Kodรกly 134 2016.12.16.
2016. december 16. (péntek) // Friday 16 December 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Kodály 134 Kodály Zoltán: Szerenád // Serenade, op. 12 1. Allegramente – Sostenuto ma non troppo 2. Lento ma non troppo 3. Vivo SZABADI Vilmos, Yayoi NAKAJIMA (hegedű // violin) BÁRSONY Péter (brácsa // viola) Kodály Zoltán: Molnár Anna // Anna Molnár Kodály Zoltán: Virágos kenderem… // My dear flower… Kodály Zoltán: Szőlőhegyen keresztül // The little girl goes through the vineyard Kodály Zoltán: Kocsi, szekér… // Wagon, carriage… Kodály Zoltán: A rossz feleség // The heartless wife Kodály Zoltán: Akkor szép az erdő… //The forest is beautiful, when… Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt // From distant mountains Kodály Zoltán: Ne búsuljon senki menyecskéje // The young wife ROST Andrea (szoprán // soprano), HARAZDY Miklós (zongora // piano) szünet // intermission Kodály Zoltán: Fölszállott a páva // Fly, peacock Kodály Zoltán: Este // Evening Kodály Zoltán: Liszt Ferenchez // To Ferenc Liszt Váci Vox Humana Énekkar // Vox Humana Choir Vác Vezényel // Conductor: SÁNDOR Bence Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz // Hymn to King Stephen Kodály Zoltán: Első áldozás // Communion Anthem Kodály Zoltán: Naphimnusz // Adoration Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok // Jesus and the Traders Alma Mater Kórus // Alma Mater Choir Vezényel // Conductor: SOMOS Csaba
Százharmincnégy éve a mai napon született Kodály Zoltán, akinek neve sokak számára a kórusművekkel fonódott össze. A 20. század első két évtizedében azonban a komponista elsősorban a magyar hangszeres kamarazene megújítójaként szerzett ismertséget: 1909 és 1920 között kizárólag zongora- és zenekarkíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. A hangverseny első műsorszámként elhangzó op. 12-es Szerenád Kodály búcsúja az életművében mindaddig központi szerepet betöltő kamarazenétől. Keletkezése 1919 és 1920 márciusa közé tehető, amely mind Magyarország történetében, mind Kodály életében rendkívül zaklatott időszak volt. Kodályt a politika addig nem tapasztalt módon vette körül: az őszirózsás forradalom után három hónappal a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki – a főigazgató Dohnányi lett –, tavasszal a Tanácsköztársaság zenei direktóriumának tagja is lett. A következő rezsim azonban szerzett tisztségei miatt – a Zeneakadémián aligazgatói pozícióját a Tanács köztársaság alatt is megtartotta – rajta akart példát statuálni. Az ősz folyamán felfüggesztették főiskolai posztjáról, emellett kultuszminisztériumi utasításra fegyelmi eljárás is indult ellene, amelynek politikai célja bolsevistaként való megbélyegzése, szakmai célja pedig teljes tanári és művészi ellehetetlenítése volt. Ugyan a vádpontok idővel szertefoszlottak, de Kodály egészen 1921 őszéig nem térhetett vissza főiskolai katedrájára. Mindez nem tükröződik a két hegedűre és brácsára írt kompo zíción. A háromtételes mű hangzása igazi basszushangszer – a Kodály számára egyébként oly kedves gordonka – hiányában rendkívül légies és derűs. Szintén az életörömöt jelképezik a nyitótétel főtémájának anapesztusai, amelyek a második tétel csúcspontján is újra megjelennek. A darab leginkább figyelemre méltó része a lassútétel, amelyben a második hegedű titokzatos tremolói felett a brácsa szenvedélyes dallamai és az első hegedű felcsillanó motívumai váltakoznak. A művet táncfinálé zárja,
amely bővelkedik a kodályi zárótételekre az idő tájt jellemző szinkópákban és dudahatásokban. Kodály népzenekutatói munkássága 1905-től bontakozott ki, zeneszerzői tevékenységével párhuzamosan és azt megterméke nyítve. A kutatás első művészi eredménye az 1906-ban megjelent Magyar népdalok énekhangra és zongorára; a 20 darabból álló gyűjtemény zongorakíséretének egyik felét Bartók, másik felét és előszavát Kodály írta. A későbbiekben mindketten gondosan megkülönböztetett formában adták közre népzenei gyűjtéseiket: egyrészt kíséretek nélküli tudományos népdalkiadványokként, másfelől művészi feldolgozásokként. Utóbbi csoport jeles példája Kodály húszas években kezdett, énekhangra és zongorára írott nagy sorozata, a Magyar népzene, amelynek darabjai az Operaház 1925-ben induló dalestjeinek legkedveltebb számaivá váltak. A mai esten hallható dalok mindegyike ebből a sorozatból származik. A szünetet követően Kodály ismertebb profilja, a kórusszerző kerül reflektorfénybe. Első érettkori kóruskompozíciója a Gyulai Pál versére írt Este (1904), amelyet 1967-ben bekövetkezett haláláig nagyjából további 147 mű követett. Az 1937-ben eredetileg férfikarra készült Fölszállott a páva két forráson alapszik: a „Röpülj, páva, röpülj” kezdetű, Seemayer Vilmos által 1935-ben gyűjtött népdalon, illetve Ady Endrének a kórusművel azonos című versén. A kompozíció így tulajdonképpen kettős variációvá válik: míg az Ady-vers variáció a népdalszövegre, addig Kodály kórusa variáció a népdalra magára. Ezek után nem meglepő, hogy Kodály ezt a művét választotta a nagyzenekari Páva-variációk alapjául is. A komponista magyar irodalomhoz való vonzódásának másik jelentős példája egy Vörösmarty-költemény feldolgozása, a Liszt Ferenchez című, vegyeskarra írt kórusmű. Az óda az 1936-os Liszt Emlékévben rendezett szombathelyi 26. Országos Dalosverseny ünnepi kórusműve volt. Az Ady-megzenésítéshez, illetve a Vörösmarty-ódához hasonlóan eredetileg férfikarra, illetve ünnepi
alkalomra készült el az Ének Szent István királyhoz kompozíció is. A felkérő Székesfehérvár polgármestere volt, az apropó pedig a városban rendezett 1938-as jubileumi ünnepség. A hangverseny programja Kodály szakrális műveiből is válogat. A Naphimnuszban (1948) az egysoros héber himnuszszöveg a pentatónia egy ritkább változatát képviselő magyarországi zsidó imadallammal ötvözve szólal meg, amelyet Kodály strófánként változó harmonizálással és ellenponttal látott el. Gregorián dallamra alapozta az eredetileg énekre és zongorára írt, 1943-ban vegyeskarra átdolgozott Első áldozás című művét. A hangversenyen megszólal még a Kodály kórusművei közül is kiemelkedő Jézus és a kufárok (1934) című neoreneszánsz–neobarokk motetta; a 20. század legjelen tősebb kórusművei között jegyzett kompozíció János evangéliuma második fejezetének 13–16. versére, illetve további, Máté, Márk és Lukács evangéliumaiból kölcsönzött részletekre íródott.
It is now a tradition for the Liszt Academy to pay tribute to one of the most significant Hungarian composers of the 20th century, Zoltán Kodály, with a concert on his birthday. Kodály, who alongside being a composer, teacher of music and musicologist was one of the most influential public figures of the past century, had multiple ties – as student and teacher – to the Liszt Academy. He graduated as a composer from the academy, and from 1907 he taught harmony in his alma mater and then later, for nearly two decades, composition; even after his ‘retirement’ he continued teaching folk music. The evening’s celebration of this great individual includes major choral works by Kodály, together with his Serenade and several songs, all brought to stage – as is traditional for this event – with the input of accomplished artists.
ALEXANDRE THARAUD
BÉRLETEK 2017 ZENE KARNYÚJTÁSNYIRA
TÍZ ÚJ BÉRLET DECEMBER 31-IG KÜLÖNLEGES, BEVEZETŐ KEDVEZMÉNNYEL! ZENEAKADEMIA.HU/BERLETEK
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: OSZIP Zsuzsanna Szöveg // Written by: NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. december 2. // Finalized: 2 December 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper