winner
Tiszta barokk // Pure Baroque Boldoczki Gรกbor & Cappella Gabetta 2016.05.06.
2016. május 6. (péntek) // Friday 6 May 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall
Tiszta barokk // Pure Baroque Boldoczki Gábor & Cappella Gabetta Antonio Vivaldi: La verità in cimento, RV 739 – Sinfonia Antonio Vivaldi: B-dúr versenymű trombitára, hegedűre és vonósokra (átirat) // Concerto for Trumpet, Violin and Strings in B-flat major, RV 548 (transcription) 1. [Allegro] 2. Largo 3. Allegro Antonio Vivaldi: g-moll versenymű két hegedűre, csellóra és zenekarra // Concerto for Two Violins, Cello and Orchestra, RV 578 1. Adagio e spiccato 2. Allegro 3. Larghetto 4. Allegro Antonio Vivaldi: D-dúr versenymű trombitára és vonósokra (átirat) // Concerto for Trumpet and Strings, RV 230 (transcription) 1. Allegro 2. Larghetto 3. Allegro szünet // intermission
Antonio Vivaldi: B-dúr („Conca”) versenymű vonósokra // Concerto for Strings in B-flat major (“Conca”), RV 163 1. Allegro molto 2. Andante 3. Allegro Antonio Vivaldi: D-dúr („A Nagy Mogul”) hegedűverseny // Violin Concerto in D major (“Il grosso mogul”), RV 208 1. Allegro 2. Grave – Recitativo 3. Allegro Antonio Vivaldi: G-dúr sinfonia // Sinfonia in G major, RV 149 1. Allegro molto 2. Andante 3. Allegro Giuseppe Torelli: D-dúr trombitaverseny // Trumpet Concerto in D major, G. 28 1. Allegro 2. Adagio 3. Presto 4. Adagio 5. Allegro BOLDOCZKI Gábor (trombita // trumpet) Cappella Gabetta: 1. hegedű // 1st violin: Andrés GABETTA, Boris BEGELMAN, Phuong-Mai NGO 2. hegedű // 2nd violin: Francesco COLLETTI, Roberto RUTKAUSKAS, Juliana GEORGIEVA brácsa // viola: Marco MASSERA, Ignacio ARANZASTI PARDO cselló // cello: Felix KNECHT, Hristo KOUZMANOV nagybőgő // double bass: Federico ABRAHAM csembaló // harpsichord: Giorgio PARONUZZI gitár // guitar: Rosario CONTE művészeti vezető // artistic director: Andrés GABETTA
A historikus előadói gyakorlat „undorító, […] szeméthalmaz, amely hasonlatos azokhoz az emberekhez, akik ezt művelik” – nyilatkozta egy alkalommal Pinchas Zukerman. Zukerman nyilatkozata olyan, „mintha a számítógépeket undorítónak, felhasználóit szeméthal maznak tekintenénk akkor, amikor […] azok a mai üzleti világ elfogadott eszközei. Ma a korhű előadói gyakorlat […] a 17–19. századi zenék előadása esetén ehhez hasonló sztenderd” – válaszolta erre Jeanne Lamon. A fenti verbális csörte 2000 áprilisában zajlott le az egyik torontói napilapban a világ egyik vezető hegedűművésze, illetve a Tafelmusik Baroque Orchestra irányítója között. Bár jóval korábban is előfordultak már hasonló viták, Zukerman kirohanása durva hangneme mellett azért is megütközést keltett, mert egy akkorra már ténylegesen polgárjogot nyert előadói felfogással szállt szembe. Ráadásul az ezredfordulóra a „modernesek” és a „régizenészek” közötti fal erősen omladozni kezdett: Sir Simon Rattle például ekkoriban már rendszeresen vezényelt korhű hangszereken játszó zenekarokat, sőt Zukerman elődje a (modern hangszereken játszó) National Arts Centre Orchestra élén az a Trevor Pinnock volt, aki az 1970-es években csembalóművészként, illetve az English Concert vezetőjeként lett világhírű. Kezdetben csak egy-két előadó merészkedett át a fal egyik oldaláról a másikra, manapság azonban egyre több a „határátlépő”. Erről tanúskodik a mai este is, amelyen egy a „régizene” világából érkező együttes és egy tradicionálisan iskolázott zenész közös fellépésének, vagyis a mindössze hatéves múltra visszatekintő, válogatott hangszeres művészekből álló és a legnevesebb szólis tákkal (Nuria Riallal, Vivica Genaux-val, Sergei Nakariakovval) koncertező Capella Gabetta, valamint a napjaink egyik legkiválóbb trombitaművészeként számon tartott, Salzburgtól Amszterdamon át Bécsig és Párizsig a világ valamennyi jelentős zenei központjában ünnepelt, kétszeres Echo Klassik-díjas Boldoczki Gábor találko zásának lehetünk tanúi. (Az együttes és Boldoczki Gábor 2013-ban
egy lemezt is megjelentetett Tromba Veneziana címmel.) Ráadásul amennyiben a „crossover” az a zenei előadás, ami többféle műfajt és stílust keresztez, akkor e meghatározás a mai hangversenyre is igaz: míg az Andrés Gabetta – a híres csellóművész Sol Gabetta kamarazenészként is aktív, interpretációival számos díjat nyert testvére – által vezetett zenekar barokk hangszereket használ, addig Boldoczki modern trombitán, illetve egy, kifejezetten ehhez az együttműködéshez kifejlesztett, rendkívül lágy és éneklő hangú, négybillentyűs szárnykürtön fog játszani. A koncerten a velencei „vörös pap”, Antonio Vivaldi (1678–1841) művészete kerül a középpontba. A zeneszerzőt 24 éves kora körül ténylegesen pappá szentelték, a misézéstől azonban heves asztmás rohamaira hivatkozva azonnal visszavonult – valójában mindez csak ürügy volt arra, hogy energiáit a hegedűjátéknak és a zene szerzésnek szentelhesse. Idősebb pályatársai, például Giuseppe Torelli (1658–1709) addigi vívmányaira alapozva Vivaldi már húszas éveire tökélyre fejlesztette az úgynevezett ritornello-formát. Ennek lényege, hogy a tétel elején a teljes zenekar közreműködésével megszólal egy több részből nagy egésszé összeálló „refrén”, amely a tétel folyamán – egyfajta zenei tartópillér szerepében – többször elhangzik, ám az utolsó megjelenést leszámítva mindig az elsőtől eltérő hangnemben, illetve sohasem a legelsővel megegyező alakban. A pillérek között kapnak helyet a hangszeres szólók, amelyek általában zeneileg kevésbé kötöttek, improvizatív jellegűek. Ez a forma Vivaldi concertóiban a nyitó- és sokszor zárótételek esetében is bevett sémává vált. Többek között emiatt mondta Igor Stravinsky Vivaldiról azt, hogy nem száz versenyművet komponált, hanem mindössze egyet – de azt százszor. A zenetudósok azonban többszörösen bizonyították Stravinsky kijelentésének helytelenségét: bár a nagyforma – kicsit a mai könnyűzenéhez hasonlóan – többnyire változatlan, a részleteket tekintve valójában nem akad Vivaldinál két egyforma concerto-tétel. Bár Stravinsky úgy nyilatkozott, hogy a velencei szerző művészetét unalmasnak tartja, a közönség
láthatóan azóta sem ért egyet vele: az 1741-ben Bécsben szegényen és elfeledetten meghalt, majd kétszáz évig szinte teljesen feledésbe merült Vivaldi ma népszerűbb, mint valaha. A „vörös pap” a hegedűtől a fagotton át a mandolinig igen sok hangszerre írt szólóconcertót, trombitára azonban nem, csak az RV 537-es és 781-es kettősversenyekben, illetve az 555-ös és 558-as „concerto con molti stromenti” művekben szerepelteti. A ma este trombitaversenyei valójában Boldoczki Gábor átiratai, amelyek eredetileg hegedűre vagy oboára szánt kompozíciókból készültek. Némileg meglepő egyébként, hogy Vivaldi nem kompo nált trombitaversenyt, hiszen a műfaj igenis létezett már az ő korában is: Torelli például számtalan darabot írt ebben a műfajban, amelyek közül az egyik a mai hangverseny végén is hallható lesz. Vivaldi 1703–1740 között rövidebb megszakításokkal a velencei Ospedale della Pietà leányárvaház egyik zenetanára, majd maestro di musicája volt, emellett azonban 1713-tól operaszerzőként és -impresszárióként is működött, s tevékenységének hatása hangszeres művészetén is nyomot hagyott. Ennek egyik példája a szólista nélküli concerto megjelenése, amely akár operanyitány nak is beillhet. Az opera hatása ezen túlmenően a tematikus concertók jelentős számában is megmutatkozik. Bár a Négy évszakciklus sikere az összes többit elhomályosítja, valójában Vivaldi keze alól bőségesen kerültek ki címmel ellátott versenyművek. Közülük az RV 208-as darab, amelynek lassú tétele cigányzenei fordulatokat tartalmaz, Akbar (1524–1605), az indiai nagy mogul elképzelt udvarát jeleníti meg (J. S. Bach többek között ebből a műből is készített orgonaátiratot). A „Conca”(Kagyló) című vonószenekari mű címadása viszont a görög mitológiából ismert Tritónra és attri bútumára, a kagylókürtre utal.
We are in for a special meeting at the recital by Gábor Boldoczki and Cappella Gabetta. The world-famous Hungarian trumpet player recorded material for his latest album (Tromba Veneziana) together with this ensemble, and a large part of the concert is selected from these same works. “For me, Vivaldi means sunlight; I love Italy, its wines, its cuisine, the Mediterranean lifestyle,” the soloist says, explaining why he chose Antonio Vivaldi, who wrote only one trumpet concerto. However, after studying the vast oeuvre of the ‘red priest’ who died 275 years ago, Boldoczki wrote his own transcriptions. The other participant at this special meeting is the chamber orchestra of the similarly world-famous cellist, Sol Gabetta and her brother Andrés, which mainly specializes in Baroque music performances and regularly plays with leading artists on period instruments. The outstanding musicians of the ensemble come into the spotlight also as soloists in the duet concertos.
A Tiszta barokk-bérlet következő koncertje // Upcoming Concert of Pure Baroque Series 2016.11.25. | 19.30 Jordi Savall & Concerto Copenhagen
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. április 27. // Finalized: 27 April 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper