winner
Wiener S채ngerknaben 2016.02.21.
2016. február 21. (vasárnap) // 21 February 2016 (Sunday), 17.00 Nagyterem // Grand Hall Wiener Sängerknaben Bella Italia Antonio Vivaldi: Gloria („Gloria, Et in terra pax, Laudamus te”, RV 589) Tomás Luis de Victoria: Tenebrae factae sunt („Officium hebdomadae sanctae”) Luigi Cherubini: Ave Maria Wolfgang Amadeus Mozart: „Dir, Seele des Weltalls” – kantáta // cantata (K. 468a) Gioachino Rossini: Duetto buffo per due gatti (Macskaduett) Gioachino Rossini: La carità („Trois choeurs religieux”) Pietro Mascagni: Parasztbecsület – Húsvéti himnusz // Cavalleria rusticana – Easter Hymn Giuseppe Verdi: Nabucco – Rabszolgák kórusa // Chorus of the Hebrew Slaves („Va’, pensiero, sull’ali dorate”) szünet // intermission
Franz Schubert: Der Gondelfahrer (D. 809) Giuseppe Rachel: A Diosa („Non potho reposare” – szárd dal // trad. song form Sardinia) Eduardo di Capua-Emanuele Alfredo Mazzucchi: O sole mio Yo vendo unos ojos negros (chilei népdal, Alejandro Bianchi feldolgozása // trad. song from Chile, arr. by Alejandro Bianchi) Jog.wa (bhajan Kolhapurból, Maharashtra, India, feldolgozta // arr. by Gerald Wirth) Henry Mancini: A rózsaszín párduc // The Pink Panther (feldolgozta // arr. by Jay Althouse) Ennio Morricone: Nella fantasia (A misszió, feldolgozta Audrey Snyder // The Mission, arr. by Audrey Snyder) Domenico Modugno: Volare: nel blu dipinto di blu Josef Strauss: Szünidei utazás – gyorspolka (feldolgozta: Gerald Wirth) // On holiday polka (Auf Ferienreisen, arr. by Gerald Wirth), op. 133 ifj. Johann Strauss: Kék Duna-keringő (feldolgozta: Gerald Wirth) // Blue Danube waltz (An der schönen blauen Donau, arr. by Gerald Wirth), op. 314 Josef Strauss: Matróz-polka (feldolgozta: Gerald Wirth) // Sailor’s Polka (Matrosenpolka, arr. by Gerald Wirth), op. 52 ifj. Johann Strauss: Hol a citrom virul – keringő (feldolgozta: Uwe Theimer) // Where the lemons blossom waltz (Wo die Zitronen blüh’n, arr. by Uwe Theimer), op. 364 Wiener Sängerknaben Vezényel // Conductor: Manolo CAGNIN
Énekelni majdnem mindenki szeret. Aki pedig kórusban is énekelt már – legyen az iskolai kötelező kórus, egy kamarafelállás vagy egy professzionális énekegyüttes –, az pontosan tudja, milyen fegyelmezettséget, alázatot és összehangoltságot igényel az efféle közös munka. A kóristák képezik a hangjukat, de kerülik az átlagos hangzástól való eltérést. Sokat gyakorolnak egyedül, de még többet próbálnak közösen. Mindez igaz bármelyik kedvtelésből összeállt énekkarra vagy énekegyüttesre. De mi történik akkor, ha az együttes tagjainak a kórus az élete? Ma este meghalljuk. A világ legrégebbi professzionális fiúkórusa, amelynek története lényegében folyamatos – talán ez az első információ, amellyel találkozhatunk, ha a Bécsi Fiúkórus (német nevén Wiener Sängerknaben) után olvasgatunk. Mennyi minden változott az idők során? Minek köszönhető, hogy ilyen sokáig fennmaradtak? Kik fordultak meg ennyi idő alatt a kórusban? Ha megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, rögtön világossá válik, hogy a Wiener Sängerknaben több, mint egy márka. Hivatás, életérzés, minőség. A ma Bécsi Fiúkórus néven ismert együttes elődjét I. Miksa német-római császár alapította 1498-ben, amikor udvarát Bécsbe helyezte át. (A kórus tehát 1998-ban kerek félévezredes (!) évfordulóját ünnepelhette, idén nyáron pedig már 518 éves lesz, bár a Habsburg-udvarban foglalkoztatott énekesfiúkról már a 13. század végéről is akad feljegyzés.) A császár saját énekeseket szeretett volna a birodalmi kápolnájába, ezért alapította a kórust, amelynek eleinte csak a vasárnapi udvari szentmiséken való közreműködés volt a feladata. Kezdetben 14–20 főből állt az együttes. Mivel tagok csak mutálás előtt álló, de már képzett hangú, vagyis 10 és 14 év közötti énekesfiúk lehettek, a névsor akár évről évre cserélődött. A fiúkórusnak már Miksa életében komoly híre ment. Később olyan jeles eseményeken működött közre, mint az 1548-as augsburgi birodalmi gyűlés megnyitója, Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc 1736-os esküvője vagy az 1814–1815-ös Bécsi kongresszus. Joseph és Michael Haydn, illetve
Franz Schubert egyaránt énekelt az együttesben, miközben tanulmányokat folytatott a hozzá tartozó iskolában, Mozart és Beethoven pedig komponált kifejezetten a bécsi fiúk számára – és ezek csak a legismertebb nevek a kórussal valaha kapcsolatban álló hírességek közül. Az együttes több mint 400 év működés után, 1920-ban feloszlott az első világháborút (s ezzel az OsztrákMagyar Monarchia feldarabolását, a császárság megszűnését) követően. Ez az állapot azonban szerencsére nem tartott sokáig: 1924-ben Josef Schnitt folytatta a hagyományokat, és Wiener Sängerknaben Egyesület néven újraalapította a legendás együttest. A Bécsi Fiúkórus élete ettől fogva lényegesen megváltozott. A körülbelül száz énekesfiúnak bentlakásos internátust és hozzá tartozó iskolát hoztak létre és tartanak fent, amelynek 1947 óta a bécsi Augarten-palota ad otthont. Az állam ingyen bocsátja az egyesület rendelkezésére az ingatlant, amennyiben azt saját költségükön újítják fel. Néhány éve felröppent a hír, hogy az Osztrák Köztársaság a felújítások költségének jóváírása után bérleti díjat követel majd az egyesülettől, de a kórus a rémhírekkel ellentétben nem ment csődbe. Sőt, 2013 óta a történelmi Augartenparkban épült modern koncert- és próbaterem segíti az énekegyüttes munkáját. A különleges akusztikájú helyszínen évi 50–60 alkalommal lépnek fel. Az impozáns külsejű Augarten-palota falain belül azonban az élet cseppet sem leány-, de még csak nem is fiúálom. Bekerülni sem könnyű, a szabályokhoz alkalmazkodni pedig még nehezebb. A fiúkat négyévesen választják ki egy képességvizsgálat alkalmával. A tehetségesnek ítélt gyerekeket ekkor az intézmény óvodájába veszik fel, amely – az összes többi iskolai épülettel együtt – a kastély területén található. Innen hatévesen kerülnek át az iskolába. Negyedikes korukig még a családjaikkal laknak, később azonban be kell költözniük az internátusba – onnantól fogva a kastély az otthonuk. (A bentlakás a kiválasztottaknak
természetesen ingyenes.) Ott tanulnak, ott próbálnak, valamint ott esznek, alszanak, és ott töltik el kevés szabadidejüket is. Ez pedig csakugyan kevés. A kórustagok hét-nyolcéves koruktól tizenhat éves korukig lemondanak a hagyományos értelemben vett gyer meki életről: alig tartják a kapcsolatot a családjaikkal, és már-már katonás rendben élnek. Az iskolát, pontosabban a közismereti tárgyak tananyagát más intézményeknél intenzívebben, tömöreb ben, rövidebb idő alatt sajátítják el. A nagyjából 20 hétből álló félévet 12 hét alatt teljesítik, az így felszabaduló időt pedig hangképzésre, hallásfejlesztésre, illetve próbákra fordítják. Az oktatók külön-külön is foglalkoznak minden gyerekkel; a jó „alapanyagból” hosszas munka eredményeképp válik igazi Wiener Sängerknabentag. 14 éves koruk körül a fiúk elkezdenek mutálni, ekkor rögtön ki kell lépniük a kórusból. A középiskolai végzettség megszerzéséig azonban az internátusban maradhatnak, hogy befejezzék az iskolát. Az újraalapított Bécsi Fiúkórus egyik védjegye a kék-fehér matrózblúz, melyet minden fellépésükön viselnek. Az együttes meg közelítőleg száz fiúból áll, de négy 25 fős kórusra oszlik (ezek az együttessel valaha szoros kapcsolatban álló zeneszerzőkről, Haydnról, Mozartról, Schubertről és Brucknerről kapták a nevüket). Mind a négy énekkar ad koncerteket, és turnézik a világ legkülön bözőbb pontjain, arra törekedve, hogy a tagok aktuális névsorától függetlenül a fiúkórus mindig ugyanazon a magas színvonalon szólaljon meg, akár egyszerre négy helyen is öregbítve a Wiener Sängerknaben hírnevét. A kórus egy évre jutó fellépéseinek száma azonban még ennek a tagolásnak az ismeretében is megdöbbentő: közel 500 koncertet adnak világszerte. Ezeknek a hangversenyeknek csak kis része bécsi esemény: a legtöbb fellépés a külföldi turnékra esik, amelyeket nyáron, illetve a tanév lerövidítésével nyert időszakokban tartanak a világ leghíresebb és legnagyobb koncert termeiben, vagy épp a Vatikánban, ahol az elmúlt száz évben minden pápának énekeltek.
A Wiener Sängerknaben már rég nem csak liturgikus feladatokat lát el; a kórusirodalom egyre szélesebb repertoárjából válogat. A 2010-es évek elejétől több újítás is lezajlott az együttes életében: egyrészt szomszédos országok tehetséges fiai előtt is megnyílt a lehetőség, hogy felvételt nyerjenek a képzésre és a kórusba, másrészt a programok műfaji sokszínűsége egyre inkább kiterjedt a távoli népek zenéjére, majd a popzenére is. „Wiener Sängerknaben goes pop” névre hallgató programjuk keretében a fiúk maguk választják ki az énekelni kívánt dalokat, szem előtt tartva, hogy a kórus „törvénye”, a minőség, nem sérülhet. Az egyre hangsúlyosabb sokoldalúság és változatosság meg figyelhető a ma esti műsoron is. A program a 16. és a 20. század vége közé eső korszak zeneirodalmából válogat, kórusirodalomnak azonban aligha lehetne nevezni ezt a kivágatot, hiszen több mű is (pl. ifj. Johann Strauss Kék Duna-keringője) átiratban hangzik el. A műsor elején egyházi vonatkozású zenéket hallhatunk Vivaldi kompozícióitól kezdve Cherubini alkotásain keresztül Mozart műveiig. Ezt követően már-már slágerszámba menő klasszikusok sorakoznak, mint Verdi rabszolga-kórusa a Nabuccóból vagy épp Schubert és Mascagni darabjai. Egy chilei népdal és egy indiai ének után pedig elmerülhetünk a „Wiener Sängerknaben goes pop” szlogen jelentésében: a Rózsaszín párduc világhírű zenéje, illetve a többszörös Oscar-jelölt, Oscar-életműdíjas filmzeneszerző, Ennio Morricone egy betétdala erejéig, amelyet a komponista A misszió című filmhez írt. A filmzenéken is túllépve egy olasz pop sláger, a garantáltan napokig a fülekben maradó Volare: Nel blu dipinto di blu vezet át a koncert záróblokkjához, amely a Strauss-család könnyed és népszerű táncaiból, Josef és ifj. Johann Strauss műveiből válogat. Az este ilyen módon voltaképpen a Wiener Sängerknaben több mint ötszáz éves történetét is elmeséli a zene segítségével, amennyiben a liturgikus művektől indulva a világi műfajok felé nyit, sőt teret ad a populáris ízlésnek is.
A kórus népszerűségét mutatja többek közt, hogy a Walt Disney 1962-ben Akár az angyalok címmel filmet forgatott az együttesről, amelyben maguk a kóristák játszották el az Augarten-palotában zajló történetet. 2008-ban szintén film készült a Wiener Sänger knabenről, ezúttal egy osztrák dokumentumfilm, 2012-ben pedig az egyik legnagyobb mobiltelefon-gyártó cég hozta ki legújabb modelljeit a Bécsi Fiúkórus által felénekelt csengőhangokkal. A hírnév és a népszerűség azonban soha nem nyomta rá a bélyegét a fiúkórus teljesítményére és fegyelmezettségére. Műfajtól, helyszíntől és körítéstől függetlenül a Wiener Sängerknaben matrózruhás fiai továbbra is ugyanazt a professzionális színvonalat képviselik, mint évszázadokkal ezelőtt.
Wiener Sängerknaben (Vienna Boys’ Choir), comprising 10–14-yearold boys dressed in characteristic sailor suits, are a byword in European music circles. This is one of the longest established choirs in the world, formed in 1498 by Emperor Maximilian I in order to provide musical accompaniment to liturgies in the imperial chapel. Over the centuries they have been associated with numerous greats of music like Gluck, Salieri, Mozart, Schubert and Bruckner, but the approximately 100-person ensemble, known for its strict rules and rehearsals, has also provided the Vienna Staatsoper the three boys in The Magic Flute for many decades. Due to their strong traditions, the choir is as much a part of the culture of the former imperial capital today as Mozart, Beethoven and Schubert, the Vienna New Year’s Day concerts and Philharmonic. As a result of the enormous interest aroused by the Wiener Sängerknaben, they travel the world split into four groups, spending weeks touring a particular continent; in total they have given 300 concerts to around half a million people. Their visit to the Grand Hall of the Liszt Academy is a rare and special moment: we have the chance to listen to one of the best – if not the best – boys’ choirs and to share in that great experience represented by their incomparable sound and musicality.
Ingyenes heti magazin
zeneszeretőknek is
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by MONA Dániel Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. február 8. // Finalized: 8 February 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper