winner
Mozart-hatás // Mozart Effect Várjon Dénes & Concerto Budapest K. 449–456 2016.05.24. 2016.06.03.
n i z a g a m i enes het
s i k e n k Ĺ‘ t e r e z zenes Ingy
2016. május 24. (kedd) // Tuesday 24 May 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Mozart-hatás // Mozart Effect Várjon Dénes & Concerto Budapest I. K. 449–451 Wolfgang Amadeus Mozart: 14. (Esz-dúr) zongoraverseny // Piano Concerto No. 14 in E-flat major, K. 449 1. Allegro vivace 2. Andantino 3. Allegro, ma non troppo Wolfgang Amadeus Mozart: 15. (B-dúr) zongoraverseny // Piano Concerto No. 15 in B-flat major, K. 450 1. Allegro 2. Andante 3. Allegro szünet // intermission Wolfgang Amadeus Mozart: 16. (D-dúr) zongoraverseny // Piano Concerto No. 16 in D major, K. 451 1. Allegro assai 2. Andante 3. Allegro di molto VÁRJON Dénes (zongora // piano) Concerto Budapest Vezényel // Conductor: KELLER András
2016. június 3. (péntek) // Friday 3 June 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Mozart-hatás // Mozart Effect Várjon Dénes & Concerto Budapest II. K. 452–456 Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr zongoraötös // Piano Quintet in E-flat major, K. 452 1. Largo – Allegro moderato 2. Larghetto 3. Allegretto Wolfgang Amadeus Mozart: 17. (G-dúr) zongoraverseny // Piano Concerto No. 17 in G major, K. 453 1. Allegro 2. Andante 3. Allegretto szünet // intermission Wolfgang Amadeus Mozart: 32. (B-dúr) hegedű-zongoraszonáta // Sonata for Violin and Piano No. 32 in B-flat major, K. 454 1.Largo – Allegro 2. Andante 3. Allegretto Wolfgang Amadeus Mozart: 10 variáció zongorára (G-dúr) // 10 Variations for Piano in G major („Unser dummer Pöbel meint”), K. 455 Wolfgang Amadeus Mozart: 18. (B-dúr) zongoraverseny // Piano Concerto No.18. in B-flat major, K. 456 1. Allegro vivace 2. Andante un poco sostenuto 3. Allegro vivace VÁRJON Dénes (zongora // piano); RÓZSA Gerda (oboa // oboe); KLENYÁN Csaba (klarinét // clarinet); TÓTH Bálint (kürt // horn); LAKATOS György (fagott // bassoon) Concerto Budapest Vezényel és hegedűn közreműködik // Conductor and featuring violin: KELLER András
Tényleg képes lenne Mozart zenéje növelni az intelligenciát és csodaszerként hatni a gyerekek fejlődésére? A Mozart-hatás a pszichológia egyik legismertebb mítoszaként sokáig hasonló ígéretekkel hódított, míg kutatók véglegesen meg nem cáfolták, és rá nem világítottak arra, hogy bármennyire szeretjük is Mozartot, vannak olyan csodák, amelyekre ő sem képes. Azok számára azonban, akik rendszeres és közeli kapcsolatot ápolnak Mozart zenéjével, vagy akár csak alkalmanként találkoznak vele, ismert egy egészen más, szavakkal talán sokszor le sem írható Mozarthatás is – az a megmagyarázhatatlan érzelmi és intellektuális élmény, amely egy-egy műve hallgatása során ér bennünket. Ezt a tisztán zenei Mozart-hatást hozza el a Zeneakadémia Nagytermébe Várjon Dénes és a Keller András irányításával játszó Concerto Budapest. Kamarazenész barátaikkal kiegészülve ezúttal a 449–456. Köchel-jegyzékszámot viselő, a Mozart-életmű szem pontjából különösen jelentős 1784-es év első néhány hónapjában keletkezett műveket mutatják be. Várjon Dénes és Keller András több évtizede zenélnek együtt, a közelmúltban pedig több olyan grandiózus műsor fellépőiként is hallhattuk őket a Zeneakadémián, mint amilyen – ugyancsak a Concerto Budapest művészeivel – Beethoven összes zongoraversenyének előadása, vagy nem olyan régen Simon Izabellával kiegészülve Bartók Béla és Pásztory Ditta 1940-es búcsúkoncertjének újrajátszása volt. Várjon és Keller egyaránt olyan művészek, akik soha sem elégednek meg a legmagasabb szintű technikai tudással, hanem mindig a legelmélyültebben, a legnagyobb alázattal és intellektuális igényességgel fordulnak a zene felé. Interpretációikban kiemelkedő szerepet játszik az a kamarazenei attitűd, amivel a zenekari kompozíciókhoz is közelítenek: zongora és zenekar olyan szerves összhangját képesek megteremteni, ami csak nagyon kevés művész sajátja. Ehhez az összhanghoz pedig már többször bizonyult kiváló partnernek a Concerto Budapest együttese, amelynek zenészei érzékeny
játékmóddal és kifinomult hangszínekkel nyújtanak biztos alapot a szólóhangszerek párbeszédéhez. Az 1784 első felében született művek annak az új korszaknak az alkotásai a Mozart-életműben, amelynek kezdetét a komponista salzburgi kötöttségek alól való felszabadulása jelzi. Mozart komoly reményekkel és tervekkel érkezett 1781-ben Bécsbe, ahol karrierje zongoristaként és zeneszerzőként is hamar szárnyalni kezdett. Koncertjeit – vagy ahogyan a korban hívták, muzsikai akadémiáit – rendszeresen látogatta az uralkodó és mellette számos neves herceg és közméltóság is, akik annyira lelkesedtek Mozartért és zenéjéért, hogy a komponistának a népszerűség és az anyagi kérdések miatt jó ideig nem kellett aggódnia. Azt, hogy Mozart az 1780-as évek elején a császárváros legjobban csodált zongoristája volt, már önmagukban bizonyítják a koncertjeiről készült feljegy zések is: egy 1784-ből fennmaradt, apjának küldött ütemterv szerint csak márciusban 19 hangversenyt adott, melyek előfizetői közt a kor legbefolyásosabb arisztokratáit szinte kivétel nélkül megtaláljuk. Várjon Dénes és a Concerto Budapest első Mozart-estjén három zongoraverseny – a K. 449-es Esz-dúr, a K. 450-es B-dúr, valamint a K. 451-es D-dúr – hangzik el. A 14-es sorszámot viselő Esz-dúr zongoraverseny sokak szerint még az 1782–83-as évek verseny műveivel mutat rokonságot. Hangszerelése házi zenekarral való előadásra is alkalmassá teszi, és szólórészei sem olyan embert próbálóak még, mint amilyen például a 15-ös számú B-dúré, melyet maga Mozart is „izzasztónak” titulált. Az autográf tanúsága szerint 1784. február 9-én befejezett Esz-dúr concertót a zeneszerző egyik tanítványának, Barbara Ployernek ajánlotta – a zongoraművésznő márciusban egy privát hangverseny kereti közt be is mutatta a művet. Nem sokkal később nyilvános előadáson is elhangzott a darab, ezúttal Mozart szólójátékával, a Trattnerhof koncerttermében. Az épület tulajdonosa nem más volt, mint Johann von Trattner, Bécs egyik sikeres nyomdásza, akit Mozart nem mellesleg három gyermekének is keresztapjául választott. Ha hozzátesszük, hogy
Trattner felesége ráadásul Mozart-tanítvány volt, talán még szemléletesebb képet kaphatunk arról, hogyan fonódott össze egy zenész működése a korabeli elit szórakozási szokásaival Bécs koncerttermeiben és az előkelő társadalmi csoportok otthonaiban. Már az Esz-dúr zongoraverseny zenei anyagán is érezhetők azok a hatások, amelyek Mozart Gottfried van Swieten bárónál eltöltött délutánjainak hozadékai. A zeneszerző 1782-ben került kapcsolatba a báróval, aki nagy barokk-zenerajongóként több Bach- és Händelkéziratnak is birtokosa volt. A partitúrák tanulmányozásával Mozart olyan új irányokba fejleszthette ellenpont-technikáját, amelyeket korábbi zenekari műveiben nem találhatunk meg. Az 1784-es év zongoraversenyei azonban nemcsak a zenei szövet, de a hangszerelés tekintetében is tartogattak újdonságokat: az ugyancsak márciusban bemutatott K. 450-es B-dúr versenymű már egészen új, bonyolult, ugyanakkor kifinomult módon szerepel teti például a fúvósokat. Ez Mozart első olyan concertója, melyre a komponista a grand jelzőt használta, utalva ezzel a korábbiaknál jelentősebb fúvósszekció alkalmazására. Különösen gazdag hang szerelésű a 16-os sorszámú D-dúr versenymű is, amelyben Mozart trombitákat és timpanit is megszólaltat. Izgalmas és tanulságos mozzanata a darab korabeli recepciójának, hogy a kottakiadással kapcsolatban az egyik recenzens épp a darab későbbi elemzők által annyiszor dicsért hangszerelésbeli újításaira panaszkodik: Mozart innovációi (főként kötelezően előírt fúvósszólamai) ugyanis lehetetlenné tették, hogy újabb versenyművei – ahogyan az bevett gyakorlat volt – kisebb házi zenekarok műsorain is megszólalhassanak. A fúvós hangszerek nem szorulnak háttérbe Várjon Dénes és a Concerto Budapest második Mozart estjén sem, amely rögtön azzal a zongorára és fúvósokra írt Esz-dúr kvintettel nyit, melyet Mozart nemes egyszerűséggel a valaha írt legjobb művének nevezett. A darab először 1784. április 1-én, egy gigantikus hosszúságú hangversenyen hangzott el (három szimfónia, egy zongoraverseny, valamint Mozart zongora-improvizációinak
társaságában) a bécsi Burgtheaterben. Mozart nagyon intenzíven dolgozott a művön: a fennmaradt, javításokkal és revíziókkal teli vázlatok mind arról tanúskodnak, hogy azt a könnyedséget és spontaneitást, amit zenéjében annyira természetesnek veszünk, még ő sem érhette el mindig olyan egyszerűen. A versenyműhöz hasonló felépítésű, háromtételes darab mind az öt játékosnak lehetőséget biztosít technikai és muzikális képességeik kibontakoz tatására. Várjon Dénes partnereiként kiváló művészek: Rózsa Gerda, Klenyán Csaba, Tóth Bálint és Lakatos György lépnek színpadra a komponista „legjobb művének” előadásában. A kvintettet követően újra egy fúvós hangszereket különleges igényességgel foglalkoztató zongoraversenyé, az Esz-dúr verseny műhöz hasonlóan Barbara Ployer számára komponált G-dúr concertóé lesz a főszerep. A darab a bemutatót követően nemcsak Bécs előkelő társaságaiban aratott sikert, de a város madarainak körében is, erre enged legalábbis következtetni az a tény, hogy Mozart 1784 májusában szert tett egy olyan seregélyre, amely előszeretettel énekelte a variációs finálé főtémáját. A komponista több tucatnyi, hegedűre és zongorára írt szonátájának jelentős része elsősorban a szerző saját pianista képességeinek bemutatását szolgálta, és csak alárendeltebb szerepet biztosított a vonós játékosnak. Az 1784-es év azonban ebből a szempontból is fordulatot jelentett a zeneszerző életében: megismerkedett ugyanis egy újonnan Bécsbe érkezett olasz hegedűművésznővel, Regina Strinasacchival, akinek B-dúr szonátáját (K. 454) is komponálta. Ahogyan Mozart édesapja a művésznővel kapcsolatban összegezte, „senki nem képes több érzéssel játszani Adagiót, mint ő. Teljes szíve és lelke benne van a dallamban, amit játszik, hangja pedig épp olyan gyönyörűen, mint amilyen erőteljesen szól.” Egy népszerű történet alapján azonban úgy tűnik, Mozart mégsem becsülte meg kellően Strinasacchit, ugyanis annyira elkésett a szonáta másolási munkáival, hogy a hegedűs csak az 1784. április 29-i bemutató elő estéjén tudta kierőszakolni tőle a művet. A következő nap egyedül
kellett próbálnia, Mozart pedig végül a koncert pillanatában tűnt csak fel – egy olyan kottával, melyben a hegedűszólamon kívül mindössze néhány akkord és moduláció szerepelt. Annak ellenére, hogy a mű – ha hiszünk a legendának – próba nélkül és improvizatív elemekben igen gazdagon hangzott el, kétségtelenül pozitív fogadtatást kapott. Egyetlen szólókompozícióként hangzik el a koncerten Várjon Dénes előadásában Mozart Gluck témájára írt 10 variációja, amely egyben a virtuozitás és szellemesség mozarti egységének is kitűnő példája. A művet a komponista eredetileg egy olyan koncerten rögtönözte 1783-ban, amelyen Gluck maga is részt vett, de csak egy évvel később, 1784-ben vetette papírra. A második Mozart-estet záró darabban végül a szólista és a zenekar erői újra egyesülnek: a koncert utolsó műsor számaként a 18-as sorszámú B-dúr zongoraverseny hangzik el, amelynek zenéje a Figaro házassága egyes elemeivel is rokonságot mutat. Drámaiság, lírai hangulat, virtuóz szakaszok és finom harmóniák egyesülnek a zongoraversenyben, amely – ahogyan a két hangverseny valamennyi műve – a sok szempontból máig megmagyarázhatatlan Mozart-hatás gyönyörű példája.
A 2016. június 3-i koncert után Kóda című pódiumbeszélgetéssorozatunk keretében Keller András, Várjon Dénes, valamint Czinege Ádám moderátor várják az érdeklődőket.
“These works are among the very best, most beautiful, purest pieces of music of all time! Approach them with humility!” So advised András Schiff concerning Mozart’s piano concertos. The Liszt Academy’s audience already familiar with the tight-knit pairing of Dénes Várjon and Concerto Budapest directed by András Keller will already have witnessed what Schiff was talking about. Now in just two concerts they will play all Mozart’s works composed in the early months of 1784. In this first concert we’ll hear Mozart’s first three piano concertos. The dramatic tone of the Piano Concerto in E-flat major, a huge success in the composer’s lifetime (it was probably written to dazzle Barbara Ployer, a talented and attractive student) dissolves into a cheerful rondo, which is the ideal preparation for the airy, verging on the gossipy Piano Concerto in B-flat major. The evening winds up with the rousing Piano Concerto in D major, the perfect finale for this concert. The second concert of the joint Mozart series could well be entitled “evening of the Muses”. The programme features (in chronological order) works of Mozart written in the spring and summer of 1784. Mozart dedicated the Piano Concerto in G major to his Viennese student, Barbara Ployer. The Sonata in B-flat major was written for Regina Strinasacchi, a much celebrated violinist of her time. On one occasion Mozart noticed that this famous fellow composer Christoph Willibald Gluck was sitting in the auditorium, so he surprised him with a cheerful improvisation (10 variations for the Gluck aria starting Unser dummer Pöbel meint), and later on he noted down his series of variations. The Piano Concerto in B-flat major was written for the blind pianist Maria Theresia Paradies. The work is a masterful blend of passion, beauty and sorrow. However, the Piano Quintet in E-flat major may represent true inspiration for us since Mozart in a letter written to his father considered it to be the best thing he had written in his life.
inomra inomra hangolva hangolva
A Heti Válasz hétről hétre információt, műveltséget és érveket ad olvasóinak.
Fizessen elő lapunkra, és legyen tagja a Heti Válasz hűségklubjának! Akcióinkról és hűségprogramunkról az elofizetes.valasz.hu oldalon olvashat.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: OSZIP Zsuzsanna Szöveg // Written by: BELINSZKY Anna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. május 11. // Finalized: 11 May 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper