A tehetség kötelez // Talent oblige Pálfalvi Tamás & Jeroen Berwaerts 2016.10.26.
2016. október 26. (szerda) // Wednesday 26 October 2016, 19.00 Solti Terem // Solti Hall A tehetség kötelez // Talent oblige Pálfalvi Tamás és Jeroen Berwaerts kéttrombitás koncertje // Tamás Pálfalvi and Jeroen Berwaerts Trumpet Recital Mauricio Kagel: Morceau de concours Georg Philipp Telemann: Triószonáta (Gunter Carlier fúvósötös átirata) // Trio Sonata (arrangement of Gunter Carlier for wind quintet) 1. Largo 2. Allegro 3. Cantabile 4. Allegro Sofia Gubaidulina: Trió három trombitára // Trio for Three Trumpets szünet // intermission Giacinto Scelsi: Quattro Pezzi su una nota sola – 2. tétel // 2nd Movement Dubrovay László: Boszorkány-galopp // Witches’ Gallop (Quintet No. 3) Harrison Birtwistle: The Silk House Tattoo Kurt Weill: Koldusopera-szvit (fúvósötös átirat) // The Threepenny Opera Suite (arrangement for wind quintet) 1. Nyitány 2. Penge Mackie balladája 3. Hecc-dal 4. Ágyú-dal // 1. Overture 2. Ballad of Mac the Knife 3. The Instead-of Song 4. Cannon Song PÁLFALVI Tamás, Jeroen BERWAERTS (trombita // trumpet) Közreműködnek // Featuring: DÁVIDA Tamás (trombita // trumpet); SZTÁN Attila (harsona // trombone); LUKÁCS Gergely Endre (tuba); BENYUS János (kürt // horn); JANCA Dániel (ütőhangszerek // percussion)
„Hangjának fennkölt és előkelő természete ellenére nincs még egy hangszer, amelyet annyira alábecsültek volna, mint a trombitát. Egészen Beethovenig és Weberig visszamenően minden zeneszerző – és ez alól Mozart sem kivétel – ragaszkodott ahhoz, hogy a harmóniakitöltés méltatlan szerepére alkalmazza, vagy esetleg két-három megszokott, közönséges ritmikai fordulat kiemelésének érdekében használja” – jelentette ki Berlioz egy alkalommal a trombita hangzáslehetőségeinek kiaknázatlanságát kifogásolva. Ami azt illeti, a komponista megfigyelése csakugyan pontos, ám kizárólag azért, mert Berlioz történeti érdeklődése beérte a 18. század második felében divatos komponálásmódok vizsgálatával. Ez a hangszertípus ugyanis rendkívül nagy múltra tekinthet vissza: a régészeti leletek tanúsága szerint már időszámításunk előtt ezerötszáz-kétezer évvel is használtak trombitaszerű instru mentumokat Skandináviától Egyiptomon át Kínáig a világ minden részén. Igaz, a nyugati zenében jóval később indult csak a hangszer karrierje: a késő középkor, illetve a reneszánsz idején kezdtek érdeklődni iránta az európai komponisták. Attól kezdve azonban, a barokk korszakban pedig különösen, a trombita komoly népszerűségnek örvendett a kontinensen. Bár a 17-18. század instrumentumai mind úgynevezett natúr hangszerek voltak, vagyis a rajtuk meg szólaltatható hangok a felhangrendszerhez igazodtak, a trombita sugárzó színét megszólaltatásának viszonylagos darabossága dacára is nagyra becsülték a barokk zeneszerzők: az ünnepélyesség, a fenség és a dicsőség zenei képének megidézésére alkalmazták, s mivel ezek a fogalmak az arisztokratikus hatalom allegóriájaként is felfogható barokk művészet számára igen nagy jelentőséggel bírtak, a hangszer irodalmát voltaképpen ez az időszak alapozta meg. Nemcsak zenekari szólamként, a tutti büszke ragyogását biztosító eszközként játszott a trombita fontos szerepet ekkoriban, virtuóz szólódarabok is nagy számban kerültek ki a komponisták keze alól. A hangszer mai virtuózai azonban nem érik be ezekkel a művekkel, és szívesen készítenek átiratokat olyan alkotásokból
is, amelyeket a korszak szerzői más, hasonlóképpen közkedvelt instrumentumokra írtak. Ezt tükrözi a ma este elhangzó egyetlen barokk kompozíció is, a roppant termékeny fantáziájú Telemann legalább másfél száz triószonátájának egyike, amely most vonósok és csembaló helyett fúvósötösön szólal meg. Bármilyen kiemelten kezelte is a barokk ízlés a trombitát, annak élesen kontúrozott, fényes hangja, ahogyan azt Berlioz is megállapí totta, a 18. század második felétől csakugyan háttérbe szorult egy másik rézfúvós hangszer, a kürt mögött, amelynek bársonyos színárnyalata sokkal természetesebben illeszkedett a klasszika kiegyensúlyozott fogalmazásmódjához és hangzásvilágához. Jóllehet a 19. század elején – több instrumentumhoz hasonlóan – a trombita felépítése is komoly változtatásokon esett át, így a hangszer például alkalmassá vált kromatikus hangok fürge megszólaltatására is, az iránta megnyilvánuló érdeklődés mégis csekély maradt egészen a 20. századig, amikor az európai avantgárd, valamint a jazz csaknem egyszerre nyitott új utakat előtte. A mai hangverseny programjának gerincét ennek az izgalmas és sokrétű időszaknak az alkotásai adják. Az estét nyitó Kagel-darab több verzióban is napvilágot látott 1968 és 1972 között. Első alakváltozatában egyetlen játékost foglalkoztat, aki a trombita több típusát váltogatva részben élő előadásban, részben egy hang felvételhez igazodva alakítja ki a darab szerkezetét. A második szerzői elképzelés jelentősen eltér ettől, és egyben a mű címével (Versenydarab) is szarkasztikus viszonyban áll. Ebben az esetben ugyanis két trombitás együttes előadásából bontakozik ki a kompozíció, közülük azonban a közönség számára csak az egyikük látható. A koncert első felét a tatár születésű Sofia Gubaidulina három trombitára készült, karakteres, markáns ritmikát és lebegő, pulzáló együtthangzásokat váltogató, 1976-ban komponált műve kerekíti le.
A szünet után a római Giacinto Scelsi (1905–1988) minden bizonnyal leghíresebb alkotása, a Négy darab egyetlen hangra következik. A mű remekül tükrözi az egyébként francia nyelvű szürrealista verseket is író komponista excentrikus gondolkodását. A kompozíció ugyanis csakugyan egyetlen hangmagasságot alkalmaz csupán, azt azonban számos eszközzel módosítja: mikrotonális oszcillációval gazdagítja, hangszínbeli és dinamikai változásokkal színesíti. Scelsi darabját két 1998-ban készült mű követi, Dubrovay László Quintet No. 3 című kompozíciójának kétféle hangolású, C- és B-trombitát egyszerre alkalmazó zárótétele, a Boszorkány-galopp, illetve a kortárs angol zene egyik oszlopának számító Harrison Birtwistle The Silk House Tattoo-ja, amely két trombitát és ütőhangszereket foglalkoztat. Az estét a jazz világának könnyedebb hangja zárja. A kanadai Jeroen Berwaerts elsősorban a 20. századi és kortárs zene, valamint a jazz elkötelezett előadója (az utóbbi területen énekesként is járatos). 1999 óta a Hamburgban működő Északnémet Rádió Szimfonikus Zenekarának első trombitása, de szólistaként is gyakran lép fel például Rheingau és Schleswig-Holstein neves fesztiváljain. Több ősbemutató fűződik a nevéhez, a hannoveri Hochschule für Musik trombitaprofesszora. Pálfalvi Tamás már tizenöt évesen egyértelművé tette, hogy különleges tehetsége a trombitaművész pályára predesztinálja. 2009-től a Bard College-ben tanult, zeneakadémiai diplomakoncertjét pedig 2016 májusában adta. Eddigi pályafutás során olyan neves karmesterekkel lépett már fel, mint Fabio Luisi, Eötvös Péter, Christoph Eschenbach és Kocsis Zoltán. Nemrég szólólemeze is megjelent. A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Pálfalvi Tamás és Jeroen Berwaerts, valamint Békéssy Lili moderátor és Czinege Ádám tolmács várják az érdeklődőket a Kávézóban.
This concert, which has the hallmarks of being a singular experience, sees two superbly gifted trumpet players take to the stage together. Both have staggering technical abilities and both are endowed with a fine sensitivity in their musicality. And while one is already at the summit of his profession (this is not the first time he has appeared at the Liszt Academy as guest artist and professor), the other will almost certainly arrive there in short order! It was apparent from an early age that the extraordinarily talented Tamás Pálfalvi was destined for a career as a trumpet player. He won a scholarship to study at Bard College in 2009, and it is almost impossible to conceive that despite his youth he has already found time to work together with so many major orchestras and conductors (Fabio Luisi, Péter Eötvös, Christoph Eschenbach and Zoltán Kocsis to name but a few). He gave his diploma concert at the Liszt Academy in May 2016, while his solo album has just recently been released, on which he displays his versatility with a stunningly diverse programme. His partner for the evening, Jeroen Berwaerts, born in 1975, is just as at home in 20th century and contemporary music as in jazz. He has been first trumpet player with the Northern German Radio Symphony Orchestra in Hamburg since 1999, but he frequently appears as soloist in ensembles directed by Christoph Eschenbach, Christoph von Dohnányi and Thomas Hengelbrock; he is also associated with several premieres.
ZENEAKADEMIA.HU
Fordulópont A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
2016.11.17-20. MŰVÉSZETI VEZETŐK: Simon Izabella és Várjon Dénes KÖZREMŰKÖDŐ MŰVÉSZEK: Sarah Shafer, Kovács István, Carolin Widmann, Viviane Hagner, Henning Kraggerud, Környei Zsófia, Tabea Zimmermann, Steven Isserlis, Christoph Richter, Klenyán Csaba, Jörg Widmann, Simon Izabella, Várjon Dénes, Ránki Fülöp, Fejérvári Zoltán, Holló Aurél, Szabó T. Anna, Dragomán György
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: RÁKAI Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. október 17. // Finalized: 17 October 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper