winner
A zenekar mesterei // Masters of the Orchestra Rácz Zoltán és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Zoltán Rácz & Liszt Academy Symphony Orchestra 2016.05.18.
2016. május 18. (szerda) // Wednesday 18 May 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall A zenekar mesterei // Masters of the Orchestra Rácz Zoltán és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Zoltán Rácz & Liszt Academy Symphony Orchestra Igor Stravinsky: Fúvósszimfóniák // Symphonies of Wind Instruments (à la mémoire de Claude Debussy) Igor Stravinsky: Versenymű zongorára és fúvós hangszerekre // Concerto for Piano and Wind Instruments 1. Largo – Allegro 2. Larghissimo 3. Allegro Steve Reich: The Desert Music 1. Fast Tempo (Theokritosz: Idill I. // Theocritus: Idyl I.) 2. Moderate Tempo (William Carlos Williams: A zenekar // The Orchestra) 3. Slow Tempo – Moderate Tempo – Slow Tempo (William Carlos Williams: A zenekar // The Orchestra) 4. Moderate Tempo (William Carlos Williams: A zenekar // The Orchestra) 5. Fast Tempo (William Carlos Williams: Aszfodélosz, az a zöldes virág // Asphodel, That Greeny Flower) BORBÉLY László (zongora // piano) Synergy Vocals A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Liszt Academy Symphony Orchestra Vezényel // Conductor: RÁCZ Zoltán
Az 1920-as évek első felében Stravinsky fokozott érdeklődéssel fordult a fúvós hangszerekből álló együttesek felé, ahogyan erről az 1924-ben befejezett Zongoraverseny is tanúskodik. A darabot Párizsban mutatták be Serge Koussevitzky vezényletével, a brit premierre pedig 1927-ben került sor Edward Clark irányításával. A zongoraszólam személyes előadásához a szerző mindkét alka lommal határozottan ragaszkodott, mivel idegesítette a gondolat, hogy „inkompetens vagy romantikus szemléletű” művészek esetleg „interpretálni” próbálják a művet. A négy évvel korábban készült Fúvósszimfóniák (1920) eredeti francia címe (Symphonies d’instruments à vent – Fúvóshangszerek szimfóniája) nem a műfajra (szimfónia), hanem a hangszerek együtthangzására, hang- és színkombinációira utal; ezzel szorosan összefügg, hogy e művében Stravinsky a hagyományos forma stratégiáktól radikálisan eltérő szisztémát követett, az egyes hangkombinációkat reprezentáló szakaszokat egyfajta lineáris, antológiaszerű formában foglalta össze. Stravinsky pontosan tudta, hogy e sajátos formastratégia magára a befogadás stratégiájára is kihat majd, s hogy a mű nem számíthat azonnali sikerre. „Előre láttam, hogy a liturgikus dialógusokat újra és újra kezdő s halkan zsolozsmázó klarinétok és fuvolák kantilénája nem nyeri meg azt a közönséget, amely csak nemrégen mutatta ki lelkesedését a »forradalmi« Sacre du printemps iránt. Ez a zene nem arra született, hogy »tessék«, nem is arra, hogy fellelkesítse a hallgatóságot. Mégis azt reméltem, hogy legalább azokra, akikben a tisztán zenei fogé konyság nagyobb, mint érzelmi igényeik kielégítésének vágya, hatni fog majd.” „Komor szertartás, litániák, liturgikus dialógusok” – e szavakkal érzékeltette Stravinsky a Debussy emlékének dedikált darab sajátos lelkületét, attitűdjét, amelyről Somfai László egy szép esszéjében így írt: „A Fúvósszimfóniák alapprincípiumát valahogy így fogal mazhatnók meg: egy befejezett tökéletességű és harmóniájú zenei gondolat (itt a zárókorál) fokozatos kialakítása a mű végére úgy,
hogy az egy párhuzamosan futtatott eseménysorban egyrészt egy más természetű anyagból való átalakulás–variálás–egyszerűsödés végtermékének tűnjön; másrészt úgy, hogy egy tulajdonképpen kezdettől létező és újra meg újra idézett törvény kimondásának biztonságát árassza. Ebből a párhuzamosan futtatott zenei ese ménysorból következik, hogy a Fúvósszimfóniák egyszerre fejlesz téses forma és montázsforma”. Talán nem is annyira meglepő, hogy Somfai László fenti jellemzése milyen sok ponton illik Steve Reich 1982–1983-ban, ének hangokra és zenekarra komponált Desert Music című darabjára is. Az amerikai költő, William Carlos Williams (1883–1963) 1950-es években megjelent kötetére (The Desert Music and Other Poems) reflektáló, s e kötet néhány szövegrészletét is feldolgozó kompozíció kialakítására egyaránt jellemző a fejlesztéses és a montázsforma. A darab egyes tételei szimmetrikusan helyezkednek el (ABCBA), és a centrális tétel önmagában is szimmetrikus, a lassabb szakaszok egy mérsékelt tempójú tételrészt kereteznek. Reich ezt az elrendezést boltív-formának nevezi, mely lényegét tekintve a bartóki hídforma rokona. A szimmetriarend az azonos harmóniai történések, illetve az ismétlődő szövegrészletek alapján ismerhető fel. Természetes, hogy Steve Reich a zenét és a kiválasztott szöveg részleteket mellérendelő viszonyba állította, a zene és versrészletek között nincs semmilyen hagyományos (értelmező, magyarázó, ábrázoló, hangulatfestő, stb.) kapcsolat. A szöveg ugyanakkor nagyon is fontos a darab poétikus (és egyben máig aktuális apokaliptikus) „üzenete” szempontjából. Az antik görög költő idillje (eidullion) már műfajánál fogva is a természettel való harmo nikus egyesülés lehetőségének elvesztését vizionálja. Erre rímel a középső tétel két lassú szakasza: „Mondd el nekik: »Az ember ez ideig fennmaradt, mert túlságosan tudatlan volt ahhoz, hogy megvalósítsa vágyait. Most, hogy képes a megvalósításukra, vagy megváltoztatja vágyait, vagy elpusztul«”. Az abszolút
centrális szakaszt (3. tétel / Moderate Tempo) akár Reich zenei ars poeticájaként is olvashatjuk: „a zene alapelve / megismételni a témát. Újra / és újra a téma / ahogyan nő az iram. A téma nehéz / de nem nehezebb / mint feloldani a tényeket”. A 2. és 4. tétel szövegét Reich zenéjének percepciójára is vonatkoztathatjuk: „Nos, gondolkodjunk vagy / hallgassunk? Van-e olyan hang / melyet nem érthet meg hiánytalanul / a fül? Félig lehunyjuk a szemünket. Nem a / szemünkkel halljuk. / Ez nem is a fuvola hangja, hanem a kapcsolat / egy fuvola és egy dob között. / Éber vagyok. Az elme figyel.” A közel két évtizede működő Synergy Vocals a legkülönbözőbb zenei műfajokban dolgozik; a kamaraegyüttes hangzására jellemző, hogy a szólóénekeseket legtöbbször elektronikusan erősítik. Az énekegyüttes Micaela Haslam kezdeményezésére jött létre, a Synergy Vocals megalapításában és későbbi működésében megha tározó szerepet játszottak Steve Reich művei. 1996-ban, Reich Tehillim című darabjának előadásakor (Londoni Szimfonikusok, Swingle Singers) Micaela Haslam koordinálta a kórusmunkát; Reich ekkor vetette fel, hogy hozzon létre egy saját csapatot, mellyel bemutathatná készülő új darabját (Three Tales). Az 1997-ben, Synergy néven induló együttes dolgozott a Music for 18 Musicians európai lemezfelvételén, illetve olyan szerzők darabjait vitték elsőként közön ség elé, mint Steven Mackey, Louis Andriessen vagy Karl Jenkins. Rácz Zoltán a 20. század klasszikus modernjeinek (pl. Stravinsky, Messiaen, Cage, Ligeti) elkötelezett tolmácsolója, szószolója és szoros művészi kapcsolat fűzi Steve Reich-hez. A Zeneakadémia Szimfo nikus Zenekarával végzett műhelymunkája az elmúlt időszakban rendkívül produktívnak bizonyult. A Stravinsky-versenyműben szólistaként fellépő Borbély László az utóbbi években a hazai kortárs zenei élet meghatározó szereplőjévé vált. Borbély szívesen tűzi műsorára a klasszikus repertoár különleges kihívást jelentő darabjait, illetve gyakran társítja a kortárs szerzők kompozícióit a régebbi korok műveivel.
Why are we scared of contemporary music? And what can we do not to be scared of it? Take Steve Reich: he reckons there’s no cause for fear if musicians who play such works do so joyously and skilfully. Zoltán Rácz, one of the most accomplished interpreters of Reich, thinks along the same lines, eschewing any talk of the divide between contemporary culture and the public. Zoltán Rácz conducts the Liszt Academy Symphony Orchestra in three exciting 20th century works: Stravinsky’s Symphonies written for 24 wind instruments and his Concerto for Piano and Wind Instruments, and after the interval, Reich’s The Desert Music for choir and orchestra. After the performance of Music for 18 Musicians (November 2013) – considered to be one of Reich’s most brilliant pieces – with near hypnotic and novel sound experiences, we can be certain that Desert Music will have at least the same elemental impact on the audience in the Grand Hall of the Liszt Academy. Synergy Vocals is a unique pool of voices covering a broad spectrum of musical genres and working primarily on microphone. Providing bespoke teams of vocalists for amplified concerts, recordings and soundtracks, Synergy Vocals has, over 15 years, earned a worldwide reputation for its vocal blend, rhythmic precision and dynamic performances.
A Zenekar mesterei bérlet következő koncertjei // Upcoming Concerts of Masters of the Orchestra Series 2016.10.22. | 19.30 Medveczky Ádám és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Ádám Medveczky & Liszt Academy Symphony Orchestra 2016.12.13. | 19.30 Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Gábor Takács-Nagy & Liszt Academy Symphony Orchestra
n i z a g a m i enes het
s i k e n k Ĺ‘ t e r e z zenes Ingy
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: MOLNÁR Szabolcs Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. május 6. // Finalized: 6 May 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper