Különös emberek A szokásos bevezető oldaltól ezúttal kénytelenek vagyunk eltekinteni, ugyanis ez a különszám minden tekintetben eltér a korábbiaktól, illetve a későbbiektől is. Az 1956-os forradalom emlékévében teljesen érthető módon mi is egy 56-os tematikájú különszámmal készültünk. A következő oldalakon ábrázolt rövid történethez adhatnánk némi magyarázatot, de azt ezúttal a végén találjátok. Mert ez akkor is a bevezető helye, ha az most kissé másképpen is néz ki. Következzen tehát 1956 az X-Embörök világában! A forradalom előkészítésekor és kitörésekor Budapesten a Várhegy alatt kivételes társaság gyűlt össze, akik már ekkor a mutánsok sorsáról tárgyaltak. Kismartoni doktornak – akit a Rákosi-korszakban több állami gyermekotthon főorvosává is kineveztek, melyeket később saját céljaira alakított át – a Báthory Emlékbizottság adott hozzáférést a világháború alatt létesített földalatti kórházhoz, és ő idegyűjtötte alkalmi szövetségeseit. Legtöbben azért vettek részt a forradalomban, mert a cirkuszban a Madame Gyöngyvér álnéven tevékenykedő vak mutáns jövendőmondó, Kanalas Ludmilla előre látta, hogy az oroszok majd elhagyják az országot a forradalom után. Azt sajnos nem, hogy majd csak több, mint harminc évvel utána. Itt volt többek közt a fizikus Xavér Bertalan, a vegyész Zsoldos Gáspár és Martinovics Kornél, akik elvállalták a kórház üzemeltetését, és cserébe szükség esetén biztonságba helyezhették itt a családjaikat. A jó doktor persze azért velük szövetkezett, mert tudta, hogy mindegyikük látens mutáns, és gyermekeik valamikor majd az embereknél többek lesznek és fontos szerepet játszhatnak a mutánsok történetében. És itt volt még az öngyógyító Hevesi Jakab – a leendő Torkosborz – aki az utcai lövöldözések alatt újabb mutánsokat próbált fölkutatni a forradalmi sejt számára. Jó néhány mutánst pedig már eleve itt találtak, akiknek ugyan a kórházról nem volt tudomásuk, de a pincék, óvóhelyek és raktárak labirintusát már föltérképezték, és kb. a világháború vége óta lakták is. Mivel igen hamar kiderült, hogy a forradalom győzelemre vitele a hagyományos módon teljesen esélytelen, fölmerült a mutánsok bevetése az oroszok ellen. Úgy tűnt, hogy a Szovjetunió vagy nem fedezte még föl a mutánsok képességeiben rejlő lehetőségeket, vagy valamilyen ideológiai alapon kezelte a kérdést, így a megszálló csapatok mind közönséges emberekből álltak. Hevesi Jakab, aki szintén aktív részt vállalt a forradalmi eseményekben, elmondta, hogy ő volt orosz hadifogságban az I. Világháború idején, és még utána is, és bár ő maga "csak" az Ural környékéig jutott el, de már ott is szép számban jelen voltak az Oroszország európai részéről eltüntetett mutánsok. Szibéria meg – ha igazak voltak a foglyok közt terjengő pletykák – tele volt száműzött mutánssal. Mintha zavarta volna az emberek egyenlőségét hirdető kommunizmust, hogy egyes elvtársak röpülnek, mások félig állatok. Mindegy, akárhogy is volt, azt nagyon jól tudták, hogy a jelenlévő oroszok csak fegyvereikre és számbeli fölényükre támaszkodnak – ami az ő esetükben rendszerint elég is – de nincsenek a soraik közt mutánsok. Elsődleges fegyvernek a Busót szánták, de mire Jakab rábukkant volna, lelőtték a gazdáját, és a szörnyeteg a szovjet katonák közt rendezett rövid ámokfutása után eltakarodott a fővárosból. A második ötlet az 1848-ban sztázisba tett elmebeteg mutáns hóhér, Dögkút volt, de őt meg nem tudták föléleszteni. Így végül egy kékbőrű alakváltó kislány képességeire alapozták a haditervet, akit Jakab talált a romok közt. Úgy gondolták, hogy ha a plakátokról ismert szimbolikus alak – akit a köznyelv Malvinnak nevezett a nevében rejlő LVI vagyis 56 miatt – valahogy megelevenedne, az soha nem látott lelkesedést váltana ki a szabadságharcosok között. Így hát a kis Dóra fölvette az alakját, Xavér Karcsi édesanyja a lyukas zászlókból jelmezt varrt neki, majd Jakab fölügyelete alatt kiküldték a harcolók lelkesítésére. Ám a következő képregény oldalain egy egészen más jelenetet láthattok az 56-os eseményekből. Megjegyzés: A címet Zalka Miklós 1960-as Különös ember c. regénye ihlette, az írás alapját pedig az egyes karakterek dokumentációiban túl hosszúra nyúló 56-os részek képezték, melyeket onnan ki kellett szerkeszteni, de túl érdekesek voltak ahhoz, hogy semmit se kezdjünk velük.
Prológus Vagy most éppen epilógus. Nos, valószínűleg nem éppen erre számítottatok. De mint már említettük a rendhagyó bevezetőben, a Prológus szinte minden tekintetben egyedülálló. Sem az elbeszélés stílusa, sem a vizuális megvalósítás, sem pedig a hangulat nem igazán illik az XEmbörök paródia-jellegéhez, de a jelenethez hozzátartozik elkészítésének története is. A Prológus ugyanis a maga nemében az első XEmbörök-történet. Ahogy az évek során fölgyülemlett anyagok közt kutattunk, arra kellett rájönnünk, hogy ez a néhány oldalas kis storyboard a legkorábbi XEmbörök képregény, amit valaha papírra vetettünk. Még 2005-ben. Mint arról már néhány helyen szóltunk, amikor az XEmböröket elkezdtük kidolgozni, a paródia-elemek sokkal inkább a filmek alapján készültek, és csak jóval később dúsultak föl a képregényekből átültetett dolgokkal. A rosszul lefordított nevek és a magyar környezet mellett ekkoriban a filmek cselekménye is meghatározóbb szerepet játszott, és sokáig agyaltunk azon, hogy az első X-Men film náci haláltáboros nyitójelenetét hogyan is ültethetnénk át Mágnesvasra. Végül is – sok egyéb ötlet után – egy 56-os forradalmi jelenet körvonalazódott ki, majd abból nagyon gyorsan – csak, hogy el ne felejtsük – egy hevenyészett storyboard készült. Ez aztán az anyagi és más okok miatt meg nem valósult X-Embörök film képregény-adaptációjának egyik plusz-jelenete lett volna, amit akkor se tudtunk volna filmre vinni, ha minden mást igen, és így eleve képregényes megvalósításban gondolkoztunk. Ám az alkotógárda szétszéledt, így az egész filmes dolog annyiban maradt, és a történetét képregényre ültettük át, ahová viszont ez a jelenet nem passzolt. Így arra gondoltunk, hogy egy 56-os extrát készítünk belőle a forradalom 50. évfordulójára. De akkor még az XEmbörök nem volt abban az állapotban, hogy a nagyközönség elé tárjuk, és ha ez lett volna a legelső megjelenés, akkor a publikum egészen más elvárásokkal nézett volna a folytatás elé – teljesen jogosan – és esetleg csalódást okozott volna az ettől teljesen eltérő hangnem. A storyboard jó pár évre feledésbe merült, mire megtaláltuk: aztán kivártuk a 60. évfordulót jelző emlékévet, és most tártuk a legelső képregény kész változatát a nagyközönség elé; mostanra pedig az X-Embörök 56-os történelme már egészen sok különböző szálon alakult ki, melyek azóta össze is fonódtak. De lesz még évforduló, és akkor majd talán lesz X-Embörök stílusúbb 1956-os X-Embörök különszám is. Talán.
x-emborok.blog.hu