winner
Sandra Shapiro & Ivan Ženatý 2015.11.30.
2015. november 30. (hétfő) // 30 November 2015 (Monday) 19.00 Solti Terem // Solti Hall Sandra Shapiro és Ivan Ženatý kamaraestje // Sandra Shapiro & Ivan Ženatý Chamber Recital Clara Schumann: Három románc // Three Romances for Violin and Piano, op. 22 1. Andante molto 2. Allegretto 3. Leidenschaftlich schnell Johannes Brahms: G-dúr hegedű-zongoraszonáta // Sonata in G major for Violin and Piano, op. 78 1. Vivace ma non troppo 2. Adagio 3. Allegro molto moderato szünet // intermission Ludwig van Beethoven: A-dúr („Kreutzer”) hegedű-zongoraszonáta // Sonata (’Kreutzer’) in A major for Violin and Piano, op. 47 1. Adagio sostenuto-Presto 2. Andante con variazioni 3. Finale. Presto Sandra SHAPIRO (zongora // piano) Ivan ŽENATÝ (hegedű // violin)
A mai est mindkét előadója az amerikai Cleveland Institute of Music tanára: a napjaink egyik legjelentősebb cseh hegedűseként számon tartott, virtuozitása mellett zenei ízlése és megkapó hangja miatt dicsért Ivan Ženatý, illetve az orosz és izraeli felmenőkkel büszkél kedő, elsősorban a kétzongorás- és a kamarazene-irodalom előadásában kitűnő Sandra Shapiro. Budapesti hangversenyük annak viszonzásaként jött létre, hogy a Zeneakadémia hallgatói és tanárai 2014 novemberében nagysikerű hangversenyeket adtak az Egyesült Államok-béli társintézményben. A hangverseny első szerzőjének családnevét, a Schumannt említve általában mindenki Robertre gondol, pedig felesége, Clara (a komponista egykori zongoratanára, Friedrich Wieck lánya) korának ünnepelt zongoraművésze volt. Ráadásul zenét is szerzett: elsősorban zongora- és kamarazene-darabokat, eleinte főleg a kor virtuóz stílusában, saját előadásaira. Később férjével igen szoros alkotói kapcsolatot alakított ki: kölcsönösen átvettek egymástól témákat, és titkos zenei idézeteket használtak. Közös ellenpont tanulmányaik eredményeként Clara végül prelúdiumokat és fúgákat is komponált. Utolsó műveit, így a hangversenyen elhangzó op. 22-es, három tételből álló Románcokat is, 1853-ban írta – abban az évben, amelyben hónapokig a házaspárnál vendégeskedett egy akkor még teljesen ismeretlen, ám Schumann által rendkívül nagyra tartott és Clara iránt reménytelen szerelmet tápláló ifjú titán, bizonyos Johannes Brahms. A következő év azonban közel sem alakult ilyen mesébe illő módon: 1854 februárjában Robert hallucinációktól gyötörve a jeges Rajnába vetette magát. Ezután saját kérésére az endenichi elmegyógyintézetbe került, ahol még két évig élt ugyan, ám orvosai tanácsára felesége nem látogathatta meg. A fiatalon özveggyé vált Clara a tragikus események hatására – pár jelentéktelen alkalmi zenedarabot, illetve Mozartés Beethoven-zongoraversenyeihez írt kadenciáit leszámítva – felhagyott a komponálással; életének hátralévő részét elsősorban elhunyt férje művészetének szentelte.
Röviddel Schumann halála után Brahms és Clara életútja is elvált egymástól, jóllehet életük végéig szoros szellemi-művészi kapcsolatban maradtak, még ha nagyrészt levelezés útján is. Clara így értesült többek között arról is, hogy 1877-ben az akkor már bécsi notabilitásnak számító Brahms új pihenőhelyet talált magának (mintegy véletlenül, átmeneti szállást keresve) a Wörthitó partján épült Pörtschachban. A várost nem sokkal korábban tette kényelmesen elérhetővé a birodalmi elit számára az Alpok meredek hágói felett újra és újra győzelmet arató K. u. K. vasúti mérnökök találékonysága, s a császárváros jó társasága kapva kapott az alkalmon, hogy alpesi napfényben pihenhesse ki a szezon fáradalmait. Itt komponálta Brahms op. 78-as számmal jelzett G-dúr hegedű-zongoraszonátáját, amelynek tiszta líraisága valóban szinte kézzelfoghatóan természetközeli élményt jelent a hallgató számára. A mű uralkodó ritmikai fordulata két korábbi dal, az op. 59-es Regenlied és Nachklang – lényegileg eleve azonos – zenei anyagának alkalmazásával hoz létre a ciklusból egyetlen szoros formai egységet: egyfelől mindhárom tételt a pontozott ritmus hol lágyan, hol súlyosan szaggatott lélegzésére fűzi fel, másfelől tematikus idézetekkel köti egymáshoz a két szélső tételt (a technikát, amelynek lehetőségei Brahmsot más műveiben is foglalkoztatták, már Schumann is szívesen alkalmazta korábban). Ludwig van Beethoven op. 47-es A-dúr hegedű-zongoraszonátáját a nagyközönség Kreutzer-szonátaként ismeri, pedig nem sokon múlt az, hogy a mai hangversenyen a Bridgetower-szonáta hangozzék el. Beethoven ugyanis a szóban forgó művet eredetileg nem a francia hegedűsnek, hanem pályatársának, George Bridgetowernek írta. Szinte még meg sem száradt a tinta az amúgy is napok alatt befejezett mű kéziratán, a szonátát a szerző és a címzett máris eljátszotta egy 1803. május 24-én szélsőségesen
korán, reggel 8-kor (!) az Augartenben rendezett hangversenyen. Később még egyszer előadták a művet, de harmadik alkalomra már nem került sor, mert Bridgetower és az amúgy is lobbanékony jelleméről közismert Beethoven összeveszett – állítólag italozás közben, egy hölgy miatt –, s a komponista visszavonta az ajánlást. Amikor két évvel később Rodolphe Kreutzer Bécsben hangversenyezett, Beethoven – összhangban az azidőtájt dédelgetett párizsi terveivel – neki dedikálta az op. 47-es számot viselő szonátát. A Conservatoire egyik első hegedűtanára azonban soha nem játszotta a művet annak nehézségére hivatkozva. A szonáta lassú bevezetője a hegedű szólójával kezdődik, melyet a zongora merész harmóniai váltásokkal követ, elsötétítve a hegedű által eredetileg sugallt pozitív hangulatot. Mindez azonban csak felvezetés a zord, erőteljes, de egyben érzelemdús és végig kérlel hetetlenül száguldó, gyors főrészhez, amelyet feltehetőleg Bridge tower a zeneszerző figyelmét is felkeltő jellegzetesen szenvedélyes játékmódja ihlethetett. A második, variációs tétel beethoveni mélységű lassútétel, amelyben mindkét hangszeresnek lehetősége adódik virtuozitásának csillogtatására. A finalét Beethoven eredetileg az op. 30/1-es A-dúr szonátához írta – utóbbi végül egy könnyedebb variációs tételt kapott, míg a hatásos, tarantellát idéző ritmikájú tétel a Kreutzer-szonáta lezárása lett.
When in 1946, György Széll, who had moved to America ahead of the war, was appointed music director of the Cleveland Orchestra, the ensemble was considered one of the better provincial orchestras. At the time of Széll’s death in 1970, in the eyes of both the profession and audiences the Cleveland Orchestra ranked as one of the world’s best. So what has this to do with the violin-piano recital of Ivan Ženatý and Sandra Shapiro? Both are teachers at the Cleveland Institute of Music, and their visit to the Liszt Academy came about as a reciprocal gesture following the highly successful concerts by students and teachers of the Liszt Academy in Cleveland in November 2014. Czech-born Ivan Ženatý is one of the most significant Czech violinists of his day, with a repertoire featuring more than 50 violin concertos. He is active not only as a soloist but teacher, too (before Cleveland he taught at the Academy of Music in Dresden). Steinway Artist Sandra Shapiro, while being a celebrated artist is also on faculty at the Cleveland Institute of Music, teaching piano and chamber music. Until June 2015 she served as Dean of Preparatory and Continuing Education at CIM, as well. Their joint concert includes Beethoven’s “Kreutzer” Sonata, Brahms’ “Rain” Sonata and a rarely performed work: Romances by Clara Schumann.
Ingyenes heti magazin
zeneszeretőknek is
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. november 10. // Finalized: 10 November 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper