A zenekar mesterei // Masters of the Orchestra Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Gábor Takács-Nagy & Liszt Academy Symphony Orchestra 2016.12.13.
2016. december 13. (kedd) // Tuesday 13 December 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall A zenekar mesterei // Masters of the Orchestra Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Gábor Takács-Nagy & Liszt Academy Symphony Orchestra Joseph Haydn: 94. (G-dúr) szimfónia („Üstdob/Meglepetés”) // Symphony No. 94 in G major (‘Surprise’), Hob. I:94 1. Adagio – Vivace assai 2. Andante 3. Menuetto (Allegretto) – Trio 4. Finale (Presto ma non troppo) Wolfgang Amadeus Mozart: 1. (G-dúr) fuvolaverseny // Flute Concerto No. 1 in G major, K. 313 1. Allegro maestoso 2. Adagio ma non troppo 3. Rondo. Tempo di Menuetto szünet // intermission Robert Schumann: 4. (d-moll) szimfónia // Symphony No. 4 in D minor, op. 120 1. Ziemlich langsam – Lebhaft 2. Romanze: Ziemlich langsam 3. Scherzo: Lebhaft 4. Langsam – Lebhaft SCHEURING Kata (fuvola // flute) A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara // Liszt Academy Symphony Orchestra Vezényel // Conductor: TAKÁCS-NAGY Gábor A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Takács-Nagy Gábor és Tóth Endre moderátor várják az érdeklődőket.
Több anekdota is kering arról, hogyan kerülhetett a meglepő, fortissimo üstdobütés Haydn 94. szimfóniájának második tételbéli piano főtématerületébe. Az ismertebb történet szerint a mű londoni premierjén, amelyen maga Haydn vezényelt, az első tételközi szünet csendjét egy halk horkolás zavarta meg. A humoráról híres zeneszerző emiatt a második tételt pianóban indította, egészen az utolsó akkordig, amelyet aztán a lehető leghangosabban szólaltatott meg a zenekarral, üstdobütés kíséretében. Ettől nyilvánvalóan felébredhetett a szendergő úr is. Az anekdota annyiban stimmel, hogy a szimfónia munkapartitúrájában valóban nem szerepelt a híres effektus. A főtéma szinte lopakodó jellegéből kiindulva viszont feltételezhető, hogy Haydn már a premier előtt kitalálta forma bontó ötletét. Amikor egyik korai életrajzírója, G. A. Griesinger erről faggatta a mestert, állítólag azt a választ kapta, hogy valóban szándékában állt meglepni a közönséget – nem azért azonban, hogy bárkit is felébresszen. Haydn londoni szimfónia-bemutatóival egy időben (1792) zajlottak egyik tanítványának, Pleyelnek a szerzői estjei is, az öreg mester pedig biztosítani akarta magának a fényesebb sikert. Az üstdobütésen kívül a közönség lenyűgö zéséhez hozzájárultak az első tétel tonalitásbeli újdonságai és a szonátarondó formájú zárótétel játékossága is. Haydn terve kétségtelenül működött, a darab elnyerte a korabeli hallgatóság és kritika tetszését, de napjainkban is gyakori szereplője a koncert műsoroknak. Mozart G-dúr fuvolaversenyével kapcsolatban is tartja magát egy közismert mítosz, mégpedig az, hogy a zeneszerző kifejezetten nem kedvelte a fuvola hangját. Hogy csakugyan így volt-e, igazol hatatlan, az azonban bizonyos, hogy a komponista könnyed kézzel írt szólamokat e hangszer számára is, ha erre mutatkozott igény. Szép példája ennek az az 1777-es eset, amikor egy holland műkedvelő fuvolista, Ferdinand de Jean négy fuvolanégyest és három fuvolaversenyt rendelt tőle. A háromból két versenymű el is készült 1778-ban, elsőként éppen a ma hallható G-dúr darab.
Bár ugyanezen év februárjában Mozart valóban említést tett egy levélben apjának a műről, valamint arról, hogy nem szívleli a szóban forgó hangszert, a munka hátralévő részét is elvégezte, pontosan szállítva de Jeannak a kért kamara- és versenyműveket. (A Leopoldnak írt levél értelmezéséhez egyébként érdemes számításba venni, hogy a művek megrendelője amatőr zenész volt, aki egy olyan hangszeren játszott, amely a 18. században intonációs szempontból már önmagában is eléggé megbízhatatlan volt.) A fuvolaversenyek minőségén mindenesetre egyáltalán nem érződik Mozart feltételezett ellenszenve. A mesterien megkomponált G-dúr műben a mai közönségre különösen a második tétel eleje szokott a meglepett felismerés erejével hatni, ugyanis az első hangokból összeálló dallamív – valószínűleg csupán véletlen egybeesés következtében – kísértetiesen emlékeztet a jóval később keletkezett Kék Duna-keringő kezdőmotívumára. Amit ma Schumann 4. szimfóniájaként tartunk számon, azt a zeneszerző 1841-ben, alig néhány hónappal az 1. szimfónia megírása után kezdte komponálni. Szeptember 9-re készült el vele, még épp időben ahhoz, hogy néhány nappal később feleségének, Clarának születésnapi ajándékként nyújthassa át. Ugyanezen év decemberében Lipcsében hivatalosan is bemutatták a szimfóniát, a későbbiekben a zeneszerző azonban visszavonta a darabot a nyilvánosság elől. Napjainkban ismert formáját a mű egy 1851-es teljes körű átdolgozás után kapta, amely során a szimfónia egysé gesebbé vált, költői és ötletgazdag részekkel bővült. Schumann előírta továbbá a tételek megszakítás nélküli előadását, döntésével még erősebben hangsúlyozva a négy tétel tematikus egységét. A halk bevezetésben megszólaló dallam melankóliája előbb sodró erejű, drámai főtémává fejlődik, majd újra meg újra felhangzik a tételek során. Schumann műveinek első összkiadásán dolgozva később Clara úgy nyilatkozott, hogy 1841-ben voltaképpen csak a kompozíció vázlata készült el, s a teljes szimfónia csupán tíz évvel később látott napvilágot. Brahms azonban inkább a darab korábbi
verzióját kedvelte, ezért néhány évvel később azt is megjelentette nyomtatásban, Clara nagy bosszúságára. A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara folyamatosan megújuló együttes, amelyben az egyetem diákjai a legkiválóbb karmesterek keze alatt tanulmányozhatják az összjáték művészetét. A koncerten közreműködő szólista, Scheuring Kata nemrég még maga is a zenekar soraiban ült; 2016 áprilisában tartotta diplomahangversenyét. Számos nemzetközi versenyen és ösztöndíjpályázaton ért el szép eredmé nyeket. Az est dirigense, Takács-Nagy Gábor is az egyetemi együttesben gyarapíthatta tudását annak idején, a Zeneakadémiát ugyanis hegedűsként végezte el. Hangszerjátékosként komoly eredményeket ért el, évtizedekig aktív kamaramuzsikusként dolgozott, többek közt mint a Takács Quartet alapítója. Karmesteri pályája 2005-ben kezdődött, amikor Genfben létrehozta a Camerata Bellerive zenekart. Emellett két évig a MÁV Szimfonikusok vezető karmestere volt, 2011 óta pedig a Manchester Cameratát irányítja.
Gábor Takács-Nagy graduated from the Liszt Academy as a violinist and it was through this instrument that he became a much soughtafter master and professor of chamber music. However, these days Hungarian and international audiences primarily celebrate him as a conductor. And it is in this capacity that the symphony orchestra of his alma mater welcomes to this concert the delightful TakácsNagy, who in the first part conducts one work each by two giants of Viennese Classicism. Mozart’s Flute oncerto in G major, written by the composer on the commission of Dutch flautist Ferdinand de Jean, follows the Haydn Symphony No. 94 (from 1791), which is sometimes known as the ‘Surprise Symphony’ and sometimes the ‘Kettledrum Stroke’ for its unexpected kettledrum sound effects. The concert closes with probably the most performed Schumann symphony, the fourth, dating from the mid-19th century.
ALEXANDRE THARAUD
BÉRLETEK 2017 ZENE KARNYÚJTÁSNYIRA
TÍZ ÚJ BÉRLET DECEMBER 31-IG KÜLÖNLEGES, BEVEZETŐ KEDVEZMÉNNYEL! ZENEAKADEMIA.HU/BERLETEK
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by LAKATOS Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. november 29. // Finalized: 29 November 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper