SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK
„…a dolgot őt magát nézzük…” „Azért küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon”, avagy a Magyar Nemzet évtizedei „Én nem tehetek róla, ha gondolataim mindig visszavisznek keletre, ahonnan támad a fény és minden, ami fényes, – ahonnan támad a nap is. Igaz ugyan, hogy illendőbb volna ehelyett, hogy azon földről beszélek, mely bölcsőnk volt, arról beszélnem, mely sírunk lesz! de mit tehetek én arról, ha álmodni szebb, mint ébren lenni. Ha olvasni akartok arról, mi újat talált föl tegnap óta a divatbölcsek, diplomaták, zsurnaliszták és börzeüzérek tudománya? fordítsatok a túlsó lapra, ott talán megtaláljátok, amit kerestek: vezércikk orákulumokat, becsületes, józan, fekete kabátos rendszereket, telegráfi mondatokat, örvendetes híreket táncvigalmakról, s szomorú tudósításokat vasúti balesetekről, börzefluktuációkról és miniszterkrizisekről, ott megtudtok mindent ami lesz, lehet és aminek úgy kell lenni. De ha akarjátok tudni azt, ami volt, ami elmúlt, ami nem lesz többet, ha megúntátok ezeket a civilizált utcákat, ezt az egyszínű esernyővel járó népet, hallgatni a kávéházak politikáját, s olvasni bölcs dolgokat, miket aki írt sem értett, – jőjjetek velem; én elvezetlek benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikről maga a história is azt mondja: ennek fele is csak álom!” (Jókai Mór: Kelet királynéja) Azt hiszem, felesleges is volna különösebben frappáns – vagy legalábbis a maga módján annak tűnő – magyarázatot keresnünk arra, hogy miért szerepel egy Jókai Mórtól (1825–1904) vett idézet újabb sajtótörténeti sorozatunk bevezetőjében, hiszen elsőként ő alapított, akkor még liberális politikai napilapot Magyar Nemzet címmel, a ma már igencsak távoli 1899-ben. Vagyis nem kevesebb mint száztizennyolc esztendővel ezelőtt… Ez az újság azonban már a kezdetek kezdetén sem volt egyértelműen újnak tekinthető, hiszen a Fekete gyémántok, az Egy magyar nábob, a Török világ Magyarországon, a Kárpáthy Zoltán, a Szegény gazdagok, a Mire megvénülünk, a Szerelem bolondjai, A kőszívű ember fia, no meg persze Az arany ember, és még számtalan más remekbe szabott regény (no, kinek melyik remekmű a kedvence tőle?…) szerzője két korábbi lapot, a Magyar Újságot és a Nemzetet egyesítette – még a címüket is sajátosan összevonva. Így született meg az 1899-es Magyar Nemzet, vagyis az első ilyen címen jegyzett periodika. 28
2017. november 2.
Az újság az író öt évvel később bekövetkezett halála után sem szűnt meg, Ugron Gábor (1880–1960) főszerkesztő irányításával 1910-ig, úgymond „független lapként” jelent meg, majd aztán 1913-ban kimúlt.
Pethő Sándor színre lép Negyed évszázadnak kellett eltelnie, mire valakinek ismét eszébe jutott ez az újságcím,
gig következetesen megőrzött náciellenességének köszönhetett. Munkatársai közé tartozott Szekfű Gyula (1883–1955), Barankovics István (1906–1974), Lendvai István (1888–1945), de még Márai Sándor (1900– 1989) is. Bár a háborús években politikai magatartása miatt többször is felfüggesztették, véglegesen csak Magyarország német megszállása után tiltották be ezt a Magyar
TERJEDELMES, TÖBBOLDALAS, GAZDAGON ILLUSZTRÁLT ÖSSZEÁLLÍTÁSSAL BÚCSÚZOTT AZ 1904. MÁJUS 5-ÉN ELHUNYT, A FELVÉTELÜNKÖN MÁSODIK FELESÉGÉVEL, NAGY BELLÁVAL LÁTHATÓ LAPALAPÍTÓTÓL, JÓKAI MÓRTÓL A TOLNAI VILÁGLAPJA. MINT ÍRTÁK: „1899. SZEPTEMBER 16. JÓKAI ALKONYULÓ ÉLETÉNEK NEVEZETES FORDULÓDÁTUMA EZ. E NAPON LÉPETT MÁSODSZOR HÁZASSÁGI FRIGYRE ÉS NEJÉVÉ TETTE GRÓSZ BELLÁT, EGY SZEGÉNY POLGÁRI CSALÁD LEÁNYÁT, KI NAGY BELLA NÉVEN A DRÁMAI SZÍNPAD SOKAT ÍGÉRŐ TEHETSÉGE VOLT”
s 1938-ban megtörtént az újraalapítás. Történt mindez hetvenkilenc esztendővel ezelőtt… Pethő Sándor és társai ekkor hagyták el ugyanis a Magyarság című kiadvány szerkesztőségét, amelynek vezetősége épp akkor nyilvánította nemzetiszocialista lappá az újságot. Ezzel ők már nem tudtak és nem is akartak közösséget vállalni. Ezért inkább – a nemkívánatos ideológiáról leszakadva – elkezdték a saját útjukat járni… Az újonnan alapított Magyar Nemzet gyors és zajos sikert ért el, amit elsősorban a jobboldali irányultsága mellett is mindvé-
Nemzetet. A náciellenes magyar nemzeti egység lapjának szerkesztőségét a Gestapo 1944. március 22-én feldúlta, az újság – ekkor még úgy tűnhetett – megszűnt, másnap már nem került a rikkancsok kezébe, sem a trafikokba.
A németellenes érzelmek ébrentartása „Pethő Sándor 1938. augusztus 25-én indította meg új lapját, a Magyar Nemzetet azzal a gárdával, amely vele együtt távozott a Magyarságtól. Az alapításkor szerepet ját-