Juhász Géza: Laták István

LATÁK ISTVÁN

írta: JUHÁSZ GÉZA

JUHASZ GÉZA

LATÁK ISTVÁN

JUHÁSZ GÉZA

LATÁK ISTVÁN

l FORUM KÖNYVKIADÓ

M E G J E L E N T A TARTOMÁNYI TUDOMÁNYÜGYI

ÖNIGAZGA­

TÁSI ÉRDEKKÖZÖSSÉG A N Y A G I TÁMOGATÁSÁVAL

BEVEZETÉS

A hatvan éviből, amennyit élt, t ö b b imint negyven írói, költői, poiíblicisztikali és színházigazgatói m u n k á b a n telt el. A t e r m é s tizennégy könyv, jutalma, azaz t á r ­ sadalmi elismerése pedig az Aranykoszorús M u n k a é r ­ demrend — publicisztikai m u n k á s s á g á é r t . — A tizen­ n é g y k ö n y v b ő l hat a k é t v i l á g h á b o r ú közötti tizenöt (1926—1941), h é t a felszabadulás u t á n i huszonöt é v r e (1945—1970) esik, m í g a Vaskoszorú (lírai emlékezé­ sek) posztamoisz m ű k é n t jelent meg 1974-ben.

Abbahagyva középiskolai t a n u l m á n y a i t , tizenöt éves korától a saját erejéből tartja fenn m a g á t : tiszt­ viselő, k ö n y v ü g y n ö k , földmunkás, lap- és folyóiratszerkesztő, házaló borbély stb. Háromszor ikerül a Magyar Szóhoz (először m é g a Szabad Vajdasághoz), m í g végül s i k e r ü l ott is maradnia élete utolsó tizen­ k é t évére.

Az általánosan elfogadott i r o d a l o m t ö r t é n e t i é r t é k e ­ lés úgy szól róla, hogy „költészetének j a v á t k é t h á ­ b o r ú közötti t e r m é s é b e n k e l l k e r e s n ü n k " , s p á l y á j á n a k 1950 k ö r ü l kezdődő szakasza „válságkorszakát jelenti" (Bori Imre), illetőleg, hogy a felszabadulás u t á n i új irodalmi é s t á r s a d a l m i körülményeik „átmenetileg b é nítóiag hatottak r á " (Szeli István). P á l y a t á r s a és egyik első h á b o r ú u t á n i méltatója, Majtényi Mihály szerint „várostromlóból" egyszerre „váirvédővé" lett, vagyis a kapitalista k i z s á k m á n y o l á s b á t o r és d ü h ö s ostorozójából az űj védelmezőjévé szegődött, ezt ü n n e p l i u j -

jongva, s a régi imaraidványaiit t á m a d j a . Tagadhatat­ lan, hogy a v á r v é d ö n e k t o m p á b b a fegyvere, mtiint volt a várostromlóé.

Báirmilyen véglegesnek és cáfolhatatlannak látsza­ nak is a fenti megállapítások, irodalomtörténetileg (pedig megalapozottaknak — hisz azt csakis a megva­ lósulás érdeíkelheti, nem pedig a körülményék, ame­ lyek segítőik vagy hátráltaitgáik a m ű létrejöttét —, lehetetlen aneg nem 'kísérelni mögéje n é z n i a k í m é l e t ­ len, áim ínyiugtalamító figazságoknaik. K ö n y v ü n k egyiik célkitűzése, e jelenség m i é r t j é n e k utánaíkutatni a költő személyiségében, költői •alkatában, alkotó mmnkásságánaik k ö r ü l m é n y e i b e n s minkiezek kölcsönhatásában.

M á r 1928-ibain bátrain, hangosan hirdeti a „szabadí­ t ó forradalmat", v á l l a l v a az ü n n e p l é s helyett az üldöz­ tetést. A Szervezett Munkás, az akkor legforradal­ mibb imagyar újság »kritiJkiusa is erre figyelmeztet: „A mü. k ü z d ő t e r ü n k ö n : a k á r k i n n a mezőn, a k á r a kormos levegőjű g y á r a k b a n , a k á r az íróasztalok páslogó mécsese mellett csak szenvedések, börtönök, ü l ­ döztetések töviskoszorútfa j u t j u t a l m u l " annak, a k i az elnyomottak mellé szegődik, s az ő fájdalmukat, ke­ serűségüket, lázongásukat, a felszaíbaidjulás feltörő v á ­ gyait fejezi k i . L a t á k I s t v á n t pedig ilyenként egyszer­ re magúik iközé fogadják: „ L a t á k testvér m i k ö z ü l ü n k való, a lelke a m i l e l k ü n k . " Haraszti S á n d o r a Bácsmegyei Napló hasábjain l á ­ zadó és elkeseredett h a n g j á t emeli k i , s azt, hogy ,^m5ndenelkfélett tehetséges"; Fekete Lajos a Vajda­ sági í r á s b a n írja első verseskönyve megjelenése a l ­ ikalmából: „(komoly é r t é k e lehet a fiatal tehetségeikben éppen nem bővelkedő vajdasági irodalomnak". ö pedig szórja, egyre tisztább hangon, egyre foko} ódó d ü h v e l v á d i r a t a i t az e l n y o m á s ellen, majd lapot alapít, melyet a rendőrség betilt, k ö n y v é t egyik v á -

romból a másSkba viszi n y o m á s r a , (hátha kijátszhat]a a c e n z ú r á t ; a korszak leghaladóbb, legfoCTadalmibb o r g á n u m a i n a k m u n k a t á r s a , a H í d társszerkesztője, s a főszerkesztő, Mayer O t t m á r ibebörtönzése i d e j é n a p á r t legális o r g á n u m á t — alig álcázva a Világkép névvel — n e v é v e l jegyzi é s kiadja. M é l t á n mondta róla Mladen Leskovac a m á s o d i k jugoszláv írókong­ resszuson, hogy „költői é r d e m e i vannak a magyar dolgozó tömegek é s a mezőgazdasága p r o l e t a r i á t u s for­ radalmi ö n t u d a t á n a k fejlesztéséiben: ezen a v i d é k e n a m i magyar íróink között az ő neve a legismertebb, s ilyen jeilegű az 1928 é s 1941 között megjelent hat k ö n y v e is". Á m ennek a t e v é k e n y s é g n e k — nemcsak a költői a l k o t ó m u n k á r a gondolunk — úgyszólván nincs, azaz nincs m é l t ó folytatása a felszabadulás u t á n . A z edső h ó n a p o k b a n Szabadka egyik külső k e r ü l e t é n e k n é p ­ felszabadító bizottságában végez irodai m u n k á t (mattit valami képvíiselőtestület-féle tagja („tagja voltam a »širi odbor«-oiak" — olviashatjuk egyik önéletrajzi fel­ jegyzésében) — t e h á t nem is v é g r e h a j t ó bizottságé!

A z t á n 1945 februárjától a Szabad Vajdaság szabadkai szerkesztőségében vidéki tudósító, m á r c i u s b a n leszó­ lítják a lap újvidéki szerkesztőségébe, szeptemberben pediig m á r visszaküldik S z a b a d k á r a , hogy megszer­ vezze é s beindítsa a magyar színjátszást. A feladatot természetesen v á l l a l t a és teljesítette: 1945. o k t ó b e r 29-én a L a t á k I s t v á n igazgatóndramaturg vezetése alatt megszületett e g y ü t t e s bemutatta Balázs B é l a Boszorkánytánc című színművét, beírva ezzel Jugo­ szlávia k u l t u r á l i s t ö r t é n e t é b e a magyar s z í n h á z t ö r t é ­ net első fejezetét. Ha e m l é k e z t e t ü n k r á , hogy a sza­ badkai Népszínház az első magyar hivatásos színház a m i v i d é k ü n k ö n , s hogy szinte a semmiből kellett létrehozni, a színészek (kiemelkedő műkedvelők) f e l ­ vételével, a berendezések, k e l l é k e k előteremtésével

kellett kezdeni a emuinkat, akkor csak elismeréssel szól­ hatunk L a t á k e tevékenységéről.

Másodszor 1946 szeptemberétől 1947 októberéig d o l ­ gozott ŰjvMéken a Magyar Szó szerkesztőjeként, de családja mem költözött le, s így állandóan ingázott a b é t v á r o s között, imig újira vdssza nem t é r t S z a b a d k á ­ ra: ismét a színházihoz, ezúttal dramaturgnak. A m i k o r pedig végleg Ű j v i d é k r e k e r ü l t (1960-ban, aimükor i t t lakáshoz is jutott), akikor m á r az ö nemzedéke, amely a k é t v i l á g h á b o r ú között indult, „idősnek" számított, s a fiatalabbaknak adta á t az ürodallmi élet i r á n y í t á ­ sát. Ekkor m á r k é t ú j a b b n e m z e d é k lépett L a t á k nyo­ m á b a . Szirmai n y u g d í j a s napijait éld Verlbászon, s k o ­ r á b b a n í r t novelláiból jelennek meg mind újabb v á l o ­ gatások; Majtényi emlékezéseit írja, Herceg a r á d i ó ­ n á l szerkeszt, s m i u t á n Majtényitól á t v e t t e , m á r ő is t o v á b b a d t a a Híd szerkesztését a fiatalabbaknak. Pe­ dig — s ez a h á b o r ú u t á n i évek d i n a m i k á j á r ó l t a n ú s ­ kodik — az „öreg" L a t á k eklkor m é g csak 48 éves!

Az írói és az é l e t p á l y a a l a k u l á s a azt mutatja, hogy a m u n k á s m o z g a l o m m a l v a l ó k a p c s o l a t á b a n 1944—45ben törés állt be. M i n t láttuk, az első h ó n a p o k b a n csak olyan feladattal bízzák meg a mozgalom volt harcosát, m i n t a k á r m e l y i k becsületes polgárt, kétszer szólítják Ű j v i d é k r e újságírónak, s kétszer rendelik vissza S z a b a d k á r a a színházhoz, a p á r t b a pedig csak 1949-ben veszik fel. B ű n é ü l r ó h a t t a fel valaká, hogy a h á b o r ú alatt „visszavonultan" élt, tisztviselői m u n ­ k á t vállalt a v á r o s h á z á n ? De h á t valamiből élnie kellett, m i t ö b b , mindent el kellett követnie, hogy zsidó feleségét és „fajtisztátalan is magyarul gügyögő d r á g a fiacskáját" megmentse az internálástól. í g y is rengeteg z a k l a t á s n a k volt k i t é v e . 1941-ben k é n y t e l e n volt újra m e g e s k ü d n i feleségével, akivel kilenc éve élt t ö r v é n y e s házasságiban, s k é t é v e s volt a fiuk. A megszállás első é v é b e n le is t a r t ó z t a t t á k , k é t napig

v a l l a t t á k a h í r h e d t S á r g a h á z b a n , de — mint é l e t r a j ­ zaiban írja — senkire terhelő vallomást nem tett, csak a saját k o r á b b i t e v é k e n y s é g é t ismerte be, s kihallga­ tásáról m é g jegyzőkönyv sem készült. A h á b o r ú u t o l ­ só h ó n a p j a i r a a I X . k e r ü l e t i szőlőkben helyezte el beteg feleségét é s g y e r m e k é t , a zömmel b u n y e v á c o k lakta városrészben, ahol nagyobb nyugalomra szá­ m í t h a t t a k . Házigazdája kajpcsolatban állt a népfel* szabadító mozgalommal, s rajta keresztül ő ds t ö b b ízben adakozott a Vörös Népsegély részére.

Ugyancsak ö n é l e t r a j z á b a n írja, hogy alapításától tagja a Jugoszláv írószövetségnek, hosszú ideig egyet­ len szabadkai tagja (talán az 1946. évi első kongreszszustól fogva?), s m á r 1945 júliusától tagja a Szerb Föderális Köztársaság Üjságíró Egyesületének; 1945ben, az ú j r a i n d u l t Híd 2. s z á m á b a n jelentkezik e l ő ­ ször egy csokomyi verssel.* Költészetéinek e m l í t e t t válságkorszakát azzal szok­ t á k m a g y a r á z n i , hogy elapadt az az ihletforrás, amely­ ből e költészet a k é t h á b o r ú között táplálkozott, majd elmúlt a h u r r á o p t i m i z m u s , az újjáépítés romantikus lobogásának, az u j j o n g á s n a k az időszaka is. De a meg­ vett v á r n a k nemcsak ő v á l t védelmezőjévé, hanem olyanok is, akik nem is ostromolták, s e t á r s a i n a k hoz­ zá hasonlóan az az ú j a b b ihletforrása is elapadt, amely a h á b o r ú t követő esztendőkben ihlette k ö l t é ­ szetüket, s válságoktól sem volt mentes m á s (pálya­ t á r s a i n a k a m u n k á s s á g a sem. Gál László p é l d á u l tíz évig nem adott k ö z r e verseskönyvet (1949—1959), M a j t é n y i régi k ö n y v e k r ő l és íróportrékról p r ó b á l j a le­ fújni a port, Herceg J á n o s t u c a t j á v a l fordítja a k ö n y * A Szerb Íróegyesület vajdasági szekciója 1946. augusz­ tus 26-án kiállított bizonylata tanúsítja, hogy L. I . , a Ma­ gyar Szó szerkesztője rendes tagja a Vajdasági Írók Egye­ sületének. Aláírta: Žarko Vasiljevuć elnök és Mladen Leskovac titkár.

vöket. K o r s z a k v á l t á s ez i r o d a l m u k b a n , a szükség­ szerű á t á l l á s korszaka, amihez több-kevesebb More volt szüksége mindenkinek. Tudjuk, ez csak G á l n a k sikerült m a r a d é k t a l a n u l , de eljött az ideje Szirmai víziós novellái újrafelf edezéséneík, Majtényi lassú e l ­ fogadásának is. És L a t á k ? Küszködik a színház meg­ annyi apró é s létfontosságú anyagi, művészi, s z e m é ­ l y i problémájával. É s k ö z b e n hadakozik a hivatallal!

Lehetetlen m e g h a t o t t s á g nélkül olvasni a végső elke­ seredésében (1954-ben) Tito elnökhöz, a P á r t , az ország első emberéhez intézett panaszos levelét. (Nincs r á adat, hogy elküldte-e, s ha igen, volt-e foganatja.)

Megdöbbenésünket m é g fokozza, ha tudjuk, m i é r t s z á n t a el m a g á t erre a kétségbeesett lépésre: egy föld­ szintes, nem komfortos, „kissé vizes" l a k á s (cement pa­ dozatú Ikonyhával) harmadik szobájáért! Egyszer m á r meg iis kapta a t a i t o m á n y legfelsőbb bíróságának v é g ­ zése értelmében, el is foglalta, de egy állítólagos tisztvfiselői tévedés k ö v e t k e z t é b e n karihatalommal k i l a k o l ­ t a t t á k a szobából. „Huszonhét é v e vagyok a vajdasági szegény t ö m e g e k költője é s írója magyar nyelven" — írja m e g i n d í t ó a n rossz szerbséggel. A k é t kis vizes szobában a deportációból visszatért anyósa is v e l ü k lakik, akinek k é t fia maradt a haláltáborokban, s ha­ zatérése u t á n sem a holmiját nem kapta vissza, sem l a k á s t nem kapott. „Szabaidka város, a gazdag Sza­ badka — olvashatjuk a levélben — nem hajlandó a v á r o s egyetlen írószövetségi tagjának, a színház ala­ p í t ó j á n a k é s igazgatojánaik megadná azt, amit t ö b b ezer p o l g á r á n a k megadott." É s L a t á k beleveszett az apró, b á r a család szempontjából egzisztenciális k é r ­ désekbe.

A gazdag városhoz, mely őhozzá o l y fukar volt, mégis m i n d v é g i g ragaszkodott. M á r Újvidékről ü z e n t e egyik n y i l a t k o z a t á b a n : „A Novi Sadon kinyomott k ö n y v e i m b e n is a szuboticai é l e t e m b e n és é l m é n y e i m -

ben fogant iműveim j e l e n t é k m e g . . . Művészeti m u n ­ kásságom és közéleti tevékenységem Szubotica v á r o s t á r s a d a l m i fejlődésében és szellemi s t r u k t ú r á j á b a n é r t e meg kifejlődését. Ezer szál k ö t ma is csaknem n é g y évtizedes szubotkai pályafutásomhoz — készü­ lődésem, majd t e v é k e n y s é g e m idején. Ott (ismertem meg az életet, és ott lettem a h a l a d ó eszmék harcosa.

E l nem s z a k í t h a t a t l a n kötelékek fűznek a r é g i és új Szuboticához."

I m m á r a csontjai ás ott porladnak. Írói p á l y á j á n végighaladva, nemcsak a jugoszláviai magyar irodalom p r o l e t á r költőjének életműve tanul fel élőttünk, hanem a k é t h á b o r ú közötti m u n k á s m o z ­ galom irodalomszemléletének, valamint k ö l t ő n k és a m u n k á s m o z g a l o m kapcsolatának alakulása is, amely a felszabadulás előtt sem volt mindig egészen harmoni­ kus. S m á r i t t bevezetőben figyelmeztetni kell r á , hogy az ember és író válságkorszakai nem mindig esnek egybe, s a latáM é l e t m ű nemcsak a h á b o r ú előtti d ü h ­ ből és iá felszabadulás u t á n i lelkendezésből, illetőleg a k ü l v á r o s i panaszokból é s az é p í t ő m u n k a dicsőítéséből, esetleg az öregkori méltatlankodásból, m a g á b a n m a g á ­ nak dünnyögésből áll. Az ember válsága m á r a har­ mincas é v e k v é g é n kezdődik, amikor magányosságra, visszhangtalanságra, írói tehetetlenségére, sőt kudar­ cára panaszkodik. Ez azonban költészetében nem idéz elő válságot, csak tematikai gazdagodást, ö n m a g a felé fordulást, sőt l í r á j á n a k elszemélyesedésót és elmélyü­ lését. Ez a folyamat folytatódik a fasizmus k ö z e l e d t é ­ re, a veszélyeztetettség t u d a t á n a k fokozódásával, majd a négyéves rettegés alatt m a g á é r t , övéiért és b á n a t á ­ val a h a r c o s t á r s a k elvesztése miatt. Hasonló változás t a n ú i l e h e t ü n k költészetében 1950 és 1951 fordulóján ás, amikor szinte egyik n a p r ó l a m á s i k r a fordul el a közélettől ismét maga felé. Költészetének igazi v á l ­ ságkorszaka az 1945 és 1950 közötti é v e k r e esik, a m i -

kor a leggyengébb verseit, pontosabban versibe sze­ dett vezércikkeit, agitatív verses riportjait írja, ami­ kor pedig a mozgalommal é s a t á r s a d a l o m m a l a leg­ teljesebb harmómliábain él.

Ezeket a szakaszokat k í v á n j u k a következőkben v é ­ gigkövetni, feltárva az itteni mozgalmi költészet L a t á k é l e t m ű v é b e n realizálódó jellegzetességeit é s a k ö l t ő sorsának alakulását.

I. A SZEGÉNYSÉG ÖLELŐ KARJAIBAN

Az adai t a n y a v i l á g b a n l á t t a meg a n a p v i l á g o t 1910. szeptember 22^én. Feltehetőleg szlovábos h a n g z á s ú családneve m i a t t az a sej'telme, hogy valamelyik ő s ­ apja „kalandos vérű, rögtűró, idegenbe vágyó, nagy terveket kovácsoló, m a g y a r r á bódult t ó t paraszt lehe­ tett". Családjának bizonytalan eredete igen é l é n k e n foglalkoztatja, s többször is visszatér r á . Egyik ö n é l e t ­ rajzi vonatkozású k o r a i novellájában (Néha így ál­ modom) ezt írja: „ T ü k r ö t ragadok, s arcomat vizsgá­ lom. Marcangol a belső tükörtelenség, s z e r e t n é m ott is jobban l á t n i magamat, hogy m á s n a k is mutogat­ hassam."

Hatéves koráig, a vasutas apa állomáshelyének v á l ­ tozásai szerint költözködve, m á r Zombort is meglak­ ták, é s S z a b a d k á r a költöztek. „Egy n a g y v á r o s b a ke­ r ü l t ü n k — írja —, ahol minden harmadak ember be­ teg, s minden m á s o d i k ember kikészítve a betegségre."

E „ n a g y v a r o s " b i z o n y á r a Szabadka, a h o v á 1916^ban k e r ü l t a család. A „beteg" v á r o s b a n csakhamar meg­ betegszik maga is. A családi h a g y o m á n y szerint kez­ detben azt hitték, s á n t a n a g y b á t y j á t utánozza, a m i ­ kor h ú z n i kezdte a lábát. Hamarosan k i d e r ü l t azon­ ban, hogy tbc t á m a d t a meg a fejletlen csontrendszert.

1. Buzogány

és

mankó

A sántaságnak, amely a gyermekikori betegség egy egész é l e t r e szóló k ö v e t k e z m é n y e lett, r e n d k í v ü l nagy szerepe v<am az iifljú é l e t - és világszemléletének f o r m á ­ lódásaiban. A gyermek, kamasz és ifjú soha nem g y ó ­ gyuló l e l k i sebeket szerzett e testi fogyatékossága következtében, s a hozzá t á r s u l ó szegénység é r l e l t e meg benne a kitaszítottság érzését, az egészségesek t á r s a d a l m á v a l való szembenállást is. Nem csoda, hogy mind verseiben, mind önéletrajzi elemekkel á t - meg átszőtt prózai í r á s a i b a n igen sokat foglalkozik ezzel.

A családra, m i n d e n e k e l ő t t t a l á n az a p á r a nézve szin­ t é n hatalmas csapást jelentett a negyedik gyermek, az egyetlen fiú elnyomorodása. M i n t egy novellájá­ ban írja, az apja a maga szájától vonta meg a falatot, hogy gyógyíttassa, s több ízben is k ó r h á z b a küldte, ahol nem valami felemelő é l m é n y é k e t szerzett. Ezek­ ről m é g b ő v e b b e n kell szólnunk első verses- és no­ vellás k ö n y v e k a p c s á n . Ha pedig munka nélkül ma­ radt az apa, akkor m é g közvetlenebbül fejezte k i a s á n t a fia i r á n t i g y e n g é d szeretetét. Az írói h a g y a t é k ­ ból előkerült Gyertyánfából buzogány című í r á s á b a n (Vaskoszorú, 1974) p é l d á u l így ír: „ A p á m sokféle j á ­ tékszert faragott nekem. Volt az asztal szélére akasz­ tott fűrészelő emberem fából. Tőröm és f u r u l y á m is a k a d t . . . indián toma'hawkom és s z á r n y a s lándzsám, ugyancsak f á i b ó l . . . volt fokosom, középkori a l a b á r dom, díszes kardom meg sok b ü t y k ű magyar buzo­ g á n y o m . . . m i n d a p á m készítette kis fűrészével é s ügyes bicskájával.

Most aztán komolyabb eszközt faragott nekem szor­ galmas a p á m : k é t á g ú g y e r t y á n f a m a n k ó t . . . egyik fölhúzott l á b a m mellett egy fehér g y e r t y á n b ó l készült támaszfa, h ó n o m alá hajló vastag fejjel, m á s i k ke­ zemben meg az addig is viselt k a m p ó s sétabot.

Az orvos rendelte el, hogy (kímélni kell a s o r v a d ó l á b a m a t , de a z é r t valamiféle a l a k o s k o d á s n a k t ű n t előttem... És é n u g r á l t a m á t a nagy árkot. Olyanféleképpen ugrottam, mint egy siető v a r j ú a barázdán, és a d é l ­ u t á n i indián j á t é k b a n el is keresztelték S á n t a V a r j ú ­ inak a pajtások."

A legtöbb emléke és é l m é n y e a sántaságával kap­ csolatban sokkal szomorúbb. „ L á n y o k k a l j á r t u n k — í r ­ ja egy m á s i k elbeszélésében —, pajkos, játszani sze­ r e t ő lányokkal, s engem sosem h í v t a k maguk közé, a kis rongyos s á n t á t . " Egyik korai novellája, amely m é g a Düh című első novellás k ö n y v e előtt jelent meg a Szervezett M u n k á s 1928. évi k a r á c s o n y i m e l l é k l e t é ­ ben (egy „ ü n n e p i kis füzet"-ben), m á r a sok m e g a l á z ­ tatásból, a kitaszítottság érzéséből táplálkozó felgyü­ lemlett elkeseredés, d ü h kitörését rajzolja. Az Utcai jelenet szerint a „ k é k r e fázott" arcú kisfiú u t á n a s z a ­ ladt az „ugrándozó, b ő v é r ű " gyermekeknek, mire egy „csöpp k é n y ú r " elgáncsolta, s a szegény kisfiúnak összetört a palatáblája. A következő pillanatban az őt k á r ö r v e n d ő n körülvevő p o l g á r g y e r e k e k r e rontott, egyiknek k i ü t ö t t e a szemét, fehér b u n d á j u k a t össze­ fröcskölte s á r r a l , majd „ s z ú r t a - v á g t a őket a t á b l a roncsaival", az előkerülő r e n d ő r n e k pedig a kezébe harapott.

Valószínűleg testi hibája, fizikai m u n k á r a való a l ­ k a l m a t l a n s á g a m i a t t igyekezett apja m i n d e n á r o n t a ­ n í t t a t n i . Elemi u t á n a szegények középiskolájába, p o l ­ g á r i iskolába í r a t t a . A fiú nem k i u g r ó sikerrel ugyan, de elvégezte. A kereskedelmi középiskola (akkor aka­ d é m i á n a k hívták) második osztályában azonban meg­ torpant: minden t a n t á r g y b ó l megbukott, sőt a 'bukást jelentő kettesek m e l l é m é g egy egyest is kapott. A sok-sok igazolt és igazolatlan m u l a s z t á s ellenben azt látszók igazolni, amit egyik elbeszélésében így fejezett

k i : „ A p á m -nem b í r t t a n í t t a t n i . Kimaradtam az isko­ lából."

Feltehetőleg középiskolás éveiben k ö t ö t t b a r á t s á g o t a könyvekkel is: „A kisfiú szívébe beszivárog vala­ m i kötelességérzet-féle: k i t a r t a n i az élet nehézséged­ vei szemben. És mind jobban tiszteli a k ü z d ő k e t és m á r t í r o k a t , Dózsát, Gubecot és a többieket, a k i k r ő l olvas gyakran. A tüzes koronájukra, szentséges nagy k í n j a i k r a gondol, a tüzes t r ó n j u k k ö r ü l vigyorgó ö r ­ dögökre, iés a maga baját, n y o m o r ú s á g á t a k ö n y v e k között elfelejti, saját szegényes kínjait m á r semmibe veszi. Szereti a k ü z d ő k e t nagyon, pedig h á t nem is g y ő z t e s e k . . . Mert a m á s o k kínjainak m e g s z ü n t e t é ­ séért harcolták büszkén, b á t r a n . .

Az iskolából 1926-ban maradt M . E z u t á n egy r ö v i d időre tisztviselői állást 'kapott a városházán, de azt az első létszámcsökkentés m á r meg is szüntette. Hogy m i mindennel foglalkozott e z u t á n 1941-ig, azt felso­ r o l n i is hosszú. A bevezetőben e m l í t e t t e k mellett so­ r o l j u k ide, hogy kitanulta a borbélyszakmát (felesége természetesen a nőd fodrászatot), de üzletet sohasem s i k e r ü l t nyitniuk. Ez a foglalkozás viszont nagyon hasznosnak bizonyult a m u n k á s m o z g a l o m b a t ö r t é n t bekapcsolódása u t á n , hisz így feltűnés n é l k ü l l á t o g a t ­ hatta elvtársait, üzenetéket, u t a s í t á s o k a t közvetltíhetett állandó, biztos alibi b i r t o k á b a n . Volt adminiszt­ r á t o r — p é l d á u l a Csuka Zoltán alapította K é p e s V a ­ sárnapinál — és k ö n y v ü g y n ö k . E r r ő l így v a l l A végső utálatig című elbeszélésében: „Terjesztettem a k ö n y ­ vek bolondgomibáit: a p o n y v a r e g é n y e k e t . Mennyire undorodtam t ő l ü k mindig, é s most hazudnom, dicsér­ nem kellett."

A m u n k á s m o z g a l o m b a azonban nemcsak a m á s o ­ k é r t küzdő imáirtírok i r á n t i tisztelet vitte, akikről a k ö n y v e k b e n olvasott, hanem a c s a l á d b a n is volt ha­ g y o m á n y a a rendszerrel szembeni ellenállásnak. A p j a

ás t ö b b s z t r á j k b a n vett részt, és a n ő v é r e i is szervezett m u n k á s o k voltak. EJgyiküket p é l d á u l s z t r á j k b a n való részvétel miatt k i is helyezték a szabadkai textilgyár falun m ű k ö d ő fiókjához büntetésiből. A világ dolgai­ ban v a l ó tájékozódása k ü l ö n b e n egybeesik a szak­ szervezeti m u n k á s m o z g a l o m tevékenységének felélén­ külésével és f o r r a d a l m i s á g á n a k fokozódásával. Damilo Kecić is „figyelmeztet r á (Osztályharcok Vajdaságban.

Fonum, 1970), hogy a forradalmi i r á n y ú p r o l e t a r i á t u s . . . a vajdasági k o m m u n i s t á k v e z e t é s é v e l . . . 1925-ben új, m é g sikeresebb szakaszt n y i t o t t a F ü g g e t l e n Szak­ szervezetek t e v é k e n y s é g é b e n . . . Bácska északkeleti részén, ahol túlnyomórészt magyarok éltek, a F ü g g e t ­ len Szakszervezet igen e r e d m é n y e s tevékenységet foly­ tatott . . . a szervezetlen m u n k á s o k tízezreit t ö m ö r í ­ tette". Nem sokkal ez előtt, 1925 augusztusában k e r ü l t S z a b a d k á r a a F ü g g e t l e n Szakszervezetek forradalmi o r g á n u m a , a Szervezett Munkás, amelynek L a t á k csakhamar m u n k a t á r s a lett, Munkás N a p t á r á n a k meg állandó szerzője. É r d e k e s Kecić k o m m e n t á r j a a lap szerkesztőségének áthelyezésével, az eljárás indokolt­ ságával kapcsolatban is, mert egyúttal a v i d é k és a v á r o s m u n k á s m o z g a l m á r ó l is szól épp a költő intáiul á s á n a k éveiben. „A leglogikusabb és a legjobb meg­ oldás v o l t S z a b a d k á n , nem pedig valamely m á s v a j ­ dasági v á r o s b a n k i a d n i és nyomni — írja —, mert az e m l í t e t t üdőben ebben a v á r o s b a n volt a legfejlettebb a forradalmi m u n k á s m o z g a l o m , s Szabadka volt leg­ főbb t á m a s z a Észak-Vajdaság pártszervezet ének, for­ radalmi szakszervezetének, különösen pedig a magyar nemzetiségű m u n k á s o k forradalmi mozgaümának."

Ugyanezt az állítást erősíti meg — m á s oldalról — Lőrinc P é t e r is: „A m a g y a r s á g k ü l ö n b e n is a legprolet á r á b b n é p e v o l t Vajdaságnak. M i n d a városi, m i n d a mezei m u n k á s s á g n a k nagyobb s z á z a l é k a r á n y á t k é p ­ viselte ugyanis a magyar lakosság s z á z a l é k a r á n y á n á l .

Nagyobb s z á m ú m u n k á s s á g o t képviselt, m i n t a t ö b b i vajdasági inép, nagyobb a r á n y b a n volt képviselve a szakszervezeteikben meg a P á r t b a n is a németnél, s ö t a szerbnél is" (Pirkadás. Forum, 1978).

K ö l t ő n k i n d u l á s á n a k objektív, t á r s a d a l m i k ö r ü l m é ­ nyeit a dolgozó tömegek e l n y o m á s á n a k és k i z s á k m á ­ nyolásának fokozódása, ezzel egyidejűleg a m u n k á s ­ ság forradalmi h a n g u l a t á n a k érlelődése, a szakszer­ vezeti-munkásmozgalmi tevékenység felélénkülése j e ­ lenti, szubjektív k ö r ü l m é n y e i t pedig a betegség, a k i ­ taszítottság érzése, t a n u l m á n y a i megszakadása, állás­ vesztése, élete p e r s p e k t í v á t l a n s á g a .

2. Az egészségesek

kirúgottai

között

(KőlŐMslázak)

írással 1926 ó t a foglalkozik, írja önéletrajzában. Első írásai eszerint m u n k á s l a p o k b a n és a Munkás Naptár­ ban jelentek meg ugyanebben az évben. A Bácsmegyei Napló k ö n y v i s m e r t e t ő j é b e n viszont, amely az első ver­ seskönyvről szól, ezt olvashatjuk: „ N é h á n y vers s egy­ két p r ó z a u t á n , ami a Bácsmegyei Naplóban jelent meg, most egyszerre egy k ö t e t verssel mutatja meg igazi költői a r c u l a t á t . " T e h á t tizenhat évesen kezdett pfUiblikáLni, de első v e r s e s k ö n y v e megjelenésekor is csak tizennyolc éves, azaz „imponálóan fiatal", amint a fenti i s m e r t e t ő szerzője, Haraszti Sándor* fogalmaz.

H a r m i n c é v e s írói p á l y á j á r a visszaemlékezve írja 1957nben: „Rendesen fizetett írói tiszteletdíjakról alig lehetett beszéLni, de i t t - o t t olcsó n y o m d á k b a n e l k é ­ szült egy-egy k ö n y v . " í g y k é s z ü l t el a szerző saját k i a d á s á b a n a k é t v i l á g h á b o r ú közötti hat k ö n y v e k ö * Sem a Bácsmegyei Napló említett ismertetője, sem a Szervezett Munkásé (mindkettő 1928-ból) nincs aláírva.

A költő saját bibliográfiája szerint az előbbi szerzője Ha­ raszti Sándor, az utóbbié Domány János.

zül öt, míg az Egy élet árad a „Híd irodalmi és k r i t i ­ kai szemle" k i a d á s á b a n — kétszer ugyanabban az (1939.) esztendőben. Szinte hihetetlen, de t é n y , hogy ilyen mostoha k ö r ü l m é n y e k között a k é t h á b o r ú k ö ­ zötti tizenöt é v alatt (1926—1941) hat, a felszabadulás­ tól haláláig eltelt huszonöt é v alatt (1945—1970) pedig csupán h é t önálló k ö t e t e jelent meg.

A Kolduslázak (1928) t a n ú s á g a szerint ekkor a be­ tegség az egyik legfőbb élménye, s ezzel e g y ü t t k i t a ­ szítottsága vagy ennek tudata az egészségesek v i l á ­ gából. „Az egészségesek k i r ú g o t t a i " közé sorolja ma­ g á t a többi beteg t á r s á v a l . „Temető közelében j á r t a m , A halál küszöbén feküdtem" — e tény leszögezésével vezeti be első könyvét, k i ­ jelölve egyúttal első versbe kívánkozó élményeinek forrásvidékét is. E vidék t e h á t a temetőközelség, a halál küszöbe, s ekkoriban ú g y találja, hogy „nincs m á s , csak b ű n , betegség, t r á g y a , okádék, erkölcste­ lenség, orgyilkosság, nyomor, őrültség". Ezt akarja világgá k i á l t a n i a szenny, a testi é s l e l k i szenvedés natúralisztiikiusan részletező rajzával, hogy az egész­ ségesek, a tiszták, erkölcsösök, normálisok k e d é l y é t felborzolja — a k á r az undor kiváltása á r á n is —, har­ s á n y h a n g j á v a l megrepessze d o b h á r t y á j u k a t , r i k í t ó színeivel felsértse r e c e h á r t y á j u k a t : „Ügy szeretem magam n é h a Leroskad ásig megalázni, Fájjon nekem, m é g jobban fájjon, M i t m á s v a k szemmel nem t u d látná.

Dicsekedni azzal, aimi TOSSZ, Hadd csudálkozzanak rajtam, Síró bohócot nevessenek, Higgyék, hogy hazudni akartaim." És elhitték. Fekete Lajos az első versek alapján ú g y találja, hogy „fáradt mozdulat beköszöntőnek, főleg húszéves korban", s szerinte „ez a hang L a t á k n a k nem igazi hangja". Hogy van benne „egy kis limitált dekadens gesztus", az egyszerűnek és közönségesnek keresése, szándékos polgárpukkasztás, az nem vitás.

De hogy L a t á k n a k , a „rongyos sántának", aki való­ ban ott j á r t a temető küszöbén, ezt a szerepet fel kellett volna vennie, meg kellett volna játszania?

S e m m i k é p p e n . És nemcsak a sötét színeket, a szenynyet, elesettséget válogatja és állítja egymás mellé szándékosan é s tudatosan, hanem a h a n g j á t is szán­ dékosan állítja érdesre, hagyja köszörületlenül: „Majd ha nagyon sokan figyelnék r á m , Megköszörülöm a hangom, Hogy m i n d n y á j a n szeressenek, S akkor egy nagyot é s g y ö n y ö r ű t Énekelni fogok."

De h o l van ez m é g ! Nem figyelnek r á m é g elegen, s ezért igyekszik megszökni mindentől, ami rend, fe­ gyelem, h a g y o m á n y : őszinte, szabad vadembernek hiszi m a g á t „rettenetes fiatalsággal".

B á r Fekete Lajos szerint „egyszerűen, k ö r m ö n f o n t m o d e r n k e d é s és apostolkodni-szándék n é l k ü l " jutott be a vajdasági magyar irodalomba, nem kétséges, hogy ez az első v e r s e s k ö n y v alapvetően az expreszsziomzmus j e g y é b e n áll. Az i r á n y z a t é s m a g a t a r t á s szinte valamennyi lényeges és jellemző jegyét megta­ láljuk L a t á k e k ö t e t é b e n : a csalódottság, k é t s é g b e -

esés, undor és átok kifejezését, az élet visszatetsző voltának, r ú t o l d a l á n a k p r o v o k a t í v felmutatását, a tárgyias, olykor cinikus stílust, a hiiminiktus, profeti­ kus hangot és természetesen a rímtélen, egyenlőtlen hosszúságú sorokból álló, parttalanul, de lendületesen á r a d ó szabad verset is. Az eredeti forrás ugyan W. Whitman és E. Verhaeren, de kezdő, fiatal költőknél valószínűleg közelebbi m i n t á k a t , t ö b b e k közt Csuka Zoltán szabad verseit és Somogyi P á l expresszionista forradalmi költészetét kell s z á m b a venni. Somogyi szemléletéinek p é l d a a d ó jelentőségét azért is szem előtt k e l l tartanunk, mert hisz ő ás p u b l i k á l t a Szer­ vezett M u n k á s b a n , amelyhez L a t á k m i n d közelebb k e r ü l ezekben az években. iN«em é r d e k t e l e n megje­ gyezni egy Somogyi-vers következő részletét, amely­ hez nem is csak szemléletben, de tartalomban is t a l á ­ lunk majd hasonlót L a t á k n á l : „A imá u t c á n k b a n a gyerekek r o n g y r ú h á b a n [szomorkodnak, Fájón, m é l y e n sóhajtoznak.

Köhécselve, nyögdécselve füyül á t az ősz A m i u t c á n k beteg odúin, Amelyek olyan s á p a d t a k , göthösek és girhesek."

S ez a vers é p p e n a Szervezett M u n k á s b a n jelent meg n é h á n y évvel L a t á k kötete előtt. Somogyi P á l így dalol: „Az é n szemeimbe beköltöztek / a szenve­ dők, a letiportak, a szegények" {Nem én dalolok); az ö r ö m l á n y o k szerinte „ ö r ö m t e l e n Golgotánk, e r ú t életút l e g b ú s a b b v á n d o r a i " (Egy nap, 1928); felsejlik m á r n á l a is a S z ó n y a - k o m p l e x u m , az örömlányok á r ­ tatlanságának, áldozat v o l t á n a k gondolata: é p p olyan áldozatai ő k a rendnek, m i n t a letiport proletárok, akik ezért h ú g a i k n a k érzik őket (örömlányok); s már n á l a m e g t a l á l j u k a „fegyház, torony, templom, bor-

d é l y " fogalornsort, amely csekély változtatással vissz­ hangzik imajd L a t á k n á l . L a t á k ugyanis majd így fo­ galmaz: „Szemem i n k á b b az útszéli szemeteket látja" (Bujdosó mondja); a r k i g y ő k n a k „bordély, k ó r h á z , b ö r t ö n / Az é l e t ü k h á r o m á l l o m á s a . . . Mintha h ú g o ­ mat s a j n á l n á m bemmé, / Egészen t e s t v é r e m l e t t / Ez a szenvedő emiber, / Egy síró rosszlány" (Szónya); sze­ rinte p é l d á u l „Csak azok hallgatnak é s hódolnak, / K i k a kórházakat, / Kaszárnyákat, gyárakat, / Bör­ tönöket, templomokat lakják, / Pedig ő k a világ szen­ vedő arca" (Virrasztó betegek). L a t á k n a k valóban nem kellett keresgélnie az élet r ú t , visszatetsző je­ lenségeit, hisz i l y e n é l m é n y e i vannak a k ó r h á z b ó l : egy beteg k ö h ö g n i kezd, majd k ö p , s hallani, hogy „loccsan a köpőcsészében", a t ö b b i e k hörögnek, léleg­ zetnek, l á z á l m u k b a n k i a b á l n a k , jajgatások, nyögések hallatszanak és b ő r h a r s o g á s , amint a poloskamart helyeket v a k a r j á k . N e M csak felszabadító, b á t o r í t ó p é l d á r a v o l t szüksége, hogy mindezt világgá merje kiáltani. S ebben nem volt h i á n y , különösen a k o r ­ szak baloldali költészetében. I3gy pillanatban m é g a szerelemnek is e környezethez illő groteszk, beteges m e g n y i l v á n u l á s á t figyeli és írja le, amint a k ó r h á z i betegek a klozettot súroló cseléd szoknyája alól elő­ villanó visszeres l á b a t lestek visszatetsző mohósággal.

Szerelmi l í r á j á n a k első darabjai is ebben a k ö r n y e ­ zetben fogantak. Valóságalapja is lehet a tbc-s l á n y ­ hoz fűződő szerelmének, mert a k é t első kötetében nem kevesebb, m i n t h á r o m vers é s h á r o m novella szól r ó l a vagy legalábbis u t a l r á . A Kolduslázak 2. számmal j e l ö l t versében, a Vért köp a szeretőmben például ezt olvashatjuk:

„Meleg barma szemei É l n é k csak arcában, E l k é k ü l t cserepes ajkán Hajszálvékony vércsík, Arca rózsája h e l y é n Egy csillogó könnycsepp Tegnap m é g engem csókolt Igaz asszonysággal, Ma v é r é n e k csodás v i r á g a i t Halálnak dobálja E r ő t l e n ajkával."

A g y e r e k k o r b ó l k i n ő v e e beteg l á n y b a n találja meg első sorstársát, akinek haláláról írja egyik legszebb, legőszintébb v e r s é t ekkoriban. A Halott lánynak írt vers, szép összhangiban a l á n y csendes jóságával — akit csak szeretni vagy sajnálni lehetett, „de g y ű ­ lölni soha", a k i t a l á n azért volt olyan jó, mert é r e z t e a h a l á l csókját —, visszafogott, de a n n á l m é l y e b b é r z e l ­ m i töltésével, elégikus h a n g j á v a l kimagasMk a k ö t e t hars hangokat és r i k í t ó színeket hajszoló egészéből.

Ezt érzékeltetik a vers zárósorai is: „Félreállök egy sötét sarokba, Ügy figyelem a ravatalodat.

Csöndesen és betegen, F á r a d t átmulassál Jöttem a temetésedre."

S z e m h a t á r á n a k tágulásával egyre b ő v ü l a kitaszí­ tottak, a t á r s a d a l m o n k í v ü l és a l u l élők köre, akiket s o r s t á r s a i n a k érez. Feliismeri, hogy a betegeken t ú l a gyámoltalanok, á r v á k , s á n t á k , bűnözők, koldusok is mind testvérei. A m i n t láttuk, n á l a is felbukkan, m i n t

annyi — főleg fiatal — -kortársánál Dosztojevszkij n y o m á n a S z ó n y a - k o m p l e x u m . Ringyók és őrültek c. versében, m i n t a címből ás kitetszik, az őrültekkel hasonlítlja őket össze, mivel ezek is, azok is öngyilkos­ ságot követnek el: „Megölik magúikban a lelket", hogy ne kelljen az élet n e h é z öntudattat elviselni. S i t t m á r r á m u t a t a t á r s a d a l o m felelősségére és e m b e r t e l e n s é g é r e is a r i n g y ó k i r á n y á b a : „Börtönbe zárva, tetűiben, piszokban A k a r j á k erkölcsre nevelni a ringyót."

Ez az é l m é n y e feltehetőleg ügynökösködése idejé­ ből való, amikor cselédeknek, szobalányoknak é s p i n ­ c é r l á n y o k n a k beszélt szép eszméiről „tűzzel". Igaz, nem é r t e t t é k meg, de h á t — panaszolja tizennyolc évesen! — őt nem é r t e t t e meg soha senki! E p á r i á k azonban legalább becsülték. É p p e n abban az időben kezdett b e j á r n i a Tolsztoj utcai m u n k á s o t t h o n b a — önéletrajza t a n ú s á g a szerint 1926-ban —, amikor első írásai a Szervezett M u n k á s ­ ban megjelentek. Nem kétséges, hogy szembenállása az egészségesek és gazdagok világával i t t formálódott p r o l e t á r osztályöntudattá. A letaposottak című vers­ ben m á r ez az ö n t u d a t nyer költői kifejezést. Kiáltó és költőileg is meggyőző, találó ellentétekben m i n t p é l d á k o n mutatja fel a m u n k á s s á g társadalmilag igazságtalan helyzetét: negyvenemeletes palotákat, fel­ hőfogó tornyokat építenek, s roskadozó k u n y h ó k b a n b ú j n a k meg; v i l l a n y á r a m o t fejlesztenek, s mécses mellett vakoskodnak; csillogó b í b o r t szőnek, s daróc g ú n y á t hordanak stb., pedig: „Az isten m i vagyunk, / M i , akik dolgozunk." S aztán felharsan a f o r r a d a l m á r költő fenyegetése is, egészen Petőfi m o d o r á b a n :

„Ma imég csendesen koldulnak, Holnap kiáltva rombolnak Vagy kenyeret szelnek a magy gazdák, Vagy j ö n a szabadító forradalom!"

A kötet l e g e g y é r t e l m ű b b e n osztályharcos forradal­ m i verse, a Május elsejére, b á r d b a hívja a szervezett m u n k á s o k a t . A l k a l m i jellege, a szakszervezeti moz­ galomból eredő i n d í t é k a egészen nyilvánvaló, de a f e l ­ adatot — a k á r kiosztották rá, a k á r ö n k é n t válasz­ t o t t a — a r á n y l a g egyéni, eredeti m ó d o n oldotta meg.

A m u n k á s ü n n e p e k e t nem c s u p á n majálisnak tartja, e l ­ lenkezőleg: arra szólítja fel m u n k á s t á r s a i t , hogy egy­ szerre gyászoljanak é s ünnepeljenek. Gyászolják a kenyértelenséget, a mozgás-, gondolkodás- é s szólás­ szabadság h i á n y á t , de ünnepeljék a szabadsághősök sírján zöldülő füvet s a n y á r közeledtét, mert a leg­ d ú s a b b „gondolat-kalászok" az izzasztó napon é r n e k meg. Végül m u n k á r a , t a n u l á s r a , akarásra, szeretetre ösztökéli őket, hogy sohase kelljen gyászolniuk, m i n ­ dig csak ünnepeljenek.

A m i n t m á r e m l í t e t t visszaemlékezésében megfogal­ mazta, ő k n é h á n y a n a vajdasági fiatalok közül e l ­ kezdték reálisan felmérni a helyzetet, s a helyzettuda­ tosítást é r e z t é k elsősorban feladatúiknak. Valóban nagy buzgalommal l á t o t t hozzá e tudatosításhoz, a dolgozó t ö m e g e k felvilágosításához önnön gazdasági és t á r s a d a l m i helyzetük felől, s a kamaszkorból alig kilábalt 16—18 é v e s ifjúra jellemző hévvel a frissen szerzett forradalmi tanok szerepét kissé el is túlozza.

A halott legényről szóló vers béreslegényének t r a g é ­ diáját szinte kizárólag t u d a t l a n s á g á n a k tulajdonítja.

A b a l l a d á r a emlékeztető vers tárgya, hogy a l e g é n y szeretője l e t t a gazdasszonyának, ezért a gazda e l ­ kergette. A legény az asszonytól kapott p é n z e n egy

ideig a k o c s m á k a t járja, kocsmárosok cselédjeivel szerelmeskedik, minthogy „bolondultak érte a cselé­ dek"; m i u t á n gyermeke lesz, lopni kénytelen, hogy e l ­ tarthassa családját, bezárják, szabadulása u t á n pedig „ p á l i n k á r a vadul", s egy éjjel megfagy. Mindennék azonban az a m a g y a r á z a t a , hogy a legény „eszét a b u t a s á g k i b é r e l t e " , nem ismerte a kisegyszeregyet sem, s halott a r c á n is az „ ö r ö k - h a l h a t a t l a n b u t a s á g " vívta a t u s á t . Jellemző, hogy ez az apostolszerep leg­ i n k á b b a falusi-paraszti t á r g y ú írásokban kap erős hangsúlyt. Mintha i t t m é g a k o m m u n i s t á k k o r á b b i tévelygései, főleg pedig a szociáldemokraták e l h i b á ­ zott falu-, azaz parasztpolitikája kísértene. Eszerint ugyanis a parasztok „ a tömegélet öntuidatlanságában" élnek, s 'bár ő k az emberiség kenyere, de „jaj, kovász nincsen, hogy egészséges erjedésnek (Induljon a falvak széthulló erős élete". E k é r d é s r e m é g vissza k e l l t é r ­ n ü n k az ugyancsak paraszti t á r g y ú novellákkal kap­ csolatban.

A mozgalmi ihletésről t a n ú s k o d ó forradalmi versed­ ben azonban nem áll meg a puszta helyzettudatosí­ tásnál, nem elégszik meg a kizsákmányolás és j o g fosztottság felpanaszolásával, hanem ellenállásra is szít, az elnyomókat fenyegeti is „öt világrészen ke­ r e s z t ü l " r o h a n ó nagy szélvésszel. Természetesen ez a fenyegetés is o t t izzik legmagasabb hőfokon, ahol egyéni sérelem fűti, ahol ez az egyéni elkeseredés eggyéolvad az elnyomott t ö m e g kollektív lázadásával.

Valóságos bibliai á t k o t szór arra, aki nem ad a „kol­ duló, txxrzszülött a k a r á s n a k " , akti. a „nyomorék hala­ d á s t " nem segíti: „Szeme csillagát égesse k i a nap tüze, Szépséget k e r e s ő lelke m e r ü l j ö n a b é k a - t ó b a

Az örömöknek legyen élő tilalomfa, Asszonyát c s a l á n k é n t égesse ölelő karja, Ha jobbra indul, ne lépjen csak balra, Annak csókoljon 'kezet, A k i a h a j á t tépi, És ha m i n d e n k i t ő l kap is bocsánat-alamizsnát, É n sohase adok n é k i . " (Öngyilkolás) Megszólal m é g ebben a k ö t e t b e n a ,^nagyösztönű vadember" egészséges szereleméhsége is, mégpedig egy Aranyos zsidólány i r á n t , a k i a Kelet fényességét, zamatos fűszerét, minden g y ö n y ö r ű bujaságát ddézi s z á m á r a . Ugyanilyen egészséges élet-, szerelem- és m u n k a v á g y kap hangot a Gyógyító napfürdő című versben is. Hanyatt vágja m a g á t , s a napnak k í n á l j a csókra színtelen arcát, szinte érzékeli m a g á b a n az or­ vosságos m é r g e k é s betegségcsírák á d á z k ü z d e l m é t az egészségéért, s ú g y érzi, most igazán él. Nagy-nagy erőt k í v á n m a g á n a k , mert dolgozni, szeretni szeretne.

Fekete Lajos ezt a fiatalos m a g a t a r t á s t tartja őszin­ tébbnek, L a t á k igazi h a n g j á n a k , s nem azt, amikor arról ír, hogy ő t csak a piszok dédelgeti, a m á s meg­ elégedése didergeti, s leköpi a g y á v a apját. Pedig nyilvánvaló, hogy ez is, az is L a t á k autentikus hangja, hisz é p p a betegség k í v á n t a t j a meg vele az egészséget és nagy erőt, az, hogy a n ő k keresztülnéznek rajta, hevíti szerelemvágyát.

Természetesen m á r első k ö t e t é b e n megfogalmazza ars poeticáját is. Mindenekelőtt elutasítja az e l m ú l á s ­ ról, t e m e t ő r ő l kesergő halottas költőket (Hiába rázkódik a föld) a szemfényvesztő bohócokat, akiket a t ö m e g e k néznek. Ö é s t á r s a i azt írják fel az Eiffeltoronyra és hirdetők minden toronyban, hogy kenye­ ret akarnak! „Akik igaz költők vagyunk — írja — M i k e n y é r é r t indulunk, / nem a b a b é r o k é r t . " Azért da9

lol, hogy ne fagyjon meg szíve v é r e , hogy a b ö r t ö n ö ket és k ó r h á z a k a t kevesebben lakják. „Amíg k é t d o l ­ gozó ember marad a földtekén — h i r d e t i —, A d ­ dig csak haladásról, / előretörésről é n e k e l h e t ü n k . " Költői eszménye valami csodálatos egyszerűség, a m i ­ vel e g y ü t t j á r , hogy tiszteletet senki i r á n t nem érez, s csak gyűlölni vagy szeretni t u d . Ezt várja, áhítja másoktól is, s amint egyik korai novellájában is el­ mondja, csak a kinevettetéstől fél.

Csuka J á n o s írja a k o r induló költőiről, hogy vala­ mennyien K a s s á k r a , az új magyar líra és aktivista irodalom m e g t e r e m t ő j é r e esküdtek, s h i r d e t t é k — cse­ lekedték is —, hogy „az ember ne csak író legyen, hanem t a n í t ó is". A m i n t ezt, azt is m a r a d é k t a l a n u l m a g á é v á tette L a t á k , hogy az emberi együttérzést, az emberi igazságot, az emberi m e g é r t é s t és jóságot kell hirdetni az irodalomban.

De egyszersmind t ú l is lép ezen a programon. Nem­ csak a m e g é r t é s t é s jóságot, hanem a gyűlöletet is hirdeti, nemcsak lelkesít, hanem lázít, fenyeget is: a fiatalsága rettenetes, ő maga igazságoktól terhes. Tisz­ t á b a n van vele, hogy osztályrésze nem ünneplés, ha­ nem üldözés lesz, m é g i s szinte Petőfi gondolatát va­ r i á l v a hirdeti: „De i n k á b b kergetett farkasok vagyunk, M i n t lopott vagyonok Házőrző k u t y á j a . " A Bácsmegyei Naplóban — a k ö l t ő szerint — Ha­ raszti S á n d o r „szívbéli ö r ö m m e l " regisztrálja a költő jelentkezését s vele a vajdasági magyar irodalom gaz­ dagodását. Mindjárt bevezetőben n y o m a t é k k a l hívja fel r á a figyelmet: „ J ó lesz ezt a nevet megjegyezni és megtanulni." I m p o n á l ó a n fiatalnak, lázadónak, e l -

keseredetbnek, de mindeneken felül tehetségesnek tartja, s ú g y véli, „túl van mindazon, amit vidéki fcísérletezésnek neveznek, t ú l vain azon is, hogy v á l l v e ­ regető j ó i n d u l a t t a l lehessen elintézni". Valóban el­ néző j ó i n d u l a t t a l csak n é m i disszonanciát említ a k ö ­ tetben, s m é g azokat a verseit is újaknak, eredetiek­ nek, zamatosaknak tartja, melyekben „sok a deklamáció"; .a Parasztnóta című versről pedig éppenség­ gel azt állítja, hogy „jobb, mint a prononszírozott szo­ cialista költők versei". Érthető, hogy a legnagyobb lelkesedéssel a Szerve­ zett M u n k á s kritikusa fogadta a KolduslázakaX. A költőt ú g y mutatja be, mint k é t k e z i m u n k á s t , a k i „a mindennapi k e n y é r h a r c b a n . . . csak k i m e r ü l t e n , f á r a d t a n s z a k í t h a t m a g á n a k r ö v i d k e félórákat, hogy írva tanítson, lázítsa osztályostársait" (kiemelte: J. G.); forrongó v é r ű n e k , lázadó a g y ú harcosnak mondja, aki „kíméletlen eréllyel n y ú l ma m á r minden v e r s é ­ ben, í r á s á b a n a m a i t á r s a d a l m i rendszer elsümíthatatlan problémáihoz". S ez a ma már i t t , m i n t a t o v á b ­ biakból kiderül, azt jelenti, hogy a m é l t a t ó szerint a költő nem tartozott kezdettől fogva „a gyárak, m e z ő k tömeganilliói" közé, hanem „még tegnapelőtt osztály­ tudatlanul tévelygett a burzsoá irodalom b u t í t ó a n sö­ t é t k ö d é b e n " . Még tegnap ás csak „önmaga h a r c á t vívta", hogy m á r a lerázza „a t á r s a d a l m i konvenciók és a ködvesztő p o l g á r i irodalom j á r m á t " . Gondosan fel is parcellázza e szempontok szerint a kötet anya­ gát, s a „ t e g n a p i a k " csoportjába h á r o m verset (Ta­ vasz a kórházban, Vért köp a szeretőm, A halott le­ gényről) sorol, míg a maiak közé nyolcat (az ö t v e n ­ négyből). Á m ezek a l a p j á n t e s t v é r n e k fogadja: „ k ö ­ zülünk való — írja —, lelke a m i lelkünk, írásai a m i feljajdulásaink, harci kiáltásunk, lázadása a m i l á ­ zadásunk." Még perel is é r t e a b u r z s o á „irodialmá-

rokkal", nem engedi, hogy elkönyveljék maguknak, okik „kevéssel ezelőtt h o m o k s z e m k é n t észre sem vet­ ték, letaposták".

Fekete Lajos (bírálata a Vajdasági í r á s b a n sokkal tartózkodóbb, sőt mintha é p p valami vállveregető, m é r t é k k e l adagolt j ó i n d u l a t hangzana k i belőle. A z első mondatban így s u m m á z : a kötet tartalma „54 v e r s . . . 14 sajtóhiba s egy fiatalember jószámdéka".

Vam benne t o v á b b á „néhány h a t á r o z o t t forradalmi hangon m e g í r t é s á t é r z e t t komoly vers, amelyek p r o g r a m s z e r ű hangjától eltekintve, néhol az egyéni hitvallás derék szándékú eszményi m o n d a n i v a l ó j á t is éreztetik az olvasóval" (kiemelte: J. G.). Szerinte a költő „a szerelem hímeskedő mondanivalói között érzi m a g á t legjobban otthon. Ezekben a versekben van a legtöbb egyéni, az átélés bélyegét m a g á n vise­ lő k é p " .

A Kolduslázak megjelenése, illetőleg L a t á k I s t v á n bátor és határozott fellépése egy egész kötetnyi vers­ sel e s e m é n y volt a lassan, de mégiscsak bontakozó vajdasági magyar irodalomban, amely Fekete Lajos szerint fiatal tehetségekben éppen nem b ő v e l k e d e t t azokban az években. S hogy ez a , bontakozás" i t t nem ü r e s stílusfordulat, hanem az önállósulás ú t j á r a lépett vajdasági irodalom a létezése első évtizedének vége felé m á r v a l ó b a n felmutathatja első saját, autentikus t e r m é s e i t is, arra t a l á n elegendő e helyen Majtényi Mihály i n d u l á s á r a emlékeztetni, aki szintén 1928-ban közli d í j n y e r t e s regényét, a Mocsárt, s a következő é v b e n L a t á k k a l egyidejűleg adja k i első és igen jelentős novellás könyvét, a Kokaint, A z u t á n t ö r t é n i k ez, hogy — L a t á k fogalmazása szerint — „ n é h á n y régi széplélek és n é h á n y e m i g r á n s í r ó k ü z ­ dött i t t . . . a d e r m e s z t ő közönnyel". Haraszti S á n d o r szívbéli örömében, amellyel a kötetet üdvözli, é s Doy

m á n y kisajátító szándékú ünneplésében ez -az i n d í t é k ismerhető fel a szempontok m é g oly nagy különbsége ellenére is.

Fekete Lajos, m i n t láttuk, az egyéni hangot, az á t ­ élés b é l y e g é t m a g á n viselő k é p e t keresi é s emeli k i — főleg a szerelmes versekben, m á s u t t meg é p p ezt az eredetiséget kéri számon, az eltanultságot k i ­ fogásolja, és a stiláris készséget kevesli. Haraszti a kötet bevezető s mintegy a felét kitevő Kórházi si­ kolyok ciklust emeli k i , hangsúlyozva, hogy b á r L a ­ t á k előtt is í r t a k erről verset, de az ő előnye, hogy „ilyen emberi, ennyire őszinte, s mégis mentes m i n ­ den túlzástól".

Mindketten kiemelik a Parasztnóta című vers szép­ ségét. Fekete be is jelenti a Vajdasági Írásban, hogy „a k ö t e t k é t legszebb versét, a Siralom és Paraszt­ nóta címűt m u t a t ó u l hozni fogjuk".* S amint m á r idéztük, Haraszti jobbnak találja a „prononszírozott szocialista k ö l t ő k " verseinél. Mellesleg D o m á n y sze­ r i n t is ezekben m á r egészen a m u n k á s o s z t á l y költője.

A m a i olvasó azonban kissé csodálkozva olvassa e dicsérő-méltató sorokat, mert noha a vers v a l ó b a n sikerült, a k a n á s z g y e r e k szájára jól i l l i k a táncos, pattogó, c s á r d á s r a emlékeztető ősi 8^as, de m á r az első sorok n y o m á n ellenállhatatlanul b u k i k fel e m l é ­ k ü n k b ő l a Nincsen apám..., amely 1928-ban m á r aligha lehetett ismeretlen a m é l t a t o k előtt. A Szeged­ ben való megjelenése u t á n közölte még 1925-ben a P r á g a i H í r l a p is, a következő é v b e n a Diogenes és a Népszava. A hasonlóság természetesen nem m e r ü l k i a v e r s f o r m á b a n (Laitáknál a felező 8^as teljes, József

* A Vajdasági írás következő számában a Parasztnóta mellett az Ének a huszadik századból-t „hozták".

A t t i l á n á l h i á n y o s szótagszámú): lényegesebb e n n é l a hangulati é s szemléleti azonosság s a k ö n n y e d j á t é ­ kos hang és a lehangoló tartalom közötti ellentét. Í m e a h á n y a v e t i hetykeség L a t á k kifejezésében: „Tisza-parti kanászgyerek, Urak elé k ö p n i merek, F ü t y ü l v e j á r o k - k e l e k én, Szegénység cigány k e r e k é n . " A továbbiakból aztán az is kiderül, hogy a j á t é k o s forma a nincstelenséget leplezi (le), illetőleg azt a szándékot, hogy szomorú helyzetén e k ö n n y e s - m o ­ solygós n ó t á v a l kerekedjen felül: „Nincsen p o r t á m , nincsen falikám, Csak életem festve t a r k á n , K u t y á m sincsen, csak botom van, De szaladni .nem gondoltam."

A Parasztnótábasa t e h á t megmutatta Laták, hogy t u d b á n n i a készen kapott n é p i versformával, alkal­ mazni tudja a saját m o n d a n i v a l ó j a közlésére, s ezt munkásköltőniél valószínűleg kivételes, figyelemre méltó e r é n y n e k t a r t h a t t á k k o r t á r s a i . Igazi költői ere­ jét azonban aligha i t t leljük fel. I n k á b b azokban a lendületes, erős sodrású, ziháliva-lihegve rohanó, egyenlőtlen hosszúságú sorokból épülő versekben, melyekben szinte e g y m á s r a torlódnak a hosszú f e l ­ sorolásokban a szavak. M i n d a lidérces lázálomban visszájára fordult, feje t e t e j é r e állott világ, m i n d a lázas állapot betegesen felgyorsult életritmusa é r z é k ­ letesen j u t kifejezésre a paradox k é p e k b e n é s a r o ­ hanó tempóban:

„ N y á r o n hideg n a p s u g á r , Télen égető jég, Vándorló tornyok, N y u g v ó felhők, Égágérő falak, Bolhanagy hegyek Lázas éjszakákon Mindezt é n kórháziban L á t t a m , hallottam, Ízleltem, tapintottam, Éreztem, borzadtam . . . " L a t á k azonban t ö b b esetben is kísérletezik a k ö t ö t ­ tebb formával, s m i n t látni fogjuk, m á r a következő kötetének legalább a felét ilyenek alkotják. A Nehéz sötétségiben a lázálomhoz hasonló lidérces é l m é n y (vízben tehetetlen fuldoklás) k e r ü l megformálásra, lényegében k ö t ö t t és r í m e s f o r m á b a n : „Furcsa, torz alakja volt az égnek, Felhők l ó g t a k rajta m i n t penészek, Felhők m ö g ü l csöpp csillagok nézték, Szemem kidülledt, nyelvem kilógott, M i k o r a k a s z á s ú r velem birkózott."

A formával való 'birkózásban olykor a költő marad alul, s formai b r a v ú r helyett fiaskó a v é g e r e d m é n y : zavaros képek, sőt é r t e l e m z a v a r ó k is előállnak. Ki­ nyilatkoztatás c í m ű (66 soros!) v e r s é t kizárólag k-val kezdődő szavaikból építi. Feltehetőleg a k e m é n y k k o p o g á s á n a k versképző, nangulatfestő erejét p r ó b á l ­ gatta, a m i t ö b b m i n t 120 k^val kezdődő szó e g y m á s m e l l é erőltetése következtében a fenti zavarok m e l ­ lett m é g b á n t ó (monotóniát is e r e d m é n y e z e t t .

Szükségtelen volna részletesen bizonygatni, hogy

nem kész, kiforrott költő (még a tizennyolc éves L a ­ ták, s imint a legtöbb költő a p á l y á j a elején, p é l d á k között keresgél és válogat, m i k ö z b e n a saját h a n g j á t és kof ejezésformáit keresi. A legközelebbi példái n y i l ­ v á n azok az emigránsok, a k i k — saját fogalmazása szeriint — „a m u n k á s o s z t á l y felé fordulva p r ó b á l t a k még a polgári lapokban is modern irodalmat csinál­ n i " , s azok természetesen, akik ugyanezt a m u n k á s , baloldali o r g á n u m o k b a n tették. R á m u t a t t u n k m á r , hogy Petőfi é s József A t t i l a költészete sem hagyta érintetlenül, de t e g y ü k hozzá, A d y is példaképei közé tartozhatott. Nemcsak i l y e n közvetlenül visszhangzó sorokra gondolunk: „Szabad tőled k é r n e m szerel­ met? / Vagy azt szereted, a k i elmegy?", hanem a költői m a g a t a r t á s , h i v a t á s t u d a t ilyen m e g n y i l v á n u l á ­ s á r a is: „Lehetek a pusztulás malma.

Lehetek cséplő, melyből nem h u l l m á s , [csak szalma, De az vagyok, de én vagyok, A k i mondani akar, de csak gagyog.

Lehetek v á d l o t t vagy bíra, Mégis é n leszek az új csíra."

(Könyvem végére) 1928-ban t e h á t ú j , fiatal, ígéretes költője t á m a d t a vajdasági magyar irodalomnak, m é g p e d i g a letapo­ sottak, a dolgozó tömegek sorából, a m u n k á s o k és a g r á r p r o l e t á r o k osztály tudatos, bátor, harcos költője.

Igaz, m é g sokat d e k l a m á l , saját szavai szeriint szó­ nokol é s m é g t ö b b e t szaval „lázas sorokat, hogy p i ­ ros nagy hitet gyűjtsön a k é t e l k e d ő k b e n " , s m é g nem t a l á l t a meg azokat a szavakat, melyekkel m a g á h o z suttoghat, azt a „csodálatos egyszerűséget", amire t ö ­ rekszik, de első k ö t e t é b e n ezen az ú t o n indult el.

3. Tendenciával

terhelt

írások

(Düh)

A jelek szerint L a t á k I s t v á n a Szervezett M u n k á s ­ ban nem költőként, (hanem novellistaként jelentke­ zett. A Kolduslázak m é l t a t á s á b a n azt olvashatjuk, hogy egy évvel k o r á b b a n (tehát 1927-ben) „ p r o l e t á r novellája" jelent meg a Munkás N a p t á r b a n (Egy a milliók közül), a lap 1928. é v i 'karácsonyi m e l l é k l e t é ­ ben pedig az Utcai jelenet c í m ű kispróza.

T e h á t egy é v v e l a kedvező fogadtatásra t a l á l t ver­ seskönyv u t á n , 1929-ben novellagyűjteménnyel lépett írónk a nyilvánosság elé. A kötet, akárcsak az előbbi, saját k i a d á s á b a n jelent meg, ami arra enged k ö v e t ­ keztetni, hogy nemcsak a k r i t i k a fogadta jól, hanem t a l á n az á r u s í t á s a is sikerrel j á r t , s lehetőséget vagy legalább bátorságot adott a következő vállalkozáshoz.

A m á r idézett visszaemlékezést ugyanis az indulása k ö ­ rülményeiről, az olcsó kis n y o m d á k r ó l , amelyekben elkészült egy-egy könyv, azzal folytatja, hogy ezek­ nek a k ö n y v e k n e k bizony nem volt piacuk: „ N e k ü n k kellett piacot t e r e m t e n ü n k . S egy évtized alatt akkor ezt meg is cstináltuk."

E „piac" m e g h ó d í t á s á t szolgálhatta a jóval tetsze­ tősebb, ízlésesebb grafikai kiállítás is. A Kolduslázak mintha valamiféle gyászkeret j e g y é b e n állt volna. A fedőlapon függőlegesen n y ú l n a k lefelé a p á r h u z a m o s fekete csíkok, m í g a kinyitott k ö n y v szemben levő oldalait h á r o m felől (két oldalról é s fölülről) valósá­ gos gyászkeretbe fogják a fekete csíkok, s ezen k í v ü l (baloldalt lentről fölfelé, jobboldalt pedig föntről le­ felé) a szerző neve é s a k ö n y v címe olvasható. Fekete Lajos jogosan állapítja meg: „Kár, hogy a verseit í z ­ léstelen fekete keretekbe szorította, ami nem emel semmit a m o n d a n i v a l ó k külsején, de az újszerűség h a t á s á t sem k e l t i . " Igaz, hogy Haraszti é p p ellenke­ zőleg ú g y találja, hogy ,;kiállításában is ízléses" a

kötet, de ezt csakis az elvbaráti jóindulat mondhatja vele. Feltehetőleg L a t á k is i n k á b b Fekete Lajos v é ­ leményét fogadta el, s a Düh fedőlapját művésszel készíttette el. A robusztus munkásfigura, ökölbe szo­ rított kezével, előrelendülő sziluettjével esetleg az Egy a milliók közül főhősét, a kovácsot ábrázolhatja. Te­ g y ü k m é g hozzá, hogy a k ö n y v t ü k r e is igen levegős, különösen a Kolduslázak valósággal zsúfolt oldalai­ hoz képest.

M á r a Düh első n o v e l l á i n a k olvasása meggyőzi az olvasót, hogy indulása é v e i b e n L a t á k István összeha­ sonlíthatatlanul jobb költő volt, m i n t novellista. E r r ő l t a n ú s k o d i k egyébként a k r i t i k a i fogadtatás is. Míg a verseskönyvet h á r o m lap, illetőleg folyóirat ismer­ tette, a novellás k ö n y v e t csupán Csuka Zoltán a V a j ­ dasági Írásban. A fenti m e g á l l a p í t á s egyúttal azt is m a g á b a foglalja, hogy L a t á k eredendően lírai alkat, s míg a személyes é l m é n y , a sok-^sok egyéni sérelem, az elkeseredés, a d ü h és tiltakozás gyakran izzásig felfokozta a lírai közlés hevét, magasba lendítette a verset, mindez a n o v e l l á k b a n — azon nyersen beik­ tatva, szinte minden művészi transzponálás nélkül — ellaposítja az írásokat, gyakran degradálja őket ö n ­ életrajzi fragmentumok füzérének szintjére.

Tipikus példája az ilyen n o v e l l á n a k A végső utá­ latig, amelyet m á r azért is é r d e m e s közelebbről szem­ ü g y r e venni, mert a r é s z b e n m á r idézett önéletrajzi vonatkozások mellett k i f e j t i benne életszemléletét, a valósághoz való viszonyát, felmutatja a szenny, az útszéli szemét, a r ú t élményét, m i n t első írásai leg­ főbb ihletforrását. Emellett műfaji tekintetben is j e l ­ legzetes példája a korai L a t á k - n o v e l l á k n a k .

Cselekménye v o l t a k é p p e n nincs is, csupán az első személyben megszólaló í r ó emlékezését mondja el az eddig lepergett 18 életévéről é s készülődését az ö n ­ gyilkosságra. Az elbeszélés „ k e r e t e " t e h á t ez az ö n -

gyilkosságra v a l ó készülődés, a formája pedig b ú c s ú ­ levél — a világihoz, amelytől, í m e , megválni készül.

A h é t fejezetre tagolódó, viszonylag terjedelmes elbe­ szélésbe ilyen közvetlenül k e r ü l n e k az önéletrajzi mozzanatok: „ O t t születtem a Tisza p a r t j á n . . . " ; „1915. Fogyott a földet m í v e l ő ember, a g a b o n á t had­ seregnek vitték, s i t t h o n nem lehetett csak nagy p é n z e k é r t lisztet, kenyeret kapni"; „Egy nagyvárosiba k e r ü l t ü n k . . . " ; „Az elemi iskola második osztályába j á r t a m , amikor megbetegedtem"; „A k ö n y v ü g y n ö k ­ ség nem ment, nem nekem való volt"; s ha nem volna világos, hogy l é n y e g é b e n minden sora közvet­ lenül róla szól (de nem úgy, hogy ö n m a g á r ó l m i n t á z ­ ta volna a hősét, hanem egyenesen ö n m a g á t írja), m é g ezt is hozzáteszi: „Az életidőm k é t számból áll: egyesből és nyolcasból, de ezeket a s z á m o k a t m á r fordítva leéltem. Ha é n í r n á m a fej fámra, ezt í r n á m : Élt 81 évet."

Az í r á s m o t t ó j a és alapgondolata a J ó b könyvéből vett következő idézet: „Miért is k i nem m ú l t a m , m i ­ előtt m e g s z ü l e t t e m ? " E z u t á n végighalad az életén, a születéstől a gyermekbetegségeiken, óvodán, isko­ lán, világiháborún keresztül az első tisztviselői állásig, az első szerelmi é l m é n y e n , ügynökösködésen, a t ü d ő ­ beteg szerelmes elvesztésén keresztül egészen az ö n ­ gyilkosság elhatározásáig. Az élettapasztalat s u m m á ­ j a pedig: „Ó, nincs m á s , csak b ű n , betegség, trágya, okádék, erkölcstelenség, orgyilkosság, nyomor, ő r ü l t ­ ség é s u t á l a t . " Minden gyermek-, kamasz- é s ifjúko­ r i é l m é n y e ezt a végső u t á l a t o t t á p l á l t a és formálta k i ibenne. A „butaság sötétjében, a szegénység ölelő karjai k ö z é " született, igazi keresztelője a v é r volt, első torzszülött örömeit gyermekbetegségek m é r g e z ­ ték, az öiskolában t a n á r a i „düh-levezető c s a t o r n á j a " volt, s k i t ö r ö l h e t e t l e n gyermekkori é l m é n y e a h á ­ ború. A „fürge katonavonatok" a világ miniden t á j á -

ról száUítobták a k u l i k a t a vágóhídra, majd „sírva sivító mozdonyok rohantak vissza és cipelték a v á ­ góhídiról elszabadult n y o m o r é k o k a t " ; a lányok elta­ szították m a g u k t ó l a j á t s z a n i v á g y ó „kis rongyos sántát", s a ringyók, „félvilági n ő k " t á r s a s á g á b a n is­ merkedik a szerelemmel.

Hogy milyen tudatosan é s következetesen, m á r m á r szenvedélyesen keresi, s milyen gondosan sora­ koztatja e g y m á s m e l l é a visszataszító, u t á l a t o t k i v á l ­ t ó és megfbotránkoztató jelenetsorokat, azt t a l á n jól szemlélteti a következő „klozett-jelenet". Egy éjjel — olvashatjuk m é g mindig A végső utálatig c í m ű el­ beszélésben — „züllő cümborájával" 'beverte ő k e t a hirtelen j ö t t zápor a n y i l v á n o s illemhelyre. Hogy az eső be ne ömöljön a helyiségekbe, a „klozettnénik" b e z á r t á k az ajtókat. „Azok a nők — szól a magya­ r á z a t —, akiket i l y e n helyen alkalmaznak, legtöbbje k i m u s t r á l t u t c a l á n y . Ez is olyanféle lehetett. Nagy lógó mellű, piszkos, a serdülő kora óta használt fes­ téktől ripacsos, undok nézésű, kócos." A cimbora azonban a m á s i k k a l „vtídáman nyihogott" a szomszé­ dos fülkében, m í g ő t a l á n az u n d o r t ó l vagy az elfo­ gyasztott italtól — mert züllésből voltak h a z a t é r ő ­ ben — h á n y n i kezdett. „Ó, hogy a piszkosság folyton üldözött!" — kiált fel, s nyomban bebizonyítja, hogy ő olyan (helyen is r ú t a t , szennyet talál, ahol a leg­ kevésbé v á r n á n k . K é t fiatal anya, (miközben gyerme­ k ü k e t szoptatták, „ e g y m á s mellét s i m o g a t t á k . . . s e g y ü g y ű e n mosolyogtak. Nyaka m i n d a k e t t ő n e k v ö ­ rös, recés a piszkosságtól és fekete b a r á z d á k h ú z ó d ­ nak rajta végig".

A r ú t n a k , visszataszítónak, u n d o r í t ó n a k tehát ugyanazt a keresettségét találjuk i t t , m i n t a versek­ ben, csakhogy prózáról lévén szó, m é g nyersebb, m é g drasztikusabb fogalmazásban. Valószínű, hogy a kez­ dő író, költő a r ú t s á g és szenny p r o v o k a t í v felmuta-

t á s á t é p p ú g y forradalmi tettnek, újításnak t e k i n ­ tette a „széplelkek" szenvelgéséhez képest, m i n t az elnyomottak és k i z s á k m á n y o l t a k h a n g j á n a k elkiáltását, elvetve minden konvenciót és szabályt.

Szerkezetileg ú g y p r ó b á l j a egységbe vonni a mon­ dottakat, hogy befejezésül visszakanyarodik az ö n ­ gyilkosság gondolatához, szándékához, de egy anek­ dotikus fordulattal el is utasítja: „Végiig u t á l t a m az egész életet, s ha valami pillanatig visszatart, az, hogy a »halalt is szörnyen u t á l o m . " Általánosságban ugyanez é r v é n y e s a Néha így ál­ modom c í m ű í r á s r a is, s m i n d k e t t ő érdekesebb r é s z ­ leteit a száraz önéletrajzi részletek közé (beiktatott önvallomások, ö ^ e l l e m z é s e k képezik, amelyekben viszont a lírikus j u t szóhoz. A végső utálatig ilyen lírai s o m m á z a t a a következő: „Szeretni akartam, gyűlölni akartam, nem sikerült. Minidig sírás v o l t az életem, most nem sikerül a sírás, fáj, minden csak nagyon f á j . " A Néha így álmodom vallomásmozza­ nata pedig így hangzik: „Ez Bábel, ahol é n születtem öszvérnek, hogy a n n á l k i t a r t ó b b a n r ú g j a m az itteni port. Bácska, m o s t o h á t játszó édes szülém, szerbjeid, németjeid és tisztátalan v é r ű magyarjaid közepette mennyire nem vagyok itthon!" — félreérthetetlenül Kosztolányiit visszhangozva.

A falu, pontosabban a tanya, ahol született, meg­ lehetősen elmosódott m á r az emlékében, de m i n t a „beteg v á r o s " ellentétpárja gyakran t ű n i k fel í r á ­ saiban. A bolond v á r o s foglyának érzi m a g á t , holott egy falut szeret — hirdeti Bolond városban című versében —, és szökésre is készül innen a tornyoktól, leköpni minden h á z a t : „ T a n y á r a megyek, s nem szeretem Csak a füveket, fákat."

£ földszeretet azonban nem a szülőföldhöz fűződik, hanem valami egészen á l t a l á n o s érzésben oldódiik fel, amelyben e g y é r t e l m ű a városi civilizáció, a be­ tegség, nyomor stb. elutasítása. í m e , hogy v a l l e r r ő l a földszeretetről a Néha így álmodom című í r á s b a n : „Nagyon szerelmes vagyok a földbe vagy t a l á n a f ö l d e m b e . . . Azonban ú g y hiszem, hogy valamelyik tenger p a r t j á n , a Szahara közepében egy oázis föld­ jén, Brazília mocsarai közt egy vaderős, regényes v i d é k e n vagy a P á p u á k földjén is megcsókolnám a k e n y é r t e r m ő rögöt."

Valójában alig ismeri a falut és a parasztságot, i n ­ k á b b csak m i n t valami amorf, sötét, felvilágosításra v á r ó tömeget veszi t u d o m á s u l . Ez a faluszemlélet j u t kifejezésre a Bambaság hajnala című kötetnyitó í r á s ­ ban is. Az első sorok o l v a s t á n arra gondolnánk, hogy a B i h a r i c s á r d á b a n h á r o m éjjel, h á r o m nap egyfoly­ t á b a n mulatozó Beke Andris valami dzsentri-ivadék vagy ilyeneket majmoló gazdalegény. M á r a z e n é ­ szek is kidőlnek mellőle, hazaszökdösnek, s ő egy verklissel folytatja a féktelen mulatozást, aki „nem tudott m á s magyar n ó t á t kinyaggatni rozzant szer­ számából, estétől reggelig ezt cifrázta, hogy h á t »Édesa n y á m is volt n é k e m . . . « " Végül feláll, a csapláros összeszámolja a cehhet, ő fizet, s továbbáll. De nem dzsentri ez a Beke Andris, hanem egyszerű paraszt­ legény, t a l á n cseléd vagy részarató, hisz „a földhöz h ű k a s z á s h a d b a tartozott". Mulatozásának oka pedig eny­ h é n szólva banális: a v a s á r n a p i b á l b a n egy leány m i ­ att leütött egy legényt, s az azon nyomban meghalt.

Most, m i u t á n véget vet a mulatozásnak, feladja ma­ gát, hisz úgyis elfognák.

M i n d a szerkesztés, m i n d a cselekmények motivá­ lása és a jellemek ábrázolása tekintetében vázlato­ sak, elnagyoltak L a t á k novellái. A címadó D ü h b e n p é l d á u l egy béreslegény (megint) ittasan (s a legtöbb

szereplő ittasan k ö v e t i el tettét, ami l e g i n k á b b g y i l ­ kosság!), vasvillával a vállán fordul k i a kocsmából, s m a g á b a n a r r ó l beszél, hogy ölni akar — m a g á t vagy mást talán. A z t á n véletlenül (!) találkozik egy buja l á n n y a l és k é t gyáva, c i n g á r legénnyel, akik „izgul­ tak, remegtek" a l e á n y mellett. A legény azt hitte, ezek h á r m a n őrajta nevetnek, s ezért állati kegyet­ lenséggel m i n d h á r m u k a t megölte. Az író szinte meg sem kísérli o k á t adni e szörnyű tettnek, maga is t a ­ lálgatásokba bocsátkozik: „Talán a szeretője nem n y i ­ totta meg ágyát, t a l á n a bor vagy p á l i n k a s a v a n y ú n , k e s e r ű n zakatolt a f e j é b e n . . . Lehet, hogy l e k ö p k ö d ­ t é k a cimborái, lakóbéres vagy k a n á s z is lehetett, s k i v e r t é k a kegyelemből kapott odúlakásból, az is l e h e t . . . nem tudni." Motivációnak az „ősemberi, vad­ állati, paraszti, isteni részeg d ü h " k o r á n t s e m k i e l é ­ gítő, akárcsak m a g y a r á z a t n a k , hogy „ t a l á n a v i l á g h á ­ b o r ú z i v a t a r á b a n tanult ölni".

A m a g á t felvilágosultnak h i t t városi m o z g a l m i - é r ­ telmiségi ember sematikus falu- és parasztszemlélete a legbántóbb elfogultsággal é s egyoldalúsággal a k ö ­ tetzáró Eperszagú faluban figyelhető meg. M á r a be­ vezető sorok f r a p p á n s a n jellemzik ezt a m a g a t a r t á s t , s jelzik azt a távolságot is, ahonnan az író ezt a v i ­ lágot megközelíti: „Béke. Csendes mozgolódás. M i n t ­ ha ez lenne a boldogság szigete. De az alacsony, t ö r ö t t g e r e n d a j ú házakból ki/ugat a nyomor fekete k u t y á j a . " Ebben az í r á s b a n sincs történet, i n k á b b csak l e í r á ­ sát kapjuk a falusi b u t a s á g n a k , tespedtségnek, alko­ holizmusnak, újságcikkbe illő eszmefuttatást a pa­ raszti életről. A legfőbb m o n d a n i v a l ó a tanító és k á n t o r beszélgetésében k e r ü l megfogalmazásra, amint szinte szemlét tartanak a falu fölött. A k é p t e r m é ­ szetesen elriasztó, m á r - m á r t o r z k é p : „Bizony ezeké a robot és részegség, vég n é l k ü l és őrjítőén, ö r ö k halottak, akik halottakat szülnek" — adja a t a n í t ó s z á -

jába, majd következik az összefoglalás: „Ó, i t t minden: házak, emiberek, isten és eper, minden a pálinka felé t ö r e k s z i k ! . . . Pálinkaszag uralja a m i n d e n s é g e t . . . S m í g nem jön valahonnan a cselekvés ideje, Bibliára szabott, józanságra vetemedett tanítók hiába énekelnek veszettül a józanságról, (megváltásról." Ilyen dobbal viszont — t e h e t j ü k hozzá — a parasztság városi apos­ tolai ás aligha foghattak verebet a falun, legfeljebb a szántén apostoli h i v a t á s t érző, a fáklya szerepót v á l ­ laló t a n í t ó tetszését n y e r h e t t é k meg.

A falu gazdagj.aá é s szegényei közötti ellentétet m é g a szerelmi t ö r t é n e t b e n is szükségesnek tartja k i m u ­ tatni. Az alföldi paraszt bicsakja felszarvazott gaz­ daparasztja, Nagybugyogó Dávid egy este kilesi Szép A n d r á s t , a félesége szeretőjét, és hasba szúrja. A h ő s szerelmes, a M „ m i n d e n k i asszonyát végigjárta a falu­ ban", felépül a szurkáJás u t á n , s a (bírósági t á r g y a ­ láson a nagygazda megalázásával vesz m a g á n a k e l é g ­ t é t e l t : „Mért vette el a vékonydongájú Nagybugyogó ezt a g y e r e k é r t , erős ölelésért rajongó asszonyt, ha magtalan, tehetetlen? . . . Ü g y gondolta, ha olyan gaz­ dag, m e g v á s á r o l h a t j a egy asszony legigazabb szerel­ mét i s . . . " A Szervezett M u n k á s b a n p r o l e t á r n o v e l l á n a k neve­ zett Egy a milliók közült a z é r t é r d e m e s közelebbről megvizsgálni, hogy lássuk, m i t v á r t el a m u n k á s m o z ­ galom, illetőleg azok a vezetők, akik a n e v é b e n i r o ­ d a l m i k é r d é s e k b e n ítélkeztek, a p r o l e t á r írótól. A terjedelmes í r á s hőse egy kovács, aki a g y á r b a n m u n ­ ka k ö z b e n az éhségtől megszédül, s egyik t á r s a v é l e t ­ lenül fejbe vágja. Otthon h á r o m a p r ó , éhes gyermek van m á r , a negyedik meg ú t b a n , s az anya a nagy ijiedelemben ödő előtt meg is szüli. A család későbbi helyzetének leírása a nyomor naturalisztikus festésé­ nek jellegzetes példája. „A gyermekek a sarokban szorongtak egy a sok taposástól, a sok használattól

szélesre t e r ü l t s z a l m a z s á k o n . . . Csak a szemükön ije­ dezett az élet. A k k o r — ha a nyomortanya szomszé­ dai n é z t e k á t egy kis forró levessel vagy lábas é t e l ­ lel — mertek l á b u j j h e g y e n elmozdulni a v a c k u k r ó l .

Az apát nem lehetett etetni, mert a fogait összeszo­ r í t v a tartotta, s csikorgatta az iszonyú láztól, vagy hörgött.

Az anya meg olyan f á r a d t volt, hogy csak a sze­ mévél intette: nem k e l l az étel."

Mire a férfi magához t é r t , az anya é s a csecsemő m á r halott volt. Elindult é k k o r a k ö d b e n fetrengő városba, k i ü t ö t t egy sarki keresztfát, egy kofa gesz­ tenyesütőjéből k i d ö n t ö t t e a parazsat, s r á d o b á l t a a keresztfa roncsait. Viselkedését „köznyelven" ő r ü l t ­ ségnek m o n d a n á k , az író szerint azonban ez azt j e ­ lenti, hogy „felülemelkedett minden emberi a d o t t s á ­ gon, hogy imiint a bosszúállás megremegtesse a ha­ zugságot. A szeme m i n t vörös zászló irtózatosan l o ­ bogott. Az az ember n é z h e t így csak, aki hivatott ar­ ra, hogy igazságot tegyen". Az így gyújtott t ű z vilá­ gosságánál — amelynek i t t természetesen szimboli­ kus jelentése is van — meglehetősen zavaros szónok­ latba kezd. Nem egyetlen eset ez, amikor vallásosság és forradalmiság összevegyül L a t á k műveletlen, buta hősei beszédében. Sőt verseiben is előfordulnak bib­ l i a i m o t í v u m o k . Ahogy mi látjuk Jézust című v e r s é ­ ben p é l d á u l arról szól, hogy a m u n k á s o k n a k nem a keresztje, hanem az igéje áldott, s nem a halálát, hanem az életét magasztalja énekük. A megzavaro­ dott kovács viszont így szónokol: „Emberek! G y e r ü n k a Pékekhez, akik a túlvilági lelkek s z á m á r a sütik a kenyeret, azoknak földi k e n y e r ü k ás sok van! M i nem ü ü n k , csak visszaütünk! E l m e g y ü n k a gazdagokhoz, /íS jóllakatjuk gyermekeinket, hogy b á t r a k k á nőjenek.

A p a l o t á k a t megosztjuk, hogy ne köpjük el rossz l a ­ kásban a tüdőnket." +

Elfogják, elmegyógyintézetbe zárják, de nem ta­ lálják veszély esnek. Árni k a r á c s o n y éjszakáján a gya­ n ú t l a n ápoló anyaszült meztelenül találja, s amint belép hozzá, a kovács megfojtja. E z u t á n k i m e n e k ü l a tébolydából, ú g y meztelenül, egy á r o k b a n hóba s ü p ­ ped, és megfagy.

A cselekményt t e h á t i t t is a véletlen (fejbeütés) i n ­ dítja el, akárcsak a Bambaság hajnalában, a Bogár Péterben vagy a Dühhen. Magával a kováccsal, annak előéletével, jellemével egyáltalán nem i s m e r k e d ü n k meg, s az író n y i l v á n v a l ó szándéka csupán az égbe­ kiáltó nyomor m i n é l rikítóbb színeikkel való érzékel­ tetése, a kázsákmányoltság t é n y é n e k t u d a t o s í t á s a a milliók egyikének s o r s á n keresztül. Ez volna t e h á t az a „tendencia", amelynek az í r á s m ű minden sorában ott k e l l lennie? L a t á k ezekben az éveikben l á t h a t ó a n így értelmezte az á l t a l a e m l í t e t t helyzettudatosítást.

B o g á r P é t e r az azonos c í m ű novella hőse nem is csak véletlenül, hanem m é g tévedésből is öl. Megint csak kocsmából ittasan h a z a t é r v e egy utcasarkon be­ lebotlik valakibe, akiről azt hiszi, hogy a gyűlölt g y á ­ ros, é s megfojtja. K i d e r ü l azonban, hogy egy h i v a t a l ­ nok, „szintén k e n y é r é r t küzdő ember" az áldozat. A gyilkos b ö r t ö n b e k e r ü l , fogsága alatt a családja k i ­ pusztul („áldás volt, azt m o n d t á k , mert nagy nyo­ morba jutottak"), s szabadulása u t á n ő is n e m s o k á r a meghal. De időközben a gyűlölt g y á r o s is meghal, s h ő s ü n k e t é p p m e l l é temetik. Az írás a m u n k á s é s a g y á r o s közötti feloldhatatlan ellentét e r ő l t e t e t t szim­ bolikus képével zárul: „Egy viharos éjjelen a Bogár P é t e r sírján szerénykedő ecetfát k i t é p t e a vihar, s a fa gyökerei a koporsót is k i r á n t o t t á k a hant alól. A gyárossal nem nyughattak e g y m á s mellett."

E pix>letárnovellákhoz sorolható a m á r e m l í t e t t Utcai jelenet is, amelynek önéletrajzi fogantatása nyilvánvaló. Kései visszaemlékezéseiben is panaszko-

d i k az ilyen „csöpp kényurakira", akik különösen t é ­ l i csúszós időkben k e s e r í t e t t é k meg a kis n y o m o r é k s z á m á r a a járást-kelést. „Nem mimldig akad jó p a j t á s — olvashatjuk e visszaemlékezésekben —, a k i szíve­ sen viszi a kis n y o m o r é k könyveit, hogy m a n k ó j á t szabadabb kézzel markolja és biztosan lépkedjen.

Akad közöttük komisz, aki elszalad és leteszi k ö n y ­ veit a villamos s í n e k r e . És a kisfiú lélegzetfojtva, sie­ tősebben rakja a m a n k ó j á t , hogy elérje, mielőtt elgá­ zolná őket a villamos."

Maga a novella (Utcai jelenet) nem is t ö b b , m i n t amit a címe ígér. I t t is jelen van az osztályharc, m é g ­ pedig iskolás gyermekek között. Egy p r o l e t á r kis­ fiúnak összetörték a p a l a t á b l á j á t az ^ugrándozó, b ő ­ v é r ű " polgárgyerekek, mire a kis emyomott föllá­ zadt: „ r á j u k rontott, k i ü t ö t t e a gáncsoló csöpp k é n y ­ ú r s z e m é t . . . szúrta, v á g t a őket a t á b l a roncsaival", majd az előkerülő r e n d ő r n e k is a kezébe harapott.

A szerelmi t á r g y ú írások közül különösen a Kettőt szeretek c í m ű r e é r d e m e s felhívni a figyelmet. Nem is költői próza, hanem valóságos prózavers, a k á r vers­ sorokba is szedhette volna: „Mondom a vörösnek: szeretem, nevet; mondom a feketének: szeretem, ő is nevet; megőrülök."

Az ellentétes hangulatok ilyen j á t é k á v a l is zárja a szöveget: „(Miért nevetnek, mikor é n szomorú vagyok és csó­ kolok . . . ? ) " A Levél egy lánynak viszont csak formáját tekint­ ve szerelmes levél „A f á r a d t jólét sovány, élettélen virágálhoz", v a l ó j á b a n lírai vallomás, azaz hitvallás a tömeg mellett: „Én ennek a tömegnek a fia vagyok, erős fia, élni akarok a sosem^éltek erős v á g y á v a l , minden a k a d á l y t elsöprő a k a r a t á v a l , fajtám minden görnyedését a g ö r n y e d ő h á t a m r a batyuzta az élet,

de ledobni akarom ezt a terhet, azt akarom, hogy ez a tömeg, melyből jöttem, mely az én szeretett óriás családom, ez a Tömeg éljen, hogy é n is élhessek."

Teljesen e g y e t é r t h e t ü n k Csuka Zoltán megállapítá­ sával, hogy „ahol a prózai sorok a lírához közel j u t ­ nak, ott egyszerre lendületet kapnak, é s felemelked­ nek a magasba".

4. „Jövök ...: ségnek ..

egyszerűségnek,

józanságnak,

merész­

M i n t m á r említettük, a novellás k ö n y v r ő l csak a V a j ­ dasági Írás közölt bírálatot, Csuka Zoltán tollából, s ez sem annyira a kötet írásaival foglalkozik, hanam főként annak Elöljáró beszédével. Csuka, m a g á r a v é v e L a t á k kirohanásszerű t á m a d á s á t az egész vajdasági magyar irodalom, közelebbről a kritika, egyes szer­ kesztők, kócos újságírók stb. ellen, szintén doronggal válaszol, é s alaposan kioktatja az induló elbeszélőt.

Nemcsak hogy gyengéknek, kidolgozatlanoknak mond­ j a a novellákat, hanem elhibázottnak tartja L a t á k novellaírói s z á n d é k á t is. „ L a t á k I s t v á n b a n — írja — száz fokos hőséggel lobog a l í r a . . . Mégis, nem t u d ­ n i , miért, t a l á n mert annyi a panasz, hogy i t t Vajda­ s á g b a n kevés a novellaíró, most novellás kötettel lép az olvasó e l é . " A kötet bevezetőjében szerinte L a t á k „Szabó Dezső-i gesztusokkal él, és ítéletet mond vaj­ dasági elevenek és holtak f e l e t t . . . elmondja, hogy minden sikertelen kísérlet u t á n most ő j ö t t i t t : egy­ szerűségnek, egészségnek, p a r a s z t s á g n a k . . . " K ü l ö ­ n ö s e n azt fájlalja és rója fel neki, hogy elfeledkezett „az i t t e n i magyar írás korszakalkotó eseményéről, a Vajdasági Í r á s megindulásáról", s ezt lelkiismeretlenségnek, sőt h á l á t l a n s á g n a k is minősíti, minthogy é p p

ennél a lapnál „igyekeztek a fiatal szerzőt felkarolni és a Pegazus n y e r g é b e segíteni".

De lássuk közelebbről ezt a Szabó Dezsőni gesztust!

Az í r á s elején az akkoriban zárult v i t á k r a utal, ame­ lyek a vajdasági magyar irodalom körül 1926—27-ben ú j r a föllángoltak. E viták során B o r i Imre szerint „Egy irodalom ö n n ö n létezését látja be i t t , s csupán következményei l e v o n á s á n a k m u n k á j a marad m é g h á t r a , a k u l t u r á l i s é l e t intézményednek m e g t e r e m t é s ! kísérleteivel egyetemiben. Egy majd tízesztendős f o ­ lyamat, eszmei hullámzás jutott így n y u g v ó p o n t r a a húszas évek végén. E viták t e h á t irodalmdságunk t u ­ d a t á n a k kohóját jelentették". L a t á k szerint viszont „A vajdasági magyar irodalomról annyit összelotyogtak az u t ó b b i időben illetékesek és illetéktelenek, föl­ avatottak és avatatlanok, hogy szinte kétséges k i m e ­ netelű dolog m é g egyszer szólni róla". T á m a d á s a csakugyan frontális, indulatosan és megfellebbezhetet­ lenül u t a s í t el mindent, ami addig volt: „az üresfejű, h a l á l r a v á l t v é n e k e t " csakúgy, mint a fejetlen k r i t i ­ kusokat, a hóbortos újságírókat, a struccfejű írófélé­ ket, akik „nem l á t n a k tovább a Bibliánál vagy leg­ feljebb A r a n y J á n o s n á l " . F é k t e l e n h a r a g j á n a k egyiik oka, hogy „Minden sorában tendenciával terhelt í r á s ­ m ű nem jelent irodalmat, viszont egyetlen í r á s m ű sem nélkülözheti a tendenciát. (...) Ezt nem értik n á ­ lunk".

A vajdasági magyar irodalom létezése az ő szá­ m á r a egyáltalán nem kérdéses, csakhogy „ n e m t a ­ lálható ott, ahol egyes j ó a k a r a t ú és rosszakaratú fölfedezőcskék (!) vélik megtalálni. Nem ott r e j t ő z k ö ­ d i k a redakciók tintatengeres íróasztalán, sem a f i ­ nomkodó, d i p l o m á s esztétikusok zsebeiben, m é g csak nem is a j ó m ó d ú h á z a k h a n g u l a t k e l t ő budoárjaiban, hanem a porban, s á r b a n , füstös k á v é h á z a k feketekávé

löttyei mellett, girbe-görbe u t c á k aszfaltján csava­ rog . . . mindenkitol számkivetetten".

M i n t Csuka ós említi, különösen a p r ó z á b a n találja szegényesnek a vajdasági magyar irodalmi termést. „ E g y - k é t k ö l t ő n k akad ugyan — írja az előszóban —, elbeszélőnk azonban, őszinte erejű elbeszélőnk m i n d ezideig egyetlenegy se." T e h á t Majteny.it sem tartja ilyennek, b á r tudnia kellett a Kokain megjelenéséről, hisz az ugyanabban az Unió n y o m d á b a n készült Zentán, szántón 1929^ben, ahova L a t á k is á t v i t t e Szabad­ káiról a Düh szedését (nyomásra), hogy kijátssza a t ú l szigorú szabadkai cenzúrát. De ismernie kellett í r ó t á r s á t a Bácsmegyei Naplóból is, ahol ezekben az é v e k b e n m á r mindketten p u b l i k á l t a k . A r e g é n y t m é g az elbeszélésnél is jobban hiányolja, s e műfajban Markovics Rodion Szibériai garnizonját, e „magas szemléletű í r á s m ű v e t " t e k i n t i eszményképnek. „A legnagyobb hiba abban t a l á l h a t ó — zárja le az i r o ­ dalmunk »zilalt helyzetéről« rajzolt »tiszta kepet« —, hogy a Vajdaságnak nincs vezéregyénisége." Ve­ zéreszménye valami t e l j h a t a l m ú ítélőbíró lenne, „aki nem alkuszik, rettenthetetlen harcos, aki elhallgattat­ ja a rikácsolókat, hogy hallatsszék a tiszta ének. Ve­ zér kell, aki ítéleteket romiból és épít, akinek leg­ első feladata: sürgősen és szigorúan megvizsgálni mindent, amit írnak, ú g y a k r i t i k á t , m i n t az irodalmi m ű v e k e t . " A következőkben persze kiderül, hogy nem annyira az ilyen egyéniség h i á n y a aggasztja az induló novellistát, i n k á b b azt akarja n y o m a t é k k a l kinyilvá­ nítani, hogy m i v e l ilyen tekintély nincsen, ő eleve visszautasít m i n d e n f é l e b í r á l a t o t a könyvéről. Fel­ tételezi ugyan, hogy a „tévelygő k r i t i k a " s „csöppnyi k u r u c k o d ó lapocskák elvásolják rajta egérfogaikat", de: „csak a z e k é m e t r á g h a t j á k rongyosra, féreg-foguk nem s é r t h e t meg engem". Ezek u t á n jelenti be: „ J ö ­ v ö k a Vajdaságba: egyszerűségnek, józanságnak, me-

részségnek, egészségnek, p a r a s z t s á g n a k . Elűzöm az é j ­ féli kísérteteket é s örökkéjó szavakat mondok a b ü ­ dös fLaszterokon é s a k o p á r tarlókon."

Csuka Zoltán ugyancsak frontális ellentámadása nemcsak oda vezetett, hogy í r á s á b a n adós maradt a kezdő novellista írásművószetének türelmes, t ü z e t e s és elemző b í r á l a t á v a l , hanem a L a t á k kezdeményezte vitát is elvágta. L a t á k többek közt feszegeti az i r á n y zatosság kérdését, figyelmeztet a dilettantizmus ve­ szélyére, s igaz é s megszívlelendő ítéletet mond az intézményesítő törekvésekről, a helikonosdiról, a p o l ­ gári lapok szerkesztési politikájáról, k ö n y v k i a d á s r ó l is stb. A dilettánsokról .például szinte ugyanazt írja le m á r 1929-iben, amit Majtényi 1963-as visszaemlé­ kezéseiben (Szikra és hamu) fog leírni. L a t á k szerint Vajdaságban az íróskodás „legtöbbnyire jó alapok­ k a l rendelkező emberek mellékfoglalkozása volt, gya­ korta ma is az". Majtényi meg „a hajdani önképzők ö r i jelesekről" beszél, akiknek „egyik könyve a m á ­ sikat követi — anyagi e r e j ü k van hozzá —, és a folytonos névismétlődés a lapokban meg a k ö n y ­ vek címlapjain h o v a t o v á b b írói rangjuk illúzióját biztosítja".

Hasonlóképp egybehangzik L a t á k és Majtényi v é l e ­ m é n y e a becsei Helikonról is. Csakhogy míg M a j t é ­ n y i kedélyesen, megbocsájtó humorral, (ön)iróniával emlékezik rá, hogyan „szédült a spriccerektől, a m e l ­ lette ülő leányzó k é k szemétől é s az általános boldog­ ságtól, hogy h á t a m ö g ö t t most a l a p í t j á k meg, de iga­ zán és végleg a vajdasági magyar irodalmat", L a t á k jóval k e m é n y e b b e n és k í m é l e t l e n e b b ü l fogalmaz: „borba, porba, sárba, muzsikaszóba, Tiszavízbe, ü n ­ nepi beszédekbe, ü n n e p i m i s é k b e fulladt minden cselekedniakarás".

A vajdasági magyar i r o d a l o m r ó l értekező L a t á k hangja é p p olyan köszörületlenül és disszonánsán

válik k i a húszas é v e k végén zajló irodalmi vitákból, mtot lírája é s prózája a korszak irodalmából. Míg ugyanis ezek a L a t á k szerint „illetékesek és illetéktelenek", írók, újságírók, esztétikusok azt vitatják, hogy van-e, kell-e hogy legyen vajidasági irodalom, s ha van, vajdasági-e, van-e helyi színe, része-e az egye­ temes magyar irodalomnak stb., addig L a t á k — ma­ gától értetődő t é n y n e k tekintve irodalmunk létezé­ sét — m á r azt a k é r d é s t feszegeti, hogy milyen legyen, s kihez szóljon. A m i eddig volt, s amit ő elutasít: „erőtlen, köznapi m e n d e - m o n d á k , lírai ömlengések, beporosodott vadásztörténetek, m a t u z s á l e m i vissza­ emlékezések á r a d a t a zuhog, o l y i k pipás-gatyás falusi t a n í t ó - vagy k á n t o r - a t y a f i gándonyigézáskodik, de az életben g y ö k e r e t v e r n i egyik sem t u d . " S ez szerinte legfeljebb „egynkét unatkozó nagyasszony és m i n ­ den m á s r a tehetetlen ö r e g ú r " p á r t o l á s á t nyerheti el. ő ezzel szemben az elnyomott tömeghez fordul, azok­ nak ajánlja könyvét, akikkel annyira összeölelke­ zett, hogy m á r el sem szakadhat tőlük, azoknak, „akik szeretik az életet é s egy szebb jövendő r e m é ­ n y é b e n élnek t e s t v é r k é n t a világ minden n e m z e t é ­ nek küzdő jóembereivel".

A vajdasági magyar irodalom azonban m é g annyi­ ra „önnön létezésének" belátásával, szellemi a n a t ó ­ m i á j á n a k m e g h a t á r o z á s á v a l van elfoglalva, hogy a L a t á k felvetette irányzaitosság, t á r s a d a l m i osztályok­ hoz igazodás ideológiai kérdéseinek nem a tisztázá­ sára, hanem a m e g v i t a t á s á r a sem mutatott kellő é r e t t ­ séget és hajlandóságot.

A Kolduslázak é s a Düh egy friss é s ígéretes tehet­ ség b e r o b b a n á s á t s új hang felcsendülését jelentette a vajdasági magyar irodalomban a húszas évek v é -

gén. Ez a hang ugyan első hallásara — főleg a l í r á b a n s annak külső megjelenési f o r m á j á b a n — alág k ü l ö n ­ bözők a korszak expresszionista forradalmi lírájától, de közelebbről vizsgálva k i t ű n i k , hogy fiorradalmisága j ó v a l k o n k r é t a b b , t á m a d ó b b , lázítóbb, mond­ h a t n á n k szertelenebb a szeretetben és gyűlöletben egyaránt. É r t h e t ő ez, hisz az emigránsok egyrészt egy meglehetősen elvont polgári humanizmus hagyo­ m á n y a i t is folytatják, másrészt mindig bizonytalan jogi h e l y z e t ü k is óvatosságra, jelbeszédre kényszeríti őket. L a t á k o t egyik béklyó sem fékezi, s ha „stiláris készsége" nem is m é r h e t ő amazokéval, forradalmi d ü ­ hének lobogása, n y í l t a n osztályharcos fellépése új fejezetet n y i t irodalmunk t ö r t é n e t é b e n . Ettől kezdve ő lesz a baloldali irodalom l e g m a r k á n s a b b alakja, reprezentánsa.

II A JUGOSZLÁVIAI SZEGÉNYMAGYARSÁG ÉLETÉNEK RÉSZESE ÉS ÁBRÁZOLÓJA

1. Gyalogborbély

és

(társ)szerkesztő

1931-ben tanulta lei a borbélyszakmát, s a családi ha­ g y o m á n y szerint azért, mert az é r v é n y b e n levő e l ő ­ írások szerint a r á n y l a g könnyen, csekély befektetés­ sel é s adókedvezménnyel lehetett önálló m ű h e l y t n y i t n i . Ezt m á r jövendőbeli feleségével, Víg M á r i a Franciska fodrásznővel együtt tervezgették. Mire azonban a költő megszerezte a képesítést, az előírások megváltoztak, s az önálló m ű h e l y á b r á n d j a örökre szertefoszlott. „Gyalogborbély lettem. Házaló — írja a Keserű szívvel c í m ű novellája elzüllött borbély h ő ­ séről. — Sáros, poros u t c á k t a p o s ó m a l m a a sor­ som." A V I . k ö r b e n lakott ekkor, Szabadka k ü l v á r o ­ sában, ahol a v á r o s magyar p r o l e t á r j a i laktak. „ A Halasi ú t é s a Frankopan utca közötti városnegyed gerincvonala az a k é t h e k t á r n y i zsombékos mocsár közepén végighúzódó, meglehetősen m é l y árok volt, melynek p a r t j á n soha senki sem t a r t ó z k o d o t t " (Malušev Cvetko). Ez az „ á r o k " a Jaszi-bara, amely L a t á k költészete n y o m á n v á l t fogalommá Irodalmunkban.

Ennek az é l e t n e k é s szerény k e n y é r k e r e s e t i f o r r á s n a k egy mozzanatát írja le az 1934. Hamvazószerda című novellájában, melynek önéletrajzi vonatkozásában semmi okunk kételkedni. A kora reggeli m u n k á b a i n ­ d u l á s leírása s o r á n elmondja, hogy fűtetlen szobá­ ban alusznak, a h o v á csak a szomszédoktól és a k o n y -

háíból szüremlik iát n é m i melegség, s a derekuk é s l á b u k a l á este t é g l á t melegítenék. M á r a reggeli ó r á k ­ ban h á r o m k i l o m é t e r n y i t k e l l gyalogolnia, s ehhez hozzá k e l l készüLnii: „ K é t rossz h a r i s n y a s z á r helyet­ tesíti a t é l i alsónadrágot. Ezt a zokniba húzom. A legfoltosabb cipómét veszem elő. Száraz fagyban jó, mert ez a legmelegebb. K é t r ö v i d alsónadrág, ka­ maszkorból i t t maradt, m á r kinőtt pulóver. A kiskab á t zsebébe berakom a szerszámokat. Kopott nagyk a b á t , félrehúzott, zsírosodé micisapka, s miunkakész vagyok."

M u n k á j á t k ü l ö n b e n nem szereti, mert m e g a l á z k o dással is j á r : „ S e emberi megbecsülés, se rendes da­ rab k e n y é r nem j á r vele." Okoskodó kispolgárral kell udvariaskodnia, s mindenhez j ó képet vágni, m e r t k ü l ö n b e n nem k e l l a m u n k á j a , hisz t ú l sokan vannak, s j a v á b a n t a r t a világgazdasági válság. T a l á n a sok gyaloglásnál is nehezebben viseli el a kuncsaftok sze­ szélyeit. Íme, milyen „foglalkozásokkal" helyezi egy sorba a botrbélyságot: „Borbély, pincér, prostituált, tamlburás — m i n d egyformák. Az emberek h i ú s á g u ­ kat, szenvedélyeiket Melegítik segítségükkel. Ha ta­ lálkoznak velük, t ö b b n y i r e nem is köszönnek nekik.

Megfizették őket, nem e l é g ? . . . " Ugyanilyen k é p e t rögzített a gyalogborbély L a t á k ról akkori b a r á t j a , Malušev Cvetko is: „Földig é r ő — ócskapiacon vásárolt — v ö r h e n y e s színű kopott téli­ k a b á t j á b a n , s á n t a l á b a m i a t t botra támaszkodva, k ö n n y e d é n lépkedett." L é v a y Endre, aM m é g gyer­ mekkorából, e l n y o m o r o d á s a előttről ismerte, szintén m i n t gyalogborbéllyal találkozott ú j r a — a H í d szer­ kesztőségében, ő m á r b o r b é l y t á s k á r a emlékszik, amelyből a folyóirat s z á m á r a hozott k é z i r a t o k k e r ü l ­ tek elő. „Különös v o l t ez a találkozás — írja L é ­ vay. — Egykori j á t s z ó t á r s a m az említett napon ú g y lépett be hozzám, m i n t házaló b o r b é l y . . . Nagyon

csöndes, nagyon szerény volt, mintha valami kisebb­ rendűségi érzettel közeledett volna a távolságban el­ veszett ismerőséhez: m a g á z o t t . . . olvastunk mind a ketten a s z e m e k b ő l . . . A Kolduslázak és a Düh című köteteit ismertem, ezek n y o m á n elindulva a Sömléki Iskola (penészszagú tantermeiben, a z t á n a Jaszi-bara á r k a i k ö z ö t t . . . lassan e g y m á s r a t a l á l t u n k . . . E l ő ­ vette táskáját, kiszedte bonbélyszerszámait, s a m í g nyírt, beszélgetni k e z d t ü n k költői törekvéseiről, de csakhamar á t t e r e l t e a szót a Hídra, mint a k i most i n k á b b az é n t e v é k e n y s é g e m e t szeretné érőnteni." A n y í r á s befejeztével k é z i r a t o t adott á t Kulturális hely­ zetünk felmérése címen, F e h é r Vince á l n e v e t hasz­ nálva, s elhallgatva a saját szerzőségét. Később m á s baloldali írók írásait is m a g á v a l hozta, t ö b b e k közt dr. Singer Adolfét (Keresztes Elek), Cseh K á r o l y é t (Csúzdi Viktor) stb. Későbbi látogatásairól pedig így ír L é v a y : „ L a t á k I s t v á n az elkövetkező i d ő b e n fis be­ kopogott hozzám. Olyan pontosan jött, hogy nem­ egyszer az ó r á r a n é z v e v á r t a m . Benyitott, táskájából a borbélyszerszámiok alól kiemelte a hozott k é z i r a t o ­ kat, az előző l á t o g a t á s a k o r m a g á v a l v i t t p é l d á n y o k á r á t kifizette, és a m á r szinte rendszeresen beveze­ tett hajinyírás u t á n a folyóirat legújabb számából egy n y a l á b b a l elvitt az általam ismeretlen olvasónak." „ M u n k á s k ö r ö k b e n neve volt, pedág alig volt h ú s z ­ éves" — írja Malušev az első k ö t e t e k u t á n i p á l y a s z a ­ kasz éveiről. De nem ás csak m u n k á s k ö r ö k b e n , te­ h e t j ü k hozzá, hisz ekkoriban a K a l a n g y á v a l és ma­ g á v a l Szentelekyvel is kapcsolatot tart, t e r m é s z e t e ­ sen p u b l i k á l ás a folyóiratban, de a Naplóban, a Revüben, a Hétről-hétrében, az Őrtűzben, K r i t i k á b a n , V a j d a s á g b a n is.

Kivételes figyelemmel fordul az olyan lapok és fo­ lyóiratok felé, amelyek a haladást, a m u n k á s é r d e k e k képviseletét vallják céljuknak. Í g y csatlakozott m á r

i n d u l á s a k o r a Kis József szerkesztésébetti és H . Ha­ lász Dezső k i a d á s á b a n megjelenő Vajdasághoz 1932ben, mert „lendületes ifjúsági t á r s a d a l m i és irodal­ m i szemlének" tartotta, minthogy „ m á r az első s z á m á ­ ban elárulta a marxista gondolat i r á n t i érdeklődését".

A fennmaradt l a p p é l d á n y o k t a n ú s á g a szerint a 3. s z á m ­ tól m á r f ő m u n k a t á r s a volt, a 4. számtól kezdve pedig Tovább n é v e n az ő felelős szerkesztésében folytatta megjelenését. A szerkesztő- és névváltozásra a szer­ kesztőségben Kis Józseffel t á m a d t összeütközés miatt k e r ü l t sor. Az első számiban ugyanis a felelős szerkesz­ tő igen k e m é n y e n m e g b í r á l t a a p r o l e t á r irodalom „ m ű r e m e k é n e k " tekintett Üj pásztor című regényt, Szilágyi A n d r á s fiatal e r d é l y i író P á r i z s b a n meg­ jelent könyvét. H a j d ú Géza m á r a következő s z á m ­ ban élesen szembeszáll Kis b í r á l a t á v a l , s nemcsak a regényt veszi védelmébe, hanem kimondja, hogy K i s — aki ezt s m é g a következő számot is a maga ne­ vével jegyzi minit felelős szerkesztő — ellentmon­ d á s b a k e r ü l t a lap i r á n y á v a l . M i t is tehet egy felelős szerkesztő, ha e l l e n t m o n d á s b a k e r ü l a saját lapja irányvonalával? Á t a d j a a h e l y é t olyan valakinek, aki szerint az Üj pásztor, ellentétben Kis véleményével, „ m i n d e n b e n v a l ó r a váltja a Vajdaság célkitűzését" (Hajdú Géza). E fordulat jellegélt, azaz baloldali i r á ­ n y á t a következő számok közleményed teljesen egy­ é r t e l m ű v é teszik. S ennek sajnálatos v é g e r e d m é n y e a lap betiltása lett: a 6. szám n y o m á s a közben „ m e g ­ jelentek a p o l i t i k a i detektívek, s szóban és í r á s b a n közölték a betiltást".

Ekkoriban, feltehetőleg a szakszervezeti mozgal­ mon keresztül, ahol L a t á k tudvalevőleg m á r k o r á b ­ ban ás sokoldalú tevékenységet fejtett k i , kapcsolatba k e r ü l t az illegális kommunista pártszervezettel is.

M i n t a Tovább-íbal kapcsolatban elmondja, „a helybeli és kerületű illegális kommunista pártszervezet segít-

ségére sietett a laipnak. Dr. Simger Adolf szuboticai orvos, helyi p á r t m e g b í z o t t g y ű j t ö t t az entellektüelek körében, é s kéziratokat is szerzett be, a k e r ü l e t i pártszervezet megbízottja, Nésics L á z á r pedág a lap­ nak a m u n k á s s á g g a l való kapcsolatai kiépítésén fá­ radozott". Nem véletlen tehát, hogy -amikor a Híd szerkesztősége a m u n k á s o k k a l é s a m u n k á s m o z g a ­ lommal kereste -a kapcsolatot, a p á r t szabadkai veze­ tői L a t á k o t t a l á l t á k alkalmasnak arra, hogy a kap­ csolatot felvegye, s a maga, majd m á s baloldali írók és közírók í r á s a i n a k elhelyezésével, a lap terjeszté­ s é b e n való részvétellel balra fordítsa a lap i r á n y v o ­ n a l á t , egyszersmind előkészítse annak végleges á t v é ­ telét a p á r t képviselői részéről.

2. Harcban a proletár

irodalomért

Azt v á r n á n k , hogy m i u t á n átesett az első megjele­ n é s tűzkeresztségén, a m i „ n é m i sikert hozott" a szá­ m á r a , nyomban t o v á b b folytatja hódításait a vajda­ sági magyar irodalomban. Igaz, a Kévéből (1928) m é g kimaradt, de a Vagyunkban (1928) m á r fényképes önéletrajzzal s egy hosszú verssel szerepel, A Mi Iro­ dalmunk AZmanahjában pedig k é t verssel s szintén fényképpel. Újabb v e r s e s k ö n y w e l azonban csak k i ­ lenc évvel, novellás k ö n y v v e l pedig kerek tíz évvel az első u t á n jelentkezik újra. Igaz, m á r 1932-ben, a To­ v á b b 2. számában közölt Életerőm című vers alatti jegyzetben az olvasható, hogy „Szemelvény a költő Tavasszi üvöltés című sajtó alatt lévő verses füzeté­ ből", de ez a kötet sosem jelent meg. T a l á n anyagi okokban vagy a cenzúra szigorában k e l l keresni a magyarázatot, vagy m i n d a kettőben? A kültelek hátulsó borítóján azt közli az olvasóval (Utószó cí­ men), hogy „Válogatott versek ezek, persze, csak a

közölhetőség m i a t t v á l o g a t t a m " , majd megvallja, hogy szánté belső l e l k i emigrációban élt az u t ó b b i években, s így minidinkább olyan írásokat készített, „melyek megjelenése jó k ö r ü l m é n y e k e t kíván". De így is, „kiadót és jobb időket v á r v a " , 40—50 legjobb verse é s egy vaskos k ö t e t r e való p r ó z a i írása hever a fiókjában. Vássza-vásszatérő ambíciója a r e g é n y í r á s is. M á r a D ü h b e n közölt Eperszagú falu című elbe­ szélés jegyzetében azt közli, hogy „részlet a szerző Keserű föld című készülő regényéből", a Vásár E l ő ­ szavában pedig ezt írja: „ . . . s ahogy z á r o m k ö n y v e ­ met, látom, hogy m o n d a n i v a l ó i m m i n d e n k é p p e n re­ g é n y b e k í v á n k o z n a k . " A k ö n y v hátulsó b o r í t ó j á n ezt a szándékát meg is erősíti azzal, hogy eddig megje­ lent k ö n y v e i n e k jegyzéke u t á n meghirdeti: „Előké­ születben: Hullámvölgy, regény az első v i l á g h á b o r ú t követő évekből." M i n t tudjuk, sem egyik, sem m á s i k regénye nem készült el.

Mondanunk sem kell, hogy L a t á k ez alatt a nyolc­ kilenc év alatt sem tétlenkedett, sőt igen t e v é k e n y volt, é s sokoldalú irodalmi m u n k á s s á g o t fejtett k i .

Tevékenységének súlypontja azonban mintha a szer­ vezői, szerkesztői m u n k á r a összpontosult volna, i r o ­ dalmi és k u l t u r á l i s é l e t ü n k figyelésére, nem utolsó­ sorban pedig az önképzésre, olvasásra, recenzensi, k r i t i k a i aktivitásra a Tovább-ban, majd a Hídban, míg verseket és n o v e l l á k a t r i t k á b b a n publikál, s fő­ leg a m á r felsorolt polgári lapokban, ahol nagyon is szem előtt k e l l tartania a közölhetőség k r i t é r i u ­ mait. A H í d b a n p é l d á u l az első k é t é v b e n egyáltalán nem jelentik meg sem verse, sem novellája, s 1936ban is csak egyetlen verse l á t nyomdafestéket, pedig m á r szinte készen áll A kültelek című kötet. Stern E m i l [F(ekete) B(éla)] decemberben m á r méltatja is a folyóiratban.

Ha L a t á k I s t v á n szervezői-szerkesztői t e v é k e n y -

ségét közelebbről s z e m ü g y r e akarjuk venni, s nyomon k ö v e t n i készülődését, önképzését, osztálytudatos for­ r a d a l m á r r á , igazi p r o l e t á r költővé fejlődését a K o l duslázáktól A kültelekig, akkor a Tovább szerkesztő­ ségében, a r c u l a t á b a n és i r á n y v o n a l á b a n b e k ö v e t k e ­ zett fordulatnál k e l l k e z d e n ü n k . E folyamat végigkö­ vetése a n n á l is fontosabb és tanulságosabb lesz, mert e g y ú t t a l a vajdasági irodalmi baloldal irodalom­ szemléletének (át)alakulását is közelről megfigyelhet­ jük.

A m i n t a megfelelő helyen m á r r á m u t a t t u n k , a Kolduslázahban. L a t á k dnkább m é g csak n e g a t í v esztéti­ k á j á t fogalmazta meg, h a d ü z e n e t é t mindennek, ami rend, fegyelem é s h a g y o m á n y , elutasítva a „szép ha­ zugságokért" folyó versenyt. Szirmai Károly, a szi­ g o r ú ítéleteiről é s szókimondásáról ismert k r i t i k u s — A kültelekről szólva — az első k ö n y v b e n csupa z ű r z a v a r t lát, s a versekben szerinte „aktivista és egyéb (hatások é r v é n y e s ü l n e k a szinte nyers átvétel rendetlenségével, összevisszadobáltságával. Egy m á s u t t akkor m á r lezárult kor utolsó h u l l á m v e r é s e ez. U t ó ­ fertőzés, u t ó j á r v á n y , mely alól n á l u n k csak Szenteleky tudta m a g á t erősebben kivonni. Egészben v é v e plakátköltészet, plakátirodalom, a t i t á n k o d á s kétség­ telen jeleivel". A r á n y i J e n ő — ugyancsak A kültelek m ó l t a t á s á b a n — szintén azt hangsúlyozza, hogy „ m o ­ doros volt m é g akkoriban, a divatos utakat kereste, a dadaizmus, a kubizmus és hamarosan k i m ú l t m á s izmusok izgatták".

Csaknem t í z é v távlatából is hasonlóképp véle­ kedik a húszas évek elejének az izmusok bűvöletében fogant költészetéről, leszámolva mintegy a saját ak­ k o r i költői g y a k o r l a t á v a l is. Gereblyés László Nehogy engedj! című v e r s e s k ö n y v é n e k ismertetése s o r á n „a h á b o r ú u t á n i magyar költők nagy részére jellemző aktivista, szabadversi szólamformát" kárhoztatja, á l -

t á l á b a n „a t ú l h a j t o t t szabadverselést" és a „bomlás kassáki versféléit".

Az izmusokból való k i á b r á n d u l á s (után, a haiirnincas évek elején az irodalmi baloldal — s t a l á n nem is csak az — a (proletár írók által a p r o l e t a r i á t u s s z á ­ m á r a létrehozandó irodalomtól v á r t a a megújulást.

Az úgynevezett p r o l e t á r irodalom vagy szocialista irodalom körüli n é z e t e k tisztázásában és polarizáló­ d á s á b a n a Vajdaság szerkesztőségében és m u n k a t á r s i körében, amelyhez L a t á k is tartozott, t e h á t az itteni baloldali írók körében, Szilágyi A n d r á s Űj pásztor című r e g é n y e játszotta a vízválasztó szerepét.

G a á l Gábor, a kolozsvári K o r u n k nagy t e k i n t é l y ű kritikusa és főszerkesztője A mai erdélyi irodalom arcvonalai című c i k k é b e n (1930) az Űj pásztort „a tiszta osztályvonal" irodalmi t e r m é k é n e k nevezte, mónt egyetlen „ m ű r e m e k e t " , amelyben az osztály­ vonal „dialektikus t i s z t a s á g á b a n " érvényesül. A fenti vonalat képviselő „ p á r í r ó " — írja — „tisztán é s m a r a d é k n é l k ü l az idő és valóság m a g v á i g ásta előre m a g á t a legvégső pontig, ahonnan sarkaiból emelődik k i a »szellem« mai k r i t i k u s világa, és tisztázódik az az egész zavar és ellentmondás, mely a többi vona­ lakra oly jellemző". Természetesnek tartja, hogy az egyetlen jelentős m ű r e , amely az úgynevezett erdélyi irodalom szférájába lokalizálható, ez a vonal hivat­ kozhat, mert „az i g a z á n művészi és erőteljes f o r m á ­ lás ma csak ennek a vonalnak a m e n t é n lehetséges.

Igaz h i t és igazi m o n d a n i v a l ó , igazi pátosz és ú t m u ­ t a t á s ma m á r csak innen fakadhat".

K i s József főszerkesztő kritikája, melyet a Vajda­ ság 2. s z á m á b a n közölt, ezzel szemben olyan eluta­ sító, hogy a r e g é n y t e g y á l t a l á n nem ismeri el iroda­ lomnak. G a á l G á b o r lelkes m é l t a t á s á v a l szemben — aki szerint az Űj pásztor „legteljesebb könyv, ami hosszú idő óta a magyar irodalomban megjelent" —

így vélekedik: „lehet k ö n y v a magyar irodaiamban (bár ott nem ismerik el), de nem irodalom." Kis a továbbiakban, mintegy élve a kínálkozó alkalommal, siet elverni a port az egész baloldali, szocialista i r o ­ dalmon, s mintha h á r o m é v elmúltával L a t á k n a k a Düh előszavában kifejtett esztétikai hitvallását is igyekezne e l u t a s í t a n i : „A minden sorában tenden­ ciával t e l e g y ú r t í r á s nem lehet irodalom." Majd így folytatja: „A szocialista k ö n y v e k majdnem kivétel n é l k ü l a naturalizmus, sőt a h á p e m a t u r a l i z m u s fogá­ saival élnek. M á r az i r á n y a miatt sem vehető k o ­ molynak az ilyen írás. Ezek az írások annyira j á r n a k az irodalomtól, m i n t a m ű v e l e t l e n ember a teljes m ű ­ veltséggel bíró embertől."

Nytilvánvaló t e h á t , bogy a vita nem csupán az Űj pásztorról folyt, hanem a tendenciózus baloldali i r o ­ dalomról általában, s k ü l ö n a folyóirat i r á n y v o n a l á ­ ról is. A Kisnek válaszoló H a j d ú Géza sem csak a re­ g é n y t veszi védelmébe, hivatkozva annak világsike­ rére, hanem a szocialista irodalmat és a folyóirat első s z á m á b a n meghirdetett célkitűzését (is. Szerinte a r e g é n y „öklöt rázó realitás, melyből k i h a r s o n á z az é l e t a k a r á s szólama"; „ez a k ö n y v tele van t e n d e n c i á ­ val, de ez csak fokozza é r t é k é t . (Tendencia nélküli irodalom é p p e n az, amit Kis nem akar, t i . a Tart pour Tart-ral egyenlő irodalom.)"

A m a i olvasó e fekete-fehér ábrázolás, a cselek­ ményközpontúság, a r e g é n y kidolgozatlansága, a j e l ­ lemábrázolás fogyatékossága, nem (utolsósorban a t ö ­ m é n y és nyers naturalizmus l á t t á n csodálkozik a bal­ oldal akkori hozsanmázásán, de e g y e t é r t h e t kései méltatójával, a r o m á n i a i Csehi Gyulával, aki sze­ r i n t „a huszadik századi forradalmi és f o r r a d a l m á r irodalom t ö r t é n e t é n e k egy fordulópontján i n d u l ó í r ó ­ nak fordulóponton keletkezett m ű v é r ő l van szó, s z á ­ mlánkra meg az a jelentősége, hogy példázza, m i l y e n -

nek képzelték baloldali íróink, k ö z t ü k L a t á k I s t v á n is, a harmincas é v e k elején a létrehozandó p r o l e t á r irodalmat.

3. Szabadulni-vágyás a proletkult és az izmusok túlzásaitól

merevségétől

A H í d irodalompolitikájáról írja Laták, hogy a „ p r o ­ letkult merevségétől é s az expresszionizmus, konst­ ruktivizmus túlzásaitól való szabadulni-vágyás s a h a l a d ó népi irodalmak m é l y e b b m e g é r t é s e j e l ­ lemzi". Nagy általánosságban v a l ó b a n ez jellemzi majd a H í d irodalompolitikáját, L a t á k irodalomszemléletének alakulását is, b á r a sorrend nem egészen ez. L a t á k előbb az izmusokkal igyekszik szakítani, s l á t h a t ó a n a p r o l e t á r irodalom mellett foglal állást a proletkultra jellemző merevséggel, s csak később k ö ­ vetel a m u n k á s í r ő k t ó l is nagyobb műgondot, hang­ súlyozza a formai, nyelvi, stiláris igényesség é s hala­ dó tartalom, ideológiai tisztaság azonos fontosságát.

Ha L a t á k n a k ezt az útját akarjuk végig k ö v e t n i — ami azért tanulságos, mert irodalomszemlélete m á r a Vajdaságtól kezdve a T o v á b b o n keresztül a Hídig főbb vonalaiban e g y ü t t alakul a vajdasági magyar irodalom baloldali csoportosulásának irodalomszem­ léletével —, akkor élőbb a Düh m á r ismertetett be­ vezetőjére k e l l e m l é k e z t e t n ü n k , amelyben a „ m i n d e n s o r á b a n tendenciával terhelt í r á s m ű " elismertetéséért száll s í k r a . De van L a t á k n a k m á r a Tovább első szá­ m á b a n egy p a r ó d i a s z e r ű írása, amelyben v o l t a k é p p e n az izmusokat m i n t a polgári dekadencia, a formabont á s é s a valóságtól v a l ó m e n e k ü l é s i r o d a l m á t pellen­ gérezi M . Egy felerészben értelmetlen, felerészben pedig csaknem t r á g á r zagyva v e r s r ő l ilyen elmefut­ t a t á s t ad a j ó m ó d ú polgárfiú szájába: „azt m o n d j á k ,

hogy ez a m e n e k ü l é s irodalma, a polgári káosz, m i é r t menekülés ez, hiszen minden m e n e k ü l é s b e n van v a ­ lami józanság, ebben semmi józanság nincsen." Az í r á s n a k pedig a Szorongás címet adta, s mint a csat­ tanóból k i d e r ü l , egy diákfiú szorongásos á l m á t í r t a le benne.

A baloldaliak irodalompolitikái nézeteinek változá­ sa szempontjából k e l l közelebbről megvizsgálni a Tovább irodalompolitikáját is az említett fordulat bekövetkezése u t á n , s m i u t á n L a t á k I s t v á n vette á t szerkesztését. Ez m á r azért is indokolt, mert valójá­ ban ez a lap jelenti a Híd közvetlen elődjét, hisz mint L a t á k írja, „a későbbi mozgalmi pártfolyóirat, a Híd sokat tanult a Tovább m u n k á j á b ó l , sikereiből és balsikereiből, s a T o v á b b baloldali m u n k a t á r s a i nem­ sokára m i n d csatlakoztak a Hídhoz a régi Jugoszláviá­ ban". L a t á k t ó l tudjuk, hogy a T o v á b b n a k m u n k a t á r ­ sa volt dr. Singer Adolf, Cseh K á r o l y és Pap P á l is, s így nem véletlen, hogy a Híd főszerkesztőjével, L é v a y E n d r é v e l való első találkozása a l k a l m á v a l a saját írása mellett é p p dr. Singer és Cseh K á r o l y cikkeit vitte a folyóirat számára.

A Vajdaság szerkesztőségében és i r á n y v o n a l á b a n v é g b e m e n t változásról L a t á k feltűnően szűkszavúan nyilatkozik: „A harmadik s z á m b a n erőteljes átszer­ vezés ment végbe, L a t á k I s t v á n fiatal író vezetésé­ vel és felelős szerkesztésében a Tovább címet vette fel a Vajdaság." (A folyóiratszámok t a n ú s á g a szerint az „átszervezés" nem a 3., hanem a 4. számban ment végbe, s feltehetőleeg azért, mert a kiadója t o v á b b r a is H . Halász Dezső s a m u n k a t á r s a k zöme sem v á l t o ­ zott, új n e v é n a lap nem az I . évf. 1., hanem a 4. s z á m m a l folytatta megjelenését.) Persze nemcsak a n é v b e n é s a főszerkesztői poszton t ö r t é n t változás, hanem a lap alcíme is s o k a t m o n d ó a n megváltozott: a Vajdaság „Szépirodalmi, művészeti és k r i t i k a i folyó-

irat"nnak indult, a Ttovább pedág „Művészeti é s v i ­ lágnézeti szemle"-ként folytatta megjelenését, ami valóban azt jelentette, bogy a világnézeti jelleg leg­ alábbis e g y e n r a n g ú v á vált a művészetivel. Hogy csak n é h á n y p é l d á t említsünk, H . Halász Dezső a dialek­ tikáról, H a j d ú Géza a gazdasági rendszerek e v o l ú ­ ciójáról értekezik ebben az első számban, a Jegyze­ tekben Helier József a predesztináció és a t ö r t é n e l m i materializmus kérdéseiről, a szám bevezető írása pe­ dig — Ernst Toller tollából — az amerikai Ford g y á ­ rak m u n k á s a i r ó l szól, s a t é n y i r o d a l o m jellegzetes példája.

K é t cikkel külön, részletesen is érdemes foglalkozni ebben a Tovább-számban. Gondos József (akiről L a t á k is csak annyit tud, hogy „éles tollú noviszádi m u n ­ katárs") Írói felelősségünk című t a n u l m á n y á b a n v o l ­ t a k é p p e n a lap irodalompolitikái p r o g r a m j á t fejti k i („a kisebbségi irodalmi helyzetet elemezte éles d i a ­ l e k t i k á v a l " — Laták), Szentelekyvel polemizálva, J. Benda Az írástudók árulása című nagy h a t á s ú k ö n y ­ véről írt ismertetője kapcsán. Ez az írás azért is megérdemli figyelmünket, mert azt bizonyítja, hogy Szenteleky ismert t é t e l é n e k a kisebbségi író nagyobb felelősségéről s a kisebbség egységesebb osztályszem­ léletéről, illetőleg az osztályellentétek elmosódottságáról a kisebbségen belül, m á r 1932-ben megfogal­ m a z á s r a k e r ü l t ma is érvényes marxista bírálata, vagyis e m e r ő b e n polgári tézisnek megvolt irodalmi közgondolkodásunkban a marxista alternatívája is.

Más k é r d é s természetesen, hogy Szenteleky felfo­ g á s á n a k — m á r a vezéregyéniség általánosan elis­ mert tekintélyénél fogva is — jóval nagyobb h a t á s a volt íróinkra, de ez nem ok ennek az a l t e r n a t í v á n a k a figyelmen kívül h a g y á s á r a .

Gondos a l e g h a t á r o z o t t a b b a n Szentelekynek azzal a tételével száll szembe, mely szerint „a többségi

íróiknál neon olyan fontos az alkotás igazságának é s ideológiájának vizsgálata", s azzal, hogy „a kisebbség élete egységesebb é s az osztálytagozódás elmosódottabb". Többségi írókon a m a g y a r o r s z á g i a k a t é r t v e az itteni kisebbségiekkel szemben, Gondos n y o m a t é k k a l figyelmeztet irá, hogy annak a t á r s a d a l o m n a k is ezer fekélye van, s azokra, sőt a kivezető ú t r a az ot­ tani í r ó k n a k is kötelességük r á m u t a t n i . Az osztály­ tagozódásról meg ezt írja: „Bajosan hinném, hogy a kisebbségi m u n k a n é l k ü l i , a látómtól vakulásig d o l ­ gozó földmunkás é s paraszt nem elsősorban az osz­ tálysorsot érzi. Ezekre elsősorban az osztálysors ne­ hezedik, é s csak e z u t á n a kisebbségi sors."

Ugyancsak fontos cikket közölt L a t á k I s t v á n is a folyóiratnak ebben a s z á m á b a n A vajdasági magyar parasztság kapcsolata a sajtóval címen. L a t á k azt — a H í d b a n majd g y a k o r l a t t á váló — elvet fogal­ mazza meg, hogy az itteni sajtónak és irodalomnak elsősorban a földmunkások, béresek, cselédek felé kell fordulnia, mert ő k „az itteni kisebbségi magyar­ ság fő alkotóeleme". Valóságos szemlét tart az itteni magyar sajtótermékek é s a potenciális olvasórétegek felett, s ilyen m e g á l l a p í t á s r a j u t : „A szép külsővel megjelenő irodalmi lapok olvasói: diplomások, k ü l ­ földön m ű v e l t földbirtokosok, nőegyleti tagok és a tengóletet (!) élő diákság, ha anyagiakban elég erős . . . , hogy a s a j t ó t e r m é k e k e t megszerezze..."

A m u n k á s s á g r ó l a szakszervezeti aktivista L a t á k így vélekedik: „A csekély s z á m ú i p a r i p r o l e t a r i á t u s vagy munka nélkül, vagy elszórtan él Jugoszlávia ipari te­ r ü l e t e i n e k szláv n y e l v ű lakossága között, hol náncs alkalma itthoni irodalmi kezdeményezésekre figyel­ n i . " (Hogy ez mennyire általános meggyőződés volt és maradt a Hid-mozgalom vezetésében is, ami t u d ­ valevőleg a földmunkásság felé v a l ó csaknem egy­ oldalú tájékozódást eredményezte, irodalompolitiká-

ban (pedig a m a g y a r o r s z á g i népiesek e g y é r t e l m ű t ú l ­ súlyát, azt igen beszédesen bizonyítja a főszerkesztő Mayer O t t m á i m a k egy 1938-ban kelt — a P á r i z s b a n élő Löffler A . Pálhoz intézett — levele, amelyben többek közt ezt olvashatjiuk: „ . . . arra kérjük, hogy lehetőleg a parasztságot érdeklő szépirodalmi dolgo­ kat küldjön. N á l u n k i p a r i m u n k á s s á g j ó f o r m á n nincs, ami van, az is paraszti e r e d e t ű , é s olvasóink jórésze szintén paraszt.") A jómódú, „kulákszerű k ö z é p b i r t o kosok"^ról L a t á k ú g y véli, hogy azok a földszerzéssel vannak elfoglalva, a kisgazdákról pedig, hogy „igen nagy százalékuk analfabéta" (pedig aligha nagyobb, miint a béreseké é s szolgáké!), majd így folytatja: „És a földmunkások, béresek, szolgák? T a l á n ezek olvasnának legtöbbet. A kizsákmányoltság legközvet­ lenebbül őket éri, és a legtöbbet tapasztalnak k ü l ö n ­ böző osztályrétegeknél való robotukban. De a t ú l ­ munka (16, 18, 20 ó r a ) . . . s a tíz-tizenöt d i n á r n y i n a p s z á m . . . nem engedi, hogy s a j t ó t e r m é k e k e t v á s á ­ roljanak é s olvassanak."

A vajdasági magyar sajtó m ú l t j á n a k és jelenének áttekintéséből ás az a legfontosabb következtetése^ hogy a p a r a s z t s á g é r d e k é b e n nem tett és tesz semmit, nem igyekszik a p a r a s z t s á g e s z m é k ö r é b e illeszkedni, kivezetni abból az elzártságból, amely „sajtószegénységé"-bői származik; nincsen, a k i „bajaikat szóvá tette volna, sorsközösséget vállalva, eszmekörét, é r ­ deklődését a szomszédos n a g y v i l á g figyelésére k ö ­ t ö t t e volna le". Elképzelése szerint ezért valamiféle „népirodalomra", „viszonyainkban m i n t sajátos parasztirodalom"-a:a volna szükség. Ugyan nem fejti k i , hogy milyennek képzeli e n é p i r o d a l m a t , azaz sajátos parasztdrodalmat, de az í r á s t azzal zárja, hogy a To­ v á b b „ a vajdasági dolgozók minden r é t e g é n e k lapja" k í v á n lenmi, s a szerkesztőség k ü l ö n ö s e n a föld dol­ gozóinak h e l y z e t é r ő l " v á r kimerítő jelentést.

A Tovább vizsgált s z á m á b a n m é g k é t közlemény jelent meg az új főszerkesztő tollából: az Ö, ember című vers és k é t k ö n y v ismertetése. A versről — a m e l y kötetben majd csak húsz é v v e l a keletkezése u t á n , a Nyugtalan á l m o k b a n (1952) jelenik meg — egyelőre csak annyit, hogy formájában és expresszio­ nista stílusában, de t a r t a l m á b a n ás közelebb áll a Kolduslázak, m i n t A kültelek darabjaihoz. T á r g y a az általános pesszimizmus, az emberből való végletes k i á b r á n d u l á s egészen addig, hogy a majmoknak van okuk szégyenkezni a közös származás miatt.

Jobban illeszkedlik a lap p r o k l a m á l t szelleméhez és L a t á k változó felfogásához is a k é t k ö n y v i s m e r ­ tetés. Az egyik K á r o l y i Mihály Tiétek e föld című könyvéről szól, amely L a t á k szerint „keresetlen, de k e m é n y szavakkal" vázolja a magyar o k t ó b e r hibáit a parasztsággal szemben, majd a „Tanácsköztársa­ ság rossz fákipolitákáját", s megvilágítja „a magyar földműves szegénység előtt, hogy csak a saját erején, szervezkedésén é s a v á r o s i proletariátussal való szö­ vetsége r é v é n csinálhatja meg az igazi, a k á r t a l a n í ­ tás n é l k ü l i földosztást". A m á s i k könyv Fagyejev Tizenkilenc partizán (Razgrom, 1927) című regénye, amely 1931^ben jelent meg magyarul Moszkvában, s az i s m e r t e t é s b e n L a t á k szinte megismétli Gaál Gábor szavait a p r o l e t á r irodalomról, melyeket az Űj pász­ torral kapcsolatban í r t le a Korunkban: e r e g é n y b e n „ m i n d e n f e n n t a r t á s n é l k ü l bebizonyította a p r o l e t á r irodalom feletti m a g a s a b b r e n d ű s é g é t " .

L a t á k ezután m é g számos szovjet k ö n y v r ő l és f i l m ­ ről í r t ismertetést a Hídban, mindenkor a legnagyobb elismerés h a n g j á n . É r d e k e s azonban, hogy ezekben az írásaiban (A. Tolsztoj, Ehrenburg, Avgyejenko stb. könyveiről) mintha ünkább k o r á b b i írói g y a k o r l a t á r a keresne utólagos igazolást, mintsem az ezutáni a l ­ kotói feladataira készülne velük. Még i n k á b b a r r ó l

van szó, hogy aniont a folyóirat 20. évfordulója a l k a l ­ m á b ó l írja, „esztendőkön keresztül, de k ü l ö n ö s e n az 1937—38-as évektől kezdve egyik fő helyet foglalta el a H í d b a n a Szovjetunió m i n d e n i r á n y ú n é p s z e r ű ­ sítése. M i n t az egyetlen szocialista állam, a világ munkásosztályának, igy a jugoszláviai m u n k á s s á g n a k is akkori érdeklődése h o m l o k t e r é b e n állt a Szovjet­ unió . . . Sztálin b ü r o k r a t i k u s kasztja, amely lassan­ k é n t a maga eszközeivé süllyesztette m i n d az o k t ó ­ beri forradalom v í v m á n y a i t , elképesztő intézkedései­ vel m e g h ö k k e n t e t t e ugyan a világot (lásd a trockista pereket, Zinovjevék, B u c h a r i n é k kivégzését, a Szov­ jetbe m e n e k ü l t e m i g r á n s o k i r t á s á t stb. stb), de m i akkor a H í d b a n tiszta h i t ü n k k e l j ó r a m a g y a r á z t u k a rosszat. Ha egy-egy tárgyilagos n y u g a t - e u r ó p a i í r ó k ö n y v e t írt, s k ö n y v é b e n a szovjet hatalom é l e t é n e k bizonyos elfajulásáról, egyes szociallistaellenes jelen­ ségekről adott hírt, m i a H í d b a n akkor becsületes és lojális áUásfoglalásunkhoz híven, az illető írót meg­ cáfolni igyekeztünk".

4. Kapcsolatfelvétel

a

Híddal

Mielőtt a H í d b a n kifejtett sokoldalú t e v é k e n y s é g é t megvizsgálnánk — amely 1934 n y a r á t ó l 1941 tava­ száig, a Világkép megszűnéséig tart, é s e h é t eszten­ dő alatt L a t á k egész alkotói potenciálját i g é n y b e veszi —, meg k e l l i s m e r k e d n ü n k e kapcsolat l é t r e ­ jöttével, kialakulásával és L a t á k szerepével a H í d é s a baloldali írócsoport, illetőleg az illegális kommunista mozgalom közötti kapcsolat m e g t e r e m t é s é b e n , majd a folyóiraton .belüli baloldali fordulat előkészítésében. É n e i k ü l ugyanis aligha é r t e n é n k meg L a t á k m u n k á s ­ s á g á n a k ezt a szakaszát, amelynek sok-sok cikke, t a ­ n u l m á n y a , könyvismertetése, színi- és filmbírálata

mellett legfontosabb t e r m é k e A kültelek és az Egy élet árad című verseskötete, valamint a Szürke napok és a Vásár című novellás k ö n y v e .

E kajrxjsolatfelvételnek k é t fontos feltételét k e l l szem előtt tartami. A folyóirat — b á r a szabadkai Népikörbe t ö m ö r ü l t haladó fiatal értelmiségiek a l a p í ­ t o t t á k — nem valamiféle egyesületi közlönyként i n ­ dult, s nem kizárólag szabadkai lap volt, hanem „a széles összefogás szándéka és ennek visszhangja az első szám megjelenése n y o m á n b e j á r t a az egész V a j ­ daságot" (Lévay Endre). L a t á k I s t v á n arra figyelmez­ tet, hogy „ m á r kezdettől mozgalmi lapnak vallotta m a g á t , s egyetlen pillanatra sem z á r t a el hasábjait az egészen komoly p r o b l é m á k megvitatásától". L é v a y és K u n Szabó György egybehangzóan nyilatkozik a szerkesztés kezdeti nehézségeiről, a kitűzött program realizálásában előállt p r o b l é m á k r ó l . L é v a y szerint „a program jóval nagyobb m é r e t ű v o l t . . . , m i n t a ren­ delkezésre álló erő", K u n Szabó pedig így fogalmaz: „a H í d b a n s z e r e t t ü n k volna t ö b b h a l a d ó szellemű, t á r ­ sadalmi p r o b l é m á k k a l foglalkozó írást közölni, de nem volt elég m u n k a t á r s u n k , a k i k t ő l ilyen írást kap­ hattunk."

A m á s i k feltétel, hogy a Szervezett M u n k á s , majd a T o v á b b betiltása u t á n a baloldali írócsoportnak é s a kommunista közíróknak, de azt is mondhatjuk, hogy az fillegális kommunista mozgalomnak nem volt ma­ gyar n y e l v ű sajtószerve. Ezek u t á n érthető, hogy e csoport, amely Malusev Gvetko emlékezése szerint é k k o r az igen a k t í v szakszervezetben Hetes Bizottság n é v e n „kezében tartotta a kulturális, agitációs é s v i ­ lágnézeti munka minden l á t h a t ó és l á t h a t a t l a n szálát", kapva kapott a H í d szerkesztősége által — K u n Szabó György, illetőleg Czuczy P á l k ö z v e ­ títésével — felkínált e g y ü t t m ű k ö d é s i ajánlaton. S ő t az sem véletlen, hogy e kapcsolatfelvételre é p p e n

L a t á k I s t v á n t t a r t o t t á k a legalkalmasabbnak. Ez a v é l e m é n y e K u n Szabó G y ö r g y n e k ás: „ L a t á k I s t v á n személye mindenben megfelelt a Híd, valamint a N é p k ö r Ifjúságának a baloldali mozgalommal k i é p í ­ t e n d ő kapcsolatok megteremtéséihez. R e n d k í v ü l i agit á t a r i é s propagátord képessége volt, t ü r e l m e s e n ma­ g y a r á z t a a marxizmust, lépésről lépésre t á r t a fel a tőkés világ ellentmondásait, ismertette meg v i t a ­ társaival a h a l a d ó szellemű irodalmat é s művészetet."

De -tudvalevő, hogy megfelelt a baloldalnak is, mert egyrészt m é g a T o v á b b korából m u n k a t á r s i kapcso­ latban volt képviselővel, m á s r é s z t maga is aktív volt a szakszervezeti mozgalomban. Azért hangsúlyozzuk a szakszervezetben kifejtett tevékenységét, mert b á r feltételezhető, hogy a p á r t u t a s í t á s á r a vette fel a kapcsolatot a Híddal, egyetlen önéletrajzi feljegyzésé­ ben sem tesz említést róla, hogy tagja lett volna az illegális p á r t n a k . L a t á k személyének alkalmasságá­ val kapcsolatban k ü l ö n k e l l hangsúlyozni, hogy az irodalomban is neve volt! K é t önálló k ö t e t állt m ö ­ götte, s ekkoriban is elég rendszeresen p u b l i k á l t a különböző p o l g á r i lapokban.

L a t á k és a Híd együttműködése, különösen kezdet­ ben egyáltalán nem hasonlított költő és folyóirat megszokott kapcsolatára. Nemcsak abban t é r t el, hogy a költő sohasem csak a saját kéziratait vitte rendszeres látogatásai a l k a l m á v a l L é v a y főszerkesz­ tőnek, hanem m á s baloldali í r ó - és közírótársaiét is, de abban is, hogy az első k é t é v b e n nem adott k ö z ­ lésre egyetlen szépirodalmi m u n k á t sem. Első verse ugyanis majd csak 1936 j ú n i u s á b a n jelenik meg a fo­ l y ó i r a t b a n (Március versé). L a t á k t e h á t sokkal i n ­ k á b b társszerkesztő ekkoriban, mint irodalmi m u n ­ k a t á r s . Lévay megfogalmazása szerint „így k e z d ő ­ dött a Híd igazi kibontakozása", L a t á k viszont egye­ nesen „kettős szerkesztésről" beszél: „Minden s z á m -

ban jelentős helyet foglalt el az általam szállított anyag. Volt olyan szám is, ahol a lapnak nagyobb részét töltöttem meg h a l a d ó írók kézirataival."

Miikor t e h á t 1936 n y a r á n a Híd válaszúthoz é r k e ­ zett, L a t á k irévón a baloldal m á r m i n d a szerkesztés­ ben é s a folyóirat arculatának, i r á n y v o n a l á n a k for­ málásában, m i n d a terjesztésben ligen tevékeny részt vett. Mégsem mondhatjuk, hogy a H í d egyszerűen a baloldal ölébe hullott, s hogy nem létezett m á s alter­ natíva. L é v a y szerint ekkoriban a folyóirat ellen — h a l a d ó szellemű közleményei m i a t t — több i r á n y ­ ból is heves t á m a d á s indult. A N é p k ö r neves é r t e l m i ­ ségiekből álló D i r e k t ó r i u m a és Ifjúsági K u l túrosztály a nemegyszer bajnalig t á r g y a l t a Hídról, s eközben az anyagi t á m o g a t á s mózesmadzagját ás elhúzták a h i ­ dasok előtt: „a lap k i a d á s a körül minden anyagi gon­ dunk megszűnik, m e r t egy olyan szilárd anyagi ala­ pot létesítenek, amelyből az eddigi küszködések he­ lyett házalások n é l k ü l fenn lehet tartani a lapot" (Lévay). Az Ifjúsági Kultúroszstály végül ú g y döntött, bogy „éppen a fejlődés imperatívuszát követve, a folyóiratot át k e l l adni a m u n k á s o s z t á l y sajtószolgá­ l a t á n a k " , illetőleg, hogy „a lap egyetlen e r ő r e t á ­ maszkodhat: az olvasók t á b o r á r a " .

L a t á k szerint azonban a j o b b r a t o l ó d á s lehetősége is fennállt. Szerinte a jobboldal ékkor egyszerre el­ lepi cikkekkel a Hidat, „ekkor j ö n k i n é h á n y legszíntelenebb szám . . . 1935 v é g é n és 1936 elején siralmas kezd lenni a Híd", s L é v a y „ p u h u l á s á t " konstatálja, amit összefüggésbe hoz azzal, hogy a főszerkesztő állást kapott a minderiható Naplónál. Elismeri ugyan­ akkor, hogy L é v a y r a óriási n y o m á s is nehezedett.

Hogy a baloldalnak égetően szüksége volt vala­ milyen sajtóorgánumra, s ezért mindent elkövetett a Híd megszerzésére, azt K u n Szabó G y ö r g y visszaem­ lékezése is megerősíti. Elmondja, hogy ezekben a na-

p ó k b a n egy beszélgetés a l k a l m á v a l Mayer O t t m á r hangsúlyozta: „ a baloldali mozgalomnak feltétlenül szüksége v a n egy lapra, amelyben h a t á r o z o t t a n k i ­ fejthetik álláspontjaikat, é s amellyel formailag is ren­ delkezhetnek, a m i k i z á r n á a 'lap esetleges j o b b r a t o l ó d á s á n a k lehetőségét." A m á r harmadik é v e megje­ lenő é s hatósági engedéllyel rendelkező H í d r a gon­ doltak, „ezt t a l á l t á k a legmegfelelőbb megoldásnak, de hanigsúlyozta, hogy amennyiben azt a tervet b á r ­ milyen o k n á l fogva nem lehetne megvalósítani, ú g y új lapot szándékoznak i n d í t a n i " .

L é v a y E n d r é n e k , K u n Szabó G y ö r g y n e k é s a N é p ­ k ö r ifjúságának elvitathatatlan é r d e m e , hogy a jobb­ ratolódást h a t á r o z o t t a n elvetette, sőt hogy a balol­ dallal felvette a kapcsolatot, é s teret adott a h a l a d ó szellemű írásoknak, de L a t á k é az é r d e m , hogy meg­ teremtette, majd „óvatos megfontolt m u n k á v a l meg­ erősítette" ezt az együttműködést, állandó összekötő­ k é n t előkészítette a baloldali fordulatot, s ennek rea­ lizálásában is t e v é k e n y r é s z t vett.

5. Irodalomszemléletének

átformálódása

Ha irodalomszemléletének a l a k u l á s á t k í v á n j u k n y o ­ mon követni, akkor a Híd 1934 októberi s z á m á b a n közölt A művész is élje az életet című cikk ismerte­ tésével k e l l k e z d e n ü n k . (Lévay emlékezete szerint L a t á k a n á l a tett első látogatás alkalmával a Kultu­ rális helyzetünk felmérése című írását adta át, F e h é r Vince álnéven. Ez az í r á s azonban csak a folyóirat novemberi s z á m á b a n jelent meg. Viszont az októberi s z á m b a n az előbb e m l í t e t t í r á s mellett megjelent a Híd előtti ifjúsági lap- é s folyóirat-kísérleteket á t t e ­ kintő cikk: Magunkig ért a sor, címmel. T a l á n K u n Szabó G y ö r g y ö n k e r e s z t ü l m á r k o r á b b a n létrejött a

kapcsolat közte é s a H M között, s az előbbi cikkeket m é g a Léviayval t ö r t é n t találkozás előtt juttatta él a laphoz?)

E cikk abból az alkalomból született, hogy meg­ alakult az „ifjú képzőművészek egyesülete", legfőbb mondanivalója pedig a t a n u l á s , önképzés, a mester­ ségbeli t u d á s elsajátításának szükségessége a művész számára. „A m ű v é s z n e k — hangsúlyozza —, hogy alkosson, k i kell képeznie m a g á t . . . A mesterségbeli gyakorlat megszerzése nagy munka. Mert ugyebár, minden művészi .kifejezőképesség fogásokon alapul.

Bizonyos f o r m á k ismerete, n o r m á k beidegzése elen­ gedhetetlen feltételek. Ez a mesterségbeli t u d á s . " L á t h a t ó a n ismerkedik a marxizmussal is, és igyekszik is kifejteni a marxista művészetszemléletet. M i u t á n leszögezi, hogy a m ű v é s z feladata „ t u d a t o s a n a l a k í ­ t a n i " a környezetét, k i f e j t i az alap és felépítmény közötti kölcsönhatás m a r x i t é t e l é t is: „A művészetek, todományok a való é l e t s o d r á b a n erősödnek. Az anyagi élet tényeinek h a t á s a az emberre, az emberi é r t e l e m n e k 'behatolása az anyagi dolgok halmazába, s ezen folyamatok tapasztalati rendszerezése, ami gazdagítja az e m b e r t . . . " Ebből az elméleti alapvetés­ ből fejti k i aztán azt a tézist, hogy a művésznek egy­ idejűleg kell tanulnia, alkotnia é s élnie az életet. Ezt pedig ú g y érti, hogy maradjon meg „a gyalupadnál, az irodában, a p u l t n á l , a dobogón vagy a m ű t ő a s z ­ talnál, esetleg az ekeszarva mellett", s csak „áhítatos, ihletett ó r á i b a n alkosson", mert a „csak művészkedés m a g á v a l hozza a modorosságot és felületességet". Van emellett egy egészen gyakorlatias é r v e is, amely az akkori adott helyzetet tartja szem előtt. „Nem élhet meg i t t és ma a v a l ó s á g b a n t ö b b tucat m ű v é s z m ű ­ vészi t e r m é k e k b é r é b ő l . " E helyzetet szem előtt t a r t ­ va fogalmazza meg a dilettantizmusról vallott egé­ szen eredeti n é z e t é t is: nem az a dilettáns, akinek egyéb állandó foglalkozása van, s csak szabad i d e j é -

ben foglalkozik írással vagy m á s művészi a l k o t ó m u n ­ kával, „hiszen a hivaitottság á t ü t ő ereje d ö n t i el a dolgot", s p é l d á n a k Petőfit hozza fel, a k i szerinte szorgalmas .korrektor volt, Goethe miniszter, Jack London pedig „ k a l a n d o s a n sokféle alacsony foglal­ kozású".

Nagy lépést jelent fejlődésében a Híd 1937 szeptem­ beri s z á m á b a n közölt Szerkesztői üzenetek. K á r v o l ­ na találgatni, m i v á l t h a t t a k i ezt az írást: t a l á n a k í v á n t n á l nagyobb s z á m b a n jelentkeztek a folyóirat felhívására m u n k á s - é s p a r a s z t í r ó k gyenge d i l e t t á n s írásokkal, s szükség mutatkozott az elvek és k r i t é ­ riumok ilyen tisztázására? Nyilvánvaló ugyanis, 'hogy az üzenet nem c s u p á n a Beli Manastir-i K . S.-nek szólt, hanem t ö b b e k n e k , hisz k ü l ö n b e n egy m a g á n ­ levél is megtette volna. A fontos i t t , hogy szerkesztő­ ségi véleményről van szó, s e n n é k megfogalmazását L a t á k r a bízták, t e h á t kétségtelen, hogy ez az ő v é ­ l e m é n y e is.

A bevezető sorok mintegy a folyóirat felhívását erősítik meg, amelyben a kétkezi dolgozóktól is k é r ­ tek írásokat a maguk és k ö r n y e z e t ü k életéről: „ A szerkesztőség ö r ö m m e l n y u g t á z z a a m e l l é állást, s azt, ha nemcsak entellektüel kéziből, de ipari, sőt föld­ m u n k á s kézből is jó, közlendő anyagot 'kap." De: »ögy nagyon komoly szempontot k e l l figyelem előtt tartani: a dolgozók haladó szellemű írásainak, mű­ vészetének a polgári írások, művészetek színvonalát szépségben, művészi erőben, egyszóval tökéletesség­ ben nemcsak utol kell érnie, de túl is kell szárnyal­ nia. A dolgozók m ű v é s z e t e k ü l ö n b kell hogy legyen, mint a polgárságé, m e r t hatni csak akkor t u d " ( k i ­ emelte: J. G.). Az esztétikai mérce magasabbra eme­ lésének, a k r i t é r i u m megszigorításának 'bejelentése mellett L a t á k mintha a maga k o r á b b i nézeteivel és költői g y a k o r l a t á v a l is le akarna számolni, ezt is k i -

mondja: „Csiszoltabb, kevesebb jelszóval, t ö b b m é l y ­ séggél megalkotott írásokat k e l l hozamunk és keres­ n ü n k m u n k a t á r s a i n k t ó l . " Panaszkodik i t t még a ma­ gyar n y e l v ű k ö n y v nagy h i á n y á r a , az önművelés ne­ hézségeire is, s n é m i éllel jegyzi meg, hogy „ v a n ­ nak íróink, akik t ö b b k ö n y v r e valót í r t a k össze, mint amennyit elolvastak".

Még h a t á r o z o t t a b b a n száll s í k r a a művészi szépség és igényesség mellett a G e r e b l y é s László verseskönyvéröl {Nehogy engedj!, 1937) szóló ismertetőjében.

Gereblyésben elsősorban a „csiszolt f o r m a m ű v é s z t " üdvözli, mert — m i n t h a csak az előbbi cikkében k i ­ fejtett gondolatokat folytatná, leszögezi: „ m a m á r proletár művésznek is azt fogadjuk el, aki tud, aki művész elsősorban, é s a z u t á n nézzük, hogy m i t n y ú j t újat, előrelendítőt a m ű v e i b e n " (kiemelte: J. G.). I t t ta­ l á n a ma márt is k i kellene emelni, mert kétségtelen, hogy Laták, de m á s o k szerint is hosszú ideig fordí­ tott volt a fontossági sorrend a m i t és hogyan k é r d é ­ sében a p r o l e t á r irodalmat illetően. L á t h a t ó a n meszsze távolodott a „ m i n d e n s o r á b a n tendenciával ter­ helt í r á s m ű " létjogosultságának követelésétől. Gereb­ lyés költészetében ezen t ú l m e n ő e n a t a r t a l m á b a n haladó, osztályharcos irodalom és az irodalmi avant­ g á r d é szétválását is üdvözli, azaz a visszatérést a hagyományosalbb költői formáikhoz, ö r ö m m e l konsta­ tálja, hogy Gereblyés „teljesen levetkőzte a h á b o r ú u t á n i magyar költők nagy részére jellemző aktivista, szabadversi szólamformát. A t ú l h a j t o t t szabadverse­ lés gazdagodott ellentéteként jelentkezik ez a f o r m á ­ ban is m i n d jobban tökéletesedő h a l a d ó magyar k ö l ­ tészet, m é l y hivatva van, hogy az A d y költészetéig eljutott, de a b o m l á s k a s s á k i versféléitől megriadt olvasókat ismét versolvasásra késztesse". Nem v é ­ letlen t e h á t , hogy a Híd egyik legnépszerűbb klasszi­ kus költője A d y lesz, s hogy József Attiláról csak a

halála alkalmából ínnak először (nekrológot az 1937 decemberi számban), s a következő (1938 jan.) s z á m ­ ban jelenik meg egyetlen verse, a Vigasz. Igaz, 1940 d e c e m b e r é b e n m á r egy kis esszé is megjelenik róla, s ekkor k e r ü l k i a d á s r a verseinek válogatása is. A m i azonban az irodalmi avantgarde-dai, a szabadverseléssel való szakítást illeti, az hamarabb és k ö v e t k e ­ zetesebben v é g b e m e n t L a t á k krilákáiban, mdnt költői g y a k o r l a t á b a n . A k ü l t e l e k b e n ugyanis elő-előfordulnak m é g a k o r á b b i k o r s z a k á r a emlékeztető expreszszionista szabad versek, b á r a h a g y o m á n y o s a b b k ö t ö t t formák t é r h ó d í t á s a kétségtelen.

L a t á k nem csupán szerkesztőségi megbízásból, m i n ­ denes író-szerkesztőkónt foglalkozik a vajdasági i r o ­ dalom kérdéseivel, hanem m i n t m á r a Düh előszavá­ ban is l á t t u k , igen h a t á r o z o t t v é l e m é n y e van róla, s ezt szükségesnek, fontosnak tartja közölni is. M á r 1934 decemberében cikket közöl a H í d b a n A külön­ böző társadalmi rétegek lokális irodalmunkban cím­ mel, melyben nem kevesebbet ígér, m i n t „a vajdasági magyar irodalom o s z t á l y t ü k r ö z ő d é s é - n e k feltárását.

Valójában á t t e k i n t é s t ad a különböző t á r s a d a l m i r é ­ tegekhez szóló irodalomról — sajátos m ó d o n katego­ rizálva iés csoportosítva az írókat, és é r t é k e l v e is azo­ kat.

A v á l l a l t feladat nehézségét érzékeltetve é r d e k e s m ó d o n Szentelekynek k é t fontos tézise is felbukkan L a t á k fejtegetésében. Az egyik felbukkanása a n n á l meglepőbb, mivel é p p az általa szerkesztett T o v á b b h a s á b j a i n m á r k é t évvel ezelőtt leszámolt vele H a j d ú Géza, é p p e n Szentelékyvel polemizálva. í m e : „az osz­ t á l y a r c é l e k i t t elmosódottabbak, m i n t a k á r a t ö r z s m a g y a r s á g n á l , a k á r az utódállamokbeli m a g y a r s á g élesebben elhatárolt osztálytagozódásában. Evégből ne­ hézkesebb is osztálytagozódásaink irodalmi visszatük­ röződését k i m u t a t n i és az o s z t á l y k a r a k t e r t kellőkép,,

pen m e g h a t á r o z n i . " Szenteleky m á s i k tétele, amelyet L a t á k saját példáival illusztrálva kifejt, a tradíció h i á n y a . A itörténelmi, irodalom- és m ű v e l ő d é s t ö r t é ­ n e t i áttekintést a 16—17—18. századdal kezdi, s csak Z r í n y i Miklósról jegyzi meg, hogy „Csáktornyái m u n ­ kássága jelenti a t ö r ö k alá nem görbesztett déli ma­ gyar k u l t ú r a l á n g j á t jóidéig", Bessenyeiék, Kazinczyék, Csokonaiék m u n k á l k o d á s a t á v o l esik és é r i n t e t ­ lenül hagyja ezt a pusztaságok és mocsarak között tengődő, nemzetiségileg l e g k e v e r t é b b v i d é k e t " ; Pe­ tőfi, Táncsics kora „ m á r közeledik v i d é k ü n k k u l t u r á ­ lis megmozgatásához", de a z t á n j ö n a kiegyezés, a főváros elszívó hatása, s „itt maradt a nemzetiségek közé lékelt t ö b b százezres magyar tömeg, java r é s z é ­ ben földműves lakosság, csekély részében hivatalnok, szabad foglalkozású intelligencia, kereskedő, iparos és i p a r i m u n k á s r é t e g . T ö r t é n e l m i tradíciók n é l k ü l , fejlettebb sajtójú magyar vidékek könyveinek, ú j ­ ságainak szellemi g y a r m a t a k é n t " . Az irodalomra so­ káig „dermesztőleg ihatott" az első v i l á g h á b o r ú előtti irodalmi élet h i á n y a — zárja le az előzmények t á r ­ gyalását.

A h á b o r ú u t á n i k e z d e m é n y e k áttekintését, i m m á r természetesen, az e m i g r á n s írókkal kezdi, akik első­ k é n t „feszegették f e l " a közönyt. É r d e k e s megfigyel­ ni, mennyivel m é r t é k t a r t ó b b i t t m é g az a v a n t g á r d é jelenségek megítélésében, • mint a h á r o m évvel k é ­ sőbbi írásokban. I t t is „ a p o l g á r i ideológia b o m l á s t e r m é k e i " - n e k mondja őket, de pozitív szerepüket is e l ­ ismeri, nem hogy az irodalomtól, versolvasástól el­ riasztó jelenségnek bélyegezné: az emigránsok — í r ­ ja — „ m i n t új csóvát b e d o b j á k a polgári ideológia bom­ lástermékeit. Az aktivizmus, dadaizmus, kubizmus, szürrealizmus különböző elemednek irodalmi keve­ résévei felkavarják a k u l t ú r á t l a n emésztés nyugodt g y o m r á t " . N é v szerint Csuka Zoltánt, Mikes Plórist,

Haraszti S á n d o r t és T a m á s I s t v á n t említi, legfőbb e r é n y ü k n e k becsületes paoifizmusiukat, a m ú l t t a l va­ ló leszámolásukat tartja, s ebből „erőteljes emberszólamok" születnek.

Ez az „erőteljes emberszólam" .azonban a következő bekezdésben m á r „kakofónikus szólam"-má degra­ dálódik, amelybe a középosztály „ k o n z e r v a t í v e b b j e i " (Milikó Izidor, Szenteléky Kornél, Spelkuláné, Bor­ sodi Lajos, Hadó Imre, Szántó Róbert, Kováts Antal) sokszor „ t á m a d ó a n " beleszólnak. B á r m e n n y i r e sar­ kosak ás s o m m á s ítéletei és erőltetettek a csoporto­ sításai, igazságtalanok a címkézései („modern emig­ ránsok, halkabb s z a v ú k o n z e r v a t í v e b b e k " stb.), leg­ jelentősebb k o r t á r s a i n a k rövid jellemzései a r á n y l a g találóak. Szirmai p é l d á u l „a túlintellektualizált k ö ­ zéposztálybeliek ideges finomságokba m e n e k ü l ő bor­ zongását adja, fényűző m ű v é s z e t t e l " ; Herceg J á n o s „ n é h á n y novellája (pl. Kirándulás a nagyapámmái) különösen az alacsonyabb kispolgári r é t e g misztikus egyedülvalóságát, sírósan á r v a sorsát érzékelteti"; Markovios, azaz Majtényi Mihály „a városi kispolgár­ ság életének szürkeségébe világít fájó megértéssel, n é h a majdnem kegyetlen iróniával"; Börcsök E r z s é ­ bet „erős, férfias nőiességével t ű n t f e l " stb.

Ha e m l é k e z t e t ü n k r á , hogy a Düh bevezetőjében ú g y is jelentette jövetelét az irodalomba m i n t a pa­ rasztságét, hogy r e g é n y t tervezett Keserű föld c í m ­ mel, feltehetőleg a p a r a s z t s á g életéből, több falusiparaszti t á r g y ú n o v e l l á t is árt, é s számos v e r s é b e n is hitet tett a p a r a s z t s á g mellett, akkor érthető, hogy k ü l ö n figyelemmel t á r g y a l j a a parasztsággal foglal­ kozó írókat. M i n d j á r t elöljáróban leszögezi, hogy „a valódi parasztsorsot ismerő, parasztsorsot élő író nem jelentkezett eddig a Vajdaságban"; A d o r j á n A n d r á s , Ozakó Tibor é s A r á n y i J e n ő m ű v e i b e n „fél­ rerajzolt" p a r a s z t f i g u r á k foirdiulniak elő. Annak elle-

nére, hogy Arany ady G y ö r g y egy novelláját „lélegzetállítóan találó bácskai rajznak" találja, Cziráky újaibb írásairól meg ú g y véli, hogy közelednek „az emberibb paraszt-imegmutatáshoz", a végkövetkezte­ tése, hogy „igazi földemberek paraszti osztályszava m é g nem hallatszott" uradalmunkban. A m i n t l á t t u k , nemcsak a parasztsorsot ismerő, de a parasztsorsot élő í r ó jelentkezését várja, vagyis — amint a paraszt­ sággal foglalkozó írók fölötti szemle záró soraiban k i is mondja — ezen a t é r e n a magyar népies baloldal íróinak és m ű v e i n e k p é l d á j á t tartja szem előtt: Illyés G y u l á t (Puszták népe), Darvas Józsefet (Vízkereszttől Szilveszterig) és Veres P é t e r t (Az Alföld parasztsága) említi n é v szerint.

Utoljára hagyta a „proletárság képviselőit", akik a legnehezebben mutatkoznak meg, mert „osztálytuda­ tuk akadályozza írásaik megjelenését". Potenciális közönségükről, az ipari m u n k á s s á g r ó l ugyanazt is­ métli meg, amit a T o v á b b - b a n m á r elmondott szét­ szórtságukról az ország iparilag fejlett és fejlődő v i ­ dékein. Minthogy cikkét F e h é r Vince álnévvel je­ lölte, m ó d j á b a n állt harmadik személyben szólni magáról, de t e g y ü k hozzá, nem élt vissza e lehető­ séggel, csupán ennyit mond e r r ő l az írócsoportról: „Somogyi P á l , L a t á k I s t v á n a nevesebbek, s m é g n é ­ h á n y fiatal képviseli i t t az irodalom nem élesen el­ h a t á r o l t kereteiben a m u n k á s s o r s szószólóit."

A m i n t láttuk, az első írásban, amellyel a Hídba, azaz L é v a y E n d r é h e z 1934 n y á r v é g é n bekopogtatott, k u l t u r á l i s h e l y z e t ü n k felmérésére vállalkozott. Ennek az í r á s n a k a bevezetésében — akárcsak A különböző társadalmi rétegek lokális irodalmunkban címűben — a h a g y o m á n y o k h i á n y á t panaszolja, főleg az a l k o t ó ­ művészek mostoha sorsát a közöny, érdektelenség k ö ­ vetkeztében. „A k u l t ú r a vidéki hordozóira — írja —, színészekre, kivételesen m a g á n o s írókra, t u d ó s o k r a

m/Lnt ripacsokra, éhenkórászokra, szerencsétlenekre tekintettek e tájon", s azt is elismétli, hogy a m ú l t b a n az „értelmesebbjeit m á g n e s k é n t e l h ú z t a a fővárosi élet forgataga". Ez az oka tehát, hogy „a kisebbségre jutó, t o v á b b r a is főleg őstermelő vúdékre nem nagy örökség maradt", s az itteni h á b o r ú előtti lokális i r o ­ dalom „kevés híján a semmivel egyenlő".

Az örökség, a tradíció hiányából azt a m e g h ö k ­ kentő következtetést vonja le, hogy ezért keres sok írónk idegenben témát, s p é l d á n a k a Napló n é h á n y évvel k o r á b b i történeűmiregény-pályázatát és A r á n y i J e n ő Szentendrei bíró című T e g é n y é t említi. E z u t á n mintegy állandó témájához, m á r - m á r vesszőparipá­ jához kanyarodik el, a parasztábrázoláshoz. M á r is­ mert nézeteinek ismétlése mellett azonban n é h á n y figyelemre méltó megállapítást is tesz. A falukuta­ tóknak ad gyakorlati tanácsot: személyes b e n y o m á ­ saikkal t a r k í t s á k és t e g y é k szubjektívebbé a képet, de mintha r á é r a z n e az ebben rejlő veszélyre is, nyomban hozzáteszi: „Persze, nem anekdotázó mo­ dorban, ezt m á r részben elvégezték az e l ő t t ü n k j á ­ rók, és nincs is szükségünk ilyetén készített táj is­ m e r t e t é s e k r e " , majd hogy ennek m é g nagyobb n y o ­ m a t é k o t adjon, megismétli: „Az anekdotázásból elég volt!"

Ugyanitt kifejti L a t á k a H í d n a k mint ifjúsági folyó­ iratnak azt a célkitűzését is, hogy ifjú olvasóit f e l ­ világosítsa, korszerű t u d o m á n y o s világnézettel v é r ­ tezze fél, s tegye a l k a l m a s s á a t á r s a d a l o m vezetésére.

Az ifjúság n e v é b e n szólva, m i n d e n e k e l ő t t szélesebb függetlenséget követel számúikra „az öregek t a n á c s ­ talan g y á m k o d á s á " - v a l szemben, majd így folytatja: „De hogy a vezetés a m i é n k lehessen, biztosítani k e l l tudásfölényünket, a t u d o m á n y o k m a i állásának meg­ ismerésével és gyakorlati e r e d m é n y e i n e k felhaszná­ lásával." S maga L a t á k — de h a s o n l ó k é p p az egész

H í d - g á r d a — jó példával j á r elő. Cikkei, t a n u l m á ­ nyai, könyvismertetései, színi- é s filmkritikái, nem utolsósorban a nagy írók, t u d ó s o k műveiből közölt „szemelvényei" tanúsítják, mennyit tanul, hogyan k é ­ pezi m a g á t eszmeileg (marxistává) és művészileg egy­ idejűleg.

A felfogásbeli változás lényegét t a l á n ú g y fogal­ m a z h a t n á n k meg, hogy a polgára irodalom formai, nyelvi é s stiláris csiszoltsága i m m á r nem lenézett és elutasított irodalmiaskodás a baloldal számára, ha­ nem versengésre szóló kihívás, olyan cél, amelyet a p r o l e t á r irodalomnak nemcsak el k e l l érnie, ha­ nem t ú l is k e l l szánnyalnia, ha hatni akar. Ez a f e l ­ ismerés d i k t á l h a t t a azt a L a t á k n á l feltűnő tapinta­ tot, sőt együttérzést a polgári írók törekvésével a h í r h e d t vajdasági közöny leküzdésében, amely a K a ­ langya 1937. é v i ú j r a i n d u l á s a kapcsán megjelent jegy­ zetében j u t kifejezésre. Ismeretes, hogy a folyóirat 1936 v é g é n megszűnt, majd 1937 t a v a s z á n ú j r a meg­ jelent, s ebből az alkalomból L a t á k azt hangsúlyozza, hogy b á r ők, n y i l v á n a Híd köre, elvi álláspontjuk­ nál fogva távol á l l n a k a Kalangyától, éppoly szomo­ r ú a n regisztrálják az i r á n t a m e g n y i l v á n u l ó közönyt, m i n t amazok. A vajdasági m a g y a r s á g észre sem vette a t ö b b h ó n a p o s kiesést, „a vajdasági m a g y a r s á g nem érezte h i á n y á t , m i n t ahogy nem érzi h i á n y á t sok m á s n a k , arnát az ember bizonyos k u l t ú r f o k o n n é l k ü ­ lözhetetlennek tart". J ó l látja, hogy „itt nemcsak egy lap sorsáról v a n szó, hanem arról a sajátos v a j ­ dasági légkörről, amely m á r annyiszor illuzórikussá tett miniden j ó a k a r a t ú nekibuzdulást, minden lelkes kezdeményezést". Igazat k e l i t e h á t adnunk Szirmai­ nak, a k i A kültelekkel kapcsolatban azt írta, hogy L a t á k ugyan világnézetével változatlanul szemben áll a p o l g á r i írókkal, „ d e m á r nem olyan mereven, hogy ne l á t n á be — a kisebbségi sorson 'belül — egy

közös ú t k e r e s é s é n e k szükségességét". Nem kétséges, hegy a baloldali irodal'om u g y a n ú g y szembe találta m a g á t az e m l í t e t t „sajátos vajdaságii légkörrel", m i n t a polgári, a Híd éppúgy, m i n t a Kalangya. Köztudott, hogy a Híd sem (irodalmával, hanem politikai prog­ ramjával, szociális é s politikai állásfoglalásával tudott mozgalmat létrehozni. Együttérzése azonban nem g á ­ tolja meg abban, hogy elmondja bíráló megjegyzé­ sét a folyóirat steril polgári koncepciójáról. Szerinte voltaképpen m á r i n d u l á s a k o r h a l á l r a volt ítélve, m e r t fikcióra épült, minthogy „kizárólag a vajdasági é r t é l ­ miségnek szólt, annak a magyar középosztálynak, amely a legkevésbé érdemli meg az értelmiségi j e l ­ zőt". Némi biztató jelet l á t az újrainduló lapnál, b á r kétkedéssel fogadja a szerkesztőség ama ígéretét, hogy a folyóirat m á s lesz, m i n t a r é g i volt, hisz „az a kísértő régi szellem, amely annak idején a lapot megbuktatta, most is ott b u j k á l sorai között". A kudarc azonban e g y á l t a l á n nem tölti el örömmel, mert úgymond, „ m i csak örömmel fogadnánk minden olyan m u n k á t , amely az itteni m a g y a r s á g o t v é g r e felrázná é s gondolkodásra késztetné".

Az 1937 július—augusztusi s z á m b a n ismét a v a j ­ dasági magyar irodalom kérdéseivel foglalkozik, Draskóczy Ede és Szegedi E m i l vitáját ismerteti, amely a K a l a n g y á b a n zajlott. Draskóczy szerint az i t t e n i magyar olvasónak „mese kell é s sokkal i n k á b b , mtímt valaha". L a t á k viszont l á t h a t ó a n és é r t h e t ő e n Szegedi Emillel é r t egyet, a k i szerint ellenkezőleg, olvasóink nem az elérhetetlen szépségeket keresik, „ellenben követéLik az e l é r h e t ő k e t : kenyeret, m u n k á t , nyugalmat, tiszta örömet, rendes m u n k a b é r t , tiszta ágyat, orvost, gyógyszert, levegős lakást, felvilágo­ sító k u l t ú r m u n k á t , tisztult é s szociálisan érző szelle­ met, egyszóval e m b e r s é g e s életet". L a t á k ezt „ a ha­ ladó, új magyar humainizmus h a n g j á n a k " nevezi,

amely i r á n y mellé „a H M m á r m e g i n d u l á s a k o r f e l csatlakozott". Végül azt a k í v á n s á g á t fejezi k i , hogy ez ne csupán j ó i n d u l a t ú program, de „kiteijesült cselekedet" legyen, amire ekkor, a fasizmus veszedel­ mes térhódítása Mején, „az á l d a t l a n sötétedő k o r ­ ban" igen nagy szükség van. Ekkor „haladó szellem­ ben í r n i is: tett".

Fontos i r o d a l o m t ö r t é n e t i dokumentum a Híd 1938* decemberi s z á m á b a n megjelent Egy verseskönyvről és vele kapcsolatban egyről-másról című írás. Fontos, m e r t G á l verseskönyvéről szól, de m é g i n k á b b az egy s más miatt, azaz a korabeli irodalmi helyzet, k ö n y v k i a d á s stb. helyzetéről szóló dokumentum é r ­ t é k ű megállapítások miatt. A szervezett, szakszerű és színvonalas k ö n y v k i a d á s h i á n y á b a n az i t t megjele­ n ő k ö n y v e k kiállítása igen szerény, s részben innen van, hogy „ P e s t e n vagy Erdélyben, ha valaki l i t e r á ­ tus ember vajdasági k ö n y v e t fogott a kezébe, ha nem iszonyodva, de rendszerint a lekicsinylés legtermésze­ tesebb gesztusával tette le gyorsan a t ö b b n y i r e saj­ t ó h i b á v a l telt s közérdeklődésre aligha számot t a r t ó m ű v e t " . Ügy gondolta — s az a k k o r i n y o m d á k öl tségés k ö n y v á r a r á n y o k mellett valószínűleg indokoltan —, hogy „kellő beszervezés mellett kifizetődő v á l l a l ­ k o z á s " lehetett volna a magyar könyvkiadás. Ilyen h i á n y á b a n , m i n t ismeretes, á l t a l á b a n egyéni, ú g y n e ­ vezett saját k i a d á s o k k a l kísérleteztek az írók, maga L a t á k is, de a szervezettség h i á n y a a terjesztést, azaz eladást is megnehezítette, s házalásra kényszerítette őket. A könyvpiacon pedig teljes z ű r z a v a r uralkodott, és szélhámosok, házaló ü g y n ö k ö k r o n t o t t á k a j ó k ö n y v hitelét is. Egyfelől „ ü r e s e n fecsegő és vallásos érzelmi mezbe burkolódó tehetségtelenek k ö r ü l k ó * Gál László Versek című kötete ugyan 1939-es év­ számmal jelent meg, de bizonyára már előbb kész volt.

Ezt látjuk Laták egy-két kötete esetében is.

borókáik Vojvodrinát, é s a m a g y a r s á g zömét teleszór­ j á k é r t é k t e l e n lim-lommai", másfelől pedig az itteni m a g y a r s á g ,,könyvgyaT<majti" helyzete k ö z e p e t t e „ o r ­ cátlan, kidobhatatlajn házaló ü g y n ö k ö k . . . ezer szám adnak é l jó á r o n erdélyi és pesti megmaradt, díszes, sorozatos k ö n y v k i a d v á n y o k a t , mely sorozatókban n é ­ h á n y becsületes í r ó n k í v ü l az összes pűXDvinciális arisztokrata akarnok s az oitódállamokbeli kiadói tűzhelyekhez közel álló szorgalmas irodalmi j á m b o r elterpeszkediifc".

Hiba persze m a g á b a n az irodalomban, az í r ó k b a n is van. Legfőbb p r o b l é m á n a k az úgynevezett „ k v a terka-iirodalom" elburjánzását tartja, azaz a legfon­ tosabb erkölcsi elem h i á n y á t : „az író következetes szociális állásfoglalása, humanista harcos álláspontja, népiségónek kristályosítása, célnak, s z á n d é k n a k egyet­ len n é p és korszak irodalmából sem hiányozható á t fütése, haladó b e m u t a t á s a " hiányzik.

E bajok és h i á n y o k elősorolásával m á r Gál k ö l t é ­ szetének m é l t a t á s á t vezeti be, s e kvaterka-irodalomtól való különbözőségét hangsúlyozza, de a saját é r d e m é t sem mulasztja el kiemelni: „ m i n t h a n é h á ­ nyunk kísérletezése nem volna h i á b a v a l ó . " Gált m i n ­ denekelőtt az „új utakon j á r ó k ö l t ő k " közé sorolja, s tekintettel 1939-re, a fasizmus félelmetes előretöré­ sére, amikor „Vojvodinánk különféle vezérek é l j e n zésének visszhangjától 'borzong", érthetően h a t á r o ­ zott antifasizmusát emeli k i első helyen: „Minden verse szabadelvűségben szorongatott magyar szó s i ­ kolya: eszmélésért, levegőért." Gál személyében az antifasiszta fegyvertársát üdvözli, a k i félemeli szavát a Hitler-féle faji megkülönböztetés és Mussolini zsol­ dosai ellen, a Franco-gyilkolta spanyol a n y á k é r t , g y e r m e k e k é r t ; harcol a nemzetiségi békéért, a meg­ é r t é s é r t s műffidaz ellen, ami egy tiszta emberségű h u m a n i s t á t felháborodásra és állásfoglalásra késztet.

Van azonban L a t á k n a k kifogása is, és ez igen sokat elárul m i n d k e t t ő j ü k politikai m a g a t a r t á s á r ó l , főleg pedig a m u n k á s m o z g a l o m h o z való viszonyukról. Nem vitás, hogy egyformán h u m a n i s t á k é s antifasiszták, de L a t á k , m i n t láttuk, mindenkor szem előtt tartja a mozgalom stratégiai és taktikai célkitűzéseit is, míg G á l s z á m á r a az eszmei tisztaság a lényeges, apró é s időleges t a k t i k a i meggondolások nemigen érdeklik.

Szerinte: „A tilalomfa zöld lehet vagy barna vagy piros.

Nincs rajta sok, csak ennyi van:

tilos!"

L a t á k viszont „éppen a haladó értelem n e v é b e n " óvást emel e vers (Tilalomfa) ellen, s a megtéveszteni nem a k a r ó költőt „jóhiszemű t é v e d é s é r e " figyelmez­ teti, ráidézve B á l i n t György egyik aforizmáját: „A szamarat és az asztalt nem szabad összetéveszteni, mivelhogy mlind a k e t t ő n e k n é g y l á b a van." Az i m ­ m á r nemcsak eszmeileg, de .poliitákaúlag is szorosan elkötelezett L a t á k szerint é p p így nem szabad össze­ téveszteni a zöld és barna tilalomfát a pirossal!

K é t ízben, k é t magvas cikkben foglalkozik L a t á k m a g á v a l a Híddal. Érdekes, hogy az első írás m é g 1934 o k t ó b e r é b e n jelent meg, t e h á t a kapcsolatfel­ vétel legelején (e s z á m b a n szerepel a költő első íz­ ben — ezzel és A művész is élje az életet című cik­ kével), s m é g i s m á r a szerkesztőség n e v é b e n többes s z á m b a n fogalmaz: Magunkig ért a sor. A cikk k ü ­ l ö n b e n a korábbi, főleg iíjúsági lap- és folyódiratalapítási kísérleteket t e k i n t i á t mint a Híd a l a p í t á ­ s á n a k előzményeit. A maga módján, sarkosan, n é ­ h á n y t ö m ö r szóval egész sor folyóiratról ad jellem­ zést, melyek közül n é h á n y r a m á r irodMomtörténeti.

érdekességként ás é r d e m e s felhívni a figyelmet. A sort J u h á s z Ferenc „ k o n z e r v a t í v " lapjával, a Renaissance-iszal (1919) kezdi, majd Hessleán József F á k ­ lyájával (1921) folytatja, amely „tekintélyes teret engedett az ifjúságnak"; T a m á s I s t v á n Ifjúsága (1922) „a h á b o r ú u t á n i m o d e r n s é g minden nyűgét, de ere­ detiségét és erőfeszítését is m a g á n viselte". A m i t Csuka Zoltánról s az emigránsokról, illetőleg avant­ g á r d é törekvéseikről — a m á r ismertetett — A különböző társadalmi rétegek lokális irodalmunkban című í r á s á b a n fogalmaz meg, i t t nagyjából ugyanazt Csuk á é k folyóiratáról, az Űtról (1923) mondja el: „az ifjú pacifista é s r e á l i s t a modern i r o d a l m á r o k élcsa­ p a t á t fogta egybe az utódállamokbeli m a g y a r s á g b ó l és az emigrációból"; Herceg J á n o s rövid életű lapja, az Iksz (1929) „a felfelé ívelő gondolat fejlődésszakaszát nyitotta". Érdekes, hogy a Vajdaságról é s a T o v á b b ról szólva teljesen elhallgatja a maga szerepét, melyet a lap átformálásában játszott, azt sem említi, hogy a T o v á b b f őszerkesztőj e volt, holott megtehette volna, mivel ez az írás álnéven (Bakos Dávid) jelent meg.

I t t megelégszik a következők közlésével: a Vajdaság „később, belső összetételében tágulva, általános v i ­ lágnézeti l a p p á n ő t t e k i m a g á t " . Megemlíti m é g t ö b ­ bek közt i f j . K o m á r o m i József Zivatarát, amely „ v a ­ lamilyen t a n á r k o d é m ú l t és szürkeség bélyegét visel­ te magán", hogy aztán r á t é r j e n az Őrtűzre, a H M közvetlen elődjére. E r r ő l egyébként ezt írja: „ k ü ­ lönböző formai átalakulások é s szellemi létszakaszok megfutása u t á n az ifjúság megerősödött olvasótábo­ r á r a t á m a s z k o d v a á t a l a k u l t Híddá", s így é r t a sor hozzájuk, a Hídig.

A HMat ekkor m é g é r t h e t ő e n az értelmiiségi ifjú­ ság l a p j á n a k tekinti, melynek r é v é n ez az ifjúság betöltheti értelmiségi h i v a t á s á t : „ ú t m u t a t á s t adhat a nementedlektüel ifjú r é t e g e k s z á m á r a " . Hogy e h i -

v a t á s á t betölthesse, az ifjúságinak — hangsúlyozza ismételten — a t u d á s legnagyobb fokú félhasználá­ s á r a van szüksége s egybenövésére „más t á r s a d a l m i rétegek ifjú tömegeivel". Nem hagyhatjuk e m l í t e t len, hogy egy évvel Hitler uralomra j u t á s a u t á n írja ezt, s ezért szükségesnek tartja a f e l h a s m á l a n d ó t u ­ d o m á n y jellegének pontos meghatározását, illetőleg a fasiszta demagógiától való megkülönböztetését: „nem sötét ingekkel, gyilokkai és demagógiával, hanem a t u d o m á n y o s felkészültség e l e m e n t á r i s é s k ü l d e t é s t be­ töltő fölényével" k e l l rendelkeznie ennék az ifjúság­ nak. Még egy h a n g s ú l y r a k e l l figyelni az előbbi prog­ ram jellegű felhívásban: a Hüdat L a t á k — és nem­ csak ő — olyan o r g á n u m n a k tekinti, amelyen keresz­ t ü l az értelmiségi ifjúság egybenőhet m á s t á r s a d a l m i rétegek ifjú tömegeivel. Ez -az értelmiségi, mondjuk így: n é p i tájékozódású értelmiségi attitűd mindvégig jellemző lesz a Híd i r á n y v o n a l á r a . Különösen iroda­ lompolitikáját h a t á r o z z a meg mindvégig a földmun­ kásság é s a parasztság felé v a l ó tájékozódás, mégpedig az éráélimliség ilyen tájékozódása. T e h á t nem a r r ó l van szó, hogy a mumkásifjúság vagy á l t a l á b a n a pro­ l e t a r i á t u s mellé sorakoztatják fel a parasztságot és földmunkásságot a népfront^politika szellemében, ha­ nem az értelmiségi ifjúság mellé a paraszti és — sok­ k a l csekélyebb m é r t é k b e n — a munkásifjúságot.

Ha m á r 19344>en a fasizmus veszélyétől óvta L a t á k és a H í d a fiatalokat, é r t h e t ő , hogy az ötödik évfo­ l y a m végén, a megtett utat összegezve, m á r e ve­ szélyre k e r ü l a főhangsúly. Az Öt esztendő végezté­ vel c í m ű írás (1938. december) m á r m a g á b a n is ta­ núskodik róla, hogy L a t á k milyen fontos szerepet töltött be a szerkesztőségben. Ha ugyanis szem előtt tartjuk, hogy ekkor m á r olyan jótoilú kommunista közírók csoportosultak a folyóirat körül, m i n t Mayer

O t t m á r , Lőrijnc P é t e r , K e k Zsigmond, Steinfeld S á n ­ dor, Maliuáev Ovetfco, idr. Singer Adolf, s e minde­ nekelőtt politikai állásfoglalást kinyilatkoztató cálkk megírásával m é g i s a költő L a t á k o t bízták meg, akkor egészen egyértelmű, hogy nemcsak vezető p r o l e t á r költőnek i s m e r t é k el, hanem a HLd-, azaz a k o m m u ­ nista mozgalom antifasiszta eszmei, politikai i r á n y ­ vonala m e g b í z h a t ó képviselőjének is.

A h a t á r o z o t t antifasiszta m a g a t a r t á s mellett a m á ­ sik jelentős új mozzanat i t t , hogy a Híd jelentősé­ gét, ötéves t e v é k e n y s é g é t nem c s u p á n a jugoszláviai magyar kisebbség, s ő t nem is csak a m a g y a r s á g szem­ pontjából m é r i fél. A m o t t ó u l választott Ady-idézetből kiindulva („örtállók, vigyázzatok a strázsán!") m i n d j á r t a fasizmus m a g y a r o r s z á g i előretörésére f i ­ gyelmeztet: „az a n y a m a g y a r s á g soraiból embertelen tévitanok u t á n z á s á v a l t í z e z r e n k é n t dobnak k i keresz­ t é n y e k e t és magyarokat", megcsúfolva a legnagyobb magyarok, az Eötvösök, K e m é n y e k , Széchenyiek é s Kossuthok v í v m á n y a i t é s európaiságát. Hivatkozik természetesen az induló Híd hídverést h i r d e t ő prog­ ramjára, megemlíti az értelmiségi és munkásifjúság egybenövesztésének eszméjét is, de igen messze elka­ nyarodik a kissé romantikus ízű falukutatástól, a regös küldetéstől. Most abban látja a folyóirat sikerét, hogy bebizonyította „az összefogás erejét; minden becsü­ letes magyar dolgozó megegyezését é s t e t t v á l l a l á s á t az összes többségi nemzetbéli h a l a d ó erőkkel t e s t v é r i egyetértésben". T a l á n nem is szükséges olyan hang­ súlyokra figyelmeztetni, m i n t a becsületes magyar dolgozók, a többségi nemzetbeli haladó erők, s arra a távolságra, amely ezt az állásfoglalást a nemzetileg elnyomott minden kisebbségi -magyarok összefo­ gásától (az „osztályareélek elmosódottságára" hivat­ kozva) elválasztja. S t e g y ü k hozzá, hogy L a t á k ilyen összefogás e r e d m é n y e k é n t látja elérhetőnek az itteni

m a g y a r s á g „kenyérben, k u l t ú r á b a n " meglevő h i á n y a ­ inak megszüntetését.

A h a l a d á s arcvonalán való őrtállás fontosságának felismerése egyszerre megszabadítja a hidasokat a t t ó l a kisebbségre jellemző ikishitűségtől is, hogy m i t is tehet egy ilyen Ms nemzetiségi csoport kis p é l d á n y ­ s z á m ú folyóirata az emberiség nagy ü g y é n e k szolgá­ l a t á b a n . Igaz, a cikk elején m é g ú g y fogalmaz L a t á k , hogy „a h a l a d ó magyar é r t e l e m világforgalmának v i ­ d é k i szikratávírója vagyunk csak", de arra ás r á m u ­ tat, hogy mindenkinek a maga helyén k e l l vállalnia a féladat ráeső részét, s „ h a m i n d e n ü t t megtesszük kötelességünket n e m z e t ü n k é r t , a h a l a d á s é r t , minden fajú, hitű, színű dolgozó e m b e r t á r s u n k é r t , é p p e n a nemzetiségek századokon átkozott v i d é k é n e m e l ü n k g á t a t az országhatárokat á t l é p n i készülő, sötét ingbe b ú j t h á b o r ú s kolosszusoknak".

6. Kisebbségi

kultúra,

műkedvelés

A belső m u n k a t á r s i , főmunkatársi, társszerkesztői miunkakör igen s o k r é t ű t e v é k e n y s é g e t követelt L a táktól. A vajdasági m a g y a r s á g k u l t u r á l i s életének f i ­ gyelemmel kísérése és az i t t tapasztalt jelenségek k o m m e n t á l á s a is feladatkörébe tartozott. Nem volt ugyan színházi ember abban az értelemben, hogy részt vett volna a műketívelésben, ami az egyetlen formája volt a színjátszásnak i t t a k é t v i l á g h á b o r ú között, de a H í d b a n viszonylag legrendszeresebben ő foglalkozott a színház, pontosabban a színjátszás k é r ­ déseivel, s n é h á n y igen figyélemreiméltó cikket í r t a tárgyról.

Az első ilyen jellegű jegyzete 1937 j ú n i u s á b a n j e ­ lent meg, s elsősorban a költő „kisvárosi elzártságá­ nak" rajza m i a t t jelentős. Felpanaszolja például, hogy

száimára „egyedül a k ö n y v és olykor-bolykor a f i l m " jelenti a kiteljesült művészetet. M i n d a költő el­ zártságára, miind a százezer lakosú Szabadka m ű v e ­ lődési (körülményeire jellemző, hogy L a t á k 27 é v e s k o r á b a n látott először igazi, színvonalas színházi elő­ adást! M i t é r t Igazin? „Tömegbe fogva, visszafojtott lélegzetű közösségben a hangos, cselekvő művészetet, a legközelebb eső, legrégibb és örökké új m ű v é s z e ­ tet, a színművészetek" Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy m é g most sem az anyanyelvén, hanem „ a diunabánsági szláv n y e l v ű t á r s u l a t " n é h á n y előadását l á t h a t t a . Mégis szerencséje volt, mert nemcsak űgazi hivatásos együtteshez m é l t ó magas színvonalú m ű ­ vészi produlkcióban lehetett része, de a r e p e r t o á r is elsőrangú volt. M . Krleža: Glembayak, M . G o r k i j : Éjjeli menedékhely, A . Strindberg: Az apa volt m ű ­ soron. R á m u t a t v a a színház „vonzó és p r o p a g á l ó " erejére, a haladó szellemű darabok általános nevelő h a t á s á r a , a K r l e z a - m ű m é l t a t á s a k a p c s á n szinte f e l ­ kiált: „ H a ezt l á t h a t n á a vojvodinai közönség m a ­ gyarul!" ö r ö m m e l konstatálja, hogy egyszerre szer­ tefoszlott „a sokat siratott vojvodinai közöny", t e h á t a jó, színvonalas k u l t u r á l i s é s művészeti r e n d e z v é n y ­ nek i t t is v a n közönsége. Csak sajnálatosan k e v é s van belőlük, b á r tézise igazolására a nevezetes petrog r á d i (ma Zrenjanin), OMPOK rendezte irodalmi es­ tet is felemlíti, amelyen Zimaj-verseket magyarul, Ady-verseket pedig szerbül adtak elő „ m i n d e n eddigi közönségsikert felülmúló tömeggel".

A s z e r b h o r v á t n y e l v ű előadás sikere természetsze­ r ű e n ébreszti r á a magyar n y e l v ű színjátszás s a j n á ­ latos h i á n y á r a . Véleménye szerint pedig „ a k a d n a a vojvodinai imagyar színészkedők között egy marok­ n y i tehetséges csoport, amely ilyen komoly művészi t e l j e s í t m é n y e k r e vállalkozhatna, s t a l á n tehetséges rendező is akadna készületlen újságírók és ripacsok

helyett". A létrehozandó imagyar színjátszásnak emel­ lett a magyar—jugoszláv k u l t u r á l i s közeledés t e r ü ­ letén üs fontos szerepet szán: „Az igazi szláv—magyar kultúrközéledést (melyről sok álmosító frázist d ü n y n y ö g t e k él) t é n y l e g meg lehetne valósítani h a l a d ó szellemű, világiirodailjrd é r t é k ű szláv színdarabok le­ fordításával é s előadásával."

A vajdasági magyar m ű k e d v e l é s kérdéseivel elő­ ször 1937 n y a r á n foglalkozott, de m é g nem önálló cikkben, csak egy Kalangya-cikk ismertetése forrnáj ában, illetőleg a H í d b a n gyakori, úgynevezett Szemel­ v é n y k e r e t é b e n , amelyben á l t a l á b a n m á s lapok cik­ keit kivonatolták. L a t á k l á t h a t ó egyetértéssel emeli k i a c i k k ama megállapítását, hogy az egész kisebb­ ségi k u l t u r á l i s t e v é k e n y s é g a m ű k e d v e l é s b e n m e r ü l k i , hogy valóságos m ű k e d v e l ő i láz tapasztalható, s ebben, sajnos, nem lehet „ m a g a s a b b r e n d ű m é r t é k e t felfedezni, csak k é t szempontot: a kasszasikert és a primadlonna-űdvánságot". Á l t a l á b a n e két tényező határozza meg a d a r a b v á l a s z t á s t .

K é t évvel később, 1939 j ú l i u s — a u g u s z t u s á b a n egész önálló cikket szentel a t á r g y n a k A vojvodinai szín­ játszás kérdéseihez címmel. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az átfogó jellegű, a helyzet egészét áttekintő elemzés, a k e m é n y , de .igazságos ítéletekkel e g y ü t t szinte minden p o n t j á b a n időálló, sőt bizonyos t e k i n ­ tetben m á i g időszerű is.

Első helyen a silány, művészietlen r e p e r t o á r r a zú­ dítja h a r a g j á t , a g y ö n g e minőségű „operettecskék" általános divatjára, „a pesti irodalmi piac s ö p r e d é k e vagy helyi önképzőköri nagyságok idétlen p r ó b á l k o ­ z á s a i " ellen kel k i , megfogalmazva e g y ú t t a l az igazi, a m ű v é s z i színházi é l m é n y igényét is: a közönség — mert ilyen van, szögezi le h a t á r o z o t t a n — „szeretne szórakozva t a n u l n i . . . korok, országok, e g y é n e k éle­ téből d ö n t ő e n szép é l m é n y e k e t á t é r e z n i . . . s z ü r k e

életénél masabb, d ú s a b b : a l a k í t ó é l e t r e kíváncsi". Je­ gyezzük meg azonban, hogy az operettet sem m i n t műfajt marasztalja el, 'bár egy helyen az opera beteg fajitalankodásának nevezi a vígjátékkal, de ú g y véli, hogy a legjobbak „opera szintű szerzemények", m i n t p é l d á u l L e h á r Mosoly országa, csakhogy ilyenek elő­ a d á s á r a „ d e r é k atyafiaiink nem szervezkednek".

K ü l ö n figyelmeztet az „operettnlimonádék" előadá­ s á b a n a tiszta magyar beszéd, a nyelv h á t t é r b e szo­ r u l á s á r a , amelynek h e l y é t a „fővárosi nyegle fölé­ ny eskedés ízetlen ponyvanyelve" foglalja el; ezzel pedig együtt j á r n a k a „inépdetlen t á n c o k " é s a ma­ gyartalan zene. A z előadások 'kiállításának hajszolt m o n u m e n t a l i t á s a természetesen a játék, az alakítás gyengeségét leplezi, ezért s í k r a száll a külsőségeúiben egyszerű emberfestés, e m b e r á b r á z o l á s mélységéért: „ J ó s z í n d a r a b j ó színészekkel e l ő a d v a egy p a j t á b a n , kocsmauídvarban vagy kocsiszínben, egyszerű fehér lepedők között is művészi lehet." A túldíszített szín­ paddal a t ú l z o t t a n díszes k o s z t ü m ö k is e g y ü t t j á r n a k , holott ez szerinte t i z e d r a n g ú k é r d é s , „hiszen a szí­ nésznek a hangja a fontos, az a r c j á t é k a és gesztu­ sai, egyszóval: játszani t u d á s a " , s állításának a l á t á ­ m a s z t á s á r a :az évezredes h a g y o m á n y o k r a visszatekin­ tő kínai, valamint a Shakespeare korabeli színpadra hivatkozik.

Az írás egészére a realitás i r á n t i érzék, a magyar nemzetiség a k k o r i h e l y z e t é n e k j ó z a n felmérése j e l ­ lemző, t e h á t a k i ú t k e r e s é s s o r á n sem kerget L a t á k illúziókat. Leszögezi i t t 'ismételten, hogy vannak meg­ felelő erők, tehetséges színészek és rendezők is a m a g y a r s á g körében, a magyar színház t ö r t é n e t é b ő l p é l d á k k a l bizonyítja, hogy fővároson kívül is le­ hetséges színvonalas, sőt vezető színjátszás: „A v i d é k nem kell, hogy jelentse e g y ú t t a l a nyárspoflgárias e l ­ m a r a d o t t s á g o t é s együgyűséget ás." Újra felveti azt

a gondolatat is, hogy az i t t e n i maagyair színjátszás a h í d szerepét t ö l t h e t n é be a jugoszláv—magyar szín­ h á z i kapcsolatok m e g t e r e m t é s é b e n : „a jugoszláv s z í n ­ padokhoz való közelségünk m i a t t n e k ü n k kellene e l ­ l á t n u n k a magyar szinpaddkat n a g y é r t é k ű jugoszláv színdarabokkal, íróink pedig jobban tennék, ha B .

Stanković, B . Nušić é s K r l e ž a »világirodalmi é r t é k ű « darabjait fordítanák, minthogy rossz egyfelvonáso­ sokat, n o v e l l á k a t és verseiket írnak, hisz fordítói m u n ­ k á j u k k a l »felfrissítenék magyar színpadokon a k u l t ú r é r t é k e k kicserélésének lanyha m u n k á j á t is«." Ne akadjunk i t t fel azon, hogy Laták, a k i maga is alkotó író, eredeti m ű v e k helyett i n k á b b fordításra ösztönzi az írókat, s a színházi kapcsolatok hídját csak egy­ i r á n y ú közlekedésre k í v á n j a építeni. Abban, hogy jobb m ű v e k előadására buzdítja a műkedvelőket, s ezek közé „az utóbbi 50—60 é v magyar színházi e r e d m é ­ nyei" mellett a v a l ó b a n legjobb jugoszláv m ű v e k e t is beiktatja, feltétlenül igaza van.

Nemcsak a r e p e r t o á r r a , hanem a magyar n y e l v ű színjátszás m e g t e r e m t é s é r e vonatkozólag is igen r e á ­ lis elképzelést, javaslatot fejt M , szigorúan szem előtt tartva a korabeli lehetőségeket, azaz állandó, hiva­ tásos színház alapításának a rendszer t á m a s z t o t t a aka­ dályait. Ezért „tervszerűen dolgozó magyar m ű k e d ­ velő vánldorszínház" létrehozását sürgeti, a néphez közel álló programmal, amely m ű v é s z i célkitűzését a lehető legegyszerűbb eszközökkel igyekezne elérni, t e h á t n é p i színház lenne. Nem véletlenül t á m a d t a az í r á s elején a túlzott díszletezést, hanem m e r t olyan mozgékony együttest képzel él, amely k ö n n y e n szál­ líthatja kelléktárát. E színház f é l a d a t á n a k tartja a vidéki műkedivelés szakmai, művészi színvonalának emelését is, mert szereplése nem m e r ü l n e k i c s u p á n egy-egy előadás m e g t a r t á s á b a n , hanem mivel a j á ­ t é k b a b e v o n n á a tehetségesebb helyi műkedvelőiket

is, m e g i s m e r t e t h e t n é velük „a rendezés, de főleg a színészi j á t é k mesterségbeli t i t k a i t " is. Csak sajnál­ hatjuk, hogy annak idején ezek a reális és életképes javaslatok teljes közönybe fulladtak, á m a szabad­ kai Népszínház — legalábbis a tájolást — megvaló­ sította belőle a felszabadulás u t á n . Érdekes, hogy míg az elképzelt m ű k e d v e l ő n é p i vándorszínház r e p e r t o á r j á r a „a régi és új külföldi színpadi remekeket s jó jugoszláv és magyar szín­ darabokat" javasol, eszébe sem j u t az itteni magyar í r ó k a t idarabírásra serkenteni, illetőleg nem gondol arra a nagyon általános igazságra, hogy saját eredeti r e p e r t o á r nélkül nincs sajátos a r c u l a t ú színház. Pedig a cikk m á s részében joggal kifogásolja „az élet m i n ­ den való tényétől távol álló operettek" előadását, s arra is felfigyel, hogy ha olyik darabban „ v i d é k ü n k valamely cifra öltönyét húzzák is fel a színészek, nem a magyar n é p é a szó, az érzés, hanem az üzleté, a szégyentelen pénzszerzésé".

Színi k r i t i k á i közül hadd emeljük k i a Boross Ele­ m é r Forgószél című d a r a b j á n a k Népkör-beli előadá­ sáról szólót. A szerzőt „középosztálybelinek" tartja (holott Ave Maria című d a r a b j á t játszották a T a n á c s ­ köztársaság idején, s ugyanez a m ű v e b e k e r ü l t a k ö z ­ o k t a t á s ü g y i népbizottság antológiájába is), antiszemi­ tizmust vet a s z e m é r e (az író p o l g á r i neve: B r o n stein!), a darab pedig „a középosztály i r á n y t a l a n s á g á n a k megfelelően anarchikus, nem mutat h a t á r o z o t t i r á n y t " . Ennek e l l e n é r e komoly „ i n d u l á s n a k " t e k i n t i a valóságfestő s z í n d a r a b m e g t e r e m t é s e felé, a N é p k ö r ifjúságát pedig megdicséri, a m i é r t „ a komoly t é m á ­ k é r t fogcsikorgatókat figyelemre sem m é l t a t v a színre hozta" a darabot.

A H í d b a n közölt í r á s a i n a k egy csoportját feltéte­ lesen riportoknak nevezhetjük. Feltétélesen, m e r t sa-

j á t o s riportok ezek, a műfajnak a Híd koncepciójá­ hoz alkalmazott változatai. Modern rabszolgák című í r á s á b a n (1936. szept.) a cselédlányok sorsával fog­ lalkozik egy beérkezett levél alapján. Az a változata ez a H í d b a n honos ténydrodalomnak, amely az olvasó levele a l a p j á n készült, vagy a b e k ü l d ö t t írás csiszolt, többé-kevésbé á t í r t formája.

A Nyomorenyhítés (1937. ápr.) m á r az író saját meg­ figyelésén alapszik, s egy szabadkai h ú s g y á r olcsó, szemfényvesztő jótékonyságát leplezi le. Elmondja, mennyit túlóráztatják a dolgozókat, hogy csak a válla­ latban étkezhetnek, é s csak húsfélét kapnak, s „ h a zöldfélét vagy tejfélét látnak, b á n a t o s a n kicsordul a n y á l u k " . A j ó t é k o n y k o d á s azonban akkor kezdődik, ha m á r v é g k é p p kimarad az áru, ha m á r a legrafin á l t a b b módszerrel sem lehet felfrissíteni, s még „az enyhe és k i b í r h a t ó . . . egészségügyi ellenőrzés is él­ vezhetetlennek minősíti". Ekkor a cég jószívű vezető­ sége a mdazmás, ehetetlen, eladhatatlan á r u t kiosztja a szegények között. I t t , az alamizsnáért jelentkezők leírásában mutatkozik meg, mennyire ismeri L a t á k a válságos-nyomorúságos idők elesettjeit, s h á n y szint­ je létezik a nyomornak: „A szemérmesebb szegé­ nyek, a k i k m á r m e g u n t á k a z á r d á k és plébániák mo­ sogatóvizes löttyeit és azok, akik nem mernek ellá­ tatlan-segélyt követelni a t á r s a d a l o m t ó l ; ó, nem, ó, nem a hivatásos koldusok, hiszen ezek jól ellátott, iszákos arisztokratái a szegénységnek —, hanem a meg­ búvón, kopottan is kefélt és tisztes, halk szavú é s vízfejű szegénykék (az egyház jövendő angyalkái), eljönnek ezek a silányabb, m á s o d r e n d ű szegénykék, csapatokba v e r ő d n e k és szerény kézzel, nagy k á l a p emelgetéssel átveszik a romlott szívek romlott aján­ dékát."

A falu- é s községmonográfiák készítésével kapcso­ latos eligazító cikke u t á n az olvasó indokolt é r d e k -

lődéssel fordul Fél nap egy vojvodinai faluban c í m ű írása felé, elvárva, hogy szemléltető példát mutat az objektív t é n y e k és a szubjektív benyomások összeötvözésére, a település gazdasági, szociális, m ű v e l ő ­ dési helyzetének és t ö r t é n e t é n e k leírására, írói esz­ közökkel való megformálására. Igaz, m á r a címbe foglalt fél nap felkelti a g y a n ú t a falukép teljessé­ gét illetően, s egészében valóban igen hevenyészett sorokat olvashatunk Kishegyesről: múltjáról, szociá­ lis rétegeződésóről, művelődési viszonyairól stb. M é g az Eperszagú falúból emlékezetes praekoncepció is kísért újra, amint a falu művelődési viszonyairól szól.

Abból a tényből, hogy a faluban az újságok közül leg­ többet az Ifjúság c. g y e r m e k l a p b ó l adnak el, „a falu többségének gyermekien üde, fejletlen l é l k ü l e t é r e következtet, s eszébe sem j u t , mondjuk, egy agilis pedagógusra, esetleg a hitoktató kispapra gondolni, aki az iskola r é v é n terjeszti az újságot.

Még egy sajátos jelenség hívja fel m a g á r a a f i ­ gyelmet ebben az írásban. Nem egymás mellé állítva ugyan, de k ü l ö n - k ü l ö n elmondja, hogy „az a g r á r r e ­ form s o r á n a teljesen magyar nyelvű község földtelenjei közül 120-an kaptak házhelyet", és hogy „a délszláv telepeseknek 3000 holdat osztottak szét", majd hozzáteszi: „A község teljesen magyar lakossága szívélyes jóvtiszonyban él a telepes falu dobrovoljác lakóival." Fel t e h e t n é n k a kérdést: m i é r t k e l l vajon 1938-ban a H í d b a n sorok közé rejteni, hogy a k i r á l y i Jugoszlávia a földreformból kiihagyta a nemzetisége­ ket, hogy például a 7000 lakosú Kishegyes k ö z t u d o t ­ tan n a g y s z á m ú a g r á r p r o l e t a r i á t u s a egyetlen b a r á z d a földet sem kapott. Valószínűleg a nacionalizmus meg­ nyilvánulásától tartva, a Híd az ellenkező végletbe esett, m i n t a polgári írók. Egyik fél csak a szociális, a m á s i k meg csak a nemzeti elnyomás t é n y é t volt' hajlandó t u d o m á s u l venni. ,,

I I I . J A S Z I - B A R A SORSA S Z I V E M B E F Á J

A Kolduslázak ós a Düh (1928, 1929), valamint A kül­ telek é s a Szürke napok (1937, 1939) közötti évtizedet b á t r a n nevezhetjük L a t á k I s t v á n t a n u l ó é veinek. Szir­ mai K á r o l y n a k a Kolduslázaícról kimondott szigorú ítélete é s A kültelekről szóló m é l t a t á s a egyúttal azt a nagy előrelépést is érzékelteti, amely a két k ö t e t között L a t á k költészetében bekövetkezett. M i n t az előbbi fejtegetésekből l á t h a t t u k , ez k e m é n y munka, k i t a r t ó tanulás, eszmei, politikai önképzés s a k ö l ­ tői mesterség elsajátításának e r e d m é n y e . A jelzett évtized s o r á n ugyanis a vadul, szertelenül, h a r s á n y a n , szavakat, kifejezéseket nem válogatva lázadó-lázító költőből tudatosan, költőileg, stilárisan, formailag csiszoltabban szóló, e g y ú t t a l pedig sokkal h a t é k o ­ nyabban mozgósító p r o l e t á r költővé fejlődött. Ü g y tetszik, r á é b r e d t arra az igazságra, hogy ha halkab­ ban, k u l t u r á l t a b b a n beszél, jobban figyelnek rá, m i n t ­ ha d ü h ö d t e n kiabál, szónokol. Amennyire meglepő, annyira találó is Szirmainak az a m á s i k m e g á l l a p í ­ tása (persze csak relative, a k é t k ö t e t viszonylatában), hogy „nem dolgozik r i k í t ó színezéssel", és ezzel egy­ behangzóan Stern Emil* minősítése e k ö t e t verseiről: szomorú kültelki idilleknek nevezi őket, s a szelíd zsongást tartja h a n g z á s u k r a jellemzőnek. * F(ekete B(éla) szignóval ír A kültelekről decemberi számában.

a Híd 1937

1. Nincsen biztató

holnap (A

kültelek)

M á r iá 'kötet első verse, a Kisasszonyi vásár tömören ós szembeötlően felmutatja mindezeket a változáso­ kat L a t á k költészetében. Valójában egy elégikus han­ g u l a t ú őszi helyzetdal ez. Ilyenkor ugyanis „félénk láz" l ü k t e t a szeptemberi napiban, „legyek és é l e t u n ­ tak élete kopik", oszlik a vásár, s a kietlen idők szim­ bólumaként „Hetesszakállas zsellér cibálva vezet Egy tőgyetlen, magtalan tehenet."

A hetesszakállas zsellér megjelenése a tőgyetlen, mag­ talan t e h é n n e l v a l ó j á b a n csak kiteljesíti az őszi k é ­ pet az oleander fonnyadt szirmaival, a borongós agg­ legénnyel, a k i m á r imorózus "kandallót fűittet szobá­ j á b a n . M á s célja l á t h a t ó a n nem is volt e verssel, m i n t a hideg, a szegény ember s z á m a r a sok m e g p r ó ­ b á l t a t á s t t a r t o g a t ó t é l eljövetelét h i r d e t ő komor ősz h a n g u l a t á t kifejezni. S ez m a r a d é k t a l a n u l s i k e r ü l t is neki.

A k ö t e t következő verse, az Este m á r j ó v a l s ö t é t e b b tónusú, s a m i ekkor L a t á k n á l m é g igen ritka, pesszfrmisztiikuis a l a p h a n g ú . Feneketlen, á l o m t a l a n á l m o k ­ ról szól, a r á b o r u l ó m a g á n y fojtó kényszerzuibbonyáról, almely az estéket, é j s z a k á k a t teszi különösen g y ö t ­ relmessé. A nappal, a harc m é g tiszta, ,,De ha m e g t é r ü n k kicsiny o d ú n k b a , Szorong b e n n ü n k a sikoly: Nincsen biztató holnap."

M é g a következő őszi l i t á n i á b a n is ilyen sorokat olvashatunk: „Reménység nincs, ásító napok r e m é n y ­ telensége riaszt", b á r t ö b b az olyan vers, melynek

végét „a szebb jövő r e m é n y s é g é n e k szalagcsokrából díszíti. Bizonyára nem e l ő n y é r e szép indítású sorai­ nak" (Szánmaá). Ezt latjaik p é l d á u l A munkás mun­ kából szabadul c í m ű vershen. Az indítása ennek is az előbbiekéhez hasonló: a „napinrobot-végzett p r o l e t á r " ú g y t é r meg a szemetes á r v a utcára, mintha saját v i ­ rágoskertjébe lépne, mégis — semmivel sem indokol­ va — „Felcsillan ismét sugárzóan előtte / Egész osz­ t á l y á n a k jövője". i g a z á n r i t k a dntám p i l l a n a t á b a n érhetjük tetten a Szegényudvarból című k ö l t e m é n y é b e n . Alighanem ez az egyetlen hely, ahol a p r o l e t á r költő feladatát amo­ lyan muszáj-Herkules szerepnek, k ü l d e t é s n e k mond­ ja: „ ö n t u d a t b a m e r e v í t e m csapongó képzeletem", v a l l ­ j a öntudatosan, abban a meggyőződésben, hogy így „nem forrázzák Fonnyadt b á b b á " ezek a „kussadt, irigy mezők". Egy évtized t á v l a t á b ó l tekint vissza „birkos sóhecLer" k o r á r a is, amely iitthagyta, s arra, hogy tizenhét éves t a k n y o s k é n t verseket í r t újságba.

A z ó t a azonban m á r rokkant t e h e t e t l e n k é n t „belekorav é n ü l t " a szegény világba.

Szirmai is felfigyel arra az igen jelentős k ö r ü l ­ m é n y r e , hogy A kültelek nyomorleírásadban nincs semmi rút, ellenszenves, a m i pedig a Kolduslázak legfőbb jellegzetessége volt. „A sötét sorokba — írja Szirmai — h o l a szíve hullajt melegséget, hol o p t i ­ mizmusa fénysugarat", s ezzel, t e g y ü k hozzá, nem­ csak a szónokiasságot ellensúlyozza, sőt olykor egé­ szen el is hagyja, hanem versei hitelét, személyessé­ gét, egyszóval líraiságát is fokozza. Még ha többes s z á m b a n fogalmaz is, mont a Hajnalban, személyes élményeit mondja, a maga szemével n é z körül, s ö n ­ m a g á r ó l szód, ha a k ü l v á r o s i p r o l e t á r t ö m e g tagja­ k é n t is. A hajnalban m u n k á b a ündulók között, a „ v á n y a d t a k , erősek, szépek é s c s ú n y á k " között meg

is jelöli imagát, akarnék „költői dicsfény" ragyog a homlokán.

Mielőtt t o v á b b vizsgálnánk e kötet verseit, ame­ lyek a címnek megfelelően, t ö b b s é g ü k b e n a k ü l t e ­ lekről s annak munkásadról, elesett m u n k a n é l k ü l i j e i ­ ről, lecsúszott kispolgáraikéi é s l u m p e n p r o l e t á r j a i r ó l szólnak, ismerkedjünk meg ezzel a vidékkel, a Jaszibarával, amely L a t á k költészete r é v é n a v i d é k i város p r o l e t á r n y o m o r á n a k költői szimbólumává nőtt.

Maga Látták is t ö b b évig lakója volt ennek a v á ­ rosrésznek, akárcsak a Híd körül csoportosuló b a l ­ oldali írók, publicisták é s m u n k á s m o z g a l m i vezetők nagyobb része, sőt Malušev Cvetko szerint az sem véletlen, hogy „a Híd szerkesztősége is mindig ezen a k ö r n y é k e n volt". M á r é v e k k e l A kültelek verseinek megírása előtt, 1932-ben, a Tovább novemberi s z á ­ m á b a n egy szinte szociografikus igényű kisprózáhan is m e g í r t a e városrész életét, lakóit Külvárosi dolgok címmel egy kerek évtizeddel Nagy I s t v á n nagy s i k e r ű Külvárosa előtt. „Utcáról u t c á r a j á r o k p r i m i t í v i p a r i m u n k á m * k ö z b e n " — kezdődik az írás, majd a l a k ó ­ házak szakszerű leírásával folytatja: „Paraszt m ó d r a földből, vályogból összegyötört h á z a k b a járok." E h á z a k között alig van l a k h a t ó . „Az u t c á k k ö v e z e t l e ­ nek. A házsorok sárbalapulók. A szobák földesek.

Dohosak. R i t k á n szellőztet a k ü l v á r o s . . . Az egész­ ségügyi k ö r ü l m é n y e k e t mérlegelve, a lakók kilenc­ venöt százalékát M k é n e lakoltatni. Villanyvilágítás szórványosan fordul élő, nincs is végig az u t c á b a n v e z e t é k . . . Ezt a v i d é k e t állandóan oszladozó d ö g ö k bűzösítik. N y á r o n a hízók hullanak." Laknak i t t k i s ­ polgárok, akik disznót hizlalnak, s ha beleüt a vész, gyorsan levágják é s elmérik. Mások döglött ló h ú s á ­ val hizlalják disznaikat, s a lódög levét az u t c á r a en* Minthogy borbélyságáról van szó, inkább iparos mun­ kának mondhatnánk

gedik. Gyakori i t t a temetés, é s főleg a fiatalok h a l ­ inak, l e g i n k á b b tüdővészben, m e r t nehezebben vise­ l i k a nyomort, imint a felinőttek. A nyomor d é l u t á n i és esti b é k é j é t gyakran zavarja meg a halotti tor l á r m á j a : „Még t e m e t é s r e telik. A k á n t o r , pap, teme­ tési vállalkozó s *az imádságos-énekes asszonyok m é g keresgetnek." Üjságot nem olvasnak, de azért a Kína, Indíia, Amerika, Németország forrongásáról szóló h í ­ rek eljutnak hozzájuk. Sok e tájon a kocsma, ú j a b ­ ban meg a m a g á n - i t a l k i m é r é s , ahol „kis adagokban m é r i k az olcsó m é r g e k e t . Ez jól is jön, b u t u l a proli, és m í g k é t decire telik, alázatos, h ű szolga lesz". M á r érezni a nagy válság élőszelét, s a nyomor m é g t ö b b embert kerget az italozásba: „Olyanok is vannak, akik naponta k é t s z e r r ú g n a k be (normális esetben csak egyszer szoktak)." Vannak i t t napszámosok is, akik csak időlegesen, a mezőgazdaságban t a l á l n a k m u n k á t , de most m á r a g a z d á k m é g csépléskor is rosszul t á p l á l j á k őket. S i t t laknak „a szecskásék", aküknek kilenc é s fél g y e r m e k ü k van: „A n é g y leg­ kisebb s á n t a . A legnagyobb 18 éves, borbélysegéd, félltüdővel, betegsegélyzős s z a n a t ó r i u m b a megy, va­ lószínűleg meghalni. A tizedik ú t b a n az áldott k ö r ­ nyezetbe."

Amüínt Malušev Cvetko topográfiafii ag pontosan l e ­ írja, a Jaszi-bara v i d é k e az a specifikus szabadkai városrész, ahol a v á r o s magyar p r o l e t á r j a i laktak: „ A mocsaras talaj csak a legnagyobb aszály idején volt annyira száraz, hogy i t t futballozni lehessen, á m az á r o k b a d o b á l t hulladék, á l l a t i tetemek é s a h á z a k ­ ból beléje vezetett s z e n n y c s a t o r n á k m i a t t olyan d ö g ­ letes b ű z vette k ö r ü l , hogy a k i csak tehette, messzire elkerülte. E vészes t e r ü l e t p e r e m é n — h á t t a l — so­ rakoztak e g y m á s mellett a roskadozó házak, visszá­ j á r ó l mutogatva s á r o s (udvaraik szégyenletes nyomo­ r á t . A Halasi ú t é s a Etaankopan utca között elterülő

városnegyed efféle anticentruima volt a »Bara« (mo­ csár), é s mindenki személyes szégyenének .tartotta, hogy létezik."

Ez t e h á t a Jaszd-baira vidéke, ahol „Árok^szennyvíz pocskol, por hullámzik", ahol kevés a vidámság, s amelynek h a n g j á t L a t á k megszólaltatta, mégpedig olyan meggyőző költői erővel, hogy a civilizáltabb k ö r ü l m é n y e k között élő jobb érzésű polgárok nyugal­ m á t iis megbolygatta, lelkiismeret-furdalását is k i ­ váltotta. Stern Emil, aki a J a s z i - b a r á t valóságnak és szimbólumnak tartja egyszerre, így í r : „Az I^ső k ö r lakója vagyok, de vajon jogcím-e ez, hogy a Jaszibara gomolygó, tejszínű 'köde engem ne fojtson? Nem vagyok-e a k ö d é r t é n is felelős, az I-ső k ö r d e r ü l t e b b u t c á j á n a k l a k ó j a ? " K i s b é r y J á n o s egyenesen az em­ beri jogok szabadsághőséinek nevezi, a legeinyomottabb itársadaimi osztály képviselőjének, s így tiszte­ leg tette, m a g a t a r t á s a előtt: „ez a k ü l d e t é s é s ez a ibecsületes következetesség, amellyel m a g á t annak (ti. a legelnyomottabb t á r s a d a l m i osztálynak — J. G.) szolgálatába állítja, minden tiszteletünket és b á m u l a ­ tunkat k i é r d e m l i . " Annak ellenére, hogy „Mint p u s z t á b a vert b ű n ­ bak", olyan e g y e d ü l érzi m a g á t (Este), elzárva a Msudvar r a b s á g á b a n a „sistergő világtól", nem k e l l fél­ kapnunk a fejünket, s válságra, meghasonlásra gya­ nakodnunk p r o l e t á r költő é s p r o l e t á r t ö m e g e k viszo­ n y á b a n . Az ember é s költő őszinte, s p o n t á n lírai m e g n y i l a t k o z á s á n a k r i t k a p i l l a n a t á t é r h e t j ü k i t t tet­ ten s az ö n t u d a t b a m e r e v í t é s időleges fellazulását.

Olyan versek születnek ekkor, melyekben mintha megfeledkezett volna róla, hogy a versnek célja van, s a m o n d a n i v a l ó fontosalbb a versépítés egyéb k ö v e ­ telményeinél.

A k o r t á r s a k szinte e g y b e h a n g z ó a n A kültelek egyik legjobb, legjelentősebb v e r s é n e k t a r t o t t á k — t e g y ü k

hozzá: joggal — Az árokparti iskola előtt címűt.

Majtényi szerint a „nyelve imádságosan szép, (kont­ rasztjai pddig a k ö t e t legcsodálatosabb írásává avat­ j á k " . Szirmai csak ebből a versiből idéz egy szakaszt ismertetőjében, annak bizonyítására, hogy „Laták, minit minden (igazi p r o l e t á r költő, sohasem használ kliséket. Versei m ö g ö t t saját é l m é n y e i á l l n a k " . A vers lazt a késő d é l u t á n i pillanatot ragadja meg, a m i ­ kor az iskolából hazafélé i n d u l a gyereksereg. A v á ­ rosszélt azzal érzékelteti, hogy idehallik a pöfögő, induló gyorsvonat és a csordás ostordurrogása is, az é v - é s napszakot pedig a következő k é p p e l rögzíti: „Már s á r b a öltögeti véres n y e l v é t a rozsdásodó alkonyat."

A százéves, elhanyagolt k ü l t e l k i iskola falán odvasodás bontja a tapaszt, k i h a l l i k belőle a gyerekfo­ hász, a k ö r ü l t e fújó szél pedig rossz ízű és repedt h a n g ú . Természetes — a versben pedig képi és han­ gulati egységet jelent —, hogy e h á m l ó v a k o l a t ú is­ k o l á b a szegény, beteges, irongyos és n y o m o r é k prole­ t á r gyerekek j á r n a k . De érdemes a barlangszájként felrepedő iskolaajtó ós a meszes b e n d ő j ű öreg szobák hasonlataira is felfigyelni: „Az ódon dskolaajtó nyikorogva, mint sötét barlangiszáj, felreped, A meszeabendőjű öreg szobák Ontják m a g u k b ó l a gyereket, Púposán, véznán, rikoltó rongyokban B ú j n a k k i a k ö n y v e s kis seregek."

A z t á n elkíséri t e k i n t e t é v e l az ócska s a p k á b a n , g ö r b e k a m a s z n a d r á g b a n kiömlő gyereksereget hazafelé ve­ zető útján. Vet egy p i l l a n t á s t a krákogó, rekedt han-

g ú t a n í t ó r a is, a k i z a v a r n á haza a nebulókat, de azok m é g sokáig e g y ü t t zajongnak az u t c á n , hisz otthon nincs h e l y ü k j á t é k r a , p a j t á s t sem h í v h a t n a k , m i v e l maguk is l á b alatt vannak. Közben m ú l i k az idő, m á r „ t i n t a s z í n ű az ég, s „lassan elterül az este", e l ­ csendesül a t á j , a t ö r t é n é s e k v é g é r e é r t ü n k , s a le­ írás h e l y é t a m e d i t á l á s veszi á t a versben, felhang­ zik az elesett k ü l t e l k i e k panasza: ,,

„Jaszi-bara sorsa szívembe fáj, Sehol a v á r o s b a n nem ilyen szánalmas, Nem ilyen elhagyott, szegény a t á j . " S időközben a nyomor gyermekei mögött feltárul a szülők nyomora, élcsigázottsága, a sovány falat, a szűk hely, a sajgó idegek, s az előbbi k é p b e n i m m á r természetesen kapnak helyet a felnőttek is, n y o m ó sítva egyszersmind és általánosítva a mondottakat, mert sehol „Nem i l y éhes, rongyos és odvas, házba b ú v ó A sok kicsi é s nagy .proletár." És a boldogabb holnap, a forradalmas jövő? Felde­ reng a költő képzeletében a virgonc kölyköket szem­ lélve, de a t á j n y o m o r ú s á g a , amely ú g y dagad, m i n t a „rákos daganat", s amit a vers egészében kifejez, ellentmond neki.

A k á r kimondja szó szerint, akár nem, v a l ó j á b a n mindig, minden v e r s é b e n e k ü l v á r o s i tájról, a m u n k á ­ sok é s m u n k a n é l k ü l i e k n y o m o r á r ó l beszél. Az igazán elesettek azonban nem is „ d u r v á n 'kisajtolt" p r o l e t á ­ rok, hanem a m u n k a n é l k ü l i e k . Szép versben énekli meg (Hajnál) a hajnalban m u n k á b a induló k ü l v á r o s i m u n k á s o k csapatát, akiknek fáj ugyan félbeszakított álmuk, mégis ők a szerencsésebbek, m ö g ö t t ü k ugyan-

is 'a b ú s a n összebúvó viskók egy-egy nyíló ablaka ásít, „S v á g y v a (mered r á n k azok tekintete, A k i k munka (nélkül loitthon maradtak."

M á s u t t a r r ó l ír, hogy egyéb elfoglaltságuk híjáin be­ teg, ferde vállú, g ö r b e lábú, aszott g y e r m e k ü k e t ápol­ j á k a muinkainélküMek (Tavasz a Jaszi-barán), ismét másfutt meg a „zsdbogó öMű, imiuttiíkát v á g y ó " prole­ t á r r ó l olvashatunk, a k i „egész nap a k ö v e t r ú g j a " (Téli esté). A legszívszorítóbb k é p e t A jómódú utcák sarkán c í m ű versben t á r j a e l é n k az i l y e n szerencsét­ len e m b e r e k r ő l , akiknek a l a m i z s n á r a szoktatta büszke kezét „A szomorú, k i v é n h e d t t á r s a d a l o m " . A vers €gy „ t ö r t é n e t e t " mond él a válságévek s z ö r n y ű nyo­ m o r ú s á g á r ó l : a szegény m u n k a n é l k ü l i apa, sovány, mezítlábas, k o r a v é n gyermekeivel a motoros favágó n y o m á b a szegődök, s a j ó m ó d ú luitoa s a r k á n m e g h ú ­ zódva, éloreküldi a kacsákét, hogy a favágás h e l y é n a hulladékot, fűrészport összeszedjék. Az apa szorong­ va, aggodalmasan lesi, hogy o d a é r n e k - e a gyerekek, m i e l ő t t felsepernék az u t c á t . M á r a gyerekek is j ó l tudják, milyen n e h é z megszerezni a kenyeret és t ű z i ­ fát, s m i u t á n sikerrel j á r t a k , v M á m a n j ö t t e k „ m i n t .győztes h a d v e z é r e k " , s marás a r r a figyelnek, merre kattog t o v á b b a favágógép.

A szerelmi l í r a az első k ö t e t e k b e n sem foglalt el jelentős helyet, de l e g a l á b b az ifjú szer elem v á g y a é s a t ü d ő b e t e g kedveshez fűződő szerelmi emléke f e l felbukkant. A kültelekben csak mintegy a szerelmi költészet h i á n y á t m a g y a r á z z a meg, egyenlőségjelet t é v e az anyagiakban szűkölködők é s a (^oktalanság­ ban szédelgők közé:

„ H a boldogságot inem adhatok s kenyeret, Hogyan daloljak é n szerelmi é n e k e t ? " (A csóktalanságban szédelgőknek) A megváltozott, a mind t ö b b e t m a g á b a felejrtkező, a h a r s á n y színektől, szavaktól m i n d i n k á b b megsza­ baduló vallomásos költő egyik legszebb és legőszin­ t é b b m e g n y i l v á n u l á s a a Leszámoltam című vers. L e ­ számolt, vallja, hiúsággal, bűimnél, nyomorral, k i v á ­ lósággal, sikerrel; győzőn és leverten halad, egyene­ sen, (görbén, ahogy lehet: „Milliók m e g v á l t ó eszméjével a fejemben S egy szál tiszta szerelemmel a szívemben."

Kevésbé meggyőző a kötet versedben az optimiz­ mus, m i n t p é l d á u l a t ö m é n y szomorúságot kifejező A kültelekben is. E t á j r a i n k á b b a szorongó u t c á k , a n e h é z ködök, a d i d e r g ő gyerekek, a csúf á r o k b a gyűlő szenny, a faiakról m á l l ó festék a jellemző, s esetleg a lábujjhegyen osonó r e m é n y , m i n t a jövőt és sok-sok örömöt hivés, az erős .akarás, mely erősébb, „Mint a p é n z t számolók számolása", s a bizakodás, hogy „A kültelek nem marad a szomorúság fészke Mert i t t (belefáradtak az álmodásba."

Csak a „leltár" teljessége k e d v é é r t szükséges meg­ említeni az olyan közvetlen a g i t a t í v jellegű verseket, m i n t a m a r x i t é t é i t megverselő Dialektikus óda é s a k ó r u s v e r s n e k s z á n t Alkoholisták, á m a Március ver­ sénél (eredetileg a H í d b a n jelent meg 1936-ban) é r ­ demes megállni. Mintha csak a Gyógyító napfürdőre (Kolduslázak) akairna emlékeztetni, azzal kezdi, hogy még mindig az egészség és természet j ó fia,

hogy a z t á n az ugyancsak Kolduslázakbe&i Május el­ sejére című vers "témáját variálja, s a m u n k á s o k ter­ mészetjárását é s eszmei képzését összekapcsolja.

A m i n t o t t hanyatt v á g t a m a g á t és a napnak k í n á l t a csókra az arcát, i t t rossz ^cipőjét ledobva rohan a szagos széleikben, a v i d á m m e z ő k ö n keresztül, s fel­ szólít a kötelező t a n u l á s r a : „ K ö n y v e t elő! G y ö n y ö r ű elmélet Gyakorlatunkat i r á n y í t a n i t a n í t . " S innen k ö n n y e d é n szökell t o v á b b a képzelet az u t ­ c á k r a , tereikre, ahol hasonló elszántsággal, hasonló, sőt n ö v e k v ő t ö m e g b e n menetelnek majd „szilajon előre".

Művészetszemiéletónek s k ü l ö n a p r o l e t á r m ű v é ­ szetről, irodalomról vallott nézeteinek átalakulása — amit a H í d b a n közölt k r i t i k á i b a n és cikkeiben meg­ figyelhettünk — m i n d e n e k e l ő t t lírája személyesebbé v á l á s á b a n n y i l v á n u l meg, az ö n t u d a t b a m e r e v í t ő fe­ gyelem i d ő n k é n t i szem elől tévesztésében. Ezzel e g y ü t t j á r h a n g j á n a k 'halkabbra fogása, minthogy nem vallja többé, hogy „csak k i a b á l n o m , o r d í t a n o m lehet"; jócs­ k á n megköszörüli a t o r k á t , s mivel nemigen erőlteti túl, á l t a l á b a n t i s z t á b b a n is cseng.

Természetes, hogy ez az átalakulás megmutatko­ zik a k ö t e t verseinek formai jegyeiben is. E v á l t o ­ zások .azonban k o r á n t s e m olyan radikálisak, m i n t az izmusokkal való leszámolása, a „szabadverselési szó­ l a m f o r m á k " o l y h a t á r o z o t t elutasítása u t á n v á r n á n k .

Igaz, igyakran szedi szakaszokba a verseket, legin­ k á b b négysorosakba (Kisasszonyt vásár, Március ver­ se, Hajnal, Téli est, A kültelek stb.), á l t a l á b a n r í m e l t e t i is a sorokat — különös előszeretettel alkalmazza a kereszt- é s ölelkező r í m e k e t —, s vannak ötsoros versszakai is. De elég gyakoriak m é g a szabad versek

is, sőt az önvallomásos l í r a i m i n i a t ű r ö k , melyeket a közéletibb t á r g y ú vagy i n k á b b a külvilágról szóló s gyakran leíró jellegű versek közé iktat be, 'kivétel n é l k ü l szabad versek (Mint beléndek mérge, Leszá­ moltam, Könnyű mosoly). A rímeléssel azonban a szabad verseket is igyekszik kissé szabályozni, b á r a sorok hosszúsága m é g a strófás szerkezetű versek­ ben is mindig egyenlőtlen.

Az alig kétíves (24 verset tartalmazó) kis verses­ füzet i r á n t megnyilváníuló m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t figyel­ met, t e h á t a k ö t e t jelentőségét is megjelenése idején jól példázza, hogy egy fél é v leforgása alatt hat k r i ­ t i k a i m é l t a t á s jelent meg r ó l a — pontosan annyi, m i n t a t ö b b i öt k é t h á b o r ú közötti k ö t e t é r ő l e g y ü t t v é v e .

(Meg k e l l azonban jegyezni, hogy valószínűleg a ro­ hamosan sötétülő, k o m o r u l ó idők, majd a Híd hama­ rosan bekövetkező betiltása m i a t t az 1940-es Egy élet árad és az 194l-es Vásár című k ö t e t e k r ő l m á r e g y á l ­ t a l á n nem jelenhetett meg kritika.) A kültelekkel elsőként a Napló foglalkozott: Majtényi írása m á r 1937 n o v e m b e r é b e n megjelent r ó l a ; m é g ugyanebben a h ó n a p b a n m é l t a t t a A r á n y i J e n ő a Jugoszláviai M a ­ gyar í r á s című, mindössze k é t számot m e g é r t folyó­ i r a t á n a k első s z á m á b a n ; egy h ó n a p p a l később jelent meg a H í d b a n Stern E m i l (Fekete Béla álnéven, i l l e ­ tőleg F. B . szignóval) k r i t i k á j a ; 1938 j a n u á r j á b a n Szirmai Károly, m á r c i u s á b a n pedig K i s b é r y J á n o s í r t róla a K a l a n g y á b a n ; Méüusz József a ikolozsvári Korunkban ugyancsak A kültelek megjelenése alkal­ m á b ó l foglalkozott L a t á k költészetévél Egy fiatál ma­ gyar író vidéken címen.

Szirmai Károly, m i n t m á r utaltunk r á , elsősorban L a t á k nagy előrelépését üdvözli a Kolduslázákhoz képest, s az izmusok makacs fertőzésének, u t ó f e r t ő ­ zésének k i h e v e r é s é t hangsúlyozza, és Csuka Z o l t á n é s Fekete Lajos p á r h u z a m o s fejlődésével összehason-

iíijva Ikliiemélii, hogy a Magyairországra k e r ü l t k ö l t ő k ­ nek ebben segítségére v o l t a v á l t o z o t t ízlés, a k o r ­ tdivat, főleg a (példák é s a k ö l t ő b a r á t o k segédhada. , p a t á k n a k k e m é n y sors j u t o t t : egy szaiboticai k ü l v á ­ rosi nyomoTŰiakásbajn, a n a p i betevő falatért való á l ­ landó harcban maga verekedte k i felszabadulását: k ö l ­ t ő i megtisiztulását. Ez bizonyára é r t é k e s e b b diadal."

A r á n y i J e n ő a korai modorosságtól való szabadulás­ r a teszi a hangsúlyt, t e h e t s é g e izmosodását konsta­ tálja, s hogy á l t a l á b a n „ ö n t u d a t o s a b b és é r e t t e b b " lett. Ebből következik, hogy „ m a m á r nem veti meg a formaszépiségeket sem, é s A kültelek c í m ű kis ver­ ses f ü z e t b e n . . . m á r nagyon tetszetős, ritmikus, sőt r í m e s verseket t a l á l u n k " .

Majtényi szerint a költő hangja — „ h a nem is t ö r i á t iá formákat, mert vonakodik az egyszerűség r o v á ­ s á r a (áldozatokat hozni — szép é s ú j , legalábbis i t t n á ­ l u n k újszerű". Méliusz n é m i túlzással azt állítja, hogy ,^kétségtelenül t ü n e m é n y e s e n kezeli a magyar vers és r í m technikáját", holott n é h á n y sorral feljebb m é g mentegetni igyekszik, hogy a Budapestre k ö z ­ pontosult s verselni a Nyugat á r n y é k á b a n tanult költőkhöz k é p e s t „ a vajdasági fiatal költők legtehet­ ségesebbjének nyelvezete m é g érdes, mondatai nehe­ zek, r í m e i nem olajsimák". Stern E m i l a Kolduslázakthoz k é p e s t teljes joggál megUepőnek találja a halk hangot s a szelíd zsongást, amely a k ö t e t verseinek h a n g j á t elsimítja. De szerinte nem ás lehet m á s k é p p , hívetaben szólni „a penészről é s l á p r ó l . . . ezekről a horpadt mellű, s ü p p e d t zsupú h á z a k r ó l " .

Minden méltatás egybehangzó elismeréssel szól a szegények, az elesettek melletti következetes k i á l l á s ­ ról. Szirmai szerint L a t á k „ a p r o l e t á r n y o m o r ú s á g o t vonultaltja fel 'költeményéiben. Elfonnyadást, é h s é ­ get, betegséget, tüdővészt, nyomorviskókat, a p r ó m u n ­ k á s ö r ö m ö k e t s kitartásra buzdító reménységet". K i s -

b é r y meg egyenesen úgy véli, hogy iá iegelnyomottabb társadiaimi losztálynak L a t á k előtt merni is volt auten­ tikus megszólaflitatója: ,/mint költő a Jasza-hara, a kültelek, a legalsóbb t á r s a d a l m i réteg, az elnyomott és megvetett p á r i á k költője szólal meg, azon leple­ zetlenül é s közvetlenül, éhesen, rongyosan, koldusain és keresztre feszítve, a r ú t varangyos b é k a sorsát vállaló költő hangján, annak az osztálynak a hang­ ján, lamelynek a l a p j á b a n véve, úgy rémlik, imlind a mai naptíg mem violt hangja, költészete, emberi kép­ viselete az örökkévalóság színe előtt, egyáltalán é r ­ t é k e é s jelentősége." Az úgynevezett utódállamokiban élő m a g y a r s á g sorsa i r á n t kivételesen érdeklődő M é liusz József m é g azt emeli k i írásában, hogy „ L a t á k kötetéből a Vajdaságról, az u t ó d á l l a m o k m a g y a r s á ­ g á n a k legelesettebb életű területéről sokkal t ö b b e t tudunk meg, m i n t az eddig rendszertelenül, a leg­ szűkebb 'társadalmi é s művészi l á t k ö r r é l felszerelt »vajdasagi leiket« h i r d e t ő irodalmi term-ékekbőll".

Majtényi a k ö v e t k e z ő k é p p e n é r t é k e l i a külvárosi é l e t melletti k i á l l á s á t : „Kevesen vannak i t t , az bizonyos, a k i k a k ü l v á r o s i életig, a JaszMbara s á r t e n g e r é i g j u ­ tottak él élvont elefántcsontHtomyaiikból, vagy a k i k észrevették, hogy ilyesmi e g y á l t a l á n létezik." M i sem természetesebb, m i n t hogy .a H M kritikusa, Stenn E m i l k ü l ö n hangsúlyozza, hogy „dolgozó ember versed ezek a dolgozó embereikhez".

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a polgári í r ó k m é l t a t á s a i annak t u d a t á b a n hangzanak el, hogy L a t á k „világnézetével ma is szemben á l l v e l ü n k " — fogalmaz Szirmai, de megbecsüléssel szól róla, mert „ i r á n y a egyenes, fegyverei .tiszták s végcélja igaz emberi". S m i n t l á t t u k , azt üs megjegyzi, hogy szem-

benállása m á r inem olyan merev, m i n t a k o r á b b i években volt. E k o r á b b i m e r e v s é g n e k volt a megnyil­ v á n u l á s a az Akácok alatt című antológiában való részvétel visszautasítása. Szenteleky leveleiből tudjuk, milyen rosszul esett neki, és milyen v á r a t l a n u l é r t e ez az elutasítás. Először Kende Ferencnek számol be róla, hogy meglkapta az első visszautasítást a rész­ v é t e l r e felszólító-kérő körlevélre. „ L a t á k merev, e l ­ vakult felfogását nem lehet megváltoztatnunk, nél­ küle ás megleszünk, noha tehetsége v i t á n felül áll."

Nem sokkal e z u t á n Herceg J á n o s n a k is beszámol róla, közölve L a t á k indoklását is: „a proletár írók nem fogják a vérszegény polgári irodalmat meg­ erősíteni", majd hozzáteszi: „Őszintén szólva nem é r ­ tem L a t á k elvi szempontjait, hisz az antológia nem készült polgári szellemben, és a p r o l e t á r írók nem­ csak hogy nem erősítették volna meg a polgári i r o ­ dalmat, hanem éppen ellenkezőleg: erejük m é g sá­ p a d t a b b á tette volna a »polgariak« erőtlenségét."

Szentelekyről szóló megemlékezéséből (kézirati ha­ gyaték) kitetszik, hogy az „elvi szempontok" nem is egészen az övéi voltak, s maga is sajnálta, hogy vissza kellett utasítania a megtisztelő felkérést. Igaz, volt egy k o r á b b i sérelme, hogy annak idején kihagy­ t á k a Kévéből, holott meggyőződése szerint egész k ö n y v e (a KoldusZázafcról lehet szó) igazolta, hogy n á l a j ó n é h á n y „vérszegényebb, j e l e n t é k t e l e n e b b verselő jutott be". E kézirat szerint ezt egy 1928—1930 t á j á r a tehető zombori találkozásuk a l k a l m á v a l Szent­ eleky is ibeismerte, s t a l á n ezt a h i b á t is igyekezett jóvátenni, amikor a L a t á k n a k k ü l d ö t t nyomtatott szö­ vegű levelében a „4—5 oldalnyi" megjelölést á t h ú z t a , és 16—20 oldalnyit í r t a h e l y é r e kézírással, azt is hozzátéve, hogy a t á r g y a t a legszabadabban választ­ hatja — „ezzel is kifejezve megbecsülését a baloldali és általa tehetségesnek tartott író i r á n t " . Utólag ma-

ga is így fogalmaz: „sajnos, a megtisztelő m e g h í v á s t vissza kellett utasítanom", mégpedig minit a t o v á b b i ­ akban elmondja, azért, mert az ifjú jobboldaliak, akikkel Szenteleky együtt dolgozott a K a l a n g y á b a n , c s ú n y á n t á m a d t á k a Továbbot. A visszautasítás azon­ ban nem egyéni elhatározás dolga volt, hanem hatá­ rozat: „A szuiboticai baloldali szerkesztő bizottság é s a mögötte levő illegális vezetőség, Nešić Lazo és Singer Dócdék sugalmazása." Ü g y ítéli meg utólag, hogy merev volt, nem é p p e n messzelátó, azaz „taktikailag nem ügyes és élőrelátó, de elvileg helyes".

Ebben az írásban, amelynek a Szenteleky és a vaj­ dasági baloldali írók címet adta, elmondja még, hogy a n é h á n y sietős beszélgetés a vezérrel igen nagy ha­ tást tett r á . „Szentelékyvel érintkezve is éreztem én, a t a n y á n született, kisvárosban élő p r o l e t á r ivadék, m i t jelent a m ű v e l t gyerekszoba, m i t jelent a gye­ rekkortól szakadatlanul t a r t ó soknyelvű művelődés, amit tekintélyes családok lehetővé tettek gyermekeik­ nek m é g abban a nyers, üzletelő világban is. És t a l á n egyike volt azoknak az embereknek, akik e l h a t á r o ­ zásom megszilárdulására hatottak, hogy széles k ö r ű műveltséget szerezzek, mert a v á g y o t t szabadságok közül, minden emberi jogok közül ezt tekintettem a legértékesebbnek." Később azt is elmondja, hogy őket, baloldaliakat k u l t u r á l ó d á s r a intette, első verses­ k ö n y v é b e n pedig „bizonyos gorombaságokat és nyerseségeket helytelenített". Azt is tudja Szentelekyről — amit rajta k í v ü l t a l á n kevesen —, hogy „a m u n ­ kásokat n é m i k é p p mitikus erejű, r e n d k í v ü l i l é n y e k ­ nek tekintette", ami t a l á n m é g gyermekkori élménye, hisz „a forradalmi szocialisták születését l á t h a t t a Zomborban", de nagy é l m é n y e volt a magyar k o m ­ m ü n is, „a budapesti h á b o r ú végi forradalmi l e n d ü ­ let az irodalomban felejthetetHen é l m é n y k é n t maradt meg benne, s fiatalsága örömeivel e g y ü t t emlegette".

Innen eredezteti „szabadkőműves és utópista szocia­ lista rokonszenvén alapuló szabadelvű nézeteit", a szovjet irodalom (iránti érdeklődését s jó m u n k a t á r s i kapcsolatait olyan baloldali, sőt kommunista írókkal, m i n t Haraszti Sándor, Mikes Flóris, Somogyi P á l és végül maga L a t á k István.

2. Tíz éve oszlatom Vajdaság

közönyét

(Szürke

napok)

Változatlanul érvényes ugyan, hogy L a t á k jobb költő, mint novellista, a harmincas é v e k r e p r e z e n t a t í v k ö t e t e pedig A kültelek. Kétségtelen, hogy a novellaírásban nagy h a l a d á s t t e t t a Dühítői a Szürke napokig. Nagyon t a n u l s á g o s a k é t k ö t e t bevezető, illetőleg zárósorait összehasonlítani, melyekben az olvasóhoz fordul. M i n t emlékezetes, a Düh bevezetésében egyszerűen lesö­ p ö r t e az asztalról az egész addigi és akkori vajidasági magyar irodalmat, jelentve m a g á t igazi kezdetnek, a k i j ö n „egyszerűségnek, j ó z a n s á g n a k " stb. Ezzel szemben mostani szavaival az igazi m ű v é s z tiszteleg az olvasó előtt. „A jugoszláviai s z e g é n y m a g y a r s á g életének részese és rajzolója vagyok — kezdi a be­ mutatkozással, s m á r i s vállalkozása, h i v a t á s a n e h é z ­ ségére utal. — Tucat esztendeje oszlatom a Vajdaság közönyét saját p r o b l é m á i iránt", de mintha be ás is­ m e r n é , hogy bizony nem vaiaimi nagy sikerrel. Ez­ u t á n elnézést k é r az olvasótól („Kérem az olvasót, ne kedvetlenedjék e l . . . " ) a s z ü r k e és keserű rajzokért, s az indoklásban egyféle írói h i t v a l l á s t is megfogal­ maz: „az igazmondás ereje hajtja tollamat, é s jószánd é k o t dobog a szívem í r á s közben."

Ebben a {kötetben is m á r az első í r á s meglepi a D ü h ö t ismerő olvasót. A l i g akar h i n n i a szemének e h e l y e n k é n t szentimentális, m á r - m á r szirupos szerei­ m i t ö r t é n e t olvasása k ö z b e n : ugyanaz a L a t á k í r t a

volna ezt, aki az Egy a milliók közüli és az Alföldi paraszt bicskáját? A Sugártörés h e r v a d ó polgárasszo­ n y á n a k csendes boMogtaiansága s az ifjú heves u d ­ varlása valami fojtott szekszualitást ígér, de L a t á k elejti ezt a fonalat, s i n k á b b az asszony M l o b b a n á s á t , tétovázását, majd j ó z a n mérlegelését rajzolja meg, belső érzelmi h u l á m z a s a i r a 'koncentrálva, s e rajzot a gyermekkor emlékeivel is á r n y a l v a . E z u t á n a fiú lassú kijózanodását is előadja vázlatosan, t e h á t minden szenvedély elcsitul, az író minidenféle össze­ ütközést, t r a g é d i á t elkerül, csendes, nyugodt vizekre kormányozza a volt szerelmeseik b á r k á j á t .

L a t á k l á t h a t ó a n nem valami otthonosan mozog e jpolgári-kispolgári világban, s a Sugártörés inkább csak a szándékot jelzi a nyers naturalizmussal v a l ó szakításra, az élet sokoldalúbb ábrázolására, amely íme, nem c s u p á n szennyből, gorombaságból, bamba­ ságból, részegségből stib. áll. Sokkal ismerősebb t á j és t á r s a d a l m i közeg s z á m á r a .az öreg B u r i világa, s ha k o r á b b a n nem v e n n é n k észre, a zárósorokban k i ás mondja, hogy a „Jaszi-^bara s a r á n a k gyermekei­ r ő l " v a n i t t szó. (A Meghalt az öreg Buri című novel­ la először a H í d 1937/7—8. s z á m á b a n jelent meg, majd a felszabadulás u t á n i első n o v e l l á s k ö n y v b e n , az Üj élet felé c í m ű b e n ás, olyan írások sorában, melyek az író szerint „tettet jelentettek a régi Jugoszlávia k i ­ zsákmányoló világában".)

I n medias res indítja a t ö r t é n e t e t , az öreg B u r i haldoklásával, halálával, a megözvegyült öregasszony, a fiúk, lányok, vő, meny, u n o k á k m a g a t a r t á s á n a k részletes leírásával. E z u t á n — az e s e m é n y e k vissza(pergetésének t e c h n i k á j á t alkalmazva — a felesége emlékezése n y o m á n ismerjük meg az öreg B u r i t , akit valójában S z á n t ó Mihályinak hívinak, s m á r senki sem tudja, hogyan ragadt r á a B u r i n é v . É s S z á n t ó M i h á l y életútjának, egyéniségének r a j z á b a n — a ha-

láleset, a t e m e t é s sbb. leírásával együtt, amihez az életút l e í r á s a u t á n visszatér az író — egy p r o l e t á r család sokoldalú é s hiteles k é p e t á r u l elénk, amely­ ben az öreg Buiri az első, a faluról városba k e r ü l t , a fia é s vege pedig a második, m á r városiban felnőtt n e m z e d é k képviselője.

Nem öntudatos, a t ő k é s kizsákmányolás ellen l á ­ zadó m u n k á s e m b e r volt az öreg B u r i , nem kispolgár és nem l u m p e n p r o l e t á r . Egész életében k e m é n y e n dolgozott, de k ö n n y e l m ű e n csak a m á n a k élt, része­ geskedett, mulatozott, s így nem szerzett kis házat, darabka szőlőt sem. Ha ö n t u d a t o s t á r s a i a szervezke­ d é s fontosságát bizonygatták előtte, ő csak legyin­ tett, mert ú g y gondolta, „legjobb hajnalig mulatni, s fittyet h á n y n i a világnak! Legjobb nem gondolni semmire". S ő valóban nem gondolt sem arra, hogy a gyermekei rongyosak, sem hogy a feleségének nincs egy rendes papucsa; m é g csekélyke örökségét is azon nyomban elitta-mulatta: „ H á r o m napig h ú z a t t a a oig á n y o k k a l . Mezítláb táncolt az asztalon a borosüvegek közt." Később a z t á n kikopott a m u n k á b ó l , épülő p a l o t á k b a n volt éjjeliőr, az utcabeliek k á r t y a c s a t á i ­ hoz kibicelt, s egyszer csak l e f e k ü d t . . .

E k é p a m u n k á s c s a l á d r ó l k o r á n t s e m volna teljes a feleség alakja n é l k ü l . Ö ugyanolyan keményein d o l ­ gozott, m i n t a férje, a k i mellett sokat nélkülözött, kopasztani j á r t a íbaromfikereskedőhöz és t a r h o n y á t csinálni , j o b b házak"-hoz. A t e m e t é s e n m á r nem s í r az u r a turbán, „elsírhatta minden k ö n n y é t a kis öreg mellett. De megbocsájtott neM. Megszépült az öreg az emlékezésben. Minek h á n t s a a könnyeivel? Sose szerette életében a k ö n n y e k e t " .

Az öreg B u r i élete é s h a l á l a valóban egyszerű, m i n ­ dennapi t ö r t é n e t , k i v á l t a Jaszi-hara vidékén, de é p p ez a novella legfőbb e r é n y e , ez emeli h a t á r o z o t t a n antológiái é r t é k ű v é : volt b á t o r s á g a az írónak ezt az

egyszerűséget, rnindeimaposságot megragadni é s é r ­ zékeltetni, t a r t ó z k o d n i minden szélsőségtől, valószerűtlenségtől, <ami nem egy k o r á b b i írását t o r z í t o t t a el. Ezúttal szerkesztésből is k i t ű n ő r e vizsgázott: a halál, illetőleg a temetés szerencsésen fogja keretbe B u r i történetét, s az átmeneteik a jelenből a m ú l t b a , majd a m ú l t b ó l i s m é t a 'jelenbe szinte észrevétlen természetességgel t ö r t é n n e k . De nem is csupán az öreg napszámos é s a felesége alakja teljesedik k i a novella lapjain, hanem a mellékszereplőké, a családtagoké is. P é l d á u l Schultz, a vő „tanácstalanul állt, é s nagy csontos kezét rakta egyik zsebéből a m á s i k b a . Nem tudta, m i t kezdjen vele. Imádkozni nem szokott. Nem is igen tudta, m i n t szokás ilyenkor a haldoklónál v i ­ selkedni". De amint az m á r i l l i k , ő, a nem v é r sze­ r i n t i rokon j á r el k o r r e k t ü l és szabályszerűen a te­ m e t é s (körüli teendőkben. S nehogy említetlen hagy­ j u k : a népies-vallásos halottkultusznak — kezdve a szenteltgyertya-gyúj'tástól, a halottfürösztésen, felravatalozáson, virrasztáson keresztül a temetési szer­ tartásig és tarozásig — n é p r a j zilag is pontos, részle­ tes leírását kapjuk az elbeszélésben.

A Tumbász házban viszont szociográfiai pontosságú leírást n y ú j t a kültelekről s jellegzetes figuráiról a gazdasági válság iszonyatos n y o m o r á n a k , m u n k a n é l ­ küliségének k ö r ü l m é n y e i között. Nem is szabályszerű elbeszélés ez, nincs is cselekménye, de az életképszerű részletekből összeálló helyzetrajz igen plasztikusan és sokoldalúan állítja élénk azt a Világot, amely e k o r ­ szak költői t e r m é s é n e k t á r s a d a l m i é s hangulati alap­ ja is.

A T u m b á s z h á z leírása nagyjából megegyezik azzal a rajzzal, amelyet a Külvárosi dolgokban olvashattunk a Jaszd-bara k ö r n y é k é r ő l . A k é p azonban i t t megele­ venedik é s b e n é p e s ü l az i t t l a k ó k k a l . M á r a h á z l e ­ í r á s a ós igen eleven, kifejező s t í l u s b a n i n d u l : „Félig

bedőlt, korhadt akácoszlopokkai t á m o g a t o t t nagykapu, vállig é r ő , düledező d e s z k a k e r í t é s . . . .alacsony, kissé félválias", n á d t e t ő s h á z . És ahogy a n á d sosem szá­ rad k i egészen, hanem „ m a g á b a szív minden harmatn y i nedvességet, s évről é v r e lassú, d u d v á s korhadással pusztul", hasonlóképp „iaz anyaföldbe vert fa­ lak" sem s z á r a d n a k k i soha: „HajszálcsatXMináikon hol süllyed, h o l meg emelkedik a víz, aszerint, hogy m i ­ lyen nedves az esztendő." A többi h á z is n a g y r é s z t ilyen, mert a k ü l v á r o s i n é p ú g y tartja, hogy a „föld­ be lépő" h á z melegebb, barátságosabb. Ha azonban e szobákat befutók, „nehéz taiajszag párolog a faiak­ ból. Még jó, hogy a szolbalakó p á r i á k , h o m á l y o s tisz­ tálkodási vágyból, gyakrabban meszelik be a falakat, mint fürödnek, k ü l ö n b e n m é g h a m a r á b b cserélnék k i szállásukat a temetőivel".

E környezetrajz .után — mely amennyire találó é s hiteles, annyira n y o m a s z t ó is — e g y m á s u t á n mutat­ ja be az i t t l a k ó embereket. Elsőnek az öreg T u m bászt, a k i a házához h a s o n l ó a n „zömök, rögből haj­ tott". Apja, a disznókereskedő m é g ö t v e n lánc földet mulatott el, s n e k i m á r k e v é s maradt arra, hogy e l taimburáztassa. Most bakter egy fatelepen, a nap fe­ lét t e h á t átalussza, s ezenfelül m é g a hasa é r d e k l i .

A központ az ifjabb Uumbász szabóműhelye, a h o v á eljár Copkó, taz asztalos, „aki a g a l a m b é r t rajong", „Hegedűs, az elzüllött rádiószerelő", Almási, „a fa­ cér k ő m ű v e s " , Csikós, aki „favágásból tengeti életét".

S milyen vajon egy k ü l v á r o s i szabóműhely? „A sza­ bóság egész -nap szemetel, a t y ú k o k az á g y alatt t o j ­ nak, i t t ülteták a kotlósokat." É s a mester? „ V a r r és szab éjjel, nappal — kézzel é s géppel. Foltoz, javít, fordít, új r u h á t csinál, mindent elvállal." Á r o n alul természetesen, amit szégyell ugyan, de ha panaszolja, hogy a m u n k á j a nincs megfizetve, z s a n d á r t e r m é ­ szetű félesége azzal torkollja le, hogy a s z a k t á r s a sem

engedi el a lomcđaftot, „csak a z é r t beszél, hogy te engedd el, é s akkor majd ő elfogja". Ne feledjük: a válság évedben vagyunk!

Ezek az elesett emberek valamennyien nouralom alatt élnek, é s L a t á k ennek l e í r á s á b a n is a valóság­ hoz tartja m a g á t . A válság é v e i b e n a legszegényebb családokat v a l ó b a n sokszor az asszonyok t a r t j á k fenn.

L á t t u k ezt m á r B u r i n é esetében, de elmondja A ká­ posztás asszonyban is, hogy a férfiak gyakran „a szom­ szédba szöknek házsártos, k o r a v é n feleségük nyelve elől", elismerve .ugyanakkor, hogy az asszonyok sorsa a nehezebb, mert „őket r á g j á k egész nap az é h e s gyerekek". Tumbász szabóműhelyébe is ilyen férfiak jámnak. Gopkó p é l d á u l azon kesereg, hogy h i á b a fog ő szép idegen galambokat, a felesége mindig eladatja véle. A k ő m ű v e s Almási kofálkodó feleségétől csen egy-egy dinárt, hogy t á r s a i v a l össze-összeadjon egy liter borra valót. A szabó ilyenkor „gyáva szemmel pislog felesége felé a sarokba, annak beleegyezése n é l k ü l nem mer 'beszállni a gyűjtésbe".

Van a t á r s a s á g b a n egy szervezett m u n k á s is: Csi­ kós. De az ő é l e t t ö r t é n e t e is eléggé r e n d h a g y ó . A z t bizonygatja, hogy fényképésznek tanult, de a segéd b e l e r á n t o t t a valami lopásba, s a mestere gondosko­ dott róla, hogy eztán sehol fel ne vegyék. S z ö r n y ű nyomorban é l a feleségével és n é g y gyerekével. A felesége, „ m i n t minden nyomorban tengődő .asszony, hanyag, lusta és piszkos", de nem is csoda, hisz szap­ panra, kefére, c é r n á r a sem t e l i k nekik, amivel r e n ­ det* tisztaságot lehetne tartani. Csikós nem iszik, csak ha fizetnek neki, inasban úgyszólván nem is különbözik a többitől.

J á r a szakszervezetbe a fiatalabb Tumbász lány, Teca is, de l e g i n k á b b csak azért, hogy ott férjet ta­ láljon. A k é t Tumbász lány, Teca é s az idősebb, T i l k a közti viszony szinte megdöbbentően érzékelteti a nyo-

mor lelket, emberi kapcsolatokat romboló hatását, e g y ú t t a l pedig L a t á k j ó megfigyelő és ábrázoló kész­ ségét is. Ez a Tilka „erős, vagy mázsás nőszemély — hatalmas v á l l a k k a l . Fekete bajuszkája is van, s az állán: erős, g y é r e n n ő t t szakállszálak". Nehéz testi m u n k á t végez, mos a j á r v á n y k ó r h á z b a n , s m á r le­ mondott róla, hogy valaha is férjhez mehet. Életét é r t e l m e t l e n n e k (tartja, s m é g azt is gyűlöli, a k i v á r valamit az élettől, m i n t Teca. í g y beszél hozzá: „ T e is kezdesz m á r elhízni. Ne gondold ám, hogy szép vagy. Te ós huszonöt éves vagy m á r , te is megvénülsz velem e g y ü t t . " Pedig Tecának u d v a r l ó j a van, ágaz, csak egy „kis p ú p o s borbély", de annak üzlete van a külvárosiban. Csakhogy a kis borbélyt nemcsak T i l ­ ka, hanem a legény anyja is i r i g y l i Tecától: „a fia keresetét sajnálja."

Sajátságosak a Tiumbásznműhely és látogatói k ö ­ zötti kapcsolatok is, ami főleg az evés k ö r ü l i jele­ netekben válik érzékelhetővé. A m i n t az eddigiekből is kitetszik, Tumibászék m é g viszonylag rendezett k ö ­ r ü l m é n y é k között élnek, rendszeresen étkeznek, s ha erre k e r ü l a sor, a t ö b b i e k eloldalognak. A szabó fe­ lesége így vágja el az esti beszélgetések fonalát: „Pista, gyere enni! Ekkor az üldögélő k o m á k haza­ indulnak. Az asszony nem kínálja őket. — Ebben a szegénységben?! — Mindig i t t ülnek, és k ü l ö n b e n sincs sem lakodalom, sem halotti tor." Csikós azelőtt benn maradt evés idejére is, de m i v e l észrevette, hogy „evés közben e l k e r ü l i k éhes tekintetét, ő is kibotor­ k á l t a napi tereferékről, ha T u m b á s z n é teríteni kez­ dett".

Naturalisztikus nyomorrajz? Nyomorrajz, de rea­ lisztikus. Nem keresi és válogatja L a t á k a sötét szí­ neket, hanem megeleveníti, é s ami a legfontosabb: nem szónokol, csak ábrázol, s ha vádol, h á t a m ű v é -

szi ábrázolás erejével teszi. És nem eszményíti m u n kásf iguráit sem, nem kecsegtet közeli, k ö n n y ű diadal­ lal sem, hisz T u m b á s z Teca k i t ö r é s e egyedi eset, é s útja egyetlen m á s i k szereplő s z á m á r a sem látszik j á r h a t ó n a k . A Tumbász ház a világgazdasági válság sötét é s k i l á t á s t a l a n éveinek szívszorítóan realista rajza, amiben a legelriasztóbb az emberek, a (volt) m u n k á s o k erkölcsi züllése.

A megjelenés közeli é v s z á m á n á l beszédesebben t a ­ núskodik A kültelek és a Szürke napok egyidejű ke­ letkezéséről a tematikai é s hangulati azonosság, azaz a Jaszi-bara v i d é k é n e k é s alakjainak, illetőleg a v á l ­ ságos é v e k h a n g u l a t á n a k a rajza. Jellemző azonban, hogy ez a rajz a kisprózában k ö z v e t l e n e b b é s k o n k ­ r é t a b b , m í g a l í r á b a n a külvárosi emberek életének, sorsának hangulati általánosítása szólal meg.

Az Eső szemel, A mindennapokból, a Részegesek é s A káposztás asszony a Tumbász házból m á r ismert embertípusok galériáját gyarapítja. Az Eső szemei­ ben* a dolgozó és a m u n k a n é l k ü l i családtagok közti m á r - m á r e m b e r t e l e n ü l hierarchikus viszonyt írja le.

A vasutas apa valóságos kiskirály a házban, s k ü l ö ­ nösen Jani fia nem állhat meg előtte, mert munka­ nélküli. „Aki nincs i t t az ebédnél, az fütyülje el — szól a családfői rendelet a fiú s z á m á r a . — Ha nem tetszik, szedd a sátorfádat, és keress k v á r t é l y t ma­ gadnak. Ügy lesz i t t minden, ahogy m i akarjuk — é s m a g á r a ós feleségére mutat. Pedig csak ú g y van, ahogy ő d ü h ö n g i . " A leányok m á r szabadabban k o ­ tyognak, hisz dolgoznak ós keresnek, b á r ők is m é l ­ tatlankodnak, hogy m á s lányok mindig kapnak cipőre, * Lévay Endre úgy tudja, hogy ez a novella is egy ter­ vezett regény részlete: „tte abban is reménykedtem, hogy Laták István -folytatja az Eső szemel című regényét, amely ebben a műfajban a legszebb ígérete volt" (Terhes örök­ ség, 1980. 212. 1.).

h a r i s n y á r a . A p j u k szerint viszont „elf láncolják", amit keresnek.

A m e g m a r a d á s n a k , a túlélésnek legfőbb feltétele a koloncok k í m é l e t l e n lerázása. Teca is k é n y t e l e n e l ­ költözni hazulról, hogy nővérétől, (bátyjától és a p j á ­ tól szabaduljon. Még k í m é l e t l e n e b b n e k kell lennie a félfelé törekvőnek. Ilyen A mindennapokból öreg­ asszonya, a k i öregségére egy beteges gazdaember fe­ lesége lesz, majd annak halála u t á n jelentős vagyon örököse. Gyermekeinek és u n o k á i n a k azonban sem­ m i t sem ad, m é g látni sem akarja őket. Még akikor sem látja be, hogy v a g y o n á t jobb lett volna elosz­ tani éhes u n o k á i között, amikor gazdagsága semmi­ vé válik, mert k é t bank ás megbukik a faluban: p é n ­ zét ellopja a b a n k á r , és elszámolja az ügyvéd. A ma­ ga részéről így zárja le a k é r d é s t : „Ha kiosztom, akkor is eltűnik."

K é t olyan m o t í v u m van L a t á k írásaiban, amely feltűnően sokszor előfordul m i n d verseiben, mind no­ velláiban: az alkoholizmus és a műveletlenség, t u ­ datlanság, illetőleg az analfabetizmus. Mindkettőt nagy hibának, fogyatékosságnak tartja. M á r a KolduslázaJcban felbukkant e m o t í v u m , mégpedig egyszerre a Halott legény című versben. M i u t á n az alkoholiz­ musba szédült elbocsájitott 'béreslegény az ország­ ú t o n megfagyott, a r c á n „;az örök halhatatlan buta­ s á g " vívta tusáját; az Eper szagú falu papja a falu n é p é n e k „ b u t a nézéséről" beszél, s e b u t a s á g oka, hogy „pálinkaszag uralja a mindenséget". A Külvá­ rosi dolgokban részletesen beszél a zugkocsmák e l ­ szaporodásáról, az alkohol é r t e l e m r o m b o l ó h a t á s á ­ ról, s hadd e m l é k e z t e t ü n k r á , hogy a Bambaság haj­ nala hősének é p p ú g y a részegség okozta vesztét, m i n t Bogár P é t e r n e k , az azonos című novella hősének. A Düh című novella hősének érzelmi meghatározója „az ősemberi, vadállati, paraszti, isteni, részeg d ü h " !

A k ü l t e l e k b e n k ü l ö n k ó r u s v e r s e t közölt az alkoholiz­ mus elleni agiiitáció céljából. ö n é l e t r a j z i v o n a t k o z á s ú Írásaiban többször u t a l r á , hogy édesapja jóval m ű v e l t e b b , olvasottabb volt, mint édesanyja, s ezért „nagyrabecsülése i n k á b b az apja i r á n y á b a hajlik", b á r az a n y j á t is nagyon szerette.

A művelődés, önművelés é r d e k é b e n kifejtett a g i t á ciójával kapcsolatban a feltételezett családi hagyo­ m á n y mellett szem előtt k e l l tartanunk a m u n k á s ­ mozgalom általános viszonyát is a művelődéshez. E m ­ lékezzünk p é l d á u l L a t á k n a k a fiatalokhoz i n t é z e t t ismételt felszólításaira az önművelésre, a k o r s z e r ű t u d o m á n y o s /ismeretek elsajátítására, m e r t csak így lehetséges „életbe á l l á s u n k realizálása é s értelmiségi h i v a t á s u n k betöltése". Köztudott, hogy a m u n k á s m o z ­ galomban szinte kötelező volt az aktivisták s z á m á r a nemcsak a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k , hanem a t e r m é ­ s z e t t u d o m á n y o k t a n u l m á n y o z á s a is s á l t a l á b a n az olvasás, sőt egyesek e s e t é b e n az írás is! í r ó n k p é l ­ d á u l A mindennapokból c í m ű novellájához függelék­ k é n t egy valóságos .példázatot ragaszt az analfabetiz­ mus elítéléséire. (Maga ós érzi, hogy ez e g y á l t a l á n nem tartozok a novellához, ezért csillaggal el is választja tőle, hisz n y i l v á n v a l ó , hogy az í r á s teljesen l e z á r u l t az öregasszonynak azzal a kijelentésével, hogy a p é n ­ ze akkor is e l t ű n t volna, ha gyermekeinek adja.) Ez a függelék pedig arról szól, hogy egy a „ h á b o r ú s anal­ fabéták közül", t a l á n az öregasszony egyik elhanya­ golt unokája, elment k a t o n á n a k , s onnan egy falubeli szerb pajitása ír helyette levelet, melyet így kezd: „ d e jó annak, aki í r n i tud." A t o v á b b i a k b a n a p é l d á z a t m é g a falubeli szerbek és .magyarok e l k ü l ö n ü l é s é n e k elítélésére ás kiterjed. Beszédes példája k ü l ö n b e n ez a novella annak, hogyan fejeli meg az író ideológiá­ v a l az e g y é b k é n t átlagos színvonalú írást, a m e l y b ő l ez a t a n u l s á g s e m m i k é p p sem következik.

A harmincas évekbeli é l e t k ö r ü l m é n y e i t ismertetve m á r (hivatkoztunk a Keserű szívvel című 'novellára.

A novella különös gyaiogborbély hőse azonban í r á s ­ sal foglalkozik, s szól mostoha alkotói k ö r ü l m é n y e i ­ ről, ide írói szándékairól is, v o l t a k é p p e n az író ön­ vallomásai ezek a sorok. Nem p a n a s z k é n t mondja, hogy nem szólhat olyan simán, ,ymint a tapétázott dolgozószobák (toUforgatói, a k i k zökkenéstelen j ó l é ­ t ü k b e n selymes szavakat cukroznak egybe, és sima egyszerűségben pihenhet gondolaittalan u n a t a u k " .

Ezzel csak a saját í r á s m ó d j á n a k adja m a g y a r á z a t á t : „ A megfigyelt dolgokat nem figyelhetem állandó fel­ ajzott figyelemmel, nyugodt szemlélőgép módjára, ha­ nem dühös-idegesen, rögtön ráhatóan, változtató szilaj szándékkal é l e m meg rabszolgaságig alacsony sorsom nyers tárgyilagosságával a mindennapok görcsberántó lealázásai között" (kiemelte: J. G.).

A k á r c s a k A végső utálatig, ez a novella is egy ön­ gyilkosjelölt búcsúlevele, de a Kis történetinek is ön­ gyilkosság a tárgya, s az író azzal igyekszik á b r á z o ­ lása h i t e l é t fokozni, hogy az újsághírre hivatkozik, s kiírja belőle az eset helyét (utca, házszám), idejét stb. „Azt hiszik, mese?" — kérdezi, mintha úgy vélné, hogy az író nem í r h a t „mesét"! ö n g y i l k o s s á g b a t o r k o l l i k a Boltiszolga története is, amelynek hőse lopkodta a gazdáját, ebből szépen kiöltözött, jól élt, majd a leleplezés elől a tengerpart­ ra ment, s m i u t á n a pénzét elköltötte, a szállodában felakasztotta m a g á t . Valóban feltűnő az öngyilkos­ ság m i n t t é m a g y a k o r i s á g a L a t á k n á l , de ez aligha m a g y a r á z h a t ó mással, m i n t a t é m a korabeli n é p s z e ­ rűségével, illetőleg az ilyen esetek gyakoriságával az elesettek k ö r é b e n .

Visszakísért a k ö t e t b e n m é g a Düh leggyengébb, önéletrajzi mozzanatokat nyersen rögzítő írásainak e m l é k e is — p é l d á u l a Gyerekkorban. De m é g e n n é l

is i g é n y t e l e n e b b és főleg m e s t e r k é l t e b b Az újfajta nagymosás. E^gy férfi meséli a b a r á t j á n a k , hogy bele­ szeretett egy lecsúszott polgárasszonyba, elmondta néki, hogyan lehet kevesebb fáradsággal n a g y m o s á s t végezni. Az iasszony a módszert {továbbadta m á s le­ csúszott nagyságáknak, s e n n é k az lett a k ö v e t k e z m é ­ nye, hogy mosóasszonyok százai maradtaik munka nélkül. A tanulság pedig itöbb m i n t együgyű: „Sok­ szor akaratlanul is k á r t okozunk egy-egy t á r s a d a l m i rétegnek, b á r minden jószándékunk az, hogy egyese­ ken segítsünk."

A m i n t az alkoholizmussal és az írástudatlansággal kapcsolatban megfigyelhettük, gyakran k e r e k í t novel­ l á t vagy verset olyan tézisre, melyet k o r á b b a n m á r cikkben, t a n u l m á n y b a n kifejtett. Ezt példázza A ta­ nító című novella is. Még 1934-ben í r t a a Híd Figyelő r o v a t á b a n az itteni magyar t a n í t ó k r ó l , hogy „az ú j a b b pedagógiai hozzáértés legalacsonyabb fokát" k é p v i ­ selik; lényegében ezt Igyekszik bizonyítami ebben a novellában is. Nem a hivatásszeretet, hanem disznókupec .apja ambíciója vitte a t a n í t ó i p á l y á r a , amit h ő s ü n k végig is csinált úgy, hogy „csak él ebben a p r o b l é m á k t ó l sistergő száaadban, anélkül, hogy vala­ ha valamivel kapcsolatban állást foglalt volna. Kisebb­ ségi m i v o l t á t is legfeljebb ha abban érzi, hogy a n n y i évi szolgálat u t á n m é g nem igazgató valamelyik is­ kolában".

Színvonal t e k i n t e t é b e n meglehetősen egyenetlen e viszonylag terjedelmes (21 n o v e l l á t tartalmazó) k ö ­ tet anyaga, de k é t s é g k í v ü l van n é h á n y olyan í r á s benne, amely a további k i b o n t a k o z á s útját mutatja.

L a t á k azonban v á l t o z a t l a n u l ú g y tartja, hogy az ő írói hivatása, feladata „a j á t é k h o z csiszolt szavakba félre nem m a g y a r á z h a t ó , nehéz é r t e l m e t " beleszorí­ tani, b á r sejti: „Lehet, hogy ezért vagyok n e h é z k e s . " Meglepő, hogy A kültelekről megjelent hat is-

(mertetéssel szemben a Szürke napokat csak a Híd m é l t a t t a k r i t i k á r a . Jegyezzük meg: b á r m e n n y i r e is jobb költő Laták, m i n t elbeszélő, ez a z é r t nincs a r á n y ­ ban a k é t k ö t e t közötti értékkülönbséggel. A H í d kritikusa, G y ö r g y M á t y á s (Szerb György álnéven) természetesen nagy elismeréssel í r a novellákról, sőt jelentőségüket azzal ds fokozni igyekszik, hogy a be­ vezetőben ezt írja: „szépprózában a legutóbbi időkig a vojvodiinai irodalom semmi jellegzetesét nem .alko­ tott", de a l í r á b a n e g y - k é t olyan képviselője van, „ m e l y e k n e k megfelelő költőprofiilok hiányoznak a magyarországi, erdélyi, szlovenszkói jelentékeny i r o ­ dalomból". Ez u t ó b b i költők közé sorolja L a t á k o t is, aki most, íme, prózai írásait jelentette meg. Szerinte csak szokásból nevezte őket „ s o m m á s a n " novellák­ nak, hisz v a l ó j á b a n p r ó z a k ö l t e m é n y e k a k ö t e t írásai, s „belevésődésüket az olvasó t u d a t á b a é p p e n költői tulajdonságaiknak köszönhetik". Ha ebben nagy adag j ó a k a r a t ú túlzást é r z ü n k ds, azt helyesen állapítja meg, hogy az írások nagyobb részében nincs cselek­ vés, a tevés-vevés csak látszat, mert minden egy­ szerre készen van b e n n ü k , ember és helyzet egyaránt, s v o l t a k é p p állóképek sorozatát kapjuk. „A k ö n y v java — írja — csaknem naplótöredék, feljegyzés, d o k u m e n t u m - g y ű j i e m é n y . " S valóban, a k i a k é t világháború közötti vidéki városok, illetőleg k ü l v á ­ rosok elesett n é p é n e k életére, anyagi és erkölcsi le­ csúszására kíváncsi, L a t á k í r á s a i b a n hiteles k é p e t talál róla. S a következő m e g á l l a p í t á s á v a l is mara­ d é k t a l a n u l e g y e t é r t h e t ü n k : „E végsőkig n y o m o r ú s á ­ gos világnak, ahol a lejtőn lefele csúszásra, a t o v á b b i lerongyolódásra m á r csak k u r t a mozgási lehetőség marad, de az ú t i r á n y m á r csaknem b i z o n y o s . . . en­ nek a m á r apokaliptikus világnak egészen m á s é r t e l ­ me van, m i n t a r é g i szociális novellák m e g h a l á s r a és könyörületességre dolgozó tnyomor-tárgya inak. ' ,

,

L a t á k csakugyan nem meghatni akar, hanem hely­ zetet tudatosítaná é s lázítani, nem k ö n n y e k e t elő­ csalogatni, hanem ökölbe szorítani a kezeket.

3. Lábujjhegyen

pisszeg

az értelem (Egy élet árad)

Az a lázas sietség, ahogyan a h á b o r ú előtti utolsó é v e k b e n e g y m á s aiitán rendezi sajtó a l á és adja k i k é t v e r s e s k ö n y v é t é s k é t novéllagyűjteményét, azt m u ­ tatja, hogy m e g é r e z t e az ú j a b b k é n y s z e r s z ü n e t k ö z e ­ ledtét. Igaz, m á r 1937^ben, A kültelek b o r í t ó j á n az­ zal indokolja jelentkezését, hogy a „belső, l e l k i emig­ r á c i ó " é v e i u t á n .arra a b e l á t á s r a jutott, hogy „a rosszabb lehetőségek között is el k e l l mondani azt, amit el lehet mondani" — s a m í g ennyit is el lehet mondani, t e h e t j ü k hozzá —, az 194l-es Vásár elő­ s z a v á b a n m á r „ k e n y é r t é l e n é s o r d í t ó i d ő k r ő l " beszél (márciusban, t e h á t alig egy h ó n a p p a l a n é g y é v r e szóló k é n y s z e r ű e l h a l l g a t á s előtt).

L á t t a t e h á t a fasizmus veszedelmes előretörését m á r 1937-ben ás. A Mikor kedvünket című versben (A kültelek) „egetverő, büszkélkedő b á t o r s á g " s z ü k ­ ségességére figyelmeztet, m e r t „Mikor a haladó, d e r ű s szabadgondolatnak Legkisebb hajtását, szemzését is Sötét inges, d u r v a csizmák tapodják, K e l l a k i t a r t ó , szomorodott okosság."

Látja, hogy csúf jelszavakon é s k ö n y v m á g l y á k o n , t ö megszea^encsétlenségben közeleg az új r a b s á g .

A z Egy élet árad c í m ű v e r s e s k ö n y v n e k (1939) m á r központi é l m é n y e lesz a szorongás a fasizmus e l ő r e ­ t ö r é s e miatt, é s t e r m é s z e t e s e n az ellenállásra, a szembeszegülésre való m e g - m e g ú j u l ó felhívás, a 'Műt

fümkészóse és felmutatása. Jegyezzük meg, hogy en­ nek a szorongásnak n á l a egy egészen személyes oka is van: nemcsak a haladó költő, a m u n k á s m o z g a l o m író-katonája érzékeli a közeledő t á r s a d a l m i és t ö r t é ­ nelmi katasztrófát, hanem az ifjú apa is szorongva gondol családjának, k ü l ö n kicsiny g y e r m e k é n e k el­ jövendő sorsára. Ezért szól így a kötet ajánlása: „Endrének, »faj tisztátalan* is magyarul gügyögő d r á ­ ga fiacskámnak ú t r a v a l ó u l . " A könyvecske feltehetőleg dgen hamar elfogyott, mert ugyanabban az é v b e n m é g egy kiadást é r t meg.

Mindkettő a H í d kiadása*, és változatlan u t á n n y o ­ m á s r ó l van iszó, s a fedőlapon is ugyanaz a Hangya­ rajz 'látható: mezítlábas, ingujjas férfialak asztalra borulva, csecsemőt ölelve; az asztalon égő gyertya, az asztal mellett a földön rádiókészülék: t e h á t a prole­ t á r költő tipizált alakja. A különbség, hogy az első k i a d á s n a k külön fedő- és címlapja van. a m á s o d i k n a k csak címlapja, ugyanolyan vékony, k ö n n y ű papírból, m i n t az egész füzet. Így i t t az ajánlás, a mottó, a k i ­ adó, a megismételt kötetcím — a I I . kiadás feltün­ tetésével — a címoldal h á t l a p j á r a , egy helyre k e r ü l t , A n a g y m é r e t ű t a k a r é k o s s á g a tördelésben, az olda­ lak t ü k r é b e n is szembeötlő. Szinte hihetetlen, hogy e kicsiny f o r m á t u m ú (11,5X15,5 cm), négy ívnyi fü­ zetbe 93 verset, mintegy 1500 sort szorított (bele a nyomda! Nem (kétséges, hogy a kispénzű m u n k á s , sőt m u n k a n é l k ü l i olvasókat, a Híd o l v a s ó t á b o r á t tartot­ t á k szem előtt, amikor 2 d i n á r o s á r o n hozták forga­ lomba (akárcsak a József Attilankötetet), pedig a fo­ lyóirat egyes s z á m a i n a k á r a 4 d i n á r volt.

M i u t á n leszögeztük, hogy a k ö t e t k ö z é p p o n t j á b a n a fasizmus előretörése é s a k ö l t ő efölötti szorongása áll, é r t h e t ő , ha szemlénket is érmek az é l m é n y n e k a * Csak a I I . kiadásban olvasható a Híd könyvek sorozatmegjelölés.

költői m e g n y i l v á n u l á s a i v a l kezdjük. A fasizmus leg­ átfogóbb, táa^dalomtöonténelá szempontból is pontos genezisét rajzolja meg a Jöttünk című terjedelmes versben, -amely alatt az 1933-^as évszám áll. Az á l ­ szemérmes kispolgári világból j ö t t p r o l e t á r o k nagyobb részének a fejében eszméitető, k e m é n y elmélet tuda­ tosítja, hogy nem v a l ó k a tőkés világba, de a lecsú­ szott cúgos cipős, azaz liuimpenproletárrá züllött osz­ tályostársak „ I r g a l m a t l a n szívéből virágzik a fasiz­ mus". Osztálybékét, visszafelé „csúszást-menést", m í ­ toszt, b a b o n á t hirdetnek, a t ö r t é n e l e m ikerekét akar­ j á k visszafordítani: „Halálfejes sötétség terjeng föl­ d ü n k ö n " , s a testvérek megvetését, családok felbom­ lását lehet várni, mert „látás- és lirányvesztett b é ­ kétlenek" t ö r n e k a hatalomra. Az eszmeileg képzett L a t á k jól tudja, hogy „kispolgár kézből é r mindig a halál".

Felhangzik természetesen az ellenállásra, a szembe­ szegülésre szóló felhívás és az ö n t u d a t o s dolgozók összefogásában való bizakodás is: „Mégis leszünk az elsők, a k i k a sorból kiállnak, És a m ú l t t á épített jelen m a s k a r á i r a , Leszünk, akik a legelső tűzcsóvát dobják!"

A fasizmus veszélyét v i l á g m é r e t e k b e n is fel tudja m é r n i , különös tekintettel a Duna menti kis nem­ zetek szempontjából, és a h á b o r ú , a világégés közeliségét is érzékeli: „ L á t h a t j á k : gyilkos új h á b o r ú kezdi i t t a sort, A kis nemzetek, ha nem kapnak észbe, A Visztulától a Fekete-tengerig Közös rossz m ú l t j u k a t síriba (nem temetik."

K ü l ö n k é p - é s s z i m b ó l u m r e n d s z e r t is teremt a N é -

metooiszágból Magyarországon (keresztül, t e h á t észak felől fenyegető veszedelemre. Együk v e r s é b e n „a zord északi átok" elutasítását hirdeti, s a p o g á n y ú j b a r bároktól félti á l m á t (Nem adom), egy m á s i k v e r s é ­ nek m á r a címe is: Zúgó északi szél, melynek h a t á ­ s á r a „fagy zizzen", s amit hoz „Fajbahona, k a n n i b á l mítosz", „ k ö n y v m á g l y á k t ü z e " ; egyik F i n t o r á b a n is­ m é t „fagyasztó, zúgó északi szél"-iről beszél, s p i l l a ­ natnyi kétségbeesésében ú g y látja, hogy ö r ü l h e t n e k „őrült zsoldosok", mert „Az emberek m á r mind-mind részegek, É s eüenállini senki se fog." ö s s z e s e n n é g y i l y e n föntorszerű verse van a kötetben, s b á r k e t t ő n e k m á s címet adott (Zúgó északi szél, Szemfényvesztők), mind a n é g y zárójeles alcíme: Az Árja rapszódiából, és valamennyi a fasiszta d e m a g ó ­ g i á t igyekszik leleplezni.

A legerőteljesebb, hangulatilag, formailag, szerke­ zetileg legegységesebb vers a fasizmusról a Bódulat, káprázat című. K é t ízben is e l ő b u k k a n 'benne a fenti szimbólum („Az északi m e s é k bolond országa"; „észa­ k i ő r ü l e t vihara"), s a fasizmust egyrészt észellenessé­ gében, másrészt félelmet k e l t ő t e r r o r j á b a n ragadja meg: „Belehal az ész a b a b o n á k b a , Félelmekbe s ü p p e d t e n vonaglik Az északi m e s é k bolond országa L á b u j j h e g y e n pisszeg az értelem, A félelem az erdőkre, hegyekre n ő t t . " Az Októberi árnyékokban, főleg a szorongásnak ad hangot: riadtan vagy e l s z á n t a n „ b ú j j u n k össze", szó­ lítja elv- és sorstársait, de nem nyílt ellenállásra

buzdít, hanem arra, hogy „utcánkban, szívünkben őrizgessük" a m a r a d é k meleget, „Mint tejet az é h e s gyerek".

A legköltőibb sorokat, a legszebb képeket a fasiz­ mus k i v á l t o t t a személyes aggodalom hozza felszínre a Nem adom... c í m ű versében. Szép t e r m é s z e t i k é p ­ sorból bontja k i a személyes szorongást: a tavaszi szél j á t é k á t , vadribizli s á r g a illatát, a saját moso­ lyát, a tavaszi napsugarat, a n á d a s o k tengerzöldjét, az apró fákat a v á r o s végén, „Ijedt b é k á t a gyökerek k é r g é n Nem hagyhatom, hogy elkergessék, A mezők szabadságát összetörjék."

S ebben a mikrokozmoszban helyezi e l a p á r j a kicsi kezét „aranyfején a .kutyatejnek". Állatot, n ö v é n y t , embert t e h á t e g y k é n t félt a „zord északi átoktól", az embereket is rndnd e g y f o r m á n félti: óriást é s törpét, feketét é s szőkét, s ragaszkodik Ms vadvirágaihoz, hadd p o m p á z z a n a k : „ I n k á b b állok az erdők alatt, Feszítve az íjak ívét, Hogy fajok fölött, r é m e k fölött A győzelmet hegedüljék."

A bizakodás, az önvigasztalás, az a n y a s á g d i c s é r e ­ te hangzik fél a Gyújtsatok fényt című versben.

Nemzedékét t ö r t é n e l m i t á v l a t b a állítja, s abból m e r í t erőt a bizakodáshoz, hogy l á m , a n a g y a p á i k a nagy szabadságharcban, a n é p e k t a v a s z á n születtek, a p á ­ i k k a l i m p é r i u m o k születtek e g y ü t t , az ő n e m z e d é k e óvodás volt a v i l á g h á b o r ú idején, tizenkilencben a v i d á m a n pirosló nagy k é r d ő j e l r e csodálkozott r á , és nem pusztult k i a fajuk, nem ü t minden csalánba

m e n n y k ő ; az ember .teremtő, újulást k í v á n ó ösztöne nagy viharban sem pihen, amire ő maga is p é l d á t mutat. Ezért szólítja éneklésre, az a n y a s á g szép h i m ­ nuszát zengeni mindazokat, a k i k jövendőre v á g y n a k .

Van a k ö t e t b e n egy öt szonettből álló ciklus (ez a címe is: Öt szonett), amely nemcsak formája, hanem tartalmi, érzelmi, hangulati elemei r é v é n is egységet alkot. Az alaphang elégikus, mindvégig személyes, a k á r c s a k a kifejezésre j u t ó érzelem is. Az elsőben például a decemberi ibolya, a beteg fű, a külvárosi ég fonnyadt napja képsorból teljesíti k i a szomorkáselégikus hangulatrajzot: „Mert i t t b á n a t o t lehelnék a felhők, S tüdőbajosok j á r j á k a kiserdőt."

A m á s o d i k b a n m á r a saját érzésvilágára is á t t e r ­ jeszti ezt az alaphangulatot: ifjúsága k e d v é n e k e l ­ vesztésén borong, s költészete é r t e l m é b e n is k é t e l ­ kedik, hisz „meg sem ismerve, m á r i s elfeledve", félig tébolyultan önmagától szökik. A saját sora p á r h u z a ­ m a k é n t , szinte csak ú g y mellesleg t ö r fel belőle az oly gyakran felhangzó panasz, hogy „Oly sokáig k é ­ szül az emr>ermegváltás". A következőben t o v á b b va­ riálja élete é r t e l m e t l e n s é g é n e k gondolatát, s ú g y h i ­ szi, jobb azoknak, akik meghaltak, nem loholnak bom­ lott idegekkel, elpusztult szívvel, r o n g g y á h a s z n á l t a n az öregkori nyomor felé. És amint kétségbeesve ú g y érzi, hogy költészetével nem segíthet elnyomott és nyomorgó osztálytársain, u g y a n ú g y nem t u d a zu­ g á b a jövő koldusokon sem segíteni, hiába osztja na­ ponta kicsiny kenyere, testi és l e l k i t á p l á l é k a fosz­ lányait: „Elesettek, betegek n y o m o r á n , Munkanélküliek nehéz során N é h á n y k e n y é r d a r a b k a nem segít."

A 'negyedik szonett azt a felismerést indokolja meg, hogy ,,/nincs m a g á n o s k i ú t az éhség ködéből", az ö t ö ­ d i k pedig egészében, k é r d é s e k s o r á b a n fogalmazza meg a költő aggodalmát, hogy előbb hat a fasiszta demagógia, m i n t hogy a felvilágosító szó eljut az em­ berekhez: lesz-e, aki a m a g á b a n nyomorgó, k é t s é g b e ­ esett ember szemét „ e m b e r s é g r e nyitja", mielőtt a saját vagy m á s v é r é t h i n t i , vagy mielőtt ő r ü l t k é n t kiszalad a hóba?

Hasonló 'kétségbeesést fejez k i a Nehéz éjjel című vers is, s nemcsak a s i v á r alkonyattal, melybe m i n t ócska köpenybe b ú j u n k , hanem azzal is, hogy a nap­ pal fényének eljövetelét nem tudja közelinek látni, szinte ijedten kiált fel: „ H á t hozzánk sose é r ide A bíboíTodó hajnal?"

Ezek a költő legőszintébb, legmeghittebb, legembe­ ribb megnyilvánulásai, legmélyebben átélt személyes dilemmái, t e h á t leglínaibb hangjai költészetének. Nem hallgatott el azonban a felvilágosító é s agitátor p r o ­ letár költő sem. Megrajzolja p é l d á u l a t ö r t é n e l m i sze­ r e p é t eljátszott polgárt, illetőleg önleleplező vallomást ad a szájába (A polgár); a fekete l á p o k tájáról, ahol a házak alját pocsolyák nyaldossák, azt hirdeti aka­ dályokon keresztültörő hittel, hogy erős az i t t lakók ökle, s a m ú l t a t a mocsarakba fojtják, csak fel a fejjel (Lápok táján). Ez a bizakodás olykor igen k o ­ mor h a n g u l a t b ó l csap fel, nem is nagyon indokoltan.

Az Alig örülök c í m ű versben szinte m á r mindennel leszámol: m á r semmit sem szeret, vidámsága k ü r t j e megrepedt, mindent a t ű z r e vetett, szerelme is hide­ gül, velőjét a nyomor puhítja, a v á r t jó holnapok h í r e s egy v i d á m diadal m é g i s megnyugtatja.

A kétségbeesést tápláló, szorongató m a g á n y n a k is

van ellenpéldája. Egy sikeres tömegmegmozdulás f e l ­ emélő é l m é n y e ismét ráébreszti, hogy milyen jó egy­ nek lenini milliókkal hitben, erőben, győzésben: „Ilyen szép e g y b e n ő t t mozgást Nem tud, mem t u d a g é p sem."

S ilyenkor viharszerelmesen dalol a szélben, „Az é j ­ ben, tűzvészben, itömegegészben". Az elhunyt harcos­ társnak, Pecze t e s t v é r n e k az é r d e m é t p é l d á u l abban látja, hogy nem engedett a sötétség h a t a l m á n a k , ha­ nem t e n y e r é n óvta, fúvogatta, l á n g r a lobbantotta a h u n y ó parazsat (Pecze testvér), s hirdeti „egyszerű prózában", azaz p r ó z a v e r s b e n ás lobogva-szónokolva, hogy „lesz m é g n é p e k Tavasza / n é p e k nyilaskeresz­ tes ősze tele u t á n is j ö n a m á r c i u s " (Tavaszi halleluja egyszerű prózában). Ilyen agitatív, mozgósító vers az 1936-JOS Újévi szavalókórus is, melyben m á r azt h i r ­ deti, hogy talpra állt a dolgozók végtelen hada, s az e l m ú l t é v u t á n , amely a k ü z d e l m e k éve volt, a most jövőt m á r a győzelem é v é n e k hiszi.

A g i t á t o r a költő, forradalmi h i t és személyes l í r a találkozására, harmonikus egybeolvadására is t ö b b p é l d á t t a l á l u n k e kötetben, lamikor a k ö l t e m é n y a maga képi eszközeivel erőltetés n é l k ü l kifejezi a ha­ ladó, forradalmi gondolatot. Magabiztosan vallja, hogy az idő a m u n k á s o s z t á l y n a k dolgozik, és előbbu t ó b b célt é r a harca: „ B á n j u k is m i , a k á r h o n n a n fúj a szél, M i n d e n k é p p e n v i t o r l á n k a t dagasztja, Oly végtelen a jövendő és a cél, A k á r h o l k i j u t h a t u n k a partra."

Olykor egy egészében a g i t a t í v versben állít egy-egy őszintén tépelődő, önvizsgálónigazoló

meg sor.

Számvetést (készítve megtett útjáról (Régi könyveimet lapozva) megvallja, hogy -bár sohasem adta fed a har­ cot, olykor bizony k i t é r t , visszalépett, megtorpant, de ilyenkor új u g r á s o n forgatta eszét. Agitatív költésze­ tének célját (Ragyogó piroshéjú) abban látja, hogy „mások r ö p k e l e l k é t " igyekezett megfogni a h a l a d á s s z á m á r a „furfangos művészettel", m i u t á n á t v e t t e apja elégedetlenségét.

A természet L a t á k költészetében sosem csak ö n m a ­ g á b a n szép vagy félelmetes, hanem csak m i n t az em­ ber életének színtere, feltétele, kerete. A síkság, a k á r ­ csak Petőfitnél, n á l a is a szabadság szinonimája, amely i t t kapott e r ő t é s térteimet; a zápor az alacsony fek­ v é s ű k ü l v á r o s b a n nagy riadalmat é s k á r t okoz, de a fullasztó t á j r a szakadva, felfrissülést vagy v e r ő ­ fényes reggelt ígér. Természeti képből bontja k i a kötet legszebb versének, a Petrovoszelói reggelnek friss, ü d e , felemelő é s bizakodó h a n g u l a t á t is: a k a ­ lászba nyíló rögök, a t ö l t é s fölött pipiskedő kis ház, a vereslő, meleg és örök nap, a h á b o r g ó Tisza, az ablak alatti füzesek, a 'hajnalba (kikönyökölő költő bizakodása, emlékezetében a m u n k á s o k k a l töltött n a g y s z e r ű éjszakával, a faluiban vonuló cséplősztrájkolók — m i n d harmonikus egységbe olvad a versben.

S e szép é s egészében felemelő -hangulatot teszi m é g m e g h i t t e b b é a költő elrebegett vallomása a szülő­ földhöz: „Ó, kedvesek n é k e m e partok lakói!

Azt súgom forrón: szülőföld . . . "

M á r a Kolduslázak u t á n í r t kritikáiban, mindenek­ előtt a Gereblyéskötetről szólóban, l á t h a t t u k az izmu­ sokkal és a szabadverselési szólamformákkal való

szakítás szándékát, illetőleg a hagyiományiosabb k ö l ­ tői f o r m á k felé való tájékozódást. Az is köztudott, hogy ez ia t ö r e k v é s nemcsak L a t á k r a , hanem l é n y e ­ gében iaz egész mozgalmi, forradalmi költészetre j e l ­ lemző volt, s nem is csak a m i irodalmunkban. A r r a is figyelmeztettünk m á r , s ezt mutatja A kültelek és iaz Egy élet árad formai jegyeinek vizsgálata is, hogy L a t á k ebben a t ö r e k v é s é b e n elméleti írásaiban következetesebbnek bizonyult, m i n t költői gyakor­ l a t á b a n . Minidkét k ö t e t b e n ugyanis szép s z á m m a l t a ­ l á l u n k m é g szabad verset, legfeljebb a gyakrabban, b á r s z a b á l y t a l a n u l és esetlegesen felbukkanó r í m e k visznek valamivél t ö b b rendet é s szabályszerűséget a verselésébe. A rímelés t e r é n azionban nem sok lele­ m é n y t t a l á l u n k : igen gyakori a rag- és kópzőrím, ami sokat r á n t a versek zeneiségén, hangzásán. Az Őszi Utániéban, p é l d á u l a r í m e k elhelyezése eléggé változatos, páros, kereszt- é s ölelkező rímeket v á l ­ togat, de i l y e n sorvégeket csendít össze: kecs­ k é k — lepkék; v á g y a i n k a t — h á z a i n k a t ; m á m o r ­ ban — titokban stb. Ugyancsak a hagyományosablb formák felé való tájékozódásról tanúskodik, hogy m i n d t ö b b versét osztja szakaszokra, l e g i n k á b b n é g y ­ sorosokra, s ilyenkor a r í m e l é s b e n is nagyobb sza­ bályszerűségre törekszik. A Megtisztulás vágyénak rövid, négysoros szakaszaiban (mind a 21-^ben!) k ö ­ vetkezetesen az ölelkező r í m e t alkalmazza: „Mit tudjátok, a k a n á l i s o k Tájáról hova i n d u l a fohász, Kétség mar, éhség, rongyoskod ás, S halk dalokban alszik é l a szitok."

A r a g r í m é k m o n o t ó n i á j a 'azonban ebben a versben is kísért, sőt az ölelkező és a közbeiktatott .páros r í -

inek hasonlósága el ás homályosítja aiz ölelkező j e l ­ leget, s négyes, azaz b o k o r r í m s z e r ű e n hangzanak: „A zene, a k á r a n y á n k megfakult (mosolya* Lepkeszárnyaik bársonyos hímpora, Csodás gyümölcsök zamatja, bora, Indulatok sújtó ostora."

A j o b b á r a ragrímekböl álló bokonrírnek teszik szin­ te k e l l e m e t l e n ü l kopogóvá az Alig örülök című vers hangzását: riadalmak — a dalnak — marnak — ha­ rapnak — a napnak, s a r í m k e d v é é r t használja a régies viadalának — diadalmat szavakat is. Hasonló monotóniát idéz elő az e g y é b k é n t jó, p e r g ő r i t m u s ú Karácsonyi dalban a sok é h a n g ú szó összecsendítése is: szép — acélkék — téli ég — venyigék — rossz h í r é t — h i n n i m é g — h i n t i szét — hópiihét stb.

Az Egy élet aradiban a szonett mellett t o v á b b i for­ mai gazdagodást jelent a dalfiorma megjelenése. E legzeneibb l í r a i m ű f a j n a k azonban csak külsődleges formai jegyeit, é p p e n a zeneiségét alkalmazza, az é n és t á r g y teij.es egybeolvadása, a hangulati elem k i z á ­ rólagossága s .az elmélkedés és leírás mellőzése m á r nem jellemző r á j u k . Egyiknek a címe is Dal, s egy fiatal laratólány napszúrásos h a l á l á t írja le benne. A bailadaszerű, szomorkás h a n g u l a t ú vers a tárgyhoz igazodón n é p i e s formájú. A sorok ugyan egyenlőtlen hosszúságúak, leggyakoribb -az egy teljes és egy cson­ ka ütemből álló hatos: Mezők piros / napja / / Tüzet hullat / g á t j a (4/2), illetőleg a felező hatos: K i í r ­ na / k i s í r n a // Ilyesmit / r e g é n y b e (3/3). Az ilyen rövid, hatszótag-os sorok gyors p e r g é s é t (a négysoros szakaszokban) mindig egy hosszabb, többször felező nyolcas (Lázas fejét, / p a r á z s szemét) lassítja le, s e hosszabb sorban, melynek nincs állandó helye a vers-

szakiban, mindig k ö z é p r í m e t alkalmaz. í m e az egyik legszabályosabb versszak: „Kenyánkét, jövendőt, Csókot is szerezni Megy e g y ü t t l á n y s legény. T a l á n Még szabad szeretni?"

A költői mesterség birtoklásának, L a t á k szavaival, a „fogások ibeidegzettségének" egyik legáltalánosabb p r ó b á j a a szonett, a legkötöttebb l í r a i forma. Bene­ dek Marcell szerint azonban ez nemcsak béklyó a költőnek, hanem sokkal i n k á b b t á m a s z : „kényszeríti, hogy szerkesszen, de m i n d j á r t a m ó d j á t is megadja"; m i olvasók pedig: „ B á r m i l y e n é r t é k e legyen is a k i ­ fejezett érzésnek, bizonyos, hogy ilyenkor legalább ugyanennyire élvezzük a formát, a szerkezetet." A m á r említett öt szonett mellett van az Egy élet áradban egy hatodik is: Zárda előtt a címe. Mintha csak a zordon zárdaepület s a falain belül elképzelt szi­ g o r ú rend késztetné a költőt arra, hogy érzéseit és h a n g u l a t á t szigorúan k o r d á b a , a szonett formájába szorítsa. Rossz alvás u t á n , reggeli m u n k á b a indu­ lás h a n g u l a t á v a l kezdődik a k ö l t e m é n y , majd a piaci nyüzsgés leírásával folytatódik (akkoriban a zárda előtt volt a forgalmas zöldség- és gyümölcspiac). Ez­ u t á n esik pillantása a nyitott ablakon keresztül a zárdai l á n y k á k fehér ágyára, ahonnan rejtelmek hada p á r á z i k és „ifjú leánytestek fűszeres illata" száll, ami a bámuló, majd s z e m ü k e t lesütő férfiakban t i ­ lalmas, erotikus v á g y a k a t gerjeszt. Ez pedig még „a m u n k á s l é p t e k zuhogó s o d r á t " is megállítja egy p i l l a ­ natra. A vers szépsége éppen a lefojtott, erotikus érzelmi hullámzás férfiúi őszinteséggel való rnegvál­ l á s á b a n van.

A kültelek és az Egy élet árad kötetek versei alap-

j á n (tehát m e g a l a p í t h a t j u k , hogy k ö l t ő n k a Koldus­ lázak fiatalos szertelenségeitÖL, a meg nem emésztett hatásoktól szabadulni igyekezve, a költői m e s t e r s é ­ get k i t a r t ó a n tanulva, a h a g y o m á n y o s v e r s f o r m á k k a l ismerkedve s azok félé tájékozódva, visszafogta, fe­ gyelmezte m o n d a n i v a l ó j a elemi e r e j ű áradását. M i n d ­ ezt pedig nem csupán beűső meggyőződésből, hanem külső — nem irodalmi — befolyásra is cselekedte.

Ezért — akárcsak ismertetett irodalomszemlélete — költői gyakorlata sem csak ú g y érdekélhet b e n n ü n ­ ket, rniint egy a sok közül, hanem m i n t a k é t h á b o r ú közötti jugoszláviai magyar m u n k á s m o z g a l m i k ö l t é ­ szet, m i n t taz itteni par exceilence p r o l e t á r költészet példája is.

4. Az első világháborút (Vásár)

követő

évek

és a

válság

A h á b o r ú előtti utolsó kötete, a Vásár című n o v e l l á s k ö n y v m á r úgyszólván az utolsó pillanatban jelent meg, amikor m é g L a t á k publikálhatott. Az olvasóhoz intézett bevezető alatt ugyanis „1941 m á r c i u s " olvas­ ható, s tudnivaló, hogy m á r ugyanazon esztendő á p ­ rilisában, a megszállás első napjaiban b e t i l t a t t á k a Hidat, illetőleg a folytatását Világkép címmel, meg­ indult a volt szerkesztők üldözése, majd k ö v e t k e z e t t a kivégzés stb. E bevezetőben t ö b b e k közt azt közli az olvasóval, hogy az i t t megjelent írások „az első világháború s az azt követő első válságig terjedő é v e k életének a n y a g á b ó l kerekedtek"; a k ö t e t hátsó fedő­ lapján pedig addig megjelent m ű v e i n e k felsorolása u t á n ez olvasható: „Előkészületben: Hullámvölgy, re­ gény az első v i l á g h á b o r ú t követő évekből." V a n is a kötetben egy Matlákék c í m ű háiroimirészes írás, amely alatt a Regényrészlet megjelölés áll. M i n t m á r

említettük, ez a r e g é n y t e r v éppúgy, m i n t a többiek, soha nem valósult meg, de az efféle bejelentések is­ métlődése a r r ó l tanúskodik, hogy a világháború, g y e r m e k k o r á n a k e m a r a d a n d ó e m l é k e é s az u t á n a következő középiskolás é v e k gazdag é l m é n y a n y a g a ú j r a a inagyoibb epikai kompozícióra i r á n y í t o t t a f i ­ gyelmét. Meg volt győződve róla, hogy e mondaniva­ lója a d e k v á t kifejezésére csak a regónyforma alkal­ mas. Hadd szögezzük le azért, hogy a k ö t e t novellái­ nak csak mintegy a fele kapcsolódik valóságosain is az első világháborúhoz, illetőleg a közvetlenül u t á n a következő éveikhez, m í g a többiek á l t a l á b a n a k é t v i l á g h á b o r ú közötti külvárosi élet k é p e i t hozzák, s ő t a Kiufcac Mártonról, a p é k i n a s és a n y o m o r é k lelenc­ h á z i gyermek fájdalmas b a r á t s á g á r ó l vagy a s z ü r k e hályogról szóló novellák egyáltalán nem kapcsolód­ nak »az e m l í t e t t évekhez.

A m i a Vásáriban újdonságot jelent a Szürke napok­ hoz képest, az m i n d e n k é p p e n az elégikus alaphang, a tragikus végkifejlettől való tudatos elkany á r a d á s és a szinte melodramatálkus befejezés. M á r a k ö t e t ­ nyitó Forgandó nap ezzel lepi meg az olvasót. A no­ vella bevezetése ugyanis t r a g é d i á t ígér, ha egy gyer­ mek t r a g é d i á j á t is, de végül is nem ezt nyújtja. A szegény uitazó p o s t á s 'kisfia piros b a n k ó t kap egy á t ­ utazó rokontól, s azonnal el is költi: 100 db h á b o r ú s levelezőlapot vásárol. Anyja megveri a p é l d á t l a n t é ­ kozlás miatt, de az igazi b ü n t e t é s az apa h a z a é r k e ­ zésekor fenyegeti. E l is szökik előle a kisfiú, s m i k o r nagy szorongva nazamerészkedálk, a p j á t aiz asztalra borulva, zokogva találja: legkedvesebb t e s t v é r é n e k h a l á l h í r é t k a p t á k a frontról. A család nagyobb t r a ­ gédiája feledteti a fiú tékozlását, pedig a piros b a n k ó elköltése valóban nagy b ű n volt ott, ahol a kisebb t e s t v é r e k n e k m é g cipőjük sincs.

Az Ivan és II ja z á r ó jelenete meg v a l ó b a n szenti-

mentális. A mezőgazdasági m u n k á r a kiadott k é t orosz hadifogoly egy rossz gazdától a mesélő (író?) nagyapjához ikerül a t a n y á r a . A foglyok jól dolgoz­ nak, a t a n y á s g a z d a j ó l ibánik velük, de végül is é r ­ t ü k jönnek a népfelkelők, és elhurcolják őket.

Igazi h á b o r ú s t ö r t é n e t a Pékműhelyben.

A sánta péksegédnek valóságos k o n j u n k t ú r a a h á b o r ú : s á n t a sága a h á b o r ú idején Igazi áldás, mert nem k e l l kato­ n á n a k mennie, e g y é b k é n t pedig igen nagy erejű, s az ilyeneket jól megfizetik, m i k o r nagy h i á n y van férfierőben. Gyűjti is a p é n z t a legény, s mindig azon ábrándozik, hogy önállósul, házat, k e m e n c é t épít, s ha mindez meglesz, feleséget is vehet. „ V a s á r ­ nap majd fekete r u h á t húz, k e m é n y k a l a p o t szerez meg szép, vastag görbebotot, csatos családi i m a k ö n y ­ v é t a h ó n a alá veszi, és megy a templomba." E kis­ polgári jólét á b r á n d j a i t azonban szertefoszlatja az utolsó h á b o r ú s években dúló s p a n y o l j á r v á n y . Előbb a részeges mester és a kisinas, majd a segéd is á l d o ­ zatául esik, b á r m i l y e n kétségbeesetten óvakodik is a j á r v á n y t ó l . Még lázas rohamaiban szinte rögeszmé­ sen ismételte: „Lesz új m ű h e l y e m ! H á z a m ! Piros szép kenyereket sütök majd!" S h o l t á b a n is görcsösen ölelte magához a koffert, melyben m e g t a k a r í t o t t p é n ­ zét tartotta.

A „regényrészlet" h á r o m h á b o r ú s életképből áll.

Látszólag B o d á n é k ö r ü l játszódik a történet, aki k é t „sovány é s színtelen" l á n y á v a l kiszorította Boda urat a „család- é s vagyonközösségből". Az é r d e k e s e b b f i ­ gura azonban a dzsentri, a gavallér, a j a v í t h a t a t l a n nőcsábász Boda úr, ez a 'békeidőből i t t maradt igazi „ m a g y a r ú r " , aki mintha csak Majtényi M i h á l y vala­ melyik novellájából lépett volna á t ebbe a t ö r t é n e t b e : „ügynöki foglalkozást vállalt. Fővárosi u t a z ó k m ó d ­ j á r a sorra l á t o g a t t a a kereskedőket. Valamelyes er­ kölcsi lecsúszásféle szaglott a dologban. Meglett em-

ber, magyar úr, azelőtt üzlettulajdonos, úgy m á s z k á l ­ j o n a v i d é k i városban, m i n t valami pesti vigéc!"

(1. Boda és Tsa) Boda viszont k ö n n y e d é n túlteszi m a g á t ezen a lecsúszáson, a felesége és családja sem hiányzik neki. „ E z u t á n is gondosan öltözködött az öreg. A mendemonda szerint a v á r o s e g y i k - m á s i k nőcskéjét be-becsalja legénylakásáira. É s g a v a l l é r o ­ san pödörgeti s z ü r k ü l ő bajuszát, ha leányról, me­ nyecskéről esik szó."

Bodánéhoz ront be a vasutas M a t l á k is (így hívják a Forgandó nap utazó postását is!), hogy kierőszakolja a vörös liszttel a r á n y o s a n j á r ó fehér lisztet, amit a boltosné alighanem el akart csalni (2. Matlák). A har­ madik részletben (3. Bolond idők) Matlák felesége pletykálkodik a szomszédasszonyával a férjekről (egyik „iszik, a h á b o r ú s nyomort fokozva", a másik, Matlák, j ó ember, de „igen goromba ám!") és a hadiasszonyokról, akik v í g a n élik világukat, m í g a férjük valahol a h á b o r ú p o k l á b a n szenved, ha él még e g y á l ­ talán. Idézi e hadiasszonyok 'akkoriban közismert, botránkoztató n ó t á j á t is: „Míg az u r a m idehaza volt, S á r g a cipőm n é k e m sose volt, Húzd r á cigány, kapom a segélyt, Isten, az uramat haza ne segéld!"

A címadó Vásár t á r g y a szintén a h á b o r ú v a l kap­ csolatos, s ama jellegzetes L a t á k - í r á s o k sorába tar­ tozik, amelyek a p r ó életképekből, egymáshoz csak lazán {kapcsolódó mozaikkockákból állnak. Az első részletek a h á b o r ú u t á n i első v á s á r o n játszódnak, ahol a h á b o r ú i d e j é n elvadult gyerekek ügyes for­ téllyal meglopják a gesztenyesütő asszonyt, majd deszkát lopnak és narancsot cserélnek érte. Egyszer csak a v á r o s b a n vannak, a Vadgesztenyés utcai lebuj

előtt, ahol az „ a r a n y p a r a s z t o k pirospozsgás fiai" m u latozoak, imiiközben gyilkosság t ö r t é n i k . I t t válik az­ t á n világossá, hogy az író m i n d a gyerekek eüvadultságával, m i n d ezzel a gyilkossággal v o l t a k é p p a h á ­ b o r ú erkölcsi k ö v e t k e z m é n y e i t akarta megmutatná.

Egyik szemlélő szájába p é l d á u l ezt a megjegyzést adja a gyilkosságról: „Akik a h a r c t é r e n voltak, meg­ vadultak a v é r t ő l . . . Most egymást m é s z á r o l j á k .

Meglehetősen szokványos t á r g y a t dolgoz fel a K u ­ kac Mártonban, mégis ez a kötet legjobb írása. Hason­ lóképp hihette az író is, mert az eredetileg a Híd 1940. m á j u s 15-i s z á m á b a n megjelent elbeszélést az első felszabadulás utána n o v e l l á s k ö n y v é b e n , az Üj élet /elében harmadszor is k ö z r e a d t a . Számtalanszor meg­ í r t t ö r t é n e t , hogy a gazda l á n y a beleszeret a b é r e s ­ legénybe. I t t ás ez történik, s amikor Kukac M á r t o n megtudja, hogy Teoa l á n y a nemcsak szerelmes, ha­ nem m á r i s teherbe esett, a b é r e s T a t á r M i h á l y t el­ kergeti, a l á n y á n a k meg h á t á b a v á g j a a vasvillát, és megöli. Az is beleillik a sablonba, hogy Kukac gazda a gazdag szomszéd, S a l á t á s G á b o r fiának s z á n ­ ta a lányát, de a l á n y n a k nem k e l l a „tejfölös fejű" gazdalegény.

A m i a Kukac Mártont L a t á k egyik legjobb novel­ lájává avatja, az a n á l a szokatlan, mindig az egészet szem előtt tartó, gondos kidolgozás, a tették, fordu­ latok alapos előkészítése é s m e g t a d o k l á s a . Hogy m i minden omlott össze Kukac M á r t o n b a n , amikor l á n y a teherbe eséséről értesült, azt azzal érzékelteti, hogy elmondja, hogyan s milyen mélyről verekedte fel ma­ gát. J u h á s z volt, s a m á s földjén nevelte, hizlalta b i r ­ káit, gazda k o r á b a n meg „úgy hajszolta m a g á t , m i n t ­ ha attól félt volna, hogy lekésik valahonnan. Iszonyú munkairaimában m é g a rendes alvásról is leszokott".

Fia vézna, g y ö n g e gyerek volt, alkalmatlan apja ha­ talmas a m b í c i ó j á n a k vállalására, megkezdett v á l l a l ,,

kozásának folytatására, a vagyon további g y a r a p í t á ­ sára. Mindez t e h á t a l á n y á r a és gazdag vejére v á r t volna. Kukac fokozatosan egyenlítődött k i a szomszéd Salátással is, hisz a katonaságnál m é g „nem cimbor á s k o d t a k össze, mert S a l á t á s n a k több földje volt. De most m á r Kukac beérte, sőt t ú l h a l a d t a " . A gazda és bérese közötti ellenszenvet is m á r j ó k o r á n f e l v i l ­ lantja az í r ó : „Komiszfajta siheder volt ez a b é r e s .

T a t á r Mihály volt a neve, és hitetlen, m i n t egy k u ­ tyafejű t a t á r " — vélekedik r ó l a a gazda. „De jól dol­ gozott, a z é r t t ű r t e . " M i u t á n a titkos é s tilos szerelem^ ről értesül, ezzel ront be a legényhez az istállóba: — Szolginc, vedd a sátorfádat, takarodj a t a n y á m ­ ról! — És a bottal kifelé mutatott.

— Nem k ü l d h e t így el íkeed — lobbant föl a dac a legényben —, nekem m é g j á r valami, ha nem is telt k i az esztendő.

— Takarodj a szemem elől! Ha keresnivalód van, vidd t ö r v é n y r e ! É n is ott leszek. Csúffá tetted a l á ­ nyomat.

— Szeretjük egymást, tudja meg k e e d . . .

— Szeresd a p u l i t ! . . . Majd m e g t a n í t o m én a Tecát i s . . . Kifelé, szolginc!"

Ezt a m á r i s féktelen haragot m é g tovább, az ő r ü ­ letig szította a szeme előtt feltűnő leánya, „aM b é k é l t lélekkel, szép, erős, m á r telt t e s t é t riszálva, vastag ü n n e p l ő r u h á j á b a n kipirulva jött a templomból. Zseb­ kendőjét és az i m a k ö n y v é t a k e z é b e n hozta".

A m i n t látjuk, feszültséget is jól t u d érzékéltetni, d r á m a i helyzetet is megjeleníteni rövid, pattogó p á r beszédlben, s i t t nem elégszik meg az események puszta rögzítésével, hanem m ó d o t t a l á l hőse j e l l e m é ­ nek, érzelemvilágának ábrázolására, fokozódó indu­ l a t á n a k elemző r a j z á r a ás, egészen a végzetes tett — az elbeszélés logikája szerint indokolt — elköveté­ séig.

Többször is l e í r t u k imár, hogy einyomorodása egész életére k i h a t ó t r a g é d i á j a lett. É r t h e t ő hát, hogy e témához ú j r a meg ú j r a visszatér. A V á s á r b a n ezt a Csüggedten elbeszélés erősíti meg, amelyben számos mozzanat m á r t ö b b (korábbi írásából ismerős.

Szintén többször m e g í r t t é m á t v a r i á l a Halász Éva menyasszonysága című novellában. Bizonyos, hogy a m á r ismert k ü l v á r o s i é l e t k ö r ü l m é n y e k között, a m i ­ hez gyakran m é g az egészségre á r t a l m a s munka­ helyi k ö r ü l m é n y e k is j á r u l t a k , nagyon pusztított a tuberkulózis. Az embereket iszonyattal, p á n i félelem^ mel t ö l t ö t t e el, ha k ö r n y e z e t ü k b e n — h á t h a m é g ma­ gukon! — a betegség t ü n e t e i t fölfedezték. Hogyisne, hiszen a k é t h á b o r ú között a tbc g y ó g y í t h a t a t l a n be­ tegség volt, s egész családok pusztultak el benne.

Ebben a vonatkozásában — az egyébként elég gyenge, kidolgozatlan írást — a kor irodalmi és t á r s a d a l m i d o k u m e n t u m á n a k tekinthetjük. Még igénytelenebb a Szürke hályog című novella, s az olvasó alig érti, hogyan tarthatta ezt írója alkalmasnak kötetben k ö ­ zölni, mondjuk, a Kukac Márton szomszédságában.

A h á b o r ú előtti utolsó n é g y é v (1937—1941) n é g y könyvével L a t á k István p á l y á j á n a k r e n d k í v ü l fontos, viszonylag egységes szakasza zárul le, amely az i n d u ­ lástól, az útkereséstől a sokoldalú, lázas a k t i v i t á s k ö ­ zepette egyenes vonalban vezet tehetsége kiteljese­ déséig, eszköztárának, kifejezéskincsének, m e s t e r s é g ­ beli t u d á s á n a k csaknem végleges kialakulásáig. E másfél évtizedes pályaszakasz, illetőleg alkotói kor­ szak legfőbb jellemzője a m u n k á s m o z g a l o m m a l való teljes é s m a r a d é k t a l a n azonosulás: L a t á k minden kétely és f e n n t a r t á s n é l k ü l teszi m a g á é v á a m u n k á s ­ mozgalom költészettel, irodalommal szemben t á m a s z -

tott követelményeit, a (munkásmozgalom pedig — le­ galábbis vezetői r é v é n — ugyanilyen m a r a d é k t a l a n u l fogadja el és vállalj a-vall ja m a g á é n a k L a t á k köl­ tészetét.

Meddő é s é r t e l m e t l e n gondolata j á t é k volna t a l á l ­ gatni, hogy hogyan alakult volna L a t á k költészete, ha nem merevíti olyan fegyelmezetten ós következe­ tesen ö n t u d a t b a csapongó képzeletét, s vajon akkor lehetett volna-e ilyen teljes a h a r m ó n i a közte é s a m u n k á s m o z g a l o m között. Ü g y tetszik, hogy l é n y e g é ­ ben az ő költői a l k a t á n a k is megfelelt ez a viszony, s nem esett nehezére teljesíteni a vele szemben t á ­ masztott igényeket.

Hogy pedig ezeket az igényeket világosabban l á s ­ suk, egy p i l l a n t á s t k e l l v e t n ü n k a korabeli magyar szocialista irodalomra á l t a l á b a n . L a t á k p á l y a k e z d é ­ sére, amit tudvalevőleg a Kolduslázák jelent, m é g t e l ­ jes m é r t é k b e n é r v é n y e s Szabolcsi Miklós m e g á l l a p í ­ t á s a a korabeli magyar a v a n t g á r d é szocialista iroda­ lomról: „áradó p a r t t a l a n s á g jellemzi, olyan forma­ nyelv, amely expresszionista, szimbolista és n é p i ele­ meket feloldatlanul görget még sodrában." S aho­ gyan később leszámol ezzel a korszakával, az l á t h a ­ t ó a n a magyar a v a n t g á r d é é s a Tanácsköztársaság, nevezetesen K u n Béla közötti m e g h a s o n l á s r a vezet­ h e t ő vissza. L a t á k éppúgy, minit Gaál Gábor és a p r o l e t á r irodalom t ö b b i élharcosa — szinte visszhan­ gozva a Tanácsköztársaság vezetőjének elhamarko­ dott é s túlzó m e g á l l a p í t á s á t — a polgári dekadencia t e r m é k é n e k nevezi az egész irodalmi avantgarde-ot, K a s s á k Lajos költészetét is. L á t t u k , hogy L a t á k — r é s z ­ ben meggyőződésből, részben pedig „tiszta h i t é ­ vel j ó r a m a g y a r á z v a a rosszait is" — rendszeresen is­ mertette s f e n n t a r t á s n é l k ü l dicsőítette a különféle ú t o n - m ó d o n (leginkább a P r á g e r k i a d ó révén) k e z é b e

j u t o t t szovjet r e g é n y e k e t , r i t k á b b a n a filmeket is.

Nem kétséges, hogy ez is befolyásolta irodalomszem­ léletének alakulását, de emellett kivételes szerepet kell t u l a j d o n í t a n u n k a kolozsvári Korunknak, amely a magyar n y e l v ű legális baloldali folyóiratok között nemcsak a legjelentősebb, legbefolyásosabb volt, ha­ nem rendszeresen el is jiutott az i t t e n i baloldali í r ó k ­ hoz, k ö z t ü k L a t á k h o z is, a k i p u b l i k á l t is benne, s ahol A kültelek c í m ű k ö t e t é t m é l t a t t á k is. G a á l G á botr marxista k r i t i k u s i , esztétikus! rangja pedig á l ­ talánosan elismert é s vitathatatlan volt a baloldali írók k ö r é b e n — n á l u n k ás.

Ezért igen t a n u l s á g o s n a k ígérkezik é p p e n G a á l G á b o r n é h á n y tézisének közelebbi vizsgálata, (mert b e n n ü k L a t á k írói itörekvéseinek vezérfonalát, i r o ­ dalomszemléletének alapjait fedezhetjük fél. Jellémek ábrázolása-e vagy helyzettudatosítás című í r á ­ s á b a n (Korúink, 1931) B e m a r d von Brentano Kapitalismus und schöne Literature (Kapitalizmus és s z é p ­ irodalom) c. k ö n y v é t ismertetve, a szerzővel egy ét­ ertől eg marasztalja el azokat a r e g é n y í r ó k a t , a k i k n é l „az írói formálás r e k v M t u m a i t m é g mindig a lélek­ tan é s a képzelet teszi k i " ; majd Wassermannt — is­ m é t B r e n t a n ó v a l e g y e t é r t v e — a z é r t marasztalja el, mert m ű v é b e n „az e s e m é n y e k a jellemekből folynak", holott szerinte (és Drentaino szerint) nyilvánvaló, hogy „az események okai teljesen mások, m i n t az egyes emberek jellemei", s az í r ó k n a k ánkább a helyzetek­ kel kellene t ö r ő d n i ü k és azokkal, amik a helyzeten k í v ü l a jellemeket alakítják. Az í r ó k ma m é g á l t a ­ l á b a n referálnak, hangzik ú j a b b kifogásként, pedig az eszményi í r ó „tudatosít, é r t e l m e z " . Ezért igazat ad B r e n t a n ó n a k , a k i „az e p i k á b a n a helyzetek é r t e l ­ mezését tisztázó r e g é n y t követeli". S m i t tesz vajon L a t á k , minthogy minden esetben a helyzetet igyekszik értelmezni, t u d a t o s í t a n i , kikapcsolva a l é l e k t a n t és

képzeletet, mert hite szerint csak így t u d .azonnal „ r á h a t n i " az olvasóra.

G a á l Gábor m á r egy k o r á b b i , 1927-es cikkében Ernst Toller művészetével kapcsolatiban megfogal­ mazta a szocialista, azaz p r o l e t á r irodalom k r i t é r i u ­ m á t . A cikk a Sprechchorról szól, a m i t G a á l k ó r u s ­ k ö l t e m é n y n e k fordít, b á r általánosabban szavalókórusnak neveznek. Csak közbevetőleg e m l é k e z t e t ü n k rá, hogy L a t á k a T o v á b b első á l t a l a szerkesztett s z á ­ m á b a n első helyen közöl egy „riportázst" Toller t o l ­ lából (az amerikai Eord g y á r munkásairól) a helyzet­ tudatosító idokumentumirodalom példájaként, s hogy költőnk is í r t n é h á n y k ó r u s v e r s e t . Még t ö b b v e r s é ­ nek írása közben lebeghetett l e l k i szemei előtt a m u n k á s t ö m e g , a m u n k á s o k nagygyűlése, t ö m e g e s k u l ­ t u r á l i s rendezvény, m é l y e n féldübörögnek a sorai, rövid ú t o n m e g é r t e t v e a dialektikus materializmus l é ­ nyegét, de m i n d e n k é p p e n é r t e l m e z v e és tudatosítva a helyzetet, a m u n k á s o s z t á l y helyzetét, az osztályel­ lentét é s osztályharc miibenlétét. A Sprechchorról és Ermst Toller művészetéről mint a p r o l e t á r irodalom követendő példájáról vallott nézeteit G a á k i a k azért is é r d e m e s (közelebbről megismerni, mert m i n t l á t n i fogjuk, L a t á k e k ö v e t e l m é n y e k m i n d e g y i k é n e k eleget k í v á n t tenni. „Nem irodalmat csinál — állapítja meg Gaál Tollerról. — A papiroshoz semmi köze. Nem is­ mer semmi irodalmi hagyományt.

Valóbb és megr á z ó b b h a t á s o k r a törekszik, főleg arra, hogy a válóság küszködő, vívódó sorstartálmát közölje a legegysze­ r ű b b eszközökkel, olyan formákban, melyek nem a dolgozószobáké, hanem a népgyüléseké, az utcáé és a plakáté." Németországban, írja, m á r alig lehet e l ­ képzelni szocialista összejövetelt, előadást vagy ü n n e ­ pélyt Sprechchor n é l k ü l , a m i pedig a „propaganda­ mondat egyszerűségével fellépő kifejezés korszerű formája", ahol mindig szinte emberfeletti r i t m i k a i

h a t á s o k b a n a mai vezérideológia legnagyobb h o r i ­ zontú tételei szólalnak fél a tömegelőadok, a k ó r u ­ sok a j k á n a plakát-stílus foaranuiázásának erőteljessé­ gében" (kiemelések: J. G.).

A k é t v i l á g h á b o r ú közötti m u n k á s m o z g a l o m b a n az is igen elterjedt meggyőződés volt, hogy a p r o l e t á r irodalom legfőbb t a r t a l é k á t a munkáslevélezők moz­ galma képezi. I l y e n mozgalom a legtöbb baloldali lap és folyóirat k ö r ü l létezett. N á l u n k a Szervezett M u n ­ kás, a Ttavább é s a H í d k ö r ü l is. L a t á k m á r a ma­ ga szerkesztette T o v á b b - b a n azzal a felhívással for­ dult a lap b a r á t a i h o z é s olvasóihoz, hogy „cikkekkel, adatokkal segítsék" a lapot m u n k á j á b a n , mert csak így lehet „a vajdasági dolgozók minden r é t e g é n e k a lapja". S általános volt az a hát is, hogy a m u n k á s ­ osztály, a dolgozó p a r a s z t s á g és földmunkásság so­ raiból k e l l t á m a d n i u k új íróknak, akik a tanult, m ű ­ velt polgári íróknál reálisabban fogják az elnyomott osztályok helyzetét feltárni, sőt ez a feladat egyenesen r á j u k v á r . Egy időben m é g az író származásának, sőt foglalkozásának, é l e t m ó d j á n a k is jelentőséget t u ­ lajdonítottak szavahihetősége, a m o n d a n i v a l ó j a hite­ lének megítélésében. P é l d á u l a Szervezett M u n k á s kritikusa fontosnak tartotta hangsúlyozni a Koldus­ lázakkal kapcsolatban, hogy „írója fiatal robotos, a k i mindennapi k e n y é r h a r c b a n küszködik a létért, a k i csak 'kimerülten, f á r a d t a n szakíthat (magának r ö v i d ­ ke félórákat, hogy í r v a tanítson, lázítsa osztályostár­ sait". Malušev Cvetfco a r r ó l ír, hogy milyen ismert és elismert volt L a t á k m u n k á s k ö r ö k b e n , é s n é p s z e r ű ­ ségét, írásaiinak hitelét jelentősen fokozta az a k ö ­ rülmény, hogy maga is a m u n k á s o k n e h é z életét élte. És a k é t v i l á g h á b o r ú között v a l ó b a n meglepően nagy számiban t ű n t e k fel m u n k á s - és parasztírók.

Elég, ha csak a m a g y a r o r s z á g i népieseikre gondolunk, Veres P é t e r r e , Szabó P á l r a , de e m l í t h e t n é n k a rnun-

k á s K a s s á k Lajost is, s hogy messzebb ne menjünk, L a t á k o t é s Csépét, Kocso Racint és M i h o v i l Pavlek Moákinát, az erdélyi Nagy I s t v á n t stb. É p p Nagy I s t v á n írja első jelentős sokért hozó k i s r e g é n y é n e k (Földi Jánost bekapta a város, 1932) megjelenésére visszaemlékezve, hogy a b e t ű r e éhező öntuidaitosabb m u n k á s o l v a s ó k nem csekély büszkeséggel hangoztat­ t á k : „Van m á r az erdélyi m u n k á s o k n a k írójuk, s nem ás a k á r m i l y e n . Maga is m u n k á s . " A Gaál G á b o r r a l t ö r t é n t első találkozására emlékezve meg azt írja, hogy meg laz a g y a n ú is fölmerült benne, hogy a szer­ kesztő „esetleg nem saját szerzeményeimre k í v á n ­ csi, hanem ő is e l é m tesz valami á l t a l a kieszelt írást, hogy a nevemben kinyomtathassa, mert h á t divatba jöttek az úgynevezett paraszti és munkás sorból származó »ostehetsegek«, akiket némely újságírók k a j á n u l beszélő k u t y á k h o z h a s o n l í t o t t a k " (kiemelte: J. G.).

Ekkor m é g ő is olyan bizalmatlan volt, s alighanem rabja a közfelfogásnak, hogy Gaál G á b o r „viszolygás­ ra késztető, b á r s o n y o s a n sima kézfogása" is zavarta, Szilágyi A n d r á s s a l (az Új pásztor írójával) való ta­ lálkozásaikor pedág olyan érzése t á m a d t , „ m i n t h a az élő í r ó e m b e r é s a k ö n y v forradalmisága nem é p p e n fedné egymást".

Van Szabolcsinak m é g egy ágén figyelemreméltó megállapítása a magyar a v a n t g á r d é és a m u n k á s m o z ­ galom viszonyáról. M i u t á n r á m u t a t , hogy a m u n k á s ­ t ö m e g e k s a m u n k á s m o z g a l m i funkcionáriusok és az a v a n t g á r d é irodalmi ízlése között m é l y s z a k a d é k t á ­ tongott, így folytatja: „E t ö m e g e k ugyanis r é s z i n t a konzervatív irodalom kifejezési é s ízlésnormáin n ő t ­ tek fel, az ellenzéki forradalmi szellemet pedig a műformálásiban é s (kifejezéskincsében ugyancsak k o n ­ zervatív ú n . szociáldemokrata irodalom képviselte a szemükben." Vajon nem ezt t a n ú s í t j a - e a vajdasági magyar a v a n t g á r d é folyóirat, az Ü t i r á n t i é r t e t i e n -

ség é s közöny s a viszonylag gyors é s r a d i k á l i s leszá­ molás az izmusokkal a H í d lapjain?

Lajták költészetére ds érvényes, hogy teljes m é r t é k ­ ben kielégítette a (konzervatív irodalmon felnőtt i t ­ teni munkásolvasokat, megfelelt a mozgalmi vezetők elvárásainak, de az a k ö r ü l m é n y , hogy ez a p r o l e t á r költészet „ n e m tudja végigkövebni a korszerűvé v á ­ lás ú t j á t " (Szabolcsi) a későbbiek során, a m e g v á l t o ­ zott k ö r ü l m é n y e k közt súlyos válságokba sodorja az i r á n y z a t költőit, k ö z t ü k L a t á k I s t v á n t is.

IV. VARAS, SZOMORÚ SZÁJJAL ÖRÖMET MONDANI

A p r o l e t á r költőnek, a k ü l t e l k i szomorúság é n e k e ­ sének felszabadulás u t á n i költészetét és közérzetét legtalálóbban maga jellemzi a következő sorokban: „A b á n a t ú g y hozzám n ő t t egykor, Hogy félejtettem a jó nevetést, S alig tudtam éljent sikoltani, Midőn az első szabad szellő é r t . " A vers eredetileg a H í d b a n jelent meg 1946 tava­ szán, majd a Viharos idők vetése k ö t e t b e n 1948-ban, a címe pedig: A szabad embernél nincsen boldogabb. Összesen hat verset tett i t t közzé a költő, s a szer­ kesztő üdvözli, hogy „hosszú hallgatás u t á n ú j r a meg­ szólalt". (Először ugyanis a folyóirat felszabadulás u t á n i második s z á m á b a n közölt ugyancsak hat ver­ set „a szomorúság honlapjaiból".) Az újramegjelenés mellett a szerkesztő az új hangot is üdvözli L a t á k verseiben, „a fölszabadult ember merész és 'boldog ö r ö m é n e k " hangjait, majd részletesen is kifejti, m i t v á r a szerkesztőség, m i t v á r n a k az új irodalompoli­ tika érvényesítői a költőtől: „A kültelek ma nem szo­ morú, hanem az újjáépítés láza lengi át és az öröm szellői söprik az utat és simogatják az emberek lelkét.

Ezt v á r t u k , é s m é g e n n é l t ö b b e t v á r u n k az élettől, és ennek megéneklését vártuk és várjuk Latáktól" (kiemelte: J. G.). A m i l y e n kiáltó ellentmondásban

vian az idézett versszak m o n d a n i v a l ó j a és .alaphangja a vers címével, s amilyen e r ő l t e t e t t a cíimibe foglalt végkövetkeztetés a vers egészének h a n g u l a t á h o z k é ­ pest, é p p olyan ellentmondás feszül a Híd főszerkesz­ tője által a költő elé k i t ű z ö t t feladat, a költővel szem­ beni „ t á r s a d a l m i e l v á r á s " és a k ö l t ő alaphangja, sőt i m m á r költői alkata között. Nem vitás, hogy i t t k e l l k e r e s n ü n k annak a konfliktusnak a gyökerét, amely a legérdemesebb baloldali költő é s a felszabadulás u t á n i é v e k hivatalos áirodalarnpoliítikája, illetőleg e politika megtestesítői között t á m a d t , s a m i sok m i n ­ denit m e g m a g y a r á z a költő felszabadulás u t á n i — sok tekintetben m é l t a t l a n — helyzetéből. I t t kell keres­ n ü n k továbbá L a t á k felszabadulás u t á n i költői és emberi kríziseinek forrását is, melyek szinte élete végéig eltartottak, s amelyek főként abból a s z á n d é ­ kából következtek, hogy a r é g i mozgalmi é s harcos költő fegyelmezettségével m i n d e n á r o n meg ás akart felelni az .alkatával ellenkező e l v á r á s o k n a k . Pedig m á r r é g leírta, hogy szomorúsága „gyógyíthatatlan", „S nem küszködik, hogy varas, szomorú szájjal Mondjon örömöt, mondjon elmondhatatlant."

E konfliktus é s e krízis teljes k é p e bontakozik k i előttünk a költő k é t jelentkezésében az ú j r a i n d u l t H í d b a n (1945 őszén és 1946 tavaszán), továbbá a Vi­ haros idők vetésében (1948), a H í d főszerkesztőjének, dr. Steinfeld S á n d o r n a k a k ö t e t r ő l í r t terjedelmes b í r á l a t á b a n (Híd, 1948/5) és a költő közöleüen, k é z i r a t i h a g y a t é k á b ó l előkerült ugyancsak terjedelmes válaszában (Kritika és önkritika).

1. Űjra a Hídban,

majd a Téglák,

barázdákban

M i n t említettük, L a t á k m á r az ú j r a i n d u l t Híd m á s o d i k s z á m á b a n jelen van. De vajon m e g k e r ü l h e t j ü k - e a kérdést, hogy m i é r t hiányzott az első számból, a m i ­ kor a folyóiratot k o r á b b i elvbarátai, régi Hídbeli m u n k a t á r s a i (dr. Steinfeld és Kek Zsigmond) indítot­ t á k útjára. Sőt azt is k é r d e z h e t n é n k , hogy m i é r t nem őt bízták meg a folyóirat újraindításával, szerkesz­ tésével, hisz a r é g i H í d n a k Mayer O t t m á r mellett köztudottan társszerkesztője volt, s a Híd 1941 elején t ö r t é n t 'betiltása u t á n a Világkép köntösében és lap­ engedélyével valójában m á r Mayer O t t m á r nélkül a Hidat szerkesztette. Mert ne feledjük: 1945 őszén nem új folyóirat indult, hanem a haladó h a g y o m á n y o k a t képviselő és folytató, a haladó világnézet és haladó irodalom egységét d e m o n s t r á l ó folyóirat t á m a d t fel, s neve mindennek a folytonosságát volt hivatva h i r ­ detni és érvényesíteni. S vajon Laták, a p r o l e t á r k ö l ­ tő, a mindenes belső m u n k a t á r s és társszerkesztő nem maga volt-e a folytonosság? E ma furcsállható eljá­ r á s valószínű o k á t majd dr. Steinfeld egy-két k r i t i k a i megjegyzéséből hárnozhatjuk k i L a t á k h á b o r ú alatti m a g a t a r t á s á t illetően, de m a g y a r á z a t maga az a t é n y is, hogy L a t á k é k k o r m é g nem volt p á r t t a g (mint m á r mondtuk, majd csak 1949-ben lép be), m á r p e d i g 19454>en elképzelhetetlen volt, hogy egy folyóirat élén — kivált, ha az nem is csak irodalmi, hanem társadalmi és k r i t i k a i is — p á r t o n k í v ü l i álljon.

Vegyük elsőkónt s z e m ü g y r e az 1945 őszén Versek a szomorúság hónapjaiból (1941—42 telén) feleim­ mel megjelent hat verset. A versek előtt azonban megállít b e n n ü n k e t a költő eléjük illesztett jegyzete, mert furcsa m ó d o n m á r azok ellen a v á d a k ellen is védekezni igyekszik, amelyeket — legalábbis í r á s ­ ban! — majd csak k é t évvel k é s ő b b fogalmaz meg

dr. Steinfeld m á r e m l í t e t t kritikájában. A v á d ugyan­ is ú g y hangzik majd, hogy L a t á k h á b o r ú előtti k ö l ­ tészete is „ r i t k á n vált k i magasra ívelő l e l k e s e d é s t . . . nem a szónok, i n k á b b a hallgatóság hangja. T ö m e g ­ visszhangja az élcsapat tevékenységének". A költő pedig azzal vezeti be e vallomását, hogy e versei „az akkori k ö z h a n g u l a t fejlődésének kifejezői, úgy, ahogy írójuk és olvasójuk azokban a sötét napokban á t é l ­ ték". De: „tulajdonképpen nem is a költő volt ennyire borúlátó — p r ó b á l mentegetőzni —, hanem az olvasó, ha azt m á r senki sem vallja is ibe szívesen." Furcsa és lírai költő szájából v a l ó b a n k é t e s é r t é k ű v é d e k e ­ zés ez, hisz ezzel maga tesz kérdőjelet érzései hitéles­ sége, költészete őszintesége u t á n . Másrészt k é t é l ű is ez a mentegetőzése, m e r t maga d e g r a d á l j a ekkori k ö l ­ tészetét a tömegvisszhang szintjére, mintegy t á l c á n kínálva fel dr. Steinfeldnek a b k á l ó ^ l m a r a s z t a l ó megjegyzést. M i azonban akkor j á r u n k el helyesen, ha e b u m e r á n g s z e r ű védekezést m i n t a zavar é s k é n y ­ szerhelyzet tipikus t e r m é k é t elvetjük, s m é g i s i n ­ k á b b a költő verseinek hiszünk, mint e m a g y a r á z k o ­ dásnak.

A m á s i k v á d , amelyre szintén ú g y válaszol, hogy mintegy eléje megy a k r i t i k á n a k , a h á b o r ú alatti m a g a t a r t á s a . M i n t m á r tudjuk, az 1941 és 1944 k ö ­ zötti n é g y esztendő alatt állást vállalt a v á r o s h á z á n , és elvégezte a gimnáziumot, de m i n t költő teljes h a l l ­ gatásba m e r ü l t — nem publikált. E m a g a t a r t á s m a ­ g y a r á z a t á t a k ö v e t k e z ő k b e n adja meg: „Szerető sze­ relmes j e l k é p e k közé rejtőzik a mozgalmakat é r t csa­ pásokon síró, el-élcsukló zokogás. A maga tétlenségén és tehetetlenségén d ü h ö d ő ember fogcsikorgatása t á j ­ festő é s m ú l t a t rajzoló mondatokba bújik, mert a csendőrrnyoimozók és m á s p r i b é k e k látogatása miniden pillanatban lehetséges volt. S az allegóriák és meta­ forák szóvirágai t a k a r t á k az őszinte beszédet." Hogy

is értsülk mindezt? Azon nincs m i t csodálkoznunk, hogy e inégy é v .alatt mem .publikált, hisz a felakasz­ t o t t Mayer O t t m á r , Simokovich Rókus, dr. Simger Adolf stb. közeli m u n k a t á r s a — .akinek emellett t ö r ­ v é n y e n k í v ü l helyezett felesége, k é t é v e s kisfia volt, akit a S á r g a h á z b a n kihallgattak, s valószínűleg csak azért nem z á r t a k be és k í n o z t a k meg, mert nem t u d t á k rábizonyítani, hogy p á r t t a g — örülhetett, ha a maga és családja életét á t m e n t e t t e e súlyos, életveszélyes esztendőkön. Hogy írásait a cenzúra fokozott é b e r ­ séggel figyelte, afelől nem lehetnek kétségeink, hogy m é g az allegóriák és m e t a f o r á k szóvirágait is igye­ keztek volna megfejteni, az nyilvánvaló. M i t is pub­ likálhatott volna i l y e n k ö r ü l m é n y e k között? A teljes h a l l g a t á s í g y az ellenállás, a meg nem alkuvás egy­ é r t e l m ű kifejezéseként fogható fel. Hogy azonban még az íróasztalfiókjának vagy m é g jobb és biztonságosaíbb rejtekhelynek sem mert őszintén írni, s megalkotni e sötét idők költői dokumentumait, az m á r v a l ó b a n túlzott óvatosságról, félelemről t a n ú s ­ kodik. Mert — s ebben igazat k e l l adnunk dr. Stetinfeldnek — a „szomorúság hónapjaiból" előkerült ver­ sek nem különböznek lényegesen a h á b o r ú előtt rend­ re megjelent és minden c e n z ú r á n k e r e s z t ü l j u t o t t ver­ sektől.

A verscsokrot — írja jegyzetében a költő — m i n ­ den változtatás n é l k ü l teszi közzé, „merít így doku­ mentum, így h ű kifejezője egy rövid, dermedt k o r ­ szak a l é l t s á g á n a k és eszmélő s z á n d é k á n a k " . T e g y ü k m i n d j á r t hozzá: i n k á b b csak a „ d e r m e d t korszak aléltságának", semmint „eszmélő s z á n d é k á n a k " .

Az i t t olvadható hat versből n é g y hamarosan meg­ jelent a Viharos idők vetésében (egy csoportban a 29—33. oldalakon), az 1942^ben í r t Maholnap harminc­ két éves leszel csak tíz évvel keletkezése u t á n , a Nyugtalan álmok k ö t e t b e n (1952), míg az Egy szál

virágot az Öszi rapszódia V I I I . d a r a b j a k é n t [Nyugtalan álmok) és a Földi bodzában k ü l ö n versként.

Az Este és az Egy szál virágot című verseket „Ma­ yer Ottmáirék e m l é k é n e k " szentelte (bár ezit csak az első vers címe aiaifct közli). Az első versben azt a m á r többször megfigyelt m o t í v u m o t variálja, hogy a m a g á r a maradt harcost különösen éjjel k e r í t i ha­ t a l m á b a a szorongás és csüggedés, m e r t „A nappal az elfut szürkéin ridegen", csak az éjjelek m ú l n a k kínos lassúsággal, s az elhurcolt, a sorból kidőlt har­ costársak, i t t „az e l t ű n t kedvesek" e m l é k e is i l y e n ­ kor m e r ü l fel. Az ályen egyedüllétet a gyász és una­ lom tölti k i , s a szorongásos ó r á k a t a szú e g y h a n g ú őrlése és a távírópóznák sírása festi alá hangulatilag: »Ű&y jajgatnak a drótok a szélben, mintha Rajtuk ü z e n n e sok-sok b ú s halott."

Az Egy szál virágot majdnem érzelgősen indul („Csókolj meg halkan egy szál virágot"), hogy a m á s o d i k szakaszban m á r őrült álmok bukfenceire figyelmeztessen a m á r t í r o k sírján, s eltékozolt ifjú­ s á g u k a t k é r j e számon, (kimondva e g y ú t t a l a maga helyzetére, a féktelen terrorra is u t a l ó vallomását: „Jó szívéért t i t k o n hullatni k ö n n y e t , s ö r ö k k é g y á ­ szolni . . . " Alighanem L a t á k egész költői o p u s á n a k legsöté­ tebb h a n g u l a t ú , pesszimizmusának, csüggedtségének mélypontját jelentő, m ú l t j á t és jövendőjét e g y a r á n t megkérdőjelező, a k ö l t ő és ember kétségbeesését leg­ erőteljesebben kifejező verse a m á r említett Maholnap harminckét éves leszel. Ezért é r t h e t ő , hogy a Viharos idők vetéséiben, nem jelenhetett meg. M á r a bevezető sorokban a m a g á n y r a , a cimborátilan h ó n a p o k s á r g a

fényére panaszkodik, s harrnánckettedik s z ü l e t é s n a p ­ j á t nem ünnepli, hanem gyászolja. Szomorúságát g y ó gyiihatatlannak Jhüszi, s nem l á t maga előtt olyan terveket vagy próbálkozásokat, m e l y e k é r t szívét oda­ a d h a t n á . M é g a szerelem sem látszik kielégíteni, a „szarelem ciklámené / sem buggyant lángszínű, s ó v á r virágokat". A vers egyik központi metaforája a „pusz­ t u l á s hernyója", melynek m á s z k á l á s á t szemléli, s a s ö t é t e n l á t á s b a n addig megy, hogy azokat tartja leg(boldogabbnak, akiket m á r „ l á g y a n ölel a hant", azt áldja, k i „hitéért halt meg", míg ő a m e n e t e l ő k sor­ s á t tovább nem élheti, útjai m i n d elakadtak, szép gondolatait aludni k ü l d t é k , s v e r s é t valami különös — persze nem vallásos — istenhez, Krisztushoz for­ dulással zárja: „Ki h i t é é r t halt meg, legyen neve áldott.

Igazságiisten mindig szent volt t e n é k e d .

N é m á n kalapold meg az útszéli fakrisztust, Ö az egyetlen most, k i t é g e d m e g é r t h e t . " Bizonyos, hogy a vers 1942 n y a r á n - n y á r v é g é n szü­ letett (szeptemberben (töltötte 32. életévét), a nagy n é m e t előrenyomulások, győzelmek idején, azaz csak­ nem fél évvel azelőtt, hogy — m i n t e verseik előtti jegyzetében írja — „1942 t e l é n a végtelen orosz me­ zőkön a fasizmus az első halálos csapásokat kapta".

Olyan i d ő p o n t b a n t e h á t , amikor Vajdaságban a j u ­ goszláv népfelszabadító harccal közvetlen kapcsolat­ ban nem álló h a l a d ó embereknek a legtöbb okuk volt a kétségbeesésre, hisz 1931 és 1945 között t a l á n so­ hasem látszott t á v o l a b b i n a k é s valószínűtlenebbnek a h a l a d ó erők győzelme, m i n t ekkor. A komor, de r e n d k í v ü l erőteljes és kifejező (képek és m e t a f o r á k r i t k a gazdagságát felvonultató vers kétségkívül fon-

tos, n á l u n k egyedülálló költői dokumentuma e sötét és küátástalan{nak látszó) időszaknak. Hadd írjuk ide az említett költői képek és m e t a f o r á k n é h á n y jelleg­ zetes példáját: c i m b o r á t l a n h ó n a p o k ; A pusztulás her­ n y ó j á t látod m á s z k á l n i ; Sebeid marjulnak vad üszkö­ södésben; Hites j ó utaid mind-mind elakadtak, / Szép gondolataid most aludni k ü l d t é k ; K e s e r ű ízek sózzák minden falatod; Akaszd szegre ü r e s ú t i t a r i s z n y á ­ dat, / Menetelők sorsát t o v á b b nem élheted; H i t t é k : csodákat gyújtasz homokvilágban, / S most meg az ebek sem csaholnak é r t e d stb.

Hasonló mélységiből é s sötétségből t ö r n e k fel a k ö l ­ tő panaszai, g y ö t r ő é s önmarcangoló kérdései a Hig­ gadtság óráján c í m ű vers soraiban is. I t t is felbukkan a Melégületlen szerelem m o t í v u m a : valahol elsiette a legelső csókot, az igaziról meg mindig lekésett. De ez csak egyik p é l d á j a a versen végigvonuló e M e t é s lekésés diüemmájának. A vers s u m m á j a is egy k é r d é s ­ sor: „Mikor tévesztetted el az ösvényedet, Hogy v i r á g o d nem nyíl, vagy m á r le is hervad?

H o l léptél eggyel t ö b b e t vagy kevesebbet, Hogy csak bajokat p l á n t á l t á l .magadnak?''

A k á r c s a k kései, ö r e g k o r i verseiben, i t t is e l t ö p ­ reng m á r azon, hogy a középszer rabja maradt, s nemcsak a szélsőségéket k e r ü l t e el, hanem gyakran m e g á l l t félúton, nem volt elég b á t o r é s radikális. Igaz m á m o r b a n sosem lángolt, véli, a h a g y a t é k á b ó l elő­ k e r ü l t egyik v a l l o m á s t ö r e d é k é b e n pedig — melynek a Vád címet adta — ezt olvashatjuk: „Csak a közepes u t a c s k á k szűk k ö z é n lépkedtél, í g y elkerülted a ve­ szélyes keresztutakat. De sohasem j u t a t t á l el oda, hol mérföldeseket zuhannak vagy emelkednek a m i n ­ den kicsinységgel leszámolok" (Vaskoszorú, 1974).

Ugyanezt a t ö m é n y szomorúságot énekli a Míg a

szíved bírja v e r s é b e n is. Ez is számadás, mérleg a megtett költői útról, s iermószetesen .negatív szaldó­ v a l : „S lettél koldusok közt is m a g á n y o s árva." Ez a magányosság a költői p á l y á r a v e t í t v e annyit jelent, hogy soha senki nem volt segítségére, nem mondta, „most erre eredjél", s villámláskor sem volt s z á m á r a menedék. Míg azonban az előbbi versben, ha h a l v á ­ nyan is, feldereng a r e m é n y , hogy a győzelmes nap igazolni fogja őt, i t t a m a g a b i z t a t á s , a bízás i s t e n é ­ ben való bizakodás végül is teljes m a g á b a zárkózásba, a kis személyes boldogság keresésébe torkollik: „Míg a szíved bírja, m í g inad nem vénhed, Műveljed, m ű v e l j e d kicsiny kertecskédet."

Jellemző, hogy ez a m á r - m á r kispolgári i d i l l u t á n i vágyakozás szinte giccses f o r m á b a n j u t kifejezésre, b á r feltehető, hogy a küzdőtér ideiglenes e l h a g y á ­ s á r a utal, a kertecske m ű v e l é s é n pedig a t a n u l á s t , önképzést k e l l é r t e n ü n k .

Ha r ö v i d e n is, említést k e l l tenni a Beszélgetés magammal c. versről is, m á r csak -azért is, mert m i n ­ den tekintetben elüt a „szomorúság h ó n a p j a i n a k " t ö b ­ b i versétől. Olyan v e r s f o r m á b a szedett esszéféle ez, amilyet majd a Viharos idők . . .-ben t a l á l u n k Njegosról, Rranko Radičevićrol és V u k St. Karadžićrol, s amelynek a személyes megközelítése eredetiségének h í j á n tartalmilag sem emelkednek t ú l az irodalomés k u l t ú r t ö r t é n e t i közhelyek szintjén. E vers ihletője k ü l ö n b e n Szarvas Gábor, valamint az első k ö n y v e k között kezébe akadt Petőfi-kötet.

Több m i n t fél év elteltével jelentkezett L a t á k ú j a b b hat verssel a Hídban. A költői jegyzet, bevezetés he-

lyett most a szerkesztő m á r e m l í t e t t jegyzeteit olvas­ hatjuk a közölt v e r s e k r ő l és költőjükről, illetőleg a „hosszú h a l l g a t á s " u t á n ú j r a megszólaló költő ü d ­ vözlését. Első olvasásra t a l á n csodálkozunk rajta, hogy egy író féléves hallgatását, illetőleg t á v o l m a r a ­ dását a folyóiratból „hosszú"-niak minősítik, á m ha szem előtt tartjük, hogy L a t á k — az alapító L é v a y E n d r é v e l együtt — a folyóirat legrégibb élő m u n k a ­ társa, és az 1934-es indulás ó t a soha m é g ennyi idedg nem hiányoztak belőle írásai, ez é r t h e t ő . A vissza­ t é r é s azonban mindennek m o n d h a t ó , csak sikeresnek nem. Igaz, a szerkesztő az új hangot üdvözli L a t á k verseiben, s 'azt, hogy a k ü l v á r o s i szomorúság k ö l ­ tője „a fölszabadult ember m e r é s z és boldog ö r ö m é t " szólaltatja meg, mert „a harc beváltotta mindannyi­ unk hitét", s v o l t a k é p p v a l ó r a vált L a t á k hite is, hogy a k ü l t e l e k „nem marad a szomorúság fészke". Á m ahogy a költő ezt az új hangot próbálgatja, e r ő l ­ teti, az nem valami vigasztaló. A versfüzér első da­ rabja Sztálinról szól. Amennyire nem állt r á L a t á k szája az örömujjongásra, é p p annyira disszonáns a „végtelen t e k i n t é l y " előtti tisztelgése is. Valószínű, hogy a főszerkesztő, a k i egyúttal kiadói szerkesztő is volt, szintén nem lehetett elégedett a verssel, mert a Viharos idők.. .-bői kihagyta, s aligha politikai okokból, hisz a k ö t e t r ő l m á r 1948 m á j u s á b a n meg­ jelent a bírálat, s abban a bíráló — aki azonos a szer­ kesztővel — egy verssel kapcsolatban a költő fejére idézi Sztálin egyik kongresszusi beszédét.

Versnek nem jobb a Titóról szóló sem (szintén k i ­ maradt a kötetből), mert lapos, prózai sorok r o n t j á k a verselését, b á r érzelmileg melegebb, s hőse is i n ­ k á b b emberközelben van hozzá. C s u p á n azt mondja el bemne, hogyan v á g t a k i fényképét egy fasiszta ú j ­ ságból a h á b o r ú alatt, s hogy a fejére kitűzött v é r d í j

volt számaira az első h í r a d á s a „titánok h a r c á t " ve­ zető szabadsághősről.

A szabad embernél nincsen boldogabb című v e r s r ő l (amely szintén i t t jelent meg először) m á r szóltunk a fejezet elején, s i t t csak annyival egészítjük k i a mondottakat, hogy nemcsak azt mondja el benne, mennyire hozzánőtt a szomorúság, s milyen nehezen t u d most éljent sikoltani, hanem fogadkozik is benne: „Sokáig k í n l ó d t a m és csak dadogtam, Halljátok most m á r az é n e k e m e t . " S meg ás p r ó b á l ujjongani a szabad lég, a n a p s u g á r l á t t á n , a n é p é r t vúirító mező és az é r t e d u d á l ó g y á r t á p l á l t a örömtől.

A Kültelki őszi táj című verset az erőltetett, csi­ n á l t öröm és a régi* őszinte szomorúság ellentéte fe­ szíti szét. A Jaszi-bara — külsőre máig is alig v á l ­ tozott — leírása tartalmilag és hangulatilag e g y a r á n t kiáltó e l l e n t m o n d á s b a n van a vers v i d á m z á r ó a k k o r d ­ jaival. Bevezetőben „foghíjas a p r ó k e r t e k " - r ő l olvas­ hatunk, a h o v á o d a ü l i k a kecske, a szegény ember te­ hene és mekegése, a vaskerítések, a csupasz falak, a h a l v á n y káposzták, a kopott aszfalt s erre az ismert s i v á r t á j r a v é k o n y a n h u l l ó n a p s u g á r . Egyszerre azon­ ban minden á t m e n e t n é l k ü l b e l é p n e k e k é p b e a v i ­ d á m fiúk, a r o h a m m u n k á r ó l hazatérő emberek, a k i k fújják a füstöt, és az erős lányok, akik tapossák az avart, holott L a t á k k o r á b b i leírásai a l a p j á n ebbe a k é p b e a napi-robot-végzett m u n k á s o k illenek bele a sovány, rendetlen asszonyokkal é s csenevész gyere­ kekkel.

A felszabadultak é n e k é b e n mintha csak azt akarta volna bizonyítani a költő, hogy t u d ő szónok is lenni, nemcsak hallgatóság, az élcsapat hangja is lehet, nemcsak visszhangja. A verset a felszabadultak k a -

cajának, é n e k é n e k szánta, melytől megremeg a föld­ teke Stb. S z ó n o k l a t n a k v a l ó b a n meg is felelne e szö­ veg, hisz benne van, hogy a tervet m i n d n y á j a n kala­ pálják, „Dolgos t e r e m t é s lett a mezítlábas élet", t e h á t nem szomorú m á r a külvárosi élet, csakhogy ettől nem lett vers, csak megverselt politikád szónoklat.

Abban a szándékában, hogy az irodalompolitikai cé­ loknak m i n é l jobban megfeleljen, m é g az olyan, na­ gyobb részében szép, őszi hangulatot, m a g á n y t , ö r e ­ gedésélményt kifejező verset is elrontja egy-két e r ő l ­ tetett zárósorral, m i n t a Noviszádi ősz. A vers alatti évszám (1946) t a n ú s á g a szenint akkor született, a m i ­ kor másodízben volt a Magyar Szó m u n k a t á r s a (1946. szept.—1947. okt.), l a k á s a é s családja azonban to­ v á b b r a is S z a b a d k á n van. A vers egy m a g á n y o s s é t a h a n g u l a t á t rögzíti a „langy o k t ó b e r i napon", amikor a gyenge, simogató szellőben m é g megéled a végle­ ges téli álom előtt „fű, fa s r ö g " , rovarok szállong­ nak a csillogó napsütésben, a költő pedig, övéi a r c á t sóvárogva, megsimogat minden őszi virágot. Még az ifjúság sugaras lépkedése is az idő r o h a n á s á t , az ö r e ­ gedés .képzetét t á m a s z t j a benne, s ebbe a melankoli­ kus hangullatba ront bele — minek is n e v e z h e t n é n k másnak, m i n t k i n c s t á r i optimizmusnak? — a k ö v e t ­ kező sor: „Ó, be szép az élet."

Még az első felszabadulás u t á n i verseskönyv, a Viharos idők vetése előtt pillantsunk a Téglák, baráz­ dák a n t o l ó g i á b a n való szereplésére s e szereplés ak­ k o r i minősítésére. H á r o m új verse jelenik i t t meg, s k ö z ü l ü k k e t t ő b e k e r ü l majd az egy év m ú l v a meg­ jelenő kötetbe, egy pedig majd csak a Nyugtalan ál­ mokban, (kap helyet.

Az Anyák olyan alkalmi vers, amelyekből a Viha­ ros idők.. .-ben majd egész sorozatot olvashatunk — p l . gyermeknapra, n ő n a p r a , m á j u s elsejére, az ok­ tóberi forradalom évfordulójára stb. A n ő n a p i k ö -

szántanék is felfogható vers t á r g y a meglehetősen saíblonos: a nők, az a n y á k nehéz helyzete a régi v i ­ lágiban, szembeállítva a mai, „A harcos és boldog, á l ­ dott k e d v ű a n y á k " helyzetével. A Hajnali dal naiv vonalvezetésével és formájával, egyszóval i g é n y t e l e n ­ ségével a muszáj-optimizmus jellegzetes példája. A harmadik vers, Mi Májusnak készültünk föl, a „csúf anyó, a T é l " metaforájával állítja szembe az „Ígéretes szép tavasz hamvas 'báját", természetesen a r ú t „téla n y ó " eOkerülhetetlen piusztulását és a Májushoz ve­ zető ú t szépségét hirdetve. A költői eszközöknek ugyan nagyobb szerep j u t e versben, mint a másik kettőben, a politikai m o n d a n i v a l ó sablonja mégis na­ gyon áttűnák a v é k o n y költői m á z alól.

Kek Zsigmond az antológiáról szóló b í r á l a t á b a n (Híd, 1947. dec.) m i n t minden jelen levő íróról-költőről, L a t á k r ó l 'is k ü l ö n -bekezdésben ír. Mindenekelőtt r é g i verseit, h á b o r ú előtti költészetét méltatja, m e g á l l a ­ pítva, hogy L a t á k „vajdasági — sokkal i n k á b b , m i n t b á r k i ebben a k ö t e t b e n vagy irodalmunkban". S ezt azzal magyarázza, hogy „legközelebb áll a vajdasági dolgozókhoz", mert ú g y véli, „kevés valamennyire is olvasó p r o l e t á r van, akiben ne élnének L a t á k versei".

A vajdasági jelleg Szenteléky-féle m e g h a t á r o z á s á t t e h á t abban az é r t e l e m b e n módosítja, hogy a vajda­ sági dolgozókkal, az itteni proletariátussal való összeforrottsággal, azonosulással egyenlíti k i . L a t á k ú j a b b költészetével kapcsolatban viszont m á r f e n n t a r t á s a i vannak: „Az á t m e n e t az új p r o l e t á r költészetbe, új idők új dalaira vontatott, nehézkes, a hang nem olyan erőteljes, m i n t a felismerés, a vers nem olyan éles, mint az élmény" T e h á t — s ezt látjuk majd dr. Stein­ feld k r i t i k á j á b a n is a Viharos idők . . .-ről — irodal­ munk felszabadulás u t á n i i r á n y í t ó i m é g minidig h i ­ szik, hogy új p r o l e t á r költészetet k e l l létrehozni, vagy­ is L a t á k n a k , a k i az elnyomott p r o l e t a r i á t u s k ö l -

tője volt, imost valamilyen h a n g v á l t á s s a l a győztes, hatalomra j u t o t t p r o l e t a r i á t u s költészetét k e l l l é t r e ­ hoznia. Elismeri ugyan, hogy a költő h a n g j á b a n most is a vajdasági p r o l e t a r i á t u s szólal meg, de olykor f á ­ radtan é s erőtlenül.

A Viharos idők vetése megjelenésével és k r i t i k a i fogadtatásával kapcsolatban k é t k ö r ü l m é n y t k e l l szem előtt tartani. K e k Zsigmond a Téglák, barázdákról szóló k r i t i k á j á b a n meghirdette , a b í r á l a t és m é g i n ­ k á b b az ö n b í r á l a t " szükségességét, amelyet dr. Steinfeld éppen L a t á k első felszabadulás u t á n i k ö t e t é v e l kapcsolatban ágyekszák érvényesíteni. S hadd t e g y ü k hozzá, hogy L a t á k is kísérletet tesz ugyanerre, csak­ hogy írása közöletien marad. K e k m á r az első ere­ deti magyar szépirodalmi k i a d v á n y megjelenésekor úgy véli, hogy meg k e l l 'kezdődnie a b í r á l a t n a k is: „nem követelésiképp, hanem m é r t é k ü l és segítségül, célul és i r á n y u l kezdődjön meg az első gyermekkel e g y ü t t a g y e r m e k n e v e l é s : kezdődjön meg az első irodalmi t e r m é k k e l a b í r á l a t . " Azt is kifejti, milyen b í r á l a t r a gondol: „Az alkotó lázhoz, a büszke é p í t é s ­ hez m é l t ó 'bátor bírálatot, p r o l e t á r m é r t é k e t a p r o ­ l e t á r művészethez, reális szocialista m é r t é k e t a s z ü ­ lető szocialista realizmushoz."

A m á s i k k ö r ü l m é n y a k ö t e t „szövegkörnyezete".

A Téglák, barázdák ugyanis nemcsak az első vajda­ sági magyar szépirodalmi k i a d v á n y a felszabadulás után, hanem az egyetlen ás 1947-ben. (Mellette m é g Lőrinc P é t e r Kuruckor című t a n u l m á n y a jelent meg ebben az évben.) 1948-ban viszont m á r hat vajdasági magyar k ö n y v jelent meg, éspedig Sinkó E r v i n r i ­ p o r t r e g é n y e a v a s ú t r ó l é s az Akik nem tudják, mi fán terem a szemérem c í m ű r ö p i r a t a , Markovics J á ­ nos egy „poómája" é s egy „elbeszélő költeménye", valamint Majtényi Májusfája é s L a t á k verseskönyve.

Voltaképpen t e h á t k é t olyan k ö n y v — Majtényi é s y

L a t á k k ö n y v e —, amelyeket ima is <a jugoszláviai ma­ gyar szépirodalmi alkotások között tartóink számon, p á r h u z a m b a ámítani is csak e k é t k ö n y v e t lehet. De é r d e m e s is, mert egybevetve őket ama a k ö v e t k e z t e ­ t é s r e juthatunk, hogy szerkezetűikben bizonyos ro­ konság van. Amiint ugyanis L a t á k egy egész ciklusn y i verset közöl a felszabadulás előtti opusából, M a j t é n y i is igyekszik elhelyezni egy-egy régebbi írást a napi a k t u a l i t á s ú újak között. A falábú Tatár And­ rás és Az áruló a l á — szinte az írások m e n t s é g é r e — odailleszti az 1937-es é s 1940-es évszámot, s mellet­ t ü k helyezi el a Foltos könyököt, a Csecsetkáék sze­ rencséjét, az Erkélyt is, mintha csak azt a k a r n á k ö ­ zölni olvasóival, hogy nemcsak olyan „vonalas" no­ v e l l á k a t t u d írni, m i n t a Novátor a fürdőben, Parti­ zánok, Farkast a szőréről, Magvetés stib., amelyekben „a munka lépdel és menetel".

2. A szabadság

öröme

(Viharos

idők

vetése)

A Viharos idők vetésének kompozíciója ugyanazt a kettősséget mutatja, m i n t L a t á k l e g t ö b b felszabadulás u t á n i verse is. A z eflső ciklus — Vágy a napsugár után (1940—1942) —, amint az évszámok is jelzik, az elnyomatás, a szomorúság é s kilátástalanság é v e ­ inek h a n g u l a t á t , életérzését idézi, a m á s o d i k — A szabadság öröme (1945—1947) — pedig a felszaba­ d u l t ember boldogságát. A legtöbb versiben — sokkal i n k á b b az űjiakban, m i n t a r é g i e k b e n — ugyanezt a kettősséget t a l á l j u k : az új fölött é r z e t t örömét csak a r é g i szomorúsággal szembeállítva látja é l m o n d h a tónak, vagy a k ö l t ő fogalmazásában: „a r é g i Jugoszlá­ v i á b a n írt é s e g y e n k é n t megjelent s ö t é t e b b h a n g ú verseiket é p p e n a z é r t adtam most a k ö n y v elején, az első dklusban, hogy a m á s o d i k ciklus bizakodó

és örömteli h a n g j á v a l é s a magaimagára t a l á l t ember micodainivaióaval szemben az árnyoldalt fesse, hogy é l e t ü n k egyre tisztultabb t é n y e i h á t t e r e t kapjanak."

Az első ciklus m o t t ó j á u l a Hideg tavasz című vers következő szakaszát választotta: \ „Teleszaladtak vadvizekkel Miind a k ü l t e l k i k u t a k — Az időjelző m u t a t ó j a Kileng é s viharra mutat."

Az előtte álló vers alatti évszámról (1939) csakúgy, mint e vers ^hangulatából -arra lehet következtetni, hogy a h á b o r ú s veszély fokozódása ihlette. S e c i k ­ lus egészét valóban az elkerülhetetlennek, sőt i m m á r közelinek látszó vihar (miatti szorongás, félelem é r ­ zése hatja á t és h a t á r o z z a meg.

A k ö t e t legjobb és legerőteljesebb versei az első, felszabadulás előtti cnklushan varrnak, s ő t ezek közül is az olyanok emelkednek k i , amelyekben az önvizs­ gálat, tépelődés, számvetés, a m ú l t j á v a l és jelenével való b á t o r , k í m é l e t l e n szembenézés hangjai szólalnak meg. A Hideglelős vagy c í m ű b e n p é l d á u l a tavasz, a természet ébredését érzékeltető k é p s o r r a l („ezer fia­ tal fa szalad lombba"; „a tavasz szőke s u g á r h a j á t k i ­ bontja"; „ezer virág nyílik a réten") a maga b ú s é s r e m é n y t e l e n sorsát állítja szembe, melynek s u m m á j a : csak fél k e n y é r j á r néki, magot vet, s nem tudja, t e r m é s t hoz-e; m á r odáig jutott, hogy m a g á b a n be­ szél, fájó csontjaiba behatolt a félsz, s az élete „a pokollal k o m á z i k " .

A Születésnapomra, amelyet harmincadik születés­ napja táján, t e h á t 1940-ben írt, szintén m é r l e g e t k é ­ szít (ahogy ezt teszi majd k é t év m ú l v a a Maholnap harminckét éves leszekben is), s t á n mondanunk sem kell, hogy ez a m é r l e g is igen n e g a t í v . Azzal a k ö l -

tészetével kapcsolatban m á r többször is megfogalma­ zott kétellyel indítja a verset, hogy alighanem abban hibázott, hogy amikor dalolni kellett volna, ő re­ kedten kiáltott, s a boldogságot a harc jelentette s z á m á r a . A v é g e r e d m é n y pedig: „Hogy nem teljesült harminc évig egyetlen á l m o m , Hogy harmöinc évig csak sóhaj és szitok kelt a számon."

Ennek ellenére hirdeti, hogy é l e t e i m m á r k ü l d e t é s : a számkivetettekért nem hagyhatja el m a g á t , s h i t é ­ é r t k i k e l l állnia.

Elrontott élete fölött t a r t szemlét a Csüggedt be­ számolóban is. Azzal kezdi panaszát, hogy k ö n y v e csak nagy r i t k á n jelenik meg, a mezőtől, falutól e l ­ szökött, s m á r lélekben is alig t a l á l oda vissza; k ö l ­ tészete a saját megítélése szeriint égig é r ő szép t ű z helyett csak szentjánosbogár, s b á r minden v á g y n a k ellenállva, megmaradt m o g o r v á n , ö n m a g á t marva „Sok düledező h á z s p á r n é v t e l e n halott" melletti hűségében, „zord i g é i é r t " mégiscsak p é n z t kapott o l y ­ kor, igaz megbecsülést csak r i t k á n vagy sohasem.

M i n t l á t n i fogjuk, dr. Steinfeld igen h a t á r o z o t t a n visszautasítja ezt a mozgalom elleni v á d k é n t é r t e l ­ mezett kitételt, s k e m é n y e n m e g r ó j a é r t e a költőt.

Az őszinte beszéd allegóriákba és m e t a f o r á k b a „ t a ­ k a r á s á n a k " szép példája a Hideg tavasz, melynek, m i n t láttuk, egyik szakaszát az első ciklus m o t t ó j á u l is választotta. Szomorú, k i l á t á s t a l a n helyzetét i t t a h i ­ deg tavasz metaforájába sűríti. Elmondja, hogy m í g m á s k o r a tavasz „fűpelyheket" rakott a h á z u k elé, most s á r b a n úsznak a v i r á g á g y a k é s deresen csupa­ szok, m é g mindig jéglkérget repedeztet a „gyenge tavaszi hevület", megfeketedtek a r ü g y e k , s az i d ő ­ jelző m u t a t ó j a „ v i h a r r a mutat". Ezt a — t a l á n 1940-

vagy 194l-es — vészterhes tavaszt idéző pesszimista hangulatot a következőkben foglalja össze: „ R e m é n y e m piros muskátlija A bosszú t é l b e n elfagyott, S most s z ü r k e b á n a t o t t ü k r ö z n e k A napban fürdő ablakok."

Természetesen ebben az első ciklusban is fel^feldereng a 'bizakodás, tgy a Böjti estben is, amely pe­ dig a k ü l v á r o s m á r ismert k é p e i t hozza a bevezető­ ben: bújó kis ereszek alatt fecskefészkek, a n á d t e t ő k részeg m ó d j á r a imbolyognak, s i t t , ahol garastalanok a napok, fény alig v e r i az ablakokat, az élet „csöndesen húzódik sarokba". E szomorú világban azonban „ I n d u l a t o k forrnak, s t a l á n nem r e m é n y t e l e n , Hosszú b ö j t ö k r e v á r n a k hirtelen J ó ü n n e p - é b r e d é s t egy piros reggelen." Érzékletes leírást n y ú j t a külvárosról a Búzavirág kövek közt című versben is, mégpedig „osztályhar­ cos" szempontból, m o n d h a t n á n k , m i v e l alapvető k ü ­ lönbséget mutat a gyenge k i s v i r á g r a ropogós csiz­ m á v a l r á t a p a d ó b e h e m ó t k u l á k és a „mezők csókját titkos remegéssel n é z ő " mezítlábasok természethez való viszonya között. Érthető, hogy cseperedő kisfia állandó örömforrás a számára, és ha valami, h á t az ő „tej édes mosolya" alkalmas arra, hogy legalább időlegesen kiragadja a kétségbeesés ködéből. Ha r á n é z , „a n e h é z m á r nem súlyos", mert örökkön biztatja, korbácsolja e mosoly, a „vidámság ostora" (Biztat, korbácsol).

F o l y t a t h a t n á n k m é g a kétségbeesés szomorú hang­ jainak idézését a Vágy a n a p s u g á r u t á n ciklusból,

hogy a k é p , melyet A kültelek é s az Egy élet árad című kötetekből m á r jórészt i s m e r ü n k , kiteljesedik, de sok újait aligha 'adhatnánk hozzá. Vessük i n k á b b tekintetűinket a Szabadság ö r ö m e ciklusra, amely a költő szándéka szerint újat, fordulatot akar jelenteni költészetében. A r r ó l fogunk i t t meggyőződni, hogy va­ lóban milyen n e h e z é r e esett „éljent sikoltani" az oly sokszor megjósolt, olyannyira áhított szabadság e l ­ jövetelekor, s milyen erőltetett, mlilyen b á g y a d t é s erőtlen is ez a hang. Hiába, az öröm, az optimizmus, a rajongás nem elhatározás dolga, hanem lelkiállapot, érzésvilág, meggyőződés — vagy erőlködés. M i n t élet­ rajzából láttuk, az új rendszer, amelyet a p r o l e t á r költő m a r a d é k t a l a n u l a m a g á é n a k hitt, a saját harca gyümölcsének is, nem sietett szorosan magához kap­ csolni. Egy v á r o s k e r ü l e t t a n á c s á n a k tagjaként s egy hasonló szintű „íróasztal", azaz tisztviselői állás b i r ­ tokában, valahol a rendszert i á m o g a t ó lojális p o l g á ­ rok, alkalmi ú t i t á r s a k között t a l á l t a magát. S ez az állapot vagy öt hónapig tartott, amikor előbb a Sza­ bad Vajdaság szabadkai kirendeltségében vidéki tudó­ sító, s csak m á r c i u s b a n k e r ü l először szerkesztőként a napilap újvidéki szerkesztőségébe. Lakást most sem kap, t e h á t nem k e r ü l a t a r t o m á n y i székvárosba, ahol mind jobban összpontosul a magyar szellemi, irodal­ m i élet; sőt ez a fejemás helyzet sem tart sokáig, mert fél é v m ú l v a , 1945 s z e p t e m b e r é b e n m á r S z a b a d k á r a k ü l d i k a színház megszervezésére é s beindítására.

L a t á k ennek ellenére kötelezőnek érezte m a g á r a nézve (a régi, fegyelmezett m u n k á s m o z g a l m i harcos költőre nézve) az ujjongást, feladatának a felszabadu­ lás m i a t t i öröm .kifejezését. A k é t h á b o r ú közti é s a megszállás alatti nyomor, terror, elnyomatás és k i ­ zsákmányolás komor hangokkal v a l ó érzékeltetése ugyan meg volt engedve, de ennek együtt kellett j á r ­ nia az elmúlása fölötti öröm kifejezésével. Ezt a k ö t e -

lező sablont tükrözi a Viharos idők vetésének kompo­ zíciója, a k á r c s a k a legtöbb felszabadulás u t á n i vers belső szerkezete, hangulata kettőssége is.

A versbe foglalt szónoMatokra, melyeikből a k ö n y v második ciklusában több ás akad, k á r volna sok szót vesztegetni. Legfeljebb azt m u t á l h a t n á n k k i a p é l ­ dájukon, hogy a költészetnek a napi .politikai a g i t á ­ ció szolgálatába állítása m é g olyan verselő! r u t i n n a l p á r o s u l v a sem e r e d m é n y e z j ó verseket, amilyenre L a ­ t á k k é t évtized s o r á n szert tett. Ha költészetének v a ­ lamelyik szakaszára érvényes, hogy sokat s z ó n o k o l j deklamált, akkor ez az a szakasz. Valóban, m é g a r u ­ tinja is cserben hagyja, s A vajdasági magyarokhoz intézett verses agitáció ja ilyen p r ó z a i sorokba fullad: „Itt most m á r vajdaságiaké is a Vajdaság, S szerethetik most m á r új Jugoszláviát, Mert i t t a dolgozó n é p kapott szabad hazát, I t t , hol a Tisza a D u n á v a l összefog, I t t kell talpra állni a testvérnépekkel, S építeni, j ó vajdasági magyarok."

A m i t é r d e m e s e versből kiemelni, az az a mozzanat, hogy a vajdasági magyarok m a g a t a r t á s á t a saját t é ­ tova, örülni nemigen t u d ó , nehezen oldódó hangula­ tával azonosítja. Szerinte az egész nemzetiség „ r i a d ­ tan tudatlan" topog, s „nehezen k é l fásult szívében vigalom".

Legalább egyet azonban a tipikus szólamversek közül ás érdemes közelebbről megvázsgálni, ha m á s é r t nem, azért, hogy emlékeztessünk egy jelenségre, amely szerencsésen a m ú l t b a veszett. Szállj dalom az egyik ilyen vers címe, s bevezetésében azt a s z á n d é k á t j e ­ lenti be a költő, hogy eldalolja, m i t „ m u n k á s o k kala­ pálnak, / Gyermekek mesélnek". S z á n d é k á n a k v a l ó m váltásához a madarak csicsergését, hajók tülkölését,

traktor zúgását és gyermekek k a c a j á t hívja segítsé­ gül, majd elmondja, milyennek szeretné a dalát, s a hasonlatokban minden politikai tennivalót, az egész „politikai vonalat" elősorolja: iaz építés t e r v é n e k vilá­ gosságát, a k a t o n á k k e m é n y szívét, az ifjúság b á t o r ­ ságát é s k i t a r t á s á t , a paraszt összefogását a tettben. A dalnak persze egészében j ó k e d v e t k e l l árasztania, mert csak í g y nevelheti az építőt. Jellemző, de aligha véletlen, hogy a jelszavak e sorozatának közlésére naiv, avatag formát is választ: a négysoros versszak­ ban egy-egy teljes szótagszámú felező 8-ast váltogat hiányos szótagszámú (csonka) 6-ossal: „Eldalolom / a mezőknek, Megírom a / szélnek, Mit munkások / kalapálnak Gyermekek me / sélnek."

Különösen a későbbi költészetével kapcsolatban többször s okkal v e t e t t é k L a t á k szemére a forma te­ r é n képviselt konzervativizmusát. L á t t u k , hogy a k é t h á b o r ú között, feltehetőleg h á b o r ú lalattd g i m n á z i u m i t a n u l m á n y a i idején is, tudatosan t ö r e k e d e t t a klasszi­ kus versformák elsajátítására. A versforma kezelésé­ vel kapcsolatos kifogások elhangzottak k é t h á b o r ú k ö ­ zötti költészetével kapcsolatban is (Szenteleky, M a j tényi), de akkor i n k á b b a formák ismeretének, az ú n . mesterségbeli t u d á s n a k a h i á n y á t r ó t t á k fel neki.

E kifogások é s tanácsok megszívlelésének lehet a k ö ­ vetkezménye a versformák kitartó tanulmányozása (ilyen i r á n y ú alapos t u d á s á r ó l t a n ú s k o d i k például a dr. SteinféLd k r i t i k á j á r a fogalmazott válasz egy része), s az, hogy az Egy élet árad c. k ö t e t b e n hat szonettet közölt, a Viharos idők vetésében t ö b b verset í r n é ­ pies, magyaros f o r m á b a n (a Pesti G á b o r és Tinódi ó t a ismeretes, majd Petőfi n y o m á n a magyar n ó t á b a n is

elterjedt 1 l-esben: „Szegényember / v í g a n kiáll / az ú t r a // Szegényember / legszebb d a l á t / elfújja").

A Májusi rapszódia (akárcsak A boszniai vasút mel­ lett) arról tanúskodik, hogy a legnagyobb biztonsággal mégis a szabadverset kezeli, i t t folynak a l e g t e r m é ­ szetesebben, i t t d ü b ö r ö g n e k a legnagyobb l e n d ü l e t t e l a versmonidaítok, szinte minden döccenő nélkül, a l á t ­ szólag esetlegesen elhelyezett r í m e k k e l valahogy m é g ­ is szabályozva. E rapszódiában v o l t a k é p p e n végig­ halad a m á j u s elsejék, azaz a m u n k á s m o z g a l o m t ö r ­ ténetén, igen t ö m ö r e n é s találóan jellemezve az egyes korszakokat. Apja ifjúkorában, az eflső v i l á g h á b o r ú idején m é g csak „ n é h á n y álmodozó szemű, elszánt em­ ber ment k i az u t c á r a " , a v e t é l t forradalmak üdéjén v i h a r r á dagadtak a t ü n t e t é s e k ; a z t á n „kamasz-maga és m á t k á j a " v a k r e m é n y e s m á j u s a következett a k é t világháború között, a h á b o r ú laüaföt pedig a m u n k á s ­ d a l á r d a hangjait „sikolyba fullasztották marcona t i t ­ kosok", s ez volt a „sörvitézes h a p t á k m á j u s " . A k o r ­ szakolás persze az olvasó dolga, s ez is e r é n y e a vers­ nek, hogy b á r a költő semmit sem r á g szájba, m é g ­ is minden világos. A szabad vers erös sodra, az emlékek é s személyes é l m é n y e k ereje minden törés n é l k ü l segíti á t a verset a szabad m á j u s képének, h a n g u l a t á n a k leírásába. I t t m é g a traktorállomások, szövetkezetek, szocialista mumkaversenyek, rohammunkások, új gazdák felsorolása sem hangzik szó­ lamként, frázisként — őszinte pátosz hatja át az egész verset. Pedig i t t is felhangzik — é p p e n ezt az őszin­ teséget hitelesítve — a k é t e l y : „És milyen k á r , hogy nincs elég szavam, nincs elég borom é s m á m o r o m , nincs erősebb hangom r i k k a n t a n i i t t a szegénysoron: hogy új m á j u s t é r t meg az é n férfikorom."

Ez a vers annak is bizonysága, hogy a (politikai mondanivaló m a g á b a n nem o k v e t l e n ü l rontja a vers értékét, csak ha erőltetve k e r ü l bele, oda nem illő anyagként.

A Viharos idők vetése t e h á t m i n d L a t á k költészeté­ nek, m i n d irodalmunk felszabadulás u t á n i t ö r t é n e t é ­ nek igen jellgzetes dokumentuma, egy rossz emlékű, merev, proletkultos irodalompolitika t e r m é k e , és egy költő meghasonlásának, k i s i k l á s á n a k m e g n y i l v á n u l á ­ sa. Egy olyan költő tragikus erőfeszítésének felemás e r e d m é n y e , a k i mint a m ú l t b a n , most is eleget akart tenni a mozgalom irodalompolitikái tízparancsolata minden pontjának. Innen is van, hogy az igazi, sze­ mélyes érzelmeket kifejező lírai k ö l t e m é n y e k m é l y e n pesszimisztikusak, hisz a régi világról s a költő ak­ k o r i szomorú helyzetéről szólnak, m í g a jelenről é n e ­ kelve, úgyszólván eszébe sem j u t önmagáról, a saját érzelmi világáról énekelni. Hyen verseinek csaknem kizárólagos t á r g y a a szabadság, az új rend alakulása, az újjáépítés, á l t a l á b a n (de k o n k r é t e n is!) és az új élet ü n n e p n a p j a i (Petőfi-brigád, n ő n a p , gyermeknap, m á ­ jus elseje, az o k t ó b e r i forradalom évfordulója stb.).

Alighanem szó szerint vette az ekkoriban gyakran idézett Petőfi-tézist a saját fájdalom é s öröm é n e k ­ lésének h i ú voltáról.

3. Ki akarnak tessékelni a versírásból? (dr. Steinfeld b í r á l a t a é s a költő válasza) Ha a Viharos idők vetéséről azt mondhattuk, hogy a felszabadulás u t á n i évek irodalompolitikái t ö r e k v é ­ seinek — s ezen belül L a t á k költői pályája adott sza­ kaszának — dokumentum é r t é k ű t e r m é k e , akkor dr. Steinfeld róla szóló bírálatáról é s L a t á k (közöletlen) válaszáról elmondhatjuk, hogy ezt a dokumen-

tumot k é t oldalról is jól megvilágítja s a m a i olvasó s z á m á r a is é r t h e t ő b b é teszi. A szóban forgó k é t írás ugyanis nemcsak a rövid (bár i r o d a l o m t ö r t é n e t ü n k ­ ben m e g k e r ü l h e t e t l e n ) időszak k r i t i k a i szempontjait és módszereit szemlélteti, hanem L a t á k esztétikai felfogását is.

B í r á l a t a bevezetőjében dr. Stedinfeld mindenekelőtt elégtételt k í v á n szolgáltatni a k ö l t ő k é t h á b o r ú k ö ­ zötti tevékenységéért, leszögezve, hogy a régi Jugo­ szláviában „egyedüli irodalmi bajvívója volt az osz­ tályharcos n é p i k ü z d e l e m n e k " . A k ö t e t r ő l megálla­ pítja, hogy egy húszéves m u n k á s s á g legújabb állo­ mása, s ezért alkalom arra, hogy L a t á k egész k ö l t é ­ szetéről értékelést adjon, mert erre „mind L a t á k , mind az olvasóközönség, m i n d irodalmunk szempont­ jából szükség van". M i u t á n leszögezi, hogy a költő kezdettől fogva „a m u n k á s m o z g a l m o n belül é l t és fej­ lődött" — „hol közelebb, hol t á v o l a b b annak vezető erejétől" —, t o v á b b fejtegetve a csak távolról jelzett fenntartásait, így folytatja: „Azonban — ez az alap­ hang végigvonul egész költői m u n k á j á n — r i t k á n halljuk az elsőhegedű m a g á v a l r a g a d ó h a n g j á t . A k ­ kor sem, ha szenved, akkor sem, ha káromol, akkor sem, ha buzdít, akkor sem, ha örül. És ezért b á r m i ­ lyen helytállók is a képei, megállapításai, bizonyos tartózkodást é r z ü n k minden m o n d a t á b a n . " I t t v e t i a költő özemére azt is, hogy költészete „nem a szónok, hanem a hallgatóság hangja, tömegvisszhangja az é l ­ csapat t e v é k e n y s é g é n e k " . Ezt pedig egyszerre t e k i n t i e r é n y é n e k és h i b á j á n a k . E r é n y e , mert i l y m ó d o n „szeizmográfja a széles t ö m e g e k érzületének", de h i ­ bája, mert szerinte „a költő nem lehet egyszerű része a tömegnek, ihanem annak legjava: vátesz, fényét a jövőbe vetítő fényszóró, lángoló tiltakozás, d ö b b e n e ­ tes felháborodás, egeket r o h a m o z ó l á z a d á s vagy vilá­ got m a g á b a ölelő ö r ö m " .

E z u t á n dr. Steinfeld — versekkel „ d o k u m e n t á l v a " — mintegy lajstromozza a lényegében politikai kifo­ gásokat. A Vágy napsugár után dklussal kapcsolatban felrója .az önmarcangolás hamis (!) hangjait, melyek nem illenek Latákhoz, a h á b o r ú a l a t t i visszavonulá­ sát pedig m á r - m á r a fegyverletétellel azonosítja; ma­ gányosságát azzal m a g y a r á z z a , hogy „fél az emberek­ től, fél az ellenségéitől, elfeledi harcostársait". Job­ ban véli t u d n i m a g á n á l a költőnél, hogy kapott-e igéiért pénznél egyebet is, p é l d á u l igaz megbecsü­ lést, amit m é l t á n e l v á r t volna. Szerinte igenis kapott.

Azt a jogát is k é t s é g b e vonja, hogy a m á r t í r o k ha­ lála miatt kétségbeessen, elcsüggedjen, hisz ennek harcra kellett volna bírnia.

Felszabadulás u t á n i költészetét dr. Steinfeld sze­ r i n t is A szabad embernél nincsen boldogabb c. vers jellemzi a legtalálóbban, de azért megállapítja, hogy e versek t a n ú s á g a szerint L a t á k „szemét újra a való élet félé fordítja". Felsorol ezután öt verset (Vajda­ sági magyarok, Vedd fel a szerszámot, A szabad em­ bernél nincsen boldogabb, Májusi eső, Szegény em­ ber vígan kiáll az útra), melyeket a legszebbeknek talál, s hozzáteszi: „sajnáljuk, hogy csak ennyit so­ rolhatunk fel." A bírálat e részéből kitetszik, milyen részletesen k é r i számon a kritikus a politikai „vonal" minden á r n y a l a t á t . Az o k t ó b e r i forradalmat köszöntő záróversről p é l d á u l azt állapítja meg, hogy 'benne „megdöbbentő h i b á s a n m a g y a r á z z a a m u n k á s - p a r a s z t szövetséget a Szovjetunióban". A vers egyik sorából — „Hogy a paraszt az, k i felel, hogy a m u n k á s az, k i k é r d e z " — azt olvassa k i a kritikus, hogy L a t á k sze­ r i n t „a Szovjetunió berendezése, a kommunizmusba fejlődő szocializmus egyenlő a parasztság k í m é l e t l e n elnyomásával a m u n k á s s á g készéről". (Csak azt felejti el bevallani, hogy m i n t a k ö t e t szerkesztője nem vette észre a „ m e g d ö b b e n t ő " hibát.) A sajnálatosan t é v é l y -

gő költő szegény fejére r á is idézi Sztálin beszédének egy .passzusát a 18. pártkongresszusról, amelyből meg­ t a n u l h a t ó a m u n k á s - p a r a s z t szövetség helyes é r t e l ­ mezése a Szovjetunióban.

De nemcsak a Szovjetunió, hanem az új Jugoszlá­ via társadalmi-politikai felépítésében sem mélyült el kellőképpen a 'botor költő, mert az egykori u r a l k o d ó osztályok i t t maradt tagjairól az írta a Májusi rap­ szódiában, hogy „ m á r csak egyet szeretnének: ha lapulva, ha megszorítva is, de lenini."

Pedig a helyzet k o r á n t s e m i l y e n egyszerű. Az ilyen megfogalmazás bizony „nem mozgósít, nem figyelmez­ tet, de elaltatja éberségünket", holott ezekről a ma­ r a d v á n y o k r ó l köztudott, hogy „jó részük soha meg nem békülő d ü h v e l kész arra, hogy belénk mar­ j o n . . . egyedüli >> m u n k a e s z k ö z ü n k << felemelkedésünk akadályozása". Bizony, a költő szem elől tévesztette, hogy az akkori jelszó az osztályharc élezését hirdette, és soron volt a h á b o r ú s bűnösök, hadigazdagok, k u l á kok leleplezése.

Azt m o n d h a t n á n k erre, hogy aki nem akarja m a g á t a napi politikai vonal tisztaságából vizsgáztatni, az ne írjicm verses politikai szónoklatot. L a t á k t r a g é d i ­ ája, hogy ö n k é n t vállalta e szónoMást, s i l y m ó d o n maga h í v t a k i maga ellen az ilyen kritikát.

Dr. Steinfeld feltűnő részletességgel elemzi L a t á k versformáit, m i n d e n e k e l ő t t verseinek r i t m u s á t és r í ­ meit. A költő verssoraiban a k l a s s z i k u s 4 d ő m é r t é k e s verselés versiábait keresi, de ütemezése egészében bizonytalan, olykor önkényes. E n n é l fontosabb b í r á ­ latainak végkövetkeztetéseit s a szocialista költészettel szembeni i g é n y é n e k megfogalmazását ismertetni.

Leghangsúlyosaibban a „tiszta t á v l a t o t " követeli

meg a szocialista költőtől, amit viszont csak akkor adhat, ha megismerkedik „az élettel és az élet fejlő­ désének törvényeivel általában, a mii életünk sajátos körülményeivel különösképp". A forma és tartalom viszonyát — félreérthetetlenül az ú j a b b L a t á k - v e r selk szálamszerűségére utalva — így fogalmazza meg: „ n e m elég magvat adni művészi feldolgozás n é l k ü l , mint ahogy a legtetszetősebb, legszebb forma se p ó ­ tolhatja az építő tartálom h i á n y á t . A hideg okfejtés legkevésbé versbe való. Az író szívének k e l l teljes melegével megszólalnia." E z u t á n — ismételten m é l ­ tatva L a t á k k o r á b b i m a g a t a r t á s á t és költészetét — h a n g s ú l y ózza: „Éppen ezért k í v á n h a t u n k é s k í v á n u n k tőle sokkal többet, kiforrottabbat, m i n t amit ebben a k ö t e t b e n adott." A végső ítélet pedig így hangzik: „A Viharos idők vetése egészében nem ér fel a Jugo­ szláviában v é g b e m e n ő fejlődés által felállított k ö v e ­ telményig és lehetőségig." Előbb ugyanis m á r k i f e j ­ tette, hogy p á r h u z a m o s s á g o t tételez fel és tart s z ü k ­ ségesnek a „ m a g y a r s á g műszaki é s politikai felemel­ kedése", valamint az irodalom „ m i n d a n n y i u n k s z á m á ­ ra ú t m u t a t ó a n " t ö r t é n ő felemelkedése között. V é g e ­ zetül hadd jegyezzük meg, hogy dr. S t e i n f e l d m e g g y ő ­ ződése szerint „ L a t á k n a k a próza i n k á b b eleme, m i n t a vers. Eddigi m u n k á s s á g a is ezt tanúsítja. Novellái és á l t a l á b a n prózája erőteljesebbek verseinél".

Nincs m i t csodálkoznunk rajta, hogy a b í r á l a t L a t á k o t megdöbbentette, felháborította, de — a h á b o r ú alatti m a g a t a r t á s á r a tett célzásokkal — meg is ijesz­ tette. É r t h e t ő ez, hisz a t á m a d á s onnan é r t e , (ahonnan legkevésbé v á r h a t t a : r é g i hidas harcostársától, a k i •például a k ö t e t első ciklusának a régi H í d b a n megje­ lent d a r a b j a i r ó l annak idején Mayer O t t m á r r a l és a többi hidassal e g y ü t t egészen m á s k é p p vélekedett. S ő t Steinfeld, a k r i t i k a szerzője volt e g y ú t t a l a k ö t e t szer­ kesztője is (a kolofon szerint: „ A n y o m á s é r t felelős

dr. Steinfeld Sándor"), s k r i t i k á j á b a n olyan verseket is Mfogásol, amelyeiket „a k ö n y v nyoic hónapi sajtó alá rendezése ideje .alatt n é h á n y s z o r l á t o t t é s l á t h a ­ tott, é s akkor nem vette észre, vagy nem tartotta olyan nagy h i b á n a k " . A kötet vitatott záróverséről pedig (amelyben a költő „megdöbbentő h i b á s a n ma­ gyarázza a m u n k á s - p a r a s z t szövetséget a Szovjetuni­ óban") L a t á k szerint azt í r t a neki a k ö n y v szerkesz­ tője, 'hogy „méltó befejezése lesz a k ö t e t n e k " {„a levél n á l a m megvan" — í r t a Laták). Még egy rejtélyes dolog történt e verssel kapcsolatban: a k ö n y v tarta­ lomjegyzékében e g y á l t a l á n nem szerepel, az ott z á r ó ­ v e r s k é n t szereplő Emeljük fel tekintetünk pedig nincs a k ö t e t b e n !

Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonított L a t á k e n n é k az első felszabadulás u t á n i kriitdkáníak, amely az egész é l e t m ű felmérésének igényével készült, de szerinte „igaztalan, sokhelyt csak »lébunkózó« é s a magyar verseléshez sem é r t ő " , az a b b ó l is látható, hogy válaszának a terjedelme legalább kétszerese a k r i t i k a terjedelmének (17 g é p e l t oldal), s hogy feltétlenül közlésre szánta, látszik a g é p h i b á k gondos és a p r ó l é ­ kos javítgatásából é s egyéb javításokból is. S hogy mekkora igénnyel l á t o t t hozzá e tanulimányszerű v á ­ lasz megírásához, t a n ú s í t j a m é r t é k t a r t ó hangneme, elvszerűsége, h e l y e n k é n t i önkritikája, nem utolsó­ sorban pedig a verstani fejtegetések, melyekben A r a n y dolgozatától (az asszonáncról), Csokonai, P e t ő ­ f i , József A t t i l a , Majakovszkij költői g y a k o r l a t á t ó l egészen Balassa t a n k ö n y v é i g hatalmas elméleti é s p é l d a a n y a g o t vonultat fel, hogy dr. Steinfeld hozzá nem é r t é s é t bebizonyítsa. M á r ezért is sajnálhatjuk, hogy a válasz akkor nem jelent meg, hisz ez a kor­ szak ú g y maradt meg emlékezetünkben, hogy verset és m á s í r á s m ű v e t is kizárólag a tartalma, .politikai m o n d a n i v a l ó j a felől közelítette meg, s egész iroda-

l o m k r i t i k á n k b a n m é g hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a műfaji, verstani elemzések helyet és súlyt kapjanak benne. Persze nem lett volna érdektelen a p r o l e t á r költészetről é s á l t a l á b a n a szocialista i r o ­ dalomról folytatandó vita sem. A válasz közlése előli (feltételezhető) elzárkózás azonban ezt a vitát m é g kibontakozása előtt elvágta.

A k é t í r á s p á r h u z a m o s olvasása — a polemikus élek efllenére is — a r r ó l győz meg, hogy bíráló és b í r á l t lényegében egy nyelven beszélnek, hasonlóképp pragmatikus elveket vallanak az irodalom eszmei é s politikai szerepéről, csak L a t á k költészetének, i l l e ­ tőleg egy-egy v e r s é n e k ilyen szempontú m e g í t é l é ­ sében t á m a d t k ö z t ü k nézeteltérés. Laták, érthetően, védelmezi m ú l t b e l i költészetét, hisz annak hasznos­ ságáról meg volt győződve, sőt e meggyőződését t á p ­ l á l t á k m u n k á s o l v a s ó i é s a mozgalom „élcsapata" is.

E z é r t a költő jóval t á g a b b a n értelmezi e hasznosságot, m í g idr. Steinfeld a jelen közvetlen politikai felada­ t a i t .tartja szem előtt. Elméletileg p é l d á u l L a t á k é p ­ pen abban látja a k r i t i k a feladatát, amiben a k r i t i ­ kus, csak azzal nem é r t egyet, ahogyan azt az ő k ö l ­ tészetére a l k a l m a z t á k . „A megjelenő írások megfe­ lelő osztályozást követelnek — írja —, az új írók útmutatást várnák, a régebbiek is életművük szerinti felértékelésüket szeretnék, m i n d e n e k e l ő t t pedig a kö­ zönség szeretné tudni, mely írók könyveiből kaphatja meg építő jelenünk és szenvedő tegnapunk legjobb képét?' (kiemelte: J. G.). Különbség legfeljebb abban van közöttük, hogy dr. Steinfeld i n k á b b az építő j e ­ len s ü r g e t ő feladatait, m i n t a szenvedő tegnap k é p é t tartja fontosnak, á m az osztályozás, az ú t m u t a t á s és felértékelés szükségességét h a s o n l ó k é p p értelmezik.

A m a i olvasó számára, illetőleg L a t á k é l e t m ű v é n e k megítélése szempontjából elsősorban a költészetről vallott nézetei, a felszabadulás előtti, a h á b o r ú alatti

és a felszabadulás u t á n i m a g a t a r t á s á n a k m a g y a r á z a ­ tai, a maga m e n t s é g e fontosak ebben a válaszban.

Meg van győződve róla, hogy büszkén, emelt fővel tekinthet vissza p r o l e t á r költői m ú l t j á r a : „ k e v é s i t t a költő, a k i a m ú l t b a n megjelent írásaival m a i előre­ haladásiunk igazát bizonyíthatná, m i n t é n " — mond­ hatja jó lelkiismerettel. A mozgalom élcsapatához tar­ tozásáról i t t sem tesz említést, de a n n á l h a t á r o z o t t a b ­ ban védelmezi m ú l t b e l i költészetét dr. Steinfeld n y í l t és burkolt kérdőjeleivel szemben s a költő jogát a szomorúságra é s annak kifejezésére. Az első oilMus „régi Jíugosziáviában kelt" szomorú versednek v é d e l ­ m é b e n így é r v e l : „Bizony úgynevezett harcos kor­ szakomban is akadtak búsongó óráim, amikor államok omlottak össze k ö r ü l ö t t e m , amikor elvitték mellőlünk legjobb harcosainkat... Ezt a búsongást ma m á r elmondhatjuk", s arra hivatkozik, hogy a szerb, hor­ v á t é s t ö b b i n é p ü n k i r o d a l m á b a n is elmondják a r é g i rossz dolgokat, s „ n e m állítják, hogy a szerző »vissza­ esik«, ha régi bajokat mond el". Vitába száll L a t á k a bírálóval egy Gorkij -idézet értelmezése k ö r ü l is, hogy kifejthesse ars poeticájának egyik sarkalatos tételét. Dr. SteáínfeM szerint „Gorkij mondta egyszer, hogy vannak sírós hangulatok, (amelyektől csak ú g y szabadulhatunk meg, ha leírjuk őket, de nyomta­ t á s b a adlnunk nem szabad az így született írásokat".

L a t á k igen helyesen ú g y értelmezi e g o r k i j i gondo­ latot, hogy „a szomorú szépségekért semmit se ad­ j u n k n y o m t a t á s b a " , majd így folytatja: „De milyen szegény volna a világirodalom p r o l e t á r szomorúságok nélkül, amelyeket é p p e n Gorkij tudott elmondani é s el is mondott." í g y j u t é l a következő következtetésig: „Semmi emberi sem idegen a haladó ember számára, s a sírnivalókat meg ds siratjuk, de a szomorúságok nemcsak ríkatok a s z á m u n k r a , hanem dühítők és harcba hívók is." Hivatkozik is rá, hogy ezek a ver-

sefc megjelenésük i d e j é n „ é p p e n k o m o r s á g u k k a l , bo­ rongós hangjukkal ébresztettek, riasztottak és ve­ szélyt kongattak", s í g y é r t é k e l t é k akkoriban a H í d körüli elvtársak, k ö z t ü k dr. Steinfeld is (kiemelte: J. G.).

L a t á k azonban nemcsak a k r i t i k u s módszereit b í ­ rálja, hanem a kritériiimait is t ú l szigorúaknak t a r t ­ ja, vagyis helyteleníti, hogy „egy lombosodni kezdő, a maga biztonságosabb útjait most k e r e s ő irodalom elé a legmagasabb k ö v e t e l m é n y e k e t állítja, amelye­ ket csak a művészi tökély legnagyobb fokán é r h e t el é s képzelhet az ember". E k é t e s é r t é k ű v é d e k e z é s ­ nél fontosabb, amit a maga és írótársai k o r á b b i a l ­ kotói fefltételeiről, azaz nehézségeiről elmond. „A h á ­ b o r ú előtt — írja — iszonyúan szűk lehetőségek közt" m u n k á l k o d t a k a vajdasági magyar tollforgatók, mert „tőkeerős k i a d ó h í j á n nem k a p h a t t á k meg a m u n k á ­ jukhoz szükséges t á m o g a t á s t " . A m i t m á r a Szervezett M u n k á s (kritikusa fis elmondott róla, hogy ugyanis k e n y é r k e r e s ő robotja mellett csak r i t k a piiUanatokat szentelhet az írásnak, most maga is -megismétli: „e sorok írójának is huszonkét évi írói m u n k á l k o d á s a r i t k a ü n n e p i ó r á k b a n kevés garast hozó m ű k e d v e l é s volt csak, minden óhaja ellenére csak: mellékmurika" A felszabadulás u t á n i első é v e k b e n sem látja sóikkal jobbnak a helyzetet: „az egy G á l Lászlót kivéve, a M ugyan szintén nem egész idejét szentelheti az iroda­ lomnak, íróink írói h i v a t á s u k a t csak mellékesen, m á s é p í t ő m u n k á j u k mellett, majd azt mondtam, rniűkedveléssel teljesítik." N é h á n y sorral odébb, előrebocsájtva, hogy ő nem tudja, mekkora í r ó vagy költő, azt panaszolja^ hogy a ,^munkáskultúra évtizedes é p í t é ­ se k ö z b e n csak ú g y félkézzel" foglalkozott irodalom­ mal. Végezetül ú g y tetszik, hogy nem is annyira költészetének b í r á l a t á t fájlalja, m i n t i n k á b b „a H M egyik volt szerkesztőjének és minden i t t e n i demokra-

tikus magyar amunika egy m u n k a t á r s á n a k " erkölcsi megkárosítását.

K i t é r természetesem a h á b o r ú alatti m a g a t a r t á s á ­ val fcaipcsolatos vádira is. A k á r c s a k önéletrajzában, i t t is testi fogyatékosságával indokolja, hogy a fegy­ veres harciban nem vehetett részt, s ezért visszavonul­ tan élt. „ B á r így is l e t a r t ó z t a t t a k é s üldöztek — f o l y ­ tatja —, de é p p e n m i n t azelőtt a b ö r t ö n b e z á r t a k , én is tanultam, hogy ha kiszabadulok, t ö b b e t tudjak, hasznosabb fia legyek majd n é p e m n e k . . . É p p e n ezért hallgattam el írásaimmal, m e r t fasiszta felügye­ let mellett, burkoltan írni, m i n t kezdetben m e g p r ó ­ b á l t a m , nem tartottam é r d e m e s n e k , s i n k á b b k é s z ü l ­ tem, tanultam."

M á r Utaltunk r á , hogy dr. Steinfeld k ü l ö n ö s részle­ tességgel elemzi L a t á k verssorait, versei r i t m u s á t , r í ­ meit stb. Legfőbb kifogása, hogy a r i t m u s é s hang­ súly indokolartlanail keveredik b e n n ü k : „hangsúlyos és h a n g s ú l y t a l a n szótagok — trocheusok, jambusok és spondeusok, n é h a daktilusok váltják egymást."

A m i n t L a t á k igen helyesen l á t j a és k i is mutatja, „összetéveszti a klasszikus görög—római v e r s l á b a k k a l a magyaros v e r s l á b ü t e m e i t . . . a magyaros versezet ü t e m e i n e k zengését d e á k o s metrummal akarja imérni", holott „a magyaros m ü k ö l t é s z e t é s a magyar n é p ­ dal-költészet hangsúlyozásán megakad a g ö r ö g — r ó m a i lejtés".

Magánál a p o l é m i á n á l i t t is é r d e k e s e b b s z á m u n k r a a saját formai t ö r e k v é s e i n e k megfogalmazása. M i n ­ denekelőtt maga is elismer bizonyos „fogyatékosságo­ kat és nehézkességeket" a könyvében, de erre megadja a m a g y a r á z a t o t is: „ M e r t nem az a legfontosabb, hogy minden mesterségbeli követelmény a helyén legyen, hanem hogy egészében mi újat mond a vers és teljesíti-e a funkcióját, azaz szolgálja-e a haladást" ( k i ­ emelte: J. G.). A fő k é r d é s szerinte, hogy „kifejezte-e

benne .az író k o r á t , népét, s nemcsak a n é p n é h á n y kivételes fiának érzéseit, gondolatait adja-e, mert csak ez esetben végez t á r s a d a l m i funkciót, csak ez esetben mozgósít, csak akkor i g a z á n művész". (Tehát v o l t a k é p p e n i t t is a „szónok—hallgatóság", „ t ö m e g ­ visszhang—élcsapat visszhangja" k é r d é s b e n igyek­ szik megcáfolni a k r i t i k u s téziseit.) Érdességét, n e h é z ­ kességét é s d a r a b o s s á g á t pedig azzal m a g y a r á z z a (nem i t t először), hogy ő nem a szalonok sima n y e l ­ v é n tanult beszélni, s bélátíja, hogy „ t ú l súlyos" mon­ danivalói, „ n y e r s " életérzései, „a sima füleket s é r t h e ­ t i k olykor", de mindezt tudatosan vállalja, mert meg­ győződése, hogy „ d u r v á n faragott kövekből is é p ü l ­ tek m á r viharálló é p í t m é n y e k " . Nyilvánvaló tehát, hogy a formával, a m ű g o n d d a l szemben — mindannak ellenére, lamit annak i d e j é n a B e l i Manastirni m u n kásköltőnek í r t a m u n k á s k u l t ú r á r ó l é s a m e s t e r s é g ­ beli t u d á s fontosságáról — a tartalmat, a mondani­ valót, a vers t á r s a d a l m i é s p o l i t i k a i funkcióját t e k i n ­ t i elsődlegesnek. í g y szól erről költői hitvallása: „Előttem azok a költők voltak példaadók, a k i k szá­ m á r a f ontosabb volt a mondanivaló, m i n t a megcson­ tosodott szabályok, akik nem a szabályok tiszteletén, hanem az új m o n d a n i v a l ó k merészségén nevelked­ tek." Maga is megsejtette, hogy a szabad vers felel meg legjobban erőteljesen á r a d ó mondanivalójának, s m i u t á n megvallja, hogy nem oldotta meg a maga s z á m á r a sem a forma k é r d é s e i t (de nem azért, mert a klasszikus metrumot n y ű g n e k érzi!), egyik h i b á j á t így látja: m é g nem t a l á l t a meg teljesen azt laz „új dübörgést", amely „ r o h a n ó időnket közvetlenül é r z é ­ keltesse" és „a szabad versek n é h a nem olyan k ö t e t ­ lenek és szabad l i t m u s ű a k , m i n t a t á g u l ó t ü d ő léleg­ zése tavasszal". Költői célkitűzését, közelebbről formaeszményét így fogalmaizza meg: „A letisztult egysze­ rűséget bevittem m á r sok versembe, de m é g egysze-

rűbb(nek) é s zsoltárosan á h í t a t o s a b b n a k k e l l lennie."

N e m h i á b a adta í r á s á n a k a Kritika és önkritika c í ­ met, több kérdésiben is ö n k r i t i k á t „gyakorol", beis­ merve valódi és v é l t fogyatékosságait egyaránt. K e l ­ lő b ű n t u d a t t a l vallja meg .például, hogy „a régmúlt, a tegnap szomorúságaira, a lázító t é n y e k r e " t ö b b ta­ láló képre, kifejezésre lelt, m i n t „a jelen heroikus építésének jellemzésére". Annak is t u d a t á b a n van, hogy b á r sok frázist levetkőzött, „még mindig t ö b b helyen előtérbe l é p a szemlélődő, a költő. E g y á l t a l á n m é g itt-ott egészen a versíró mondja a mondanivalót.

S különös, forradalmian építő é s változásoktól sister­ gő v i l á g u n k a t m é g nem mindig a munkába feledke­ zett harcos mulatozásának hangján mondom el" ( k i ­ emelte J. G.).

Igen v i t a t h a t ó , m o n d h a t n á n k , ismét kétélű ars poe­ ticái elmefuttatással (igyekszik m e g v é d e n i a t ö m e g ­ visszhangot kifejező költészetét, laz óvatosan újító, illetőleg a r a d i k á l i s újítástól tartózkodó költői maga­ tartását, m o n d h a t n á n k a középszert. Előbb ugyan a saját g á t l á s a i n a k tudja be, hogy nem tud k e l l ő k é p p e n „előrelendülni é s lendíteni", de e n e g a t í v u m b ó l a következő mondatban m á r e r é n y t csinál: „aM nagyon, egész lélekkel előrelendül, legtöbbször elszakad a t ö ­ megektől, és nem azok érzületét, gondolatait, meg­ látásait fejezi k i , s ezáltal nem tudja .azok állásfog­ lalását befolyásolni. A nagy nekirugaszkodással elő­ relendült költők, írók, m ű v é s z e k nem igazi formálói n é p ü k t u d a t á n a k (!), mert m i r e m ű v e i k e t beéri a t á r ­ sadalmi fejlődés — ha é p p e n ú g y és arra halad, ahogy vélték —, elavulnak, korukban pedig csak meg nem é r t é s kíséri őket, s h a t á s t a l a n o k maradnak. E z é r t a tudatos alkotó mindig őrizkedik attól, hogy k o r t á r ­ sai közül messze előre szaladjon. Első k ö n y v e m b e n é n is túlságosan l e n d í t e t t e m és élőreszaladtam." E sorokhoz nyalván minden k o m m e n t á r felesleges, hisz

ö n m a g á v a l fis l á t h a t ó eüenitmondásba keveredett. A l i g n é h á n y oldallal előbb hivatkozott laz új mondaniva­ l ó k a t m e r é s z e n kifejező p é l d a k é p e k r e , s vajon azok nem szaladnak messze e l ő r e k o r t á r s a i k közül? T e r m é ­ szetes, hogy i t t nem tudatosan megfogalmazott ars poeticáról v a n szó, hanem a s a j á t költői g y a k o r l a t á t kísérli meg u t ó l a g elméletileg igazolni.

Amiint a vdta egészéből kitetszik, dr. Steinfeld k r i ­ tikusi szempontjai l é n y e g ü k e t tekintve politikaiak, közelebbről atóuálpoMjtokaáak, s m i n t ilyenek t e r m é ­ szetszerűen pragmatikusak. Esztétikai szempontokat szinte fel sem vet, verselemzései pedig hiányos vers­ t a n i alapismeretekről vallanak. Nincs is m i t csodál­ koznunk ezen, hisz dr. Steinfeld S á n d o r nem volt szépíró, a r é g i H í d b a n 1936 őszétől p u b l i k á l t rend­ szeresen — közgazdasági, világgazdasági, szociálpo­ l i t i k a i és egészségügyi cikkeket, s csak egyetlenegy K r l e ž a ^ e r s f o r d í t á s a jelent meg; foglalkozását t e k i n t ­ ve orvos volt. Politikusnak éppoly merev volt, m i n t kritikusnak é s folyóiratHSzerkesztőnek, a m i a T á j é ­ koztató Irodával t ö r t é n t összeütközéskor nyomban k i d e r ü l t ; a folyóirat szerkesztésétől 1948 n y a r á n meg ás vált. Politikai m e r e v s é g e mellett a költészettel szembeni értetlenséget ás félróhatjuk neki, mert ha e g y b e n - m á s b a n igaza volt is Lajtákkal kapcsolatban (az új versekben ü r e s e n h a n g z ó szólamok k é r d é s é b e n például), abban semmi esetre sem, hogy a L a t á k é s m á s h a l a d ó emberek s z á m á r a szomorú idők szomo­ r ú s á g á t megszólaltató versekben nem a költői s z é p ­ ségeiket, az őszinite emberi vívódások erőteljes k i f e ­ jezését kereste, hanem a megfutamodás, a fegyverle­ tétel jeleit. Ebben a k é r d é s b e n L a t á k n a k u t ó l a g is elégtételt k e l l adnunk.

Végezetül zárjuk le e polémia s e g y ú t t a l a Viha­ ros idők vetése i s m e r t e t é s é t azzal, hogy dr. Steinfeld kettős — szerkesztői é s k r i t i k u s i — szerepe folytán

egész sor ellentmondásba keveredett. M á r e m l í t e t t ü k , hogy egy verset m i n t szerkesztő (megdicsért, m i n t k r i ­ tikus pedig kiíogásolt. Nem vitás, hogy a k ö n y v szer­ kesztője annak h i b á i b a n — m á r a neve f e l t ü n t e t é s é ­ vel — k é n y t e l e n osztozni, k i v á l t k é p p , ha — m i n t L a t á k írja — a költő „felszólításra készségesen e l ­ végzett" máinden kiigazítást. Különösen é r v é n y e s ez a politikai vonatkozásokra, mert hisz n y i l v á n v a l ó , hogy g y ö n g e v e r s b ő l a szerkesztő sem f o r m á l h a t jót, és azt a luxust sem engedheti meg m a g á n a k , hogy csak r e m e k m ű v e k e t adjon k i .

Hasonlóképp mond ellent a k r i t i k u s a szerkesztő­ nek L a t á k lírai vagy epikus a l k a t á n a k k é r d é s é b e n .

A minden bizonnyal dr. Stetiinfeld .tollából s z á r m a z ó „fülszöveg" (a k ö n y v b o r í t ó n olvasható M a d ó i a j á n l ó szöveg) ezt h i r d e t i Láttákról: „Űj k ö t e t e nemcsak az új versek h a n g j á t hozza az olvasó elé, idézi a r é g i t is, s i t t t é m a g a z d a g s á g á b a n is vérbeli lírai költő m ű ­ vészi meglátásaival t a l á l k o z u n k " (kiemelte: J. G.).

M i t szóljon ezek u t á n a költő ugyanennek a dr. Stetinfeldnek mint kritikusnak a következő m e g á l l a p í t á ­ sához: „prózai írásai erőteljesebbek verseinél"? Za­ vartan teszi fel a k é r d é s t : „Mi legyen ez? Ü g y látszik, nem vagyok költő? K i akarnak tessékélni a versírásból?"

Tudjuk, nem tessékelték k i , de hogy m e g i n g a t t á k , önbizalmát megrendítették, az bizonyos, s é r t h e t ő is, hisz a b í r á l a t igencsak m é r t é k a d ó helyről s z á r m a ­ zott.

J ó v a l s z e r é n y e b b igénnyel í r t k r i t i k á t a Viharos idők vetéséről Brindza Károly, a k é t v i l á g h á b o r ú közötti (a szabadkaival élénk kapcsolatban álló) t o ­ polyai munkásmozgalom aktivistája, ekkor a Dolgo­ zók főszerkesztője. A szakszervezeti hetilapban m i n ­ denekelőtt üdvözli a „vajdasági magyar k ö n y v p i a c o t " gazdagító könyvet, a vajdasági dolgozók által m é g

a h á b o r ú előtti időkből ismert költő újabb kötetét. Ő is meglátja, amit valóban lehetetlen észre nem venni, hogy „ h á b o r ú előtt íródott versei sokkal biz­ tosabban, sokkal sikeresebben érzékeltetik a v a l ó ­ ságot". Ü g y találja, hogy L a t á k jellegzetesen vajda­ sági költő, s verseiben „az örökké kizsákmányolt, e l ­ nyomott és bizonyos m é r t é k b e n elfásult magyar d o l ­ gozó" h a n g j á t véli felismerni (az á l t a l u n k is idézett versszakkal a l á t á m a s z t v a állítását A szabad embernél nincsen boldogabb című versből). E hang pedig „kissé borús, nehezen mozduló, súlyos sorsa miatt is i n k á b b csak m a g á n a k panaszkodó, de mégis h a l a d ó szellemű é s az e l n y o m ó k ellen lázító hang". Meglátja, de kész elnézni, hogy ú j a b b versei „nem mindig g ö r ­ d ü l n e k slimán", mégis egyszerűen és szabadon hirde­ t i k „az új élet, a szabadság, 'az építő munka és a boldogabb holnap örömét". Brindza ugyanis szintén a k t í v v o l t a Hídnmozgalomban, bizonyára ismerte L a t á k o t — feltehetőleg személyesen is — a k é t h á b o ­ r ú között, m ú l t j á n a k tisztelettel adózik, s verselésé­ ben nem keres k á k á n csomót, b á r az ú j a b b verseikkel kapcsolatos fenntartásait nem hallgatja el.

4. Az irodalom mint tett: hélyzettudatosítás járulás a szocializmus építéséhez (Űj élet

és hozzá­ felé)

M á r az eddigiek során is l á t h a t t u k , hogy L a t á k s z á m á r a az irodalmi a l k o t ó m u n k a tettet jelentett, -az osztályharc egyik formáját é s módját, gyakran t ú l s á ­ gosan is szó szerinti értelmezésben: eszközét. Üj élet felé c í m ű novellás k ö n y v é n e k (1949) Előszó helyett című bevezetésében meg is fogalmazza ezt az elvét: „Ezen írások közül a régibbek tettet jelentettek a régi Jugoszlávia kizsákmányoló világában, mert a helyzet t u d a t o s í t á s á t szolgálták; az ú j a b b írások pedig

tettet jelentenek ma az új Jugoszláviában, tettet: a szocializmus építéséhez v a l ó hozzájárulást." (Csak így zárójelben jegyezzük meg, hogy L a t á k szinte m i n ­ den k ö n y v é b e n — a 14 közül h é t b e n — e l ő - vagy utószó formájában, olykor pedig csak cím n é l k ü l i jegyzetekben közvetlenül is szólt az olvasóhoz, vala­ milyen m a g y a r á z a t o t fűzve kötetéhez.)

A fentiekből az is k i d e r ü l , hogy a k á r c s a k a Viha­ ros idők vetésében, i t t is e g y ü t t adja k ö z r e r é g e b b i és ú j a b b írásait, azzal a szándékkal, hogy „így e g y ü t t a m ú l t írásai — m i n t egy sötét h á t t é r — távlatot, mélységet adjianak a céltudatosodó m a i élet valósá­ gának, fényének tükrözéséhez". Mondanunk sem kell, hogy a k á r c s a k a veaiseskönyvben, i t t is a „sötét h á t ­ t é r " rajza a hitelesebb, íróilag jobban megformált. Ezt a b e n y o m á s t az a k ö r ü l m é n y is erősíti, hogy e r é g i írások v o l t a k é p p e n válogatást jelentenek h á r o m k o ­ r á b b i kötetéből: a Dühből (2), a Szürke napokbői (9) és a Vasáriból (4), s noha az író azt állítja, hogy „ n a ­ gyobb részben könyveikben meg nem jelentetett m u n ­ k á k Ikerülnek össze egy k ö t e t t é " , az igazság az, hogy a r é g e b b i írások között csak h á r o m olyan akad, amely k ö t e t b e n m é g nem jelent meg, s így a r é g e b b i írások (18) az egész k ö t e t (29 írás) t ú l n y o m ó többségiét k é ­ pezik. (Megjegyzendő, hogy a k ö t e t válogatás jelle­ gét sem Majtényi Mihály a Hídban, sem Lőrinc P é t e r a Magyar Szóban nem m é l t a t j a figyelemre, mindket­ ten ú g y foglalkoznak vele, mintha valamennyi í r á s ­ sal most t a l á l k o z n á n a k először. Majtényi e g y e n k é n t is m é l t a t j a mindegyiket, Lőrinc P é t e r meg alighanem szem elől tévesztette a V á s á r t [1941], mert írása ele­ j é n azt mondja, hogy „tíz é v e n k é n t kaptuk eddig L a t á k elbeszélésköteteit", s a Düh [1929], a Szürke napok [1939] é s az Űj élet felé [1949] évszámait sorol­ j a fel.)

K ö n y v ü n k b e n azonban az említett k ö t e t e k t á r g y a -

l á s a k o r az dtt újraközölt n o v e l l á k k a l m á r foglalkoz­ tunk, ezért a régiek közül csupán arra a h á r o m r a t é ­ r ü n k IM, amelyek most k e r ü l t e k először k ö n y v b e . A k ö t e t n y i t ó írása, a Nyári este abba a világba visz vissza, ahol az Ivart és Ujában m á r megfordultunk, s ez L a t á k gyermekkora é s a nagyapja t a n y á j a . A szegényes k ü l v á r o s i életből n y á r r a ide k e r ü l t e k a vasutas család gyermekei, hogy „megnőve, lebarnult k é p p e l menjenek ősszel az .iskolába". N é m i nosztal­ giával átszínezett i d i l l i k u s k é p e t kapunk a tanyai é l e t bőségéről, az aludttej szagú estékről és a falusi-ta­ n y a i rokonokról. A h á t t é r b e n azonban e l ő b u k k a n az osztályharc egy mozzanata is, mivel a oséplőmunkások s z t r á j k b a lépnek. L a t á k azonban furcsa szem­ szögből n é z i i t t a sztrájkot, hisz a nagyapja is v á r j a a gépet, s egész é v i m u n k á j a forog k o c k á n a sztrájk miatt. E felemás helyzetben i l y e n szavakat ad nagy­ apja szájába: „Éppen most köllött ezeknek is s z t r á j ­ kolni? Nem mondom, igazuk van, a géptulajdonos na­ gyon kicsit ad a részből nekik", de azzal is tisztá­ ban van, hogy az ő s z á m á r a a sztrájk sikere h á t r á ­ nyos lesz, mert h á r o m s z o r o s a n hajtja majd be a g é p tó aj donos a g a z d á k o n azt, amit a m u n k á s o k k i e r ő ­ szakolnak tőle.

A Nehéz évek é p p ú g y egy darab életrajz, m i n t a Néha így álmodom, a Végső utálatig, a Keserű szívvel, az 1934. hamvazószerda vagy a Csüggedten.

Szinte egyetlen új á r n y a l a t t a l sem egészíti k i a m á r ismert képet. Isimét a gyaloglborbélyság keserveit, megalázó helyzetelit részletezi, s ú j r a elmondja, hogy inas k o r á ­ ban kezdett szomorúságaiból karcolatokat készíteni, m e l y e k b ő l „a kisvárosi tengődés vtigasztaiansága á r a d t " , s helyzetét t ö m ö r e n így jellemzi: „az anyagi eleserttség é s a kisebbségi sors szeszélyeiben szomo­ rúságokat firkálgató borbélylegény." I t t is szinte m i n ­ den írói átlényegítés n é l k ü l írja le az egyes éleitté-

n y é k e t : „Zsebeimbe rejtem a szerszámokat; kilomé­ tereiken k e r e s z t ü l loholok egy borotválásért; este m á r merevek é s fájdalmasak a rossz l á b a i m " stb. Csak a t a n u l n i v á g y ó és írói ambíciókat melengető b o r b é l y ­ legény jellemzésére alkot n é h á n y érzékletesebb k é p e t : „Kopott r u h á b a n szépeket álmodom, ós egy éles pen­ g é n irongálva csúszkálok a bizonytalan falatokért; összékuinyorált k ö n y v é k b e b ú j o k é s nagy m ű v e l t s é g ­ ről á l m o d o m . " Kissé furcsa írás a Böngészők, s L a t á k n á l ismét szo­ katlan — legalábbis a „bonyodalom" megoldása. Be­ vezetőben nagyjából m á r ismert k é p e t ad a Szabad­ k á h o z közeli Kisbajmok település k é t m u n k a n é l k ü l i szegény emberéről, a k i k böngészni mennek a h a t á r b a (elmaradt k r u m p l i és kukorica u t á n kutatni), s ott a túlbuzgó m e z ő ő r r e l tettlegességre k e r ü l a dolog, majd a r e n d ő r b í r ó h o z k e r ü l n e k . Az „ a l a p j á b a n j ó ­ szívű" (!) renidőrbíró azonban a (becsületesnek ismert m u n k á s e m b e r e k n e k ad igazat a mezőőrrel szemben.

A k ö t e t t o v á b b i tizenegy írásáról, egyszersmind L a ­ t á k 1945—1949 között írt elbeszélésedről á l t a l á b a n , sajnos, nem sok jót lehet mondani. Egy r é s z ü k szinte semmilyen (kritérium szerint isem minősíthető s z é p ­ prózának, m é g irtodalmias riportnak sem. Az 1947-es évszámmal jelölt Az alelnök 'bevezetőjében p é l d á u l aprólékosan leírja — mintegy (mintaszabályzatot pre­ zentálva a v i d é k i p o l i t i k a i a k t i v i s t á k n a k —, hogyan k e l l szabályosan lefolytatná a népfrontbizottság tag­ jainak jelölését: megbeszéléseket k e l l t a r t a n i h á z r ó l h á z r a j á r v a , majd u t c á n k é n t az olvasócsoportokkal, a választási egységekben, a z t á n az egységek k ü l d ö t t e i ­ vel, majd a község népével. Mindezt a z é r t részletezi, hogy bemutathassa a délszláv többségű községben alelnöknek jelölt magyar kiskereskedőt, a k i a meg­ szállók bevonulásaikor a lövöldözésekben megvakult, majd a szomszédos szerb szíjgyártó közvetítésévél

a p r ó b b szolgálatokat tett a népfelszabadító mozga­ lomnak. A maá olvasó é r t h e t ő csodálkozással olvassa ezeket az írásokat egy elbeszélésgyűjteményben, el­ gondolkodva az elbeszélés korabeli k r i t é r i u m a i fölött.

Az átlagosnál valamivel (igényesebb írás a Megpróbáltatás, 'bár ez is m a g á n viseli a pályaszakasz egészére (jellemző sematizmus jegyeit. Az író l á t h a t ó s z á n d é k a az volt, hogy bemutassa egy m u n k á s é l e t ­ ú t j á t linaséveitől egészen öngyilkosságáig, illetőleg a régi Jugoszláviában az ország összeomlásától egészen a felszalbaduláslig. Egyetlen n o v e l l á b a n egy csaknem teljes életutat, egy család létrejöttét, n é h á n y kiegyen­ súlyozott évét, majd felbomlását, h á r o m különböző t á r s a d a l m i rendszert, t e h á t n é h á n y évtized t ö r t é n e ­ t é t bemutatni valóban r e m é n y t e l e n vállalkozás. Nem is e r e d m é n y e z h e t mást, m i n t elnagyolt, vázlatos, fe­ lületes rajzót. A régi Jugoszlávia i d e j é r e a főhős Ber é n y i J á n o s inasévei esnek, amikor sok Laták-hőshöz hasonlóan kispolgári lillúziókat ringat m a g á b a n : összekuporgatott p é n z é n vett fekete r u h á j á h o z „a k o r z ó legények fekete k a b á t j á t és félcilinderét" szeretné megszerezni. Katonáskodása idején azonban özvegy édesanyja feléli az erre összekuporgatott garasokat.

E z u t á n B e l g r á d b a n talál m u n k á t , megnősül, t e r m é s z e ­ tesen m u n k á s l á n y t vesz feleségül, k é t g y e r m e k ü k szü­ letik, s szép, kiegyensúlyozott életet élnek. Ennek vet véget a főváros (bombázása. H a z a k e r ü l a család B á c s ­ k á b a , majd B e r é n y i egy budapesti h a d i ü z e m b e n talál m u n k á t , de a hajsza s a katonai rezsim, a családtól való távollét öngyilkosságba kergeti. Egyszerre — tet­ t é n e k utólagos indoklásaként — kiderül, hogy „az é l e t ­ unalom, a tehetetlenség" egész életén végigkísérte, s ezért n y ú l t el olyan b é k é s e n a síneken, „ m i n t amilyen békésen k í v á n t élni, s amit n a g y r é s z b e n megtagadott tőle a sorsa". A k é t gyermekkel m a g á r a maradt aszszony é l e t é n e k t o v á b b i alakulása s o r á n alkalmat t a l á l

arra, hogy a megszállásról é s a megszállóikról ás el­ mondja véleményét.

A Viszontlátásban, az újvidéki razzia napjait ele­ veníti fél. Úgynevezett keretes elbeszélés ez: a keret egy m á j u s elsejei ünnepség, m e l y r ő l h a z a t é r ő b e n a r o h a m m u n k á s s á n y i l v á n í t o t t Vékes m e g h í v j a m a g á ­ hoz m u n k á s t á r s á t , s ekkor i t t t a l á l n a k egy f ő h a d n a g y ­ nőt. A razzia napjaiban Vékes é p p e n szülő felesége mellett adott m e n e d é k e t az üldözött l e á n y n a k , akd most eljött e z é r t megszorítani m e g m e n t ő j e kezét. Es­ t é r e újra e g y ü t t v a n a társaság, Kertész íróval k i e g é ­ szülve, aki m á r Vékes elbeszélése a l a p j á n m e g í r t a a történetet. Az írás érdekessége, hogy L a t á k i t t n é ­ h á n y mondatban k i f e j t i realázmusfelfogását. Az „ í r ó " például így m e n t e g e t ő d z i k a felolvasás megkezdése előtt: „ H a valahol a leírásban bizonyos részleteknél egy kissé e l t é r az író — és ez szinte e l k e r ü l h e t e t ­ len —, ú g y nem számít. Fő a gondolat és a történet helyes vezetése." L a t á k ekkori írói törekvéseijre pedig az a jellemző, hogy minden írásnak, m é g a legsöté­ tebb h a n g u l a t ú n a k is, felemelő befejezésre, mindent meg- és feloldó csattanóra v a n szüksége. Az „író" ú j a b b mentegetődzése ugyanis így hangzik: „ n e m t u ­ dom m é g , hogy m i v e l fejezzem be az elbeszélést. Ilyen sok szörnyűség u t á n m i t mondjak m é g , hogy é r d e ­ kes, illetve felemelő vége legyen. Az egésznek h i á n y ­ zik a c s a t t a n ó j a . . . " I t t a felemelő befejezés, hogy előkerült az akkor m e n e k ü l ő leány, a felemelő pedig, hogy „Főhadnagy. Boldog asszony, gyermeke is van.

A férje is katonatiszt". I t t kell t e h á t keresni annak m a g y a r á z a t á t , hogy a k á r m i l y e n messziről i n d u l is egy t ö r t é n e t L a t á k novellájában, mlindenáron e l k e l l j u t n i a a felszabadulásig, a csattanóig, a felemelő be­ fejezésig. Elvezeti i l y e n befejezésig a fentebb t á r g y a l t Megpróbáltatás történetét is. A férje öngyilkossága u t á n özvegyen maradt B e r é n y i n é ugyanis előbb egy

basáskodó4iarácsoló ,,egitőennyős"-néi cselédkedik, de a felszabadulás u'tán előbb a felszabadító 'katonákra főz, irmajd asszonytársaival öreg smiuinkaképtelének é s ellátatlanok s z á m á r a teremt otthont, s ,,miindazok a föladatok, amelyeiket az iasszonyok vállaltak, B e r é n y i n é személyes büszkeséged lettek. Sokszor k ö n n y fátyolos szemmel gondolt vissza azokra az é r t e l m e t ­ len é v e k r e , amelyeket fontos cselekvés é s a saját életének tudata n é l k ü l eltöltött".

Az öregségére nyugdíjhoz j u t o t t Örzse n é n i n e k pe­ dig a Népfront szinte valamennyi időszerű jelszavát hálálkodó szájába adja, úgyhogy szavai i n k á b b egy választói n a g y g y ű l é s zárószavainak hatnak: „Ez a Front a s z e g é n y e m b e r e k é r t harcol. Ez a Front m i n ­ denre gondol. Ez a Front a d e r é k emberek és d e r é k népek Frontja!"

A sok hasonló jellegű írás közül m é g egyet kell közelebbről megvizsgálnunk, ment minden bizonnyal az író is az együk legfontosabbnak tartotta, hisz ezt adta k ö t e t e i m n e k ds — Majtényi szavai szerint ez a k ö t e t „vezérírása". Az elbeszélés hőse, Balasics A n d ­ r á s m á r a r é g i v i l á g b a n k i v á l t k u l á k környezetéből, és volt b á t o r s á g a n a p s z á m o s l á n y t feleségül venni, azaz szerelemből házasodni. K i ás tagadta nemcsak apja, hanem a k u l á k s á g is. A házasság azonban boldog volt, áldásos, miniden nehézséget leküzdötték, s a felsza­ b a d u l á s u t á n is földművesnek n y i l v á n í t o t t á k , t e h á t nem v e t t é k e l a földjét, sőt a nem földművelő a p j á é ­ ból m é g k i is egészítették az akkori maximumra! A z elbeszélés az ő elhatározásáról szól, hogy belép a szövetkezetbe. Meg is jegyzi Majtényi, hogy nem t a r t ­ j a , s z e r e n c s é s n e k ' ' a maximumos gazda a l a k j á t a szö­ vetkezetiben — m é g ha l é l e k t a n i indoklással meg is alapozta az í r ó . „ N e m ez a legtipikusabb a m a i szö­ vetkezetre." M é g érdekesebb, s alighanem í r ó i n k n a k e m u s z á j - t é m á v a l v a l ó küszködésére m é g jeliemzőb-

bek Majtényinak a következő gondolatai: „ í r ó i n k n a k nincs sok szerencséjük az újjászülető faluról s a szö­ vetkezetekről szóló írásaikkal. M i az oka ennek?" — kérdezi, majd m e g p r ó b á l válaszolni is r á : „Nyilván, hogy nincs elég közösségük a falusi lelettel." L a t á k ról pedig ezt az itteni elemzéseknek ós k ö v e t k e z t e t é ­ seknek ellentmondó megállapítás teszi: „Csodálatos, hogy a régi fakít L a t á k milyen p o m p á s a n látta, s az új falu vetítésénél csak a színeket találjuk meg benne, a l é n y e g r e elerőtlenedik a hangja." A Majtényi-életxnű t a n ú s á g a szerint mindketten szinte fényévnyi t á ­ volságra vannak m i n d a régi, m i n d az új falu v i l á ­ gától. Olyan írója pedig a jugoszláviai magyar iroda­ lomnak egy sem volt a k é t h á b o r ú között és a fel­ szabadulás u t á n i években, akti. az anekdotikus jelen­ ségeken túl vagy a szocialista átalakulás sémáin á t t ö r ­ ve a falun lejátszódó tényleges szociális és egyéb á t ­ alakulásokat m e g p r ó b á l t a volna kifejezni. Majtényi írásai a faluról (a Májusfában és a Forró földben) leg­ a l á b b olyan sematikusak, m i n t Latákéi, Csépé I m r e pedig k ö z t u d o t t a n a kisparaszti l é t érzelmi v e t ü l e t é t fogalmazta meg mind lírájában, m i n d kisprózájábasi.

L a t á k szerint — a k ö t e t idézett bevezetőjében í r ­ j a — ú j a b b írásai „az alkotó é l e t r e eszmélés, a n ö ­ v e k v ő é l e t k e d v és a lobogó m u n k a l á z kifejezői". De hogyan látta, hogyan fogadta a korabeli kritika? A Hídban, m i n t m á r e m l í t e t t ü k , Majtényi Mihály í r róla sok szeretettel és j ó i n d u l a t t a l . A közölt írások e g y e n k é n t i i s m e r t e t é s e é s véleményezése u t á n — m i ­ u t á n m i n d e g y i k r ő l momd valami n y á j a s a t é s szé­ pet — így összegezi v é l e m é n y é t az ú j a b b tizenegy írásról: „Az új i d ő k új feladatokat jelöltek az írók s z á m á r a is. L a t á k most ezeknek a feladatokhoz m é r ­ ten ad írói kivetítést. A harc t o v á b b folyik, a nega­ t í v elemek ostorozása (nem is hiányzik Latákból, v i ­ szont a p r ó megfigyeléseit az építő ember mindennapos

életére k e l l most fokozottan kiterjeszteni, amire m u ­ tat is hajlandóságot. Hogy nem elégít ki, nem elég széles az érdeklődési köre — hiszen az új arcú gyári dolgozó megformálását jórészt tőle várjuk —, annak oka talán, hogy m e n n y i s é g b e n kevesebbet ad. S m é g valamit: b á t r a b b a n mindazt, a m i e m b e r i ! . . . A gye­ r e k most is gyerek, az asszony most is asszony — az élet most is élet, nem merev forma, hanem hullámzó, alakuló v a l a m i . . . S ezt nem lázért mondom, mert L a t á k b a n nem találom meg — de még többet szeret­ n é k belőle megtalálni m i n d e b b ő l " (kiemelte: J. G.).

Ebből az óvatos é s tapintatos fogalmazásból is k i ­ tetszik, hogy a korabeli irodalmi közvélemény L a t á k tól több írást v á r a jelenről, a p r o l e t á r költőtől v á r j a az új a r c ú g y á r i m u n k á s megjelenítését, de e g y ú t t a l szabadulását is a merev formától, a „sablonizálás"-tól. É r d e k e s a k é r d é s , hogy mennyire volt reális L a táktól v á r n i az új a r c ú g y á r i dolgozó megformálását.

Igaz, ő volt általános v é l e m é n y szerint a p r o l e t á r költő irodalmunkban, de ne feledjük, hogy ő „a j u ­ goszláviai s z e g é n y m a g y a r s á g " élete részesének és r a j ­ zolójának tartotta m a g á t , ami l á t s z a t r a jóval t á g a b b , a valóságban 'azonban s z ű k e b b r é t e g e t — nem osz­ tályt, nem munkásosztályt! — jelent, hanem a le­ csúszott 'kispolgártól a lumpenproletórdg terjedő t á r ­ sadalmi réteget. Hogy csak a novelláinál maradjunk, hősei között szinte nincs is igazi m u n k á s . Az ö r e g B u r i p é l d á u l valahol a p r o l e t á r é s l u m p e n p r o l e t á r közötti h a t á r t e r ü l e t e n helyezkedik el, Kukac M á r t o n föld­ m u n k á s s o r b ó l felkapaszkodott k u l á k , a Tumjbász h á z alakjai pedig igazi liumpenprioletárok. Hasonlóképp a legjobb és legegységesebb verseskönyve, A kültelek ugyanennek a r é t e g n e k a n y o m o r ú s á g á t - s z o m o r ú s á g á t fejezi M fcMtőáleg. Igaz, hogy e helyzetrajz lázít, hogy v á d i r a t a kizsákmányoló rendszer ellen, hisz a kapitalizmus (válsága) idézte elő embereinek lecsú-

szásáit, de csak e szoimontáságot tudja igazán hitelesen ábrázolni. Arnáint azonban az osztályharc lényegét p r ó ­ b á l t a (megragadni, azonnal iszólamofcba, agitácáóba, sőt teoretizálásba is fulladt a költői hang.

Lőrinc Péter, aki a Magyar Szóban m é l t a t t a az Űj élet felé kötetet, ezt írja a régebbi novellákról: „A kisemberek, a k ü l t e l k i elesett p r o l e t á r o k é s főleg lumpenproletárok és r e m é n y t e l e n kispolgárok s z ü r k e , porlepte álmait, v á g y a i t látja italán é p p e n abban a pillanatban, amikor p á l i n k á v a l mosogatják a s z ü r k e hétköznapok p o r á t " (kiemelte J. G.).

Lőrinc P é t e r azt is kifogásolja, hogy e g y ü t t „ h o z ­ t á k " a szürke napok „elmaradt, kimaradt elbeszélé­ seit az újakkal, melyek az új é l e t felé mutatnak". (A kötetcímek ilyen kisbetűs, fogalomként való h a s z n á ­ l a t á t a kritikus azzal indokolja, hogy szerinte e k ö t e t ­ címek „sűrített lényegét adjiák egyúttal a latáki e l ­ beszéléseknek s t a l á n í r á s o k n a k általában".) Ha pedig m á r együtt „jöttek", véli a t o v á b b i a k b a n , „ v a l a m i módon konfrontálni" kellett volna őket, „szembeállít­ va a m ú l t t a l a jelent". A m a i olvasónak ez a konfrontálás elég egyértelmű, hisz egy sorban következik a l 8 régi, m a j d a 11 ú j a b b írás. A z t hiányolhatja a b í r á l ó , hogy nlincs valamilyen l á t h a t ó b b , külsődleges v á l a s z ­ tóvonal, mondjuk, k ü l ö n cikluscím?

A m i k o r viszont e kanfrontálódást az írásokon, s ő t a hősök alakján b e l ü l hiányolja, akkor v o l t a k é p p e n L a t á k sematikus ábrázoilásmódját kifogasolja. Meg is fogalmazza k é r d é s é t : „Hol maradtak el a 30-as é v e k vigasztalan figurái? M i n d megváltoztak? É s o l y a n hirtelen t á m a d t új e m b e r s é g ü k , hogy m á r nincs is ibermük a m ú l t b ó l rekedt olyan e r ő , amely n é h a , l e g ­ alább egy-egy őrizetlen pillanatban v i s s z a r á n t a n á ő k e t a s z ü r k e isivarságba, a páMinkásíbutykos m e l l é . . . B i ­ zonyos, hogy ú t b a n vagyunk az új élet felé, de az is bizonyos, hogy egy nap alatt egész család nem v á l i k

új emberré, és hozzá olyan m a r a d é k t a l a n u l , hogy m á r szinte a n g y a l o k k é n t állnak előttünk, nem h ú s - v é r valóságos emberek g y a n á n t . " Nem á r t t a l á n figyelmeztetni r á , hogy amennyire szembetűnő ebben az 1950 m á r c i u s á b a n kelt k r i t i k á ­ ban a sematizmussal szembeni h a t á r o z o t t állásfog­ lalás, legalább olyan s z e m b e t ű n ő az is, hogy teljes­ séggel hiányzik belőle m i n d e n f é l e politikai szőrszál­ hasogatás, valamiféle politikai i r á n y v o n a l s z á m o n k é ­ rése. Érdekes, az író Majtényi m é g szükségesnek t a r t ­ j a megálliapítani, hogy a maxiimumos gazda alakja „ n e m szerencsés" a szövetkezetben, az i n k á b b teo­ retikus Lőrincnek ilyesmi eszébe sem j u t . Pedig dr. Steinfeld k r i t i k á j a ó t a alig k é t esztendő m ú l t el.

M i n d Majtényi, m i n d Lőrinc P é t e r az Oj élet felé, a k á r c s a k B o r i Imre a Kavargó sorsok b í r á l a t á b a n é r i n t i a l a t á k i novella n é h á n y műfaji kérdését. Hogy e k é r d é s e k e t mliindhárom vélemény figyelembe v é t e ­ lével, s lehetőleg a l a t á k i prózai opus egészére vonat­ koztatva t á r g y a l h a s s u k , indokolt s z e m ü g y r e venni előbb a Kavargó sorsok (1962) c í m ű utolsó n o v e l l á s könyvet, sőt a k é z i r a t b a n maradt egyetlen r e g é n y t is (A vak kapitány, 1968?).

5. Kültelki

balladák

— prózában

(Kavargó

sorsok)

A felszabadulás u t á n L a t á k jóval kevesebb prózát í r t m i n t k o r á b b a n . Míg ugyanis 1928 és 1941 között rend­ szerint egy-egy v e r s e s k ö n y v e t egy novellás k ö n y v k ö v e t e t t (mindegyikből h á r o m - h á r o m jelent meg), a h á b o r ú u t á n i h é t k ö t e t közül csak k e t t ő a novella­ gyűjtemény.

A Kavargó sorsokról m i n d j á r t elöljáróban leszö­ gezhetjük, hogy a prózai opus legegységesebb kötete, s n é h á n y darabja, az íróilag l e g k i m u n k á l t a b b L a t á k -

írások közé sorolható, Mindenekelőtt lemondott ar­ ról a régi törekvéséről, amelyet m é g az Űj élet felé­ ben, is megfigyelhettünk, hogy minden s o r á v a l azon­ nal hasson é s neveljen, é s b á t r a n visszatér a saját viliágába, azokhoz a figurákhoz, akiket v a l ó b a n test­ közelből ismer.

M á r a kötet nyitó írásával, a Nagykalapú Csifer bal­ ladájával bejelenti ezt a visszatérést. Az a h a m i s í ­ tatlan k ü l v á r o s elevenedik meg i t t , amelyet számos korábbi írásából jól ismerünk, s amelynek hangula­ tát, atmoszféráját A kültelek versei érzékeltették.

Csifer, a k i t Ferosinek h í v t a k volna rendesen, „ h a egy­ szerű nappali életet folytat", egy részeges k ü l v á r o s i kocsmáros fia. A p j a inasnak adja, de minden mes­ tertől odébb áll, mert nem fűlik foga a m u n k á h o z , anyja pedig iátokban segíti. Valójában a k o c s m á b a n neveledik t a m b u r á s o k é s sipisták társaságában, nem csoda h á t , hogy ,ybejárónok é s hoppon maradt v a r r ó ­ lányok Don J ü a n j a " lesz, a k i k pénzelik is. Híres vere­ kedő, é s d ö n t ő h a t á s t gyakorolnak r á az olcsó k a ­ landfilmek. „Nagyszélű kalapja, kicsiny pipája az öklében, a d o l g á b a n biztos ember himbálódzó j á r á s a t a l á n m i n d a filmalakok kópiája volt." Előbb egy c i ­ g á n y l á n y b a szeret bele, ez öngyilkos lesz miatta, majd egy v a r r ó l á n y szül n e k i gyereket, de ő mindegyiket elhagyja, mert alkalmatlan a p o l g á r i életvitelre. V é ­ gül is élete d e r e k á n m á r k o r a v é n lett, majd betegen visszatér a v a r r ó l á n y h o z meghalni, s egyetlen vagyo­ nát, a k o c s m á t a l e á n y á r a hagyja. A harcos antialkoholista L a t á k t e h á t m é g egyszer visszatér a k ü l ­ városi szegénység nagy átkához, az alkoholizmushoz, annak melegágyához, a szurtos, t a m b u r á s , lányos kocsmákhoz, hogy megmutassa, milyen tragikus é l e t ­ sorsokat e r e d m é n y e z n e k .

S z i n t é n ismerős figurát állít elénk És csak áll a fél­ lábú ember című elbeszélésében. Igaz, hogy e kismes-

ter a háborúiban vesztette el fél lábát, ezért kapott vas­ lábat, de önéletrajzi vonatkozása így is nyilvánvaló.

T u l a j d o n k é p p e n a testi h i b á s ember csökkent é r t é ­ kűségének tudata s az egészségesek társadaJlrnia i r á n t i bizalmatlansága az írás t á r g y a . M i n t emlékezetes, a Kolduslázakbűm a sántaság, a betegség sérelme — a szegénységgel e g y ü t t — az egészségesek é s gazdagok elleni gyűlöletben, l á z a d á s b a n kapott hangot, i t t v i ­ szont a bizalmatlanságban, aminek a m a g á n y s i v á r ­ sága a k ö v e t k e z m é n y e . M i k o r p é l d á u l egyik szomszédj a nosülésre noszogatja s egy j ó k é p ű özvegyet a j á n l neki, nyomban felteszi a k é r d é s t : „Miért özvegy? K i ­ nek jóképű? H á t h a rossz és e l v á l t ? " Mert bizony l e á n y t eszébe sem jort a j á n l a n i a szomszédnak. S z á ­ m á r a t e h á t nincs k i ú t , csak az egyhangú, s i v á r élet marad: „Megyék. Meg k e l l m á r ebédelnem. V á r a rideg kis szoba. Meg egy újság. Egy álom n é l k ü l i r ö ­ v i d szunldítás. S a m ű h e l y m e g i n t . . . S kopog a vas­ l á b dipője lassan. Kopog haza és vissza a m ű h e l y b e .

Mindig ugyanazokon <az utakon. A z t á n a hallgató munka u t á n megint kopog hazafelé." Nyilvánvaló t e h á t az érzelmi azonosulása hősével, egyszersmind a l í r á v a l á t - meg átszőtt prózastílus, amely olykor a p r ó z a v e r s látszatát ölti.

Ugyanebben a k ü l v á r o s i k ö r n y e z e t b e n játszódik, pontosabban innen indul k i a Balga és a sorsharag című ötrészes novellafüzér cselekménye is. Lehetne ez t a l á n egy Garabonciás-szerű kalandos önéletrajzi regény 'bevezetése is vagy m é g i n k á b b vázlata, noha a cselekménye k o r á n t s e m olyan folyamatos, m i n t M a j ­ tényi regényének, s jóval t ö b b benne a leírás — az ábrázolás, megjelenítés r o v á s á r a . A vasutas gyermek H o r á k Károly é l e t é n e k ö t főbb m o z z a n a t á t ragadja k i : amint g y e r m e k k o r á b a n r á r a g a d t a Balga (csúf)név; kamaszkori szerelme s szeréimi kudarca; első költői kísérletei s k i á b r á n d u l á s a a parasztköltőből; ü g y n ö -

kölese a saját k ö n y v é v e l ; tapasztalatai egy revolve­ rező zugújság szerkesztőségében.

E regónyvázlat legsikerültebb rajza is <a sok l a k ó j ú külvárosi u d v a r r ó l szól, ahonnan K á z m é r életútja e l ­ indul. I t t van minidjárt „Török u r a m (aki m a g á t házibácsinak nevezte, a lakók meg v é n h e r n y ó n a k hívták). Minden h ó n a p b a n napokig t ö p r e n g a sok­ gyerekes udvaron vagy a irozoga ámbituson, hogy zegzugokban m e g b ú j t melyik lakójától nem vasalta még be a lakbért. Mert havonta pontosan t á n egyik sem fizetett". Azaz egy k i v é t e l mégis van: L i d i néni, a k é t e s <és titokzatos m ú l t ú hölgy, a k i p a p a g á j t tart, s a k i legalább annyira hozzátartozik éhhez az u d ­ varhoz, m i n t a házibácsi. B á r ő nem mesél a m ú l t ­ járól, mégis t u d n i vélik, hogy vagy tíz évet töltött m u l a t ó k b a n , „ t á n m é g Franciaországig is eljutott", s most lis egy baromfikereskedő b a r á t j a van, aki szépen eltartja. Mindezek folytán L i d i n é n i magasan fölötte áll az udvar t ö b b i lakójának.

A t o v á b b i fejezetek közül m é g k e t t ő tarthat számot érdefclMésünkre. Az egyikben (Balga látogatóba megy) egy parasztköltő k a r i k a t ú r á j á t rajzolja meg.

Balga ú g y 'hallotta, hogy „egy g a b o n a r a k t á r b a n m á ­ zsáló ember Tuba A n d r á s . A z é r t olyan búzaszagúak az újságban megjelent versei". Saját verseinek olva­ sása közben így írja le a költőt: „Ez az! Ez teljesen én vagyok! — kiáltott föl n é h á n y perc m ú l v a . — F i ­ gyeljen csak, ifjú b a r á t o m ! — S iskolás skandálással szavalt egy verset a boldogtalan g a l a m b o k r ó l . . . A z ­ t á n egy m á s i k a t olvasott. Az m á r az a r a n y s á r g a b ú z a tengerről szólt, amely fölött a fehér felhőlepedők alatt pacsirták 'tollászkodnak, mielőtt énekelni kez­ denének." Balga, a kezdő költő előbb elámul, e l b á tortalanodik, majd k i á b r á n d u l : „Ilyen szózuhatagot még á l m á b a n sem (tudott elképzelni. M i k ehhez k é ­ pest az ő kamaszos, rövid zöngeményeá! De ahogy a

fülében (kihűltek a cigarettázástól é r d e s hangion zör­ gött végtelen sorok, s valami csönd kezdett visszaférközni a lelkébe, ú g y érezte, hogy mindennek semmi köze az élet és a m ű v é s z e t lényegéhez."

A novellásfüzér negyedik d a r a b j á b a n a k ö n y v k i ­ adás és könyvterjesztés k é t h á b o r ú közötti rendezet­ len helyzetéröli szól, amiről m á r 1938-ban, G á l László verseskönyvéről í r t b í r á l a t á b a n is olvashattunk. „ F é ­ l i g koldulásszámba ment ez az á r u s í t á s " — szól a t ö ­ m ö r jellemzés, majd elmondj a, hogy a k ö n y v ü k k e l h á ­ zaló írók valami idejétmúlt romantikus elképzelés szerint hosszú hajat növesztettek, nem borotválkoztak, s így p r ó b á l t a k „bohém k ü l s ő t " ölteni, hogy „elszán­ tabb k u l t ú r m u n k á s n a k " látsszanak. A v á s á r l ó k a t és nem vásárlólkat pedig így jellemzi, osztályozza: a „vastag h ú s ú vállalkozóknál, j ó m ó d ú gazdálkodók­ n á l " nem sok sikerre s z á m í t h a t t a k ; igen n e h é z d o l ­ guk v o l t „a pénzes, hájas kereskedőkkel, gazdag ma­ g á n z ó k k a l és b i r t o f e ^ ^ is. „Ezeket jó hangulat­ ban is kellett találni. Hogy hol és mikor, azt k i kellett »szagolni«, s mindez nagy k i t a r t á s t és t a l á l é k o n y s á ­ got igényelt." Ugyanakkor a s a j á t m ű v é n e k kínáügatása, árusítása kínos, megalázó is volt az író s z á m á r a : „Egy kicsit ú g y érezte, mintha a saját h ú s á t , v é r é t bocsátaná áruiba és k í n á l g a t n á . " Hogy mégis k i k vet­ tek könyvet leginkább, legalábbis Latáktól? „A sze­ gényjánosoknak nevezett »kiđkocos« iparosok vettek legkönnyebben, ha akadt p é n z ü k a pangli fiókjában."

A Kavargó sorsok k é t d a r a b j á b a n k o r á b b a n m á r megírt t á r g y h o z t é r vissza, hogy ú j r a - vagy .tovább­ írja őket. Az Érte már hiába harangoznak volta­ k é p p e n a Vásáriból m á r ismert Kukac Márton t ö r t é ­ n e t é n e k folytatása. Az e l ő z m é n y e k r e u t a l az író, de Kalász M á r t o n r a változtatja h ő s e nevét. A gyermek­ gyilkos gazdaparaszt ebben az elbeszélésben a b ö r ­ tönből szabadulva (ahol az előbbi elbeszélésből ismert

bűine möaitt volt), új világot t a l á l maga k ö r ü l : a föld­ reform elviszi keservesen szerzett vagyona felét, s ez a b ű n t u d a t t a l p á r o s u l v a v é g ü l ds az ő r ü l e t b e kergeti.

A kezdetben d ü h ö n g ő , veszélyes ő r ü l t szembeszáll a földjét m é r ő földosztóikikal, majd a kezelés h a t á s á ­ ra csendes vallási őrületbe szédül. A téboly bizarr, kissé naturaüsztikius leírása ennek az í r á s n a k k i v é ­ teles helyet biztosít L a t á k kisprózájában. A r r ó l t a n ú s ­ kodik, hogy a t á r s a d a l m o n kívüli betegekhez, bolon­ dokhoz változatlanul vonzódik; ezt l á t h a t j u k a Két gyermekem volt d e g e n e r á l t g y e r m e k é n e k naturalisz­ tikus rajzában, v e g e t á l á s á n a k m á r - m á r visszataszító leírásában is.

Megőrül a Csak a gyermekruhákat babusgatja e l ­ beszélés m u n k á s a s s z o n y a is, akinek k é t gyermeke bennég a házban, m í g ő dolgozik. I t t ú j r a L a t á k a n t i ­ alkoholista agitációj a kap hangot, mert hisz ennek az asszonynak a férje is részeges, a z é r t marad a gyer­ mekek gondja az a n y á r a , de részeges a szomszédaszszony is, akinek vigyáznia kellene a gyermekekre. Észre kell azonban v e n n ü n k , hogy ezek az ő r ü l t e k m á r nem „az egészségesek k i r ú g ó t t a i m i n t a K o l duslázakban voltak, és sorsaik nem jelent l á z a d á s t - i á zítást a t á r s a d a l o m rendje ellen, hanem i t t m á r e g y é ­ ni, családi t r a g é d i á k r ó l van szó, melyeket az emberek maguk idéznek élő.

A Havas januári estében az újvidéki razziához n y ú l vissza újra, de mintha csak o k u l t volna a („keretes") Viszontlátás hibájából, most elhagyta a keretet, s egyetlen este idegtépő izgalmait, rettegését írja le.

A d r á m a i szerkesztés és atmoszféra-teremtés, a ha­ lálfélelem és tehetetlen rettegés érzékeltetése emeli az írást az átlagos Laták-noveHák fölé. A szereplők ugyan „tipikusak", azaz i n k á b b sematikus figurák — m i n d a rettegők, a k é t vegyes nemzetiségű h á z a s ­ társ, mind a „zömök, szeplős arcú, vállas csendőr, v ö r ,,

>

henyes bajusszal, gyulladt szemhéjaklkal" s a 'két ka­ tona „ l á t h a t ó a n szeszes á l l a p o t b a n " —, de a félelem lelkiállapotának, az i t t lakók szorongásának rajza igen sikerült. Az izgalmat az fokozza szinte a k i b í r h a t a t lanságiig, hogy m i n d n y á j an tudnak a mosókonyhá­ ban rejtőzködő üldözöttekről, de erről beszélni sem mernek.

A rettegés lelkiállapotának érzékeltetése mellett L a t á k azt is kifejezi ebben az írásában, hogy a vegyes házasságokkal és számos egyéb kötelékkél egymáshoz kapcsolódó bácskai szerbek, magyarok — ideértve m é g a jószándékú, szerény kis „anyaországi" tanítónőt is — e g y a r á n t t ő l ü k idegen erők sorscsapásának érzik a h á b o r ú és megszállás megpróbáltatásait. Igaz, nem harcos, ellenálló embereket állít írása középpontjába (az üldözött e m b e r p á r is m é g idejében t o v á b b m e n e ­ k ü l , s nem hoz bajt a háziakra), de épp így tudja érzékeltetni az á r t a t l a n o k a t sújtó oktalan vérengzés képtelen dimenzióit.

Nem s z á m í t v a az Űj élet felé kötet kapcsán m á r e m l í t e t t írásokat, a m e l y é k b e n futólagosan é r i n t i a h á b o r ú s éveket, feltűnően keveset foglalkozik ezzel a korszakkal, amelyben önéletrajzi feljegyzései sze­ r i n t igen bizonytalan é s szorongatott életet élt. A vég határán — kezdet és Az utcában, amely nem maradt meg című írásokban az 1944-es angolszász 'bombázá­ sok emlékét eleveníti fel: az elsőben egy házasságon kívüli szerelem kezdetét a bombázás ideje alatt, az u t ó b b i b a n pedig egy csomagküldési kísérlet kudar­ c á t egy i n t e r n á l t (valószínűleg hozzátartozó) számára.

Költői opusával 'kapcsolatban m á r említettük, hogy szerelmi lírája úgyszólván nincs is. A Viharos idők vetése r é g e b b i verseiben valami titkos, lefojtott v á ­ gyakozás ugyan felhangzik, de a harcos p r o l e t á r k ö l ­ t ő t a l á n m é l t a t l a n n a k tartotta magához, hogy a sze­ relemről énekeljen. A Higgadtság óráján (Viharos

idők...) c í m ű versében az életéből kimaradt egyéb dolgokhoz, a kudarcokhoz sorolja ezt ás: „Valahol elsietted a legelső csókod, És az igaziról meg mindig lekésel", egy későbbi i n t i m feljegyzésében, amelynek a Vád címet adta, ezt írja: „Ha szerettél volna, sose n y ú l t á l b á t r a n illatos melléhez t i t k o n vágyakozó n ő k n e k ! " A Kavargó sorsokban k é t í r á s á b a n is a szerelmet v á ­ lasztja tárgyául, de b á r m i n d k é t esetiben házasságtörés-féle forog fenn, olyan alaposan igyekszik meg­ indokolni a szerelmesek eljárását, hogy véletlenül se gondolhassunk valami mindent elsöprő, megmagya­ r á z h a t a t l a n szenvedélyre, hanem szinte t u d o m á n y o s a n is m e g m a g y a r á z h a t ó , t e h á t meg is bocsájtható lépés­ re. A vég határán — kezdetiben a szabómester fele­ sége, aki szinte h i s z t é r i k u s a n fél a bomib attámadásoktól, a szomszéd ház alatti óvóhelyre m e n e k ü l , .amint a sziréna megszólal. A mester pedig, hogy ne kelljen messzebb mennie, é s ne kelljen m á s o k félelmében osztoznia, maga ás az (udvarában óvóhelyet. E5gy a l ­ kalommal ide m e n e k ü l a késve induló szomszédaszszony is, é s így kezdődák a szerelmük. De ebből sem­ milyen p r o b l é m a nem adódlik, mert a mester fele­ sége ott vesz az óvóhelyen, a szomszédasszony pedág m á r i s özvegy, hisz a férje elesett a h á b o r ú b a n . Hason­ lóképpen eléggé p r o b l é m a m e n t e s a Véletlen hőseinek házasságon kívüli szerelme is. A férfi felesége t ü d ő ­ beteg, a k ó r h á z a k a t , s z a n a t ó r i u m o k a t járja, a n ő férje pedág egy nagy cég igazgatója, s igencsak e l ­ hanyagolja a feleségét. Nyilvánvaló tehát, hogy L a tákot ágenis foglalkoztatta a szerelem m i n t az iroda­ lom t á r g y a , csak igen tétován, félszegen találkozott véle. Á m a k é z i r a t b a n h á t r a h a g y o t t regényében, ú g y tetszik, mindazt, amit csaknem negyven éviig m a g á b a

fojtott, egyszerre felszínre akarta hozni. í g y e k é t novellát távoli elogyakorlatoknak, készülődésnek ás t e k i n t h e t j ü k a Vak kapitány című regényéhez.

A Kavargó sorsok m é g egy darabja é r d e m l i meg a figyelmünket, t ö b b okiból ás. A Kázmér barátom sze­ relme hősét szánté szokatlanul s o k r é t ű e n ábrázolja.

Megtudjuk róla, 'hogy „született filozófus. Szereti az elvont bölcseletet é s a csillagászatot". Agglegény, fa­ nyar m a g á n y o s , de az elbeszélés s o r á n kiibontakozik előttünk alakja, élettörténete, s kiderül, hogy t u l a j ­ d o n k é p p e n r é g i szerelmi bánatot, csalódást hord m a ­ g á b a n . Az írás m á s i k érdekessége, hogy a bölcselkedő K á z m é r vonásait állandóan önnön jellemének és gon­ dolkodásmódjának, illetőleg életszemléletének k i f e j ­ tésével ellensúlyozza. „Vaskos n é z e t ű r e a l i s t á n a k " ne­ vezd m a g á t , s ezt a k ö v e t k e z ő k b e n foglalja össze: „Engem a filozófiából csak annyi érdekel, amennyi i t t a földön a t á r s a d a l m i életet m e g m a g y a r á z z a é s eligazodni segít az embernek a gyorsan forgó t ö r t é ­ nelmi eseményekben." Majd m é g ezzel nyomósítja: „Engem a h a n g y á k birodalma is jobban érdekel, mint a hideg csillagrniriádok." K á z m é r m a g a t a r t á s á n a k és életszemléletének •magyarázatát i t t m á r nem olyan deskripcióval adja, m i n t a legtöbb írásában, hanem az első személyiben szóló ellentétpárjával, majd egy m á s városiban Kohanec bácsival folytatott beszélge­ tésében.

Megállapítva a Kavargó sorsokról, hogy egyes da­ rabjainak kidolgozottságát, színvonalát tekintve L a t á k legegységesebb novellás k ö n y v e , valójában .azt mond­ t u k Ildi, hogy a klasszikus elbeszélés eszményét i t t k ö ­ zelítette meg leginkább. B o r i Imre ás megállapítja ezt a k ö t e t r ő l í r t k r i t i k á j á b a n : „szabályosan szerkesz-

tett írásokkal van dolgunk, és a szerző tiszteletben tartja a szépirodalom, á l t a l á b a n az í r á s elemi s z a b á ­ lyait: vannak hősed, bonyolítja a cselekményt títb."

E megállapítás azonban csak erre az utolsó k ö t e t r e érvényes, t e h á t L a t á k kisprózai o p u s á b a n egy fej­ lődés végeredménye, az író korai halála k ö v e t ­ keztében .pedig e m ű f a j b a n végszava is. B o r i ugyan­ i t t egy szónoki k é r d é s t is feltesz: „nehéz meg­ állapítani, hogy tudatosan választott ú t r ó l és k ö v e t ­ kezetességről van-e szó n á l a , vagy pedig m á s r ó l : ke­ resésre, kalandra, elemző szenvedélyre, bölcseimi e l mélyülrtségre nem futja fcóságából?" A k é r d é s a z é r t szónoki, mert L a t á k egész fejlődése — a kdsprózában éppúgy, m i n t a költészetben — a kísérletezésektől, az izmusok „utófertőzésétől" való szabadulni v á ­ g y á s é s a klasszikus f o r m á k felé tájékozódás j e g y é ­ ben alakul, kezdve a húszas é v e k t ő l (A kültelek, Szür­ ke napok) élete végéig. Elfogadta Szirmai elutasító minősítését a húszas é v e k itteni kísérletezéseinek e l ­ késettségéről csakúgy, m i n t Szenteleky ismételt ser­ kentését a k u l t u r á l ó d á s r a . M i n t emlékezetes, L a t á k m á r 1937-ben megfogalmazta ezt a törekvését, k i ­ mondva, hogy a „dolgozók h a l a d ó szellemű í r á s a i ­ nak . . . tökéletességében" t ú l k e l l s z á r n y a l n i u k a p o l ­ g á r i irodalom színvonalát, s tudatosan t ö r e k e d e t t az írói-költői mesterség, „a beidegzett fogások" elsajá­ títására, amint pedig a Stelinfeld^riltikára készült válasza tanúsítja, a verstant é s műfaj elméletet m é g a h á b o r ú alatt is M t a i t ó a n t a n u l m á n y o z t a .

A Kavargó sorsok t e h á t a novellista L a t á k I s t v á n mintegy h á r o m és fél évtizedes alkotói p á l y á j á n a k betetőzése. I t t m á r nem a helyzettudatosítás vagy a ,,szodalizmus építéséhez v a l ó hozzájárulás" s z á n d é k a serkenti írásra, e g y s z e r ű e n csak megírja emlékeit, élményeit. A h a g y o m á n y o s novellaforma a l k a l m a z á s a azt is eredményezi, hogy írásai j ó v a l célratörőbbek,

cselekménybonyolítása egyenesvonalúbb, hisz a ko­ rábbi írások egységét leginkább é p p a politikai mon­ danivaló, példázat b e i k t a t á s a t ö r t e meg. Hősei i r á n t i viszonyulásának a l a k u l á s á b a n egyidejűleg k é t ellenté­ tes folyamatot figyelhetünk meg. Ha például a k o r á b ­ b i önéletrajzi vonatkozású írásokat (A végső utálatig, 1934. hamvazószerda, Csüggedten stb.) összevetjük a Balga és a sorsharaggal, azt találjuk, hogy az önélet­ rajzi anyagot m á r nem olyan közvetlenül illeszti í r á ­ sába, hanem íróilag transzponálja, s hősétől némileg distancírozza magát, a rajzot halk (ön)iróniával szövi át, m í g a Havas januári este, És csak áll a féllábú em­ ber, Kázmér barátom szerelme stb. novellák hőseivel sokkal i n k á b b azonosul érzelmileg, mint a k o r á b b i a k ­ ban. Sőt olykor valósággal elérzékenyül, m á r - m á r szen­ timentális lesz, amire k o r á b b a n nemigen akadt példa.

Természetes, hogy e változások mellett bizonyos állandó jegyek ás jellemzik a l a t á k i novellát.

Majtényi m á r e m l í t e t t b í r á l a t á b a n az Üj élet felé kötetről főleg L a t á k korábbi novelláiinak formai k é r ­ dését érinti. Abból a hasonlatból indul k i , hogy „az igazság olyam, m i n t az erősen befűtött mozdony, fe­ szegeti a k a z á n t . . . s ahol csak szelepet ér, sípol és jajong — ilyen e l e m e n t á r i s j á t é k volt az a sok-sok írás, amelyeikkel L a t á k I s t v á n neve alatt könyveiben és n é h á n y h a l a d ó folyóiratunkban t a l á l k o z h a t t u n k " .

Tapójnitatosan és kissé burkoltan ugyan, de kimondja, hogy kétségtelen lázító, n y u g t a l a n í t ó , lelkiismeretébresztő 'hatásuk mellett formai tekintetben csiszo­ latlanok voltak, illetőleg hogy a politikai mondani­ való voltaiképpen nemcsak feszegette, hanem gyakran szét ős feszítette a novellaformát: „Ütemes, szagga­ tott stílusa, az önvallomás ereje és hitelessége á t s ü ­ tötte, átégette a »szent« művészi formát, és Olyan volt, mintha állandóan vörös zászlót lobogtatna jóltápiált és jólápolt emberek üvegtáblás, rendben tar-

tott p o l g á r h á z á n a k ablaka előtt, a szegénysoroai v i ­ szont füstölgő rőzsetűz volt, amely nemcsak melegít, hanem világít is."

Lőrinc Péter, m i u t á n a korai Egy a milliók Jcözült ,^romantikus-célzatos elbeszélésnek" mondja, arra a m e g á l l a p í t á s r a j u t , hogy a 40^es é v e k elbeszéléseiben L a t á k „ m i n t h a a 20-as évek r o m a n t i k á j a felé t a r t a ­ na". A m i n t a szövegkörnyezetből kitetszik, Lőrinc a romiantikán v a l ó elrugaszkodást é r t i a r ú t vagy az i d i l l szélsőségei felé. A r o m a n t i k á t azonban nem e g é ­ szen utasítja el, sőt m e g e n g e d h e t ő n e k tartja, de csak olyan m é r t é k b e n , amilyen m é r t é k b e n „a valóság is az hősies építésével". Az ő kifogása, hogy a jó diadala túlságosan k ö n n y ű , minden (belső) harc n é l k ü l é r v é ­ nyesül: L a t á k n a k szerinte azt az utat k e l l m e g l á t n i és m e g l á t t a t n i , „amit az élő emberben tesz meg az épülő jövő hatása, de nem idillikusán, hanem ú g y , ahogyan az csakugyan történik a valóságban, ez a d n á meg azt az új realista i r á n y t , amely a z t á n lehet egy­ ú t t a l romantikus á s . . . " A romantika ilyen é r t e l m e ­ zése szerint valóban romantikusak L a t á k szóban for­ gó írásai, á m m a i szóhasználattal i n k á b b sematiku­ saknak n e v e z h e t j ü k őket. Voltaképpen .azt példázzák, hogyan é r t e t t e (részben félre) í r ó n k a korszak iroda­ lommal szemben t á m a s z t o t t követelményét. Hogy csak részben é r t e t t e félre, arra olyan m ű v e k figyelmeztet­ nek, m i n t Majtényi ekkori novelláinak, G á l é s T h u r z ó ekkori verseinek nagyobb része.

A l a t á k i novella általános jegyeit vizsgálva, Lőrinc a „krónikaszerűséget" jelöli meg legfőbb jellegzetes­ ségként. Ábrázolómódszerét a következőképpen j e l ­ lemzi: „az állapot- é s helyzetrajzot kedveli, s i n k á b b látja meg az egyes t a r t ó s állapotokat, szürke, l á t h a ­ tatlan mozgásukban, folyamaitlukban, m i n t az állapot termékeit, de e g y ú t t a l hordozóit é s m e g t e r e m t ő i t — az embert. É<ppen ezért L a t á k nemigen ad j elleme-

ket, é s t í p u s o k a t .nemigen teremt. Szinte azt mond­ h a t n á n k , egy t í p u s t ad — a r e m é n y t e l e n , sivár, fel­ felé néző, mindenről lemondott, éldegélő, tengő-lengő ember t í p u s á t és — a 40^es é v e k b e n — a kispolgárt, a k i ellenáll vagy a proletárt, akit visz m a g á v a l az új élet sodra."

A (jellemábrázolás elnagyoltságát, felületességét egy­ részt az író „verbalizmusával", másfelől elbeszélései „regényszerűségével" magyarázza. Vertbalizmuson azt érti, hogy az író á l t a l á b a n maga beszél emberei he­ lyett, s „nem hagyja őket önállóan, saját életük t ö r ­ vényszerűségei szerint élni ós cselekedni". L a t á k m i n ­ dig „az eszmét, a célt látja csak maga előtt, é s nem e g y ú t t a l a valóságos életet", hőseit pedig k í v ü l r ő l szemléli é s kissé közömbös i r á n t u k . A r e g é n y s z e r ű s é ­ get viszont abban látja, hogy „szinte minden elbeszé­ lésében a teljes életet akarja adni születéstől halálig, sohasem elégszik meg egy epizód, egy részlet a d á s á ­ val . . . hogy egy kis epizódban, s ű r í t v e adja az egész é l e t e t . . . nem írja meg eléggé alakjait, de k r ó n i k á ­ s á n mozaikokat ad, s ezért meg k e l l elégednie egyes odavetett vonásokkal, a jellemek éLnagyolásával".

A jellemábrázolás felületessége L a t á k egész p r ó z a i o p u s á t jellemzi, s k M ö n ö s e n s z e m b e t ű n ő a l é l e k t a n i mélység csaknem teljes hiánya. Mindez pedig a cse­ lekmény, a t ö r t é n e t e k vázlatszerűségével e g y ü t t a b b ó l következik, amit Lőrinc regényszerűségnek nevez, á m egyszerűbben ú g y fogalmazhatnánk, hogy sóikat mar­ k o l é s keveset fog. Hogy ugyanis az é l ő t t ü n k p e r g ő cselekményt, emberi m a g a t a r t á s t m i n é l jobban meg­ indokolja, m i n é l logükusabbá, é r t h e t ő b b é , sőt szükség­ s z e r ű b b é tegye, v á z l a t s z e r ű e n ugyan, de l e g i n k á b b a h ő s egész előéletét felvázolja, s ettől a vázűatszerűségtől a novella k ö z é p p o n t i cselekményének r a j z á ­ ban sem t u d szabadulná. K é t s é g k í v ü l helyesen látja

Bori Imre ennek m a g y a r á z a t á t L a t á k rideg tudatos­ ságában, racionalizmusában, a filozófia olyan gyakor­ latias értelmezésében, hogy az csak a t á r s a d a l m i é l e t m e g m a g y a r á z á s á r a , az embernek a „gyorsan forgó történelmi e s e m é n y ékben" való eligazodására szolgél.

B o r i végül így jellemzi a prózaíró L a t á k ábrázoló módszerét: „az irodalom egy kezdetlegesebb szokás­ kódexét használja, módszerében a t ü k r ö z é s n e k egy m á r - m á r mechanikus felfogását vallva, pusztán közlő akar lenni, de a látott és hallott dolgokhoz a m a g á é ­ ból nem tesz semmit" (kiemelte: J. G.).

A l a t á k i novella az 1929. évi Düh és az 1962. évi Kavargó sorsok közötti csaknem h á r o m és fél é v t i ­ zedes pályaszakasz s o r á n jelentós á t a l a k u l á s o n ment keresztül, ha n é m e l y jegyei á l l a n d ó k n a k bizonyultak is. A m i n t láttuk, a Düh egészében az expresszioniz­ mus j e g y é b e n áll, az írások t á r g y a a v á r a t l a n u l k i t ö ­ rő féktelen d ü h , lázadás, s ezt h a r s á n y hangon, rikító színezéssel mondja el. A címadó írás „szurtos kocs­ m á b ó l " kiforduló hősében p é l d á u l egyszerre (talán az alkohol h a t á s á r a ) t á m a d fel az oktalan d ü h , a bosszú­ vágy: „Ment a b ú s falu u t c á i n keresztül-kasul, a v i l á ­ gos, alacsony ablakok v i d á m s á g á r a d ü h ö d t e n tekint­ getett. Keresett valakit bizonyosan, valakiket. Cél nélkül, jóság n é l k ü l , k e s e r ű bosszúra szomjazva." S mint emlékezetes, ibosszúszomját k i is elégítette, m i n ­ den ok n é l k ü l á r t a t l a n fiatalokat ölve, majd m a g á v a l is végzett. E fiatalok legfeljebb annyira ingerelték és fokozták d ü h é t , m i n t „a világos, alacsony ablakok vidámsága". Persze forradalmi tettnek ez s e m m i k é p p sem m o n d h a t ó , legfeljebb anarchikusnak. A gazdagok, a polgárok n y u g a l m á n a k m e g b o l y g a t á s á r a megfelélt, de ez a p o l g á r h á z a k előtt lobogtatott zászló nem a

forradalom vörös, hanem i n k á b b az anarchia fekete zászlaja.

M á r a tíz évvel későbbi Szürke napokban szakít ezzel az ábrázoló módszerrel, ós — önéletrajzi vonat­ kozású darabjai kivételével — m á r közeledik a sza­ bályosabb noveliaszerkezet félé. A t á r g y és kifejezésforma természetesen együtt, egyidejűleg változik.

Ahogy elmaradnak az olyan szélsőséges i n d u l a t ú h ő ­ sök, mint az Egy a milliók közül munkása, és Bogár Péter, a Düh, a Bambaság hajnala parasztlegénye, csitulnak a hangok, é s h a l v á n y u l n a k a színek is. E félelmetes, tomiboló-ffomboló és gyilkoló hősök h e l y é t a Tumbász ház kispolgári és kimpeniproletár t e n y é ­ szete, illetőleg az öreg Buri-féle félig paraszt, félig p r o l e t á r é s egy kissé szántén l u m p e n p r o l e t á r foglalja el. Ebbe a lassan lekerekedő formába csak az önélet­ rajzi t é m a (1934. hamvazószerda, Keserű szívvel stb.) simiul bele nehezen. A következő kötet, a Vásár m á r szinte teljes egészében a h a g y o m á n y o s a b b novellaforma jegyében áll, amelynek a Kukac Márton a legjellegzetesebb darabja. Ez a folyamat zárul le a Kavargó sorsok i m m á r minden szélsőségtől mentes alakjainak szinte t á r g y s z e r ű leírásában, a v é g é r v é ­ nyesen „szabályos" novellákban.

Lélektanilag eközben sem m é l y ü l el az ábrázolás, t o v á b b r a is „az embernek csak a bőrfelületén j á r , a külsőségek elemeinél állapodik meg" (Bori), de e külsődleges elemekből logikusan építi fel történeteit.

Sőt korai írásaival egyenes ellentétben, i t t az o k okozati összefüggéseket, a tettek szükségszerűségét olyan gondosan k i m u n k á l j a , hogy az ember ösztön­ szerű m e g n y i l v á n u l á s a i n a k semmilyen teret nem hagy, s a h ő s előéletéből vaslogikával bontja k i a főcselekményt. L a t á k az esetek t ö b b s é g é b e n nem te­ remt világot, hanem leírja a meglevőt, nem ábrázol, hanem közöl, közvetít. Az élettényeket, a valóságele*

meket közvetlenül, azon nyersen helyezi á t m ű v e i b e , mégpedig tudatosan, hisz amint a Viszontlátásban kifejtette, ú g y véli, hogy azok l e í r á s á b a n „csak egy kissé" t é r h e t el az í r ó „bizonyos részleteknél", m á s ­ kor meg ú j s á g h í r r e hivatkozva bizonyítja is, hogy nem kitalált, hanem valóságos, ,^megtörtént" esetet írt meg. Szem elől téveszti, hogy a „ m e g t ö r t é n t " d o l ­ gok leírása Legfeljebb az élet m á s o l a t á t adhatja, de nem ábrázolását, nem laz életet, a valóságot. Számos t ö r t é n e t é n e k olvasása közben Csáth Géza tiltakozása j u t eszünkbe, a k i egy m e g t ö r t é n t esetet feldolgozó novelláról ezt í r t a : „Lehet, hogy m e g t ö r t é n t , de nem lett volna szabad leírni; .ilyen véletlenek t ö r t é n h e t ­ nek az életben, de a m ű v é s z e t b e n nem."

Ezzel együtt azonban novellisztikájának é p p e n ez az á t a l a k u l á s a k í n á l gazdag p é l d a t á r t a baloldali i r o ­ dalom fejlődésvonalának szemléltetésére — kezdve a húszas évek izmusaitól a .klasszikus novellaeszmény i r á n y á b a . Ezenkívül L a t á k k é t h á b o r ú közötti k i s p r ó zai opusának t á r s a d a l o m t ö r t é n e t i d o k u m e n t u m é r t é k e is kétségtelen.

6. Regénybe

kívánkozó

mondanivaló

(A vak

kapitány)

L a t á k I s t v á n pályája kezdete ó t a á l l a n d ó a n foglalko­ zott a regényírás tervével ós gondolatával. A maga helyén említettük, hogy az első elbeszéléskötete (Düh) Eperszagú falu című írását m i n t a Keserű föld című készülő r e g é n y részletét közölte. A Vásár olvasóihoz intézett ü z e n e t é b e n azt írja, hogy k ö t e t é t z á r v a látja, „ m i n d e n k é p p e n r e g é n y b e M v á n k o z n a k " mondaniva­ lói. I t t is közöl egy regényrészletet Matlákék címmel, amelyből v a l ó b a n kiteljesedhetett volna a „regény az első világiháborút követő évekből", amelyet i t t Hul­ lámvölgy cím alatt jelentett be mint „előkészület-

ben" levőt. A Kavargó sorsok Balga és a sorsharag című novellafüzéréről m á r elmondtuk, hogy pikareszk jellegű önéletrajzi r e g é n y lehetőségéit v e t i fel — ta­ lán Majtényi Garabonciáséinak mintájára.

Hogy m é g s e m dolgozta k i egyik dédelgetett re­ gényötletét sem, abban élet- é s m u n k a k ö r ü l m é n y e i ­ nek, de a megjelenési nehézségeknek is része lehe­ tett. Egy-egy vers- vagy novellagyűjteményt m é g csak összeállíthatott az e g y e n k é n t m á r p u b l i k á l t í r á ­ sokból, s a k á r saját költségén is kiadhatta. A r e g é n y azonban m u n k a i g é n y e s e b b vállalkozás, hosszabb folya­ matos m u n k á t 'igényel. Bizonyára nem ok n é l k ü l pa­ naszkodik annyit írói m u n k á s s á g a mostoha feltéte­ leire, s ezek — ha szem előtt t a r t j u k sokáig rendezet­ len l a k á s k ö r ü l m é n y e i t és egész embert igénylő színházigazgatói^dramaturgi, illetőleg újságírói elfoglalt­ ságát — a h á b o r ú u t á n sem j a v u l t a k lényegesen.

A Eoirum K ö n y v k i a d ó 1968-as r e g é n y p á l y á z a t á r a azonban az elsők között jelentkezett, s minthogy a részvétéi n é m i anyagi függetlenséget is biztosító e l ő ­ leggél j á r t , h a t á r i d ő r e be is n y ú j t o t t a k é z i r a t á t : A vak kapitányt. Vállalkozása teljes kudarccal j á r t , hisz a b í r á l ó bizottság m e g v á s á r l á s r a é s k i a d á s r a sem j a ­ vasolta, pedig m i n t ismeretes, a h á r o m díjazottal e g y ü t t egy sorozatban tíz r e g é n y jelent meg a 18 beérkezett közül. (Vigasztalta-ne, hogy nem az egyet­ len neves í r ó volt, aM a teljesen eluitasított 8 k ö z ö t t t a l á l t a magát?) Anélkül, hogy o k á t vagy é r t e i m é t l á t n á n k a r e g é n n y e l kapcsolatos perújításnak, meg kell jegyeznünk, hogy A vak kapitány egészében nem é r d e k t e l e n o l v a s m á n y , b á r k o r á n t s e m h i b á t l a n alko­ tás.

Az adott i r o d a l o m t ö r t é n e t i korszak ízlésnormáinaik, irodalmunk e korszakra eső nagy m e g ú j u l á s á n a k , az a v a n t g á r d é - t ö r e k v é s e k erőteljességének — pontosab­ ban annak, ahogyan mindezt L a t á k é r z é k e l t e — b i -

zonyosan szerepe van abban, hogy nem í r t sem falur e g é n y t (mint az Eperszagú faluban ígérte), sem t á r ­ sadalmi r e g é n y t az első v i l á g h á b o r ú u t á n i nagy v á l ­ ság éveiről (amint a V a s á r b a n bejelentette), de ö n é l e t ­ rajzi r e g é n y t sem (amelyet a Balpa és a sorsharaggal el is ikezdett), s végezetül nem vállalkozott a m u n k á s ­ mozgalom, közelebbről a Hídmozgalom t ö r t é n e t é n e k regényes feldolgozására sem (amire pedig t ö b b e n biz­ t a t t á k , s amit az ú j a b b n e m z e d é k is e l v á r t volna tőle).

I r t viszont a b ű n ü g y i r e g é n y sajátságait is m a g á n v i ­ selő szerelmi t r a g é d i á t vagy .tragikus kicsengésű sze­ relmi r e g é n y t , v é k o n y szállal összefűzve a m u n k á s ­ mozgalom történetével, alkalmat t a l á l v a e g y ú t t a l az első v i l á g h á b o r ú némely következményeinek felmu­ t a t á s á r a is.

A cselekmény k ö z é p p o n t j á b a n k é t , sőt h á r o m M o ­ narchia korabeli hivatásos katonatiszti család anyagi és erkölcsi p u s z t u l á s a áll. Meg is állapítja rókiik: „Ezek a tiszti c s e m e t é k nem voltak alkalmasak az életre", azaz nem voltak alkalmasak az é l e t r e a M o ­ narchia összeomlása u t á n , hisz annak k e r e t é b e n nevelkedtek kadétiskolában, l e á n y n e v e l ő intézetben, s az abban való é l e t r e készültek fel. Tipikus k é p v i ­ selőjük Svedlik Aurél, a majdani vak k a p i t á n y , a regény egyik főhőse. Apja cseh kisnemesi e r e d e t ű kereskedő családból verekedte fel m a g á t a K . U . K . törzstiszti állományába. F i á t természetesen szintén katonatisztnek neveltette, aki az első v i l á g h á b o r ú b a n főhadnagyi rangot é r t el. Azok közé tartozott, akik képtelenek voltak felfogni .az örökösnek h i t t rend­ szer összeomlását, s amikor ez mégis bekövetkezett, „dühösen kapkodtak t á r s a d a l m i összeköttetések u t á n , hogy ú j r a helyet foglaljanak a változó világban". E k a p k o d á s mégis e r e d m é n n y e l j á r t . Az új jugoszláv hadsereg á t v e t t e , de m i k ö z b e n másodosztályú k a p i ­ t á n y i rangig j u t o t t előre, ide-oda helyezgették, t e h á t

éreznie kellett, hogy egészen nem fogadtak be, s ő is képtelen volt teljesen beilleszkedni. A hadseregből való kilépése u t á n előbb egy k i v á n d o r l á s i iroda a l ­ kalmazottjaként g y a n ú s üzleti ügyeikbe gabalyodik, majd közvetlenül házasságkötése előtt sikkaszt. H á ­ zassága szintén az összeköttetések u t á n i k a p k o d á s e r e d m é n y e : apja fedezi fel s z á m á r a a P é t e r v á r a d o n rekedt gazdag, j ó összeköttetésekkel rendelkező Wag­ ner ő r n a g y o t s leányát, Mirát. A r e n d k í v ü l szép, e l ő ­ kelő, „ ú r i " nevelésben részesült Mira szintén partra vetett h a l k é n t é l a megvMtozott világban, megfelelő társaság n é l k ü l . Így a daliás katonatisztet, a hasonló t á r s a d a l m i állású Svedlik A u r é l t Wagner őrnagy szí­ vesen l á t t a házában, M i r a pedig egyszerűen elfogadta férjnek. Anélkül azonban, hogy igazi, szenvedélyes szerelmet é r z e t t volna i r á n t a . Asszonyi sorsát t e r m é ­ szetes, szükségszerű kötelezettségek s o r o z a t a k é n t é l t e át é s fogta fel. A u r é l pedig az ő r n a g y összeköttetései r é v é n újra j ó álláshoz j u t egy olajcégnél, s j ó f e l ­ lépésével, n y e l v t u d á s á v a l csakhamar vezető pozíció­ ba j u t .

A u r é l a l a k j á b a n 'lényegében sikeresen, elég sokol­ d a l ú a n formálta meg a Monarchia nevelte hivatásos katona, a kapitalista üzleti é s a polgári családi é l e t b e beilleszkedni k é p t e l e n embert. Nemcsak betegesen féltékeny M i r á r a (kezdetben minden ok nélkül), m i ­ közben maga k á v é h á z b a jár, kasszírnőkkel és t i t ­ k á r n ő k k e l szerelmeskedik minden lelkifurdalás n é l ­ kül, de minden 'tekintetben zsarnok: csak parancsol­ gatni tanult, s g y e r m e k é h e z sem t u d gyengéd lenni.

Alapvetően M i r a is a k a t o n a v i l á g neveltje. A ne­ velőintézetben az ú r i t á r s a s á g i élet szabályaira ok­ t a t t á k , a n a g y ú r i életforma, gazdag házasság illúzió­ j á t plántállták bele, az apa é s férj i r á n t i feltétlen tiszteletet é s alázatot. M i u t á n Mihályi doktor mellett megismeri az igazi szenvedélyt, a mindent elsöprő

nagy érzést, a testi-lelki i g é n y é t marnadóktalanul k i ­ elégítő szerelmet, é p p oly (makacsul harcol a sza­ badságáért, amilyen zsarnokian k ü z d u r a l m á n a k t o ­ v á b b i f e n n t a r t á s á é r t a férje.

A t ö r t é n e t végikifejlete szélsőségesen romantikus szerelmi tragédiához, m á r - m á r r é m d r á m á h o z hason­ lít. M i u t á n A u r é l meggyőződik róla, hogy Mihályi doktor személyében szerelmi v e t é l y t á r s a van, s Mfiira többé nem engedelmeskedik parancsainak, m i t is te­ hetne egyebet a volt katona: fegyvert r á n t , s r á l ő M i r á r a é s g y e r m e k é r e , m a j d ö n m a g á r a . Az e r e d m é n y M i r a k ö n n y e b b larcsebesülése, ő maga megvakul, g y e r m e k ü k s é r t e t l e n marad. Miközben j á r j a az orvo­ sokat é s kórházaikat, hogy a l á t á s á t visszanyerje, élőbb egy ápolónőbe szeret bele, majd egy harmadik tiszti családnál t a l á l m e n e d é k e t , ahol a h á z leánya, Merzfeld H e l é n teljes szereimii k á r p ó t l á s t n y ú j t n e k i Müira elvesztése u t á n . A u r é l bosszúvágya azonban szerelmé­ nél is erőseibb, s H e l é n o d a a d ó szerelmét arra hasz­ nálja fel, hogy e bosszúját végrehajtassa vele. Végül is a történeit valamennyi fontosabb szereplője elpusz­ t u l : Helén A u r é l p a r a n c s á r a agyonlövi Mihályi dok­ tort, majd A u r é l l a l együtt m e g m é r g e z i k magukat.

M i r a pedig, m i v e l ú g y véli, hogy ú j a b b igazi szere­ lemre m á r k é p t e l e n volna, szintén m e g m é r g e z i m a g á t , í m e , így teljesedik be az életre alkalmatlan emberek sorsa, így nyer igazolást a r e g é n y elején megfogal­ mazott tézis, hisz a négy áldozatt közül h á r o m kato­ natiszti család sarja, s .az orvos tragédiája, hogy élete találkozott az előbbiekével. Az egyetlen valódi áldozat t e h á t az orvos, a k i e g y ú t t a l a regény egyetlen i g a z á n eszményi alakja.

Visszakísért a r e g é n y b e n a p á l y a k e z d ő L a t á k e l ­ l e n á l l h a t a t l a n vonzódása a rúthoz, az élet és az em­ beri jellemek sötét oldalához, a m i t annak i d e j é n a szalonköltészettel szemben merészségnek, szókimon-

dásnak, p c ^ á r p u k k a s z t á s n a k szánt és hitt. Natura­ lisztikus részletezéssel írja le .például Merzfeld Helén és t e s t v é r b á t y j a (kamasz- és ifjúkori szereimeskéde­ sét. Hasonló részletezésbe feledkezik a gyilkosság- és az öngyilkosság-sorozat következményeinek, á sebek­ nek, a mérgezés u t á n i k í n o k n a k , haldoklásoknak a leírása során. Az orvos t e m e t é s é n e k m á r - m á r terjen­ gős rajzában, az orvos jóságának, a város g y á s z á n a k r a j z á b a n szenitimentalizmuoba téved.

Abban is (korali í r á s a i n a k szélsőséges szemlélete é s ábrázolásmódja kísért, hogy a szereplői vagy angya­ l i a n j ó k — Mihályi doktor é s részben Wagner M i ra —, vagy ördögien gonoszak — Svedlik A u r é l és Merzfeld Helén. M á r említettük, hogy iaz eszményi figura dr. Mihályi Béla nőgyógyász szakorvos. Refor­ m á t u s papcsalád gyermeke, külföldön végzi t a n u l m á ­ nyait, s nemcsak elsőrangú szakember lesz, de v a l ó ­ ságos jótétlélek is. Nem is csak m i n t orvos áll a sze­ g é n y e k mellé, hanem részt vesz egy napközi otthon és gyerméksegélyező egyesület f e n n t a r t á s á b a n é s ve­ zetésében is, amelynek leple alatt a Vörös Segély j a ­ v á r a is gyűjtenek. S ezen a ponton kapcsolódik össze ez a tragikus szerelmi t ö r t é n e t a m u n k á s m o z g a l o m ­ mal. Az orvos meggyilkolása u t á n vizsgálatot foly­ t a t ó b ű n ü g y i szervek a r e n d e l ő íróasztalfiókjában p é n z r e és iniciáléval jelölt nevek jegyzékére bukkan­ nak, amit aztán á t a d n a k a politikai rendőrségnek.

Ismeretes .azonban, hogy a Vörös Segély — amely főképp a 'bebörtönzött k o m m u n i s t á k é s hozzátarto­ zóik segélyezésére szolgált — v o l t a k é p p e n a p á r t t a l rokonszenvezők t á b o r á n a k g y a r a p í t á s á t is célozta, s m u n k á j á b a n a p á r t t a g o k lehetőleg a h á t t é r b e n ma­ radtak, előtérben pedig a nem k o m p r o m i t t á l t szimpatizőrök m ű k ö d t e k . Ilyen szimpatizőr Mihályi dok­ tor is, s ez e g y ú t t a l azt is jeleníti, hogy az ő r é v é n nem m a g á t a m u n k á s m o z g a l m a t , csupán annak egyik

többéHkevésbé legális tevékenységi formáját kapcsol­ ja az í r ó a főcselekményhaz. Az élcsapathoz t a r t o z ó dr. Kondor Elek ennek /megfelelően a h á t t é r b e n ás marad, k é n y t e l e n „fedezni m a g á t " l e t a r t ó z t a t á s a óta, s a z u t á n az ő m u n k á j á t is Mihályi végezte. Ő is adja k i az (utasítást a t e m e t é s i menetben: „összehúzódni, t a k a r í t á s r a készen állná. Ha l e t a r t ó z t a t á s j ö n : a gyerdksegélyre .adtak, gyűjtöttek, nem valami Vörös Se­ gélyre!" De m é g az így felkapott és ö n k é n t kínálkozó t é m á t sem bontja k i , imiint v á r n á n k , csak a r e n d ő r ­ ség lázas k u t a t á s a i r ó l , nyomozásáról é r t e s ü l ü n k .

A vak kapitány számos fogyatékossága ellenére, egészében nem elhibázott m ű . L a t á k m i n d e n e k e l ő t t bizonyságot t e t t arról, hogy jó érzéke van a r e g é n y szerkesztéséhez, k é p e s egy ilyen r e n d k í v ü l gazdag é s szerteágazó cselekményt egyenesvonalúan, c é l r a t ö r ő ­ en, nem utolsósorban lendületesen, izgalmiasan elbe­ szélni — nem is egyszerűen csak lekötve az olvasó figyelmét, hanem m á r az első mondatokkal felcsi­ gázni és m i n d a tíz ív olvasása s o r á n lekötni. Egyszó­ val: A vak kapitány jól 'szerkesztett, cselekményes, olvasmányos b ű n ü g y i - s z e r e l m i regény. A k o m p o z í ­ ció sémáját egyenesen a b ű n ü g y i filmekből kölcsö­ nözte: Mihályi doktor meggyilkolásával indítja a t ö r ­ ténetet, .tehát a végével, hogy a z t á n visszakanyarod­ jon, és elölről kezdje, m é g az első v i l á g h á b o r ú előtti években kibontani a Svedlik család történetét. Az is a b ű n ü g y i r e g é n y é s a f i l m fogása, hogy a gyilkos kiléte szinte az utolsó pillanatig titokban marad, sőt még úgynevezett „félrevezető m a n ő v e r " ás előfordul.

A r e g é n y b e n L a t á k k i í r t a m a g á b ó l a gyermekkora óta halmozódó, fokozódó ellenszenvet, gyűlöletet a K.u.K. szoldateszka ellen, ez ellen az öldöklésre, p á r bajozásra, u d v a r l á s r a , nagy l á b o n élésre nevelt n é p ­ ség ellen, amely ha nem is maga robbantotta k i az első világháborút, de az első é v e k b e n örömmel, l e l -

kesedéssel vetette bele imagát, a felemelkedés és é r ­ vényesülés nagy a l k a l m á t l á t v a benne, m a g á v a l so­ dorva az á r t a t l a n o k millióit. Be akarta bizonyítani, hogy teljességgel alkalmatlanok a polgári életformára, kiváltságaik elveszítése u t á n k é p t e l e n e k k é t k e z ü k m u n k á j á b ó l megélni, pedig összeköttetéseik r é v é n m é g mindig k ö n n y e n jutnak jövedelmező, vezető állá­ sokhoz. Ez a szenvedélyes antimilitarizmus figyelem­ r e m é l t ó e r é n y e a r e g é n y n e k , s az e m l í t e t t gyűlölet é r ­ zelmi töltést is ad neki.

A fentiek u t á n b i z o n y á r a m e g l e p ő e n hangzik, ha kimondjuk, hogy A vak kapitány m i n d e n e k e l ő t t m é g ­ is szerelmi r e g é n y ! Az író személyisége és é l e t m ű v e ismeretében az olvasónak az a meggyőződése, hogy a p á l y á j a során mindvégiig szinte esztétikusan m a g á b a fojtott szeréimi t é m a i t t elemi erővel t ö r fel, valósá­ gos g á t s z a k a d á s t idézve elő. Az író olykor m á r - m á r tobzódik a szerelem erejének, szépságének, g y ö n y ö ­ reinek rajzában. És hányféle ez a szerelem! A u r é l erőszakos, az erős és erőszakos férfi birtoklási v á g y á t kifejező szerelme, M i r a kötelességszerű m a g a á t e n g e ­ dése a férjnek, Máhályii doiktor és a németországi á p o ­ lónő egyezményes, józan, biológiailag egészséges, de a nagy szenvedélyt nem ismerő szerelme; Helén és b á t y ­ j a beteges hajlamai, majd A u r é l és H e l é n mazochizmussal átszőtt viszonya, és végül az igazi, a nagy, a végső beteljesülés: M i r a és Mihályi doktor gyöngéd­ ségből, figyelemből, kölcsönös megértésiből táplálkozó, mégis minden a k a d á l y t leküzdő, g y ö n y ö r ö k b e n gaz­ dag, igazi szép szerelme. A legszebb, leglíraibb soro­ kat a szerelemről — amit költészetében elmulasztott — i t t írja k i magából. M i r a és az orvos szerelmi boldog­ ságát p é l d á u l így írja le: „Megnövekedett fényű órákat, millió m á m o r o s táncot lejtő félnapokat hozott nekik a beteljesülő boidogság. Hogy tudnak úgy magukba foglalni mindent az elröppenő percek, hogy t u d ú g y

m e g n ő n i az ember, hogy azt hiszi, nem fér el az é g taolit alatt? Hogy t u d józan, t u d o m á n y o k b a csontoso­ dott emíber játszi gyerek lenni újra? Az ókori tudo­ m á n y o k b ó l r á n k maradt minden csodálatos j á t é k , a görög m ű v é s z e t e k minden pajzánsága felelevenedett napfényes, e g y m á s é r t egyforma erővel lobogó szerel­ m ü k b e n . " M i r a szájába pedig ilyen á r a d ó szózuhata­ got ad a beteljesült, boldog szerelem érzékeltetésére: „Boldog vagyok. Testem kapuja csak neked nyílik meg. E z u t á n m á r a te p a p n ő d vagyok, és f á r a d h a t a t ­ lanul azon m u n k á l k o d o m , hogy s z e r e l m ü n k csodás t e m p l o m á b a n mindig ünnepli lángok lobogjanak. Sze­ ress, és mondd ú j r a százszor, hogy csak engem sze­ retsz lós 'bolondul kívánsz. É s élj é r t e m , mint ahogy é n é r t e d vonaglok álmosan, kócosan, szerelmesen, éhesen, jóllakottan; most fázom, takarj be, most égek, takarj k i , jiaj, sose lehet ebben megállni, m i lesz ve­ lem."

A vak kapitány című r e g é n y t e h á t szerves része L a t á k I s t v á n prózai opusának, s amellett, hogy a l a ­ t á k i próza m á r ismert pozitív é s n e g a t í v jegyeit ma­ g á n viseli, a regényszerkesztésben tanúsított bizton­ ságával é s szerelmi érzéseinek gátlástól mentes — b á r áttételes — kifejezésével számottevően gazdagította az életművet.

V, N E K E M C S A K J A J R A V O L T S Z A V A M

A Viharos idők vetése u t á n m é g h á r o m verseskönyve jelent meg (a negyedik a gyermekverseket tartalma­ zó Májusi szellőben, 1969), s k ö z ü l ü k az utolsó, a Föl­ di bodza (1967) a Válogatott versek (1927—1967) a l ­ címet viseli. A n é l k ü l azonban, hogy f e l t ü n t e t t e volna, válogatást tartalmaz a Nyugtalan álmok is (1952), mégpedig h á r o m és fél évtized terméséből (1928—1952).

A kötetet ugyan k é t ciklusra osztja, de m i n d k é t ciklus k é t - k é t meglehetősen elkülönülő részre losztható. Az első, .az É v e k é s k ö n n y c s e p p e k dklusban olvashatók az 1928 é s 1940 között keletkezett versek, de a h á ­ b o r ú alattiak ás, ez u t ó b b i a k s o r á t a részben — vagy egészben — a felszabadulás u t á n keletkezett Őszi rap­ szódia zárja le, melyet „Szuibotioa 1941—44-es m á r ­ tírjai é s elesett harcosai e m l é k é n e k " szentelt (műfaji megjelölése szerint „Egy p o é m a dalfüzéréből" való).

A tizenkét részből ( I — X I I . számozású) álló p o é m a egyes darabjai t a l á n m á s - m á s időben keletkeztek, s 1946-han kerekedtek egésszé, de a versek, dalok alatt olvasható évszám i n k á b b a leírt esemény, mintsem a m e g í r á s idejét jelöli. (Például: Hóhér kezén, 1942, Ásó, lapát koppan . . . 1944 október.)

A Eorgandó jelen ciklus ugyancsak k é t különböző korszak nagyon is élesen elkülönülő v e r s a n y a g á t 'tar­ talmazza. Majtényi Mihály a kötetről szóló k r i t i k á ­ j á b a n e k é t korszak közötti h a t á r t 1948-ra teszi („ta-

Ián merev volt 1948-dg ez a hang"), holott egészen egyértelmű, hogy ez a m e r e v s é g („talán" nélkül!) egészen 1950 ig tart. A h a n g v á l t á s (ugyanis olyan egy­ szerre, minden á t m e n e t n é l k ü l következik be, hogy a g y a n ú t l a n olvasó is felkapja a fejét az 1950-es ver­ sek olvasása közben, ha nem kutat is k o r s z a k h a t á r u t á n . Az é v n y a r á n m é g Qrnisaljban h a t á r t a l a n l e l ­ kesedéssel tölti él az üzemből jött, k e m é n y m a r k ú , g y á r m a r t a /testű m u n k á s átváltozása igazi n y a r a l ó v á a tengeren, egybehangzóan a rohammuinkát, t e r v t e l ­ jesítést hozsannázó többi, ez időbeli verssel, s n é ­ h á n y lappal odébb, az 1951 j a n u á r i keltezésű Már csak magamnak című versben „zsörtös v é n k é n t " fél­ revonulva csak m a g á n a k dünnyög, s így „biztatja" magát: . „De a k ö n n y e d e t ne kínálgasd Krajcárokért, kilökve, árván, És ha v é n inad a kíntól kushad, Nyugodj b é k é n , jó szót nem v á r v á n . " J

Az egyetlen csak új verseket közlő h á b o r ú u t á n i kötet t e h á t a Csillagidőben földi évek (1960), s r é s z ­ ben m é g a Földi bodza, amelyben mintegy húsz, 1960 u t á n í r t verse jelent meg, az utolsó 1967-böi; emel­ lett m é g egy osokornyi a lapokban, folyóiratokban (Revü, Délbácska, Hétről-Hétre, Vajdasági Írás, Híd, 7 Nap, Magyar Szó) megjelent, de k ö t e t b e n eddig nem közölt versekből.

Megpróbáltam (Csillagidőben

nem szólni földi évek)

többet

A Nyugtalan á l m o k a t olvasva, nem lehet elfeledkezni a Viharos idők vetésének fogadtatásáról, pontosabban dr. Steinfeld k r i t i k á j á r ó l é s a k ö l t ő reagálásáról. Nem

lehet észre nem venni iazt a hatalmas változást, amely e n é g y é v alatt az irodalmi életben, a 'kiadód politikában és szerkesztői gyakorlatban, a közölhető­ ség k r i t é r i u m á b a n stb. bekövetkezett. M á r e m l í t e t t Kritika és önkritika című v á l a s z á n a k n é h á n y elejtett szavából nem n e h é z elképzelni, milyen ádáz k ü z d e l e m folyhatott költő és szerkesztő között minden versért, sorért. Egy helyen p é l d á u l a „többi kiigazításról" szól, melyeket „készségesen" elvégzett, n y i l v á n a szerkesz­ tő javaslatára, követelésére, m á s helyen meg arra panaszkodik, hogy k ö n y v e „a 'kiadói elgondolás k ö ­ vetkeztében kisebbre" sikerült, mint maga tervezte, s így nem t ü k r ö z h e t t e elég sokoldalúan „mai é l e t ü n k formálódását", azaz nem mutatkozhatott meg benne elég sokoldalúan maga a költő. E kötöttségek és aka­ dályok megszűnéséről tanúskodik m á r a kötet terje­ delme is. A Nyugtalan álmok L a t á k minden könyvei közül a legterjedelmesebb: mintegy tíz nyomdai íven 130 költemény kapott helyet, megközelítőleg n é g y ós fél ezer verssor! Megmutatkozik e lehetőség e r e d m é ­ nye a k ö t e t sokrétűségében, gazdagságában is. M i n t láttuk, a legelső versektől kezdve (1928) egészen a könyv megjelenési évében keletkezett legújabbakig (1952) a költő minden korszakát, valamennyi a r c á t — feltehetőleg a saját szabad v á l o g a t á s á b a n — felmu­ tatja. I t t találjuk a Kolduslázak korszakának széles áradású, expresszionista szabad verseit, a kültelek szo­ m o r ú s á g á r ó l szóló lázító, helyzettudatosító panaszo­ kat, a félelem és tiltakozás sorok közé rejtett jelbe­ szédét a h á b o r ú s évekből, a felszabadulás u t á n i h u r r á ­ optimizmus hozsannáit, költő-riporteri m e g n y i l a t k o z á ­ sait, majd újabb, i m m á r végleges befelé, ö n m a g á b a fordulásának, eiosüggedésénefc olykor szívszorító, megrázó költői dokumentumait s ismételt számvetését múltjával, egész é l e t ú tjávai, önkínzó t ö p r e n g é s é t az érvényesülés ú t j á n a k elvetéséről.

Az i t t említett k ö t e t e k közül m é g a Földi bodza érdemel kivételes figyeűlmet, m e r t m i n t említettük, e válogatási lehetőséget a költő arra 'használta fel, hogy a m é g lapok é s folyóiratok s á r g u l t oldalain kallódó, a korabeli olvasó s z á m á r a teljesen ismeretlen verseit is közkinccsé tegye, s a Nyugtalan á l m o k b a n kirajzolódó költői önarcképet ú j a b b vonásokkal e g é ­ szítse k i , azaz t o v á b b árnyalja. További jelentősége e k ö t e t n e k abban van, hogy a költő i t t is maga d ö n t ­ hette el, mivel álljon olvasói elé n é g y évtized k ö l ­ tői terméséből. Igaz, a terjedelmet elég szigorúan megszabta a kiadó, amire t a l á n nem is ok n é l k ü l pa­ naszkodik a költő: „Másfél ezernél is több versemből hogy válogassak k i hetven-nyolcvanat? . . . Ügy é r e z ­ tem n é h a magam, minit a hentes, a k i saját h ú s á b a metsz vagy m i n t a velencei k a l m á r adósa: egy font élő húst adjak magamból, á m hogyan -tegyem ezt, hogy közben ne vérezzek el? . . . Megkíséreltem ö n ­ magamnak is bemutatkozni."

A k ö t e t e k ilyen jellege azt sugallja, hogy t é r j ü n k el a versek k ö t e t e n k é n t i t á r g y a l á s á n a k eddigi m ó d ­ szerétől, s azt vizsgáljuk, hogy versanyaguk milyen m é r t é k b e n s milyen vonásokkal egészíti k i és á r n y a l ­ ja a költőről m á r kialakult k é p ü n k e t .

A Viharos idők vetését vizsgálva némi meglepetés­ sel á l l a p í t h a t t u k meg, hogy milyen sovány o p u s á b a n a h á b o r ú s évek verstermése, holott ezalatt állandó félelemben, r e t t e g é s b e n kellett élnie a személye é s családja létét fenyegető veszedelem közepette. Ezen a tényen nem v á l t o z t a t lényegesen az a Nyugtalan á l m o k b a n közölt ú j a b b t í z e g y n é h á n y vers sem, mely ezekből az évekből való, legfeljebb valamivel e r ő ­ teljesebben juttatja kifejezésre m á r ismert szorongá­ sát. M á r 1940-hen jól r á é r e z a jövendő bizonytalan­ ságaira: nem tudhatja, m i lesz vele holnap, hisz r o n ­ gyos az inge, beteg a 'gyereke, s k i tudja, lesz-e h o l -

nap kenyere, és melyik „ ú r i bairbár" veri szét a fejét.

A Csönd fojt (1943) c í m ű v e r s é b e n így jellemzi hely­ zetét: „Csönd fojt. N é h a jaj kaszál.

Rend marja idegünk.

Fejfákat gyűjft a halál, Nő t e m e t ő k e r t ü n k . " E versek további vizsgálata a sovány t e r m é s m i é r t ­ j é r e is megadja a választ. Közlési lehetősége nem volt, a meglevőkkel é r t h e t ő e n nem akart élni, de hogy a felszabadulásikor is csak 15—20 vers lapult a fiók­ j á b a n e korszakból, annak feltehetőleg a h á b o r ú s é v e k b e n választott imodus vivendije az oka. E maga­ t a r t á s á t így fogalmazza meg 1944 augusztusában a Vigasszal c í m ű versiben: „Mi lehetne j ó v é d ő b á s t y á n k Más, m i n t t ű r é s és nyugalom.

Ha s í r u n k a t hamar m e g á s n á n k , Csak örülne rossz hatalom."

Valóban, meglehetősen elterjedt volt ez a maga­ tartásforma, sőt életelv a szóiban forgó é v e k b e n a ha­ ladó magyar értelmiség k ö r é b e n . Maga L a t á k a Vaj­ dasági ég alattiban közölt költői önarcképében egyetlen mondattal intézi el a k é r d é s t : „A megszállók persze teljesen e l n y o m t á k h a l a d ó m u n k á n k a t . " Latáfcnál része lehetett e m a g a t a r t á s kialakulásá­ ban annak is, hogy a „vadon sziklák k ö z t " harcoló üldözött seregről, vagyis a jugoszláv népfelszabadító h a r c r ó l csak bizonytalan h í r e k é r k e z t e k hozzá, m i ­ közben az ő k ö r n y e z e t é b e n „fojtó csönd" volt. Ezért i n k á b b befelé, családi, azaz m a g á n é l e t e félé fordul nemcsak aggodalma, hanem bizakodása is. A család-

alapítás, a sorsok összekötése felelősségéről beszél, s feleségéhez fordulva k é r i , fogja a kezét erősen, ímert „Győz a m i világiunk".

Csak jajra volt szava, í r t a visszatekintve p á l y á j á r a 1951-ben; n e k i minidig csak egyről dalolt végtelen nótát /az élete, hogy az i r g a l m a t l a n s á g t a r k á n a k r o n t ­ son, „Ezt parancsolta az ínség é s é r t e l e m " — vallotta m á r 1938-Jban, de a későbbiek folyamán nemegyszer felmerült benne a k é t e l y is: lehet-e egy egész é l e t e n át ezt az egyetlen, a minidig egyről, u g y a n a r r ó l szóló n ó t á t fújni, vagy azon merengeni, hogy legszebb igéit a szélnek é s a ,,magánols é g (kupolájának" mondta el? Érzi, hogy ő, a „póri tüükös" aOiulmaradt, s m e g p r ó ­ bált elhallgatni is, de j ó Múzsája azt s ú g t a fülébe: „ K i egykor j ó h í r t diaiban hordott, Most szólhat csak a tegnap nagy I g a z á n " (Most szólhat csak) Máskor ú g y érzi, új szavak b u g y b o r é k o l n a k a száján, és „ekkor mind az elavult, csöndes k í n o k a t " (ujjong­ va a Tiszába dobja. Ez az ötvenes é v e k v é g e felé t ö r ­ tént, a Csillagidőben földi évek verseinek születése idején. A forrna m e g ú j í t á s á r a i r á n y u l ó l á t h a t ó t ö r e k ­ vése mellett e k ö t e t egyik legfőbb jellegzetessége az ismételt számvetés addigi eredményeivel, pályájával, s tépelődése azon, hogy h o l tévesztett utat, m é r t ma­ radt el a v á r t é s megérdemelitnek v é l t Siker. Pedig nem is rosszul tájékozódott, m á r iákkor az igaz ü g y mellé állt, amikor e z é r t nem dicsőség, hanem üldöz­ t e t é s j á r t , de egyszersmind a majdani győzők m e l l é állt, s most a győzelem kivívása u t á n megfeledkeznek róla. S z á m t a l a n f o r m á b a n szegezi önnön m e l l é n e k és k o r á n a k a kínzó k é r d é s t :

„Miért elltem aimnyi siralomban?

Miért nem kísért stiker, Miért k e r ü l t a győzelem, M i k o r tudtam, amiben hinni kell, S az igazat é n e k e l e m ? " (Anyám büszke neve) H a r m i n c é v i m u n k á j á v a l sem t a l á l t nyughelyet, pa­ naszolja 1956 táján, de m á r huszonöt éves írói j u b i ­ l e u m á n is (1951) k e s e r ű e n állapítja meg, hogy meg­ feledkeztek róla. Nem aranyat v á r t , írja, csupán e l ­ ismerést, egy kézszorítást az első nagy állomáson, de „dicséret é s obsit" esetleg csak majd halála u t á n j á r neki. Fel is teszi a 'kérdést: „Hallgassak, vagy é n e k e l ­ jek?" Természetes, Ihogy az elavultnak hitt csöndes kínok é s r é g i panaszok Tiszába vetése is csak egy elkeseredett pillanat ötlete volt, valójában vállalja ezt a költészetet, s úgy véli, hogy csak az kiált ö r ö ­ möt, akinek „nincs könnye, csak torka van". Csaló­ dottan tapasztalja, 'hogy mindig csak a k e m é n y k ö n y ö k ű e k érvényesülnek, nem pedig az, „ k i t e n y e r é n szívét hordja". M á r 1951-ben (41 éves korában!) „zsörtös v é n k é n t " vonul félre, s bánja, hogy annyi p a r á z s r a lépett é l e t é b e n „Égő szívvel, csúfolt álmok­ kal", és a m a g á n y r a panaszkodik. S valóban, k i tagad­ h a t n á , hogy é r d e m e i vannak a h a l a d ó jugoszláviai magyar irodalom megalapozásában, a Híd-mozgalom és a folyóirat formálásában, abban, hogy a sötétben „fénytHSzomjazóknak" a fény „egy s u g a r á t a földre hozta", az igazat énekelte, .amikor ez — nemcsak írói — tett volt. De hát milyen obsitot é r d e m e l t volna ezért? Nehéz erre válaszolni, hisz ilyen irodalmi díjak nincsenek. T a l á n cinizmusnak hangzik, de a felsza­ b a d u l á s u t á n i egész negyed százados alkotói korszaka legszebb, mert legőszintébb, legegyénibb h a n g ú ver­ seit, legszívszorítóbb és legmegrázóbb sorait ez a vélt

— vagy valóságos? — igazságtalanság hevíti i g a z á n költői forróságúira, mint p é l d á u l az Ég az agyad c í m ű t (1951): „ K i t á g u l t agy rostjaiba Kapaszkodik ezer kis l á b . . .

H o l a hiba? H o l a hiba?

— É s csak s z ú r - s z ú r ezer fullánk Égő ravatal lesz az ágy, Földuzzadt agy l á n g g a l lobog, F o r r ó fájások p a r a z s á t H i n t i k fullánkos gyilkosok.

Gond^gyilkosok s z ú m a k - r á g n a k , Fárosszá g y ú j t j á k az agyat: Hívogató a h a l á l n a k — S csak zsonganak é s zsonganak Ezer darázs, ezer éjjel, Vége soha m á r nem szakad. Ég az agyad . . . T é p d h á t széjjel!" s ezen a ponton szinte egy madáchi-ádáimi mozdulat­ tal torpan meg az öngyilkosság h a t á r á n , a m a g á n ­ életbe kapaszkodva: „Kötelék fűz: nem vagy magad, Végét v á g n o d h á t nem szabad!..."

Ezek az önkínzó töprengések, ezek az életpálya e g é ­ szére m e r e d ő kérdőjelek késztetik ismételten lírája jellegének m e g h a t á r o z á s á r a , emberi és költői sorsa m a g y a r á z a t á n a k k u t a t á s á r a . „Szerény, de b á t o r k ö l ­ tőcsalán / Voltam az egyetlen é r d e m e s / É l e t ú t men­ tén", hirdeti a Csak májusi lobogókban, hogy a z t á n a

csalánhoz mint költészete metaforájához m é g több eset­ ben visszatérjen. A Vigasztalásbsm. p é l d á u l csalán k ö ­ zül szedett k u t y a t e j - k o s z o r ú t illeszt a saját fejére, a Könyv fölött józanul versben pedig a szívét takarja csalánba, hogy „Szokjon szúrós tövisét". A kutyatej­ jel, csalánnal, e földközeli mezei virágokkal rokon a k r u m p l i v i r á g is, amelynek m é r g e s virágja („a f i n y n y á s nem állja") éppoly csípős és keserű, m i n t az ő szava; é s ezt a földközelséget fejiezi k i a földá bodza, gyalogbodza is, melyet arra i n t , hogy ne kapaszkod­ jon magadba, mert letördelik ágait, leszaggatják v i ­ rágait; csak maradjon lenn a bokorban, á m e föld­ köz el iség szerinte nem jelent földhözragadtságot: „Szél i t t nem b á n t , villám kímél, Álmod úgyis egekig é r . " Az é k t ú t j á v a l és költői pályájával való legtelje­ sebb számvetést m é g 1951nben elkészítette a Huszon­ ötéves pályán c í m ű versében, de nyugodtan mond­ hatjuk, végleges érvénnyel. E vers tartalmilag és formaüagHSzenkezetiieg e g y a r á n t kivételesen jelentős L a t á k lírai opusában. A nyolc ( I — V I I I . ) számozott versszakból, nyolcsioros, p á r o s rímélésű, egyenlőtlen lassúságú sorokból álló szabad vers első hat szakasza a panasz m o t í v u m a i t variálja, s ezeket tartalmilaghangulatilag n a g y s z e r ű e n s u m m á z v a zárja le a ref­ r é n : „Ó, ben rideg és szomorú a m ú l t a m ! " A rideg szomorú m ú l t idézését a tévelygő ifjúnál kezdi, aki a beteg, tántorgó v i l á g r e n d b e n a tisztaságot v á g y t a , majd a m a g á r a m a r a d á s s a l folytatíja az a n y a g i a k é r t folyó tülekedésben, m i k ö z b e n ő b á v á n csak k ö n y v e ­ k é r t loholt; a kisemmizett álmodozó sorsát mondja t o v á b b , majd ismét a szépség é s tisztaság u t á n i v á g y a szólal meg, amely szinte illuzórikus v o l t a kegyetlen sors közepette; s végül az elismerés e l m a r a d á s á t , az

érdemiéiről való megfeledkezést m á r v á d formájában hangoztatja. E z u t á n fordulat következőik: a fényit szomjazok áldása kísérte, m e r t a fény egy s u g a r á t lehozta a földre, s ez az összhang a szomjazókkal t e l ­ jes volt. E hetedik versszak refrénje m á r k é r d ő m o n ­ dat: „ T a l á n nem is rideg s szomorú a m ú l t a m . " Mivel pedig e fényt szomjiazók őt nem feledhetik, az é r d e ­ met szívben m é r i k fel, szívük az övé, hász e g y ü t t i n ­ dultak, a k é r d ő mondat tagadó f o r m á t ölt, új é r t e l ­ mezést adva e g y ú t t a l az egész p a n a s z á r a d a t n a k , a pillanatnyi csüggedésnek s a maga baja sorolásának: „Mégsem rideg és szomorú a m ú l t a m . . . " Legutolsó verseiben megfigyelhető a forma meg­ újítására i r á n y u l ó törekvése. Szabad versei mintha gördülékenyebbé v á l n á n a k azáltal, hogy a sorkezdő n a g y b e t ű k e t elhagyja, s csak a versmondaitokat kezdi nagybetűvel, n é m e l y esetben .pedig teljességgel e l ­ hagyja a központozást. G y a k o r i b b á v á l n a k a hetyke hangú, rendszerint n é g y rövid, k é t ü t e m ű ( /4, /s, V* ütemezésű) sorokból álló szakaszokba szedett versek, melyek m é g a Kolduslázakbasn közölt s akkor nagy figyelmet keltett Parasztnóta formai és hangulati elemeit elevenítik fel. S amint e régi versben, a legúja/bbakban is l e g i n k á b b a költészetének jellege és a saját költői m a g a t a r t á s a a t á r g y (Földi bodza, Zsib­ vásáron, Papagáj, Békaugrás, Medvetánc, Csöndes rigmus). Hogy v i l á g o s a b b a n lássuk, milyen i r á n y b a is tájékozódott k ö l t ő n k utolsó éveiben, milyen t ö r e k v é ­ sének kiteljesítésében vágta el útját a halál, idézzük a Csöndes rigmus kezdő és záró szakaszát: 4

„Benzinbűz és szénkorom M é r t jársz az ú r i soron Bogáncs között születtél Bodzák között n e v e t t é l

4

Szegény tegnap fia vagy Ma fis becsüld meg magad Sunyi -kutya csaholhat Mégis tied a holnap"

Ha végezetül a Földi bodza utolsó, 1967-^ből való verseit is elolvasva r á c s u k j u k a födeleit L a t á k l á t v á n életművének elképzelt vaskos k ö t e t é r e , mindenek­ előtt az é l e t m ű sokrétűsége é s az alkotó ember, a költő é s novellista s o k a r c ú s á g a ragad meg b e n n ü n k e t .

Perbe k e l l szállnunk azzal az egyoldalú, szimplifi­ káló szemlélettel, 'amely L a t á k művészi p o r t r é j á b ó l csak a szólamkölltő, a p l a k á t k ö l t ő v o n á s a i t n a g y í t o t t a k i és jegyezte meg, jobbik esetben m é g a megtorpant, alulmaradt, az idővel megújulni képtelen, zsörtös v é n k é n t m a g á b a n é s m a g á n a k d ü n n y ö g ő elégedétlent.

Ezt a p o r t r é t o k v e t l e n ü l k i k e l l egészítenünk az iz­ musok b ű v ö l e t é b e n induló, a gazdagok, tisztessége­ sek, egészségesek t á r s a d a l m á n a k — a szegények, a prostituáltak, a 'betegek n e v é b e n — hadat üzenő ifjú lázadó költő vonásaival. Eközben nem szabad szem elől téveszteni, hogy az izmusok h a n g j á n b á t r a n oda­ mondogató tizennyolc é v e s költő vajdasági, a k i á t ­ v é v e a szót a Bácsmegyei Napló baloldali e m i g r á n ­ saitól, itteni, földközeli tartalommal formálta hite­ lesebbé, a salját betegségének, kitaszítottságának t i l ­ takozó elküáltásával tette személyesebbé, k o n k r é t e b b é az előbbieknél m é g eléggé á l t a l á n o s panaszokat, l á ­ zadásokat.

Még t o v á b b kell á r n y a l n i a L a t á k - p o r t r é t a Híd t e r m é k e n y é s sokoldalú közírójának vonásaival, a k i mérlegkészítő é s p r o g r a m a d ó cikkeket közöl, az ifjú­ ság felzárkózását s ü r g e t i a b a l a d ó folyóirat, a h a l a d ó gondolat mellé, formálja és megfogalmazza a folyó-

i r a t irodalompolitika fokozva a p r o l e t á r m ű v é ­ szettel szembeni igényességét, ostorozza a falusi kultúrmuinkában, főleg a m ű k e d v e l é s b e n t a p a s z t a l h a t ó színvonaltaianságot é s az e l u r a l k o d ó üzletiességet, miiköziben a l a k í t j a a saját iirodaűomszemléletét, csi­ szolja nyelvezetét, stílusát, gazdagítja formakészletét, tanulja a költői mesterséget, gyakorolja a beidegzé­ seket, í g y j u t el a ,,külvárosi szomorú i d i l l e k " megfoinmáilásáig, a h e l y e n k é n t ,,imáldságosan s z é p " költői nyelvig, így lesz költészete a „szótlanok m e g n y í l ó szája", így lesz ő az a vajdasági magyar p r o l e t á r költő, a k i t a Híd m u n k á s , földmunkás, kommunista és irokonszenvező olvasói ismertek, szerettek, olvas­ tak, de a k i t a .polgári irodalom is elismert. És s z á m o n kell tartani a novellista Latákot, a Tumbászok, Kukac Mártonok, öreg Burik, Matlákok, „vén h e r n y ó h á z i bácsiik" é s s á r g a h a j ú Ladik v i l á g á n a k ábrázolóját.

Nem lehet s nem is k e l l e p o r t r é r ó l letörölni a félsza­ b a d u l á s u t á n i é v e k verselő a g i t á t o r á n a k vonásait sem, de azt se feledjük, hogy a költészettel szemben támasztott merev k ö v e t e l m é n y e k megszűntének, a t i ­ lalomfák ledőltének m á r m á s n a p j á n h a t á r o z o t t a n és b á t r a n fordul maga felé, a lelke legmélyén égő sebek felé, s a m e g r á z ó versek egész s o r á b a n mutatja fél azokat. É l e t m ű v e é p p e n így, minden erényével és fogyaté­ kosságával együtt, azzal, hogy a haladó, baloldali, mozgalmi, p r o l e t á r költészetet vajdaságivá formálta, s azzal is, hogy e költészet időszerűtlenségét és s z ü k ­ ségszerű v á l s á g á t példázza a m u n k á s o s z t á l y győzelme u t á n i t á r s a d a l o m b a n , irodalmunk t ö r t é n e t é n e k igen jelentős és t a n u l s á g o s fejezetét jelenti.

LATÁK ISTVÁN MÜVEI

K O L D U S L Á Z A K . Versek. Szerző kiadása. Subotica,

1928 DÜH. Elbeszélések. Szerző kiadása. Subotica, 1929 A K Ü L T E L E K . Versek. A szerző kiadása. Szubotica,

1937 S Z Ü R K E N A P O K [Elbeszélések]. Subotica, 1939 EGY É L E T ÁRAD. Költemények. Subotica, 1939. K i ­ adja a H í d t á r s a d a l m i , irodalmi é s k r i t i k a i szemle EGY É L E T ÁRAD. Költemények, n. kiadás. H í d k ö n y v e k . Subotica, 1939 november h ó VÁSÁR [Elbeszélések]. A szerző kiadása. Subotica, 1941 VIHAROS IDŐK VETÉSE. Versek. H M kiadás, 1948 Ü J É L E T F E L É . Elbeszélések. Bratsztvo—Jedinsztvo, N o v i Szád, 1949 N Y U G T A L A N ÁLMOK. Költemények. Testvériség— Ugység K ö n y v k i a d ó Vállalat. Üjvidék, 1952 CSILLAGIDŐBEN F Ö L D I ÉVEK. Versek. Forum K ö n y v k i a d ó . N o v i Sad, 1960 K A V A R G Ó SORSOK [Elbeszélések]. Forum K ö n y v ­ kiadó. Novi Sad, 1962 F Ö L D I BODZA. Válogatott versek (1927—1967). Fo­ r u m K ö n y v k i a d ó . N o v i Sad, 1967 M Á J U S I S Z E L L Ő B E N [Versek gyermekeknek]. Fo­ r u m K ö n y v k i a d ó . Üjvidék, 1969 VASKOSZORÜ. L í r a i emlékezések. Életjel. 1974

IRODALOM

G a á l G á b o r : Űj művészet.

Korunk, 1927 (1. Váloga­ t o t t írások, 1964, 105—107 1.)

[Domány János] Egy verseskönyvről. Szervezett M u n ­ k á s , Sujbotica, 1928. november 4.

[Haraszti Sándor] Kolduslázak.

Bácsmegyei Napló, Sulbotica, 1928. akt. 6.

B o d n á r Zságimond: Kolduslázak.

Párázsi M u n k á s , 1928 deoemíber Fekete Lajos: Laták István: Kolduslázak.

Vajdasági í r á s , 1928 ofct.

Csuka Zoltán: Laták István: Düh. Vajdasági í r á s , 1929 szeptember—október G a á l Gábor: A mai erdélyi irodalom arcvonalai. K o ­ runk, 1930 (1. Válogatott írások, 1964; 379—386.)

G a á l G á b o r : Jellemek ábrázolása-e vagy helyzettu­ datosítás? Korunk, 1931 (1. Válogatott írások, 1964; 395—398.)

K i s József: Szilágyi András: Űj pásztor.

Vajdaság, 1932 ijúliius, I . évf. 1. sz.

H a j d ú Géza: Hozzászólás Kis József „Űj pásztor" kri­ tikájához. Vajdaság, 1932 aug.

L a t á k I s t v á n : Szorongás, 1932 j ú l i u s L a t á k I s t v á n : A vajdasági parasztság és a sajtó. To­ v á b b , 1932 okt. ( I . évf. 4. sz.)

Gondos József: Írói felelősségünk.

Tovább, 1932 o k t ó ­ ber, I . évf. 4. sz.

[Laták István] Bakos Dávid: Magunkig ért a sor.

Híd, 1934 o k t ó b e r [Laták István] A l m á d i A n t a l : A művész is élje az életet! Híd, 1934 o k t ó b e r [Laták István] F e h é r Vince: Kulturális helyzetünk felmérése. Híd, 1934 november [Laták István] F e h é r Vince: A különböző társadalmi rétegek lokális irodalmunkban. Híd, 1934 december [Laták István] Csuzdi V i k t o r : Falu- és községmonog­ ráfiák készítése. Híd, 1935 á p r .

[Laták István] Vigyázó I s t v á n : Modern rabszolgák.

Híd, 1936 szeptember [Laták István] Figyelő. Nyomorenyhítés.

Híd, 1937 április [Laták István] Szemle. Szemelvények. A magyar műkedvelés és a magyar kultúra. Híd, 1937 j ú l i u s — augusztus [Laták István] L . I . : Gereblyés László: Nehogy engedj!

Versek. Cserápfalvi. Bp. 1937 Szemle. Szemelvényék. Híd, 1937 július—augusztus [Majtényi Mihály] m m . A kültelek.

Napló, Subotöca, 1937. november 28 [Arányi Jenő] -ii j - : A kültelek. Jugoszláviai Magyar í r á s , Sulbotica, 1937 ( I . évf. 1. sz.)

[Stern Emil] F(ekete) B(éla): A kültelek.

Híd, 1937 december L a t á k I s t v á n : Fél nap egy vojvodinai faluban. H M , 1938 április L a t á k I s t v á n : Öt esztendő végeztével.

Híd, 1938 de­ cember L a t á k I s t v á n : Egy verseskönyvről és vele kapcsolat­ ban egyről-másról.

Híd, 1938 dec.

Szirmai Károly irodalmi szemléje (A kültelekről). K a ­ langya, Subotica, 1938. dec. 1.

K i s b é r y J á n o s : Leltár: Laták István. Irodalmi szemle.

Kalangya, 1938 3/4. sz.

[György Mátyás] Szerb G y ö r g y : Laták István: Szürke napok. H M , 1938 december Méliusz József: Fiatal magyar író vidéken.

Karunk, 1938 L a t á k I s t v á n : A vojvodinai magyar színjátszás kérdé­ seihez. Híd, 1939 j ú l i u s - ^ a u g .

K e k Zsigmond: Téglák, barázdák. Híd, 1947/12.

Steinfeld S á n d o r : Laták István versei. Híd, 1948/5.

[Bráindza Károly] B . K . : Viharos idők vetése. Dolgo­ zók, 1948. m á r c . 20.

Lőrinc P é t e r : Üj élet felé. Magyar Szó, 1950. m á r c . 5.

Majtényi Mihály: Üj élet felé. L a t á k I s t v á n n o v e l l á s kötetéről. H M , 1950 jan.

Majtényi Mihály: Nyugtalan álmok. Magyar Szó, 1952. j ú l i u s 20.

Majtényi Mihály: Szótlanok megnyílt szája voltam.

H M , 1957/5 J u h á s z Géza: Csípős, keserű szavak. Dolgozók, 1960. dec. 21.

B o r i Imre: Békétlen költő verseskönyve.

7 Nap, 1960. dec. 22.

J u h á s z Géza: Űj (és régi) ritmusokra lépkedve.

Híd, 1960/7—8.

B o r i Imre: Kavargó sorsok. Dolgozók, 1962 B o r i Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története.

1968 (247—258. 1.)

Szeli István: Utak egymás felé. 1969 (262—264. 1.)

B o r i Imre: Irodalmi hagyományaink.

1971 (248— 249. 1.)

B o r i Imre: Irodalmunk kiskönyve.

1964, 1969, 1973 {59—61, 279. 1.)

TARTALOM

BEVEZETÉS I . A SZEGÉNYSÉG ÖLELŐ K A R J A I B A N . .

1. Buzogány és m a n k ó 2. Az egészségesek kirúgottad között (Kol­ duslázak) 3. Tendenciával terhelt írások (Düh) . . .

4. „Jövök . . . : egyszerűségnek, józanságnak, merészségnek..."

I I . A JUGOSZLÁVIAI SZEGÉNYMAGYARSÁG É L E T É N E K RÉSZESE É S Á B R Á Z O L Ó J A . .

1. Gyalogborbély és ( t á r s s z e r k e s z t ő . . .

2. Harcban a p r o l e t á r irodalomért . . . .

3. Szabadulni-vágyás iá proletkult m e r e v s é ­ gétől és az izmusok túlzásaitól . . . .

4. Kapcsolatfelvétel a Híddal 5. Irodalomszemléletének átformálódása . .

6. Kisebbségi k u l t ú r a , m ű k e d v e l é s . . . .

I I I . J A S Z I - B A R A SORSA SZÍVEMBE F Á J . .

1. Nincsen b i z t a t ó holnap (A kültelek) . .

2. Tíz éve oszlatom Vajdaság közönyét (Szürke napok) 3. Lábujjhegyien pisszeg az értelem (Egy élet árad)

5 13 14 18 35 46

52 52 56 61 67 71 88 96 97 112 125

4. Az első v i l á g h á b o r ú t követő évek és a válság {Vásár) I V . VARAS, SZOMORÚ S Z Á J J A L ÖRÖMET MONDANI 1. Új«ra a Hídban, majd a Téglák, barázdákiban 2. A szabadság ö r ö m e (Viharos idők vetésé) 3. K i akarnak tessékelni a versírásból? (dr. Steinfeld b í r á l a t a és a költő válasza) 4. Az irodalom mint tett: helyzettudatosí­ t á s é s hozzájárulás a szocializmus építé­ séhez (Üj élet felé) 5. Kültelki b a l l a d á k — p r ó z á b a n (Kavargó sorsok) 6. Regénybe kívánkozó mondanivaló (A vak kapitány)

137

150 152 164 172

186 196 211

V. N E K E M CSAK J A J R A V O L T S Z A V A M . .

M e g p r ó b á l t a m nem szólni t ö b b e t (Csillag­ időben földi évek)

220

LATÁK

233

ISTVÁN

IRODALOM

MÜVEI

221

234

JUHASZ GÉZA

LATAK ISTVÁN FORUM KÖNYVKIADÓ, ÜJVIDÉK, 1982.

A kiadásért felel Fehér Kálmán főszerkesztő / Recenzens: Vajda Gábor / A fedőlapot Tomcsányi László tervezte / Szerkesztő: Tornán László / Műszaki szerkesztő: ülés Lajos / Képszerkesztő: Kapitány László / Korrektor: Hajnal Gábor / Példányszám: 700 / Készült a MINERVA nyomdájában, Szabadka, 1982.

FORUM KÖNYVKIADÓ