rendet fö lté tlen m egkívánták. M ert előbb van m eg az új dolgok erőlehető­ sége és csak azután a rendszer praktikum a . . . ” N yilván való, K a s ­ sák itt m egfogalm azott nézetének vannak utópisztikus vonásai, s elvei elsősorban k öltői program ot jelentenek, különösen -ami az események bekövetkező sorrendjét illeti, ám am ikor a forrada­ lom m enetének ún. szubjektív m ozzanataira hivatkozik — egyik legfontosabb s akkor 'kellően be nem látott kérdését vetette fel, s hogy ez m ennyire Időszerű volt nemcsak akkor, hanem m ég a harmincas években is, a zt József A ttila példája bizonyítja, aki elm életi munkáiban Kassák gondolatm enetére em lékeztető m ó­ don inszisztált a forradalom és az „em ber” problém ája összefonódottságán, annak a társadalm i-gazdasági struktúrával párhu­ zamos szerepén.

13 A Máglyák énekelnek azonban m indenekfelett költői mű, s egy k öltői szem lélet is dolgozik benne, nemcsak politik ai-id eoló­ giai, am ely vitás is lehet. A M áglyák énekelnek egy racionalista költői víziója is, amelyben Kassák lírája m ár kialakult szem lé­ leti és láttatás-rendszere szinte minden sorában ú jra és újra diadalmaskodik: a gesztusban, am ely itt a m ozdulatnak a poéti­ kai lehetőségét munkába fogja, hogy a dinamizmusnak, a fo ly ­ tonosan működő életmechanizmusnak legyen látható jele, am ely ebben a versben mint egy roppant pantom im jelen ik meg, a gro­ teszknek és a túlrajzolt, „n agy mozdulatnak” a kihangsúlyozásá­ val. Ezt előlegezik az első sörök:

m int ahogy ellenállhatatlan benne az a chialisztikus várakozás is, am ely elöntötte a forradalm as idők kezdetén a lelkeket.

M ű ve m ásodik felében, a forradalom bukását m egidéző ré­ szekben m ég fokozni is tudja a m ár a kezdeti nagy képeket, h i­ szen itt m ár országos pusztulásról, e g y egész v ilá g vesztéről k ellett énekelnie. A dolgok fordulatának illogikus voltát em eli k i itt, egy torzulás képét rajzolja, amelyben az em bertelenség vonásai kerülnek előtérbe: „D e az órák minden jó rem ényt kö­ nyörtelenül lelegeltek. Éjszakák kriptát nyirkosodtak. Nappalok ájultan szétvéreztek a dolog értelm e fe le tt” — m ondja ennek a résznek a kezdetén, hogy óriásivá növessze „a város szélein . . . halálverítékben fe k v ő ” s „tagló alá készülő em berek” látványát.

Milyen vándorok vándorolnak!

Történések láncot örvénylenek a kék sátor alatt. Ö, élet. Megélés. Fölélés.

Ezen az estén vérző szemekkel bámészkodtak a csillagok.

Falvak decembersubák alatt aludtak, városokban tarajos madarak csikorogtak a kéményeken és sokan éppen most találták meg magukban az embert.

Egy házat megglóriázott a holnap . . .

S a film láttató eszközeivel dolgozva teszi láthatóvá az eszmék­ nek, vágyaknak, érzelm eknek azt a rajzását, am ely betöltötte az embert: S a fák, a házak, a nagy deszkakapuk ismerős ábrázattal jöttek a szemeikbe. Csatornák torkából farkassovány kutyák ugattak. Fázós, suta emberkéket tologattak az összeszerkesztett utcák. . .

Mintha egy örökké mozgó, folytonosan h elyet és látószöget vá l­ toztató, bűvös lkaméra dolgozna a Máglyák énekelnekben: egy m esteri montázsitedhnika üli itt diadalát, am ely a m űvészi alak­ nak m eghagyja ugyan a térnek és az időnek a dimenzióit, de határozott keretét lebontja, h ogy a történelem színpada minden kulissza nélkül, szabadon magmutatkozhassék, s láthatókká v á l­ janak a történések, s m egm utatkozzék: a történelem szava h o­ gyan visszhangzik az em beri világban. A szimultanizmus je lle g ­ zetesen ,,'kassáki” form á já t kép viseli e z a vers: nem az eg yid ejű ­ séget akarja projektálni, hanem a torlódó, örvénylő, gyűrűző és vonagló Időt, az egymás sarkában taposó eseményeket, a fo ly to ­ nos és mindinkább fokozódó mozgást, amely, m int valam i B row nmoizgás, az em beri sorsok és, utak hosszúsági és szélességi fokait a legszeszélyesebb szögekben m etszetten mutatta. Nem csak v e r­ bálisán, tém aként van jelen ebben a versben az érő, győzedel­ meskedő és m egbukott forradalom ideje, hanem m űvészi fo r ­ m aként is, az alak-adásnak m integy a kisugárzásaként.

Asszonyok az anyaságukat visították és mindenkin átszaladt a halálfélelem.

Százlukú bérkaszárnyák megszámlálhatatlanul csukták ma­ gukba az embereket.

Mit várunk még?

Mikor?

Hogyan lesz? És ő újra szétöntötte a tüzet. Mint a szeizmográf reagált az eseményekre. Megorvosolhatatlan vörös lázak hányták ki Európa testét és ő rajta tartotta a kezét a lüktető ere­ ken . . .

Nyers, naturalista, im m ár az új tárgyiasság szellemében fogant részletek, valóság-darabok, a gesztusnak és a mozgásnak poétizált képéi és ideológiai Iképzétek, n y e lv i fordulatok együttm űködte­ téséből született kis kozmoszok univerzuma a M áglyák énekelnek, m int ahogy a fen ti idézetünk is mutatja.

S m íg egyfelől a „huszadik század em bere előttünk és ben­ nünk elérkezett az etikához” gondolatának sodrása viszi újabb örvénylések fe lé a vers m enetét és képei folyam át, m ásfelől mind teljesebb lesz a forradalm i időnek m int k öltői tárgyn ak a k ite l­ jesítése is, annak a kollektívum nak a m egéneklése, am ely a történelm i folyam atoknak egyszerre alanya és tárgya, névtelen és ezerarcú — abban a homogén és mégis m illió változatú in d iv i­ dualitásban, ahogy a „nép” -rő l m ég egy P ető fi sem tudott b e­ szélni. Á m ennek a poémának mégis az individuális költői látás affirm álódása az igazi értéke, am ely behálózza az egész 'költe­ ményt, is politikai vonatkozásait éppen úgy m egszabja, m int k ö l­ tői mikroszkópiáját, am elyben pl. azt olvashatjuk, hogy a „csend ü veggé derm edt” , s h ogy a „város ragyogtatta a pávaságát” , v a g y h ogy „az utcák panorámában kin yíltak előttük s ia házak szomorú homlokára fölszaladtak a zászlók” . S a képeket: „Sárga bérkaszám yák körül ólálkodott a pusztulás. D e va la k i m egint m aga­ sabbra tűzte a vörös csillagot. E gy napig. M ert ekkor színvál­ tozásokat játszott az idő. A z é g vérben függönyözött a horizon­ ton. S valam i undorító lázban néha halálosan fölbődült a vid é k ” , vagy: „S ekkor egyetlen vörös bandérium m á tüzesedett a város.

Boltok ürességükre húzták a nehéz vaslepedőket. K iáltások k é ­ seitek. K apu k öblögették a gáttalan embertengert. Senki se fá ­ zott és senki se v o lt éhes. U tcák kőm edrében láboltak a tarka oszlop ok . . . ” A m i Kassáknak ebben az eposzában sikerült, az maradandó módon m egidézi a forradalom nak „egyetem es epo­ szát” , az egyénen túl emelkedő nagyságot, monumentalitást, a forradalom nak m indenkit érintő, m egm ozgató jellegét. Valóban „vilá go k sírnak” és „forradalm ak zokognak” ebben az eposzban,

„ A horizonton sárga batyukkal eihelőztek az eljövendő napok. A legkitapinthatób'b valóság is valam i eltorzult maszk m ögött b u j­ k ált” — viszi tovább a torznak ezt a gondolatát és élezi is: „N em voilit sehol e g y igaz arcú osiiillaig. Ej j élenként ped ig az ailvóík v íz ió ­ iban megjelenítek a bebörtönzött emberek. Összecsordázottan és m égis m indenből kiszakadtan, m int az ég és föld között úszó m a­ darak. Véresen. Rögeszm ék tömkelegében. M eg csonki tottan. S ezek a látom ások akkor az igazság boldogtalan edényei v o lta k ...”

V a g y ahogy m ondja egy m ásik helyen: „V ilá go k fá jtá k bennük aggastyánhalálukat és az idétlen m egszületéseket” , hiszen „az ország fölött m ozdulatlanul állt a gutalila nap” .

A k o llek tív élm ény elsiratásának az eposza is a Máglyák énekelnek — az em igrációba érkezők m ár magánosán, az eltorzult v ilá g látom ásával szemükben éltek, m int akik önmagukon k ívü l m indent elveszítettek. A világot m egrendítő forradalom után csak a dadaista lázadás kínálta m agát; annak hirdetése, hogy torz a világ, csonka és borzalmasan értelm etlen, annyira abszurd, h ogy csak az illogikus képek tudnak m egidézni belőle valam it. Kassák kitűnően érzékeli ezt a m egváltozott „k ö ltő i” helyzetet is: „ A z aktivista költő, a k ire bankrablásokat ikardlapoztak rá a rendőrök, m ár egészen a Dadaizmus határáig teljesítette fö l m agát a v e r­ seiben. Prédikációkat nevetett össze a sebeiből” . S a Máglyák énekelnek utolsó részében felbukkanó kép nemcsak bécsi k o r­ szakának verseit jellem zi, hanem egyúttal m ásik eposzának az előhangját is jelenti, am elyet 1924-ben, egy korszakának a lezá­ rására készülőben ír t m eg A ló meghal, a madarak kiröpülnek címen.

N em az áltatás költem ényei készülték műhelyében ekkori­ ban, s m íg az em igráció egy része nem adta fe l egy újabb fo r ­ radalm i hullám eljöttén ek az illúzióját, a „kassáki tárgyilagos látás” a következm ények levonását kezdte meg, Objektív tény­ ként fo g va fe l a forradalom bukását, a m egváltozott körülm é­ nyeket, emigráns voltu k és elszigeteltségük mozzanatát. K ö lte ­ m ényei ennek a munkának életérzésbeli és m űvészi következm é­ n yeit őrzik, m íg a „m i a teendő?” p olitikai-akciós program jának kérdése része annak a polémiának, am ely oly sokáig fo g la l­ koztatta az elm éket, s am ely történelm i kérdés immár. Életérzése jelleg ét a M áglyák énekelnek b efejező részében énekelt „torzulások” és „illogik u s” m ozzanatok szabták meg, s kiszakadtsága v o lt ihlető forrása, az önmagára m aradottság nyo­ mása a felh a jtó erő, am ely versei m egform álásában munkált. A. „v ilá g g a l egy” költő im m ár csak a m aga élete látványán borong­ hat, s em lékeibe kapaszkodhat, hiszen az em igráció egy kicsit a légüres tér is volt, amelyben éltető levegő után kellett kapkodni.

A ló meghal, a madarak kirepülnek című eposza középpontjá­ ba ezért került „életra jza ” : az egyetlen szilárd talaj, am elyen m egvethette a lábát. S a rezignáció verse is, hiszen a mostani

14 világból kivertsége állapotában az ifjú k o ri csavargások emléke az édes nosztalgia színeiben pom pázik szem e előtt, s hangját elfátyolozza az evokációniák m egidéző moltlja, ia látomás — a látás eddigi tárgyszerű geom etriát sugalló, anyagszerűségébe feledkező m ódja után. Ha eddig a nagy ív ű vonalak és hatalmas gesztusok uralkodtak Kassák költem ényein, m ost a mozgalmasabb, apróbb részletek kerülnék előtérbe. „K é p e i” zsúfoltabbak lesznek, a kép­ elem ek gazdagsága táru l fe l és a „prédikátor” közlő, k in yila t­ koztató szájtartását is fe lv á ltja a belső m onológ m agának szóló jellege. A isiziilérd konstrukció vonalai elmosódnak, és hélyefttük a lazább kötésű, a képzelet mozgását hajlékonyabban követő, asszociációs tendenciák érvényesülnek, hiszen A ló meghal, a madarak kirepülnek ifjúságának eposza alkar lenni, emlliékköl■temény, am ely m egidézi az ifjú ság csodálatos idejét, a szabad életet —• egy elvesztett is csak m egidézhető világot, am ely a k e z­ det v o lt — egy korszaknak a végén, am ely megsemmisülése volt mindannak, amit azok a kezdetek ígértek.

F élre nem érthetően ott dalol ez a harcosabb és várako­ zásokkal telibb ifjú k o ri em lék ebben az eposzban: egy szőke tovaris beszélt még egészen gyerek lángok virágoztak ki a szájából s a kezei röpködtek mint a vörös galambok hát igen mi rokonok vagyunk Dosztojevszkij ördöngőseivel mi leharaptuk magunkban a szentimentalizmus hetedik fejét és mindent le akarunk rombolni ó Oroszország te elátkozott föld ki látná gyámoltalan szenvedésedet ha a te csillaggal megjélölt fiaid nem látnák Európa leköpi bennünk az ázsiait és mégis egyedül csak mi megyünk a hegyre fölfelé semmi kétség az asztrakáni péklány vagy a szentpétervári [szajha egy napon megszüli az új embert Oroszország a forradalom vörös tavaszával viselős de a virágok Oroszország pusztáin még nem tudnak kifakadni S telítve van „azzal a zarándokszaggal” , am elyről Párizsba é r ­ kezése kapcsán dalolt. A d y és A p ollin a ire szellem ét id ézve meg.

A csapongó képzelet eposza ez a vers, s ha benne az „izm usok” nyom ait keressük, ia daúaizmustól a szürrealizmusig, akkor abban a felszabadultságban kell látnunk, am ellyel A ló meghal, a mada­ rak kirepülnek k ép eit festi, s az addig foltok tábláinak látott és láttatott egységes képeket részletekkel ra k ja teli, s a .gesztus is aprózó mozdulatokká és m ozgás-villanásokká alakul át a v a ló ­ ság csodájaként.

S nem önkényes és nemcsak a divatnak hódolóan, hiszen ami ebben a versében is a kornak a m odora volt, alig játszik ma m ár szerepet benne, ám megmutatkozik, hogy verstechnikája, k ép lá­ tása, szabadabb csapongása is m ennyire szorosan tapad akkori életérzéséhez — annak m integy a logikáját varázsolva kifejezéssé.

Mondanunk sem k ell: a logikátlanság ebben az eg y ik döntő elem.

Nagyon is helyénvaló és jellem ző erővel bíró tehát e vers k ö v e t­ kező pár sora ó jaj jaj hozzám szakállasán és vakolatlanul érnek el a csodák 2X2 = 4 csipkebokor nyílik ki mindenütt

barátli ferenc Fiatal m űvészeti életünk le g ­ ádázabb „struggle fó r life ” -ját alighanem a képzőm űvészet v ívja , és ezen belül is a tusrajz és a grafika.

O la jja l való festésről egyelő­ re szó sincs, s hogy m iért, azt hiszem, nem is érdemes részle­ teznünk.

Fiatal képzőm űvészeink szá­ ma nem nagy, alig vannak néhányan, talán éppen ez az oko­ zója késhegyre menő harcunk­ nak. N em egymás egzisztenciá­ jára törnek, más m űvészeti ágat sem bántanák; katonás agreszszivitásuk látszólag isten háta m ögötti régiókban k öveteli a magáét, egy form ai etoszban, am ely aztán a „n agy” princípi­ um eszményében teljesedne ki.

N agyjából ez a m odern m ű vé­ szet pszihológiája, ami egyúttal

autonóm szellem et tételez föl, azaz a képletet úgynevezett gyen ge lelk ek nietzscheánus vágyálm ai töltik be.

E lázasan term elő kis csoport galériájából Baráth Ferenc m ű­ vészetét szeretném kiragadni.

A többiekhez viszon yítva ő beatnikebb.

Például Mauritsnál.

Baráth ősi élm ényt hoz m agá­ val, vallásosat s egész m űvésze­ tének ez szabja rendjét. Felü le­ teinek harm óniája kedves és naiv. A z ősiség e m egn yilatko­ zására azonban k é tféle módon

de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik s aki reggel elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik az a legboldogabb akinek kifordítható a bőre mert ki nézhetne túl önm agán. . .

A „valóság” visszapörlése v o lt ez az eposz, am elytől a Máglyák énekelnekben ve tt búcsút m ind politikai, m ind m űvészi síkon.

Itt m űvészi visszaszerzése játszódott le, mindannak visszahódítása, am elynek elvesztőt siratta. N em véletlen, h ogy éppen ebből az eposzból ,nő k i lagmagyóbb epikus vállalkozása, az Egy ember élete című regénye, am elyben az em beri élet teljessége egy társa­ dalm i körkép igén yével párosult.

Ennek a „telj esség-vágynak” , az „egész” igenlésének a tö­ rekvését síugaálja szünreallliista technikája is: {képek „vágása” , jellegzetes gyógyításai, kapcsolásai, kép-elem einek egym ásra v e ­ títése. E g y országon át tartó vándorlás hosszú útjának, színeinek és alakjainak, hangulatainak és gondolatainak k e llett itt form át találni, és a líra i telítettség képei ezt leh etővé is tették, s éppen ez a „m erész” technika tette leh etővé a form ás mű megszületését, aiz egész szellem ét tü kröző részletek fcompanáMisiágát, líra i kohézi­ ójukat az evokáció egységének szellemében: az égből kiléptek a téntagyerekek gyertek át velem a kerten a folyó túlsó partján M ária altatgatja a fiát mindenki kattintsa be esze fölött a reteszeket a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim a sarkokban kinyíltak a hátizsákok és veszettül ugatni [kezdtek mint M ária a fiát az egész kertet az ölemben ringattam . . .

S íg y a „n agy út” verse is ez az eposz, am elynek nyom ai ott é l­ nek Illyés Gyula eposzi vállalkozásaiban és Radnóti halálos hangjában. A költem ény utolsó sorai, am elyek o ly m eghökkentőeknek látszottak, „'sokkot provoikállö Ikéjpnelk” , ahogy egy legú jabb fcm ertétője mondta, az „ú t v é g e ” dis — nemcsak a varis m enete szerint „hazaérkezés” , hanem a pont is, ahonnan az egész vers líraiasága táplálkozott, ahonnan az ifjú k o ri kaland m egéneklésére vá lla lk o­ zott a költő: madarak lenyelték a hangot a fák azonban tovább énekelnek ez már az öregség jele de nem jelent semmit én K A S S Á K LA JO S vagyok s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.

S ahogy e g y fe lő l „az én K A S S Á K L A J O S va gyo k ” -bán m egszó­ laló, a m aga életébe kapaszkodó, individualizm usát előtérbe he­ lyező m ozdulat a jellem ző, az utolsó sor „m eghökkentő” képe a körülötte lévő v ilá g illogikátlanságát h ivatott jelezni. E gy „őrü lt” és jellegét elvesztő v ilá g közepén áll a költő, im m ár magánosán, igazolva a Máglyák énekelnek gondolatát: „ A z utak csodálato­ san összeszaladnak a m egjelölt vándorokkal” .

Ez m agyarázza, h ogy Kassáknak e korszaka m iért em lékeztet annyira a Felhőket író P etőfiére, s arra, k i az „őrü lt” m onológ­ já t írta. K ö ltő i eredménye, am elynek gyön gye éppen ez az eposz, a m agyar költészet e g y ik legszebb fejezetét jelenti, s az egyik csúcsot is, am elyre a „m odern” m agyar irodalom és költői szenzibilitás egyáltalán felem elkedett. reagálhatunk. M íg eg y fe lő l viszszasiidtés a tú l szu bjektívvá váló világképből a n aiv szépség felé — tehát m integy ellenszereként a m űvészi devalvációnak — , ad­ dig m ásfelől norm ális főm otí­ vum : nem disszonanciákból k ö ­ vetkező. N em a form a fogalm a lesz fontos, hanem a kép. A kép keresi a n eki m egfelelő érzé­ kenységet is. Baráth eddigi v á l­ lalkozása főképp az esztétikai princípium ok m eghódításában m erült ki, ú jra csinálta a m ű vé­ szetek történetét — csak le k i­ csinyítve. Íg y aztán m egvan nála a bizonyos fa jta v ita iiz­ mus, s főképp ennék az antitézise kidolgozott, a geom etrizáció. Baráth azt sugallja, hoigy e két e lv szintézise nem történt úgy, ahogy k ellett volna, s in ­ nen szárm aztathatók a későbbi anom áliák a művészetben,.

(G ondoljunk csak a japán m et­ szeteket gyűjtő Gauguinra, aki elhibázottnak tartja az európai m űvészet fejlődését, pont a gö­ rögöktől kezdve, és egy ilyen koncepció jegyében dolgozik, va g y Nietzschére, áki a görög \

géniusz Interpretálásakor nem fo g ja fö l önálló esztétikai prin­ cípium ként a vitaiizm us és a szép fogalm át.

E m űvészet, a „kisbaráthé” , m ég nem hozott nagy eredm é­ nyeket, lehet, hogy kísérlete rám egy az új érzékenység m eg­ keresésének igényére.

De ugyanakkor hiba is lenne szá­ mon k érn i tőle beethoveni v a gy cézanne-i harm óniák terem ­ tését.

A z esztétikai szenzibilitás ku­ tatásának láza, am i Baráth k é­ peiből kisugárzik, nagyon rokon az őskeresztény indulatokkal. A szintézis, azaz valam ilyen hu­ manizmus m egvan, de B aráthnál a harmonikus érzések ural­ kodnak, a dekoratív összetevő túlsúlyával.

Misztikus panteizmusa sok­ ban hasonlít T o ln a i költem é­ nyeire. (Ez esetben nem célom eldönteni, képzőm űvészet v a gy költészet já rt-e előbb!)

R övid en csak ennyit szeret­ tem voln a elmondani a gyorsan fejlő d ő képzőm űvészről, akiből m ég szobrász is lehet.

R a ffa i Ferenc

15

Turinski elvont festészete egyrészt a kolostori és az ikon­ festészet p ozitív hagyományát, másrészt pedig a lélekelem zés álomszerű tényeit v e g y íti el. Ez a kettőség első pillantásra úgy tűnik, m intha paradoxonon épülne; az ilkon festészet tartal­ m i m eghatározója a biblia, a régm últ jelenvalóságának hite­ lességével lép fel, m integy a részletre épített egészképzet je ­ gyében, ugyanakkor ezzel a m erőben költői viszonyulással szemben a m ajdnem kizárólagos tudományosság, v a gy legalább­ is annak tűnő, álom ból k ik övet­ keztetett lélektani tényei v e jgyüínek egy olyan ötvözetbe, m elynek m indentől elválasztva az elvon t form a fe le l meg le g ­ inkább. A paradox kettőséget a képdk jelentésében és form á­ jában is egyaránt felfed ezh et­ jük.

A szürkített, v a gy feh ér alap­ ból kiem elkedő am orf m értani ábrák az ikonok barnás patiná­ jában érvényesülnek. A kör és a négyszög groteszk elzsugorítása, va g y ezek részleteinek túlnagyitása az álom képeit, az álom ism eretlenéit követi, m íg a barnás, tiszta szín, az ábrák belső terének aprólékos kidol­ gozása, a legkisebb felü letet is egésszé képző megmunkálás te ­ rem ti m eg a hagyományoshoz kapcsolódó asszociációt. M in ­ denesetre a képzelet aránytalan elhatalmasodása ez a tényekkel szemben, s a képzelet teszi m eg azt a döntő lépést az egyéni k i­ fejezés felé, m ely a jelentésbeli és a form ális összetevőkön k i­ épülve az egyéniség kialakulá­ sát feltételezi.

A z elvont festészet m űvészeit nagyrészt az anyag viselkedése izga tja az h ogy m ilyen ár­ nyalatokat és m ilyen m élysége­ ket tud k ifejezn i az anyag, az egymással sok esetben ellenté­ tes, egym ást kizáró anyag.

Turinski nem pusztán a kü­ lön féle anyagok egym áshoz v a ­ ló viszonyát vizsgálja, hanem beépiti azokat a lehetséges tér­ be, a kép belső terébe. K ü lö ­ nös, h ogy ezt a m eglátást alig aknázta ki. A z a néhány ron gy­ darab, az olvasztott fém , a ré z­ gyűrű korábbi képeire a form a teljességének igén yével került, újabb képeiből azonban egésszében kiveszett, helyét a vörös színnel b erajzolt ószláv betű vette át, s végü l is, utolsó n é­ hány képéből az is elmaradt.

M égis az anyaghoz való v i­ szonyról k ell élőször is beszélni, bár legújabb képein m ár nem kísért az anyag ilyen vonzása.

A z a lehetőség, am it az anyag nyújtott, korábbi festészetének szélesebb, jelentésében gazda­ gabb telítettségét terem tve meg, az újabb képeken introvertált form ában jelen ik m eg, b efelé fordul.

E zzel vetette fe l Turinski az elvon t festészet központi k é r­ dését: va jon az Én (bélső) v ilá ­ ga gazdagabb leh et-e a való világnál? A va ló v ilá g összes adataival, m inden m eghatáro­ zójával nem fé r b ele a kép aránylag parányi terébe, m íg az ún. belső v ilá g arányai sok­ kal inkább m egközelítik a te l­ jességet óhajtó képteret. De ez m ég csak egyik, s nem is legfontosabb m egvilágítása a kérdésnek. A m ásik m ár jelen ­ tősebb, és ezért igyekszünk m ajd Turinski festészetének eredm ényeit m éltatva m egfogal­ mazni ezt a, természetesen, fe l­ tevésszerű választ.

Tu rinski alaktalan 'ábrái a kép terének csak kisebb részét töltik be. A vászon szabad fe lü ­ letének szerepe növekszik ezzel.

A kép terénék egy m eghatáro­ zott pontján épül k i a form a, ott találja m eg helyét, jelen tő­ ségét. D e vészélyes volna, ha a kép szabad (üres) tere valóban

üres maradna. Tu rin ski ezért szürkítette el, dolgozta k i f i ­ gyelm esen a vászon felü letét korábbi képein. A tárlaton’ lá ­ tott legújabb három képén azonban a vászon szabad felü ­ lete egészében fehér, és ezzel egyidőben az ábrák belső tere is egyszerűsödik, a barnás szín is elhalványul, mintha a fig y e l­ m et a legközvetlenebb pontra összpontosítaná. Turinski éppen ezzel a m ódszerbeli fejlődéssel bizonyította azt a m eghatáro­ zott álláspontot, hogy a belső v ilá g tényei nem függetlenek ugyan a való v ilá g adataitól, de m indenképpen a való vilá got gazdagítva önmaguk telítettsé­ gét fe je zik ki. A fehér, szaba­ don hagyott tér, az üresnek lát­ szó vászonfelület szervesen épül bele az ábrák világába, mintha teret adna annak, hogy a belső vilá g elem ei árnyat vethesse­ nek.

K épein ék k öltői hanghordo­ zásával, a form ák és a színek m etaforikus jelen tésével tagad­ ja Turinski a valóság felületét, azt, ami látszlik ugyan, de h i­ ányzik b előle a teljesség leh e­ tősége. N em a játékosság, az é r­ telm etlen és gyökértelen kuta­ tásvágy játékot űző m agatartá­ sa az övé, hanem az élet és az em ber belső világán ak egyen­ súlyba hozása. S erre csak úgy leh et képes, ha a p o zitív hagyo­ m ányra (ikonok) építi k i a mai /ember érzékenységének, k é te ­ lyeinek, a költészettel oly sokszór ellenkező magatartásának elvont ábráit, festészetének le g ­ szebb elem eit.

Bányai János A z Ifjú s á g i Tribü n szalon jóban m utatta be Z iv o jin Turinski tizenhárom festm ényét.

16 „N em íg y történt. Először is nem félénkségből zavarta el maga m ellől azt az asszonyt, hanem, m ert szégyellte baját. A zé rt ment ki a szállásra is, hogy egyedül éljen, de belü lről lesett ak­ kor m ár rá a saját szemével, a saját m egfeszített id egeivel az, akitől menekült. A szállás messze vo lt a falutól, de aki leste odalátott a vert falak, a deszkamennyezet, a földes padló do­ hos terében álló maga tákolta ágyra is, m élyen a lópokróc alá, ahonnan időnként kinyúlt a pálinkás ü vegért a legyek et széthessentve. S a falu csak később kezdett létezni számára, miután az ott élő em berek napirendre tértek eltávozása felett, miután számukra tovább nem létezett.

M ilyen ember volt? H a vizeln i ment, elbújt, mintha m eghalni menne, valam i gödörbe vagy szárkúp mögé. Vetéskor, aratáskor, töréskor népeis v o lt a határ, de em ber mégsem rejtőzött minden kukoricaszár mögött. Lyukakban, árkokban, rom ok kö­ zött talált oltalm at a kukucskálók elől, s csak úgy könnyíthetett magán, hogy térdre csúsztatott nadrággal többször helyet cserélt, m ert odaértek és észrevették közben. S a kukoricatáblát válasz­ totta inkább m ég sötétben is, s kemény, sima tökök között bot­ ladozott. A klozett m eg az udvar m élyén állt, _mint a vár, maga építette, s. ajtónak a drága, száraz, feh érre (súrolt ágydeszkakat használta fel. De akiket elűzött maga m ellől, m agát rájuk fe l­ cserélve, mind ott éltek vele tovább is, kenyéren és szalonnán a rekkenő hőségben, am ikor a hirtelen kiszáradt, v e rt falak ról peregni kezdett a mész, a farkasordító hidegben, m íg fú rt és faragott, a kukoricacsutkával takarékoskodva, s ősszel is m eg ta­ vasszal, am ikor kóbor kutyák ólálkodtak háza körül. V a g y valam i másnak jelenléte kényszerítette arra, hogy tovább éljen?_ A tér talán új minőségében, ahogy porosán a mozgás indítékaira ta­ pad, ahogy a kiáltást végérvényesen átengedi magán, va gy a sík, m elyen a látás gátlástalanul szivárog el, bárm it is alig érint­ hetne? A választás lehetetlenségének m eztelen tudata?

Ritkán beszélt, írni sem tudott, s így élete töretlen m aradt körülötte, s egyre egykedvűbben, e g y r e m élyebbre süllyedt be­ léje. M unkával védekezett, hátra-hátra lesve a sorok közé, ide­ gesen, de csak a szél em elt fe l ott néha-néha egy -eg y föld re hullott, száraz falevelet. M áskor m eg a bogár zúgása m érhetet­ lenül felerősödött fülében, s olyankor elengedte a kapanyelet; b e­ alkonyult. Házon kívü l aludt nyaranta a néhány lépés miatt, s fonott kosárban az időnek múlása miatt, hogy felboruljon, ha ne­ tán álmában m élyebbre esne. H a é jje li zápor lepte meg, a ház felé szaladt, de félúton m egállt, m ert a csillagok előtünedeztek a vastag felhők mögött.

Időnként mégis e g y-egy csavargót fogadott maga m ellé a ház­ ba, aki ily módon kíván t csavarogni talán. Beszédjükre azon­ ban nem ügyelt, ahogy saját szavaira sem ü gyel az ember. A z asztalon áthajolva néha farkasszem et nézett egyikkel-m ásikkal, mint aki épp most érkezett.

H ogy velük aludt volna? N em igaz. S az sem, hogy a kóbor kutyák bagzásában különös öröm e telett, legalábbis sem m ivel sem nagyobb és különösebb, m int bárm elyikünknek.

A postagalambokat szerette, m eg a sima, m eleg tyúktojást a tenyerében.

S ott éltek m ellette, ették kenyerét, itták borát olyan cse­ lekedetekkel és szavakkal élve, m elyeket magának sohasem en­ gedélyezett, m ert képesnek érezte m agát valam ennyire. O tt é l­ tek m ellette henyélve, m ert semmire sem kényszerítette őket, s vállalta a velük járó bizonytalanságot a bizonytalanság m iatt magában. S kivakaródzva a főttön, a melegen, a gazda egyk ed ­ vűségében bátorítást nyerve m egm entek aztán egy -eg y nyakánál elkapott libával, kismalaccal a csalánzsákban, fé l oldal szalonná­ va l vállukon a sötétben.

Időről időre lehajtott fővel, feketében, begyalogolt a faluba, hogy megadóztassák. K u tyák ugatták, s gyerekek rohantak utána rozsdás lábasokat vonszolva a porban, rozsdás kerekeket lökdösve maguk előtt. Ism ét létezett tehát, m ert szükségük v o lt rá, nem arra, amit ígérhetett, nem arra, ami őt magát képezte, de arra sem, ami nem v o lt s a jövőben sem lehetett: önmagukat akar­ ták általa is. Szó nélkül tette a pénzt asztalukra, m egvásárolva magát a saját egykedvűségének és igénytelenségének m ég egy­ szer, m eg m ég egyszer „m íg egy taknyos firkász vörös tintával át nem húzza nevem az anyakönyvben” .

S aztán, ahogy a falu eltűnve háta mögött, előtte ism ét m eg­ jelent, m egállt a dűlőúton rendszerint. G yakran m egállt azon a helyen, ha nem is érzett fizik a i kényszert, s zsebkendőjével m eg­ törölte verejtékes homlokát. N ézte egy darabig az esőtől é v rő l évre alacsonyodó falakat, a szertehányt újságpapírokat, zománc nélküli, lyukas lábasokat a hatalmas lapulevelek alatt, a régi szállás rom jai között. M ajd a falak közé lépett, m elyekről a mész lepergett. Érezni és látni lehetett, hogy a helyet m egfelelőnek tartva előtte mások is használták munkára menet, kora h ajnal­ ban, m íg a föld gőzölög, s m íg tisztán érezhető a múló éjszaka szaga, v a gy alkonyattájt hazafelé menet, am ikor az asszonyok csoportba verőd ve egym ásra vártak az útszélen, vihogva. Ó vato­ san lépkedett az egyik sarok felé, hallgatózva, vereb ek csörget­ ték a bokrokat, szaglászva, inkább ijedten attól, amit m egérzett, olyan emberek óvatosságával, akik m egszokták a klozett négy falának hiányát, s biztonságosságát a tűző nappal, a széllel, a hold és a csillagok látványával cserélték fel. N adrágját is úgy tolta le: körülményesen, lassan, számolva azzal, ami közbejöhet.

Aztán inge aljából hasított egyszer, máskor zsebkendőjét használta fel. M egtörtént azonban, hogy használt újságpapírt szedett fe l m aga m ellől, s m íg úgy hajtogatta, hogy befelé kerüljön használt fele, a halvány, napszítta betűkre meredt, s nyögdécselt kalapja alatt az eget nézve, tűnődve, m ég m indig guggolva sokáig, m egköny-

d o m o n k o s

I stván

nyebbülten. Néha, m int a nyúl a bokorból, úgy ugrott ki e g y-egy csavargó a rom ok közül, miután a falak közé lépett.

S egy este, ahogy hazaért, ott feküdt ágyában az asszony, a lópokróc alatt. N em lepődött meg. M egállt a küszöbön és Szik­ rát szólította. A ztán gyertyát keresett és a padlásra ment. M eg ­ botlott valam iben odafönn. Üj'ból a küszöbön állt, és az asszonyt nézte sápadtan. K érd ezn i akart, s leült az ágy szélére, kezét tér­ dén nyugtatva. D e nem kérdezett. A szalmakazalban aludt az é j­ jel. Ez az igazság.

Nem, nem az övé vo lt a gyerek. Asszonyhoz nem ért életé­ ben, s állítom , hogy tisztán halt meg.

A „taknyos firkászt” nézte m ég egy napon, m íg fe lv e tte az adatait, m eg a két egyenruhást vállukon a rozsdás m ordállyal.

De nem v itté k el, s az asszonyt sem. Később zavarta el maga m ellől, m ert bajára em lékeztette.

Igen, sérve vo lt: s zacskójába süllyedtek a belek, de azt csak később tudtuk meg, m ikor levetkőztettük, hogy megfürdessük, utoljára.

A z asszony távozása után ism ét egyedül maradt, s szalonnát evett, m ert bealkonyult, kint fa g y szorított, s lestek is rá ismét a saját szemével. Várt, m ert lövöldöztek körös-körül a határban.

M ajd kivágódott az ajtó és beléptek havat és szelet maguk előtt engedve a szobába. N em állt fel. V égignézett a fegyverek en : nedvesen csillogtak a lámpafényben.

S ott álltak körülötte, de szavukra nem ügyelt, m int ahogy saját szavára sem ü gyel az ember. A z asztalon áthajolva farkas­ szemet nézett egyikkel-m ásikkal, m int aki épp most érkezett.

M egöregedett.

S ismét kenyerét kérték és ismét a borát, im m ár fe g y v e re ­ sen.

Olyan csend lett hirtelen. A háztól távol valahol utolsót dörrent egy puska.

K érdezn i akart és Szikra szemébe nézett. A ztán az asszonyt nézte, akit elzavart maga m ellől, miután a gyereket megszülte.

De nem kérdezett.

F elá llt és az éléskamra ajtajának támaszkodott. Szikrát néz­ te állhatatosan. Tudta, hogy tulajdonképpen m ellette lenne a helye, de nem látott mást, csak to lva jt abban a vizsla, ravasz em ­ berben, aki egy é jje l m egm ent a padláson rejtegetett pénzével, egy ism eretlen asszonyt hagyva m aga után az ágyban, másállapotosan.

A lövés után székbe roigyoitt meglepetten. Ellenállhatatlan vágyat érzett hirtelen, hogy kirohanjon az éjszakába, valam i sö­ tét lyukba, va g y a régi szállás rom jai közé, a kukoricásba nyá­ ron, valam i szárkúp alá, ahol m eleg van, m int régen, am ikor m ég fontos közölnivalói voltak időről időre, egyikkel-m ásikkal az em berek közül, akik most egyre csendesebben, egyre halványab­ ban álltak körülötte. M egrém ült, m ert o ly jóleső v o lt nem látni őket, ellenállhatatlan v á g y fogta el az éjszaka után, a küszöbön túl, hogy ott egy meleg, nedves tenyérbe csúsztassa halálát, mint egy nagy kockázat által m egszerzett olajos-hideg feg y vert.”

17

gion

nándO r

MEGPIHENNEK A H A S V É R U S

III

A zavaros vizű folyó, am ely több miérföldes körzetben v ö ­ rösre festette a tengert az apró szigetek között, lassan, fölösle­ ges kerülőkkel, d e hűségesen elvezette Ahasvéruist a kopár he­ gyek közé, 'ahol csikorgó kavicsokat söpört a szél, és a földhöz hajoltak a fák ágai. A ravaszul felk a va rt kőpor m egköhögtette Ahasvérust, ilyenkor felvon ta vállait, hogy vékony, bő köpönye­ ge jobban a hátához lapuljon. F ogai között fényes homoksze­ mek és száraz kavicsok ropogtak. Állandóan fú jt itt a szél: m egkerülte a csupasz hegyeket, le ­ faragta m eredaző csúcsaikat, letördelte a kilugró sziklák éleit, am elyekből a zavaros vizű fo ly ó vörös m ag feh ér kavicsokat csi­ szolt. Íg y távolodtak el egym ástól az idétlen, kerekre dörzsölt, jellegtelen dombok, olyannyira, h ogy az iá néhány itt fele jte tt tüskös levelű fa is rem énytelenül a gyökerek fe lé fordította g ö r­ be ágait.

Em berekkel sokáig nem találkozott Ahiasvérus, m ert az em ­ berek messze elhúzódtak az utaktól, házaikat m eg a birkaólakat a hegyoldalakba építették, és asite korán eloltották a faggyú gyertyákat. Több ilyen kis falu t látott Ahasvérus, de a házakat olyan m esszire hordta a szél, és az ajtók is olyan ij edten-m ozdulatlanul álltak, hogy inkább sietve továbbment.

A z egyetlen város ott épült, ahol a folyóban m ár csak térdig ért a zavaros víz. Otromba kövekből épült, horpadt hátú, kis v á ­ ros volt ez; szűk, lyukacsos utcákkal és e g y széles folyóm ederszerű árokkal, am elyen fahidak voltak, de am elyben sohasem fo ly t víz; vékony lábú szamaraikat terelték oda a bizalm atlan falvak birkapásztorai, ha piaci napokan aludttejet és osontnyelű, görbe késeket árultak a városban.

A z egyik szárazon kopogó fahídon á llt m eg Ahasvérus, a korlátnak támaszkodott, és a ruganyosán lépkedő, apró termetű lányokat nézte, akik kiabálva, könnyedén kapaszkodtok fe l a széljáitta, szűk utcákba. A vidám lányok A h asvém sra nevettek a fahídon, ő m eg szomorúan nézte őket, m ert tudta, h ogy néhány év m úlva terebélyessé lompasadnak, nehezen lélegezve bukdá­ csolnák m ajd a poros köveken, és a kezükön fek etére dagadnak az erek.

Aztán mégiscsak utánuk indult Ahasvérus a kanyargós, szűk utcákba, az egymáshoz ragasztott házak közé, ahol a lányok e l­ tűntek az alacsony kapuk mögött, a házak pedig rokkantán m eg­ merevedtek.

Tetszett ez a törékenyen mozdulatlan város Ahasvérusnak, Úgy érezte, talán egy egész napig is itt tudna maradni, tetszettek neki a lányok m eg az öregem berek (szimpatikus kisvárosokban mindig sok fiatal lány és sok öregem ber van, itt m eg szinte kizárólag csak velük találkozott Ahasvérus), fő le g az öregem be­ rek, akiknek szögletes arcára bonyolult h ierqglifákat ra jzolt a keleti szél, és akik olyan egykedvű nyugalom m al üldögéltek a házak előtt, mintha a régi kódexíró szerzetesek elszegényedett leszárm azottjai volnának. Fejü kre rikítóan tarka kendőt csavar­ tak, mint általában az öregem berek a kopár hegyek között. (A z is lehet, hogy őseik éppen kalózok voltak, akik piszkos zsákda­ rabbal kötötték be fé l szemüket, és kedvező időjárásért im ádkoz­ tak az istenekhez.) N agyon csöndesek voltak ezek az öregek, nem kérdezősködtek, és köszönni sem kellett nekik. A z erdőben érez­ te ‘í gy magát Ahasvérus, ráncos kérgű, lombos fá k között, am e­ lyekkel hangtalanul és okosan lehetett társalogni.

A z egyik szélvédettebfo kapualjban, ahová csak finom kőpor hullott, hárman ültek, és korán szárodó fü vekből sajtolt, erős szagú pálinkát ittak. A földön ültek és hallgattak. H allgattak akkor is, amikor Ahasvérus m elléjü k ült. A z egyik öreg, akinek piros és fekete kockáis kendő v o lt a fe jé re csavarva, és ritkuló szakálla között fényesen csillogott a szeme, ógetettagyag-edényben pálinkát adott Ahasvérusnak is.

Késő délután v o lt már, és az öregem berek a fo ly ó m eg a v á ­ ros között em elkedő hegyet nézték: tetején beomlott, vastag kő­ falak voltak, ré g i várrom ok, am elyek m ár nagyon régen romok lehettek; mintha m in djárt rom oknak építették volna őket.

•— Nem sokára lejönnek — mondta a csillogó szemű öreg, aki agyagkorsóban inni adott Ahasvérusnak. A z egyhangúan zú­ gó szél egy pillanatra m egállt, azután tovább vitte a recsegő szavakat, és tovább szórta a kőport, am íg a m ásik öreg — .bozon­ tos feh ér szemöldöke volt, és bal kézzel itta az erős szagú pálin ­ kát •— isimét m eg nem állította.

— M a sem gyújtanak tüzet — mondta, és alig észrevehetően legyintett hozzá.

— M i sem gyújtottunk tüzet sohasem — mondotta az első.

— M eg mások sem gyújtottak.

— P ed ig a kincs ott van — mondta ismét a második, a b a l­ kezes.

— Egész biztosan ott van. A h egy gyomrában. M élyen b efa ­ lazva. N agyon m élyen. Hatalm as kamrában van, ahol olyan v ilá ­ gos van, m int délben a fo ly ó m ellett.

Ezt :a harm adik hosszú szakállú öregem ber mondta, aki ed­ d ig hallgatott, és később sem szólt többet egy szót sem. M íg a másik k ettő beszélt, m ereven a rom okat nézte, m ég akkor is, am i­ k o r a szakállához em elte az agyagkorsót.

— P ed ig m ár m i is nagyon m élyre ástunk — mondta m egint a balkezes — , és különb legén yek is voltunk, m int ezek a fiúk.

— Jó fiú k ezek — mondta a csillogó szemű. — Egész nap dolgoznak, és m ég az arcuk is vörös az átkozott vörös sártól.

Lehet, h ogy éppen ők találják m eg a kincset, és akkor tüzet gyújtanak a rom ok között.

— Jó lenne m ég egyszer várat építeni. Olyat, mint valam ikor nagyon régen, azok a horgas orrú fé rfia k építettek, akik nehéz kardokkal a tengerig is eljutottak, és az aranyat a várfalak alá rejtették.

A szél ism ét zúgni kezdett, és satétebb lett az utcában. Jóval később m ondta csak m egin t a csillogó szemű öregem ber: — Esetleg magasabb házakat is építhetnénk és szélesebb ut­ cákat.

Ahusvérus sejtette, hogy ezzel véget ért .a napi beszélgetés, am ely hosszú éveken át csiszolódott, h ogy végül csak a lényeg m aradjon, néhány betanult mondat, am ely sértetlen gondolato­ kat védelm ez — m égis m egkérdezte: — És ha sohasem gyullad ki a tűz a romok k ö z ö tt. . . H a a sáros arcú fiú k is szakállasán üldögélnek m ajd a ház előtt, és csak a rom okat nézik?

A három öreg sem m it sem szólt. A várrom okat nézték a hegy tetején. N éha ittak az agyaigedényből, és ilyen k or a szakállukon vörös-barnára ázott a kőpor.

A hasvérus sem kérdezett többet isemmit. D e később, am i­ k o r m ár m ásfelé bolyongott: ott, ahol a k övek gyökeret vertek a hegyoldalakban, sokáig azt m esélte a kíváncsiskodó em berek­ nek, h ogy ő valójában a göm bölyűre csiszolt, kopár hegyekből származik.

A H A S V É R U S

IV

Ferrara környékén csavargott e g y kora tavaszi napon A has­ vérus, a várostól észak-keletre, a foltos, helyenként m ég sáros mezőkön, a fagyalbokrok között, .ahol m egtalálta az első h al­ ván ykék ibolyát, am ely m iatt később kényszerűen ravasz szócsaitá|ja v o lt Ganellá.val, a híres ferrarad bohóccal. M ert jelen ték­ telen dolgokon is elérzékenyült néha Ahasvérus, m int ahogyan ezen a szerencsétlen, koravén virágon is, és ilyenkor m indig hosszasan és türelmesen rendezgette a valam ikor csak h eve­ n yészve elraktározott .emlékeit. M érlegelte, végiggondolta őket, ném elyiket kiselejtezte. Sokáig tartott, m ert alapjában vév e na­ gyon rendszertelen életet élt Ahasvérus. Íg y hát most .is le ü lt a fagyalbokrok mellé, és száraz, itojásdad leveleket rakott a vékony nyakú virá g k ö r é . . . Egész le v é l­ várat épített köréje.

Itt talált rá Gonella, ia híres bohóc, ak i m ár harmadnapja kereste az első kora tavaszi ib olyá t a foltos mezőkön, m ert F e r­ rara urai m indig nagy zenebonával körültáncolták az első csenevész virágot, és gazdagon m egjutalm azták azt, aki megtalálta.

Nevetségesen ostoba ünnepség v o lt ez, Gonella minden évben nagyszerűen m ulatott rajta.

Egy ideig csak távolról nézte Ahasvérust, ezt a görbe hátú, fölösleges idegent, azután zsebre vágta csörgőkkel teleagigatott sapkáját, és közelebb ment. O tt topogott sokáig Ahasvérus m ö­ gött, de am ikor az csak nem akarta észrevenni, hozzá lépett és gúnyosan m ondta: — N yavalyás kis virá g ez. Holnapra m ár kettétörik, és vissza­ bújik a földbe. Reggelenként m ég fehérek a foltos mezők. Óvatosan figyelte Ahasvérust, és türelm etlenül várta, hogy m it mond, de azért továbbra is gúnyosan félrehúzta a száját.

R avasz fickó v o lt ez a Gonella, -gyorsan váltott az agya, tudott alkalmazkodni, és tudta, m ikor m it k e ll mondani: józan ítéleti) prédikátorok, alkalm i hum oristák m ég száz év m úlva is felhasz­ nálták fogásait.

Ahasvérus egyenként visszaejtette a föld re a száraz le v e le ­ ket, és elnézett Gonella fe je fölött. Piszkos volt a keze, m ert a leveleket a tenyerén szárítgatta.

18 — Lehet, hogy nem h ervad m ég el holnapig — mondta re ­ m énykedve, és ismét szedegetni kezdte a toj ásdad levelek et a sárból.

— Dehogyismem — mondta gyorsan Gonella, m ert ő nem akartja, hogy félbesaákadjiom a beszélgetés. — N yavalyás, kiis virá g ez. A z ilyen nyavalyás kis virágok gyorsan elhervadnak.

— Talán, ha jobban beburkolnám le v e le k k e l. . . — próbál­ kozott ismét Ahasvérus. — Ha m egóvnám az éjszakai h id e g tő l. . .

— Fölösleges, mondom, hogy fölösleges -— hadarta, most m ár folyékonyan Gonella. — Rem énytelen eset, teljesen reménytelen.

Hiszen olyan nyavalyás kis virá g ez, és éjszaka a hideg szelek m egderm esztik m ég a fagyalbokrokat is. Fájdalm asan ropog­ nak ilyenkor a fagyalbokrok ágai, és a levelek is m ind a földre hullanak.

— V alam ikor sokáig őriztem egy nyavalyás virágot. Száradó, büdös bőrdarabok között tartottam.

D e itt csak száraz, büdös, levelek vannak. És ezek is eláztak az izzadó sárban. Éjszaka reszketnek és meggörbülnek. N y ir ­ kosak és hidegek, mintha beom lott sírokon nőttek volna, am elyek köré magas falakat em elnek a tisztelettudó emberek.

-—■ K á r — mondta végü l is szomorúan Ahasvérus. — N agy kár ezért a nyavalyás kis virágért. M in dig nagyon szerettem az ilyen kis vacak virágokat.

Gonella, a bohóc m egelégedetten vigyorgott, Ahasvérus azon­ ban ezt nem vette észre, mint ahogy sohasem vette észre a lé ­ nyeges dolgokat, és tovább beszélt, halkan és kissé szokatlanul szentimentálisán.

•—• Jeruzsálemban egy karcsú, fek ete hajú lány hordott a hajában ilyen vacak, kis virágot. Nyavalyás, kis, hófehér virág volt. Egyszer, am ikor razzia volt, és sisakos katonák loholtak az utcán, a fek ete hajú lány a dohos vangaihűhalybe húzódott. Ije d t szemei egész é jje l világítottak, és a nyavalyás kis v irá g a szá­ radó, büdös bőrdarabok közé hullott. Másnap m ár másikat tűzött a hajába.

Gonella most hallgatott. Tudta ő jól, hogy az em bereket hagyni k ell beszélni, különösen, ha elérzékenyülnek és banali­ tásokat mondanak.

•— Szeretnék egyszer m ár nagyon sok, nyavalyás, fehér, kis virágot látni — mondta sóhajtva Ahasvérus, de azután gyorsan elhallgatott, és idegenkedve nézett Gonellára.

A ravaszságról híres bohóc hosszú ágat tört" le az egyik bo­ korról, és a rothadó avarban turkált. M ég m indig várt, bár tudta,

délutáni teraszjelenet cseszkó lukács

kastélyban M ikor Bartakovics Béla egri érsek 1852-ben Egerben a leány­ nevelő intézetet szervezte, nem feledkezett m eg régi barátjáról Tardow skyról sem. L e velet írt neki, amiben „sajnálja, hogy nem tehette látogatását” , de rem éli, hogy a „kicsi B ellá t” m inden­ féleképpen a n eveltjei között fo g ja látni.

Nem csupán egyszerű baráti értesítésről v o lt szó, mint a többi levélben, am elyeket különösen mostanában sokszor igénybe k ellett vennie, m ert a munka helyhez kötötte; hanem a család adósának is érezte magát, ami kötelességgé form álódott benne

hogy Ahasvérus nem fo g tovább beszélni. Szabálytalan köröket, furcsa, szögletes ábrákat ra jzolt ia levelekre, és nagysokára kez­ dett csak beszélni, lassan éa kissé elérzékenyülve, m int az előbb Ahasvérus, d e a hasonlatokat gondosan m egválogatta.

— Rengeteg h ófehér virá g o t láttam egyszer, egy -kora tavaszi napon. M eredek oldalú magas, hússzínű sziklák tetején. A m ikor kisütött a Nap, a hegytető úgy szikrázott, mint az izzó aoél a füstös kovácsm űhelyekben.

Ahasvérus a város fö lé ugró tornyokat nézte, am elyek m eg­ nőttek, ha harangozni kezdtek bennük, aztán m ég jobban öszszezsugorodtak, hogy csak ta hegyük m eredezett áhítozva a szín­ telen ég felé. Szerette íg y távolról nézni a tornyokat, am ikor riadtan hegyesre vékonyodtak.

Egy pillanatra Gonella, a ravaszságáról híres bohóc is arra né­ zett, de ő a torn yok m ögött a kastélyt is látta, ahol Borso herceg hideglelősen unatkozott, és a délutáni istentiszteletre készült.

Ilyen k or m indig bosszús v o lt Borso herceg. D e nem kellett Gonellát félteni. K ifogyh atatlan v o lt ő az ötletekből.

— N agyon magas sziklák azok. N agyon nehéz felkapaszkodni rájuk. Alattom osan előre buknak, és letép ik a bőrt a csuklókról.

A tem plom okban m ost harangozni kezdtek, és magasra nőt­ tek a tornyok. Istentiszteletre indultak a tisztességtudó emberek.

Ahasvérus m ost m ár a bohócot nézte, és harsogva az arcába be­ szélt.

— Én az A rarátra is felkapaszkodtam, ped ig ott m ég v ir á ­ gok sem voltak, csak a hatalmas k ő vé m erevedett csónak van ott, m elynek széléről havas fennsíkokat és feh ér hajú em bereket le ­ het látni. iSokáig élnek ott az emberek.

A hússzínű sziklák ott vannak a fen yőerdők m ögött — m u­ tatott G enella észak felé. — Napsütéses időben a fenyőerdők sötét, kék vonalat húztak a sáros m ezők fölé.

— A z t hiszem,, egy hét alatt elju tok oda -—• mondta Ahas­ vérus, és elindult a fázós fagyalbokrok között. Otthagyta G onellának az első kora tavaszi, nyavalyás, ibolyát. Később nagy hűhó­ v a l körülugrálták Ferrara urai.

Ravasz kópé v o lt ez a Gonella. (A ferra ra i herceg udvari bolondja v o lt ő.) Tudta ő nagyon jól, h ogy a fenyőerdőkön túl nem nő sem m iféle v i r á g . . . M ég fű is régen kiszáradt ott.

Bár, k i tudja. A hússzínű sziklák olyan m agasak és olyan m eredekek voltak, h ogy azokra m ég senki em berfia fe l nem kapaszkodott.

az évek folyam án, mint a mindennapi fohász. Különösen T a rdowsky G yörgy iránt érzett megbecsülést, akinek vissza kellett mennie bánáti birtokaira, hogy apja halála után fönntartsa a családot, am it nem csupán a nehéz anyagi helyzet forgácsolt szét és tett kibírhatatlanná, hanem az is, hogy a nem zedékek m indegyike korán elvesztette férfita gja it, ez m egnehezítette a külső kapcsolatok norm ális fönntartását, és sokszor a családtagok egymás közti f e ­ gyelm ét, tiszteletét is aláásta. Lehetséges az is, hogy Bartakoviesnak ez a „kötelességérzete” csupán az egyik ága, folytatása volt a m unkájából fakadt, szinte m ár-m ár nem is kötelességének, ha­ nem egy végzetes, szent elrendeltetésnek, ami m agával ragadta és k itöltötte az 'emberekhez való viszonyát. Tardowskyhoz m ég ba­ rátság is fűzte, sőt, amit m ég maga előtt sem akart bevallani, v olt ebben a viszonyban jócskán sajnálat is. A z a sajnálat, ami nem tudta levetkőzni személyességét, ami nem tudott vissza­ térni a vallás és az egyház m eghirdetett dogmáihoz, nem tu­ dott elm erülni névtelenül abban az érzésvilágban, amit m ár m e­ chanikusan táplált magában, amiben „szeretteit” m egm erülni látta, ha rájuk gondolt, nagy bajaikra, szenvedéseikre.. . T a rdow sky iránti érzése m indennek ellenére m egm aradt szem élyes­ nek, határozottnak, egyedülinek, mint am ilyen érzés az egyszerű halandókat fű zi barátaikhoz. Azonban a szeretet és a sajnálat e kettőssége sokszor m egm agyarázhatatlan, és előre m eg nem fo n ­ tolt cselekedetekre késztették. M egtörtént, a munka hosszú ideig annyira lefoglalta m inden percét, hogy nem is ju tott eszébe a bá­ náti birtok, a család és Tardowsky. De sokszor m egtörtént az is, hogy am ikor eszébe jutottak, otthagyott, félbehagyott minden munkát, és leutazott a birtokra. Sohasem m aradt hosszabb ideig, nem mintha nem m arasztalták volna, va g y nem érezte volna jól magát, hanem m ert a m egérkezése után kiveszett belőle érzései­ nek ketőssége, és ami megmaradt, az csupán a szeretet volt, és ezzel az érzéssel túl gyarlónak tűnt m aga előtt arra, hogy tovább maradjon. K ivesztek belőle megváltásának indítékai, s ennek az űrnek nem vo lt elég a puszta szépbeszéd, a bársonyos m osoly sem tudta kitölteni, és az a sok simogatás sem, amit k ezével és szem ével osztogatott, ahol csak m egjelent. Többször is m egfogad­ ta, hogy százszor m eggondolja, m ielőtt útnak indulna. V o lt úgy is, h ogy m ár az útról fordu lt vissza, és végü l mégiscsak a b ir­ tokon kötött ki. E ger elég távol v o lt ahhoz, hogy érzései kísér­ tésbe és hatalmukba is kerítsék, a birtok és a család viszont, ahol körülvették a Tardow sky-gyerekek és a „kicsi B ella” — túlsá­ gosan közvetlenül érintették ahhoz, hogy a m ár külön világot form ált sajnálkozásai és vigasztalásai m egtalálják helyüket ott, ahol szerinte elrendéltetésük helye lett volna. Valam i m egbillent benne. Ilyen k or egyedül szeretett lenni, kint a hatalmas, négyzet alakú teraszon, amit az elsőem eleti lépcsőházból lehetett m egkö­ zelíteni, és arra a hatalmas parkra nyílott, am ely körülvette a kastélyt. Itt v o lt legkevésbé a háziak szeme előtt. Ha valak i jött is, v a gy m ent is a lépcsőkön, őt nem láthatta, és íg y nyugodtabban elm úlott az a kis idő, amit ilyen kor mégiscsak illő v o lt itt

19 tölteni. Csak a barátja háborgatta néha, az öreg Tardow sky György, aki, ha csak tehette, va gy ráért, itt kereste először, és ilyenkor m indig ugyanazzal a kérdéssel ijesztett rá: — Na, m it látsz?

Bartakovics m egrettent, egy kissé el is pirult, de ő is ugyan­ azzal a válasszal lepte m eg Tardowskyt, amit m ár olyan régóta és olyan sokszor használt. Csak azon csodálkozott, hogy T a r­ dowsky tényleg m eg is lepődik, am ikor m ár va gy századszor a válasz ugyanaz volt: — Nem látok én semmit, csak nézek.

Régen elmúlt m ár az az idő, am ikor folytatn i tudták a m eg­ kezdett beszélgetést, am ikor órák hosszat tudtak hülyéskedni, de úgy, hogy annak m ély értelm ét lássák. Tardow sky sem tudott m ár beleilleszkedni ebbe a beszédstílusba, ami valam ikor halálos ko­ m olysággal töltötte el, úgy, hogy utána szinte kim erültnek érezte magát. Lehet, csupán rem énykedett még, hogy egyszer talán sike­ rülni fog, nemcsak elkezdeni, hanem folytatn i is a beszédet, am elyben legalább egy kis része benne lenne annak az életnek, am it m eg kellett szakítania. Szinte m ár várta az ilyen alkalmat, de am ikor elhangzott a kérdés, m ár megbánta, hogy feszegette és menekülni szeretett volna tőle, értelm etlennek és üresnek csengtek a fülében, mintha csak barátságukat jelképezné: szo­ rosan m eghatározottak voltak, halhatatlanságra íttélve, ami a lé ­ nyegét a „távolságban” találta meg, a nosztalgiában, ami sohasem teljesedik ki, sohasem valósulhat meg, és éppen ezért létezik, él tovább. Rokkantságában örök, akárcsak az élet.

A további beszélgetés m ár szokványos társalgási manírnak mondható, hogy jobbnak látták, ha abbahagyják. Tardow sky oda ment a korláthoz, hátra tette a kezét, föl-fölpipiskedett, m ajd le ­ ereszkedett a sarkára. Íg y billegett egy ideig előre-hátra, mintha az erkély tövébe akarna látni. Lí, az angol nevelőnő, fö l is kiáltott: — Please! K i ne essen. — V alam it m ég akart mondani, de abban a pillanatban észrevette a labdát a fűben, fölkapta és viszszaszaladt a teniszpályára. Tardow sky m osolygott. M ár m egfeled­ kezett az előbbi párbeszédről. Bartakovics felé fordult, d e az ép­ pen a terasz másik, a Széki-m ajor felé eső részen volt, és így nem szólt.

Bartakovics eddig le -fö l járkált, ki-k ih ajolt a korláton, sze­ me fölé tette a tenyerét, mintha valam it figyelne. Tulajdonkép­ pen a csönd ellen védekezett. Valamivel ki kell tölteni, ha más­ sal nem, hát léptekkel. N em tudta elviselni a hallgatást. Termé­ szetellenes. Túlságosan kiszolgáltatottak vagyunk egymásnak.

Rosszul érezte ilyen k or magát, nem bírta vállaln i Tardow sky k i­ szolgáltatottságát, habár bántotta Tardow sky nyugodtsága, szinte határozottnak látta, olyan embernek, aki az előbb m ég játszott, de a játék után komolyabb gondolatok foglalkoztatják. Helyettesít.

Mennyire tud ez az ember helyettesíteni. . . Talán máris messzire kerültünk egymástól, s még m ielőtt m egfogta volna a korlátot, arra gondolt, hogy el se jön többé. „Please! K i ne essen” , hallotta L í hangját.

Tardow sky visszafordult és L ít figyelte, ahogy gyakorolt. E gy hatalmas fatörzsnek ütögette a labdát és igyekezett azt elérni, amikor visszapattant, m ajd ismét visszaütni. Többször célt té­ vesztett, és a bokrok közül kellett előkeresni a labdát. Csupa zöld v o lt a térde és a keze apró karcolásokkal vo lt tele. K é n y ­ telen volt erre, m ert csak két labdája maradt, és az egyiket ki se hozta. Tartogatta a vendégei számára és az ünnepnapokon m egrendezett kisebb vetélkedőkre. M ár sokszor m egkérte T a r­ dowskyt, hogy hozasson labdát Angliából, ide úgy látszik, igyek e­ zett elfelejteni. E rre gondolt most is. ahogy a bokrok közül k i­ em elte a kopott, fű től összevissza csíkozott labdát. M ár lehetetlen felismerni eredeti színét, formáját, annyira lekopott róla a szőr.

Mind jobban idomul a fűhöz, a fákhoz, bokrokhoz. N ehéz volt megtalálni.

— M iért nem hozatsz m ár labdákat Línek? — fordu lt B a r­ takovics Tardow sky felé.

— Láthatod m agad is, hogy van még neki egy-kettő . . . Csak a többit szebb napokra tartogatja — felelte Tardowsky, és k öz­ ben L ít figyelte, ahogy előbú jik a bokrok közül és feléjü k tart.

A m ikor odaért és m eglátta Tardow sky mosolygós arcát, am ely­ ről nagy m egelégedettség áradt, egy kicsit dühbe jött, és tehetet­ lenségében fogta, m ajd felütötte a teraszra a labdát. O tt patto­ gott ia kockás kövezeten, mintha újramintázíná a m árványlapo­ kat. M ég akkor is pattogott, am ikor L í felérkeziett a teraszra.

— Please! Jó volna m ár labdákat hozatni, m ert a fia i túl messzire ütögetik őket, és a bokrok között m ár sok elveszett.

K énytelen voltam egy időre eltiltani őket a gyakorlástól és a játéktól is.

— Ennek csak örvendek . . . Örülök . . . — felelte Tardow sky m osolyogva, m ajd lehajolt és elkapta a m ár aprókat pattogó labdát.

— Ped ig kár — szólt közbe Bartakovics — , tegnap láttam őket, és igazán kár volna, ha abbahagynák, különösen most, am i­ kor Pesten is divatba jött, és ez csak hasznukra v á lh a t.. .

— D e nem a parkinak — vágott közbe Tardow sky, és a m o­ soly hirtelen eltűnt az arcáról, mintha számára ez a kérdés tén y­ leg nem csupán illő dialógus lenne, hanem több annál.

— A park, a park! Please! M ég azt a kis helyet is sajnálja, pedig az a pár négyzetm éternyi terület igazán nem ront rajta, sőt „férfiasabbá” teszi, markánsabbá, mint a fé r fit a kardvágás, különösen, ha a szemöldökét is érinti egy kicsit a forradás •— mondta L í nekitüzesedve, közben k i-k i mutogatott a „m egb élyeg­ zett parkra” , és hadonászott a teniszütővel. Később m ár annyira m egszem élyesítette a parkot, hogyha valak i történetesen ekkor érkezik közéjük, amanak az lett voilmia ia szent m eggyőződése, hogy

L í valam elyik ga va llérjá ról beszél, olyasvalakiről, aki számára nem közömbös.

Tardow sky visszament a korláthoz, a labdát rászorította a ten yerével és gurigázni kezdte. A parkot nézte, szinte fig y elte a fákat, külön-külön, a bokrokat, az ágyásokat és a rózsaliget'et, am ely a Zöld P áva-lak ot vette körül. — De hiszen megengedtem, hogy játsszanak a fü vön — motyogta, inkább csak önmagának —- m ég le is kaszáltattam a legjobb kaszásaimmal. Nem is lehet kifogása a munkájukra, hiszen még innen messziről sem látszik a suhintások nyoma. Olyan, mintha valak i az egész darabot két u jja közé vette volna, és egy nyisszantással egyform ára vágta volna le a fűszálakat. N em lehet k ifo g á s a . . . —• M indezt T a r­ dow sky olyan gyorsan és egyhangúan mondta el, hogy alig le ­ hetett hallani. Mintha nem is mások m eggyőzéséért mondaná, hanem csupán önmaga előtt próbálna védekezni. Sokat veszeke­ dett L ív e l emiatt, m ár-m ár úgy volt, hogy visszaküldi Angliába, de sohasem m erte ezt megmondani, m ert az a rokoni kapcsolat, ami L ít Tardow skyékhoz fűzte, ebben a időben nagyon jó l jött.

Igaz, először nem engedte, hogy a parkban játsszanak. Ebben az időben a kastély déli részén, lent a dom boldalnál teniszeztek és gyakoroltak, ahol a falu és a m ajorok apraja-nagyja részese volt a játéknak. M ár kora délután odasereglettek és körülvették a pályának k ijelö lt részt. N em is k ellett m egjelöln i az oldalvona­ lakat. A háló két végén él voltak a legtöbben. M in k étfelől két egyform a gyerekkupac tanyázott, olyan szorosan egym ás m el­ lett, hogy úgy tűnt, mintha ők tartanák a hálót. Ezzel a játékkal is úgy lesznek, mint a többivel: először meg se lehet őket kötni, később meg rá se hederítenek. De nem íg y lett. Ü gy látszik, L í­ nek mégiscsak lesz valami haszna, ha más nem, legalább kitar­ tásra szoktatja a gyerekeket.. . A z t azonban nemcsak a fa lu ­ beliek tartották hülyeségnek, hanem ő is (am ikor megtudta), hogy télen minden reggel rövid nadrágban a szélm alom ig és vissza 'egytrappbain szalad a gyerekek m ellett a kocsiúton, a hóban. M in d­ já rt szólt is neki, de am ikor megtudta, hogy m ár több, m int egy hónapja csinálják, és a gyerekeknek kutya bajuk sincs, sőt sok­ kal egészségesebbek és a náthájuk sem tért vissza, ami eddig minden télen a szobába kényszerítette őket ■ — nem szólt többé.

A falusiak is megszokták, m ert m indig pontosan jelentek meg.

M ár az óra helyett is beválnak — mondogatták, s tényleg voltak olyanok, akik erre a dobogásra bízták magukat, ha valahová m enniök kellett. Jó v o lt ez, a harangszó m ellé. Lehet, h ogy ezért is szánta rá m agát Tardow sky arra, hogy kaszásokat hívasson.

Mintha a templomba mennének, tiszta feketében jelentek meg.

Utána m ár megbánta, m ert akárhányszor ránézett a levágott részre, annyira elütött, hogy m indig rossz érzést váltott ki belőle, mintha tényleg sebhelyes lenne. Vágás az arcán. M ár azon is töprengett, hogy talán jobb lenne téglaporos pályát csináltatni, ahogy azt először L í akarta, am ikor közvetlen a megérkezése után iszóba jö tt ia teniszpálya. Ekkor m ég nem ism erte annyira Tardow skyt és a parkját. Most m ár nem hadakozott a téglaporos pálya m ellett, inkább m egszerette volna tartani legalább azt a füves részt, am iről Tardow sky olyan sokáig hallani sem akart.

— Please! Labdák kellenének.

— Ugyan, m iért nem hozatsz m ár labdákat Línek?

— írtam már, ír t a m . .. Lesz biztosan . . . no. — L í elhallga­ tott és Bartakovicshoz fordult, ak ivel angolul folytatták a tá r­ salgást. Szerette „ezt az öregurat, aki leánynevelő intézetet szán­ dékozik szervezni, aki nem tudni miért, olyan sokszor lerándul Egerből, és olyan rövid ideig marad”. Most v o lt szándékában egyet-m ást letisztázni azokból a vitákból, m elyeket Bartakovics szeszélyes távozásai m iatt m indig félbe k ellett hagyni.

Tardow sky gondolatait a labdák, a parik, iá falu, a m ajorok, a birtok kötötték le. Eddig titokban abban reménykedett, hogy mégiscsak ráunnak a gyerekek a teniszezésre, és akkor újra ki­ nőhet a fű, azon a helyen is, ahol m inden héten újra kellett kaszáltatni, a legjobb kaszásokkal. Ügy látszik, az sem segített, hogy elodáztam a labdarendelést. így még több a kár: nap- nap után labdakeresési hadjáratot indítottak Líék, és nemcsak ők hárman, hanem ilyen kor B ellát is bevonták közéjük, igaz, nagy könyör­ gések árán, m ert ő különben sem v e tt részt a játékban, de m ert sokat sétálgatott a parkban, és ism erte minden zugát, jó hasznát vették. De m ég ez sem v o lt elég: a kastély szolgálóit is fölb iztat­ ták, azzal, hogy magas díjakat tűztek ki egy-egy labdára. É jje ­ lente, ha fölkelt, arra lett figyelm es, hogy lámpások im bolyognak a fá k és a bokrok között. K én ytelen vo lt személyesen m egtiltani Lín ek az ilyen és hasonló „hadjáratokat” .

A z utóbbi időben ritkábban lát im bolygó lámpásokat. A zok is, am elyeket néha észrevesz, több m int valószínű, hogy a csőszé és a parádéskocsisoké, akiknek éjszaka is akad dolguk.

Ebben a pillanatban m egszólalt a kisharang. Három óra. K a ­ punyitás. M ár előbb is látta az ünneplőbe öltözött em berek gyü ­ lekezését. Legtöb b je feketében, de voltak közöttük élénk színű ruhába öltözöttek is, akik höm pölygőbbé tették a várakozó töm e­ get. E lég v o lt egy-k ét világosabb fo lt mozgása ebben a fek ete tö­ megben ahhoz, hogy indulásra késznek látsszon minden csoport.

N em ism ert fe l senkit sem közülük. Ilyen k or nem is fontos. Ilyen­ kor nem is szabad egyesekkel törődni, mert akkor megbomlik az a visszafojtott várakozás, ami kisugárzik belőlük. Talán ezért van mindenkinek a szemére húzva a kalapja és nem a nap miatt, talán ezért h ajtják le fejü k et az asszonyok is, mintha íg y akar­ nák m egőrizni, elfojtan i az örömet, v a gy ha épp kénytelenek szólni, azt is suttogva teszik, hogy m egm aradjon köztük, m int az összebújt bárányok között a meleg. Nem szabad tudomást venni róluk. M ár régóta látta őket gyülekezni, cifra csoportokba v e ­ rődve, de mindez csak arra v o lt jó, hogy elm erüljön benne az

20 összbenyomás, és az idegei néha összerándítsák a testéh M ég a nagyapja vezette be a parklátogatást, azután, hogy elkészült a kerítés, ami körülfogta a kastélyt és a hatalmas parkot. A falu ­ siak m inden szabad idejükben ott ácsorogtak a kerítésnél, fö l­ kapaszkodtak rá és a réseken kukucskáltak be, m ajd am ikor le ­ ugrottak a többi közé, hosszas tárgyalásba kezdtek. Legtöbbjü k részt vett a fá k és a bokrok ültetésében m ég az első Tardow skynál, aki úgy telepítette ide őket. M indenkinek m egvolt a maga fája, bokra v a gy pázsitja. M inden családból egy szem élynek kö­ telessége volt naponta a kertész felü gyelete alatt a parkban dol­ gozni. Később, am ikor a kertész meghalt, az öreg Tardow sky nem is hozatott másikat, annyira belejöttek az em berek a munkába.

Különösen, akkor lett m indez látható, am ikor kialakultak a park­ ban egyes családok öröklött munikaterületei. A p á ról fiú ra -szállt a fa a bokor, a pázsit. Szinte családi ereklyévé vált, ahová szabad idejükben eljárogattak az emberek, h ogy csöndben motozzanak gaz után a fűben, a bokrok v a gy az ágyások között, ahol az ap­ juk, dédapjuk u jja i m otoztak és kaparták k i a férges hajtásokat.

N éhol m ég m egvoltak az ősök nyomai. Tisztelni kellett. A te­ m etőben nem is jártak ki, csak ha va la k it tem etni kellett és ha­ lottak napján, am ikor a tem plom ból a papjuk élén kénytelenek voltak kivonulni. Sokszor m egtörtént, h ogy ilyen kor is elszokdöstek és visszamentek a parkba, h ogy ott gondoljanak pár p er­ cig imádság közben, halottaikra. A nagyapja kénytelen v o lt b e­ vezetni a parklátogatásokat, m iután a kőkerítés kint rekesztette az embereket. M inden második vasárnap vo lt a látogatások ideje, és ha arra az időpontra nem v o lt fogadás a kastélyban, sétál­ hattak a Balázs-pázsit m ellett, a N agy-H ársfa-erdők között, egészen a Kocsori-fenyőkig, visszafelé elhaladtak a Szűcs-Túridombnál, m íg ismét a kapuig értek. Term észetesen letérhettek a családok m ellékutaira, azokra, am elyek erről az útról vezettek, d e nem érinthették a középső és a kis körutak virágágyásait, no m eg a Zöld Páva-lak ot körü lvevő rózsakertet. M ár a középső körre engedtem őket, gondolta magában Tardowsky. A látogatás idejét is meghosszabbította egy óráról két órára, am ire az em ­ berek többszőr-többszőr megkérték. A harangszó jelezte a kapu­ nyitást, és az adta hírül a látogatás végét is. Legtöbbször fé l oraba is beletellett, m íg m indenki elhagyta a parkot. így, nem csak két óráig tartott a látogatás ideje, hanem fé l órával is tovább. Szere­ tik az emberek a parkot. Olyannak érezték, m int a templomot, sőt annál is többnek. Sokszor m ér Bartakovics is szóvá tette, hogy jobban tenné, ha becsukná véglegesen a kapukat, ezzel nemcsak magának tenne jót, hanem az egyháznak is, m ert ahogy hallotta, a környéken ezek az emberek a leghitetlenebbek és a legkeve­ sebbet járnak templomba.

— M ég m indig nem határoztad e l magad — szakította felb e Bartakovics L ív e l folytatott beszélgetését, ahogy m eghallotta a hairamgszó t — , legalább ,a harangot vetetnéd le, hagy az em berek­ ben ne keltsen m ég íg y is olyan érzést, mintha templomba m en­ nének . . . Áhitatosabbain özönlenek ide, m int a m isékre . . . és m ost hallottam azt is a parókián, h ogy kénytelenek voltak a va s á r­ napi istentiszteletet később kezdeni, m ert az em berek inkább ide jöttek és nem a m is é re . . . Szép kis birtok, mondhatom! Szép uraság! — Közben Bartakovics és L í is odamentek a korláthoz, hogy jobban láthassák a beözönlő tömeget. — És m ég szebben vannak felöltözve, m int am ikor a templomba mennek — fo ly ­ tatta Bartakovics — , am it szintén a papotok panaszolt el, m ert a fülébe jutott, vagy nem is titok, hogy innen nem a templomba mennek, ahogy azt legalább elvárná tőlük az ember, legalább ezt, hanem előbb hazamennek és átöltöznek. Kopottabb^ ruháikat v e ­ szik fe l a templomba, mintha tényleg tudatosan hívnák k i m a­ guk ellen az Isten h a ra g já t.. M i igaz ebből? M i igaz ezekből, hogy ne mondjam, eretnekségekből, amit te lis ölyain közömbösen eltűrsz, és nemcsak eltűröd hanem m ég dédelgeted i s . . . N em is tudom, mit is gondoljak felőled?

Nem olyan egyszerű mindez, am ilyennek latszik, de nem is olyan borzasztó, am ilyennek azok a szavak hangzanak, am e­ lyekkel jellem zed, am elyekkel kimondtad — szólt Tardowsky.

A z emberek szükségét érzik annak, hogy részesei legyen ek v a la ­ minek, ami tú léli őket, amit utánuk mások nem képesek m eg­ tenni ugyanolyan formában. Itt nekik is m egadatott az a mű, ami túléli őket, de az e vilá g i életben is öröm m el tö lti ki nap­ jaikat. Itt mindnyájuknak m egvan a saját fája, bokra, pázsitja, am elyet valam elyik dédapjuk kezdett gondozni, form álni, amiben az apjuk keze nyoma is benne van, olyan hibátlanul, hogy napról napra m ind jobban a kiteljesülésüket, jelenlétüket érzik és látják, nem pedig azoknak a fokozatos elm ú lását. . . A templomban csu­ pán utánozhatnak valam ilyen, számukra érthetetlen, misztikus fo r ­ mát, az öröklések által a tapasztalatuk nem v á lto z ik . . . válto­ zatlan m a ra d . . . s ami nem zedékről nem zedékre száll, az csupán a forma, az ille m . . . .

— Csak nem v o lt erős a szó! — k iáltott fö l Bartakovics. És ne feledd, hogy ezek az em berek a tapasztalatot csupán egymás utánzásával adják á t . . . _ ...

— Igen, ha állatoknak néznénk őket, akik csupán játsza­ ni tudnak. Lehet, h ogy a te szemedbe azok: jó kis báránykák, akik e pillanatban eltévedtek és a farkasverem be kerültek. Jó.

Menj k i közéjük, és próbáld m eg Ikihajtani v a g y kicsalagatni őket a jó útra! M en j! És ism erd m eg nyájiadat! — mondta T ardow sky kissé dühösebben, m int ahogy akarta, m ert kénytelen v o lt a v é g ­ letek védelm ébe kelni, azokra fölh ozn i érveket, annak ellenére, hogy nem v o lt szándékába m egsérteni az érseket. Ilyen k or m in­ dig az érsekre gondolt, és nem a barátra. Sohasem lehet vissza­ fordulni, semmit sem lehet bizonyítani, hogy ne menjen az em­ ber a végletekig, gondolta, m ert eszébe jutott, h ogy m ár nem egy óráig tart a látogatási Idő, hanem m ár két, sőt kettő és fé l órát

is m egengedett a benmtartózkodásra. Egyszer ki se mennek, futott át a gondolat hirtelen az agyán. — N ekem nincs semmi k ifo ­ gásom a templom, ellen — próbált csöndesebb, higgadtabban b e­ szélni és érvelni, m ert látta, h ogy L í jelen léte m égsem engedi m eg azt a „diák k öri” társalgási hangot, am it használt — sőt, ha szóltak volna idejében, akkor m egváltoztattam volna a látoga­ tás idejét. Nekem igazán semmi kifogásom sincs a templom el­ len. Am ennyiben a m isék szebb érzelm eket váltanak ki az em be­ rékből, ám m enjenek oda, és h ig g y e n e k . . . de láthatod te is, hogy szívesebben jönnek ide.

— A Gonosszal vagy, am ikor azt mondod, h ogy nem szóltak.

Szóltak! És ezt te is tudod — csak nem akarod m egváltoztatni a látogatások idejét, m ert akkor az em berek azt beszélnék, hogy annak a zsírtömegnek a követelését teljesíted, pedig tudhatnád, h ogy nem az a lényeg, am it a fölszín sejtet, hanem sokkal m é­ lyebb: az egyház, a vallás. N em kellene húzódozni az olyan cse­ lekedetektől, am elyeket azután az egyház javára, annak tekin­ tély ére könyvelnének el.

— N em a „követelés” teljesítése vagy nem teljesítése a p rob lé­ ma, hanem az, h ogy valam ivel fo g va k e ll őket tartani, fe g y e ­ lemben és tiszteletben uraik iránt. N agyon jó l tudod, hogy úgy telepítették őket ide, am ikor az első Tardow sky G yörgy aján­ dékba kapta ezt a területet, -ahol csak nádas és csóka volt; azt is tudod, hogy ő kezdte építeni a kastélyt az első telepesekkel együtt, és a parkot is ő ü lte tte . . . M agáévá tette iaz em bereket azáltal, h ogy egy közös mű m egépítését bízta rájuk. A z egyén ezál tol feloldódott a m ásokkal va ló együttműködésben, m ert közös hasznot vélt, értelm et a munkájában, és nem csupán puszta k öte­ lességet, parancs te lje s íté s é t... M indenkinek m egvolt a saját fája, minden családnak a saját bokra, ami -lekötelezte és tiszte­ lettel m aradt -azok iránt, akik ezt elősegítették. Tudhatod, hogy ezen a b irtok on a Tardowsikyak id e je alatt nem volt^ agy­ szer sem elégedetlenség, pedig nem dicsekedhetünk bőséges anyagiakkal, ami talán kihatással lenne az em berekre. Egyedül akkor v o lt e g y ideig mozgolódás, idegeskedés, am ikor körü lke­ rítették a parkot. A k k o r tén yleg a lig lehetett velü k bírni. É jje­ lente apró tüzek égtek a park kerítése körül, attól tartottak, hogy fölgyújtják. . . K épesék voltak napokig o tt áosomognii a kerítés tövében . . . Sokat töprengek ezeken a dolgokon, különösen ilyen ­ kor, am ikor itt höm pölyögnek b efelé a n yitott kapun, és mégis olyan rendben, olyan belső fegyelem m el, am it ma m ár — s ezt te is beláthatod — , nem képes -az egyház sem elérni. De talán nemcsak erről van szó . . . — L í, aki eddig hallgatott, va g y néha bólogatott, m ost -szólni -akart, d e T ard ow sk y folytatta a m egszakított gondolatmenetét, m intha valam i belső nyugtalanság kerítené hataláb-a, kivörösödött, és ez olyan különösen hatott, m ert a piros f-oltok m ellett feh ér fo lto k terjed tek el rajta, mintha a v é r előre m egválasztotta volna azokat a részeket, am elyeket táp­ láln i akar; minth-a nemcsak az em ber lelk ét osztaná fö l a kétely, hanem -egész testén elhatalmasodna, mintha megosztana benne az a sok érv, el-lenérv, és m ég m ielőtt hangokká, m ondatokká fo r ­ málódnának, m ég m ielőtt a -gondolatok tisztán m egfogalm azód­ nának — m ár akkor elkezdik v ív n i egymás ellen a harcot, tu­ datlanul -és szinte fizikailag. — Jó érzést vá lt k i belőlük a park!

Becsukódnak -a kapu szárnyai utánuk, mintha el akarná őket ínye-lni a -park. A nagy húsevő. A hatalmas földevő. A hatalmas időevő. A hatalmas táj evő.

A pogány terem tő! — vágott a szavába Bartakovics, am i­ kor a terasz előtt vonult a tömeg. H ajadon fővel haladtak, kezük­ ben a kalap, s úgy látszott, ez az egyetlen darab, -ami összefűzi őket -a -teraszon levőkkel. Nem hajtották le a fejüket, de nem is néztek föl. Nem is látták azokat, akik fönt voltak, m ert m ár megszokták, hogy ott fön n k e ll valakinek lenni, és ha -története­ sen senki -sincs ott, iáikkor is leveszik a sapkájukat, akkor is h a ll­ gatagon mennek e l a terasz előtt, m int ahogy m egállnak a család fái előtt, -a b-o-krök, a pázsit m ellett. A gyerekek is elhallgattak, azok sem sírtak, akik m ég ka-ronülők voltak. Apróbbakat -és g y o r­ sabban lépkedték. A h ogy eltűntek a kanyarban, mintha halk m oraj fu tott voln a szét a -parkon va g y sóhaj — nem tudni. De azt érezni lehetett, h ogy fris-sebb -levegő cs-apja m eg az -emberek arcát a teraszon, mintha lélegezni kezdenének a fák, mintha a park magába fogadta volna az embereket, áldozatnak, és mintha azok csak erre vártak volna, engedelmesen átadják magukat, h ogy beteljesüljön zarándöklás-aik célja, m ár mos-t szoktatják m agukat ahhoz, ho-gy -a testük gyötrelem és fájdalom nélkül egyesüljön a természettel, sőt öröm m el vegyék ezt, mint a földet, ami -majd a testüknek ad örökre helyet.

— A pogány kerülők. Látszik, hoigy tá v o l esnék minden c iv i­ lizáltabb várostól. M intha régi pogány lelk ek támadtak volna fö l bennük, és azok hatalmasodnának el rajtuk. Kínjukban m ég a fejü ket sem tudják lehajtani.

— N em a kíntól van az — -szólt közbe Lí.

— Ugyan, m itől? — kérdezte Bartakovics érdeklődéssel — , talán csak nem azt akarja mondani, hogy a büszkeségtől? És vajon m ire lehetnek büszkék? Talán azokra a sárkunyhókra, am elyeket minden nem zedéknek újra -és ú jra k ell építeni? Talán a nádasokra, -amelyékben ők tudják legjobban a járást? V a gy a békákra, am elyek cs-ak nekik „é g i zene” , és minden más, városi c ivilizá lt em bernek visszataszító, h ogy ne m ondjam utálatos? A sem m ire büszkék talán, arra, -hogy nincs -az az érték, am elyet fö l tudnának mutatni, h ogy nincs egy b-izonyos tá-m, alap, amire értékeiket építhetnék — talán -erre büszkék? V a g y arra, _ hogy m inden évb-en elvetnek, és -azt le is aratják? T-a-lán -az teszi^ őket büszkévé, h ogy e gy-k ét hónapig zöldel-1 és -talpon v-an a határban

21 a termés, vagy az, hiogy a m agtárak tele lesznek? Hiszen azok ki is ürülnek, és akkor m i az, ami megmarad? A z emlék? —■ ami senkinek sem volt elég ahhoz, h ogy civilizálod jón, h ogy előre­ haladjon, hogy fejlőd jön . . . H ol az ia M Ű , am ibe fogódzani tud­ nának, am ire alapozni lehetne? A fejükben biztos, hogy nincsen.

A z em berek erre m ind üresek, m ég az alázat sem tölti k i őket, m int más felebarátjukat az ország más vidékein. H ol az a MtJ, itt, ahol minden eső után m ég a házaikat is újra k ell verni, itt ahol a tapasztalat és a tradíció csupán egym ás 'utánzása? M ondjá­ tok, hol van, ha m ár nem, ott igyekeztek keresni, ahol azt más becsületes, igaz em ber keresni szokta, ahol azt legtöbbször m eg is találja? M ondjátok! — Bartakovics széttárta a kezeit, mintha a terasz tényleg szószék lenne, minha az em berek itt lennének a közelben, csak m egbújnának a fá k és a bokrok mögött. T rad ow sky-nak és Línek is egy ideig mintha megbénult volna minden izma a kezében, am ivel a korlátot fogták, de az is lehet, hogy annyira figyeltek, hogy elfelejtették elereszteni. M ár elfáradtak, m ire el tudták engedni a korlátot. Sohasem jöttek rá, h ogy aznap m iért is fáradtak annyira el. L í mindezt a gyakorlással m agya­ rázta, Tardow sky pedig azzal, hogy sokat beszélt. Egyikük sem gondolt arra, hogy m indez azért van, m ert annyira figyelték Bartakovics beszédét, hogy túl sokáig szorították a korlátot.

Egyedül Bartakovics sejtett valam it, am ikor másnap panaszkod­ tak neki, de ő sem szólt semmit. M egszokta már, hogy a szent beszéd alatt nézze, fig y e lje az embereket, anélkül, hogy a gon­ dolat fonalát elvesztené.

Bartakovics leeresztette a k a rjá t és m egfogta a korlátot. A parkot nézte, és várta Tardow sky válaszát. M eg v o lt győződve, hogy válaszolná fog. M ég m indig hallgattak. Hát ennyire hatott volna a szavam . . . Nem is gondoltam . . . különösen Tardowsky­ ról n e m ... L í szólalt meg, Bartakovics egy kissé m eglepődött, m ert nem várta L í hangját, nem. gondolta, hogy ilyen kiegyensú­ lyozott legyen. Először nem is fig y é lt oda. Később kezdett egyetimást m egérteni abból, amit L í igyekezett kifejten i. Sokszor vitatkoztunk már. Csodálom, hogy nem tudom meggyőzni. Biztos azért ilyen kitartó a vitában is, mert sportol. Más asszonyt már régen megríkattam volna azokkal az érvekkel, amelyeket Lí csupán logikusan szemlél. K ülönös. . . Különös egy világ. Nem, .könnyen adja meg magát, s akár a talaj vize, ott és akkor töri elő, amikor nem is várja az ember.

— A házaik összeomlanak. Igen. Elég, ha va la m elyik sarkát, valam elyik oldalát kikezdi a s a lé tro m . . . A z em berek ilyen k or egy-egy kicsit m ég igyekeznek, tapasztgatják, foltozgatják, de végül is ráhagyják és inkább ú jat vernek. Különösen a fiatalok: szétszaladnak, m int a veszély előtt az állatok. N em különös és nem is nehéz a dolguk, csupán a föld b ől k ell kiszakítani egy részt, olyan darabot, ami a form á já va l sem üt el annyira a V i­ déktől, hogy különösebb problém a elé állítaná az embereket. íg y van ez nálunk is, a csatornán túl, és máshol sem különben. M in d­ ez tehát nem új és jellegzetesnek sem mondható, amire erős vá­ runkat, a civilizációt nem lehetne építeni.

— És a fejük? . . .

— Ja, a fejük, please! H ogy büszkék, v a gy n e m . . . talán éppen azt felejtették el egy kicsit, h ogy m indent elölről k e ll kez­ deniük, amit Ön olyan előszeretettel rájuk olvas. Vetés — aratás, vetés — aratás. Valahogy kikerültek ebből a bűvös körből, jo b ­ ban, m int bárki más .. .

— Túlhaladták — szólt közbe Tard ow sk y is.

— Please! Ü gy is leh et mondani: túlhaladták, m ert olyan formában tudták életre k elten i a munkájukat, olyan m űbe épí­ tették bele a sorsukat — hogy használjam m ár én is a kedvenc szavakat — , amihez nincsen hasonlatos ezen a tájon. Talán nem is ezen a tájon, hanem a T Á J B A N , ahol tényleg csak nádas és csóka a legtöbb. Ü gy tű n ik . . . m ert a park csak m ég jobban k i­ em elte azoknak a nyomorúságos helyhezkötött-séget, akik nagy kőházaikból megszokták a szép beszédet a Vidékről, a Sárról, a Nádasról, a Békákról, a Csókákról s tb ...

— D e a kőházak, a nagyvárosok a tengerparton? . . .

— A kő h agyja m agát — szólt közbe T ardow sky — csak m eg k ell form álni. Különösen a tengerparton hagyja magát, és van is belőle annyi, h ogy nem okoz különösebb gondot az em be­ reknek, Esetleg megizzadnak. D e ez is csak a fizik a i kim erült­ ség jele.

— Próbálja meg: távolodjon el csak pár kilom éterre, és a házak máris belevesznek a T ájba: a -kársát és a tenger elnyeli őket.

— De tartósabb!

— A mű talán 'azzal teljesebb, hogy az anyaga pár évtized ­ nél tovább ta rt a másiknál? A mű az emberekben van, és csak akkor az, ha képesek voltak a term észetet fölülmúlni, m árpedig az Ön érvei nem bizonyítják e z e k e t. . .

— A mű nem teljes! — mondta T ardow sky —• de nézd meg, fig y e lj fö l rá: ha m egjelensz a horizonton, a P A R K annyira m eg­ lep, annyira eléd tárul, annyira sajátos életet él ebben a különös környezetben, hogy eluralkodik rajta. A parkot az em bereknek köszönhetem. Ök is a 'sajátjuknak tartják. Ezt érzik, am ikor olyan gondosan dolgoznak benne. Ehhez a Műhöz bonyolultabb, gondosabb, türelmesebb és áldozatosabb munka kellett, hogy „m egépítsék” . Elszakították a tájat, megbontották, örökségében csorbították meg. És ezt a z em berek csinálták, azok, akiket te „üres fejűeknek” nevezel, akik a „büszkeségtől nem tudják le ­ hajtani a fejü k et” , akiket elítélsz és m indenkit föléjü k helyezel.

— Please! Tulajdonképpen jobban otthon érzem magamat itt, mint Egerben vagy Pesten. Igaz, m indez nem mond .sokat,

csak éppen annyit, hogy hasonlóságokat az angliai élettel csak itt m erek m egengedni magamnak, csak éppen annyit, h ogy a megszokottságot, az unalmat az Ön városaiban találom. O tt lep meg. Londonban ez sohasem történt m eg velem , az angliai b ir­ tokokon sem,, és itt s e m . . . Ez nem mond semmit, csupán egy kis érzés. Nem de? Please?

M ajd elhallgattak, m ert egyszerre mindannyian -túlságosan is hallották egymás szavát. M inden túlságosan is hangos, volt. V a gy az is lehet, hogy a park halkult el. Megszűnt lélegezni. Mintha átadott voln a minden friss -levegőt az embereknek, akiket m ég m in dig m agában őrzött. M egizzadták a teraszon. T örölgették a homlokukat. A z em berek is lassan visszaértek a középső körúton.

K i-'k ivillan t az -emberek feh ér inge. Imb-olyogtak m ég egy kicsit, mintha m ég gondolkoznának azon, hogy k ilépjen ek a tisztásra.

A kisharang m ár régen jelezte a zárórát, de az em berek csak most tün-edezte-k fe l -a fák és a bokrok közül. A k ik -előbb érkez­ tek, azok m egálltak a hatalmas platánnál. Ism ét csoportokba verődtek, és m ost m ár hangosabban beszélgettek, m int akkor, am i­ kor a kapu előtt várakoztak. A z asszonyok sem sütötték le a fe ­ jüket, hanem vidám an nevetgéltek. A -gyerekeket sem szoron­

gatták a karjukban, hanem -elengedték őket, hogy szaladgálhas­ sanak. D e mintha 'bűvös k ö r lenne a platán k örü l — senki, sem hagyta el azt -a területet, amit beárnyékolt. Betartják szavukat — gondolta Tardow sky, csak az nem m ent a fejébe, hogy m iért kell összevágni mindenkit, am ikor egyenként is, va gy csoportokban is elhagyhatnák a parkot. De az emberek megvárták egymást, és egyszerre indultak a kapu felé, amit csak akkor nyitottak ki, ha m ár odaértek. Most is, ahogy odaértek, várták, h ogy m egnyíljon -a kapu, de az őr nem v o lt sehol sem. Nyugtalanság futott át a tömegen. Szokatlan v o lt nekik, hogy bent k ell maradniuk, ha csak ennyi ideig is. Tardow sky is ezeket gondolta, de m eglepő­ dött, ho-gy a z em berek nem futkosnak összevissza, hanem le ­ csendesednek, megnyugodnak. Mintha hosszabb ideig szándékoz­ nának bent maradni — visszafordultak a nagy platánfa árnyéka felé. Vo'1-t -olyan is, -aki az árnyékon kívül haladt, m ert hirtelen m egfeledkezett a szokásokról.

22 Sok évig figyeltelek benneteket, tudhatod m agad is.

Figyeltem , h ogy m ilyen játszi könnyedséggel m ondatok le rrímdemről, s hogy m en n yire tudtok úgy élni, hogy ne le ­ gyenek terveitek. Csak m egvetni tudtalak benneteket, és m eg akartam írn i e g y ob jek tív könyvet, am elyből m indenki meglátná, m ilyenek vagytok.

De csak ezt a néhány lapot írhattam meg. M ert eltá­ volodtam tőletek, és m ost m ár sok m indent másképpen lá­ tok.

Igen. Esztelenségtekben felfedeztem a logikát, a tö r­ vén yt: a m odern (kamiikázék vakságát, akiknek nincs m it felrobbantani.

Tehát tévedtem . Tudhatod m agad is, hogy ez azért volt, m ert egyedül voltam , ,s am íg az em ber egyedül van, addig m indig győzn i akar, die ha m ár valakihez (vagy valam ihez) tartozik, akkor m ár élni .sem. Ü dvözöl M erkurosz”

Péntek. M ég pontosan emlékszem a tegnapi napra. Púd aludt, mélyen horkolt. Én tehetetlenül horkoltam az ágyban, am ikor a postás zörgetett az ablakon. Irtó megörülök, am ikor látom a postást, ö rd ö g tudja, miiért. H ogy őszintén m egmondjam, talán azért, m ert valam i rendkívüli hírt szeretnék kapni, am i egész életem re kihalt majd. Néha biztos vagyok benne, hogy ennek a hírnek m eg kell érkeznie. M ég sohasem gondoltam orra, hogy m it is tartalmlazzon az a bizonyos levél. Ez m ég sohasem jutott eszembe, de el sem tudnám képzelni. K in y i­ tottam az ablakot és átvettem a levelet. Erre Púd iis feléb ­ redt. M egnéztem a címzést. N ekem szólt. E lég vastag le v é l v o lt Púd nyújtozkodott, pislogott és m egkérdezte: „M i az?” „L e v é l” — válaszoltam egykedvűen, és az asztalhoz mentem. „N eked?” „L á to d ” — válaszoltam. „K itő l? ” „N em Ism ered” — mondtam. Púd m egnyugodva újra a vánkosra hajtotta fejéit én pedig felbontottam a levelet.

M erkurosz í r t Elküldte az írását, ahogyan Csi-Csi m egjó­ solta. Néztem Merkurasiz szabályos betűit, és közömbösen arra gondoltam, ugyan m it írt. Abban ia pillanatban M erkurosz v a ló ­ ban utálatosnak tűnt a szememben, de csak addig, am íg e l nem olvastam levelét, m ert nagyon dühös voltam , hogy ilyen egy­ szerűen szerezte m eg m agának Csi-Csit, és most stóiszként m eg­ írja m ég azt is, hogy m iket gondol rólunk. „Irtó alak” — gon­ doltam magamban, m íg apró, fegyelm ezett betűi táncoltak az orrom előtt. Látszott rajtuk, h ogy Merkurosiznak v o lt id e je h ajlítgatni őket. M ég az írásában m eg akarja mutatni, hogy „ren ­ des em ber” , gondoltam.

Egy cédulát is m ellékelt a füzetlaphoz, ami direkt nekem szólt. „K edves Búb” , írta. „Elküldöm neked ezeket a lapokat. Persze nem gon­ dolom, hogy hasznukat veszed, v a g y h ogy bárki is hasz­ nukat veheti. M inden (bizonnyal lem ondtam az ilyen (ter­ vekről, tehát ne haragudj rám.

Szeretnék m egszabadulni tőlük, m int e g y betegségtől, de mégis félek eldobni őket. Ha kedved lesz és elolvasod ezeket a lapokat, rájössz m ajd arra, hogy nekem, veletek ellentétben, voltak terveim . Lehet, hogy a m ú lt idő arra a cinikus követ'keztétésre juttat m ajd téged, hogy lám, mégis ugyanoda lyukadtunk ki. Nem bánom ezt sem, m int ahogy sok m indent nem bánok már.

Csak azt szeretném, ha elolvasnád őket, m ert szüksé­ gem van tanúra, m ert nékem, m ég m indig szükségem van tanúra.

Értelm etlenül olvastam ezeket a sorokat. Nem tudtam fe l­ fogni, m it jelentenék, és m iért éppen nekem írta mindezt. A z ­ után elővettem a füzetlapokat, visszaféküdte/m az ágyba és las­ san, figyelm esen olvasni kezdtem őket. „A zo k ró l írok, akik közömbösek voltak önm aguk iránt;, akik nem szerették magúkat, bár fiatalok volták, m ert irtóztak a nagy szavaktól, elm enekültek a nagy gondolatoktól is. A k ik féltek m egállni, m ert gondoikodniok kellett. F éltek szólni, m ert a szóért fe M n iö k kellett. Igyek eztek kicsik lenni, kicsik, egé­ szen .kicsik, egészen jelentéktelenek, és mégis minduntalan té­ vedtek . . í rta m ár az első sorokban. Igyekeztem m inden f e l ­ indulás nélkül olvasni a sorokat. N em érdekelt, h ogy igaza van-e, igazán nem érdekelt. Csak azt akartam m egfejteni, ho­ gyan fogta m eg Csi-Csit, m i v o lt benne az az erő, am ivel m indannyiunkat kinyírt. S orról sorra változott az airca. M ár-m ár fá jt ás, hogy kezdtem m egérteni. K ezdett előttem érthetővé válni, m iért bujdosott, m enekült annyit ebben a városiban. Igen.

S hogy m iért akart .annyira egyedü l maradni. M iért nem hü­ lyéskedett senkivel. Miiért nem voltak barátlai, ismerősei, és hogy m iért nem /»tőszóit e g y lánnyal sem. Igen. K i akart m ene­ külni abból a ,,kelepcéből, am it ez a város tartogatott lakosai számára” . íg y írta. S amibe m i olyan „niaiwan” beleestünk.

Púd ú jra felem elte a fe jé t és figyelt. Ü gy látszik, valam i érdekeset neszeit. Felálltam , s a lapokat a kabátom zsebébe tet­ tem. N em akartam, hogy olvassa őket. N em csak azért, m ert róla iiis szó v o lt bennük, hanem biztos voltam benne, hogy nem neki való az egész. Egyszerűen képtelen lenne m egérteni M erkuroszt. öltözk öd n i kezdtem. „H o vá m ész?” , /kérdezte. „ A m érnökhöz.” „M ik o r hagyod m ár abba?” „A m íg pénzre lesz szükségem” . . . „ . . . eladod a lelkedet is.” „El. Na és? M indenki eladja” , aztán hozzátettem : „Mutass nekem valakit, ak i nem adja e l” . „Sietsz?” , kérdezte. „Ig e n ” , mondtam. „V a la m it akarok mondani,.” „S iess!”

Púd felü lt az lágyban. „N em beszélek többet erről. Jó? De m it csinálsz estére?

M enjünk valahova. Régen ittunk m eg m ár valam it együtt. So­ hasem vagyunk együtt. Tegnap szereztem valam i pénzt. M eg ­ ihatnánk va la m it” .

A kilincs után nyúltam. A z t m ondtam estére jövök, jö vö k egészen biztosan, s ha alkar, vá rjon meg- M ég láttam, amint kis, ném et m árkájú, Braun villanyboirotvája után nyúlt és kimentem az utcáira, ahol m ár bánni is kezdtem, hogy m egígértem , estére együtt leszünk ismét. Csak leisisauk magunkat. Csinálunk v a la ­ m i cirkuszt m egint. Tudom m ár iaiz egészet fejből.

Egyenesen a m érnök lakására mentem. Útközben láttam m eg Meroet, /amint betér a templomba. Tudtam, hogy ez lesz a vége, gondoltam, és tovább mentem. Irtó érdekes, hogy ism erő­ seim közül az utóbbi időben isokan, ha tönkremennek, m in djárt a tem plom ba kezdenek járni, egészen m egváltoznak, és azt gon­ dolják, minden rendben lesz. A m ik o r a m érnök lakására értem, csöngettem és vártam . Csi-Cisi le v e le és M erkurosz írása m eg­ győzött arról, h ogy találkoznom k e ll azzal a lánnyal. És a m ér­ nök biztosan beleegyezik. M iért ne. Ö m aga mondta. A z t m ond­ ta, ő is szeretné, ha m ár nekem is hasznom lenne az egészből.

M in dig mondifem, h ogy stram m gyerek a mérnök. S engem nagyon szeret. F el s,em tudom fogni, /hogy /miért. M in d ig azt mondja, hogy írtó szim patikus vagyak a szemében. Menkurosznak nincs igaza. A z t írta, engem is ugyanúgy kihasznál, m int azokat a lányokat. A z t írta „az a mérnök, /aki egész é le ­ tében küzdött, most, am ikor a történelm i áldok m egengedik, hogy konszolidálodjon, most m indent be akar hozni. M ert a konszolidált m indenre féltékeny.

Féltékeny saját eszméire, munkájára. A z t akarja, h ogy m indenben ő legyen ,aiz_ideál. M ég az ellenséget is elismerni, ha az őt szolgálja” . A z t hiszem, nem ism eri őt. Fogalm a sincs, /milyen stram m gyerek. A zt írta _még, hogy: „Ennek az em bernek m orális m agatartása összefüggésben van egész generációja m orális m agatartásával” . A z biztos, hogy M erkurosz összevissza papol. Látszik rajta, h ogy nem ismeri.

De, h ogy őszintén m egm ondjam , engem az ilyesm i nem is é r ­ dekel.

A m ik or a m érnök kinyitotta az ajtót, m eglepetten nézett rám. Látszott rajta, hogy nem várt.

23 „E gypár képet kellene elkészítenem ” — mondtam. „Jó” —• mondta és behívott.

Leültem a szobájába és egy pillanatig haboztam. E g y ­ szerűen rossz helyzetben éreztem maigarn. Ita lt vett elő és m eg­ kínált. M int mindig. Ez olyan szokása volt. Ez egy kicsit m eg­ nyugtatott. Közöm bösen rámnézett, és leült az asztal mellé.

Mondtam neki, hogy lakamélk valamii fontosat tmondani neki.

A z t mondta, sem m i akadálya. E gy ikicsit zavtart a közömbössége.

Aztán valahogy elkezdtem. A z t mondtam, szeretnék azzal a lánnyal lenni, ak ivel ő a m últkor volt. Aíki azt mondta rám, hagy utálatos vagyok. M agyaráztam neki, hogy magam sem tudom pontosan, miért. Talán azért, mekt irtó érdekesen beszélt. Szo­ katlanul. Nekem nagyon tetszett az egész. Valahogy érdekes lánynak tűnik.

A m ik o r befejeztem , zavartan lesütöttem a szemem, b ér na­ gyon kíváncsi voltam , h ogy m ilyen arcot vá g az egészhez. É rez­ tem, hogy kicsúszott a lábom alól .a talaj. Egyszerűen hányin­ gerem támadt. Egy kis szünet után 'hallottam, hagy elnevdti magát. „V é g re ” — mondta. „V égre normálisan beszélgethetünk.”

Felpillantottam rá. Látszott rajta, h ogy agy csöppet sem iz­ gatja magát. „Ig e n ” — mondtam. N agyon szeretnék azzal a lánnyal len ­ ni.” „Jó” — mondta. „Kendben van ” . A ztán hozzátette: „D e agy kicsit m egvá ltoztá l u gye?” „Ig e n ” — mondtam. „E g y kicsit m egváltoztam ” . „N em értem ” — mondta inkább m aga elé. „N em értem, hogy m iért történt olyan h irtelen mindez.”

Felnéztem rá. „No, m ég csak ez hiányzott” , gondoltam.

M ert éreztem, h ogy a kérdést felém is irányította. Nem csak m a­ ga felé. M ég csak ez hiányzott. „Talán azért, m ert m ú lik az id ő ” — m ondtam csak úgy.

F elállt éis sétálni kezdett. „Persze az -ember előbb-utóbb m agához té r” — mondta rö ­ vid szünet után, „M inden em ber előbb-utóbb m agához tér.

M ert rájön arra, hagy am it csinált sem m it isem ér, s akkor megtanulja azt, hogy hasznot húzzon az egészből, hogy m arad­ jon valam i neki, is az életből. M ert erre nehezen jön rá az ember.”

Bólintottam. Csak úgy megszdkásból. M eg nem is akartam közbeszólni, m ert láttam, hogy tovább akar beszélni. „M ert vegyük például azokat a lányokat. Tévedn e az, aki azt gondolja, hogy ez csak olyan fizik a i kérdés. Nem. Csak ez az egyetlen sarok miég ebben a már annyira logikus világban, ahol az ember lelke m élyén m indentől függetlenül m egbizonyosodhatik, hogy valam it azért mégiscsak ér. Igen. E lfe le jti a f é ­ lelmét, n y a v a ly á já t. . . O lyan ez, m int az qpium, esaik nem v e ­ szélyes.” „Csak nem veszélyes. Csak?” — kérdeztem automatikusan. „Csak ennyi” —• válaszolta élénkebben. És m indig ú jra és újra mag kell bizonyosodnod, h ogy nem félsz. Különben: rád­ néz e g y ism eretlen és m egijedsz. M eglátod m agad a tükörben és félsz, az isten tudja mitől. A fá k is azt sízuggerálják, hogy valam i baj van körülötted. Szól a telefon, elveszted egyensú­ lyod. Érdet? V alam ivel le kell győznöd a félelm et.”

A z utolsó mondatoknál kezdett érdekelni az egész ügy.

Mondhatom, a m érnök m ég nem v o lt soha ily e n őszinte velem szemben. M egkérdeztem tőle, gondolja, h ogy csak emiiatt cirkuszolnak annyit aiz emberek, fő le g -a felnőttek. „Ig e n ” —• mondta. „M indenki kapaszkodik valam ibe, m ert fél. A felnőttek miég jobban félnek, és ezért olyan kegyetlenek.

M ert ha egy percre is bizonytalanok, k in yírjá k őket” . „A z t ákarjia mondani ezzel, h ogy m ár én is kezdek féln i?” „ A z t” — válaszolta és leült mellém. „F éln i m eg kell tanulni.

A z laz ember, aki fél, az m ár ér valam it.”

Aztán váratlanul elhallgatott. M intha elszégyellte volna 'ma­ gát.

Később hozzátette: „A z t a lányt Beának h ívják. Beának. N yugodtan átveheted” .

M élyet lélegeztem . Tehát befejeződött az ügy. Gyorsan elké­ szítettem azt a néhány képet, ás m egmutattam őket a m érnök­ nek. Irtó m eg v o lt eléged ve velük. M ondtam neki, jó lenne, ha holnap szabad lehetne. A z t mondta, egész nyugodtan, m ert h ol­ nap a gyárban valam i ülése lesz. A zu tán hazamentem. Púd m ár vá rt rám. N yákkendői között válogatott. Izgatottan nézegette m a­ gát a tükörben, és irtó grim aszokat vágót. Fáradtan az ágyra vetettem magam. „M együnk?” kérdezte. „M ehetünk” — m ond­ tam. „D e én ma nem isizók. N em iszok egy korty italt lsem.” E l­ mentünk tehát a .klubba. O tt legalább lehet jó zenét hallgatni.

Ott volt H. is. Egyedül gubbasztott a sarokban. M intha valak it f i­ gyelt volna. Leü ltem m ellé, és e g y ideig hallgattunk. Aztán e l­ mondtam neki, hogy m it írt Merkurosz. „H ü lye szivar, az biztos” — vetette oda. „D e azt írja, h ogy m egváltozott” — jegyeztem meg. „Ö ?” — húzta f e l a szemöldökét. „Soha!” „M iért?” „M ert m indig ide-oda ugrál, és sehol sem tud m egállapodni.

M ert .mindig tervek k el van tele. És abba hal bele, h ogy tervei nem sikerülnek” .

Felnéztem rá. „A z t ihiszem,” folytatta, „az ilyen em berek .sohasem tud­ nak m egváltozni. U tálom az ilyen embereket. Őrülten izgágák, mindenhova odateszik a kezüket, aztán m indent elrontanak, és tovább lépnek. H ordozgatják tiszta lelkiism eretüket, m int a női

alsóneműket. Íg y mászkálnak az e g y ik lyukból a másikba, m int a giliszták. H ogy m ilyen tiszta lelkiiismerettel mászkálnak, ne is m ondjam !” „M ondd m eg nekem őszintén: te például belenyugszol abba, h ogy m indig ugyanabban a lyukban éljél. Belenyugszol abba, hogy ott szülessél, testedet ott rohassza m eg a levegő, a föld.” „B e le ” — mondta határozottan. „Én nem ” — mondtam a bizonytalan ember ünnepélyes hang­ súlyával. „Én szeretnék tovább m enni.”

Felém fordult. K icsit lelketlenül és szúrósan a szemembe nézett. „M ég jó, hogy testednek, telkednek nincs ereje erre.” „Lehet, hogy ninos” — m ondtam keserűen. „D e ha én e g y ­ szer m egpillantom a kék eget, ha m egérzem a nap m elegét, ha egyszer érinti egy tiszta kéz a kezem, ha egyszer szippantok ab­ ból az iga zi friss le v e g ő b ő l. . . m ajd m eglátod” . „Ism erlek ” — legyintett. T e m ár m egpróbáltad. Tudnod k el­ lene már, hqgy m indig abban a bandában maradsz, amelyben vagy. M ost m ár késő. N em lehet az em ber m indennap áruló.” „ A z t akarod mondani, hogy én m ár áruló akartaim lenni? K it árultam el, az istenért?”

Csak am ikor m ár kim ondtam a mondatot, csak akkor rez­ zentem meg. Áruló. Hátaimon végigszaladt a hideg, m egijedtem a .szótól. M intha go lyó t eresztettek ivoflpa belém. Áruló. Egyszerű­ en hihetetlennek tartottam^ h ogy valak i ilyet m ondjon nekem.

H ogy H. m ondjon ily e t nekem. H ogy ő m ondjon ily e t nekem.

M iért? M iért szabad neki ily e t mondani. M agam sem tudtam m egérteni, m ilyen erő h a jt arra, h ogy igazoljam magam. M i köze hozzá? „ A z em ber sohasem tudja véglegesen, hagy k it áru lt el, csak az -a fontos, hagy va la m it el akart árulni, ennyi m ór elég,” mondta szárazon. A ztán hozzátette: „E gyszer m ár azt gondoltam, hogy sikerül is.” „M ik o r?” — kérdeztem önkéntelenül. „A m ik o r Tan ját m egism erted. M eg később. A m ik or stószolnii kezdtél azzal, hogy sem m i más nem érdekel. Igen. A z t gondol­ tad, h ogy csak úgy átszaladsz egy m ásik világba. D e nem. Szé­ pen, ahogyan ilyen kor illik , a magad k ezével nyírtad ki magad.

Tudod-e, hogy az árulók m indig saját kezűleg n y írjá k ki m agu­ kat. Ezért nem sikerült semmi. Honnan is gondoltál ilyesm ire?

D e k ellett ez. Tudom. A z .embernek mag kell tanulnia, h ogy nem sikerül semmi. Néha ezt a fejéb e k ell vern i.”

Igen. Tudhattam volna, hoigy H. kom olyra fogja^ a dolgot.

Persze, ezért k ellett védekezni. H ogy a vesém be láisison. H ogy m egm ondja az igazat. Persze. Tudom, h ogy sokaknak nem te t­ szett az egész hülyeség T áp jával. D e hát, lám, pontosan tudja, hogy nemcsak iszentis dolog volt. P ed ig gondoltam, m indenki azt hitte. Gondoltam, azt hiszik, hogy olyan fiatalos stósz az egész.

M eg így.

Tan ja!

Sohasem tudtam m egszokni a bőrét. U jja im lázadoztak, m eg­ riadtak, ha hozzá értem . M in d ig mondta, hogy ne féljek . V a k ­ m erő körrel, m int a vezetők a fát, úgy akartam kikerülni ezt a félelm et. M ert az utcáról jöttem . Gondoltam, m it veszteik. M it veszíthetek én. M ert :az aszfaltról lógtam he hozzá. M egriadtam , minit a vad maidarák, attól a színtelen, nyugodt világtól, amit nála láttam.

Igen. Tan ja!

H a v e le lennék, tartoznék valahova. E gy közösségbe. Lenne egy világom . A h ol m egvethetném a lábom. E lfoglalnék benne m inden pontot, amát elfoglalhatok. Testem m el beszorítanék m in ­ den rést. Tudhatnám jól, h ogy ez vagyok, az vagyok. Tudnám, m it szabad, és m it nem. És nevetnék azokon az embereken, akik nyugtalanok. N evetn ék azokon, akik elvesznek. N evetn ék azo­ kon, akik nem éreznek isemjmit. Egyszerűen biztos lennék m a­ gamban. N evetn ék azokon, akik kószálnak ia világban ide-oda.

Csak gúnyolódnék azokon, akiik kamiikázék, .anélkül, hogy lenne m it felrobbantani. Persze nem isikerült. Persze. M ert az utcáról jöttem . M ert az aszfaltról lógtam be. M erkurosz is erre célzott. „Pú d nem szám ított arra, h ogy nem lépheti át a határokat, a különbségek hom lokagyenesen ellenkezők volltak. A z áldozatok néha szerepet cserélnek önmaguk között, de h elyet soha.” — S most jön H. is, szemtelenül, mintha le akarna leplezni. Á r u ló !

Tanja! Á r u ló ! „N em fontos” — m ondtam neki, m iközben Pudot fürkész­ tem, aki a klubban szaladgált összevissza. De én m égsem látom annak értelmé'k h °S y ki legyek n yírva. Érted? H ogy — ki — le — g y e k — n yír — va.”

H. felnézett. A zza l a különös tekintettel a szemében, amit .csak akkor tapasztaltam nála, ha kivételesen hülye stószt hallott.

Figyelt. A rca m eg sem mozdult. O lyan volt, m int egy régi, e l­ fe le jte tt szobor. M in t am ilyeneket a gim ikben rajzolnak. A m ik or m|egszólalt, az v o lt az érzésem, ihogy ez a hideg hang nem is em berből, hanem szoborból jön. „É rtelm et látni abban, hogy tönkrementéi, nem szégyen,” mondta, „L e h e t” — mondtam, .miközben a kabátom után nyúltam. „L eh et” — ism ételtem m eg a szót, m intha nem tudnám hogyan folytatn i. S ebben v o lt is valam i. „L e h e t” , lismételtem m eg har­ madszor ,is, de m indenki annak tartja. „T a n já ék ” , válaszolt gyorsan H.

24 „Igen, ők” hajtottam le a fejem , és felsegítettem Púd kabát­ ját, aki időközben szintén készülődni kezdett. „Jössz? — kérdeztem H it. „Maradok. Tudod, hogy én maradok,” mondta ő.

Hangjában ném i gúnyt éreztem, tudtam, h ogy haragszik rám.

V a gy legalábbis nem tart igazi em bernek. H isz nem tudtam neki megmagyarázná semmit. Persze ő ezt gondolja.

K in n hideg szél kapott el. Hideg, poros szél. Egész úton h a ll­ gattam. Rosszul éreztem magam. Rám nehezedett ez a sötétben rogyadozó város, ez a poros szól, H., Merkurosz, Sík, Tanja, Csicsi, Púd, Tornadosz, C. és hülye felesége, a hülye C. és felesége, a pedáns G. N. M indenki, mindenki.

Púd azonban egy percre sem tudott hallgatni. M in dig mond­ tam én, hogy olyan, m int e g y állandóan lötyögő csitri.. Hosszú utcákon át a rról mesélt, hogy vesz m agának e g y új, divatos ka­ lapot. S hogy m ilyen kalap illik éppen az ő fejére, m ivel az ar­ ca kelleténél szélesebb. „M ié rt nem veszel te is egy kalapot. Most van pénzed” , k ér­ dezte hirtelen. „Púd, te hülye va g y ” — m ondtam neki kelletlenül. „Tudom ” — mondta Púd, és m ár újra m esélni kezdett a kalapról. ,Pud, te teljesen hülye v a g y ” — mondtam n eki most m ár határozottabban. „P ersze” — válaszolta. „Sokan mondták m ár ezt rám, akár csak rád” . „D e Púd, m i kétféleképpen vagyunk h ü lyék” — mondtam neki. „Én tudom, h ogy az vagyok, és nem akarok az lenni, de te észre se veszed az egészet” . („P ú d originális dekorációként hat” — Merkurosz.) „A k k o r nekem m égiscsak job b ” — válaszolta ő nevetve. „Jobb” hagytam rá, m iután a lakásunk elé értünk.

M ielőtt lefeküdtünk volna, Púd sztrippeket v e tt elő. „M a éjszaka végzek velü k ” , mondta. „Im ádom a sztrippeket szexszel. Akarsz te is?” „N e m !” — mondtam. „Á lm os va gyo k ” .

A m ik or lefeküdtem, rosszul éreztem magam. Mintha szédül­ tem volna. M inden zörrenés, m ég az óraiketyegés is óriásivá nőtt.

A szomszéd szobában a házinéni lánya kosárlabdázó szivarjával vihogott. Határozottan unják miár egymást. M ár négy hónapja unják egymást. A szivar m inden éjszaka itt van, e g y óra: felé u grik ki az ablakon. M in dig fölébredek, am ikor lehuppan a v i ­ rágoskertbe. A szomszéd irodalom kritikus ilyen kor m ég dolgo­ zik. É jjel-n appal a könyveket bújja. Ily e t mlég nem láttam. K í ­ váncsi vagyok, m it gondol erről az esetről. Egyszer olvastam egyik cikkét. Gondoltam elolvasom, m ert szomszéd. V alam i k ön yv ről írt. Irtó el v o lt ragadtatva. M intha egy szép nőt fogott volna.

De semmi mást nem értettem m eg belőle. Sem m i mást. M inden­ esetre én azt gondolom, hogy a szivarnak nem éppen kellemes.

A kosárlabdázónak se, m eg az irodalom kritikusnak se. E gyikü k­ nek sem. K e ttő után a lány m élyen alszik, nagyokat horkol.

O lyankor fekszik le a kritikus is. A lány azonban előbb kim egy a fürdőszobába. M in d ig tíz percet m arad Ott. Hallom , am int cso­ bog a víz. Axitán lefekszik, és fé l óra m úlva horkolni kezd. E lége­ dett teste óriási rezonátor. Különben is erős, inas teste van.

Com bjai olyanok m int a m alom kerekek. N e is m ondjam . „Sztripp szexszel” , mondta Púd, és ő is vihogni kezdett.

Igyekeztem nem gondolni rájuk. Beára akartam gondolni.

M ondjuk rá. Valam i tervet kellene kieszelni. Ezt okvetlen m eg kellene tenni. D e nem jutott eszembe sem m i okos dolog. É rde­ kes, hogy semmi nem jutott eszembe. M intha berozsdásodott v o l­ na az eszem. A zt hiszem H. kikészített. D e semmi. Csak az fáj, hogy olyan magabiztosan beszélt. M i jogon? Á ru ló ! K i ő? Ü gy tesz, mintha hallgatnom kellene rá. Igen. Bea. Jó lenne valam i jó terv, gondoltam. Behunytam a szemem. A lu d n i akartam.

M ár délben elm entem a g im i elé. M ár korán ott k ellett len ­ nem, m ert nem tudtam hány ó rá ja van Beának. O tt a legkön ynyebb megtalálni. Aztán kereshetem. A m ik o r csöngettek, m indig a k ijá ra t elé álltam. „M en n yi szép lán y” , állapítottam meg. „S m ennyi gazdag lehet közöttük” , gondoltam.

Bea csak kettő körül jött. Ü gy látszik, hat órája volt. N é ­ hány fiú val és lánnyal vo lt e g y csoportban. A z egyik fiú vá llá ­ ra tette a kezét.

A m ik or engem m egpillantott, k ivá lt a csoportból. Egyedül indult el. M in djárt oda léphettem volna m ellé. D e nem. E gyelőre csak követtem. Élveztem abban, hogy követem . Lestem lépé­ seinek ütemét, figyeltem karcsú lábszárát, testének ideges rit­ musát. „S zép” , állapítottam m eg magamban.

Tizenöt-húsz perc után m eggyorsítottam lépteim et. A Futaki út végén beértem. K icsit m egriadtam , m ikor közelébe é r­ tem. M egijedtem , m int a szűz lányok. M egállt. M intha véletlen ü l állt volna meg. Rámnézett, azután egy kirakat fe lé fordította a faj ét. Csönd . Ez a mozdulata kicsit naivnak tűnt, és erőt ia d o t t nekem.

1 ; M „Szervusz B ea — m ondtam neki. H angom nyugodtabb volt, mint a testem. Egyáltalán nem érződött m eg rajtam , hogy id e­ ges vagyok. „Szervusz Búb” , válaszolta. Persze m egtorpantam . Tehat tudja a nevemet, jegyeztem m eg magamnak. „T éged vártalak” — folytattam . „Látom ” — állapította m eg hidegen. „N em a m érnök m ia tt” — tettem hozzá halkan. „ A z v é le t­ len volt. M agam m iatt.”

Hallgatott.

„ A m érnök azt mondta, hogy haragszol rám. Tudod, v é le t­ len v o lt” — folytattam . „Sem m i” — válaszolta. „Csak azért mondtam neki azt, h ogy m ondjak valam it. Tudod, összevissza beszéltem .” „M egiszol ve le m e g y kávét? A zért, m ert találkoz­ tunk.” „Jó” , mondta, és bementünk az egyik cukrászdába. „A z t -mondta, haragszol rám .” „N em , csak összevissza beszéltem érez­ tem, hogy összevissza beszélek.”

Ez egy kicsit m égzavart. Tehát csak úgy mondta az egészet.

Csak úgy. „Honnan tudod a nevem ?” — kérdeztem. „Csak úgy. M indig az utcán vagy. A z em ber ezt előbb-utóbb m egtanulja. M ert m indig láttalak. M eg találkoztunk valam i zsúron is. A z t hiszem, beszélgettünk is. T e T an jával voltál. Igen.

M indenki azt gondolta h ogy irtó be v o ltá l dőlve.” „Lehet, hogy igaz. Lehet, hogy irtó be voltam dőlve,” v á la ­ szoltam.

Elnevette magát. „Ir tó naivnak estél k i” . „Ig e n ? ” „Ig e n ” — mondtai. „D e én m égis azt gondoltam, hogy b lö ff v o lt az egész. Irtó nagy b löff. H ogy íg y m ondjam .” (Merkurosz: „B ú b egyetlen szenvedélyes m egnyilatkozása csaláson alapult.

K ülsőleg m inél inkább em beri — belsőleg annál inkább csalás.

Jellegzetes m egnyilvánulása ez a tehetetlenségnek.” ) „M ib ő l gondolod?” „Csak ú gy” nevette el -magát. „Először is azért, m ert Tanja egészen -máis. M áshová tartozik. A z biztos. És itt nem lehet hü­ lyéskedni. Ez csak a regényekben lehet. Csak ott történik meg, hogy két v ilá g találkozik. It t m indegyik tudja pontosan, hogy hol van. M ásodszor azért, m ert Tanjának az egész csak olyan sport volt. M egérezte a másik világot, és kiváncsi v o lt rá. E gy ideig. (M erkurosz:” Tanjának az egész érdekes volt. Számára minden, ami érzelm i, az csaik spektakuláris lehet. A polgári lá ­ nyok tradíciója. D e éppen a spektakuláris m iatt izgatta Búb ide­ gessége, rejtett félelm e, neurasztikus magatartása, piszkos lelk iismerete. Hiába akarta Búb m indezt eltitkolni, nem sikerült, túl késő v o lt már. D e e g y id eig szokatlant jelen tett a polgári v ilá g ­ ban, ah ol minden tiszta és előre kiszámított. De csak különöset.

A polgári világnak szüksége va n különös esetre, h ogy szórakoz­ zon.” ) „M indazért b lö ff v o lt ez, azt gondolod?” „Ig e n ” , válaszolta, s igazgatni kezdte haját. „D e nagyszerű volt. E gy darabig Csi-csi sem tudta pontosan m egm agyarázni m i ez. A z t mondta nekem, hogy m ajdnem sikerült fé lre v e ze t­ ned.” „C si-csit is ism ered?” — kérdeztem . Csi-csi neve kissé b i­ zonytalanná tett. „Igen , ő mondta m eg nekem, hogy a m érnöknél dolgozol.” „S zóva l tudod?” „Igen,azért Üs m entem e l hozzá. A z é rt is beszéltem neki összevissza.”

Szóval, őt csak úgy kihasználtad?” „Igen, alég öreg m ár ahhoz” .

E lnevettem magam. V a g y inkább csak szabadon felléleg ez­ tem. N em is em lékszem rá pontosan. Csak egy pillanatkép m a­ radt m eg emlékezetemben. N evetett ő is, és mintha egy arc hüllőt voln a le róla-. Ü j vonásokat láttam a szeme kőiü l, szája körül. Ü g y éreztem, h ogy a közös nevetés által cinkosok lettünk.

Legalábbis a m érnök ellen. O lyan szövetséges-félék. Ez irtó jó l esett. Egyszerre m elegség kezdett sugározni a lányból. Valam i tiszta, egyszerű m elegség. M intha a húgom n evetett volna. Igaz, a húgom ról m ég sohasem szóltam. Tehát kijátszotta a m érnö­ köt. Ez irtó meghatott. Ez nagyon lényeges. Fontos. M ert nem lenne stósz, ha m in dig ő játszana k i valakit. „T eh á t összevissza beszéltél” — kérdeztem m ég egyszer. Jól­ esett látnom, amint bólint, jólesett hallanom a hangját, ahogyan azt mondja, hogy: IG EN . „M ié rt? ” — kérdeztem gyorsan.

Felvonta a vállát. E gy percre maga elé m eredt. Szem ei k i­ élesedtek. Istenem, hogy m ilyen gyorsan változott -ennek a lánynak a-z arca. E gy pillanatra irtó butának tűnt az arca. Irtó kifejezéstelennek. D e csak egy percre. A ztán felnézett rám;, m in ­ dig idegesen vib ráló szem ével, m egnyugtatóan vizsgálta arco­ mat, aztán a kávéscsészébe pillantott. „Csak úgy. Sportból” — mondta és bal k ezével m egigazította a haját. Irtó m odern frizu rája volt. Nagy, -sűrű siskája. K étoldalt tincsek kanyarodtak be a z arcára. V alah ogy irtó tetszett a v á ­ lasza. Sportból. Elnav-ettem magam. S P O R T B Ö L . D e aztán újra Csi-csi jutott eszembe. Igen. Ö is azt mondta, hogy b löff. É rde­ kes, h ogy nekem soha nem mondott erről semmit. Ü g y tett, m in t­ ha megértene. S őt néha azt is éreztem, hogy biztat. M intha arra kergetett volna, h ogy fogjam m eg Tanját. D e nem v o lt őszinte.

P ed ig én sokat m eséltem neki Tanjáról. N agyon sokat. Könnyen lehet, hogy csak várt. V á rt az alkamas pillanatra. D e Merfcurosz elvitte az egészet. A z a hülye felbontotta az -egész rendszert.

Most aztán nem tudhatom m eg soha, h ogy m it akart Csi-csi.

Merkurosz m indent elront. Igazságtalanul beleavatkozott, az éleünkbe. Ezt nem lett voln a szabad. M ert neki sem m i köze hozzá.

Mondhat rólunk, am it akar. Rendben van. D e m it avatkozik bele az életünkbe. B eszivárgott közénk. Én például m áris túl sokat gondolok rá. M ár ez is igazságtalanság. M indenért persze Csi-csi a hibás. V agy neki sem v o lt ereje? M egingott ő iis-, m int én, am i­ kor Tan ja fe lé fordultam . D e ő véglegesen elesett. A bban a pillanatban azt gondoltam, h ogy m égis Gsi-csi közöttünk az

(

25 igazi áruló. Ha m ár éppen erről van szó. V a g y ha egyáltalán le ­ het valaki áruló. „És m it mondott m ég Csi-csi?” — kérdeztem idegesen a kö­ vetkező pillanatban.

M ert tudnom k ellett mindent. H isz m eg k ell védenem magam. „R ólad?” „M ondjuk.” „Sohasem bízott m eg benned egészen. H ogy is m ondjam ; nem v o lt határozott. V eled szentben csöppet sem v o lt határo­ zott. Egyszer így, másszor úgy. G yakran váltogatta a vélem é­ nyét, ha rólad v o lt szó.”

Valam i belső fáradtság veltt erőt rajtam . K ín ló d va kerestem Bea tekintetét. A z asztalra, keze m ellé tettem a kezemet. Gsi-csi.

Tanja. A z asztal lapján éreztem , h ogy v e r a szívem. Csak né­ hány m illim éter hiányzott, h ogy elérjiem a kezét. Szóval így. P e r ­ sze most m ár világos, miiért hagyott e l olyan könnyen. N e k i nem volt nehéz. N em vo lt vélem énye rólam. N em szeretett. G yanako­ dott rám. A z t hitte, hogy áruló vagyok. D e m it is jialent az a szó, istenem. Bea nem m ozdította e l ia kezét. N éztem a bőrét. Szép, barna bőre van. Minthia örökké sütne rá a nap. Csak egy kicsit kellene m egm ozdítanom a kezem. Csak egy kicsit. Elhúzná-e?

Nem. Nem. Tudtam. Biztos voltam benne. Várrt. Csak össze k e l­ lett szednem m agam egy kicsit. „Rendben van” — mondtam, m iközben a kezét figyeltem . „Lehet, hogy volt oka haragudni rám Tanja miatt. Elismerem.

De m ié rt m ent e l akkor ő, és éppen M erkurosszal. H isz az a szi­ va r m indig ellenünk beszélt. N em hasonlít ránk. N em a m i v é ­ rünk. N em gondolkozik úgy, m int mi. A z t írta rólunk, h ogy gyá­ vák vagyunk. M iért m ent el éppen v e le ? ” — kérdeztem k ö v e ­ telőén.

Bea elmosolyodott. K icsit titokzatosan, m int a gyerekek, am i­ kor játszanak és m aguk elé gügyögnek. Vagy, m int ahogyan az érett asszonyok mosolyodnak el, am ikor az utcán egy szép fiú t látnak. „M erkurosznak ninos köze az egészhez” — állapította m eg hidegen. „Ö az egészben ártatlan. Csi-csi tulajdonképpen H .-t akarta kinyírni. Ez irtó bátor terv. Csi-csi nagyon kíváncsi arra, hogy meddig b írja m ég H. idegekkel. Különben neki M erkurosz csak annyira érdekes, m int am ennyire te v o ltá l érdekes Tan jának. De H. az egészen más. Ö t szereti. M eg H. is. D e éppen azért nem engednek. M indkettő m egtanulta már, hogy nem sza­ bad engedni, Ez a szabály. M ert iákkor szentisek lennének. És éppen ők. Hisz ők a legstram m abbak” . „É rtem ” — bólintottam 'elgondolkozva.” És én erről semmit sem tudtam. 'Sportból. D e Csi-csi engem elárult, tudom. M eg ­ mondhatta volna.” „Sohasem bízott m eg benned. M in dig attól félt, hogy e g y ­ szer kifáradsz, és túl szentis leszel. H ogy mindenkinek m egm on­ dasz őszintén m in d e n t.. „Bea, ez nem igaz. Tudod-e, hogy ez nem iga z?” — vágtam közbe szenvedélyesen.

M egállt. Lassan, figyelm esen végignézett. Én az asztal la p ­ já t figyeltem . Észrevehetetlen lassúsággal m egm ozdítottam a k e ­ zem. Összeszedtem minden erőmet. Holnap m ajd megmondhatom H.-nák is, hogy nem v o lt .igaza. Ezzel m ajd bebizonyíthatok neki mindent. N em vagyok áruló. A csuklóm mintha megmieradt v o l­ na. M ég mintha tiltakozott volna bennem valam i. Valószínűleg féltem. A k k or hirtelen m egérintettem a kezét. Lesütöttem a sze­ mem. M indez csak e g y m ásodpercig tartott. Felnéztem rá. Nem húzta el a kezét. Egyenesen a szemébe néztem. Visszanézett rám.

Nem olvastam k i a szeméből semmit. Csak hidegséget és nyu­ godtságot. Aztán tenyerem et keze fe jé re lettem . Á tfo g ta m a csuk­ lóját. Felem eltem a kezét, könnyű volt. Súlytalan. Fin-om bőre volt neki Is, m int Taxijának. Érdekes, h ogy m ilyen gyorsan észreveszi ezt az 'ember. Tiszta érintésű v o lt a bőre. De mégis egészen más. Ismerős. A z enyém. „N em vagyok olyan” — mondtam neki határozottan.

H allgatott. „M enjünk valam it enni?” —• kérdeztem. „M enjünk” — mondta'.

Fizettem. A m ik or felkeltünk, e g y sziva r a szomszéd asztal­ tól irtó éhesen végignézte Beát. Ez tetszőt nekem. Kim entünk az utcára. „N em beszélünk többet ilyesm iről. Jó?” — kérdeztem kint az utcán. „Jó” — válaszoltam nyugodtan, és m élyet lélegeztem a friss levegőn.

Belém karolt. Csodálkoztam, hogy m ilyen könnyű keze van.

Vannak lányok, akik ha az em berbe karolnak, akkor őrülten nehezek lesznek. Egyszerűen m egnehezedik a járásuk. Ü gyetle­ nek éa nevetségesek. M ereven lépkednek, m indent ki akarnak előre számítani. Elmentünk az egyik magánvendéglőbe. „D o ­ m inó” — így hívták. Irtó jó t ettünk. Bea azt javasolta, hogy vesz nekem egy pirois inget. Csak úgy, m ert eszébe jutott. A z ilyen ötletek nekem is irtó tetszenek. A z em bernek m indig van ilyen ötlete, gyorsabban m úlik az idő. És v e tt nekem egy piros gyapjúinget. Olyat, m int am ilyen Gru-grunak, annak a kis fes­ tőnek van. Igen. „Felpróbáljuk? — kérdeztem. „ F e l” — mondta.

Elmentünk hozzám. Púd nem v o lt otthon. „M ilyen cirkusz van itt’ — mondta, am ikor beléptünk a szobába. N evettem . Mondtam, hogy másképpen e l sem tudnám m ár képzelni a szobát. Megszoktam a port, a szemetet. M eg így.

Felpróbóltam az inget.

„Szép?” — kérdeztem. „Ir tó ” — mondta. M ellé ültem. Szép délután volt. A z a b la ­ kon besütött a nap. Egészen hozzá húzódtam. M in t a k isgyere­ kek. Szorosan egymás m ellett ültünk. Gsak az, hogy m ellettem ő ült, m egnyugtatott. Csillapított. M agam sem tudom pontosan m egm agyarázni, m iért. Talán azért, m ert különben is olyan ism e­ rősök voltunk egymásnak. M ert egyform án gondolkozunk. M eg ­ fogtam a kezét s az arcom elé emeltem. A zu tán szorosan az ar­ comhoz szorítottam a tenyerét. „F élek a naptól” — mondtam neki nevetve. M eg e g y kicsit kom olyan is. K é t h ü velyk u jja fü ­ lem körül anyásán megnyugodott. M u tatóu jjai érzékenyen re­ m egtek a homlokomon. P ajzs v o lt a keze. P a jzs v o lt a keze az arcomon. „N em tartozom sehová, de van legalább h ová m eg­ bújnom ” — gondoltam. U jja i közti réseken á t lestem az arcát.

A ztán elengedtem a kezét. K ezeim elernyedtek, ölébe hulltak.

A ztán lassan, h ogy ér.ezhessem testének form áit, felhúztam a ke­ zem karjára. Ott m egnyugodtak az ujjaim . Ö levette arcáról a kezét és átölelt. M intha kisajátított volna magának. Először néztük m eg egym ást figyelm esen, komolyan. És közelről. É rez­ tem, hogy arcom mintha kisim ult volna. M intha eltűnt volna róla m inden ránc. M in dig azt gondoltam, h ogy van m ár ra jta elég. Igen. N éztem a szemét. B al kezem m el ,a hom lokához n yú l­ tam. Siskája, haja, kezem fe jé re hullott. És betem ette azt. U jja tanmal -a halántéka körüli -ereket babráltam . Lestem , ver-te a szí­ ve. A ztán balra húztam <a kezem, a h aja újra hom lokára hullott, lassan átöleltem . N em féltem . N em vo lt lámpalázam. K icsit m eg­ hajoltam, jobb kezem et feljeb b húztam karjáról, hátulról m eg­ sim ogattam iegyszer-kétszar a haját, élveztem annak frisseségét, aztán fejiéhez szorítottam a tenyerem és megcsókoltam.

Halgaittunk m int a cinkosok. N em szóltunk egy szót sem.

E gy áirvia szót sem. N em riadtunk m eg egym ástól. N em féltünk egymástól. M intha ism ertük volna m ár egym ás testét, m int az ikertestvérek.

Csak később, m ikor m ajdnem m eztelen testét takartam be és m ellé feküdtem , csak akkor hatódtam m eg. A k k or lettem k i­ csit idegesebb. Szép! M agabiztosan szép a teste — sokkal szebb v o lt most, m int am ikor fényképeztem . M ik or erre gondoltam, egy kicsit megdöbbentem. „Isten em ” — gondoltam. F e jé t karom ­ ra hajtotta. Ujjairnrnal h a jé v a l babráltam. „N em szabad m eg­ engednem, hogy m áris k ételk ed jek benne. A k k o r biztosan elá ru l­ nám őt” — gondoltam. K özelebb húzódtam hozzá. Teste m ele­ gebb volt, m in t az enyém.. „H isz az a bajunk, hogy m indig gya­ nakszunk egymásra. H. rám, én Csi-csire sitib. stb. N em szabad megengednem. Legalább m agunk között ne gyanakodjunk. M ás­ hol úgyis van erre alkalom elég. H ü lyék lennénk, ha egymást nyírnánk ki. Ú gyis annyira kizökkentünk m ár annyi más h ely­ ről. „Nem csak Taxij á r a , gondoltam persze. Hisz mindannyiunkna-k vannak ilyen esetei. Csak nem ism erjük m ég egymást. De nem is kell. Felesleges. Csak bántanánk egymást. Űgyds annyit kell együtt lennünk. Együtt lélegezni. Iszonyúan egymáshoz szorulunk, m int a napsugarak .a katlanokban. Körülöttünk szik­ lák, róluk m inden visszapalttan. „Sétálju nk” — mondta. „M enjünk az utcára” , — mondta. „E z írtó jó lesz” — m ondtam én is, és felá llta m az ágyról.

Hozzáléptem , m egfogtam kezét, felem eltem . Aztán gondoltam egyet és a karjaim ba vettem. Akárcsak valam ikor Tanját. N eki is azt mondtam, h ogy m ilyen kicsi, h ogy aludnia kell, hogy szép legyen.

K in n m ár esteledett. N em m entünk be sehová, csak össze­ vissza sétáltunk. Eleinte cs-ak a Futaki utcán. M inden kirakatot megbámultunk, m egvizsgáltunk. A k k or mentünk áts az úttesten am ikor akartunk. N em féltünk senkitől. Bea azt mondta, neki nem tetszenek a kirakatok. A Futaki utcán vannak a legízléste­ lenebb kirakatok.” Aztán a bu lvár felé tartottunk. A z első lé ­ pések után attól tartottam, hogy ott lesz Tanja is. H isz úgyis m indig ott lóg. D e aztán m egbizonyosodtam magamban. Igaz, hogy m egörültem annak is, hogy nem v o lt ott. A z v o lt az érzé­ sem, hogy Bea szándékosan vezetett arra. Persze úgy tett, m in t­ ha m indez véletlen ü l történt volna. De én éreztem, hogy hatá­ rozottan lépked. Lehet, h ogy k i akarta próbálni, hogyan reagá­ lóik. „T a lá n nem bízik m eg bennem ” — villa n t m eg a fejem ben.

Határozottan lépkedtem , magabiztosabban, m int bárm ikor. N é ­ hány ismerőssel találkoztam, köszöntem nekik, örültem , látják, hogy B eával vagyok. N em értettem , hogy m iért kételkedik ben­ nem. H isz nem tehetünk mást, m inthogy m egbízzunk egym ás­ ban.

N yolc óra lehetett már, m ik or aizt mondtam neki, hogy jö jjö n el vel-am a faksz ünnepélyére. Elhatároztam, hogy egy kom oly stószt csinálok. A fakszon v o lt valam i kisebb ünnepély. Nekem A drian n a mondta, h ogy okvetlenül m en jek el. Kitüntették né­ hány tanárt m eg egyetemistát. Kitüntették -az öreg Síkot is. E l­ határoztam;, h ogy elviszem Beát és a többiekkel egy csöppet sem törődök. Éppen azért se. „Jó” — mondta Bea. „V an időm, legalább táncolunk. Zene lesz-e?” „N em tudom” — mondtam. „Irtó konzervatívak.”

A m ik or beléptünk a terembe, irtó kom oly volt a hangulat.

A z öreg S ík feketében. Egy konyakos poharat tartott. A fiúk m eg a lán yok kisebb csoportokban beszélgettek, csendben, m in t­ ha temetésen lennének, de legtöbben xnégiis a tanárok körül ug­ ráltak. Legjobban a lányok persze. M eg egy iszöke fiú és G. N. B eával leültem a sarokba. N em jö tt hozzánk senki. Jó ideig egyedül voltunk. D e láttam, h ogy sokan fig y e lik Beát. Bgy-két. tanár is. Van egy-k ét tanár, akik nagyon szeretnek beavatkozni az ilyen ügyekbe. Meghalnának, ha nem tudnák, hogy k i kivel

26 szórakozik. M indig azon törik a fejüket, ki m ikor nősül m eg v a gy m egy férjhez. M eg így. „ It t meg lehet halni” — mondta Bea. „M ég annál is rosszabb” — monditam.

Körülöttem fő le g (könyvekről beszélgettek. M eg írókról. A z ­ tán néhány fiatal költő saját verseit szavalta. A z öreg Sík mosolygott, bólogatott, tapsolt. D e m indenki ezt csinálta. N e is mondjam, hogy a tanárok közül m ég az öreg Sík a legrendesebb.

A többiről ne is szóljak.

A ztán valak i bekapcsolta a magnót. D e csupa pesti slágero­ kat engedtek. A zokat nem bírom. M ondtam Beának, h agy ezekre ne táncoljunk. „E zekre nem is lehet” — mondta Bea. M ajdnem m indenki táncolt. A lányok vitték Síkot m eg a többi tanárt.

Adriannát figyeltem . Szem m el láthatólag fix íro zta Síkot. „Ily e n rögeszmés lányt m ég nem láttam ” — gondoltam magamban.

E gyre inkább érdekelt az ügy. M eg voltam győződ ve róla, hogy elkapja az öreget. K íván csi voltam , m eddig tartja m ég m agát Sík, és m it csinál, ha belebukik. Hogyan áll ki a katedrára.

Aztán kikapcsolták a magnót. G. N. jelen t m eg hóna alatt egy papírcsomóval. V alam i társasjátékot javasolt. O lyan ankét féle lenne. ISM E R D M EG M A G A D , ez lenne a neve. G. N. (szét­ osztotta a papírokat, és azt mondta, h ogy írjü k fe l rájuk azt az öt dolgot, írót, könyvet istb. ami legjobban érdekel. Jót szóra­ kozunk m ajd ezzel, a fakszmak lesz valamíi dokumentuma m eg így. Nekem is hozott e g y üres feh ér papírt. E gy darabig fig y e l­ tem, m it írnák mások. írók, filozófusok, festők, politikusok, ta ­ nárok neveit hallottam főleg. M indenki irtó igyekezett. M indenki nagy gondban volt. A z em berek összeráncolták hom lokukat és koncentráltak. M ajdnem elnevettem magamat, am ikor láttam ezt a cirkuszt. Á tö leltem Beát, .s arról kezdtem neki m agyarázni, hogy nézze meg jó l az egészet, itt van kicsiben az egész világ.

Aztán elengedtem a lányt, elővettem az örökírómat, ránéz­ tem a papírra, azután Beára. Egy ideig vizsgáltam a feh ér papír­ lapot, m ajd beírtam a számokat, aztán írni kezdtem.

1. Érdekel, hogy b oldog' leszek-e.

2. Érdekel, hogy m ikor m egy ki a d ivatból a csőnadrág, és m ikor kezdenek az em berek harangnadrágott hordani.

3. Érdekel, hogy mieddig lesz a női kabátokban a zöld és a p i­ ros szín a divatos.

4. Érdekel, h ogy m it szól Búd a piros ingemhez.

5. Érdekel, hogy m eddig lesz divatos m ég a tűsarkú cipő, m ert azokat irtó utálom.

Bea érdeklődve olvasta a sorokat, és am ikor befejeztem , ak­ kor e g y kicsit el is m osolyodott. V alam it m ondám is akart, de jö tt G. N., h ogy összegyűjtse a papírlapokat. A z én ívem et rög­ tön el is olvasta. Irtó kom oly arcot vágott, alaposan végiigmért m intha hülye lennék, közelebb h ajolt hozzám, és jó hangosan fontoskodva, mintha Beának szólna, azt mondta. „Ü g y látszik, téged elsősorban a női d iva t érd ek el” .

M egfogtam Bea kezét. K é t kezem m el fogtam. „Ig e n ” — mondtam. „Engem elsősorban a női divat érde­ kel — tettem hozzá türelmetlenül. G. N. elfordu lt tőlem, én p e­ dig Bea elé álltam, hogy táncolni hívjam , m ert közben újra be­ kapcsolták a magnót és éppen a Beatlesek voltak soron. Bea m eg­ értőén bólintott felém és nekem ez irtóan jólesett. „E zért érde­ mes v o lt ezt írn i” , gondoltam magamban, m iközben táncolni kezdtünk. N e is m ondjam , hogy Bea m ilyen jó l táncol. Adrianna nézett bennünket egy darabig és láttam , h ogy örül nekem. Aztán m egpillantottam ahogy G. N. az öreg Síkhoz m egy és egy ívet vesz elő. A z öreg elolvasta azt. Biztosan iaz enyémet, m ert hoszszan, iaz öregem berek makacsságával, kitartóan nézett felém.

M essziről láttam, h ogy a szem e .egy (kiosit bánatos. Elhatároztamt, hagy nem fogom lesütni a szememet. Beát úgy igazítottam , hogy m indig az öreg felé nézhessek. N em is ügyeltem a ritmusra, ha­ nem kitartóan szembe néztem az öreggel, tudtam, hogy nem süt­ hetem le a szemem, a füstben s a neonnál e g y -e g y percre el is hom ályosodon minden körülöttem, de én nem figyeltem erre, csak arra az egyetlenegy pontra bámultam, néztem az öreget, aki m ár nem is nézett rám, de én csak néztem őt kitartóan, m ert tudtam, hogy nem süthetem le a szemem. Éppen azért se!

Közelebb húztam magamhoz Beát, és jólesett érezni testét.

(Folytatása (következik)

LEGENDA r

■■

FANTÁZIA AZ ÚJSZÖVETSÉGBŐL HÁROM K E P BE N H A R M A D I K

A Gethsemani olajfaligetben. A z egész eget áthatolhatat­ lan, fekete felh ők burkolják, m elyek akár a nehéz damaszt függönyök borulnak össze. A messzeségből hallatszik a vih a r süvöltése, és nagynéha fe lv illa n egy-egy zöld színű villá m , tá­ v o li dörgéstől kísérve. A hogy a villanás halvány, foszforos fé ­ nye szétöm lik a tájon, látszik a n évtelen olajfaerdő, ahová a halászok, a Rabbi tanítványainak kicsiny csoportja húzódott a róm ai rendőrség és a bebörtönzés elől. Ezek a n y om oru lt em ­ berek szegényes rongyaikban odalapultak a fákhoz, bágyadtan a nehéz nap fáradalm aitól és a kissé kiadósabb vacsorától.

E rre közelebb, a domb lábánál, akár egy szurdokban Sim on Kéfás, a Jóna fia és Zebedeus János pihennek összekuporod­ va. M e lle ttü k Jézus. M ozdulataik fáradtak, nehezek, és hang­ ju k is halk és fo jto tt, m in t azoké, akik valam i ism eretlentől rettegnek.

JÉZUS csöndesen: Simon! Simon! im ádkoztam Érted, hogy meg ne törjön a T e hited!

S IM O N K É F Á S határozottan és gondolkodás n élk ü l: U ram !

K ész vagyok éretted börtönbe menni, sőt m ég a halálba is.

JÉZUS: Simon, Simon, bizony mondom néked, m ég az el­ ső kakas sem szólal m eg az é jje l, és te háromszor tagadsz m eg engem.

Azután Jánoshoz ford u l, aki a másik oldalán sim ul hozzá. H a eddig tarsoly nélkül is küldtelek benneteket a v ilá g ­ ba, mondjátok, hiányzott-e valam itek?

JÁNO S, ZEBEDEUS fia: Nem , uram ! Nem hiányzott sem­ mink!

JÉZU S: D e most azt modom nektek: ha valakinek közülie­ tek van tarsolya, fo g ja azt! És ha nincs kardja, adja el felső ruháját és vegyen! M ert bizony, bizony mondom néktek, m in­ dennek be kell teljesülnie, ami az ember fiának m eg van írva !

K É R

S IM O N K É F Á S ÉS JÁN O S, ZEBEDEUS ffila együtt: Uram !

Nézd, van két kardunk!

JÉZUS szemükbe bámul, aztán m egnézi m eztelen kard jai­ kat, m elyek old a lu król lógnak, és borongás hangon így szól: Elég! E lég! M a jd ism ét sötét és rem énytelen gondolataiba m e ­ rül. Szünet. Egy pillanat m úlva gyöngéden m eg érin ti fejü k et: Lelk em csöndet és nyugalm at óhajt! M en jetek és ügyeljetek, hogy el ne aludjatok.

S IM O N ÉS J Á N O S : N em alszunk el, uram!

Felállnak és odam ennek a többiekhez a ligetbe. Jézus egyedül marad a színen. Éjszaka van. A tá volból vih a r közeleg. M in th a messzi v i­ lágok omlanának össze, tom,pa dübörgés fo ly ik szét a sötétség­ ben, alattomosan és fenyegetően. Id ő rő l időre az egész k ö r­ nyéket fehér, mágikus fény ön ti el, néha tűzzel teli, akár a déli napsütés, néha zöld titok k a l teli, átláthatatlan, végzetes sö­ tétséggel, feketével, m ik én t a végzetes éjszakák szoktak m ind sötétek lenni. Jézus fe je a fö ld re konyult. A m ik o r egynémely közelebbi v illá m m egvilá gítja testét, látszik m in t tapad m e llé ja Árnya. N em kék, m in t holdas éjszakákon, hanem b íb or szí­ nű, akár az alvadt vér, és nehéz, akár az ólom ; telve átokkal, sötétséggel és kétségbeeséssel. Egyszerre csak hallani a vih a r süvöltésén át, hogy huhog a halálmadár.

Egy közeli cédrus ágaiba akadt szárnyainál fogva. Jézus sápadt arcán nehéz verejtékcsöppek ütköznek ki, akárcsak azén, akinek félelem száll­ ta m eg a lelkét. M a jd hallani az Á rn y szörnyűséges nevetését, am int felzokog a szélben, am ely zúg, m intha hiába vágyakoz­ na az ég karjaiba. Ez bolond, p o k o li nevetés, dühvei, gyanak­ vással és sírással telítve. És ezzel a nevetéssel csodálatos k í­ sértetek lopják be m agukat Jézus leikébe, hegyes, három élű

27 körm üket szívébe vájják, agyába és gondolataiba. És a szél ágaskodik, m in t egy fekete te liv é r paripa, a szél sír, a szél ka­ cag, m int egy pokoli seb.

AZ ÁRNY nevet, de nevetésébe könnyek is vegyülnek: Hallod, uram? A madár gúnyt űz hulláddal! Örül a húsodnak -— amelyen m ár férgek nyüzsögnek. N evet az asiszonyi könnye­ ken, m elyek a te, akár a márvány, oly feh ér bőrödre hulltak.

T e nem akartál asszonyokat csókolni, m íg éltél, de én látom őket, amint a tavaszi reggelben sírodra lopakszanak és legöngyöl'ítik rólad a feh ér vásznat és csókolják testedet!

Uram ! azok a csókok m egfo jtjá k gondolataidat, m egfo jtjá k szavaidat is, m elyekkel a hiszékeny fiatal asszonyok fülébe vetted m a­ gad, és te is megszűnsz m ajd, és égi és fö ld i királyságod is m eg­ szűnik! Csak em léke marad m ajd annak az embernek, aki kö­ zöttük járt, és fiatal, ki nem élt testét soha sem akarta asszonyi csóknak alávetni.

De m int csókolnának téged ezek a fiatal, harmatos nők!

M int a felhők, ahogy íkéső ős-szel osókolóznak, v a gy a lepkék csöndes alkonyaiban. Csókjaikkal telehintenék utaidat, és m in ­ den szavad és egész lelked egyetlen csók volna. D e te nem akartad! „M ás” életre tanítottad őket, égire, testtelen életre, és minden csókodat föláldoztad égi tudományodnak! — És m it szólsz arra, ha megmondom, hogy egyedül csak ezek az asszo­ nyok értették m eg tudományodat? Á m nem azért, m ert szavaid szépek v a gy jók voltak, hanem m ert szerették téged! M ert f e l­ fogták sóhajaidat, m ert szerettek téged! És te élni fogsz ezek­ nek a hívő, fiatal asszonyoknak az emlékezetében, és gyerm e­ keik emlékezetében, ám aztán megszűnsz. Eltűnsz m ajd, ha m eghalnak ezek az asszonyok, akik képedet szerető lelkűk­ ben hordják, és nem mariad belőled isemmi e g y ellhalványut em lék em lékén kívül. És id e fig y e lj, uram, a haláim adár rákaeagott a te holttestedre, és én iis csak kacagok a te rohadt húsodon! A húsodon, amint az asszonyok csókolgatják tavaszi reggeleken, ahogy a tetrarcha mostöhalánya csókolgatta Jóchanan fe jé t az ezüst tálcán. És a kelő nap felszürcsöli m ajd utol­ só könnyeidet. — M ég buzog az élet szívedben, de én m ár forró könnyekben fürdők. —- Nevetés.

JÉZUS fájdalmasan: És örökké fogok élni em lékezetük­ ben!

A Z Á R N Y nevet, m in t m ég soha eddig: Ezeknek a részeg halászoknak az emlékezetében, akik oly elégedetten horkolnak az olajfák alatt? Igen, uram, élni fogsz, örökké fogsz élni az ő emlékezetükben és ivadékaik emlékezetében. D e ha egyszer végigsétálnál azon a te királyságodon, arcod lángba borulna a szégyentől. Igen, valóban élni fog lelkűkben, éln i fo g egy zsarnoknak a képe, aki pusztító k ezeivel m egsem m isíti m ajd az egész világot, aki állandóan távolodóban lesz a te gondola­ taidtól, és végü l csalk rongyaidban já r majd, és később, m ég később ezt is m egunja és díszíteni kezdi m agát hamis éksze­ rekkel és tőlied oly távoliakkal, hogy az nem lesz m ár árnyad­ nak halvány árnyéka sem. A vih a r azonban közelebb ért, és m ind erősebben és m ind jobban hallatszik a sötét, pokoli, zöld mennydörgés.

A Z Á R N Y : És az, aki pokollal fen yegeti őket, telkükben, az nem te leszel. A z én leszék, a te árnyad, a te testi árn yé­ kod, am it te szágyanlettél, és egész életedben tagadtál! Én kar­ dot nyom ok m ajd ezeknek a részek halászoknak a kezébe, e l­ hódítom őket a szenvedély dalaival és elkábítom őrülettel.

M indezt én fogom megtenni, a te árnyékod, m ely a porban kú­ szik előtted. És te? T e m ég nyugodni fogsz egy kicsit az aszszonyok lelkében, akik szeretnek téged, és ákkor m ajd eltűnsz!

Eltűnsz majd, ahogy világok tűnnek el a feneketlenségben, ahogy eltűnik a lélek és minden, ami arra ítéltetett, hogy m eg­ szűnjék a halálban!

A szél úgy kacag, m intha ezekben a hegyekben gy ű lt v o l­ na össze a pokol és a sötétség m inden démona. V alahol m a ­ gasan a fe jü k fe le tt varjúsereg röp ü l át, és a va rja k szomorúan kárognak a vih a rtó l való félelm ükben.

A Z Á R N Y : Hallod, Uram? A madarak is felszállnak a v i ­ har elől, csak te teszed ki m agadat neki. És semmiért, igazán mondom neked! Ism étli, m in t a visszhang: Sem m iért! M ég van rá időd, hogy visszatérj a boldogtalan öregasszony karjaiba, és hogy boldoggá tedd. H o g y boldoggá tedd őt és önmagadat! M ég van időd, hogy visszatérj a szelíd falucskába, a völgybe, hol nincsenek viharok, és ahol örök békesség honol, és a m eleg istállókban unalmaisan kérődziik a jószág!

JÉZUS: Örök békesség honol azóknak a lelkében, akitk m egértették az én szavaimat!

M intha m inden világ m inden tengere szét akarna loccsan­ ni az ű rb é li sziklaszirteken és barlangokban, úgy süvít a szél a fe jü k felett. És m inden szirén sikoltozása, zöld mélységek alat tomossága, foszfor s medúzák m eg p olipok nyögése, v ízb efúltaké és hajótörötteké, m indez káosszá vegyült, m ely fe jü k fe le tt bömböl. Á m m in d ettől m ég szörnyűbb, m ég élesebb a v é ­ res Á rn y nevetése, m ely akár a pióca, magába szív Jézus testé­ ből m inden v é rt és m inden verítéket.

A Z Á R N Y : H allod -e uram a sakálok és párducok ü völté­ sét?

A szél messzi, sárgás hom okkal behintett kőarénák p e r­ spektíváját hozza. K örben, a falvak tetején számtalan lángoló fe j helyezkedett el, és m indanyian ordítoznak és m indannyian röhögnek és böm bölnek. S a rabszolgák drága italokkal k ín á l­ já k a vendégeket, jó illa tú rózsákkal és feslett m osollyal, m íg

lenn a porondon sok gyerm ek és anya haldoklik, sok asszony és kevés keresztény.

A Z Á R N Y sakálok, hiénák, párducok és oroszlánok és a halálba m enő h ívők jajveszékelése közepeit: H allod a tigrist, m in t tépi az ifjú ság húsát? M indazok ott lenn, akik sikoltoz­ nak, reszketnek és harapnak és őrjöngnek, m indannyian a te örököseid ők, akiket te taszítottál a halál torkába. Szemükben félelem honol, de lelkűkben a bosszú kívánsága. És sok apának, aki gyerm ekeit az oroszlánok karm ai közt látja, és nagyon sok ifjúnak, aki lá tja jegyesének m eztelen tagjait, sokaknák és so­ kaknak szorul ökölbe a keze, h ogy azoknak a fe jé re sújtson, akik örülnek és akik nevetnek a szőnyegek árnyékában, ró ­ zsákkal teleszórva és a bortól dülöngélve! N yu galom lakozna az ő lelkűkben? Szeretet lakozna lelkűkben, uram?

Ez a te nyugalm ad és békéd bosszuló ökölbe szorul, am ely a zsarnok halálát pecsételi m eg!

M intha maga a term észet hibbant volna m eg ennyi k iö m ­ lö tt v é r láttán, a tompa éjszakából ezer és ezer ártatlan jaja hangzik, halálra íté lt em bereké, fénnyel vegyítve, fáklyafüsttel és vadak üvöltésével. S az Á rn y , hogy túlordíthassa a szelet, m ég szörnyűbb hangon folytatja, m ely dühtől rem egő, m ely Jé­ zus lelkén m ég jobban átsüvít.

A Z Á R N Y : Ez a te békességed és szereteted m ég azoknál is nagyobb zsarnok lesz, akik h íveidet vadállatok torkába taszí­ tották. Tüzes karddal terjesztik ők szeretetadet és gyilkolnak, lopnak, gyújtogatnak a te nevedben és a te 'szerelmedért!

H allani a szélben, am in t a harcosok végtelen kígyói v o n ­ szolják m agukat a poros utakon, hallani, ahogy pajzsaik és kopjá in k összecsapódnak, s ahogy a halálba m enetelnek, hogy ö lje ­ nek Isten nevében!

A Z Á R N Y a trom bitaszó, a harcosok dala és a keresztesek fegyvereinek csörgése közepeit: És m indezek hozsannákat zeng­

nek hozzád — a te nevedben, éis ugyanakkor egész országokat és vidékeket gyújtanak fel. És vérben fürödnek — a te nevedben, és hatalmasok lesznek — a te nevedben, s m ikor a bosszuló ököl m ár m inden ellenfelüket leterített, és minden trónust ledöntött, a bűnbánat nevében, akkor eme bűnbánók felm ásznak a romok kúpjaira, és ott, am íg m inden füstölög és vértől gőzölög, bíborba és aranyba burkolóznak. Házasságszédelgésben, hús és bor közt v á rjá k a te királyságodat, és nevetnek a te égi királyságodon!

H át ez lenne a békesség lelkűkben, uram?

Jézus a véres v ízió k terhe alatt, m elyek az im én t m utatkoz­ tak m eg neki, a fö ld re hanyatlik, akár egy halott. Szélvihar. A feh ér villanások m intha bevéreződtek volna. Mennydörgés.

A Z Á R N Y : S am ikor a bosszuló ököl m ár mindent ledön­ tött, am i ledönteni adatott, k örm eivel tulajdon szívét kezdi tépni, csonttörések következnek és m áglyán való m egégetés. Ezeket a m áglyán való m egőgetéseket és kínzásokat a te nevedben tiszta lelkiism eretnek h ívják. És az elhízott pásztorok fiatal lányok és boszorkányok halálos kínjaiban lelik kedvüket, eme elhízott pásztorok könyveket és képeket m eg szobrokat semmisítenek meg, a szabad gondolatot tapodják — m indahányszor a te ne­ vedben. És a hóhérpalástokban, v é rre l összefröcskölten, a te sze­ relm edet prédikálják. H át ez lenne az a békesség, ami szemük­ ben vigyorog? Szünet.

(B efejező rész következik)

ÖNYVEK Domonkos István: RÁTKA - Tolnai O ltó : H O M O R Ú VERSEK - .........................: K O N TR A P U N K T - Fehér Kálmán: AKVÁRIUM Bányai János: B O N Y O L U L T Ö R Ö M Ö K - Gobby F. G y u la : ELR O N TO TT CSO D ÁK - Varga Zoltán: KIRÁNDULÁS

20% -o s kedvezm énnyel vásárolhat SYM PO SIO N K Ö N Y V EK ET , s minden ezer (ré­ gi) dinár után sorsjegyet kaphat a Fórum tavaszi nyerem énysorsolására, a könyve­ ket ingyenesen szállítjuk, ha a SYM P O SIO N SZERKESZTŐ SÉG ÉH EZ FO R D U L M EG R EN D E L ÉS É V E L .