TISZTA BAROKK // PURE BAROQUE JORDI SAVALL & LE CONCERT DES NATIONS 2015.05.19.
2015. május 19. (kedd) // 19 May 2015 (Tuesday) 19.30 NAGYTEREM // GRAND HALL TISZTA BAROKK // PURE BAROQUE JORDI SAVALL & LE CONCERT DES NATIONS Johann Sebastian Bach: Musikalisches Opfer (BWV 1079) Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta Thematis Regii Elaborationes Canonicae Le Concert des Nations: Pierre HANTAÏ (csembaló // harpsichord); Marc HANTAÏ (barokk fuvola // baroque flute); Manfredo KRAEMER, David PLANTIER (hegedű // violin); MÁTÉ Balázs (cselló // cello); Xavier PUERTAS (violone) Művészeti vezető // Artistic dierctor: Jordi SAVALL (szoprán gamba, basszus gamba // viols) „Azt gondolom, hogy a zene nem régészeti jelenség. Természetesen minden zenének megvan a története, de ezek a művek ma is élnek. Lehet, hogy történeti értelemben régi zenét játszunk, de minden zene kortárs, amennyiben kortársak játsszák.” Ekként fogalmazta meg ars poeticáját egyik budapesti interjújában a historikus előadói gyakorlat meghatározó alakja, élő legendája, a katalán gambaművész és karmester Jordi Savall. A középkori és reneszánsz hagyománytól egészen a kora 19. századig ível repertoárja, s bár többször járt már Budapesten, Bach zenéjét eddig még nem hallhatta tőle élőben a magyar közönség. 2001-ben jelent meg lemezen Bach enigmatikus kései remekműve, a Musikalisches Opfer Savall és együttese, az 1989-ben alapított Le Concert des Nations előadásában, s olvasatuk azóta referenciaértékű.
Bach kevéssé fordulatos életének legjobban dokumentált epizódja a Musikalisches Opfer címen kiadott különös gyűjteményhez kapcsolódik. 1747-ben a fuvolaművészként és zeneszerzőként is aktív II. Frigyes porosz király meghívta magához Bachot (annak fián, C. P. E. Bachon keresztül, aki évek óta a porosz udvar csembalistája volt). Május 7-én, vasárnap este érkezett meg Potsdamba az „öreg Bach”, s mindjárt a királyhoz vezették, aki éppen szokásos esti fuvolakoncertjére készült legjobb muzsikusai társaságában. A rögtönzéseiről ismert vendéget arra kérte a király, hogy improvizáljon egy általa megadott témára háromszólamú fúgát, s megmutatta neki hangszerparkjának büszkeségeit, a Silbermann fortepianókat (az első kalapácszongorákat). Másnap Bach az egyik potsdami templomban orgonált, s a király kérésére újra improvizált, ezúttal hat szólamban. Már a legkorábbi újságbeszámolók megemlítik, hogy Bach azonnal egy sorozat komponálását vette tervbe, amely a legkülönfélébb módokon dolgozza fel a királytól kapott témát. Ez lett a Musikalisches Opfer (Zenei áldozat), amelyet II. Frigyesnek ajánlott, s alig két hónap alatt komponált meg. A különös gyűjtemény, amelyben két ricercarnak nevezett fúga (egy három- és egy hatszólamú), egy négytételes triószonáta, valamint tíz kánon kapott helyett, meglehetős hajszában került nyomdába, s a kiadvány alapján a teljes sorozat előadásának mikéntje, a tételek sorrendje kérdéses maradt, s máig heves viták tárgya előadók és zenetörténészek körében (a tíz kánonból Bach csak ötnek adott sorszámot). A sorozat Bach kompozíciós művészetének csúcsát képviseli, s ha az alábbi, részletes ismertető túlságosan szakmainak tűnik (a tételek sorrendje Jordi Savall együttesének előadását követi), annak oka részben abban áll, hogy egy rendkívül komplex, szakma beliek számára is nehezen megfejthető művel van dolgunk.
Thema Regium [Királyi téma]
A téma, amit II. Frigyes a hozzá látogató Johann Sebastian Bachnak adott rögtönzés céljából, s amely a Musikalisches Opfer tételeinek alapjául szolgál:
Ricercar a 3 [Háromszólamú ricercar]
Bach egyedül a Musikalisches Opferben használja az 1740-es években már archaikusnak számító „ricercar” kifejezést, amely a fúga szinonimája. Alapvetően két hagyomány válik el a műfaj 17. századi történetében: éppúgy ricercarnak nevezték a szigorú polifon stílusban komponált darabokat (a vokális motetta billentyűs megfelelőjét), mint a prelúdiumszerű, improvizatív jellegű műveket. A Musikalisches Opfer háromszólamú ricercarja ez utóbbi képviselője, s minden bizonnyal annak a rögtönzésnek az írásbeli lenyomata, amellyel Bach elkápráztatta II. Frigyest és udvartatását.
Canon perpetuus super Thema Regium [Végtelen kánon a királyi témára]
Ebben a háromszólamú kánonban a középső szólam hozza a királyi témát, s a két szélső szólamban zajlik maga a kánon. Vagyis Bach a királyi témához olyan ellenpontot gondolt ki, amely egyszerre képes ellenszólamként funkcionálni a királyi téma fölött, illetve egy ütemmel később, a téma alatt, miközben kánonként is műkö dik. A tételnek nincsen vége (tetszőleges alkalommal ismételhető), s hangszereléséhez nem kapunk támpontot (vagyis tetszőleges felállásban játszható).
Canon 2 a 2 (Violini in unisono) [2. kánon két szólamban (Hegedűk unisonóban)] A királyi téma a basszusban hallható, s Bach jelzi, a felső két szólamot unisono hegedűk szólaltatják meg: az unisono ebben az esetben azt jelenti, hogy unisono-kánonról van szó, vagyis a második hegedű egy ütem eltolással, ugyanarról a hang magasságról indítja az első hegedű zenei anyagát. A tulajdon képpeni kánon ez esetben is a királyi téma egyszeri elhangzását kíséri, de nincs vége, akárhányszor ismételhető.
Canon 1 a 2 „cancrizans” [1. rákkánon két szólamban]
Az első kiadásban ez a csembalóra szánt kánon egyetlen szólamban van lejegyezve, a tétel végén található, visszafelé néző C-kulcs azonban jelzi, hogy miként fejthető meg a rejtvény: rákkánonról van szó, vagyis a leírt szólam önmaga ellenpontjaként működik – visszafelé játszva. A leírt zenei anyag első fele a királyi téma, a második fele folyamatos nyolcadmozgásban áradó zenei anyag (a megfejtésben ez utóbbi alatt szólal meg a királyi téma visszafelé).
Canon 3 a 2 „per motum contrarium” [3. kánon két szólamban „ellenmozgásban”]
A királyi téma ezúttal a felső szólamban hallható, s a két alsó szólam mutatja be a kánont. Tükörkánonról van szó, vagyis a vezérszólam zenei anyagát a fél ütemmel később belépő kánonszólam fejjel lefelé hozza: a tétel elején ez jól hallható (később kevésbé), amennyiben a középső szólam ereszkedő skálamenetére az alsó szólam emel kedő skálamenete válaszol.
Ricercar a 6 [Hatszólamú ricercar]
A hatszólamú ricercar a műfaj korábban említett polifon típusát képviseli, egyben Bach legnagyobb szólamszámú billentyűs műve. Amikor II. Frigyes azt kérte Bachtól, hogy improvizáljon hatszólamú fúgát a királyi témára, Bach nem vállalkozott a feladatra (hat szólamban „csak” saját témára tudott rögtönözni), de papíron kidolgozta a témát. Nemcsak zeneileg rendkívüli kihívás hat önállóan mozgó szólamban komponálni, hanem a billentyűs írásmód tekintetében is, hiszen már az sem egyszerű feladat, hogy miként képzelhető el billentyűs zene, amely a tétel jó részében a két kéz tíz ujja közül hatot szimultán foglalkoztat. Az első kiadásban partitúraszerűen jelent meg a tétel – főhajtás volt ez a 17. századi szerzők, Frescobaldi és Froberger előtt, akik ugyancsak ekként adták közre ricercarjaikat –, de fennmaradt Bach kézírásával két kottasoros, billentyűs lejegyzésben is.
Canon 4 „per Augmentationem, Contrario Motu” (A) [4. kánon „augmentációban és ellenmozgásban”]
A bachi kánonszerkesztés egyik intellektuális csúcsa. A három szólam közül a középső játssza a királyi téma kidíszített változatát, a két kánonszólam alatta és fölötte szól. Nem egyszerű kánonról van szó a két szólam esetében, hanem – miként a tétel felirata is jelzi –, úgynevezett augmentált tükörkánonról, vagyis a vezérszólam zenei anyagát fél ütemnyi eltolással, fele tempóra lassítva, tükörfordításban hozza a kánonszólam. Mivel a három szólam közel azonos regiszterben mozog, mindebből a hallgató – és nemcsak a laikus, hanem a hozzáértő is – csupán keveset érzékelhet, ami semmit nem von le a kompozíció értékéből.
Sonata sopr’Il Soggetto Reale [Szonáta a királyi dallamra] 1. Largo 2. Allegro 3. Andante 4. Allegro
Fuvolára, hegedűre és continuóra írott, négytételes, nagyszabású, olasz stílusú szonáta, tiszteletadás a műfajért rajongó fuvolista királynak. Rejtett – vagy explicit módon – több tételében is megjelenik a királyi téma. Az első tétel kezdetének basszus szólama a dallam körvonalát idézi, a második tételben először a basszus hozza a teljes témát a tétel közepe táján, majd a többi szólamban is hallható lesz, a zárótétel alapmotívuma pedig a királyi téma variált formája. A harmadik, lassútételt a kor legmodernebb modorában, úgynevezett gáláns stílusban komponálta Bach: abban a stílusban, amelyben fiai alkottak, s amely a porosz királynak is kedvence volt.
Canon 9 a 2 „Quaerendo invenietis”(A) [Kánon két szólamra]
A Musikalisches Opfer kánonjai rejtvénykánonok, vagyis a Bach által közreadott lejegyzést meg kell fejteni: Bach a kánonszólamot nem írja le, csak jelzi, hogy a vezérszólam mely pontján – vagyis mekkora időbeli eltolással – kell belépnie. Két kánon található a sorozatban, amelynél Bach nem nyújt efféle segítséget: az előadónak kell rájönnie, hogy a kánonszólam(ok) hol lép(nek) be. Az egyetlen utasítás, ami a kottában szerepel, egy idézet Máté evangéliumából (7, 7): „Keressetek és találni fogtok!” A két kánon közül az első kétszólamú, és több megoldása is lehetséges.
Canon 5 a 2, per Tonos „Ascendenteque Modulatione ascendat Gloria Regis” [5. kánon két szólamra]
Háromszólamú végtelen kánon, amelyben a két alsó szólam mozog kánonban, s a felső szólam hozza a királyi témát (variált, erősen kromatikus változatban). A darab érdekessége, hogy végtelenül ismételhető, vagyis az utolsó ütem az első ütemhez vezet vissza, csakhogy nem az alaphangnemben, hanem egy hanggal magasabban. A kánon ismétlései tehát mindig
egy hanggal magasabban szólalnak meg (a hetedik ismétlés egy oktávval magasabban, ismét az alaphangnemben következik). A királynak átadott példányban Bach a következő szöveget írta a kánon mellé: „A hangjegyek növekedésével növekedjék a király szerencséje, / a moduláció emelkedésével emelkedjék a király dicsősége”.
Canon 9 a 2 „Quaerendo invenietis”(B) [Kánon két szólamban]
A korábban említett kétszólamú rejtvénykánon másik lehetséges megfejtése.
Fuga canonica in Epidiapente [Kanonikus fúga, kánon a felső kvintben]
Háromszólamú kánon, amit az óvatlan hallgató fúgaként értelmez het (innen a darab címe). Egy fúga lényege, hogy a tétel elején valamennyi szólamban megszólal a téma, mégpedig először alaphangról, másodszor kvinttel feljebbről, majd újra az alaphang ról és így tovább. A fúgára azonban, szemben a kánonnal, nem jellemző végig a szigorú imitáció: a tematikus részeket szabad szerkesztésű közjátékok tagolják. Ebben a tételben a következő trükkel vegyíti Bach a két műfajt: az alsó szólam kísérete felett a vezérszólam megszólaltatja a királyi témát, majd tíz ütemmel később – mintha egy fúgát hallanánk – belép a kánonszólam kvinttel feljebb, ugyancsak a királyi témával. Mivel ezt követően hosszú ideig nem hallható a királyi téma, s a két kánonszólam közötti időbeli távolság igen jelentős, a hallgató a pontos imitációt nem képes érzékelni, gyakorlatilag felismerhetetlen fül után, hogy a két szólam valójában szigorú kánonban követi egymást, s nem fúgát hallunk.
Canon 4 „per Augmentationem, Contrario Motu” (B)
A korábban már hallott kánon más hangszerelésben.
Canon perpetuus [Végtelen kánon]
Az eredeti kiadásban ez a kánon a szonáta szólamanyagának végén található, vagyis egyike azon kánonoknak, amelyeknek ismert a hangszerelése: fuvola–hegedű–continuo. Tükörkánonról van szó, vagyis a continuo kísérete fölött kibomló kánonban a hegedű két ütem eltolással ugyanazt játssza, amit a fuvola, csak feje tetejére állítva. Mi több, a tétel közepén Bach újraindítja a kánont (a fejjel lefelé mozgó szólamot kapja most a fuvola, s őt követi a fejéről a talpára állított hegedűszólam), ebből azonban a gyanútlan hallgató aligha érzékel bármit is, mivel a continuo-szólam új kíséretet játszik, és semmiféle tagolás nem jelzi a kánon újraindulását.
Canon a 4 [Kánon négy szólamban]
A korábban elhangzott kétszólamú rejtvénykánon párdarabja: Bach egyetlen szólamot írt le, és sehol nem jelzi a kánonszólamok belépését: „Keressetek és találni fogtok!” – idézi Máté evangéliumát. Ezúttal négyszólamú darabról van szó, amelynek csodája, hogy tetszőleges sorrendben és regiszterben léphetnek be a hangszerek. Indulhat a kánon a basszustól a tenoron és alton keresztül a szopránig, vagy éppen fordítva, mivel a kánondallam egyes szegmensei nemcsak egymást követve adnak ki értelmes dallamot, hanem tetszőleges sorrendben egymásra tornyozva is harmonikus ellenpontot képeznek.
Ricercar a 6 [Hatszólamú ricercar]
A korábban hallott csembaló-ricercar hatszólamú kamaraegyüttesen szólal meg.
“I think that music is not an archaeological feature. Naturally, all music has its history, but these works are also living today. It is possible that in a historical sense we play early music, but all music is contemporary if it is played by contemporaries.” These words come from a Budapest interview with living legend Jordi Savall, Catalonian viol player and conductor and leading light in early music performance practice. His repertoire spans medieval and Renaissance tradition right up to the early 19th century, and although he has been to Budapest on several occasions, a Hungarian audience has never heard him play Bach live. Savall and his ensemble, Le Concerts des Nations, released Bach’s enigmatic late masterpiece Musikalisches Opfer in 2001, and this recording has since become a point of reference. Composed in 1747, Prussian king Frederick the Great gave Bach the theme for the piece when the elderly genius visited Berlin (where his son was court harpsichordist). He improvised on the theme and on return home he wrote complex canons, polyphonic ricercars and a largescale sonata to the royal melody.
A TISZTA BAROKK BÉRLET KÖVETKEZŐ KONCERTJEI // UPCOMING CONCERTS OF PURE BAROQUE SERIES 2015.09.29. 1 9.30 Balthasar-Neumann Choir & Ensemble 2015.10.17. 19.00 Dobozy Borbála zenekari Bach-estje // Bach Evening with Borbála Dobozy 2015.11.26. 19.30 Rachel Pogder és a Felvilágosodás Korának Zenekara // Rachel Pogder and Orchestra of the Age of Enlightenment
A Le Concert des Nations támogatója a Generalitat de Catalunya kulturális kabinete, valamint az Institut Ramon Llull. // Le Concert des Nations is supported by the Cultural Department of the Generalitat de Catalunya and by the Institut Ramon Llull.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by FAZEKAS Gergely Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. május 12. // Finalized: 12 May 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) ZENEAKADEMIA.HU A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper
Produkciós együttműködő partner // Co-production partner