W. A. MOZART: A VARÁZSFUVOLA // THE MAGIC FLUTE 2015.12.21. 2015.12.23.
2015. december 21. (hétfő) // 21 December 2015 (Monday) 19.00 2015. december 23. (szerda) // 23 December 2015 (Wednesday) 19.00 Solti terem // Solti Hall
operavizsga // Opera Exam W. A. Mozart: A Varázsfuvola // The Magic Flute (K. 620) Opera két felvonásban, egy szünettel // Opera in two acts with one break Vezényel // Conductor: VASHEGYI György Rendező // Director: ALMÁSI-TÓTH András Tanszékvezető // Head of Department: MELÁTH Andrea Főtárgy tanárok // Teachers: MARTON Éva (prof. emer. KS), HALMAI Katalin, NÁDOR Magda, FRIED Péter, KERTESI Ingrid, KISS B. Atilla, PÁSZTHY Júlia Fordító // Translation: VARRÓ Dániel Koreográfia // Coreography: JURONICS Tamás Díszlet koncepció // Set concept: ALMÁSI-TÓTH András Díszletterv // Set design: LISZTOPÁD Krisztina Jelmez // Costume: MAISON MARQUISE by TÓTH Bori Karigazgató // Choirmaster: SOMOS Csaba Zenei asszisztensek // Musical assistants: BAJA Mónika, GYÖKÉR Gabriella, OBERFRANK Péter Közreműködik // Featuring: a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és Alma Mater Kórusa // Liszt Academy Symphony Orchestra and Alma Mater Choir
Sarastro – GÁBOR Géza (mv) Tamino – Zuo YOU Az Éj királynője //Queen of the Night – VARGA Viktória (mv) Pamina – SÁRKÖZI Xénia Papageno – ERDŐS Attila Papagena – BOJTOS Luca Első dáma // First lady – NAGY Zsófia (12.21.), HAVÁR Vivien (12.23.) Második dáma // Second lady KISS Diána (12.23.), Zuzanna KOHUTOVA (12.21.) Harmadik dáma // Third lady – RUSZÓ Alexandra Monostatos – KRISTOFORI Ferenc Első pap, Őrtálló // First priest, Watch – BARÓCZI Tamás (mv) Beszélő, Második pap, Őrtálló // Speaker, Second priest, Watch – DANI Dávid (mv) Első fiú hangja // First boy’s voice – DÁLNOKY Annamária Második fiú hangja // Second boy’s voice – LÖKÖSHÁZI Mária Harmadik fiú hangja // Third boy’s voice – MOLNÁR Anna Három kisfiú // three boys FARKAS Gergő Dávid, LUKÁCS Levente, HORVÁTH Attila Fuvolista // Flutist – SCHEURING Kata Miniszterek // Secretaries of State KÓBOR Demeter, SOMAI Valér, TABA Banjámin Rabszolgák// Slaves BACSÓ Gabriella, ERDÉLYI Zsombor, GOLUBKOVICS Gergő, HOFFMANN Luca, RÁCZ Réka, ROVÓ Virág, SZILVÁSI Anna (a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei – Külön köszönet Kulcsár Noémi tanszékvezetőnek a segítségért. // Students of the Hungarian Dance Academy – Special thanks to Noémi Kulcsár head of Department for her help.)
MOZART VARÁZSFUVOLÁJA Ha a Varázsfuvoláról beszélünk, valójában két színpadi műről van szó: az egyik Emanuel Schikaneder műve, mely egy külvárosi színház számára készült szórakoztatási célból, tele van értelmetlenséggel, olcsó bölcselkedéssel, nem megy túl mélyre. A szerelem, az emberi viszonyok alig jelennek meg benne, ami megjelenik, az is motiválatlan, az alakok szinte élettelen bábok, a történetszövést semmi más nem irányítja, mint a hatáskeltés, a színpadi változatosság. A lehetetlen történetben Mozart „betétszámai” fulladoznak… S bár a végén persze Mozart nyer, a már régen ódivatúnak számító színpadi szövegkönyv nagyban gyengíti a zene időtlenül aktuális erejét. Mert van egy másik Varázsfuvola is, amit Mozart írt Schikaneder szövegkönyvéhez illeszkedve, ám azon messze túllépve. Mozart nem mesét írt, amúgy sem vonzódott a fantasztikumhoz: őt az emberi viszonyok érdekelték, a személyiségek, a meghasonlások, a szereplők belső harcai önmagukkal. A Varázsfuvola esetében a szövegkönyv nem sok lehetőséget adott ezek ábrázolására, hát megírta a zenében: megkomponált egy Varázsfuvola című operát, mely a Singspiel műfaja és a nem túl minőségi szövegkönyv miatt töredékes ugyan, ám az emberi lélek legmélyébe enged bepillantást. A szövegkönyv szerint a szerelmesek úgy szeretnek egymásba, hogy alig találkoznak. Egy mesében ez éppen elegendő: meglátni egy képet, és halálosan beleszeretni. Mozart azonban Tamino képáriájában megírja az első virtuális találkozást, kitöltve a szövegkönyv hézagait. Az Éj királynője két manipulatív áriát énekel; vajon nem lehet, hogy ezek igazából róla, az ő sorsáról szólnak? És Sarastro két áriája? Valóban csak kinyilatkoztatás? Nem inkább egy nagy formátumú személyiség hitkeresése, melyben önmagát is meg kell győznie életfilozófiájának helyességéről?
Fellelhető itt szinte az összes Mozart-opera motívuma, kibontható egy nagyon összetett viszonyrendszer, mely valóban jellemző a zeneszerzőre. A szövegkönyvhöz „hűséges” előadásokban azonban ez a mozarti mű alig-alig tud kibomlani, a történetszövés dramaturgiai gyengesége visszatereli a pszichológus Mozartot a mese vidékére, visszahúzza a zeneszerző szárnyalását. A Varázs fuvoláról szóló könyvtárnyi irodalom legtöbbje reménytelen kísérlet arra, hogy valahogy összehangolja a szövegkönyvet Mozart zenéjével. Bármit is aggat rá a darabra az ember (mese, szabadkőműves példázat, stb.), sehogyan sem sikerül feloldani az ellentmondást – mert nem azonos a két darab. Előadásunk arra tesz kísérletet, hogy végre kibontsuk Schikaneder szövegkönyvéből Mozart Varázsfuvoláját. Ne összehangoljuk a két, egymástól minőségében is nagyon eltérő művet, hanem újraírjuk azt az operát, melyet Mozart komponált Schikaneder szövegkönyvének ürügyén. Ami a szövegkönyv szerint szólóária, az nálunk drámai jelenet, melyben történet van, általa belelátunk egy lélek mélységeibe. Tamino és Pamina nálunk hosszú és bonyolult lelki folyamatot járnak be, míg a kezdeti, motiválatlan fellángolásból elmélyült szerelem lesz. Papageno nem madárember, hanem egy egykori világfi, aki eléggé lecsúszott, és szeretné rendezni az életét. Madarakat szállít jobb híján az Éj királynőjének, aki gyűlöli az éjszakát. Azért kellenek neki a poszáták, hogy meglegyen az élet illúziója a gyűlölt éjszaka helyett, mert kisemmizte egy férfi, akivel futó viszonya volt, és megperzselődött belé: Sarastro. A királyné igazi „mérgező szülőként” szeretett lányával, Paminával akarja jóvá tétetni a saját elrontott életét. Sarastro egy egész népet tart leigázva, mint Shakespeare Prosperója, elrabolta egykori szeretőjének lányát, akit Szelim basaként tart fogva, várva, hogy az belészeressen. Monostatost rendeli őrzőjéül, s a boldogtalan
szolga állandó provokációja elől menekülő lányt szeretné Sarastro magához ölelni. A „főpap” hosszú utat járt be, meg kell tisztulnia még most is, mikor elhatalmasodik rajta a szenvedély… Jó és gonosz ellentétpárja (mely alapján Schikanedernél számos nehezen megmagyarázható részletet találunk) eltűnik, ebben a történetben összetett személyiségek harcolnak önmagukkal; a bennük élő sötét és világos oldal nem bír kibékülni. Ezért fontos a varázsfuvola, a zene, mely egyedül képes összehangolni észt és szenvedélyt. Mozart ezt az operát írta meg. Csak ki kell csomagolni egy mulandóságra ítélt, mára minden fényét és humorát elveszített, csupán időszakosan érdekes szövegkönyvből. Ehhez át kellett szerkeszteni a zeneszámok sorrendjét, elfelejteni a pátoszt, kibontani az áriákban rejlő drámai/dramatikus lehetőségeket, megnövelni az énekelt szöveg szerepét. Mozart minden operája az ész és az érzékiség kettősségéről szól. A Varázsfuvola szereplői ismerős Mozart-alakok: harmóniát keresnek önmagukban. Úgy gondolom, ez a Varázsfuvola nagyon hűséges Mozarthoz. És tiszteletlen Schikanederrel szemben. Ám ő a saját korának csinált hatásos színházat, nem zavarná az átdolgozás... ALMÁSI-TÓTH András, az előadás rendezője
THE MAGIC FLUTE OF MOZART When talking about The Magic Flute, we are in fact dealing with two plays: one is the work of Emanuel Schikaneder, written for a Viennese suburban theatre solely for the purpose of light entertainment, being full of meaningless deviations, crackpot philosophy, superficiality, with virtually no reference to love and human relations, with characters that verge on being lifeless puppets and a storyline that is driven by nothing more than cheap gratification. Then there is another Magic Flute, written by Mozart around the libretto of Schikaneder but surpassing it by far. Mozart did not write fairy tales; rather, he was fascinated by human relationships, personalities, discord and the inner struggle. The libretto of The Magic Flute gives little scope for such depictions, so he wrote it in music: he composed an opera entitled The Magic Flute that, due to its Singspiel genre and weak libretto was fragmentary yet it still offers a profound insight into the human soul. The majority of the reams of literature on The Magic Flute try desperately – and in vain – to somehow harmonize the libretto with the music of Mozart. But whatever one ascribes to the piece (magical tale, Masonic parable etc.) there is simply no way of resolving the fundamental contradiction: the two pieces are not the same. Our performance is an experiment to deliver Mozart’s Magic Flute from the Schikaneder libretto. We make no attempt to harmonize the two works that differ enormously in quality; instead, we rewrite the opera that Mozart composed on the pretext of the libretto of Schikaneder. Where the libretto says aria we make a dramatic scene; there is a story, and we use it to peer into the depths
of the human soul. The fairy tale counterparts of good and evil (including numerous uninterpretable details) are done away with, replaced by complex personalities struggling with their dark and light sides, irreconcilable. That is why the magic flute, the music, is so important; it harmonizes reason and passion. Only music can achieve this. This is the opera Mozart wrote. It only needed to be released from an ephemeral libretto, which by now has lost all its light and humour. The order of the musical numbers also had to be restructured, the pathos had to be dumped, the dramatic possibilities in the arias unfolded, and the role of the sung parts enhanced. I believe this Magic Flute is extremely faithful to Mozart. And disrespectful towards Schikaneder. But since he made effective theatre for his own age, he would not be bothered by adaptations... AndrĂĄs ALMĂ SI-TĂ“TH, director
Ingyenes heti magazin
zeneszeretőknek is
Mesterházi Máté esszéje A Varázsfuvoláról és a Solti Terem történetéről, valamint a művészek életrajzai és fotói a zeneakademia.hu/varazsfuvola oldalon tekinthetők meg. // Essays on The Magic Flute and ont he history of Solti Hall by Máté Mesterházi, as well as photos and CVs of the artist can be found at lisztacademy.hu/magic-flute.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. december 7. // Finalized: 7 December 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper