A fekete-fehér színei
// Black and White Colours
Bogányi Gergely 2015.03.11.
2015. március 11. (szerda) // 11 March 2015 (Wednesday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall A fekete-fehér színei // Black and White Colours Bogányi Gergely a Zeneakadémián // Gergely Bogányi in the Liszt Academy Johann Sebastian Bach-Bogányi Gergely: C-dúr prelúdium // Prelude in C major (BWV 545) Franz Schubert: Négy impromptu // Four impromptus (D. 899) 1. C-moll 2. Esz-dúr 3. Gesz-dúr 4. Asz-dúr // 1. C minor 2. E-flat major 3. G-flat major 4. A-flat major szünet // intermission Robert Schumann: C-dúr fantázia // Fantasia in C major, op. 17 1. Durchaus phantastisch und leidenschaftlich vorzutragen - Im Legendenton 2. Mässig. Durchaus energisch 3. Langsam getragen. Durchweg leise zu halten BOGÁNYI Gergely (zongora // piano)
Bogányi Gergely neve hallatán újabban nemcsak a zongorázás, hanem maga a zongora is eszünkbe jut. A csodazongoraként is emlegetett magyar fejlesztésű Bogányi-hangszer – amelynek prototipusa 2014. augusztus 1-ére készült el – ezen a koncerten mutatkozik be először a nagyközönségnek. Bogányi természetesen a futurisztikus külsejű hangszer megszületése előtt is el tudta kápráztatni közönségét. Először hatévesen figyeltek fel tehetségére, mikor a nyíregyházi országos zongora versenyen különdíjas lett. Három évvel később meg is nyerte a versenyt, mely győzelem ugródeszka volt későbbi sikereihez. Tanulmányait a Zeneakadémián Esztó Zsuzsa és Baranyay László, az Egyesült Államokban (Indiana Egyetem) Sebők György, valamint a helsinki Sibelius Akadémián Matti Raekallio profeszszornál végezte. A tanulmányok befejezése után szinte azonnal magával ragadta a siker: 1996-ban a világszerte is kiemelt figyelemmel követett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen, 1999-ben pedig (testvére, Bogányi Tibor és Kelemen Barnabás közreműködésével) a finn Kuhmoi Nemzetközi Trióversenyen nyert első díjat. A kitüntetések is ekkoriban kezdtek el záporozni. 1996-ban szülővárosa, Vác díszpolgára lett, az ezredfordulón, 2000-ben pedig zongoraművészi munkásságáért Liszt-díjat kapott. A világ leghíresebb koncerttermeiben játszott – gyakran visszajáró művészként. Érdemkeresztjei, kitüntetései közül kiemelkedik a 2004-ben elnyert Kossuth-díj, illetve a 2008-as Junior Primaés 2011-es Prima-díj. Repertoárjából és diszkográfiájából jól kirajzolódik az a stílus korszak, amelyben igazán érvényesíteni tudja puha billentését, tónusos, lágy, lírai hangszíneit, csillogó virtuozitását. Műsorainak gerincét a 19. század legnagyobbjainak ikonikus zongoraversenyei és szólózongoraművei alkotják. Bogányi neve már első lemezeitől, de 2010-től mindenképp egybeolvadt Chopin nevével. Ebben az évben ugyanis két nap alatt, tíz koncerten végigjátszotta a lengyel
szerző összes szólózongorára írt kompozícióját, ami csaknem az egész Chopin-életművet jelenti. A romantikus darabok mellett azonban megtalálható a repertoáron Mozart számos műve, valamint Bach több alkotása is. Az utóbbiak – orgonadarabok esetén – gyakran Bogányi átiratában szólalnak meg. Ilyen például Bach C-dúr prelúdiuma (BWV 545) is, melyben az orgona pedálszólamának elhagyhatatlan, alapvető strukutális szerep jut. Bogányi olyannyira fontosnak tartja Bach zenéjének ápolását, hogy új zongorájának debütálásakor is eljátszotta ezt a művet. Ma este is ezzel a prelúdiummal vezeti be a műsort, ráadásul ugyanazon a hangszeren is, hiszen a hangverseny másik főszereplője a sokat méltatott Bogányi-zongora lesz. Az átiratban az erőteljes akkordok fanfárszerűen törnek ki a hangszerből, visszaadva az orgona monumentalitását, mégis összetéveszt hetetlenül zongoraszerű hangzást alkotva. A mű kihasználja a zongora terjedelmét, s a legmélyebb basszus oktávoktól a csillogó trillákig bebarangolja az egész hangszert. Fúga helyett Négy impromptu követi a prelúdiumot, Schubert négy darabból álló ciklusa. A D. 899, illetve az op. 90-es műjegyzék szám némileg félrevezető, mert a szerző nyolc rövid karakter darabot komponált 1827-ben, melyből csak ez a négy jelent meg életében. A másik négy impromptut csak Schubert halála után adták ki. A két ciklus tehát két különböző opusszámot visel, pedig valójában egy sorozat. (Lemezeken leggyakrabban együtt hallani őket.) A ma este elhangzó, egyszerű, zárt formát követő művek fantáziaszerű címadására a kiadó tett javaslatot, Schubert pedig elfogadta. Az első impromptu hangneme c-moll. Nyitó gesztusa egyetlen pontszerű, markáns oktáv, ezt követően jelenik csak meg a dallam, eleinte kíséret nélkül, majd egyre gazdagabb harmonizálásban. A kompozíció további részében ez a téma variálódik. Az Esz-dúr hangnemű második darab legjellegzetesebb eleme a gyorsan pergő erősen kromatikus
triolák sora, amelyeket – akár egy szimfóniában – a nyitótételnek és táncnak megfelelő karakterek után lírai lassú tétel követ: a kiadáskor G-dúrban lejegyzett harmadik impromptu. Ennek eredeti hangneme Gesz-dúr, ami hívebben tükrözi a darab noktürnjellegét: a sok fekete billentyű kölcsönzi a dallamnak, s az alatta kavargó kíséretnek a megnyugtató lágyságot. A ciklust záró Asz-dúr mű egyetlen zenei „kérdezz-felelek”-ből bontja ki anyagát. A magasból alászálló arpeggiókra rendre higgadt, sóhajtozó akkordok felelnek. A virtuóz nyitó és zárószakasz között érzéki, melodikus középrész kap helyet. A koncert második felében Schumann C-dúr fantáziája (op. 17) hangzik fel. A háromtételes mű (amelyet Schumann előbb Beethoven bonni emlékművének javára akart felajánlani, majd később szonátaként kívánt megjelentetni) a zongorairodalom egyik legkomolyabb kihívását jelentő darabja, telve olyan motívumokkal, amelyek Schumann személyes, elsősorban szerelmének, Clarának szóló vallomásaiként értelmezhetők. Az 1836-ban komponált mű ugyanakkor Schumann és Liszt baráti viszonyáról is árulkodik: a komponista ugyanis végül a nagy virtuóznak dedikálta lehengerlően nagyívű fantáziáját. A gesztust Liszt nem kisebb művel hálálta meg, mint a h-moll szonátával, melynek ajánlása Schumann-nak szól.
As one of the most committed interpreters of Romantic piano works in Hungary, Gergely Bogányi proved – in the wake of his Chopin marathon in 2010 and a further marathon built on Liszt and Bach works in 2012 – that he also feels close to the works of the greatest Baroque master. Bach’s music has been important in the Kossuth Prize-winning pianist’s life right from the early days: his father regularly played works for organ by Bach on the piano at home, giving his son the pedal part. Since then Bogányi has been engaged in the performance on piano of Bach’s organ music. The Four Impromptus by Schubert follow the Prelude in C major. The compositions, which display bright flashes of moods and emotions, served as entertainment at home for the urban middle class of the age, and at the same time the glittering surface hides the most experimental moments of Schubert. The second half boasts Schumann’s Fantasy in C major, which originally paid tribute to the memory of Beethoven. The piece, which contains numerous references to the Schumann’s own life, was later dedicated to Ferenc Liszt.
A fekete-fehér színei-sorozat következő koncertjei // Upcoming Concerts of Black and White Colours 2015.10.12. 19.30 Katia és Marielle Labèque kétzongorás hangversenye 2015.11.28. 19.30 Marczi Mariann zongoraestje
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VARRÓ Gabriella Szöveg // Written by MONA Dániel Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. február 20. // Finalized: 20 February 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper
Produkciós együttműködő partner // Co-production partner