Sztripper
Hétköznapi brutalitás
John Lennon: Kövér dudor Eric Hearble fején, Hideg János fordítása, Háttér Kiadó, Budapest, 1995. „Wooltonban, a falusi búcsúban ismertem meg. Kövér iskolásfiú voltam, és amint kezét a vállamra helyezte, rájöttem, hogy részeg. Tizenkét évesek voltunk akkor, de – barkója ellenére – haverok lettünk.” „Mimi nagynénje, aki gondját viselte kiskorától fogva, gyakran mondogatta nekem, hogy okosabb, mint amilyennek mutatja magát. Meg efféléket. Írt egy verset az iskolai újságba egy remetéről, aki ezt mondta:
»MINTHOGY A LÉGZÉS AZ ÉLETEM, ABBAHAGYNI NEM MEREM« Ezen nyomban eltűnődtem: »Mélyértelmű ez?« Szemüveget viselt, úgyhogy elképzelhető volt, hogy igen, de szemüveg nélkül is ellenállhatatlan volt. – Mi a szósz? – szokta mondogatni, mi pedig a hasunkat fogtuk a röhögéstől” – Sir Paul McCartney, akit (reményeim szerint) ma már senkinek sem kell bemutatni, a zenésztárs és jó barát fogalmazott így a John Lennon (1940–1980) Kövér dudor Eric Hearble fején című, magyarul 1995-ben megjelent kötetéhez készült előszavában. Nem, nem, hiába is volna az első gondolatunk, amikor egy-egy Lennon-kötetről olvasunk-hallunk, hogy ez talán egy válogatás lehet a szerző dalszövegeiből, nem úgy van ám… Ez javarészt szatirikus prózai írások gyűjteménye a szójátékaival, elborult vonzataival, áthallásaival, asszociációs cigánykerekeivel s az angol humor minden tipikus jellemvonásával együtt, ami helyenként szinte lehetetlenné teszi a fordítást, ezért is kell elismeréssel szólnunk a már az alcímben is jelzett Hideg János munkájáról. Viszonylag sokat forgattuk valamikor a múlt század legvégén ezt a nem egészen százoldalas kis könyvecskét, volt ugyanis a Képes Ifjúság zenei rovatában egy sorozatunk 1999 és 2001 között Zenészek írásaiból címmel. Emlékeim szerint szerepelt a jelzett időszakban ebben a válogatásban, ebben a saját, külön bejáratú kis antológiánkban Paul McCartney és John Lennon mellett még Varnus Xavér, a vajdaságiak közül pedig Lajkó Félix is. Jó kis névsor, nemde? Utóbbinak pedig egy korai, általános iskolai fogalmazását vettük át sorozatunkban a kishegyesiek korábbi ifjúsági lapjából (s itt van, már megint a vajdasági magyar ifjúsági sajtó történetébe botlottunk…), a Mozaikból, amelyben valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben jelent meg. Ma induló, összesen ötoldalas, rövid kis képregénysorozatunk pedig kiváló apropója most annak, hogy összekössük Sztripperünket ezzel a régi sorozattal: s ennek ürügyén választottuk Lajkó Félixet mai számunk poszterére. Marjai Jánosnak, az MTI munkatársának a belső borítón megjelenő
14
KÉPES IFJÚSÁG www.kepesifi.com
Anélkül is tudjuk, hogy ez a fotó a The Beatlesről szól, hogy az együttes tagjai rajta lennének a képen
felvétele azonban – az említett fogalmazással ellentétben – már egészen friss, az idén augusztus 29-én készült Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában, ott koncertezett ugyanis Lajkó Félix és zenekara a XVI. Zsidó Nyári Fesztiválon. S ez magyarázza azt is, hogy miért van a zenész fején a kipa…
ELKÉPZEL, KÉPZEL Az angol imagine kifejezés két szótári jelentését írtam ki itt fent. Ki ne ismerné John Lennon azonos című dalát? Ehhez pedig nem is kell magyarázat… Még kőkeményen a régi bakelitek korszaka, mondhatni hőskora volt, amikor az Imagine nagylemez – amelyiken az azonos című dal is található (A1.) – 1971. szeptember 9-én megjelent az Amerikai Egyesült Államokban, majd egy hónappal később, október 8-án Nagy-Britanniában, vagyis Európában is a boltokba került. Szépen lassan pedig elcsordogált hozzánk is… Mindmáig ez a lemez Lennon legnépszerűbb albuma, s habár a The Beatles és a zenekar egykori tagjainak szólóprojektumai továbbra is folyamatosan mindenféle eladási (és letöltési…) rekordokat megdöntenek, az 1980-ban tragikusan elhunyt (vagyis meggyilkolt) zenésznek kereskedelmi szempontból is ez a legsikeresebb munkája az életművében. És egy korszakváltás után az Imagine album 2000. február 14-én jelent meg először cédén…
TARANTINO ELBÚJHAT „Just a guy that loves design, cartoons, veggie burgers and telling silly stories” – írja magáról vallomásszerűen a mexikói Pablo Stanley képregényrajzoló. Vagyis ő „csak” egy egyszerű srác, akit érdekel a művészi dizájn, a képregények, és szívesen mesél el rajzaiban egyszerű történeteket… 1981.
június 18-án született Mexicaliban, Alsó-Kalifornia (vagyis spanyolul Baja California) fővárosában. Alsó-Kalifornia a Mexikói Egyesült Államok északnyugati tagállama, az Amerikai Egyesült Államokkal határos, tehát Pablo ott él(t) – és ott cseperedett, ott nevelkedett – annak a nagy falnak a közvetlen közelében, amelyik igyekszik meggátolni honfitársait abban, hogy bejussanak az északi szomszéd, az északi Nagy Testvér területére… Talán ez is hozzájárult a fiatal alkotó szarkazmusának kialakulásához, talán ez a hangulat is részét képezte ifjonci szocializációjának, amelynek révén fanyar és igen mélyen a húsba vájó – helyenként angolosan abszurd – humora kifejlődött. Mert Pablo Stanley alkotásai egyrészt kegyetlenek és brutálisak: egyik sorozata szuperhősének, Bonermannak a kalandjait már csak azért sem közölhetjük, mert a pornográfia vádja érhetne bennünket (még ha alaptalanul is… hiszen, mint már oly sokszor tapasztalhattuk, a vádaskodóknak, akik olykor akár hárommondatos levelekben is képesek feljelentgetni, ez mit sem jelent…); másfelől pedig rövid történeteiben Quentin Tarantino filmjeit megszégyenítő mennyiségben fröcsög a vér. A pokol házhoz jön – mondtuk nemrég egy irodalmi tárgyú dolgozatunkban. Nos hát, Pablo Stanley alkotásaiban a házhoz érkezett poklot ábrázolja, e köré szerveződnek rövid történetei, azt a hétköznapi kegyetlenséget szemlélteti, amelyik a legkiteljesedettebb spontaneitással tör elő (olykor…) belőlünk. Másfelől pedig Pablo Stanley egy nagyszerű lírikus, abból a kihalófélben lévő, veszélyeztetett – s csak helyenként védett – fajtából. S ilyenkor mintha verseket írna, haikukba tördelné és hexameterekbe rendezné gondolatait a rajzaival… Mint az Imagine című munkájában is. Minden más szempontot félretéve sokkal szívesebben mutatom meg a szerzőnek ezt az oldalát az olvasóknak.
Szabó Palócz Attila