Joshua Bell és a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara // Joshua Bell & Frankfurt Radio Symphony 2017.03.12.
2017. március 12. (vasárnap) // Sunday 12 March 2017, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Joshua Bell és a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara // Joshua Bell & Frankfurt Radio Symphony Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny // Violin Concerto in E minor, op. 64 1. Allegro molto appassionato 2. Andante 3. Allegretto non troppo – Allegro molto vivace Gustav Mahler: 5. szimfónia // Symphony No. 5 1. Trauermarsch 2. Stürmisch bewegt mit größter Vehemenz 3. Scherzo. Kräftig, nicht zu schnell 4. Adagietto. Sehr langsam 5. Rondo-Finale. Allegro-Allegro giocoso. Frisch Joshua BELL (hegedű // violin) A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara // Frankfurt Radio Symphony Vezényel // Conductor: Andrés OROZCO-ESTRADA A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Michael Traub, a zenekar igazgatója és Mona Dániel moderátor várja az érdeklődőket.
1906-ban ünnepelte 75. születésnapját Joachim József (Joseph Joachim), a burgenlandi születésű hegedűművész. A 19. század egyik legjelentősebb hangszeres előadója a legenda szerint a születésnapjára rendezett fogadáson mondta a következőket: „A németeknek négy hegedűversenyük van. A legnagyszerűbb, a legrendíthetetlenebb Beethovené. Brahmsé a komolyságával tűnik ki. A legpompásabbat, legelragadóbbat Max Bruch írta. De a legbensőségesebb, a szív ékszere Mendelssohné.” Ha valakinek, akkor Joachimnak igazán lehetett rálátása a 19. századi német hegedűirodalomra: az idézetben felsorolt művek közül Brahms és Bruch kompozícióját ő mutatta be, Beethovenét pedig ő mentette meg a feledéstől azzal, hogy 38 évvel a katasztrofális ősbemutatót követően újra elővette és előadta. Ugyan Felix MendelssohnBartholdy e-moll hegedűversenyét (op. 64) a zeneszerző kollégája, a lipcsei konzervatórium tanára és a Gewandhaus Zenekar koncert mestere, Ferdinand David mutatta be 1845-ben, Joachim volt a második, aki még Mendelssohn vezényletével játszhatta a művet. Joachim a fentebb idézett kijelentésével nemcsak azt jósolta meg, hogy mely 19. századi hegedűversenyek maradnak leginkább a köztudatban, hanem hogy melyik lesz a favorit közülük. Mendelssohn concertója már a bemutatón is kirobbanó sikert aratott, és azóta is a hangversenykánon része – még akkor is az volt, amikor Mendelssohn zenéje iránt alapvetően alacsony volt az érdeklődés, vagy amikor politikai okokból egyéb kompozícióját nemigen tűzték műsorra. Elemzők serege próbálta a bemutató óta eltelt százhetven évben megfejteni a darab maradandóságának titkát. Talán a nyitó, Allegro molto appassionato tétel zenekari tuttit szokatlan módon megelőző első szólóhegedű-dallama a halhatatlanság oka, amely dallamról Mendelssohn már egy 1838-ban írt levelében azt írta Davidnak, hogy „nem hagyja nyugodni”? Esetleg a három különálló, de valójában egybekomponált tétel a siker kulcsa, amely megoldással Liszt is él második zongoraversenyében? Vagy a maga korában szintén újdonságnak számító, többek között Csajkovszkij
és Sibelius által lemásolt ötlet, miszerint a cadenza a főtéma vissza térése előtt, és nem a tétel záró tuttija előtt hangzik el? Különösképp, hogy az eredetileg improvizált zárlati ékesítést itt nem az előadó fantáziájára van bízva, hanem végig megkomponált eleme műnek? (Joshua Bell egyébként az utóbbi időben saját improvizációjával szokta helyettesíteni, például a Camerata Salzburggal és Roger Norringtonnal közös CD-jén.) A válasz aligha fog egyhamar megszületni, a kompozíció zsenialitása titokzatosabb annál. „Az 5. szimfónia Mahler életművének nemcsak fordulópontja, hanem egyben kulcskompozíciója is. Ebben a műben határozza meg végérvényesen szimfónia-ideálját, ez az a küszöb, amelyről már nem fordul vissza, nem néz senkire, s kizárólag a maga útját építi” – így helyezte el Batta András az 5. szimfóniát a zeneszerző oeuvre-jében. A szimfónia keletkezését megelőzően Gustav Mahler élete is fordulópontokhoz érkezett. 1901. február 24-én délután a Filharmonikusok koncertjét, este Mozart Varázsfuvolájának ünnepi, 110. előadását vezényelte, majd éjjel olyan erős vérzést kapott, amelyet alig élt túl. Az állapota javulását követően építette meg a karintiai Maierniggben található „komponáló viskóját”, és júniustól már ott lábadozott, illetve komponált. A villában, amelyben 1907-ig nyaranta rendszeresen hónapokat töltött vissza vonultan, olyan mesterművek születtek, mint az említett 5., 6., 7. és 8. szimfóniák, illetve a Kindertotenlieder (Gyermekgyászdalok). Az 1901. február 24-i nap azonban nemcsak az előbb említettek miatt maradt emlékezetes. A jubileumi előadáson ugyanis jelen volt a Mahlernél tizenkilenc évvel fiatalabb Alma Schindler is, akivel személyesen ugyan csak novemberben ismerkedtek meg, de 1902. március 9-én már össze is házasodtak. Az 1901–1902-ben keletkezett 5. szimfónia a Mahler-szimfóniák középső csoportjának nyitódarabja – ide tartozik még a 6. és a 7. szimfónia –, melyekben a szerző (átmenetileg) lemond az énekhang alkalmazásáról, s visszatér a tisztán zenekarra való komponáláshoz. A mű öt tételből áll, de voltaképpen három
részre tagolódik. Az első tétel cisz-moll hangnemű Gyászinduló, melynek hátterében alighanem ott húzódik Mahler 1901 elején átélt halálközeli élménye is (az asszociációt a Beethoven 5. „Sors” szimfóniájából vett, trombitán megszólaló témaidézet csak tovább erősíti.) A nyitótétel „a legnagyobb fokú vehemenciával” előadandó második (a-moll) tétellel alkot egy egységet, amelyre a két tétel tematikus kapcsolatai is felhívják a figyelmet. A szimfónia tenge lyében egy briliáns D-dúr Scherzo áll, önmagában egyetlen nagy egységet alkotva. A harmadik rész szintén egy lassú és egy gyors tételpár. A negyedik tétel a Mahler-életmű legismertebb darabja, az önálló műként is sokszor előadott F-dúr Adagietto, amelyet szerzője feleségének „zenei szerelmeslevélként” címzett. (Egy Alma Mahler által Wilhelm Mengelbergnek írt levél tanúsága szerint a zeneszerző egy rövid verset is írt a darabhoz.) Az 5. szimfóniát Mahler intenzív Bach-tanulmányainak nyomát viselő, nagyszabású D-dúr finálé zárja. Miután a darab különböző tételeinek hangnemeit nem lehet semmilyen rendszerbe illeszteni, Mahler maga kérte, hogy a szimfónia elnevezéséhez ne társuljon hangnem. A kompozíciót a Frankfurti Rádió 1929-ben alapított szimfonikus együttese, Németország egyik első rádiózenekara adja elő a kolumbiai Andrés Orozco-Estrada vezényletével, aki 2014 óta áll az együttes élén. A karmester neves kollégák örökébe lépett: a zenekart korábban ugyanis olyan dirigensek irányították már, mint Eliahu Inbal, Dmitri Kitayenko és Paavo Järvi. Mendelssohn versenyművében pedig a Grammy-, Gramophone-, Avery Fisherés Echo Klassik-díjjal is kitüntetett, világhírű amerikai hegedű művész, Joshua Bell lesz az együttes partnere, aki karmesterként is aktív szerepet vállal a koncertéletben: 2011 óta az Academy of St Martin in the Fields zeneigazgatója.
“This Mahler is smart, we should use him more often.” This is what the American producers of the Visconti film Death in Venice are reputed to have said after the first screening, in which Gustav Mahler’s Symphony No. 5, the famous Adagietto (and the figure of Mahler) were given such memorable roles. The symphony, which Mahler would have preferred to have first conducted 50 years after his death, has become one of the cornerstones of the concert repertoire. The position of the Mendelssohn Violin Concerto in E minor is similarly rock-solid. Soloist of the concerto is the eternally youthful Joshua Bell, a favourite of Budapest audiences who is near to becoming an honorary Hungarian and an artist who plays in partnership with the Frankfurt Radio Symphony. Since their formation in 1929, the ensemble have operated under the direction of superb conductors such as Eliahu Inbal, Dmitri Kitayenko and Paavo Järvi. Colombian conductor Andrés Orozco-Estrada has directed the orchestra since 2014 and he is present for the concert in the Liszt Academy.
ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM
RÁCZ ZOLTÁN ÉS VENDÉGEI Balog József, Fejérvári Zoltán (zongora); Rácz Zoltán, Holló Aurél (ütőhangszerek)
2017.04.02.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2017. február 20. // Finalized: 20 February 2017 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper