Kamarazene Nagyteremre
// Chamber Music for the Grand Hall
Keller András, Várjon Dénes, Klenyán Csaba Hommage à Bartók
2015.03.27.
2015. március 27. (péntek) // 27 March 2015 (Friday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music for the Grand Hall Keller András, Várjon Dénes, Klenyán Csaba Hommage à Bartók Bartók Béla: 2. hegedű-zongora-szonáta // Violin Sonata No. 2, BB 85 1. Molto moderato 2. Allegretto Johann Sebastian Bach: E-dúr hegedűszonáta // Violin Sonata in E major, BWV 1016 1. Adagio 2. Allegro 3. Adagio ma non tanto 4. Allegro Bartók Béla: Kontrasztok // Contrasts, BB 116 1. Verbunkos 2. Pihenő 3. Sebes // 1. Recruiting Dance 2. Relaxation 3. Fast Dance szünet // intermission Johann Sebastian Bach: c-moll hegedűszonáta // Violin Sonata in C minor, BWV 1017 1. Largo 2. Allegro 3. Adagio 4. Allegro Bartók Béla: 1. hegedű-zongora-szonáta // Violin Sonata No. 1, BB 84 1. Allegro appassionato 2. Adagio 3. Allegro KELLER András (hegedű // violin) VÁRJON Dénes (zongora // piano) KLENYÁN Csaba (klarinét // clarinet)
Bach és Bartók kamaraműveit a mai estén „Nagyteremre hangolva” szólaltatja meg három nagy hatású művész, Keller András, Klenyán Csaba és Várjon Dénes. Keller és Várjon egyaránt meghatározó alakjai a Zeneakadémia hangversenyéletének: előbbit a Concerto Budapest élén, míg az utóbbit szólistaként hallhatja rendszeresen a közönség, s emellett – ahogyan Klenyán is – mindketten aktív kamarazenészek. A kamarazene hagyománya több mint száz éve töretlen a Zene akadémián, története szinte az intézmény alapításáig, illetve korai történetének nagy tanáregyéniségeiig, Hubay Jenőig és David Popperig nyúlik vissza. „A legfontosabb osztály számomra – és a magyar zenészek százai számára – a kamarazenei osztály volt” – vallotta Solti György, az idézet azonban számos más, kiváló hazai muzsikustól is származhatott volna. Ahogy Solti számára Weiner Leó, úgy a ma este fellépő művészek számára Kurtág György volt a kamarazenei órák emblematikus figurája, aki a nála tanulók zenéhez való viszonyát egy életre meghatározta. Keller, Klenyán és Várjon a szólójátékot és a versenyművek előadását is a kamarazene felől közelítik meg, s ez szorosan összefügg a Kurtág-iskolával, mely mindannyiukra hatással volt. „Azokon az órákon forradalom zajlott… – emlékszik vissza Várjon Dénes. Amikor elmentem az első óráira, olyasmit hallottam, amit addig még soha.” Ahogyan a zongorista fogalmaz, a „belső ottlét” volt az, amit Kurtág minden körülmények között megkövetelt a tanítványaitól – elvárta, hogy ha kell, az „utolsó csepp vérüket is odaadják egy zenei gesztusért.” S ez a hozzáállás, a soha meg nem nyugvás az, ami tovább él ma is Keller András, Klenyán Csaba és Várjon Dénes játékában egyaránt. „Nagyon szerencsés generáció vagyunk, rengeteg inspirációt szívhattunk magunkba a nagy tanáregyéniségektől” – fogalmazott egy interjúban Várjon, aki Kurtág mellett Falvai Sándortól, Rados Ferenctől, Devich Sándortól, Simon Alberttől és Schiff Andrástól is tanulhatott. A zongoraművész 1991-ben, diplomája
megszerzésének évében nyerte meg a zürichi Anda Géza Versenyt, s ezt követően a magyar és a nemzetközi zeneéletnek is fontos szereplőjévé vált. Bár zongorista karrierje három évtizede tart, az intellektuális, nyugodt játékáról ismert művész soha nem kerül a rutinszerűség csapdájába, koncertjeivel mindig új lehetőségeket, új kihívásokat keres. Ilyen kihívás volt a múlt évben Beethoven összes zongoraversenyének előadása is, melyet Keller Andrással és a Concerto Budapesttel közösen valósíthatott meg. Yehudi Menuhinhoz, Végh Sándorhoz vagy éppen Vladimir Spivakovhoz hasonló döntést hozott Keller András, amikor hege dűművészi karrierje mellett vezényelni kezdett. Az elmúlt évek alatt magas színvonalú műhellyé alakította a Concerto Budapest együttesét, mely amellett, hogy rendszeresen világsztárokkal koncertezik, a Zeneakadémia rezidens zenekaraként a tehetséges fiatal zenészek pályáját is kiemelten támogatja. Gazdag nemzetközi koncerttevékenysége mellett a Keller Kvartett primáriusa 2012 ősze óta vezeti a Zeneakadémia Kamarazene Műhelyét is, mellyel a hagyományosan szólista-orientált oktatás reformjaiban játszik kulcsszerepet. Keller szólista karrierjének legkiemelkedőbb ese ményei voltak a Végh Sándorral való fellépései, valamint a Bartók Béla halálának 50. évfordulóján a londoni Barbicanben adott ünnepi hangverseny, amely Solti György felkérésére valósult meg. Klenyán Csaba a klasszikus és romantikus repertoár mellett kiemelt hangsúlyt fektet a kortárs zene interpretálására is – az Új Magyar Zene Egyesület (UMZE) egyik alapító tagjaként is fontos szerepet játszó zenész nevéhez számos ősbemutató fűződik. Szóló koncertsorozatában több olyan, extrém technikai követelményeket támasztó klarinétművet mutatott be, melyekkel elhivatottságáról és félelmetes tudásáról győzte meg a közönséget, és nem utolsó sorban több kortárs magyar zeneszerzőt is, akik rendszeresen komponálnak számára darabokat. A zeneszerzők „teljes bizalommal lehetnek a művész iránt – méltatta előadás módját egy kritikus –, mert tudják, hogy írjanak bármilyen
bonyolultat, Klenyán Csaba addig dolgozik a hangokkal, amíg tökéletesen ura nem lesz a kottának.” Nem lehet kétségünk afelől, hogy a művészt a Kontrasztok előadása során is ez a tudatosság és magas fokú igényesség vezeti majd. A ma este színpadra lépő művészek életrajzában olyan nagy presztízsű koncerttermekről és zenekarokról, világhírű karmesterek ről és kamarapartnerektől, valamint neves díjakról olvashatunk, amelyek igazi garanciát jelentenek az egyedülállóan színvonalas előadásra. A három zenészt az intellektuális felkészültség, a kifejező virtuozitás és a mélyen megélt zeneiség kapcsolja össze – s mindez ma este a kamarazene legmagasabb rendű alkotásaiban ölt testet a közönség előtt. „Az én zenei hitvallásom Esz-dúrban szólal meg, ahol három bé van: Bach, Beethoven és Brahms!” – írta Hans von Bülow, a 19. század híres karmestere. Az 1894-ben elhunyt Bülow nem érhette meg, hogy zenei hitvallása Bartók nevével a négy bés Asz-dúrba moduláljon. A ma esti – Hommage à Bartók címet viselő – koncert előadói azonban a vitathatatlanul első b, Bach mellé emelik Bartók Bélát, így teremtve meg a maguk zenei hitvallását. A hangverseny műsorának felépítése is Bartók előtt tiszteleg. A két Bartók-hegedűszonáta adja a koncert keretét, egy lépéssel beljebb két Bach-hegedűszonátát találunk, az est centrumában pedig a klarinéttal bővülő Kontrasztok áll. Ez a – ha úgy tetszik, A-B-C-B-A – szerkezet nem más, mint a Bartók által kedvelt, számára kiemelkedően fontos hídforma, mely számos művének felépítését határozza meg. (Arról már szót se ejtsünk, hogy a koncerten a Bach- és Bartók-művek aránya 2:3, tehát két Fibonacciszám, a Bartóknál gyakran szóba hozott aranymetszés két alap számának hányadosa.) Bartók két hegedű-zongora-szonátája a szerző azon stíluskorsza kába tartozik, amikor közel került Schönberg korai műveihez. Bár a népzenei karaktereket és a tonalitást mindig megőrizte, harmóniailag egyre merészebb, ritmusában egyre bonyolultabb,
dallamilag egyre kevésbé énekszerű kompozíciók kerültek ki műhelyéből 1918 és 1922 között. A két szonátát is ekkor, egymás hoz igen közel komponálta. Kroó György szerint itt sem színpad, sem konkrét népdalok nem segítik a hallgatót, „ezért nem kerültek be ezek a darabok tartósan a hangversenyélet véráramába, ezért akad nagy előadójuk még ma is igen ritkán.” Szerencsére ma este akad, így a közönség megismerheti a zeneszerző ezen oldalát is. Bartók mindkét hegedű-zongora-szonátáját a hegedűművész Arányi Jellynek ajánlotta, akivel még zeneakadémista évei alatt ismerkedett meg, és aki épp a két mű születésének idején telepedett le Londonban, ahol be is mutatta a darabokat. Nem csoda, hogy a zongorista Bartók kedvelte ezt a műfajt, hiszen olyan hegedűsök vették körül nap mint nap, mint Waldbauer Imre vagy Zathureczky Ede. A koncerten elsőként a II. hegedű-zongoraszonáta hangzik el, amely a kettő közül közelebb állt Bartókhoz. Dramaturgiailag ez a visszafogottabb alkotás, míg testvérdarabja érzelmileg szélsőségesebb kompozíció. A második darab kéttételessége (Molto moderato és Allegro) a magyaros Lassú-Gyors formá nak felel meg. A két tétel szünet nélkül követi, pontosabban folytatja egymást, hiszen tematikailag szorosan összetartoznak. Ebből következik, hogy a II. szonáta kevés motívumból dolgozik, ugyan azokat a dallami egységeket forgatja, variálja. Így például az első, borongós, halk tétel témája egyszerűsödik le, és lesz a zárótétel fináléjának népdalszerű témájává. A hangversenyen elhangzó két Bach-mű szintén hegedűzongora (pontosabban hegedű-csembaló) szonáta. Johann Sebastian Bach 1720-ban vetette papírra hat szonátából álló sorozatát. A műsoron szereplő két kompozíció a ciklus közepén foglal helyet, annak harmadik és negyedik darabja. Mindkettő lassú-gyors-lassú-gyors felépítésű, négytételes mű. Az E-dúr szonáta (BWV 1016) első tételében a hegedű szabad fantáziáláshoz
hasonló frázisokat játszik, míg a fináléban versenyműszerűen felelget a zongorával. A c-moll szonáta (BWV 1017) pasztorális Sicilianóval kezdődik. A tétel hegedűmelódiája előremutat a Máté passió talán leghíresebb, „Erbarme dich” kezdetű áriájának hegedűszólójáig. A két Bach-szonáta között szólal meg az est három művészének közös előadásában Bartók Kontrasztok című műve. Képzeljük el, hogy 1940-ben vagyunk, a teljes mű első bemutatóján. Zongorán maga a szerző, hegedűn a világhírű Szigeti József, klarinéton pedig a hasonlóan neves jazzmuzsikus, Benny Goodman játszik… A mű sok tekintetben rapszódiaszerű, jóllehet stilizált kamara zeneszerűsége miatt mégsem nevezhető rapszódiának. Bartók kéttételesnek (Verbunkos és Sebes) szánta, végül azonban beékelt egy középső Pihenőt is a szerkezet egészébe. A felkéréshez híven társainak virtuóz szólamokat, magának „csak” kíséretet komponált. Csaknem pontosan kilencvenhárom éve, 1922. március 24-én mutatta be a szerző és Arányi Jelly az I. hegedű-zongora-szonátát Londonban. (Az ősbemutatóra egy hónappal korábban, Bartók jelenléte nélkül került sor Bécsben.) Bartók ezt a művet nevezte első hegedű-zongora-szonátájának, holott tanulóéveiben komponált már e műfajban, korai darabjait azonban utóbb nem sorolta érett, tudatos alkotásai közé. Az I. szonáta háromtételes. Első, szonátaformában írt tétele indulatos, helyenként rögtön zésszerű. A két hangszer mint két független szólam felelget egymásnak; mind a hegedűnek, mind a zongorának megvan a saját, egymást kiegészítő tematikus anyaga. A tétel rapszodikus, hangulatingadozásai a zokogástól a simogató líráig terjednek. A lassú epilógust egy Adagio tétel követi, mely a nyitótétel lírai középrészének világát mélyíti el. Az érzelmes témát szóló hegedű vezeti be, majd a zene mind apparátusát tekintve, mind
dinamikájában dagadni kezd, végül a két hangszer együtt nyugszik meg. A Kroó György által mint „paraszt perpetuum mobile” emlegetett zárótétel a maga rondóformájával egyfajta táncfüzért varázsol elénk. (A tétel nagy hatással volt Ravelre, aki ennek hatására írta meg a szintén Arányi Jellynek ajánlott Tzigane című darabját.) Könnyen befogadható bravúrdarab, mely méltó záróakkordja ennek az ünnepélyes koncertnek.
András Keller and Dénes Várjon rank among the most important and influential artistic personalities of Liszt Academy concert life. Audiences of the Grand Hall are regularly spellbound by Keller as leader of Concerto Budapest and first violinist of the Keller Quartet, and Várjon as soloist and chamber musician. Last season we were witness to their combined enterprise (crowned with success) when they performed all Beethoven’s piano concertos. This time we can reckon on them offering an equally remarkable programme. The artists, known for their profundity and intellectual approach, take to the stage with Bach and Bartók sonatas as well as Contrasts, the latter assisted by excellent clarinettist Csaba Klenyán. The music of Bach played a vital role in the artistic thinking of Bartók: he not only nurtured a close relationship with the Bach oeuvre as a pianist but also as a publisher and teacher. And as far as composition is concerned, he himself admitted in the mid-1920s that instead of the Beethoven patterns used in earlier years, he increasingly relied on Bach solutions in compositions.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by BELINSZKY Anna, MONA Dániel Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. március 20. // Finalized: 20 March 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper
Produkciós együttműködő partner // Co-production partner